Betekintés: Lengyel Attila - Egységes nyelvtan középszintű szóbeli tételgyűjtemény

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Lengyel Attila

Egységes Nyelvtan
Tételgyűjtemény
20 átfogó tétel az eredményes felkészüléshez
középszint

2009

[Érettségi tételgyűjtemény – Lengyel Attila]



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 1. tétel

1. tétel: Nyelv és gondolkodás, a nyelv és megismerés viszonya
A nyelv fogalma:
A legegyetemesebb jelrendszer. Egy nagyobb közösségé, általában egy nemzet tulajdona. A
külsı és belsı valóságot minden más jelrendszernél pontosabban fejezi ki. A nyelv a
közvetlen, emberi kommunikáció legfontosabb eszköze.
A nyelv és a gondolkodás viszonya:
Lehetséges-e nyelv nélkül gondolkodni? Avagy a nyelv határozza-e meg, miként
gondolkodunk? Vajon melyik volt elıbb? Melyik az elsıdleges? Több vélemény létezik a
nyelv és a gondolkodás viszonyáról. Ezek a nézetek a nyelvfilozófia területére vezetnék.
 A gondolat idıben megelızi a nyelvet. A nyelv és a gondolkodás két teljesen
különbözı dolog, az egyik függ a másiktól. Elıbb születnek a gondolatok, aztán
öntjük ıket szavakba. A nyelvi forma mindig feltételez gondolkodást, de a gondolkodás nyelvi forma nélkül is létezhet. Ezt a felfogást igazolja a kisgyermekek gondolkodása, akik már megértik, felfogják a körülöttük lévı dolgokat, amikor még nem
tudnak beszélni. A nézet a felvilágosodás korába, a 18 századba vezet vissza. Az ész
mindenhatóságába vetett hit - Descartes racionalizmusa - a gondolkodás egyetemességét vallja, a nyelvek különbözısége szerinte csupán a szavak hangalakjában érhetı
tetten.




A gondolkodás és a nyelv egyetlen folyamat különbözı oldalai, egyidejő, egymást
feltételezı jelenségek. A nyelv azonos a gondolkodással, nem képzelhetı el gondolkodás a nyelv használata nélkül. A nyelv függ a gondolkodástól, ugyanakkor meg is
határozza azt.
A nyelv az elsıdleges, a gondolkodás tulajdonképpen „belsı beszéd". Nyelv és gondolkodás nem azonosak, de kölcsönösen feltételezik egymást. A nyelv a sikeres gondolkodási folyamat legfontosabb eszköze, nélkülözhetetlen része. Nincs (fogalmi)
gondolkodás nyelv nélkül. A gondolat határait a nyelv határai jelölik ki. Másképpen gondolkodnak a különbözı nyelvet beszélık. Azt is mondják, valaki ahhoz a
nemzethez, néphez tartozik, amelyik nyelven gondolkodik, bármelyiken is beszéljen.
Ez a nézet is a felvilágosodás korában alakult ki. Képviselıje Jean-Jacques Rousseau.
Humboldt szerint minden nyelvben sajátos világszemlélet fejezıdik ki, ezért egy
idegen nyelv megtanulása valójában egy új világszemlélet elsajátítását jelenti.
A NYELV MINT AZ EGYEN, ILLETVE MINT A
KÖZÖSSÉG ALKOTÁSA

A nyelv és maga a verbális kommunikáció kulturális termék, az ember fejlıdéstörténete során
alakult ki, és együtt változik a kultúrával. Fejlıdése lassú folyamat. Különbözı területi,
szociális, életkori sajátosságok alapján kialakuló társadalmi csoportok a nyelvnek eltérı
változatait hozzák létre társadalmi-szociális-kulturális igényeiknek megfelelıen
[nyelvváltozatok]. Egy nyelv addig élı, ameddig létezik az a közösség, amelynek tagjai
használják. A nyelv használatát mindig az ıt használó közösség szabályozza. Nyelv és
beszéd kölcsönösen feltételezik egymást. A nyelv a beszéd alapja, a beszéd a nyelv
alkalmazása, létezési formája. Ferdinánd de Saussure svájci nyelvész szerint „a nyelv olyan
készlet, amely a beszéd gyakorlása útján rakódott le az ugyanahhoz a közösséghez tartozó
beszélıkben; egy virtuálisan minden agyban vagy - pontosabban - a valamely együtteshez
tartozó egyének agyában meglevı nyelvtani rendszer. A nyelv ugyanis senkiben sem teljes;
tökéletes formájában csak a közösségben él."
Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 1. tétel

NYELV
[langue]

BESZÉD
[parole]

Társadalmi [kollektív] jelenség.
Passzív.
Független az egyéntıl.
Rendszer [jelek + szabályok
rendszere].
A kollektív tudatban létezik.

Összeállította: Lengyel Attila

Egyéni [individuális] jelenség.
Aktív.
Függ az egyéntıl.
Alkalmazás.
A kollektív, öröklött szabályrendszer
egyéni alkalmazása.

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 2. tétel

2. tétel: A nyelv mint jelrendszer
Az ember azért alkot jeleket, hogy vele valamilyen üzenetet fejezzen ki a másik ember
számára. Így felhasználva azonban a jel már nem egyszerően a valóság egy darabjának
felidézıje, hanem a másik embert tájékoztató, befolyásoló jelzés. A legegyetemesebb –
mindenki által legismertebb, leghasználtabb és legteljesebb – jelrendszer a nyelv, elsısorban
anyanyelvünk.
Jel: olyan (látható, hallható, tapintható) érzékelhetı fizikai jelenség, amelynek a jelet
használó csoport által elfogadott jelentése van. [Ha egy közösség jelként tartja számon.]
(Ez több, mint ami közvetlenül érzékelhetı.)
Összetevıi:
- alak/jelölı: érzékszervekkel felfogható (ez általában a hangsor)
- jelentés:
amire
utal,
amit
szimbolizál
az
alak,
a
jelölı
pl. közlekedési táblák, állami jelképek
A nyelvi jel
Hangalak és jelentés együttese, és a valóság egyes elemeit, jeltárgyait tükrözi.
A
hangalak
az
a
hangsor
(betősor),
amit
hallunk
és
látunk.
A jelentés az a fogalom, amire a hangalak hallásakor vagy látásakor gondolunk, a nyelvi jel
tartalma és használati értéke. A jelentés többnyire meghatározza, hogy a szó milyen
körülmények között használható fel.
Jellemzıi:
- érzékszervekkel felfogható
- önmagánál többet jelent, szimbolikusan utal valamire
- egy közösség tagjaként használjuk, megállapodáson alapul a jelentése, konvencionális
- jelrendszerbe illeszkedik = Jelek+ használati szabályok
- arra használjuk, hogy embertársainkkal kapcsolatot teremtsünk.
Szemiotika
Az általános értelemben vett jeltudomány. Görög (széma) szóból ered, melynek jelentése: jel.
Megteremtıje: Charles Sanders Peirce (1839-1917) amerikai szemiotikás. Peirce modellje
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szerint a nyelvi jeleket három csoportba soroljuk:
1. Index: a jelölt és a jelölı között valamilyen kapcsolat van (ok-okozati, logikai) (pl.:
közlekedési tábla)
2. Ikon: a jelölt és a jelölı között valamilyen hasonlóság van (térkép)
3. Szimbólum: a jelölt és a jelölı között semmilyen kapcsolat nincs, csak hagyomány
vagy megállapodás köti össze ıket (pl.: zászlók színei)
Szemantika
Jelentéstan, a nyelvi jelek jelentésével, tartalmi oldalával foglalkozik.
A nyelvi rendszer elemei:
-

fonéma vagy beszédhang: önálló jelentése nincs, csak jelentés megkülönböztetı
szerepe van.
morféma: szótı és toldalékok. A legkisebb nyelvi elemek, amelyeknek jelentésük
van. A toldalékok jelentését grammatikai jelentésnek nevezzük.

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 2. tétel
-

-

lexéma: szó, fogalmi jelentéssel rendelkezı nyelvi elem. Minden szónak van
elsıdleges alapjelentése, amely viszonylag állandó, független a szövegkörnyezettıl.
Az elsıdleges jelentésbıl a nyelvhasználat során alakulnak ki a másodlagos,
harmadlagos… mellékjelentések. Minél több mellékjelentés kapcsolódik a szó
alapjelentéséhez, jelentésköre annál tágabb. Az aktuális szövegkörnyezet hatására a
lexéma jelentése bıvülhet kontextuális jelentéssel is, ami nem szerepel a szótárban.
szintagma: szószerkezet. Morfémákból szerkesztett nyelvi jelek.
mondat: a mondatjelentés egyrészt a mondatot alkotó nyelvi jelek jelentésének
összessége, másrészt ehhez járul a szövegkörnyezetbıl adódó másodlagos (aktuális)
jelentés
szöveg: a jelentés a nyelvi jelek legváltozékonyabb eleme, az alap- és
mellékjelentéseket a szövegkörnyezet állandóan módosíthatja.

A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. Minden nyelv univerzális, struktúrája azonos:
nyelv= jelkészlet + szabályok (nyelvtan, grammatika) + hagyomány.

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 3. tétel

3. tétel: Kommunikáció tényezıi, a sikeres kommunikáció megvalósításának
feltételei
Elkülöníthetı egymástól a közvetlen, emberi kommunikáció általános, minden jelrendszer
útján végbemenı fogalma a nyelv segítségével történı információcserétıl. A nyelvi
kommunikáció jellegében és jelentıségében is egyértelmően elkülöníthetı a nem-verbális
(nem szóbeli) jelzésektıl, pl. a morze-jelek, siketek jelbeszéde, mimika stb., illetve egyéb
természetes és mesterséges jelektıl, mint a moha a fán, vagy a közlekedési jelek. Az
információ bármilyen jelrendszer segítségével továbbítható, ı maga az üzenet, így
egyúttal a kommunikáció egyik - nélkülözhetetlen - eleme (tényezıje).

KOMMUNIKÁCIÓ

KÖZLÉSFOLYAMAT

Bármely jelrendszernek
az emberi érintkezésben való
kölcsönös felhasználása.
Pl. siketek jelbeszéde, mimika,
gesztusok, stb.

A nyelvnek, mint jelrendszernek az
emberi érintkezésben való
kölcsönös felhasználását jelenti.

INFORMÁCIÓ
Csak egyoldalú tájékoztatás, illetve
tájékozódás. Nincs (azonnali)
visszajelzés. Azaz az emberek
közötti beszédet jelenti! Pl. újságot
olvas valaki, rádiót hallgat, tv-t néz
stb.

A KOMMUNIKÁCIÓ TÉNYEZİI:
Olyan tényezıi, szereplıi a kommunikációs folyamatnak, amelyek nélkül közvetlen, emberi
kommunikáció nem jöhet létre.
Feladó [beszélı]

F

Mindkét részrıl alkotó folyamat, közöttük folyamatos

Címzett [hallgató]

C

szerepcsere zajlik.

Kód [ismert nyelv]

K

F és C számára is - legalább részben - ismertnek kell
lennie.

Csatorna [közeg]

Cs

Az a közeg, amelynek a segítségével az információ eljut Ftıl C-ig pl. levegı, telefon, újság, rádió stb.

Információ [üzenet]

I

Amit F közölni akar C-vel.

Kontaktus [kapcsolat]

Ko

F és C között fennálló kapcsolat, viszony, pl. fınökbeosztott, anya-lánya stb.

Kontextus [nyelvi környezet]

Kx

Amelyben az információ elhangzik.

Valóság

V

Egészében - vagy legalább részben - ismertnek kell lennie
C számára is.

A KOMMUNIKÁCIÓ FOLYAMATA:
A beszélı [feladó] továbbítani akar egy üzenetet [információ] a hallgatónak [címzett].
Közöttük létezik valamilyen kapcsolat [kontaktus], ami befolyásolja az üzenet megformálását
(pl. szóhasználat, hangsúly, nonverbális jelek stb.). A szöveg egy bizonyos
szövegkörnyezetben [kontextus] hangzik el, amely megadja egy rövid üzenetnek is a pontos
értelmét, helyét. Az üzenet továbbítása valamilyen mindkét fél számára ismert nyelv [kód]
segítségével történik. Ez a siketek esetén természetesen a saját jelrendszerüket jelenti,
közlésfolyamat esetén az emberi nyelvet, de történhet csupán nem-verbális jelek segítségével
is. A hallgató akkor érti meg az üzenetet, ha legalább részben ismert számára az a
valóság(szelet), amirıl a feladó tájékoztatja, amire felhívja stb. Az üzenetet mindig
valamilyen közegben [csatorna] továbbítjuk, ha ez a levegı, akkor természetes, közvetlen
emberi kommunikáció történik. Elıfordulhat az is, hogy valamilyen mesterséges eszköz (pl.
Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 3. tétel
telefon, vagy akár rádió, televízió) továbbítja az üzenetet, ilyenkor több esetben közvetett
kommunikáció történik (lásd a tömegkommunikációról szóló részt).
KONTEXUS
KÓD
FELADÓ --------------- ÜZENET-KONTAKTUS --------------- CÍMZETT
CSATORNA
VALÓSÁG
A kommunikációs folyamat

A KOMMUNIKÁCIÓ FUNKCIÓI:
A kommunikáció funkciója azt a szándékot jelenti, amiért a feladó az üzenetet továbbítani
akarja. Ez lehet egyszerő tájékoztatás [referenciális funkció], de a beszélı kifejezheti saját
érzelmeit is [emotív funkció], vagy hatást akarhat gyakorolni a hallgatóra [konatív funkció].
Ezek a kommunikáció alapvetı funkciói. De a közlésfolyamatnak célja lehet az is, hogy a
beszélı egy létezı kapcsolatot fenntartson a hallgatóval, vagy újralétesítse azt, ha valamilyen
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szubjektív okból eredı zavar (pl. a hallgató figyelme elkalandozott) támadt a folyamatban
[fatikus funkció]. Ez a zavar eredhet a nyelvi megformálás minıségének elégtelenségébıl is
(pl. nem megfelelı szóhasználat, rossz artikuláció, nem megfelelı hangerı), ilyenkor a
beszélı okozza a zavart [metanyelvi funkció]. Végül - ugyancsak a nyelvi megformálásból
eredıen - a közlésfolyamat irányulhat a hallgató szépérzékének fejlesztésére, esztétikai
gyönyörködtetésére [esztétikai funkció] is. Ennek sajátos területe a szépirodalom, de a
köznyelvi kifejezések között megfelelı nyelvi leleménnyel magunk is alkothatunk ilyeneket.
Tájékoztatás, ill.
tájékozódás [ábrázoló,
referenciális funkció]

Kifejezı [emotív] funkció

Az információra [i] irányuló funkció. A
valóság ábrázolása, véleményünk közlése,
illetve az erre vonatkozó kérdés.
(Elsısorban kijelentı, kérdı modalitású
mondatok.)

