Filozófia | Felsőoktatás » Filozófia

1. fejezet: Bevezetés Mi a filozófia, hogyan jön létre a filozófia változó tartalma a megismerési folyamatban? A tudomány és filozófia kapcsolata. & 7HUPpV]HWHV LJpQQHN W QLN KRJ ILOR]yILDL WDQXOPiQDLQN NH]GHWpQ YiODV]W kérjünk és választ várjunk arra a kérdésre, hogy mi a filozófia. Ez a válasz 1 WHUPpV]HWHVHQ PHJDGKDWy NO|QE|] Np]LN|QYHN GHILQtFLyL rendelkezésünkre &  iOOQDN GH WHUPpV]HWV]HU  KRJ HYYHO ~MDEE SUREOpPiN pV NpUGpVHN YHW GQHN IHO  N|]HOtWpVEHQ KRJ ez a filozófia: szakadatlan, provokáló és szorító kérdések és válaszok sora, amelyek arra inspirálnak2, hogy újabb kérdéseket fogalmazzunk, kérdéseinket újrafogalmazzuk, ne álljunk meg részleges válaszoknál, hanem töreNHGMQN D V]iPXQNUD HOpUKHW WHOMHVVpJUH VWE Ekkor bárki élhet egy nyilvánvaló ellenvetéssel: amit itt filozófiaként jellemeztünk, az nem más, mint a tudomány, annak hétköznapi eljárása a dolgok, jelenségek rendszeres,

szakadatlan vizsgálatában, új kérdések felvetésében és megfogalmazá0RQGKDWQiQN D]W LV HOV  ViEDQ 0LpUW iOOtWMXN KiW KRJ H] D ILOR]yILD MHOOHP] MH"  $] HOOHQYHWpV MRJRV D IHQWL HOMiUiV QHP NL]iUyODJ D ILOR]yILD MHOOHP] MH H mégis, a kérdések egy bizonyos köre, bizonyos kérdés-együttesek együttes megjelenése csak a filozófia sajátja. A filozófia eljárásmódja, az általa feltett kérdések felvetésének és megválaszolásának módja sajátos; de sajátos kérdésfeltevési metodológiája összekapcsolódik az emberiség tudásának történetileg felhalmozódó anyagával, és ennek a felhalmozási folyamatnak a kezdetén a filozófia és a tudományok még nem, vagy csak alig váltak el egymástól. Közös tárgyon, közös módszerekkel egy és azonos tudományként haladtak a megismerés útjának 1 Enyvvári (Franklin 1923).: “ Philosophia (= bölcsesség szeretete): alaptudomány, egyetemes tudomány és HJ~WWDO YLOiJQp]HWWDQ D]D]

WXGRPiQ D WXGiV D PHJLVPHUpV D OpW pV D FVHOHNYpV iOWDOiQRV HOYHLUO HOIHO WpWHOHLUO DODSMDLUyO pV HJ~WWDO HJVpJHV IHOIRJiV D YLOiJUyO pV D] HPEHUL pOHWUO D JRQGRONRGiV pV D] HJHV tudományok általános eredményeinek synthesise alapján. A philosophia sajátos tárgya a megismerés, illetve a tudományok alapfogalmai és alaptételei, amelyeknek utolsó értelmét megvilágosítja és meghatározza és amelyek érvényét, valóságtartalmát és ismeretértékét kritikailag megvizsgálja. A philosophia azonban a helyes FVHOHNYpV DNDUiV pV pUWpNHOpV HOIHOWpWHOHLW LOOHWOHJ HOYHLW LV NXWDWMD QHPFVDN WXGRPiQ D PHJLVPHUpV pV D OpW HOYHLUO KDQHP WXGRPiQ D] DNDUiV OHJIHOVEE QRUPiLUyO LV D]D] OHJIHOVEE pUWpN pV FpOWXGRPiQ $ philosophia állandó kölcsönhatásban áll az egyes tudományokkal és az élettel; ezek állandó befolyása alatt áll pV HJHQHVHQ YDJ N|]YHWYH iOODQGyDQ YLVV]DKDW UiMXN (]pUW KDWDOPDV NXOWXUiOLV WpQH] $ SKLORVRSKLiW felosztják: elméleti

és gyakorlati, tiszta és alkalmazott philosophiára, természet- és szellem-philosophiára stb. A SKLORVRSKLDL WXGRPiQRN D N|YHWNH]N ORJLND pV LVPHUHWHOPpOHW PHWDSKVLND NR]PROyJLD SKLORVRSKLDL psychologia, ethika, továbbá jog-, történet-, vallás-, társadalom-philosophia és aesthetika.” A Routledge - féle nyugati filozófiai enciklopédia (London – New York, 1991) nem ismer filozófia címszót, csak ’afrikai filozófiát’, filozófiatörténetet, stb. A Springer Hungarica Filozófia atlasza (1993) történeti definíciókat ad . Így idézi Arisztotelészt: "Mert a csodálkozás ösztönözte arra az embereket, régebben éppúgy, mint ma, hogy filozofáljanak., de aki kérdez és csodálkozik, annak bizonytalanság-érzése van. és ezért, hogy e bizonytalanságtól megszabaduljanak, elkezdtek filozofálni." A. C Grayling (Oxford, 1995) a tevékenységet definiálja: “A filozófiai vizsgálódás célja, hogy betekintést QHUMQN D WXGiV D]

LJD]ViJ D] pV] D YDOyViJ D MHOHQWpV D] HOPH pV D] pUWpNHN NpUGpVHLEH .O|QE|] V]HP V]|JHNEO PiV HPEHUL WHYpNHQVpJHN LV YL]VJiOMiN XJDQH]HNHW D NpUGpVHNHW QHP XWROVy VRUEDQ D] LURGDORP pV D P&YpV]HWHN D ILOR]yILD D]RQEDQ N|]YHWOHQO NtVpUOL PHJ WLV]Wi]iVXNDW V DKRO OHKHW PHJYiODV]ROiVXNDW´ 2 inspirál <latin> ösztönöz, késztet 1  NH]GHWpQ $PL ILOR]yILD YROW HEE O D] pULQWNH]HWW D WXGRPiQRN OHJiOWDOiQRVDEE & YROW D] HNNRU PpJ QHP QHUWH HO NpVEEL NpUGpVHLYHO $PL V]DNWXGRPiQ ± MHOOHJ 3 önállóságát és diszciplináris elkülönülését a filozófiától. Egyszóval a filozófia nem OpWH]LN D W|UWpQHWL IHMOGpV NH]GHWpQ D WXGRPiQRNWyO HONO|QOW PyGRQ $ V]DNWXGományok kialakulásával párhuzamosan a filozófia is sajátos szaktudománnyá válik, aminek az a sajátossága, hogy az egyetemes összefüggés irányába halad, és a tudományok általános megismerési kérdései részét képezik a filozófiának is. De amilyen

mértékben szétválnak a tudományok és a filozófia, ugyanolyan mértékben szétválnak az általuk vizsgált kérdések is, mindegyiknek kialakul saját megközelítésmódja, sajátos tárgya. Röviden összefoglalva, a filozófia és a szaktudományok tárgya és egymáshoz való viszonya, állandó történeti evolúció4 közepette, folytonos változásban van. Ez  D] iOODQGy YiOWR]iV N|]|V IHMO GpVN OHJIRQWRVDEE YRQiVD H] EHIROiVROMD D ILOR]yILD fogalmi tartalmát is. Ha meg akarjuk határozni, hogy mi a filozófia tárgya, akkor  MRJJDO NpUGH]KHWMN KRJ PLNRU (UU O D W|UWpQHWLOHJ YiOWR]y WiUJUyO DGXQN QpPL  iWWHNLQWpVW D N|YHWNH] NEHQ pV HJEHQ PHJSUyEiOMXN PHJPXWDWQL PLN D] iOODQGy elemei a szakadatlan változásnak. 3 diszciplína <latin> tudományág, tudományszak 4 HYRO~FLy ODWLQ! IHMOGpV 2 2. fejezet: Görög filozófia Ember és természet a törzsi kozmológiákban és eredetmondákban. Görög teremtésmítoszok Mítosz és

tudomány A szofoszok A megismerés mint abszolút érték Hasznos-e a tudomány? Az arché Nyugalom és mozgás Milétosziak, püthagoreusok, eleaták Az atomizmus Szókratész: fordulat az etika felé. Platón ideaelmélete, természetfilozófiája; társadalomelmélete és megismeréselmélete. Arisztotelész és a szaktudományok megszületése A szubsztancia. Az antik szkepszis: erkölcs és tudás Az emberi civilizáció néhány ezer éves történetének és kibontakozásának LJD]L SHUVSHNWtYiMiW DNNRU OiWKDWMXN FVDN PHJ KD SLOODQWiVW YHWQN DUUD D] HOW|UWénetre, melyben ez a civilizáció gyökeredzik, és amelyben az emberi kultúra alapjai kialakultak. Ennek feltárása az antropológiai kutatás feladata; mérföldkövei változó   LG LQWHUYDOOXPRNDW MHO|OQHN NL (]HN D] LG WDUWDPRN HJUH U|YLGOQHN PLN|]EHQ D]  iOWDOXN NLMHO|OW V]DNDV]RNEDQ D] HPEHUL NXOW~UD V]HPSRQWMiEyO HJUH MHOHQW VHEE átalakulások mennek végbe. A huszadik század végének

antropológiája5 V]HULQW D] HOV NpW OiERQ MiUy Hm-  EHUIDM KRPLQLGD IDM N|UOEHOO  PLOOLy pYYHO H]HO WW MHOHQW PHJ $IULNiEDQ 0DJD D]  IHPOV|N PLQWHJ  $ NpW OiERQ MiUiVUD YDOy iWWpUpV D OHJiWWEE DQDWyPLDL pOHW N|UOEHOO KiURP pV IpO PLOOLiUG pYHV D )|OG|Q D] HOV PLOOLy pYH MHOHQWHN PHJ átalakulás, radikális eltérés a csimpánz anatómiájától (a medence formája teljesen    SULPLWtY NHV]N|]|N V]LOiQNRN NDSDUyN pV KDVtWyN HOWpU  PyGRVXO D W|U]V IHOpStWpVH pV D YpJWDJRN LV  (]W N|YHW HQ PDMG  PLOOLy pY P~OYD MHOHQQHN FVDN PHJ D] HOV  (EEHQ D] LG V]DNEDQ U|J]O  D] HQHUJLDIHOKDV]QiOiV V]HPSRQWMiEyO KDWpNRQDEE &  pOHWIRUPD DPHO D OHJVLEE N|]|VVpJL NpW OiERQ MiUiV PHOOHWW  D YDGiV]yJ MW|JHW lét létformája, és amely hatékony a táplálék együttes megszerzése és megosztása következtében. Itt alakulnak ki az utódgondozásnak azok a formái is, amelyek lényegesen hatékonyabbaknak bizonyultak a populáció

növekedése és a hordák WDQXOiVD V]HPSRQWMiEyO PLQW D] D]W PHJHO] IRUPiN $ homo erectus másfél-két & PLOOLy pYH HOWHUMHGW $IULNiQ NtYO PiU È]VLiEDQ LV YDGiV]RWW K~VW pV |VV]HJ MW|WW növényeket evett, beszélt, köveket pattintott bonyolult technikával, tizenegynehányIV FVRSRUWRNEDQ $JiQDN WpUIRJDWD NE DO QWW PHJ HOGHihez képest, és elérte a 900 cm3HW (YYHO SiUKX]DPRVDQ pV HQQHN PHJIHOHOHQ NHV]N|]HL LV &  XJUiVV]HU HQ IHMO GWHN $] HV]N|]WtSXVRN IRNR]yGy NLPXQNiOWViJD N|YHWNH]WpEHQ  PHJ HJ WXFDW V]HUV]iP NO|QE|]WHWKHW A homo sapiens átlagosan 1350 cm3-es agytérfogattal rendelkezik. Kialaku-  OiVD IpOPLOOLy pV  H]HU pY N|]|WW ]DMORWW OH -HOOHJ]HWHV IHMOHWW NpSYLVHO MH D  QHDQGHUY|OJL HPEHU DNL  H]HU pYYHO H]HO WW DODNXOW NL pV N|UOEHOO  H]HU pYH & W QW HO 1XJDW(XUySiWyO .|]HOHOHWLJ pV QpPHO i]VLDL WHUOHWHNHQ WHUMHGW HO   (QQHN D IHMO GpVL LG V]DNQDN HJHWHPHV KDMWyHUHMpYp YiOLN D NXOW~UD D

QHOY D jelek, a kollektív emlékezet ennek részét képezik; és az a sajátos, bonyolultabb & WHFKQROyJLD LV DPHO N|UOEHOO  QDJPpUHW  MHOOHJ]HWHV V]LOiQNHV]N|]W iOOtWRWW  HO     +DUPLQF|WH]HU pYYHO H]HO WW MHOHQW V YiOWR]iVRN MHOHQQHN PHJ D IHOV SDOHROLWLNXP 5 VNNRU & ~M HXUySDL OHOHWDQDJiEDQ VRKDVHP OiWRWW W|NpOHWHV NLYLWHO lásd például: Richard Leakey – Roger Lewin: Fajunk eredete, Gondolat K. 1986 3 &  JpS LV D] tM pV D Q O (]HN HJEHQ D] HV]N|]|N ILQRPDQ SDWWLQWRWW SHQJpN FVRQW pV DJDQFVQHUVDQDJRN UDMWXN pOHWK iOODWIDUDJYiQRN (NNRU V]OHWLN PHJ D] HOV ember társas intelligenciájának, eszközhasználatának és nyelvi képességeinek is a lenyomathordozói. Egyúttal a modern ember (homo sapiens fossilis) megjelenésé-   QHDQGHUY|OJLHNNHO YDJ NL&]WH NHW HVHWOHJ EHROYDGWDNH D] QHN D QRPDL DNL NHOHWU O QXJDWUD KDODGW YpJLJ D NRQWLQHQVHQ +RJ YDMRQ HJWW pOWH D] LWW pO újonnan érkezettekbe, erre

ma nincs definitív válasz. Az azonban bizonyos, hogy a követNH] NE  H]HULJ QpKiQ pYH]UHG D] XWROVy MpJNRUV]DN LGV]DND  NXOW~UiN |VV]HNDSFVROiViEDQ pV D PHOQHN yULiVL V]HUHSH YDQ D NO|QE|] népvándorlások kialakulásában.  ¶LSDURN¶ VRUD pV D $ MpJNRUV]DN HPEHUpQHN IHMOHWWVpJpW D] HJPiVW N|YHW & JRUV WHFKQROyJLDL ± P YpV]L YiOWiVRN MHOOHP]LN $ OpWUHKR]RWW WiUJDN VRNDViJD D & P YpV]L iEUi]ROiV LQWHQ]LWiVD pV JDNRULViJD SpOGiXO EDUODQJIHVWPpQHN PLQG arra mutatnak, hogy ekkorra a közös intelligencia nyelvi kifejezése rendkívül fejlett volt, hiszen e nélkül nem jöhettek volna létre ezek az alkotások. A fejlett nyelv –  IHMOHWW LQWHOOLJHQFLD ± QLOYiQYDOy NtVpU MHOHQVpJH D WiYROViJL NDSFVRODWRN QDJ száma, amit a tárgyak cseréjén át lehet nyomon követni.  0L N|YHWNH]LN HEE O" $] KRJ D] HPEHUUp YiOiV KRVV]~ IRODPDWD YpJpQ D neolitikumban (tízezer éve) már rendkívül fejlett eszközökkel, kommunikációval, nyelvvel,

tudattal, világképpel LGHROyJLiYDO UHQGHONH] N|]|VVpJHN D] ~JQHYH]HWW ’neolitikus társadalmak’ állnak fenn, amelyek a társadalmiság kialakulásának utolsó  HWDSMiW NpSYLVHOLN D] RV]WiOWiUVDGDOPDN OpWUHM|WWH HO WW (]HNQHN D] pOHWYLWHOH  YLOiJNpSH V]RNiV KLW pV QRUPDUHQGV]HUH PpOHQ EHIROiVROMD D] XWiQD N|YHWNH] kultúrák gondolkodását és világképét. E felfogásmód központi eleme a totemizmus6. (] D]W IHMH]L NL KRJ D] LOOHW N|]|VVpJ VDMiW PDJiW D WHUPpV]HW UpV]HNpQW JRQGROMD HO pV D]W KLV]L KRJ D]   iOODW W|U]VN YDJ QHP]HWVpJN QHPFVDN PDJiQ YLVHOL D] LGHQWLWiVXNDW NLIHMH] jegyeit, hanem közvetlenül azonos is evvel az állattal, például maga is medve. W H Rivers írja le ezt a gondolkodásmódot a melanéziai társadalom megfigyelése során:     VUO PLQWKD HPEHU PDMG LVPpW ~J PLQWKD ³ 0LNRU HJ PHODQp]LDLYDO D WRWHP VU O EHV]pOJHWQN DPHOW O V]iUPD]iViW OHYe]HWL DNNRU HJV]HU ~J EHV]pO HUU O D] állat lett volna. Ha

megpróbáltuk rögzíteni, mikor és hol ment végbe ez az átalakulás, csakhamar észre kellett vennünk, hogy abban, amit kihüvelyezhettünk, egyál-   & WDOiQ QHP W|UWpQW VHPPL iWDODNXOiV D W|UWpQHW K VpW NH]GHWW O YpJLJ HJLGHM OHJ   JRQGROWiN HO HPEHUQHN pV iOODWQDN 0LQGHQ HU IHV]tWpVQN KRJ VDMiW Qp] SRQWMDLQN szerinti világosságot és szabatosságot vigyünk a történetbe, csak annak bizonyítéka  OHV] D NLNpUGH]HWW PHODQp]LDL V]HPpEHQ KRJ HJiOWDOiQ QHP pUWMN D]W DPLU O V]y van.”   $PLU O V]y YDQ D] D WHUPpV]HWWHO YDOy D]RQRVViJQDN D PpOHQ J|NHUHG] tudata. Az ember egy a természettel, annak éppen úgy része, mint a szél vagy a víz Ez a gondolat jelen van minden természeti nép életében, úgyis mint jelenük, vagy úgy, mint múltjuk emléke. Ezek a gondolkodási formák és tartalmak megjelentek a görögség mitológiájában és eredet-mondáiban. $] HOV J|U|J W|U]VHN D] L H ,, pYH]UHG HOHMpQ QRPXOQDN EH NpVEEL

ODNóhelyükre, a Balkán déli részére, magukkal hozva mindazokat a képzeteket, amelyek   pYH]UHGHL VRUiQ KDOPR]WDN IHO $] LWW WDOiOW SUHKHOOpQ QpSHNHW NLDODNXOiVXN PHJHO ] 6 WRWHP LQGLiQ ± DQJRO! D WHUPpV]HWL QpSHN iOWDO VNQHN JRQGROW Q|YpQ YDJ iOODW LOOHWYH HQQHN YDODPLOHQ ábrázolása 4  SHODV]J WHUHPWps- PDJXNED ROYDV]WRWWiN PLWROyJLiMXNNDO HJHWHPEHQ $ N|YHWNH] mítosz tartalmazza mindazokat a mitológiai elemeket (mitologémákat) amik a természeti nép eredetének jellegzetes motívumai.  ³.H]GHWEHQ YROW D KiRV] (EE O HPHONHGHWW NL PH]tWHOHQO (XUQRPp D 0LQGHQVpJ  LVWHQQ MH GH QHP YROW KRO PHJYHWQLH D OiEiW (OYiODV]WRWWD KiW D] pJEROWWyO D WHn- gert, s egymagában táncolni kezdett a hullámokon. Dél felé táncolt, s szél kerekeGHWW D QRPiEDQ ÒJ OiWWD KRJ H] D V]pO YDODPL ~M pV |QPDJiEDQ OpWH] DPHly- & OHO PHJNH]GKHWL D WHUHPWpV P YpW 6DUNRQ IRUGXOW HONDSWD D] pV]DNUyO I~My V]HOHW sodorgatni kezdte a tenyere

között, és íme: megszületett Ophión, a nagy kígyó. Eurünomé tovább táncolt - egyre féktelenebbül -, hogy felmelegedjék, s Ophiónt YpJO LV HOIRJWD D NpMYiJ D] LVWHQQ OiED N|Up WHNHUHGHWW pV HJHVOW YHOH 0iUSedig az Északi Szélnek, amelyet Boreásznak is szoktak nevezni, megterméNHQ W KDWiVD YDQ (]pUW IRUGXOQDN VRNV]RU D NDQFiN KiWVy IHONNHO D V]pOQHN FVGU Qplkül is vemhesek lesznek. Így történt, hogy Eurünomé is teherbe esett b) Eurünomé erre galamb alakot öltött, leereszkedett a hullámokra, s amikor elérke-  SDUDQFViUD KpWV]HU D WRMiV   gyermekei, vagyis ami csak létezik e világon: a Nap, a Hold, a bolygók, a csillagok pV D )|OG D UDMWD OHY KHJHNNHO IROyNNDO IiNNDO Q|YpQHNNHO pV pOOpQHNNHO ]HWW D] LGHMH PHJWRMWD D 9LOiJWRMiVW 2SKLyQ D] LVWHQQ N|Up WHNHUHGHWW pV NLN|OW|WWH $ WRMiV NHWWpUHSHGW pV NLSRWWDQWDN EHO OH D] LVWHQQ együtt. c) Eurünomé és Ophión az Olümposz hegyére költöztek. Ophión azonban megha- 

UDJtWRWWD D] LVWHQQ W D]W iOOtWRWWD XJDQLV KRJ  WHUHPWHWWH YLOiJRW $] LVWHQQ nyomban a fejére taposott a sarkával, kitörte a fogait, és Ophiónt a föld alatti sötét & UHJHNEH V]iP ]WH d) Aztán mozgásba hozta a hét bolygót, s mindegyiket egy titanisz és egy titán alá rendelte. Theia és Hüperión a Nap, Phoibé és Atlasz a Hold, Dioné és Kriosz a Mars, Métisz és Koiosz a Mercurius, Themisz és Eurümedón a Jupiter, Téthüsz és ÏNHiQRV] D 9HQXV 5KHLD pV .URQRV] D 6DWXUQXV XUDONRGyMD OHWW $] HOV HPEHU SeGLJ 3HODV]JRV] D SHODV]JRN VH OHWW ÈUNiGLD I|OGMH V]OWH 8WiQD V]OHWWHN PpJ NHW NXQKyW pStWHQL PHJ PDNNRW HQQL 5XKiW W|EEHQ LV V 3HODV]JRV] PHJWDQtWRWWD   GLV]QyE UE O YDUUWDN PDJXNQDN (XEyLiEDQ pV 3KyNLV]EDQ PpJ PRVW LV LOHW YLVHl7 nek a szegények.” Mit is állít a világról ez a pelaszg teremtésmítosz? Létezik a világ kaotikus  GROJRN QHP NO|QOQHN HO HJPiVWyO (EEO D NiRV]EyO KR]]D OpWUH D UHQGHW D

WHUHPWpVLVWHQQ (XUQRPp QHYH MHOHQWpVH ¶PHVV]HYiQGRUOy¶  (] D] LVWHQQ PDJiQDN D UHQGH]HWWVpJQHN D OpWUHKR]yMD XJDQDNNRU D]RQEDQ NLIHMH]MH D WiUVDGDORPEDQ PHJQLOYiQXOy QXUDORPQDN LV  D OpWUHKR]yMD D] pJLWHVWHNQHN DNLN D NpVEEL PLWROyJLiNEDQ KRO iOODW KRO HPEHULVWHQHNNpQW LV V]HUHSHOQHN LWW D]RQEDQ QL pV IpUIL WLWiQRN iOODSRWD D UHQGQpONOLVpJ DPLNRU D NO|QE|] fennhatósága alá rendelt bolygókként léteznek. A görög tudomány kiindulópontja is a természet tanulmányozása. Ugyanazok  D PRWtYXPRN DPHOHN D WHUPpV]HWL QpSHN pUGHNO GpVpW D WHUPpV]HW MHOHQVpJHL IHOp fordították, kéVEE LV IHQQiOOQDN GH D] ~M pOHWN|UOPpQHN N|]|WW D WHUPpV]HWEHQ pUYpQHVO W|UvényV]HU&VpJHN UHQGV]HUHV MHOHQVpJHN PHJpUWpVH pV IHOWDOiOiVD D cél, mivel csak ezek alapján tudják a természeti folyamatokat saját céljaik érdekében kihasználni. Azaz a természethez való viszony mélyén egy újfajta megközelítésmód 7 in: Robert Graves: A görög

mítoszok I-II., Európa, 1982 I k 31 kk o 5  VSRQWiQ DXWRQyP UHQG JRQGRODWD IHOp KDODGQDN UHMOLN D WHUPpV]HWEHQ pUYpQHVO amely nélkülöz minden isteni vagy emberi befolyást. Ez persze ellentmond a kialakult vallásos-mitológiai elképzeléseknek, éppen ezért az új gondolatok  DNDGiORNNDO pV D N|]|VVpJ HOOHQiOOiViYDO LV NLGROJR]iVD HJV]HUUH WDOiONR]LN EHOV Mégis, az új felfogásmód kidolgozása nagyon hasznos a közösség szükségletei szempontjából, és ennek a közösség is tudatában van.   $] D NRUV]DN DPHOEHQ D WHUPpV]HWILOR]yILD OpWUHM|Q D] LG V]iPtWiVXQN HO WWL   V]pNKHOH D J|U|JVpJ HOV JD]GDViJLNXOWXUiOLV 9,, V]i]DG N|]HSpQ NH]G GLN (OV szövetségi rendszerének – a 12 ión város szövetségének – központja, Milétosz. Ez a  YiURV SHU]VD PHJV]iOOiViLJ L H  QDJMiEyO $WKpQ NpV EEL V]HUHSpW W|OW|WWH EH 8 a görögség egészén belül. Az itt létrejött eszmék az egész oikumenében szétáradtak, nem utolsó

sorban a perzsa hódítás hatására: az itt kibontakozott filozófiai  WDJMDL V]HPpOHVHQ YLWWpN WRYiEE D] iOWDOXN NLGROJR]RWW HV]PpNHW LVNROD HOPHQHNO A fennmaradt hagyomány szerint Thalész (kb. i e 640-550), a milétoszi iskola  NpSYLVHOMH HJ ~MIDMWD WXGiVW OpWUHKR]y E|OFV V]RIRV]  (JLNH D J|U|J  &  KpW V]RIRV]QDN DNLN DKKR] MiUXOWDN HOV WiUVDGDORP NLDODNXOiViQDN LG V]DNiEDQ P N|G hozzá, hogy az újfajta politikai rend, normák, törvények, tudás kialakuljon. Thalész  YROW DNL pSSHQ NHUHVNHGHOPL QHP MRJWXGyV YDJ SROLWLNXV KDQHP JD]GDJ NHUHVNHG sikereinek köszönhette vagyonát és azt is, hogy kereskedelmi útjai során találkozott   D] HJLSWRPL SDSRNNDO pV HOVDMiWtWKDWWD QHOYNHW pV WXGRPiQXNDW YROW D] HOV 9 JHyPHWUpV] ± D]D] I|OGPpU pV PpUWDQWXGyV 7KDOpV] WpWHO  YROW D] DNL   &  &  FVLOODJiV]DWL LVPHUHWHL DODSMiQ PHJMyVROW HJ YDOyV]tQ OHJ HJLSWRPL HUHGHW napfogyatkozást, ami i. e 585-ben következett be (a 48

Olümpiász 3 évében) 0LQG Ui PLQG D] W N|YHW NRUDL J|U|J WXGRPiQUD MHOOHP] D WHUPpV]HWL Iolyamatok közvetlen megfigyelése és napi feladatok megoldása is. A milétoszi iskola   HV]N|]|NHW WDJMDL D KDJRPiQ V]HULQW OpWUHKR]WDN KDMy]iVL WpUNpSHNHW LG PpU meghatározták újfajta mérési módszerek kidolgozása útján a piramisok magasságát, katonai-hadmérnöki feladatokat oldottak meg mint például folyók medrének átterelése stb. Thalész és a görög gondolkodók azt gondolják, - és ez a huszadik századig a tudomány általános felfogása marad -, hogy a tudás öncél, azaz olyan valami, ami nincs a közvetlen hasznosságnak alárendelve. A természeti jelenségek megismeré- & HPEHUL WHYpNHQVpJ VH iOWDOiQRV pUGHN HUN|OFVL V]HPSRQWEyO D OHJPDJDVDEE UHQG Az Igazság megragadása és kimondása a legnemesebb tett, nem függ az azt  NLPRQGy V]iUPD]iViWyO YDJ WiUVDGDOPL KRYDWDUWR]iViWyO V W D V]HPpOHV halhatatlanság eszköze is, hiszen az

igazság fennmarad kimondója halála után is. Ennek ellenére a köznapi görög gondolkodás számára az a kérdés is érdekes, hogy a tudománynak van-e valamiféle haszna. Az antik hagyomány szerint Thalész tettekkel bizonyította, hogy a tudomány önmagában hajthat hasznot, de a tudósok nem ezért a haszonért dolgoznak. (JV]HU DPLNRU D PHWHRUROyJLDL HOMHOHNEO NRUiQ IHOLVPHUWH KRJ My RODMWHrPpV tJpUNH]LN LGEHQ NLEpUHOWH D] RODMVDMWyNDW $PLNRU D]WiQ D My WHUPpV EHN|YHWNe-   ]HWW pV D WHUPHO NQHN VUJ VHQ V]NVpJN YROW VDMWyNUD PLYHO D] RODMERJyN késedelmes kisajtolása az olajtartalom csökkenését eredményezi), magas áron 8 oikumené <görög> emberlakta föld, a görög világ, a gazdasági tevékenységek színtere. 9 J|U|JO PLQGNHWWW MHOHQWL D V]y 6 továbbadta ezeket, így mutatva meg, hogy a tudás haszon forrása is lehet, de a tudósokat nem ez a cél mozgatja. A tudós a görög szóhasználat szerint a ’philoszophosz’. Ez

az összetett szó10 a  ¶E|OFVHVVpJHW V]HUHW W¶ MHO|OL tJ D ILOR]yIXV D E|OFVHVVpJ EDUiWMD DNLUH D] D  MHOOHP]  KRJ W|UHNYpVH D PHJLVPHUpV YDODPHQQL IRUPiMiUD LUiQXO $ VRN IRUPD 11 között van egy olyan, amelyik egy újfajta tudás, a természetfilozófia területére  LUiQXO 7KDOpV] pV LVNROiMD HO V]|U YRQMD YL]VJiODWD DOi D GROJRN |VV]HVVpJpQHN 12 mint egésznek a természetét és tesz kísérletet a világ racionális leírására.  (O V]|U YHWLN IHO DQQDN NpUGpVpW KRJ KRJDQ OpWH]LN D] DQDJL YLOiJ KRJDQ van az, hogy miközben az egyes dolgok létrejönnek és elpusztulnak, a dolog mint olyan létezése folytonos. Másképpen fogalmazva, miközben az egyes egyedek változnak, aközben minden változásuk ellenére is magukban hordozzák közös,  iOWDOiQRV YiOWR]DWODQ MHJHLNHW SpOGiXO D]W KRJ HPEHUHN IpUILDN YDJ Q N  NpUGpV WHKiW D N|YHWNH] KRJDQ OpWH]KHW D] iOWDOiQRV V]QWHOHQO pV $ I szakadatODQXO PLN|]EHQ D] W KRUGR]y HJHGHN P~OpNRQDN

$ PLOpWRV]L LVNROD válasza erre a kérdésre az arché13 felfogás kidolgozása. Az arché valamilyen VDQDJ DPHOEO PLQGHQ NLLQGXO pV DPHOEH PLQGHQ YLVV]DWpU PLN|]EHQ D OpQHJ - önmaga - változatlan marad. A görögök koncepciója szerint - és ez az egész antikvitás közös felfogása lesz   D NpV EELHNEHQ  D] DQDJL YLOiJ HOHPHNE O pSO IHO (]HNQHN V]iPD WHNLQWHWpEHQ  &  MHOHQLN PHJ PLQW & EHOiWQL KRJ H]HN LQNiEE D KDOPD]iOODSRWRNDW WHVWHVtWLN PHJ $]W JRQGROMiN WRYiEEi KRJ H]HQ HOHPHN YDODPHOLNpEO M|QQHN OpWUH D WRYiEELDN $]W DPLEO PLQGHQ NLLQGXO pV DPLEH PLQGHQ YLVV]DWpU WHNLQWLN DUFKpQDN NpVEEL ODWLQ V]yYDO SULQFtSLXPQDN YDJ V]XEV]WDQFLiQDN  $] DUFKpNRQFHSFLy HOV NLGROJR]yL N|]|WW YLWD ]DMOLN D] DUFKp PLEHQOpWpUO 7KDOpV] D] LVNROD PHJDODStWyMD D]W JRQGROMD KRJ D] VHOHP D Yt] (] D JRQGRODW MyO PHJIHOHO HJIHOO D Yt] IRQWRVViJiQDN D J|U|J|N HJ KDMy]iVEyO pO QpS V]iPiUD 0iVUpV]W D NpVEEL J|U|J WXGRPiQ LV D]W JRQGROMD KRJ WXODMGRQNpSSHQ

D] pOHW HOHPL IRUPiL D Yt]EO IDNDGQDN KLV]HQ HJ SRFVROD DPHOLN D] HV]pV QRPiQ YDQQDN NO|QEVpJHN GH DODSYHW HQ D I|OG D W ] D Yt] pV D OHYHJ HOHP 0D SHUV]H N|QQ keletkezik, néhány napon belül megtelik az élet és az elevenség mindenféle  pOOpQHNNHO QRPiYDO V]HPPHO IHOIHGH]KHW Arisztotelész, aki teljes mértékben megérti ennek a gondolatnak a fontosságát, & P&YpQHN W|UWpQHWL UpV]pEHQ UHQGNtYOL SRQWRVViJJDO IRJODOMD |VV]H  ¶0HWDIL]LND¶ FtP 7KDOpV] pV N|YHW L PRQGDQLYDOyMiQDN OpQHJpW  E|OFVHON N|]O OHJW|EEHQ ~J YpOHNHGWHN KRJ PLQGHQ GRORJ HJHGOL IHOYH DQa& N XJDQLV VHOHPQHN pV IHOYQHN D]W D YDODPLW QHYH]LN DPHOEO PLQGHQ OpWH] NHOHWNH]LN DPHOEO D GROJRN OHJHOV]|U M|QQHN OpWUH V DPHOEHQ YpJO PHJVHPPLVOQHN ³$] HOV JL OpQHJ  miközben a lényeg megmarad, de megjelenésében megváltozik. Éppen ezért azt hiszik, hogy semmi sem születik és semmi sem pusztul el, mivelhogy ugyanaz a természet szüntelenül &

YDJ |VV]HWHWW   PDJD QHP YiOWR]LN PHJ ( IHOY V]iPD pV mibenléte tekintetében a nézetek nem azonosak. Thalész például – az ilyen bölFVHOHW HOV P&YHOMH ± D YL]HW WDUWMD LOHQ HOHPQHN pV H]pUW iOOtWMD KRJ D I|OG D Yt]HQ OHEHJ 7DOiQ D]pUW MXWRWW HUUH D IHOWHYpVUH PHUW ~J OiWWD PLQGHQ GRORJ WiSOiOpND QHGYHV V PDJD D K LV D QHdPHJPDUDG 0HUW OpWH]QLH NHOO HJ EL]RQRV OpQHJQHN OHJHQ D] HJV]HU DPHOE O PLQGHQ HJpE NHOHWNH]LN PLN|]EHQ 10 ’philo-’ szóösszetételekben valaminek a szeretetét jelenti, ’szophia’ pedig tudást, bölcsességet 11 $ WHUPpV]HWILOR]yILD D WXGRPiQ HOV RV]WDWODQ IRUPiMDNpQW MHOHQLN PHJ D GROJRN N|]|V WHUPpV]HWpW meghatározó általánost tanulmányozza. 12 racionális <latin> ésszel felfogható, megragadható 13 DUFKp J|U|J! DQDJL SULQFtSLXPRW ¶VDQDJRW¶ MHOHQW 7 vesVpJEO HUHG pV DEEyO pO XJDQLV PLQGHQQHN D] D]  14 VDQDJD DPLEO NHOHWNH]LN  7HKiW 7KDOpV] HEE O DODNtWRWWD NL IHOIRJiViW YDODPLQW DEEyO

KRJ PLQGHQQHN D FVtUiMD QHGYHV WHr- & PpV]HW ´ Az iskola második tagja Anaximandrosz (i. e 611–546) azonban ellentmondást lát abban, hogy a víz egyszerre a négy elem egyike, ugyanakkor pedig arché is,  D]D] D] D NO|QOHJHV DQDJLViJ DPHOE O PLQGHQ WRYiEEL DQDJL OpWUHM|Q pV  DPHOEH SXV]WXOiVD XWiQ YLVV]DWpU PLQGHQ Yt]E O OHV] PDMG PHJV]LOiUGXO I|OGGp pV  OHYHJ Yp YiOLN PDMG KDOiOD XWiQ V]pWERPOLN pV ~MUD Yt]]p OHV]  (QQHN D] HOOHQWPRnGiVQDN D PHJROGiViUD HJ ~MIDMWD pU]pNHNNHO PHJ QHP UDJDGKDWy VDQDJRW feltételezett, amelyet ’apeiron’-nak, azaz határtalannak nevezett és amely vélemé- &  QH V]HULQW XJDQFVDN DQDJL MHOOHJ  GH D] pU]pNL YLOiJ DQDJDLWyO HOWpU  DQDJLViJX YROW $QD[LPDQGURV] WHUPpV]HWILOR]yILiMiW D] ~M JRQGRODWRN ]DYDUED HMW gazdagsága jellemzi. Gondolatai legtömörebb összefoglalását Hippolütosz adja:  GROJRN IHOYH YDODPLIpOH YpJWHOHQ WHUPpV]HW HEEO NHOHt YLOiJRN (] D WHUPpV]HW |U|NNpYDOy VRVHP |UHJV]LN PHJ

 V magába foglalja az összes világokat. Azt állítja, hogy a születés, az élet és az elmúlás ideje PHJ YDQ KDWiUR]YD 6]HULQWH D OpWH] GROJRN IHOYH pV VHOHPH D YpJWHOHQ pV HOV]|U KDVználta a kezdet (alapelv, arkhé) elnevezést. Ezenkívül még létezik az örökké tartó mozgás, DPHO D] HJHN NHOHWNH]pVpW LGp]L HO $ I|OG OHEHJ DQpONO KRJ YDODPL WDUWDQi )RUPiMD KDMORWW NHUHNGHG KDVRQOy HJ NRV]ORSKR] 6tN ODSMDLQDN HJLNpQ MiUXQN PL D PiVLN SHGLJ D miénkkel szemben áll. A csillagok tüzes karikák, amelyek a világW&]EO V]DNDGWDN NL H]W YiV]RQW OHYHJ ]iUMD N|UO (]HNEHQ D NDULNiNEDQ EL]RQRV IDMWD FVV]HU& Q OiVRN YDQQDN D ³$] YROW D IHOIRJiVD KRJ D OpWH] NH]WHN D] HJHN pV D EHQQN OHY csillagok ezeken keresztül láthatók. Mikor ezek a nyílások bedugulnak, fogyatkozások (napés holdfogyatkozások) következnek be A nyílások bezárulása és kinyílása miatt a Holdat egyszer növekedni, máskor fogyni látjuk. A Nap korongja

huszonhétszer nagyobb, (mint a földé és tizenkilencszer nagyobb), mint a Holdé. Legmagasabban a Nap korongja áll (utána a +ROGp  OHJDODFVRQDEEDQ SHGLJ D] iOOyFVLOODJRN pV D EROJyN NRURQJMDL iOODQDN $] pOOé-  QHN D 1DS iOWDO HOSiURORJWDWRWW QHGYHVVpJE O NHOHWNH]WHN .H]GHWEHQ D] HPEHU DPLNRU  PHJV]OHWHWW PiV iOODWRNKR] PpJSHGLJ D KDOKR] KDVRQOtWRWW $ V]HOHN D OHYHJ E O NLYiOy   LJHQ ILQRP IXYDOODWRNEyO NHOHWNH]QHN pV PR]JiVED M YH W|P|UOQHN D] HV N SHGLJ D I|OGQHN    D 1DS iOWDO HO LGp]HWW NLJ ]|OJpVHLE O M|QQHN OpWUH $ YLOOiPRN DNNRU M|QQHN OpWUH DPLNRU D  V]pO D IHOK NEH WN|]LN pV V]pWV]yUMD D]RNDW $QD[LPDQGURV] D QHJYHQNHWWHGLN ROLPSLiV] 15 harmadik évében született.”  $] DSHLURQ NpWVpJWHOHQO NLXWDW MHOHQWHWW PiVIHO O D]RQEDQ HJ ~M SUREOpPiW vetett fel: létezhet-e olyan anyagiság, amelyik az anyag többi formájának megismerésére alkalmas érzékek számára megragadhatatlan? A milétosziak, és még hosszú  LG Q

NHUHV]WO D OHJW|EE J|U|J ILOR]yILDL LVNROD pSSHQ D WHUPpV]HWWXGRPiQRNKR] való közelségük miatt, nem érzik feladaWXNQDN D] pU]pNL PHJLVPHUNpSHVVpJ rendszeres tanulmányozását. Ennek ellenére intuitíven megérzik ezt az ellentmonGiVW pV D] HEEO YDOy NLOiEDOiV PR]JDWMD D] LVNROD KDUPDGLN WDJMiW Anaximenészt (i e. 568-499), hogy olyan archét válasszon, ami a legkevésbé terhel ez a nehézség, & PDUDGMRQ (] D] DUFKp D OHYHJ DPHO D PDJD W XJDQDNNRU PpJLV DQDJL MHOOHJ nékeny mivoltával határozottan különbözik az anyag többi fajtájának konkrétabb   MHOOHJpW O $] HOPpOHW +LSSROWRV] |VV]HIRJODOiViEDQ D N|YHWNH] NpSSHQ KDQJ]LN  DONDWD D N|YHWNH] DPLNRU QXJRGW QHP pU]pNHOKHW HOOHQEHQ D KLGHJ D PHOHJ D ³$ OHYHJ nedvesség pV D PR]JiV N|YHWNH]WpEHQ pU]pNHOKHWYp YiOLN $ OHYHJ D]RQEDQ iOODQGyDQ mozog. Ha ugyanis nem mozogna, nem változnának meg azok a dolgok, amelyek változni V]RNWDN  $ V&U&V|GpV YDJ ULWNXOiV

N|YHWNH]WpEHQ PiV GRORJNpQW MHOHQLN PHJ +D PHJULt- 14 15 .RUDL J|U|J PDWHULDOLVWiN ± D WRYiEELDNEDQ RUDL 0&YHOW 1pS   R Korai 35. o 8 & &&  &    M|Q OpWUH PDMG Yt] KD WRYiEE V&U&V|GLN I|OG pV D OHKHW OHJQDJREE V&U&V|GpsEO NHOHWNH]QHN D N|YHN 7HKiW D NHOHWNH]pV OHJIRQWRVDEE HOOHQtétei a meleg és a hideg. A I|OG ODSRV pV D OHYHJEHQ ~V]LN ODSRVViJD N|YHWNH]WpEHQ XJDQtJ D OHYHJEHQ OHEHJ D 1DS D +ROG pV D] |VV]HV W|EEL W]HV FVLOODJRN LV $ FVLOODJRN D I|OGEO NHOHWNH]WHN PHUW D EHQQH OHY QHGYHVVpJ IHOV]iOORWW pV PHJULWNXOYD W&]]p DODNXOW DPLNRU SHGLJ D W&] D PDJDVED HPHONHGHWW OpWUHM|WWHN D FVLOODJRN $ FVLOODJRN WpUVpJpEHQ D]RQEDQ YDQQDN I|OGQHP& pJL NXOYD V]pWV]yUyGLN OpWUHM|Q D W ] $ V]pO YLV]RQW |VV]HV U V|G|WW OHYHJ  6 UtWpV iOWDO D OHYeJ E O IHOK testek) is, amelyek a többiekkel együtt végzik körforgásukat. Anaximenész azt állítja, hogy a csillagok nem a föld alatt mozognak, amint

mások tanítják, hanem a föld körül, éppen úgy, 16 ahogy a kalap IRURJ D IHMQN N|UO $ 1DS QHP D]pUW UHMW]LN HO pMV]DND  PHUW D I|OG DOi MXW KDQHP D]pUW PHUW D I|OG PDJDVDEE UpV]HL HOWDNDUMiN V PHUW D N|]WQN pV N|]|WWH OHY WiYRlság nagyobbodik. A csillagok azért nem melegítenek, mert roppant távol vannak Szelek DNNRU M|QQHN OpWUH DPLNRU D OHYHJ |VV]HV&U&V|GLN pV PHJWDV]tWYD PR]JiVED OHQGO D Oe-  KD PpJ MREEDQ |VV]HV&U&V|GLN pV W|P|UO IHOKW KR] OpWUH pV Yt]]p YiOLN -pJHV DNNRU   WHWW IHOKN PHJV]LOiUGXOQDN 9LOOiPOiV DNNRU M|Q OpWUH DPLNRU D IHOKNHW D V]pO HUHMH V]pWWpSL Amikor ezek szétszakadnak, ragyogó, tüzes fény villan fel. A szivárvány úgy keletkezik, hogy D QDSVXJDUDN D] |VV]HJOHPOHWW OHYHJUH KXOODQDN )|OGUHQJpV DNNRU YDQ DPLNRU D PHOHJ 17 pV D KLGHJ QDJREE YiOWR]iVW LGp] HO D I|OGEHQ (]HNHW WDQtWMD $QD[LPHQpV]´ YHJ NHOHWNH]LN DPLNRU D IHOK NE O OHFVXUJy Yt] PHJIDJ Ky SHGLJ DNNRU KD D QHGYHVVpJJHO

WHOí-   J|U|J ILOR]yILDL LVNROD DODSYHW W|UHNYpVH D 0LQGH]HNE O MyO OiWKDWy D] HOV WHUPpV]HWL IRODPDWRNDW D PR]Jy VDQDJEyO DNDUMiN OHYH]HWQL 0LQGHQ PHJiOODStWá- suk mögött a való világ érzéki megtapasztalása a kiindulópont. Ugyanakkor mindenütt a tapasztalásból kiindulva a természeti folyamatok racionális (ésszel,  JRQGRONRGiVVDO W|UWpQ PHJpUWpVpUH pV PHJPDJDUi]iViUD W|UHNHGQHN pV HEEHQ && QDJ V~OW NDSQDN D WHUPpV]HW GLDOHNWLNXV HOOHQWpWHL PLQW V U V|GpV ± ULWNXOiV KLGHJ és meleg. Felfogásuk másik jellegzetességét az anyag szakadatlan mozgásának érzéki tapasztalatokon alapuló általánosítása alkotja. A mozgás maga a filozófia és a fizika  HJLN N|]SRQWL SUREOpPiMD pV N|]SRQWL V]HUHSHW MiWV]LN D NpV EEL DQWLN ILOR]yILiEDQ  LV (JHO UH D PR]JiV pU]pNL WpQNpQW GH WHOMHVHQ iOWDOiQRVDQ OpWH]LN pV PLQW LOHQ  NHUO D YLOiJNpSEH .pV EE H] LV QDJ YLWiN DODSMD OHV]    $ N|YHWNH]  NRUWiUVDLUD pV XWyGDLUD LV MHOHQW

