Gazdasági Ismeretek | Globalizáció » A globalizáció és az EU következtében van-e létjogosultsága az állami gazdasági beavatkozásnak

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 24 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:107

Feltöltve:2008. július 10.

Méret:214 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Összehasonlító gazdaságtan A globalizáció és az Európai Integráció következtében van-e létjogosultsága az állami beavatkozással összekapcsolódó vegyes gazdaság hármas felosztásának? Debrecen, 2003. október 20 Készítette: Péter Lászlóné 2003/2004 tanév I.félév II. évfolyam gazdálkodási szak levelező tagozat D.csoport Az állam és a p iac viszonyának történeti vizsgálata során a t iszta gazdaságok által leképezhető, analitikusan feltárt gazdasági formákat konkrét vonásokkal ruházzuk fel, akkor eljutunk a gazdasági rendszerek történeti típusaihoz. Az árszabályozó piac által integrált gazdaságnak történetileg két fő formája alakult ki: 1. a szabadversenyes piacgazdaság 2. állami beavatkozással összekapcsolódó vegyes gazdaság A modern piacgazdaság vegyes gazdaság. A modern vegyes gazdaság kategóriája azonban további

altípusokra bontható. A modern nyugati gazdaságok – Katzenstein és Zysmant követve – három csoportra oszthatók: - piac által vezérelt gazdaság - tárgyalásos (neokorporatív) gazdaság - állam által vezérelt gazdaság. A vizsgált három formát nem állítjuk egymással szembe, nem tételezzük fel, hogy az egyik hatékonyabb, mint a másik. A vizsgált modellek különbségei alapvetően az államnak és a piacnak az iparfejlődésben és a tőkefelhalmozásban játszott eltérő szerepével magyarázhatók. Az állam és a piac viszonyának történetileg eltérő alakulásában pedig kitüntetett szerephez jut a tőkefelhalmozást közvetítő pénzügyi intézményrendszer. A piac által vezérelt gazdaság az állami beavatkozást intézményesítő modern tőkés gazdaságnak az a változata, amely viszonylag a legszűkebb körre korlátozza az állam szerepét a gazdaságban. Ebből következően ez a t ípus engedi a l egtöbb teret a p iaci

szabályozásnak Az állam kívül marad a mikrogazdasági folyamatokon, nem avatkozik bele szelektív módon a vállalatok tevékenységébe, a piaci koordináció működésébe. A tőkefelhalmozás nagyrészt a vállalatok belső felhalmozásán alapul. A pénzügyi rendszer, amely a tőkefelhalmozás folyamatában a tőkepiacot tüntei ki, korlátozza az állami beavatkozás lehetőségeit. Az állam által vezérelt piacgazdaság a modern tőkés gazdaságnak az a változata, amely viszonylag a legnagyobb szerepet juttatja az államnak a gazdaságban. E modellben az állam autonóm módon beavatkozik a mikrogazdasági folyamatokba, szelektíven befolyásolva a vállalati szféra működését. Az állam termelő beruházásokat, vállalati K+F-et finanszíroz, pénzeket, kedvezményes hiteleket juttat a vállalatok általa preferált csoportjainak, míg 2 másokat nem részesít ilyen előnyökben. A vállalatok belső felhalmozásának szerepe viszonylag kisebb, a bankok és

az állam szerepe nagy. Az állam a pénzügyi rendszeren keresztül képes érvényesíteni gazdasági prioritásait, rendelkezik tehát a g azdaságpolitikája számára szükséges eszközökkel. A vállalatok állami befolyásolhatósága arra épül, hogy a vállalatok gazdasági tevékenységükben, beruházásaikban rászorulnak a bankrendszer által mozgósított pénzügyi forrásokra. A tárgyalásos piacgazdaság modern tőkés változatában a gazdaságban kulcsszerepet játszógazdasági szereplők érdekszervezetei között létrejött alkuk rendszere révén koordinálja a piac és az állam gazdaságot szabályozó folyamatait. A vegyes gazdaságnak ez a v áltozata köztes helyet foglal el az előző két modell között. A neokorporatív gazdaság modelljében az állam nem autonóm szereplő, hanem a magángazdaság érdekcsoportjainak foglya. A tárgyalások során kialakított sikeres döntésekhez elengedhetetlen az, hogy kevés számú, de kompetens és

megbízható szereplő vegyen részt az alkufolyamatokban A globalizáció értelmezése Korunk alapvető világgazdasági és világpolitikai jelensége, az információs technológiára épülő globalizáció a ’90-es években vált a közgazdasági és politikai diskurzus egyik kulcsfogalmává. E kategória mindenekelőtt a transz- és multinacionális tőkés vállalatok túlsúlyának kialakulását, a világkereskedelem átfogó liberalizálását és a pénz, mint tőke szinte korlátlan világméretű áramlását jelöli, amely a nemzetállamok gazdaságirányító szerepének visszaszorulásával és az életformák szabványosításával társul. E nagy horderejű változás részeként felgyorsultak az egyes földrészek, a nagy térségek gzadasági és politikai integrációs folyamatai is, melyek az új világrendben a versenyképesség növelését és a h atékonyabb érdekérvényesítést szolgálják. Az Európai Unió mind jogi és gazdasági, mind társadalmi

és politikai szempontból egyedülálló jelenség. Ahogy a modernizációs folyamat a tizenkilencedik század folyamán megteremtette a központosított nemzetállam felemelkedésének alapját, úgy ennek egyre gyorsuló ütemű folytatódása most törvényszerűen a globalizáció és a multinacionális vállalatok térnyeréséhez, a soktényezős kölcsönös függések rendszereinek megszilárdulásához és a h agyományos állami keretek meghaladásához vezet. Csökken a nemzetállam legitimációja és autoritása, az ügyek egyre nagyobb hányada kerül ki a közvetlen 3 állami ellenőrzés alól, s Európa államainak csak összefogásuk esetén lehet esélyük e folyamat érdemi befolyásolására. A szervezet érzékelteti az európai integráció fokozatos piacmélyítési erőfeszítéseit és ezzel összefüggésben a közösségi és uniós politikák létrejöttének folyamatát. Ahogyan magának a teljes rendszernek, úgy a politikák kialakulásának

