Betekintés: Kidolgozott nyelvtan tételek

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


1. tétel A nyelv mint jelrendszer A világban, környezetünkben jelek és a belőlük felépülő jelrendszerek segítségével igazodunk el. Minden jelnek számít, aminek jelzésértéket tulajdonítunk, vagyis a közlés, a kommunikáció szándékával fel akarunk használni. A jel, mindig valamilyen érzékszervünkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely mindig egy másik, önmagán túli jelenségre utal. Pl.: a "H" betűt látjuk: - gondolhatunk a "h" mássalhangzóra (zöngétlen, gégehang stb.) - H: a korház jelölése - a H: Magyarország felségjele. A jelentést meghatározza az adott jel. (ld. példákat). A jelek sohasem elszigetelt elemek, hiszen több jel logikailag és grammatikailag való összekapcsolása a jelrendszer. A jelek legjellemzőbb tulajdonságai: 1. érzékszerveinkkel felfoghatók 2. önmaguknál többet jelentenek 3. egyszerűbbek, mint a valóság (pl.: mássalhangzók) 4. egy kisebb, vagy egy

nagyobb közösség jeleként tartja számon őket 5. jelrendszerbe illeszkedve (vannak használati szabályaik) 6. emberi érintkezésben valósulnak meg. A legegyetemesebb, mindenki által ismert jelrendszer a nyelv jelrendszere. Tudományága a szemiotika, a nyelvtudomány. A nyelv a közösség alkotása — a társadalom által elfogadott jel és szabályrendszer, amely évezredek során jött létre. A beszéd a nyelv egyéni alkalmazása a közlésfolyamatban. A nyelvi rendszer jelekből és a jelek használatát meghatározó szabályokból áll. A világ és a környezetünk összes jele rendszerezhető: - jelentés: amit a jelenségnek tulajdonítunk, hangsorral fejezzük ki - jelölt: jelenség, dolog, fogalom, a valóság egy darabja - jelölő: jeltest, hangalak, vagy nyelvi forma. Másik felosztása a nyelvnek, hogy milyen alapon idézi fel a jelölő a jelölt dolgot (a jelölő és a jelölt kapcsolata szerint): - index: az index kapcsolatban van az adott dologgal,

jelenséggel (pl.: a tűz indexe a füst; a láb indexe a lábnyom) - ikon: képszerű viszony, tényleges hasonlóság alapján idézi fel a jelöltet (pl.: egy állat képe felidézi az állatot) - szimbólumok: társadalmi megállapodás, vagy hagyomány alapján értelmezhetők (pl.: közlekedési táblák). Jelrendszerek fajtái: - füstjelzés, zászlójelzés, dobjelzés, jelnyelv. Jelrendszer szintjei: 1. legalsó szint a fonéma: beszédhang. Önálló jelentéssel nem bír. 2. morféma: több fonémából épül fel. Szóelemnek is hívják: ilyen az igekötő, toldalékok. 3. lexéma: két morféma jelentésbeli és grammatikai összekapcsolása. Ezt szótári szónak nevezik. Nyelvhasználatban a szóalak a neve: glosszéma. 4. szintagma: szerkesztett jelek. Pl.: vadat lő, piros szoknya. 5. mondat: összetartó ereje logikai kapcsolat. Szerkesztett jelekből áll. Átmeneti szintek: - álmorféma: pl.: házak: alakilag morféma, funkcióját tekintve fonéma -

állexéma: pl.: igekötő, névelő. Alakilag lexéma, funkció morféma - álszintagma: lexéma+állexéma. Pl.: az asztal. Alakilag szintagma, de funkciót tekintve lexéma - álmondat: összetett mondatok mellékmondata. Alakilag mondat, funkciót tekintve szintagma. A mondat a beszéd legkisebb egysége, de nem önmagában áll, hanem egy nagyobb egységnek, a szövegnek láncszemnyi részeként. A közlésfolyamatban minden mondatban kifejeződik, a beszélőnek a valósághoz való viszonya és az a szándéka, hogy a hallgatóra beszédével milyen hatást tegyen. Ennek megfelelően a mondat jelentése többrétegű: 1 rétege: a mondatot alkotó nyelvi jelek jelentésének összessége, ezt mindig árnyalja, gazdagítja a beszédhelyzetből származó másodlagos jelentés. E kettő együtt a mondat tartalma. 2. rétege: az a szándék, amelyet a beszélő mondatával meg akar valósítani. Pl.: tájékoztat, felhív, kér, visszautasít, feltételez, érzelmet fejez ki. 3.

rétege: az a szándékolt hatás, amelyet a mondat a hallgatóra gyakorol. Pl.: megnevetteti, elgondolkoztatja, cselekvésre készteti. A szöveg: a mondatok sorozatát akkor tekintjük szövegnek, ha megvan a szövegszerűség legfőbb követelménye: a tartalmi egysége, előrehaladása és a lezártság. Ezeket az ún. lineáris kohézió biztosítja. A szöveg tartalmi, jelentésbeli kapcsolatát a globális kohézió biztosítja. Ugyanazokra a valóságelemekre vonatkozó nyelvi elemek a szöveg témája, az újvalóságelem a réma. Minden szöveg szól valamiről, tehát van témája, tárgya. A hozzá tartozó szereplők mintegy behálózzák a szöveget. A szövegben valaki kifejt valamit, körüljár egy kérdést, fölvet és megold egy problémát. A téma folyamatos jelenlétét szolgálják a kulcsszók, előre, majd visszautaló szók. A téma megjelölésében fontos szerepet tölt be a cím. A cím nem a szöveg része, hanem rámutat a szöveg egészére. A nyelvi

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


jelek egyik legjellemzőbb vonása a jelentésük többszörös rétegzettsége. Minden nyelvi jel alapvető szerepe a valóság egy mozzanatának és köztük levő viszonynak a megnevezése. Használatukat alapjelentésük, stílusárnyalatuk, nyelvrétegbeli hovatartozásuk is befolyásolja. A nyelvi jeleket minden nyelv jellegzetes, rendszerré szerveződött szabályok szerint kapcsolja össze; a társadalom változásával együtt változnak. 2. tétel A nyelv mint változó rendszer Leíró nyelvészet (szinkrónia): a nyelv egy adott korszakbeli állapotának vizsgálata, a nyelvészet egyik ága. A nyelvek változnak és fejlődnek az idővel. Történeti nyelvészet (diakrónia): a nyelvek történeti fejlődését vizsgálja, mutatja be. (pl. nyelvrokonság, milyen nyelvtani változások történtek) I. A magyar nyelv történetének főbb korszakai 1. Az ősmagyar nyelv kora (Kr.e. 500 – honfoglalás) - az obi-ugoroktól való elválástól a honfoglalásig - nincs

írásos emlék 2. Az ómagyar nyelv kora (honfoglalás – mohácsi vész) - nyelvemlékes - nyelvemléktelen korszaka is van 3. A középmagyar nyelv kora (mohácsi vész – felvilágosodás) 4. Az újmagyar nyelv kora (1772- napjainkig) II. Az ómagyar nyelv - első emlékeink ebből a korból maradtak fenn - a nyelvtörténeti kutatás legfontosabb forrásai, nemcsak a magyar nyelvet, hanem a finnugor nyelveket illetően is, ugyanis a magyar nyelvemlékek a finnugor nyelvek első nyelvemlékei is Nyelvemléktípusok: a.) szórványemlékek: idegen nyelvű szövegekbe beépített magyar kifejezések és szavak külföldi: -950 körül Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzásáról, kb. 50 szó (tulajdonnevek) hazai: -1018/1109 A veszprémvölgyi apácák adománylevele -1055. A tihanyi apátság alapítólevele -1200 körül Anonymus: Gesta Hungarorum b.) glosszák (lapszéli jegyzetek) - 1410 körül Marosvásáhelyi glosszák - 1490. Szalkai-glosszák -15.

század Sermones Dominicales c.) szójegyzékek (kezdetleges szótár) - 1395 körül Besztercei szójegyzék - 1405 körül Schlägli-szójegyzék d.) szövegemlékek, kódexek (összefüggő magyar szövegek) 1195 előtt Halotti beszéd 1200 körül Königsbergi töredék és szalagjai 13. század közepe Ómagyar Mária siralom 13. század 2. fele Gyulafehérvári sorok 1372 után Jókai-kódex A Huszita Bibliát őrzi 1416 után a Bécsi-kódex, Müncheni kódex, Apor-kódex 1494 előtt Festetics-kódex 1510. Margit-legenda 1527. Érdy-kódex 1541. Sylvester János: Új testamentum 1590. Vizsoly: Károlyi Gáspár: Szent Biblia Szabács viadala 15. század vége Soproni virágének III. A magyar nyelv változásai az ómagyar kortól napjainkig a.) a hangrendszer változásai 1. magánhangzók - lekoptak a szóvégi magánhangzók - a magánhangzók megnyúlása pótlónyúlás a lekopás miatt - nyíltabbá válás (oa, üe) - magánhangzó-harmónia=illeszkedés: a

finnugor nyelvekben megvan, az ősmagyar kor végéig fennáll - kétnyíltszótagos tendencia: ha egy több szótagból álló szóban 2 magánhangzóra végződő szótag követte egymást, akkor a 2. szótag magánhangzója kiesett. (pl. uruszág - ország), ha 3 ilyen szótag volt a szóalakban, akkor először a 3. szótagnál esett ki a magánhangzó (berekenye – bereknye –berkenye) 2. mássalhangzók - az ősmagyar kor elején sok mai mássalhangzók hiányzott még: a b, d, f, z, dz, zs, gy, gy, ty,g, h; és voltak olyan hangok, amiket már nem használunk: w, cs’, sz’ - a hiányzó mássalhangzók nagy része az ómagyar kor végére kialakult, kivétel a dzs hang, mely csak a 16. században került a nyelvünkbe b.) nyelvtani szerkezet 1. igeragozás - múlt időelbeszélő, befejezett, régmúlt, folyamatos múlt - jövő időjelen idő, fog és kezd segédigék, -md>-nd jeles jövő idő (pl. látand) - kettévált a határozott és az általános