A kommunikációs
folyamat alapvetı
A beszélıhöz [F] kapcsolódó funkció. funkciói. Minden verbális
Valamilyen belsı tartalom kifejezése, pl. (szóbeli) megnyilvánulás
érzelem, akarat. (Elsısorban felkiáltó, besorolható valamelyik
csoportba.
óhajtó modalitású mondatok.)

Felhívó [konatív] funkció

A hallgatóra [C] irányuló funkció. A
hallgató befolyásolása, pl. kérés, kívánság,
felszólítás. (Elsısorban óhajtó, és felszólító
mondatok.)

A kapcsolat fenntartása
[fatikus funkció]

A kontaktusra [Ko] irányuló funkció, pl.
Figyelsz? Érted? Célja a kommunikáció
létrehozása, fenntartása.

Értelmezı szerep
[metanyelvi funkció]

A kódra [K] irányul. A nyelvi megformálásra teszünk fel kérdést egy nem jól hallottértett szó miatt, pl. Hogyan? Mit mondtál?

Esztétikai [poétikai]
funkció

Az üzenetre [1] irányul. Alapja a nyelvi
lelemény, a nyelvi megoldásra irányítja a
figyelmet. A szépirodalomban a többi
funkció fölé helyezıdik.

Összeállította: Lengyel Attila

2

A kommunikációs
folyamat másodlagos
(kiegészítı) funkciói.
A fenti három alapfunkcióhoz járul(hat)nak.

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 4. tétel

4. tétel: A nem nyelvi kifejezıeszközök szerepe az emberi kommunikációban,
kommunikációs konfliktusok
NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ:
A nonverbális kommunikáció a közvetlen, emberi érintkezés nem nyelvi kifejezıeszközeit jelenti. (A verbális latin szó, szóbelit jelent.) Ezek többnyire ösztönösek,
pl., a félelem hátráló mozdulata, a születés utáni szopás azonnali képessége, vagy a mosoly.
De vannak közöttük kulturálisan meghatározottak is, pl. a karikaformára görbített
hüvelyk- és mutatóujj, az O.K. jelzés, amelyet az Egyesült Államokban az újságok hoztak
divatba. A minden rendben jelentése azonban csak az angolszász országokban egyértelmő,
Japánban a pénzt, Franciaországban a semmit. És vannak olyan nem nyelvi kifejezıeszközök, amelyekben mindkét tényezı szerepet kaphat, pl. ha egy népes utcán egy férfi és
egy nı megy el egymás mellett, a férfi a nı felé fordul a testével, míg a nı elfordul tıle. A
közlésrendszer nem-verbális formáit csupán az 1960-as években kezdték aktívan
tanulmányozni, Július Faust, késıbb a 80-as években Allan Peace. Korábbi kutatója Charles
Darwin, aki az 1870-es években az emberek és az állatok viselkedésérıl és érzelemkifejezési
módjairól jelentetett meg tanulmányt. A késıbbi munkák ıt igazolták. Vizsgálatok szerint a
közlésrendszerünk mintegy 7 %-a verbális (kizárólag szóbeli), 38 %-a vokális (azaz zenei,
beleértve a hangszínt, a hanghordozást és a nem-beszédhangokat) 55 %-a (!) nem-verbális. A
legtöbb kutató egyetért abban, hogy a verbális közlést elsısorban információk átadására
használjuk, míg a nonverbálisat egymás iránti magatartásunk kifejezésére, illetve a
verbális közlés helyettesítésére.
A NONVERBÁLIS JELEK SZEREPE, FAJTÁI:
Felerısít(het)ik, megkérdıjelez(het)ik, illetve helyettesít(het)ik a szavakkal [verbálisan]
kifejezett tartalmat. Amikor azt mondjuk (vagy csak gondoljuk), hogy valaki hazudott
nekünk, tulajdonképpen arra figyeltünk (fel) (tudatosan vagy öntudatlanul), hogy valaki mást
mondott szavakkal, mint amit a teste (mimikája, gesztusai stb.) jelzett. A gesztusokat mindig
csoportokban (!) értelmezzük, sosem elkülönülten, mert egészen más következtetésre
juthatunk. Úgy, ahogy egyes szavak is mondatban, illetve szövegben nyerik el igazi
értelmüket.

Mimika

Az arc és a száj melletti izmok mőködése hozza létre. Arcjáték.
Egy ismert viselkedéskutató szerint 7-féle érzelem tükrözıdhet
arcunkon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor,
érdeklıdés. Különbözı kultúrákban más a mértéke az érzelmek, és így
a mimikai kifejezések kimutatásának.
Bizonyos tevékenységet végzık tudatosan használják a mimika jeleit,
pl. színészek, politikusok, kártyajátékosok.

Gesztus

A kar és kéz mozdulatait jelenti.
Egy részük tudatos, más részük öntudatlan, de óhatatlanul figyelünk
rájuk. A kézfogástól a keresztbetett két kar szembenállást kifejezı
mozdulatán keresztül az üdvözlı integetésig számtalan változata
lehetséges. Sokszor zavarjeleket (is) közvetítenek: a kezek tartása,
akaratlan mozgása idegességrıl, feszültségrıl árulkodhat, vagy éppen
hazugságot leplez le öntudatlanul.

Testtartás

Kifejezheti a témához, a beszélgetıpartnerhez való viszonyt.
A testtartás ösztönös, sokszor tudattalan tartalmakat hordoz a hallgatóval
(beszélgetıpartnerrel) szemben. Ide tartozik a meghajlás módja, a
leszegett fej, ülı testhelyzetben a lábak mozgása, elıre-vagy hátradılés
pl. egy üzleti tárgyaláson stb. Testtartásunk kifejezhet érdeklıdést,
figyelmet, vagy akár fájdalmat, pesszimizmust, netán megalkuvást is.

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 4. tétel

Térköziség
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!



Helyzet. Zónatávolság. Távolság a hallgatótól.
A másik féltıl való távolság kifejezi a hozzá való viszonyunkat. Általában
öntudatlanul állítjuk be, azonban ha nem a megfelelı, egyikünk közelebb
vagy távolabb lép. Velünk született képesség, de a kulturális
hagyományok módosíthatják. Szakértık megkülönböztetnek intim [15-45
cm], személyes [45-120 cm], társadalmi [120-360 cm] és nyilvános [360
cm felett] zónát.

HASZNÁLATÁNAK LEGISMERTEBB, NYILVÁNVALÓ TERÜLETEI:
■ Az 20. század elsı felében a filmmővészet egyetlen közlési módja a némafilm volt.
Legnagyobb hatású színésze Charlie Chaplin. A jó színész kritériuma az ilyen filmekben az
adekvát (az ábrázolt helyzetnek, érzelemnek megfelelı) mimika és gesztushasználat volt. A
hangosfilm feltalálásával - a nonverbális jeleket kiegészítve - a verbális képességek is
hangsúlyossá váltak.
■ Üzleti világ. Üzleti tárgyalások. Ügynökök. Cél az ügyfél meggyızése arról, hogy
szüksége van az adott termékre, szolgáltatásra stb. A nem nyelvi jelekbıl következtetve a
gyakorlott üzletkötı tudja, mikor kell még ajánlania, engednie a cél érdekében.
■ „Nıi megérzés", intuíció. A jobb oldali agyfélteke-dominancia következtében a nık
jobban figyelnek ezekre a jelekre. Annál is inkább, mivel csecsemıkorú gyermekeikkel
sokáig nem tudnak verbálisan érintkezni, így a gyermekes anyák ilyen irányú képessége
elmélyül. (Kevés nı figyelmét kerüli el, ha férje hazudik, viszont sok nı könnyen félre tudja
vezetni partnerét.)

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 5. tétel

5. tétel: A magyar nyelv eredete, a nyelvtörténet korszakai
A MAGYAR NYELV EREDETE, ROKONSÁGA:

ugor
ısmagyar

obiugorok

magyar

vogul
(manysi)
osztják
(chanti)

Uráli alapnyelv
finnugor
finn-permi
finn-volgai
permi
volgai
közfinn
zőrjén
(komi)
votják
(udmurt)

mordvin
cseremisz

lapp

finn, észt,
lív, vót,
vepsze,
karjalai,
inkeri

szamojéd
déli

északi

nyenyec,
enyec,
nganaszan

szölkup
szajáni

A magyar nyelv eredete szerint közelebbrıl a finnugor, távolabbról az uráli nyelvcsaládba tartozik. Az uráli népek valószínőleg a nagy Volga-kanyar és az Urál között éltek
Európa keleti részén, egyes megközelítések szerint Nyugat-Szibériában, az Urál hegység
délkeleti lábánál. Az ısnyelv kb. 6 ezer évvel ezelıtt (Kr. e. 4000) válhatott szét finnugor
és szamojéd ágra, majd Kr. e. 3000 körül a finnugor ág vált szét finn-permi és ugor
ágra. Legközelebbi nyelvrokonaink az obi-ugorok: a vogulok és osztjákok, akik
magukat manysiknak és chantiknak hívják. İk az Ob folyó környékén éltek, és utódaik
(ma már nagyon kevesen) most is itt élnek. A tılük való elválás Kr. e. 2000 körül ment
végbe, mivel a feltételezett ıshaza területei a szárazság következtében elsivatagosodtak. Az
obi-ugorok ısei északabbra vándoroltak, míg a magyarok ısei maradtak, és áttértek a nomád
állattartásra, késıbb elkezdték a hosszú hazakeresést, majd 896-ban megtalálták azt a Kárpátmedencében.
NYELVTÖRTÉNETI KORSZAKOK:
A magyar nyelv életének öt korszakát különítjük el a legfontosabb nyelvi folyamatok alapján. Az
elımagyar korban még közös nyelvcsaládban éltünk az uráli népekkel, az ısmagyar kor a tılük való
elválás feltételezett idıintervalluma. Azért feltételezett, mivel kézzelfogható nyelvi emlékek nem
maradtak fent ebbıl a korból. Az elsı - fennmaradt és tanulmányozható - nyelvemlékek az ómagyar
korból származnak. így errıl a korszakról már részletesebb ismeretekkel rendelkezünk. Ez a kor a
magyar nyelvő írásbeliség kialakulásának kora, ez azzal is járt, hogy ki kellett alakítani a teljes magyar
hangrendszert, ami ekkor még igencsak ingadozott, hiszen nincs egységes köznyelv (és irodalmi
nyelv), csupán területi nyelvjárások. így mindig az adott szerzı nyelvjárása tükrözıdik vissza a
nyelvemlékekben mind a szóhasználat, mind a hangzás tekintetében.
A középmagyar korban erıteljesebb fejlıdés indul meg Európában a kultúra, a tudományok, s így
a nyelv területén is, hiszen minden tudományos felfedezést a nyelv segítségével lehet leírni, illetve
közismertté tenni. Ezért egységesítı törekvések kezdıdnek egy mindenki számára érthetı köznyelv
(és irodalmi nyelv) kialakításáért. Ez az egységesítés (szándékosan nem egységesülés) az újmagyar
korban - elsısorban Kazinczy Ferenc tevékenysége révén - történhetett meg azáltal, hogy az ország
északkeleti nyelvjárását mindenki számára kötelezı mintának tekintette, s mivel befolyása óriási
volt az akkori kulturális, irodalmi életben, így a szerzık „kénytelenek" voltak írásaikat az ı
elvárásaink megfelelıen javítani. Ez az ambivalens módon értékelhetı eljárás állította azonban helyre
nyelvünk egyenjogúságát és vezetett el a magyar nyelv államnyelvvé tételéhez. A magyar nyelv
történetének korszakait vizsgáló nyelvészeti módszer a diakrónia. (Lásd a szinkróniáról és diakróniáról
szóló fejezetet.)

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 5. tétel
A korszakok röviden:

 Elımagyar kor:
Kr. e. 5 évezredtıl a Kr. e. 1. évezredig tart, a nyelvrokonainkkal (uráli-finnugor-ugor) való
együttélés ideje.
 İsmagyar kor:
Kr.e. 1. évezredtıl -896-ig (a honfoglalásig). A nyelvrokonoktól való elválás idıszaka A
magyar nyelv külön életének kezdete.
 Ómagyar kor:
896-tól -1526-ig (a mohácsi vészig). A magyar nyelvő írásbeliség kialakulásának korszaka.
Még nincs egységes köz- és irodalmi nyelv. Ekkor alakul ki a teljes (de még területenként
változó) magyar hangrendszer és a latin betős írás. Szórványok és szövegemlékek
megjelenése.
 Közép magyar kor:
1526-tól (a mohácsi vésztıl) -1772-ig (a magyar felvilágosodásig). Az igényes köz- és
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


irodalmi nyelv kialakulásának igénye jellemzi a korszakot. Mővelt írott nyelv kimunkálásán
fáradoznak.
 Újmagyar kor:
1772-tıl (a felvilágosodástól Bessenyei György: Ágis tragédiája) – napjainkig. Legfıbb cél:
nyelvünk jogainak helyreállítása, államnyelvvé tétele, egyenjogúságának biztosítása a
németesítı törekvésekkel szemben. Ehhez egységes magyar nyelvre volt szükség. Ortológusneológus-vita. Köznyelvként az ország északkeleti vidékének nyelvét fogadják el (Kazinczy Széphalom). 1844-tıl a magyar lesz a hivatalos államnyelv! A 20. század elsı évtizedeiben a
száz évvel azelıttihez hasonló erıteljes fejlıdés indul meg a nyelv területén (is), ezt egyes
szakemberek ún. második nyelvújításnak is nevezik. A nyelvújítás kora.

