Középiskola > Műelemzések > Nemzet és haladás kérdése a Toldi estéjében

Arany 1848-ban kezdett el a Toldi szerelmével foglalkozni, 1879-ben fejezte be. Rossz. Az epikus Arany régi álma volt egy hun eposz, hun trilógia megírása. 1863-ban megírta az első részt, a Buda halálát. A modern lélektani regények eszközeivel fokozatosan bontja ki a költő azt a folyamatot, ami a végzetes testvérgyilkosságig vezet. A belső egyenetlenségek, a széthúzás tükre.

A műballada Eu.-ban a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A ballada is ősi népköltészeti műfaj. A romantikus ballada epikus műfaj, a három műnem (líra, epika, dráma) határán helyezkedik el. Cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, s az események nagy része drámai párbeszédekből áll, rendszerint tragikus témát dolgoz fel, de léteznek víg balladák (Pázmán lovag, 1856) és olyanok melyek nem tragikus kimenetelűek (Mátyás anyja, 1854). A magyar műballadát Arany emelte világirodalmi szintre. 1853-tól kezdte írni őket Nagykőrösön. A balladák legjobban szerkesztett költeményei. A nemzeti ügyet kívánta szolgálni velük: a nemzeti öntudatot, az erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani. Arany balladáiban egyedi jellemeket ábrázol és gondot fordít a lélektani indokoltságra. Több versében a bűn és a bűn-hődés problematikáját állítja a középpontba.

Az elbeszélő Arany – Toldi trilógia:
Az életmű kezdetén megtalált hős mint problémahordozó alak végigkíséri Arany pá-lyáját. 1846-ban a Kisfaludy Társaság hirdetett pályázatot, melyre magyar és történelmi témájú elbeszélő költeménnyel (költői beszély) lehetett indulni. Már a pályázat is megemlítette Toldi nevét. Aranyt a választásban motiválhatta, hogy Szalonta és környéke Toldi-birtok volt. A környéken népballadák, népmondák őrizték a valós történelmi alak emlékét. Arany alaposan tanulmányozta Ilosvai históriás énekét, és felszabadítólag hatott rá Petőfi ‘János vitéz’-e. A gyakori epikus hasonlatok a homéroszi eposzokat idézik. Az Előhang látomássá bővítése a romantikus eposzok sajátossága.

1827-ben jelenik meg a Toldi; Aranyt egy csapásra az irodalom első vonulatába emeli. Az elbeszélő költemény a kor legfontosabb problémáit érinti, a főhős a nemzeti értékegyesítés jelképévé válik. A nemesi származású, de paraszti körülmények között élő Miklós felemelkedése az érdekek kibékíthetőségét, a nép nemzetté válását is szimbolizálja. A mű világképének egyértelműsége és optimizmusa háttérbe szorítja a felmerülő problémákat: gyilkosság, hirtelen harag, az önkontroll hiánya, az ész és érzelem kettősségéből az emóció primátusa (=az érzelem elsődlegessége), a tettek kontrollálatlansága, másrészt a főhős sokszor hangsúlyozott “gyermek volta”.

Toldi estéje:
Petőfi folytatásra biztatja Aranyt. A Toldi estéjének nagy része 1847-re el is készül, de a poli-tikai események miatt Arany nem tudja befejezni, majd csak 1854-ben. Ily módon kétféle értelmezésre ad lehetőséget. A Toldiban inkább a politikai célzatosság a hangsúlyos, a Toldi estéjében főleg erkölcsi, művelődési problémák merkülnek fel, az a kérdés: mi legyen a helyes nemzeti magatartás az új, a modern kultúrával, a haladással szemben?
Át kell venni a nyugati eszméket vagy meg kell maradni "nemzetinek"? A műben Széchenyi és Kossuth vitája tükröződik, melyben Arany nem foglal állást (Toldi halottas ágyánál Toldi és Nagy Lajos párbeszédében). Arany a középutat választaná - 54-ben ez az aktuális -, a Bach-rendszerben ugyanis az osztrák hivatalnokok feladata "civilizálni" a magyarokat, beolvasztani az országot Európába. A modern szellem, ami megjelenik a király udvarában, az olasz reneszánsz. Toldi ezzel szemben konzervatív.

A haténekes mű hangulata, életszemlélete egészen más, mint a Toldié. Műfaja "eposz formájú elégia" lehetne. A Toldiban egy fiatal, diadalmas hős áll a középpontban, itt egy öreg, kegyvesztett, tragikus vitéz játssza a főszerepet. Az első művet hit, bizalom, derű jellemzi, itt kétségek, megoldhatatlan dilemmák nyomják rá bélyegüket a műre. A Toldi évszaka a napfé-nyes nyár, itt az ősz és a kora tél.

A két elbeszélő költemény cselekményének fő vonala csaknem azonos: Toldi Miklós Nagyfa-luból elindulva Budára ér, legyőzi az ország címerét bitorló idegen bajnokot, s ezzel megmenti nemzete becsületét, a maga számára pedig kegyelmet nyer a királytól. Ennek ellenére a má-sodik mű tragédiával zárul. A Toldi estéje konfliktusok sorozata.

