Gazdasági Ismeretek | Adózási ismeretek » Pálócziné Tóth Mária - Adóbevételek, kormányzat, városok, régiók

Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Adóbevételek: Kormányzat, városok, régiók Nemzetközi összehasonlítás Készítette: Pálócziné Tóth Mária Levelező tagozat B. csoport 2003/2004. tanév I félév Tartalomjegyzék: Bevezetés: Általános rendelkezések 2-4 Különbségek az adórendszerben 5-6 Adóbevétel alakulása /nemzetközi viszonylatban/ 7 -9 Városok (önkormányzatok) bevételei 10 - 12 Bevételek régiók szerint 13 - 14 Adóamnesztia (bevételek) a nemzetközi adóztatási gyakorlatban 15 - 17 Várható törvénymódosítások a gépjárműadóról, helyi adóról 18 - 20 Forrásanyag 21 1 Általános rendelkezések Személyi jövedelemadó A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükből a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének a törvény rendelkezései szerint tesznek eleget. A törvény célja az arányosság és a méltányosság

elvének érvényesítésével az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevétel biztosítása, kivételesen egyes társadalmi, gazdasági célok megvalósulásának elősegítése. A belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a M agyar Köztársaságban adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség). Németországban és Olaszországban adóügyi illetőséggel rendelkező magánszemélyek világjövedelmük után fizetnek adót. Németországban a házastársak általában külön-külön adókötelesek mint Magyarországon, de náluk azonban létezik családi szintű adózás is külön adótáblával. Luxemburgban családi adórendszer van. Az adó marginális

mértéke 47,15 százalék A levonható költségek házaspár esetén általában megduplázódnak. Alkalmazott adókulcsok Magyarországon: 0-650000 forint 20%-a 650001-1350000 forint 130000 forint és a 650000 forint feletti rész 30%-a 1350001 forinttól 340000 forint és az 1350000 forint felüli rész 40%-a 2 Luxemburgi adótábla luxemburgi frankban: Egyedülálló Adóköteles jövedelem adókulcs 500000 16200 1000000 tényleges adókulcs H ázaspár Adó Tényleges 3,24 0 0,00 133300 13,33 32400 3,24 1500000 321300 21,42 131400 8,76 2000000 531400 26,57 266600 13,33 2500000 741250 29,65 438250 17,53 3000000 951300 31,71 642600 21,42 5000000 1791500 35,83 1482500 29,65 A luxemburgi adót 2,5 százalék kiegészítő adó terheli, mely a munkanélküli-alaphoz történő hozzájárulás. Társasági adó Adózónak minősül a belföldi illetőségű adózó, kivéve a törvényben felsorolt szervezeteket – ilyen például az

ÁPV, Rt, az MTI – és a k ülföldi vállalkozó. Adózónak minősül a külföldi személy, ha belföldi telephelyén végez vállalkozási tevékenységet, de adókötelezettsége korlátozott, csak a belföldi telephelyen végzett tevékenységből származó jövedelemre terjed ki. Németország hasonlóan a m agyar társaságiadó-törvényhez, az üzleti tevékenység érdekében felmerülő költségek levonhatóak. Az adóalap megállapításához lineáris, illetve csökkenő egyenleg módszerű értékcsökkenés alkalmazható eszközök (kivéve ingatlan) esetében. Érdekesség, hogy a n émet pénzügyminisztérium közli az egyes eszközcsoportok elfogadott hasznos élettartamát, amely listát a hivatal nagymértékben az ottani adóvizsgálati eredményekre alapoz. Ettől az előírt mértéktől el lehet térni, azonban ezt megfelelően kell tudni indokolni. Ingatlanok esetében ilyen szabadság nem biztosított, ott csak az előírt mértékű lehet a lineáris

leírás. Az osztrák társasági adó mértéke az adóalap 34 százaléka Ugyanakkor azoknak a vállalatoknak is adót kell fizetni, melyek az adott évben veszteségesek, mert „minimál” adó minden cégnek fizetni kell. 3 Általános forgalmi adó A magyar ÁFA törvény, hasonlóan például a német, Luxemburg és osztrák törvényhez deklaráltan a 6-os Direktívára épít. Fontos azonban, hogy a Direktíva csak egy szabályozási keret: az sok esetben választási lehetőséget biztosít az egyes tagállamoknak a keretszabályok konkrét tartalommal való feltöltésére. Ennek megfelelően tehát még az Európai Unió egyes tagállamainak ÁFA törvényeinek kapcsán is megállapíthatóak eltérések. Magyarországon a parlament 2003. november 10-én egyebek között megváltoztatta az adómértékeket, az egyes kulcsokhoz tartozó termékek körét, megemelte az alanyi adómentesség értékhatárát, megszüntette a költségvetési szervek adóalanyiságát,

korlátozta az államháztartási támogatásokra jutó áfa visszaigénylését. A 2004 január 1-je és május között belföldivé váló, eddig magyarországi vámszabad területeken bejegyzett cégek áfa megfizetése nélkül „belföldiesíthetik” tárgyi eszközeiket és készleteiket, ha azért veszítik el vámszabad területi státusukat, mert az EU csatlakozás miatt EU belföldivé válnak (közösségiesednek). Egyszerűsített vállalkozói adó Magyarországon az elmúlt években került bevezetésre az egyszerűsített vállalkozói adó (eva). Az adóalanyok három nyilvántartás-vezetési csoportba tartoznak:  Egyéni vállalkozók: számukra kötelező az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti nyilvántartások vezetése.  Közkereseti és betéti társaságok: választhatnak az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti nyilvántartás vagy a számviteli törvény szerinti kettős könyvvitel között.