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 6. tétel

6. tétel: A nyelvtörténet forrásai kézírásos és nyomtatott nyelvemlékek
A NYELVTÖRTÉNETI KUTATÁSOK ANYAGA:
A nyelvtörténeti kutatások - a diakrón vizsgálati módszer segítségével - csak írásos (kézírásos
vagy nyomtatott formátumú) és ma is hozzáférhetı, tehát fennmaradt szövegek segítségével
tudnak visszakövetkeztetni az egyes nyelvtörténeti idıszakok nyelvállapotára. Természetesen
csak az irodalmi nyelv állapotára, hiszen a mindennap használatos köznyelv állapota nem
teljes mértékben egyezik meg az irodalmi nyelvével. Az írott emlékek valamilyen irodalmi
(pl. Ómagyar Mária-siralom) vagy hivatalos dokumentum (pl. A tihanyi apátság
alapítólevele) céljából íródtak, tehát feltételezhetıen az akkori legigényesebb
nyelvváltozat használatára törekvı szövegek maradtak ránk. Az ómagyar korból
mindenképpen. A késıbbi korokban - a nyomdatechnika elterjedésével - a költséges és
idıigényes kéziratos másolás helyett olcsóbb és gyorsabb sokszorosítás vált lehetıvé, ami az
igénytelenebb szövegek fennmaradásának is teret adott. így - gyakorlatilag a 16. századot
követıen - a köznyelv vizsgálata is lehetıvé vált. A modern, mai korban pedig akár a
társalgási nyelvet is vizsgálhatjuk, vagy akár egyes szociolektusokat (argó, szleng stb.). A
késıbbi szövegforrások vizsgálatát a nyelvújításról, illetve a nyelvmővelésrıl szóló fejezet
tartalmazza.
ÓMAGYAR KORÍ FORRÁSOK:
Az ómagyar kori források közé 896-tól, tehát a magyar nép honfoglalásától 1526-ig, azaz
a mohácsi vészig terjedı idıszak szórvány- és szövegemlékeit soroljuk.
A szórványok elszórtan megjelenı magyar szavakat tartalmaznak idegen nyelvő szövegekben,
amelyek a megtalálás helyétıl függıen lehetnek külföldiek, vagy hazánk területén talált
források. Az összefüggı magyar nyelvő szövegemlékek 200-300 évvel késıbbi
keletkezésőek. Ezek már vizsgálhatóak a nyelvállapot leíró és diakrón módszereivel egyaránt.
Az ómagyar kori nyelvemlékek még kéziratos formájúak, többségük kódexekben (kézzel
írott, többnyire vallásos tárgyú könyvekben) maradt fent kezdetben latin szövegek közé
ékelve (ún. vendégszövegként), késıbb önálló magyar nyelvő kéziratos könyvek lapjain
(pl. Jókai-kódex).
Szórványemlékek

Szövegemlékek

Idegen nyelvemlékbe beékelt (szórványos)
magyar szavak.

Összefüggı magyar nyelvő szövegek.

Külföldi szórvány

Magyar szórvány

Kéziratosak

Külföldön talált
szórványemlék.

Magyarország
területérıl származó
nyelvi emlék.

Pl.: Halotti beszéd és könyörgés (HB) [a
Pray-kódexben] 1192/95 Ómagyar Máriasiralom (ÓMS)
[a Sermones-kódex tartalmazza] 1300 körül

Pl.:Konsztantinosz
Phorphyrogenneténos
z
(Bíborbanszületett
Konstantin): A birodalom
kormányzásáról
a
bizánci görög nyelvő mő
950 körüli és 500
magyar szót tartalmaz.

írójuk nyelvjárását tükrözik. Az írásmód sokáig
nem egységes (hosszú ideig ingadozik az
Pl.: A tihanyi apátegyes hangok jelölése). A nyelvemlékek:
ság alapítólevele
vallásos és világi tárgyúak. Világosabb,
(TA) 1055-bıl, 55
színesebb hangzás, a szókészlet nagyfokú
magyar szót tarbıvülése jellemzi a szövegeket. Az alanyi és
talmaz, pl. kuues kut
tárgyas igeragozás ekkor alakul ki. Az igeidık
(köves kút), bolatin
száma csökken, pl. az elbeszélı múlt eltőnik
(Balaton).
(látá, nézé), az igekötık száma pedig
rohamosan gyarapodik.

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 6. tétel
KÖZÉPMAGYAR KORI FORRÁSOK:
A források 1526-tól (a mohácsi vésztıl) - 1772-ig (a magyar felvilágosodásig) terjedı
idıszakból származnak. A szövegforrások a 16-18. század nagyléptékő társadalmi,
kulturális, irodalmi fejlıdését tükrözik mind a témájukat, mind mőfajukat, mind nyelvistilisztikai kifejezésmódjukat illetıen. A reformáció vallási megújító mozgalmának
következménye a Biblia protestáns szellemő fordításainak megjelenése. A reneszánsz világi
szemléletének elıtérbe kerülése - a középkor egyházi fennhatósága után - kedvezett a világi
témájú irodalmi mővek megjelenésének. A tudós humanista attitőd (magatartás) az ókori
klasszikus mővek fordításait, illetve átdolgozásait tőzte ki céljául. A stilisztikai, nyelvi
mőveltség igényének megjelenése pedig az elsı nyelvtankönyvek, helyesírási szótár és ahhoz
kapcsolódó szabályrendszer megjelenését hívta életre. Az európai mőveltség terjesztésének
igénye - elsısorban - a klasszikus európai nyelvek szókincsének szótár formájú feldolgozásait
tette szükségessé, természetesen a magyar megfelelıik közlésével.
Az elsı magyar nyelvő bibliafordítások.

Sylvester János: Új Testamentum - 1541.
Károli Gáspár: Ó- és Újszövetség - 1590, Vizsoly

A világi témájú szépirodalom
elsı emlékei ekkor íródnak.

Fordítások, átdolgozások, áttöltések pl. Bornemisza Péter
Szophoklész Elektra címő tragédiáját dolgozza át.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!



Késıbb önálló magyar alkotások
is születnek.

Históriás énekek, széphistóriák pl. Tinódi Lantos
Sebestyén, Gyergyai Albert, llosvai Selymes Péter mővei.

Eredeti magyar lírai munkák pl. Balassi Bálint mővei.
Az elsı magyar nyelvő eposz Zrínyi Miklós Szigeti
veszedelme.
A tudományos irodalom magyar nyelvővé válása
ekkor megy végbe.

Apáczai Csere János: Magyar enciklopaedia - 1655.

Szótárak készülnek.

Szenczi Molnár Albert (latin-magyar szótár) - 1604.

Az elsı magyar nyelvtankönyvek ekkor készülnek. Sylvester János - 1539. Szenczi Molnár Albert - 1610.
Geleji Katona István - 1645.
Az elsı helyesírási tankönyv.

Dévai Bíró Mátyás: Ortographia Hungarica - 1549.

A stilisztika fejlıdése is ekkor kezdıdik.

Sylvester megállapítja, hogy a magyar nyelv alkalmas a
„kípes
beszídre",
azaz
képszerő
kifejezések
megalkotására.

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 7. tétel

7. tétel: A társadalmi és területi nyelvváltozatok
Nyelvváltozat:
Minden nyelv különbözı változatokban él. Több nyelvváltozatot [nyelvréteget] használunk. Például az egységes köznyelvet és valamelyik nyelvjárást vagy szakmánkat
tekintve valamelyik szaknyelvet, életkorunkból adódóan esetleg az ifjúsági nyelvet. A
nyelvváltozatokat nem lehet élesen elhatárolni egymástól, hatnak egymásra, az egyes ember
nyelvhasználatában pedig összefonódnak. A köznyelv és egy adott nyelvjárás együttes
használatából alakul ki az adott tájegység regionális köznyelve, amely átmeneti
nyelvváltozat. A területi és a társadalmi megoszlás szerinti nyelvváltozatoknak jó esélyük
van arra, hogy idıvel önálló nyelvvé alakuljanak, különösen akkor, ha saját irodalmuk
van, ez történt a holland, portugál nyelv esetén. A nyelvváltozatok hatására minden
embernek kialakul a sajátos, csak rá jellemzı egyéni nyelvhasználata [idiolektus], illetve egy
adott, kisebb közösségre, családra jellemzı családi [familiáris] nyelvváltozat.
NYELVVÁLTOZATOK
Területi megoszlás szerint
[dialektusok]

Az egységesség igénye
jegyében

Nyelvjárások

Köznyelv

A nyelv területi változatai.
Elsısorban szókincsben
és hangzókészletben térnek el
a köznyelvtıl (pl. északkeleti,
mezıségi, csángó, dél-alföldi
nyelvjárás). Kisebb mértékben
nyelvtani rendszerük is eltérhet
a köznyelvtıl.

A nemzet nagy többsége által
használt (viszonylag) igényes
beszélt változat.

Társadalmi tagolódás
szerint
Szaknyelv
Egy-egy szakterület,
tudományág sajátos szó- és
kifejezéskészlete
[szakszókincs]
(pl. sportolók, bányászok,
orvosok; zene, színjátszás
stb. nyelve).

Társalgási nyelv

Hobbinyelv

A köznyelv kötetlenebb,
kevésbé igényes, családias
változata.
Irodalmi nyelv

Egy-egy szabadidıs
tevékenység, hobbi sajátos
szó- és kifejezéskészlete.
Rétegnyelv

A köznyelv írott változata.
Jobbára a köznyelv szavait
használja, de eredeti, mővészi
a szó- és szövegalkotása.

A nyelvnek életkor és
társadalmi rétegek szerinti
változatai (pl. az ifjúság, az
értelmiség nyelve, argó).

NÉHÁNY SZOCIOLEKTUS JELLEMZÉSE:
AZ IFJÚSÁG NYELVE
Gyorsan változik, jelentıs a köznyelvre gyakorolt hatása. Sok új szó [neologizmus] (pl. doga, diri),
köszönés- és megszólításforma keletkezik, s áramlik be a köznyelvbe. Stílusa határozott, ıszinte,
szókimondó, gyakran ironikus (pl. kispályás), hangvétele idınként nyers vagy akár
harsány. Durva és trágár kifejezései igénytelenségrıl, gondolkodásbeli szegénységrıl árulkodnak.
Viszont szellemes újításai, eredetisége, ötletessége és humora értékessé teszi.
ARGÓ
A bőnözıi csoportok saját nyelvváltozata. A beavatottakon kívül más nem érti. Létrejöttének oka a
leleplezıdéstıl való félelem, célja a csoporthoz tartozás kifejezése. Szóhasználatában gyakori az olyan
szavak használata, amelyeket egyáltalán nem értünk, de olyanoké is, amelyeket értünk, hiszen

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 7. tétel
köznyelvi alakok, a csoporttagjai azonban más jelentésben használják, netán eltorzítják. Idıvel a
köznyelvbe kerülnek egyes szavak (pl. kaja, cucc, buli).
SZLENG
Az argó elemeinek bekerülése a köznyelvbe, illetve a társalgási nyelvbe. Az igénytelen beszélt
nyelvhasználatban terjed (pl. ciki, dumál). Szókészlete igen gyorsan változik, szüntelenül
újrateremtıdik az ifjúság, a sportolók, a katonaság stb. nyelvhasználatából (pl. csaj, csóró, pia,
sumákot). Itt a cél nem a titkosság, hanem az egyéni színezet megtalálása, a stílus variálása, élénkítése,
egyéniesítése, a köznyelvi normától való elszakadás. Használója a könnyedség, a komolytalanság
látszatát igyekszik kelteni, fiatalosnak akar tőnni. Alkalmazásának az alacsony mőveltség is oka lehet.
A trágár kifejezések nem tartoznak a szleng szókincséhez. Ma már gyakran az írott nyelvhasználatban
is terjed, pl. plakátokon, feliratokon.

NYELVJÁRÁSOK:
A nyelvnek földrajzi területekhez kötıdı változatai. Hazánkban nincs olyan nagy különbség, mint
pl. a német vagy az olasz nyelvben, ahol szinte meg sem értik egymást a különbözı nyelvjárást
beszélık. A magyar nyelvjárások fıként hangzókészletükben különböznek egymástól,
szókincsükben és nyelvtani szabályaikat tekintve kevésbé. Á nyelvjárások osztályozásával sok
magyar tudós foglalkozott (pl. Verseghy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Imre Samu, Deme László). E
két utóbbi kutató, rendszerében [A magyar nyelvjárások atlasza] 18 tiszta és 10 keverék
nyelvjárástípust különít el. Ezekbıl jellemez néhányat az alábbi táblázat.

1. Nyugati: É-Ny Dunántúl – Zárt ’e’. Nyitódó kettıshangzók (diftongus). Sok
helyzetben rövid magánhangzót ejtenek. Fınévi igenév képzıje: - nyi (pl. sietnyi)
2. Dunántúli: ÉK Dunántúl – Nincs diftongusuk!
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


3. Déli: Duna 2 oldalán D-Magyarországon – Ö bető használata pl. öszik = eszik
4. Tiszai: Tiszántúl középsı része – Körös-videkék. – Az ó, ı, é hangok helyén záródó
kettıshangzót ejtenek, erıs í-zés: pl. vírés.
5. Palóc: A Dunakanyartól északra esı területek, pl. Nógrád megye – Ajakkerekítés
nélküli ’a’. A köznyelvi á helyett rövid a hangot ejtenek. Ü hang helyett gyakran i
hangot, Ö helyett pedig zárt e-t használnak. A –t végő igék rövid alakját használják
múlt idıben pl. nyittam.
6. Északkeleti: ÉK-Magyarország – Gyakran megrövidül az í, ú, ő hang. Kijelentı mód
E/3-ban megjelenik az –n rag. Udvarias felszólításban ikes személyragot használnak,
pl. ne mennyík el!
7. Mezıségi: Erdély középsı része - O helyett a hangot ejtenek – Hosszú
magánhangzók helyett annak rövidebb változata él a toldalékokban. Archaikus
nyelvtani elemek, pl. az elbeszélı múlt megmaradása
8. Székely: Erdély D-i része – O helyett ’a’ hang használata. Van elbeszélı múlt és
régmúlt.
9. Csángó: Székelyföld déli része, ill. Moldva – Itt is van elbeszélı- és régmúlt.
A nyelvjárási szavak típusai:
 Alaki tájszók: Csak kiejtésükben térnek el a köznyelvi alaktól (pl. csalán = csollán).
 Valódi tájszók: A köznyelvi tárgyat, fogalmat a népnyelvben más, egyedi hangsorral
jelölik (pl. burgonya = pityóka).
 Jelentésbeli tájszók: A köznyelvben meglévı szó eltérı jelentésben használatos (pl.
bogár = légy).

