Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Leveleki Ildikó - A forint árfolyamának alakulása a kilencvenes évektől napjainkig, ennek hatása a magyar gazdaságra

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Összehasonlító Gazdaságtan Házi dolgozat A forint árfolyamának alakulása a kilencvenes évektől napjainkig, ennek hatása a magyar gazdaságra, (exportra, importra) 2003/2004 tanév I. félév Készítette: Leveleki Ildikó Gazdálkodási Szak Levelező, II. évfolyam „C” csoport A forint árfolyamának alakulása a kilencvenes évektől napjainkig. 1992-93 folyamán viták alakultak ki arról, hogy szükség van-e jelentős mértékű leértékelésekre vagy sem. A piacgazdaságra való átmenet előkészítése során a közgazdászok egyetértettek abban, hogy elengedhetetlenül szükséges az import iránti túlzott belföldi keresletet megszüntetni ahhoz, hogy a makrogazdasági egyensúly kialakulhasson. Számos tapasztalat szerint a fizetési mérleg importliberalizáció miatti megállíthatatlan romlását csak az árfolyam reálértelemben jelentős leértékelésével lehet elkerülni. Bár

a forintot többször leértékelték, reálértelemben mégis felértékelődött (2. ábra) A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, mely a kormányon belül a kereskedelempolitikáért volt felelős, hangsúlyozta, hogy felértékelés helyett leértékelésre lett volna szükség. Ugyanis a leértékelés nyereségesebbé teszi az exportot és az importhelyettesítést is, a behozatalt pedig megdrágítja, ezáltal javítja a kereskedelmi mérleg egyenlegét és növeli az exportteljesítményt. Ezzel szemben az MNB képviselői a következőkkel érveltek: - 1. Nincs szükség nagyobb leértékelésekre, mivel Magyarország külkereskedelmi teljesítménye a várakozásoknál sokkal kedvezőbb: a fejlett országokba irányuló export 1989-ben 9,1%-kal, 90-ben 12%-kal, 91-ben 21,7%-kal nőtt. - 2. A forint reálfelértékelődése fékezi az inflációt és az ország összes politikai irányzata egyetért abban, hogy az infláció ütemének csökkenése az egyik

legfőbb gazdaságpolitikai célkitűzés. - 3. A forint feketepiaci árfolyama nem sokkal magasabb a hivatalos árfolyamnál sem belföldön, sem külföldön. - 4. A jelentős külföldi tőkebeáramlás azt mutatja, hogy a befektetők azt az árfolyamot, melyen a behozott tõkéjüket, illetve a kivitt nyereségüket átváltják, megfelelőnek tartják. 2 Az MNB érveire a következő ellenérvek születtek, melyek nem tartják megalapozottnak az MNB kijelentéseit: · A kereskedelmi mérleg javulása keveset mond arról, hogy helyes-e az árfolyam, ha a behozatal a termelés visszaesése miatt csökken és a kivitel akkor is nő, ha veszteséges. 1992 végére, 1993 elejére kiderült, hogy a fejlett országokba irányuló export növekedése csak átmeneti jelenség volt, kimerültek azok a tartalékok, melyek a látványos exportnövekedést alátámasztották. · A leértékelés növeli az exportáló és importot helyettesítő vállalat nyereségét, egyúttal

segíti a vállalatok túlélését. Ezáltal csökken, vagy legalábbis lassabban növekszik a munkanélküliség, több idő és lehetőség van az új helyzethez való alkalmazkodásra. · A valuták feketepiaci árfolyama sem mond sokat, mivel a forint de facto konvertibilis (szükséges az előírt engedélyek megszerzése, de ezt minden kötöttség nélkül megadják, viszont az állam nem deklarálja a nemzeti valuta átválthatóságát) a kereskedelmi forgalomban. Még a nyolcvanas években a feketeárfolyam 10-30%-kal volt magasabb a hivatalosnál, 1990-től ez a különbség csökkenni kezdett. · Az a tény, hogy a k özép- és kelet-európai országok közül Magyarországra jött a legtöbb külföldi tőke, még nem jelenti azt, hogy a valutaárfolyam színvonala helyes. Amit közvetlen külföldi tőkebefektetés címén tartottak nyilván, nagy része valójában a kereskedelmi bankoknál elhelyezett rövid lejáratú betét volt. Becslések szerint ezeknek csak kis

részét fordították a b erendezések modernizálására, technikai fejlesztésre. A külföldi befektetőket valószínűleg a viszonylag magas kamatlábak vonzották. Tehát a tőkebeáramlás nagy része a pénztömeg bővítése révén hozzájárult a forint reálfelértékelődéséhez. Mivel az MNB devizatartalékai nőttek, úgy vélték, hogy minden rendben van a forint árfolyamával. A tartalékok növekedése 1992-ben azonban csökkenni kezdett A tőkemérleg többletének jelentős része könnyen elillanó rövidlejáratú betétből állt, amely a gazdaságpolitika változásaitól függően épp oly gyorsan eltűnhet, mint amilyen gyorsan keletkezett. A külföldi befektetők célja általában az, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb kamatbevételre tegyenek szert. Rövidtávon ugyan a tőkebeáramlás enyhítheti az adósságterheket, hosszabb távon viszont azt az áruforgalom, a szolgáltatások és a turizmus többlete fedezheti csupán.

Oblath Gábor arra a veszélyre is figyelmeztet, hogy a kereskedelmi mérlegnek a tőkebeáramlás és a recesszió okozta többlete miatt egy "árfolyam léggömb" alakulhat ki. A mesterségesen felfújt (túlértékeltté váló) árfolyamok "szétpukkanhatnak", mely a forint 3 külső értékének zuhanását jelentheti, súlyos inflációs következményekkel járhat. Maga a reálfelértékelődés pedig csökkenti a termelők versenyképességét, ami visszavetheti a külföldi tőkebeáramlást is. Hárshegyi Frigyes 1993. májusában azt nyilatkozta, hogy a jegybanknak nem az a fő feladata, hogy leértékeljen a szükséges mértékig, ez csak közvetett feladat. A lényeges az, hogy "a kibocsátott pénz értékét megőrizze" az MNB." Az árfolyam és kamatpolitikában nem lehet két utat követni." Ugyanis, ha a kormány gazdaságpolitikájának az a célja, hogy a kamatokat csökkentse - mely viszonylag alacsony inflációs