 Korlátolt felelősségű társaságok, szövetkezetek, erdőbirtokossági társulatok, végrehajtói, ügyvédi és szabadalmi ügyvivői irodák: kötelesek kettős könyvvitelt vezetni. 4 Különbségek az adórendszerben Ausztria, Luxemburg adórendszere klasszikus adórendszernek mondható, és elemeiben hasonló a magyarországi rendszerhez. A fő adónemek a következők:  Társasági adó  Személyi jövedelemadó  Általános forgalmi adó A kisebb adónemek közé tartozik az illeték, a jövedéki adó, társadalombiztosítási járulékok, ajándékozási és öröklési illeték. Társasági adó: A magyar 18 s zázalékos társasági adókulcs – az európai uniós tagállamok társasági adómértékéhez viszonyítva – igen kedvezőnek mondható. Az Európai Unió tagállamaiban az átlagos társasági adó mértéke 30 s zázalék körüli (az adókulcsok 10-42 százalék közöttiek). A magyar társaságiadó-kulcsnál mindössze

Írországban alacsonyabb az adókulcs, ahol meghatározott tevékenységek esetén 10 százalék, illetve meghatározott jövedelemszintig 12,5 százalék. Így az alkalmazott társaságiadó-kulcs szempontjából a magyar vállalkozásokat versenyhátrány nem éri az európai uniós tagországokkal szemben, és az alacsony adókulcs ösztönzi a külföldi tőke magyarországi beáramlását. Jövedelemadók: Az egyes adónemeket tekintve a közvetlen adók, vagyis a jövedelemadók (idetartozik a t ársasági adó és a s zemélyi jövedelemadó) GDP-hez mért aránya az EU tagállamaiban 9,8-29,6 százalék közötti, az átlagos érték 14,7 százalék. Ehhez képest a magyar 9,1 százalékos érték az egyik legalacsonyabb az EU tagállamainak arányszámaihoz képest. A jövedelem és nyereség utáni adók GDP-hez viszonyított magyarországi arányához hasonló a spanyol (9,9 százalék), a görög (9,8 százalék), portugál (9,9 százalék) mutató, illetőleg a hazaihoz

közeli a holland (10,6 százalék) és a francia (11 százalék) elvonás, de magasabb a lengyel mutató (13,7 százalék). Lényegesen magasabb a jövedelem adók aránya Svédországban (21,7 százalék), Dániában (29,6 százalék), Belgiumban (17,6 százalék). Kiemelkedő, hogy Magyarországra vonatkozó adatok szerint 1996 és 1999 között 0,3 százalékponttal 6,8 százalékra csökkent a GDP arányában kifejezett személyi jövedelemadóbevétel. 5 Általános forgalmi adó: Az adó- és járulékbevételek GDP-hez viszonyított arányát tekintve az EU-ban második nagy adónem a termékek, szolgáltatások utáni adók, amely gyakorlatilag a közvetett adókat ( általános forgalmi adó, fogyasztási adó, jövedéki adó ) foglalja magában. A GDP-hez mért átlagos aránya ennek az elvonásnak az EU államaiban 12,4 százalék, és e tekintetben a magyar 15,8 százalékos érték magas, ennél magasabb értéket csak a dániai (16,3 százalék) adat mutat. Átlag

körüli értékű például a belgiumi (11,6 százalék), az osztrák (12,4 százalék), és az írországi (12,4 százalék) adat. Átlag alatti értékű csak a német (10,6 százalék) és a s panyol (10,5 százalék) arány. A magyar elvonási arány döntő oka az érvényben lévő magas, 25 százalékos normál általános forgalmi adókulcs. Társadalombiztosítási bevételek: A társadalombiztosítási bevételek GDP-hez viszonyított aránya az EU államokban átlagosan 11,4 százalék, amellyel szemben a magyar 13,2 százalékos arány magasnak tekinthető. Ennél is magasabb az arány Belgiumban (14,5 százalékos), Németországban (14,8 százalékos), Ausztriában (15,1 százalék), Franciaországban (16,6 százalék), Hollandiában (16,8 %) és Csehországban (17,6%). A legalacsonyabb mértékű Dánia (2,1%), Írország (4,2 %), Egyesült Királyság (6,2 %), és Portugália (8,7 százalék) mutatója. A legtöbb államban a központi költségvetés helytáll

az egyes társadalombiztosítási ellátórendszerekben jelentkező hiányért. Az állami támogatás mértéke számottevő eltéréseket mutat. Így például Ausztriában a nyugdíjkiadások 18 százalékát a szövetségi állam fedezi, Finnországban ez az érték 45 százalék az alapnyugdíj és 24 százalék az egészségügyi ellátások tekintetében. Dániában pedig a t ársadalombiztosítás ellátásainak többsége központi adóbevételekből finanszírozott. 6 Az adóbevétel alakulása Az államháztartás összes bevételei között az adó-és adójellegű bevételek az elmúlt tíz évben meghatározó arányban szolgálták a gazdálkodás biztonságát. Fontos annak ismerete, hogy az államháztartás összes bevételén belül milyen arányt képviselnek az egyes adó-és adójellegű bevételek (társasági adó, személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, jövedéki és fogyasztási adó, munkáltatói és munkavállalói járulékok és