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 8. tétel

8. tétel: A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai és hatáskeltő eszközei
(sajtóműfajok)
A tömegkommunikációról:
A tömegkommunikáció a kommunikációnak az a fajtája, amely széles befogadó rétegnek
szóló, egyirányú és közvetett módon információkat közvetít nyelvi és nem nyelvi eszközök
segítségével.
Funkciói:







információközlés, figyelemfelhívás
érzelemkifejezés, kapcsolatteremtés, -zárás, -tartás
esztétikai hatás, értelmező szerep
tájékoztatás a gazdasági, a politikai és a társadalmi élet aktuális eseményeiről
szándékuk a meggyőzés, a cselekvésre késztetés.

Tömegkommunikációs eszközök:





Médiaműfajok:
• sajtóműfajok
• rádiós műfajok
• televíziós műfajok

újságok
rádió
televízió
internet

Médium, média: tömegközlekedési és
tájékoztatási eszköz(ök).

A médiaműfajok közül a sajtó a legöregebb. Csoportosítása:
1. megjelenés rendszeressége (havonta, naponta stb.)
2. megjelenés, terjesztés hely (országos, határon túli, regionális)
3. tartalmuk szerint (politikai-közéleti, szórakoztató)
4. célzott közönség szerint
5. nyelvük szerint (egy vagy többnyelvű)
Újságírásban 2 féle műfajcsoportot különböztetünk meg:
• Tájékoztató (információs) sajtóműfaj.
• Véleményközlő (publicisztikai) sajtóműfaj.
Tájékozató sajtóműfajok:
 Hír: 5 kérdésre ad választ (ki, mit, hol, mikor, miért?) A publicisztika alapműfaja.
 Információ: A hír alapja, hírláncok összessége.
 Közlemény: Intézmény, vállalat, vagy szervezet közérdekű információja.
 Tudósítás: A tudósító a helyszínen számol be az eseményről. Leíró jellegű. Saját
véleményt nem mond.
 Riport: Az interjúban személyesen szólalnak meg az emberek.
 Interjú: Általában jelentős személlyel szokás készíteni. Kérdésekből áll, párbeszédes
formát ölt.
 Portré
 Nyilatkozat
Véleményközlő sajtóműfajok:
 Cikk: Aktuális témához kapcsolódik, az élet bármely területéről szólhat.
 Kommentár / hírmagyarázat: Az események hátterét, összefüggéseit világítja meg.
Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 8. tétel
 Glossza: Rövid, tömör, ironikus hangvételű, amely negatív jelenséget bírál. Számít az
olvasó humorérzékére.
 Jegyzet: A publicisztikában gyűjtőfogalom. A témákhoz az újságíró kifejezettem
egyéni módon nyúl.
 Nyílt levél: Levélformában, ismert, fiktív személynek.
 Olvasói levél: Az olvasottakkal kapcsolatos írás.
 Kritika: Művészi alkotás. Színházi előadás, regény, kiállítás objektív bírálata.
Lényege, hogy mindig hozzáértő személy készítse.
 Ismertetés: pl. könyvajánlás.
 Recenzió: Értékeli, értelmezi a bemutatott művet.
 Vezércikk
 Esszé
A tanulmány és a monográfia a tudományos szaksajtó műfaja. Az esszé emelkedő, elmélyült,
irodalmi és tudományos jellegű, személyes hangvételű írás.
A tömegkommunikáció hatáskeltő, figyelemfelkeltő eszközei:
 A színek célzott használata: élénk színek, kontrasztok;
 Hangerő változtatása: pl. a reklámok hangosabbak;
 Nyomtatásban: külalak, betűstílus, betűszín, kiemelés, aláhúzás;
 Képi témaválasztás;
 Nyelvi stílus.
Kiegészítés:
RÁDIÓS MŰFAJOK:
1. Terjesztés szerint: országos, települési..
2. Fenntartó szerint: közszolgálati (állami támogatásból, előfizetők pénzéből);
kereskedelmi (magánerő, reklámok); társadalmi, civil (kisebb közösségek által
fenntartott).
3. Műsorok témaköre szerint: egyprofilú (1 téma), illetve többprofilú.
TELEVÍZIÓS MŰFAJ: (lehetnek élő adások, illetve előre rögzített és megszerkesztett ún.
konzerv adások.)
• Kiterjedtsége szerint: világméretű, országos..
• Működtető szerint: közszolgálati, kereskedelmi..
• Sugárzott műsor jellege szerint: egyprofilú, többprofilú műsorok.

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 9. tétel

9. tétel: A magyar nyelv szófaji rendszere
A szavak szófaji csoportosításakor általában három szempontot szoktak figyelembe venni:
 a szó jelentését,
 a szó alaktani [morfológiai] viselkedését (lehet-e toldalékolni vagy sem)
 a szó mondatbeli [szintaktikai] szerepét.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


A nyelvtudomány történetében a három szempont elsıdlegessége változott. A ma
legelfogadottabb szófaji felosztás mindhárom szempontot figyelembe veszi.
Jelentésük alapján
[szótári szó]

Alaki sajátosságaik alapján
[szóalak]

Mondatrészértéke,
szövegbeli szerepe alapján
[szóelıfordulás]

Fogalmi jelentéssel rendelkezı
szavak (pl. nyit, ajtó, szép).
Viszonyjelentéssel rendelkezı
szavak (pl. alatt, is, pedig).

Toldalékolható szavak
(pl. szónak, beszélget, ajtót).
Nem toldalékolható szavak
(pl. is, a).

Annak vizsgálata, hogy a szó
lehet-e önálló mondatrész,
illetve lehetnek-e saját
bıvítményei.

A magyar nyelv szófaji csoportjai:
1, Alapszófajok:
 Valódi alapszófajok: Jelentésük önálló, tartalmas fogalmi jelentés. Toldalékolhatók.
Önállóan mondatrészek, bıvítményeket vehetnek fel. Ide tartozik az ige, fınév, melléknév,
számnév, határozószó.
- Az ige: (pl. ír, írok, írna, írj)
- Fınév: 2 részre osztható – köznév (pl. fiú, könyv) és tulajdonnév (pl. Katalin,
Belügyminisztérium).
- Melléknév: (pl. kedves, csinos)
- Számnév: 2 részbıl áll – határozott és határozatlan számnévbıl. Határozott része 3
egységre bontható: tıszámnév (pl. öt, tíz); törtszámév (pl. ötöd, tized); és sorszámnév
(pl. ötödik, tízedik). Határozatlan része: pl. sok, néhány.
- Határozószó: (korlátozottan toldalékolható) pl. távol, holnap örömest.
 Névmások (helyettesítı szófajok): Jelentésüket a szövegben nyerik el. Ragozhatók, képzık
azonban csak kivételesen járulhatnak hozzájuk. Önállóan mondatrészek, de alig bıvíthetıek.
Részei:
- Fınévi névmások: fınevet helyettesítenek (pl. én, tiéd, egymást, ez, ami, valami,
mindenki)
- Melléknévi névmások: mellékneveket helyettesítenek (pl. ilyen, amilyen, bármilyen).
- Számnévi névmások: számnevet helyettesítenek (pl. ennyi, mennyi?, ahány, valahány)
- Határozózói névmások: határozószót helyettesítenek (pl. itt, ott, így, ekkor).
 Igenevek: Jelentésük önálló, tartalmas fogalmi jelentés. Többségük toldalékolható, kivéve a
határozói igeneveket. Önállóan mondatrészek, bıvítményeket vehetnek fel. Részei:
- Fınévi igenév: (pl. befejezni, olvasni)
- Melléknévi igenév: 3 fajtája van: folyamatos (pl. éneklı), befejezett (pl. elénekelt), és
beálló (pl. elénekelendı).
- Határozói igenév: (pl. énekelve, énekelvén, olvasva, olvasván).

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 9. tétel
2 , V i s z o n y s z ó k : Jelentésük viszonyjelentés. Általában nem toldalékolhatók. Önállóan
nem mondatrészek, nem bıvíthetık.
Névelı (határozott: a, az; határozatlan: egy) Névutó (pl. alatt, között, fölé, mellett, mögé)
Segédige (pl. fog, volna, marad, múlik) Igekötı (pl. ki, be, vissza, át) Kötıszó (pl. és,
ellenben, vagy, akár, is-is) Módosítószó (pl. valószínőleg, bizonyára)
3 , I n d u l a t s z ó k : Nincs önálló fogalmi jelentésük, de érzelmet, indulatot, akaratot ki
tudnak fejezni. Nem toldalékolhatók. Önállóan nem lehetnek mondatrészek, nem bıvíthetık,
de önálló tagolatlan mondatot
alkothatnak.
Indulatszó (pl. jaj. Oh. Ejnye.) Felelıszó (pl. Igen. Persze.) Tagadószó (pl. Nem. Sem. Ne. Se.

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 10. tétel

10. tétel: A határozók fogalma, kifejezıeszközei, a magyar határozói rendszer
A határozó:
A szavak mondatbeli viszonyítását kifejezı mondatrész. Egy részük a cselekvés (történés,
létezés, állapot) körülményeit határozza meg, más részük személyek, dolgok vagy
fogalmak körülményeire utal. Alaptagjuk (aminek bıvítményei) leggyakrabban igei
természető szó. A mondat különbözı szintjein állhatnak.
16-féle határozót ismerünk. Ezek között vannak olyanok, amelyek alkalmasak a finnugor
nyelvek többségére jellemzı irányhármasság kifejezésére, ennek megfelelıen elızmény-,
tartam- és véghatározókról beszélhetünk pl. a helyhatározó a hol-honnan-hová vagy az
idıhatározó a mióta-mettıl-meddig kérdésekre egyaránt választ tud adni. Az összes többi
határozófajta csak a tartam, csak az elızmény vagy csak a végeredmény kifejezésére
alkalmas.
Létezik a határozóknak egy helyféle, idıféle, módféle és állapotféle határozókra való
felosztása is. Itt most a határozók legismertebb fajtáit, azok meghatározását, kérdéseit és
kifejezıeszközeit ismertetjük.
A határozók fajtái:


Helyhatározók: A cselekvés helyét határozza meg. Kérdései: Hol? [tartam]; Honnan?
[elızmény]; Hová? [véghatározó]; Merre?; Meddig?. Kifejezıeszközei: ragos névszó (pl.
házban, névutós névszó (pl. föld felett), határozószó (pl. itt, amott).



Idıhatározó: Idıpontot, idıtartamot jelöl. Kérdései: Mióta?; Mikor?; Mennyi ideije?;
Meddig?; Mikorra?. Kifejezıeszközei: ragos névszó (pl. estig, a helyhatározó ragjai + kor; pünkösdkor), névutós névszó (pl. a világháború alatt), ragos és névutós névszó (pl.
gyermekkorától fogva), határozószó (pl. már, ekkor, ezután) ragtalan fınév (pl.
vasárnap).



Módhatározó: A cselekvés módját jelöli, magára a cselekvésre utal. Kérdései:
Hogyan?; Milyen módon?. Kifejezıeszközei: rag (pl. -ul/-öl; rosszul), névutó (pl. nélkül,
szerint), határozószó (pl. így, gyalog, egyedül, hanyatt), határozói igenév (pl. kímélve,
fekve).



Állapothatározó: Valakinek vagy valaminek a cselekvéssel összefüggı helyzetét,
állapotát jelöli meg. A cselekvıre utal! Kérdései: Hogyan?; Milyen helyzetben?; Milyen
állapotban? Kifejezıeszközei: (lásd. a módhatározót!)



Eszközhatározó: A cselekvés eszközét jelöli meg. Kérdései: Kivel?; Mivel?.
Kifejezıeszközei: rag (-val/-vel; bottal), névutó (pl. által, útján, révén).



Társhatározó: Azt fejezi ki, hogy kivel vagy mivel együtt, kinek vagy minek a
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


társaságában végzi az alany a cselekvést, élettelen dolog neve is lehet társhatározó.
Kérdései: Kivel/Mivel együtt?; Kinek/Minek a társaságában?. Kifejezıeszközei: rag (val/-vel; húgommal), névutó (pl. együtt).



Okhatározó [elızmény]: A cselekvés okát határozza meg. Idıben megelızi a
cselekvést. Kérdései: Miért?; Mi okból?; Mi miatt?. Kifejezıeszközei: rag (pl. -ért, -ból/bıl, -ban/-ben ;valamiért), névutó (pl. miatt).

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 10. tétel


Célhatározó [következmény]: A cselekvés célját határozza meg. Miért?; Mi célból?;
Mi végett?. Kifejezıeszközei: rag (pl. -ért, -ra/-re; házért), névutó (pl. végett), fınévi
igenév (pl. elmentek vadászni).



Eredethatározó: Honnan ered, származik valaki vagy valami. Kérdései: Kibıl?;
Mibıl?; Kitol?; Mitıl?. Kifejezıeszközei: rag (pl. –ból/-bıl; kristályból).



Eredményhatározó: A cselekvés eredményét határozza meg. Kérdései: Mivé?;
Milyenné?; Minek?.



Részeshatározó: Kinek vagy minek a részére, számára cselekszik valaki vagy történik
valami. Kérdései: Kinek?; Minek?. Kifejezıeszközei: rag (pl. -nak/-nek; Zoltánnak),
névutó {részére, számára).



Számhatározó: Hányszor vagy hányadszor ismétlıdik meg a cselekvés. Kérdései:
Hányszor?; Hányadszor?. Kifejezıeszközei: rag (-szor/-szer/-ször; valahányszor).



Fokhatározó: A cselekvés, tulajdonság vagy állapot mértékét általánosan (nem
számszerő pontossággal) határozza meg. Kérdései: Mennyire?; Milyen mértékben?;
Milyen mértékig?; Milyen fokig?. Kifejezıeszközei: rag (pl. -ig, -an/-en, -ul/-ül; színig,
maximálisan); határozószók (pl. eléggé, inkább, kevésbé, kissé, nagyon).