V KDWiVW WHY  J|U|J JRQGRONRGy az epheszoszi ’homályos’ Hérakleitosz (i. e 544–480), aki ugyan nem tartozik a  YRQDOiW YLV]L WRYiEE  D] HOV J|U|J  & P&YpEO PHOEHQ JDNUDQ QpPLOHJ WDOiQRVDQ V]LQWH MyVODWV]HU&HQ N|G|VHQ IRJDOPD] (QQHN D KRPiOQDN UpV]EHQ WXGRPiQIHMOGpVL RNDL YDQQDN HJ WXGRPiQ PLOpWRV]L LVNROiKR] GH PpJLV DQQDN I JRQGRONRGy DNLQHN  HUHGHWL W|UHGpNH PDUDGW IHQQ ¶$ WHUPpV]HWU O¶ FtP kezdeteinél általában még hiányoznak azok a világos és pontos fogalmak és jelentések, amelyek a szabatosság alapjai; részben talán szándékolt is.  +pUDNOHLWRV] D YLOiJRW V]DNDGDWODQ PR]JiVEDQ OHY QHN iEUi]ROMD DPHOHW 18 EHOV PpUWpNHN V]DEiOR]QDN (] D] DQDJL YLOiJEDQ OpWH] DXWRQyP WHUPpV]HWW|r-   PHJVHMWpVH  YpQ HOV “Ezt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, sem isten, sem ember, nem alkotta senki, KDQHP YROW PLQGLJ pV YDQ pV OHV] |U|NNp pO W&] DPHO IHOOREEDQ PpUWpNUH pV NLDOV]LN Ppr19 tékre.” 16 17 18

+LSSROWRV] pUWHOPH] KDVRQODWD H] D NDODS WNS QHPH]VLSND  Korai 43. o PpUWpN ILOR]yILDL IRJDORP! NODVV]LNXV GHILQLFLyMD V]HULQW PHQQLVpJLOHJ PHJKDWiUR]RWW PLQVpJ pV PLQVpJLOHJ PHJKDWiUR]RWW PHQQLVpJ LQWHUYDOOXPD WDUWRPiQD  PHOHQ EHOO D] iOWDOD NLMHO|OW GRORJ változatlan. Görög gondolkodók 1. kötet, Kossuth, 1992 - továbbiakban: Gg - 33o 29töredék 19 9 Felveti, hogy mi ennek a mozgásnak az oka, és azt a választ adja, hogy a  PR]JiV D] HOOHQWpWHNE O WiSOiONR]LN 0LQGHQ DPL D YLOiJEDQ YDQ V]DNDGDWODQXO & iWDODNXO $] iWDODNXOiV KRUGR]yMD pV D YLOiJ DUFKpMD QiOD D W ] DPHO PLQGHQW  iWDODNtW +pUDNOHLWRV] D YDOyViJ iOODQGy IHMO GpVpW pV YiOWR]iViW YL]VJiOMD )HQQPa- radt töredékeinek egy része ezt a sajátos, ellentétekben való mozgást mutatja be,  D]W KRJ KRJDQ OHKHWVpJHV D YDOyViJ NO|QE|]  HOOHQWpWHV ROGDODLQDN pV vonatkozásainak kölcsönös egymásrahatása.  $] HOOHQWpWHVUH FVLV]ROW LOOLN |VV]H pV D] HOOHQNH] E O D

OHJV]HEE LOOHV]NHGpV pV PLQGHQ D viszály által jön létre." gVV]HLOO SiURN HJpV] pV QHP HJpV] HJH] HOOHQNH] |VV]KDQg21 zó széthangzó, és minGHQEO HJ pV HJEO PLQGHQ 20  +pUDNOHLWRV]W HOV VRUEDQ D] HOOHQWpWHVHN HJVpJH pV N|OFV|Q|V IHOWpWHOH]HWt- sége érdekli. & $ KLGHJ GROJRN PHOHJV]HQHN D PHOHJ NLK O D QHGYHV PHJV]iUDG D V]iUD] PHJQHGYHVe- dik."22 Úgy látja a világ anyagi folyamatainak ez a központi eleme. Híres folyó ha-  IRUPiNEDQ PDUDGW IHQQ pV QDJRQ DONDOPDV DUUD KRJ PHJpUWVN VRQODWD NO|QE|] hogyan is gondolkodik.  8JDQD]RNED D IRODPRNED OpS NUH PiV pV PiV Yt] iUDG  9DJXQN LV PHJ QHP LV Ya- gyunk." Mit akar ezzel mondani ? Amikor azt mondja, hogy a víz más és más, akkor a dolgok állandó változását hangsúlyozza. Ha azonban csak a változás oldalt látjuk, akkor a kortárs filozófusnak, Kratülosznak lenne igaza, aki Hérakleitosz azon gondolatát miszerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a

folyóba, úgy értette és értelmezte, hogy egyszer sem léphetünk ugyanabba a folyóba, mert az mindig más. Kratülosz szerint tehát minden mindig más. Hérakleitosz szerint azonban nemcsak más, hanem ugyanaz is. Hiszen a folyó a benne áramló víz változásai közepette éppen azáltal tartja meg ön-azonosságát, hogy mindig ugyanDQQDN D Yt]J&MW & WHUOHWQHN D J MW MH KRJ YL]H PLQGHQ FVHSSMH QHPFVDN NO|QE|]LN D W|EEL  & FVHSSW O KDQHP HJVpJEHQ LV iOO H]HNNHO D]iOWDO KRJ XJDQDEEDQ D Yt]J MW mederEHQ MXW HO D WHQJHUEH +pUDNOHLWRV] WHKiW D] HJVpJ pV D NO|QE|]VpJ egységének az állásSRQWMiW YDOOMD *RUJLiV] SHGLJ D] DEV]RO~W NO|QE|]VpJpW Hérakleitosz vagyunk is és nem is vagyunk megjegyzése kiterjeszti ezt a gondolatot az emberi létre, mely a keletkezés és elmúlás ellentétének folytonos megvalósulása. Hérakleitosz gondolkodását áthatja a korábbi kultúrák gondolkodásmódjában   GLDOHNWLND D] D JRQGRODW KRJ

PLQGHQ V]LQWpQ QDJRQ HU WHOMHVHQ MHOHQOHY ellentétek viszonyában valósul meg. Ezzel a gondolattal találkozhatunk a kínai kultúrában, amelyben a világot meghatározó két ellentétes pólus, a yin és yang  N|OFV|Q|VHQ IHOWpWHOH]L HJPiVW YDJ D NpV EEL J|U|J JRQGRONRGyN HJLNpQpO & PiVLNiQiO DKRO H] D] HOOHQWpW PLQW V]HUHWHW pV J O|OHW YDJ HJHVOpV pV V]pWYiOiV jelenik meg. (például Empedoklésznál, i e 483-423) 20 Gg. 32/8 Gg. 32/10 22 Gg. 41/131 21 10 Hérakleitosz azonban nem áll meg a világfolyamat értelmezésében az ellen- & WpWHN IHOPXWDWiViQiO KDQHP D]W JRQGROMD KRJ D QDJ HJpV] P N|GpVH P|J|WW YDQ valami, ami ezt a rendet megteremti. Ez a valami a logosz "egy a bölcs dolog: felfogni az értelmet, amely kormányoz, áthatva mindenen mindent." 23 Hérakleitosz nem tisztázza pontosan, hogy mi ez a logosz, de azt gondolja, hogy a tudás útja ennek a megragadásához vezet. Azt gondolja, hogy megértett valami fontosat, amit

polgártársainak is tudtára adott, amit azoknak is meg kellett volna értenie, de mert restek a gondolkodásra és a megismerésre, örökké tudatlanok maradnak a legfontosabban.  EiU D ORJRV] H] |U|NUH NpSWHOHQHN pUWHOPHWOHQVpJNEHQ IHOIRJQL D] HPEHUHN HO EE LV PLQW hallották volna, s azután is, hogy már meghallották. Mert bár minden e szerint a logosz szerint lesz, mégis olyanok, mintha nem vennének tudomást róla, mikor megismerkedni kezdeQHN RO V]DYDNNDO pV WpQHNNHO DPLOHQHNHQ pQ YpJLJYH]HWHP NHW I|OIHMWYH PLQGHQW WHUPészete szerint és megmagyarázva, hogyan van A többi ember azonban észre se veszi, amit ébren tesz, ugyanúgy, ahogy elfelejti, amit alva - bár a logosz közös úgy él a sok ember 24 mintha külön gondolkodása volna. Mi hát ez a logosz? Hérakleitosz azt gondolja - vagy inkább sejti -, hogy a logosz valamiféle értelem, értelmes rend, ami jelen van az egyes ember gondolkodásában és magában az anyagi világban is. Hogy ez az

értelem a világ lényege,  DIHO O QLQFVHQHN NpWVpJHL H KRJ H] D OpQHJ YDODPLIpOH LVWHQ pUWHOPHH DYDJ D világ maga egy értelmes egész, egy értelmes Lény, ezt nem tudja vagy nem akarja  &  GROJRW JRQGRO HO YDODPLIpOH YLOiJOHONHW DPL QHP LVWHQ QHP IJJHWOHQ pOOpQ KDQHP PLQGHQEHQ MHOHQOHY EHOV OpQHJLVpJ (J ILOR]yILDL P&V]yYDO NLIHMH]YH valóV]tQ&OHJ  D SDQWHLVWD iOOiVSRQW HOV NLGROJR]yMD YDJ IHOWDOiOyMD WLV]Wi]QL 6]|YHJHLE O D] W QLN NL KRJ YLOiJOiWiViEDQ HJ RUJDQLNXV HJVpJEHQ OHY 25 Hérakleitosz nagyon élesen vetette fel annak kérdését, amit mozgásproblémának hívunk. Minden szakadatlan mozgásban van, a mozgás alapja az ellentétes elemek kölcsönhatása. Az az iskola, amelyik közvetlenül Hérakleitosz tanítására reagál, látszólag a mozgás lehetetlenségének az álláspontját képviseli, valójában azonban ezen a problémakörön messze túlmegy és a megismerés alapjainak kérdését feszegeti. Ez az iskola az eleaták

(eleaiak) iskolája, melynek megalapítója Parmenidész, aki i. e 51526 körül született Parmenidész alapgondolata az, hogy lehet találni olyan bizonyosságot, amelyik az érzéki megismerés bizonytalanságai, a folytonosan változó világ változásával szemben a gondolkodás és a tiszta ész bizonyosságát állítja. Parmenidész és társai vitatják, hogy az ember kétféle megLVPHU NpSHVVpJJHO UHQGHONH]LN D] pU]pNHOpVVHO és a gondolkodással. Érzéki tapasztalataink a bizonytalanságot szolgálják, csak vélekedések; hiszen a dolgok állandó változásaik közepette másnak és másnak & & EL]RQRVViJ PHJUDJDGiViUD W QQHN $ JRQGRONRGiV D]RQEDQ NpSHV D] HJ|QWHW & KD D GROJRN PLQGLJ HJ|QWHW HN pV D]RQRVDN DNNRU D] HOOHQWPRQGiV OHKHWHWOHQ $] 23 Gg. 34/41 uo. 25 panteizmus <görög> minden isten, azaz isten a természetben létezik, attól nem független 26 más forrás szerint i. e 540 körül 24 11 igazság tehát az ellentmondás

kizárásán keresztül ragadható meg. Az, ami mindig más, az soha nem lehet igaz; az, ami mindig azonos önmagával - tehát ellentmondásmentes - az az igaz.  0LQGHEE O D] N|YHWNH]LN KRJ D /pW LJD]ViJD FVDN HOJRQGROKDWy GH QHP  WDSDV]WDOKDWy eSSHQ H]pUW D] LJD]ViJ PHJLVPHUpVpQHN N|UpE O D] pU]pNL tapasztalatot ki kell zárni és helyére az elvont, absztrakt gondolkodást kell állítani. A gondolkodás az igazságot, a tapasztalat csak a látszatot ragadhatja meg. Mindezek & WpWHO PHJIRJDOPD]iViKR] YH]HWWHN ,OHQ  OpWH]LN D QHPOpWH] QHP OpWH]LN´ +LV]HQ KD D JRQGRODWRN QpKiQ HJV]HU 3DUPHQLGpV] KtUHV HOYH KRJ D ³OpWH]  LV OpWH]QH DNNRU H] HOOHQWPRQGiVUD YH]HWQH WHKiW H] D WpWHO KDPLV D]D] D QHPOpWH] QHP OpWH]KHW 7RYiEEi D 9LOiJ PR]GXODWODQ YiOWR]DWODQ |U|N (J (] D] (J D OpWH] DPHO QHP iOOKDW UpV]HNEO QHP PR]RJKDW PHUW KD D QHPOpWH] mozogna az már ellentétet tételezne fel, azaz részeket feltételezne. A Világ gömb alakú, mert a gömb

tökéletes forma, amelynek mindenütt van kezdete és sehol sincs kezdete; rajta kezdet és vég egy és ugyanaz, ezért különbség és ellentét nélkül való. Parmenidész elveinek eredeti, verses kifejtésén túl ránk maradt tekintélyes számoszi tanítványának, Melisszosznak, a híres politikusnak és flottaparancsnoknak  UHQGNtYOL V]HOOHPL HU W VXJiU]y |VV]HIRJODOiVD D] HOHDLDN WDQDLUyO  ³ +D QLQFVHQ VHPPL PLW EHV]pOMQN HUU O ~J PLQWKD YROQD" +D SHGLJ YDQ YDODPL DNNRU vagy keletkezik, vagy mindig van. Ha keletkezik, vagy attól kell keletkeznie ami van, vagy    D OpWH]EO PHJ & D OpWH] QHP NHOHWNH]LN KDQHP |U|NNpYDOy H QHP LV IRJ HOHQpV]QL D OpWH] PHUW QHP OHKHW KRJ D OpWH] QHPOpWH]Yp YiOWR]]pN H]W D IL]LNXVRN LV EHLVPHULN GH OpWH]Yp VHP tJ XJDQLV PHJLQWFVDN PHJPDUDGQD pV QHP SXV]WXOQD HO 7HKiW D OpWH] QHP NHOHWNH]HWW pV DWWyO DPL QLQFV H D QHPOpWH] E O QHP LV NHOHWNH]KHW VHPPL OpWH] pSSRONHYpVEp PHUW DNNRU D] QHP

YROQD V]iUPD]iV KDQHP HJV]HU HQ OpWH]pV (QQpOIRJYD nem fog elenyészni. S ennélfogva örökké volt és örökre lesz 2. De mivel annak, ami keletkezett, van kezdete, annak, ami nem keletkezett, nincsen A  QHP NHOHWNH]HWW pV HQQpOIRJYD QLQFVHQ NH]GHWH 7RYiEEi DPL HOHQpV]LN DQQDN YDQ  enyészeten, vég nélkül is való; aminek pedig se kezdete, se vége, az végtelen; ennél fogva a OpWH] YpJWHOHQ  +D SHGLJ YpJWHOHQ DNNRU HJ~WWDO HJ LV PHUW KD NHWW YROQD QHP OHKHWQH YpJWHOHQ KaQHP HJPiV N|]|WW YpJN pV KDWiUDLN YROQiQDN D OpWH] D]RQEDQ KDWiUWDODQ WHKiW QLQFVHQHN W|EE OpWH]N HQQplIRJYD D OpWH] HJ OpWH] YpJH PtJ HOOHQEHQ DPL QHP HQpV]LN HO DQQDN YpJH VLQFV 7HKiW D OpWH]  DPLQW NtYO iOO D] 4. Ámde ha egy, akkor mozdulatlan is; mert ami egy, az önmagához mindig hasonló; az nem veszthet és nem nagyobbodhat, sem a dolgok állapotának, és rendjének megfordultával át nem alakulhat, fájdalmat nem érezhet, csapás nem érheti. Mert, ha bármi

ezek közül megtörténnék vele, már nem volna egy; mert amire bármiféle mozgás hat, az egyik állapotból a   PiVLNED YiOWR]LN iW iPGH D] LG N YpJWHOHQMH yWD VHPPL D OpWH] Q NtYO QHP YROW H] WHKiW 27 nem fog megmozdulni.” -yO OiWKDWy KRJ D] HOHDWiN PHJK|NNHQW pV ~MV]HU& PHJiOODStWiVDL pOHV Hllentétben állnak minden empirikus tapasztalattal. Ugyanakkor azonban iskolájuk az  HOV  DPHOLN NRPRODQ NH]GL YL]VJiOQL WDSDV]WDODW pV JRQGRONRGiV YLV]RQiW $]W hogy az ellentmondás tarthatatlan, Parmenidész és tanítványa Zénón széles körben próbálja meg bizonyítani. Ennek a bizonyításnak termékei az eleai Zénón híres DSyULiL DPHOHNHW D] DWKpQL DJRUiQ D ILJHO SROJiURN J&U&jében fejtett ki. Az 27 Gg. 93/1-5 12 apóriák olyan logikai ellentmondást felszínre hozó paradoxonok, amelyek maguk is az ellentmondás feloldhatatlanságának illusztrációi. Több híres apória maradt ránk    D NpWV]HUHVpYHO DUUyO KRJ

$FKLOOHXV] D JRUVOiE~ K V QHP pUKHWL XWRO D YHOH YHUVHQW IXWy WHNQ V EpNiW YDJ D VWDGLRQ DSyULiMD PHO V]HULQW D WiYROViJ IHOH HJHQO  Q O DSyULiMD IHMH]L NL   NLOWW Q OYHVV]W PLQGLJ D]W WDSDV]WDOMXN KRJ D Q OYHVV]W DONRWy SRQWRN D Q OYHVV] HJ PpJLV PRQGDQLYDOyMXN OpQHJpW OHJMREEDQ D UHSO =pQyQ V]HULQW EiUPLNRU YL]VJiOXQN LV HJ OHYHJ EHQ UHSO ponthalmaz, amely a tér bizonyos darabját tölti ki) mindig lokalizálhatók a térben. Ha a tér egyre kisebb darabkáit vizsgáljuk, mindig azt tapasztaljuk, hogy ott is  SRQWMDL 7HWV]OHJHVHQ V]&N LQWHUYDOOXPRNLJ WRYiEE PHJWDOiOKDWyDN D Q OYHVV] bonthatjuk ezt a teret és még mindig azt tapasztaljuk, hogy itt is megtaláljuk a  HJHV SRQWMDLW D]D] D Q OYHVV] VRKD QLQFV PR]JiVEDQ  Q OYHVV] (J GRORJ PHOQHN HOHPL GDUDEMDL KR]]iUHQGHOKHW HN D WpU PHJKDWiUR]RWW SRQWMDLKR] D]W betöltik, az nem mozog, hanem áll.) Tehát - mondja Zénón - a mozgás létezésének állítása önmagában is ellentmondás,

hiszen egy dolog vagy mozog, vagy nyugalom-  HJLGHM&OHJ HJV]HUUH QHP iOOKDW IHQQ EDQ YDQ D NHWW  Q O DSyULD IXQNFLyMD YLOiJRV 5iPXWDW DUUD KRJ D PR]JiV $ ]pQyQL UHSO fogalma ellentmondást hordoz: egyszerre állítja a mozgás és a nyugalom fennállását. A végcél világos: nemcsak a mozgás fogalmával van probléma, hanem magával az érzéki tapasztalattal, amelyik ellentmondások felé sodor bennünket. A hagyo-  PiQ V]HULQW =pQyQ HO DGiVD N|]EHQ D KRUGyMiUyO KtUHV LRJHQpV] D FLQLNXV  ILOR]yIXV IHOSDWWDQW pV SURYRNDWtYDQ IHODOi MiUNiOW D V]yQRN HO WW H]]HO NtYiQYiQ kifejezésre juttatni, hogy mégiscsak létezik a mozgás. Zénón apóriájában azonban &  QHP HJV]HU HQ D PR]JiV pU]pNL WpQNpQW YDOy OpWH]pVpU O KDQHP ORJLNDLODJ ellentmondásmentes fogalmáról van szó; ezt pedig a mozgás érzéki-tapasztalati létezésével nem lehet sem cáfolni, sem igazolni. Arisztotelész, aki elmélyülten  WDQXOPiQR]WD HO GHL KDJDWpNiW ~J

WDOiOWD KRJ HEEHQ D YLWiEDQ DPHOLN D milétosziak és az eleaták között lezajlott, a legfontosabb filozófiai kérdések egész  VRUD YHW GLN IHO pV PLQGH]HN N|]O D OHJIRQWRVDEE HUHGPpQ D YpJWHOHQ IRJDOPiQDN  D PHJUDJDGiVD (PH IHOLVPHUpVpW )L]LNiMiEDQ N|YHWNH] NpSSHQ IRJDOPD]]D PHJ  ³0LQGHQ GRORJ XJDQLV YDJ DODSHOY YDJ DODSHOYE O YDOy D YpJWHOHQQHN D]RQEDQ QLQFVHQ alapelve, mert ez határt szabna számára. Továbbá a végtelen, minthogy alapelv, nem teremtett és nem mulandó, hiszen ami megszületik, az szükségképpen véget is ér, s a vég teljes pusztulást jelent. Ezért az a felfogásunk, hogy az alapelvnek nincsen alapelve, hanem  D] DODSHOYH D W|EEL GRORJQDN PDJiED IRJODO PLQGHQW pV PLQGHQW LUiQLW DPLQW H]W PLQGazok állítják, akik a végtelenen kívül nem fogadnak el más okokat, . Amint Anaximandrosz  iOOtWMD H] D YpJWHOHQ D] LVWHQVpJ D ³KDOKDWDWODQ´ pV N NLYiOWNpSSHQ |W EL]RQ WpNiW OiWMiN DPD KLWNQHN KRJ OpWH]LN YDOaPLOHQ YpJWHOHQ (

EL]RQ WpNRN  $] LG DPHO WXGYDOHYOHJ KDWiUWDODQ  $ PHQQLVégek osztása; a matematikusok ugyanis alkalmazzák a végtelent. 3) A keletkezés és a SXV]WXOiV FVDNLV ~J PDUDG IHQQ KD YpJWHOHQ D] D GRORJ DPHOEO D NHOHWNH] V]iUPD]LN pV D OHJW|EE WHUPpV]HWE|OFVHO ³HOSXV]WtWKDWDWODQ´ 4) Továbbá mindaz ami véges, mindig valamihez viszonyítva véges, ezért, ha egy dolgot szükségképpen mindig egy másik dolognak kell határolnia, semmiféle határ sem lehet. 5) De a legjobb és legfontosabb (bizonyíték), amely mindenkit egyaránt meggondolkoztat, az, hogy a gondolkodásnak nincsenek korlátai, a szám szintén végtelennek látszik, s annak látV]DQDN D V]iPWDQL NLWHUMHGpVHN pV D] pJ NOVHMH LV 0LQWKRJ D NOV YLOiJ YpJWHOHQ YpgWHOHQQHN WHNLQWKHW 28  D] DQDJ pV D YLOiJRN LV´28 Korai 37. o 13 A görög gondolkodói paletta sajátos színfoltját alkotják a püthagóreusok. Püthagorász L H  6]iPRV] V]LJHWpUO NHUOW D GpOLWiOLDL .URWyQED pV

LWW & PHJDODStWRWWD VDMiW PLV]WLNXV YDOOiVRV WLWNRV V]HNWiMiW DPHO D WUiN HUHGHW orfizmust29 kapcsolta össze a keleti ereGHW OpOHNYiQGRUOiVUyO V]yOy WDQtWiVVDO & valamint a matematikai tudománnyal és számmisztikával. A püthagoreusok hittek a lélekvándorlásban és a lélek tisztaságának fenntartása érdekében foglalkoztak matematikával és geometriával. 7DQtWiVXN N|]pSSRQWMiEDQ D V]iP iOORWW $ V]iP HJIHOO ~J MHOHQW PHJ V]ámukra, mint az anyagi világ alkotórésze. A világon minden szám és harmónia, mondták, és ezt úgy értették, hogy a szám tulajdonképpen atom, azaz egy  SRQW PHOQHN PHJVRNV]RUR]iViEyO pSOQHN IHO D] HJHV NLWHUMHGpVVHO UHQGHONH]   OpWH] N (EEHQ D] pUWHOHPEHQ D] (J HJpV] V]iP~ W|EEV]|U|VH D YLOiJ PLQGHQ  HOHPL pStWN  OpWH] MH $ V]iP LO PyGRQ PLQW DWRP  WRYiEE QHP RV]WKDWy YpJV szerepelt, amelynek elemei között számokkal leírható arányok tartják fenn a kap-  FVRODWRW (]W ~J NHOO pUWHQL KRJ D

SWKDJRUHXVRN D] HOV N DNLN IHOLVPHULN KRJ D húr fizikai hossza és az általa meghatározott hangmagasság között összefüggés van, azaz a matematikai arány (például a 4/3 = kvint) kapcsolatot teremt a hosszúság és hangmagasság között. Ugyanakkor azt is gondolják, hogy a   WDJMD VDMiWRV HOOHQWpWSiURNDW IHMH] NL  $] WHUPpV]HWHV V]iPRN HOV 1 a páratlan és páros, a 2 a határolt és a határtalan, a 3 a jó és a rossz, a 4 a jobb és a bal, az 5 az egy és a sok, a   D IpUIL pV D Q L HOY D 7 az egyenes és a görbe, a 8 a négyzet és a téglalap, a 9 a fény és a sötétség, a 10 pedig a nyugalom és a mozgás ellentétét hordozza. A püthagoreus gondolkodás számára fordulópontot jelentett, hogy felfedezték a √2-t, azon a módon, hogy felismerték: egy négyzet oldalát és átlóját nem lehet összemérni; egymásnak nem egész számú többszörösei, azaz nem állnak véges számú pontból. Ez azt jelentette, hogy a világuk anyagát

alkotó szám nemcsak  D] HJpVV]iP~ W|EEV]|U|VH OHKHW D] HJQHN D]D] QHP PLQGHQ V]iP iOOtWKDWy HO  HJVpJ HJpV] V]iP~ PHJVRNV]RUR]iVDNpQW (EE O V]iPXNUD D] N|YHWNH]HWW KRJ az Egy nem lehet a világ elemi atomja, tehát egyáltalán nem lehet atom. Számukra tehát a √ IHOIHGH]pVH YDOyViJRV WXGRPiQRV NDWDNOL]PiW MHOHQWHWW DPHOEO FVDN egy kiutat találtak, találhattak: ez a szám-atom fizikai felfogásáról való letérés, és a V]iPQDN PLQW DUiQQDN PLQW HOYRQW QHPIL]LNDL OpQHJQHN D IHOIRJiVD (JV]HU&b- & YROW D V]iP D IL]LNDL EHQ IRJDOPD]YD NRUiEEDQ V]iPIHOIRJiVXN IL]LNDL MHOOHJ valóság anyagi atomja volt. Baljós felfedezésük után szám-fizikájuk elvesztette értelmét és világfelfogásuk alapja absztrakt-matematikai lett, azaz a szám már nem  YROW DQDJL OpWH]  %L]RQRV V]HPSRQWEyO H] D]W HUHGPpQH]WH KRJ D IL]LNDL világhoz kötöttségük helyébe egy spekulatív-matematikai felfogásmód lépett. Ez D]RQEDQ QDJRQ WHUPpNHQQHN EL]RQXOW

eSSHQ PHUW QHP N|W|WWH 29 NHW D] pU]pNL orfizmus - a túlvilági életre vonatkozó titkos trák tanítás 14 fizikai szféra, szabadon felvethettek olyan kérdéseket, mint hogy hogyan létezhet egy olyan világegyetem, amelynek középpontja nem a Föld, még csak nem is a Nap, & KDQHP YDODPLOHQ N|]pSSRQWL W ] Spekulatív-számmisztikai felfogásuk persze néha különös gondolatok irányáED LV HOYLWWH NHW LOHQ YROW SpOGiXO D] D] HONpS]HOpVN KRJ D W|NpOHWHV V]iPRN segítségével meghatározzák, hány világegyetem létezik. A maguk által felvetett kérdésre világos válasszal szolgáltak: 183. Miért pont ennyi? Mert a legtökéletesebb  ROGDO~ KiURPV]|J D OHJV]HEE JHRPHWULDL VtNLGRP HQQHN PLQGHQ LGRP D] HJHQO szöge 60 fokos, szögeinek összege tehát 180 világot jelöl ki, hiszen a világ is egy  pV PLQGHQ FV~FVKR] LV WDUWR]LN PpJ HJ YLOiJ D]D] LQQHQ HUHG D W|NpOHWHV OpWH] 183. Természetesen nem emiatt vált a püthagoreus gondolkodás

az antik tudományosság legfontosabb hordozójává. Éppen fordítva, Püthagorász halála után egyre nagyobb mértékben vesztette el misztikus szekta jellegét, és az i. e IV század  V]iPHOPpOHWL pV JHRPHWULDL WXGiVXN IROWiQ HJUH LQNiEE D J|U|J WXGRPiQRVViJ OHJIRQWRVDEE NpSYLVHOLYp YiOWDN 9DQQDN N|UQpNpUH HJUH MREEDQ NLWHOMHVHG közöttük orvosok. Vannak, akik boncolnak Vannak közöttük nagy számban FVLOODJiV]RN N D] HOVN DNLN IHODGWiN D OHFNpW D NRU FVLOODJiV]DL V]iPiUD építsenek fel egy olyan világmodellt, melyben nem a Föld és nem is a Nap a középpont és amelyben meghatározott arányok és égi szférák vannak. A püthagoreus matematika számtalan felismerése bekerült Euklidész geometriájának tételei sorába. A püthagoreus matematika az i. e V század közepére egy sereg olyan tételt fogalmazott meg, amelyek Euklidész30 könyveiben kaptak részletesebb kifejtést. & P&YpQHN 9,,,; N|QYHL YDQQDN WHOH SWKDJRUHXV &

HOPpOHWHNNHO pV IRJDOPDNNDO PLQW SpOGiXO D] DUiQHOPpOHW D V]iPWDQL D .O|Q|VHQ (XNOLGpV] (OHPHN FtP HUHGHW mértani- és a harmonikus középarányos fogalma, az egység és szám meghatározása, a páros és páratlan számok megkülönböztetése; a törzs (= prím)- és összetett számok megkülönböztetése; a perfekt-, a baráti- és az idomszámok megkülönböztetése stb. Ebben az értelemben a püthagoreus matematikában együtt jelenik meg a geometria és a számelmélet. Láthattuk, hogy a püthagóreusok egyszer már felfedezték az atomizmust,  D]RQEDQ D] LVPHUW QHKp]VpJHN PLDWW OHWpUWHN HUU O D] iOOiVSRQWUyO (] D]RQEDQ D] atomista gondolkodásnak csak a kezdetét jelentette: egy olyan nagyhatású  PHJMHOHQpVH YROW DPHOLN PLQG D] DQWLNYLWiVEDQ PLQG D PRGHUQ WHUPpV]HWWXGRPiQ ;; V]i]DG HOHMpLJ WDUWy IHMOGpVében rendkívüli JRQGRODWQDN D] HOV hatásúnak bizonyult. Az atomizmus alapgondolata az, hogy az anyag önmaga oka; és hogy a tovább nem

osztható elemi struktúrái végtelen létezésben és mozgásban, bonyolultabb, összetettebb, érzékileg megragadható struktúrákat hoznak létre. Ez az atomizmus démokritoszi - leukipposzi vonalának kiindulópontja. /HXNLSSRV]UyO QHP VRNDW WXGXQN D J|U|J KDJRPiQ V]HULQW  YROW Démokritosz PHVWHUH GH HJHWOHQ P&YH VHP PDUDGW IHQQ D] XWyNRUUD pPRNULWRV] PXQNiVViJD WHYpNHQVpJH pV P&YHL D]RQEDQ MyO LVPHUWHN. I e 470-361 között élt,  D WUiNLDL $EGHUiEDQ V]OHWHWW HEEHQ D JD]GDJ IRUJDOPDV NHUHVNHG YiURVEDQ 30 görögösen a neve Eukleidész 15  pPRNULWRV] JD]GDJ FVDOiGEyO V]iUPD]RWW DQDJL N|UOPpQHL OHKHW Yp WHWWpN KRJ egész életét tudása gyarapításának szentelje. Személyes sorsával példázza, hogy LJD] $ULV]WRWHOpV] PHJMHJ]pVH PLV]HULQW D WXGRPiQ P&YHléséhez legfontosabb   IHOWpWHO D V]DEDG LG  pPRNULWRV] H]]HO E YHQ UHQGHONH]HWW pV V]HPpOpEHQ   |VV]HJ] MpYp YiOW NRUD WXGRPiQRVViJiQDN )RUUiVDLQN V]HULQW KRVV]DEE LG W

W|OW|WW Egyiptomban és Keleten, ahol elsajátította mindazokat a tudományos ismereteket, DPHOHN LWW OpWUHM|WWHN 7XODMGRQNpSSHQ  D] DQWLN WXGiV HOV UHQGV]HUH]MH DNL D természettudomány, a matematika, a csillagászat, a nyelvészet és a filozófia &   P YHO MH YROW ÈOOtWyODJ  H WiUJDN N|UpEH WDUWR]y N|QYHW tUW H]HNE O D]RQEDQ  VDMQRV FVDN W|UHGpNHN PDUDGWDN IHQQ NpV EEL SiODWiUVDN V]|YHJHLEHQ $WRPLVWD tanítása a görög Epikurosz & L H ± pOHWP YpQ iW HWLNDL WDUWDOPDW NDSRWW DPL  D ILOR]yILiYDO NDSFVRODWRV JDNRUODWLpOHWYH]HWpVL V]NVpJOHWHNHW HOpJtWHWWH NL I OHJ D római szellemi életben. A démokritoszi - epikuroszi tanításainak legteljesebb antik összefoglalója Lucretius Carus UyPDL N|OW pV DWRPLVWD ILOR]yIXV DNL D 7HUPpV]HWUO FtP& tankölteményében lényegében az atomizmus gondolatait fejti ki versében, latin nyelven. Démokritosz tanításának lényegét abban foglalhatnánk össze, hogy a világon VHPPL PiV

QHP OpWH]LN FVDN DWRP pV  &U $] DWRP V]y D J|U|J DWRPRV] WRYiEE  QHP RV]WKDWy NLIHMH]pVE O V]iUPD]LN RODQ V]HPPHO QHP OiWKDWy DQDJL OpWH] W jelent, amely minden anyagiság alapja, azaz jól illeszkedik a milétosziak arché-  IHOIRJiViKR] DQQDN HOOHQWPRQGiVDLW D]RQEDQ UpV]EHQ PHJROGMD 0iVIHO O D]RQEDQ ezek az atomok állandó mozgásban, zuhanásban vannak és ezért az antik gondolkodás és felfogás szerint léteznie kell annak a közegnek is, amelyben az &UQHN +D D]RQEDQ D]W JRQGROMXN KRJ D] DWRPL &UQHN HQQHN D VHPPLQHN LV OpWH]QLH NHOO KLV]HQ D DWRPRN ]XKDQQDN H]W QHYH]]N  V]XEV]WDQFD OpWH]  DNNRU D]   KDWiUROKDWMD ,O PyGRQ pPRNULWRV] DWRP vül egy második, rejtett szubsztanciával, a semmivel. pPRNULWRV] IHOIRJiVD V]HULQW D YLOiJ OpWH]L D NO|QE|] QDJViJ~ DWRPRN HJHQHV YRQDO~ GH PpUHWNO|QEVpJN PLDWW NO|QE|] VHEHVVpJ& ]XKDQiVDLQDN OpWH] W FVDN HJ PiVLN OpWH] V]XEV]WDQFLiMD NLE eredményeképpen ütközések

következnek be és örvénylések jönnek létre. Semmi  HJpE QLQFV D YLOiJEDQ DPL D] DWRPRN VWUXNW~UiLEyO |VV]HWHWWHEE OpWH] NHW KR]QD & OpWUH FVDN D] WN|]pVHN PLQGHQWW RNViJ pV V]NVpJV]HU VpJ pUYpQHVO YpOHWOHQ nincs.  PyGRQ pPRNULWRV] IHOIRJiVPyGMiW VDMiW W|UHGpNHL VHJtWVpJpYHO D N|YHWNH] lehet összefoglalni:   PHJ 0LQGHQ YiOWR]iV  6HPPL VHP W|UWpQLN YpOHWOHQO KDQHP PLQGHQ RNV]HU&HQ pV V]NVpJV]HU&HQ  6HPPLE O VHPPL VHP OHV] D VHPPL DPL YDQ QHP VHPPLVtWKHW csak részek kapcsolata és szétválása. 3./ Semmi sincs, csak az atomok és az üres tér, minden más vélemény 4./ Az atomok végtelen számúak és végtelen sokféle formájúak Örök esési mozgásban a végtelen téren keresztül csapódnak a nagyobbak, amelyek gyorsabban esnek, a kisebbekre;  H]iOWDO NHOHWNH]HWW ROGDOPR]JiVRN pV |UYpQOpVHN D YLOiJ NpS] GpVpQHN NH]GHWHL 6]iPWDODQ  YLOiJ NpS] GLN pV P~OLN HO HJPiV PHOOHWW pV HJPiV XWiQ   $ GROJRN

NO|QE|] VpJH D] DWRPRN V]iPiEDQ pV QDJViJiEDQ DODNMiEDQ pV UHQGMpEHQ való különE|]VpJpEO V]iUPD]LN $] DWRPRNQDN QLQFV PLQVpJL NO|QEVpJN $] DWRPRNQDN QLQFV EHOV iOOapotuk; azok egymásra csak nyomás és taszítás útján hatnak. &  $ OpOHN NLFVLQ VLPD pV NHUHN DWRPRNEyO iOO KDVRQOyDQ D W ] DWRPMDLKR] (]HN D] DWRPRN a legmozgékonyabbak és ezek mozgásából, amely áthatja az egész testet, keletkeznek az életjelenségek. 16 Fontos vonása Démokritosz felfogásának az a gondolat, hogy az atomok csak nagyságban és alakban különböznek, egyébként ugyanolyanok. Ezzel Démokritosz határozott lépést tesz egy kvantitatív-matematikai (mennyiségi viszonyokkal leírható)  HPEHU V]iPiUD D] YLOiJPRGHOO LUiQiED $]W JRQGROMD pV iOOtWMD KRJ D PHJLVPHU  PLQségek (mint szín, íz, szag, a testek által keltett  DODQ pV]OHOW GROJRNEDQ PHJMHOHQ  KDQJ VWE  D PLQ VpJL NO|QEVpJHN QHP D GROJRN KDQHP D PHJLVPHU megismerési

sajátosságaiból adódnak. Ily módon csak a mennyiség objektív; minden  PLQ VpJ FVDN PiVRGODJRV WXODMGRQViJ DPL QHP D GRORJEyO KDQHP D V]XEMHNWXP   PHJLVPHU NpSHVVpJpE O V]iUPD]LN (]W D JRQGRODWRW D]RQEDQ (SLNXURV] LJHNV]LN  NRUULJiOQL KRJ iOWDOD D] HPEHU pU]pNLPDWHULiOLV PHJLVPHU NpSHVVpJpW YLVV]DKe- lyezze jogaiba.  $] DWRPL]PXV YLOiJNpSH PLQGHQ V]HPSRQWEyO yULiVL KDWiVW NHOWHWW $] HOV olyan világmodell, amelyben az anyagon kívül csak a törvény játszik szerepet, és a  RNNDO WHUHPWYHO V]HOOHPPHO QHP WHUKHOW 0iVIHOO D] D JRQGRODW  PHJMHOHQpVL IRUPiL P|J|WW HJ KRPRJpQ V]HPPHO QHP OiWKDWy DQDJLViJ iOO D] HOV RODQ DQDJPRGHOO DPHOLN N|]YHWOHQO DOWRQ pV 5XWKHUIRUG ;,; V]i]DGL DWRPL]PXViQDN D PHJHOOHJH]pVH +DWiViQDN HUHMpW MyO YLOiJ HJpE NOV KRJ D] DQDJ NO|QE|] tanúsítja az, hogy mind a XVIII. mind a XIX század természettudományos vitáinak  pUYUHQGV]HUpEHQ OpSWHQQRPRQ HO NHUOQHN pUYHL Démokritosz hatása természetesen

kortársai között is óriási. Nemcsak támogatói, hanem ellenfelei is jócskán vannak, akik nyilvánvaló materializmusát 31 támadják. Ezek legfontosabbika PlatóQ  D] HOV  pV HJpV]HQ D ;,; V]i]DGLJ  HEEHQ QHP LV DNDGQDN N|YHW L  DNL IHOLVPHUL KRJ HOOHQWpWHV YLOiJIHOIRJiVRN fogalmazódnak meg a görög gondolkodásban, éppen a legfontosabb kérdés, a lét természetének felfogásmódja körül. & GLDOyJXVEDQ D] HOHDL YHQGpJ D N|YHWNH]NpSSHQ MHOOHP]L D $ 6]RILVWD FtP helyzetet:  ³$] HJLN IpO D] pJE O D OiWKDWDWODQ KRQiEyO PLQGHQW OHK~] D I|OGUH  V]LOiUGDQ iOOtWMD KRJ  FVDN D] OpWH]LN DPL HOOHQiOOiVW WDQ~VtW pV PHJpULQWKHW  V D 7HVWHW pV D /pWHW D]RQRVQDN KDWá- & UR]]D PHJ V D W|EELHNHW KD YDODNL D]W PHUL iOOtWDQL KRJ YDODPL WHVWHWOHQ OpWH]LN HJV]HU HQ  PHJYHWL pV HJiOWDOiQ VHPPL HJpEU O KDOODQL VHP DNDU  ËJ KiW HOOHQIHOHLN QDJRQ yYDWo-    V WHVWHWOHQ IRUPiN OpWH DPD]RNQDN D WHVWpW SHGLJ WHKiW D]W amit amazok

valóságnak mondanak, érveikkel apróra szétmorzsolják, és lét helyett valami PR]JiVEDQ OHY NHOHWNH]pVQHN QHYH]LN ( NpW IpO N|]|WW  HEEHQ D NpUGpVEHQ |U|N LGN yWD 32 VDQ YDODKRQQDQ IHOOU O D /iWKDWDWODQViJEyO YpGHNH]QHN D]W HU V]DNROYD KRJ D] LJD]L OpWH]pV V]HOOHPLOHJ pV]OHOKHW véghetetlen harc dúl.” Platón (i. e 427-347) filozófiailag az ’égi’ tábor legtekintélyesebb alakja Óri- & iVL V]HUHSH YDQ D J|U|J WXGRPiQ NLGROJR]iViEDQ pV QpSV]HU VtWpVpEHQ LV  D]  RODQ JRQGRONRGy DNLQHN P&YHL  P&YpV]LHQ NLGROJR]RWW GLDOyJXVRN IRUPiMiEDQ  HOV  IHQQPDUDGWDN D] XWyNRU V]iPiUD -HOHQW VpJpW OHJMREEDQ :KLWHKHDG ;; V]i]DG eleji nagy angol matematikus és filozófus szellemes megjegyzése fejezi ki, aki szerint az európai filozófia története nem más, mint egyetlen kommentár a platóni  V]|YHJHNKH] 3HUV]H KDWiViW LOOHW HQ D] VHP HOKDQDJROKDWy KRJ V]|YHJHLW PDMG 2500 év óta szakadatlanul olvassák. Munkásságának még egy

’kézzelfogható’  HUHGPpQH YDQ D] iOWDOD V]O YiURViEDQ $WKpQEHQ L H EHQ OpWUHKR]RWW 31 PDWHULDOL]PXV ± DQDJHOY&VpJ D PDWHU DQD V]y iOO P|J|WWH ILOR]yILDL IHOIRJiV DPHO V]HULQW D OpQHJ D] pU]pNL YLOiJEDQ YDQ HOSXV]WtWKDWDWODQ PHJLVPHUKHW 32 3ODWyQ $ V]RILVWD LQ 3ODWyQ gVV]HV 0&YHL ,, (XUySD %XGDSHVW   R 17 & $NDGpPLD L V] LJ P N|G|WW HJYpJWpEHQ 7|EE PLQW  pYLJ IROWRQRVDQ & IHQQiOOy WXGRPiQRV P KHO YROW 3ODWyQ PXQNiVViJD PHJOHKHWVHQ V]HUWHiJD]y D WXGRPiQRN PLQGHQ WHUületén maradandót alkotott. Fiatal athéni arisztokrataként Szókratész (i e 470-379) tanítványa volt és egészen mestere haláláig annak iskolai és szellemi környezetében élt. Szókratész, a nagy pedagógus, élete és munkássága során új irányba  SUyEiOWD WHUHOQL D ILOR]yILiW 6]HPEHQ HO GHLYHO DNLN D]W JRQGROWiN KRJ PLQGHQ WXGiV OHJIRQWRVDEELND D WHUPpV]HWUH YRQDWNR]y  D]W D YpOHPpQW NpSYLVHOWH KRJ az emberi

lelket kell vizsgálni, mert “egyedül csak lelkünkkel kell a dolgokat szemlélni”. Véleménye szerint a fizikai tudomány a materializmus, az ateizmus, az érzéki világ mocsarába süllyedt és ezzel szemben egy, a lélekre koncentráló, nem- & WDQtWiVW DNDUW V]HPEHiOOtWDQL DPHOQHN I IRJDOPDL D ¶My¶ PDWHULDOLVWD HWLNDL MHOOHJ és az ’erény’.   YRQDOiWyO DPLNRU D] DWKpQL iOODP EHOV SROLWLNDL WiUVDGDOPL KDUFDL PLDWW YDOyEDQ D NRQIOLNWXVRNNDO |VV]HIJJ HWL]iOy WiUVDGDOPL 6]yNUDWpV] DNL PDJD LV WHUPpV]HWILOR]yIXVNpQW LQGXOW HJ RODQ LG V]DNEDQ IRUGXOW HO D J|U|J WXGRPiQ I politikai felfogásmód kapott szükségképpen meghatározó hangsúlyt a mindennapi &  HWLNDLSROLWLNDL iOOiVSRQW NLGROJR]iVD pV YDOyV]tQ&OHJ PDUNiQV SROLWLNDL PRQGDQGyMD PLDWW NHUOW D QpSJ&OpV HOp DKROLV PLQGHQW PHJWHWW KRJ OpWEHQ 6]yNUDWpV] D]RQEDQ YDOyV]tQ OHJ QHP FVDN HWLNDL KDQHP HJ DULV]WRNUDWLNXV pUWpNUHQGHW N|YHW személyében a filozófia

mártírjává legyen.  7DQtWYiQD 3ODWyQ PDJD LV D] DULV]WRNUDWD HOLWE O pUNH]LN 0HVV]H W~OPHJ mesterén, amikor arra vállalkozik, hogy megalkosson egy olyan társadalmi berendezkedési elméletet és modellt, amely az elmúlt száz év során a politikai harcokban rendre alulmaradt arisztokráciát végre fölébe emeli a demokratáknak. Ennek alapján az arisztokrácia olyan új politikai rendszert, államot hozhatna létre, & EHUHQGH]pVH pV V]DNV]HU& LUiQ WiVD IROWiQ WDUWyVVi WHKHWL XUDOPiW DPHO pVV]HU Platón nem radikális konzervatív, aki minden eszközzel vissza akarja állítani az   DULV]WRNUiFLD XUDOPiW (OOHQNH] OHJ D NRUiEEL VLNHUWHOHQ NtVpUOHWHNE O YLOiJRVDQ megértette, hogy nem elég hatalomra jutni, hanem ezt a hatalmat meg kell tudni  HOIHOWpWHOH D] DULV]WRNUiFLiQ EHOOL WHOMHV HJVpJ pV WDUWDQL (QQHN D]RQEDQ HOV szövetség, hiszen a széthúzó csoportérdekek ellehetetlenítik a közös cél megteremtését. & GLDOyJXViEDQ