Az idős Toldi ábrázolása realisztikusabb és irónikus - saját sírját ássa a kertben -, nem csak pozitív tulajdonságai vannak. Rendkívüli ereje van, de már csak kemény küzdelemmel tudja legyőzni az idegent. Bátor és önérzetes, a testi-lelki elkorcsosodást, az erkölcsök meg-romlását látja az új kultúrában, ezért inkább Nagyfalun, és nem a király udvarában tartózkodik. Ironikusan tragikussá teszi Toldi alakját, hogy bár tudjuk, nincs igaza (legalábbis nem mindenben), az események mégis az ő vaskalapos nézeteit igazolják. Két ok miatt tér vissza az udvarba: hogy védje nemzete becsületét, és mert visszavágyik Lajoshoz. Budán most lovagi torna van - nem életre-halálra menő viadal. Már-már nézeteit is módosítani kész, de éppen most kell meggyőződnie a gúnydalokat éneklő apródok láttán, hogy neki volt igaza. Toldi menteujjának egy "kanyarodására" hárman szörnyethalnak. A haldokló Toldi és Lajos király dialógusa kivetített belső vita. Mint barátok kibékülnek ugyan, álláspontjaik távolsága azonban véglegessé válik.

A költő nem áll egyik hős oldalára sem. Nem azonosul Toldival, sőt kissé ironikusan kívülről szemléli. Ebből a távolságtartásból fakad a mű néhány komikus vonása is. A költőnek fenntartásai vannak Lajos király érveivel szemben is.
A Toldi estéjének meséjét, szerkezetét bonyolultabbá teszik a nagy kontrasztok, érzelmi hul-lámzások. A jellemábrázolás is árnyaltabb, mint az első Toldiban. A főhősök már nem ideali-zált alakok: Toldi nem követendő ideál, Lajos király is hirtelen haragú, megfontolatlan, nem a népmesék bölcs királya. Bence alakja pedig a jellemábrázolás remekje.
A mű nyelve tömörebb, metaforikus képekben gazdagabb, kevesebb benne a paraszti elem. Sorfaja mindkét műnek azonos: négyütemű 12-es.

A Toldi estéjének egész szemlélete, világképe arról tanúskodik, hogy Arany János ko-rábbi derűje szétfoszlott, hite egy emberibb, igazságosabb világban megingott még 1849, a világosi katasztrófa előtt. Bár az '50-es években a líra veszi át az uralkodó szerepet költésze-tében, Arany továbbra is ragaszkodott a verses epikához, de jórészt csak töredékek kerültek ki tolla alól. Még 1848-ban kezdett foglalkozni - Petőfi ösztönzésére - a Toldi-trilógia harmadik részével Daliás idők címmel. Csak 1879-ben fejezte be, most már Toldi szerelme címmel. A művet az egységes kompozíció hiánya jellemzi, különféle műfajok váltogatják egymást.
Optimizmus: a nép fel fog emelkedni. 1846 nyarán írta a Kisfaludy Társaság pályázatára, 1847-ben jelent meg, meghozta számára Petőfi barátságát.

Műfaja: 12 énekes elbeszélő költemény
Előzménye, forrása: nagyszalontai Toldi-família valóban létezett, Ilosvai Selymes Péter széphistóriájából szó szerint is vesz át sorokat.
Téma: Példát mutat a népnek, hogy a nép felemelkedésére (ami egyben a nemzet felemelke-dése is) van lehetőség.
Népmesei elemek: (János Vitézhez hasonlóan) családban a kisebb fiú győz, a nagyobb go-nosszal szemben, a jó elnyeri jutalmát, akadályok, próbatételek a nagy végső összecsapásig, jó király figurája.
Toldi Miklós: Az eszményi népi hős, a nemzeti jellem példája, öntudat, tiszta erkölcse, vitéz-sége, hatalmas ereje.

Expozíció:
Természeti képpel kezdődik, az őszi vidék leírása és ezzel párhuzamba állítva a két öreg leírása (magányos sas).
Értesülünk arról, hogy mi történt 3 évvel ezelőtt: Toldi kifogásolta a királyi udvarban azokat a dolgokat, ami nem magyar, a felesleges pompát, azt az új generációt, amely gúnyt űz belőle.

Csak a testi-lelki elkorcsosodást, az erkölcsök megromlását látja az új kultúrában. Ezért a ki-rály elküldte a királyi udvarból, Toldi ettől élő halottá vált és ássa a saját sírját.

Bence figurája: Öreg, végtelenül kíváncsi, szeret beszélni, megőrül a gazdája szótlanságától. Aggodalommal teli szeretet jellemzi gazdája iránt. Szavak nélkül is értik egymást. Jön a király hírnöke, és hozza a király kérését, hogy Toldi menjen Pestre az olaszt legyőzni.

A bonyodalom kifejlődése: Epizódok, betétek: pl.: a két Gyulafi, akik egy lányba szerettek bele, Toldi csúfolóéneke.

Zárás: Az őszi képtől eljut a télig, a halál ősi szimbólumáig.
Más a feladat, mint a Toldiban, csak a nép hajthatja végre a változást, a hogyanja a király és Toldi utolsó párbeszédében összegződik. Kivetített belső vita, az író kételyei szólalnak meg benne. Meg kell teremteni a harmóniát Lajos és Toldi igazsága között. A költő nem áll egyik oldalra sem. Nem a haladás és maradás kérdéséről van szó, hanem a történelmi és a nemzeti MEGmaradás kerül szembe egymással. Újfajta hőstípus, aki testi ereje mellett eszével is szol-gálja a hazát. A régi lovageszmény elavult, Toldinak észre kell vennie, hogy a világ változik, és ő kikopott ebből a változó világból. Ugyanez vonatkozik Aranyra is, túlélte a saját korát, egy idegen társadalom vette körül. Nem adatott meg neki a korai halál, mint Petőfinek.