Mértékhatározó: Az összehasonlítás (személy vagy dolog közötti különbség) mértékét
is meghatározza. Kérdése: Mennyivel?. Kifejezıeszközei: rag (-val/-vel; pl. sokkal).



Állandó határozó: Vonzatként kapcsolódik az igékhez, melléknevekhez, határozószókhoz (ritkábban). Abban különbözik a többi határozótól, hogy a cselekvésnek
valamely pontosabb megnevezéssel jellemezhetı körülményét nem határozza meg. Az
igével vagy a melléknévvel kérdezünk a hozzá kapcsolódó vonzatra. Miben bízik? Mire
büszke? stb. Kifejezıeszközei: Az igék vagy a melléknevek nem a szót vonzzák, hanem
a ragot vagy a névutót, ebben különböznek az állandó szókapcsolatoktól (szólásoktól).
Rag (a helyhatározó ragjai + -val/-vel; hív valakit, kirándul valakivel), névutó (pl. ellen,
iránt, szemben).

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 11. tétel

11. tétel: A mondat szerkezete
A beszéd legkisebb egysége, de rendszerint nem önmagában áll, hanem egy nagyobb
egységnek, a szövegnek láncszemnyi része. A mondat a nyelvtani szabályok szerint
megszerkesztett szövegegység. Határai könnyen felismerhetık, elsısorban a nyelv írott
változatában, hiszen határait a helyesírás eszközeivel is jelöljük. Az élıbeszédben a hanglejtés
mutatja meg a mondat határait, hiszen a mondatra az intonációs lezártság jellemzı. A
mondat a gondolatközlés eszköze, ám vannak olyan mondatok, amelyek csak indulatot,
érzelmet fejeznek ki, vagy csupán a kapcsolat fenntartására irányulnak stb. A mondatok
jelentésük és szerkezetük szerint igen sokfélék lehetnek. Ha a kommunikációban betöltött
szerepe szerint értelmezzük, akkor - Deme László szavaival - a mondat a kommunikációnak, a
beszédnek alapegysége, a beszéd egyik láncszeme. Jelentése több rétegő:
 Denotatív (elsıdleges jelentés): A mondatot alkotó nyelvi jelek jelentésének
összessége.
 Konnotatív (többlet-jelentés): A mondat másodlagos jelentése szövegkörnyezettıl
[kontextus], beszédhelyzettıl [szituáció], egyéni nyelvhasználattól függıen.
 A szándékolt hatás: Tájékoztatni valamirıl, tolmácsolni érzelmeinket, hatást kiváltani
(pl. elgondolkodtatni, megnevettetni stb.).
A mondatokat kétféleképpen osztályozzuk. Az egyik felosztás a mondat szerkesztettségét
vizsgálja, azaz a fı mondatrészek meglétét vagy hiányát, míg a másik felosztás a beszélınek a
szándékát jelzi.
A szerkesztettség szerinti felosztás:
A felosztás azon alapul, hogy a mondat tartalmazza-e a mondat magját, a hozzárendelı
szintagmát (alany és állítmány kapcsolata), azaz szerkesztett-e, vagy sem.
A mondat
Egyszerő
(egy tagmondatból áll)
Tagolt
Teljes
Hiányos
A hozzárendelı szintagma
mindkét tagja - az alany
és az állítmány is - jelen van.



Bıvített

Csak alanyt és
állítmányt
tartalmaz. (Pl.
Esik az
esı.)

Az alanyon és
az állítmányon
kívül egyéb
mondatrész(ek)et is
tartalmaz. (Pl.
Tegnap
befejeztük a film
forgatását.)

Összeállította: Lengyel Attila

Tagolatlan
Az alanyiállítmányi rész
nincs nyelvileg
kifejezve,
és nem is
egészíthetı ki
pontosan.
Fajtái:
megszólítás
(Pl. Eva néni!)
indulatszó
(Pl. Ejnye!
Nahát!)
felelıszó
(Pl. Igen!
Persze.)
tagadószó
(Pl. Nem. Sem.
Ne.)

Hiányzik az
alany és/vagy
az állítmány, de
a beszédhelyzet, szövegösszefüggés
alapján könnyen
kiegészíthetjük.
(Pl. Nagyon
piros volt - a
szövegkörnyezetbıl derül ki,
hogy a lázas
gyerek arcáról

1

Összetett
(több tagmondatból áll)
Alárendelı
Mellérendelı
A mondat tagmondatai között
nyelvtani
függıség van,
az egyik tagmondat egyik
mondatrészét
fejti ki a másik
tagmondat. (Pl.
Azt a könyvet
olvasom, amit
tegnap kaptam.)

A tagmondatok
között tartalmi logikai
kapcsolat van,
de nincs
nyelvtani
függıség. (Pl.
Megtanultam a
leckét, ezért
ötöst kaptam.)

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 11. tétel
A mondat fajtái modalitás szerint:
A modalitás a beszélınek a valósághoz - (és) a mondat tartalmához - való viszonyát és
szándékát jelenti. Ennek megfelelıen eltérı kifejezési mód jöhet létre attól függıen, hogy az
értelem (kijelentı, kérdı mondatok), az érzelem (felkiáltó, óhajtó
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


mondatok), vagy az akarat kerül elıtérbe (felszólító mondatok).
Kérdı
Felkiáltó
Eldöntendı
Kiegészítendı
Tájékoztatás, Bizonytalanságra Hiányzó
Érzelmet
ill.
igen-nem
ismeret
fejez ki.
tájékozódás. feleletet vár.
pótlása.
kijelentı
kijelentı
Kijelentı

Célja,
feladata
Jellemzı
igemód:

-

-

ereszkedı

emelkedı-esı

ereszkedı

szökı vagy
lebegı

pont [.]

kérdıjel [?]

kérdıjel [?]

-e, vajon
kérdıszók

kérdıszó
vagy kérdı
névmás

felkiáltójel
[!]
indulatvagy
módosítószó

Hanglejtése:
Mondatvégi
írásjel:
Jellemzı
szófaja:

-

Összeállította: Lengyel Attila

2

Felszólító

Óhajtó

Akaratot
tolmácsol.

Vágyat
fejez ki.

felszólító

feltételes

esı,
változatos
szökı,
vagy
egyéb
felkiáltójel felkiáltójel
[!]
[!]
módosítószó

-

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 12. tétel

12. tétel: Az alárendelı összetett mondatok, mint a fımondat és a
mellékmondatok grammatikai viszonyai
Az alárendelı összetett mondatban a mellékmondat a fımondatnak valamelyik mondatrészét
fejti ki. Annyiféle alárendelés van, ahány mondatrész létezik. Az
elemzéskor valamely mondatrész kérdıszavával és a fımondattal kérdezünk a mellékmondatra.
Az alárendelı összetett mondatok felismerését megkönnyíti a fımondatban az utalószó, az alárendelt
tagmondatban a kötıszó. Az utalószó a fımondatban a mellékmondatra mutat rá. Szófaja
többnyire mutató névmás (pl. azt, azokat) illetve rámutató értelmő határozószó (pl. úgy). A
kötıszó a mellékmondatban van, a fımondathoz kapcsolja a mellékmondatot. Szófaja vonatkozó
névmás (pl. akit, amit, amilyen, ahány), vonatkozó értelmő határozószó (pl. ahogyan), egyéb
kötıszók (pl. hogy). Az utaló- és kötıszó el is maradhat! Fontos azonban a rákérdezés is, mert a
formai eszközök megtévesztık lehetnek. Olyan volt, mint a piros rózsa. Olyan színe volt, mint a piros
rózsának. Olyan piros volt, mint a rózsa. Mind a három mondatban azonos az utalószó és a kötıszó.
Az elsı mégis állítmányi mellékmondat, kérdése: mit állítok?, a második jelzıi mellékmondat, kérdése:
milyen színe volt?, a harmadik pedig fokhatározói mellékmondat, kérdése: mennyire piros?.

Az alárendelı összetett mondat típusai:
 Alanyi: A mellékmondat a fımondat alanyát fejti ki. (pl. te vagy az, akire vártam.) Utalószó:
az. Kötıszó: vonatkozó névmások.
 Állítmányi: A mellékmondat a fımondat névszói állítmányát, vagy névszói-igei állítmányának
névszói részét fejti ki, ha a fımondat utalószava: állítmány. (Pl. Barátaim közül János az, aki
mindig ıszinte volt hozzám.). Utalószó: az, olyan, akkora, annyi. Kötıszó: vonatkozó
névmások + hogy, mint(ha).
 Tárgyi: A mellékmondat a fımondat tárgyát fejti ki. (Pl. Azt a könyvet olvasta el, amelyiket
ajánlottam.)Utalószó: azt. Kötıszó: vonatkozó névmások + hogy.
 Határozói: A mellékmondat a fımondat határozóját fejti ki. (Pl. Akkor gyere el, amikor süt a
nap.) Fajtái: hely-, idı-, mód-, ok-, és célhatározó. Utalószavak: ott, onnan, oda arra, addig,
akkor, azóta, úgy, akként, azért. Kötıszavak: (a)hol, (a)honnan, (a)hová, (a)merre, (a)mikor,
(a)mióta, (a)míg, (a)mire, (a)hogy, (a)mint, mert, mivel…
 Jelzıi: A mellékmondat a fımondat jelzıjét fejti ki. Fajtái: minıség-, mennyiség-, birtokos-,
és értelmezı.

SAJÁTOS JELENTÉSTARTALMÚ MELLÉKMONDATOK
A sajátos jelentéstartalom az egyszerő és az alárendelı összetett mondatoknál is elıfordul. Az
alárendelı összetett mondatok sajátos jelentéstartalma könnyen felismerhetı a mellékmondat
kötıszaváról, ugyanakkor megnehezít(het)i a mondatrészkifejtı mellékmondat (alanyos, tárgyas stb.)
fajtájának megállapítását.

Tartalmától a fımondat
állításának megvalósulása függ.
Ellentétben van a fımondat
Megengedı
állításával, de nem zárja ki
A fımondat valamelyik
Hasonlító
mondatrészét hasonlat
Következményes A fımondat tartalmának
következményét is közli.
Feltételes

Összeállította: Lengyel Attila

1

utalószó + ha, hogyha
kötıszó
utalószó + bár, noha,
jóllehet, kötıszó
utalószó + mint, mintha
kötıszó.
utalószó + hogy,
úgyhogy kötıszó.

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 13. tétel

13. tétel: A szóalkotás módjai (összetett képzett szavak)
Anyanyelvünk történetében és a közelmúltban is sok új szó keletkezett szóösszetétellel. A
szókincs bővítésének ez a módja a szóalkotás.
Szóösszetétel:
Az összetett szavak lehetnek kéttagúak (tölgyfa) vagy kettőnél több tagúak (tölgyfaág),
előtagra és utótagra bonthatjuk fel őket (tölgy +fa). A szóösszetételek típusait foglalja össze a
következő táblázat. Attól függően, hogy milyen viszony van az előtag és az utótag között,
megkülönböztetünk szerves és szervetlen összetételeket. A szerves összetett szavak tagjai
között alárendelés vagy mellérendelés ismerhető föl, a szervetlen összetett szavak tagjai között
semmilyen nyelvtani kapcsolat nem áll fönn.

Szóösszetételek
Szervetlen szóösszetétel pl. nemcsak

Szerves szóösszetételek

Alárendelő szóösszetételek:
Mellérendelő szóösszetételek:
• alanyos szóösszetételek
• valódi mellérendelő – 2 önálló szó
összekapcsolása pl. szóbeszéd
(napsütötte, nyakatekert)
• tárgyas szóösszetételek (lábtörlő,
• szóismétlések – megismétléssel,
egyetért)
megkettőzéssel keletkeznek pl. ki-ki
• határozós szóösszetételek (magasugrás,
célba dobás)
• jelzős szóösszetételek (tejfölösszájú, tízperc, • ikerszók – egy szó, és módosított
hangalakú változata kapcsolódik össze pl.
háztető)
zireg-törög, ugrabugrál.
• jelentéstömörítő szóösszetételek
(patyolatfehér, csigalépcső)
A SZÓKÉPZÉS:
Amikor egy szótőhöz valamilyen képzőt illesztünk, akkor egy új szót, egy képzett szót
kapunk,
ház + -as = házas alapszó + képző = képzett szó
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Egy alapszóhoz több képzőt is kapcsolhatunk, az így létrejött szóalak a továbbképzett szó.
ház + -as + -it + -ás = házasítás
alapszó + képző + képző + képző = továbbképzett szó
A képzett szó jelentésének a magvát mindig az alapszó jelentése adja
pl. szép+ség, tanít+gat, olvas+ás). A képző megváltoztathatja az alapozó szófaját.
A képzőket így csoportosíthatjuk:






igéből igét képzők: mos + akodik, beszél + get
igéből névszót képzők: néz + és, fél + énk, fest + mény
névszóból névszót képzők: szép + ség, asztal + os, kert + ész
névszóból igét képzők: szép + ít, szép + ül, tavasz + odik
igéből igenevet képzők: ír + ni, ír + ó, kér + t, kér + endő, ír + va

A képzők jelentéstana
A képzők hangalakja és jelentése között hasonló kapcsolat van, mint a szavak hangalakja és jelentése között. így
elkülöníthetünk többjelentésű képzőket (gyűrűz, uraz), azonos alakú képzőket (festet, ítélet), valamint

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 13. tétel
ellentétes jelentésű képzőket (sós - sótlan; tanul - tanít). Azonos alapszóhoz rokon értelmű képzők is
kapcsolódhatnak: lökdös - lököd: fázós - fázékony.

A képzők alakja
A képzőket szerkezetük és alakjuk szerint is megvizsgálhatjuk. így elkülöníthetünk egyszerű (-1, -z, -ít, -ul) és
összetett (-ható, -hető, -kas, -kés) képzőket. Az összetett képzők több képzőből állnak, ezért képzőbokornak is
szokták nevezni őket.
A képzők - a ragok és a jelek alakjához hasonlóan - lehetnek egyalakúak (-1, -z, -ni), illetve a magánhangzóilleszkedés szabályának megfelelően kétalakúak vagy háromalakúak (-kodik / -kedik / ködik).

A ritkább szóalkotási módok
Új szavak nemcsak szóképzéssel és szóösszetétellel keletkezhetnek, hanem egyéb szóalkotási
módokkal is.
 Szóelvonás: Így keletkezett a gyárt igéből a gyár főnevünk, a szóvégi –t hangot ugyanis
képzőnek vélték, s elhagyták, azaz elvonták a szótól.