rátát feltételez-, akkor ez nem fér össze az inflációt gerjesztő leértékeléssel "egyik-másik export veszteségessége miatt". Egyes szakértők azonban már 1993 elején megkondították a vészharangot. Az export növekedési üteme jelentősen csökkenni kezdett, a kivitel kifulladni látszott, a versenyképesség javítására tenni kellett valamit .Az 1995 márciusi Bokros-csomag egyik fő komponenseként bevezetett, előre bejelentett, csökkenő ütemű, úgynevezett csúszó leértékelés hazai történetében nem volt példa arra, hogy a l eértékelési pályát egész évre előre meghirdették volna azonban a befektetők bizalmának erősítésére erre is sor került. Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke és Járai Zsigmond pénzügyminiszter bejelentette: július 1-jétől a januártól hatályos 0,6 százalékpont helyett havonta már csak 0,5 százalékponttal, a negyedik negyedévben havi 0,4-del értékelik le a forintot a 70:30

százalékos arányban eurót és dollárt tartalmazó hivatalos valutakosárhoz képest (így az év végén a j anuár elejeinél csak 6,5 százalékkal kell többet fizetni a devizákért, enélkül az 7,4 százalék lett volna). Optimális esetben az eszkalálódó koszovói háború árnyékában stabilitást sugárzó bejelentés segíthet lejjebb tornázni az inflációt, s ha a kamatokat is, az lendületet adhat a gazdasági növekedésnek. Az ez évre szóló költségvetési tervek még átlag 11 százalékos árnövekedéssel számoltak, miközben az infláció a márciussal végződő egy évben 9,3 százalék volt. Ám az infláció további csökkenését megtámogató lökésre szükség lehet, a tavalyi dezinfláció két legfőbb tényezője közül ugyanis a jövőben már egyikre sem lehet számítani. A tavaly csökkenő világpiaci olajárak máris nőnek, s erősen kétséges, hogy a hazai bel- és árvízkárok után az élelmiszerárak a mostani nyomott szinten

maradnak-e. Márciusban a fogyasztói ár4 indexben 27 százalékos súlyú élelmiszerárak csupán 2,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. A lassuló leértékelési ütem meghirdetésétől azt várták, ehhez igazodnak majd a termelői és így a fogyasztói árak is. A termelői árak növekedési üteme az 1998 januári 17,9 százalékról a m últ év végére igen alacsony szintre, decemberre évi 7,1 százalékra esett vissza, azaz alig 4-5 százalékos az eltérés a n emzetközi árak emelkedéséhez képest, miközben a leértékelés 1998-ban 10,4 százalékos volt. A forint az 1998 év egészében tehát erősebben értékelődött le, mint amit a termelői árak emelkedése indokolt volna, azaz az árfolyam-politika javította a magyar termékek külpiaci eladhatóságát. A tendencia legalábbis a legutolsó ismert adatok szerint - ez év februárig folytatódott, amikor is a termelői árak emelkedésének az üteme évi 4,3 százalékra

csökkent. Ennek fényében a 6,5 százalékos éves leértékelési ütem még mindig kedvez az exportőröknek, rosszabbodó exportárak mellett is van benne tartalék. Ennek ellenére a lépés nagy önbizalomról tanúskodik. Tény, hogy a forint csökkenő mértékű leértékelését a magyarországi infláció, illetve fő kereskedelmi partnereink pénzromlása közötti évi 9-10-ről 6-7 százalékra mérséklődő ütemkülönbsége önmagában is indokolja. Ám sajtótájékoztatójukon Járai és Surányi azt is hangsúlyozták: az infláció további csökkentése érdekében jelölték ki a megszokottnál hosszabb távra előre az árfolyampályát. Azt remélték ugyanis, hogy így az infláció alacsonyabb lesz, a vállalkozók pedig e kisebb ütemhez igazítva alakítják költségeiket, köztük munkavállalóik béremelését (így ugyanis kisebb nominálbér-emelkedés mellett is növekedhetnek a reálbérek). Az utóbbi összefüggésre nem véletlenül

emlékeztetett nap mint nap a jegybank elnöke. A belföldi keresletnövekedés ugyanis - akár a nominálbérek gyors növekedése, akár a büdzsé túlköltekezése miatt - vagy az importot lódítaná meg, vagy újra nekilendülne az infláció. Márpedig a többletimport nagy valószínűséggel felborítaná a fizetési mérleget, s végül fel kellene adni a meghirdetett árfolyam-politikát, amitől megrendülne a hazai gazdaságpolitika hitele. Ily módon nem kizárt, hogy a pénzügyesek a leértékelési ütem csökkentésének a bejelentésével a költekezésre hajlamos kormányt akarták önfegyelemre szorítani. Elvégre a költségvetés rendbetétele nem lehetett a fő szempont. Ha ugyanis teljesül a szándék, s a most tervezett lépések nyomán valóban nagyobb biztonsággal csökken az 5 infláció, az minden más kedvező hatása mellett mérsékelné a - már eddig is elmaradó fogyasztáshoz kapcsolódó adóbevételeket. A kamatcsökkentésen - ha

tartós is maradna - az állam 1999-ben már nemigen tud annyit megspórolni, hogy ellensúlyozza a túltervezett egyéb állami bevételek kiesését. A jó esetben bekövetkező tartós kamatcsökkenés - amihez költségvetési fegyelem kell hosszabb távon persze a költségvetésnek és az infláció mérséklődésének egyaránt használ, hiszen csökkenti a mostani magas reálkamatok inflációgerjesztő hatását is. Rövidebb távon ennél fontosabb, hogy a kamatok csökkenése lökést adhat a szemlátomást lanyhuló konjunktúrának. Az ipari termelés volumenének növekedése az első két hónapban tovább lassult, a decemberi évi 10,6 s zázalékról 6,1-re. A feldolgozó iparban a februárban beérkező exportmegrendelések volumenben 30 százalékkal meghaladták ugyan az egy évvel korábbit, de a hó végi rendelésállomány ezzel is 25 százalékkal maradt el az 1998-as év február végitől, s a valamelyest csökkenő belföldi megrendelésekkel a február

végi teljes rendelésállomány csupán 78 százaléka volt az egy évvel korábbinak. Sok minden indokolhatja tehát az árfolyam -politikai lépéseket, de így is tény, hogy a pénzügyi vezetés tőle - s különösen a rendszerint óvatos jegybanktól - szokatlan sietséggel határozta meg az év egészére az árfolyampályát. A döntéskor - még ha a n yilvánosságra hozott adatoknál több előzetes információja is volt - az első negyedévi makrogazdasági folyamatokról még nemigen lehetett teljes képe. Mégis úgy döntött, hogy - legalábbis a külső egyensúly terén - minden az idei hivatalos gazdasági program szerint alakul, és ez, az infláció lassulása mellett, kellően megalapozza a hosszú távú döntést. A dollárban mért export éves növekedési üteme az 1998-as 20,4 százalékról 4,4 százalékra, az importé a tavalyi 21,1 százalékról 6,1-re esett vissza. A romló exportkilátások fényében azonban nem rossz teljesítmény, hogy a