egészségügyi hozzájárulás, vám és importhoz kötődő bevételek, helyi adók, illetékek, gépjárműadó). Az államháztartás főbb adó és adójellegű bevételeinek a GDP-hez viszonyított arányát tekintve az egyes adónemek részesedésében az elmúlt években csak kisebb változások következtek be. A GDP-hez viszonyított arányokat tekintve a 2001 évi adatok szerint legnagyobb bevétel a közvetett adókból származik 12,2 % (általános forgalmi adó, jövedéki adó, fogyasztási adó). Ezt követik a munkáltatói és munkavállalói társadalombiztosítási járulékok, valamint az egészségügyi hozzájárulás 11,5 % -kos részaránnyal. A harmadik legnagyobb bevételi forrás a közvetlen adókból (9,7 %), ezen belül is a személyi jövedelemadóból 7,5 % származik. A közvetlen adók közül a társasági adó-bevétel GDP-hez mért aránya az 1999-2001-es időszak alatt – 0,1%-kos eltéréssel – szinte változatlan marad, viszont a b evételi

arány jövőbeni csökkenését alapozzák meg a kis-és középvállalkozásoknak nyújtott kedvezmények (mintegy 92 milliárd forint) hatásai. Az 1999-2001 években az államháztartás a GDP 6,8-7,5 százalék körüli értékét vonja el személyi jövedelemadó formájában. A makrogazdasági mutatók szerint az elmúlt években – annak ellenére, hogy emelkedett az adórendszeren keresztül nyújtott adókedvezmények aránya (mintegy 375 m illiárd forint marad vissza a lakosságnál az 1999-2002-es években) – nőtt a személyi jövedelemadó államháztartási bevételekben betöltött szerepe. Ez annak a következménye, hogy 1999-től változtak az adójóváírás szabályai, majd a későbbi években a GDP növekedését jóval meghaladta a bérek növekedése. Összességében a közvetlen adókból származó bevételek GDP-hez viszonyított aránya az 1999-2001-es időszakban emelkedést mutat. 7 Az adóbevétel alakulása nemzetközi viszonylatban Az

adó-és járulékbevételek GDP-hez viszonyított aránya nemzetközi viszonylatban kedvezőnek mondható. Az EU tagállamokra és az OECD országaira számított makrogazdasági szintű adóelvonás – a GDP arányában kifejezve – az utóbbi négy évben kissé emelkedett, így az EU tagállamok átlagos adóterhelése a GDP-hez mérten az utóbbi évekre elérte a 41,4 s zázalékot. Magyarország azonban azon országok közé tartozik, amelyben az 1996-1999-es időszakban csökkenő a tendencia, minek következtében a GDP-hez viszonyított elvonás 40 százalék alá került. Az adó-és járulékbevételek GDP-hez viszonyított arányai: Jöv.ad TB-jár Fogl.ad Vagyon Termua Egyéb a Össz. Svédország 21,7 13,2 3,9 1,9 11,2 0,0 51,9 Dánia 29,6 2,1 0,3 1,8 16,3 0,0 50,1 Luxemburg 15,2 10,9 - 4,0 11,6 0,1 41,8 Belgium 17,6 14,5 - 1,5 11,6 - 45,2 Franciaország 11,0 16,6 0,9 3,2 12,3 1,8 45,8 Olaszország 14,7 12,3 0,0 2,0 11,9

2,2 43,1 Ausztria 12,6 15,1 2,7 0,6 12,4 0,4 43,8 Finnország 19,0 11,8 - 1,1 14,3 0,0 46,2 Hollandia 10,6 16,8 - 2,2 11,8 0,2 41,6 Németország 11,2 14,8 - 0,9 10,6 0,0 37,5 Portugália 9,9 8,7 - 1,1 14,2 0,2 34,1 Görögország 9,8 11,5 0,2 1,9 13,6 0,0 37,0 Spanyolország 9,9 12,2 - 2,2 10,5 0,2 35,0 Írország 13,6 4,2 0,1 1,8 12,4 - 32,1 EU államok 14,7 11,4 0,6 2,0 12,4 0,3 41,4 Csatlakozni kívánó országok: Lengyelország 10,7 9,9 0,2 1,1 13,2 0,0 35,1 Magyarország 9,1 13,2 0,1 0,6 15,8 0,3 39,1 Csehország 9,0 17,6 0,0 0,6 13,1 0,0 40,3 8 A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy az egyes adónemek GDP-hez viszonyított arányainak európai uniós nagyságbeli sorrendje eltér a magyarországi adatoktól. Az európai uniós adatok szerint első helyen a jövedelem és nyereségadók, második helyen a termékek és szolgáltatások utáni adók és harmadik

helyen a társadalombiztosítási járulékok állnak. (magyarországi sorrend: termékek és szolgáltatások utáni adók, társadalombiztosítási járulékok, majd a jövedelem és nyereségadók.) A bérköltség-arányos társadalombiztosítási terhek tekintetében is magas a magyarországi elvonás mértéke. A bérköltség-arányos társadalombiztosítási terhek összehasonlítása azonban csak bizonyos korlátok figyelembevételével lehetséges a következő okok miatt. Több országban ( így Nagy-Britanniában, Írországban, Finnországban ) progresszív, máshol ( Olaszországban, Ausztriában ) pedig gazdasági szektoronként eltérő mértékű járulékkulcsok vannak érvényben, és az átlagos járulékszintre vonatkozó adatok többnyire nem hozzáférhetőek. A különböző országokban a járulékok esetenként eltérő kiterjedésű, illetve eltérő színvonalú ellátást nyújtó társadalombiztosítási ellátórendszereket finanszíroznak. A legtöbb

