Pálmák

Dátum: 2019. március 3.
Forrás: Wikipedia
 
A pálmavirágúak (Arecales, Palmales, Palmae) az egyszikűek osztályának (Liliopsida) egyik rendje, aminek egyetlen családja a pálmafélék (Arecaceae). Korábbi rendszerekben vagy hasonlóan önálló rendnek tekintették (pl. Urania Pflanzenwelt), vagy a torzsavirágzatúak rendjének (Spadiciflorae) egyik családjaként (Arecaceae, Palmaceae) szerepelt.



A kladisztikai vizsgálatok egyértelműen bizonyítják egységes monofiletikus, a többi egyszikűtől elszigetelt jellegét — éppen ezért a rend tagjainak morfológiai sajátosságai eléggé egységesek. Gyakran összetévesztik, illetve keverik őket a cikászokkal, amiknek nem közeli rokonai.

Származásuk, elterjedésük
A pálmák a kréta időszak óta ismeretesek; fénykorukat is ekkor élték. Magyarországon Ipolytarnócon, a 20 millió éves (korai miocén korú) lábnyomos homokkő azóta kihalt pálmafélék (Sabal major, Calamus noszkyi) leveleinek lenyomatait is megőrizte. A rendbe (és a vele azonos osztályba) ma körülbelül 270 nemzetség mintegy 2400 faját soroljuk; a nemzetségek közül feltűnően sok monotipikus (egyfajú). A legtöbb fajuk a trópusokon, illetve szubtrópusi éghajlaton él. Európában két pálmafaj honos:
- a törpepálma (Chamaerops humilis) a Nyugat-Mediterráneumban és
- a krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti) Kréta szigetén.

Kanári datolyapálma
Kanári datolyapálma


Megjelenésük, felépítésük
Évelő, nagy termetű, rendszerint el nem ágazó (egy villásan elágazó fajt ismerünk), egyenletesen vastag szárú („üstökös”) fák, amelyek úgynevezett pálmatörzse az elfásodó levélhüvelyekből alakul ki.

Vegetatív szerveik
Mivel a pálmatörzsben nincs kambium, az másodlagos vastagodásra eleve nem is képes: a törzset a hajtás tenyészőkúpjában lévő elsődleges osztódószövet (meristema) vastagítja, és az edényrendszert is ez fűzi le. Ez az úgynevezett elsődleges (primer) vastagodás az egyszikűekben, kiváltképp a pálmavirágúakban igen erőteljes. A hajtás-tenyészőkúp nagy, sejtjei gyorsan osztódnak. Az edénynyalábok körül sok szklerenchima (ez a szilárdító alapszövet egy típusa) képződik, és hüvelyszerűen beburkolja a szárban végigfutó edényt. Az egyenes, vékony törzs csúcsán a sokszor igen méretes összetett, örökzöld levelek levélkoszorút alkotnak.
A rügyben még ép, bepödrött leveleik fejlődés közben válnak tagoltakká vagy legyezőszerűen. A levélnyelek a szilárdító szövet miatt igen erőteljesek, hát- vagy hasoldalukon egy homorú barázda fut végig. A levélnyélen lándzsa alakú levelek ülnek, méghozzá, vagy végig a nyélen sorban (szárnyasan összetett levél), vagy a nyél végén, egy pontban (ujjasan összetett, úgynevezett legyezőlevél).
Egyes, a kúszó-kapaszkodó életmódra áttért, trópusi esőerdei fajok (mint például a Calamus nemzetség) számos módosult hajtást:
- kacsokat,
- indákat,
- méretes és erőteljes tüskéket stb.
fejlesztenek.