legnagyobb, az exportnak már 55 százalékát adó gépek-berendezések árucsoport exportja 16 százalék feletti éves ütemben nőtt (minden másé lényegében visszaesett). A kivitelnél gyorsabban növekvő import gyakorlatilag ugyancsak a fenti árucsoport (vagyis döntően beruházási, nem pedig folyó fogyasztási kereslet) erős, közel 21 százalékos növekedésének tudható be (a piac keményedését ugyanakkor egyértelműen jelzi, hogy a forintban számolt ipari exportárak tavaly október óta hónapról hónapra csökkennek). A fizetési mérleg első kéthavi deficitje 239 millió 6 dollár, ami csupán 13 millióval több, mint 1998-ban és az MNB elemzése szerint a mérleg a szezonális hatásokat kiszűrve mérsékelt javulást mutat. Sávszélesítés és versenyképesség A vállalatoknak és a pénzintézeteknek egyaránt új árfolyamrendszerrel kellett megbarátkozniuk, ez ±15%-os határt szabott a forint számára a középárfolyamtól való

eltéréshez. Az árfolyam szabályozás célja, hogy kialakuljon egy igazi, stabil reálárfolyam Ezt várja az EU is tőlünk, hogy amikor áttérünk a későbbi rögzített árfolyamra, valós és a piaci viszonyoknak megfelelő valutaparitás jöjjön létre. A közép- és kelet-európai országok számára az Európai Unióhoz történő csatlakozás során három szakaszból álló menetrendet dolgoztak ki az EU országok pénzügyminiszterei. Az első szakasz az árfolyam-politika harmonizációját jelenti. A tagjelöltek csatlakoztak az európai árfolyamrendszerhez és megszűntették az azzal nem összeegyeztethető pénzügyi eszközöket, például a csúszó leértékelést vagy a lebegtetést. A második szakasz a csatlakozással kezdődött, a harmadik pedig az euró bevezetését jelentette. Magyarország számára is nagy jelentőségű, hogy az Európai Monetáris Unióba történő belépésig tartó átmeneti időszakban az árfolyam-politikának milyen

versenyképességi hatásai lehetnek. A forint árfolyamának ±15%-os sávra történő szélesítése egyértelműen kedvező gazdasági helyzetben történt. A sáv ugyan lehetett volna az el határozottnál valamivel kisebb is, de még mindig fenn áll a lehetőség, hogy ezen belül egy nem publikus, belső használatra szánt sáv is létezzen, amelyet időről-időre akár módosítani is lehet. A kedvező makro mutatók, a fejlődés magasan tartott növekedési üteme, a f izetési mérleg és az államháztartás mutatói erősebbnek bizonyultak annál az elképzelésnél, miszerint az ár folyam-politika lényegét jelentő eszközök (sávszélesítés, leértékelés) változtatásához az infláció 5% alá történő csökkenése szükséges. Az előbbi tényeket figyelembe véve az árfolyam-politika mostantól két, egymással ellentétes követelménynek is megfelelhet. Az egyik az infláció mérséklése, a másik a hazai termelők nemzetközi versenyképességének

olyan szintű fenntartása és esetleges javítása, amely során a folyó fizetési mérleg egyensúlyban marad. 7 Az intervenciós sáv szélesítése - ahogy az néhány napon belül meg is kezdődött - a forint sávon belüli felértékelődését eredményezi, és rövid távon is a forint árfolyamának az intervenciós sáv erősebb széléhez igazodását valószínűsíti. A forint vásárlóerő paritása és a hivatalos árfolyam között jelentős különbség volt, az árfolyam hosszabb ideje alulértékelt. A külföldi portfolió tőke beáramlása is mindenképpen ezt a folyamatot erősíti. Fontos kérdés, hogy mennyire fog a forint az euróhoz képest felértékelődni az intervenciós sávon belül, hosszabb időt tekintve pedig a csúszó leértékelés befejezésének időpontjához képest. Az árfolyam sávon belüli mozgása nominális felértékelődést jelent és a középárfolyam nominális szintjének fenntartása a jelenlegi magas inflációs ráta

esetén nyilvánvalóan reálfelértékelődést eredményez. E reál-felértékelődésnek (esetleges leértékelődésnek) figyelemreméltó jelentősége van a versenyképesség szempontjából. 1* Az árfolyam-politika alakításakor szempont, hogy az EU csatlakozással a magyar külkereskedelem háromnegyede kvázi belkereskedelemmé válik. A forint-felértékelődést értelemszerűen ellensúlyozza a termelékenység növekedése. A termelőszféra nemzetközi versenyképessége akkor fog javulni, ha a forint felértékelődési ütemét a termelékenység növekedése meghaladja. 1*: Forrás: Bank & Tőzsde IV. évfolyam 5 szám, 2001 május 8 A forint reál-felértékelődése rövid távon mindenképpen antiinflációs hatású. Hosszabb távon azonban a felértékelődés csökkenésével az infláció az eredeti trendet követheti. Ebből a szempontból azonban az intervenciós sáv kiszélesítése mindenképpen a Maastrichti inflációs kritérium

teljesülését jelenti. A nemzetközi versenyképességet leginkább a reál effektív árfolyammal mérhetjük, amely azt jelenti, hogy a forint és a partnerországok valuta árfolyamainak súlyozott átlagát korrigáljuk a külföldi partnerek inflációjával és a hazai fogyasztói árindexszel. A forint nominális és reál árfolyamváltozását a N emzetközi Valutaalap ajánlása alapján többféle mutatóval is mérik. Így: a relatív feldolgozóipari hozzáadott értékkel, a fogyasztói árindexszel, a feldolgozóipari nagykereskedelmi árindexszel, az export egység értékkel és valamely fajlagos munkaerőköltség-indexszel számított mutatókkal. A forint reál-effektív árfolyamindexe 2* Magyarország nyitottsága és elmúlt években kialakult külkereskedelmi tendenciái alapján mindenképpen szükséges a hazai gazdaság nemzetközi versenyképességének differenciált vizsgálata. Ehhez a fogyasztói árindexen, a termelő árindexen és az egységnyi