Szórövidülés: Elterjedt szóalkotási mód. Így keletkezett a tulajdonosból a tulaj, a
tökéletesből a tök (nem a zöldség), a csoki, a töri, a pari, ubi stb. Napjainkban ez a fajta
szóalkotási mód túl elterjedt, s a nyelvművelők szerint gügyögővé teszi a nyelvet, ezért
érdemes kerülnünk.
 Szórövidítés továbbképzése: A beceneveknél fordul elő gyakran ez a szóalkotási mód.
Pl.: Péter à Pet –ike, Mária à Mar –csi.
 Szóvegyülés (kontamináció): Azt a szóalkotási módot nevezzük így, amikor két azonos
vagy rokon jelentésű szó hangalakjának a keveredésével új szó jön létre, és ennek a
jelentése
hasonló
vagy
megegyező
az
eredeti
szavakéval.
Pl.: csupa + kopasz = csupasz, csokor + bokréta = csokréta vagy zavar + kerget = zargat.
 Szóösszerántás: Ez a szóalkotási mód annyiban különbözik az előzőtől, hogy két,
különböző jelentésű szó hangalakjából keletkezik egy új, harmadik szó, melynek jelentése
is eltér az előző szavakétól. Pl. cső + orr = csőr.
 Szóhasadás: Gyakori, hogy egy szónak két vagy több alakváltozata is él a nyelvünkben
egymás mellett, s ezek idővel jelentésükben is elkülönülhetnek egymástól – ez a folyamat a
szóhasadás. Pl.: család ~ cseléd, csekély ~ sekély, neje ~nője , kever ~ kavar.
 Mozaikszó-alkotás: Leginkább az intézménynevek körében elterjedt szóalkotási mód. Két
fajtája van:
1. betűszó: a szókapcsolatok kezdőbetűiből alkotott szavak - Pl. MÁV – Magyar
Államvasutak, MTA – Magyar Tudományos Akadémia. ELTE.
2. szóösszevonás: nemcsak a szókapcsolat kezdőbetűiből jön létre, hanem betűcsoportokból
alakul ki az így alkotott szó.
Pl.: Mahart – Magyar Hajózási Részvénytársaság, közért – Községi Élelmiszerkereskedelmi Részvénytársaság.

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 14. tétel

14. tétel: A szöveg összetartó erı: jelentésbeli és grammatikai kapcsoló elemek
A nyelv és a beszéd legnagyobb egysége. A mondatnál nagyobb, magasabb szintő nyelvi
egység, egymással összefüggı mondatok sorából álló szerkesztett egész. (A szó mintája a latin
textus szövet, szöveg szó (texere szıni), innen terjedt el szinte minden európai nyelvbe. A
magyar szöveg szó nyelvújítás kori származék az 1830-as évekbıl.) Szerepe az üzenet
közvetítése. Terjedelme igen különbözı lehet (egyetlen mondattól egy egész regényig).
Tartalom szempontjából a teljesség, megformáltság szempontjából pedig a kerekség,
lezártság érzetét kell keltenie. Szerkezetileg kisebb egységekre tagolódik: fejezetekre,
bekezdésekre, mondatokra, illetve bevezetésre, tárgyalásra, befejezésre. Szerkezettípusa szerint
lehet: lineáris (idıbeliségre, térbeliségre vagy logikai menetre épülı), párhuzamos vagy
ellentétezı, mozaikszerő vagy keretes, illetve asszociatív (képzettársításos) szerkezető. Az
egységeket a megszerkesztettség és a beszerkesztettség jellemzi. A szöveget a mondatok
véletlen halmazától az összetartó erı különbözteti meg: ez a szövegkohézió, vagy
szövegösszetartó erı. A szöveg megformálását két alapvetı tényezı - a szövegösszefüggés és
a beszédhelyzet - befolyásolja. Mindkét tényezı átalakítja, új jelentéssel gazdagítja az
elsıdleges, szövegszerő jelentést.
Szövegösszefüggés (Kontextus)
Beszédhelyzet (Szituáció)
Nyelvi környezet,
az összefüggések, Aktuális, konkrét helyzet (hely, idı, szándék,
körülmények együttese.
partner, stb.)
A Szövegkohézió / szövegösszetartó-erı fajtái:
 Lineáris kohézió /egyenes vonalú/:
Nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemek, melyek a szavak, mondatok közötti nyelvtani összefüggést biztosítják. Eszközei: kötıszó, rámutató szó, egyeztetés, toldalékok
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


(igeragozás, birtokos személyjelek, birtoktöbbesítı jel, többes szám jele stb.), hiányos
mondatok, határozott névelı használata, szórend és mondatrend (a tagmondatok
sorrendje összetett mondatokban).

 Globális kohézió /átfogó, az egészre vonatkozó/:
A mondatok közötti tartalmi, jelentés szintő [leggyakrabban: kapcsolatos,
ellentétes, magyarázó, következtetı] összefüggést biztosítják. Eszközei: ismétlıdı
szószerkezet, azonos valóságdarabra utaló szó (izotóp, pl. rokon értelmő,
többjelentéső, azonos alakú, hasonló alakú szavak, kifejezések), névmások, párhuzam,
ellentét, logikai elrendezés, cím, kulcsszók, tárgyak, szereplık ismétlıdı elıfordulása.

 Téma-Réma /ismert rész – új információ/:
Az ismert és az új információk arányát a kommunikáció tényezıi és funkciói szabják
meg. A beszédtempó fokozott szerepe: az ismert részt gyorsabban, a még ismeretlent
lassabban mondjuk. A szórendet is befolyásol-(hat)ja. Az új, fontos, hírértékkel
rendelkezı részt általában az állítmány elé helyezve emeljük ki. Összetett mondatokban a tagmondatok sorrendjét is meghatározza.
Jelentésbeli kapcsolóelemek (röviden):
- Cím: meghatározza az egész jelentését
- A szöveg kulcsszavai
- Témája
- Ismétlés, rokon értelmő szavak használata
- Alá-fölérendeltségi viszony, nem-fogalom, faj-fogalom
Megy a juhász szamáron, földig ér a lába.
Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 14. tétel
Nagy a legény, de nagyobb a boldogtalansága.”
A juhász a legény nem-fogalom alá tartozik.
A CÍMEK TÍPUSAI SZEREPÜK SZERINT
A cím fontos része a szövegnek. A szöveg egészére vonatkozik, a szöveg minden részét
(bekezdését, mondatát, szavát) a cím tükrében olvassuk, így a szöveg globális kohéziójának
eszköze. Lehet témajelölı, reklámcím, szójátékos, vagy szólást, közmondást felidézı,
mőfajjelölı, jelképes, idézetcím vagy felidézı attól függıen, hogy a szerzınek mi a szándéka.
A címeket csoportosíthatjuk nyelvtani sajátosságaik szerint is. Ennek megfelelıen a cím lehet
teljes vagy hiányos mondat, szószerkezet vagy akár egyetlen szó. Vizsgálhatjuk a címben
szereplı mondat modalitását, vagy a szavakból álló címek szófaját is.
• Témamegjelölı: összefoglalja a szöveg témáját
• Reklám: érdeklıdés felkeltése
• Mőfajjelölı: tájékoztat a szöveg mőfajáról
• Jelképes: 1 szóval jelöli a mő tartalmát
• Idézet: egy szövegbıl kiragadott sor
• Felidézı: Közismert szólást, szállóigét, mondást idéz fel.

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 15. tétel

15. tétel: Az elbeszélı, leíró és az érvelı szövegtípus
A szöveget meghatározó kommunikációs funkciók szerint megkülönböztetünk elbeszélı, leíró
és érvelı szövegtípusokat.
Az elbeszélı típusú szövegek célja elsısorban a tájékoztatás, valamely eseménysor
elbeszélése. Az elbeszélı szövegek többnyire idıbeliségre épülnek, láncszerő (lineáris)
szerkezetőek. Folyamatosan elırehaladva bontakozik ki bennük a cselekmény. A történet
vezérfonalát maga az esemény adja. A cselekményt elbeszélhetjük a múltból a jövı felé haladva, a jelenbıl visszatekintve a múltba, vagy „in medias res", azaz az események közepébe
vágva. Az elbeszélésekbe gyakran építünk be párbeszédet. A jó elbeszélés fordulatokban
gazdag, élményszerőségre, szemléletességre törekszik. A szövegben alkalmazott igék ideje és
személye attól függ, hogy maga az elbeszélı milyen nézıpontból tekint az eseményekre,
külsı szemlélıként, vagy részt vesz az eseményekben. Elbeszélı szöveget fogalmazunk
otthon, amikor elmeséljük, mi történt velünk aznap, az iskolában irodalomórán valamelyik
irodalmi hıs kalandjait elbeszélve. Irodalmi olvasmányainkban, különösen a prózai mővekben
gyakoriak az elbeszélı szövegrészek. Az elbeszélı szövegekbe leíró szövegrészletek is
beépülnek a helyszín bemutatása, a szereplık környezetének és jellemének a lefestése
céljából.
Leíró szövegtípusokat is nap mint nap alkotunk. Leírást készíthetünk egy személyrıl, a
személy jellemérıl, egy tárgyról, egy növényrıl, egy állatról vagy egy vidékrıl, de leírhatunk
egy munkafolyamatot is. Fogalmazhatunk szóban vagy írásban hétköznapi, publicisztikai,
hivatalos, tudományos vagy irodalmi leírást. A leíró szövegek általában térbeliségre épülı,
láncszerő vagy mozaikszerő szerkezetőek. A leírásban haladhatunk a részektıl az egész felé
vagy az egész bemutatásától a részletekig. A leírás menete haladhat a közelebbitıl a távolabbi
felé, vagy egy pontból kiindulva, koncentrikus körökben. Készülhet leírás kívülrıl befelé
vagy belülrıl kifelé, esetleg haladás közben. Egy munkafolyamat leírásában az idıbeliség is
meghatározó. A leíró szövegekben ritkán jelenik meg maga a leíró személye, tárgyilagosabb,
mint az elbeszélı vagy az érvelı szövegtípusok.
Érvelı szövegtípusok alkotására is számos esetben van szükségünk: amikor meg akarjuk
gyızni szüleinket, hogy engedjenek el bennünket a kajaktúrára, vagy osztálytársainknak
tartunk kiselıadást a helyes étkezési szokásokról. Érvelı szöveget hallunk a parlamenti
közvetítésben, a tanári magyarázatban is. Az érvelı szövegek célja elsısorban nem a tájékoztatás, hanem a meggyızés, a hallgatóra vagy az olvasóra gyakorolt hatás. Az érvelı
szövegek általában logikai rendre, ok-okozati kapcsolatra épülı, láncszerő (lineáris)
szerkezető szövegek. Az érvelı szövegekben tételmondatokban megfogalmazott állításokat
bizonyítunk vagy cáfolunk. A bizonyításhoz különféle érveket használunk fel. A szóban elhangzó érvelı szövegeknek fontos részei a beszédünket kísérı meggyızı hanghatások, a
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kifejezı arcjáték, a hatásos mozdulatok és a testtartás.

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 16. tétel

16. tétel: A retorika alapjai: az írásbeli meggyızés eljárásai, az érvelés mőfajai
Az érvelı szövegtípus jellemzıi:
Minden olyan írásbeli és szóbeli megnyilatkozást az érvelı típusú szövegek közé sorolunk,
amelyet nem magáncéllal alkottak, hanem kisebb-nagyobb nyilvánosságnak szántak. Az
ilyen szövegeket tudatos, gondos szerkesztés, világos, arányos, elırehaladó szerkezet
jellemzi, jól követhetıek és érdeklıdést keltıek. Szerkesztésükkor erısebb tagolást kell
alkalmazni. A könnyebb érthetıség kedvéért gyakoribb vissza-és elıreutalás, illetve
ismétlés szükséges. Használjuk az érvelés és a cáfolat eszközeit: az indukciót és dedukciót is.
Az érvelı szövegtípus felépítése:
Az érvelı szövegtípus felépítésének alapját a klasszikus retorikából ismert szónoki beszéd szerkezete
adja. A szöveg bevezetı és befejezı részének az érzelmekre, míg a közbeesı részeknek az értelemre
kell hatnia.
■ B e v e z e t é s . Általában az érzelmekre hat. Célja, hogy megnyerje a hallgatóság jóindulatát.
Eszköze a hallgatóság megszólítása, dicsérete, illetve figyelmének fölkeltése a témaválasztás
indoklásának, a téma fontosságának hangsúlyozásával, a téma megközelítésének újszerőségével.
Elıkészíti a beszéd megértését a témának, a kifejtés menetének és a forrásoknak a megnevezésével.
Kapcsolatot teremt a beszéd további részeivel.
■ E l b e s z é l é s . A téma megjelölése. Itt fogalmazzuk meg azt a fı gondolatot, amit késıbb
részletezni fogunk. Erénye, ha rövid, tömör, világos, egyértelmő, tárgyszerő és lényegre törı.
Összetettebb téma esetén több tételmondat felsorakoztatása lehetséges a közöttük lévı logikai
összefüggések megjelölésével.
■ R é s z l e t e z é s . A tétel(ek) kifejtése bıvebben. Eszközei a fogalommagyarázat, a példák
felsorakoztatása, a szemléltetés, esetleges kitérık személyes élmények ismertetésével. Ha több témát
dolgozunk fel, akkor a fıtéma kifejtésével kezdjük. Ha ismertebb a téma, a részletezés el is hagyható.
■ B i z o n y í t á s . Az érvelı szöveg legfontosabb része. Álláspontunk igazságának bizonyítása,
érvekkel való alátámasztása egyetlen szövegbıl sem hiányozhat. Mindezt az összegyőjtött adatok,
törvények, tanúvallomások, bizonyítékok segítségével tehetjük, illetve ezek alapján a tényekbıl,
jelekbıl, példákból érveket alkothatunk, összefüggéseket kereshetünk, és következtetéseket
fogalmazhatunk meg.
■ C á f o l á s . A velünk ellentétes véleményt vallók nézeteinek cáfolata, érveinek közömbösítése,
megsemmisítése. Eszközei azonosak a bizonyításéval.
■ B e f e j e z é s . Célja, hogy kapcsolatot teremtsen a beszéd többi részével. Eszköze a fı gondolatok
megismétlése, összegzése. Netán felvillantja a probléma újabb megközelítési lehetıségeit, elıretekint
a jövıbe stb. Miután megnyertük a hallgatóságot észérveinkkel, egy hatásos beszéd végén az
érzelmeikre is hatással kell lennünk. Ezt tehetjük a hallgatók ismételt megszólításával, netán
felháborodásuk fokozásával, az ellentábor véleményével kapcsolatban. De hangsúlyozhatjuk saját
elkötelezettségünket is pl. egy személyes és hatásos - a végére tartogatott - érv segítségével, vagy egy
elismert/közismert személyiség gondolatának idézésével.