UpV]OHWHVHQ NLGROJR]]D KRJDQ LV KR]KDW (]pUW ¶ÈOODP¶ FtP létre az arisztokrácia egy olyan újfajta közösséget, amely eredményesen uralkodhat  V]DEDGRN D MRJIRV]WRWW D YHOH V]HPEHQ yULiVL V]iPEHOL W|EEVpJHW NpSYLVHO idegenek és a rabszolgák felett. Alapgondolata, hogy az arisztokrácia körében  NRPPXQLV]WLNXV Q  pV YDJRQN|]|VVpJHW NHOO OpWUHKR]QL (EEHQ D] HVHWEHQ XJDQLV nem lesznek megosztó anyagi érdekellentétek; az arisztokrácia kollektíven gyakorolja hatalmát, kollektíven érdekelt abban, hogy legkiválóbb tagjai, a korszak  LUiQ WViN D WiUVDGDORP pOHWpW (EEHQ D] D KHOHV IHOLVPHUpV YDQ KRJ D] HOWpU WXGiVDQDJiQDN V]tQYRQDOiQ iOOy NLUiOL FVDOiGRNEyO V]iUPD]y ILOR]yIXV YH]HW N anyagi érdekek szétrobbantják egy osztály szolidaritását, a leszármazási kapcsola-  WRN SHGLJ WRYiEE HU VtWLN D FVDOiGLQHP]HWVpJL NO|QpUGHNHNHW (]W YDQ KLYDWYD  VDMiWRV NRPPXQL]PXViYDO NLNV]|E|OQL 0iVIHO O FVDN D]RN LUiQ WKDWMiN D társadalmat, akik

születési kiváltságaik mellett személyes szorgalmuk és tudásuk révén erre leginkább alkalmasak. 18 Platón, szemben mesterével, Szókratésszel, nem kíván elfordulni a természeti  IRODPDWRN WDQXOPiQR]iViWyO (OOHQNH] OHJ PLYHO D]W JRQGROMD KRJ D SROLWLNDL HOLW az arisztokrácia szükségképpen az igazság megismerésének képességével is UHQGHONH]LN H]pUW H]W NL NHOO KDV]QiOQLD +D FVDN  NpSHV PHJLVPHUQL D] LJD]ViJRW  NpSHV D PHJLVPHUpV HJ VDMiWRV IRUPiMiYDO D] LJD]ság közelébe jutni, akkor ez alátámasztja hatalomgyakorlási ambicióit. Jól látható, hogy Platón itt összekapcsolja a társadalomra vonatkozó elképzeléseit a megismerésre és a KD FVDN   OpWH] UH YRQDWNR]y HONpS]HOpVHLYHO KRJ H]HN HJPiVW HU VtWYH WiPRJDVViN D]  iOWDOD K Q iKtWRWW WiUVDGDOPL FpO D] DULV]WRNUiFLD XUDOPiQDN IHQQWDUWiViW 0iV  NpUGpV KRJ DPLNRU 3ODWyQ LG V NRUiEDQ OpSpVHNHW WHWW DQQDN pUGHNpEHQ KRJ HJ távoli poliszban a helyi zsarnok bevezesse

politikai reformjavaslatait, akciója rövidesen teljes kudarcba fulladt, elüldözték, illetve eladták rabszolgának. Szerencséjére egy hálás tanítványa megvásárolta és visszaadta szabadságát. & 3ODWyQ pOHWP YH NRUiEEDQ QHP WDSDV]WDOW HJVpJHW WHUHPW D YLOiJUD YRQDWNo-  WHUOHWHL N|]|WW +DUPLQFQpJ  QHYH DODWW UiQN PDUDGW  GLDOyJXViEDQ iWIRJMD D] HPEHUL pOHW PLQGHQ WHUOHWpW P&YpV]HWHW HUN|OFV|W ]y WXGiVXQN NO|QE|] természetismeretet, társadalomelméletet, politikát. Ezek azonban nem maradnak  V]IpUiNQDN KDQHP V]HUYHV HJVpJEHQ iOOQDN |VV]H LO PyGRQ  ILOR]yILDL UHQGV]HUH PHJ NO|QE|] OpWUHM|Q D] DQWLN WXGiV HOV Platón nem fogadja el mestere, Szókratész véleményét, hogy a természet   |VV]H NHOO WXGQL N|WQL pV PHJ NHOO WXGQL PXWDWQL KRJ PLOHQ PyGRQ LVPHUKHW PHJ D] HPEHUL PHJLVPHUNpSHVVpJ VHJtWVpJpYHO D YLOiJ 3ODWyQ D]RQEDQ DULV]WRNUDWD KHOHWW D] HPEHU IHOp NHOO IRUGXOQLD D WXGRPiQQDN eSSHQ HOOHQNH] OHJ D NHWW W aki a

megismerés arisztokratikus elméletét összekapcsolja a lét és lényeg problémájának új megoldásával. A természetfilozófia által felvetett kérdésre, miszerint hogyan lehetséges, hogy az állandóan változó világ lényege mégis változatlan, Platón új választ dolgoz  YDQ D] HJLN IROWRQ NHOHWNH]LN GH VRKDVHP OpWH]LN D NL 6]HULQWH NpWIpOH OpWH] másik sohasem keletkezik, de folyton létezik. Ami folyton keletkezik, az az anyagi világ része, ami felett az elmúlás az úr. Ami sohasem keletkezik, mert örökkévaló, az az idea, az örökkévaló lét nem-érzéki tárgya. Evvel Platón megalapozza ideaelméletét. Maga az ’idea’ (eidosz = lényeg, forma) szó szerint alakot, formát, képet jelent. Ez a forma az anyagi létezésen túl  OpWH]pV |U|N QHPpU]pNL WiUJD 3ODWyQ V]HULQW D] DQDJL YLOiJRQ W~O HJ WpUHQ  KRUGR]]iN D OpW iOWDOiQRV YRQDWNR]iVDLW ËJ WHKiW OpWH]QHN NO|QE|] LGHiN D MyQDN D V]pSQHN D] HUQHN D IpUIL~ViJQDN D QLVpJQHN

VWE D] LGHiL 3ODWyQ V]HULQW D] OHY pV LG Q NtYOL OpWH]pVEHQ RODQ REMHNWXPRN iOOQDN IHQQ DPHOHN |QPDJXNEDQ ideaelmélet megoldja az antik filozófia már megismert problémáját: az általános létezésének és szakadatlan fennállásának kérdését. Ha ugyanis léteznek ideák,   PLQW |U|N PLQWiN DNNRU QLOYiQYDOy KRJ D] DQDJLWiUJL YLOiJ OpWH] L QHP PDJXN EDQ KRUGR]]iN D] |U|NOpW PR]]DQDWiW KDQHP FVDN UpV]HVOQHN HEE O YDODPLOHQ mechanizmus alapján. A ’Szókratész férfi’ kijelentés mögött tehát az az elképzelés áll, hogy az egyedi és egyszeri Szókratész nemcsak egyedi vonásokból részesül, hanem részesül a férfiként levés általánosságából, azaz a férfiség ideájából is. Éppen az a további kérdés, hogy hogyan részesülhetnek az egyedi dolgok az általános ideákból. 19 Platón gondolkodása egyszerre konkrét és dialektikus. Konkrét abban az értelemben, hogy ezt a részesedést nem tudja felületesen kezelni, hanem

valami olyan  HJHGLVpJH pV QHPpQHN  OHQRPDW NpV]tWpV DPLNRU D OpWUHKR]DQGy WiUJ QHUVDQDJiYDO W|PQHN PHJ HJ |QWIRUPiW PHFKDQL]PXVW NHUHV DPHOQHN DODSMiQ D] HJHV OpWH] iOWDOiQRVD |VV]HNDSFVROyGKDW ,OHQ PHFKDQL]PXV D PLQWD DODSMiQ W|UWpQ és ennek a formának vonásait az öntés végén magán fogja viselni az öntvény. & IRODPDW DQDOyJLiMiUD SUyEiOMD PHJROGDQL  DQDJiYDO NHOO NLW|OWHQL pV D IRODPDW YpJpQ OpWUHM|Y pU]pNL WiUJ PDJiQ YLVHOL D 3ODWyQ H]HQ MyO LVPHUW WHFKQROyJLDL MHOOHJ D UpV]HVHGpV SUREOpPiMiW ( V]HULQW D] LGHD |QW IRUPD DPHOHW D] pU]pNL YLOiJ forma jegyeit. Igenám, de itt Platón hamarosan felismer egy ellentmondást Nevezetesen, hogy az általános nem lehet közvetlenül az egyedi formája, hiszen az általános az ember, az egyedi viszont egy konkrét ember. Ha minden az általános lenyomata volna, akkor minden ember egyforma volna. De ez nincs így és ezt a nehézséget Platón ideaelméletének további csiszolásával, az úgynevezett 

UpV]HVHGpV HOPpOHW ILQRPtWiViYDO HJpV] pOHWpEHQ PpJ KDOiOD HO WW tUW XWROVy QDJ dialógusában, a Törvényekben is megpróbálja tökéletesíteni. Ha ugyanis az idea minta, akkor a minta közvetlenül magán kell tartalmazza öntvényének, a konkrét embernek, állatnak stb. minden egyes konkrét vonását is Nem állhat egyik oldalon az általános és a másikon az egyedi. (EEO D GLOHPPiEyO NLXWDW FVDN D UpV]HVHGpVHOPpOHW WRYiEEL ILQRPtWiVD Me-   pV D OHQWKHW (V]HULQW KD HJ HPEHU PRQGMXN N|]HSHVHQ HU V DNNRU UpV]HVO D] HU   JHQJHVpJ LGHiMiEyO LV ÈP QHP HOpJ KRJ UpV]HVO KDQHP HO ] OHJ D] HU V pV D gyenge ideájának össze kell kapcsolódnia fele-fele arányban alkotva meg a  N|]HSHVHQ HUV GH HJV]HUUH |UHJ pV ILDWDO ODVV~ pV JRUV RNRV pV EXWD VWE (V]HULQW OpWH]QLH NHOO D N|]HSHVHQ HUV N|]HSHVHQ RNRV N|]HSHVHQ JRUV LGHD N|]HSHVHQ HU V  N|]HSHVHQ JHQJH LGHD NRPSOH[XPiW LV H H] D IpUIL QHPFVDN komplexumainak, és a közepesen okos és közepesen

gyors idea-komplexumok közös ideájának, a közepesen-okos, -gyors, -lassú ideájának. Ez így tart a végtelenségig, hiszen a különE|] HOOHQWpWHV LGHiN HJHVOpVH WRYiEEL LGHiN komplexumaival alkotja meg végül a konkrét ember, Szókratész valóságos mintáját.  W DONRWy LGHiN VHP OHKHWQHN iOODQGyDN KDQHP H H]]HO PpJ QHP pU YpJHW D GRORJ PHUW DKRJDQ D NRQNUpW HPEHU PDJD LV IHMO GLN |UHJV]LN RNRVRGLN VWE  ~J D] ezek is csak akkor tölthetik be a minta szerepét, hogyha az állandóan változó tulajdonságok, képességek mintáiként léteznek. Ezt a problémát nevezi Platón a harmadik ember problémájának (ami arra utal, hogy két dolog egyesítése csak egy harmadikon keresztül történhet meg), és ismeri fel ezen keresztül, hogy az ideavilág  HJ RODQ YLOiJ DPHOEHQ VRNNDO W|EE LGHD YDQ PLQW DPHQQL D I|OGL YLOiJ OpWH] LQHN a száma. Ráadásul: az idea-komplexumok (Szókratész, Gorgiász stb) mintái örökkévalóak, miközben a halandók

világának tagjai elenyésznek. Az ideaelmélet másik nehézsége azt ismeretelmélet33 területén bukkan fel.  3ODWyQ XJDQLV D]W D] iOOiVSRQWRW NpSYLVHOL KRJ D W|NpOHWHV UHQGHW PHJWHVWHVtW  LGHDYLOiJ D] pU]pNL PHJLVPHUpV V]iPiUD PHJUDJDGKDWDWODQ (EE O YLV]RQW D] D nehézség származik, hogy léteznie kell a megismerés egy olyan formájának, amely közvetlenül a lényeg (idea) szintjén ismeri meg a dolgokat, miközben az érzéki megismerés csak a másolatok sajátosságaiból próbál következtetni az eredetire. Platón ezt a gondolatát alaposan kihasználja abból a célból, hogy általa meg- & DODSR]]D D] DULV]WRNUiFLD PDJDVDEEUHQG VpJpW 1HP NHYHVHEEHW iOOtW XJDQLV PLQW 33 LVPHUHWHOPpOHW ± D ILOR]yILD HJLN WHUOHWH DPHO D PHJLVPHUpVKH] YH]HW XWDNNDO IRJODONR]LN 20 & KRJ D V]OHWpVL QHPHVVpJ HJ V] N UpV]H NpSHV D PHJLVPHUpV VDMiWRV IRUPiMiUD az úgynevezett anamnéziszre (visszaemlékezés). Ez nem más, mint a léleknek a  V]OHWpV

HO WWL WXGiViUD YDOy YLVV]DHPOpNH]pVL NpSHVVpJH DPLNRU D] PpJ D] LGHiN világának lakója, mint ilyen ismeri az örökkévaló ideákat, és csak születése után, a & I|OGL YLOiJED pUNH]pVHNRU IHOHMWL HO H]HNHW .LYpYH D V] N DULV]WRNUDWD HOLW WDJMDLW DNLN mivel nem felejtenek, emlékezni képesek az ideavilágban látottakra és ez szabja meg cselekedeteiket. Ily módon tehát kétféle megismerés van Az egyik, amelyik a lényegek világára való visszaemlékezésben áll, és a másik, amelyik az élet, a helyes magatartás szabályait csak homályos árnyékképek alapján próbálja megragadni. Azok alkalmasak a társadalom irányítására, akik képesek az ideák tiszta formáinak a felidézésére. Az óriási többség számára pedig marad a valóság érzéki úton való megragadásának kísérlete, melynek elégtelen voltát Platón barlanghasonlata írja le. Eszerint az érzéki megismerés olyan, mintha mindazok az emberek, akik így próbálnak

megismerni, gyermekkoruk óta lábukon és nyakukon megkötözve  & HJKHOEHQ OQpQHN HJ EDUODQJ WRUNRODWD HO WW P|J|WWN HJ QDJ W ] IpQH &    iUQNpSHNHW OiWMiN PHJYLOiJtWMD PLQGD]RNDW D OpQHNHW LGHiNDW  DNLN D W ] HO WW VpWiOQiQDN HO pV  DNLNE O D OHN|W|]|WW HPEHUHN FVDN D EDUODQJ IDOiUD YHW G Amilyen távol van az árnykép a valóságos ideától, olyan távol van az érzéki megismerés az igazságtól. Platón ezzel a képpel azt akarja világossá tenni, hogy mindazok, akik születési-származási kiváltság hiányában nem részesültek az igazság megismerésének  V]HUHSHW D WiUVDGDORP LUiQ WiViEDQ 0LYHO  DULV]WRNUiFLiW YDOyViJD SHGLJ D]W D V]&N DULV]WRNUDWD FVRSRUWRW DPHOLN V]iUPD]iVL NLYiOWViJiEDQ QHP W|OWKHWQHN EH YH]HW SHGLJ D] LGHDYLOiJ LJD]ViJiUD YDOy YLVV]DHPOpNH]pVQHN FVDN D OHKHW VpJH LOOHWL PHJ adottságait a tudomány gyakorlásával (a visszaemlékezés képességében való jártasság elmélyítésével) szerzi meg, ezért

nyilvánvaló, hogy a társadalmilag stabil &  pV LJD]ViJRV EHUHQGH]NHGpV PHJYDOyVtWyL DEEyO D V] N N|UE O NHUOKHWQHN FVDN NL amely egyszerre arisztokrata és filozófus. Platón számot vet azzal is, hogy a társadalmi ellentétek kezelésének arisztokrata programjai mindezideig az arisztokrácia szolidaritásának hiányosságai miatt  EXNWDN PHJ eSSHQ H]pUW D]W JRQGROMD KRJ D] DULV]WRNUiFLD pOHWpE O NL NHOO küszöbölni minden olyan konfliktust, ami a szolidaritás csökkentése irányába hat. Ott  iOO HO WWH 6SiUWD SpOGiMD LV $ VSiUWDL QHPHVVpJ pSS~J PLQW 3ODWyQ LGHiOLV államának nemessége, vagyonközösségben él, gyermekeiket kollektíven neveli fel, a szükségleteiket egyformán elégítik ki, és így mentesek a magántulajdonból fakadó  KDWiVDLWyO LV PDJiQpUGHNHN V]ROLGDULWiVW FV|NNHQW  0iVIHO O D]RQEDQ QHP HOpJ D] DULV]WRNUDWD V]iUPD]iV D SROLWLND pV D NRr- & & V]DNLVPHUHWHW LV N|YHWHO eSSHQ H]pUW D] PiQ]iV P YpV]HWH PDJDV

V]LQW & DULV]WRNUiFLD N|UpQHN V] N HOLWMH NH]pEH NHOO DGQL D KDWDORP JDNRUOiViW PHUW FVDN & V]DNWXGiVVDO pUYpQHVtWVH H] DONDOPDV DUUD KRJ RV]WiOD pUGHNHLW PDJDV V]LQW Platón számára a természetfilozófia, a kozmosz szerkezetének problémája épp oly fontos kérdés marad, mint a korábbi természetfilozófusok számára. Platón & QHP V] QLN PHJ H]HNHQ D SUREOpPiNRQ W|SUHQJHQL pV |UHJNRUiEDQ PHJSUyEiOMD szintetizálni mindazon elképzeléseit, amelyek a hagyományos görög természetkép és saját ideaelmélete együttesében kialakult. Ennek a természetkép-szintézisnek legfontosabb dialógusa a ’Timaiosz’. Timaiosz, a lokriszi vendég, a dialógus   I V]HUHSO MH HJ YDOyViJRV SWKDJRUHXV ILOR]yIXV DNL Ki]LJD]GiL NpV]WHWpVpUH 21 kifejti, hogyan is épül fel a kozmosz. Természetesen Platón álláspontjainak hallgatói  HJHQHV XWDOiV FVDN D]W YDQ YDJXQN pV D] HOPpOHW SWKDJRUHXV HUHGHWpUH W|UWpQ hivatva kifejezésre juttatni,

hogy a püthagoreus tudománynak óriási szerepe van az igazság kidolgozásában.   (OV VRUEDQ pV PLQGHQHNHO WW D SWKDJRUHXV PDWHPDWLND HUHGPpQHL D]RN amelyek szerepet kaptak Platón elem-tanában. Mint szinte mindenki, Platón is  HOIRJDGMD D] HJpV] DQWLNYLWiVRQ YpJLJYRQXOy QpJ HOHPU O V]yOy WDQtWiVW (]HQ azonban messze túlmegy olyan kérdések irányába, amelyeket a görög természetfi- & OR]yILD NRUiEEDQ LV IHOYHWHWW pV DPHOHN NLGROJR]iViEDQ QDJRQ LV VRNDQ P N|GWHN közre.  A kiinduló kérdés, hogy keletkezett-e a világ, és hogyha keletkezett, akkor  UHQG WHyULiMD DGMD PHJ ( V]HULQW D]  EROJyNNDO pOOpQHNNHO WHUPpV]HWL formákkal egyetemben egy teUHPW KR]]D OpWUH (] D WHUHPW D]RQEDQ WiYROUyO VHP D PLWROyJLD LVWHQHLQHN N|UpEO YDOy 3ODWyQ GpPLXUJRV]QDN QHYH]L H] LQNiEE YDODPLOHQ Np]P&YHVW OpWUHKR]y PHVWHUHPEHUW MHOHQW PLQWVHP YDODPLIpOH LVWHQW 0&YpW QHP D VHPPLEO KR]]D OpWUH KDQHP D] DQDJ NDRWLNXV PpJ UHQGH]HWOHQ IRUPiLEyO

/pWH]LN WHKiW HJ VDQDJ DPHO PDJD D WHUHPWpV QHUVDQDJD DPHO PLE O $ NpUGpVUH D YiODV]W D NiRV]EyO OpWUHM|Y iOWDOXQN PHJLVPHUW YLOiJRW D] D]W EHQpSHVtW akkor is létezik amikor a Kozmosz (jelentése: szép rend) még nem jött létre. A démiurgosz azonban nem saját akarata szerint alkotja meg a világ formáit: tekintetét az örökkévaló ideákra függeszti, ezek formája szerint hozza létre az anyagi OpWH]NHW (] XWyEELDN D] HOHPHNEO pSOQHN IHO PHOHN D]RQEDQ EHOV V]NVpJV]eU&VpJ IROWiQ NDSFVROyGQDN |VV]H pV DODNXOQDN iW HJmáVED (]W D EHOV V]NVpg- & V]HU VpJHW HJ PDWHPDWLNDL YLV]RQ D] DUiQ WHVWHVtWL PHJ $] DUiQ D] DPL D részeket összeköti. A részek pedig a sajátos platóni atomelmélet elemi részei, kis & KiURPV]|JHN PHOHN NO|QE|] VRNV]|JHNNp HJHVOYH pStWLN IHO D] HJHV HOHPHNHW ,O PyGRQ D QpJ HOHP D]pUW DODNXOKDW iW HJPiVED PHUW D] NHW DONRWy GHUpNV]|J& KiURPV]|JHN NRPELQiFLyL H]W OHKHWYp WHV]LN 0LQGH] D NRUV]DN GHUpNV]|J

görög matematikai nyelvén így hangzik:    bírtak lényüknek, de különben teljesen oly állapotban voltak, mint az isten távollétében valóV]tQ& DNNRUL WHUPpV]HWHV iOODSRWXNEyO HOV]|U LV NLDODNtWRWWD NHW D IRUPiN pV V]iPRN iOWDO  (OV]|U LV D] KRJ W&] I|OG Yt] OHYHJ WHVWHN EL]RQiUD YLOiJRV PLQGHQNL HOWW WRYiEEi PLQGHQQHN DPL WHVWV]HU& PpOVpJH LV YDQ $ PpOVpJHW SHGLJ V]NVpJNpSSHQ D VtNWHUPéV]HW& YHV]L N|UO V KD H] D VtNODS GHUpNV]|J& LGRP DNNRU KiURPV]|JHNEO iOO $ KiURPV]öJHN SHGLJ PLQG NpW KiURPV]|JEO HUHGQHN PLQGNHWWQHN HJ V]|JH GHUpNV]|J D PiVLN NHWW KHJHVV]|J N|]ON D] HJLNEHQ PLQGNpWIHOO HJ HJHQO ROGDODN iOWDO NHWWpRV]WRWW GHUpkV]|JQHN HJHJ IHOH UpV]H YDQ D PiVLNEDQ NO|QE|] ROGDODN iOWDO IHORV]WRWW GHUpNszögnek HJHQOWOHQ UpV]HL YDQQDN $ V]NVpJNpSSHQLVpJJHO SiURVXOW YDOyV]tQ& RNRVNRGiV PHQWpQ haladYD I|OWHVV]N WHKiW KRJ H] D NH]GHWH D W&]QHN V D W|EEL WHVWQHN KRJ Dztán tovább ezeknek

mik a kezdetei, azt csak isten tudja, ember csak akkor, ha Neki kedves. Azt kell WHKiW HOG|QWHQL PHOLN D] D OHJV]HEE QpJ WHVW PHO EHOON V]iUPD]KDWLN RO PyGRQ KRJ HJPiVWyO NO|QE|]N GH HJ UpV]N HJPiVEyO I|OERPOiV ~WMiQ N|OFV|Q|VHQ OpWUHM|KHW XJDQLV KD HUUH UiM|YQN NH]QNEHQ D] LJD]ViJ D I|OG W&] pV NpW N|]pSDUiQRVXN V]iUPa- ³eV EL]RQ H] HO WW PLQGH]HN DUiQ pV PpUWpN QpONOL iOODSRWEDQ YROWDN PLNRU D]RQEDQ UHnGH] GQL NH]GHWW D PLQGHQVpJ D W]HW YL]HW I|OGHW OHYHJ W PHOHN FVDN QpPL QRPDLYDO zására vonatkozólag. Arra kell tehát törekednünk, hogy a testeknek szépségükkel kiváló 34 négy faját megszerkesszük: akkor elmondhatjuk, hogy eléggé felfogtuk természetüket.” ³PRVW SHGLJ D] N|YHWNH]LN KRJ HODGMXN PLOHQ DODN~QDN pV PHO V]iPRN |VV]HWDOiONozásából keletkezett mindegyikük. .H]GL D VRUW D] D] DODN PHO HOV]|U pV OHJNLVHEEQHN iOOtWWDWRWW |VV]H HOHPH D] D KiURmszög, melynek átfogója a kisebbik befogónak hosszúságában

kétszerese; s ha már most az 34 Timaiosz 53 c-e. 22   LOHQHNE O NHWW W HJYp iWIRJyMXN PHQWpQ |VV]HLOOHV]WQN pV D] KiURPV]RU W|UWpQLN ~J hogy az átfogók és a kisebb befogók ugyanazon ponthoz, mint középponthoz támaszkodnak,  ROGDO~ KiURPV]|J NHOHWNH]LN D]RNEyO PLNQHN V]iPD KDW YROW 0RVW PiU QpJ  ROGDO~ KiURPV]|J |VV]HiOOtWYD KiURPKiURP pOV]|JN HJWW HJ RO WHVWV]|JHW képez, mely nyomban a legtompább szög után következik, s ha négy ilyen testszög kialakul, tPH OpWUHM|WW D] HOV WHVWV]HU& DODN PHO D] HJpV] J|PE IHOOHWpW HJHQO pV KDVRQOy UpV]Hkre osztja. $ PiVRGLN WHVW LV XJDQH]HQ KiURPV]|JHNEO iOO GH ~J KRJ D]RN QROF HJHQO ROGDO~ ± HJ HJHQO HJHQO háromszöggé kombinálódnak és négy lapból alkotnak egy testszöget – s hat ilyen testszög keletkezvén, íme a második test is tökéletesen kész volt. A harmadik pedig kétszer hatvan    & VtN YHV]L N|UO ± M|WW OpWUH K~V] HJHQO ROGDO~ KiURPV]|J& DODSODSMD YDQ

$] HJLN HOHPL KiURPV]|J PRVW PiU PLXWiQ OpWUHKR]WD H]HNHW IHOKDJRWW P&N|GpVpYHO V D] HJHQOV]iU~ KiURPV]|J DGRWW OpWHW D QHJHGLN WHUPpV]HWHV DODNQDN D]iOWDO KRJ QpJHVéYHO |VV]HiOOYD V D GHUpNV]|JHNHW D N|]pSSRQWED J&MWYH |VV]H HJ HJHQO ROGDO~ QpJV]öJHW NpSH]HWW PiUPRVW KDW LOHQ QpJV]|J V]LOiUGDQ |VV]HLOOHV]WGYpQ QROF WHVWV]|JHW DONoWRWW PHOHN PLQG KiURPKiURP GHUpNV]|J& ODSV]|JEO LOOHV]WGWHN KDUPRQLNXVDQ |VV]H D] tJ V]HUNHV]WHWW WHVW DODNMD NRFND OHWW PHOQHN KDW HJHQO ROGDO~ QpJV]|J DODSODSMD YDQ H PLYHO YDQ PpJ HJ |W|GLN NRQVWUXNFLy LV D]W D PLQGHQVpJUH KDV]QiOWD IHO D] LVWHQ PLGQ DEED FVLOODJNpSHNHW V]WW  D] pUYHOpVEO PRVW PHJV]OHWHWW DODNRNDW RVV]XN IHO D W&] I|OG Yt] pV OHYHJ N|]|WW $ HOHPL KiURPV]|J |VV]HLOOHV]WpVpE O WL]HQNpW WHVWV]|JE O ± PHOHN PLQGHJLNpW |W HJHQO ROGDO~ KiURPV]|J földnek tehát a kockaformát adjuk: hisz a föld a legkevésbé mozgékony a négy faj között és a legalakíthatóbb is a testek között:

ilyennek pedig szükségképpen az született, melynek legbiztosabb alapjai vannak: márpedig alapnak már a kezdetben felvett háromszögek közül is WHUPpV]HWWO IRJYD EL]WRVDEE D] HJHQOV]iU~ D QHP HJHQO V]iU~QiO V KD D PLQGNHWWMkEO |VV]HWHWW VtNRNDW Qp]]N RWW LV D] HJHQO ROGDO~ QpJV]|J D] HJHQO ROGDO~ KiURmszögnél részeiben is, egészében is szükségképpen stabilabban helyezkedik el. Ezért, ha a  & I|OGQHN H]W D] DODNRW DGMXN PHJ UL]]N RNRVNRGiVXQN YDOyV]tQ VpJpW QHPNO|QEHQ KD D víznek a többi alakok közül a legkevésbé mozgékonyat, a legmozgékonyabbat ellenben a &   &   & N|YHWNH]W D OHYHJQHN H VRUEDQ D KDUPDGLNDW SHGLJ D Yt]QHN +D PRVW PiU PLQGH]HQ szempontokat tekintetbe vesszük, az az alak, melynek legkevesebb alaplapja van, szükségNpSSHQ WHUPpV]HWWO D OHJPR]JpNRQDEE GH  D OHJPHWV]EE OHJKHJHVHEE LV PLQGHQ irányban mindnyájuk között, végül a legkönnyebb is, hiszen az azonos részecskék közül a

OHJNHYHVHEEO  IRUPiOyGRWW D PiVRGLN PLQGHPH WXODMGRQViJRNDW LOOHWHQ PiVRGLN KHOHQ D harmadik pedig harmadik helyen áll. /HJHQ WHKiW PLQG D KHOHV N|YHWNH]WHWpV PLQG D YDOyV]tQ&VpJ V]HULQW D SLUDPLVQDN IRUPiMD D] PHO D W&] HOHPpO pV PDJYiXO V]OHWHWW D V]OHWpV UHQGMpQ PiVRGLNDW D OHYHJ D KDrW ]QHN D N|]EHHV W D OHYHJ QHN tWpOMN RGD WRYiEEi D OHJNLVHEE WHVWHW D W ]QHN D OHJ QDJREEDW YLV]RQW D Yt]QHN D N|]EOV W D OHYHJ QHN YpJO D OHJKHJHVHEEHW D W ]QHN D madikat a víz elemének mondjuk. Mindezeket most már annyira kicsinyeknek kell gondolnunk, hogy egyenként bármelyik fajtából semmi sem látható kicsinysége miatt emberi szemmel, csak ha sokan összehalmozódnak, látható már e tömegük  6 DPL YpJO DUiQDLNDW LOOHWL W|PHJN PR]JiVDLN V HJpE WXODMGRQViJDLNDW LOOHW OHJ H]HNHW isten mindenütt, már amennyire a Szükségképpeniség természete magától vagy a rábeszélésnek engedett, minden tekintetben pontosan tökéletesítette,

s így arányosan illesztette mindezeket össze.  0iUPRVW PLQGH]HN DODSMiQ D]RN D WHVWHN PHOHNQHN IDMDLW D] HO EE HOPRQGWXN D OHJQDJREE valóV]tQ&VpJ V]HULQW D N|YHWNH]NpSSHQ YLVHONHGQHN +D I|OG WDOiONR]LN |VV]H W&]]HO pV IHl- &  YDJ Yt] W|PHJpEHQ ERPOLN IHO  PtJQHP UpV]HFVNpL YDODKRJDQ |VV]HWDOiONR]QDN egymással összeilleszkednek s így újra földdé lesznek, hiszen más alakba nem is mehetnek iW +D D]RQEDQ Yt] ERPOLN UpV]HLUH D W&] YDJ DNiU D OHYHJ KDWiVD DODWW HQJHGL KRJ D]RN |VV]HLOOHV]NHGpVpEO HJ W&] pV NpW OHYHJWHVWHFVNH NHOHWNH]]pN DPL YpJO D OHYHJ IHlERPOiViW LOOHWL PLQGHQ HJHV IHOERPORWW UpV]EO NpW W&]WHVW V]OHWhetik. S viszont, mikor meg W&] YDQ N|UOIRJYD OHYHJWO Yt]WO YDJ I|OGWO HJ NHYpV D VRNWyO D N|UQH]HWH VRGUiEDQ  LV KiQyGLNYHWGLN D KDUFEDQ OHJ]HWYH HOHPHLUH W|ULN V]pW V tJ NpW W&]WHVW HJ OHYHJDODNNi LOOHV]NHGLN |VV]H +D YpJO D OHYHJ WDOiO OHJ]UH pV GDUDEROyGLN IHO NpW HJpV] pV HJ IpO

OHYHJWHVWEO D Yt]QHN HJ WHOMHV DODNMD IRUU |VV]H ËJ JRQGROMXN PHJ H]HNHW ~MUD KRJ PLNRU W&] UDJDGMD PHJ YDODPHOLN IDMWiW D W|EEL N|]O ERPOLN DQQDN pOHVVpJH IROWiQ DNNRU VRGUyGLN YHOH PLQGDGGLJ ± PiU DNiU pSSHQ W ]EHQ DNiU OHYHJ csúcsainak és lapszögeinek élességével szétvagdalja, s ha most már amaz összeilleszkedik 23 & & D W ] IRUPiMiYi PHJV] QLN D V]pWGDUDEROyGiVD KLV]HQ D KDVRQOy pV D]RQRV IDM VHP YiOWo-  ]iVW HO LGp]QL QHP NpSHV D YHOH D]RQRVEDQ pV KR]]i KDVRQOyEDQ VHP YiOWR]iVW V]HQYHGQL nem képes annak hatására. Mindaddig azonban, míg valami mássá változik s gyengébb lété-  & 35 UH KDUFRO D] HU VHEEHO I|OERPOiVD QHP V] QLN´ Platón természetfilozófiájában tehát elfogadja az örökkévaló minta alapján  OpWUHKR]iV JRQGRODWiW pV D]W KRJ HEEHQ D WHUHPWpVL IRODPDWEDQ YDODPLIpOH &  DUiQDL V]DEiOR]QDN ,WW W|UWpQ V]NVpJV]HU VpJ XUDONRGLN DPHOHW D] DQDJ EHOV jönnek létre a mitológia istenei

is, akik bolygó-istenek, mint az antik mitológiában  0HUNXU 9pQXV] VWE pV DNLN D GpPLXUJRV] SDUDQFViQDN PHJIHOHO HQ D WHUHPWpV & UpV]IHODGDWDLEDQ PDJXN LV V]HUHSHW NDSQDN PXQNiMiQDN DODFVRQDEEUHQG Platón természetfilozófiája a kor tudásának enciklopédiája: a rend kialakuláViYDO LQGXO pV LQQHQ WRYDKDODGYD iWWHNLQWL D YLOiJ OpWH]LQHN WHOMHV VRUiW PDJDUázatot ad természeti jelenségekre, a betegségek okaira és mindarra, ami a kor görög tudományának szemhatárán belül foglal helyet.  $ SODWyQL HOPpOHW OHJI EE pUGHPH KRJ NtVpUOHWHW WHV] D OHJIRQWRVDEE ILOR]yILDL problémák, így ideaelméletének következetes végiggondolására. Egész életében a  ILQRP GLDOHNWLND Ui MHOOHP] 36 VHJtWVpJpYHO UHQGNtYOL JRQGRONRGyL V]LQWHVpJJHO pV konzekvenséggel próbál számot vetni elmélete gyengéivel, annak érdekében, hogy   HOOHQWPRQGiVRNDW PHJROGMD eSSHQ H]pUW QHP YpOHWOHQ KRJ LVNROiMD OHJNLW&QEE KDOOJDWyMD D PHVWHU OHJNLYiOyEE

WDQtWYiQD H]HNHW D SRQWRNDW D] LWW IHOYHW G Arisztotelész (i. e 384-322) az, aki Platón halála utáni megcáfolja és meghaladja az ideaelméletet.  D] DQWLN E|OFVHOHW OHJMHOHQWVHEE DODNMD DNL pOHWH PHJKDWiUR]y W|UHNYpVpW D N|YHWNH]NNHO MHOOHP]L ³$ E|OFVHVVpJ PHJV]HU]pVH .L H] D] HPEHU" 7DOiQ kellemes; minden ember otthon érzi magát a filozófiában, és minden más dolgát félretéve, azzal kívánja tölteni az idejét.” Számára a boldogság az az állapot, melyben a tudás megszerzésére törekszünk, a szellemi tevékenységgel és  V]HPOpO GpVVHO HOW|OW|WW pOHW VRUiQ $ WXGRPiQEDQ pV D WXGRPiQ iOWDO ± KDODQGy létünkre - hallhatatlanságra törekszünk, hiszen az általunk megtalált igazságok túlélnek bennünket. Szenvedélyes tudásvágya és igazságkeresése egész életét kitöltötte. A Khalkidiké félszigeti Sztageirában született, i. e 384-ben Apja a makedón uralkodó orvosa volt, fia valóV]tQ&OHJ WOH NDSWD D] HOV NpV]WHWpVW

D WHUPpV]HW NXWDWiViUD & 0HOOHWWH NH]GHWW HO ERQFROQL pV VHJpGNH]HWW D P W EHQ LV Tizennyolc évesen csatlakozott Platón athéni iskolájához, ott matematikát és filozófiát tanult és az ott töltött két évtized alatt érett tudóssá. A közös munka mellett & RODQ NXWDWiVRNDW LV YpJ]HWW DPHOHN NLIHMH]HWWHQ WHUPpV]HWWXGRPiQRV MHOOHJ HN  YROWDN pV DPLOHQHNHW D SODWyQL LVNROD WDJMDL QHP YpJH]WHN (EEHQ D] LG EHQ & V]OHWHWW W|EE RODQ ILOR]yILDL P YH DPHO D] W PHJHO] JRQGRONRGyN KDJDWpNá- nak alapos feldolgozását tanúsítja. Húsz éven át a Mester mellett dolgozott, aki egy ízben ’iskolája eszének’ nevezte. Mégsem az Akadémia által kijelölt úton haladt  .XWDWiVDL VRUiQ PHJWHUHPWHWWH VDMiW ~WMiW DPL PHVV]LUH YH]HWHWW D NH]GHWHNW O &VDN 37 Platón halála után hagyta el az Akadémosz héroszról elnevezett intézményt. 35 Timaiosz 54 d-57 b. 36 GLDOHNWLND ± D YLWDWNR]iV pUYHOpV J|U|J WXGRPiQD EHOOH Q NL

$ULV]WRWHOpV] PXQNiVViJiEDQ D ORJLND tudománya 37 Platón akadémiáját a héroszról (= félisten) elnevezett ligetben alapította i. e 388-ban 24 Arisztotelész i. e 343 –tól éveken át az ifjú Nagy Sándor (Alexandrosz) ne-  & YHO MH 7DQtWYiQiW IHONpV]tWL D] XUDONRGiV P YpV]HWpUH LV tUW V]iPiUD pUWHNH]pVW D ’Monarchiáról’ és egy másikat a ’Gyarmatokról’. I. e 334-ben tért vissza Athénbe, ahol az Apollón Lükeiosz ligetben megalaStWRWWD D NpVEE /NHLRQQDN QHYH]HWW VDMiW LVNROiMiW ,WW WDQtWYiQDLYDO D] RV]ORp-  FVDUQRNEDQ VpWiOJDWYD EHV]pOJHWWHN YDJ QLOYiQRV HO DGiVRNDW WDUWRWWDN D  N|]pUGHNO GpVUH LQNiEE V]iPRWWDUWy WiUJDNUyO 9H]HWpVH DODWW WL]HQKiURP pYHQ iW foglalkoztak természetfilozófiával, logikával, filozófiával, retorikával, politikával és sok egyéb tárggyal.  $ULV]WRWHOpV] D WXGRPiQRN PLQGHQ WHUOHWpQ DONRWRWW pV QDJRQ MHOHQW V eredményeket ért el. Személyes kutatásai eredményeképpen számtalan új

tudományágat hoz létre: csaknem mindig olyan területeken tört utat, vagy legalábbis  RODQ XWDW W|UW DKRO HO WWH PiVRN PpJ QHP MiUWDN 0XQNiVViJD HONpS]HOKHWHWOHQO széles spektrumon zajlott. Filozófus volt, abban az értelemben, ahogy a platóni &  $NDGpPLiQ H]W D WXGRPiQW P YHOWpN pV D 0HVWHU HOPpOHWpW O YDOy HOV]DNDGiVD ellenére gondolkodása dialektikájában továbbvitte annak eredményeit. Filozófiai  & P&YHL WDUWDOPD]]iN )RJODONR]RWW PXQNiLW I OHJ 0HWDIL]LNDpV 2UJDQRQ FtP retorikával, poétikával, politikával, etikával, ethnográfiával. Elszánt természetkutató is, aki csillagászati, meteorológiai, kémiai, fizikai és pszihológiai megfigyeléseket végzett, és ilyen tárgyú könyveket irt. Természettudományos munkásságának legfontosabb területe a biológia. Két nagy kötetet töltöttek meg ’Az állatok  W|UWpQHWpU O¶ pV ¶$ ERQFROiVUyO¶ V]yOy VRN iEUiW LV WDUWDOPD]y QDJRQ DODSRV  P&YHL PHOHN

N|]O WDQXOPiQRNDW PHJILJHOpVHNHW pV PiVRN EHV]iPROyLW U|J]tW  D] XWyEEL VDMQRV HOYHV]HWW 0HJILJHOpVHLQHN MHOHQW V UpV]pW FVDN D ;,; V]i]DGEDQ  HOOHQ UL]WpN ~MUD & PDUDGW $PLNRU L H EHQ  pYHV NRUiEDQ HOKXQW N|UOEHOO V]i]|WYHQ P  XWiQD pV H] PpJ FVDN QDJRQ NHYpVVp IHMH]L NL PXQNiVViJD MHOHQW VpJpW 7HYpNHQ életének és iskolája tevékenységének együttes következménye a szaktudományok kiválása a korábbi természetfilozófiából. A Lükeionban halála után is folytatták a PHJILJHOpVQHN DQDJJ&MWpVQHN D]W D PXQNiMiW DPLW  NH]GHWW PHJ $ KHOOHQLV]Wikus korszak38 tudományos központjává azután Alexandria válik, a világ hét csodája  yULiVL N|QWiUiEDQ $ULV]WRWHOpV] WDQLWYiQDL IROWDWMiN PHJNH]GHWW HJLNpW MHOHQW munkáját, a tudomány létrehozását.  D] DNL D] HONHUOKHWHWOHQ NRQNO~]LyW NLPRQGMD D] LGHDHOPpOHW QHP OHKHW igaz, mert több új nehézséget teremt a világ megértésében annak feltételezése, hogy a

dolgok világán kívül létezik még egy másik, örökkévaló világ, mint amennyit Platón feltevése megold. Arisztotelész Platón saját érveit és megoldási kísérleteit használja fel a platóni elmélet kereteinek átlépésére. Platón rendkívüli gondolkodói következetessége, a  QHKp]VpJHN SRQWRV pV pOHV IHOWiUiVD NLYiOy pV HU V pUYHNHW DG $ULV]WRWHOpV]QHN elmélete meghaladására. Ezeket az érveket használja fel Arisztotelész, de  WHUPpV]HWHVHQ PiU VDMiW ~M HOPpOHWpQHN Qp] SRQWMDLYDO ~M YLOiJPDJDUi]DWD gondolati keretei között lép tovább. Arisztotelész az ideatanra vonatkozó bírálatát a ’szeretem Platónt, de még jobban az igazságot’ szentenciával vezette be. Fontosabb  pUYHL D N|YHWNH] N 38 hellenisztikus korszak = Nagy Sándor halálától (i. e 323) a római köztársaság bukásáig (i e 31) tartó LGV]DN 25    $] LGHDWDQ IHOHVOHJHVHQ PHJNHWW ]L D YLOiJRW D] pU]pNL Oy pV D Oy LGHiMD FVDN DEEDQ NO|nE|]QHN

HJPiVWyO KRJ D] HJLNU O D]W IHOWpWHOH]]N KRJ |U|NNp OpWH]LN - Az idea csak minta lehet, másolat nem, mondja és bizonyítja Platón. De ha egy idea részesedik egy másik ideából, akkor az annak másolata, az anyagi tárgyra nézve azonban minta; de ez lehetetlen. - Lehetetlen hogy az érzéki tárgyak közvetlenül részesedjenek az érzékfeletti ideákból. Ahhoz KRJ HJ LGHD pV HJ pU]pNL WiUJ |VV]HNDSFVROyGMDQDN NHOO HJ KDUPDGLN DPL D NHWWW Hgygyé teszi, ami mindNHWWEHQ PHJYDQ (] D KDUPDGLN LV |QiOOy OpWH] DPL D] HOV NHWW Nözösségének (hasonlóságának) hordozója; ez a nevezetes ’harmadik ember’, amely nélkül az idea-ember (minta) és a hasonmás hasonlatossága nem állhatna fenn. De ha fennáll a ha-   KDVRQOyViJiQDN KDVRQOyViJD HJWW OpWH]LN39(] SHGLJ YpJWHOHQ VRQODWRVViJ D]D] D KDVRQOyViJ PLQGNHWW EHQ MHOHQ YDQ DNNRU NHOO OHQQLH HJ QHJHGLNQHN |W|GLNQHN VWE DPLEHQ D NHWW regresszushoz vezet, tehát a hasonlóság alapján való

részesülés is kizárt.  0LQGHEE O D] LGHDWDQ HOIRJDGKDWDWODQViJD N|YHWNH]LN (NNRU SHGLJ D J|U|J logika szerint csak az a megoldás marad, hogy a lényeg magukban az anyagi dolgokban létezhet. Evvel Arisztotelész nagy lépést tesz a materializmus felé, de nem járja be az egész utat (erre majd csak a modern materializmus lesz képes a XIX. században), jócskán maradnak problémák, amelyekre nem talál megoldást Véleménye szerint azt az anyagi lényeget, amit ’szubsztanciának’ neveznek, két módon lehet meghatározni. A szubsztancia egyrészt az, amit már semmi másról VHP iOOtWXQN FVDN W iOOtWMXN PiVUyO (] D]W MHOHQWL KRJ   D YpJV UDMWD NtYO PiU  ¶egy ez’, azaz valami, PiV QHP OpWH]LN 0iVUpV]W D] DPLU O D]W PRQGKDWMXN KRJ amire az ’ez’ rámutatószót lehet alkalmazni (például ’ez egy ló’ stb.)  HJWWHVHQ D]W PRQGMD KRJ D V]XEV]WDQFLD RODQ NRQNUpW DQDJL OéWH] PHUW FVDN DUUD OHKHW UiPXWDWQL D] ¶H]¶ PXWDWyQpYPiVVDO  DPL