és fejlődésének is egyik központi eleme a tagállamokat és az EU intézményeit egyaránt magába foglaló alkumechanizmus, amelynek kibontakozásához a többszintű, különböző típusú kormányzati formák és döntéshozatali rendszerek kínálnak ideális teret. Az uniós intézmények és a nemzeti kormányok mellett a legkülönfélébb érdekcsoportok szerepe is jelentős. A globalizáció – noha csak viszonylag újkeletű fogalomként vált napjainkban divatossá – valójában a régmúltba nyúlik vissza, és ma inkább e folyamat felgyorsulásáról és új feltételeiről, illetve összefüggéseiről és új mozgatóerőiről kellene beszélni, mintsem keletkezéséről vagy megindulásáról. A globalizálódás egy folyamat, nem pedig egy befejezett tény, és nemcsak gazdasági jellegű, illetve tartalmú, hanem e folyamatnak igen fontos társadalmi, szociális, politikai, intézményi és nem utolsósorban kulturális vonatkozásai és hatásai vannak. Ha

a globalizációval kapcsolatban szóértelmezést végeznénk, akkor azt tapasztalnánk, hogy a „globe” elsősorban labdát jelent, vagyis egy gömböt, és csak a harmadik, negyedik jelentés a Föld, vagy az egész világ. Választván az utóbbi jelenést kiinduló pontnak azt mondhatnánk, hogy a globalizáció olyan folyamatot jelent, amely az egész Föld „elfoglalását” célozza az adott vonatkozásban, vagyis törekvést jelent arra, hogy mindenütt megjelenjen a globalizáció tárgya a Földön. A globalizáció egyrészt egy általános fogalom, amely használható általában a világ állapotváltozásainak a jellemzésére, vagyis mondhatjuk a tárgy megjelölése nélkül, hogy úgy általában és minden szempoontból, globalizálódik, egyetemessé válik a világ. Miért globalizáció? A globalizációs endencia leggyakoribb magyarázatai között némelyik elem újra és újra feltűnik. Először is, a piacok kiterjedése számos iparág számára

megkönnyíti, hogy különböző országokban és kontinenseken termeljen és adjon el árukat, és hogy az egyes tevékenységeket a világ különböző pontjai között felossza. A globális munkaerőpiac kifejlődése fontos ebből a szempontból: a szakmunkáűsok növekvő száma a világban növeli annak a gyakorlati lehetőségét, hogy kiterjesszék és áthelyezzék a termelési és az elosztási folyamatot. 4 A vállalatok azon képessége, hogy kihasználják az új lehetőségeket, a méretgazdaságosságtól függ, amelyből mind a termelésben, mind a kutatás fejlesztésben hasznot húzhatnak. Ha egy vállalat egy adott ország határain túl terjeszkedik, az jelentősen megnöveli annak az esélyét, hogy egy új termékvonalon profitot szerezzen – akár egyedül, akár más multinacionális vállalatokkal karöltve. A vállalatok profitálhatnak az új lehetőségekből, mert az új információs és telekkommunikációs technológiák és az alacsony

szállítási költségek lehetővé tették, hogy a nyersanyagok és félkész termékek kínálati hálózatát, csakúgy, mint a t ermelési, összeszerelési és elosztási folyamatokat, valamint piacaikat nemzetközi szintre terjesszék ki. Ezek a lehetőségek egyfelől az egyes országok közötti verseny növekedéséhez vezetnek, hiszen a konkurenciát megelőzve kell magukhoz csalogatniuk a befektetőket, másfelől a nemzeti kormányok saját vállalatai fölötti hatalmának meggyengülését is magukkal hozzák. A nemzetek poziciója egyre inkább annak a függvénye, mennyire járulnak hozzá a nemzetközi szereplők versenyelőnyéhez, miközben paradox módon az állam egyre inkább erősíti nemzeti létét azáltal, hogy beszáll a nemzetközivé válás játszmájába. A globalizációs tendencia nyilvánvalóan a pénzügyi szektorban a legelőrehaladottabb. A nemzetközi pénzügyi forradalom a hatalmi egyensúlynak a nemzeti és nemzetközi hatóságoktól a

magánpiacok felé való drámai eltolódásához vezetett. A globális pénzügyi forradalmat a kommunikáció és információfeldolgozás forradalma alapozta meg, amely idővel fel is gyorsulhat. Egyre növekvő tőkemennyiség járja be a világot a legmagasabb profit után kutatva. Az állam szerepe a globalizálódó világban „Nincsenek szegény országok, csak rosszul vezetett országok vannak.” (Peter Drucker) A nemzetállam szerepéről a globalizáció korában sokféle nézet fogalmazódott már meg. Kenichi Ohmae japán szerző, a „Határok nélküli világ” című könyvében üdvözli, és a lehető legjobb dolognak tartja,azt, hogy az állam egyre inkább gyengül és korábbi szabályozótervező szerepének jelentős részét a globális cégek és a nemzetek feletti intézmények veszik át. Susan Strange rámutat arra, hogy milyen komoly veszélyek származhatnak abból, ha az állam cselekvési szabadságát külföldi cégek és intézmények

korlátozzák, ezért mindent meg 5 kellene tenni azért, hogy az állami szerepvállalás új erőre kaphasson, új lehetőségek nyiljanak meg arra, hogy az állam a nemzet ügyeit szolgálni tudja. A jelenleg folyó globalizációs folyamatnak talán a legfontosabb és sajátos vonása a nemzeti politikák és politikai döntéshozók mechanizmusok globalizációja, a szabályozó mechanizmusok globalizációja. Nem kétséges, hogy a globalizációs folyamat felgyorsulása a gazdaságban, vagyis a világgazdaság interdependenciájának kiterjedése és elmélyülése a gazdasági folyamatok nemzetgazdasági kereteit mindinkább kikezdi, és a globalizáció nem gazdasági folyamatai és hatásai a t ársadalmi élet egyéb területein is mindinkább növelik a külső, nemzetközi tényezők szerepét és befolyását. Ezzel együttesen természetesen csökken a kormányzati politika tényleges hatóköre és hatóereje. A nemzetközi intézményeknek (elsősorban az

IMF-nek, a Világbanknak és a WTO-nak) a megnövekedett s zerepe és befolyása ugyancsak korlátozólag hat az állami politikák szuverén alakíthatóságára. Megjegyzendő továbbá, hogy miközben a globalizációs folyamat előrehaladása a nemzetgazdasági keretek, illetve határok bomlását vonja maga után, ugyanakkor az ebben a folyamatban való eredményes és előnyös nemzeti részvétel a gazdasági tevékenységnek nem utolsósorban a meglévő államok határok között lehetséges állami szabályozásától és hatékony ösztönzésétől függ. Vagyi - paradox módon – az állam gazdasági hatókörét mindjobban korlátozó globalizáció egyszersmind fokozza is az állami szerepvállalás szükségességét és jelentőségét a gazdaságban. „ . amíg a verseny globalizálódása úgy jelenhet meg, mint ami a nemzetet kevésbé fontossá teszi, ahelyett még inkább növeli annak fontosságát . „ Porter A kormányzat szerepét illetően egyfelől azzal

