Irodalom | Középiskola » Arany János balladáiról bővebben

Arany János balladáiról bővebben Arany János a 19. század második felének legtekintélyesebb alkotója Költészete irodalmiságunk hagyományainak egyik összegzője („nagy összegző”, a népnemzet irodalom megteremtője). A Világost követő irodalmi élet fő szervezője, aki drámafordítóként, tanulmányíróként és kritikusként is maradandó értékeket hozott létre. Saját korában inkább epikus költészetét tartották nagyra, a 20. század a lírikus Aranyt fedezte fel, a jelen kor értelmezésében a líra mellett Arany epikája is az életmű jelentős részét képezi, melyben az újkori ember csaknem minden létkérdése felmerül. Arany János érdeklődését részben a nemzeti költészet létrehozásának gondolata, részben az európai minták fordították a műballada felé. A ballada Arany egyik jellegzetes műfajává vált Ballada: népköltészeti és műköltészeti kisepikai műfaj, de lírai és epikai elemeket is tartalmaz. Általában

tragikus témát dolgoz fel, de vannak komikus, vígballadák is Epikai jellege abból fakad, hogy történetet beszél el. Cselekménye a szereplők drámai párbeszédéből ill. monológjaiból bontakozik ki Jellemző rá a sűrítés, a kihagyás (elhagyja a mellékes körülményeket), így az elbeszélés szaggatott, homályos, drámai lesz (=balladai homály). Lírai vonás, hogy a szereplőkben zajló lelki folyamatok, lélekállapot-változások kerülnek előtérbe. Balladáit többféle szempont szerint csoportosíthatjuk: keletkezés, téma, szerkezet és világkép szerint. Ha a szövegben megjelenő világkép szerint vizsgáljuk balladáit, akkor további 3 különböző csoportot különíthetünk el: 1. Ősi (archaikus) világképet újraalkotó balladák Ezekben a művekben a lét a gondviselés által elrendezettnek tűnik. A művek értékvilága kikezdhetetlen, mindenki által elfogadott értékek állnak a középpontban pl.: hősiesség, bátorság, erő,

erkölcs Ilyen balladák pl. „Mátyás anyja”, „Rozgonyiné” 2. Az ide sorolható művek világában az elrendezettség felbomlik, az ősi, harmonikus viszonyok helyébe a hatalmi erőszak, a zsarnokság vagy a világrend normáit áthágó bűnös ember kerül. Cél a harmónia visszaállítás, mely végül sikerül A ballada világában helyre áll az erkölcsi világrend, mártírhalállal (pl. „A wales-i bárdok”) vagy a bűnös megbüntetésével ill. annak lelkiismeretfurdalásával Ide tartozik pl az „Ágnes asszony” című ballada is, melyet legjelentősebb korszakában, a Nagykőrösi korszakában (1851-60) írt. A népi ihletésű lélektani ballada témája a bűn és bűnhődés sorsmotívumára épül. Három egymástól jól elkülöníthető részre tagolódik. Az első szerkezeti egységben (1-4 vrsz) az első vrsz. a tett utáni alaphelyzetet vázolja fel, majd további 3 vrsz tárgyalja a bűn napvilágra kerülését. Ágnes ügyetlen válaszai,

kifogásai nemcsak az eltitkolás szándékát és a környezet megítélésétől való félelmet jelzik, de a balladai hős zavartságára is utalnak. Egyrészt bűntudata van, másrészt előrevetítik sorsát, a bűntudatból fakadó megtébolyodást. A rész időtartama legfeljebb néhány óra. A második szakasz (5-19. vrsz) két tömbből áll Első fele Ágnes börtönben töltött idejét (5-9. vrsz) meséli el, mely meghatározatlan idejű, ám több napig tartó A börtön olyan jelképes tér, amely az elkövetett tettel való összezártságot, a bűntudattól való szabadulás képtelenségét is kifejezi. A sötétség elboruló tudatállapotának metaforája, a fénysugár pedig a tudatat tisztaságához való ragaszkodást, ill. a lelkiismeret-furdalástól való szabadulni akarást szimbolizálja. Második fele a bírósági tárgyalást mondja el (10-19. vrsz), középpontjában az Ágnes asszonyon elhatalmasodó őrülettel. A tárgyalás eseményeit a balladára

jellemző párbeszédes forma korlátozott alkalmazásával mutatja be. A személyiség széthullásának, az őrület elhatalmasodásának folyamatát beszéli el. Ágnes külvilággal való kapcsolata teljesen Arany János balladái 1 megszakad: nem érti, amit férje haláláról mondanak neki a bírák. Bűntudata tárgyiasul, a bűnt leleplező tárgyra, a vértől szennyes belső látványára helyeződik át. A bírák részvéttel fordulnak a megháborodott bűnös felé, és hazabocsátják, mert a törvény által kiszabható földi büntetésnél súlyosabbnak ítélik az asszony sorsszerű bűnhődését. A harmadik rész (20-26. vrsz) Ágnes meghasadt tudatállapotának időtlenségét érzékelteti, a balladai hős további életét uraló rögeszmés cselekvést mutatja be. A balladai hős egész további életét felölelő utolsó két versszak az asszony rögeszmés állapotának rögzülését mutatja be. A bűnfoltot eltüntetni akaró mániákus mosás Ágnes