Az érv felépítése: Az érv általában három tagból áll.
1. Tétel. Egy következtetés megfogalmazása.
2. Bizonyíték. A következtetés elızménye(i), magyarázata(i).
3. Összekötı elem tétel és bizonyíték között. Logikai összekötı kapocs. Ha egyértelmő a
tétel és bizonyíték közötti összefüggés, akkor el is hagyható. Ekkor az érv csak
kéttagú.
Az érvek típusai:
A tipizálás alapja a logikai út tétel és bizonyíték között.
 Meghatározásból levezetett érv. Ahhoz, hogy meggyızıek legyünk, pontosan körülhatárolt
fogalmakat kell használnunk. A jó meghatározás (definíció) követelménye, hogy a fogalom és a

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 16. tétel










meghatározás fölcserélhetıek legyenek egymással anélkül, hogy ez félreértést okozna.
(Használjunk szótárakat, pl. Értelmezı kéziszótár, Idegen szavak szótára.) Pontos definíciókra
akkor is szükség van, ha nem ezt az érvelési típust használjuk! A definíció két lényeges dolgot
tartalmaz: 1. A szót besoroljuk egy tágabb fogalomkörbe (pl. a víz olyan folyadék..., Peti olyan
fiú... stb.) 2. Megkeressük azokat a jegyeket, amelyek a fogalomkör többi elemétıl
megkülönböztetik (pl. színtelen, szagtalan, átlátszó..., vagy kékszemő, jólelkő, talpraesett).
Ok-okozati összefüggésbıl származó érv. A következményt kiváltó okokat taglalja. Ha ezt a típust
választjuk, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy minden okot számba vettünk-e, mert ellenkezı
esetben nem lehet sikeres a meggyızés.
Körülményekbıl levezetett érv. Általában rossz cselekedeteinket magyarázzuk egyoldalúan a
körülményekbıl levezetve (pl. Nem volt más választásom.). Bírósági ügyvédi beszédekben
érvelnek gyakran a tettes sanyarú gyermekkorával, anyagi helyzetével stb. Önmagában egyoldalú
érvrendszer.
Összehasonlításon alapuló érv. Hatásos érv lehet, ha képszerő összehasonlítást, megjelenítést
alkalmazunk. Alapja lehet hasonlat vagy metafora. Fontos, hogy helyénvaló legyen a párhuzam,
különben az érv épp ellenkezı hatást vált ki.
Ellentéten alapuló érv. Tételünknek épp az ellentettjét kell bizonyítanunk (pl. Egészségesnek
lenni jó. Bizonyítsuk, hogy rossz betegnek lenni.).
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Altalános-egyes elvén alapuló érv. Az általánosra hivatkozó érv. Ha mindenkire vonatkozik
valami, akkor természetesen az adott személyre is (pl. illik köszönni.).
Valószínőségen alapuló érv. Alapja egy olyan megfigyelés, tapasztalat, megállapítás, amit a
többség igaznak vél és elfogad.
Bizonyítékokból származtatott érv. Az ilyen érv kiindulópontja lehet tény, statisztikai adat,
kutatási eredmény, összegzı jelentés, tekintélyre való hivatkozás. Csak megbízható forrásból
származó adatot használjunk, különben az érv a visszájára fordul.

Az érvek elrendezése:
Cél egy meggyızı és hatásos érvrendszer. Megvalósítása:
 Egy erıs érvre épülı érvelés. Az erıs érv köré csoportosítjuk a gyengébbeket.
 Fokozásos érvelés. A gyenge érvekkel kezdjük, fokozatosan erısítünk, míg a végére
hagyjuk a legerısebb érvet.
 Lejtéses érvelés. Az erıs érvvel kezdünk, a gyenge érveket hagyjuk a végére. Kevésbé
hatásos érvelési módszer.
Az érvelés módszerei:
Indukció

Dedukció

Egyedi esetekbıl, tényekbıl indulunk ki,
és ebbıl vonjuk le az általános következtetést,
a tételt, azaz az egyestıl jutunk az általánosig.

Elıször az általános tételt fogalmazzuk meg,
majd ebbıl következtetéseket vonunk le egyedi
esetekre vonatkozóan, tehát az általánostól
haladunk az egyesig.

A cáfolat:
A másik fél véleményének tagadása megfelelı bizonyítékokkal alátámasztva. Ehhez meg kell
ismernünk a másik fél véleményét, gondolatmenetét, csak így tudjuk megkeresni érvelésének
gyenge pontjait. Sosem a személyével vitatkozunk, hanem a véleményével. Kerülni kell a
személyeskedést.

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 17. tétel

17. tétel: A nyilvános beszéd és a közszereplés nyelvi és viselkedésbeli
kritériumai
Már a klasszikus retorikákban részletesen leírták, milyen embernek kell lennie a jó
szónoknak. Ezek a tulajdonságok napjaink közéleti emberei számára is fontosak.
A jó szónok legfontosabb tulajdonsága a tisztesség. A nyilvánosság vállalása felelısséggel
jár. Aki közéleti szereplésre készül, valamilyen közérdekő ügyben szól embertársaihoz,
mindenekelıtt tisztességes ember legyen. Csak az erkölcsileg hiteles ember szavai lehetnek
meggyızıek.
A találékonyság is fontos szónoki tulajdonság. Két szempontból is szükség van rá. Egyrészt
azért, hogy megtaláljuk a beszédhez a legmegfelelıbb anyagot, a jó érveket, bizonyítékokat a
beszédünkben kifejtett gondolatok alátámasztására. A találékonyság fontos akkor is, amikor
elıadás közben kell alkalmazkodnunk a hallgatók ismereteihez, véleményéhez, hangulatához
vagy a megváltozott beszédhelyzethez. Ilyenkor "gyakran van szükség arra, hogy az elıre
megtervezett szöveget megváltoztassuk, a kommunikációs körülményekhez igazítsuk.
A szerkesztıkészség ahhoz szükséges, hogy a beszélı megfelelıen tudja elrendezni az
összegyőjtött anyagot, logikusan tagolja és építse föl beszédét. Ügyeljen az egész szöveg és a
részek összefüggésére.
Megfelelı stílusérzékre is szüksége van egy jó szónoknak ahhoz, hogy képes legyen a
témának, a hallgatóságnak és a beszédhelyzetnek leginkább megfelelı stílust és hangnemet
megtalálni. Az igazán hatásos és kifejezı nyilvános beszéd nem nélkülözheti a
stíluseszközöket sem.
Jó emlékezıtehetségünk segítségével rögzíthetjük a tényeket, a tételmondatokat, a fontosabb
érveket és példákat, továbbá a hatáskeltı kifejezéseket, és a beszéd fölépítését. Ehhez kell
társulnia a jó elıadáskészségnek, amelynek segítségével hatásosan tudjuk megszólaltatni az
elıre megtervezett szöveget. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk kifejezıen használni a
hangos beszéd zenei eszközeit, valamint megfelelıen alkalmazzuk a beszédet kísérı egyéb
nem nyelvi jeleket.
Ezek a tulajdonságok részben velünk született adottságokat jelentenek, részben pedig
tanulással és gyakorlással sajátíthatók el, fejleszthetık tovább.
A jó szónok tulajdonságai: tisztesség, találékonyság, szerkesztıkészség, stílusérzék,
emlékezıtehetség, elıadókészség.
A szónok feladatai:
A beszéd „felöltöztetéséhez” és ékesítéséhez nemcsak a nyelvi forma kialakítása tartozik,
hanem az elıadásmód, a nem nyelvi kommunikációs eszközök használatának tudatos
megtervezése is.







anyaggyőjtés
az anyag elrendezése
a szöveg megfogalmazása, kidolgozása
az elıadásmód megtervezése
a szöveg emlékezetbe vésése
a szöveg elıadása
A szónok feladatait Cicero fogalmazta meg. Ezek röviden a fentiek!

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 18. tétel

18. tétel: A népszerőség stíluseszközei, a zeneiség eszközei a mővészi
nyelvhasználatban
A SZÉPIRODALMI STÍLUSRÉTEG
A szépirodalom nyelve a köznyelv szavait használja, de egyéni szó- és mondatszerkesztés
jellemzi. Mélyebb, sőrítettebb, eredetibb tartalom jellemzi. A konnotációnak (többletjelentés)
fokozott szerepe van. Gyakran többrétegő a többletjelentés. A mővész olykor tudatosan tér el
a nyelvi normától (megszokott szabályoktól). A mővészi nyelvhasználat két alapvetı
törekvése: a képszerőség, illetve a feszültségkeltés és -oldás. A nyelv ismert elemeinek
használata általános, összekapcsolásuk egyedi. Az alábbiakban a legismertebb képekkel
foglalkozunk.
1. A KÉPSZERŐSÉG ELEMI STÍLUSESZKÖZEI (EGYSZERŐ KÉPEK)
■ Metafora
A metafora (görög szó, jelentése névátvitel) egy fogalmi és egy képi jel egymásra
vonatkoztatását feltételezi, valamilyen közös tulajdonságon vagy hasonlóságon alapuló
szemléltetést, láttatást jelent (összevont hasonlat). Az összekapcsolás alapja az asszociáció
(képzet- és gondolattársítás). Hatása a fogalmi és képi sík jelentésének távolságán alapszik. A
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


két elem jelentése összevillan, egymásba játszik: azonosul, de különbözik is. Kölcsönhatásra
épülı kép. A szemléletesség és az érzelmi-hangulati sőrítés eszköze. Fajtái:
 Egytagú metafora: csak az azonosított van jelen pl. „A szemközti hegyoldal fenyvesében halálos sárgán égtek a nyírfák. " (Kányádi Sándor: Elvész a nyom)
 Teljes metafora: mindkét tag jelen van pl. „ Országok rongya, könyvtár a neved"
(Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)
■ Megszemélyesítés
Olyan metafora - vagyis átvitelen alapuló szókép -, melyben két dolgot hozunk egymással
kapcsolatba, s közülük az egyik elvont fogalom, jelenség vagy tárgy, a másik pedig
valamilyen élılény, ember, állat vagy képzeletbeli lény, s az utóbbi tulajdonságait visszük
át az elıbbire.
■ Hasonlat
A hasonlat olyan költıi kép, mely hasonló a metaforához, de nem azonosít, csak hasonlít.
Valamely közös sajátosság kiemelésével vagy hangulati hasonlóság alapján kapcsolja
össze a fogalmi és képi sík elemeit.
Nyelvtani megjelenése: összetett mondat (mint kötıszóval), ill. egyszerő mondat (-ként
raggal, gyanánt névutóval).
■ Metonímia
A metonímiában (görög szó, jelentése névcsere) a fogalmi és képi sík összekapcsolása nem
hasonlóságon, hanem a fogalmak érintkezésén alapul. Az érintkezés lehet: térbeli, idıbeli,
anyagbeli, ok-okozati kapcsolat, ill. rész-egész, vagy nem-faj felcserélése. E két utóbbi a
szinekdoché veleérzés, a metonímia alfaja.
■ Szinesztézia
A szinesztézia (görög szó, jelentése összeérzés) hangulati hasonlóságon alapuló költıi
kép. Különbözı, de egyszerre ható érzéki benyomásokat - látás, hallás, tapintás, szaglás,
ízlelés - hasonlóságukban és/vagy egyidejőségükben ragadja meg.
„Egy kirakatban lila d a l r a kelt / egy nyakkendı [...]"
Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 18. tétel
(Tóth Árpád: Körúti hajnal)
(látás + hallás)
__________________________________
Összetett költıi képek (komplex képek)
Több képszerő stíluselem kapcsolata. Az elemi képek és alakzatok (a nyelvi elrendezés
elemei: ismétlés, kihagyás, inverzió) kombinációja. Leggyakrabban egy-egy metaforára épül,
ezt fejti-bontja ki, esetleg újabb metaforába hallik át (a metaforák egymásból bomlanak ki). A
költıi képsor nem a valóság külsı, mechanikus lenyomata, hanem a költı gondolatainak,
érzéseinek, hangulatainak, indulatainak tükrözése. A kép feszültségét, és így a kép hatását a
síkváltások sőrősége, illetve a valóságsíkok közötti távolság adja (az egyszerő költıi kép
esetén a fogalmi és képi sík távolsága). A XX. századi költészet sajátja: bonyolultabb,
nehezebb megérteni, mivel távolabbi képzetes gondolattársítások jellemzik (pl.
impresszionista, szimbolista költészet).
■ Allegória
Az allegória görög szó, jelentése képletes beszéd. Régen elvont erkölcsi fogalmak
emberként való megjelenítésére használták (pl. Hőség, Remény), különösen a középkor,
barokk és a rokokó stílus kedvelte. Ma egy gondolatsoron vagy teljes mővön végigvitt
képsort nevezünk allegóriának, többnyire több mozzanaton keresztül kifejtett metafora.
■ Szimbólum
A szimbólum görög szó, jelentése jelkép. Valamilyen gondolati tartalom (eszme, érzés,
fogalom) érzékelhetı jele. Az ısi idıktıl él a mesékben, mítoszokban, népköltészeti
alkotásokban. De mindennapi életünkben, illetve a nyelvben is vannak szimbólumok: például
egyes tárgyak eleve szimbólum értékőek (pl. győrő, korona), de egyes színeknek is szimbolikus
jelentıségük van, mely az idık során hozzájuk tapadt (pl. vörös, fekete). A szimbólum alapja
egyszerő képi eszköz, azaz lehet metafora (pl. a színek szimbolikája), vagy metonímia (pl. lánc,
kard). A19. század utolsó harmadában a szimbólumok használata önálló stílusirányzattá is vált,
ez a szimbolizmus.
Allegória

Szimbólum

Körülhatároltabb, szokványosabb.