az állásponttal, illetve gyakorlattal találkozhatunk, amely a helyi kereslet ellenőrzésére és a pénzkínálat szabályozására törekszik, másfelől pedig azzal, amely csupán a nemzetgazdaság fizikai infrastruktúráját (utak, vasutak, kiközők, telekommunikációs rendszerek fejlesztését) és humán infrastruktúráját (a munkaerő kiképzését), valamint a törvényes rendet és általános szabályokat kívánja biztosítani a magánszektor vállalatai számára, míg e két változat között, illetve mellett olyan kormányzati politikák, állami szerepvállalások is léteznek, amelyeknek explicit célja a t ermelés és a kereskedelem színvonalának, összetételének és elosztásának befolyásolása. 6 Vivian A. Schmidt meglehetősen pesszimista szemlélete szerint a nemzetállamoknak a következő problémákkal kell szembenézniük: 1. A pénzügyi piacok globalizálódása, a globál-tőke hatalomra törése 2. Az „államtalan” multinacionális

gazdaság növekvő ereje és koncentrációja 3. A nemzeti szociális, foglalkoztatási és környezetvédelmi politika veszélybe kerülése 4. Végső soron a nemzetállam felborulása A nemzetállamok az egyre erősödő integráció mellett kezelni próbálják a gazdaság globalizálódásából eredő nyomásokat. A nemzeti gazdasági autonómia visszaesésének egyik következménye a demokrácia hatáskörének visszaesése az adott államban. David Held öt csoportba sorolja azon nehézségeket, amelyekkel a modern államoknak szembe kell nézniük: 1. A globalizáció előretörésével a kormányoknak egyre kevesebb lehetőségük van hatékony szabályozást életbe léptetni. 2. A kormányok az állampolgárokra gyakorolt befolyása csökkent 3. A hagyományos állami feladatokat egyre inkább nemzetközi kooperáció révén kell teljesíteni. 4. Az államok közötti integráció intenzitása megnövekedett A nemzetközi szervezetek és intézmények száma is

folytonosan növekszik A globalizáció és a kölcsönös függőség komplex formáinak felerősödése nyomást gyakorol az egyes államokra, hogy fejlesszék és intenzívebbé tegyék kereskedelmi kapcsolataikat. A kölcsönös függőség növekedésével, a nemzeti piacok összekapcsolódásával a nemzeti szabályozás lehetőségei csökkennek és a kormányok játéktere is leszűkül. Minél intenzívebb ez a f olyamat, annál inkább veszít az állam a szuverenitásából a monetáris politika, az adópolitika, az üzleti vállalkozások szabályozása, az újraelosztási programok és a kereskedelem politika terén is. 7 Richard Cooper kategorizálása szerint a nemzetállam reakciója a fenti folyamatokra öt csoportba sorolható: 1. Passzív, amikor az állam lemond a független makropolitika alkalmazásáról 2. Hasznot húzó, amikor a kormányok megpróbálnak minél nagyobb előnyökhöz jutni a növekvő nemzetközi függőségből. 3. Védekező álláspont,

amikor is a kormányok vissza akarják állítani a piacok elkülönülését és nemzeti voltát. 4. Agresszív, amikor a kormány nemzeti ellenőrzés és szabályozás alá akarja vonni a mobil gazdasági tényezőket. 5. Konstruktív módon azok az államok reagálnak, amelyek kooperálnak más államokkal, elismerve a kölcsönös függőség létezését. Az államok egymás iránt tanúsított viselkedése is alapvetően megváltozott. Az egyes államok inkább gazdasági, mintsem katonai szövetségeseket keresnek, s a gazdasági és kereskedelmi politika primátusa érvényesül a biztonság- és külpolitikával szemben. Ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint az integrációk felerősödését, melyek aztán aláássák az államok kizárólagos hatalmát és legitimitását. Az államhatalom egyre inkább áttevődik a nemzetközi intézményekhez, a magán és kereskedelmi szervezetekhez, illetve ah elyi önkormányzatokhoz. Hiszen vannak olyan feladatok,

amelyeket a territorialitás elvén működő nemzetállam nem tud felvállalni. Más szóval az állam a gazdaság és a társadalom fölött gyakorolt hatalma eltolódik felfelé a n emzetközi szervezetekhez, oldalirányba a multinacionális vállalatokhoz, illetve lefelé a helyi önkormányzatokhoz. Nem az az alapvető kérdés az állami funkciók vizsgálatánál, hogy a kevés vagy a sok a jó-e, hanem az, hogy az adott korszak körülményei között mi az állam társadalmi rendeltetése melyet funkcióin keresztül gyakorol. Ez Magyarország vonatkozásában két dologban foglalható össze: egyfelől sikeres alkalmazkodás a globális folyamatokban és az európai integrációhoz való eredményes alkamazkodás, másfelől a szociális integráció lehetőségekhez képes minél magasabb fokának elérése. Ezek azok a fő kihívások, amelyek az állam belső gazdasági, szociális és kulturális funkcióit megszabják. 8 A nemzetközi versenyképesség és a sikeres

EU integráció előfeltétele – egy globális szabadkereskedelmi helyzet figyelembevétele mellett is – a helyi versenyképesség, amelyet újra és újra elő kell állítani. A verseny globális, tehát az eredményesség mércéit a világgazdaság definiálja, de a szereplőknek lehetetlen kivonulniuk helyi létfeltételeikből. Ezért a helyi, nemzeti társadalmakat kell alkalmassá tenni, versenyképességük fenntartásával, növelésével. Ebből következi, hogy az állam gazdaság-szervező funkciója megmarad: 1. A termelés ösztönzése a versenyképes, továbbá az olyan hazai szektorok és vállalatok esetében, amelyek ideiglenes támogatása fenntartja és kifejleszti a világpiaci versenyképességet. 2. K+F támogatás az innováció érdekében és a licencpolitika összehangolása 3. Környezetvédelem szinten tartása, innovatív fejlesztése és normáinak szigorú ellenőrzése és betartása. 4. A gazdaság stratégia jelentőségű ágazatainak –

energetika, közlekedés, szállítás, posta – menedzselése 5. A versenyszféra bizonyos támogatása a monopolizálódással szemben 6. A munkáltatók, a munkavállalók és a kormányzat közötti háromoldalú, intézményesített egyeztetés a gazdasági, stratégiai célok érdekében, amely nemcsak hatékonysági szempont, hanem a demokratikus legitimizáció erejével is bír. Dunning érvelése szerint egy állam versenyképessége kettő dologtól függ. Egyrészt attól, hogy a vállalatok hogyan tudják hasznosítani saját erőforrásaikat, másrészt attól, hogy a kormány maximálisan tiszta versenyt tudjon biztosítani a piacokon. A szociális integrációt elősegítő funkciók: - Oktatási és képzési rendszer állami összetevőjének fejlesztése - Kulturális funkció - Szociálpolitikai funkciók Egy esélyteremtő államnak - a mai világgazdasági realitások között maradva – ezeket a funkciókat kell a kormányzáson keresztül