államban a központi költségvetés helytáll az egyes társadalombiztosítási ellátórendszerekben jelentkező hiányért. Az állami támogatás mértéke számottevő eltéréseket mutat. Így például Ausztriában a nyugdíjkiadások 18 százalékát a s zövetségi állam fedezi, Finnországban ez az érték 45 százalék az alapnyugdíj és 24 százalék az egészségügyi ellátások tekintetében. Dániában pedig a társadalombiztosítás ellátásainak többsége központi adóbevételekből finanszírozott. Összegzésképpen megállapítható, hogy a nemzeti össztermékhez viszonyított elvonási arányt tekintve a magyar adóterhelés – az EU, illetőleg az OECD országaihoz mérten alacsony közvetlen és magas közvetett adóteher mellett – folyamatosan csökkenő irányt mutat. Az a tény, hogy Magyarország az országok sorában a középmezőnyben foglal helyet, egyfelől azt jelzi, hogy az elvonási arány összhangban van a gazdaság

fejlettségével, feladataival és céljaival. Másfelől pedig tükrözi az utóbbi évek adópolitikai intézkedéseinek hatását (például: családi kedvezmény, kis-és középvállalkozások kedvezményezése). A bevételek kormányzati elhatározásokat, programokból következő kiadásokat alapoznak meg, a feladatok megoldásához forrásokra van szükség, tehát a további mérséklésnek az ésszerűség, a kiadási igények szabnak korlátot. 9 Városok (önkormányzatok) bevételei A központi költségvetésből a helyi önkormányzatokat megillető normatív állami hozzájárulás, átengedett személyi jövedelemadó, a helyi önkormányzatok működésével kapcsolatos egyéb központi költségvetési kapcsolatból származó, a költségvetési törvényben meghatározott támogatás, illetve előirányzat összegét meghatározott tartozásokkal csökkentett összegben 13 részletben, az adott hónapban esedékes jogcímek figyelembevételével a Kincstár

folyósítja. Átengedett megosztott bevételek Az átengedett központi adók a következők:  A helyi önkormányzatokat globálisan a költségvetési évet megelőző második évben az állandó lakosok által bevallott – s az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) által településenként kimutatott – személyi jövedelemadó 40%-a illeti meg. a) Közvetlen részesedésű átengedett személyi jövedelemadó valamennyi települési önkormányzatot megilleti a közigazgatási területére kimutatott személyi jövedelemadó 5 százaléka, ez képezi a s zemélyi jövedelemadó közvetlenül (a befolyt adójövedelem keletkezési helyszínére) visszaáramló részét. b) Normatív részesedésű átengedett személyi jövedelemadó: a helyi önkormányzatokat együttesen a személyi jövedelemadó 27,77%-a illeti meg. c) Pozitív diszkrimináció alapján elosztott, normatív részesedésű átengedett személyi jövedelemadó: a 40 százaléknyi

SZJA globális főösszegből – a közvetlen részesedésű átengedett személyi jövedelemadó és a normatív részesedésű átengedett személyi jövedelemadó után – fennmaradó 7,23% elosztása a települési önkormányzatok bevételeiben meglévő aránytalanság mérséklését, a területi egyenlőtlenségek kiküszöbölését, a közvetlen területi nivellációt szolgálja.  A gépjárműadó alapadó-részének 50 %-a, (2003. január 01-től önkormányzati bevétel)  Az illetékek 50 %-a (az államigazgatási eljárási illetékek 90 %-a),  A termőföld bérbeadásából származó jövedelem utáni – az önkormányzati adóhatóság által beszedett – személyi jövedelemadó 100 %-a. 10 Magyarországon a települési önkormányzatok a helyi adókról szóló 1990. é vi C törvény felhatalmazása alapján helyi rendeletet alkothatnak. Az önkormányzatokat nagyfokú szabadság illeti meg, hiszen maguk döntik el, hogy vezetnek-e be helyi adót

vagy sem. A helyi adók nem egyszerűen önkormányzati bevételek, hanem a település polgárainak és vállalkozásainak a h ozzájárulása azokhoz a t elepülésfejlesztési, üzemeltetési feladatokhoz, amelyeket az adott település önkormányzata célul tűzött ki, és a lakosság jobb ellátását, komfortfokozatának javítását szolgálják, egyben a közteherviselés olyan eszközei, amelyeknek személyi és tárgyi feltételei közvetlenül láthatók, érzékelhetők. A legjellemzőbb helyi adónemek:  Vagyoni típusú adók: építményadó és telekadó (az építményadó esetében az adómérték nem lehet több a hasznos alapterület után, mint 900Ft/m2 , vagy a korrigált forgalmi érték 3%-a. A telekadó adó mértékének felső határa 200Ft/m2 vagy a korrigált érték 3%-a).  Kommunális jellegű adók: magánszemélyek kommunális adója és a vállalkozók kommunális adója. (a magánszemélyek kommunális adó felső határa adótárgyanként