Kókuszpálma
Kókuszpálma


Szaporodásuk
Többnyire erősen elágazó, torzsaszerű virágzataikat buroklevél (spatha) borítja be. Virágaik általában egy-, ritkábban kétivarúak; az egyivarú virágok egy- vagy kétlakiak is lehetnek. A legelterjedtebb típus egyivarú virágai egy tengelyen, (torzsán) ülnek; ezért régebben a torzsavirágzatúak rendjébe sorolták őket. Rendszerint két körbe rendeződő 3-3 lepellevelük nem feltűnő. Porzóik száma is 3 vagy annak többszöröse – a legtöbb kétivarú virágban két, egyenként háromtagú porzókör fogja körül a három termőlevélből álló ginőceumot. Az egyes alcsaládok virágainak szerkezete ettől jelentősen eltérhet (megsokasodhat a porzószám, buroklevelek tűnhetnek fel, a virág gyakran egyivarú stb.). A ginőceum alakulása alapján három fejlődési szintet különböztethetünk meg náluk. Minden termőlevél önálló magház. Három termőlevél összenő eggyé, de a magház továbbra is háromüregű marad.
A három üreg egybeolvad, és egy nagy centrális magház alakul ki, benne egy magkezdeménnyel (ilyen például a közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera), amelynek apokarpikus termőtájában csupán egy termőlevél alakul bogyóterméssé). A legtöbbjük termője 3 magot érlel. Termésük bogyó vagy csonthéjas.

Felhasználásuk
A legtöbb pálmaféle termését az ember kellemetlen ízűnek találja, de sok állat eszi ezeket is. Gazdasági célokra csak kevés fajt használunk, de azokból (kókuszpálma, olajpálma, datolyapálma, szágópálma) igen sokat. A leggyakrabban termesztett fajok:
A közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) az egyik legkorábbi kultúrnövény, aminek termése Elő-Ázsia sivatagaiban és az arab oázisokban a legfőbb élelmiszer. Fiatalabb leveleiből zöldséget készítenek, az idősebbeket takarmánynak adják vagy házakat fednek velük. Fáját építőanyagnak, pörkölt magvait kávépótlóként használják.
A Kanári-szigeteken őshonos kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) az egyik leggyakrabban telepített pálmafaj. A Földközi-tenger környékén is gyakran ültetik. Termése nem ehető.

Pálmaültetvény
Pálmaültetvény


A kókuszpálma (Cocos nucifera) csonthéjas termése már cönokarpikus. Külső terméshéja bőrszerű, a középső pedig levegőt tartalmazó, rostos. Belső, kemény terméshéján (csonthéj) belül olajban gazdag endospermium van: ez a kopra, a kókuszreszelék alapanyaga. Legbelül van nyersen is fogyasztható, tejszerű nedve, a kókusztej. A rostokból különböző használati tárgyakat készítenek (például szőnyegeket).
A Kaliforniából és Arizonából származó, mintegy 25 m magasra növő, a tövén elefántlábszerűen megvastagodó Washington-pálmát (Washingtonia filifera) főleg igénytelensége miatt telepítik.
A szabalpálmát (Sabal palmetto) az amerikai indiánok hasznosították sokoldalúan: Leveleiből kalapot, kosarat, kötelet és zsákot fontak, termésének kipréselt nedvét gyógyszerként és afrodiziákumnak használták.
Az összes pálmafaj közül a szágópálma (Metroxylon sagu) törzse adja a legtöbb lisztet. Levelét, levélnyelét építőanyagnak használják, kivájt törzséből kenut készítenek.
A szalakkapálma (Salacca zalacca) szomjoltó és frissítő hatású termését elsősorban a Maláj-félszigeten fogyasztják.
A Madagaszkárról származó rafiapálma (Raphia farinifera) levelének rostjaiból állítják elő a rafiát, amit sokáig általánosan használtak a kertészetekben és a szőlő kötözésére.
A bételpálma (Areca catechu) termése elsősorban az indomaláj térségben népszerű. Megpörkölik, főzik, majd fűszerezve a bételbors (Chavica betle) levelébe tekerik, és enyhe narkotikumnak rágják. A fejben vértolulást okoz, a nyálat vörösre festi.
Az olajpálma (Elaeis guineensis) terméséből főzésre és margarin készítésére használt étolajat nyernek.

Életmódjuk
Virágaikat a szél porozza be.

Vissza a főoldalra