Több szokatlanság, meglepı, távoli
képzettársítás.

Részleteiben is értelmezhetı a képsor minden
mozzanatának megfeleltethetı a fogalmi jelentés
egy-egy eleme.

A képi és a fogalmi oldal nem elemeiben, csak
egészében felel meg egymásnak: a kép önálló
életre kel, a közvetlen megfelelés nélküli képi
részletek adnak plusz jelentéstartalmat a képnek.

A mondandó nagyszabású gondolat, erkölcsi
eszme.

A kép költıi látomásra épül.

Az értelemhez szól.
Pl. Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez, A
Magánossághoz; Vajda János: A virrasztók

Inkább sejtet, mint kimond (tudatalatti
folyamatokat jelenít meg).
Pl. Ady Endre: Az ıs Kaján, Harc a Nagyúrral

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 19. tétel

19. tétel: A publicisztikai stílus fıbb jellemzıi, tipikus szóhasználat
A publicisztika feladata:
Az aktualitás és a meggyızés szándéka szervesen összefügg, együttes megjelenése váltja ki
belılünk a jól informáltság és a publicisztikai szemlélet közvetítésének kettıs érzetét. Ha egy újság
képes erre, olvasója úgy érezheti, követi a világ eseményeit, tájékozott a világban és szőkebb
környezetében történt aktuális eseményekrıl, látja a közel- és távolabbi jövı kilátásait, képes értékelni
politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatokat, jelenségeket. Á külsı környezete nem
idegen számára, hanem abban otthon érzi magát, netán képes azt igényeinek, elvárásainak megfelelıen
alakítani, ismeri az ehhez vezetı utakat és lehetıségeket. A két feladat azonban el is válik egymástól a
különbözı mőfajokban, és az értelmezı olvasó el tudja különíteni az aktualitásokra épülı,
tényszerő és az értelmezésre törekvı, meggyızı szándékot.
Aktualitás:
1. Bemutatja a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális élet aktuális eseményeit, jelenségeit,
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


problémáit.
2. Elsıdleges a referenciális (tájékozató) funkció.
3. Megjelenik az objektivitásra épülı mőfajokban.
Meggyızés:

1. Alakítja a közvéleményt, azaz közérdekő dolgokról szól személyes meggyızıdéssel.
2. A referenciális és konatív (felhívó) funkció együtt van itt jelen.
3. A szubjektív, publicisztikai mőfajok sajátja.
A nyomtatott sajtó megjelenési formái:
 Napilap: Széles befogadói réteget érdeklı napi politikai, gazdasági, társadalmi és
kulturális eseményekrıl tájékoztat. Napi rendszerességgel jelenik meg. 2 fajtája van: a
„minıségi”
napilag
és
a
bulvár.
A minıségi a közérdekő témákat dolgozza fel a hírértéknek megfelelı terjedelemben.
A bulvár a szenzációra épít, kevésbé igényes témákat dolgoz fel, az érdekességüknek
megfelelı terjedelemben.
 Magazin: A könyv és a napilap közötti átmeneti sajtótermék. Kevéssé intellektuális,
ám változatos, színes tartalmilag és megjelenítésében egyaránt. Általában havonta
jelenik meg. A feldolgozott témákat figyelembe véve az alábbi típusok lehetségesek:
hír-, üzleti, tudományos, mővészeti, szórakoztató, erotikus, szabadidıs, háztartási,
utazási, autó-, motor-, sport-, férfi-nıi, divat-, ifjúsági, gyermek- stb. magazin. A
magazin is lehet „minıségi" és bulvár. Színes, igényes nyomdatechnika az írásos és
képi információk egyensúlya, élvezhetı, sokszínő képi világ jellemzi.
 Folyóirat: Olyan nyomtatott sajtótermék, amelynek célja a mindennapos
szükségleteket meghaladó szakmai, mővészeti, irodalmi, vagy tudományos
információk, kutatási eredmények közlése. Havonta, negyed-, félévente, vagy évente
jelenik meg. A napilappal és a magazinnal ellentétben célja nem a széle
olvasóközönség megnyerése, hanem a szakmai igényesség. Stílusa a szakmai,
tudományé nyelvhez közelít. Esetenként; folyóirat is lehet bulvár tartalmú. Igényes
nyomdatechnika jellemzi.
Tipikus nyelvhasználat:
Mint minden stílusréteg, a publicisztikai is az igényes köznyelvet tekinti alapjának. Ezen kívül
azonban a szöveg tartalmának és szándékának megfelelıen felhasználja más stílusrétegek stílusbeli
sajátosságait (szó- és kifejezéskészletét, mondat- és szövegszerkesztését stb.) is, így a szépirodalmi, a
tudományos, a közéleti (a hivatalos és az elıadói), illetve a társalgási stílusrétegét egyaránt.

Összeállította: Lengyel Attila

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 19. tétel

• Szépirodalmi stílusréteg: Elsısorban a folyóiratok példányaira jellemzı stílusréteg,
különösen az irodalmi, illetve mővészi témájú folyóiratok esetén.
• Tudományos stílusréteg: A tudományos folyóiratok és ismeretterjesztı magazinok
stílusa követi ennek a stílusrétegnek a sajátosságait.
• Közéleti stílusréteg: A napilapok szóhasználata alkalmazza törvénytervezetekrıl,
hivatalos (ügyészségi, bírósági) ügyekrıl stb. szóló tudósításaiban, összefoglalóiban.
Alapvetı hiba, ha uralkodóvá válik a szövegben, hiszen a (napi)lap célja - többek
között - a köznapi nyelvre, az érthetıségre való törekvés.
• Társalgási stílusréteg: Ez utóbbi nyelvrétegre elsısorban a bulvársajtó épít, hiszen
megpróbál az élıbeszédhez közeli stílust választani a hitelesség érdekében. így a
„kacsa" hírek is eladhatóvá válnak, ha felismerjük bennük a hétköznapi ember
logikáját, és azonosulni tudunk tartalmukkal, vagy éppen elutasítjuk.
Igényes és igénytelen publicisztika:
Mind a hétköznapi, mind a publicisztikai stílus nyelvi kifejezésmódjában elıfordulnak pozitívumok és
hibák egyaránt. Ha a sajtó gyakran alkalmazza ezeket, az igen kedvezıen, vagy éppen kedvezıtlenül
hat(hat) a társadalmi nyelvhasználatra, mivel egy társadalomban általában a napilapok, magazinok
stílusa meghatározó az ízlés, a kultúra és a divat közvetítésében.
Gyakori hibák a sajtó nyelvében:

 terjengısség
 idegen szavak fölösleges használata
 nyelvi divatok kritikátlan átvétele.

Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 20. tétel

20. tétel: A hivatalos stílus jellemzıi, a hivatalos levél
Az ember kisebb-nagyobb közösségben nı fel (pl. család, iskola, város, ország) és késıbb is
ebben tevékenykedik. A közvetlen környezetét érintı kérdésekkel az ún. „kisközéletiség",
míg a nagyobb közösséget, akár egész országot érintı problémákkal az ún. „nagyközéletiség"
foglalkozik. A közélet nem csak azt jelenti, hogy ügyes-bajos dolgainkat felsıbb hatóságokhoz,
hivatalokhoz fordulhatunk, hanem nekünk is meg kell felelnünk a közösségi lét által ránk
„kényszerített" elvárásoknak, így bizonyos hivatalok, intézmények elıírásainak (pl.
munkahely, adóhatóság, önkormányzatok, bíróságok). A közélet az intézmények felıl
közelítve tehát az irányító (kormányzati, államigazgatási) szervek és a kisebb intézmények,
társadalmi szervezetek irányító, gazdasági, kulturális és egyéb hivatali munkáját és
tevékenységét, míg az állampolgár felıl nézve annak közérdekő tevékenységét foglalja magába.
Az intézmények feladata az állampolgár korrekt tájékoztatása a törvények, rendeletek
változásairól - nem feltétlenül a sajtó útján -, az állampolgárnak pedig joga van bizonyos
kérdésekben ezekhez az intézményekhez fordulni információért, segítségért. A két fél közötti
kommunikáció történhet írásban - ennek nyelvi-stilisztikai kifejezıdése a hivatalos stílus - és
történhet szóban, ez a szónoki vagy elıadói stílus.
A HIVATALOS STÍLUSRÉTEG NYELVI-STILISZTIKAI SAJÁTOSSÁGAI
Nyelvi rétegei:

1.
2.
3.
4.

Igényes köznyelv: mint minden stílusréteg, a hivatalos is elsısorban erre épül.
Szaknyelv: leggyakrabban a jogtudományi szaknyelvhez fordul.
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


A témától függıen egyéb szakmai csoportnyelveket is használ.
Ritkábban, de elıfordul szépirodalmi szóalakok beemelése.
 Tájékoztató funkció: A hivatalos szöveg célja elsısorban a tájékoztatás (pl. új
adókulcsok közzététele különbözı orgánumokban).
 Felhívó funkció: Gyakran tolmácsol valamire való felszólítást (pl. tárgyaláson,
tanúmeghallgatáson való megjelenés).
Gyakran cselekvés értékő (pl. kormánynyilatkozat vagy bírósági ítélet).
Szükséges vonások:

Negatív jelleg, hibák:
Hivataloskodó, terjedelmes, terjengıs
kifejezések (pl. mely idıpontban,
minek a tekintetében, arra
vonatkozóan, hogy).

Szerkezeti és stílusbeli kötöttség.

Pontosság, egyértelmőség
Fölösleges idegen szavak
szakszavak segítségével (pl.
(pl. kooperáció, kollektíva,
állampolgár, felperes, ügyfél,
adminisztráció, minimalizálás).
panaszos, tanú stb.).
A tárgyilagosság
Modoros kötıszók alkalmazása
kizárja az érzelmi-hangulati
(pl. miszerint, mindazonáltal).
kifejezıeszközöket.
A nagyközéletiség személytelensége Bonyolultság, bürokratikus cifraság, a
(pl. értesítjük, vagy „a hivatal értesíti" jogi szaknyelvben olykor elıforduló
alakok használata).
átláthatatlan mondatszerkesztés.
Világos, egyértelmő mondat- és
szövegtagolás.

Összeállította: Lengyel Attila

Túlzsúfolt mondatok.

1

12.C osztály



Nyelvtan Érettségi – Szóbeli Tételsor – 20. tétel
Gyakori ismétlések, hivatkozások,
elıre-, vissza- vagy közbevetett
utalások.
A gondolatmenetet tükrözı
szövegtagolás
(pl. bekezdések, számok, betőjelek,
utalószók és kötıszók pontos
használata).

Olykor homályosság.

Lekezelı vagy alázatoskodó hangnem.

Az elıadói (szónoki) stílusréteg jellemzıi:
Minden nyilvános, igényes és szóbeli megnyilatkozás ide tartozik. Egy közösség elıtt való
felszólalás és rendszerint az alkalom is felelısséget jelent. A szónoki szövegek három
alapvetı funkciója a hallgató befolyásolása, állásfoglalásra ösztönzése, a tájékoztatás és a
gyönyörködtetés. Igaz és eredeti gondolat közkinccsé tételének igénye jellemzi - optimális
esetben - például a politikai választási beszédeket. Minden jó elıadásra, beszédre jellemzı a
szónok elevensége, természetessége, rögtönzı képessége. Nem könnyő dolog, de az igazán jó
szónok egyszerre tud igényes és természetes lenni, talán e két tulajdonság összeegyeztetése a
legnehezebb feladat. Szókincsében -jó esetben - az irodalmi nyelvbıl merít. Lényeges
szempont az is, hogy elsı hallásra érthetı legyen
A hivatalos levél:
A levél története egyidıs az írás kialakulásával. Már az ókori Egyiptomban, késıbb pedig a
Római Birodalomban is használták a levelet.
Fajtái:
■ Magánember hivatalos levele intézményhez. Témáját/mőfaját tekintve ez lehet kérvény,
panaszos levél, fellebbezés, pályázat (állás, tanulmányi stb.).
■ Ha a hivatal/vállalat/intézmény fordul hozzánk levélben, pl. a polgármesteri hivatal értesít a
helyi adó változásáról, felszólít az autó súlyadójának fizetésére, válaszol egy csatornázási
kérelmünkre, vagy a munkahelyünk munkaszerzıdést köt velünk, netán értesítést kapunk ezzel
kapcsolatos változásról, pl. munkabéremelésrıl, áthelyezésrıl stb. ugyanilyen formát választ.
Mőfajilag leggyakoribb az:

Értesítés, amely tárgyilagos hangvételő, tájékoztató jellegő. Válasz beadványunkra, vagy
valamilyen fontos változásról kapunk értesítést.

Felhívás, amely tárgyilagos hangvételő, felhívják a figyelmünket valamilyen tényre, adatra,
kötelezettségre.
■ Felszólítás, amely egy határozott, keményebb hangvételő felhívás, tájékoztat az elmulasztással járó
következményekrıl
■ Meghívó, amely tartalmazza egy rendezvény idejét, helyszínét, napirendjét és a meghívás célját.
■ Határozat, amely egy levél a hivatalos szervek döntéseirıl pl. engedély, elutasítás, jóváhagyás.
■ Igazolás, amely arról tájékoztat, hogy ki, mibıl, hol, mikor és milyen képesítést szerzett, és ez a
képesítés mire jogosítja ıt.

Engedély, amely valaminek az engedélyezését rögzíti írásban. Fontos az egyértelmő
megfogalmazás.
■ A munkaviszonnyal kapcsolatos ügyiratok pl. munkaszerzıdés, munkaszerzıdés módosítása,
munkabérváltozás, átsorolás, kinevezés, munkaköri leírás, munkaviszony megszőnésének bejelentése,
felmondás, szabadság engedélyezése, nyugdíjazás.
Hivatalok belsı levelei, iratai:

 Jegyzıkönyv: események, tények, tárgyak írásos rögzítése
 Feljegyzés: teendırıl, ügyrıl készül. Jelzi, hogy ki, mikor, milyen témában készítette.
 Jelentés: valamilyen tény, szakszerő, pontos és tömör foglalata, általában felsıbb
hatóság számára készül.
Összeállította: Lengyel Attila

2

12.C osztály