megvalósítania. 9 A piacok globalizálódása nem azt jelenti, hogy az államok teljes mértékben elvesztik kontrolljukat a gaz daság fölött. De ahhoz, hogy azt részben megtarthassák, újra kell értékelniük az állami szabályozás módszertanát és annak a módját, hogy hogyan hajthatnak hasznot az új innovatív tényezőkből. Sarkallatos kérdés az állami koordináció mértéke. Sok akadályt kell elhárítani mielőtt optimális gazdaságplitikát tud az állam kialakítani. A kormányoknak meg kell érteni a globalizáció dinamikáját, és azt, hogy az állami szabályozás milyen hatással van bizonyos iparágakra, hiszen egy adott szabályozási mechanizmus más hatással jár egyik vagy másik iparágban. Másfelől a rövid távú gondolkodás megakadályozza a stratégiai politika kialakítását. A k ormányzat szempontjából a l egfontosabb feladat, hogy tisztában legyen a nemzetgazdaság sajátságos adottságaival, és ösztönözze ezen eltérő

adottságok kihasználását. A kormányzati politika kapcsán fontos elvárás, hogy hosszú távú szemléletet érvényesítsen intézkedéseiben úgy, hogy az iparágak vállalatait folyamatos megújulásra készteti. Az EU közös költségvetése Az EU gazdaságpolitikájának egyik meghatározó eszköze a közös költségvetés. Az Unió ebből a nézőpontból felfogható úgy, mint egy olyan korlátozott jogosítvánnyokkal működő föderáció, amelynek teljes intézményrendszere nem épült még ki. E helyzetből adódóan az EU intézményrendszere a kormányzati funkciókat csak bizonyos területeken és korlátozottan tölti be. Ugyanakkor az EU költségvetési rendszere jelentősen különbözik a nemzetközi szervezetek finanszírozási rendszerétől is, hiszen azok zömmel az adott intézmény működését biztosítják. Tágabb értelemben az EU költségvetési intézményrendszeréhez tartoznak azok a direktívák is, amelyek a tagállamok nemzeti

költségvetésének mozgásterét határolják be éppen a közös pénzügyi rendszer zavartalan működése érdekében. (adórendszer, nyújtható támogatások, kritériumokhoz történő alkalmazkodás) Fontos követelmény a pénzügyi integrációk vonulatának (közös árfolyampolitika, közös elszámolási egység, közös valuta megteremtése, tőkeáramlás teljes liberalizálása) és a költségvetési politika harmonizálása. 10 Az Európai Unió jelenlegi állapotában az állami funkciók döntően továbbra is nemzetállami keretek között érvényesülnek. Világpiac világkormány nélkül Még a globalizáció legelkötelezettebb hívei is gyakran felteszik a kérdést, hogy a globalizáció nem vezet-e netán valamiféle világállam, világkormány létrejöttéhez. A globalizáció nem ebbe az irányba tart, és szinte biztos, hogy soha nem is vesz ilyen irányt. A további fejlődéshez, a globalizáció termékeinek egyenlő elosztásához nem

világkormányra, hanem világpolitikára, a regionális és nemzeti politikák összehangolására, tehát a megfelelő intézményi háttérre van szükség. A világgazdaság nemzetözivé válása egyenlőtlenül zajlik, mert a globalizáció hatása eltérő a különböző országokban. Az olyan nemzetek feletti intézmények, melyek tudnák irányítani vagy szabályozni a m ai nemzetközivé vált világgazdaságot, nem jelennek meg természetes módon, vagy automatikusan. A nemzetközi szinten történő szabályozás hiánya a gyorsan terjedő nemzetközi válság óriási veszélyét hordozza magában. Ez részben azért van így, mert a kormányok maguk adták fel hatalmuk és szabályozó eszközeik nagy részét, így most már az egyes kormányok túl nagyok ahhoz, hogy kis problémákat, és túl kicsik ahhoz, hogy nagy problémákat hatékonyan tudjanak megoldani, vagy legalább is annak tűnnek. Kevesebb állam, több piac? Számos politikus állítja, hogy az állam

– és különösen a politikusok – befolyását a gazdaságra csökkenteni kell, amennyire csak lehet, hogy helyet kapjon a piac. A valóság azonban egész más. Az állam befolyását nem csökkentik, hanem más feladatokat kap, de egyáltalán nem szükségszerűen kevesebbet: míg a globalizáció bizonyos szempontból korlátozza az állam hatalmát, ezzel egyidőben más területeken még nagyobb lett annak szerepe. A dereguláció esetében legtöbbször a kormányok kombinálták a liberalizálást a regulációval, a régi szabályok újrafogalmazásával és újak alkotásával. Ennek eredményeképpen a p iacok szabadabbak lettek, viszont több szabály van érvényben. Az állam mindig számos kulcsfontosságú gazdasági funkciót lát el a kapitalizmusban – tulajdonjogokat biztosít, pénzegységeket, súly- és mértékrendszereket szabványosít, 11 koordinálja a gazdaságot, segíti a gazdasági inputok (munkaerő, támogatások, technológiai fejlesztések,

infrastruktúra) biztosítását, kapcsolatot tartva más államokkal. Mindezt a társadalmi konszenzust változó formában és más intenzitással teszi. Változó eszközök állnak rendelkezésére és feladatait nem kell egyedül végrehajtania. Az államok jelentős feladatokat delegálhatnak a magánszektor felé is, együttműködhetnek továbbá nemzetközi szervezetekkel, melyekre hatalmukat is átruházhatják. Hogy hogyan és kik által viszik véghez az állami feladatokat, és hogy miből állnak ezek, mincs meghatározva, ez a konkrét gazdasági, társadalmi, politikai és intézményi feltételektől függ. A világgazdaság nemzetközivé válása az államok fokozottabb együttműködéséhez vezetett a nemzetközi intézményekben. A nemzetközi szervezetek, mint például az EU, nem működhet elszigetelten, szükségük van arra, hogy döntéseiket tagállamaik legitimizálják és végrehajtság. Tehát a k ormányok társadalmi és kollektív programokban

vállalt szerepe csökken, feladatai más területeken növekednek. Az állam szerepe újraértelmeződik és nem lecsökken. A transznacionális vállalatok jellemzése, a világgazdasági szerepük A II. világháború utáni időszak talán egyik legszembetűnőbb jelensége a transznacionális vállalatok számának és tevékenységük intenzitásának eddig példa nélküli növekedése. A transznacionális vállalatok (TNC) tevékenységének köszönhetően a nemzetgazdaságok egyre jobban összefonódnak már olyan szinten, hogy kialakulóban van egy nemzetközi termelési rendszer, amely a T NC-kre alapul. Ugyanakkor a vállalati célok és stratégiák előtérbe helyezésével nagyon kevés vállalat szerzett olyan mértékű ellenőrzést a globális erőforrások fölött és ezáltal befolyást a világpiac fölött, hogy a nemzetállam, mint politikai egység életképességét megkérdőjelezné. A TNC-knek nincs szuverén hatalmuk Más szóval az ő döntéseiket