bérköltségen alapuló reál-árfolyam indexekkel történő számítások valamennyi előnyükkel 2*: Forrás: Bank & Tőzsde IV. évfolyam 5 szám, 2001 május 9 és korlátjukkal együtt alkalmasak. Mind a három árfolyammutató esetében feltételezhető, hogy a f orint reál-felértékelődése erősödik majd. A vállalakozásoknak a felértékelődés során a v ersenyképesség fenntartásához a f eltételeket a t ermelékenységük növelésével, a minőség és a piaci munka javításával kell megteremteniük. A forint árfolyamának szélesítése során az MNB lényegében a p iacra bízza forint árfolyamának alakulását. Tartalékpolitikája során ritkábban kell beavatkoznia, de akkor erőteljesebben. A kamatpolitika az eddigihez képest jobban elkülönülhet az árfolyampolitikától, a felértékelődés esetén alacsony kamatszint tartható, ha az infláció csökkentésével a reálkamat biztosítható. Jelentősen kitágul a devizapiac,

nyilvánvalóan növekednek a fedezeti üzletek, az opciós piac súlya megnövekszik. A csúszó leértékelés a létrejött 30%-os árfolyam sáv alapján lényegében jelentéktelenné válik, és így várható a közeli megszűntetése. A magyar vállalati szerkezet, a nagyvállalatok exportban betöltött jelentős részaránya külön figyelmet érdemel. A külföldi érdekeltségű és főleg exportra termelő vállalatok devizabevételének a sáv-szélesítés miatt bekövetkező értékcsökkenése mérsékelheti az újra-befektetési kedvet. Az áru- és szolgáltatás-export növekedési ütemének csökkenése a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleget is érzékenyen érintheti. Az exportra gyakorolt hatást természetesen a magyar kivitel sajátos vámszabad területi jellemzője mérsékli. A vámszabad területen működő cégek az összes magyar kivitel több mint kétötödét adják. A külföldi tulajdonú vállalkozások az árfolyam-kockázatokat

opciós ügyletekkel és a forint felértékelődését transzferáraik módosításával is tudják ellentételezni. A forint felértékelődése leginkább a hazai alapanyagból exportáló vállalatokat érinti kedvezőtlenül. Ezek többsége kis- és közepes vállalkozás. A felértékelődés az idegenforgalmat is hátrányosan befolyásolhatja. Valamivel drágább lesz a turisták számára Magyarország. Ezzel szemben némileg emelkedhet a hazai lakosság külföldre utazásának gyakorisága és a külföldön elköltött valuta mennyisége is. A sáv szélesítése a v állalati szféra számára az üzleti kockázatok növekedését jelenti, az előkalkulációkat mindenképpen megnehezíti. A cégek számára az árfolyam-kockázatok megnövekedésével az opciós üzletek bővítése is célszerűnek látszik. A versenyre a sáv szélesítés mindenképpen szelektív hatást fejt ki, amely cég nem képes gazdaságosan 10 exportálni, az gondokkal fog

küzdeni. Igaz az is, hogy mindezeket a hatásokat a gazdaságban érvényesülő egyéb fontos hatások felerősíthetik, vagy csökkenthetik. A sávszélesítés folyamán a sáv szélén maradni súlyos következményekkel - deflációs, vagy inflációs veszéllyel - is járhat, attól függően, hogy az árfolyam a sáv erős vagy gyenge oldalán állapodik meg. Ennek elkerülése az egész gazdaság érdeke Ehhez jelenleg jók a gazdasági paramétereink és magas szinten vannak az MNB tartalékai. Az árfolyam-politika sikerességéhez a forint konvertibilitásának külkereskedelmi megalapozottsága igazoltan megvan, a devizapiac jól működik, a hazai bankszektor fejlettsége megfelelő. Ismét lassul a magyar gazdaság Csak 2,7 százalékkal bővült a magyar gazdaság 2003-ban az első negyed évben, a beruházások pedig 1,2 százalékkal visszaestek. Az egy évvel ezelőtti romlást is alulmúló adatok arra utalnak, a tavalyi erőteljes kormányzati költekezés csak

átmenetileg pörgette fel a gazdaságot. Nincs szükség pótköltségvetésre - reagált azonnal a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által múlt pénteken publikált, a bruttó hazai termék (GDP) minden várakozást alulmúló hat év óta a l egalacsonyabb -, mindössze 2,7 százalékos első negyedévi gyarapodására László Csaba pénzügyminiszter. Optimizmusa azért merész, mert az idei büdzsét 4,4 százalékos gazdasági növekedés feltételezésével számolta ki a t árca. Ezzel szemben, a gödörből kitekintve, már legfeljebb 3,3 -3,5 százalékos gazdaságbővülést látnak maguk előtt a kutatók az idei év egészére, ám erre is csak akkor van remény, ha a tavalyi pályát sikerül megismételni. 2002-ben ugyanis az első negyedéves, akkor is mélypontnak számító 2,9 százalékról a negyedik negyedévre 3,7 százalékra gyorsult fel a növekedési ütem. Azóta viszont ismét „elveszett" egy százalék. Erre egyébként önmagában az IBM

Storage Products Ipari Vámszabad-területi Kft. január elején megtörtént székesfehérvári gyárbezárása is magyarázat lehet (HVG, 2002. november 9), s ez látványosan bizonyítja a magyar gazdaság sebezhetőségét és kiszolgáltatottságát a tőkeimportnak. Ami pedig az idei esetleges gyorsulás esélyeit illeti, májusra végképp megdőlt az a várakozás, hogy az Európai Unióban az év második felében elkezdődő élénkülés húzza magával a magyar gazdaságot. Mert fellendülésnek egyelőre semmi jele S ha netán László Csaba két héttel ezelőtti, a Bloomberg hírügynökségnek adott önkorrekciós nyilatkozata 11 bizonyul igaznak, mely szerint a magyar gazdaság növekedési rátája legfeljebb 1,5 százalékponttal lehet magasabb, mint az EU legnagyobb gazdaságáé, a németé, akkor még ennél lejjebb is vezethet út: a The Economist londoni hetilap mindössze 0,4 s zázalékos GDP-bővülést vár 2003-ra a német gazdaságtól. Ez pedig, 1,5

százalékponttal megfejelve, a 2 százaléknál is kisebb magyar növekedést jelentene. Igaz, a The Economist előrejelzése is tévedhet, nemcsak a magyar pénzügyi tárcáé, annyi a b izonytalanság - az iraki háború gyors befejezése ellenére is - a világgazdaságban. Más kérdés, hogy a pénzügyminiszteren a legfrissebb magyar GDP- és beruházási adatokkal szembesülve épp nem a pesszimizmus, hanem az optimizmus lett úrrá. László Csaba a feldolgozóipari beruházások - a tavalyi visszaesés utáni - 4,4 százalékos első negyedévi bővüléséből arra következtetett, hogy a gazdasági növekedés egészségesebb szerkezetű, mint 2002-ben volt, amikor csak a költségvetési költekezés éltette. Ha a l assulás valóban egy kedvező átrendeződés kezdetét jelentené, akár indokolt is lehetne a kincstári derűlátás. De hogy valóban ez történik-e, az a KSH előzetes adataiból még nem olvasható ki. Annyi azonban kiderül belőlük, hogy az