– vagyoni jogonként – évi 12000 Ft. A vállalkozók kommunális adó mértékének felső határa személyenként évi 2000 Ft).  Idegenforgalmi adó: kivethető: - tartózkodás után, - üdülőépület után (az adó mértéke személyenként és naponként legfeljebb napi 300 Ft/fő, vagy évi 900 Ft/m2 vagy a szállásdíj 4 %-a).  Helyi iparűzési adó: kivethető: - állandó jelleggel, - ideiglenes jelleggel. (maximális mértéke az adóalap 2%-a).  Adótípusú bevételek még: - gépjárműadó (2003. január 01-től 100% az önkormányzatot illeti meg). – illetékek Magyarországon a helyi iparűzési adó maximális mértéke az adóalap 2%-a. Ezzel szemben Luxemburgban a maximum 7,5 százalék, a vagyonadó 0,5 százalék. Németországban a helyi iparűzési adó, amely a helyi önkormányzat adóbevételét jelenti, és amely önkormányzattól függően 13 százaléktól 20,5 százalékig terjedő effektív adóterhet jelent, az ingatlanadó 0,5

százaléktól 1,5 százalékig terjed. 11 Olaszország: A belföldi és külföldi illetőségű adóalanyok helyi adót kötelesek fizetni az Olaszországban végzett tevékenységből származó jövedelmük után. A termelő cégek 4,25 százalék, a kereskedő cégek pedig 8,5 százalék helyi adót kötelesek fizetni. A bankokra és biztosító társaságokra szintén eltérő adókulcsok vonatkoznak, valamint a kalkuláció is különböző az említett társaságoknál, illetve nonprofit szervezeteknél és közintézményeknél. 2000-től minden helyi önkormányzat jogosult arra, hogy az előírtnál 1 százalékkal magasabban állapítsa meg az általa alkalmazandó helyi adókulcsokat. Ezzel szemben Magyarországon nem lehet túllépni a törvényben előírt felső határt. Az EU egyes tagállamaiban működő úgynevezett egységes ingatlan (építmény/telek) adó önkormányzati adóként funkciónál. Az adóbevételek a több szintű önkormányzatok között –

pl.: Franciaország a települési, a megyei és a tartományi – kerülnek megosztásra, noha az adóztatási feladatokat a települési adóhatóság – Franciaországban az állami adóhatóság – végzi. Az építményadó és a telekadó tekintetében az adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész, illetve telek tulajdonosa. A kommunális adó alanyai rajtuk kívül az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás-bérleti jogával rendelkezők, Az iparűzési adó alanyai pedig az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenységet folytató személyek. A helyi adó alanyai már most is lehetnek uniós állampolgárok, ugyanis a magyar jogszabályok lehetővé teszik a magyarországi ingatlanvásárlást, illetve vállalkozás alapítását. Az

önkormányzatoknál feszültséget eredményezett az, hogy a külföldiek tulajdonában lévő ingatlanok is adókötelesek, de a helyben lakóhellyel rendelkezőket adómentességben részesítették. A képviselő-testületek ezt a döntést azzal indokolják, hogy a külföldi állampolgárok után nem kapnak az éves költségvetésben állami normatívát és a kiesést pótolják a helyi adóval. Ez azonban diszkriminatívnak minősül Megoldást jelentene erre a problémára, ha az EU állampolgárait állandó lakosnak tekintenék, így lehetővé válna a normatív támogatás igénylése az európai állampolgárok után is. A helyi adók közül rövidtávon az iparűzési adó újraszabályozását tervezi a Kormány azzal, hogy minden önkormányzatnak kötelezővé válna ilyen adó kivetése. 12 Bevételek régiók szerint Magyarországon jelenleg a megyéket tekinthetjük régióknak. (jelenleg tart a régiók végleges kialakítása). A megyei önkormányzatokat

együttesen a személyi jövedelemadó 27,77%-a illeti meg. Az Európai Unióban a középszintű közigazgatás jogi helyzete, feladata alapvetően attól függ, hogy az adott állam milyen államtípusba sorolható. A regionizált tagállamokban a középszintű egységek, régiók széleskörű autonómiával rendelkeznek, saját bevételeik, törvényhozói jogkörük van. Regionizált államtípusú Belgium, Olaszország és Spanyolország Belgiumban 3 régió különül el, Flandria, Vallonia és Brüsszel, melyeket teljes jogi, politikai és közigazgatási autonómiával rendelkeznek. Spanyolországban 17 régiós közigazgatás működik, melyeket Autonóm Közösségeknek neveznek, politikai autonómiát élveznek, végrehajtó szervekkel és bíróságokkal is rendelkeznek. Olaszországban 20 r égió létezik, amelyek a belga és a spanyol régióktól jóval kisebb hatáskörrel rendelkeznek, az általuk alkotott törvények életbelépéséhez az olasz kormány

ellenjegyzése szükséges. Az unitárius tagállamok esetén a közigazgatás középszintje gyenge, minimális hatáskörrel rendelkezik, működése csak törvények által szabályozott, nem rendelkezik saját bevétellel sem, erős központi irányítás alatt áll. Az unitárius tagállamokban (Dánia, Hollandia, Svédország) a középszint gyengeségével szemben erős, széles jogkörrel rendelkező települési önkormányzatokat alakítottak ki. Az intézmények fenntartására, de még inkább a közös politikák finanszírozására az Európai Unió saját költségvetéssel rendelkezik. Forrásait eleinte a tagországok befizetései adták. A fordulat 1970-ben történt, a bevételek megszabott és kiszámítható tételekből állt össze, amit a tagállamok átengedtek a közösségi célokra. A költségvetés saját forrása:  A közös vámhatáron beszedett vámtételek  Az úgynevezett mezőgazdasági lefölözések, tehát a mezőgazdasági