igeragozás 2. a névszók jelei és ragjai - terjedt a tárgyrag és a birtoktöbbesítő jel használata - egyre több rag keletkezett a névutókból (bele>-ba/-be, reá>-ra/-re) - a viszonyszók gazdagodása pl. igekötők c.) a szókincs változásai - legközvetlenebbül a változások a szókincsben fedezhetők fel IV. A szavak csoportosítása - az ősi szókészlet, ami finnugor eredetű szavakból áll, kb. 700-800 szóból tevődik össze - a szókincs bővítésének módjai belső szóalkotás: nyelvünk meglevő elemeiből hozzuk létre - szóösszetétel, vagy szóképzéslétrejöttek az indulatszók - az emberek igyekeztek különféle állati és emberi hangokat is kifejezniígy jöttek létre a hangutánzó és a hangulatfestő szavak - mozaikszó-alkotás - szóalkotási módok a nyelvújítási mozgalomban 1. idegen szavak tükörfordítása: Leipzig> Lipcse, materia> anyag 2. tájszók beemelése a köznyelvbe: kamat, hullám,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


csapat,betyár, burgonya 3. kihalt szavak felújítása: hon, hölgy, rege, bakó, fegyelem, dísz, terem, iker, aggastyán, Zoltán, Géza 4. szóképzés: tanulmányoz, dugattyú, kátrány, hordár, régészet, társalog (bokorképzés) 5. elvonással: cikk, kapa, árny, perc, vizsga 6. szócsonkítás: cégér-cég, gépel-gép, gyárt-gyár 7. szóösszetétel: vérszegény, szemüveg, bérkocsi, szakképzett, gyógyszer, raktár 8. szóösszerántás: higany, tanár, csőr, könnyelmű, elnök, lég 9. mesterséges szóalkotás - tövek: csáb, dics - képzők: -da, -de (járda), -ma, -me (érme) szókölcsönzés: - jövevény szavak: olyan idegen szavak, melyek annyira alkalmazkodtak a hangrendrendszerünkhöz és a nyelvtani rendszerünkhöz, hogy idegen eredetük lassan feledésbe merül iráni: tej, tehén, hús, asszony, gazdag, vásár, vám török: alma, árpa, búza, bor, gyertya, gyöngy, kapu, körte, bika, ökör, sátor, szakáll, szőlő szláv: bab, barack,

család, cseléd, drága, iga, jászol, kocsma, kulacs, pad, péntek, szombat, szolga, zab német: bognár, céh, borbély, farsang, fillér, ostrom, páncél, polgár, vándor latin: angyal, iskola, kápolna, tinta francia: kilincs, lakat, mécses, szekrény olasz: füge, forint, mandula, piac - a közép magyar korban továbbra is szóösszetételekkel, szóképzéssel és jövevényszavak révén bővült a magyar nyelv szókészlete - az újabb jövevényszavak latin, német és oszmán-török eredetűek latin: hiéna, persze német: pisztoly, kvártély, gavallér oszmán-török: kávé, pite, papucs, kefe, bég, basa, dívány - az újmagyar korban újabb hangutánzó és hangulatfestő szavak keletkeztek és újabb jövevényszavak terjedtek elezek német és latin eredetűek német: slicc, puccsos, szósz, vicc, rizikó latin: reakció, illegális - idegen szavak átvétele - nyelvünkben sok idegen szó található, melyeket főként a vándorlás és a

honfoglalás idején vették át a magyarok - a szókincs folyamatosan változikegyre több idegen szó kerül a nyelvünkbe, főleg az angol nyelvből: internet, menedzserezeken az idegen szavakon még lehet érezni az idegen eredetet 3. tétel A közlésfolyamat funkció és tényezői Kommunikáció: - tájékoztatást, információcserét jelent valamilyen jelrendszer segítségével - létrejöhet élőnyelvben, emberek és gépek, ill. csak gépek között - a kommunikációban 2 vagy több ember is résztvehet I. Folyamata: - a résztvevők egy jelrendszer felhasználásával egymással közölnek valamit, vagy az egyik a másiknak információt ad át - a kommunikáció fontos tényezői: a feladó, a címzett, az üzenet, a kód, a csatorna, a közös nyelv, valóság, előismeret és előzmények, a beszédhelyzet, a partnerek közötti kapcsolat és a szövegtípus - résztvevők: feladó és címzett - a feladó az, aki üzenetet küld a címzettnek, a címzett

ezt az üzenetet felfogja, értelmezi, és esetleg válaszol ráekkor a részvevők szerepe felcserélődik - kód: az üzenetet kifejező jelek - nyelvi és nem nyelvi kódokat használunk nyelvi és nem nyelvi jelek - a nyelvi kódok írott vagy beszélt formában fordulnak elő - az üzenet csatornán jut el a címzettiga csatorna lehet hallható, látható, érezhető vagy egyszerre többféle is - a sikeres kommunikációhoz a résztvevőknek egy nyelven és hasonló nyelvi stílusban kell beszélniük - közös valóság: az a valóságdarab, amelyet mindkét fél ismer - a közös előismert és a közös előzmények megkönnyítik a kommunikációt - a szövegnek egy-egy adott beszédhelyzetben van jelentéseugyanannak a mondatnak más-más helyzetben különböző a jelentése - zaj az a tényező, ami a kommunikációt zavarja II. Célja: - tájékoztatása feladó valamit közölni akar, általában kijelentő mondatot használ - kifejezésa feladó

érzelmeit, hangulatát akarja kimutatni, felkiáltó és óhajtó mondatot használ - felhívása feladó befolyásolni akarja a címzettet, felszólító mondatot használ - kapcsolatteremtésköszönés, megszólítás - kapcsolatfenntartáspl.: a feladó megkérdezi a címzettet, érti-e, amit mond - kapcsolatzáráselbúcsúzás - esztétikai szerep - metanyelvi, értelmező funkcióbeszéd magáról a nyelvről - a kommunikáció funkciói általában együtt vannak jelen III. Típusai: Egyirányú kommunikáció: - a címzettnek nincs módja válaszolni - pl. mikor előadást hallgatunk, TV-t nézünk, vagy könyvet olvasunk Kétirányú kommunikáció: - a feladó és a címzett állandóan szerepet cserél Közvetlen kommunikáció: - a feladó és a címzett egy helyen és egy időben vannak jelen Közvetett kommunikáció: - a kommunikáció nem egy térben, vagy nem egy időben zajlik Mindkettő lehet egyirányú és kétirányú is. Közvetlen,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kétirányú kommunikáció: két barát beszélget Közvetlen, egyirányú kommunikáció: egy előadás az egyetemen Közvetett, kétirányú kommunikáció: telefonbeszélgetés Közvetett, egyirányú kommunikáció: TV-adás IV. Zavarai: - kommunikációs zavar: a feladó és a címzett nem érti meg, vagy félreérti egymást, vagy az üzenet el sem jut a címzetthez - okai: - a két fél közötti zavaros kapcsolat - a két fél egymás szavában vág, vagy nem figyel egymásra, azaz elbeszélnek egymás mellett - nem ismeri mindkét fél a valóságot - nem közös nyelven beszélnek - a feladó bizonyos információk elhagyásával közöl valamit, vagy túlmagyaráz - a kód rossz előadása (a feladó túl halkan beszél, vagy a nyelvi és nem nyelvi jelek nincsenek összhangban) - a közös előismeret hiánya - a feladó nem követi a beszédhelyzet változásait (mindentől függetlenül az előre elképzelt gondolatait mondja) - az azonnali visszacsatolás hiánya (a

címzettnek nincs lehetősége tisztázni, azokat a részeket, amiket nem értett meg) 4. tétel Jelek és jelrendszerek a metanyelvi közlésben I. A jel - A jel egy olyan hallható, látható, érzéklehető fizikai jelenség, ami észlelője számára többet vagy mást jelent, mint ami a megjelenésekor közvetlenül felfogható. A jelek egyszerűbbek, mint a valóság (pl. táblák, feliratok). Jel lehet bármilyen jelenség, ami valahol jellé válik, és jelként fogják fel. -A jelek célja a tájékoztatás és a kapcsolatteremtéssegítenek eligazodni a matematika, a fizika, a kémia és a számítástechnika világában. - Jelnek az a jelenség tekinthető, amelynek a jelet használó csoport által elfogadott jelentése vanez többnyire közös megegyezésen alapul. - A jelek mindig más jelekkel fordulnak elő. Egy jel akár több jelrendszer tagja is lehet. - A jelekkel foglakozó tudomány a szemiotika. - Vannak jelek, amelyek minden használó számára

ugyanazt jelentik, de vannak olyanok is, amelyeknek kultúránként is eltérő lehet a jelentése (pl. a gyász színe). II. A jelek csoportosítása - eredetük alapján: • természetes: a tűz füstje, a befagyott tócsa jege • mesterséges: közlekedési táblák, karjelzés, írásjelek, metanyelvi jelek - a jelölő és a jelölt dolog közti viszony: • hasonlóság: ikon: fénykép, térkép • valóságos kapcsolat: ok-okozati, logikai, térbeli és időbeli: index: közlekedési táblák • a többségnél nincs kapcsolat, csak megegyezés köti őket össze: szimbólum: nemzeti lobogók színe, matematika jelei III. Nem nyelvi jelek - nem nyelvi jelek a közlésben: kommunikáció közötti, vagy metakommunikatív eszközök • mimika vagy arcjáték • gesztus vagy gesztikuláció (testtartás, kézmozdulat) • öltözködés • természeti jelenségek • reklámok, hirdetések, amik nem szövegesek (piktogram) • közlést szolgálnak bizonyos hangok:

dudálás, sziréna, Morse-, fényjelek, hanggal kombinált fényjelek • szimbólumok: zászló, karikagyűrű, bagoly, a fekete szín 5. tétel A magyar nyelvrokonság főbb bizonyítékai I. A magyar nyelv a z uráli nyelvcsaládba, annak a is a finnugor ágába tartozik. Az uráli alapnyelvet beszélők őshazája Nyugat-Szibériában, az Ob alsó folyása és az Urál hegység között, valamint a hegység nyugati oldalán terült el. Az ősnyelv kb. 6 ezer évvel ezelőtt válhatott szét finnugor és szamojéd ágra. Majd a finnugor együttélés nyelve Kr. E. 3500-3000 körül ismét két ágra bomlott: a finn-permi és az ugor ágra. Az ugor ágát a magyar, a vogul (manysi) és az osztják nyelv alkotja (hanti). Az osztjákokat obi-ugoroknak is nevezik. Az ugor egység Kr. e. 1-2. évezred fordulóján bomlott fel: a földművelésre alkalmas sztyeppvidék felmelegedés következtében száraz sztyeppé, félsivataggá változott. Ezért az obi-ugorok északabbra

vándoroltak, a magyarok elődei áttértek a lovas nomádizmusra. uráli alapnyelv finnugor kb. i.e.III. évezred ugor kb. i.e. I.évezred ősmagyar ős-obiugor magyar manysi szamojéd finn-permi komi, udmust, mordvin, mari, lapp, finn, észt chanti II. A nyelvrokonság bizonyítékai A nyelvek közötti rokonság megállapítására a szakemberek a nyelvrokonítás tudományos eljárását dolgozták ki. - szabályos hangmegfelelések: - az ősi szavakban történt szabályos eltérések - a nyelv hangkészlete változik, és ugyanaz a hang azonosan, szabályosan változik a rokon nyelvekbena magyar nyelv „f” hangja a finnugor nyelvekben a „p” hangnak felel meg - (fp, kh, zt, ntd) - pl. fa, pa (vogul), pu (zürjén) - az alapszókincs közös jellege: - a névmások, az egyszerű számok, a testrészek elnevezései, a rokonságnevek, a természet tárgya és jelenségei, az állatvilág nevei, a növényvilág nevei, az ásványok nevei, a lakás,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


az eszközök, a fegyverek, a ruházat elnevezési, a táplálkozás szókincse, a helyzet, az elemi cselekvéseket, érzékeléseket, jelenségeket jelölő igék, tulajdonságok, mennyiségek - Nyelvünkben kb. 700-800 finnugor eredetű szó található - az alapnyelvi szavak rövidek, egy-két szótagosak - a rokon szavak jelentéskörének hasonlósága - az eltéréseket a jelentésváltozások törvényével lehet magyarázni - a rokon nyelvek hasonló nyelvtani rendszere - a magyarral rokon nyelvek mind toldalékoló (agglutináló) jellegűek - az uráli nyelvekben az igei személyragok egy része és a birtokos személyjelek hangsúlyukat vesztett személyes névmásból alakultak ki - az irányhármasság is megtalálható a rokon nyelvekben - -k többesjel, -bb középfok jele és az igei idő- és módjelek megegyeznek - a névszói állítmány a finnugor nyelvekben megtalálható - a jelző és a jelzett szó sorrendje is megegyezik - egyéb segédtudományok

(régészet, antropológia, néprajz) bizonyítékai III. Nyelvrokonságunk kutatói Már a 18. században német és skandináv tudósok utaltak a lapp és a magyar nyelv közötti esetleges rokonságra. Sajnovics János: - ő volt az első magyar származású nyelvrokonság kutató - jezsuita szerzetes - 1769-ben tagja volt a Mária Terézia által megbízott expedíciónak Vardö szigetén—y egy napfogyatkozás kapcsán végzett méréseket és tanulmányozta az itt élő lappok anyanyelvét - Demonstratio című könyve indította el nyelvünk eredetének tudományos kutatását (1770) - magyar és lapp nyelv hangzásának és hanglejtésének hasonlóságára figyelt fel - Magyarországon nem ismerték el Gyarmathi Sámuel: - a magyar és finnugor eredetű nyelvek rokonságának grammatikai bizonyítása (1799) - a finnre és az észre is kiterjesztette a rokonítást - a nyelvtani azonosságokat és az alapszókincsbeli egyezéseket vette alapul. Reguly Antal: - eljutott

az obi-ugorokhoz, összegyűjtötte népköltészeti kincseiket (1843) Budenz József: - a finnugor nyelvrokonítás tudományos eljárását dolgozta ki - legfontosabb művei: Magyar-ugor összehasonlító szótár, Ugor alaktan - őt tekintjük a finnugor nyelvészet megalapítójának. IV. Egyéb rokonítási kísérletek - héber - magyar - magyar-japán - magyar-angol - magyar - német - török - magyar - sumér - magyar 6. tétel A nyelvújítás I. Előzményei a) - a középkorban, ugyan nem tudatosan, a kódexfordítók kezdték a nyelvművelésta latinról magyarra fordítással sok új szót alkottak - a 16. században a humanista Sylvester János indította el a grammatika szaknyelvének kialakítását—megírta az első magyar nyelvtant - Dévai Bíró Mátyás Orthographia ungarica című műve az első magyar nyelvű, magyar nyelvről szóló mű b) tudatos nyelvművelés - a 17. században első felében kezdődött - megjelent Szenci Molnár Albert Novae

grammaticae libri duo (az új magyar nyelvtan két könyve) című műve ez az első magyar nyelvtan, célja: a hazánkba érkező idegeneknek érthetővé tenni a magyar nyelvet - megjelent Geleji Katona István Magyar Grammatikatska című műve Geleji sok olyan szó alkotott, amit ma is használunkadalék, emberiség, fűszer, földrengés, független, kinevez - Medgyesi Pál, református lelkész azt követelte, hogy nyelvünket ne a latinhoz mérjük, hanem az élő nyelvszokáshoz, helytelenítette a szócsinálásokat (főleg Gelejiét) - megjelent Apáczai Csere János Magyar encyclopédia c. műve, amiben igyekezett mindent magyarul kifejezniművével elindította a magyar tudományi nyelv kiművelését II. A nyelvújítás a) - 1772-1867 (Bessenyei Ágis tragédiája – kiegyezés) - elindításához hozzájárulta francia felvilágosodás eszméinek terjedése és II. József német anyanyelvűségű rendelete - Bessenyei György megírta Magyarság c.

röpiratát „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen soha.” - gazdagítani kellett - új szavakat kellett létrehozni - fontos volt a nemzeti önállóságért és a polgári átalakulásért vívott harcban - a kultúrát fejleszteni kellett b) A 17. századi y-ista-jottista háború - az y-isták = az ortológusok, a nyelvújítás ellenezői, vezérük Verseghy Ferencragaszkodtak a szavak kiejtett alakjának leírásáhozaggya, láttya, nénnye - a jottisták = neológusok, a nyelvújítók vezetője Révai Miklósa szóelemzés híveiadja, látjaa költők nagy része őket támogatta, Kazinczy Ferenccel az élen c) - 1811. Tövisek és virágok (Kazinczy, epigrammagyűjtemény) - az ortológusok 1813-ban megjelentették a Mondolat c. gúnyiratotegy újításokkal teli szöveg a neológusok gúnyolására - Szemere Pál és Kölcsey Ferenc 1815-ben megírta a Felelet a mondolatra c. röpiratotegy maradi szöveg az ortológusok

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


gúnyolására 1819. Ortológus és Neológus nálunk és más nemzeteknél ” Az az igazi nyelvművelő, aki egyszerre tüzes ortológus és neológus.” - a nyelvújítási harc lezárul - a nyelvújítási mozgalom sikerességét mutatja, hogy az új szavakat a reformkor költői is használják - 1844-ben a magyar lesz az államnyelv III. Szóalkotási módok a nyelvújítási mozgalomban 1. idegen szavak tükörfordítása: Leipzig> Lipcse, materia> anyag 2. tájszók beemelése a köznyelvbe: kamat, hullám, csapat,betyár, burgonya 3. kihalt szavak felújítása: hon, hölgy, rege, bakó, fegyelem, dísz, terem, iker, aggastyán, Zoltán, Géza 4. szóképzés: tanulmányoz, dugattyú, kátrány, hordár, régészet, társalog (bokorképzés) 5. elvonással: cikk, kapa, árny, perc, vizsga 6. szócsonkítás: cégér-cég, gépel-gép, gyárt-gyár 7. szóösszetétel: vérszegény, szemüveg, bérkocsi, szakképzett, gyógyszer, raktár 8. szóösszerántás: higany,

tanár, csőr, könnyelmű, elnök, lég 9. mesterséges szóalkotás - tövek: csáb, dics - képzők: -da, -de (járda), -ma, -me (érme) A nyelvújításkor keletkezett szavaink közül kb. 5 ezret használunk. IV. A nyelvújítás újabb hullámai - a Bach-korszakban volt (1850-1859)a költők harcoltak a német nyelv erős hatása ellen, természettudományok és az orvostudomány nyelvének a megújításáértSzarvas Gábor vezetésével megjelent a Magyar Nyelvőr első száma - a 20. század első felébe a nyelvművelők az idegen hatások ellen harcoltak - a 20. század második felében fontossá vált, hogy a nyelvhasználók megismerjék a nyelvhasználati szabályokat V. A nyelvművelés napjainkban - fontos a nyelvi norma változásainak figyelemmel követése - a nyelvművelők a nyelvhasználat elemzésével igyekeznek a nyelvet a helyes irányba befolyásolni - folytatják az idegen szavak elleni küzdelmeta sportnyelv és az informatika területén

sikereket értek el - nyelvhelyességi hibák: félrecsúszott toldalék, egyeztetési hibák, szóhasználati vétségek, mondatszerkesztési hibák - a nyelvművelést segítik a nyelvészeti folyóiratokMagyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Édes Anyanyelvünk - a televízió legnépszerűbb nyelvművelő adása a Gyöngyök, a Nyelvőrző és a Nyelvédesanyánk c. műsor - a rádióban az Édes anyanyelvünk, a Magyarán szólva, a Beszélni nehéz, a Tetten ért szavak, az Értsünk szót és a Napközben c. műsorok foglalkoznak a nyelvvel - a nyelvművelést már diákkorban el lehet kezdeni iskolai versenyek, anyanyelvi táborok és a magyar nyelv hete rendezvénysorozat révén 7. tétel A mai magyar nyelvváltozatok - a nyelvváltozatok összessége a nemzeti nyelv - a nyelvváltozatok közt nem lehet éles határt húzni, mert a mindennapi kommunikációban összefonódnak - a köznyelv területileg nem tagolt, viszonylag egységes nyelvváltozatírott és beszélt