IHOHWW D OpWH]N KLHUDUFKLiMiEDQ QHP IRJODO VHPPL VHP KHOHW D]D]  YDQ D KLHUDUFKLD FV~FViQ  D ( NHWW változások alanya és a tulajdonságok hordozója.  $ULV]WRWHOpV] V]iPiUD D WXGRPiQ OHJI EE FpOMD D WHUPpV]HWL IRUPiN NXWDWiVD A ´forma´ kifejezés itt ugyanaz a szó görögül, amit Platón használ (eidosz= idea,  WHKiW IRUPD  GH LWW DEEDQ D] pUWHOHPEHQ iOO DPLW IDMQDNPRQGXQN D ELROyJLiEDQ azt gondolja, hogy a fajok és nemek a természethez tartoznak, nem az emberi megismerés kategóriái csupán. Azaz az általánost mint olyat sem lehet elválasztani  D WHUPpV]HWW O A platóni ideaelmélet éppen evvel az elválasztással próbálkozott, de ez si-  HOOHQWPRQGiVDL PLDWW $ULV]WRWHOpV] HJ WRYiEEL ~M NHUWHOHQ D IHQWHEE WiUJDOW EHOV megközelítésen át új érveket dolgoz ki az ideaelmélettel szemben. Eszerint: - Az ideák nem okai a dolgoknak, márpedig mindennek okának kell lennie. - Az ideák nem céljai a dolgoknak, holott mindennek

céljának kell lennie. - Az ideák nem mozgatják a dolgokat, pedig mindennek kell bírnia valamilyen mozgatóval. A három érv átvezet Arisztotelész saját felfogásmódjára. Ennek lényege, hogy a világban minden valamilyen okból létezik, valamilyen célt követ és valahonnan kapja a mozgást, tehát nem önállóan mozog. Arisztotelész azt gondolja, hogy ahogyan az emberi cselekvés valamilyen cél-  UD LUiQXO pV HQQHN D FpOQDN D PHJYDOyVtWiVD pUGHNpEHQ WHV]QN NO|QE|]  HU IHV]tWpVHNHW DPHOHN D FpO OpWUHKR]iViQDN RNDLNpQW HJ]LV]WiOQDN XJDQ~J D természetben is léteznie kell céloknak és ezeket a célokat megvalósító négy oknak. 39 3ODWyQ 3DUPHQLGpV] FtP& GLDOyJXViEDQ  EHNH]GpV V]HUHSHO H] D] pUY DPLW $ULV]WRWHOpV] iWYHV] 26  $ULV]WRWHOpV] VDMiW SpOGiMiYDO pOYH D Ki] DQDJL RND D WpJOD pV D FVHUpS DPLE O D ház áll. Ezt a ház formája egyesíti; ez a formai ok Ezek azonban még nem állnak össze önmaguktól házzá, szükség

van az emberre, aki saját szükségletei kielégítése érdekében önmaga számára hoz létre házat, aki számára az valamilyen célból   D KDWyRN (]HN V]HULQW D V]NVpJHV ± H] D FpO D FpORN (]HQ NtYO V]NVpJ YDQ PpJ D] pStW UH DNL D Ki] DQDJDLW PR]JiVED KR]]D pV D]RNDW PHJIRUPiOMD ± természet okok rendszere, amely meghatározott célokat követ. Ezen a ponton valami új dologgal találkozunk: Arisztotelész világmagyarázata teleologikussá40 válik, és az analógia útját járja. Ahogyan az emberi cselekvés & ¶FpOWpWHOH]pVHN¶ PDJD HOp NLW ]|WW FpORN ~WMiQ KDODG D WHUPpV]HW LV XJDQtJ & P N|GLN (YYHO QHP ROGMD PHJ DQDJ pV IRUPD NDSFVRODWiQDN SUREOpPiMiW 9LV]RQW 41 beleesik az antropomorfikus természetfelfogás hibájába, mely csak az újkori természettudomány eredményei által kerülhet felszámolásra, az autonóm természetkép kidolgozása útján. Az antik szkepszis42. A szkeptikus gondolkodás bizonyos szempontból kiegészíti

azokat a tendenciákat, amelyek csak kevéssé jelentek meg az antikvitás meghatározó irányzataiban, vagy éppen háttérbe szorultak ezek mögött. Ilyen az érzéki megismerés módszeres vizsgálatának és kritikájának területe. Azok a görög filozófiai áramlatok, amelyek szilárdan a valóság érzéki megragadásának a talaján álltak, nem tették rendszeres vizsgálat tárgyává az érzékiséget, & KDQHP HJV]HU HQ FVDN HOIRJDGWiN PLQW WRYiEE QHP YL]VJiODQGy WpQW KRJ minden ismeret forrásai az érzékletek. Éppen így jártak el azok is, akik kategoriku-  VDQ HOXWDVtWRWWiN D] pU]pNL PHJLVPHUpVHQ DODSR]yGy WXGiV OHKHW VpJpW 0LQGH]W 43 HO V]|U D V]RILVWiN YHV]LN pV]UH N D]WiQ D OHKHW OHJMREEDQ NLpOH]WpN D]    ellentmondásokat. Jól példázza ezt Gorgiász (i e 450 körül), aki szerint a megismerés mint olyan lehetetlen, mert 1./ egyáltalán semmi sem létezik;   OHQQH LV YDODPL D PHJLVPHUpV HUHGPpQH >D QHOY DONDOPDWODQViJD PLDWW@ QHP

OHQQH N|]|OKHW  KD YDODPL PpJLV OpWH]QH D] QHP OHQQH PHJLVPHUKHW   KD PHJLVPHUKHW Ez persze a teljesen kibontakoztatott szkepszis álláspontja, de ott áll mögötte az igény, hogy cáfoljuk meg ezt az álláspontot a megismerési folyamat igazságainak  EL]RQ WiViYDO 0iVUpV]W D V]NHSWLNXVRN GROJR]]iN NL HO V]|U D]RNDW D] pUYHNHW amelyek az érzéki megismerés kritikáját tartalmazzák, és mint ilyenek alkalmasak az  pU]pNL PHJLVPHUpV OHKHW VpJHLQHN pV NRUOiWDLQDN WLV]Wi]iViUD A szkepszis filozófiájában az etika és a természetfilozófia összekapcsolódik  PDJDWDUWiVW D I FpO D EROGRJViJ HOpUpVH V]DEMD HJPiVVDO *DNUDQ D N|YHWHQG meg, de ennek útja a világ megismerésén keresztül vezet. Pürrhón (született i e 365 körül) szerint a boldogsághoz három kérdést kell tisztázni: 1./ Milyenek a dolgok valójában? 2./ Milyen magatartást kell tanúsítanunk velük kapcsolatban? 3./ Milyen következményei vannak az ilyen magatartásnak? 40

teleológikus – télos <görög> cél; olyan felfogás, amely azt gondolja, hogy a természet célokat követ antropomorfikus <görög szóösszetétel> = ’ember alakú’ természetkép 42 V]NHSV]LV J|U|J! NpWHO NpWVpJ D] $ULV]WRWHOpV] XWiQL KHOOHQLV]WLNXV NRUV]DN OHJMHOHQWVHEE ILOR]yILiMD 43 szofista = a ’szophisztai’ görög szóból, jelentése: a bölcsesség tanítója; tulajdonképpen vándortanítók voltak 41 27 Látható, hogy az antik etikai gondolkodás is csak úgy tudja saját erkölcsi – tevékeny útját megalapozni, ha segítségül hívja a természetismeret eszközeit, melyek kidolgozása az antikvitás tudományának és filozófiájának nagy közös célja és eredménye. 28 3. fejezet: A középkor A patrisztika. A tudás rendszere: septem artes liberales Hit és ráció: a skolasztika A középkori logika Nominalizmus – realizmus vita   $ N|]pSNRUL ILOR]yILD W|UWpQHWpU O PHJOHKHW VHQ QHKp] HJVpJHV NpSHW DGQL   

HJpV]HW DONRW PLXWiQ PDJD D N|]pSNRU LV WpUEHQ pV LG EHQ PHJOHKHW VHQ V]pWWHUO Térbeli kiterjedése felöleli Európa egészét, a Földközi tenger medencéjét, a hajdani &  DIULNDL pV NLVi]VLDL JDUPDWYiURVRNDW D  J|U|J pV UyPDL ELURGDOPDNRQ EHOO P N|G PDL ,]UDHO pV 6]tULD EL]RQRV WHUOHWHLW LV 3DOHV]WLQD  ,G LQWHUYDOOXPD XJDQLOHQ hatalmas: körülbelül ezer év, melynek során birodalmak emelkedtek, virágoztak és enyésztek el, tarka sokféleségben. A kor meghatározó szellemi mozgalma a kereszténység, amely egy társadal-   PLODJ DOXOUyO I|OGUDM]LODJ NHOHWU O LQGXOy PR]JDORP .pSYLVHO L OHSOH]HWOHQO D] DQWLN 44 filozófia befolyásoltjaként és meghaladójaként, valamint az antik politeizmus elutasítóiként lépnek fel. A kereszténység keleti gyökerei és nyugat felé való  pOHWpEHQ HJUH QDJREE WHUMHGpVH MyO NLIHMH]LN D]W KRJ D UyPDL ELURGDORP EHOV befolyást kapnak a keleti népek. A korábbi itáliai központ lassan a birodalom

egyik távoli hatalmi centrumának szerepébe kerül, különösen azután, hogy a birodalom maga is szétválik keleti és nyugati félre. Így alakul ki egy olyan multikulturális  HJVpJ DPHOEHQ D OHJNO|QE|] EE QpSHN pV NXOW~UiN VRNDViJD HJV]HUUH YDQ  MHOHQ pV DPLE O ODVVDQ OpWUHM|Q D NHUHV]WpQ YDOOiV pV DQQDN ILOR]yILiMD $ UyPDL  ELURGDORP QDJV]DEiV~ NHUHV]WpQOG|]pVHL D NDWRQDFViV]iURN LG V]DNiEDQ bontakoznak ki, 250 körül; 391-ben már államvallássá teszik a kereszténységet és & EHWLOWDQDN PLQGHQ PiV NXOWXV]W $ QXJDWUyPDL ELURGDORP EDQ V] QLN PHJ A középkor kibontakozó új szellemiségének markáns vonása hogy monoteizmusát az antik filozófiai és vallási örökséggel szegezi szembe. Azonban ez egyenes úton nem valósulhatott meg, mivel az antikvitás ismerete a ’barbár’ népek által elözönlött Nyugaton szinte teljesen elenyészett a III. – IV századra Fennmaradt  YLV]RQW D NHOHWL WHUOHWHNHQ HOV VRUEDQ %L]iQFEDQ pV

eV]DN$IULNiEDQ ,QQHQ NHUOW  iW D NRUV]DN YLUiJ]y DUDE NXOW~UiMiED pV ELURGDOPDLED $ 9,, V]i]DGWyO NH]G G HQ arab hódítók özönlenek be az ibériai félszigetre, létrehozzák saját birodalmukat, a  NRUGREDL NDOLIiWXVW PHO HEEHQ D] LG EHQ D YLOiJ WDOiQ OHJQDJREE NXOWXUiOLV központja. Itt arab nyelven él tovább a görög filozófia és tudomány, és az itt lakók átveszik azt az araboktól. A görög orvostudomány, csillagászat, filozófia ezen az úton kerül vissza a keresztény Európába. A korai katolicizmus kezdetben lebecsülte és elutasította a filozófiát. Tertullianus (160-220) ugyanazt a radikális kizárólagosságot követeli meg a vallás  WpWHOHLQHN IHOWpWOHQ pV JRQGRONRGiV QpONOL HOIRJDGiViEDQ DPLW D WHUHPW ,VWHQ 45 N|YHWHO PHJ D KtYHLW O VDMiW PDJD V]iPiUD +tUHV ³FUHGR TXLD DEVXUGXP HVW´ -je  a feltétlen engedelmességet és a gondolkodásról való lemondás követelményét állítja IHO D KtY V]iPiUD D KLWWpWHOHN

pVV]HU&VpJH QHP V]NVpJHV HOIHOWpWHOH HOIRJDGá-  VXNQDN pSSHQ HOOHQNH] OHJ 3iO DSRVWRO NRULQWRV]LDNKR] tUW OHYHOpEHQ KDVRQOy szellemben szól: a hit számára nincs szükség bölcsességre. 44 45 politeizmus - sokistenhit hiszem, mert lehetetlen <latin> 29 “Lerontom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az evilági tudás szószólója ? Nem megmutatta Isten, hogy a világ böl46 csessége ostobaság? A meghívottaknak Krisztus Isten ereje és bölcsessége.”  D  NpVEEL 6]HQW ÈJRVWRQ  D] HOV DNL D J|U|J ILOR]yILD SODWyQL  SOyWLQRV]L YRQDOiW IHOpOHV]WL pV H]HN V]HOOHPpEHQ NLDODNtWMD D NHUHV]WpQ YDOOiV HOV Ez a helyzet csak Aurelius Augustinus  PHJMHOHQpVpYHO YiOWR]LN PHJ J|NHUHVHQ filozófiai álláspontját és iskoláját, a patrisztikát47. Mondhatni, maga volt a patrisztika; SRQWRVDEEDQ  YROW HQQHN OHJNLW&QEE ILOR]yIXV NpSYLVHOMH $ SDWULV]WLND D

,,9,, század között állt fenn, létrehozói azok az egyházatyák, akik az apostoli kortól NH]GGHQ NLGROJR]WiN D] HJKi] KLWWpWHOHLQHN pV GRJmáinak rendszerét, melyeket 325-ben a niceai zsinaton rögzítenek. Augustinus Észak-Afrikában született, majd a retorika tanára lett Karthágóban. Vallásos rajongása kezdetben a manicheus szektához48 vezette el, csatlakozott  KR]]iMXN pV KRVV]DQ pOW YHON $PLNRU D]WiQ NLiEUiQGXOW EHO ON V]NHSWLNXV OHWW 49 HOKDJWD NHW PDMG 5yPiEDQ pV 0LOiQyEDQ UpWRUNpQW P N|G|WW ,WW WpU iW D  & kereszténységre s lép be az egyházba. Ez találkozik nála az újplatonikus filozófia  LUiQWL pUGHNO GpVH IHOWiPDGiViYDO V WDOiQ H] D] DPL HOYH]HWL  W D NHUHV]WpQVpJKH] KLWpEHQ HJHVO ILOR]yILDL PHJJ ] GpVH pV YDOOiVRV HOKLYDWRWWViJD 6]iPiUD D KLW 50 lényege ember és isten egyesülésének aktusa. Vallomásaiban leírja Istennel való egyesülésének misztikus élményét. Ennek hatása alatt visszatér

Afrikába, ott papi pályára lép, végül Hippo városának püspökeként hal meg. Számára a filozófia eszköz isten és ember egyesülésére. Azt gondolja, hogy az emberi tevékenység legfontosabb vonása a lélek tevékenysége, melyben platóni módon - olyan örökkévaló és kétségbevonhatatlan igazságokat lehet fellelni, mint amilyenek a logikai és matematikai igazságok. Ezek örök volta számára Isten & MHOHL pV D] HPEHU V]iPiUD D] LVWHQL PHJYLOiJRVRGiV OpWH]pVpQHN HJpUWHOP aktusa. Ennek folyamán ugyanis Isten elméjének és gondolatainak a részesei leszünk. Az emberi lét célját is ebben, az istennel való egyesülésben látja és azt  D ILOR]yILD LV JRQGROMD KRJ H] D EROGRJViJ pV D NHJHOHP iOODSRWD pV H]W VHJtWL HO amely leheWYp WHV]L KRJ D WXGiV ~WMiQ HJHVOMQN a tudás forrásával. Augustinus   IHOIRJiViEDQ D SODWyQL  SORWLQRV]L ILOR]yILD |U|N pV LG WOHQ (JH pV D] HEE O kiáramló (emanálódó) világ isten és a teremtés

világává válik. Ez a gondolat azonban bizonyos nehézségeket hordoz magában, amelyeket Augustinus is   IHOLVPHU +D XJDQLV D] ,VWHQE O NLiUDPOy YLOiJ HJV]HUL pV LG WOHQ KRJDQ OpWH]KHW  DNNRU D YLOiJEDQ D IHMO GpV DPHOHW SHGLJ D ELEOLDL WHUHPWpVW|UWpQHW DOiWiPDV]W (]W azonban nem szó szerint fogadja el; a teremtés hat napja szerinte csak átvitt  pUWHOHPEHQ pUWHQG  $XJXVWLQXV H]W D QHKp]VpJHW D V]WRLNXV FVtUDHOPpOHW segítségével próbálja meg áthidalni, mely szerint a világ úgy van teremtve, hogy   EHOp YDQQDN KHOH]YH D M|Y EHOL IHMO GpV PDJYDL (EEHQ D] HVHWEHQ D]RQEDQ H] HJ determinisztikus rendszer, mely viszont ellentmond a szabad akaratról szóló tanításának, amely szerint az ember szabadnak teremtetett, azért, hogy szabad akaratával küzdje ki a maga számára a boldogságot, istennel való eggyé válást. Azok akik nem keresik Istent, nem is találhatják meg a boldogságot. 46 47 48 3iO DSRVWRO HOV OHYHOH D NRULQWRV]LDNKR] .RU

 patres <latin> egyházatyák 3HU]VD HUHGHW& DV]NHWLNXV YDOOiV D IpQ pV D V|WpWVpJ ELURGDOPiUyO V]yO $ODStWyMiW 0DQLFKDHXVW EDQ keresztre feszítették. 49 rétor – a szónoklástan tanára 50 Augustinus: Vallomások, Gondolat 1982 30 Szemben az antik etikák tanításával, mely szerint az ember képes saját erejé-  E O HOMXWQL D EROGRJViJKR] D NHUHV]WpQVpJ KLWHOYHL V]HULQW H] FVDN D] LVWHQL kegyelem révén, Krisztusban való újjászületés által valósulhat meg.  $ IHQWLHN DODSMiQ pUWKHW  KRJ D WiUVDGDORP pV D] iOODP V]HUHSH $XJXVWLQXV felfogásában51 UHQGNtYO NRUOiWR]RWW KLV]HQ QHP D] HPEHU HOV GOHJHV FpOMiW  szolgálja. A társadalom ugyanis csak az ember anyagi jólétének és élete rendjének  FpOMiQDN  ,VWHQQHO YDOy IHQQWDUWiVD pUGHNpEHQ YDQ pV QHP D] HPEHU YpJV egyesülésének - megvalósítására.  $XJXVWLQXV V]HPpOpEHQ pV ILOR]yILiMiEDQ NLIHMH] GLN D] D] HOOHQWpW DPL D régi ’pogány’ filozófia

(tulajdonképpen a görög és római antikvitás egész filozófiája) és a kialakuló kereszténység és annak filozófiája között hosszan fennáll. Augustinus ugyan sok szempontból Plótinoszt (205–270) - aki maga Platón tanítványának és  N|YHW MpQHN JRQGROMD PDJiW  N|YHWL GH H] PiU D NHUHV]WpQVpJUH KDQJROW ILOR]yILD amely nem férhet meg a ’pogány’ filozófiával. Ennek az ellentétnek a kifejezése, hogy Justinianus császár 529–ben bezáratja a Platón alapította athéni Akadémiát, betiltja a görög filozófia további oktatását, az intézmény vagyonát elkobozza és &  XWROVy KpW WDQiUiW V]iP ]L (YYHO D NHUHV]WpQVpJ ILOR]yILiMD HO WW V]DEDG ~W Q OLN  QDJ NRUV]DNiW skolasztikának $ N|]pSNRUL NHUHV]WpQ ILOR]yILD N|YHWNH] nevezik. A név az iskola szóból származik, amely ebben az összefüggésben a keresztény tanok (hittételek) rendszerezésére és filozófiai általánosításra utal. Az iskolai filozófia nyelve a latin

volt, amelynek egysége a keresztény kultúra egységét is megtestesítette. Maga az iskola kezdetben a kolostori iskolákat jelentette, majd a keresztény Európa négy meghatározó országában (Itália, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia) megjelennek az egyetemek is. A skolasztika a IX században keletkezik, csúcspontját a XIII. századra éri el és a XV században ér véget A skolasztika filozófiája abból indult ki, hogy az igazság ismert: ezeket a kanonizált (hivatalosan elfogadott) hittételek formájában nagyrészt már a patrisztika korának egyházatyái rögzítették. A feladat abban állt, hogy ezeket a hittételeket értelmezzék. Ebben pedig már szerepet kapnak az észérvek, melyek segítségével érvelni lehetett egyik vagy másik felfogás mellett. Az álláspontok melletti érvelést   HO VHJtWHWWH D WpWHOHN ILOR]yILDL UHQGV]HUH]pVH PHOE O NLDODNXOW D VNRODV]WLNXV gondolkodás jellegzetes végterméke, a teológia filozófiai

rendszere. Talán mondani sem kell, mindezeknek a feladatoknak a megvalósításához egyre mélyebben nyúltak vissza az antik filozófiai örökséghez. A kérdés csak az volt, hogy annak melyik részéhez. A platóni – plótinoszi vonal egyszer már beépült Szent Ágoston filozófiáján keresztül a keresztény gondolkodásba. A történelmi  D] DQWLN IHOWpWHOHN YiOWR]iVD N|YHWNH]WpEHQ D]RQEDQ HJUH W|EE pV W|EE NHUOW HO filozófiai hagyatékból; kiderült, nem csak a platonikus vonal létezett. A skolasztika & NH]GHWHL VRUiQ FVDN QpKiQ $ULV]WRWHOpV] tUiVW LVPHUWHN QpKiQ NLVHEE WHUMHGHOP & & ORJLNDL P YHW ÈP D NHOHWL ~WRQ iW ODVVDQ PHJpUNH]WHN D] |VV]HV P YHN (XUySiED ahol arab és zsidó közvetítésen át a skolasztika virágkorára valamennyit lefordították latinra. Hangsúlyozni kell, a skolasztikus megközelítésmód nem változott: a filozófia mindig a teológia szolgálóleánya volt, és az is maradt. A filozófiai gondolkodás

V]tQYRQDOD D]RQEDQ yULiVL PpUWpNEHQ IHMOG|WW $] DULV]WRWHOpV]L |U|NVpJ OHJIRQWo51 $XJXVWLQXV NpVL I P&YH ¶$] ,VWHQ YiURViUyO¶ WNS iOODPiUyO YDJ ELURGDOPiUyO YDQ V]y IRJODNR]LN HYYHO 31 sabb része a logika lett. Ez ugyan nem teljesen felelt meg annak, ahogyan a Lükeionban gondolták, de nagyon jól megfelelt annak a gondolkodásmódnak és azoknak az igényeknek, amit a skolasztika a filozófiával szemben támasztott. A hittételek értelmezésén túl egyre nagyobb szerepet kapott az a törekvés, hogy a hit & LJD]ViJDLW ORJLNDL V]NVpJV]HU VpJHNNpQW LV pUWHOPH]]pN pV DOiWiPDVV]iN Az egyetemek, melyek a XII. század óta jöttek létre és a szellemi élet központjaivá váltak, egyre inkább rendszerezett módon foglalkoztak stúdiumaikkal Az oktatás négy alapiránya a teológia, a filozófia, a jog és az orvostudomány voltak. A filozófia magába foglalta azokat a tárgyakat, melyeket ’septem artes liberales’-nak hívtak, és amelyek két

további csoportra oszlottak: a triviumra és a quadriviumra. Az  HOV EH D JUDPPDWLND ORJLND pV UHWRULND D PiVRGLNED D JHRPHWULD DULWPHWLND csillagászat és a zene tartozott. Mindezek forrása a görög tudomány volt, noha annak színvonalát nem érték el52. A stúdiumok célja viszont egy egységes és filozófiailag rendszerezett világkép volt, a teológia filozófiailag alátámasztott rendszere. $] HJHWHPL RNWDWiV HODGiVRNEyO pV YLWiNEyO iOOW $] HJHWHPHN WDJMDL iOOispontjaikat mint érvek rendszerét fejtették ki. A viták mindig az egyházatyák vagy a Szentírás kijelentéseinek pro és kontra érvekkel való alátámasztására irányultak, azaz találkozott bennük a hit és a ráció. Természettudományokkal nem foglalkoztak,  HPSLULNXV PyGV]HUHNHW HQQHN PHJIHOHO HQ VHKRO VHP DONDOPD]WDN A skolasztika történetének leghosszabb és legérdekesebb vitája az úgynevezett nominalizmus53 – realizmus54 vita. Ebben tulajdonképpen az az ellentét jut 

ILOR]yILDL iOOiVSRQWMiQDN DODSMiW NpSH] SODWyQL pV IHOV]tQUH DPHO D N|]pSNRU NpW I arisztotelészi filozófiai rendszer között áll fenn az univerzálék kérdésében. Az  XQLYHU]iOpN iOWDOiQRV NDWHJyULiN DPHOHN D OpWH] N QHPHLQHN pV IDMDLQDN PHJMHO|Oé- sére használhatók; hogy azonban ezek a nemek és fajok valóságosan léteznek-e,  D]D] XJDQ~J DKRJDQ D] HJHV HJHGL OpWH] N OpWH]QHN HQQHN NpUGpVH N|UO D  J|U|J ILOR]yILiEDQ YLWD ERQWDNR]RWW NL $ NpUGpV OHJI NpSSHQ D] YROW KRJ OpWH]QHN  H pV KD LJHQ KRJDQ D] iOWDOiQRV IRJDOPDLQNNDO PHJMHO|OW OpWH] N PLQW D] HPEHU mint olyan, a ló mint olyan stb. Ha igen, akkor ez a létezés milyen létezés, testi, anyagi, vagy nem-testi, nem-anyagi, hanem valamilyen szellemi, idea-létmódon  DODSXOy YDJ H]HN QHP OpWH]QHN |QiOOyDQ FVDN D]RNEDQ D OpWH] NEHQ D]RNRQ keresztül) amelyek egyediek. Ez utóbbi esetben csak az egyedinek és konkrétnak & OyQDN  D] iOWDOiQRV FVDN YDQ DQDJL OpWH SpOGiXO 1DJ

6iQGRUQDN pV D 5iUy QHY ezeken az egyedieken keresztül létezik. A platóni álláspont szerint az általános (univerzális) fogalmaink mögött reálisan, de idea módjára létezik az általános (nemanyagi létezés a reális létezés, a valóságos lét). Arisztotelész szerint viszont a valóságos létezés attributuma csak a konkrét anyagi egyedet illeti meg, az általánost közvetlenül nem – bár ez nála nem egészen konzekvens.  OpWH]pVpUO V]yO D]D] RQWROyJLDL (] HJ PpO ILOR]yILDL NpUGpV PHUW D OpWH] kérdést vet fel; mert a fogalmaink mögöttes tartalmáról szól, azaz ismeretelméleti oldala is van. Végül, mivel az univerzálékon (logikai kategóriák) keresztül vizsgálja a kérdést, ezért a logika is érintve van a kérdésfelvetésben. Az azonban egyáltalán &  QHP V]NVpJV]HU  KRJ H] D NpUGpV ORJLNDL ROGDOUyO YHW GM|Q IHO D] DQWLN ILOR]yILD nem is a logika oldaláról közelítette meg. A keresztény középkor azonban a OiVG HUUO

2WWR 1HXJHEDXHU QDJV]HU& N|QYpQHN N|]pSNRUUDO IRJODONR]y UpV]HLW ókorban, Gondolat, 1984) 53 Nominalizmus: az általános fogalmak az emberek által elgondolt nevek. 52 54 (J]DNW WXGRPiQRN D] 5HDOL]PXV D] HJHVVHO V]HPEHQ D] iOWDOiQRVQDN WXODMGRQtWMD D OHJPDJDVDEEUHQG& YDOyViJRW 32  OHJIRQWRVDEE NpUGpVHNNHO NDSFVRODWEDQ PLQGLJ D KLW IHO O LQGXOW HO pV D ORJLND YROW D] a terület, ahonnan eljutott az ontológiához.  $ ;,, V]i]DGWyO NH]G G HQ $ULV]WRWHOpV] HGGLJ LVPHUHWOHQ PHWDIL]LNDL pV temészettani írásai lassanként ismertté lesznek Európában, részben arab kiadások, részben közvetlenül a görög szövegek latin fordításain keresztül. Az egyház az DULV]WRWHOpV]L WHUPpV]HWWDQ WDQtWiViW  N|UO WLOWRWWD  pYYHO NpVEE HQJHGé55 OH]WH D N|YHWNH] V]i]DGEDQ SHGLJ PiU VHQNL QHP OHKHWHWW PDJLV]WHU , aki nem ROYDVRWW $ULV]WRWHOpV]W eOHWP&YH D YLOiJL E|OFVHVVpJ IHOOP~OKDWDWODQ |VV]HJ]pVének, az igazság mértékének számított. Az a

személy, aki a neoplatonizmussal  V]HPEHQ D] DULV]WRWHOLDQL]PXVW J ]HOHPUH YLWWH pV DNL H]HQ DQWLN J|U|J ILOR]yILD 56 eredményeit a keresztény tudás summáiba beillesztette, Aquinói Tamás volt. Aquinói Tamás (1225-1274) Nápolyhoz közel született, nemesi családban. Gyermek- és ifjúkorában a közeli Monte Cassino apátságban tanult. Párizsban  YpJH]WH HJHWHPL WDQXOPiQDLW DKRO D NLYiOy $OEHUWXV 0DJQXV WDQtWYiQD W O Párizsban a teológia tanára, majd a pápai udvar teológusa. 1269 és 1372 között újra 3iUL]VEDQ WDQtW QQHSHOW WHROyJLD WDQiU 7DOiQ legnagyobb hatású gondolkodójának tekinteni. W OHKHW D NDWROLNXV HJKi]  P&YH D 6XPPD 7KHRORJLDH $ ¶RFWRU $QJHOLFXV¶ $QJDOL GRNWRU NpW I   pV D 6XPPD &RQWUD *HQWLOHV   $] HOV EHQ D NHUHV]WpQ WDQtWiV HJpV]pQHN  UHQGV]HUH]HWW NLIHMWpVpUH YiOODONR]LN NHUHV]WpQ KtY N V]iPiUD $ PiVRGLN ± 6XPPD  D SRJiQRN HOOHQ ± D NHUHV]WpQVpJUH DNDUMD iWWpUtWHQL D SRJiQRNDW HOV VRUEDQ

D] arabokat, zsidókat és az eretnekeket. Az volt a véleménye, hogy a kifejtés és érvelés  ORJLNiMiQDN NHOO pUYpQHVOQL D NpW P&EHQ $ KtYN V]iPiUD D HJpV]HQ NO|QE|] racionális érvek elmélyítik a hitet; a hitetlenek a racionális érveken keresztül  YiOKDWQDN KtY NNp Aquinói Tamás sajátos helyzetbe kerül, amikor az arab arisztoteliánus filozófia képYLVHOLYHO PLQW ¶SRJiQRNNDO¶ YLWDWNR]LN 8JDQLV D NRUV]DN NLHPHONHG DUDE & ILOR]yIXVDL MREEDQ LVPHULN $ULV]WRWHOpV] P YHLW PLQW D NHUHV]WpQ JRQGRONRGyN DNLN  PLQGH]LGHLJ HOV VRUEDQ D] DUDEUyO ODWLQUD IRUGtWRWW V]|YHJHNHW LVPHUWpN (]pUW  VDMiWRV YHUVHQJpV LQGXO PHJ D] DXWHQWLNXV $ULV]WRWHOpV LVPHUHWpUW PHOHW D NHOHWU O – részben a keresztes háborúk hadizsákmányaiból – beszerzett görög szövegek alapján akarnak megnyerni. Noha Tamás nem tudott görögül, de óriási szerepe volt a görög – latin fordítások elkészíttetésében. $ VXPPiN HOVGOHJHV WpPiL WXGiV pV KLW

YLV]RQD LVWHQ OpWpQHN pV OpQHJének kérdése, az ember és a lélek viszonya, a politika. De fontosságában mindezeket  PHJHO ]LN 7DPiV LVWHQEL]RQ WpNDL 7DPiV D]W JRQGROMD KRJ D NHUHV]WpQ KLW igazságainak egy része az ész által nem igazolható; ilyen az Atya – Fiú – Szentlélek viszonya, vagy a feltámadás dogmája. Ezek Isten kinyilatkoztatott dogmái, melyeket  D KtY N HOIRJDGQDN GH QHP EL]RQ WKDWQDN 0pJLV D YDOOiV WpWHOHL QHP iOOKDWQDN  HOOHQWpWEHQ D] pVV]HO PHUW D] LV ,VWHQW O HUHG ,VWHQ LJD]ViJD (]pUW ¶$ WHROyJLD  VXPPiMD¶ |W LVWHQpUYHW DG HO  PHOHN 7DPiV V]HULQW DONDOPDVDN DUUD KRJ ,VWHQ & OpWH]pVpW DULV]WRWHOLiQXV MHOOHJ pV]pUYHNNHO EL]RQ WViN ³,VWHQ OpWpW |W ~WRQ OHKHW EL]RQ WDQL $] HOV  pV OHJQLOYiQYDOyEE ~W D] DPHOHW D PR]JiVEyO veszünk. Bizonyos ugyanis, hogy az érzékek is azt tanúsítják, hogy bizonyos dolgok mozog55 56 magiszter – egyetemi fokozat, megfelel az angolszász M. A –nek Summa <latin>

összegzés. Minden tudomány teológiába betorkolló enciklopédikus rendszere 33 nak ebben a világban. De mindazt, ami mozog, valami más mozgatja Lehetetlen tehát, hogy ugyanaz, ugyanabban a vonatkozásban, ugyanolyan módon egyszerre mozgató és mozgatott legyen, vagy hogy önmagát mozgassa. Mindazt tehát, ami mozog, szükséges, hogy valami más mozgassa. Ha tehát az, ami mozgatja, maga is mozog, szükséges, hogy azt is valami más mozgassa, és azt megint más. Itt azonban nem lehet a végtelenbe menni: mivel így nem  PR]JDWy N|YHWNH]pVNpSS VHPPLOHQ PiV PR]JDWy VHP PLYHO D PiVRGODJRV NHW D] HOV PR]JDWy PLNpQW D ERW LV FVDN DNNRU PR]JDW KD PR]JDWMD D Np] 6]NVpJHV WHKiW HOMXWQXQN HJ HOV PR]JDWyKR] amelyet semmi sem mozgat: s ezt mindenki Istennek gondolja.” ³$ PiVRGLN ~W D] DPHOHW D KDWy RN IRJDOPiEyO YHV]QN $] pU]pNHOKHW GROJRN YLOiJiEDQ ugyanis a ható okok rendjét találjuk: de nem találkozunk olyasmivel, és ez nem is lehetséges, KRJ YDODPL

|QPDJiQDN OHJHQ D KDWy RND PLYHO tJ YDODPL HOEE OHQQH |QPDJiQiO DPL lehetetlen. De a ható okok sorozatában nem lehet a végtelenbe menni Tehát szükséges IHOWHQQQN YDODPL HOV KDWy RNRW DPLW PLQGHQNL ,VWHQQHN QHYH]´ ³$ KDUPDGLN XWDW D YpOHWOHQEO pV D V]NVpJV]HU&EO YHVV]N ,WW LV DUUyO YDQ V]y KRJ QHP PHKHWQN D YpJWHOHQEH DPD OiQFRODW QRPRQ N|YHWpVEHQ DPHO D]W PXWDWMD KRJ PLEO HUHG D V]NVpJV]HU& PLQGHQNRUL V]NVpJV]HU&VpJH 7pWHOH]QQN NHOO YDODPLW DPL |QPDJiEyO PHUtWL V]NVpJV]HU&VpJpW pV H] D YDODPL D] ,VWHQ´ OHQQH D] HOV PR]JDWyN QHP PR]JDWQDN FVDN DNNRU KD PR]JDWMD “A negyedik út abból a fokozatosságból indul ki, amely minden létben megtalálható.” “Az ötödik utat dolgok kormányzásából vesszük. Azt látjuk ugyanis, hogy bizonyos tudattalan & GROJRN WXGQLLOOLN D WHUPpV]HWHV WHVWHN YDODPL FpO V]HULQW P N|GQHN PL QLOYiQYDOy DEEyO & KRJ PLQGLJ YDJ W|EEQLUH XJDQD]RQ D PyGRQ P N|GQHN KRJ D]W

N|YHVVpN DPL D OHg-  MREE DPLE O QLOYiQYDOy KRJ QHP YpOHWOHQO KDQHP YDODPL V]iQGpNEyO DGyGyDQ pUNH]QHN D FpOKR] H D WXGDWWDODQ GROJRN QHP WDUWDQDN D FpOKR] KDFVDN QHP LUiQ WMD NHW YDODPL tudatos és intelligens lény amely minden természeti dolgot a célra irányít, s ezt Istennek 57 mondjuk.” & $TXLQyL 7DPiV pOHWP YpW UHQGNtYOL HOPpOOWVpJ pV JRQGRONRGyL NRPROViJ MHOOHP]L 5HQGNtYOL WHWW YROW D] DULV]WRWHOpV]L pOHWP& UHKDELOLWiOiVD pV D NHUHV]WpQység filozófiájába való beillesztése. Ezért filozófiáját már életében, de halála után is méltán nagy tisztelet övezte. Egyháza ’fényének’ nevezték és már 1322-ben szentté avatták. 1879-ben a tomizmust a katolikus egyház hivatalos filozófiájává nyilvánították és ez folytatódik a XX századi neoskolasztikában és neotomizmusban is 57 Summa Theologica I. 23 34 4. fejezet: Az újkori racionalista tudomány kezdetei Reneszánsz természetfilozófia. Montaigne és a

természet felfedezése A szkepszis kritikai szerepe Értelem és tapasztalat Miben áll Kopernikusz fordulata? Bacon és a tudomány új módszere Az indukció-probléma Tudomány és társadalom: Nova Atlantis. Az újkori polgári tudomány megjelenése összekapcsolódik a természet felé fordulás újraéledésével. A görögök született természetkutatók: nem vizsgálják, mi a természet, nem vizsgálják, hogyan lehet a természetet megismerni, hanem közvetlenül szemlélik azt és az ily módon szerzett tapasztalataikat általánosítják. Tapasztalat és természetismeret számukra egy és ugyanaz A középkor során változik a helyzet. A természet megfigyelése helyébe a kanonizált vallási tételek lépnek Így a tudományos vizsgálat tárgya nem kapcsolódhat össze semmiféle megfigyeléssel, hanem ennek helyére az egyházatyák által megírt és kifejtett, a Szentírás által alátámasztott elképzelések lépnek. $ WHUPpV]HW IHOp IRUGXOiV D UHQHV]iQV]EDQ

NH]GGLN $ TXDWWURFHQWR pV FLnquecento58 VRUiQ ODVVDQ pV IRNR]DWRVDQ MHOHQQHN PHJ D WHUPpV]HW LUiQWL pUGHNOGpV  D WHUPpV]HW IHOp IRUGXOiV MHOHL DQWpQiO pV D] LWiOLDL WiEODNpSIHVW NQpO HJDUiQW  NH]GHWEHQ FVDN IHOVHMOLN D WHUPpV]HW (O V]|U FVDN HVHWOHJHVHQ SpOGiXO D SRUWUpN  QLWRWW DEODNRNRQ NHUHV]WO PDMG IULVV WDYDV]L V]HOONpQW KiWWHUpEHQ PHJMHOHQ benyomul mindenhova és áthatja a gondolkodást is. Egyre világosabban fogalmazódik meg az igény a természet tudományos indíttatású megfigyelésére és a tapasztalatok és megfigyelések összekapcsolására. A tudomány új jelszava kialakulófélben van: ’ratio et experimenta’, azaz értelem és tapasztalat anyagának egyesítése. Ehhez azonban újra kell gondolni mindent, új alapokra kell helyezni a tudományt és háttérbe kell szorítani a középkori tudás, a skolasztika spekulatív teológiai elképzeléseit. Éppen ezért az újkori racionalizmus összekapcsolódik minden korábbi gondolat

kíméletlen kritikájával. A racionalista filozófia úgy jelenik meg mint a filozófia és a tudomány együttes újrakezdésének programja, amelyben a múlt tudása csak az újrakezdés új útjának kijelölésében játszik szerepet, tudniillik, hogy merre ne tartson a tudomány. Mi a racionalizmus? A ráció latin kifejezés egyaránt jelent értelmet és észt is.  $ PRGHUQ UDFLRQDOL]PXV D]RQEDQ (XUySD SROJiUL IHMO GpVpQHN ILOR]yILiMD DPHO átfogja a XVI.-tól a XX század elejéig az európai tudományt, természettudományt, ismeretelméletet, társadalomelméletet és a filozófia egészét. A racionalizmus & V] NHEE pV FVDN D N|]pSNRU YpJpLJ pUYpQHV pUWHOPpEHQ FVDN D PHJLVPHUpV értelmi-spekulatív útját jelenti, szemben a tapasztalatra alapozódó empirizmus módszerével. Az új korszakban azonban a racionalizmus filozófiája új értelmet nyer  (QQHN OHJI EE WDUWDOPD D] KRJ D] HPEHU HOPpMH VHJtWVpJpYHO NpSHV pU]pNHL tapasztalatát rendszerezni,

tudománya segítségével képes összekapcsolni az érzékit az értelmivel, s mindezen képességei birtokában képes a világ megismerésé58 1400-as és 1500-as évek <olasz> 35 re, képes az igazság megragadására, képessé válik a természeti és társadalmi  IRODPDWRN OpQHJpQHN PHJpUWpVpUH pV DUUD KRJ tWpO HUHMH VHJtWVpJpYHO tWpOHWHW mondjon jó és rossz felett.  $ UDFLRQDOLVWD ILOR]yILD KDWDOPDV HU Yp YiOLN ÈOWDOiQRVVi WHV]L D]W D] HONpS]e-  OpVW KRJ PLQGHQ HPEHU QHPpW O IDMiWyO YDOOiViWyO V]iUPD]iViWyO IJJHWOHQO egyforma és mint ilyen, mint az emberiség egy tagja képes megérteni és megismerni az igazságot. A megismerés képessége az ember antropológiai sajátosságává válik,  YDODPL RODVPLYp PLQW D NpW OiERQ MiUiV YDJ D WG YHO OpOHJ]pV 0LQGHQ HPEHU  & W HEEHQ eSSHQ H]pUW yULiVL V]HUHSHW OHKHW VpJH V]HULQW NpSHV D] HJpV] PHJLVPHUpVpUH GH N|UOPpQHL P YHOWVpJH  LOOHW OHJ HQQHN KLiQD PHJDNDGiOR]KDWMD

kapnak a tanítók; a XVIII. század nyelvezete szerint: a felvilágosítók, a filozófusok,  DNLN D QHYHOpV ~WMiQ NpSHVHN H]W D OHKHW VpJHW YDOyViJJi IRUPiOQL Abban a pillanatban, amikor a társadalomban általánossá válik az a képzet, hogy az ember képes saját társadalmi kapcsolatrendszerében megítélni azt, hogy mi & UHQGQHN DPHOLN D D KHOHV pV PL D KHOWHOHQ KRJ PL IHOHO PHJ DQQDN D] pVV]HU természetben korlátlanul érvényesül, és aminek a társadalomban is érvényesülnie kellene - ebben a pillanatban ez az eszme forradalmi ideológiává válik, amely  IHGH]HWNpQW iOOQDN D] HPEHUL PHJLVPHUpV WHUPpV]HWWXGRPiQRV P|J|WW KLWHOHVtW eredményei, a tudomány által eddig elért sikerek. Az a paradox helyzet alakul tehát ki, hogy a természet tanulmányozása közben a természettudományok által megszerzett önbizalom azáltal terjed szét a társadalom egészében, hogy átviszik felfogásmódját a társadalom megítélésére is. & $

UDFLRQDOL]PXVWyO HOYiODV]WKDWDWODQ NULWLNDL DWWLW G IRNR]DWRVDQ ERQWDNR]LN NL $  WHUPpV]HWWXGRPiQ NRUDL NpSYLVHO L QDJRQ LV WXGDWRVDQ SUyEiOMiN HONHUOQL D]RNDW D konfliktusokat, amelyek az uralkodó vallásos ideológiát szembeállítanák velük. Látni kell, hogy itt nem egyV]HU&HQ D] HJKi]UyO YDQ V]y PpJKD D NRUV]DN JRQGRONRGyL  különösen a XVIII. században - így próbálják is ezt beállítani Az egyház a középkori & K EpUL WiUVDGDORP pUWHOPLVpJL iOODPLJD]JDWiVL pV LGHROyJLDL IXQNFLyLW HJDUiQW ellátja, ezért szükségképpen a hagyományos világképen ütött minden rés az egyház ellenállását váltja ki. Éppen ezért nagyon lassan és fokozatosan mélyül el a konfliktus a régi és az új világnézet között. A konfliktus kezdetének jellegzetes magatartásformája Kopernikuszp ±  DNL FVDN KDOiORV iJiQ KDMODQGy NLDGQL QDJ P&YpW D ¶H Revolutionibus Orbium Coelestium’59RW PHOQHN HOV]DYiEDQ NLDGyMD D]W hangsúlyozza, hogy

ez csak egy lehetséges alternatív matematikai modell a világegyetem leírására, ahol a régi csillagászat nehezen kezelt problémáját, az epicikloisokat lehet részben elkerülni a gömb szféráján megvalósuló, a Nap körül  W|NpOHWHV N|USiOiN IHOWpWHOH]pVpYHO (OpJ D]RQEDQ EHOHROYDVQL D V]|YHJEH OpWUHM|Y ahhoz, hogy megértsük: Kopernikusz szándéka távolról sem csak ennyi. Ugyanis többszörösen fizikai érveket keres és talál annak alátámasztására, hogy a Föld nem lehet centrum, csak periféria, mivel a tömegarányok ezt a pozíciót jelölik ki számára. (Kopernikusz saját számításai szerint a Hold-Föld-Nap nagyságviszonyai 1:43:6937, míg mai méréseink szerint a valóságos arány:1:49:1 300 000. A Föld és Nap tömegarányának tekintetében is 1:330 000 a valóságos viszony, a naprendszer összes bolygói és a Nap tömegaránya pedig 1:770.) 59 Az égi pályák körforgásáról 36 Kopernikusz más fizikai érveket is keres annak

alátámasztására, hogy hogyan  V]iPiUD XJDQ D 1DS PR]JiVD HYLGHQFLD XJDQDkkor fizikailag éppen a fordítottja a helyzet. Ebbeli vizsgálata során felfedezi a relativitás elvét, azaz azt, hogy amiként a csónakban sikló számára a part van OHKHWVpJHV KRJ D PHJILJHO  PHJILJHOK|] NpSHVW D 1DS PR]JiVEDQ ~J D] LQHUFLDUHQGV]HUHQ EHOO OpY mozog. Ennek a gondolatának és kérdésfeltevésének általános ismeretelméleti jelentsége van. Nem kérdéses ugyanis, hogy itt az empirikus tapasztalat korrekciójáról  IXQNFLyMiW YDQ V]y DQpONO D]RQEDQ KRJ D] pU]pNL WDSDV]WDODW PHJLVPHU  PHJNpUG MHOH]QpQN 6RNNDO LQNiEE D WXGRPiQEDQ RO JDNRUL KHO]HW PHJMHOHQpVé-  U O YDQ V]y HJ PyGV]HU pUYpQHVVpJL N|UpW NHOO YDODPLOHQ PyGRQ PHJKDWiUR]QL Bizonyos értelemben Kopernikusszal kapcsolatban jogos azt mondani, hogy egy korán jött elmélet megfogalmazója, amely ekkor még nem érett meg a befogadásra. Csak 1600-ra válik tulajdonképpeni mondanivalója

közismertté, és  HQQHN N|YHWNH]PpQH D] KRJ D YpJWHOHQ YLOiJRN VRNDViJD HOPpOHWpQHN KLUGHW MpW Giordano Brunot (1548–1600), aki most már Kopernikuszra hivatkozva is érvel amellett, hogy a Föld nem a világegyetem középpontja, Rómában - a kopernikuszi tanok hirdetése miatt is - máglyahalálra ítélik. Kopernikusz könyvét az egyház csak 1616-ban teszi indexre. Az az új szellem, amelyik a természet tanulmányozását akarja a megismerés középpontjába állítani, világosan kifejezésre jut a nagy francia szkeptikus gondolkoGy pV D] HVV]p P&IDMiQDN NODVV]LNXVD Montaigne (1533–1592) szövegeiben. A   WDSDV]WDOiVUyO V]yOYD D] ~M LJpQHNU O D N|YHWNH] NpSSHQ tU “Nincs természetesebb vágy, mint a tudásvágy. Minden eszközzel próbát teszünk, hogy kielégítsük Ha cserbenhagy az értelem, a tapasztaláshoz folyamodunk, Próbák által vitt a tapasztalat így a tudásra, járva a példák útját ami gyengébb eszköz, és nem annyira

fennkölt; de az igazság olyan nagy dolog, hogy semmi módot nem szabad megvetnünk, ha elvezet hozzá. A filozófusok, igen helyesen, a Természet szabályaira hivatkoznak; csakhogy ezeknek nem NHOO LOHQ IHQQN|OW WXGRPiQ N KiW PHJKDPLVtWMiN pV W~O ULNtWy V]tQHNNHO W~OViJRVDQ NLFLfUi]YD IHVWLN D 7HUPpV]HW DUFiW H]pUW V]OHWLN RODQ VRNIpOH iEUi]RODW RODQ HJ|QWHW& WiUJyról. A Természet, ahogyan lábat adott a járásra, bölcsességével a lépéseinket is irányítja; ez  & pV GY|V pV LJHQ MyO YpJKH]YLV]L DPLW D] |YpN KLUGHW  PiUKD YDODNL RODQ V]HUHQFVpV KRJ HJV]HU&HQ pV UHQGHW WDUWYD WXGMD IRJODONR]WDWQL D] HV]pW YDJLV WHr60 XJDQ QHP RODQ OHOHPpQHV PDJDEtUy pV IHOOHQJ] V E|OFVHVVpJ PLQW D ILOR]yIXVRNp GH DONDOPDWRVDQ N|QQ mészetesen.” Ebben a gondolatmenetben megjelenik a reneszánsz jellegzetes felfogásmódja a terPpV]HWUO DPHOHW HJ QDJ pUWHOPHV RUJDQLNXV HJpV]QHN OiWQDN & UHQG E|OFVHVVpJ XUDONRGLN (OpJ iWHQJHGQL PDJXQNDW QHNL D]D]