termékekre, élelmiszerekre kivetett, rugalmasan változtatott magas védővámtételek.  Minden tagországban bevezetett hozzáadottérték-adó (TVA/VAT – a magyar nevén ÁFA) származó adóbevétel meghatározott része, eleinte 1%-a, később 1,4%-a.  Negyedik forrás a bruttó nemzeti jövedelemmel (GNI) arányos befizetéseket, felső határát 1,27%-ában szabták meg. 13 2002-ben az EU mintegy 90 milliárd eurós költségvetésének származása százalékos megoszlásban a következő volt: Németország 21,9%, Franciaország 16,78%, Nagy-Britannia 16,57%, Olaszország 12,64%, Spanyolország 7,22%, Hollandia 6,16%, Belgium 4,99%, Svédország 2,6%, Ausztria 2,34%, Dánia 2,12%, Görögország 1,6%, Portugália 1,54%, Finnország 1,48%, Írország 1,48%, Luxemburg 0,63%. A bevételnövekményt – a pénzügyi transzferek kiegyensúlyozása érdekében az elmaradottabb régiók fejlesztésére, az úgynevezett strukturális kiadásokra fordítják. Az uniós

statisztikai hivatal (Eurostat) 1988-ban területi statisztikai egységrendszert dolgozott ki, hogy egységes szempontok alapján legyen felmérhető a jogosultság. Ennek alapján 250 régióra osztották az EU mai területét, a határok nem mindig esnek a közigazgatási egységekkel, de sokszor történelmileg kialakult régiók tartoznak hozzájuk. Ezek közül mintegy 50 olyan, ahol az egy főre eső GDP az EU átlag 75%-a alatt marad. Az EU lakosságának 22%-a él itt Ilyen támogatásra jogosult régiók például az összes volt keletnémet tartomány, a görög régiók legtöbbje, a spanyol Galícia, vagy a svéd és finn északi országrészek is. Európai Unió által létrehozott alapok a régiók segítésére:  Európai Regionális Fejlesztési Alap (regionális egyenlőtlenségek mérséklése)  Európai Szociális Alap (a munkanélküliség csökkentése, megelőzése)  Európai Mezőgazdasági Orientációs Alap és Garancia Alap (Garancia Alap –

vidékfejlesztés)  Halászati Pénzügyi Alap. A regionális támogatások nyújtására vonatkozó közösségi szabályok is kihatnak a helyi önkormányzatokra. A vállalkozásoknak biztosított regionális támogatások az elmaradott régiók fejlesztése érdekében nyújthatók. A regionális támogatások körében támogathatók még a közösségi szinte ugyan fejlett, de az adott tagállamon belül elmaradottnak minősülő régiók. A vállalkozások azonban itt jóval alacsonyabb mértékű kedvezményeket kaphatnak. 14 Adóamnesztia a nemzetközi adóztatási gyakorlatban Magyarországon az adóamnesztia sohasem volt az érdeklődés középpontjában, az adózással kapcsolatos magyar szakirodalom eddig keveset foglalkozott vele. Meghökkentően sok ország kormánya döntött adóamnesztia meghirdetéséről. Az adóamnesztia elsődleges célja az államok rövid távú adóbevételeinek növelése, de egyúttal lehetőséget nyújt az adófizetést valamilyen

okból kikerülőknek, hogy bírság és pótlékfizetés nélkül visszakerülhessenek a „becsületes adófizetők” körébe. Az adóamnesztia bizonyos helyzetekben a fiskális politika része lehet, a lehetőséggel nagyon sok állam élt eddig is, és több országban jelenleg ugyancsak hatályban van ilyen program. Az adóamnesztiának alapvetően három formája van:  Van ország (például Hollandia, az USA sok állama), ahol – a magyar tb-járulékhoz hasonlóan – a fennálló tartozás rendezését támogatják meg kamat, bírság, esetenként a tőketartozás egy részének elengedésével.  Léteznek amnesztia megoldások abban a t ekintetben is, hogy kedvezményes kamatadót alkalmaznak a korábban külföldre menekített pénzeszközök hazahozatalánál (Franciaország, Olaszország, Kazahsztán).  Harmadikként említhetjük a klasszikus értelemben vett amnesztiát, ahol a be nem vallott és meg nem fizetett adó pótlólagos megfizetésére

kedvező adózási kondíciókkal ösztönöznek (Olaszország, Törökország). Olaszország: 2003. február 18-án az Olasz Köztársaság kormánya jóváhagyott egy széles körű általános „adóamnesztia” programot. A program lehetővé tette a 2002 előtti – még el nem évült – időszakra eső jövedelmüket eltitkoló adózóknak, csökkentett adóteher egyidejű megfizetése mellett a pótlólagos bevallást. A 2002 év előtt be nem vallott adók rendezését három módón teszi lehetővé:  Adóhatósággal történő egyezséggel,  Egyesített adóbevallással,  Adóvéglegesítéssel. 15 Az amnesztia gyakorlatilag 2003. június 20-án lezárult, és a 2003 júliusi értékelés szerint az olasz adóhatóság az adóamnesztia kapcsán 8,5 milliárd eurónyi többletadót realizált. Ez az olasz GDP 0,6 százalékának felel meg. Köszönhetően ennek is, Olaszország várhatóan teljesíteni tudja azt az euró övezeti elvárást, hogy a