formáját minden magyar ismeri - az írásbeli köznyelv választékosabb formája az irodalmi nyelv - a nyelvjárások és a köznyelv hatnak egymásraígy jön létre a regionális köznyelv Csoportnyelvek: - a nyelv társadalmi tagolódása miatt jönnek létre -szókincsükben térnek el a köznyelvtől Fajtái: - szaknyelv - hobbinyelv - rétegnyelv:  különböző életkorokban használt nyelvváltozatok  gyermeknyelv  diáknyelv  katonai nyelv  ifjúsági nyelv: - gyors - nagy mértékben változik- sok új szó keletkezik, ez a neologizmus - köznyelvre gyakorol hatása jelentős - stílusa határozott, szókimondó, gyakran ironikus - hangvétele időnként nyers és harsánytrágár szavak - értékei: nyelvi eredetiség, sok újítás, nyelvi humor  argó - tolvajnyelv - a bűnözői csoportok alakították ki - olyan nyelvváltozat, melyet a beavatottakon kívül mások nem értenekennek célja a csoporthoz való tartozás jelzése és

bizonyos tevékenységek eltitkolása - trágár kifejezések - az argó szavak vagy ismeretlen eredetűek, vagy a köznyelvi szavak eltorzításával keletkeznek, vagy pedig köznyelvi szavak új jelentéssel (kilo=száz, rongy=ezer) - sok argó kifejezés kerül át a köznyelvbe, mivel az idő folyamán szalonképessé válnak  szleng - az argó és az ifjúsági nyelv számos elemét letompítva viszi tovább - alacsonyabb igényességű nyelvi stílusban jelenik meg - terjed a beszélt köznyelv bizalmas változatában, az irodalomban, a filmekben, a színházakban és a plakátokonaz idősebbek is használják - szókészlete gyorsan változik - az új szavak létrejöttének és terjedésének általában Budapest a központja - célja a köznyelv variálása és a nyelvhasználat egyéniesítése  egyéni nyelvhasználat, idiolektus: minden embernél kialakul  családi, familiáis nyelvváltozat 8. tétel A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


hatáskeltő eszközei A tömegkommunikáció: A kommunikációnak az a fajtája, amely széles befogadó rétegnek közvetett és egyirányú módon információkat közvetít nyelvi és nem nyelvi eszközök segítségével. A sajtóműfajok: Csoportosításuk: 1. A megjelenés rendszeressége szerint: napilapok, hetilapok, havonta vagy ritkább időközönként megjelenő lapok. 2. A megjelenés, a terjesztés helye szerint: országos, határon túli, helyi, regionális. 3. Tartalmuk szerint: politikai, közéleti, szórakoztató stb. A legtöbb célzott közönségnek szól, érdeklődéstől függően. 4. Nyelvük szerint: egy- illetve kétnyelvűek. A tájékoztató sajtóműfajok: • hír: Az újságírás alapműfaja. A hír akkor jó, ha friss (aktuális), fontos és válaszol 4 kérdésre: kivel, mivel, hol, mikor, mi történt, hogyan történt. Megkülönböztetünk a dolgok közepébe vágó kartácshírt, és távolról, valamilyen részlet felől közelítő

paródiahírt. Mindkét hír lehet címes, vagy címnélküli hír. • az információ: A hír alapja. Hírláncok összessége, vagyis több kisebb hírre bontható. Mindig címmel jelennek meg. • a közlemény: Valamilyen vállalat, szervezet, magánszemély fontos, közérdekű információját tartalmazó üzenete. • a tudósítás: A hír rokona azzal a különbséggel, hogy a tudósító minden esetben a saját maga által tapasztalt eseményekről tájékoztat, tehát fontos a személyes jelenlét. • a riport: Itt is fontos a személyes jelenlét, de míg a tudósító csak elbeszéli az eseményeket, addig a riporter részt vesz a cselekvésben. Legfontosabb jellemzője, hogy cselekménye van. 3 része van: bevezetés, leírás (párbeszédes rész), befejezés. • interjú: Az újságíró kérdései segítségével, párbeszédes formában, a közönség számára érdekes információk hangzanak el egy-egy közérdekű dologgal kapcsolatban. Abban különbözik a

riporttól, hogy az újságírónak itt csak faggató szerepe van, nem cselekszik. A véleményközlő sajtóműfajok: Azokat a műfajokat soroljuk ide, amelyek a szerkesztők, újságírók, sőt néha az olvasók véleményét közlik valamiről. • a cikk: Egy kevert műfajt képvisel. A cikkben összefonódik a korrekt tényszerű közlés a cikkíró véleményével. Ezek a jó cikkben egymásra épülnek, és jól kiegészítik egymást. • a kommentár: Más néven hírmagyarázat. Hírek, információk megértését segíti elő azzal, hogy háttérmagyarázatot fűz hozzá. A kevésbé ismert eseményeket, fogalmakat magyarázza meg. Előfordulhat hírbe foglalva. vagy külön hírmagyarázatként is. • glossza: Rövid, tömör, szókimonód, ironikus, csattanóval záruló írás. Valamilyen kigúnyolható, pellengérre állítható valós jelenségből indul ki és azt bírálja. • a jegyzet: Valamilyen hétköznapi esemény egy-egy szálát ragadja meg. • nyílt

levél: Valamilyen közérdekű a nyilvánosságra tartozó témáról szól. Címzettje általában kitalált (fiktív). • olvasói levél: Lapokban olvasottakkal kapcsolatban közöl véleményt. • kritika: Más néven műbírálat. Valamilyen műalkotásról készültbemutató értékelő írás. Terjedhet az egyszerű bemutatástól a részletes tudományosan alátámasztott bírálatig. • ismertetés: Ajánló módon mutat be egy művet. • recenzió: Már értékeli és értelmezi a bemutatott művet. • a bírálat: Részletes recenzió mivel az értékelésen, és az értelmezésen kívül elhelyezi a művet az alkotó munkásságában, és kifejti a mű üzenetét is. • a tanulmány és a monográfia: A tudományos szaksajtó műfaja. • az esszé: elmélkedő, elmélyült, irodalmi és tudományos jellegű, személyes hangvételű írás. A rádiós műfajok: A rádiók csoportosításuk: 1. terjesztés köre szerint: Országos, határon túli, helyi, regionális.

2. fenntartó szerint: Közszolgálati, kereskedelmi, társadalmi. 3. a műsorok témakörei szerint: egy- illetve többprofilú műfajok. A rádiós műfajuk műfajok csoportosítása: 1. Írott anyagot előadó, megszólaltató műfajok: alapja minden esetben írott szöveg. 2. Hangos anyagok: elsődleges rádiós műfajok. Televíziós műfajok: A televíziók csoportosítása: 1. 2. 3. 4. Kiterjedtsége szerint: világméretű, országos, határon túli, regionális. Működtető alapján: állami, önkormányzati, kereskedelmi. A műsorok jelleg szerint: egy- illetve többprofilú. élőadások, illetve konzervműsorok(előre rögzített). 9. tétel A magánhangzók és mássalhangzók rendszere, a hangok egymásra hatásának törvényei Magánhangzók rendszere Mgh-ról akkor beszélünk, ha a tüdőből kiáramló levegő nem ütközik akadályba. Ajakműködés szempontjából kerek a, o, u, ö, ü és ajakréses hangok í, e, é, á. Mgh-k a képzés helye szerint

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


lehet hátul képzett a, á, o, ó, u, ú ezek mély mgh-k (autó), elől képzett magas mgh-k e, é, i, í, ö, ő, ü, ű (teniszütő). Ejtés ideje szerint rövid és hosszú. Hangrend, toldalékok fajtái Hangrend a szavakban lévő mgh-k határozzák meg. Magas hangrend: érintő, török Mély hangrendű: ablak, Ádám, torok Vegyes hangrendű: szivacs, ajtókilincs Toldalékok illeszkedése: magas hangrendű szavakhoz magas hangrendű toldalék. Egyalakú toldalék: -kor ötkor -ként tanárként -i budapesti Kétalakú toldalék.: -ból -ből, -ban -ben -ról -ről, -ra -re -tól -től Háromalakú toldalék: -on, -en, -ön -hoz, -hez, -höz -kod, -ked, -köd -tok, -tek, -tök Összetett szavak toldalékolása, mindig az utótaghoz igazodik a toldalék. Mássalhangzók rendszere A msh-k a hangszalagok működése alapján két fajtája van: - zöngétlen (zlen) tyúk feszes cipót csíp +h - zöngés (zgés) b, d, dz, dzs +maradék Msh-k akadály szerint: - ajakhangok b, p, v

- foghang c, d, t - szájpadlás v. ínyhang g, ty, ny, k - gégehang h Egyvariációs msh-k (nincs párja): - zlen h - zgés m, n, ny, l, r, j Kétvariációs msh-k (van párja) - zlen p, t, k, f, sz, s, c, cs, ty - zgés b, d, g, v, z, zs, dz, dzs, gy Mássalhangzótörvények: Alapjuk az az élettani és tudati jelenség, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem összefüggő folyamat részeként mondjuk és halljuk; az egyes hangok képzésekor a hangképző szervek felkészülnek a következő hang képzésére is. 1.) Részleges hasonulás Regresszív folyamat; két mássalhangzó találkozásakor a hangkapcsolat második tagja a megelőző mássalhangzót a képzés egy mozzanatában hasonlóvá teszi. a.) Zöngésség szerinti részleges hasonulás – Nem vesznek részt az egyvariációs zöngések. – Csak hasonít, de maga nem hasonul: egyvariációs zöngétlen ‘h’ (pl.: adhat, méhvel) – Csak hasonul, de nem hasonít: ‘v’ (pl.: tévhit, kötve) – Hasonít