PHOEHQ HJV]HU a természetet hagyni érvényesülni saját természetünkben és így jutni természetes bölcsességhez. Mindez hiányzik a korszak tudományából, mely spekulatív és dogmatikus: “Magyarázatokat magyarázni nagyobb szó, mint dolgokat magyarázni, és több könyvet írtak N|QYHNUO PLQW EiUPL PiVUyO HJHEHW VH WHV]QN FVDN pUWHOPH]]N HJPiVW $ YLOiJ KHm-  ]VHJ D NRPPHQWiURNWyO tUyNEDQ QDJ D KLiQ .RUXQNEDQ QHP D]H D OHJI EE pV OHJKtUHVHEE 60 Montaigne: A tapasztalásról, Európa 1983. 21 o 37  FpOMD"  YHVV]  O V]ROJiO D PiVRGLNQDN D PiVRGLN 61 WXGiV KD PHJ WXGMXN pUWHQL D WXGyVRNDW" 1HP H]H PLQGHQ WDQXOPiQ N|]|V pV YpJV 9pOHNHGpVHLQN HJPiVVDO YDQQDN EHROWYD $] HOV a harmadiknak. Így haladunk a lajtorján fokról fokra” A korszak filozófiai és tudományos tendenciáinak legjobb kifejezését az angol gondolkodó, Francis Bacon ± DGMD .|]WLV]WYLVHO pV WXGyV D SDUODPHQW  WDJMD ORUGNDQFHOOiUViJLJ YLV]L

PDMG NHJYHV]WHWWp YiOLN YLVV]DYRQXO N|]pOHWW O pV D tudomány megújításának szenteli magát. Tekintélye oly nagy utódai körében is, KRJ D ;,; V]i]DGEDQ D]W JRQGROWiN UyOD KRJ GUiPiN P|J|WW  YDOyGL V]HU]MN  iOO D 6KDNHVSHDUH QpYYHO MHJ]HWW Számára, aki a reneszánsz és az újkor határán áll, világos, hogy a tudomány  IHODGDWD (QQHN pUGHNpEHQ ~M DODSRNUD NHOO KHOH]QL D]W D PHJ~MtWiVD D NRUV]DN I tudományos módszertant, amelyet Arisztotelész Organonja nyomán alakítottak ki a & N|]pSNRUEDQ $ WXGRPiQ ~M pSOHWpQHN OpWUHKR]iVD D 1RYXP 2UJDQXP FtP &   &  P EHQ  NH]G GLN PHJ DKRO NHWW V IHODGDWRW W ] PDJD HOp HJIHO O PHJ NHOO érteni, honnan származnak azok a gondolkodásmódbeli hibák, amelyek a korábbi korszak emberének gondolkodását deformálták és elfordították a természet   PHJLVPHUpVpW O 0iVIHO O OpWUH NHOO KR]QL D]W D] ~M PyGV]HUWDQW  LQQHQ D FtP µÒM módszer’ - amely mindenki számára

biztosítja a természet megértésének és  PHJLVPHUpVpQHN OHKHW VpJpW  %DFRQ WHOMHVVpJJHO PRGHUQ V]HU]  HJpV]HQ D ;,; V]i]DG YpJLJ ~MUD PHJ ~MUD rácsodálkoznak, felfedezik, vagy éppen osztják megközelítésmódjait. A természet ’leigázásának’ huszadik századi szomorú tapasztalatai tovább nyújtják gondolatai érvényességi körét. Aforizmáit a természet és az ember viszonyának magyarázatával és az ember természetfeletti uralma viszonylagosságával kezdi: “I./ A természetet szolgáló és magyarázó ember annyit tehet és foghat fel, amennyit a termé-  V]HW UHQGMpE O WpQHN DODSMiQ YDJ HOPpMH VHJtWVpJpYHO PHJILJHOW HQQpO W|EEHW QHP WXGKDW és nem tehet. III./ Emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz, mert ha az okot nem ismerjük, az okozat is  HOPDUDG $ WHUPpV]HW XJDQLV FVDN HQJHGHOPHVVpJJHO J ]KHW  OH pV DPLOHQ V]HUHSHW Mit- szik az elméletben ok, ugyanazt a szerepet játsza a gyakorlatban a szabály. IV./ Gyakorlati téren

az ember csupán annyit tehet, hogy egymáshoz közelít vagy egymástól 62 eltávolít bizonyos természeti testeket; a további munkát a természet önmagában végzi el.” Törekvései súlypontját a megismerés helyes módszerének kidolgozása alkotta. Jól látja, hogy mind az empirizmus, mind a racionalizmus önmagában alkalmatlan a valóság megértésére. Meg kell haladni ezt az ellentétet, mindNHWWW KHOHVHQ DONDOPDzva, új úton kell járni “XCV./ Akik elmélyedtek a tudományban, vagy empirikusok voltak vagy dogmatiku- & &  MN N|]|WW D KHOHV XWDW PHUW D NHUW pV D PH] YLUiJDLEyO KRUGMD |VV]H DQDJiW GH VDMiW NpSHVVpJHLQHN PHJIHOHOHQ DODNtWMD iW pV UHQGH]L HO (KKH] KDVRQOtW D ILOR]yIXV VRN $] HPSLULNXVRN HJUH FVDN J MWHQHN PLQW D KDQJD pV IHOpOLN DPLW J MW|WWHN D UDFLRQDOLVWiN |QPDJXNEyO V] QHN IRQDODW DNiU D SyN 3HGLJ D PpK YiODV]WMD NHWWe- 61 uo. 13 o 62 %DFRQ 1RYXP 2UJDQXP , 0&YHOW 1pS  38 &  P KHOH LV KD MyO

YDQ EHUHQGH]YH QHP FVXSiQ pV QHP LV HOV VRUEDQ D] HOPH HUHMé- re támaszkodik, de a természettudomány és a mechanikai kísérletek anyagát sem raktározza el teljes egészében emlékezetébe, hanem értelmével feldolgozza és rendszerezi. A kísérleti és értelmi adottságok (eddig hiányzó) szorosabb és szilárdabb 63 egységére kell tehát reményeinket alapítanunk.”  7RYiEEL HO IHOWpWHOH D VLNHUQHN D] LQGXNFLy IRNR]DWRV DONDOPD]iVD YDJLV D] egyre általánosabb tételek kikövetkeztetése.  IHO D] LJD]ViJ $] HJLN D] & D[LyPiNKR] URKDQ pV V]LNOa- ³;,; .pW ~WRQ pV FVDN H NpW ~WRQ NXWDWKDWy pV OHOKHW   pU]pNHNW O pV D] HJHGLW O D OHJiOWDOiQRVDEE pUYpQ   D[LyPiNDW (] D MHOHQOHJ MiUW ~W $ PiVLN D] pU]pNHN pV D] HJHGL WpQHN VHJtWVéJpYHO IRODPDWRVDQ OpSpVUO OpSpVUH V]&UL OH D] D[LyPiNDW KRJ D OHJYpJpQ MXVVRQ 64 V]LOiUG LJD]ViJQDN WHNLQWYH H]HNHW D] HOYHNHW EHO ON YH]HWL OH pV IHGH]L IHO D N|]ppV el a legáltalánosabb elvekig. Ez az

igazi út, csakhogy nem próbálja ki senki”  $ IRNR]DWRV KDODGiV PyGV]HUpQ W~O %DFRQ PpJ HJ MHOHQW V PyGV]HUWDQL IHl- ismerést tesz. Kimondja, hogy a tudomány nem elégedhet meg a megfigyelés ⇒  N|]p EH NHOO LOOHV]WHQL D FpO]RWW NtVpUOHWHW LV N|YHWNH]WHWpV VpPiYDO KDQHP H NHWW Ebben az esetben a kísérlet további, szelektívebb megfigyelésekre teremt alkalmat, ezáltal megalapozva a részkövetkeztetéseket. Ezeket újabb megfigyelésekkel és kísérletekkel lehet kiterjeszteni Bacon több ponton is korrigálja a korszak uralkodó tudományos felfogásmód-  MiW $] HJLN SUREOpPD D] LQGXNFLy NpUGpVH $] LQGXNWtY PyGV]HU D] HJHGLW O KDODG az általános felé. Induktív ítélet akkor jöhet létre, ha minden egyes egyedi esetet áttekintve mondhatunk ki valamilyen általános állítást. Ha azt mondjuk, hogy minden hattyú fehér, akkor egy indukciós ítéletet mondtunk ki. A probléma azonban evvel az, hogy az ítélet csak akkor lehet igaz, ha garantálni

tudjuk, hogy minden egyes, a    P~OWEDQ HO IRUGXOW YDJ D M|Y EHQ HO IRUGXOy HVHWHW V]iPED WXGXQN YHQQL  7HUPpV]HWHVHQ H] QHP OHKHWVpJHV UiDGiVXO HO IRUGXOKDW HJHJ IHNHWH KDWW~ LV  LO PyGRQ D WHOMHV LQGXNFLyQ DODSXOy LQGXNFLyV tWpOHW HO IHOWpWHOH QHP WHOMHVOW Bacon arra mutat rá, hogy a természettudomány számára a megvizsgálható esetek körében megnyilatkozó általánosság a mértékadó. Ha az esetek (szignifikánsan) széles körében fennáll valamilyen közös vonás, akkor az abszolút teljesség igénye nélkül kimondhatjuk annak részleges általánosságát. Ezt a módszert nevezzük a baconi nem-teljes indukciós módszernek. Mindez jól megfelel az  HPSLULNXV HOMiUiVRN OHKHW VpJHLQHN pV ORJLNiMiQDN PHOHNHW %DFRQ PLQGHQ eszközzel megpróbált továbbfejleszteni. Mi a tudomány célja? Bacon szerint a természet folyamatainak megértése, az okok ismerete. Éppen ezért csak azokat a természettudományos tételeket fogadja el tudományos

értéN&HNQHN DPHOHN QHP FVDN OHtUMiN GH PHJ LV tudják magyarázni a leírt jelenséget. Innen fakad konfliktusa Kepler törvényeivel, aki a bolygómozgás fenomenológikus65 törvényeinek leírásával még nem felel meg a baconi mélyebb követelményeknek. 63 uo. uo. 65 fenomenológikus törvény – a dolgokat megjelenésük szintjén, a jelenség magyarázata nélkül leíró törvény 64 39 Bacon úgy véli, hogy a tudomány az az eszköz, amelynek segítségével minden társadalmi nyomor és konfliktus felszámolható. Ha tudósok irányítanák az államot, és ez képes lenne a szükségletek kielégítésére, akkor nem lennének & XWySLiMiEDQ OHtUMD KRJDQ Qp]QH NL D] NRQIOLNWXVRN pV HOQRPiV 1RYD $WODQWLV FtP az állam, amelyiknek egyetlen célja volna: lakói jólétének szolgálata. Ennek azonban  D] OHQQH D] HO IHOWpWHOH KRJ D N|]|VVpJ JHLQHN LUiQ WiVD D WXGyVRN NH]pEHQ legyen. Maga az Atlantisz név egyszerre célzás a legendás

elsüllyedt szigetre és Platón utópikus államelméletére. Bacon jól látja, hogy mindaz amit gondol és mond, ellentétben áll a fennálló vallási világképpel. Éppen ezért, hogy ezt a konfliktust csökkentse, kifejezésre juttatja, hogy kétféle igazság létezik: az egyházé és a tudományé. Ezt nevezi ‘veritas  GXSOH[¶QHN NHWW V LJD]ViJQDN (] D]RQEDQ WLSLNXV NRPSURPLVV]XPRV iOOiVSRQW amely egyik felet sem elégíti ki: a tudomány célja az abszolút igazság kiderítése, az egyház pedig nem szándékozik önként lemondani a kinyilatkoztatott igazság    NL]iUyODJRV NpSYLVHOHWpU O (EE O N|YHWNH] HQ D IHONtQiOW NRPSURPLVV]XPRV  OHKHW VpJJHO HJLN IpO VHP WXG WDUWyVDQ pOQL pV D NRQIOLNWXV D] ~M pV D UpJL WXGRPiQ  N|]|WW HJUH pOH] GLN 40 5. fejezet: Ráció és tapasztalat: a tudás megszerzésének útja HVFDUWHV D] LJD]ViJKR] YH]HW  PyGV]HUUO ,VWHQ pV D YHOQN V]OHWHWW HV]PpN $ kartéziánus fizika és kozmogónia. Spinoza

szubsztanciája, az isteni Természet Etika, ’more geometrico’ Az angol empirizmus és materializmus Berkeley szolipszizmusa A polgári társadalomelmélet angol kezdetei, Hobbes és Locke Egoizmus és morál. A racionális valláskritika René Descartes (1596-1650) Descartes az újkori filozófia egyik legnagyobb hatású gondolkodója. Neve teljesen eggyé vált a racionalista gondolkodás fogalmával. Az a fajta világosság,  DPHO pUYHOpVpE O iUDGW pV iUDG PD LV QHP]HGpNHN V]iPiUD MHOHQWHWWH D] pUWHOHP  IpQpW DPHO NpSHV iWKDWROQL D V|WpWVpJHQ HO tWpOHWHNHQ 6]HPpOpEHQ NpSYLVHOWH D tudomány megújításának, új alapokra helyezésének ügyét; úgy, ahogyan ez csak a matematika és a természettudományok eredményeinek együttes alkalmazásával valósulhat meg a filozófiában. Ezért az európai racionalista filozófia alapjainak megteremtésében Descartes-  V]HPpONpQW iEUi]ROQL (] D]RQEDQ FVDN EL]RQRV PHJV]RUtWiVRNNDO RW V]RNWiN I igaz. Descartes ugyDQLV

ILOR]yILDLODJ |VV]HN|W V]HUHSHW MiWV]LN D UpJL WtSXV~ spekulatív, szillogizmusokra66 pStW VNRODV]WLNXV UDFLRQDOL]PXV pV D] ~MNRUL PRGHUQ polgári filozófia tapasztalat és értelem egysége felé haladó racionalizmusa között.  HVFDUWHV V]HUHSH HOV VRUEDQ DEEDQ HJHGOiOOy DKRJDQ PXQNiVViJiEDQ összekapcsolódik a természetkutatás és a filozófia. Descartes a modern természettudomány legfontosabb területeinek újkori megalapozását végzi el Fizikusi  QDJ UHQGV]HUH DPLW PXQNiVViJD HUHGPpQHNpSSHQ OpWUHM|Q D] ~MNRUL IL]LND HOV  NpV EE NDUWp]LiQXV IL]LNDNpQW HPOHJHWQHN pV DPHOQHN pUYpQHVVpJH 1HZWRQ  3ULQFLSLiMiQDN PHJMHOHQpVH  XWiQ LV VRN YRQDWNR]iVEDQ IHQQiOO $] H]W N|YHW évszázad során a kartéziánus fizika olyan kérdésekben küzd a newtoniánussal, melyekben nagyonis súlyosak és sokszor helyesek a kartéziánusok álláspontjai. Ilyen például a kozmosz keletkezése körüli vita, vagy a Fontenelle által képviselt ’világok sokasága’

létezésének álláspontja.  HVFDUWHV N|YHW LQHN pV WDQtWYiQDLQDN HJ PiVLN FVRSRUWMD D ELROyJLD WHUü-  OHWpQ WpQNHGLN HVFDUWHV D]RQ DODSJRQGRODWiEyO LQGXOQDN NL KRJ PLQGHQ pO OpQ & WXODMGRQNpSSHQ PHFKDQLNDL JpS YDJLV PHFKDQLNDL W|UYpQHN V]HULQW P N|GLN idegrendszerük pedig reflextevékenységet folytat. Ennek az irányzatnak a híveit hívják orvosmaterialistáknak, akiknek befolyása meghatározó a XVIII. század mechanikai világképében.  (]HQ W~OPHQ HQ HVFDUWHV IRJODONR]LN SV]LFKROyJLiYDO RSWLNiYDO DQDOLWLNXV  JHRPHWULiYDO pV PHWHRUROyJLiYDO LV WRYiEEi D PHJpOKHWpVpQHN DODSMiW NpSH] hadmérnöki tevékenységgel. Élete nagyobb részét azonban saját kutatásai töltik ki Számunkra azonban az újkori racionalista filozófia megalapozójaként fontos,  pV NRUWiUVDLUD LV HEEHOL PLQ VpJpEHQ JDNRUROWD OHJQDJREE KDWiViW HVFDUWHV filozófiai munkássága meghatározó eleme az eddigi tudás rendszerének felülvizs- & MH]VXLWD NROOpJLXPiEDQ

/D )OHFKHEHQ YpJH]WH WDQXOPiQDLW LQQHQ V]iUPD]QDN V]pOHV WXGRPiQRV P&YHOWVpJpQHN DODSMDL LQQHQ JiODWD 0DJD D NRUV]DN OHJMREE KtU 66 szillogizmus = az arisztotelészi logika középkori átdolgozásában központi szerepet játszó következtetési forma 41 ahonnan több francia király is kikerült. Majd a poitiers-i egyetemen szerzett jogi diplomát és foglalkozott matematikával. Birtokában van mindazon ismereteknek,  DPHOHN D WXGRPiQQDN D WHROyJLiQDN pV D ILOR]yILiQDN D] HJWWHVpEHQ G|QW szerepet játszanak. Éppen ezeknek az ismereteknek a birtokában érzi elkerülhetetlennek minden korábbi tudás kritikai megrostálását, minden elfogadott régi gondolat újra felértékelését, és mindezek alapján egy újfajta tudás épületének az újraalapozását.  ³+R]]iV]RNWDP DKKR] KRJ VHPPL RODVPLEHQ QH KLJJHN W~O V]LOiUGDQ DPLU O FVDN SpOGD   pV V]RNiV iOWDO DNDUWDN PHJJ ]QL ËJ ODVVDQNpQW PHJV]DEDGXOWDP VRN WpYHGpVW O DPHO elhomályosítja

értelmünk természetes világosságát és kevésbé alkalmassá tehet bennünket az ész szavának meghallgatására. De miután így több éven át a nagy világ könyvét tanulmányoztam, és némi tapasztalatot iparkodtam szerezni, egy napon elhatároztam, hogy magamEDQ LV NXWDWRN pV PLQGHQ V]HOOHPL HUPHW PHJIHV]tWHP KRJ PHJYiODVV]DP D]RNDW D] XWakat, amelyeken járnom kell [Azokkal a nézetekkel] amelyeket eddigelé igaznak tartottam, nem tehetek jobbat, mint hogy HJV]HU LJD]iEDQ IpOUHiOOtWRP NHW KRJ D]XWiQ PiVRNDW MREEDNDW WHJHN D KHONEH YDJ NHW´67 SHGLJ XJDQD]RNDW PLXWiQ D] pV] iOWDO LJD]ROWDP Descartes hosszasan küzd magában amíg végül is elszánja magát új filozófiája közzétételére. Világképének egyik alapját Kopernikusz kozmológiája jelenti, de Galilei elítélése után nem meri, nem akarja felvállalni új tanainak közzétételét, és & H]pUW D PiU HONpV]OW P YpW HOpJHWL (J DV OHYHOpEHQ H]W tUMD “Olyannyira

megdöbbentem, hogy egy itáliait [Galileit68@ E&Q|VQHN PRQGMDQDN FVDN D]pUW mert kétségkívül igazolni akarta a Föld mozgását. Megvallom, ha e tétel hamis, akkor az én filozófiám egész alapzata is az De mivel a világ minden kincséért sem akarok olyan érte-  NH]pV V]HU] MH OHQQL DPHOEHQ DNiU FVDN D OHJFVHNpOHEE V]y LV NLYiOWKDWQi D] HJKi] nemtetszését, ezért jobbnak látom teljességgel félretenni ezt az írást, mintsem csonkán megjelentetni.” & 1HP V] QLN PHJ D]RQEDQ D WXGRPiQ pV ILOR]yILD PHJ~MtWiViQDN V]NVpJHs- ségén és programján töprengeni és ennek eredményeképpen 1637-ben megjelenteti  eUWHNH]pV D PyGV]HUUO 69 ~M IHOIRJiViQDN DODSMiW NpSH] & P&YpW DPHOHW FtP figyelemreméltó módon a filozófia alapjainak megújításával kezd. Kifejti az új világnézet alapjainak sarkalatos pontjait, a tudományos megismerés empirikus  PyGV]HUHLU O V]yOy V]DEiORNDW PDMG GLRSWULNiMiYDO RSWLND  JHRPHWULiMiYDO IROWDWMD

diskurzusát. & HVFDUWHV V]HUHWQp HONHUOQL D P YH QRPiQ IHOWiPDGy NRQIOLNWXVRNDW H]pUW  QHP )UDQFLDRUV]iJEDQ KDQHP +ROODQGLiEDQ MHOHQWHWL PHJ N|QYpW DKRO pOHWpE O húsz évet töltött. Azt gondolja, hogy a protestáns világ toleránsabb fogadtatásban  & UpV]HVtWL GH WpYHG QHP VRNNDO NpV EE KyKpU NH]H iOWDOL HOpJHWpVUH tWpOL P YHLW D] illetékes bíróság. & 0LW WDUWDOPD] D P " HVFDUWHV DODSJRQGRODWD D] KRJ D WXGRPiQ KDODGiVá-  QDN pV D YLOiJ PHJLVPHUpVpQHN OHJI EE DNDGiOD D WXGRPiQ V]LOiUG DODSMDLQDN hiánya. Ezeket az alapokat pedig az emberi tudat tartalmai között kell fellelni Meg 67 HVFDUWHV eUWHNH]pV D PyGV]HUUO PiVRGLN UpV] ,NRQ N  *DOLOHL 3iUEHV]pGHN D NpW OHJQDJREE YLOiJUHQGV]HUUO D SWROHPDLRV]LUyO pV D NRSHUQLNXV]LUyO FtP& P&YpUO van szó, amelyet az egyházi hatóságok 1633-ban ítélnek el. 69 $ P& WHOMHV FtPH eUWHNH]pV D] pV] KHOHV YH]HWpVpQHN pV D WXGRPiQRV LJD]ViJ NXWDWiViQDN PyGV]HUpUO 68 42

 RODQ YpJV EL]RQRVViJRNDW NHOO WDOiOQL D] HPEHUL JRQGRONRGiV PpOpQ UHMO evidens módon igaznak elfogadott alaptételeket, amelyek az emberi tudás új alapzatául szolgálhatnak.  $]W D EL]WRV SRQWRW DPHOE O D] ~M WXGRPiQ NLLQGXOKDW VDMiW WXGDWiEDQ YpOL  D IHOWDOiOQL 2ODQ EL]RQRVViJRW NHUHV DPHOE O GHGXNWtY PyGRQ OHYH]HWKHW világra vonatkozó minden további tudás, s amely az a biztos pont lehet, amelyre egy új világkép alapozódhat. Ez a pont a ‘cogito ergo sum’70 elvének felfedezése Descartes keresgél a lét bizonyítékai között és azt találja, hogy léte egyetlen világos bizonyítéka az, hogy gondolkodik, tehát gondolkodó szubsztancia. Ezen felismerés igazságát a ‘clare et distincte’71 belátás garantálja, azaz az a világos felismerés, hogy ez tulajdonképpeni lényegem: tudniillik a gondolkodás. Kritikus kortársa, az angol Hobbes evvel kapcsolatban azt mondta, hogy ez olyan, mintha azt mondanánk: ‘sétálok, tehát séta

vagyok’. Descartes azonban alkalmasnak látta ezt a tételt arra, hogy a filozófia és tudomány létezését általa alátámassza. Ugyanakkor azonban ez a deduktív tétel a szubsztanciát mint nemanyagit ábrázolja, amivel újra reprodukálja azt a dilemmát, amely Platón és Arisztotelész vitájából már ismert: a szubsztancia az anyagtól független idea-e, vagy a forma (szubsztancia) és az anyag (másik szubsztancia) együtt alkotják-e az anyagi világot. Descartes a fenti nehézség hatására kidolgozza a két szubsztancia elméletét. Ez azonban némileg önellentmondó felfogásmód, mivel a szubsztancia  IRJDOPD PDJiEDQ WDUWDOPD]]D D µYpJV NpQW OpWH]pV¶ DWWULE~WXPiW pV HEEHQ NpW szubsztancia nem osztozhat egymással. Mégis, Descartes ezt a megoldást választja, de érzékelteti, hogy noha két szubsztancia van, a ‘res cogitans’ és a ‘res extensa’ 72, az egyik alá van rendelve a másiknak, mivel a gondolkodó szubsztancia be van  ]iUYD D

NLWHUMHGWEH D] HO EEL V]pNKHOH HVFDUWHV V]HULQW D WRER]PLULJ Descartes felveti azt a nagyon is jogos kérdést, hogy honnan származnak fogalmaink, amelyek egész tudásunk alapzataként szolgálnak. A kérdés egyben a legnagyobb vitakérdés is a racionalista filozófia empirikus és deduktív ága között. Hiszen ha minden alapismeret forrása a tudat, akkor jogos az a kérdés, hogy vajon honnan származnak és helyesek-e ezek a tudattartalmak. Descartes válasza erre a híres ‘velünk született eszmék’73 tana. E szerint az ember legfontosabb fogalmai,  PDWHPDWLNDL HWLNDL IRJDOPDN PiU V]OHWpVHNRU PHJYDQQDN PLQW D] DODSYHW  HOPpMpEHQ pV IHODGDWD FVXSiQ DQQL KRJ IHOLVPHUMH pV PHJWDQXOMD PHJIHOHO PyGRQ KDV]QiOQL NHW +D D]RQEDQ D]W D NpUGpVW LV IHOYHWMN KRJ YDMRQ H]HNQHN D] eszméknek a helyességét mi garantálja, erre azt a választ kapjuk, hogy az eszmék  LJD]ViJipUW ,VWHQ D IHOHO V ,VWHQ QHP FVDS EH EHQQQNHW HVFDUWHV V]DYDLYDO “Amit egész

világosan és elkülönítetten látunk be, mind igaz -, csak azért bizonyos, mert Is-  WHQ YDQ YDJLV OpWH]LN PHUW W|NpOHWHV OpQ V PHUW PLQGHQ DPL EHQQQN YDQ W OH V]iUPD]LN   (EE O N|YHWNH]LN KRJ LGHiLQN YDJ IRJDOPDLQN PLQWKRJ YDOyViJRV GROJRN pV ,VWHQW O 74 származnak, mindabban, amiben világosak és elkülönítettek, csakis igazak lehetnek.” 70 Szó szerint <latin>: gondolkodom, tehát vagyok. Szó szerint <latin>: ’világosan és elkülönítetten’; de gyakran fordítják ’tisztán és világosan’ vagy ’világosan és határozottan’-nak. 72 <latin> = gondolkodó dolog és kiterjedt dolog 73 idea innata <latin> 74 HVFDUWHV eUWHNH]pV D PyGV]HUUO QHJHGLN UpV] 71 43 Ennek a gondolatnak a revízióját majd az angol empiristák végzik el, akik ki-  GROJR]]iN D] HPEHUL WXGDW WDUWDOPDLQDN PHJV]HU]pVpU O V]yOy HOPpOHWNHW PHO szerint az emberi tudat a tapasztalat útján töltekezik. Descartes nem áll meg a

megismerés alapjainak problémájánál. Számára, mint valamennyi kortársa számára legalább ilyen fontos a megismerés konkrét útja. Értekezés a módV]HUUO FtP& P&YpEHQ NRQNUpW V]DEiORNDW DG D] pUWHOHP  YH]HWpVpU O D] LJD]ViJ PHJUDJDGiViUD GH D] HPSLULNXV NXWDWiVRN VLNHUHV levezetésére is. “Fiatalabb koromban kissé foglalkoztam a filozófia részei közül a logikával, a matematikában D] HOHP]  JHRPHWULiYDO pV D] DOJHEUiYDO KiURP RODQ P&YpV]HWWHO YDJ WXGRPiQQDO amelyek úgy látszik, némileg segíthettek szándékomban. Ezért gondoltam, hogy valamely más módszert kell keresnem, amely magában foglalná e három tudomány jó tulajdonságait, de mentes volna hibáiktól. én is azt gondoltam, hogy a logika sok szabálya helyett beérem  D QpJ N|YHWNH] YHO IHOWpYH KRJ V]LOiUGXO pV iOOKDWDWRVDQ HO YDJRN W|NpOYH KRJ HJHWOHQ egyszer sem vétek ellenük. $] HOV D] YROW KRJ VRKD VHPPLW QH IRJDGMDN HO LJD]QDN DPLW HYLGHQV PyGRQ QHP

LVPHrtem meg annak; azaz, hogy gondosan kerüljek minden elhamarkodást és elfogultságot, és semmivel sem többet ne foglaljak bele ítéleteimbe, mint ami oly világosan és határozottan áll  HOPpP HO WW KRJ QLQFV RNRP D]W NpWVpJEH YRQQL A második az volt, hogy vizsgálódásaim minden nehezebb kérdését annyira részre osszam, ahányra csak lehet, és a legjobb megoldás szempontjából szükség van. [Ez az analízis szabálya] &  WiUJDNNDO NH]GHP V FVDN ODVVDQ IRNR]DWRVDQ KDODGRN WRYiEE $ KDUPDGLN D] KRJ RODQ UHQGHW N|YHVVHN JRQGRONRGiVRPEDQ KRJ D OHJHJV]HU EE pV OHJN|QQHEEHQ PHJLVPHUKHW az összetettebbek ismeretéhez, s még azok között is feltételezek bizonyos rendet, amelyek QHP PDJiWyO pUWHWGHQ Növetkeznek egymás után. [Ez a szintézis szabálya] Az utolsó pedig az, hogy mindenütt teljes felsorolásokra és általános áttekintésekre töreked75 jem, s így biztos legyek abban, hogy semmit ki nem hagytam.”  /iWKDWy KRJ D QpJ

PyGV]HUWDQL V]DEiO WiYROUyO VHP KRPRJpQ $] HOV  XJDQLV D GHGXNWtY RNRVNRGiV pOHVHQ NO|QE|]LN D WRYiEEL KiURPWyO $] HOV evidens igazságának fellelését foglalja össze, mely szerint a gondolat igazságának kritériuma valaminek a tiszta és világos belátása (evidencia). A további három módszertani szabály azonban egészen másról szól: nevezetesen az érzéki megismerés empirikus eljárásmódjáról. Itt a megismerés tárgyát az anyagi világ objektumai jelentik és ezeknek a részekre bontása a megismerés  PHJLVPHUpVL V]HPSRQWMiEyO NpQHOPH V]HPSRQWMiEyO PiV V]yYDO D PHJILJHO szükséges. Ugyanígy az empirikus tárgyakra vonatkozik a harmadik szabály is, aholis az  WiUJDNWyO KDODGMXQN D ERQROXOW D JRQGRODW KRJ D OHJN|QQHEEHQ PHJLVPHUKHW felé, ugyancsak a tárgyi világ objektumaira utal, csak kissé szubjektív módon. Nem  NpQHOPL V]HPSRQWMD V]HULQW WDJROMXNH YDJ D WiUJ EHOV VWUXNW~UiLW N|YHWYH $] HOV HVHWEHQ ~J MiUKDWXQN KRJ D PHJLVPHUpV

WiUJD KHOHWW DQQDN FVDN QHP |VV]HIJJ URQFVDL PDUDGQDN PHJ PLQGHJ KRJ D WiUJDW D PHJILJHO Végül a negyedik szabály, amely a teljes felsorolásokra bíztat, szintén nem tudja garantálni azt az általános módszert amely minden körülmények között biztosítja azt, hogy a felsorolás tényleg teljes lesz. De ez a szabály is az empirikus vizsgálat igényeihez igazodik. 75 HVFDUWHV eUWHNH]pV D PyGV]HUUO PiVRGLN UpV] 44 Mindez nem véletlen: Descartes törekvése nemcsak a filozófia megalapozása, hanem általa a tudomány egészének biztos alapokra helyezése. A kartéziánus tudomány modellje az egyetemes tudás fája, melyben az egyes tudományszakok egymással szerves egységet alkotnak. “Így tehát a filozófia egésze olyan fához hasonlatos, melynek gyökereit a metafizika alkotja, a    WXGRPiQUD YH]HWKHW YLVV]D D] RUYRVWXGRPiQUD D PHFKDQLNiUD pV D PRUiOUD H] XWyEELQ D OHJPDJDVDEEUHQG& pV OHJW|NpOHWHVHEE PRUiOW pUWHP DPHO ± PLYHO

YDODPHQQL W|EEL WXGRPiQ WHOMHV LVPHUHWpW HOIHOWpWHOH]L ± D E|OFVHVVpJ XWROVy W|U]V D IL]LND D] iJDN SHGLJ DPHOHN H W|U]VE O Q QHN NL QHP PiVRN PLQW YDODPHQQL W|EEL WXGRPiQ DPHO KiURP DODSYHW fokozata.” Descartes tudományképének ez az egyetemessége találkozik össze az igazság egyséJpUO V]yOy IHOIRJiViYDO DPHO HJpV]HQ D V]i]DGXQNLJ PHJUL]WH  pUYpQpW D UDFLRQiOLV WXGiV PLQGHQ WHUOHWpQ )HOIRJiVD N|YHW NUH WDOiOW DNLN elképzelései számos oldalát eredményesen dolgozták fel saját elméleteikben Benedictus de Spinoza (1632–1677)  $ NDUWp]LiQXV JRQGRONRGiV IRQWRV pV QDJ KDWiV~ WRYiEEYLY MH VDMiWRV WiUVa-  GDOPL N|UQH]HWE O V]iUPD]RWW ,EpULiEyO +ROODQGLiED YiQGRUROW ]VLGy FVDOiG gyermeke. Tehetsége nagyon korán kiütközik, fiatalon vallási, nyelvészeti, történelmi tanulmányokat folytat és elsajátítja a skolasztika filozófiáját. Korán találkozik Descartes eszméivel, teljes mértékben ezek hatása alá kerül és a racionális

józan ész eszközével elemezni kezdi a Szentírás tételeit. Ezzel élesen szembekerül saját közösségével. Az amszterdami hitközség tanácsa megpróbálja valláskritikai gondolatainak közzétételét megakadályozni. Azonban ez nem sikerül nekik, s ezért D KXV]RQQpJ pYHV 6SLQR]iW D ¶QDJ NLWDV]tWiVVDO¶ V~MWMiN  D]RQEDQ QHP IRUGXO & P&YpEHQ D YLVV]D D PHJNH]GHWW ~WRQ pV ¶7HROyJLDL ± SROLWLNDL WDQXOPiQ¶ FtP & HOHP]pVpW YpJ]L HO YDOOiVRV WDQtWiVRN UDFLRQiOLV W|UWpQHWLNULWLNDL PyGV]HU Történeti, filológiai és nyelvészeti kutatások segítségével elemzi a bibliai szövege-  NO|QEVpJHLUH HOOHQWPRQGiVDLUD 0HJSUyEiOMD PHJWLV]WtWDQL W ,VWHQ ILiQDN GH D OHJQHPHVHEE HPEHUQHN DNLQHN WDQtWiVDL QRPiQ D NO|QE|] YDOOiV~ QpSHN HJHVOKHWQpQHN NHW UiPXWDW H]HN EHOV SpOGiXO -p]XV DODNMiW D GRJPiNWyO QHP WDUWMD Bibliaértelmezési tevékenységének folytatása a francia felvilágosodás valláskritikai törekvéseiben valósul meg.

Élete, mely rövid volt, szakadatlan filozófiai munkálatok közepette telt el és eközben optikai lencsék csiszolásával kereste meg a megélhetéséhez szükséges  SpQ]W ,VPHUWVpJH pV HOLVPHUWVpJH YiURVD KDWiUDLQ W~O HJUH Q WW iP  QHP DNDUWD független gondolkodói státuszát feladni és ezért nem fogadta el a neki felkínált heidelbergi egyetemi katedrát sem, joggal gondolván, hogy ennek elfogadása bizonyos kompromisszumok vállalására kényszerítheti. Filozófiájának központi gondolata a világ nagy, változhatatlan törvényeinek megragadása és a világra vonatkozó filozófiai tételek axiomatikus - deduktív módon  P&YpQHN FtPpEHQ LV YDOy NLIHMWpVH pV EL]RQ WiVD $ KDOiOD XWiQ PHJMHOHQW I kifejezésre jut egzaktságra irányuló törekvése, amennyiben ennek címe ’Etika, 45 geometriai módon bizonyítva’. Állításait axiómákban, tézisekben, tételekben fogalmazza meg, és logikailag bizonyítja. Legfontosabb filozófiai

gondolata mestere szubsztancia-tanításának kritikájaként alakul ki. Kritikusan jegyzi meg Descartes szubsztancia-felfogásával kapcsolatEDQ KRJ  DNL “annyiszor rótta meg a skolasztikusokat, mert homályos dolgokat rejtett tulajdonságokkal akartak megmagyarázni, maga oly feltevéshez folyamodik, amely rejtettebb minden tulajdon-   ViJQiO«DQQLUD NO|QE|] QHN JRQGROWD D OHONHW D WHVWW O KRJ VHP D NHWW  NDSFVRODWiQDN sem magának a léleknek nem tudta valamely egyes okát megadni, hanem kénytelen volt az 76 egész világegyetem okához, azaz Istenhez folyamodni” . Descartes-nak ezt a tévedését Spinoza saját szubsztancia-felfogásának segítségével próbálja meg korrigálni. Abból indul ki, hogy a világban egyetlen szubsztancia van, és ezt azonosítja Istennel. Az Etika III és IV sarktétele úgy & /pWH] PHO PDJiEDQ IRJODO GHILQLiOMD ,VWHQW PLQW DPL (J 9pJWHOHQ 6]NVpJV]HU  PLQGHQ OpWH]pVW pV PLQGHQ OpWH] QHN HJHGOL RND (] D]

HJHWOHQ YpJWHOHQ  V]XEV]WDQFLD HJV]HUUH D 7HUPpV]HW pV ,VWHQ 6SLQR]D HJHQO VpJMHOHW WHV] ,VWHQ pV a Természet közé: Isten maga a Természet vagy a Természet maga Isten77. Ezt az álláspontot nevezzük panteizmusnak. Mögötte ott áll a monizmus álláspontja, amelyik a materialista felfogás irányába mutat, de nem maga a materializmus. Ennek álláspontjáig Spinoza nem jut el. Spinoza amellett érvel, hogy ebben a panteisztikus természetben nincsenek célok. Ez azért fontos gondolat, mert a vallás hagyományos felfogásmódja szerint Isten a világot valamilyen meghatározott cél szerint irányítja. Spinoza álláspontja ezzel szemben az, hogy a célV]HU&VpJ JRQGRODWiW FVDN D] HPEHUHN WDOiOMiN NL D]pUW & OiQFRODWD PHUW QHP pUWLN PHJ KRJ D YLOiJEDQ RNRN pV RNR]DWRN V]NVpJV]HU érvényesül anélkül, hogy ezek valamiféle célra irányulnának. Ez a felfogásmód a determinizmus szigorú felfogásmódja, amely teljes mértékben kikapcsolja a 

YpOHWOHQQHN D OHKHW VpJpW pV D]W iOOtWMD KRJ PLQGHQWW DKRO D] HPEHU pU]pNL tapasztalatain keresztül véletlent fedez fel, ott csak ismereteink hiányossága, a tényleges okság felismerésének képtelensége ennek a véletlennek az alapja. Azt gondolja, hogy minden folyamat mögött a természet törvényei és szabályai állnak. A természetnek pedig mindig, mindenütt ugyanaz a ’hatalma és hatóereje’, azaz szabályai és törvényei. Az a gondolat, hogy a természet törvényei egyetemesen határozzák meg az élet minden szféráját, átvezet az úgynevezett természetjogi felfogásba. Eszerint a társadalom minden tagjának és minden viszonyának alapja a természetjogból, a  WHUPpV]HW HJHWHPHV W|UYpQHLE O IDNDG $] HPEHUHN WHUPpV]HWHV MRJDL FVDN DNNRU csorbulhatnak, ha társadalmi állapotuk ellenségeskedéseik, konfliktusaik arra NpQV]HUtWLN NHW KRJ EROGRJViJXN pV EROGRJXOiVXN HOsegítésére - jogaik egy    UpV]pU O OHPRQGYD  V]HU] GpVW

N|VVHQHN HJPiVVDO (] D V]HU] GpV D] ~JQHYe-  ]HWW WiUVDGDOPL V]HU] GpV PHOQHN JRQGRODWD YpJLJNtVpUL D IHOYLOiJRVRGiVW $ 76 Spinoza: Etika. Helikon, 1969 281o Spinoza szerint ugyanis hamis a két descartesi szubsztancia feltevése. Csak egy szubsztancia létezik, az DQDJ DPHOQHN YpJWHOHQ VRN DWWULEXWXPD WXODMGRQViJD YDQ GH HEEO NHWWW WDUW IRQWRVQDN D NLWHUMHGpVW (testet) és a gondolkodást (lelket). 77 46   WiUVDGDOPL V]HU] GpV MHOHQW VpJH DEEDQ iOO KRJ D] HPEHUHN VDMiW MRJXNDW D természeti jogot átruházzák az államra, annak érdekében, hogy ezzel elejét vegyék állandó összeütközéseiknek. Az állam célja azonban nem az uralkodás, nem az emberek félelemben tartása és másoknak önmaga alá való rendelése, hanem a  EL]WRQViJ PHJWHUHPWpVH D] HJpQHN PHJV]DEDGtWiVD D IpOHOHPW O pV D WHUPpV]HWHV  MRJRN pUYpQHVOpVpQHN OHKHW Yp WpWHOH D]D] D] iOODP FpOMD D V]DEDGViJ PHJWe- remtése. Mindazok a törekvések, amelyek Spinoza

filozófiájában megjelennek, tulajdonképpen a mechanikus materialista felfogásmód irányába mutatnak. Ennek XVII századi kidolgozása az angol filozófiai gondolkodásban, Thomas Hobbes és John Locke filozófiájában valósul meg. Thomas Hobbes (1588-1679) Angol filozófus és politikai teoretikus, akinek nagy szerepe van a Baconnal   DQJRO PDWHULDOL]PXV WRYiEEIHMOHV]WpVpEHQ D OLEHUDOL]PXV WiUVDGDOPL NH]G G elméletének kidolgozáViEDQ pV D WiUVDGDOPL V]HU]GpV Hlmélet megalkotásában.  2[IRUGL WDQXOPiQDL XWiQ JD]GDJ FVDOiGRN PHOOHWW QHYHO VN|G|WW pV   WLWNiUNRGRWW HJ LGHLJ D NpV EEL DQJRO NLUiO ,, .iURO QHYHO MH 6RNDW pOW pV XWD]RWW  (XUySiEDQ I OHJ )UDQFLD pV 2ODV]RUV]iJEDQ DKRO PHJLVPHUNHGHWW D NRUDEHOL  WXGRPiQ RODQ IRQWRV NpSYLVHO LYHO PLQW HVFDUWHV pV *DOLOHL .RUiEEDQ  7KXNGLGpV]W IRUGtW J|U|JU O DQJROUD YDODPLQW (XNOLGpV] JHRPHWULiMiW WDQXOPiQRz- za, innen fordul a társadalomelmélet és a filozófia felé. Hobbes klasszikus angol

& W|UWpQHWL P YHOWVpJpW |VV]HNDSFVROMD D VSLQR]DL PRQL]PXVVDO pV D NDUWp]LiQXV indíttatású geometriai felfogásmóddal. Azok a törekvések, amelyek látensen jelentek meg Spinozánál, nyíltan és világosan fogalmazódnak meg Hobbes felfogásában. Filozófiája alapjait a testekre vonatkozó felfogásán keresztül lehet megérteni.  UpV]H YDQ D] DPHOLN D WHUPpV]HWHV WHVWHNNHO pV D] DPHOLN D PHVWHUVpJHV WHVWHNNHO IRJODONR]LN $] HOVEH D WHUPpV]HW WiUJDL WDUWR]QDN D PiVRGLNED D WiUVDGDORP $] HOV D WHUPpV]HWL D PiVRGLN D] 9pOHPpQH V]HULQW D ILOR]yILiQDN NpW I állampolgári filozófia.  +REEHV YLOiJRV GHILQtFLyNED |QWL IHOIRJiViW D WHVWHNU O pV D ILOR]yILD HUUH Yonatkozó feladatairól.78 7HVW D] DPL NLWHUMHGW DPL D NpS]HOHWQNW O YDJ D JRQGRONo-  pV GiVXQNWyO YDOy IJJHWOHQVpJ RNiQ |QPDJD iOWDO OpWH]  PLQW RODQ  PLYHO UDMWXQN NtYO iOO IHQQ  D OpWH] Test az, ami nem függ gondolkodásunktól és a tér bármely részével egybe- & 