nemzeti kormányok megakadályozhatják, meghiúsíthatják. A vállalatok arra sem képesek, hogy a n emzetállam szuverenitásának gyakorlását lehetetlenné tegyék. Mindössze annyit tehetnek, hogy az állami tevékenységet megzavarják, azt költségesebbé tehetik. 12 A TNC-k szerepe és összeütközésük a nemzetállammal A nemzeti és nemzetközi gazdaság kérdésköréből nem lehet kizárni a TNC-ket, mivel azok jelentős gazdasági, társadalmi és politikai változásokat is előidézhetnek. A globalizációról és a kölcsönös függőségről folyó vitában fontos szerepet játszanak a nem állami szereplők. Sokak szerint a TNC-k, mint nem állami szereplők a főszereplői ezeknek a folyamatoknak. Azok a cég ek, amelyek át tudják lépni az államhatárokat üzleti tevékenységükben, nem szorulnak rá bizonyos nemzetgazdaságok beszállítóira. Ez nagy fokú függetlenedést jelent számukra. A modern technológia és a globalizáció lehetővé tette

pénzügyi intézményeknek, hogy pénzeszközeiket globálisan terítsék. Vannak akik egyenesen azt állítják, hogy a nemzetközi pénzügyi integráció olyan szintet ért el, hogy átalakította a nemzetközi politikai gazdaságtant és a nemzeti gazdasági önállóság megszűnéséhez vezet. Az 1960-as évek óta a nemzetközi közösség nagy problémája, hogy hogyan oldja fel a nézeteltéréseket a globális hasznukat maximalizálni akaró TNC-k és a nemzeti kötelességeiket teljesítő államok között. Ez a probléma nem merült volna fel, ha minden vállalat egy nemzethez tartozna, hiszen akkor az államon belül a kormány segítségével meg lehetne oldani azokat. A TNC-k szerepének és befolyásának növekedése a modern gazdaság szinte minden szektorában egyre inkább megnehezíti a nemzeti kormányok számára, hogy a fent említett makroökonómiai eszközökkel hatékonyan éljenek, és ezáltal a választók elvárásainak, melyek az elmúlt 50 é vben

nem igen változtak, megfeleljenek. Ennek oka az lehet, hogy a TNC-k jelenléte jelentősen hozzájárul a makrogazdasági bizonytalanságokhoz. Az állami adóbevételek csökkenése, a gazdasági szabályozás gyengülése, melyeket az államoknak el kell szenvedniük a TNC-k működése következtében a nemzetközi politikai fragmentáció jelei. A TNC-k hasznukat globálisan optimalizálva termelésüket más-más gazdasági rendszerbe helyezik, és ezzel hozzájárulnak a globalizáció előretöréséhez és nemzetközi versenyhelyzetet teremtenek a nemzeti gazdaságok számára. Az állam és a transznacionális vállalat közös jövője A kormányok és a TNC-k között egy magasabb fokú összefogás képzelhető el, feltéve hogy mindkét fél megérti a másik igényeit. A kapcsolatukat ugyan nem egy nulla összegű játékkal modellezhetjük, gyakran mégsem sikerül a két félnek optimális megoldásra jutnia, s így nem tudják hasznukat maximalizálni. 13

Az 1970-es években a l egtöbb kormány ellenségesen viszonyult a TNC-khez. Azóta sok minden megváltozott, s mindkét fél egyre inkább rájön arra, hogy sokat tud nyújtani és kapni a másiktól és hogy kölcsönös érdekeiket leginkább egy kooperatív magatartás tudná elősegíteni. Az 1990-es évekkel kezdődően mindkét szereplő egy integrált, rendszerezett startégiával próbálja fejleszteni az erőforrások felhasználását, megteremtését és ezáltal fenntartani a hosszútávú versenyképességet. Habár folyamatosan több hatalom kerül át a multinacionális vállalatok kezébe, ezen vállalatok egyre kevésbé kötődnek az államhoz, globális stratégiájuk van, így a társadalmi érdekek képviselete gyengül. A multinacionális vállalatok vezető elitjének nagy hatalma van a nemzetállamon belül, ugyanakkor jogosultsága is arra, hogy elkerülje az állami kontrollt. A nemzetek felett álló szervezetek megerősödéséből eredő nyomás

politikai problémákat szül, melyek az állami szuverenitás és a kormányok autonómiájának csökkenéséből adódnak. A további liberalizáció szükségessége A fent leírt tendenciák ellenére még mindig vannak jószerivel olyan nemzeti gazdaságpolitikai szabályozások, amelyek átalakításra szorulnak, hiszen túlzottan protekcionisták. Ezeknek tükrözniük kell azt a liberális irányzatot, amely a világgazdaságban mind általánosabban érvényesül a közvetlen külföldi tőkeberuházásokkal szemben. Liberalizálni kell minden olyan restriktív és protekcionista-ízű szabályozást, mely a hetvenes éveket és a n yolcvanas évek elejét idézi. A nemzetközi tőkeáramlás és technológia transzfer globális haszna akkor maximalizálható, ha a m egszorítások minél kisebbek, azaz minél liberálisabb a s zabályozás. Habár a fenti tendencia megmutatkozik, mindig jó számmal maradtak olyan törvények és jogszabályok, melyek akadályozzák a

nemzetközi tőkeáramlást és technológia-transzfert, illetve ezeken keresztül a világkereskedelem aktivitását. Az így elveszett output további költségeket ró a világgazdaságra Globális haszonmaximalizálás Vita tárgyát képezi, hogy a gazdasági szabályozásnak milyen mértékben szabad az állami célok elfogadására „kényszerítenie” a v állalatokat. Ennek megítélésekor azonban felmerül egy probléma. A maximális haszon, melyet egy nemzetgazdaság nyer a vállalati működés 14 egyoldalú szabályozása révén, nem egyenlő a globális szempontból optimalizált vállalati működéssel. Ezzel ugyanis minden nemzetgazdaság, a globális haszonmaximalizálás révén, további előnyökhöz juthat. A globalizációs folyamat „hajtóerői” A korunkban felgyorsult gazdasági globalizáció motorja mindenekelőtt a kommunikációs és információs technológia rohamos fejlődése, legfőbb hordozói pedig a reálszférában és a monetáris

szférában is létrejött, számban és tőkeerőben is gyarapodó transznacionális társaságok, amelyek a termelés, a szolgáltatások (különösen a kommunikáció, az információ, valamint a b ank-és biztosítási szolgáltatások) és az értékesítés területén működve és e területeket többnyire egyszerre behálózva – külföldi közvetlen beruházásaik, alvállalkozókkal és bedolgozókkal kötött szerződéseik, vállalatfelvásárlásaik, áru-, tőke- és technikatranszferjeik, licenszeladásaik révén - mindinkább globális üzletpolitikát folytatnak. A gazdasági liberalizáció szerepe a globalizáció felgyorsulásában A gazdasági globalizációnak az elmúlt évtizedekben bekövetkezett felgyorsulásában nyilvánvalóan szerepe van annak a liberalizációs hullámnak, amely az „Arany korszakot”, iletve az annak végét jelentő világgzadasági válságot követően előbb néhány fejlett országban tetézett, majd ezek