és hasonul: kétvariációsak (pl.: hadparancs, világcsaló, képzavar, megfagytok) b.) Képzés helye szerinti részleges hasonulás – ‘b–p’ ajakhang, ritkábban az ‘m’ a megelőző ‘n’ nazális foghangot a megfelelő ajakhangra, nazális ‘m’-re változtatja. (n+b m+b; pl.: különben, azonban) (n+p m+p; pl.: színpad, kínpad) (n+m m+m; pl.: azonmód) – ‘ty–gy’, ritkábban az ‘ny’ a megelőző ‘n’ hangot ‘ny’-re változtatja. (n+ty ny+ty; pl.: kallantyú) (n+gy ny+gy; pl.: hangya) (n+ny ny+ny; pl.: azonnyomban) 2.) Teljes hasonulás Két különböző mássalhangzó teljesen egyneművé válik legalább két képzésmozzanatban. (X+Y X+X vagy Y+Y) – progresszív (X+Y X+X; pl.: azzal) vagy regresszív (X+Y Y+Y; pl.: avval) – írásban jelölt (pl.: azzal) vagy jelöletlen (pl.: egészség) 3.) Összeolvadás Két különböző mássalhangzó egy harmadik, általában hosszú mássalhangzóvá alakul. (X+Y Z; pl.:

tetszik, adja) 4.) Rövidülés Ha egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül egymás mellé, a kiejtésben a hosszú megrövidül. (pl.: mondd, szálldos) 10. tétel A morfémák szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében A beszédünkben szereplő szavakat alkotóelemeikre, szóelemekre, azaz morfémákra bonthatjuk. A morféma a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel rendelkező egysége. Fajtái: tőmorféma és toldalékmorféma. A tőhöz kapcsolódó toldalékokat szuffixumnak nevezzük. Egyetlen toldaléktípus van, amely a tő előtt helyezkedik el, ez a felsőfok, ill. a túlzófok jele. A tő előtt álló toldaléktípus a prefixum. Alaktani viselkedése szerint: – szabadtő vagy szabad morféma Önmagában is lexikai egység. pl.: bokor|ban, tél|en, víz|ben – kötött tő vagy kötött morféma Csak toldalékkal együtt alkot lexikai egységet. pl.: bokr|os, tel|et, viz|es I. Tőmorféma vagy szótő – a szó jelentésének

magvát hordozza, önállóan is él, élhet, mint lexikai egység - megkülönböztetünk egyalakú és többalakú töveket - egy szónak több tő változata is lehet (tesz: tesz-em, te-het, té-gy, tev-ő) - az igetövek rendszere: - az igetövek 95%-a egyalakú - többalakú igetövek: hangzóhiányos (zörög, zörg-ök), v-s változatú tövek (lő, löv-ök), sz-es és d-s változatú tövek (öregszik, öregedik), n-es változatú (van, van-nak, vagy-unk), valamint sz-es és z-s változatú igetövek (emlékszik-emlékezik) - a névszótövek rendszere: - 70%-uk egyalakú - többalakú névszótövek: tőbelseji időtartamot változtató tövek (kéz, kezet), hangzóhiányos (kéreg, kérg-et, hangugrató (kehely, kelyh-et), tővégi időtartamot változtató (alma, almá-t), hangszínt és időtartamot változtató (erdő, erd-je), végzőhangzóhiányos (borjú, borj-ak), valamint v-s névszótövek (bő, bőv-ebb) II. Járulékos elemek vagy toldalékok A magyar nyelvben a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


toldalékok három típusát különböztetjük meg: képző, jel, rag. A toldalékok között is találunk egyalakú (-é, -ig) és többalakú változatokat (-ról, -ről). a.) Képző - új szót hozhatunk létre vele - nem köti meg a szó szófaját - a tő után és a jel előtt áll, több képző is állhat egymás mellett - igeképzők (zöld+-ell, dob+-ol) - főnévképzők (szép+-ség, olvas+-ás) - melléknévképzők (arany+-os, kert+-i) - számnévképzők (öt+-öd) - igenévképzők (úsz+-ni, ér+-ett) b.) Jel - szóalakot hozunk létre vele - megköti a szó szófaját - a képző és a rag között áll, szófajonként meghatározott módon több is lehet egy szóalakban – névszói jelek többesjel: -k birtokos személyjel: -m, -d, -a, -e, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök birtokjel: -é birtoktöbbesítő-jel: -i fokjelek: -bb, leg + -bb, legesleg + -bb kiemelőjel: -ik (pl.: nagyobbik) – igejelek időjelek módjelek: -na, -ne, -ná, -né, -j c.) Rag -

szóalakot hozunk létre vele - nem változtatja meg a szó szófaját - lezárja a szóalakot, csak egy lehet belőle - mondatrészszerepet jelöl - igei személyragok (-k, -m, -l, -sz, -d) - a tárgy ragja (-t) - a birtokos jelző ragja (-nak, -nek) - határozóragok (-ban, -ben) III. A szóelemek kapcsolódási sorrendje: 1.) A szótő megelőzi a toldalékot Kivétel a felső- és túlzófok. 2.) Több azonos típusú toldalék is járulhat ugyanazon szótőhöz. 3.) Ugyanazon szótőhöz többféle toldalék is járulhat; ezek sorrendje azonban kötött: képző, jel, rag. Kivétel: a.) Mikor a jel megelőzi a képzőt pl.: nagyobbít, századunkbeli b.) Mikor a rag megelőzi a jelet vagy képzőt pl.: háromszori 11. tétel A magyar helyesírás elvei A magyar helyesírás rendszere magában foglal helyesírási alapelveket és olyan helyesírási alapelveket és olyan helyesírási szabályokat, amelyek a hangok, a szavak, a szószerkezetek, a mondatok és a szöveg

lejegyzésre vonatkoznak. A magyar helyesírás betűíró, latin betűs, hangjelölő és nyelvkövető jellegű. Helyesírásunk legfontosabb kézikönyvei: A magyar helyesírás szabályai (11. kiadás), valamint a Magyar helyesírási szótár. 1. Kiejtés szerinti vagy fonetikus írásmód: A lehetőségekhez képest pontosan tükrözhetjük a szavaknak és a toldalékoknak a kiejtését. 2. Szóelemző vagy etimologikus írásmód: Általában feltüntetjük a toldalékos és összetett szavakat alkotó elemeket. 3. Hagyományos vagy archaikus írásmód: – régies családnevek – ‘ly’-használata – néhány ma már nem etimologizálható szó (pl.: hagyján, hágcsó, pünkösd, ósdi, rögtön) 4. Egyszerűsítés elve: – Többjegyű mássalhangzók kettőzött alakjában csak az első tagot ismételjük (pl.: ssz) (kivéve szóösszetétel határán – pl.: jegygyűrű, nagygyűlés) – Három azonos mássalhangzó nem állhat egymás után (kivéve családnevek:

Kiss-sel). 12. tétel A szófajok rendszere A szavaknak önálló jelentésük van, de valódi értelmüket csak a mondatban és a szövegben tudjuk megfejteni. A szavak jelentésük alapján két nagy osztályba sorolhatók. Egy részüknek konkrét fogalmi jelentésük van, idetartoznak az alapszófajú szavak. Másik részük viszont csupán viszonyjelentéssel rendelkezik, idesorolhatók a viszonyszók. A szavak alaki sajátosságaikban is különböznek egymástól. Toldalékolhatóságuk és tőtani viselkedésük alapján két csoportot alkotnak: megkülönböztetünk toldalékolható és nem toldalékolható szavakat is. A szófaji osztályozásban négy szempontot szoktak figyelembe venni: - a szótári jelentést - a szavak alaki sajátosságait - mondatbeli viselkedésüket - szövegbeli szerepüket A magyar nyelvre jellemző szófajokat a következő három nagy csoportba oszthatjuk: alapszófajok, viszonyszók, mondatszók. I. Az alapszófajok Valódi alapszófajok -

jelentésük önálló, tartalmas fogalmi jelentés - toldalékolhatók - önállóan mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel Névmások - jelentésüket a szövegben nyerik el - ragozhatók, képzők azonban csak kivételesen járulhatunk hozzájuk - önállóan mondatrészek, de alig bővíthetők Igenevek - jelentésük önálló, tartalmas fogalmi jelentés - toldalékolhatók - önállóan mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel ige főnév melléknév számnév határozószó főnévi névmások melléknévi névmások számnévi névmások határozószó névmások főnévi igenév melléknévi igenév határozói igenév II. A viszonyszók - jelentésük viszonyjelentés - általában nem toldalékolhatók (kivétel segédigék) - önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők névelő névutó segédige igekötő kötőszó szóértékű módosítószó III. A mondatszók - nincs önálló jelentésük, de érzelmeket, indulatot, akaratot, véleményt

