|
Dátum: 2024. március 31. 00:10:02. Forrás : Wikipedia |
A Lajtabánság (osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, melynek létrejöttében tevékeny szerepet vállalt a Rongyos Gárda néven elhíresült különítmény. Tevékenységünk eredményeként valósulhatott meg a Soproni népszavazás, melynek keretében, a trianoni rendezés ellenében, a város Magyarország része maradhatott.
A Tanácsköztársaság után
A Tanácsköztársaság bukása után Prónay Pál katonatiszt saját kis hadsereget alakított leszerelt tisztekből és altisztekből. A különítmény vidéken és a fővárosban számos, a kommunista berendezkedésű Tanácsköztársasággal szimpatizáló, embert kínzott meg, vagy végzett ki (fehérterror), válaszul a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságokra (vörösterror). Hamarosan Horthy Miklós került hatalomra, ő lett a kormányzó. Az utolsó magyar király, IV. Károly 1921. március 27-én visszatért Magyarországra, hogy elfoglalja a trónt, és Szombathelyen várta, hogy Horthy átadja neki a hatalmat. A kormányzó nem tett eleget a kérésnek, és elűzte a volt királyt az országból. A király visszatérését sokan (az ún. legitimisták) kívánták, főleg Nyugat-Magyarországon.
Prónay Pál
A trianoni döntés hatása Nyugat-Magyarországra
A trianoni döntést Horthynak hatalma megtartása érdekében el kellett fogadnia. Ez azzal is járt, hogy Nyugat-Magyarország egy részét, beleértve Sopront és a környékét is át kell adni az osztrákoknak. Ennek időpontját a Nagykövetek Tanácsa 1921. augusztus 29-ére tűzte ki. A magyar kormány sohasem tett le arról a reményről, hogy a nyugat-magyarországi területek átadásáról szóló döntést megváltoztassa, és megkísérelte, hogy elfogadtassa az osztrák féllel elképzelését, hogy a kérdést népszavazás útján rendezzék. Ezt Renner osztrák kancellár következetesen visszautasította. 1921 januárjában az osztrák nemzetgyűlés törvényt fogadott el, hogy a Magyarországról átkerült terület Burgenland néven, Sopron központtal, önálló tartomány lesz majd.
Rongyos Gárda
Prónay ekkor újabb különítményt szervezett, melyet Rongyos Gárdának hívtak. A gárda a magyar kormány hallgatólagos beleegyezésével működött, sőt egyes vélemények szerint titkon ő szervezte meg. A felkelők civilek voltak, egykori katonasapkájukat búrkalapra cserélték, melynek karimáját jobb felől nemzeti színű kokárdával a kalap tetejéhez erősítették. Prónayn kívül Héjjas Iván számított meghatározó vezetőnek. Hozzájuk tódult a fiatalság az ország egész részéről, nyugat-magyarországi alig volt köztük. A felkelők mellett a legitimista Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy vadászzászlóalja állomásozott Sopronban, de ez az egység nem a felkelőkhöz tartozott, hanem a magyar hadsereghez, sőt, zászlóalját a Sopronban székelő és a terület kiürítését, és átadását ellenőrző antant bizottság rendelkezésére bocsátották, így nemzetközinek számított. Rajtuk kívül az osztrákoknak ítélt Nyugat-Magyarországon nem volt más magyar sorkatonaság.
A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Közülük egy Ahmet nevű katona elesett az osztrákokkal vívott harcokban, így a nyugat-magyarországi felkelés mártírja lett.
A Rongyos Gárda utóélete
1938-ban az első bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött. Október első napjaiban mintegy ezer „rongyos” önkéntes szivárgott át a csehszlovák határon, hogy nyomást gyakoroljanak a csehszlovák kormányra és a nemzetközi közvéleményre. A gárdisták telefon- és távírókábelek elvágásával, katonai alakulatok elleni gerillaakciókkal keltettek riadalmat, majd észak felé vonultak és a baráti Lengyelországba mentek át. A Rongyos Gárda tagjai döntő szerepet vállaltak az 1939. január 6-án Munkácsot ért támadás visszaverésében. A gyengén felfegyverzett „rongyosok” ekkor, a helyi lakosság és a rendőrség támogatásával verték vissza, a Kárpátalján állomásozó csehszlovák haderő páncélosokkal fedezésével indított támadását.