„állami" - hivatalosan a közigazgatás, a védelem, a társadalombiztosítás területén megvalósított - beruházások 38 százalékos visszaesését messze nem ellensúlyozta néhány ipari terület befektetéseinek szolid élénkülése és a pénzügyi, valamint az általa fűtött ingatlanszektor további lendülete. Így a nemzetgazdasági beruházások összességükben 1,2 százalékkal maradnak alatta az egy évvel ezelőttinek. Az állami költekezés és beruházások visszafogása egyébként a tavalyi, a GDP 9,6 százalékára rúgó államháztartási rekorddeficit után elkerülhetetlen volt, más kérdés, hogy - az idei év első négy hónapjának költségvetési adatai alapján - a kormány által tervezett 4,5 százalékos hiány aligha lesz tartható. Az államháztartás helyi önkormányzatok nélküli hiánya április végén 400,4 milliárd forintot ért el, csaknem a felét a 832 milliárdos éves deficit-előirányzatnak. Az állami

keresletteremtés kényszerű kifulladása után valóban a kibontakozás jele lenne, ha a gazdaság lehűlésével elkezdődött volna a visszatérés a fenntartható növekedési pályára, tehát ha a kereskedelmi és a fizetési mérleg hiánya mérséklődne, a tőkeimport pedig meglódulna. Csakhogy ennek épp az ellenkezője történik Az első negyedévben az euróban mért export 5 százalékos csökkenésének és az import stagnálásának a szaldója a tavalyinál 400 millió euróval nagyobb, 1,2 milliárdos külkereskedelmi hiány volt. A KSH megjegyzése szerint egyébként a kivitel főleg egy „videojáték" magyarországi 12 termelésének megszüntetése miatt esett vissza. Ez az xBox, amelynek gyártását tavaly májusban vitte el Sárvárról Kínába a megrendelő Microsoft megbízásából a gyártó Flextronics (HVG, 2002. május 25) A folyó fizetési mérleg deficitje - amelyet az árucsere-forgalom kedvezőtlen alakulásán kívül az

idegenforgalmi devizabevételek 21 százalékos visszaesése is növelt - megközelítette az 1 milliárd eurót, s ez a duplája a tavalyi év hasonló időszakában mértnek. A tőkeimport várt növekedése helyett pedig 82 millió eurót kitevő tőkekiáramlási többlet mutatkozott. A nemzetközi recesszión kívül tükröződik ebben a magyar gazdaság versenyképességének két éve tartó romlása is, amely a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és az Orbán-, illetve a Medgyessy -kormány közös produkciója. A jegybank a kivitel és a tőkeimport szempontjából ellenösztönzést jelentő árfolyam-politikával járult hozzá ehhez, a kormányok pedig jövedelempolitikájukkal, vagyis azzal, hogy a reálbérek 2001-ben több mint kétszer, 2002-ben pedig több mint három és félszer olyan gyorsan nőttek, mint a teljesítmény és a termelékenység. Járulékos következménye e politikának a munkanélküliség növekedése, a 2002. első negyedévi 5,8 százalékról

az egy évvel későbbi 6,4 százalékra; igaz, áprilisban valamelyest javult a helyzet. „A magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége az idén is tovább romlik" - állapította meg a GKI Gazdaságkutató Rt. májusi jelentése, amely a GDP összetevőiből a fogyasztás 6 százalékos, a beruházások 3 százalékos bővülését várja. Vagyis marad minden a régiben: a gazdasági növekedést továbbra is a fogyasztás táplálja, nem a beruházások, ennek összes ismert, egyensúlyromboló következményével. Amit májusban az IMF is bírált, a bérek, az egészségügyi, szociális kiadások és támogatások lefaragását szorgalmazva, valamint felszólítva a k ormányt, tartsa be a b ér befagyasztásra tett ígéretét a k özszférában. Más kérdés, hogy az IMF-intő publikálásáig (HVG, 2003. március 29) a magyar közvélemény nem szerzett tudomást bérstop tervekről, ennek ellenkezőjéről, azaz a kormány bérfelzárkóztatási programjáról

annál inkább. A tavalyi béremelések után a kormányfő a Népszabadságnak május közepén adott interjúban annyiban korrigálta korábbi véleményét, hogy „nem szabad túlzó iramban folytatni a felzárkóztatási folyamatot", különben az ország elveszíti vonzerejét a befektetők szemében. Ha ugyan máris el nem veszítette. Mert a külföldi beruházók, kutatók és nemzetközi szervezetek által elvárt gazdaságpolitikai kiigazításhoz az elmúlt két év pénzszórása és 13 kötelezettségvállalásai miatt alig van mozgástere a magyar kormánynak. A robbanásszerű jövedelemkiáramlás inflációs megcsapolása egy, az euró zónába tartó gazdaság esetében nem járható út, különben is, azt az MNB az árfolyam-politikával biztosan igyekezne megakadályozni. A versenyképesség javítására szánt, jövő évtől esedékes adócsökkentésre az államháztartás jelenlegi helyzetében aligha van lehetőség - az IMF egyenesen ennek

elhalasztását javasolja. A vállalkozók által szorgalmazott társaságiadó-csökkentés hasonló okok miatt elképzelhetetlen. A lakástámogatási rendszer júniusi szigorítása csak afféle mini korrekció, az idei költségvetést jelentősen nem tehermentesíti (HVG, 2002. május 31.) Az állami beruházások további visszafogására az infrastrukturális fejlesztéseket változatlanul prioritásnak tekintő kormány nem vállalkozhat. Ami halasztható, azt már úgyis elhalasztotta: idén sem az autópálya-program felfuttatására sem a 4 -es metró beruházásának megkezdésére nem került sor. S ami ennél is feltűnőbb: bár a választások után, tavaly nyáron gazdaságpolitikai fordulatot ígért a kormány, eddig még félfordulatot sem tett; egészről pedig már nem is beszél. A magyar gazdaság fő mutatói 2002. I negyedév 2003 I negyedév GDP növekedése (százalék) 2,9 2,7 Beruházások változása (százalék) 8,6 -1,2 Ipari termelés változása

