Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Bibó István - A magyar demokrácia válsága

Bibó István: A magyar demokrácia válsága A válság lényege: félelem vagy a proletárdiktatúrától, és/vagy a reakciótól. Aki jobban fél az egyiktől az a másikhoz húz, ill. fordítva A megszállás válsága A megszálló orosz hadsereg jellemzői: Nem bevonuló, hanem harcoló sereg, totális háborúban harcoló sereg, ráadásul néphadsereg. Ez szabadult rá a magyar lakosságra, amely 1848 óta nem látott harcoló sereget, a török megszállás óta totális háborút és Dózsa György óta néphadsereget. A szovjet hadsereget ráadásul magyar földön egy rémhírpropaganda és egy vágykép előzte meg, ezért a magyar lakosság a demokrácia és a felszabadulás ügyét a háborúvesztés nyomorúságos tényével kapcsolta össze. A kommunista párttaktika válsága Elvileg a kommunista párt irányvonala népfrontos, demokratikus politika. Egy év alatt az ország kettészakadt kommunista barát és kommunista ellenesre. Az ellenzők a

proletárdiktatúrától félnek, viszont ők a kommunisták szerint a reakciót csempészik vissza. A kommunista párt taktikai nevelése: Válogatott gárda abszolút fegyelemhez szoktatása, elv: aki nincs velem, az ellenem van. Azt mondják, hogy minden előrehaladás és eredmény a kommunista pártnak köszönhető, ez akkor lehetne így, ha a kommunista párt a társadalom elitje és nem a koalíció egyik tagja lenne. Márpedig: demokratikus átalakulás nem létezik a társadalmi erőviszonyok radikális megváltoztatása nélkül és semmiféle demokratikus szabványt nem szabad arra kihasználni engedni, hogy a társadalmi erőviszonyoknak a demokrácia érdekeivel ellentétes változását fedezzük vele. A fasizmus és a reakcióelleni harc válsága Ennek a harcnak az élén a kommunista párt áll. Szerintük: a reakció és a fasizmus egységes világnézet, melyet üldözni kell. A legnagyobb hiba a reakció és a fasizmus egykalapalá vétele, mert a fasizmus egy

aktív támadó álláspont (ők bűnösök), a reakcionárius nem támadó, hanem kötött beágyazódott emberfajta. A fasiszta olyan dolgokat támad, amiktől a reakciós fél A reakció ellen csak rafináltan lehet harcolni, tekintettel kellene lenni a reakció szűk köre és a konszolidációs elemek közötti (akiket a reakció elleni harc megfélemlített és ezért lettek reakciósok) különbségekre. A kommunisták a bíztatásaikkal mindig az értelmiséghez fordulnak, de a hivatalnok osztályt, a polgárságot ostorozzák. Csak az a baj, hogy ez a három réteg magyar országon összefonódik. A fasisztáknál is van egy réteg, aki belátta a tévedését, hisz ez egy nemzet tévedése volt és akkor csak sodródott a tömeggel. Ma már (1945-49) ott tartunk, hogy a népbírósági határozat nem szégyen, hanem szerencsétlenség. A fasiszta akciókat üldözni kellene a büntetőjog eszközeivel, a reakció ellen harcolni kellene a reformpolitika eszközeivel. A

rendőrség és az internálások ügye A kommunistáktól és a proletárdiktatúráktól való félelem konkrét okait a rendőrség szolgáltatja. A kommunisták szerint a rendőrségi akciók az elnyomás alól felszabaduló nép részéről a közvetlen népi igazságtételének komoly forradalmi akcióit jelenti. Ez 90%-ig hamis. A túlkapásokra azt mondják: forradalmi időket élünk, előfordul Az internálások túlzások azzal, hogy vélt, vagy valódi ellenfeleink szenvedését növelem még nem csináltam forradalmat. Az internálás egy sivár embergyötrő üzem, amely népi igazságtételnek túl közvetett, jogászi értékű igazságszolgáltatásnak, pedig nagyon is rendőri. Nem szabadna a rendőrséget politikai pozícióként üzemeltetni A szocializmus körüli zavar Munkáspártok: Előbb kell demokrácia, aztán szocializmus. Azt mondják: minden programot, mely szocialisztikus átalakításokat vonna maga után, visszautasítanak. De a saját programjuk a

lehető legszabályosabb szociáldemokrata program. Tehát ellentétes dolgokat csinálnak terv nélkül Egyszerre el kellene határolni, hogy melyik a szocialista megoldások és melyik a kapitalista megoldások területe, egyébként is, meg a politikai propaganda területén is. A demokrácia értelmezése és a forradalom szükségessége körüli zavar A két szembenálló oldal (kommunista-kisgazda) úgy állítja be a kérdést, hogy addig nem lesz igazi demokrácia, míg a másik fél ki nem száll a játékból. A kisgazda párti stílusú demokráciánál a hangsúly a játékszabályokon van (precíz jogalkotás, stb.) A kommunista stílusú demokrácia az ellenfeleivel szembeni keménységen, széles hatáskörrel bíró demokratikus őrszerveken, a demokratikus tömegakciók (sztrájk, tüntetés) jelentősségének hangsúlyozásán alapul. Magyarországon még nem zajlott le az a változás, forradalom, mely a demokráciához szükséges. 1945-ben a szükséges nagy