WHVW QHP NLWHUMHGpV HVLN YDJ YHOH D]RQRV NLWHUMHGpV  (J EL]RQRV KHOHQ OHY hanem a kiterjedt dolog, vagyis az, ami kiterjedt. Semmi nem létezik igazán a világban, csupán egyes testek, melyek egyes aktusokat vagy hatásokat hoznak létre törvény, szabály vagy forma által, rendben vagy egymásutánban. A testek tanulmányozása a filozófia, vagyis a természetes ész segítségével történik, ami minden emberrel veleszületett. A filozófia célja az, hogy az anyagi világ  HO UH OiWRWW RNR]DWDLW D] HPEHU VDMiW NpQHOPpUH IRUGtWKDVVXN (QQHN NLV]ROJiOyL D mesterségek, 78 Thomas Hobbes: Logika, rétorika, szofisztika, Kossuth 1998. 47 “nevezetesen a testek és mozgásaik mérésének, a súlyos testek mozgatásának, mindenféle KDV]QiODWL WiUJ HOállításának mestersége; továbbá az égitestek mozgása, a csillagképek iOOiVD pV D] LG  HJHV SLOODQDWDL NLV]iPtWiViQDN YDODPLW D I|OGNHUHNVpJ IHOWpUNpSH]pVQHN  79 PHVWHUVpJH PHOHN iOWDO RO VRN HO QK|]

MXWWDWWiN PDJXNDW D] HPEHUHN KRJ N|QQHEE D]W megérteni, mint elmondani.” Hobbes véleménye szerint a filozófia feladatát a mechanikai módon, részek kapcsolataként felfogott és oksági összefüggések soraként leírt világra vonatkozó tudás összegzése jelenti, amit el kell határolni mindattól a tudástól, ami nem tartozik hozzá. A filozófia feladata ugyanis : “vagy a tulajdonságokat a létrehozásból, vagy a létrehozást a tulajdonságokból kiindulva vizsgálni; ahol tehát nincs felfogható létrehozás vagy tulajdonság, ott a filozófiának sincs  IHOIRJKDWy pUWHOPH $ ILOR]yILD tJ KiW NL]iUMD YL]VJiOyGiVL N|UpE O D WHROyJLiW YDJLV D] |U|N  WHUHPWKHWHWOHQ pV IHOIRJKDWDWODQ ,VWHQ WHUPpV]HWpU O pV DWWULE~WXPDLUyO V]yOy WDQW DNLEHQ VHP összeállításnak, sem felosztásnak nincs helye, és akivel kapcsolatban felfoghatatlan száPXQNUD KRJ %HQQH EiUPLQ  OpWUHKR]iV PHQMpN YpJEH A filozófia nem foglalja magában az angyalokra és az olyan

dolgokra vonatkozó tudományt, amelyeket sem testeknek, sem testek állapotainak nem tekintünk; mivel ezekben nincs sem nagyobb, sem kisebb, nincs helye bennük összeállításnak és felosztásnak sem, vagyis következtetéses gondolkodásnak. Nem tartalmazza sem a természetrajzot, sem a politikai történetet, mégha ezek a filozófia  V]iPiUD PyGIHOHWW KDV]QRVDN V W V]NVpJHVHN LV PLYHO H]HN LVPHUHWH YDJ WDSDV]WDODWEyO  YDJ WHNLQWpOE O WHKiW QHP JRQGRONRGiVEyO IDNDG  $ ILOR]yILD NL]iU WRYiEEi PLQGHQ RODQ WXGiVW PHO D] LVWHQL LKOHWE O YDJ NLQLODWNR]WDWiVEyO  HUHG PLQW RODVPLW DPLW QHP D] pV] iOWDO V]HU]QN PHJ KDQHP LVWHQ NHJHOPpE O pV SLOOa- natnyi aktusból (mintegy természetfölötti érzékelés útján) ajándékba kapunk. Kizár minden nemcsak hamis, de akárcsak nem jól megalapozott tanítást is. Ugyanis amit helyes gondolkodással ismerünk meg, az hamis vagy kétséges nem lehet. Nem tartozik tehát a filozófiához az asztrológia abban a

formájában, ahogyan napjainkban tárgyalják, sem más efféle, a tudományt meghaladó jövendölések. Végezetül nem tartozik a filozófiához az Isten   XJDQLV QHP WHUPpV]HWHV pV] iOWDO KDQHP D] (JKi] WHNLQWpOH iOWDO  PHJ pV QHP LV D WXGRPiQUD KDQHP D KLWUH WDUWR]LN´80 WLV]WHOHWpU O V]yOy WDQ LVPHUHQG A filozofálás módszerét, Baconhöz hasonlóan úgy jellemzi, mint ami ³D] RNR]DWRNQDN LVPHUW RNRN iOWDO YDJ D] RNRNQDN LVPHUW RNR]DWRN iOWDO W|UWpQ   OHJU|YLGHEE YL]VJiODWD 9DODNLU O DNNRU PRQGMXN KRJ LVPHU HJ RNR]DWRW DPLNRU PHJLVPHUL PLQG D]W hogy mik az okai, mind azt, hogy azok milyen szubjektumban vannak, mind hogy a hatást  PLOHQ V]XEMHNWXPEDQ LGp]LN HO  PLQG SHGLJ KRJ H]W PLNpSSHQ WHV]LN $ WXGRPiQ WHKiW D miért, vagyis az okok ismerete; minden más ismeret, vagyis az, amit hogy mi-nek mondunk, nem más, mint érzékelés, vagy az érzéNHOpVEO PHJPDUDGy NpS]HOpV D]D] HPOpNH]pV   0LQGHQ WXGRPiQ OHJNH]GHWpW WHKiW D] pU]pNHOpVE O pV D

NpS]HOpVE O V]iUPD]y NpS]HWHN  & DONRWMiN PHOHNU O WHUPpV]HWV]HU HQ WXGMXN KRJ PLN KRJ PLpUW YDQQDN YDJ KRJ PLOHQ okokból származnak, azt a következtetés általi megismerésnek feladata kideríteni, mely öszszeállításból és felosztásból vagy felbontásból áll. Minden módszer tehát, amellyel a dolgok okait kutatjuk, vagy összeállító, vagy felbontó, vagy részben összeállító, részben felbontó. A 81 felbontót analitikusnak, az összeállítót szintetikusnak is szokás nevezni.”  & -yO OiWKDWy PLQGHEE O KRJ LWW DQQDN D PHFKDQLV]WLNXV ¶yUDP ¶ YLOiJNpSQHN D kialakulásáról van szó, amely kezdetben, a XVII. században filozófiai – világnézeti programként jeleQLN PHJ PLQW LWW +REEHVQiO LV GH DPL NpVEE pUL HO WHWSRQWMiW 79 uo. uo. 41 o 81 uo. 76 o 80 48 részben Newton fizikájának és világképének eredményeként, részben a kirobbanó ipari forradalom hatására. John Locke (1632–1704) Egy nagy hatású

század nagy hatású gondolkodóinak sorából is kiemelkedik D] DQJRO ILOR]yIXV NpPLNXV RUYRV pV SROLWLNDL JRQGRONRGy /RFNH $SMD MRJiV] YROW  tanulmányait Oxfordban végezte, ahol a korabeli ortodox filozófiát sajátította el, majd egyetemén annak tanárává választották. Ám nem szerette és nem is tartotta sokra ezt a filozófiát, ezért egyre inkább a természettudomány és az orvostudomány felé fordult, végül orvosi diplomát szerzett és praktizálni kezdett. A filozófia iránti pUGHNOGpVpW HVFDUWHV P&YHLYHO YDOy WDOiONR]iVD DGWD YLVV]D DNLQHN JRQGRONo-  GiVPyGMD HJpV] NpV EEL WHYpNHQVpJpQ QRPRW KDJRWW Filozófiai munkásságának középpontjában az ismeretelmélet áll. Evvel foglal-  P&YH ¶$] pUWHNH]pV D] HPEHUL pUWHOHPUO¶ K~V] pYHQ NHUHV]WO NpV]OW EiU NR]y I változó intenzitással dolgozott rajta, mivel közben a korszak egyik legbefolyásosabb és legnagyobb hatalmú politikusa, lordkancellárja, Shaftesbury earlje

mellett  Ki]LRUYRVNpQW WLWNiUNpQW EDUiWNpQW pV WDQiFVDGyNpQW GROJR]RWW .O|QE|]  LG V]DNRNEDQ PDJDV iOODPL KLYDWDORNDW LV EHW|OW  pV  N|]|WW +ROODQGLiEDQ élt, ekkor fejezte be Értekezését.  &  FpOMD KRJ D] HPEHUL WXGiV HUHGHWpW PHJV]HU]pVpQHN ~WMiW pV OHKe- 0 YH I W VpJHLW WLV]Wi]]D .LLQGXOy JRQGRODWD D GHVFDUWHVL YHOQNV]OHWHWW HV]PpN WDQiQDN kritikája. Nem tudja ugyanis elfogadni azt, hogy az emberi tudat rendelkezik EL]RQRV DODSYHW LGHiNNDO HV]PpNkel), melyeket Isten helyez bele az emberekbe, pV PHOHNQHN LJD]ViJipUW LV  IHOHO (YYHO V]HPben Locke azt az álláspontot képviseli, hogy az emberi tudat ’tiszta lap’ mely az érzéki megismerés során sajátítja el mindazt, ami aztán a saját eszméiként jelenik meg benne. Pontosabban annak csak egy részét, mivel Locke – hasonlóan az antik atomistákhoz – tagadja az általa másodlagos tulajdonságoknak nevezett tulajdonságok objektivitását.  ³$ WHVWHN HOV GOHJHV

WXODMGRQViJDLQDN KDVRQPiVDL D] HV]PpN pV DPL QHNLN PHJIHOHO D] valóban a testekben van, míg a másodlagos tulajdonságok által létrehozott eszméknek semmi sem felel meg a testekben.” 0LN D] HOVGOHJHV WXODMGRQViJRN" $]RQ WXODMGRQViJRN DPHOHN D WHVWHN iOOapotától függetlenül teljességgel elválaszthatatlanok azoktól, mint az alak, a kiterjedés, az áthatolhatatlanság, a mozgás – tehát amik mennyiségileg kifejezhet-  HN D]D] REMHNWtYHN 0iVUpV]W D] ~JQHYH]HWW pU]HWPLQ VpJHN  V]tQ V]DJ t] KDQJ  nem a tárgyak tulajdonságai, hanem a szubjektuméi, amelyik érzékeOL NHW  $] HOV GOHJHV WXODMGRQViJRN WHOMHV PpUWpNEHQ D WDSDV]WDODW iOWDO NHUOQHN EH HOPpQNEH H]HN DONRWMiN D] HOPH LGHiLW $] pU]pNHOpVW NOV WiUJDNQDN pU]pNV]Hrveinkre gyakorolt hatása (sensation) hozza létre az emberben, az észrevevések által szállított anyag az elméhez kerül. & 0iVUpV]W D] HOPpQHN PHJYDQ D] D NpSHVVpJH KRJ D KR]]i HOMXWRWW HJV]HU ideákat

feldolgozza, például összehasonlítás, emlékezet segítségével – ezt hívja &  UHIOH[LRQQHN (QQHN VRUiQ M|QQHN OpWUH D] |VV]HWHWW LGHiN D] HJV]HU HNE O (QQHN  HOOHQpUH H]HN LV D WDSDV]WDODWEyO YH]HWKHW HN OH tJ WHOMHVO /RFNH D]RQ HONpS]HOé- se, hogy semmi sincs az elmében, ami korábban ne lett volna meg a tapasztalatban. 49  /RFNH WHOMHV IHOIRJiVD WRYiEE pO D NpV EEL ILOR]yILiNEDQ DNiU D]RQ D PyGRQ hogy Kant filozófiája az a priori és az a posteriori tudás megkülönböztetésére épül, akár pedig úgy, hogy az egész XX. századi nyelvfilozófia mélyen merít Locke  |U|NVpJpE O A Locke-féle filozófiai empirizmus, mely szerint minden tudás forrása a tapasztalat, terKHOW HJ HOOHQWPRQGiVVDO (] DODSRW WHUHPW DUUD KRJ PHJIHOHO   ELUWRNiEDQ H ILOR]yILiW iWYH]HVVpN ± HOOHQWPRQGiVDL IHOWiUiVD ~WMiQ ILOR]yILDL LWpO HU – saját ellentétébe. Ezt valósítja meg George Berkeley (1685-1753) A Berkeley által felismert, sajátos

következetlenség ugyanis abban áll, hogy a  /RFNH iOWDO PHJNO|QE|]WHWHWW HOV GOHJHV WXODMGRQViJRN pSS~J WDSLQWiVL érzékletek útján kerülnek be tudatunkba, mint az úgynevezett másodlagos  WXODMGRQViJRN DPHOHNU O /RFNH D]W iOOtWMD KRJ H]HN V]XEMHNWtYHN SHGLJ H]HN ugyanúgy az érzékek útján - látás, hallás, szaglás és ízlelés formájában - jelennek  PHJ D] HPEHUL WXGDWEDQ .|YHWNH]pVNpSSHQ PLQGNpW FVRSRUW pU]pNL pV]OHOHWE O M|Q  OpWUH QLQFV WHKiW N|]WN  %HUNHOH V]HULQW  D] D IDMWD NO|QEVpJ DPHOU O /RFNH beszél. Ennek az ellentmondásnak a feloldására Berkeley új elvet deklarál: minden   pV]OHOpVQHN JRQGROYD  QHP DPLW pV]OHOQN pV PHJLVPHUQN  DNiU NOV  DNiU EHOV más, mint tudatunk jelensége, tudati aktivitásunk eredménye. A világ tehát nem más, mint az ember (érzéki) aktivitásának terméke. Semmi sem létezik csak az ember érzetkomplexumai, amelyek az emberi tudat termékei: a világ az én képzetem. Ezzel

& HPSLULVWD IHOIRJiVW HJ D JRQGRODWWDO %HUNHOH iWYH]HWWH D PDWHULDOLVWD MHOOHJ mindezideig ilyen élesen még meg nem fogalmazott felfogásmódba, az úgynevezett szubjektív idealizmusba. Ennek lényege úgy foglalható össze, hogy minden képzet, ami az emberi gondolkodásban megjelenik, magának az emberi gondolkodásnak a terméke. Ezen kívül nincs semmi; a tudat az, amelyik a világról szóló képzeteinket létrehozza.  HPEHUL WXGDWWyO IJJHWOHQ REMHNWLYLWiVNpQW LV OpWH]KHVVHQ 6W DQQL YLOiJ YDQ DKiQ $] LGHDOL]PXVQDN H] D IRUPiMD NL]iUMD DQQDN D OHKHW VpJpW KRJ D YLOiJ D] emberi tudat, de miután minden ember csak saját tudattartalmai birtokosa lehet, ezért minden egyes ember a saját világát alkotja meg saját tudatában. Nincs tehát átjárás és kapcsolat az egyik ember tudattartalma (világa) és a másik ember tudattartalma (világa) között, hiszen csak egy ember létezik, az, aki tudatában az összes többit elgondolja.  (]]HO D JRQGRODWWDO D]

REMHNWLYLWiV OpWH]pVpQHN OHKHW VpJpW LV NL OHKHW ]iUQL Ez azonban az ember gyakorlati tapasztalatai számára, így Berkeley számára is elfogadhatatlan. Berkeley, aki egyébként 18 éven át Írországban volt püspök,  iOOiVSRQWMDNpQW PHJYpGHQL HJiOWDOiQ QHP H]W D] iOOiVSRQWRW SUyEiOWD VDMiW YpJV hanem csak arra akart rámutatni, hogy a materializmus - empirizmus ismeretelmélete megalapozhatatlan Isten létének feltételezése nélkül. Ahhoz ugyanis, hogy  HPEHUHN WXGDWWDUWDOPDL PHJHJH]N IHOWpWHOH]QQN IHOWpWHOH]KHVVN D NO|QE|] kell Isten létezését, el kell fogadnunk azt, hogy minden tudattartalmunk és eszménk  ,VWHQW O V]iUPD]LN pV KRJ PLYHO ,VWHQ SiUWDWODQ H]pUW PLQGHQ HPEHUL WHUHPWPpQH számára ugyanazokat az eszméket biztosítja. Berkeley tehát csak felveti az objektivitás megtapasztalásának lehetetlensé-  JpW D SUREOpPiW D]RQEDQ LVWHQ VHJtWVpJpYHO SUyEiOMD PHJ IHOROGDQL $ NpV EEL filozófiák az idealizmusnak ezt a formáját,

amely az objektum (tárgyi világ) létezését 50 csak az erre vonatkozó isteni ideák (eszmék) adományozásán keresztül próbálja meg fenntartani, elfogadhatatlannak találják, és Immanuel Kant lesz az, aki a racionalista filozófia szellemében radikálisan leszámol az objektivitást tagadó  LGHDOL]PXV OHKHW VpJpYHO Angol társadalomfilozófia a XVII. században    $] DQJRO WiUVDGDOPL IHMO GpV LG EHOL HO QEHQ YDQ D NRQWLQHQVVHO V]HPEHQ  (] NLIHMH]pVUH MXW D] DQJRO ILOR]yILD HOV VRUEDQ +REEHV pV /RFNH WiUVDGDORPHOPé- letében. Mindazok a kérdések, amelyek legélesebben a XVIII század társadalmi WDQDLEDQ NHUOQHN NLGROJR]iVUD HOször rendre e két angol gondolkodó munkássága eredményeképpen jelennek meg. Hobbes számára – és ez az egész felvilágosodást végigkíséri – a társadalom úgy jelenik meg, mint egy olyan kompromisszumos intézményrendszer, melynek életrehívása egy feltételezett ’természeti állapot’

konfliktusai folytán vált szükségessé. Hobbes abból indul ki, hogy az emberiség természeti állapotában a társadalom tagjai összeütközésbe kerülnek egymással. Az individuumok meghatározó törekvése magánérdekeik képviselete minden más individuum magánérdekével szemben. Ezért a társadalomban a ’mindenki háborúja mindenki ellen’ állapota uralkodna, ami egyet jelentene azzal, hogy semmiféle biztonság és semmiféle erkölcsi erény sem létezhetne. A biztonságra való törekvés azonban az emberek életének alapfeltétele és ezért létrehozzák az államot, azaz  RODQ I KDWDOPDW WHUHPWHQHN PDJXN IHOHWW DPHO EL]WRVtWMD D EpNpW PHJYpGL D  WXODMGRQW pV OHKHW Yp WHV]L D] HUN|OFVL pUWpNHN PHJWDUWiViW $] iOODP pV D] pOpQ iOOy uralkodó ily módon mindenhatóvá és törvény felett állóvá válik, ezért aztán hasonlatossá válik a bibliai szörnyhöz, Leviatánhoz; ezért adja Hobbes a Leviatán  & FtPHW WiUVDGDORPHOPpOHWL I P

YpQHN +REEHV iOODPUyO V]yOy JRQGRODWiQDN OpQHJH tehát az, hogy az állam egy racionális szükséglet kielégítésének terméke, és  HPEHUHN N|]|WWL N|]PHJHJH]pVQHN ¶WiUVDGDOPL V]HU] GpVQHN¶ HUHGPpQHNpSSHQ  M|Q OpWUH (] D NRQFHSFLy D UDFLRQDOLVWD WiUVDGDORPHOPpOHW IHMO GpVH VRUiQ WRYiEE pO és sok tekintetben módosul. Locke hozzájárulása a liberális társadalomelmélet kialakításához meglehet- &  D] DNL D ¶V]DEDGQDN pV HJHQOQHN V]OHWHWW¶ HPEHU WpWHOpW HOV]|U  D] DNLW D UDFLRQDOLVWD WiUVDGDORPHOPpOHW pV UDFLRQDOLVWD YDOOiVIHOIRJiV VHQ VRNUpW  OHtUWD eredményei - hogy tudniillik az ember viszonya istenhez nemcsak a tételes vallások dogmáin keresztül valósulhat meg - arra késztettek, hogy megírja a vallási türelem pV WROHUDQFLD N|YHWHOpVpW KLUGHW P&YpW D] EHQ PHJjelent ’Levelek a & WROHUDQFLiUyO¶W 0 YH H WHNLQWHWEHQ D IHOYLOiJRVRGiV JRQGRONRGiVPyGMiQDN   & PHJKDWiUR]y NH]GHPpQH (]HNE O D] DODSHOYHNE O

NLWHUMHGW PRUiOILOR]yILDL P YHN következnek, amelyek az emberi erkölcsök racionalista alapvetését fogalmazzák meg. 51 6. fejezet: A fény százada Voltaire, Rousseau, Diderot. Az abszolút monarchia és az egyház a józan értelem fényében $ WiUVDGDOPL V]HU]GpV (UN|OFV pV YDOOiV 0LQGHQ WXGiV V]LQWp]LVH D] (QFLNORSpGLD $ WHrmészettudományok és a mesterségek. Tud-e az anyag gondolkodni? A XVIII. századot leggyakrabban ‘a fény százada’ elnevezéssel illetik A hely,  RNRNQiO IRJYD )UDQFLDRUV]iJ DKRO H] D IpQ IHOUDJRJ )UDQFLDRUV]iJ .O|QE|] bonyolult történelmi sorsot mondhat magáénak, melynek keretei között a filozófia és a tudományok sokkal szélesebb szerepet kapnak, mint bárhol másutt Európában. Bizonyos országokban, így Angliában és Németalföldön korán lezajló polgári & IRUUDGDOPDN PHQQHN YpJEH NRUiQ PHJV] QLN  YDJ NL VHP DODNXO NODVV]LNXV formájában - a feudalizmus senior-vazallus rendszere. Franciaország

sajátos utat jár   UHQG D] HJKi]L DONRWMD (] DEEDQ FOHULFXV tUiVWXGy WLV]WYLVHO NpSYLVHOLEO DEEDQ D WHNLQWHWEHQ LV KRJ D ;9,, V]i]DG YpJpUH QDJRQ HU V N|]SRQWL iOODP V]HUYH]HW M|Q OpWUH PHOQHN JHULQFpW D] HOV QLOYiQXO PHJ KRJ D NDWROLNXV NOpUXV  V]HUYH] GLN PHJ D] DEszolút monarchia államszervezete. A centralizált központi hatalom és az ezt megvalósító egyKi]L iOODPV]HUYH]HW HUWHOMHV N|]SRQWL LUiQ WiVW gyakorol, mely mögött ennek legitimációjaként áll a katolicizmus és a királyság  LVWHQW O YDOy V]iUPD]WDWiViQDN LGHROyJLiMD  YROW (EEO )UDQFLDRUV]iJ ODNRVViJD D ;9,,, V]i]DGUD N|UOEHOO  PLOOLy I körülbelül kétszázezren tartoztak a papsághoz és a nemességhez. A centralizáció  KDUPDGiWyO HJUH HUWHOMHVHEEHQ IHMOGLN D N|UOPpQHL N|]|WW D V]i]DG HOV klasszikus kapitalizmus iparának alapját alkotó bányászat, vasipar, textilipar. Ez azt eredményezi, hogy kezd kialakulni a nagybirtokos nemesi réteg mellett egy egyre

gazdagabbá váló és ennek következtében egyre nagyobb hatalom PDO UHQGHONH]  IHOV SROJiUViJ LV Az ország azonban a hagyományos feudális értékrend alapján a grandeur et gloire útját járja: egymást követik a nagy háborúk, melyekben az ország határainak 82  FpO $ NLWHUMHV]WpVH pV D IUDQFLD NLUiOViJ HXUySDL V]XSUHPiFLyMiQDN NLDODNtWiVD D I lakosság óriási többségét kiteY MREEiJSDUDV]WL UpWHJ V]iPiUD D] iOODQGy KiERU~N állandósuló éhínségeket és ezek miatt kirobbanó éhség-lázadásokat eredményezQHN $] DULV]WRNUiFLD IpQ&] pOHWPyGMiQDN ILQDQszírozása is növeli a parasztság  QHPHVVpJQHN HJUH W|EE NpV]SpQ]UH YDQ WHUKHLW $ NLUiOL XGYDU N|UO 3iUL]VEDQ pO szüksége, ezért birtokai jövedelmét elzálogosítja gazdag pénzembereknél, az   M|YHGHOPH PHJKa- ~JQHYH]HWW DGyEpUO NQpO $ QHJYHQ OHJJD]GDJDEE DGyEpUO nemesség nagy részének jövedelmét. Kialakul egy olyan, részben arisztokratákból és nemHVHNEO UpV]EHQ

SROJiURNEyO iOOy P&YHOW WiUVDGDOPL HOLW amely Párizsban és a legnagyobb francia városokban létrehozza a maga társasági és kulturális köreit, amelynek tagjai gyakran egy-egy arisztokrata család körül ODGMD D I   V]DORQ NHUHWpEHQ WDUWMiN D NDSFVRODWRW HJPiVVDO V]HUYH] G Ebben a közegben európai mértékkel mérve eddig soha nem látott élénk szellemi élet bontakozik ki. A társadalmi elit egyaránt fogékony a materiális és & V]HOOHPL MDYDN LUiQW $] ~M V]HOOHPL pUWpNHN  WXGRPiQ P YpV]HW ILOR]yILD  82 JUDQGHXU HW JORLUH IU! QDJViJ pV GLFVVpJ WXGQLLOOLN D] XUDONRGyp VLNHUHL PLDWW 52  HO iOOtWiVD D NLERQWDNR]y SROJiUViJ NH]pEHQ YDQ GH SDUDGR[ PyGRQ D WiUVDGDOPL 83 elit nagyrészt kiábrándult, libertinus egésze körében is terjednek.   $ NRUV]DN MHOHQW VpJH HOV VRUEDQ DEEDQ iOO KRJ D UDFLRQDOL]PXV ILOR]yILiMD amelyik eddig természettudományos és filozófiai elvek formájában került kidolgozásra, most létrehozza

ugyanezen elvekre támaszkodva a maga társadalmi ideológiáját,  PpUWpNEHQ GH V]LQWH PLQGHQ WHUOHWHQ D IHXGiOLV WiUVDGDORP DPHO NO|QE|] ideológiájával és világképével ütközik. A viták a tudomány és a filozófia minden szintjén és minden területén zajlanak. A korszak természettudományos gondolkodása a kartéziánus világkép alap-  MiQ iOO (] HOV VRUEDQ DEEDQ QLODWNR]LN PHJ KRJ D PHFKDQLNXV YLOiJNpS pV HJUH inkább a mechanikus materializmus filozófiája alkotják a világra vonatkozó nézetek alapzatát. Descartes hajlott arra, hogy az állatokban mechanikai automatákat OiVVRQ KRJ D] HPEHUL V]HUYHN P&N|GpVpW PHFKDnikai analógiák alapján magya-  Ui]]D (] D WHQGHQFLD IHMO GLN NL D ;9,,, V]i]DG WHUPpV]HWWXGRPiQiEDQ 6]HPEHQ  a OpOHNQHN DOiUHQGHOW WHUPpV]HWpUO V]yOy IHOIRJiVPyGGDO D ;9,,, V]i]DG JRQGROkodói HJUH HUWHOMHVHEEHQ KDODGQDN DEED D] LUiQED KRJ D] HJpV] YLOiJRW D V]HUYHWOHQ terPpV]HWHW D] pOOpQHNHW pV D] HPEHUW LV

GHWHUPLQLV]WLNXV MHOOHJ& DQDJL D NDWROLFL]PXV KDOKDWDWODQ OpOHNU O V]yOy WDQtWiViYDO pV D] DQDJ MHOHQtéktelen, törvények által meghatározott mechanizmusnak, embergépnek gondolják el. Ezt a felfogást jól egészíti ki az atomizmus antik természetképének átvétele és továbbfejlesztése. Azt gondolják, hogy a világban minden folyamatban abszolút szükségsze- & & U VpJ XUDONRGLN D WHUPpV]HW |U|N W|UYpQHN V]HULQW P N|GLN PHOHNQHN UHQGMpEH  HO $ WXGRPiQ IHODGDWD D WHUPpV]HW VHPPLIpOH EHDYDWNR]iV QHP NpS]HOKHW jelenségeinek alapos vizsgálata annak érdekében, hogy a nagyszámú jelenséget & YLVV]D OHKHVVHQ YH]HWQL QpKiQ HJV]HU  iOWDOiQRV DODSHOYUH $ NRUV]DN HUUH vonatkozó elméletének legjobb kifejtése Laplace-tól származik: ³(J RODQ V]HOOHP DPHO HJ SLOODQDWUD LVPHUQp YDODPHQQL D WHUPpV]HWHW pOWHW    HUW pV PLQGHQ OpWH] QHN DPHOHNE O D WHUPpV]HW iOO N|OFV|Q|V KHO]HWpW KD HOpJ iWIRJy OHQQH ahhoz, hogy ezen adatokat

matematikai analízis tárgyává tegye, egyetlen formulában fel tudná fogni a legnagyobb égitestek és a legkisebb súlyú atomok mozgását, számára semmi QHP YROQD EL]RQWDODQ V]HPH HOWW QLtYD iOOQD D M|Y pV D P~OW´ Ennek a gondolatnak, hogy tudniillik lehetséges olyan természeti törvény,   DPHOQHN VHJtWVpJpYHO IHOWiUXO HO WWQN P~OW MHOHQ V M|Y  DODSMD D] RNViJ PLQW kizárólagos determinációs forma elfogadása. Az oksági determináció ezen felfogását jól modellezik a körben felállított dominólapok, melyek közül bármelyik meglökése a  MHOHQVpJHN P|J|WW iOOy HJHWHPHV RNViJL W|UYpQ LV tJ P&N|GLN pV D] |VV]IRODPDW PHJUDJDGiViW WHV]L OHKHWYp +ROEDFK ¶$ WHUPpV]HW UHQGV]HUH¶ FtP& P&YpEHQ VRU PLQGHQ WDJMiQDN iOODSRWYiOWR]iViW HUHGPpQH]L IHOG OQHN  $ WHUPpV]HWL 84 hasonlóan fogalmazza meg a determinizmus lényegét:  ³$ KHYHV V]pO iOWDO IHONDYDUW SRUIHOK EHQ  EiUPHQQLUH NDRWLNXVQDN OiWMXN  DYDJ D] HOOHn-  WpWHV V]HOHN

IpOHOPHWHV YLKDUD iOWDO NHOWHWW V]|N iUEDQ QLQFV HJHWOHQ SRUV]HP YDJ Yt]Po- lekula, amelynek helyzete véletlen volna. Egy geométer, aki pontosan ismerné a fenti két HVHWEHQ KDWy NO|QE|] HUNHW pV D PR]Jy PROHNXOiN WXODMGRQViJDLW SRQWRVDQ NL WXGQi Pu83 84 OLEHUWLQXV ± V]DEDGRV pOHW& V]DEDGHOY& +ROEDFK  ±   3iUL]VEDQ pO JD]GDJ QpPHW EiUy P&YH D IUDQFLD PRQLVWD PDWHULDOL]PXV ¶ELEOLiMD¶ 53 tatni hogy az adott okok alapján minden molekulának pontosan úgy kell viselkednie, és nem 85 viselkedhet másként, mint ahogy valóban viselkedik."  & 7DOiQ PHJOHS QHN W QLN GH D ;,; V]i]DG YpJpLJ D IL]LND H]HQ PHFKDQLNXV álláspont válfajait fogalmazta meg. A század mindenképpen a mechanika gondolatkörében mozgott, és itt kap szélesebb értelmet Descartes korai gondolata, például La Mettrie-nél:86 “Az emberi test olyan gép, amely maga húzza fel rugóit: eleven képe az örök mozgásnak.  $PLW D] L]JDORP NLYiOW D]W D

WiSOiOpN WDUWMD IHQQ 1pONON D OpOHN VHQYHG IHOE V]O OHYHUWHQ elhal. Olyan gyertya, amelynek lángja a kialvás pillanatában fellobban De tápláljuk a testet,  |QWVQN FV|YHLEH WiSOiOy QHGYHNHW HU V IRODGpNRNDW DNNRU D KR]]iMXN KDVRQOyDQ W]HV lélekkel, büszke bátorsággal fegyverkezik fel."  $ IUDQFLD WHUPpV]HWWXGRPiQ HJ QDJ OpSpVW WHV] HO UH VDMiW PHFKDQLNXV felfogásmódjának meghaladása felé. A korszak legnagyobb biológusa, Buffon ugyanis felveti azt a gondolatot, hogy miután a Föld anyagból és mozgásból kialakult &  tulajdonképpen az evolúció gondolatának megHOOHJH]pVH D]D] D PHFKDQLNXV  GHWHUPLQLV]WLNXV IL]LNDL YLOiJNpS HYROXFLRQLVWD LUiQED W|UWpQ WRYiEEIHMOHV]WpVpQHN HOV D PRGHUQ WXGRPiQEDQ PHJMHOHQ UHSUH]HQWiFLyMD *RQGRODWiW IOHJ LGHURW H] LGiLJ D GHVFDUWHVL NR]PRJyQLD IHOV]tQpW PLXWiQ NLK OW Yt] ERUtWRWWD HO $]    pO OpQHN HO EE D WHQJHUEHQ pOWHN pV EHO ON IHMO GWHN NL D V]iUD]I|OGL iOODWRN(]

filozófiája hasznosítja; egészen 1859-ig, amikoris megjelenik Darwin óriási hatású könyve, A fajok eredete, ami viszont már maga az evolucionista biológia. $ ;9,,, V]i]DG IUDQFLD ILOR]yILiMiQDN KiURP OHJIRQWRVDEE NpSYLVHOMH 9ROWDire, Rousseau és Diderot. Tulajdonképpen semmiben sem hasonlítanak egymáshoz, egyetlen közös vonásuk az az óriási hatás, melyet koruk testén és szellemén hagytak. Voltaire (1694-1778) korának legismertebb embere. Bejáratos volt a francia & WiUVDViJL pOHW PLQGHQ V]DORQMiED V]HOOHPHVVpJH pOHVHOPpM VpJH N|OWpV]HWH yULiVL tudása miatt mindenütt örömmel fogadták. Tulajdonképpeni tevékenysége két & WHUOHWUH WHUMHGW NL LURGDOPL pV ILOR]yILDL P YHNHW tUW YDODPLQW OHYHOH]HWW 6DMiW & & P YHLEHQ |VV]HIRJODOWD pV QpSV]HU VtWHWWH D IHOYLOiJRVRGiV D]RQ HV]PpLW PHOHNHW mások már kidolgoztak. Munkássága során mindenütt népV]HU&VtWHWWH pV WHUMHV]WHWWH az új gondolatokat. Érdekes módon ide

tartozik a kor természettudománya legfontosabb alakjának, az angol fizikusnak, Newtonnak a francia nagyközönséggel való megismertetése is. Egész élete szakadatlan írás közepette telt. Levelezésén keresztül kapcsolta  |VV]H D IUDQFLD WiUVDGDORP V]HOOHPL HOLWMpW 0LQGHQU O WXGRWW PLQGHQKRO MHOHQ YROW & YDJ V]HPpOHVHQ YDJ tUiVDL iOWDO 9DOyViJRV QHP]HWL LQWp]PpQNpQW P N|G|WW pV  YROW D] DNL V]HPpOpEHQ OHJLQNiEE PHJWHVWHVtWHWWH D IHXGiOLV |QNpQ D fanatizmus és a vallásos dogmák elleni harcot.  V]HUHSHW MiWV]RWW D NRUV]DN QDJ YLWiLQDN LUiQ WiViEDQ eOHWH VRUiQ YH]HW Mindazon események ugyanis, amelyek közepette a tudomány kibontakozása és  PHJHU V|GpVH OpWUHM|WW PDJXNED IRJODOWDN HJ QDJRQ LV NRPSOH[ NpUGpVW D] 85 Holbach: A természet rendszere, Akadémia k. 1954 39 o 86 /D 0HWWULH   RUYRV pV PDWHULDOLVWD ILOR]yIXV I P&YH $] HPEHUJpS   54 egyházhoz, a valláshoz, és embernek Istenhez való viszonya

kérdését. Ebben a tekintetben a francia társadalmon belül három filozófiai megközelítés létezett: a  D YDOOiVRVViJ NDWROLNXV YiOIDMiW WHL]PXV D GHL]PXV pV D] DWHL]PXV $] HOV  NpSYLVHOWH D]RQEDQ HJ RODQ LG V]DNEDQ DPLNRU D] HJKi] WHNLQWpOpQHN megingása éppen annak következtébe vált általánossá, hogy az egyház az államélet meghatározó területein meghatározó szerepet töltött be, és távolról sem szorítkozott isten és ember kapcsolatának formálására. Az egyház a feudalizmus meghatározó társadalmi ereje és egyben a legnagyobb nagybirtokos is. Mindazok a konfliktusok, amelyek a korszak politikai-ideológiai konfliktusai voltak, éppen ezért úgy jelentek  PHJ PLQW D] HJKi]]DO V]HPEHQ NLERQWDNR]RWW NRQIOLNWXVRN 6 W PDJiQ D] egyházon belül is törés jött létre. A korszak racionalista gondolkodása egyre kevésbé szorítkozik a csak termé-  V]HWWXGRPiQRVLVPHUHWHOPpOHWL SUREOpPiNUD HJUH MREEDQ D] HO WpUEH NHUOQHN azok a

társadalmi kérdések, amelyeknek eldöntése mindezideig az egyház kompetenciájába tartozott. Ilyen kérdés volt a valláskritika: a Szentírás történeteinek racionalista értelmezése és ennek alapján a tételes vallás kritikája. Voltaire például & D E QEHHVpV W|UWpQHWpYHO NDSFVRODWEDQ D]W D] LURQLNXV PHJMHJ]pVW WHV]L KRJ ,VWHQ olyan atya, aki jobban szerette almáit gyermekeinél. Ugyanakkor Voltaire maga a deizmus álláspontját vallotta. Ennek lényege az volt, hogy elismerte Istennek, mint a világ okának létezését, ugyanakkor azonban azt gondolta, hogy ember és isten kapcsolatát az egyház akadályozza. Voltaire gondolkodásának jellegzetes szkeptikus éle istenfelfogásával kapcsolatban is kifejezésre jutott: amikor egyszer megkér-  GH]WpN W OH KRJ KLV]H LVWHQEHQ D]W YiODV]ROWD ³KD yUiW OiWRN D]W JRQGRORP KRJ &  pUWHOPHV UHQG OpWH]QHN yUiVRN (]]HO D]W DNDUWD NLIHMH]QL KRJ D YLOiJEDQ P N|G csak egy értelmes alkotó

tevékenysége eredményeképpen alakulhatott ki. Éppen ez az a kérdés, amely az ateisták- materialisták felfogásmódjában másfajta magyarázatot kapott. Azt gondolták ugyanis, hogy a rend az anyag P&N|GpVL VDMiWRVViJDL N|YHWkeztében is kialakulhat, anélkül, hogy valamiféle értelmes lényt kellene feltételezni, mint a világ okát. Ez egyben azt is jelentette, hogy  PR]JDWy NRQFHSFLyMiQ pV D]W D ;9,,, V]i]DG PDWHULDOLVWiL W~OOpSQHN D] HOV   JRQGROMiN I OHJ LGHURW  KRJ D PR]JiV |QPR]JiV KRJ D] DQDJQDN EHOV tulajdonsága a mozgás képessége, amely annak heterogenitásából fakad. Voltaire a ’Filozófiai levelek’-ben (1734) tudósít mindazokról a gondolatokról, & DPHOHNNHO DQJOLDL V]iP ]HWpVH DODWW PHJLVPHUNHGLN $] LWW W|OW|WW NpW pY DODWW  levelet ír, melyek aztán könyv alakban is megjelennek és amelyekben úgy mutatja be Angliát, mint a szabadság, a szabad gondolkodás, az ipar és egy újfajta moralitás földjét. Leveleiben

és levelei által ismerkedik meg a francia közönség Bacon, Locke és Newton munkásságával, de azzal az új szellemmel is, amelyik Voltaire szerint a  IUDQFLD WiUVDGDORP JRQGRONRGiViQDN M|Y MpW NHOO KRJ DONRVVD 0XQNiVViJD PiVLN &  N|]SRQWL P YH 0HWDIL]LNDL pUWHNH]pV  FtPHW YLVHOL (EEHQ IHOYHWL D] HPEHUU O  pV LVWHQU O V]yOy Qp]HWHNHW ILOR]yILDL HOHP]pV WiUJiYi WHV]L PLQGD]RNDW D kérdéseket, amelyek teizmus, deizmus és materializmus vitájában felveWGQHN ËJ isten léte]pVH PHOOHWW pV HOOHQ V]yOy pUYHNHW D PDWHULDOL]PXV Qp]SRQWMiEyO Iakadó állításokat és ellentmondásokat, a külvilág létezésének és az emberi lélek mibenlétének, halhatatlanságának és a szabad akarat kérdésének problémáit. Felveti azokat a problémákat is, amelyek már a polgári társadalom létezésével kapcsolatos problémák lesznek, nevezetesen ember és ember viszonyában a magántulajdon megszerzése és létezése körüli problémákat. 55 &

SHVV]LPL]PXVVDO (] D YLWD WXODMGRQNpSSHQ +REEHVV]DO LQGXO +REEHV NHVHU úgy foglal állást, hogy a magántulajdon embert ember farkasává tesz. Az önzés azt eredményezi, hogy mások érdekein átgázolva valósítsuk meg saját céljainkat, szerezzük meg javainkat. Ebben az értelemben az emberiség napjai meg vannak számlálva, hiszen a magánérdekek követése kíméletlen leszámolást hoz létre ember és ember között. Hobbes ezt az ellentmondást politikai eszközökkel kívánja megoldani. Azt gondolja, hogy az állam az, a monarchia, amelyik gátat tud vetni az önzés brutális megnyilatkozásának. Az állam fékentartja egymással szemben buzgólkodó állampolgárait, akik így rászolgálnak a szabadságnélküliségre. Voltaire ebben a vitában az értelmes önzés álláspontjára helyezkedik. Azt gondolja, bizonyos angol  JRQGRONRGyN HOV VRUEDQ $GDP 6PLWK QRPiQ KRJ D] |Q]pV XUDONRGy PRWtYXPD D társadalom gazdasági tevékenysége közben létrehozza a

társadalmi harmóniát. Ezt a gondolatot fogalmazza meg aforisztikus tömörséggel az angol gondolkodó & 0DQGHYLOOH D PDJiQE Q|N |Q]pV D WiUVDGDORPEDQ N|]HUpQHNNp YiOQDN SULYDWH  YLFHV SXEOLF EHQHILWV  PHOHNE O D N|]|VVpJQHN KDV]QD IDNDG Itt tulajdonképpen a társadalom erkölcsiségének problémája találkozik a magánérdekEO IDNDGy HUN|OFVLVpJ SUREOémájával. A francia felvilágosodás általánosabban úgy veti fel a kérdést, hogy vajon lehetséges-e erkölcs vallás nélkül, lehetséges-e ateistákból álló állam. Ha ugyanis minden erkölcsiség alapját isten tWpOV]pNH DODSR]]D PHJ KD D] HPEHU D]pUW HUN|Ocsös, mert retteg a túlvilági  EQWHWpVW O DNNRU QLOYiQYDOy  D WHL]PXV ORJLNiMD V]HULQW  KRJ HUN|OFV pV YDOOiV elválaszthatatlanok egymástól. Voltaire ebben a vitában azt az álláspontot képviseli, & KRJ VRKD DQQL E QW HUN|OFVWHOHQVpJHW pV JLONRVViJRW QHP N|YHWWHN HO PLQW D vallási fanatizmus okából. Éppen ezért azt

gondolja, hogy az erkölcs az emberek közötti viszonyban áll fenn és, hogy az egoizmusra alapozódó társadalom önzése értelmes erkölcsöt létrehozó is lehet. A korszak másik nagy gondolkodója Jean-Jacques Rousseau (1712-1778). Sokirányú filozófiai vizsgálódásai középpontjába szintén az emberi társadalom  ILOR]yILDL WUDNWiWXViEDQ PHOEHQ D]W D NpUGpVW YL]VJiOWD KRJ YDMRQ PHJMDYtWRWWDH D WXGRPiQRN pV P&YpV]HWHN IHMOGpVH D] HUN|OFV|W SUREOpPiLW iOOtWRWWD (OV határozott nemmel válaszolt. Úgy találta, hogy a civilizáció az erkölcsi romlás & YDGHPEHU RNR]yMD pV KRJ D] HJV]HU VRNNDO W|EE WLV]WD HUN|OFVLVpJHW KRUGR]   PDJiEDQ PLQW NRUiQDN HPEHUH $]W JRQGROMD KRJ D FLYLOL]iFLy HO WWL LG V]DN természetes emberének természetes erkölcse szemben áll a civilizált ember  PHVWHUVpJHV |Q]pVpYHO pV HEE O IDNDGy iOODQGy KiERU~VNRGiViYDO $]W JRQGROWD D magántulajdon ellentétes a természet törvényével. Egyetértett mindazokkal,

akik azt gondolták, hogy a magánérdek és magántulajdon világa a társadalmi konfliktusosság világa. Egyik értekezésében nem NHYHVHEEHW PRQG PLQW D]W KRJ D] HOV PDJiQWXODMGRQRVW NHOOHWW YROQD PHJDNDGályozni a magántulajdon kialakításában.  HPEHU DNL EHNHUtWHWW HJ I|OGGDUDERW pV D]W WDOiOWD PRQGDQL H] D] HQpP V RO & HPEHUHNUH DNDGW DNLN H]W HO LV KLWWpN QHNL H] D] HPEHU WHUHPWHWWH PHJ D SROJiUL WiUVDGDOPDW 0HQQL E&QWO KiERU~WyO JLONRVViJWyO QRPRU~ViJWyO pV V]|UQ&VpJWO PHQeNOW YROQD PHJ D] HPEHUL QHP KD YDODNL NLV]DNtWMD D MHO]NDUyNDW YDJ EHWHPHWL D] iUNRW pV ³$] HOV HJJ 56 így kiállt társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztek, ha megfeledkeztek róla, hogy a 87 termés mindenkié, a föld pedig senkié!” & 0pJLV PLQGH] YLVV]DFVLQiOKDWDWODQ PRQGMD pV P YpW DQQDN D SUREOpPiQDN szenteli, hogyan lehet a magántulajdon viszonyai között a társadalmi igazságossá-   JRW pV HJHQO VpJHW IHQQWDUWDQL 0LQW