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


stb. kifejezhetnek - nem toldalékolhatók - önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők, de önálló tagolatlan mondatok indulatszók mondatértékű módosítószók Sok olyan szavunk van, amelyek szótári alakjukban több szófaji kategóriába is beletartoznak, az ilyen típusú szavakat több szófajú szavaknak nevezzük. Az igeneveket átmeneti szófajoknak nevezzük. I. Az alapszófajok Igenevek és az ige Az ige cselekvést, történést létezést fejez ki. Kérdése: mit csinál? Alany akaratán kívül történik a cselekvés = történést fejez ki pl. leesett a tányér és elrepedt létige = van (volt-lesz) tagadó = nincs (ez nem ragozható) Igemódok: - kijelentő - feltételes jele: -na, -ne, -ná, -né pl. írná, venne - felszólító jele: -j pl. állj, kérj Igeidők: - múlt jele: -t, -tt - jelen jele: nincs - jövő jele: -ni (fog) pl. pihenni fogok Megmutatja a cselekvő számát, személyét. A cselekvés irányulása szerint kétféle lehet: -

tárgyas tárgy az igéhez kapcsolódik pl. beteget ápol - tárgyatlan Ragozás szempontjából megkülönböztetünk: - alanyi ragozás határozatlan a tárgy pl. valaki - tárgyas ragozás határozott a tárgy (tárgy ragja: -t) pl. barát Képzett ige fajtája: műveltető pl. irat Visszaható: a cselekvés visszairányul az alanyra pl. fésülködik Szenvedtető: elszenvedi az alany valaki által pl. kéretik Ható: Lehetőség van a cselekvés elvégzésére pl. emlékezhet Megváltoztatja a szófaját a szónak. A cselekvés befolyásának ideje szerint: - gyarapító: megszakad a cselekmény és ismétlődik jele: -gat, -get, -degél, - mozzanatos: egy pillanatig jele: -n, -int - kezdő jele: -d Főnév Megnevező műfaj: a körülöttünk lévő élőlényeket, tárgyakat, dolgokat. Két fajtája van: - köznév - tulajdonnév Kérdései: Ki? Mi? Kik? Mik? Köznevek fajtái: - elvont fogalmak: pl. öröm, bánat, barátság, béke - egyedi nevek: pl. táska, atlasz, kabát

- gyűjtőnevek: maga a szó egyesszámban van, de több dolgot jelöl pl. ménes, nyáj (azonos dolgokból gyűjt össze többet) - anyagnév: bizonyos anyagnevek melléknévként is szerepelnek, de ezt a szövegkörnyezet dönti el pl. fa, arany, ólom Tulajdonnév: Nagy betűvel írjuk őket Fajtái: - személynevek: vezetéknév, keresztnév - állatnevek: ha közszóból ered akkor is nagybetűvel írjuk - intézménynév: minden tagja nagybetűvel írandó pl. Gárdonyi Géza Általános Iskola - Földrajzi nevek: pl. Európa, Magyarország - márkanevek: pl. Coca-Cola - címek: irodalmi művek címe, alkotások címe - csillagnevek, nevek: pl. Szaturnusz, Plútó Melléknév A melléknév tulajdonságot fejez ki, ami elvont pl. okos (nem kézzel fogható) Kérdőszó: Milyen? A melléknév fokozható: - alapfok jele: nincs - középfok jele: -bb szebb - felsőfok jele: leg…bb legszebb - túlzófok jele: legesleg…bb legeslegszebb Számnév Mennyiséget fejeznek ki.

Kérdőszó: Hány? Mennyi? Hányadik? Fajtái: - határozott - határozatlan Határozott: - tőszámnév - sorszámnév - törtszámnév képzője: -d pl. negye|d A számnevek leírása: 2000-ig egybeírjuk, 2000-től hármas tagolás szerint kötőjellel írjuk II. A viszonyszók Névelő - határozott: a, az nyomatékát vesztett mutató névmás pl. kiemel valamit - határozatlan: egy nyomatékát vesztett számnévből alakult ki időhatározó előtt nincs névelő „a-az” konkrét, az „egy” általános Névutó - járulhatnak ragtalan névszókhoz, ragos névszókhoz, ragtalan és ragos névszóhoz - jelölhet helyet, időt és egyéb viszonyt Segédige - az összetett igealakban és a névszói-igei állítmányban jelenik meg - fog és volnajövő idő+feltételes mód - volt, lesz, marad, múliknévszói-igei állítmány részei - a segédige az egyedüli viszonyszó, amely toldalékolható Igekötő - az igék jelentését módosítja - állhat az ige

előtt, mögött, a főige és a segédige között Kötőszó - szavakat, tagmondatokat vagy mondatokat kapcsol össze - egyes és páros kötőszók - több kötőszó egymagában és párosan is előfordulhat Szóértékű módosítószó - az utánuk álló szó jelentését módosítják III. A mondatszók Indulatszó - érzelmet, indulatot kifejező - kommunikációs kapcsolatot kifejező és állathívogató, -terelő - hangutánzó Mondatértékű módosítószó - mondatértékűek - pl. Igen. Nem. 13. tétel A többszörösen összetett mondatok, utaló- és kötőszavak Az összetett mondat két vagy több tagmondatból áll. Fajtái: 1.) Alárendelt A mellékmondat a főmondat valamelyik mondatrészét fejezi ki teljes tagmondat formájában, kapcsolódásuk tehát logikai és grammatikai. Fajtái: – állítmányi – alanyi – tárgyi – határozói – jelzői Az egyes mellékmondatok sajátos jelentéstartalmat is kaphatnak: – feltételes (‘ha’ kezdetű

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


mondatok) – megengedő: olyan körülményt, feltételt foglal magába, amely bizonyos fokig ellentétben van a főmondat tartalmával, de mégsem akadályozza meg, azaz mintegy megengedi a főmondatban foglaltak megvalósulását. Kötőszava leggyakrabban: bár, ámbár, habár. – hasonlító (mint) – következményes (úgy – hogy) (Bizonyos kutatók a sajátos jelentéstartalmat nem kötik az alárendelt mondatokhoz.) 2.) Mellérendelt A tagmondatok között csak meghatározott logikai viszony van. Fajtái: – kapcsolatos: a tagmondatok tartalma között egyszerű, természetes viszony van; kötőszavak: és, is, is-is, nem csak ..., hanem ... is – ellentétes: a második tagmondat megállapítása ellentétben áll azzal, amit az első tagmondatban állítottunk; kötőszavak: de, ellenben, hanem – választó: a tagmondatok többféle lehetőséget tartalmaznak, ezek közül választani kell vagy lehet; kötőszavak: vagy, vagy-vagy – következtető: a második

tagmondat az első tagmondatban foglaltak okozatát, következményét tartalmazza; kötőszavak: tehát, így, ennélfogva – magyarázó: a második tagmondat az első tagmondatban foglaltak magyarázatát fejezi ki; kötőszavak: hisz, hiszen, ugyanis, tudniillik 3.) A tagmondatok elhelyezkedése az alárendelő összetett mondatokban – a főmondat megelőzi a mellékmondatot – a mellékmondat megelőzi a főmondatot – a mellékmondat beékelődik a főmondatba – a főmondat beékelődik a mellékmondatba 4.) Helyesírási tudnivalók A mondat modalitását, s így a mondatzáró írásjeleket is a főmondat modalitása határozza meg. Kivételt képeznek ‘A magyar helyesírás szabályai’ szerint a nem teljes mondat értékű, nem teljes közléselemet tartalmazó főmondatok. 14. tétel A szövegkohézió grammatikai és jelentésbeli eszközei A szöveg egészének vagy nagyobb részének egységét teremti meg az átfogó, a GLOBÁLIS KOHÉZIÓ

tartalmi-jelentésbeli kapcsolóelemekkel. A kisebb szövegelemek belső összefüggését, a szövegben való folyamatos előrehaladást a LINEÁRIS KOHÉZIÓ - a grammatikai kapcsolóelemekkel. A szöveg globális kohéziójának eszközei: A szöveg témája, a témajelölő szavak, szókapcsolatok hálózata fontos szövegösszetartó erő, a globális kohézió egyik eszköze. A szöveg jelentésbeli egységét az izotópia biztosítja. Azok a szavak, kifejezések, amelyek a szövegben ugyanarra a valóságdarabra vonatkoznak, az izotópok. A szöveg globális kohézióját erősítik a szöveget átszövő tartalmi-logikai kapcsolatok. Ezek lehetnek a szövegben térbeli, időbeli vagy logikai viszonyokkal kapcsolatosak. A szöveg globális kohéziójának másik fontos eszköze a témamegjelölő cím. Jelentésbeli kapcsolóelemek a szövegben: A kulcsszavak megismétlése összetartja a mondatokat. Máskor rokon értelmű szavakkal helyettesítjük őket, vagy

körülírásokat alkalmazunk. A különféle megnevezésformák jelentésben kapcsolják össze a szöveg mondatait, ezért jelentésbeli kapcsolóelemeknek nevezzük őket. A jelentésbeli kapcsolóelemek fontos szövegösszetartó erők a szövegben, a globális kohézió eszközei. A szövegek jelentésbeli kapcsolóelemei lehetnek még: metaforikus megnevezések, fölérendelt fogalmak használata, többjelentésű szavak, azonos alakú szavak hasonló alakú szavak, ellentétes jelentésű szavak, téma - réma kapcsolatok. A mondatok új hírt közlő elemét rémának, a kulcsszavakra visszautaló kifejezéseket már ismert közléselemnek, témának nevezzük. A szövegösszefüggés grammatikai kapcsolóelemei: A névmások fontos szövegösszetartó erői a szövegnek. A névmások tagmondatok, egész mondatok, szövegrészek között teremtenek kapcsolatot. A névmásokkal nemcsak szavakra, mondatokra, hanem szövegrészletekre, szövegekre is utalhatunk.