(százalék) -0,3 4,4 Építőipari termelés változása (százalék) 23,5 -13,5 Az export alakulása (százalék, forint alapon) 0,5 -5 Az import alakulása (százalék, forint alapon) -2,8 -2,7 Az export alakulása (százalék, euró alapon) 9,4 -4,7 Az import alakulása (százalék, euró alapon) 5,8 0,1 Fogyasztói árak emelkedése (százalék)* 6,2 4,4 Munkanélküliségi ráta (százalék) 5,8 6,4 Folyó fizetési mérleg egyenlege (millió euró) -480 -987 Működő tőke alakulása (millió euró) 335 -82 316,3 400,4 Államháztartás hiánya (milliárd forint) *Az év első négy hónapjában. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, Pénzügyminisztérium, Magyar Nemzeti Bank. 14 Nem változott a jegybanki kamat „2003.1122-én úgy döntött az MNB monetáris tanácsa (mt) hogy nem emelünk a kamaton" - kezdte sajtótájékoztatóját Járai Zsigmond jegybankelnök. Elszólását a kamatváltoztatás irányáról - amit utóbb

azzal magyarázott, hogy e piaci várakozás volt a levegőben, pont úgy, mint ahogy három hónapja még a csökkentés, illetve az mt- vita is a kamatemelés körül folyt - azonnal korrigálta, s az emelés elmaradásához azt is hozzátette: „és nem is csökkentettünk a kamaton". Míg október elején a nyári hektikus piaci mozgásokat követően megnyugodni látszó állampapír- és devizapiac résztvevői egy esetleges kamatcsökkentést is elképzelhetőnek tartottak, jelenleg a forint piaci árfolyama, illetve az állampapírok hozamszintje (az egyéves államkötvényeké 10 százalék, a háromévesé 9,7 százalék, az ötévesé 8,7 százalék) alapján már sokkal inkább kamatemelést valószínűsítenek. Leginkább azért, mert a 2005 végére megcélzott 4 százalékos infláció eléréséhez elengedhetetlen a s zigorúbb monetáris politika, a s tabil forintárfolyam, és mindkét cél felé az MNB az úgynevezett jegybanki alapkamat emelésével tud

terelni. Az alapkamat változatlanságát Járai ezúttal azzal indokolta, hogy az eurónkénti 250-260 körüli árfolyam, továbbá a jövőben várhatóan javuló nemzetgazdasági adatok révén 2005 végére elérhetővé válik a jegybank célja, a 4 százalékos infláció. 2004-ben átlag 6,6 százalékos lesz ugyan a pénzromlás, ám - így az mt- állásfoglalás - „az mt n em kívánja monetáris szigorítással ellensúlyozni a 2004. évi adóintézkedések egyszeri árszint növelő hatásait", amit most 1,6 százalékosnak mondanak a korábbi 1,4 százalékkal szemben. Az mt reményei szerint ugyanis ez az egyszeri árnövekedés nem épül be az inflációs várakozásokba, a monetáris politikának tehát nem is kell szigorítással reagálnia rá. Mindazonáltal Járai ezúttal afelől sem hagyott kétséget, az inflációs célt fontosabbnak tartja, mint a 250-260 közötti erősségű forintot. Október 13-a óta nyugodt bankközi forintpiac megbolydult, s

külföldi spekulánsok állampapír-eladásainak hatására a 3 -5 éves hozamok másnap délutánra több mint 1 százalékot (három évre 8,47-rõl 9,80-ra, öt évre 7,97-rõl 9,20-re emelkedtek a piaci hozamok), míg az euró forintban mért árfolyama több mint 3 százalékot emelkedett. Piaci hírek szerint a forintpapírok eladási hullámát elindító Deutsche Bank célja a jegybanki alapkamat emelésének kikényszerítése volt, lévén hogy az MNB akkor még azt hirdette, inflációs célját szigorúan az euróhoz mért 250-260 forintos árfolyamsáv segíti. Sőt több 15 vezetője nyilatkozott arról, ha a forint e sávból kilépne, arra kamatváltoztatással reagálna a bank. Az árfolyamtámadásra az MNB rövid távon ismét ügyesen válaszolt. Nem a devizapiacon avatkozott be, hanem a spekulánsokat meglepve, az állampapír-piaci intervenciót választotta. Három- és ötéves lejáratú kötvényeket vett a jegybank a bankközi piacon, megbízásokat adva

nagy hazai kereskedelmi bankoknak, hogy nevében eljárjanak. E kötvények most is az MNB portfoliójában vannak. A művelet rövid ideig hatékonynak is bizonyult: hatására az említett két lejáratra csökkentek a hozamok, 9,1 és 8,2 százalékra, az euró ára pedig 264,50-rõl 257 forintra esett vissza. Az állampapír-vásárlás révén a piacra került pluszpénz azonban az inflációt gerjesztheti, annak ellenére, hogy a Szabadság téren mindezt győzelemként élik meg. Adamecz Péter MNB-alelnök például múlt csütörtökön azt állította a Reutersnek, hogy „a jegybank szokatlan intervenciója sikeres volt, és az ország pénzpiacai konszolidálódnak". A múlt csütörtökön napvilágot látott, a vártnál kedvezőtlenebb inflációs és folyófizetésimérleg-adatok hatására azonban a konszolidáció nyomai nehezen lelhetők fel a pénzpiacon. Az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) által éppen aznap aukciós értékesítésre

felajánlott hároméves állampapír hozama még a két héttel korábbi csúcsot is meghaladta (más oldalról árfolyama negatív rekordot döntött). Bár a felajánlott 50 milliárd forintnyi mennyiséget 2,8- szeresen túljegyezték, az ÁKK mégis csak átlagosan évi 9,87 százalékos hozammal tudta értékesíteni papírjait. A bizalom elpártolását jelzi, hogy a Központi Elszámoló ház- és Értéktár Rt. (Keler) adatai alapján két hét alatt (október 28ától november 12-éig) közel 70 milliárd forinttal, 2250 milliárd alá csökkent a külföldiek kezében lévő magyar államkötvények állománya. Ez azonban még mindig 8,7 milliárd eurónak felel meg. Ha tulajdonosaik különféle okokból, például még jelentősebb hozamemelkedésre vagy forintgyengülésre számítva menekülőre fognák, erősen leapaszthatnák a jegybank - a legfrissebb, november 7-ei adat szerint - 10,82 milliárd eurós devizatartalékát. Jóllehet Magyarországon a n