változások egy része lezajlott, ebben a pillanatban az egész országban pozícióharc folyik az újjak és a régiek közt. A Magyarországon 1945-ben megkezdődött forradalmi változásokat nem szabad hagyni megakadni. De ez a közeljövőben nem igen fog tényleges forradalommá válni. Ezért kellene a megegyezéses forradalom formulája, ehhez kellene még: az úri öntudat és a jobbágyi alázat helyzeteinek felszámolása. Vagy pedig egy határolt és tervezett forradalom kellene. Elhatárolt a radikális reformok területein: közszolgálat, önkormányzatok, közoktatásügy, szövetkezetek. A kisgazdapárt választási győzelme és ami mögötte van. A hivatalos kisgazda verzió: A párt demokratikus programja és elvi rendszerének helyeslése nyilvánult meg. A hivatalos kommunista verzió: A reakció befészkelődött a kisgazda párt vezetőségébe. Bibó: Ezeknek semmi értelme Az ok: A választók a rend, jog, biztonság és nemzeti függetlenség kérdéseit

sürgősebbnek és veszélyeztetettebbnek tüntették fel, mint a múlt terheitől való megszabadulás értékét. Viszont ezek szerint ez a győzelem nem a kisgazdapárt elvének a győzelmét jelenti; a kisgazdapárt integráló pontja lett valaminek, ami erősebb mint ő. Ez a félelem amely a kommunista párttaktikai hibák miatt alakult ki, félelem a proletárdiktatúrától. Viszont ennek következtében a kisgazdapárt felhígult. A centruma a fontos, a kérdés az, hogy a Bethleni konszolidáció erői túlsúlyba jutnak-e benne? Ez a mag két részből tevődik össze. Egyik a magyar közép- és kisbirtokos parasztság, a másik a magyar értelmiségi, hivatalnoki, polgári réteg. A magyar demokrácia központi kérdése: A kisgazdapártnak ezt a centrumát – parasztplebejusát – meg lehet-e nyerni egy limitált forradalom számára. A politikai helyzet polarizálódásának veszedelmei Magyarország jelenlegi politikai atmoszférájának centrális kérdése: A

kommunistáktól való félelem. Koalíció: már a lényegileg négy pártból kettőre olvadt Ezek: kisgazdapárt, kommunista párt. A szociáldemokrata párt és a parasztpárt a valóságban nincs sehol. Mivel ez a kettő nincs, a másik kettő szemben áll egymással, termékeny Közös politikai tervekről nem lehet szó. A kormányzás egy év óta tulajdonképpen két ember kezében van, az ő tulajdonságaikon múlik: Rákosi Mátyás tárgyalóképes humorán és Tildy Zoltán felelős bölcsességén. Amíg ők megtudnak egyezni, addig eldöcög a koalíció. A polarizálódást meg kell állítani és még meg is lehet, mert ma még mindkét oldalon azok az erők vannak túlsúlyban, akik tudják, a demokratikus koalíciót muszáj fenntartani. A koalíció technikai zavarai, erkölcseinek válsága. A koalíció azért is akadozik, mert még nem tanultunk meg vele bánni, kellene hogy legyen valami vezetése, ami a mindennapos súrlódásokat orvosolja. A legnagyobb

veszedelem a személyes kérdések pártszempontú intézése. A központi baj azonban az erkölcs teljes hiánya. A közéleti erkölcs se fényesedik ennek két kritikus pontja van: Egyik a sajtóerkölcs (nincs a sajtónak tárgyi jóhiszeműsége, ezzel szemben: randa rágalmazások, mellébeszélés, hazug közhangulat-kialakítás jellemzi), másik a panamák ügyei (anyagi vonatkozású közéleti visszaélések). A koalíció erkölcsének megjavításához először valamiféle fegyverszünet kellene az üres sajtócsatározások frontján. Követelménynek kellene lennie a visszaélések közéleti tisztázásának A válság és európai helyzetünk A háborúban győztes szövetségesek csoportján belül feszültség van (szovjetunió, angolszászhatalmak). Közöttük pozíció folyik, és Magyarország is egy pozíció Az angolszász hatalmak elismerik a szovjetunió biztonsági igényét, hogy a bizalmát élvező kormányrendszerek uralmát kívánja, de az egységes

demokratikus alapelvek elfogadását is kívánják. A szovjetuniónak az a fontos, hogy a határán lévő országok ellene való támadásnak kiindulópontjai ne lehessenek. A demokratikus koalíció elérte (egy év kormányzás után), hogy mind a szovjetunió, mind az angolszász hatalmak demokráciaként való elfogadás síkján egyaránt elismerték Magyarországot. De ez még nagyon bizonytalan, meg kell erősíteni, tehát meg kell állítani a polarizálódást, mert ha folytatódik az ország kettészakad angol és orosz pártiakra. Az egyedüli helyes út egy belsőleg kiegyensúlyozott, de radikális reformpolitikát folytató, független, szabad Magyarország lehetősége