költségvetési hiány nem lehet több mint a GDP 3 százaléka. Törökország: Hasonlóan az olaszországihoz, Törökország 2003. m árcius hónapban széles körű adóamnesztiát hirdetett meg, mely az 1998-2001 közötti időszakra tette lehetővé a be nem vallott adók utólagos bevallását és befizetését. A jóváhagyott amnesztiatörvény (4811sz törvény) alapvetően két módon teszi lehetővé a be nem vallott adóköteles jövedelmek „kifehérítését”:  Az adóalap utólagos korrekciójával,  Becsült adóalap utáni egyszeri 30 százalékos adó megfizetésével. Az adóamnesztia eredményeként ténylegesen beszedett adó Törökországban a sajtójelentések szerint elmaradt az előzetes becslésektől. 2003 május 30-ig az időarányosan várt 1400 billió helyett 908 billió török líra (605 millió USD) folyt be a török állami adóhatósághoz. Adóamnesztiák a korábbi években a világban: Ország év jellemzői adóbevétel (m.USD)

Argentína 1987 Be nem vallott jövedelem gyakorlatilag semmi Argentína 1995 Általános adóamnesztia Ausztria 1993 Külföldre menekített jöv.repatriálása Franciaország 1982 Általános 22 India 1997 Általános 2500 Kolumbia 1987 Be nem vallott követelések Olaszország 1984 Kisvállalkozók Új-Zéland 1988 Általános 3900 gyakorlatilag semmi 100 5000 18 Argentínában a sikertelenség egyik oka valószínűleg a feketegazdaság magas aránya volt, amelyen alapvetően az amnesztia sem változtatott. Ugyanakkor Indiában az 1997-es amnesztia mind adótechnikailag, mind pénzügyileg sikeres volt. 16 A program 214 na pja alatt az indiai központi kormány több mint 350000, a ddig adózóként nem regisztrált magánszemélytől 100 milliárd rúpia (2,5 milliárd USD) – az összes beszedett jövedelemadó 50 százaléka – pótlólagos adóbevételt realizált. Az adóamnesztia előnyei és hátrányai Előnyei: A kormányok az

adóamnesztiát általában a rövid távú adóbevételek növelése érdekében határozzák el, némelyik országban valóban jelentős – akár a b ruttó nemzeti össztermék 0,6 százalékáig terjedő egyszeri adóbevételt értek el. A másik nyilvánvaló előny, hogy szerencsés esetben jelentősen csökkenhet az adóhátralék, illetve az önkéntes nyilatkozattétel okán jelentősen csökkenhet az adóhatóságok munkaterhelése. Szakértők véleménye szerint az amnesztia hosszabb távon is növelheti a k öltségvetésbe befolyó bevételeket, azzal, hogy olyan adóalanyokat is bevon a körbe, akik korábban nem fizettek adót – akár gondatlanságból, akár tudatosan. Azzal érvelnek, hogy jó-néhányan az adófizetést elkerülők közül hajlandóságot mutatnak a legális gazdaságba történő visszatérésre, és az adóamnesztia lehetőséget teremt a visszatérésre. Hátrányok: Az amnesztiát ellenzők rámutatnak, hogy a programok következtében

megnyíló pótlólagos források viszonylag csekélyek. Ennél sokkal fontosabbak a morális megfontolások: elsősorban is, a becsületes adófizetők úgy tekintenek az amnesztiára, mint egy számukra igazságtalan kedvezményre, amely az adójukat korábban nem fizetőket igazságtalanul „megjutalmazza”. Ez utóbbi hosszabb távon negatív hatással lehet az önkéntes jogkövetés szintjére: sokan, akik eddig adójukat a következményektől való félelem miatt fizették, rádöbbenhetnek, hogy az adófizetés megkerülése akár kifizetődő is lehet. 17 Várható törvénymódosítások a gépjárműadóról, a helyi adóról A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII Törvény módosítását a belföldön bejegyzett gépjárművek esetében az adóalanyok adminisztrációs terheinek jelentős csökkentése és az adóbevételek reálértékének megőrzése, míg a külföldön nyilvántartott gépjárművek esetében az uniós csatlakozással átalakuló

vámhatósági eljárás tette szükségessé. A javaslat a gépjárműadó-alap változatlansága mellett a közúti közlekedési nyilvántartásra hivatkozik az adóalap meghatározása kapcsán. A javaslat szerint a belföldi gépjárművek utáni adómérték 1200Ft/100 kg-ra módosul. A Magyar Köztársaság 2004 m ájus 1-jei EU-hoz történő csatlakozásával Szlovénia, Ausztria, Szlovákia és hazánk között a határ úgynevezett belső határ lesz, ezen a szakaszon a jövőben vámhatóságok nem működnek. A jövőben előfordulnak majd olyan fuvarozások, amikor az adóköteles külföldi tehergépjármű hazánk területén külső határ (ukrán, román, szerb, horvát) érintése nélkül – ottani vámhatósággal nem találkozva, azaz a k i-és beléptetés elmaradásával – közlekedik. A javaslat erre tekintettel tartalmazza a külföldi – az EU-n kívüli – tehergépjárművekre irányadó anyagi és eljárási szabályokat. A módosításnál