(előreutaló=katafora, visszautaló=anafora) A grammatikai kapcsolóelemek a szöveg lineáris kohézióját biztosítják. A takarékos közlésmódhoz nélkülözhetetlenek a szövegben az egyeztető toldalékok (az igei személyragok, birtokos személyjelek, a többes szám jele), a hiányos mondatok. A szöveg természetes sajátossága a kihagyás, a kifejtetlenség. A birtokos személyjel használata is kapcsolatot teremthet a szöveg többi mondatával. A határozott névelő használta teszi egyértelművé, hogy a szövegben korábban megnevezett dologról van szó. A kötőszók mondatrészeket, mondatokat kötnek össze. Jelzik a szövegmondatok közötti tartalmi-logikai kapcsolatokat. A páros kötőszók ezenkívül várakozást is keltenek a hallgatóban, tehát előreutaló elemek. A szövegben a szórenddel is jelezzük, hogy a mondatok nem önállóak, hanem egymáshoz kapcsolódnak. A szövegben a tagmondatok rendjét, azaz a mondatrendet is a kommunikációs

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


céloknak és a szövegösszefüggésnek rendeljük alá. 15. tétel A szövegfonetikai eszközök és az írásjelek alkalmazása A beszédet kísérő zenei eszközöket más névén mondat- és szövegfonetikai eszközöknek nevezzük. Ezek olyan nem nyelvi jelei a hangos kommunikációnak, amelyek tudatos alkalmazásával erősíthetjük mondanivalónkat, az értelemre és a hallgatók érzelmeire hathatunk. A hangsúly a bizonyos szótagokra jutó hangerőtöbbletet, nyomatékot jelenti. Így azok a szótagok, melyeket nagyobb hangerővel ejtünk, hangsúlyosak. A többi szótag, melyet átlagos erővel mondunk hangsúlytalan. Megkülönböztetünk szó-, szakasz- és mondathangsúlyt. (főhangsúly, mellékhangsúly, szakaszhangsúly, szakaszelőző, nyomatékos mondat, nyomatéktalan) A hangerő megválasztása a beszéd, ill. a beszédrészek céljától függ. Az érzelmekre való hatás és a lényegkiemelés egyik eszköze lehet a hangerő fokozása. A hangerő váltása

fölkelti a hallgatóság figyelmét. Az egyén alaphangjának, hangmagasságának a beszéd közbeni változását, a beszéd dallamát hanglejtésnek (intonációnak) nevezzük. A hanglejtés több tényezőt tartalmaz: ezek a hangfekvés, a hangköz és a hangmenet. A hanglejtéssel a beszédben értelmi és érzelmi különbségeket jelzünk. A hangszín nem más, mint a beszédhangoknak, különösen a magánhangzók jellemző színezetének egymáshoz való viszonya. Mindenkinek van természetes hangszíne, ez az érzelmek vagy az életkor hatására változhat. A beszédszünet tagolja a beszédet, célja lehet: belégzés, figyelemfelkeltés, hatáskeltés. A szünetek hosszúságát beszéd közben kell eldönteni. A beszédszünetek erősítik a hangot, és időt hagynak a hallgatóságnak a gondolkodásra. A beszédtempónak is fontos szerepe van a szövegek megértésében, a hallgatóság meggyőzésében. A beszédtempó változtatatása is retorikai eszköz a fontos

dolgok kiemelésére. A fontosabb dolgokat általában lassabban, míg a kevésbé lényegeseket gyorsabban mondjuk. A szünet előtt és a kevés szótagból álló szavaknál is lassítjuk a tempót. Az írásjelek Mondanivalónkat írásban is világosan tudjuk tagolni az írásjelek segítségével. Az írásjelek egyúttal a mondat- és szövegfonetikai eszközökkel kifejezett értelmi és érzelmi árnyalatok egy részét is érzékeltetik. A pontnak, a felkiáltójelnek, a kérdőjelnek és a vesszőnek a mondatot tagoló, lezáró szerepük van. Ezeken kívül más és más írásjelek is kialakultak azért, hogy a néma szöveg is minél teljesebben adhassa vissza az élőbeszéd sokféle árnyalatát. Így jutottak egyre nagyobb szerephez az újabb írásjelek: a pontosvessző, a kettőspont, a gondolatjel, a zárójel. Egy részük nemcsak a mondaton belüli, hanem a szövegen belüli tagolás eszköze is lehet. Az egyik leggyakrabban használt írásjel a vessző. Vesszőt

teszünk a kötőszó nélküli felsorolás tagjai közé, valamint az egyes és a páros kötőszók elé. Vesszővel jelöljük a mondatban az indulatszó, a mondatértékű módosítószó, a megszólítás határát. Vesszőt teszünk az értelmező jelzős szerkezetbe is. Az összetett mondatokban vessző választja el egymástól a tagmondatokat. A mondatok végére a modalitástól függően tehetünk pontot, kérdőjelet vagy felkiáltójelet. Az alárendelő összetett mondatokban a főmondat, a mellérendelő összetett mondatokban pedig az utolsó főmondat határozza meg a mondatvégi írásjeleket. A pontosvessző a vesszőnél határozottabb elkülönítését szolgálja a mondat egyes részeinek: - mondatrészek között főként felsorolásban használjuk a különnemű csoportok elválasztására - a többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel választjuk el a szorosabban összetartozó tagmondatcsoportokat A kettőspont legfőbb szerepe a figyelem

felkeltése, érzelmi, gondolati előkészítés a következő szakaszra. - bevezethet idézetet - felsorolást (különösen, ha a felsorolásnak értelmező jellege van) - használjuk az összetett mondatokban is, szerepe ilyenkor az erőteljesebb tagolás, a kiemelés, gyakran a kötőszót vagy a rámutatószót helyettesíti A gondolatjelet a közbevetések, a logikai vagy hangulati váltások elkülönítésére használjuk a mondatokban és a mondatnál nagyobb egységekben. - jelölheti a párbeszédben a beszélők megszólalásának kezdetét - egy új gondolatsort - gondolatjelpárként beékelést jelez és emel ki A zárójel ugyancsak közbevetett vagy kevésbé fontos szövegrészt különít el. - a közlést pontosabbá tevő, magyarázó, utaló jellegű betoldást foghat közre - összetett szerepe a hangulati, logikai fordulat elkülönítése A gondolatjel és a zárójel szerepe közel áll egymáshoz. Mindegyikük szolgálhat írásjelpárként a közbevetések

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


elkülönítésére (a zárójel a legélesebb elhatárolás eszköze). Az idézőjel a kiemelés egyik módja, amely a szöveg egy részének sajátos szempontú elkülönítését szolgálja. - általában más szavainak idézésekor - ha a szöveg egy részét sajátos érzelmi — leggyakrabban gúnyos — színezettel látjuk el, és ezzel megváltoztatjuk alkalmilag a szó eredeti jelentését A három pont a gondolatsor félbeszakítását, a mondat befejezetlenségét jelzi, élőszóban ennek hosszabb szünet felel meg. 16. tétel Szövegegységek, a bekezdés Az írásban rögzített prózai szövegek legkisebb alkotóelemei a mondatok. Különleges szerepük van a tételmondatoknak, amelyek összefoglalják a teljes szöveg vagy egy-egy bekezdés fő gondolatát. Attól függően, hogy a tételmondat a szöveg elején, a közepén vagy a végén helyezkedik el, más-más a szöveg felépítése. A többmondatos szövegben a téma szerint szorosabban összetartozó

mondatok tömbösödnek, és mondattömböt hoznak létre. A mondatok tömbösödését azzal is jelezhetjük, hogy külön-külön bekezdésbe írjuk őket. Az egy tömbbe tartozó mondatok között különféle tartalmi-logikai viszonyok figyelhetők meg: kapcsolatos, ellentétes, magyarázó vagy következtető. A prózai szöveg nagyobb szerkezeti egységei: bevezetés, tárgyalás, befejezés. A mondatokat, a mondattömböket és a bekezdést közös néven a szöveg mikroszerkezeti egységeinek, a bevezetést, a tárgyalást és a befejezést a szöveg makroszerkezeti egységeinek nevezzük. Ha a mondatot a nyelvi rendszer részeként vizsgáljuk, akkor rendszermondatnak nevezzük. A rendszermondatot elemezzük akkor, amikor mondatrészekre bontjuk, vagy szófajilag vizsgáljuk. Ha a mondatot a szöveg részeként elemezzük, szövegmondatról beszélünk. A szövegmondatban keressük pl. a mondatokat összekapcsoló utalóelemeket és kötőszókat. 17. tétel A nyilvános

beszéd főbb nyelvi és viselkedési kritériumai A retorikát magyarul szónoklattannak vagy ékesszólástannak szokás nevezni. Hagyományosan a szónoki beszéden egy szónok által ünnepi körülmények között, nagy nyilvánosság előtt mondott, ékes stílusú politikai vagy ünnepi beszédet értenek. A nyilvánosság előtt tartott beszédek közé nemcsak a politikusok szónoklatait, az ünnepi beszédeket soroljuk, hanem a tanár előadást, a diák felelését is. A retorika tehát beszélni tanít. A kommunikáció célja: - a meggyőzés, a rábeszélés, a hallgatóság támogatásának megnyerése-felhívás - gyönyörködtetés - érzelemkifejezés - ismeretközlés - kapcsolatteremtő, kapcsolattartó és –záró funkció - esztétikai szerep A nyilvános beszéd szövegtípusai elsősorban az érvelő szövegek közé tartoznak, tehát a szövegben elsősorban a logikai elrendezés érvényesül. De természetesen a szövegbe leíró és elbeszélő

részeket is beépíthetünk. A kommunikáció formája: - általában közvetlen, egyirányú kommunikációs forma - modern felfogás szerint ide tartozik a vita is, amely azonban kétirányú kommunikáció A kommunikáció tényezői A nyilvános beszédben is meghatározóak a kommunikációs folyamat tényezői: - a beszélő, a hallgató, - a közös nyelv, a közös valóság, a közös előismeretek - a beszédhelyzet, a kód, a csatorna és a kapcsolat A nyilvános megszólalás szövegtípusai A retorika tárgya minden olyan érvelő típusú szöveg – akár beszélt, akár írott formában -, amelyet nem magáncéllal fogalmazunk, hanem a nyilvánosságnak szánunk. A szónoki beszéd fajtái: - tanácsadó beszéd (pl. a politikai beszédek) - törvényszéki beszéd (pl. a vádbeszédek és védőbeszédek) - alkalmi beszéd (pl. az ünnepi beszédek, a méltatások) A nyilvános beszéd műfajai közé tartozik az előadás, a kiselőadás, a felszólalás, a

hozzászólás, az értekezés, a beszámoló, az ismertetés, a nyilvános vita is. A retorika az írásbeli művek, közülük elsősorban az érvelő szövegtípusok szerkesztéstanával is foglalkozik. Idesorolhatjuk a magyarázat és az ismertetés műfaját is, és részben idetarozik az esszé is. A szónok tulajdonságai: - tisztesség (csak az erkölcsileg hiteles ember szavai lehetnek meggyőzőek) - találékonyság - szerkesztőkészség (elrendezni az anyagot, logikusan tagolni és felépíteni a szöveget) - stílusérzék - emlékezőtehetség - előadókészség (a megtervezett szöveg hatásos megszólaltatása) 18. tétel A szónoki beszéd felépítése, a szövegszerkesztés folyamata A szónoki feladatai (Cicero alapján): - anyaggyűjtés - az anyag elrendezése - a szöveg megfogalmazása, kidolgozása - az előadásmód megtervezése - a szöveg emlékezetbe vésése - a szöveg előadása A szövegszerkesztés menete 1.) Az első lépések: -