példáján és hatására, valamint és különösen a nemzetközi monetáris intézmények az IMF és a Világbank által elvárt, vagy kierőszakolt politikája jegyében végigsöpört az egész országon. Ez a hullám mindenütt a liberalizálás, dereguláció, és privatizálás politikáját, a piaci spontaneitás szerepét helyezte előtérbe az állami szabályozás ellenében, és nagymértékben hozzájárult a nemzetgazdaságok világgazdasági nyitottságának fokozódásához. A nemzetközi kereskedelem liberalizálódása terén bekövetkező előrehaladás mellett különösen a nemzetközi pénz- és tőkeforgalom felgyorsulása és szférájának kiszélesedése mutatja a liberalizációs hullám hatását. A nemzetközi pénzpiacok fokozódó összefonódása, a tőzsdei és a devizapiaci árfolyamok alakulásának és kiszámíthatatlan változásainak globalizálódása világméretekben gyorsan tovaterjedő hatása persze összefügg a kommunikációs és

információs technológia 15 fejlődésével, valamint és nem utolsósorban a transznacionális társaságoknak, különösen persze a bankszférában működő multiknak a tevékenységével. Maga a n emzetközi kereskedelem is egyre inkább a transznacionális tőkeáramlások és beruházások függvényévé vált, vagyi a világgazdaság globalizálódásának a nemzetközi árucsere kiterjedésében és bővülésében való megnyilvánulása is mindinkább a nemzetközi tőkeberuházások alakulásától függ. Nem utolsósorban a vállalatösszeolvadások és felvásárlások révén egy egyre kisebb számú transznacionális óriásvállalat ellenőrzi a világpiac egyre nagyobb hányadát a nyerstermékek, iparcikkek és szolgáltatások nemzetközi forgalmát. Az elmúlt évtizedekben különösen a pénzügyi liberalizáció terén következett be jelentősebb előrehaladás, aminek a hatása a nemzetközi pénzforgalomban és a tőkeáramlásokban is megmutatkozott.

A kereskedelmi liberalizáció is fokozatosan előrehaladt, de nem olyan mértékben, mint a pénzügyi. A gazdasági globalizáció felgyorsulásában a nemzetközi kereskedelem bővülése és liberalizálódásának előrehaladása általában kisebb szerepet játszott, mint az országhatárokat keresztező pénzáramlások növekedése. A pénzügyi integrációk kiterjedésének és elmélyülésének mértéke messze meghaladja a termékpiacok integrálódását. Ráadásul a termelés szférájának fokozódó globális integrálódása is nagymértékben a közvetlen beruházási tőkék megnövekedett áramlásának köszönhető. Kereskedelmi liberalizáció A kereskedelmi nyitottság képessé teheti az országot arra, hogy a viszonylag specializált erőforrásait a termelésnek azokra a területekre koncentrálja, ahol a világkereslet magas jövedelmi és ár-rugalmasságot mutat. Az ismeretek diffúziójához vezet, ami a helyi termelési tényezők minőségileg

jelentős javulását eredményezi. Fokozott versenykényszerhez vezet, ami kiküszöbölheti a hatékonysághiányt, továbbá olyan változásokat okoz a jövedelemelosztásban, amelyek növelhetik a nemzeti össztermékhez viszonyított beruházási arányt. A szabadkereskedelmi modell feltételezi a teljes foglalkoztatottságot valamennyi a kereskedelemben résztvevő országban. A komparatív előnyöket csak azok a termékek, illetve ágazatok tudják biztosítani, amelyek az adott nemzetgazdaság távlati fejlődését és 16 világgazdasági pizicióját meghatározó tényezőknek, köztük elsősorban a munkaerő minősége, illetve általában a humán tőke magasabb szintre emelkedésének és a technológiai fejlődésnek, valamint a belső ágazati input-output kapcsolatok terjedésének leginkább teret, lehetőséget és ösztönzést ad. Végsősoron nem az kérdés, hogy általában helyes és előnyös-e a k ereskedelmi nyitottság, hanem az,

hogy milyen körülmények között, mikor, milyen mértékben történjék a kereskedelem liberalizálása és az, hogy a folyamatot hogyan kíséri a helyi vállalatok megerősítése az emberi erőforrások és technológiák fejlesztése, valamint az exportkapacitás megteremtése és a piacok kiépítése. A közös kereskedelempolitikát egységes alapelvek szerint alakítják ki, ez vonatkozik különösen a vámtételek módosítására, vám- és kereskedelmi megállapodások megkötésére, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára, és a k ereskedelmi védelmi intézkedésekre, pl. d ömpingre és szubvenciókra. A kereskedelempolitika az al ábbi területeket foglalja magába: a vámpolitikát, a tagállamok közötti vámmentességet és a kívülálló országokkal szembeni egységes vámtarifát, a tagállamok közötti mennyiségi importés exportkorlátozások tilalmát, a tagországok kereskedelmi monopóliumainak belső piacot

korlátozó visszaszorítását. A szabadkereskedelem mellett szóló közgazdaságtani érvek a liberális kereskedelempolitika megvalósítása mellett szólnak. Pénzügyi liberalizáció Éppúgy lehet előremozdítója nemcsak a globalizálódás folyamatának, hanem a világgazdaság gyorsabb növekedésének és a kevésbé fejlett gazdaságok felzárkózásának is. A tőke szabad nemzetközi áramlása kétségkívül hozzájárul a helyi megtakarítások mint potenciális beruházási források nemzetközi mobilizálhatóságához, és megkönnyíti a tőkeszegény gazdaságok számára is a finanszírozási problémák megoldását, sőt, javítja a pénzbeli és technológiai erőforrások nemzetközi elosztását is. Technológiai liberalizáció A globalizációnak és az azt előremozdító liberalizációnak az egyik kedvező hatását sokan abban jelölik meg, hogy a tudományos és a technikai haladás eredményei könnyebben és gyorsabban terjedhetnek el a

világban, és válhatnak közkinccsé. 17 Az országok technológiaimportja a legutóbbi évtizedekben ugrásszerűen növekedett. Ez túlnyomórészt a gépekben, tőkejavakban megtestesült technológia bevitelét jelentette, és részben összefügött a kereskedelmi korlátozások visszaszorulásával, részben pedig a külföldi tőke beruházási tevékenységével, vagyis a k ereskedelmi és a p énzügyi liberalizációval. Ugyanakkor a technológiaimportot nagymértékben korlátozza a fizetési mérlegek deficitje és a növekvő eladósodás. A modern technológiákhoz való könnyebb hozzájutás lehetősége azonban még egyáltalán nem biztosítja a legmegfelelőbb technológia átvételét és hatékony alkalmazását. Ez ugyanis a technológiát átvevő ország saját szellemi kapacitásaitól a megfelelő technika kiválasztására és hatékony felhasználására képes szakemberei állományától és minőségétől függ. Egységes belső piac