lelki megtisztulásának vágyát fejezi ki. A balladai hős tudatállapot-változását három pillérversszak (1., 20, 26) jelöli ki Az 1 versszakban a bűn feltehető tényéről értesül az olvasó. Erre a szövegben a véres jelző, a bűn eltitkolási szándékaként értelmezhető cselekvés (mosás) és a refrén Istenhez forduló, könyörgő gesztusa utal. A további pillérversszakokban a mosás már rögeszmés cselekvést jelez, ahogy a lepedőn esett folt is átvitt értelművé, a balladai hős lelkiismeretének foltjává válik. A 26 vrsz szövegváltozásai a kényszeres cselekvés állapottá rögzülését jelzik A lelkierkölcsi folt mániákus eltüntetésének kényszerét a bűnhődés motívumával kapcsolja össze A külső idő és a belső idő megbomlását jelzi a lepedő régi rongyként, ill. foszlányként való megnevezése. A bírákhoz hasonlóan az elbeszélő is részvéttel fordul hőse felé. Ágnesben nem a bűnöst látja elsősorban, hanem a

szenvedő embert. 3. Azok a balladák tartoznak ide, amelyekben eltűnik a gondviselés, elszabadulnak a káosz erői. Bizonytalanná válik az erkölcsi világrend A bűnök rendre kitudódnak, de az egyén felelőssége kevésbé egyértelmű, és meglazul a bűn-bűnhődés okszerű kapcsolata is. Nem állítható vissza a világrend! Ide tartozik pl. „Tengeri - hántás” c balladája Arany ezt a művét az „Őszikék” című ciklusában alkotta. Alkotásait ekkor egy kapcsos könyve írta le, melyet Gyulai Páltól kapott ajándékba 1856. augusztus 20-án Ebben a ciklusban írt balladái komorabbak, tragikusabbak a többinél, a balladák hősei mindig elbuknak. A ballada két elbeszélőt léptet színre. Az elsődleges elbeszélő a balladamondó narrátor, aki az első és az utolsó versszakban szólal meg, és a befogadóval, az olvasóval lép kommunikációs viszonyba. Egy késő őszi estétől hajnalig tartó, szabadban végzett falusi tevékenységet vázol fel,

magára a tevékenységre azonban csak a cím utal. Az első versszakban rögzített helyzet – a közösen végzett munka – a fiataloknak alkalmat ad az együttlétre, miközben a tűz körül ülőket a közösség feltehetően idősebb tagja történetmondással szórakoztatja (2-13. vrsz) A történetet elmesélő másodlagos elbeszélő egyben a megalkotott helyzet egyik szereplője is, aki történetmondóként a hallgatóságával, a tűz körül ülőkkel létesít kapcsolatot. A másodlagos elbeszélő szólama osztott, a történetmondást közbevetések szakítják meg. Ezek a közbevetések az elbeszélőnek a külvilágra tett megjegyzéseiként, de a befogadó közönség 1-1 tagjának befogadói válaszaként is olvasható. Jól ismert motívumokkal (szél, hold, róka, harmat) jelképezik, reflektálják a történetmondás helyzetét vagy az elbeszélt történet éppen aktuális mozzanatát. Pl: „Soha, mennyi csillag hull ma” – az ártatlanság elvesztését

jelképezi A közbevetések szaggatottá teszik az elbeszélést, és a metaforikus jelentéseikkel szerepet játszanak abban, hogy a ballada befogadója képes legyen a balladai homály megszüntetésére. Az utolsó közbevetés (13. vrsz) a történet és az elbeszélés helyszínének összekapcsolásával („Tizenkettőt ver Adonyban”) egybecsúsztatja a történet és az elbeszélés szintjét. Ezzel azt hangsúlyozza, hogy a mesélő, a hallgatóság és az elmesélt történet szereplői (Eszti, Ferkó) ugyanannak a közösségnek más-más időben élő tagjai. A szereplők tetteinek megnyilvánuló vétség nincs arányban a következmények tragikus súlyával: a bűn-bűnhődés oksági kapcsolata meglazul, az erkölcsi világrend Arany János balladái 2 elbizonytalanodik, szétzilálódik. A Tengeri-hántás – a nagykőrösi balladák többségével szemben – nem a világ rendjét vagy annak megalkothatóságát, hanem épp a rend hiányát, a kaotikus,

ésszerűtlen erők elszabadulását mutatja meg. Arany balladái a romantika korában születtek, amikor a népköltészet felé fordulnak az olvasók és az írók is. Megalkotja a senkivel össze nem téveszthető alkotásait Műveiben megjelennek a korszakot jellemző vonások, de modernizál is közben. Arany János balladái 3