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


témaválasztás, címadás, a szövegtípus kiválasztása - a kommunikációs körülmények feltérképezése - elővázlat készítése 2.) Az anyaggyűjtés: - különféle forrásai lehetnek - beszédünk akkor lesz hiteles, ha a témával kapcsolatban saját ismereteink, tapasztalataink is vannak, ezeket megfigyeléssel, kísérlettel szerezhetjük meg 3.) Az elrendezés: - az anyag elrendezésekor kialakul a beszéd váza - a tételmondatok kiválasztása - a vázlat megírása (tételmondatok + kulcsszavak) Érvényesülnie kell: - az egység elvének - a haladás és a folyamatosság elvének - a mondanivaló logikus elrendezésének elvének - az arányos elrendezés elvének - a fokozatosság elvének 4.) A szöveg kidolgozása - a végleges mondatok megfogalmazása - ügyelni kell a nyelvhelyességre, a helyesírásra - az előadás megtervezése 5.) Az emlékezetbe vésés és az előadás - a szöveg emlékezetbe vésése - önellenőrzés, próbaelőadás - a szöveg

megszólaltatása Az érvelő szöveg felépítése A bevezetés - a jóindulat megnyerése - figyelemfelkeltés - a téma megjelölése - a megértés előkészítése - a kifejtés menetének vázlata Az elbeszélés - a téma megjelölése - a beszéd főbb gondolatának rövid, célzatos ismertetése - tömörség, világosság, tárgyszerűség - tételmondatok megfogalmazása A részletezés - az elbeszélésben megfogalmazott tételt fejtjük ki bővebben - meghatározzuk a tételben megfogalmazott fogalmakat, példával szemléltetjük a tételmondat tartalmát - kitérőt is tehetünk egy személyes élmény elmesélésével - ha több tétel van, akkor a főtételt fejtjük ki először A bizonyítás - a szöveg legfontosabb része - ebben kerül sor saját álláspontunk igazságának bizonyítására és érvekkel való alátámasztására - a bizonyítékokat egyrészt összegyűjtjük, másrészt mi magunk teremtjük (jelekből, tényekből, példákból érveket

alkotunk, összefüggéseket keresünk, és következtetéseket fogalmazunk meg) A cáfolás - a meggyőzéshez hozzátartozik az is, hogy a velünk ellentétes véleményt vallók nézeteit megcáfoljuk A befejezés - leginkább az érzelmekre hat - összegzi a beszédben elmondottakat - kiegészíthetjük egy rövid kitekintéssel (a jövő feladatait, újabb megközelítési lehetőségeit tartalmazza) - érzelmi zárás (a hallgatók megszólítása, kérdések feltevése, elkötelezettségünk megerősítése) 19. tétel A képszerűség eszközei az irodalmi szövegben (szóképek, alakzatok) A szóképek, vagy trópusok a klasszikus retorikában az elocutio (díszítés) körébe tartoznak; a mai nyelvtudomány a stilisztika tárgykörébe utalja. 1.) Metafora (transzláció, átvitel) Két fogalom közt fennálló tartalmi (külső–belső, néha funkcióbeli) hasonlóságon, vagy hangulati egyezésen alapuló szókép. Szerepe: két, egymástól távol eső képet idéz

fel a nyelvtudatban, s azokat egy képbe sűríti, tömöríti. Osztályozása: a.) Alakja szerint – teljes, azaz az azonosított és az azonosító is szerepel (Petőfi: “kikelet a lány, virág a szerelem”) – egyszerű, azaz csak az azonosított szerepel (Arany: “amott ül egy túzok magában”) b.) Alkalmazásának színtere szerint – köznyelvi, vagy exmetafora (pl.: rohan az idő) – költői metafora (Berzsenyi: “itt hágy-e szép tavaszom”) c.) Az azonosító szófaja szerint – igei metafora (pl.: rohan az idő) – főnévi metafora (pl.: asztagváros) – melléknévi metafora (pl.: a jövőnek holdas fátyolában) 2.) Szinesztézia (együttérzés, összeérzés) Hangulati hasonlóságon, ritkábban érintkezésen alapuló kép. Lényege hogy valamely érzékterület körébe tartozó fogalmat kapcsolunk össze egy más érzékterületről vett szóval. (pl.: “lila dalra kelt egy nyakkendő”; ízes beszéd) 3.) Megszemélyesítés, personificatio Olyan

szókép, amely elvont dolgokat (érzés, eszme), természeti jelenségeket, élettelen tárgyakat élőként mutat be, az élőkre jellemző cselekvéssel, érzéssel, tulajdonságokkal ruház fel, illetve növényeknek, állatoknak is emberi érzést, cselekvést tulajdonít. (Petőfi: “tekints ránk szabadság”) 4.) Allegória (képletes beszéd, más beszéd) a.) Egy erkölcsi eszmének, elvont fogalomnak egyszerű megszemélyesítése, vagy érzékelhető képben való ábrázolása. b.) Hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztül végigvitt, mozzanatról, mozzanatra megvilágított kép. Osztályozása: – egy mű részeként szerepel Arany János: Toldi – az álom allegóriája József Attila: Thomas Mann üdvözlése – a gyermek allegóriája – teljes művön keresztül végigvitt Tompa Mihály: A gólya; A madár fiaihoz Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger Vajda János: A virrasztók 5.) Szimbólum, jelkép Valamely gondolati tartalom (eszme,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


érzés, elvont fogalom vagy elvont gondolatsor) jelképe, érzéki jele. Osztályozása: a.) Elemi vagy hétköznapi szimbólum pl.: bilincs b.) Modern költői eszköz, azaz egész versen végigvonuló metafora vagy metonímia, melyben a képi és a gondolati–fogalmi oldal nem elemeiben, hanem csak egészében felel meg egymásnak, ha egyáltalán megfeleltethető. (Ady: A fekete zongora) 6.) Metonímia (névcsere) Olyan szókép, amely két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen, vagy okokozati kapcsolaton alapul. Típusai: a.) Térbeli–helybeli érintkezés A hely nevét használja a benne, rajta élők helyett. (pl.: Tisztelt Ház!; Sokat fejlődött az Alföld.) b.) Időbeli érintkezés Az idő nevével jelöljük az akkor élőket, az akkori eseményeket. (pl.: A XX. század sok borzalmat hozott.) c.) Anyagbeli érintkezés Az anyag nevével jelöljük a belőle készült eszközt. (pl.: vasra vert, rúgja a bőrt) d.) Ok-okozati érintkezés Az ok,

az előzmény nevével jelöljük az okozatot, a következményt. (pl.: lecsapott rá Isten haragja) 7.) Szinekdoché A metonímia egyik válfaja; együttérzés, veleérzés. Típusai: a.) A nem- és fajfogalom felcserélése. (pl.: a hegy leve) b.) A rész–egész viszony felcserélése. (pl.: lélek az ajtón se be, se ki; test–lélek) c.) Egyes szám többes szám helyett, határozott számnév határozatlan helyett. (pl.: Arany: Toldi – “Mentek-e tatárra, mentek-e törökre?”; ezrek pusztultak el) 8.) Hasonlat, similitudo Két különböző, de egymással bizonyos pontban érintkező fogalom egymás mellé állítása. Mindig két tagból áll: hasonlítóból és hasonlítottból. Ezek a hasonlatban megőrzik teljes önállóságukat. Alakjuk szerint lehet: a.) kötőszóval (mint, mintha, valamint, mintegy, akár, gyanánt) b.) ragos formában (-ként, -képpen, -ul, -ül, -nál, -nél, -szerű) 20. tétel Egyszerű alakzatok fajtái és hatásuk, a zeneiség

stíluseszközei Az alakzatoknak (sémáknak) nevezzük a nyelvi elemek, nyelvi egységek jellegzetes összekapcsolási módját, a megszokottól eltérő használatát) Az alakzatok fokozzák az érzelmi-hangulati töltést, feszültségkeltő és feszültségoldó hatásuk van. Az alakzatok alaki és tartalmi erősítést fejeznek ki. 1.) alaki (ismétlés) - szavak, szószerkezetek, figura etymologica (tőismétlés) - gondolatritmus (refrén) 2.) tartalmi - felsorolás (azonos mondatrészi szerepben levő, ne rokon értelmű szavakat sorolunk fel) - halmozás (azonos szófajú és mondatrészi szerepű, gyakran rokon értelmű szavak, kifejezések együttes megnevezését jelenti) - részletezés (a felsorolással rokon, a mondanivaló aprólékos kibontása, segíti a fogalomtisztázást) - fokozás (olyan alakzat, amelyben egy tartalmi és hangulati skála sorrendjében soroljuk fel a rokon értelmű szavakat) - párhuzamos szerkezet (hasonló felépítettségű szerkezetet

állítunk egymás mellé) - ellentét (ellentétes jelentésű szavak, kifejezések, mondatok szembeállítása) - paradoxon (hatásos gondolaterősítő stíluseszköz a látszólagos vagy álellentét) - oximoron (olyan alakzat, melyben a jelző és a jelzett szó között ellentét van) - túlzás (az érzelmi hatás kedvéért felnagyítja vagy lekicsinyíti a jelenségeket) - irónia (a látszólagos magasztalás mögött elmarasztalás bújik meg) - gúny (a képtelenségig felnagyítja egy jelenség negatív tulajdonságait) A zeneiség stíluseszközei a szövegben: a hangok zenei hatása, a hangszimbolika, az alliteráció, a hangutánzó és hangulatfestő szavak használata, a hangalaki újítások, a rím, a ritmus, a mondat- és szövegfonetikai eszközök.