emzetgazdaság teljesítményét értékelve jelenleg három veszély látszik kirajzolódni, a költségvetés, illetve a folyó fizetési mérleg egyszerre emelkedő hiánya, valamint az infláció csökkenésének a megtorpanása, meglepő, hogy az MNB monetáris tanácsa pont most állt elő azzal, hogy a „várhatóan javuló fundamentumok 16 és a 250-260 forint/euró árfolyamszint mellett elérhetőnek látszik a 2005 végi 4 százalékos inflációs cél". Ehhez képest szeptemberben a 2003 évi folyó fizetési mérleg hiánya (3545 millió euró) már több mint kétszerese a tavalyi év első kilenc havi 1491 milliós deficitjének, ráadásul a finanszírozásával is gondok vannak. A forró tőke, az úgynevezett portfolió tőke beáramlása nőtt leginkább (403 millió euróval) az állam által fizetett igen magas kamatok hatására. Jóllehet az államháztartás hiányát László Csaba pénzügyminiszter az idén a b ruttó hazai termék arányában 5

százalék alatt tarthatónak mondta az Országgyűlésben, A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) múlt keddi közzététele szerint októberben az éves átlagos áremelkedés 4,9 százalékkal haladta meg az előző évit (ez 0,2 százalékkal volt több a „hivatalos" elemzői várakozásoknál), leginkább azért, mert drágult az élelmiszer és a háztartási energia. E mögött azonban részint a januárinál még mindig 10 s zázalékkal gyengébb forint áll. Az MNB legfrissebb, publikált előrejelzése szerint jövő év végére az infláció 5,9 százalék lesz, ez 0,1 százalékkal több a legutóbbi, augusztusi előrejelzésben olvashatónál. Az előrejelzés, amely mindig az adott időszakban ténylegesen kialakult árfolyamot változatlannak feltételezve számol, ezúttal az októberi átlagos 255,50-es forint/euró árfolyamot vette figyelembe, szemben az augusztusi kalkulációkban használt 264-gyel. Ez a változás önmagában 0,4 s zázalékkal kellett

volna csökkentse az inflációs prognózist, ám a költségvetési intézkedések, elsősorban az általános forgalmi adó s a jövedéki adó jövő évi emelése összességében megváltoztatta azt. A közép-európai régióban jelenleg legmagasabbnak számító magyar inflációs szint (Lengyelországban idén októberig átlag 1,3 s zázalék, Csehországban 2 százalék az infláció) számottevően nagyobb annál, mint amennyivel Magyarország az euró zónához csatlakozhat majd (HVG, 2003. nove mber 1) Ez is az egyik oka annak, hogy egyre többen szólalnak fel a kormány és a jegybank által közösen beharangozott program ellen, miszerint 2008-ra vezetnék be Magyarországon az eurót. Mélyponton Nyolc éve a legkedvezőtlenebb fizetési mérleg látszik kialakulni 2003-ra. Az első kilenc hónap számai szerint a folyó mérleg szinte valamennyi tétele jelentősen romlott. 17 Szeptember végén a deficit közel két és félszerese volt a tavalyi értéknek, s

meghaladta a 3,5 milliárd eurót. Egyedül szeptemberben 357 millió eurós hiány keletkezett, vagyis folytatódott a pénzügyi egyensúly romlása. Tovább nőtt a külföldi adósság is, hiszen a deficitnek mindössze 20 százalékát finanszírozta a közvetlen működő tőke-áramlás (a külföldiek magyarországi és a hazai cégek külföldi befektetéseinek egyenlege). A fizetési mérleg rendkívül kedvezőtlen alakulása mögött egyszerre húzódik meg a világgazdasági dekonjunktúra és a 2001 óta folytatott - s napjainkig alig korrigált - hibás gazdaságpolitika, vagyis a h azai gazdaság versenyképességének romlása és a t eljesítménnyel nem alátámasztott, tehát a hosszú távú fejlődést aláásó belső fogyasztás serkentése. Tételenként vizsgálva a folyó mérleget, az egyensúlyromlás fő oka a kereskedelmi mérleg hiányának növekedése. 2003 első kilenc hónapjában a fizetési mérleg árudeviza során regisztrált kivitel euróban

számolva némileg csökkent, a behozatal azonban 4,4 százalékkal nőtt. Így a tavaly szeptember végi 1,2 milliárd euróval szemben az idén 2,6 milliárdnyi deficit keletkezett a külkereskedelmi áruforgalomhoz kapcsolódó fizetésekben. A fizetési mérleg alapján nem pontosan számszerűsíthetők a külkereskedelem mögötti mélyfolyamatok, de a vámstatisztika szerint valószínűsíthetők a tendenciák. A magyar exportot egyértelműen sújtja a világpiaci kereslet lanyhasága (az idén az EU-ban a gazdasági növekedés átlagban várhatóan 0,4 százalék lesz), de megmutatkozik a Magyarországról máshova áttelepített cégek, illetve tevékenységek, megszüntetett vállalatok külpiaci eladásokat érintő hatása is. Számos volumenhordozó termék kivitele csökkent, a személygépkocsik, a ruházati termékek és a lábbelik exportja például az idén az előző év azonos időszakához viszonyítva 20 százalékkal, de csekélyebb a tavalyinál a

videó berendezések, az irodatechnikai gépek kivitele is 2-3 százalékkal. Továbbra is viszonylag dinamikusan (8,5 százalékkal) bővült ugyanakkor Magyarország vezető exportterméke, a belső égésű motorok és alkatrészei kiszállítása ez évben. Valamennyi árufőcsoport importja ugyanakkor az idén magasabb volt, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Leggyorsabban, 12 százalékkal az energiahordozók importja bővült Jelentősen nőttek az egyértelműen a fogyasztáshoz kapcsolódó külpiaci vásárlások is, a személygépkocsiké például 31 százalékkal, a bútoroké 25 százalékkal, az élelmiszer-ipari termékeké 4 százalékkal, a lábbeliké 30 százalékkal. Megkétszereződött a mobiltelefonbehozatal, s jelentősen (70-75 százalékkal) emelkedett néhány, a lakásépítésekhez kapcsolódó cikk - tégla, tetőcserép - vásárlása is. A gépipari termékek behozatala 18 összességében csekély mértékben, 2,7 százalékkal nőtt. Ezen