VRNDQ HO WWH  LV ~J JRQGROMD KRJ D társadalom tagjai közötti viszonyokat egy sajátos jogintézmény, a társadalmi   V]HU] GpV V]DEiOR]]D 6]HPEHQ D]RQEDQ +REEHVV]DO DNL V]HULQW D QpS V]HU] GLN a feudális uralkodóval azért, hogy fenntartsa közöttük a rendet és megakadályozza, KRJ HJPiV iOGR]DWDLYi YiOMDQDN 5RXVVHDX D]W JRQGROMD KRJ D V]HU]dést valójában a nép köti önmagával, korlátozva saját jogait a közjó fenntartása érdekében. Ez a társaGDOPL HJWWP&N|GpV HJ GHPRNUDWLNXV NRQFHSFLyMD PHOQHN   OpQHJH D] KRJ D KDWDORP D QpSE O QHP SHGLJ LVWHQE O pV D NLUiOEyO IDNDG $ QpS maga hozza a törvényeket. A francia felvilágosítók szívesen nyúlnak vissza az antik demokráciák politikai és társadalmi eszményeihez. Azt gondolják, hogy azok az elvek, amelyek ott megfogalmazódtak az emberi társadalom mindenkor érvényes alapelvei. Ebben az értelemben hivatkoznak például az úgynevezett ’jus resistendi’-re, azaz az

ellenállás jogára a mindenkori zsarnokok és zsarnoksággal szemben, s ezt teszi törvényessé szemükben alkalmanként a zsarnokok meggyilkolását is. 8JDQDNNRU V]iPRWWHY NO|QEVpJHNHW OiWQDN D] DQWLN SROLV] pV D ;9,,, V]ázad társadalma és államai között. Már Montesquieu megfogalmazza ’A törvények & KtUHV PXQNiMiEDQ KRJ D] iOODP NLWHUMHGpVH KDWiUDL QpSHVVpJpQHN V]HOOHPH¶ FtP létszáma mind, mind befolyáVROMiN D GHPRNUiFLD JDNRUOiViQDN OHKHWVpJpW 2tt, ahol a távolságok és a létszámok nagyok, politikai hatalom gyakorlása csak  NpSYLVHO N|Q NHUHV]WO YDOyVtWKDWy PHJ 6 QRKD HNNRU PpJ )UDQFLDRUV]iJ lakosságának néhány százaléka él a monarchia alkotmányos keretei között, mégis  5RXVVHDX PHVV]H D M|Y EH WHNLQW pV OiWQRNL PyGRQ IRJDOPD]]D PHJ D NpSYLVHOHWL dePRNUiFLD OHJIEE SUREOpPiMiW NLIHMWYH KRJ D] D QpS DPHOLN PHJHOpJV]LN D  SDUODPHQWL YiODV]WiV MRJiYDO D W|UYpQKR]iV KHOHWW D NpSYLVHO N iOWDOL N|]JHk- be való

beavatkozással a közvetlen részvétel helyett - az csak a választás röpke pillanaWiEDQ V]DEDG D]XWiQ UDEV]ROJD 0LKHOW D QpS NpSYLVHONHW YiODV]W W|EEp nem szabad; nem is létezik többé.  5RXVVHDX HV]PpL KDOiOD XWiQ D MDNRELQXV NRUV]DNEDQ NHUOWHN EH HO V]|U D politika gyakorlatába. Azonban alapgondolata a szabad kistulajdonosok államáról,   PLQW D WiUVDGDORP HJHQO VpJpQHN DODSMiUyO D W NHNRQFHQWUiFLyV IRODPDWRN következtében egyre jobban ellehetetlenült. Denis Diderot (1713-1784) Diderot a francia felvilágosodás központi alakja. Ezt szó szerint kell érteni,  YROW D ;9,,, V]i]DG OHJQDJREE WXGRPiQRV YiOODONR]iViQDN PHJV]HUYe]MH pV NLYLWHOH]MH (] D YiOODONR]iV D] (QFLNORSpGLD YROW $ IHOYLOiJRVRGiV NpSYLVHOL D ;9,,, V]i]DG N|]HSpUH V]NVpJpW pUH]WpN DQQDN KRJ D] HPEHULVpJ XJDQLV egyetemes tudásának összegzését kíséreljék meg ebben a hatalmas vállalkozásban. Az Enciklopédia 1751 és 1780 között megjelent 28 kötete felölelte

mindazt, amit & & D NRUV]DN WXGRPiQD WHFKQROyJLiMD Np]P YHVVpJH P YpV]HWH PLQGH]LGiLJ 87 5RXVVHDX eUWHNH]pVHN pV ILOR]yILDL OHYHOHN +HOLNRQ  eUWHNH]pV D] HJHQOWOHQVpJ HUHGHWpUO  R 57 felhalmozott. A vállalkozás tulajdonképpeni célja éppen az volt, hogy tudásuk teljességének ilyenfajta foglalatát elkészítsék, és ily módon együttesen jelenjen meg az emberi szellem, a felvilágosult józan ész szellemi kincseinek egésze. Ahogy a nagy vállalkozásokkal lenni szokott, ez is messze túlhaladta az ön- & & PDJD HOp NLW ]|WW FpOW .H]GHWL FpONLW ]pVHL OH[LNiOLVDN YROWDN D PHJYDOyVXOW   WXGiViQDN HUHGPpQHN D]RQEDQ D NRU  NRKHUHQV YLOiJQp]HW DODSMiQ OpWUHM|Y  PXQNiMD HUHGPpQHNpQW LGHURW PLQW D  PDJD tU pV IV]HUNHV]WMH DNL H]pUW V]LQWp]LVpW HUHGPpQH]WpN  V]HU] & HJLN V]HU]MH QDJ P W|EE PLQW H]HU FLNNHW egyébként börtönt is elviselt) kísérletet tesz benne arra, hogy a tudomány számára &

~MIDMWD SURJUDPRW W ]]|Q NL (QQHN OpQHJH D WXGRPiQ pV WHFKQLND WHFKQROyJLD összekapcsolása. Diderot felszólít, elérkezett az ideje, hogy megértsük mi történik a & NLV P KHOHNEHQ PLOHQIDMWD iWDODNXOiVRN HUHGPpQHNpSSHQ MHOHQQHN D PHJ D  NpPLDL HOHPHN IpP|WY|]HWHN VWE VWE )HOV]yOtW D WXGRPiQ WHJHQ NO|QE|] kísérletet arra, hogy az ipar és technológia folyamatait átlátva, saját eszközeivel leírja azokat, és így hozzájáruljon az emberi élet anyagi létviszonyainak könnyítéséhez. LGHURW ILOR]yILDL P&YHLEHQ HOVVRUEDQ LVPHUHWHOPpOHWL pV D ELROyJLiKR] N|zHOiOOy RQWROyJLDL NpUGpVHNNHO IRJODONR]LN   D] HJLNH D] HOV JRQGRONRGyNQDN DNL D  D] HOV IHMO GpVHOPpOHW VHJtWVpJpYHO SUyEiOMD PHJpUWHQL DQDJL YLOiJXQN IRUPiLW aki konkrétan felveti azt a kérdést, hogy vajon nem tud-e az anyag gondolkodni, és  KRJ D] pU]pNHO NpSHVVpJ QHP D] DQDJ iOWDOiQRV WXODMGRQViJDH “Nézze ezt a tojást. Ezzel lehet romba dönteni az összes

teológiai iskolát és a földkerekség minden templomát. Mi ez a tojás? Míg a csírát fel nem veszi, érzéketlen tömeg csupán S mi történik vele, ha felvette a csirát? Akkor is érzéketlen tömeg marad, mert a csíra sem egyéb,  WHKHWHWOHQ pV QHUV IRODGpNQiO 0LW O IRJ PHJYiOWR]QL V]HUYH]HWH PL WHV]L KRJ pUH] pV pO"   $ K  0L IHMOHV]W K W" $ PR]JiV 0LW HUHGPpQH] D PR]JiV ODVVDQ IRNR]DWRVDQ" 1H IiUDGMRQ a válaszadással, hanem üljön le, és vegyük egymás után szemügyre ezeket a hatásokat.  SRQWRFVNiW OiWXQN PDMG ILQRP NLV KiOyW DPHO V]pWWHUO pV  &  tekeredik fonállá, és kialakítja a beleket: állat keletkezett. Ez az állat megmozdul, mocorog, KDQJRW DG FVLSRJiViW KDOORP D WRMiVKpMRQ NHUHV]WO SHKHO Q UDMWD OiW .LV IHMpW ~MUD PHJ ~MUD PHJELOOHQWL D V~OD FVUH QHNL QHNL WGLN E|UW|QH EHOV IDOiQDN DPL PHJUHSHG D FVLEH NLOpS EHOOH MiUNiO IXW EHU]HQNHGLN HOPHQHNO YLVV]DM|Q VtU V]HQYHG V]HUHW

YiJDNR]LN .H]GHWEHQ FVXSiQ HJ ONWHW  PHJV]tQH] GLN K~V IRUPiOyGLN FV U NLFVL V]iUQ V]HP pV OiEDN W QQHN HO  ViUJiV PDVV]D örül; kedélyvilága éppúgy változik, mint az emberé; mindent megtesz, amit az emberek. Kérem, ne mondja Descartes-tal, hogy az ilyen lény csupán utánzógép! Még a gyerekek is kinevetnék, a filozófusok pedig azt válaszolnák, hogyha az ilyen lény gépezet, akkor ön sem HJpE +D D My]DQ pV] pV MyKLV]HP&VpJ V]DYiUD KDOOJDW D]W PRQGKDWMD KRJ D] iOODW D] Hm-   EHUW O FVXSiQ V]HUYH]HWLOHJ NO|QE|]LN (EE O D]RQEDQ D] D N|YHWNH]WHWpV YRQKDWy OH |QQHO szemben, hogy a tehetetlen anyag akkor is érezni, élni, emlékezni fog, akkor is lesz öntudata, lesznek szenvedélyei és gondolatai, ha alkalmas elrendezésre talál, s egy másik tehetetlen DQDJ WRYiEEi K  pV PR]JiV EHKDWiVD DOi NHUO 9iODV]WDQLD NHOO WHKiW NpW iOOiVSRQW N|]|WW  - YDJ HOIRJDGMD KRJ D WRMiV WHKHWHWOHQ W|PHJpEHQ RODQ DONRWy HOHP UHMW ]LN DPHO D IHMO

dés alkalmas pillanatában nyíltan is megjelenik, vagy az tételezi fel, hogy ez a láthatatlan  HOHP D IHMO GpV SRQWRVDQ PHJDGRWW SLOODQDWiEDQ MXWRWW EH D WRMiV KpMiQ iW D WRMiV EHOVHMpEH De akkor mi ez az elem? Volt-e kiterjedése vagy nem? Hogyan jutott a helyére, honnét illant  HO KD QHP PR]RJ" +RO YROW D]HO WW pV RWW YDJ PiVXWW PLW FVLQiOW" $EEDQ D SLOODQDWEDQ M|WWH  OpWUH PLNRU V]NVpJ YROW Ui D PHJWHUPpNHQ WpVQpO" 9DJ PiU D]HO WW LV OpWH]HWW pV pSSHQ szállásra várt? Ha homogénnek képzeljük, akkor csak anyagi lehet? Ha heterogénnek, miért    YROW WHKHWHWOHQ D IHMO GpV HO WW pV PLpUW FVDN D NLIHMO G|WW iOODWEDQ PXWDWWD PHJ HQHUJLiLW" +D  H]W tJ YpJLJJRQGROWD V]pJHQNH]QLH NHOO |QPDJD HO WW PHUW EH IRJMD OiWQL KRJ PHJWDJDGWD a józan észt, és a misztikum, az ellentmondások és képtelenségek mocsarába tévedt, mert QHP DNDUWD HOIRJDGQL D]W D] HJV]HU & IHOWHYpVW DPHO PLQGHQW PHJPDJDUi] QHP DNDUWD 58 

HOIRJDGQL D]W D] pU] NpSHVVpJHW PLQW D] DQDJ iOWDOiQRV WXODMGRQViJiW YDJ V]HUYH]HWpQHN 88 termékét.”  & P&YpEHQ SHGLJ |VV]HIRJODOMD  pV pOHWWHOHQ IRUPiLQDN NDSFVRODWiUD $ ¶*RQGRODWRN D WHUPpV]HW pUWHOPH]pVpU O¶ FtP D]RNDW D NpUGpVHNHW DPHOHN D] DQDJ pO vonatkoznak. Néhány fontosabb gondolata: - A szervezett formán és a mozgás valódi vagy látszólagos önkéntességén kívül van-e más  NO|QEVpJ LV D] pOHWWHOHQ pV pO DQDJ N|]|WW"  hogy az élettelennek nevezett anyag olyan anyag, amelyet egy másik anyag mozgat?  +D D] pO DQDJ |QPDJiWyO PR]Jy DQDJ PLpUW QHP KDO PHJ DPLNRU PHJiOO"  +D OpWH]LN |QPDJiEDQ YpYH pO pV pOHWWHOHQ DQDJ OHYH]HWKHWH NHWWMNEO HOYL DODSRQ D] pV]OHOKHW  /HKHW KRJ D] pO QHN QHYH]HWW DQDJ YROWDNpSSHQ FVXSiQ PDJiWyO PR]Jy DQDJ" eV OHKHW összes formák és jelenségek általános keletkezése? Végezetül, nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Diderot géniusza mind kor-  QHP]HGpNHN N|UpEHQ

iOWDOiQRVDQ HOLVPHUW YROW 2ODQ  *RHWKH DNL P&YHLW QpPHWUH IRUGtWRWWD 6RNDQ MRJJDO WDUWMiN W D IHOYLOiJRVRGiV legátfogóbb, legeredetibb, leghatékonyabb képvisel MpQHN Yagy – mint Anatole WiUVDL PLQG D N|YHWNH] HPEHUHN WDUWRWWiN QDJUD PLQW NRUWiUVD 9ROWDLUH YDJ D QpPHW N|OW IHMHGHOHP France mondja róla – ’a legjobb század legjobb emberének’. 88 LGHURW YiORJDWRWW P&YHN $NDGpPLD  ’Alembert és Diderot beszélgetése (257.o) 59 7. fejezet: A francia felvilágosodás német elméletei Kant a lehetséges tudásról és határairól. A tudomány új modellje Érzékelés, értelem és ész a megismerésben. Apriorizmus Noumenon és fenomenon Hegel és az abszolút tudás A világ rendszere: az abszolút eszme, a természet, az abszolút szellem A dialektikus idealizmus és a természettudomány. A történelem vége? Materialista fordulat a német filozófiában: Feuerbach és Marx. A gyakorlat szerepe Immanuel Kant (1724 – 1804) 

Kant a modern tudományos gondolkodás egyik legnagyobb hatású képvise- O MH DNLQHN HV]PpL PHJKDWiUR]y V]HUHSHW MiWV]RWWDN D] HXUySDL WXGRPiQ  IHMO GpVpEHQ QHPFVDN VDMiW NRUiEDQ KDQHP PpJ D ;; V]i]DG HOHMpQ LV $ felvilágosodás filozófiai koncepciójának legteljesebb összefoglalása Kant tevékenysége nyomán jön létre. Munkásságában a korszak azon tudományos eszményét testesítette meg, mely szerint a tudomány minden részterülete együttesen alkotja az egészet, melynek megragadásához bátorságra és módszeres elemzésre van szükség; ezért jelszava: ’sapere aude’, azaz merj tudni.  &VDOiGMD YpOKHW HQ 6NyFLiEyO V]iUPD]RWW RQQpW NHUOWHN D] pV]DN poroszországi Königsbergbe, ahol apja szíjgyártómester volt, és ahol Kant egész életét leélte. A kor egyeWHPL JDNRUODWiQDN PHJIHOHOHQ FVDNQHP PLQGHQ WXGRPiny-  QDO IRJODONR]RWW pV W O DPLNRU D N|QLJVEHUJL HJHWHP PDJiQWDQiUD OHWW tanított matematikát, fizikát, logikát,

metafizikát, erkölcstant, természetjogot, antropológiát, vallásfilozófiát, fizikai földrajzot, ásványtant. Sokirányú képzettsége DONDOPDVVi WHWWH W DUUD KRJ MyO PHJpUWVH D NRUV]DN PHJKDWiUR]y WHUPpV]HWWXdományos módszerét, a newtoni fizikáét. Kant maga is ortodox newtoniánusnak vallja PDJiW D]W JRQGROMD KRJ 1HZWRQ HOWW QHP OpWH]HWW WXGRPiQ 1HZWRQnal azonban  pV W|NpOHWHV IRUPiMD M|WW OpWUH (YYHO pV SHUV]H D IHOYLOiJRVRGiVVDO DQQDN YpJV létrejött az emberiség nagykorúsága. Kant híres felvilágosodás-definíciója szerint ugyanis “a felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. A kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék”. A kanti filozófia rendszere az emberi tudás örök és változatlan szerkezetének alaptéWHOpEO LQGXO NL (] MyO LOOHV]NHGLN D IHOYLOiJRVRGiV HJpV]pQHN HPEHUNpSpKH] és világfelfogásához, ugyanis a felvilágosodás az örök és változatlan

ember örök és változatlan megismerNpSHVVpJpQHN iOOiVSRQWMiQ iOO 1HP NHYHVHEEHW JRQGRO PLQW  D]W KRJ D] HPEHU PLQW RODQ UHQGHONH]LN D PHJLVPHU NpSHVVpJ PHJKDWiUR]RWW formájával. Ez éppúgy az ember sajátos vonása, mint egyéb antropológiai   WXGiVQDN pV VDMiWRVViJDL (EE O D] N|YHWNH]LN KRJ OHKHWVpJHV D PHJV]HUH]KHW az emberi megismerés mindenkor érvényes határainak olyan megadását elvégezni, amely mindenkor érvényben is marad. Maga a vállalkozás pontosan fejezi ki a racionalizmus lényegét. Az emberi &  pV] PLQGHQKDWy pV YiOWR]DWODQ 0LQGHQ NLP YHOW HPEHU NpSHV D] pV] PHJIHOHO használatára és általa ugyanazon eredmények és igazságok megismerésére – azaz a racionális ész az emberi nemnek mint olyannak és nem csak az egyes egyénnek a  NpSHVVpJH $] pV] DEV]RO~W pV YpJV  VHPPL VHP iOOKDW QHNL HOOHQ OHJIHOMHEE VDMiW 60 maga. Saját korlátait kell megismernie, hogy a lehetséges tudásunk korlátaival tisztában

lehessünk. &  DSUyOpNRV DQDOLWLNXV PyGRQ NLGROJR]YD pV NLIHMWYH (EEHQ WiPDV]NRGKDW (QQHN D QDJ V]LQWp]LVQHN D IHODGDWiW W ]L PDJD HOp .DQW D QpPHW ILOR]yILiUD MHOOHP] azokra az eredményekre, ahol az emberi tudás szilárdan meg van alapozva; így a & WHUPpV]HWWXGRPiQ ROGDOiQ 1HZWRQ P YpUH D PHJLVPHUpV ORJLNDL ROGDOiQiO SHGLJ az arisztotelészi logikára. Azt a módszert, melynek alapján a lehetséges tudás határait feltérképezheti, transzcendentális módszernek nevezi, és Kritikáiban89,   HOV VRUEDQ D] HOV EHQ IHMWL NL &  eOHWP YH NpW NRUV]DNUD D] ~JQHYH]HWW NULWLND HO WWL pV D NULWLNDL NRUV]DNUD & RV]OLN (] XWyEEL NH]GHWH D KHWYHQHV pYHNUH GDWiOKDWy /HJIRQWRVDEE P YH ¶$ WLV]WD ész kritikája’ 1781-ben látta meg a napvilágot. Szinte egy csapásra válik általa & módszerét. YLOiJKtU Yp ,WW GROJR]]D NL WUDQV]cendentális  WXGDW KRJDQ YLV]RQXOKDW PHJLVPHUé- .DQW DEEyO LQGXO NL KRJ D PHJLVPHU se tárJiKR] +D

EHOO PDUDG D V]iPiUD HOpUKHW PHJLVPHUpV N|UpQ DNNRU  LPPDQHQVHQ YLVHONHGLN YDJ iWOpS H]HQ V HNNRU WUDQV]FHQGHQVVp YiOLN ( NHWW között helyezkedik el a transzcendenWiOLV HOMiUiV DPHO D] LPPDQHQFLD IHOO    EHOOU O Qp]YH NtYO NtYOU O Qp]YH D WUDQV]FHQGHQFLD IHO O EHOO KHOH]NHGLN HO  $]D] HJ RODQ PHJILJHO L SR]tFLyW IRJODO HO D NDQWL ILORzófia, amely rálátást biztosít az emberi tudás rendszerére, úgy, hogy nem hagyja el a lehetséges tudás érvényes kereteit. Kant maga is a tudományok megújítási igényével lép fel. De nemcsak megújítani akarja a racionalizmus eddig elért eredményeit, hanem szigorúan tudományos & WiUJDOiVW pV HOHP]pVW DNDU EL]WRVtWDQL D NLW ]|WW IHODGDW V]iPiUD .ULWLFL]PXVD nemcsak a korábbi álláspontok bírálatát jelenti, hanem a tárgyalás szigorú logikai rendjét, az ismeret megszerzésével kapFVRODWRV yYDWRV pV UHQGV]HUHV HOHP] magatartást, az egyes megállapítások levezetettségét, a

leheWségek megítélését is. Azt gondolja, hogy mindezideig nagyon kevés figyelmet fordítottak az emberi megLVPHUNpSHVVpJ P&N|GpVL PyGMiQDN DQDOt]LVpUH pV PHJpUWpVpUH 9pOHPpQH szerint küO|QEVpJHW NHOO WHQQL D] HPEHUL WXGiV pV PHJLVPHUpV NO|QE|] WHUOHWHL között. Ilyen terület a matematika, a természettudomány és a metafizika Mindhárom különbözik egymástól abban, hogy hogyan jön létre területeiken az érvényes ismeret.  (EE O D JRQGRODWEyO NLLQGXOYD .DQW ~M LVPHUHWHOPpOHW N|UYRQDODLW GROJR]]D NL  .LIHMWL KRJ RODQ ~WRQ MiU PHOHQ HO WWH PiVRN PpJ QHP MiUWDN pV KRJ ~M ismeretelméletének kidolgozásában a kétezer éve változatlan arisztotelészi logika az egyetlen támpontja. Azt gondolja ugyanis, hogy minden tudás a tapasztalatnak és az értelem logikai kategóriáinak az egyeVtWpVpEO M|Q OpWUH H]HNHW D ORJLNDL kategóriákat pedig Arisztotelész olyan tökéletesen leírta, hogy ehhez kétezer éve semmit sem tudtak hozzátenni.

Ennyiben az arisztotelészi logika a tudományok kategóriarendszere is, amely nélkül nem lehetne rendszerezni a tapasztalat anyagát. .DQW V]HULQW D] HPEHUL PHJLVPHUpV NpW NO|QE|] IRUUiVEyO WiSOiONR]LN D Wa-  SDV]WDODWEyO pV D] pV]E O 0LQGHQ LVPHUHW D WDSDV]WDODWWDO LQGXO GH D WDSDV]WDODW anyagát az értelem fel kell hogy dolgozza, saját kategóriái alá sorolva be a tapasztalat anyagát. Ennek értelmezésében Kant fordulatot hajt végre és saját 89 $ WLV]WD pV] NULWLNiMD  WRYiEELDNEDQ 7e. ,FWXV   $ JDNRUODWL pV] NULWLNiMD  $] tWpOHU kritikája, 1790 61 fordulatát Kopernikusz híres fordulatához hasonlítja. Azt mondja, mindezideig azt gondolták: az emberi ismereteknek követniük kell a tárgyi világból származó tapasztalatokat, azaz ismereteink a tárgyakhoz igazodtak. Most azonban a transzcendentális idealizmus filozófiája máshogy próbálkozik: felteszi, hogy “a tárgyaknak kell ismereteinkhez igazodniuk”90. Ezt Kant

úgy érti, hogy a tapasztalat tárgya különbözik az anyagi világ tárgyaitól Amit mi megismerünk, az nem maga a tárgy (Kant ezt ’Ding an sich’-nek, magánvaló dolognak nevezi), hanem ahogyan ez a tárgy – számunkravalóként - megjelenik. A taSDV]WDODW QHP WHV]L OHKHWYp D magánvaló megragadását, mivel abban már szerepet kapnak az értelem fogalmai is. Jól látható, hogy itt Kant az emberi megismerés egészének újragondolását végzi el. Számba veszi a megismerés egész folyaPDWiW KRJ HQQHN HJpV]pUO DGMRQ ~M képet. Ehhez a logika apparátusát hívja segítségül A világra vonatkozó kijelentéseink az ítélet logikai formájában jelennek meg, amikor egy alanyról állítunk valamit (tulajdonságot, predikátumot). Vannak olyan ítéletek, amelyek nem vezetnek új ismeretre, de nem igénylik a tapasztalatot. Ha azt állítom: ’a hó fehér’, akkor itt az alany fogalmában benne van a fehérség fogalma, itt (analitikus) ítélet van, de új

ismeret nincs. A ’hó esik’ (szintetikus) ítélet a tapasztalatra alapozódik, és tartalmaz új ismeretet is Vannak azonban olyan ítéletek is, amelyek nem tapasztalatiak, de mégis tartalmaznak új ismereteket.  (]HN D] D SULRUL V]LQWHWLNXV tWpOHWHN DPHOHNQHN D NDQWL LVPHUHWHOPpOHWEHQ G|QW szerepük van. Ilyen a priori szintetikus ítéleteken alapulnak a matematika igazságai. A matematika fogalmai olyan fogalPDN DPHOHN SXV]WiQ D] HOPH P&N|GpVpQHN  HUHGPpQHNpSSHQ iOODQDN HO  .DQW D]W D SpOGiW KDV]QiOMD KRJ D]  EHQ  VHP D] EHQ VHP D EHQ QLQFV EHQQH DQQDN D OHKHW VpJH KRJ D PiVLNNDO HJWW  WL]HQNHWW W DONRW (]HN WHKiW QHP HPSLULNXV LVPHretek, hanem az elme aktivitásának termékei, és tartalmaznak új ismeretet. Eszerint van a megismerésnek egy olyan formája, a matematika tudománya, amely úgy hoz létre új tudást, hogy ebben nélkülözi a tapasztalatot. Kant véleménye szerint a matePDWLND WHOMHV HJpV]pEHQ |VV]H YDQ N|WYH D] HPEHUL

WpU pV LGszemlélettel, mivel ezen alapulnak meghatározottságai. A geometriában a térbeliség a meghatározó; azon tétel igazságának belátásához, hogy ’két pont között legrövidebb út az egyenes’, csak a térszemléletemre van szükség, tapasztalatra nem. A matematika tudománya tehát teljesen mentes a tapasztalattól. A természettudomány területén más a helyzet. Minden, a természetre vonatkozó tudásunk kiinduló alapja az érzékelés Érzékelés nélkül nem jönnek létre azok a képzetek amelyek az értelem általános kategóriáival a tudomány tételeit alkotják.  0iVIHO O D]RQEDQ .DQW V]HULQW D] HPEHUL pU]pNHOpV QHP D WiUJL YLOiJRW UDJDGMD  PHJ KDQHP FVDN D]W DPLW HEE O D] HPEHU D PDJD V]iPiUD NpV]tW $]D] D] HPEHUL  &  PHJLVPHU NpSHVVpJ RODQ VDMiWRV P N|GpVW WDQ~VtW KRJ D WiUJL YLOiJUyO .DQW WHUPLQROyJLiMD V]HULQW D LQJ DQ VLFKU O V]iUPD]y EHQRPiVDLW D VDMiW pU]pNL  V]HPOpOHWL IRUPiL V]HPOpOHWH IRUPiL N|]|WW UHQGH]L

QHYH]HWHVHQ D WpU pV D] LG között. Ez azt jelenti, hogy az emberi érzékek sajátos módon dolgozzák fel a tárgyi világot, amikor az emberi érzéki szemlélet kategóriái alá vonják az érzékletek &  D] HPEHUL HOPH UpV]H PLQGD] WiUJiW (JV]HU EEHQ IRJDOPD]YD D WpU pV D] LG 90 TÉK 34. o 62  DPLW WpUEHQ pV LG EHQ NpS]HOQN HO PDJiQ YLVHOL D] HPEHUL pU]pNLVpJ V]XEMHNWtY  IRUPiLW $ YLOiJ WiUJDLW D]RQEDQ FVDN WpU  pV LG NHUHWHN N|]|WW WXGMXN HOJRQGROQL azaz csak saját szubjektivitásunk formái között.  WXGDWWyO IJJHWOHQO +RJ PLOHQ D YLOiJ |QPDJiEDQ D] HPEHUL PHJLVPHU ezt Kant szerint soha nem tudjuk meg. A világ az ember számára más, mint önmagában. Amikor azonEDQ IHOV]yOtWMiN DQWRW PRQGMRQ OH NpWHV KLWHOHVVpJ& gondolatáról, a magánvaló világa létezéVpUO KLV]HQ D] DPLUO VHPPLW QHP WXGXQN és nem is tudhatunk, az egyáltalán nincs; akkor ezt Kant a legélesebben elutasítja, hiszen ez az álláspont a

szolipszizmus91 álláspontjának elfogadása lett volna, hogy  WXGQLLOOLN PLQGHQ DPLU O D]W JRQGRORP KRJ OpWH]LN D] FVDN D] eQ V]XEMHNWXP aktivitása következtében áll fenn. Kant tehát ragaszkodott a világ objektív léte-  ]pVpQHN D] HOLVPHUpVpKH] XJDQDNNRU WDJDGWD KRJ H] D] REMHNWtY OpWH]  PHJLVPHUKHW  Mi tehát a tudomány szerepe? Az, hogy az elme fogalmait, amelyek mögött a & IRJDOPDL V]HPOpOHW WiUJDL iOOQDN D] pUWHOHP ORJLNDLODJ iOWDOiQRV pV V]NVpJV]HU szerint elrendezze. A világra vonatkozó állításaink tehát logikai általánossággal és &  V]NVpJV]HU VpJJHO UHQGHONH]QHN H]W D] pUWHOHP NDWHJyULiL WHV]LN OHKHW Yp $]W hogy honnan származnak ezek a kategóriák, Kant transzcendentális logikájában vezeti le. Az ítéletek tábláján át jut el a kategóriákig, amelyek alá besorolva lehet leírni a természet rendjét. Azt a képességet, amely által az értelem képes a   V]HPOpOHW DQDJiW NDWHJyULiN DOi EHVRUROQL

QHYH]L .DQW tWpO HU QHN 0DJXNDW D NDWHJyULiNDW .DQW NpV]HQ NDSMD pV KDJRPiQRV IHORV]WiVXNDW  QpJ NDWHJyULDFVRSRUW WL]HQNpW NDWHJyULiMD DOi  LV N|YHWL (V]HULQW D N|YHWNH] sorolhatóak be a tiszta értelmi fogalmak: 1./ a mennyiség kategóriái: egység – sokaság – összesség   D PLQ VpJ NDWHJyULiL UHDOLWiV ± QHJiFLy ± OLPLWiFLy 3./ a viszony kategóriái: szubsztancia és akcidencia, ok és okozat, kölcsönhatás  &  D PRGDOLWiV NDWHJyULiL OHKHW VpJ ± OHKHWHWOHQVpJ OpWH]pV ± QHPOpWH]pV V]NVpJV]HU VpJ –véletlen. Kant evvel a mechanizmussal megválaszolja a számára oly fontos kérdést: & UHQGMH D KRJDQ OHKHWVpJHV D WLV]WD WHUPpV]HWWXGRPiQ $ MHOHQVpJHN W|UYpQV]HU természet, melynek törvényeit az értelem adja azáltal, hogy a jelenségeket kategóriák által kapcsolja össze; így vannak természettörvények, de ezek nem teszik  OHKHW Yp KRJ WiUJXN REMHNWtY WHUPpV]HWpW iOWDOXN PHJUDJDGMXN FVDN D]W KRJ D]W mutassuk

fel mint természeti törvényt, ami az objektivitásból számunkra megjelenik. Kant szerint tehát két világ van: a noumenonok és a fenomenonok világa, vagy másképpen a világ önmagában (magánvaló) és úgy ahogy számunkra megjelenik (magáért való). Az emberi tudomány maga teremti azt, amit természettörvénynek tekint Azt, hogy a világ magánvalósága szerint milyen, soha nem fogjuk megtudni, hiszen éppen tudatunk szerkezete a garanciája ennek. De hogy létezik világ, és hogy ennek hatására indul be az emberi megismerés, ezt Kant nagyon elszántan állítja. (YYHO .DQW VDMiWRV GXDOL]PXVW KR] OpWUH DPL D]RQEDQ D NpVEEL QpPHW ILOR]ó-  ILiEDQ +HJHO HOIRJDGKDWDWODQQDN PLQ VO pV D NDQWL DJQRV]WLFL]PXV OHYiOWiVUD kerül. 91 sole ip sum <latin> FVDN PDJDP OpWH]HP EYHEEHQ OiVG %HUNHOHQpO 63 A kanti ismeretelmélet harmadik szférája a metafizika, melynek tárgya azon kérdések sora, melyeket nem lehet megválaszolni a lehetséges

tapasztalat körében. A TÉK ezeket ’A transzcendentális dialektika’ alatt tárgyalja. Az emberi értelem kutatásai közben olyan feladatokat állít maga elé, melyeknek megválaszolására nincsenek és nem is lehetnek meg az eszközei, de elkerülni sem tudja felvetésüket. Ezeknek a feladatoknak azonban pozitív szerepe van az emberi megismerésben. Itt érvényesül ugyanis az emberi értelem & NpSHVVpJH D] pV] 0tJ D] pUWHOHP IRJDOPDNDW pV tWpOHWHNHW OHJPDJDVDEEUHQG alkot, addig az ész ítéleteket kapcsol össze következtetésekké. Ez mindig az  NpUGpVHNHW PHJYiODV]ROQL GH H]HN D iOWDOiQRVW DNDUMD PHJUDJDGQL D YpJV kérdések egyszer és mindenkorra megválaszolatlanok maradnak Kant szerint. Három olyan területe van az észnek, ahol zabolátlan vágyai megnyilatkoznak: a racionális pszichológia, a racionális teológia és a racionális kozmológia területein. A kérdései: Mi a lélek? Mi Isten? Mi a világ? $] HOV D OpOHN KDOKDWDWODQViJiQDN

NpUGpVN|UpW pULQWL D PiVRGLN ,VWHQ OpWH]ésének bizonyíthatóságát, a harmadik a világ keletkezésének problémáját. Mint látható, ezek konvencionális kérdések, amelyet a hagyományos filozófia már W|EEV]|U LV IHOYHWHWW .DQW ~MGRQViJD YHON NDSFVRODWEDQ D] KRJ HOYLOHJ WDUWMD megválaszolhatatlanoknak. NHW A második kérdéskör tulajdonképpen Isten létezésének logikai bizonyítását, másképpen szólva az Isten-bizonyítékok kérdését érinti. A skolasztika a XII század  yWD SUyEiOMD ,VWHQ OpWH]pVpQHN ORJLNDL EL]RQ WiViW OpWUHKR]QL pV D NpV EELHNEHQ például Descartes-nál is szereSHO H] D FpONLW&]pV .DQW PRVW ~J IRJODO iOOiVW KRJ Isten létezése logikai eszközökkel sem nem állítható, sem nem cáfolható, mert a dolog fogalmából a dolog létezésére vagy nem-létezésére lehetetlen következtetni. Kant számára - és a természettudomány számára is - a legfontosabb kérdéskör a kozmológia. A megválaszolandó kérdéseket

négy antinómikus tételben (és HOOHQWpWHOEHQ IRJODOMD PLQGHQQHN D] HOOHQNH]MH LV HJIRUPD ORJLNDL V]NVpJV]HU&séggel bizonyitható.   7p]LV $ YLOiJQDN LG EHOL NH]GHWH YDQ pV D WpUEHQ LV KDWiUROW  $QWLWp]LV $ YLOiJQDN QLQFV NH]GHWH pV QLQFVHQHN WpUEHOL KDWiUDL PLQG D] LG  PLQG D WpU Yo- natkozásában végtelen. & UpV]HNEO iOO pV VHPPL PiV QHP  $QWLWp]LV $ YLOiJEDQ QLQFV RODQ |VV]HWHWW GRORJ PHO HJV]HU& UpV]HNEO iOOQD pV HJiOWaOiQ QHP OpWH]LN EHQQH VHPPL HJV]HU&  7p]LV $ YLOiJRQ PLQGHQ |VV]HWHWW V]XEV]WDQFLD HJV]HU & & OpWH]LN FVDN D] HJV]HU  YDJ D] DPL D] HJV]HU E O WHY GLN |VV]H 3. Tézis: Egyedül a természeti törvényeken alapuló kauzalitásból a világ jelenségeinek öszV]HVVpJH QHP YH]HWKHW OH $ MHOHQVpJHN PHJPDJDUi]iViKR] RNYHWOHQO IHO NHOO WpWHOHz- QQN D V]DEDGViJEyO HUHG  NDX]DOLWiVW LV Antitézis: Nem létezik szabadság; a világon minden kizárólag természeti törvények alapján következik

be. 4. Tézis: A világhoz vagy részeként, vagy okaként hozzátartozik egy feltételenül szükségsze- & OpQ U $QWLWp]LV (JiOWDOiQ VHKRO QHP OpWH]LN IHOWpWHOHQO V]NVpJV]HU világon kívül mint annak oka. 92 92 & OpQ VHP D YLOiJEDQ VHP D TÉK 375. o 64 & 9pJH]HWO QHP V]DEDG ILJHOPHQ NtY O KDJQL KRJ D]RNDW D NpUGpVHNHW amelyeket Kant a TÉK-ben az elméleti ész segítségével nem válaszolt meg, gyakorlati filozófiájában (erkölcstanában) a gyakorlati észre alapozva megválaszol, az erkölcsi világrend megalapozása céljából. Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831) Hegel a klasszikus német filozófia lezáró alakja, aki beteljesíti a német racionalizmus azon törekvését, hogy a felvilágosodás elméletét általános filozófiai rendszer formájába öntse. Szemben Kanttal, Hegel a felvilágosodás ismeretelméleti optimizmusát juttatja kifejezésre filozófiájában. Kant ismeretelmélete - és ennek következtében

általános filozófiai világképe - szkeptikus-agnosztikus jegyekkel tarkított: van megismerés, létezik tudomány, lehetséges a filozófia mint tudomány, de nem lehetséges semmilyen területen a magánvaló dolog megismerése. Van egy világunk, de nem tudjuk, hogy hogyan viszonyul ahhoz a világhoz, amelyet az ember soha nem pillanthat meg, de amelynek létezését Kant kikerülhetetlen axiómaként kezeli és elfogadja. Hegel egy csapásra szakít ezzel a szkepszissel. Számára a filozófia a megismerés beteljesült eredményeként jön létre Az, hogy van filozófiai rendszerünk,  DQQDN N|V]|QKHW  KRJ D PHJLVPHUpV OHKHWVpJHV D PHJLVPHUpV PHJW|UWpQW D  WXGDW KHOHVHQ UDJDGMD PHJ D YDOyViJRW pV HQQHN HUHGPpQHNpSSHQ PHJLVPHU létrejöhet az az ontológia, amelyik a valóság rendszerének része, és amely mint & LOHQ PDJD D] LJD]ViJ (JV]HU EEHQ IRJDOPD]YD +HJHO RQWROyJLiMD LJD]ViJiQDN bizonyítéka magának a filozófiai rendszerének léte. Hegel talán

a filozófia történetének legbonyolultabb, legösszetettebb gondolkodója. Mindaz amit kifejezésre juttat filozófiai rendszerében, az a felvilágosodás filozófiai intencióinak összegzését jelenti. Ugyanakkor azonban lezárja azokat a vitákat is, amelyek a megismeréssel kapcsolatos szkeptikus, empirikus és deduktívracionalista megközelítésmódok vitájában felYHWG|WW eOHVHQ NULWL]iOMD .DQWRW miután úgy látja - és helyesen látja -, hogy Kant hajlik a megismerés objektivitásáról való lemondásra, azaz annak elfogadására, hogy a világ önPDJiEDQ QHP LVPHUKHW  HPEHU V]iPiUD PHJMHOHQLN pV H] PiV PLQW PHJ FVDN ~J DKRJDQ D PHJLVPHU ahogyan önmagában létezik. Hegel ezt elfogadhatatlannak tartja, éppen ezért aprólékos részletességgel elemzi a kanti ismeretkritika teljes eszköztárát, mindenütt kimutatva azokat a tévedéseket, amelyek a kanti pozíció alátámasztását szolgálták. Kant szkeptikus álláspontja bizonyos mértékig

ellentmondott a felvilágosodás ismeretelméleti és társadalmi optimizmusának is. Ha ugyanis az emberi értelem mindenható; ha az emberi értelem alkalmas arra, hogy segítségével a világban eligazodjunk, különbséget tegyünk igazság és tévedés között, és az értelem segítségével képesek vagyunk átalakítani a társadalom intézményrendszereit, akkor ez az értelem meg kell hogy tudja ragadni a valóság tényeit és összefüggéseit, mert   VLNHUpQHN H] D] HO IHOWpWHOH 0iUSHGLJ HEEHQ D] LG V]DNEDQ D IUDQFLD IRUUDGDORP  VLNHUHLW O YLVV]KDQJ]LN (XUySD $ IUDQFLD IRUUDGDORP JRQGRONRGyL D] pUWHOHP igazságait sikeresen vitték át a valóságba, sikeresen számolták fel a francia feudalizmust, és ebben az értelemben valósággá változtatták a forradalmi ész ígéreteit. Ez a siker egész Európát áthatotta: sem a felvilágosodás, sem a racionalizmus, sem a francia forradalom sikere nem volt lokális jelenség. Nem  ORNiOLVQDN PiU FVDN D]pUW

VHP PHUW D IRUUDGDORP VLNHUHLW D] DONRWPá- QHYH]KHW 65  QDSyOHRQL ELURGDORP EHIROiVD DOi YRQWD 1pPHWRr- QRV UHQG NHUHWHL N|]p iWYH]HW  V]iJ pV (XUySD MHOHQW V UpV]pW LV A hegeli filozófia a racionális értelem ezen valóságos sikereinek a talaján jön létre. Hegel módszere maga is forradalmian új, egy olyan új szemléletmód hordozója, amely az antikvitásban jelent meg, de távolról sem ilyen intenzitással. Ez az új szemléletmód a dialektika. A dialektika alapelve a dolgok és viszonyok állandó mozgásának, kölcsönhatásának, és az ellentmondások mozgásának az állítása. Hegel abból indul ki, hogy a valóság legáltalánosabb vonása a szüntelen változás. A & YiOWR]iV OHJHJV]HU EE IRUPiMiEDQ D Wp]LV ± DQWLWp]LV  V]LQWp]LV NpSOHWWHO tUKDWy OH Ennek tartalma az, hogy minden állapot egy meghatározott pillanatban magában hordozza önmaga ellentétét is, és hogy önmagának és ellentétének kölcsönhatásából egy újfajta

állapot felé tart, melyet ugrások (’átcsapások’) útján ér el. Hegel ezt az elvet próbálja következetesen érvényesíteni filozófiájának egész rendszerében.  +HJHO D GLDOHNWLNiW ~J IRJMD IHO PLQW D GROJRNEDQ PHJQLODWNR]y IHMO GpVQHN az elvét. Azt gondolja - jogosan -, hogy kora természettudománya mindenütt szilárd, meggyökeresedett ellentéteket lát, miközben a valóság tulajdonképpen az állandó átalakulás és változás terrénuma. Valóban, a Hegelt megHO] WHUPpV]HWWXGRPiQ  pV D IHOYLOiJRVRGiV NRUiEEL ILOR]yILiMD LV HJ D IHMO GpV WpQHLYHO V]HPEHQ iOOy metafizikus világképet hozott létre. Ennek keretében gondolták például, hogy az emberi értelem örök és változatlan, a biológiai fajok ugyancsak, és, hogy az adott világállapot tulajdonképpen örökkévaló. A forradalom azonban megmutatta, hogy &  UHQGV]HUHN VHP |U|NNpYDOyDN pV & iWYH]HWQL HJ IHMOGpV DODS~ PpJLVFVDN YDQ YiOWR]iV KRJ D] |U|NQHN W Q KRJ D

IHOYLOiJRVRGiV PHWDIL]LNXV YLOiJNpSpW FpOV]HU koncepcióba. Paradox módon a korszak természettudományai közül egyedül a & JHROyJLD  PHO HJpENpQW HOpJJp VWDWLNXV WXGRPiQQDN W QLN  NH]G NLPXQNiOQL olyan eredményeket, melyek a változás tényeit hordozzák. Mégis azt kell mondaQXQN KRJ +HJHO QDJV]HU& JRQGRODWD D IHMOGpV HJHtePHVVpJpUO DPLW D]  H]HUQROFV]i]DV pYHN HOHMpQ IRJDOPD] PHJ HO V]|U iOWDOiQRV IRUPiEDQ NHYHVHEE mint hatvan év múltán már a biológiai tudomány legfontosabb, mindmáig érvényes alapelveként jelenik meg: az evolúció alapelveként, úgy ahogyan ezt Darwin 1859ben megjelent korszakalkotó könyvében, ’A fajok eredetében’ kidolgozza.  IHOp +HJHO WHKiW YDODPL RODVPLW YHW IHO iOWDOiQRV ILOR]yILiMiEDQ DPL D M|Y mutat, de ami Hegel jelenében a kor természettudománya számára csak egy  D MHOHQ NXWDWiVDi- |UYHQGHWHV GH WiYROL SHUVSHNWtYiW KRUGR] DPL PpJ QHP N|WKHW hoz.   0LU O V]yO D KHJHOL ILOR]yILD" (OV

VRUEDQ DUUyO KRJ D] HPEHUL WXGiV EHWHOMe-  VHGHWW D] HPEHU PHJpUWHWWH VDMiW YLOiJiW V]iUPD]iViQDN WLWNiW IHMO GpVpQHN lényegét, és mindezeket az abszolút tudás birtokában Hegel filozófiájában juttatja kifejezésre. Hegel jellegzetes képével: “Minerva baglya az éj beálltával kezdi meg repülését." A bagoly a tudás szimbóluma, az éj beállta pedig a megismerés  OH]iUXOiViW MHONpSH]L D]D] KRJ D ILOR]yILDL UHQGV]HU NLGROJR]iViQDN HO IHOWpWHOH D  PHJLVPHUpVL IRODPDW EHIHMH] GpVH +HJHO ILOR]yILiMD XJDQLV D YLOiJHJpV]  OHtUiViW W&]L NL FpOXO +HJHO VDMiW UHQGV]HUpW ¶$ ILOR]yILDL WXGRPiQRN & P&YpEHQ IHMWL NL (QQHN KiURP UpV]H YDQ DPHO D PHJLVPHUpV KiURP HJPiVVDO |VV]HIJJ N|UpW tUMD OH $] HOV N|U D ORJLND +HJHO |VV]HIJJ HQFLNORSpGLiMD¶  FtP úgy gondolja, hogy a logika tartalmazza a világ rendszerének leírását, úgy, ahogyan még csak az ’ész terve’ formájában létezett. 66  $] pV] D YLOiJ OHONH