(Prónay a Horthy-korszak idején szélsőjobboldali szervezeteket alakított, végül a nyilasmozgalomhoz csapódott. 1945. március 20-án a szovjetek elfogták, és elvitték az országból. Halála helye és ideje ismeretlen.)
A mai Burgenland (Sopronnal és környékével kiegészülve a korabeli Lajtabánság)
Nyugat-magyarországi felkelés
1921. augusztus 28-án kezdődött meg a felkelés a mai Burgenland és Sopron-környék területén. A felek Ágfalvánál ütköztek meg, Héjjas 120 embere (az Alföldi-brigád) keveredett tűzharcba az osztrák csendőrökkel. A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Soprontól keletre minden faluban voltak felkelők. Azonban nemcsak Ausztria és Magyarország, valamint a felkelők és a lakosság került szembe egymással, hanem maguk a felkelők is, mert míg Prónay és Héjjas a szabad-királyválasztók közé tartozott, addig Friedrich István egykori miniszterelnök, aki szintén a felkelők között volt, s Kismartont felügyelte, valamint Ostenburg legitimisták voltak. Horthy Gömbös Gyula későbbi miniszterelnököt nevezte ki nyugat-magyarországi kormánybiztosnak, feladata az önállósuló felkelők megrendszabályozása lett. Mind Héjjas, mind Friedrich megtagadja az utasítását, hogy vonuljanak vissza. Úgy tűnt, Prónay egymaga akarja megvalósítani a Sigray-Lingauer tervet, miszerint, ha a magyar kormány kiegyezne Ausztriával, lemondva ezzel a Nyugat-Magyarországról, a felkelők önálló államot hoznak létre Lajtabánság néven. A bán Sigray főkormánybiztos, vagy Albrecht főherceg lett volna. Ám kézzelfogható közelségbe került a népszavazás lehetősége, így a miniszterelnök lebeszélte Sigrayt tervéről. 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. (Az antant adta volna át a területet az osztrák félnek), így 1921 október 4-én Prónay-ék kikiáltották a terület függetlenségét.
Lajtabánság kikiáltása
A Lajtabánság központja Felsőőr lett, a felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét, és, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a békeszerződésnek. A bánság vezetője Prónay lett. A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója Apáthy László százados lett, külügyi és igazságügyi előadó Lévay Ferenc hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó Bárdos Béla százados, gazdaságügyi előadó Hir György hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, az önállónak kikiáltott terület kicsi volt, ráadásul a felkelők már ki is fosztották, viszont az egyik pesti nyomdában nyomott lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek.
3 koronás lajtabánsági bélyeg
Soproni népszavazás
Az antant felszólította a magyar kormányt, hogy vonja ki a harcoló csapatokat, amely ezt bár nem tette meg, de az önálló Lajtabánságot sem ismerte el. A helyzet megoldására 1921. október 11-12-én a két fél olasz közreműködéssel Velencében tárgyalni kezdett, Magyarország vállalta a felkelők visszavonását, Sopron és környéke hovatartozásáról viszont népszavazással döntöttek, ezzel az új állam meg is szűnt.
A Lajtabánság felbomlása utáni időszakra esik a szlovén származású szentkúti pap Mitnyek Mátyás Vince, illetve a pornóapáti plébános Pataki Ferenc meggyilkolása. Mitnyek esetének okát a csendőrség nem derítette ki, de nem lehet tudni, hogy közönséges bűncselekmény történt, vagy pedig köze lehet a világháború utáni zavaros időkhöz. Pataki meggyilkolása viszont egyértelműen politikai színezetű volt, mely szorosan összefüggött a Lajtabánság kálváriájával.
A velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-e és 16-a között Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy összesen 257 km2 Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. Ez volt a trianoni békediktátum egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak. (Érdekesség, hogy a vitatott körzet lakossága magyar érzelmei ellenére ekkor német nemzetiségű volt, ill. Kópháza horvát többségű)
A szavazásban érintett helységek:
- Ágfalva
- Balf
- Sopronbánfalva
- Fertőboz
- Fertőrákos
- Harka
- Kópháza
- Nagycenk
- Sopron
Bár a kisebb községekben általában Ausztria felé billent a mérleg, ám végül Sopron magyarpárti többsége bizonyult döntőnek. Az országgyűlés A soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront, ahol a 61 méter magas Tűztorony déli részén ezután alakították ki az ún. Hűségkaput.