belül viszonylag gyorsabban bővült egyes, a folyó termeléshez felhasznált termékek vásárlása (belső égésű motorok alkatrészei), s nőtt néhány beruházási termék (szerszámgép, kazán) behozatala is. Szeptemberig tehát nem a konjunktúra előőrseként tartott beruházások dinamizálták a behozatalt és rontották a fizetési mérleget. A folyó mérleg rekordmértékű idei hiányához a kereskedelmi mérleg mellett a szolgáltatások és jövedelmek deficitjének a megduplázódása járult még hozzá. Az 1,4 milliárd eurót megközelítő negatív egyenlegben részben az idegenforgalom gyengélkedése látszik. Az idei első háromnegyed évben jelentősen (374 millió euróval) visszaestek az idegenforgalomból származó regisztrált bevételek, miközben a kiadások az előző évi szinten alakultak - így a pozitív egyenleg a tavalyi 1,3 milliárd euró helyett nem érte el az 1 milliárd eurót. Közel megduplázódott továbbá az egyéb

szolgáltatásokból származó hiány Hiába csökkent némileg a p rofitrepatriálás, illetve a k amatkiadás, és hiába emelkedett néhány tízmillió euróval a viszonzatlan folyó átutalások pozitív egyenlege, ez nem tudta ellensúlyozni a többi tétel jelentős romlását. Az adósságállomány növekedésében, a folyó fizetési mérleg hiányának romló finanszírozásában egyszerre játszik szerepet egy negatív és egy pozitív tényező. Rendkívül kedvezőtlen, hogy 2003-ban jelentősen visszaesett Magyarországon a külföldiek működő tőke -beruházása. A közvetlen befektetések értéke szeptember végén 854 millió euró volt szemben a tavalyi 1024 millióval, az év első öt hónapjában például mindössze 117 millió euró közvetlen befektetés érkezett, vagyis havi átlagban alig 20 m illió euró. A nyári hónapokban élénkült a beáramlás, különösen júliusban volt kiugró a befektetések értéke, amikor 428 millió euró érkezett.

Ez jelenthet némi biztatást, ám összességében a vállalatbezárások, a tőkekivonás csökkentőleg hatott a befektetések értékére, ahogy a bizonytalan gazdasági kilátások s a romló hazai tőkevonzó és versenyképesség is. Pozitív jelenségek állnak ugyanakkor a hazai cégek növekvő tőkeexportja mögött, amelynek értéke a tavalyi 140 millió euróról 533 millióra nőtt. Magyarországon ugyanis számos vállalat megérett a regionális multi szerepkörének betöltésére. A kedvezőtlen gazdasági tendenciák az idei évben valószínűleg továbbra is fennmaradnak, bár napjainkban kedvező jelzések is érkeznek a világgazdasági konjunktúra beindulásáról. Kérdés azonban, hogy a romló versenyképességű magyar gazdaság hogyan tud erre 19 rákapaszkodni. A fizetési mérlegben regisztrált kivitel már harmadik hónapja meghaladja a tavalyi export értékét, ez lehet pozitív tendencia kezdete, de az export összetételéből úgy tűnik,

egyelőre nem ez az igazi ok. Ráadásul a deficit hónapról hónapra emelkedett Így az év végére várhatóan rekordmértékű, 4 milliárd euró feletti hiány relatív (GDP-arányos) értéke ismét megközelíti a 6 százalékot, ami kedvezőtlen jelzés a külföldi befektetőknek, és hátrányosan hathat a forint árfolyamára is. A devizapiacnak két oldala van: ami a vevőnek javulás, az az eladónak romlás lehet egyidejűleg, és vice versa. Az exportőröket és az importőröket, a devizaadósságokat és a forinthiteleket ellentétes irányban érintették a történtek. Nem beszélve arról, hogy a kiszámítható, stabil környezetben egyre elterjedtebbek a fedezeti üzletek - amelyek kötésekor ugyan ki mert volna ilyen nagyot álmodni. Így relatíve azok is vesztesnek könyvelik el magukat, akik nem nyertek eleget az árfolyamgyengülésen. A portfolió befektetők a teljes devizaliberalizáció nyomán a napi árfolyammozgások főszereplőivé léptek elő.

Az áru- és fináncdevizát - piacvédelmi érdekekből - a legfejlettebb országok is csak fokozatosan engedték "össze" a s zabad devizapiacon. A történelmi érdekesség kedvéért említem, hogy Belgiumban a második világháborút követően évtizedeken keresztül jegyeztek "franc commercial" és "franc financier" árfolyamot, s azt, hogy az árudevizát valóban csak a k ereskedelmi forgalomban számolják el, egy erre a célra felállított állami hivatal vizsgálta a vámokmányok és a banki fizetési bizonylatok egyeztetésével (!). Minthogy nincs "megpántlikázott" deviza, büntetlenül nem javítható az exportőrök pozíciója forintleértékeléssel: így ugyanis a portfolió befektetők kockázati kamatfelára nemcsak semmivé válhat, hanem egyenesen tőkevesztésbe torkollhat. A 2002 és 2003 fordulóján a 240 forint/eurónál jócskán alacsonyabb áron vásárolt magyar állampapírok hozama 245 fölött

tőkevesztésbe fordult az alternatív befektetésekkel összehasonlítva. De 255 fölött ugyanide jutottak az elmúlt időszak 245 forint/euró átlagán beszerzettek is. Éppen a külföldiek által 8 m illiárd eurónál is nagyobb volumenben felhalmozott állampapír-állomány és a költségvetés finanszírozási szükséglete szolgált érvül minden racionálisan gondolkozó pénzügyi elemzőnek arra, hogy miért is nem vállalkozhat nagyobb leértékelésre a pénzügyi kormányzat az exportőrök érdekében. 20 Tartalomjegyzék A forint árfolyamának alakulása a kilencvenes évektől . 2-6 oldal Sávszélesség és versenyképesség . 7-10 oldal A forint árfolyamának az alakulása és a portfolió befektetések egyenlege . 8 oldal (diagram) A forint reál- effektív árfolyamindexe (diagram) . 9 oldal Ismét lassul a magyar Gazdaság . 11-14 oldal A magyar gazdaság fő mutatói (összehasonlító táblázat) . 14 oldal Nem változott a jegybanki kamat . 15-17

oldal Mélyponton . 17-20 oldal 21 Felhasznált irodalom Heti Világgazdaság 1999.0501-i száma Heti Világgazdaság 2003. 10 04-i száma Heti Világgazdaság 2003. 06 07-i száma Heti Világgazdaság 2022. 11 30-i száma Heti Világgazdaság 2003. 11 22-i száma Figyelő 2003. 12 04-i száma Forint & piac 2003. június 30-i száma Bank & Tőzsde IV. évfolyam 5 szám, 2001 május 22