EHQQH ODNR]LN LPPDQHQV VDMiWMD OHJVDMiWDEE OHJEHQV EE WHUPpV]HWH 93 az, ami benne általános."  (] D ¶WHUY¶ W|EEIpOHNpSSHQ LV pUWHOPH]KHW  (J KHOWW +HJHO D]W PRQGMD  KRJ H]W pUWHOPH]KHWMN ~J LV PLQW ,VWHQ JRQGRODWDLW D YLOiJ WHUHPWpVH HO WW  $]RQEDQ +HJHO QHP D NHUHV]WpQ YDOOiV WHUHPW MpQHN NpSpW DNDUMD ILOR]yILDL színekben megörökíteni, hanem azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a világ, mint  DQDJL YDOyViJ OpWH]pVpW PHJHO ]L D YLOiJ OpQHJpQHN PLQW VDMiWRV V]HOOHPL QHP  DQDJL HO IHOWpWHOUHQGV]HUQHN D OpWH]pVH H H] YDOyEDQ FVDN HJ ORJLNDL  HO IHOWpWHO D]D] +HJHO QHP JRQGROMD HO  3ODWyQ PyGMiUD  UHiOLV |U|NOpWNpQW H]W D ’tervet’. Azt gondolja és azt írja, hogy ez az elvont lényeg az ’abszolút eszme’    IRUPiMiEDQ D YDOyViJRV DQDJL OpWH]pVW ORJLNDLODJ PHJHO ]  WpUHQLG Q NtYO OpWH]   HO IHOWpWHOUHQGV]HU (EEHQ D] HO IHOWpWHOUHQGV]HUEHQ D GROJRN PHJNDSMiN iOWDOiQRV meghatározottságaikat, pontosabban:

olyan absztrakt fogalmakként jelennek meg, amelyek a legáltalánosabbtól a legkonkrétabb tartalmaik felé haladva épülnek ki, és ezen általános meghatározottságok alapjául szolgálnak a valóságos anyagi világ anyagi dolgainak. Hegel az ’abszolút eszmét’ logikailag közelíti meg. Abból indul ki, hogy létez-  WHOMHV N|UpW PDJXNED |OHOLN WHKiW LJHQ V]pOHV WHUMHGHOP&HN GH D WDUWDOPL PHJKDWiUR]iVXN PHJOHKHWVHQ V]&N ,OHQ iOWDOiQRV PHJKDWiUR]RWWViJ D OpW IRJDOPD $ OpW D OHKHW OHJV]pOHVHEE PHJKDWiUR]RWWViJ RODQ V]pOHV KRJ PpJ D QHPOpWH] OpW D VHPPL LV EHOHHVLN D]D] UpV]H OpW pV VHPPL HJ ,QQHQ HEEO D] iOWDOiQRV PHJKDWiUR]iVEyO DODNXOQDN QHN RODQ iOWDOiQRV PHJKDWiUR]RWWViJRN DPHOHN D OpWH] ki a dolgok egyre konkrétabb meghatározásai, úgy, hogy dialektikus mozgásuk következtében ellentmondásokon keresztül határozódnak meg egyre konkrétabb és konkrétabb tartalmaik. A meghatározódás három nagy szakaszát a lét, a lényeg és a

fogalom tana írja le, amelynek keretében a lét egyre konkrétabb meghatározottságok során megy át a lényegbe, majd a lényeg a maga meghatározottságain keresztül a fogalomba. Nézzük mégegyszer – annál is inkább szükség van erre, mert Hegel nyelve-  ]HWH PLQGHQ FVDN QHP N|]pUWKHW  )RJDOPLViJD JRQGRONRGiVPyGMD QHKH]HQ  N|YHWKHW  GH pSSHQ KDWiViQDN W|UWpQHWH D EL]RQLWpN DUUD KRJ PLOHQ VRNDQ W|UWpN át ezeket a nehézségeket, melyeket a továbbiakban valószinüleg csak illusztrálni és nem feloldani - tudunk.  +HJHO NLLQGXO D OpW WDQiEyO $]W PRQGMD KRJ D OpW PLQW PLQ VpJ PLQW PHQQi-  VpJ pV PLQW PpUWpN KDWiUR]yGLN PHJ $ PpUWpN D] D YLV]RQ DPHOEHQ D PLQ VpJ pV a mennyiség konkrét meghatározottságai együtt teszik a korábban még üres és meghatározottság nélküli létet meghatározottá. Ez a mértékviszonyok által meghatározott lét a lényeg. A lényeg fokán a lényeg mint egzisztencia, mint jelenség és mint valóság kapja meg

egyre konkrétabb meghatározottságait és a valóság fokán, mint szubsztanciális viszony, mint oksági viszony és mint kölcsönhatás jelenik  IRUPiMiW $ IRJDORP PHJ 9pJO D OpW pV OpQHJ HJVpJH D IRJDORPEDQ QHUL HO YpJV az emberi gondolkodás és logika alapeleme. A fogalom, mint egy meghatározott jelenségnek vagy dolognak a fogalma magában tartalmazza a lét és lényeg határozmányait. & $ IRJDORP WHKiW KHJHOL P V]yYDO NLIHMH]YH HJ RODQ WRWDOLWiV DPHO D]  HJHV OpWH] N OpQHJpQHN V]HOOHPL |VV]HIRJODOyMD +HJHO D]RQEDQ LWW PHJIRUGtWMD D 93 Enc I. 59 o 67 dolgot és úgy ábrázolja - kissé platonisztikus módon - a világot, mint hogyha a  IRJDORP V]HOOHPLORJLNDL OpQHJpQHN DQDJL NLYHWtW GpVHL OHQQpQHN D YDOyViJ & WiUJDL 0pJ HJV]HU EEHQ IRJDOPD]YD D OpW pV OpQHJ YLV]RQRNRQ NHUHV]WO & NLDODNXOy KHJHOL P V]yYDO WpWHOH]HWW IRJDORP D] DQDJL GROJRN ¶WHUYH¶ YDJ  PLQWDNpSH DPHOHN DODSMiQ D] DQDJL YLOiJEDQ D] DQDJL OpWH] N

OpWUHM|QQHN & +HJHO H]W D] DQDJL PyGRQ YDOy OpWUHM|YHWHOW QDJRQ HJV]HU HQ PDJDUi]]D  IHMOGpVpQHN OHJIHOV V]LQWMpQ PHJ DPLNRU D]W PRQGMD KRJ D IRJDORP VDMiW EHOV az abszolút eszme szintjén a maga abszolút szabadságában egyszercsak arra határozza el magát, hogy mássá váljék és ez a máslét az anyagi létezés lesz. Ezt úgy kell érteni, hogy a kész ’terv’, az abszolút eszme létrehozza magából az anyagi létezést. Ez az anyagi létezés most már a valóságos anyag valóságos létezése, de úgy elgondolva és ábrázolva, hogy ennek a létezésnek a lényege nem az anyagi dolgok kölcsönhatásaiban és kölcsönös viszonyaiban határozódik meg, hanem csak & PHJMHOHQ ¶WHUYHW¶ $] DQDJL IRODPDWRN N|OcsönhatásDLEDQ NLERQWDNR]y IHMOGpV WHKiW QHP D] DQDJL GROJRN IHMOGpVH KDQHP D] DEV]RO~W HV]PH ORJLNDL IHOWpWHOe]HWWVpJHLQHN pV N|OFV|QKDWiVDLQDN D NLERQWDNR]iVD D ORJLNDLWyO HOWpU DQDJL HJV]HU HQ OHNpS]L pV DQDJL pUWHOHPEHQ

NLERQWDNR]WDWMD D] DEV]RO~W HV]PpEHQ ’máslét’ viszonyai között. Ennek az anyagi ’máslétnek’ a leírását tartalmazza Hegel ’Természetfilozófia’ FtP& P&YH D] (QFLNORSpGLD PiVRGLN N|WHWH DPHOLN D NRUV]DN WHUPpV]HWWXGRPányos kategóriái szerint vizsgálja a természeti folyamatokat. Így természetfilozófiájában három általános kategóULD DOi VRUROMD D WHUPpV]HW MHOHQVpJHLW $] HOV NDWHJyULD a mechanika. Ebben a mechanikai módon felfogott tehetetlen anyagot, annak tér- és  LG EHOL YLV]RQDLW YL]VJiOMD $ PiVRGLN QDJ NDWHJyULD pV D WHUPpV]HWILOR]yILD második szakasza a fizikai testeket írja le, amelyek most már konkrétabbak, mint a  PpJ PHJIRUPiODWODQ DQDJ $ IL]LND NHUHWpEHQ D IpQQHO D] HOHPHNNHO D K YHO D hanggal és a szervetlen kémiai folyamatokkal foglalkozik Hegel, olyan módon, hogy  HOV VRUEDQ HJVpJNHW pV HJHWHPHV |VV]HIJJpVNHW YL]VJiOMD Ez a megközelítésmód és egyáltalán a hegeli természetfilozófia nagy

izgalmat  pV pUGHNO GpVW YiOWRWW NL D NRUV]DN WHUPpV]HWWXGyVDLEyO (] D] ~MIDMWD ILOR]yILDL természetfilozófia sok olyan összefüggést ragadott fel az anyagi folyamatok NO|QE|] WpQH]L N|]|WW DPHOeket az empirikus természettudomány ekkor még sem nem láthatott, sem nem gondolhatott, de amelyek az anyagi folyamatok közötti egyetemes összefüggés gondolatával a természeti folyamatok egységének a  JRQGRODWiW HO V]|U YLWWpN EH D WXGRPiQRV JRQGRONRGiV OiWyWHUpEH Világosan kell látni, hogy Hegel ezen gondolatai egy természettudományosan nagyon tájékozott elme dialektikus filozófiai spekulációi voltak. Ez volt egyben  OHJQDJREE HU VVpJN pV OHJQDJREE JHQJpMN LV WiYRO HVWHN D YDOyViJRV empirikus tudomány perspektíváitól és leheWVpJHLWO H]iOWDO D]RQEDQ RODQ SHUVSHNWtYiW WXGWDN iEUi]ROQL DPHOHN LGYHO D YDOyságos tudomány valóságos eredményei következtében is igazolódtak. Álljon itt egyetlen konkrét példa e helyzet

érzékeltetésére: Hegel természetfilozófiájában kifejezésre juttatja, hogy a "hely"-ben  NRQNUpW HJVpJH YDOyVXO PHJ (] D JRQGRODW +HJHOQpO DQDJ PR]JiV WpU pV LG még csak filozófiai spekuláció, Minkowskinál fizikai teória és Einsteinnél már úgy  NRQWLQXXPiQDN MHOHQLN PHJ PLQW D UHODWLYLWiVHOPpOHW QpJGLPHQ]LyV WpULG megalapozása, amely nélkül - Einstein szerint - a relativitáselmélet sohasem jöhetett volna létre. 68 & Mégis, látni kell, hogy Hegel 1800-as évek elején kibontakozó hatalmas nép-    QpSV]HU&WOHQVpJ YiOWMD IHO V]HU VpJpW D] DV pYHNW O NH]G G HQ HJUH Q|YHNY mivel sem spekulatív módszere, sem fogalmi indíttatású dialektikája nem illik rá a korszak természettudományának feladataira és eljárásmódjára. A természetfilozófia harmadik szakasza az organikus rendszerekkel foglalko-  ]LN V]HUYHV IL]LND QpYHQ (QQHN NHUHWpEHQ YL]VJiOMD D )|OG IHMO GpVW|UWpQHWpW D I|OGL  pOHW Q|YpQL

pV iOODWL V]HUYH]HWHLW pV H]W D IRODPDWRW ~J iEUi]ROMD PLQW DPLE O  NL D] HPEHUL pOHW pV JRQGRONRGiV DPHOLN PRVW PiU D] V]NVpJNpSSHQ Q enciklopédia harmadik körében és kötetében ’A szellem filozófiájában’ jelenik meg, mint valóságos, értelmes emberi gondolkodás. Ez az emberi gondolkodás nemcsak az egyes ember, hanem az emberiség gondolkodása is, a történelem, a vallás, a  ILOR]yILD HV]PpLQHN pV IHMO GpVPHQHWpQHN D NLGROJR]iVD  +HJHO UHQGV]HUpQHN DODSYRQDODLW D N|YHWNH] NEHQ OHKHW |sszefoglalni: A logika a magán- és magáért való eszme tudománya A természetfilozófia az eszme máslétének tudománya.   HV]PH WXGRPiQD $ V]HOOHPILOR]yILD D PiVOpWpE O |QPDJiED YLVV]DWpU A hegeli rendszer az objektum és szubjektum azonosságának álláspontján áll. Ez azt jelenti, hogy az objektum, a dolog, melynek megismerését Kant lehetetlennek  JRQGROWD PDJiQ YLVHOL D V]XEMHNWLYLWiV D]D] D PR]JiV IHMO GpV YRQiVDLW 0LQGHQ ami mozog, ami

átalakul, az tulajdonképpen az anyagi dolog lényege. A lényeg azonban szellemi lényegként van elgondolva és ez a szellemi-eszmei mozgás az, aminek leképzését jelenti az objektum mozgása. Ezért aztán annak a helyes gondolatnak az értékét, amit Kanttal szemben Hegel úgy fogalmaz meg, hogy az objektum a maga magánvalóságában olyan, mint amilyen a gondolatban, némileg lerontja, hogy az objektum magánvalósága viszont a gondolat által válik meghatározottá. Hegel számára a dolgok mozgása a tagadás-tagadásának törvénye által határozódik meg. Ez az úgynevezett triádikus forma - másképpen a híres hegeli triád -  pUYpQHVO D W|UWpQHOHP IHMO GpVpEHQ DPHO WXODMGRQNpSSHQ D YLOiJV]HOOHP 94 IHMO GpVpQHN DQDJL PDQLIHV]WiFLyMD  (EEHQ D IHMO GpVL ~WEDQ D] HOV V]DNDV] D    tézis: ennek tartalma az eszme legáltalánosabb kategóriáinak dialektikus rendszere.  DQWLWp]LVH WDJDGiVD ,WW D] HV]PH DPHO D] HJpV] $ PiVRGLN V]DNDV] D] HOV

folyamat kiinduló pontja, saját szellemi lényegével ellentétes formába kerül,  V]HOOHPLVpJpQHN WDJDGiVDNpQW DQDJLYi YiOLN D WHUPpV]HW OHV] EHO OH H HQQHN D  WDJDGiVQDN LV OpWUHM|Q D WDJDGiVD (] D PiVRGLN WDJDGiV DPHO QHP D] HOV  iOODSRWKR] YDOy YLVV]DWpUpVW HUHGPpQH]L KDQHP HJ ~M PLQ VpJHW KR] OpWUH (] D]   ~M PLQ VpJ D V]HOOHP |QIHMO GpVpQHN OHJPDJDVDEE IRND D V]HOOHP ILOR]yILiMiQDN álláspontja. “A világtörténet célja az, hogy a szellem egy természetté, egy világgá alakítsa ki magát, amely megfelel neki, úgy hogy a szubjektum ebben a második természetben, ebben a szellem fogalma által létrehozott valóságban találja meg szellemfogalmát, s ebben az objektivi- & WiVEDQ EtUMD V]XEMHNWtY V]DEDGViJiQDN pV pVV]HU VpJpQHN WXGDWiW (] D V]HOOHP KDODGiVD általában; s ennek az álláspontnak az utolsónak kell lennie számunkra a történelemben. A közelebbi, hogy általában véghezvitték, ez a történelem; hogy még van munka, az

az empirikus oldalra tartozik. A világtörténet szemléletében meg kell tennünk azt a hosszú utat, ame94 manifesztáció <latin> megnyilvánulás 69  OHW pSS iWWHNLQW HQ PHJUDM]ROWXQN pV DPHOHQ PHJYDOyVtWMD FpOMiW H D] LG  KRVV]~ViJD teljességgel viszonylagos valami, a szellem pedig az örökkévalóságé. Tulajdonképpen hosz-  V]~ViJ QLQFV D V]HOOHP V]iPiUD $ WRYiEEL PXQND D] KRJ H] D] HOY IHMO GMpN NLDODNXOMRQ 95 hogy a szellem eljusson valóságához, önmagának tudatához a valóságban. " Itt Hegel kimondja, hogy a világtörténet elérte célját, azaz létrejött a világfolyamat emberi megismerése, a világban munkálkodó és azt meghatározó abszolút eszme szerepének megértése. Miután a világfolyamat megértése és titkának felfedése már az abszolút eszme fokán tételezve volt, ezért ez az eredmény nem UHQGHONH]LN D] ~MV]HU&VpJ YDUi]ViYDO KLV]HQ FVDN D] WHOjesedik be, ami a kiinduló feltételekben már korábban

is meg volt határozva. Hegel azonban nemcsak formális viszonyban áll saját elméletével, hanem azt   EHOV PHJJ]GpVpW MXWWDWMD LWW NLIHMH]pVUH KRJ D W|UWpQHOHP NRUD D PpOU O M|Y ’világállapota’ a történelmi haladás immanens céljának megvalósulása. Azt gondolja ugyanis, hogy a történelem a szabadság kibontakozásának szférája és hogy az  PHJROGiVW KR] iOWDOD ¶SROJiUL YLOiJiOODSRW¶QDN QHYH]HWW NDSLWDOL]PXV YDOyEDQ YpJV az emberiség eddigi problémáira. Azt gondolja, hogy a történelem folyamán a szabadság kibontako]iVD D I HUHGPpQ “A keletiek csak azt tudták, hogy egy ember szabad, a görög- és római világ, hogy néhány ember szabad, mi pedig azt, hogy minden ember magánvalósága szerint szabad, az ember, 96 mint ember szabad." Hegel optimizmusa a polgári forradalom optimizmusa. Németország ugyan nem vett aktívan részt ebben a forradalomban, de a forradalmi seregek, Napóleon sikerei rákényszerítették

Németország konzervatív vezetLW KRJ  D OHJURVV]DEEDW    WiUVDGDOPL UHIRUPRN VRUiW YH]HVVpN EH D QpPHW N|]iOODSRWRNEDQ (] PHJHO ]HQG pedig a korábbi állapotokhoz képest valóban a szabadság világállapotának kibontakozása volt. Ezért mondja Hegel, hogy a polgári világrend kibontakozásával a történelem véget ért, létrejött a történelem vége.  & +HJHO NpV L P YHLQHN HJLNpEHQ KtUHV -RJILOR]yILiMiEDQ  PpJ HJV]HU visszatér a szabadság kérdésére. Ekkorra azonban optimizmusa némileg alábbhagy Látja ugyanis, hogy a szabadság kibontakozásának folyamatában súlyos ellentmondás kezd körvonalazódni: a tulajdon és szabadság ellentmondása. Lehet-e szabadság tulajdon nélkül? Ugyanaz a szabadság jut-e osztályrészül a gazdagnak, mint a tulajdonnélkülinek? Ezek a kérdések azonban Hegel számára már megválaszolhatatlanok voltak, nehéz lett volna ugyanis azt állítania, hogy a szabadság   WXODMGRQ QpONO QHP V]DEDGViJ

QHKp] OHWW YROQD WDJDGQLD YDJ PHJNpUG MHOH]QLH D  OLEHUiOLV WiUVDGDORPIHOIRJiV OHJDODSYHW EE pUWpNpW D V]DEDGViJ HJHQO VpJ testvériség hármasának értékmivoltát. Hegel 1831-ben halt meg. Azok a problémák, amelyek jogfilozófiájában a fenti  PyGRQ YHW GWHN IHO D] W N|YHW NRUV]DN OHJIRQWRVDEE NpUGpVHLYp YiOWDN .|]YHWOHQ utódai, filo]yILiMiQDN WRYiEEYLYL D] ~JQHYH]HWW LIM~KHJHOLiQXVRN PiU HJ RODQ korszak gondolkodói, melyben a legfontosabb kérdéssé az új antinómia: szabadság  LGV]DN pV WXODMGRQ NH]HOKHWHWOHQ HOOHQWpWH YiOLN ;,; V]i]DG N|]HSpLJ WHUMHG amely az 1848-49-es forradalmakkal záródik le, egyben az ipari forradalom    EHIHMH] GpVpQHN LG V]DND LV $ IDQWDV]WLNXV WHPSyM~ WHFKQLNDL IHMO GpV D JiULSDU 95 96 +HJHO (ODGiVRN D YLOiJW|UWpQHW ILOR]yILiMiUyO $NDGpPLD   WRYiEELDNEDQ 9LOiJW|UW  R Világtört. 43 o 70 általánossá válása egyben a kapitalizálódó társadalmak társadalmi polarizálódásá- 

QDN LG V]DND LV A XIX. század második felének politikai gondolkodása részben a mögöttük  iOOy IRUUDGDORP SROLWLNDL WDQXOViJDLQDN HOHP]pVpE O UpV]EHQ D NRU DNWXiOLV társadalmi konflikWXVDLQDN PHJpUWpVpEO NLLQGXOYD IRJDOPD]]D PHJ D] RV]WiOKDUF létezésének tézisét. Azt gondolják és állítják, hogy a társadalom politikai harcaiban & RV]WiORN D W|UWpQpVHN IV]HUHSOL DPHOHN +HJHO IRJDOPiYDO pOYH ¶D] pV] FVHOpQHN¶ HQJHGHOPHVNHGYH RODQ FpORNDW N|YHWQHN DPHOHNUO D]W KLV]LN HOOHQWpWHV pUGHN hogy a saját céljaik és eközben olyan eredményeket hoznak létre, amelyek létrehozását egyáltalán nem támogatnák. Ez a helyzet, a társadalmi kohézió elemi formáinak háttérbe szorulása a XIX. század második felének meghatározó eseményévé válik. Vannak ugyan optimista  JRQGRONRGyN DNLN D]W JRQGROMiN KRJ D WHFKQLNDL KDODGiV HO EEXWyEE PLQGHQIDMWD társadalmi konfliktus alapjának a fels]iPROiViW OHKHWYp WHV]L LGH WDUWR]LN 6DLQW Simon

és tanítványa, a pozitivizmust megalapító Auguste Comte is), de a konfliktuVRN QHP PHJV]&Q KDQHP HJUH HUV|G WHQdenciát mutatnak és az 1850-es    SHULRGLNXVVi YiOy JD]GDViJL YiOViJRN H]W D YiOViJKHO]HWHW PpJ pYHNW O NH]G G jobban elmélyítik. Ebben a helyzetben a filozófiai és társadalmi gondolkodás átlép a hegeli örökségen és a Hegellel lezáródó és Hegel által összegzett racionalizmus filozófiája materialista fordulatot kap. Egy Hegel tanítvány, Ludwig Feuerbach (1804–1872) egy csapásra véget vet Hegel objektív idealizmusának és határozott mozdulattal visszanyúl az antik materializmus álláspontja felé. Kimondja, hogy hegeli objektumszubjektum azonosság álláspontja hamis, hogy az objektum, a ’tárgyi-anyagi világ’ HOVGOHJHV D V]XEMHNWXPKR] D] HPEHUL JRQGRONRGiV IRJDOmaihoz és kategóriához képest. “Az igazság, a valóság és az érzékiség azonosakaz ember vagy a dolog lényege a tárgyból kiindulva határozódik

meg.” Ez a felismerés egyre jobban megfelel a XIX. század második fele természettudományos indíttatású materializmusának, de ugyanilyen jól megfelel azoknak a társadalmi tapasztalatoknak, melyek az anyagi szükségletek kielégítésének  HOV GOHJHVVpJpW PXWDWMiN IHO Egy másik Hegel tanítvány, Karl Marx (1818-1883) ugyancsak ifjúhegeliánus jogász és filozófus, más meggondolások alapján hasonló eredményekre jut. Figyelme azonban a materialista ontológia problémájáról egyre nagyobb mértékben  IHOpWO NH]GGHQ (XUySD PLQGHQ SRQWMiQDN PHJKDWiUR]y WiUVDGDOPL HVHPpQHL Barátja, Friedrich Engels  HJ $QJOLiEDQ pO QpPHW JiURV DNL PDJD LV WHUHO GLN iW D]RNUD D WiUVDGDOPL NRQIOLNWXVRNUD PHOHN D HV pYHN PiVRGLN a hegeli filozófiai kör, az ifjúhegeliánusok szellemi holdudvarából indul, ugyanezen társadalmi konfliktusok angliai megjelenésének szociológiai leírása érdekében YDVWDJ N|QYHW tU D] DQJOLDL PXQNiVRV]WiO KHO]HWpUO

0LQG EHQQN PLQG (XUópa-   V]HUWH HU V|GLN D] D PHJJ ] GpV KRJ D PRGHUQ pV GLDGDOPDVDQ V]iJXOGy kapitalizmus szociális probOpPiLW YDODPLOHQ PyGRQ VUJVHQ PHJ NHOO ROGDQL PHUW e nélkül a kapitalizmus növekedési dinamikája áldozatul esik a társadalmi- és RV]WiOHOOHQWpWHNQHN $ N|YHWNH] IpO pYV]i]DG W|Uténete megmutatja, hogy ez válik a korszak meghatározó kérdésévé. 71  Marx és Engels hamarosan a hegeli racionalista filozófia materialista tovább- YLY LQHN SR]tFLyMiED NHUOQHN WHYpNHQVpJN D]RQEDQ HJUH LQNiEE D] iOWDOiQRV ontológiai, ismeretelméleti, természetfilozófiai kérdések háttérbe szorításával saját radikális társadalom-átalakító programjuk megvalósítása irányába fordul. Marx tevékenységében a kiinduló eszme a kapitalizmus forradalmi mivoltának elismerése.  RODQ WiUVDGDOPLJD]GDViJL DODNXODW $]W JRQGROMD KRJ D NDSLWDOL]PXV D] HOV  & NLHOpJtWpVH YDJ OHJDOiEELV D WHUPHOpV UDFLRQiOLV UHQGMpQHN

NLDODNtWiVD 0LQGez D]RQEDQ D WNH V]NVpJOHWHLQHN pV ORJLNiMiQDN XUDOPD DODWW PHJ YpJEH DPHOQHN HUHGPpQHNpSSHQ HJ HOHQpV] NLVHEEVpJ NH]pEHQ KDOPR]yGLN IHO D WiUVDGDORP DPHOQHN OHJEHQV EE FpOMD D WiUVDGDORP DQDJL V]NVpJOHWHLQHN PLQG WHOMHVHEE N|U minden gazdagsága, és az óriási többség elveszíti a magántulajdon birtoklásának  PpJ D OHKHW VpJpW LV ,OHQ pUWHOHPEHQ D NDSLWDOL]PXV IHOV]iPROMD VDMiW WiUVDGDOPL támogatottságát, mivel a kis-magántulajdonosok tulajdonosi érdekeltsége helyére néhány monopolszervezet meghatározó tulajdonlása lép. Marx az 1848-as forradalmak bukása után minden erejét a kapitalizmus m&- & N|GpVpQHN JD]GDViJL W|UYpQV]HU VpJHLQHN IHOWiUiViUD IRUGtWMD &  D] HOV &  JRQGRONRGy DNL D NDSLWDOL]PXV P N|GpVpQHN JD]GDViJL W|UYpQV]HU VpJHLW D W NH mozgásának összfolyamatában akarja megérteni és föltárni. Ily módon saját  WXGRPiQRV pOHWpQHN pV WHYpNHQVpJpQHN OHJWHUPpNHQHEE LG V]DNiW D NDSLWDOLz-

mus anatómiája kutatásának szenteli.  $ V]RFLiOLV NRQIOLNWXVRN ORJLNiMD HO EEXWyEE NLWHOMHVHGLN D YDOyViJEDQ LV   $]RN D] pOHV WiUVDGDOPL HOOHQWpWHN DPHOHN D IUDQFLD IRUUDGDORP J ]HOPpW N|YHW száz év alatt halmozódtak fel, kikényszerítették a kapitalizmus szabadversenyes formájának átalakítását. A század végére két politikai és társadalmi perspektíva IHMOG|WW NL D NDSLWDOL]PXV IRUUDGDOPL iWDODNtWásának és megdöntésének, valamint a kapitalizmus megreformálásának a perspektívája. Paradox módon a forradalmi vonal azokban az országokban érvényesült, amelyek tradicionális elmaradottságuk következtében éppen hogy ráléptek a kapitalizáció útjára.  $]RNEDQ D] RUV]iJRNEDQ D]RQEDQ DKRO D NDSLWDOLVWD IHMO GpV OHJQDJREE eredményei mutatkoztak, a kapitalizmus ’civilizálásának’ és megregulázásának programja érvényesült. Ezek a programok a ’szervezett kapitalizmus’ megvalósulását jelentették, melyben a

társadalmi konfliktusok kiküszöbölésének meghatározó HUHMHNpQW D] HJHV WNpV pUGHNHLYHO pV W|UHNvéseivel szemben az állam kapott PHJKDWiUR]y V]HUHSHW DNL D WiUVDGDORP P&N|Gképességének fenntartása pUGHNpEHQ D] |VV]WNpV pUGHNHiQHN NpSYLVHOMpYp YiOW & J&O|OHW pV HOOHQpU]pV KDOPR]yGRWW 1RKD D ;,; V]i]DG YpJpUH RODQ PpUWpN  IHO D OHJIHMOHWWHEE W NpV RUV]iJRN WiUVDGDOPiQDN JRQGRONRGiVPyGMiEDQ KRJ & MREEDQ J O|OWpN D OLEHUiONDSLWDOL]PXV MHOHQpW PLQW D]W D IHXGiOLV P~OWDW DPHOQHN  HXUySDL PHJG|QWpVpYHO D NDSLWDOL]PXV OpWUHM|WW PpJLV WHNLQWHWWHO D] HJPiVW N|YHW válságokra és világháborúkra, a kapitalizmus reformjának programja csak az 1930-   DV pYHNEHQ NH]G G|WW PHJ pV LJD]L HUHGPpQHLW FVDN D]  N|]|WWL LG V]DN jóléti társadalmi modelljében érte el.  (UUH D] LG UH D]RQEDQ D UDFLRQDOLVWD ILOR]yILD iOWDOiQRV ILOR]yILDL SR]tFLyL D háttérbe szorultak, racionalizmus, mint egységes filozófiai álláspont felbomlott.

  0DUDGYiQDL HJIHO O D ;; V]i]DGL WXGRPiQILOR]yILiEDQ pOWHN WRYiEE PiVIHO O D & WHFKQLNDL XQLYHU]XP JDNRUODWL UDFLRQDOLVWD DWWLW GMpEHQ 72 8. fejezet: A racionalista tudomány nagykorúsága A pozitivizmus. Materializmus a századfordulón A XX század tudományos forradalmai Természettudomány és filozófia: az utak elválnak. Neopozitivizmus és racionalizmus  KDUPDGiYDO OH]iUXO D UDFLRQDOL]PXV ILOR]yILiMiQDN GLDGDlPHQHWH $ QDJ P& HONpV]OW D ILOR]yILD pV D WXGRPiQRN HJWWHV IHMOGpVH W|EE $ ;,; V]i]DG HOV mint 200 évének eredményei nagyszabású filozófiai rendszerekben jutottak kifejezésre, amelyek olyanok voltak, mint az egyiptomi piramisok: minden szempontból egyedülállóak, de távolról sem tökéletesek.   JHQJHVpJNNp $] XJDQLV 3DUDGR[ PyGRQ pSSHQ OHJI EE HUHMN YiOW I hogy olyDQQLUD pGHV tJpUHWHLN D] pV] XUDOPiUyO D V]DEDGViJUyO HJHQOVpJUO D tudás egyetemesVpJpUO HJUH WiYRODEELYi YiOWDN FVDN QHP DNDUWDN PHJYDOyVXOQL

Mindaz, aminek eljövetelét a tudományon edzett racionális józan ész megjövendölte,  SROJiUL ¶YLOiJiOODSRW¶ UpV]pW HJUH WiYRORGRWW D PHJYDOyVXOiVWyO PLQW D] HOM|YHQG ahelyett hogy közeledett volna afelé. Hegel még úgy látja a Jénába lován bevonuló Napóleont, mint a történelem emberét, a ’világszellem’ inkarnációját97. A Császár bukása pedig a racionalista filozófia bukásának szimbóluma is leKHWHWW KLV]HQ HWWO kezdve szakadatlan társadalmi konfliktusokban válik világossá, hogy már egyáltalán nem az ’ész államát’ építik a felvilágosítók utódai. De amit építenek - az ipar, a vállalkozások, a technológiák, a tudomány stb. – az mind a legnagyobb mértékben alkalmazza a racionalitást, mint technikai, tudományos, alkalmazott rációt, ami nélkül VHPPL VHP P&N|Gne. A század második felének társadalmi gondolkodásában és társadalomfilozófiájában egyre nagyobb teret kap a pozitivizmus és az

irracionalista filozófia. A romantika térnyerése nem csak az újra hatalmat kapó feudálisok térnyerésével függ össze, hanem azoknak a szegény és nincstelen rétegeknek a tapasztalatával, akik személyes sorsuk alakulásán keresztül tudják meg, hogy a szabadság csak ígéret maradt tulajdon nélkül, és hogy a feudális úr mégis inkább volt érdekelt jobbágyai  pOHWpQHN IHQQWDUWiViEDQ PLQW D W NpV DNLW VHPPL VHP N|W PXQNiViKR] (] D] pU]pV azután a XIX. század végére válik általánossá és vetik el ugyanolyan hévvel a kapitalizmus jelenét, a liberalizmust, mint amilyen hevesen vetették el száz évvel korábban a feudalizmust. A racionalista filozófia visszaszorulásának folyamata összefüggésben van a   ILOR]yILDL iUDPODWRN SROLWLNDLODJ LV DQWLOLEHUiOLV MHOOHJ&HN YROWDN OLEHUiOLV WiUVDGDORP pUWpNHLQHN YiOViJiYDO (QQHN PHJIHOHO HQ D UDFLRQDOL]PXVVDO V]HPEHQ PHJMHOHQ Pozitivizmus  $ SR]LWLYLVWD ILOR]yILD HOV VRUEDQ ~J MHOHQLN PHJ

PLQW D UDFLRQDOLVWD ILOR]yILD totalitás-igényének98 tagadása. Vessünk el minden elméletet, és kerüljünk közel a tényekhez. Vessük el az ész régi értékeit és állítsuk helyére a szív erejét és az érzés KDWDOPiW (QQHN D SURJUDPQDN HOV PDUNiQV PHJIRJDOPD]yMD Auguste Comte (1798-1857) Maga a pozitivizmus név a metafizikáról való lemondás igényét fejezi ki. & & $ SR]LWLYL]PXV DODSHOYH D WpQV]HU E O D] DGDWV]HU HQ DGRWWEyO YDOy NLLQGXOiV pV minden elvetése, ami ezen túl van. Egyedül a ‘pozitív tény’ az, ami számunkra meg97 98 inkarnáció - anyagi testet öltés totalitásigény –filozófiai törekvés a világfolyamat egészének megragadására 73 ragadható, azaz a jelenség. Ne menjünk túl a jelenségen, a tudomány redukálódjon   D] HO UHOiWiVUD D MHOHQVpJHN HO UHMHO]pVpUH 1H NHUHVVQN µOpQHJHNHW¶ YDJ µRNRNDW¶ A pozitivizmus nagy tempóban rombolja le azt, amit a racionalista ismeretelmélet évszázadai

felépítettek. Ugyanakkor a Comte-féle pozitivizmus hozza létre a társadalmi élet jelenségeinek tanulmányozását szolgáló új tudományt, a szociológiát. Maga a kifejezés is Comte-tól származik, a latin ‘societas’ és a görög ‘logosz’ szavak összetételeként. Ugyanakkor Comte pozitivizmusa kísérletet tesz arra, hogy a tudományokat YDOyViJRV V~OXNQDN PHJIHOHOHQ UDQJVRUROMD pV PHJiOODStWVD IRQWRVViJL VRUUHQGMüket, továbbá azt, hogy mi tartozik ebbe a rendszerbe – véleménye szerint a pszichológia mint tudomány például nincs és nem is létezhet, mivel az emberi értelem önmaga megfigyelésére alkalmatlan. &RPWH ~J OiWMD KRJ D] HPEHULVpJ LVPHUHWHLQHN HOUHKDODGiVD V]NVpJNpppen három stádiumon keresztül történik meg: a teológiain, a metafizikain és pozitív  YDJ WXGRPiQRV VWiGLXPRQ iW H] XWyEEL HOW|UOL D] HO EELHN pUWpNpW pV WDUWDOPiW pV helyükre a pozitív tudást állítja. A Comte-i empirizmus nagyon távol esett a német

filozófiától, nagyon szerény volt a hatása Franciaországban is, de befogadásra talált Angliában, ahol ebben az   LG EHQ D] DQJRO HPSLUL]PXV WUDGtFLyLEyO NLQ WW D] DQJRO SR]LWLYL]PXV $] D JRQGRODW hogy a tudomány alapjait logikai módszerekkel kell megszilárdítani John Stuart Mill  IP&YpEHQ µ$ GHduktív és induktív logika rendszerében’ fogalmazódik   PHJ ,WW MXW IHOV]tQUH HO V]|U D] D] LJpQ KRJ D PHJLVPHUpV DODSMDLW MHOHQW ismeretelméletet összekapcsolják a logikával és a pszichológiával, és ez legyen a  ILOR]yILD DODSMD 8JDQDNNRU HO V]|U IRJDOPD]yGLN PHJ D] D] LJpQ LV KRJ D természettudományokat élesen elválasszák az úgynevezett szellemtudományoktól (ide sorolja Mill az erkölcstant és a szociológiát, ugyanakkor a történettudományt egzakt módszerek használata miatt - a természettudományok körébe vonja).  $ ;,; V]i]DG OHJIRQWRVDEE JRQGRODWD D] HJHWHPHV IHMO GpV HV]PpMH (] egy olyan gondolat, amely

Hegel munkássága következtében széles körben elterjedt és nemcsak a terméV]HWWXGRPiQRNEDQ KDQHP D WiUVDGDOPL IHMOGpVUH YRQDWNR]y teóriákban is egyre nagyobb szerepet kap. A francia politikai filozófia XIX századi    pV NpSYLVHO L HJHQHVHQ D IHMO GpVSiUW pV D VWDELOLWiVW pV YiOWR]DWODQViJRW LJpQO  tJpU UHQGSiUW KDUFaként látják saját jelenüket.  (EEHQ D N|]HJEHQ MHOHQLN PHJ D WiUVDGDORP RUJDQLNXV IHMO GpVpQHN iOWDOiQRV teóriája Herbert Spencer &  pOHWP YpEHQ 6SHQFHU DXWRGLGDNWD ILOR]yIXV  HUHGHWLOHJ PpUQ|N pV IHOWDOiOy PDMG ~MViJtUy .LFVLYHO DUZLQ HO WW MHOHQLN PHJ & pOHWP YpYHO D] DQJROV]iV] YLOiJban, és olyan kategóriákban próbálja a társadalom  OpWH]pVpQHN pV YLV]RQDLQDN D OHJIRQWRVDEE WpQH] LW OHtUQL PLQW µD OpWpUW YDOy  N]GHOHP¶ D ¶OHJHU VHEEHN W~OpOpVH¶ 6SHQFHU  pV  N|]|WW Wt] KDWDOPDV  & N|WHWEHQ WHWWH N|]]p I P YpW µ$ V]LQWHWLNXV ILOR]yILD UHQGV]HUpW¶ (] NRUtársaira nagy

hatást gyakorolt. Gondolatrendszere közel áll a Comte-féle pozitivizmushoz abban, hogy tagadja mind a vallásos, mind a metafizikai világmagyarázat létjogosultságát és leheWVpJpW 8JDQDNNRU NRUD LSDUL GLQDPLNiMiQDN PHJIHOHOHQ D GLQDPLNXVHYROXWtY  IHMO GpV W|UYpQpW WDUMD D OHJIRQWRVDEE WHUPpV]HWL HOYQHN További közös vonása a Comte-i tudományfelfogással, hogy kiterjedt társadalomfilozófiát, rendszeres szociológiai kutatást végez, amelynek középpontjában a tényanyag összeJ&MWpVH iOO 74 A racionalista filozófia németországi meghaladása a hegeli filozófia felbomlá- & ViQDN ~WMiQ PHJ YpJEH 0LQW iOWDOiEDQ D KHJHOL LVNROD LV NpW HOOHQWpWHV MHOOHJ irányzatra, egy konzervatív és egy forradalmi oldalra bomlik. A baloldali hegeliánusok mozgalmából alakul ki Németországban, a keresztény teológia és a hegeli idealizmus meghaladásaképpen, a materialista filo]yILD IOHJ 6WUDXVV pV )HXHUEDFK munkássága következtében, a

század közepére. Ennek bázisiQ IHMOGLN NL D   IHMH]HW YpJpQ EHPXWDWWXN PDU[L]PXV DKRJDQ H]W D] HO ]  .O|Q|VHQ 1pPHWRUV]iJEDQ HU WHOMHV D] ~JQHYH]HWW pOHWILOR]yILD (QQHN  Arthur Schophenhauer (1788-1860), és Friedrich Nietzsche (1844-1900). Schophenhauer filozófiájának alapgondolata a sötét pesszimizmus. A világ az én képzetem, ismétli meg Kant filozófiájának egyik kiinduló gondolatát. Innen kezdve azonban eltávolodik Kanttól, tagadja az objektivitás létezését, tagadja a magánvaló dolog létezésének lehetségességét és mindenfajta, OHJIRQWRVDEE NpSYLVHO MH   WDSDV]WDODWRW $ YLOiJ FVDN PDJiEDQ D] LQGLYLGXXPEDQ D WiUJL YLOiJKR] N|W G létezik:  REMHNWXPRW PpJ D VDMiW WHVWQNHW VHP NLYpYH FVDN NpS]HWNpQW WHNLQWVN  99 mert a világ míg egyIHOO PLQGHQ t]pEHQ NpS]HW PiVIHOO PLQGHQ t]pEHQ DNDUDW´ ³0LQGHQ OpWH] SXV]WD NpS]HWQHN QHYH]]N $] DPLE O HQQHN VRUiQ DEV]WUDKiOXQN PLQGLJ FVDN D] DNDUDW Ezt a filozófiai alapot

mélyen áthatja az indiai misztika és egy sajátos pszicKROyJLD D] VWXGDWWDODQ SV]LFKROyJLiMD DPL PDMG QDJ V]HUHSHW NDS )UHXG pszihoanalizisében. Nietzsche, miként Schopenhauer, szintén az akarat filozófusa, aki elveti az & pV] ILOR]yILDL WUDGtFLyLW 6FKRSHQKDXHU KDWiVD DODWW NH]GL PHJ ILOR]yILDL P N|GpVpW pV ez összekapcsolódik benne a görög ókor kultuszával. Azt gondolja és fejti ki híres & P YpEHQ µ$ WUDJpGLD V]OHWpVpEHQµ   KRJ PLNpQW D J|U|J pOHWEHQ ~J NRUD világában is két egymással ellentétes prinFtSLXP P&N|GLN D GLRQV]RV]L pV D]   D PiPRU pV D] |V]W|Q|N V]HQYHGpOHVHQ NDYDUJy YLOiJD D] XWyEEL DSROOyL $] HO ] az apollói, a mérték és harmónia adta rend. Nietzsche elutasít mindent, ami az apollói elv uralmát szolgálja és egyfajta szenvedélyes anti-racionális mámort és újfajta életérzést követel, ami véleménye szerint teljesen ellentétes a keresztény kultúra hagyományos racionalista

értékrendjével. Mindent le kell rombolni, mindent át kell alakítani, mindent szét kell zúzni  ³$QQDN DNLQHN My pV URVV] PHJDONRWyMiQDN NHOO OHQQLH DQQDN EL]RQ HO V]|U SXV]WtWDQL NHOO pV értékeket szétzúzni.” z- 9HVV]HQ D PRUiO YHVV]HQ D GHPRNUiFLD FVDN ~U pV UDEV]ROJD OpWH]LN J zön a magasDEEUHQG& pV WLSRUMD PDJD DOi D FVRUGDOpQHNHW 1LQFV szükség a tudatra és az észre, az ösztön|N LQWHOOLJHQFLiMD NHOONpSSHQ PHJROGMD D] pOHW  SUREOpPiLW D] DNDUDW D G|QW  ,VWHQ KDORWW pOMHQ D] HPEHUI|O|WWL HPEHU Nietzsche szenvedélyes kirohanása egy mélyen átélt válságérzet logikáját követi. A korszak HJpV]pQHN JRQGRONRGiVD pSSHQ HQQHN D YiOViJQDN D Qp]SRQWMá-  PHJ pV WDOiQ pUWKHW KRJ 1pPHWRUV]iJ V]iPiUD H]HN D ;,; V]i]DG végi gondolatok új értelmet és tartalPDW NDSWDN D] HOV YLOiJKiERU~ NDWDNOL]PiL XWiQ D] HOPpOO YiOViJEDQ EyO pUWKHW 99 Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet, Európa 1991 35. o 75 Miközben az

életfilozófia felvilágosodás és racionalizmus - ellenes mozgalma  WDJDGMD D P~OW pUWpNHLW HN|]EHQ D WXGRPiQ HJUH JRUVXOy IHMO GpVH D UDFLRQDOLVWD gondolkodás mindennapi elterjedésnek színterévé lesz. Egyre inkább meghatározóvá válik a ráció gyakorlati univerzalításának100 törekvése és megvalósulása a nyugati kultúrában. Ezen a módon válik tehát nagykorúvá a racionalista tudomány: kikerül a filozófia gyámsága alól. (De mondhatjuk persze azt is, hogy nagykorú ugyan, de gyámjának elvesztése egyfajta árvaság, súlyos terhet jelent; amit avval próbál majd kompenzálni, hogy létrehozza saját tudományfilozófiáját.)   $ WHUPpV]HWWXGRPiQRN V]HUHSH pV MHOHQW VpJH HJUH JRUVDEEDQ Q  D XX.század fizikája új felfedezései egyre fokozódó aktivitást váltanak ki a korszak természettudományos gondolkodóiból és elodázhatatlanná teszik a tudomány új eredményeinek értelmezéséhez szükséges filozófiai alapoknak az

átdolgozását. (OVVRUEDQ pV PLQGHQHNHOWW .DQWKR] OHKHW YLVV]DQ~OQL DQW XJDQLV D Wudományos gondolkodás alapkategóriáinak létrehozójaként jelenik meg a XX század elején is. Ezért a marburgi neokantiánus iskola feleleveníti a kanti örökséget, de   PRVW PiU HOV VRUEDQ pV PLQGHQHNHO WW D WHPpV]HWWXGRPiQRV PHJLVPHUpV ORJLNDL problémáira reflektál és erre redukálja a filozófia szerepét. Ez a tendencia végigkíséri a huszadik századot: a tudományos megismerés problémái egyre inkább egy külön tudományfilozófia és ismeretelmélet tárgyát  DONRWMiN $ N|]pSSRQWED PLQGHQHNHO WW D QHOYL NLMHOHQWpVHN DQDOt]LVH pV D ORJLND  NHUO (QQHN D] LUiQQDN OHJIRQWRVDEE NpSYLVHO L D QHRSR]LWLYL]PXV YDJ ORJLNDL  HPSLUL]PXV OpWUHKR]yL HOV VRUEDQ D] ~JQHYH]HWW ¶%pFVL .|U¶ WDJMDL N V]LQWH valamennyien természettudósok, akik egyrészt elutasítják a hagyományos  pUWHOHPEHQ IHOIRJRWW PHWDIL]LNiW PiVIHO O D]RQEDQ D WHUPpV]HWWXGRPiQRN ORJLNDL

megalapozása érdekében, azoknak alárendelve, újraélesztik a filozófiát, most már mint tudományfilozófiát. A neopozitivizmus a tudományos racionalitás teljessé tétele érdekében lépett fel. A Bécsi Kör indulásakor meghirdetett igény, a filozófiai fordulat a megbízható tudományos ismeret megalapozása érdekében éppen ezt a célt szolgálja egy olyan korban, amelyben ennek megalapozását a filozófia már nem látja el. A filozófia XIX. századra kialakult egysége véglegesen megszünt a huszadik században. Magát az igényt sem eleveníti fel többet a polgári gondolkodás (Ezt az igényt csak a marxista gondolkodás fogalmazza meg századunkban, részben & D]RQEDQ pSSHQ 0DU[V]DO V]HPEHQ DNL D KDJRPiQRV ILOR]yILD PHJV] QpVpQHN álláspontján állt.) Bizonyos értelemben persze a természettudományok egysége sem létezik a huszadik században, hiszen itt éppen a differenciálódás az uralkodó  WXGRPiQWHUOHWHN WHQGHQFLD pV D NO|QE|]

IL]LND ELROyJLD VWE PyGV]HUWDQL egysége sem létezhet. A század sokféle társadalmi válságának körülményei közepette persze a társadalomfilozófiák iráQWL LJpQ LV HOHPHQWiULV HUHM& (QQHN NLIHMH]GpVH D VRN  WiUVDGDORPILOR]yILD PHOHN D] HPEHUL OpW NO|QE|]  HJ]LV]WHQFLD NO|QE|] bajainak megértésére és megmagyarázására fogalmazzák újra a század emberének önmagáról kialakított nem túl optimista képét. 100 (]W 0D[ :HEHU IHMWL NL UpV]OHWHVHQ µ:LUWVFKDIW XQG *HVHOOVFKDIW¶ FtP& P&YpEHQ 76