megvalósulása Az integráció célja a tagországok között előmozdítani a gazdasági tevékenység harmonikus fejlődését, a folyamatos és kiegyensúlyozott növekedést, a stabilitás megerősödését, az életszínvonal gyorsabb emelkedését és szorosabb kapcsolatokat a Közösség államai között. Ezt különböző területekrevonatkozó célkitűzések, és azok megvalósulása, az egységes piac létrehozása szolgálja. Az egységes európai piac érdekében a különböző fizikai, technikai és pénzügyi (fiskális) akadályok felszámolására van szükség. Ennek területei: - A személyek, áruk, a szolgáltatások és a tőke áramlását gátló fizikai akadályozó tényezők lebontása. - A kialakuló piacon a verseny tisztaságát biztosító rendszer bevezetése és működtetése, gyakorlatilag a versenyszabályozás. − A technikai akadályok lebontása az egységes piac működéséhez szükséges törvényi keretek kialakítása, és a tagállamok

szabályozásának összehangolása révén. Idesorolhatjuk a nemzeti szabványok és előírások kötelező kölcsönös elismerését, az egységes szabványokra vonatkozó szabályozás kötelező európai harmonizálását és egységesítését, valamint az új szabványok vagy előírások bevezetésénél előzetesen kötelező közösségi notifikációs eljárást. Gyakorlatilag a gyártásra és a termékekre vonatkozó szabványok, szabályozás és irányelvek 18 tartoznak ide. - A piacot szolgáló indirekt adózáshoz közelítő rendszer kialakítása. Ez két területet érint, a forgalmi adók és a vállalati adóztatás harmonizálását. A fenti célok két különböző politikai döntéshozatali folyamatban valósulnak meg. Egyrészt az EU egésze szintjén, másrészt a tagországokban külön-külön, de egymássalösszhangban folytatott politika révén. Az ár ucikkek s zabad ár amlását a t vámjellegűkorlátozások leépítésével megszorítások

eltörlése, valamint agországok k özötti lehet a elérni. A a v ám és vámok és a a n em mennyiségi külső kereskedelemre érvényes közös vámtarifák elfogadása jelentős lépés ezen a területen. Azonban a nem vámjellegű akadályok közül pl: termékszabályozási, műszaki, biztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szabványok, minőségi szabályozás -, valamint a tagországok különböző közvetett adóztatási eljárásai miatt jó néhány megmaradt és újjá is született. Éppen ezért az egységes p iac megteremtésében olyan t örvényi rend megteremtésének és hatékony érvényesítésénekvan kulcsszerepe, amely képes o a piac egyesítését gátló technikai jellegű különbségek megszüntetésére, o az adózási rendszereknek és az adók mértékének összehangolt egymáshoz közelítésére, és o a belső szabványok kölcsönös elismerésére, amelyek csak az alapvető egészségi és

biztonsági követelmények összehangolása során megfogalmazott követelményeknek vannak alávetve. Mint az egységes piacra vonatkozó célkitűzéseknél láttuk, ezek a szempontok nemcsak az áruk és szolgáltatások, hanem, más-más tartalommal, a tőke és a munkaerő szempontjából is kiemelkedően fontosak. A cél pedig az, hogy az egységes belső piac az EU-t t egye vonzóbb telephellyé a működőtőke-befektetések számára, amitől a technológia-és tudástranszfer, a beruházások és a munkahelyteremtés révén jelentős előnyöket remélnek az EU számára. 19 Versenyképesség Az EU versenyképesség, megközelítése részben az Európai Unió egészére vonatkozik, melyet azonban önálló nemzetgazdaságok alkotnak. Ezt azt jelenti, hogy a z E urópai Unió versenyképességének értelmezésében versenyképességének vizsgálatát, megtalálhatjuk és az EU mint gazdasági az erre vonatkozó EU szintű régió politikák

megfogalmazását. Másrészt viszont az az EU sajátosság, hogy nemzetgazdaságok alkotják a gazdasági integrációt, azzal jár, hogy olyan nemzetgazdasági szintű problémákkal is foglalkozni, és hatásait elemezni kell, amelyek egységes nemzetállam ill. államközösség esetében, pl. az Egyesült Államok, nem merülnek fel A belső piacra vonatkozó tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a jelleg, az alkalmazkodás időigényét jelentősen megnyújtja. Ezt az EU sajátos döntéshozatali mechanizmusa is növeli. A nemzetek, országok gazdasági fejlődése és világgazdasági poziciója, versenyképessége ma a felgyorsult globalizálódás korában nemcsak a saját meglévő adottságaiktól (természeti erőforrásaiktól, tényezőellátottságuktól) és adott komparatív előnyeiktől függ, hanem mind nagyobb mértékben a transznacionális társaságok globális hálózatába való beépülésüktől, annak mikéntjétől és azoktól a kompetitív (azaz

verseny-)előnyöktől, amelyeket maguk a kormányzatok és a társadalom tagjai, illetve maguk a transznacionális cégek teremtenek meg. Regionalizálódás A regionalizálódás, illetve regionális integráció sem új jelenség. A nagyobb gazdasági és területi egységek létrehozása mindig is célja volt és maradt a politikának és a gazdasági vezető szereplőinek. Érdekcsoportrendszerek A neokorporatizmus fénykora, amelyet a centralizált érdekszervezetek közötti makroszintű árbér alkuk rendszere jellemzett, az ötvenes és nyolcvanas évek közé tehető. Napjainkra a neokorporatizmus rendszere átalakult, vagy átalakulóban van . a makroszintű érdekegyeztetés rendszere a legtöbb országban átadta a helyét a mezo- vagy mikroszintű alkuk intézményének. E változásban szerepet játszottak a technológiai változások éppen úgy, mint a tőkemozgások liberalizálódása, a nemzetközi gazdasági integráció új sajátosságai. A makroszintű 20

neokorporatív érdekegyeztető rendszer működtetése feltételezi a nemzeti gazdaságpolitikák szuverenitását és a résztvevő érdekcsoportok érdekeltségét az alkuk megkötésében, illetve betartásában. A világgazdasági változás, az új rugalmas technológiák által kiváltott alkalmazkodási kényszerek aláásták a makroszintű érdekegyeztetési rendszer e feltételeit. Induljunk el a jó úton A tőke szabad áramlása a transznacionális vállalatok kialakulásának egyik legfontosabb előfeltétele volt. Az a szabadság, amellyel ezek a cégek profitjukat, költségeiket, és beruházásaikat mozgathatják az országok között óriási előnyöket hozott ezeknek a cégeknek. Ugyanakkor a nemzeteket kiszolgáltatottá tette, hiszen ezek a cégek, ha nem kapnak elegendő helyi támogatást, kilátásba helyezhetik, hogy pakolnak és mennek. Ez pedig odavezet, hogy az országok versenyeznek ezen cégek kegyeiért, túllicitálva egymást abban, hogy melyik ad