adóztatási alapelvként érvényesül az egyszerű szabályozásra való törekvés, a többletkiadások elkerülése és a mai bevételi szint megőrzése. A javaslat szerint – összhangban a tárgyi adókötelezettségre vonatkozó általános szabályozással – az adókötelezettség kizárólag az EU-n kívüli, külföldi rendszámtáblával ellátott tehergépjárművekre terjed ki, melynek kezdete a Magyar Köztársaság területére való belépéssel kezdődik, s addig tart, amíg a tehergépjármű a Magyar Köztársaság területét el nem hagyja. A javaslat a fizetendő adót tételesen a fuvarozás jellegéhez (loco/tranzit) kapcsolva és a gépjármű össztömege szerint differenciálva a jelenlegi átlagos adóteherszint alapulvételével szabályozza. A javaslat szerint loco fuvarozás esetén az oda- és a vissza útra a 12 tonna össz. tömeget meg nem haladó gépjárművek után 10000-10000 Ft, míg a 12 tonna össz. tömeget meghaladó gépjárművek után

30000-30000 Ft adót kell fizetni A tranzit fuvarozás esetén az oda- és a visszaútra a 12 tonna össztömeget meg nem haladó gépjárművek után 20000-20000 Ft, míg a 12 tonna össztömeget meghaladó gépjárművek után 60000-60000 Ft adót kell fizetni. A jelzett adótételek – a fuvarozás jellegétől függetlenül – az oda- és visszautat is magában foglaló legfeljebb 48-48 órai (fuvarozási) időtartamhoz kapcsolódnak. 18 Ebből következően, ha a Magyar Köztársaság területéhez kapcsolódó fuvarozás időtartama az oda-, illetve a visszaút tekintetében a 48 ór át meghaladja, akkor minden megkezdett 48 óra után az adótételt ismételten meg kell fizetni. Várható helyi adó változás A helyi adókról szóló törvény 2004. é vre tervezett módosítása – az önkormányzati gazdálkodás kiszámíthatóságára, stabilitására vonatkozó igényeket is szem előtt tartva – a helyi adók rendszerét alapvetően nem érintő korrekciókat

irányoz elő. Ennek fényében a Htvt tulajdonképpen két jelentősebb rendelkezéssel módosítja a törvényjavaslat Az egyik az új jogintézmény, az adófelfüggesztés intézményének bevezetése, mely szociális megfontolás alapján az idős vagy fogyatékkal élő emberek számára tenné lehetővé a lakásuk utáni építményadó megfizetésének elhalasztását, a másik a helyi iparűzési adó alapjának a mérséklése. Az építményadó működésével függ össze az adófelfüggesztés jogintézménye, mely valójában nem más, mint az adó megfizetésének alanyi jogú elhalasztása kamatfizetés mellett. A – Kanadában már bevett gyakorlattal rendelkező – koncepciónak az alapötlete azon megfontolásból született, hogy a társadalom elvárásait tükröző vagyonarányos közteherviselés nem minden esetben teljesül aggályok nélkül. A vagyon birtoklása ugyanis nem párosul minden esetben magas jövedelemmel, így a társadalom bizonyos csoportjai

esetében megoldhatatlannak tűnő kihívást jelenthet az építményadó megfizetése. Helyi iparűzési adó változás A helyi iparűzési adóra vonatkozó változások az adóteher – lehetőségek szerinti – csökkentése, az adóztatás egyszerűsítése és egyértelmesítése jegyében kerültek előkészítésre. Alacsonyabb adófizetési kötelezettséget eredményez az a m ódosítás, mely a befektetett pénzügyi eszközök utáni és egyéb kapott kamatok és kamat jellegű bevételek egy részét (50 százalékát) kiemeli az adóalapból (nettó árbevételből). A kamatfedezeti ügylet miatti korrekcióra a számviteli törvény – szintén 2004. január 1-jétől hatályba lépő – változása okán van szükség. 19 A javaslat több szempontból pontosítja, illetőleg kiegészíti az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység szabály együttesét is. Ennek keretében félreérthetetlenül meghatározza az építőipari tevékenység, természeti

erőforrás kutatása vagy feltárása adóköteles időszakát. Szintén az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységhez kapcsolódik azon tevékenységek adókötelezettség alá vonása, melyek esetén az adózónak Magyarországon nincs székhelye, telephelye, fióktelepe, de az ország területén vállalkozási tevékenységet (pl. szerelést, javítást) végez. Ez az adózói kör értelemszerűen az ad hoc jelleggel Magyarországon megjelenő külföldön rezidens adózókat öleli fel, s vonja adókötelezettség alá. Egyszerűbb adókötelezettség-teljesítéssel járhat a jelenleg is hatályos egyszerűsített adóalap-megállapítás lehetőségének kiterjesztése. 20 Forrásanyag: Adótörvények változásai 2003. /Saldo/ Az Európai Unió és az önkormányzatok /Saldo Rt./ Az Európai Unióról /Saldo Rt/ HVG különszám Pénzügyi- és adóirányítási szaklap /2002 és 2003 kiadások/ Az adózás gyakorlati kérdései 2002. /Saldo Rt/ Periodka

/Számvitel, Pénzügy, Adózás/ /Saldo Rt/ 21