Az eredmények
Az összesen 26 900 jogosultból 24 063 fős (87,7%) részvétel mellett 15 334 fő (65,16%) szavazott Magyarországra, 8 227 fő (34,84%) Ausztriára, és 502 szavazat érvénytelen volt.
Sopron 37 509 lakója közül 18 994-nek volt szavazati joga. Itt 89,2%-os részvétellel 72,7% szavazott Magyarországra.
A nyolc faluban a 7 900 jogosult 83,9%-os részvételével 54,6%-a Ausztria mellett szavazott. Magyarországra csak Nagycenken, Fertőbozon és Kópházán szavaztak többségben.
További népszavazások a soproni siker nyomán
A trianoni szerződés alapján Ausztriának ítélt területeken az átcsatolást követően tíz faluban tiltakozások kezdődtek. Ennek eredményeként ezekben a községekben is népszavazásokat írtak ki, melyeknek az lett a következménye, hogy 1923. január 10. és március 9. között ezek a helységek is visszakerültek Magyarországhoz.
A szóban forgó községek: a Szombathelytől nyugatra illetve délnyugatra fekvő Narda (akkor Kisnarda és Nagynarda), Felsőcsatár (akkor Alsócsatár és Felsőcsatár), Vaskeresztes (akkor Németkeresztes és Magyarkeresztes), Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa, valamint a Kőszegtől északkeletre fekvő Ólmod. A folyamatban kezdeményező szerepet játszó Szentpéterfa később megkapta a "Communitas Fidelissima", azaz a Leghűségesebb Község címet.
A fentieken kívül még egy falu került vissza Magyarországhoz a trianon utáni nyugati határok mentén. A szintén Vas megyei, Őriszentpétertől délnyugatra fekvő Szomoróc község lakosai a szomszédos Kerca lakosainak és az ott állomásozó határőröknek segítségével 1920. augusztus 1-jén fegyveres harcban szorították ki falujukból a megszállókat. Bár a sikert hamarosan ellentámadás követte és a falu újra szerb-horvát-szlovén megszállás alá került, hosszú tárgyalások után 1922. február 8-án Szomoróc újra Magyarországhoz csatlakozhatott. (Ma a két falu Kercaszomor néven egy községet alkot.)
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Kárpátalja bemutatkozik
Kárpátalja vagy Kárpát-Ukrajna (ukránul Закарпатська область, vagyis „Kárpátontúli terület”) Ukrajna nyugati, Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával és egy kis szakaszon Lengyelországgal szomszédos régiója. A térség sok tekintetben eltér Ukrajna többi vidékétől. Ez leginkább annak a következménye, hogy bár lakosságának nagy részét a ruszin nemzetiségűek (kárpát-ukrán) teszik ki, a II. világháborúig Kárpátalja Ukrajnától függetlenül fejlődött.
A rozsomák (Gulo Gulo)
A rozsomák egy 60-90 cm hosszú, 15-30 kg-os medvealkatú ragadozó. Soha nem hátrál, nem ismeri a félelmet, hiszen a medvéket is képes legyőzni kis termete ellenére. Viszonylag gyorsnak és erősnek is mondható, hiszen képes 100 kg-os állattetemeket is elvonszolni, s a jávorszarvas nagyságú állatokat is képes elejteni.
A számítógép története
Rengeteg félig-meddig dokumentált történet, legenda kering ókori kínai, görög és későbbi arab tudósok és feltalálók által tervezett, esetleg épített gépekről, automatákról. Nem mindig tudjuk eldönteni, mennyi igazság van ezekben. Annyi bizonyos, az emberiség ősidők óta szeretett volna fizikai/szellemi munkára képes, lehetőleg önirányított gépeket, automatákat, de legalább egy számológépet építeni.
Írásunkban a műelemzések készítésének módszertanát járjuk körül. Foglalkozunk az elemzés főbb fajtáival, szempontjaival és tanácsokat adunk az elemzés legfontosabb tartalmi elemeivel kapcsolatban is. Módszertani útmutatónk főként tanulók számára készült!