nagyobb kedvezményeket, tartja alacsonyabban a m unkabéreket is, védi kevésbé a környezetet a cé gek profitéhségével szemben. Egy ilyen tisztességtelen helyzetben a kiscégeknek igen kicsi az esélyük az életben maradásra. A liberalizált piac a nagy cégek érdekeit szolgálja. A kisvállalkozások szempontjából viszont a hazai piac védelme lenne indokolt. A hazai piac védelme nem sértené a k ülföldi átlag állampolgár érdekeit, hiszen csak a h elyi kultúrát, a h azai munkahelyeket és erőforrásokat védené meg az óriáscégek túlzott hatalmától és befolyásától. Az államnak feladata van a n emzetgazdaság versenyképességének megteremtésében, az életszínvonal és az életminőség javításában, és különösképpen a nemzet tudásszintjének növeléséért, továbbá testi és lelki egészségének megőrzéséért kell odaadóan munkálkodnia. Új korszakot élünk, amikor is a nemzetközi gazdaság valódi világgazdasággá alakul.

Az állam gazdasági szerepéről alkotott vélemény gyors változásán lehet leginkább látni, hogy új korszak vette kezdetét. 21 A kormányközi elméletek és az integráció folyamata A kormányközi elmélet számára az európai integráció egyik legkényesebb kérdése annak megmagyarázása, hogy amennyiben a tagállamok racionálisan cselekvők és minden esetben saját érdekeiket érvényesítik, akkor miért nem maradnak meg a nemzetközi együttműködés kormányközi alapokon nyugvó formáinál, miért hoznak létre saját maguk fölé – esetleg szuverenitásukat is veszélyeztetve – olyan intézményrendszert, amelyek fölöttes hatáskörét bizonyos esetekben el is ismerik? Erre a tagállamokat nagyon is érthető racionális megfontolások vezetik: az intézményesített nemzetközi együttműködés kiszámíthatóságot, és stabilitást hozott a tagországok számára egy egyébként anarchikus világrendben. Az integrációban való részvétel

egyes tagországok számára a regionális előtérben elfoglalt helyük megerősítését, mások számára pedig esetleg geopolitikai helyzetük stabilitását hozta. Másodsorban fontos érv az intézményesített nemzetközi együttműködést erősítő szupraracionális intézmények létrehozatala mellett, hogy ezáltal a tagállamok jelentősen csökkenthetik a koordinációhoz szükséges állandósított érintkezés tranzakciós költségeit. A normák olyan tárgyalási kereteket és metódusokat jelölnek ki, amelyek mind idő-, mind padig költségmegtakarítás szempontjából nagyon kedvezőek a tagállamok számára átláthatóságuk és állandóságuk miatt. Harmadsorban a tagállamok saját belpolitikai pozíciójukat isd erősíthetik azáltal, hogy a nemzeti szintű politika mellett életre hívnak egy alternatív, közös politikai porondot, az európai belpolitikát. A tagországok szorosan ellenőrzésük alatt tartják a közösségi intézményeket,

az integráció ily módon soha nem szakad el a t agállamok akaratától. Még a t agállami akarattól leginkább függetlennek tartott Európai Bíróság is figyelembe veszi a tagállamok érdekeit. Az említettek következtében a kormányközi elmélet képviselői szerint nem történt lényeges elmozdulás az európai integráció során, az továbbra is elsősorban a tagállamok nemzeti érdekeinek és törekvéseinek függvénye maradt. Nem igaz tehát az a f eltételezés, hogy az egységesülés folyamata a tagállami önállóság hanyatlását hozza magával, sőt éppen az ellenkezője történt. 22 Tartalomjegyzék 1. A modern nyugati gazdaságok három csoportjának alapvető jellemzői 2. 2. A globalizáció értelmezése 3. 3. Miért globalizáció? 4. 4. Az állam szerepe a globalizálódó világban 5. 5. Az EU közös költségvetése 10. 6. Világpiac világkormány nélkül 11. 7. Kevesebb állam, több piac? 11. 8. A transznacionális

vállalatok jellemzése, a világgazdasági szerepük 12. 9. A transznacionális vállalatok és összeütközésük a nemzetállammal 13. 10. Az állam és a transznacionális vállalatok közös jövője 13. 11. A további liberalizáció szükségessége 14. 12. A globalizációs haszonmaximalizálás 14. 13. A globalizációs folyamatok „hajtóerői” 15. 14. A gazdasági liberalizáció szerepe a globalizációs 15. folyamatok felgyorsulásában 15. Kereskedelmi liberalizáció 16. 16. Pénzügyi liberalizáció 17. 17. Technológiai liberalizáció 17. 18. Egységes belső piac megvalósulása 18. 19. Versenyképesség 20. 20. Regionalizálódás 20. 21. Érdekcsoportrendszerek 20. 22. Induljunk el a jó úton! 21. 23. A kormányközi elméletek és az integráció folyamata 22. 24. Tartalomjegyzék 23. 25. Irodalomjegyzék 24. 23 Irodalomjegyzék Összehasonlító politológia Gabriel A. Almond, GBingham Powell - Osiris Kiadó, Bp, 1996

Európai belpolitika Navracsics Tibor - Korona Kiadó, Bp., 1998 Globalizáció, regionális integrációk és nemzeti fejlődés korunk világgazdaságában Szentes Tamás - Ises könyvek I., Szombathely, 2002 Globalizációról másképpen Tóth Attiláné - Arisztotelész Studium Bt. 2001 Globalizáció Neoliberális feladatok, radikális válaszok Robert Went - Perfect Rt., 2002 Az Európai Unió Politikái Kende Tamás – Szűcs Tamás - Osiris Kiadó, Bp., 2002 Kiút a globalizációs zsákutcából Csath Magdolna - Kairosz Kiadó, Bp., 2001 Globalizáció pro és kontra Pintér Emil - Accordia, 2002. A globalizáció és fenyegetései A világgazdaság és a gazdaságelméletek zavarai Farkas Péter - Aula Kiadó, 2002. Globalizáció A társadalmi következmények Zygmond Bauman - Szukits Könyvkiadó, 2002. Globalizáció, Európai Unió, Gazdaságpolitika Lenkei Gábor – T-L Typo Bt.,2003 Globalizáció és nemzetépítés Bárdi Nándor – Teleki László Alapítvány,

Bp., 1999 24