Alapadatok
Év, oldalszám:2016, 3 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:8
Feltöltve:2022. február 05.
Méret:618 KB
Intézmény:
-
Megjegyzés:
Csatolmány:-
Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!
Értékelések
Nincs még értékelés. Legyél Te az első!Mit olvastak a többiek, ha ezzel végeztek?
Tartalmi kivonat
Korstílusok a film történetéből 1) A német expresszionizmus - az első önálló és egységes irányzat a filmtörténetben - gyökerei: 1900-as években a képzőművészetben, ill. az 1910-es években az irodalomban megjelenő expresszionizmus - exprimere (latin) = kifejezni. Erős érzelmi azonosulásra készteti közönségét, merész, formabontó eszközökkel él. - a FILMben harsányság, túlzás és torzítás jellemzi. Gyakran döntött, aszimmetrikus képkivágások - borzalom, fantasztikum és bűntény továbbélése a sci-fi, horror és rémfilm műfajokban - alkotók: Robert Wiene: Dr. Caligari (1919) Fritz Lang: Metropolis (1927) Friedrich Murnau: Nosferatu (1922) Paul Wegener: Gólem (1920) 2) A francia avantgard - Franciao., ’10-es évek vége: első filmszaklapok (Ciné-club, Cinéma) és első filmklubok megjelenése - az alkotók elkezdik a film művészi lehetőségeit keresni - Germaine Dulac szerint a film kinetikus művészet, azaz a mozgás
művészete - a cél az élet megragadása annak mozgásában - „Éljen a burleszk, a legtisztább filmes műfaj, mely minden ízében mozgás!” - alkotók: Fernand Léger: Gépi balett (1924) René Clair: Felvonásköz (1924) Városfilmek: Cavalcanti: Csak pár óra (1926) Jean Vigo: Nizzáról jut eszembe (1930) René Clair: Párizs alszik (1924) - Jean Epstein szerint történetek nem léteznek, csak helyzetek vannak - központi fogalom a fotogenitás – az objektív és a keret megváltoztatja a világ dolgainak képét – hétköznapi tárgyakat filmeztek szokatlan beállításban - a francia avantgard szürrealizmushoz hasonló ága: radikális, provokatív képek, ösztönök, képzelgések, a tudattalan és az álom képei Alkotó pl. Luis Bunuel: Az andalúziai kutya (1928), Az aranykor (1930) 3) A szovjet avantgard 1919 államosítják a filmgyártást – propagandafilm (agitka) - Szergej Eizenstein és Dziga Vertov: elvont gondolatokat, elméleteket akarnak
megfogalmazni a filmen, hasonlatokat és meglepő képkapcsolatokat alkalmaznak - Eizenstein szerint a kinematográfia (a filmezés) elsősorban és mindenekfelett montázs filmjei pl.: Sztrájk (1924), Patyomkin páncélos (1925), Október (1927), Rettegett Iván (1942-46) - Vertov: a valóság képeiből építkezik ( dokumentumfilmezés) a filmszalagra rögzített tényeket (filmtény) emeli ki, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kamera nem csak rögzíti, hanem a maga módján ábrázolja is a valóságot. szerinte a filmszem (kinogláz) a való világ lefotografálására való film pl.: Ember a felvevőgéppel (1929) a jelentést nem a látnivaló, hanem annak elrendezése hordozza - Montázskísérletek (Eizenstein, Kulesov) Eizenstein: a mozgóképen 1+1=3 (két kép jelentése egy harmadikat hív elő) Kulesov-effektus vagy Kulesov-kísérlet: két egymás mellé vágott kép között a néző kapcsolatot teremt (pl. színészarc+leves=éhes) Kulesov alkotó földrajza: a
mozgóképen a rendező a montázs segítségével szabadon tudja alakítani a teret szemléltetve lásd 5-8. dia itt: http://filesamtananyagokwebnodehu/200000016e1af7e2a93/montazs vpptx 4) Az olasz neorealizmus - Mussolini diktatúrája - felépítik a „filmvárost”, a Cinecittát - olcsó szalonvígjátékok és a dicső múltat idéző filmeposzok – a fasiszta kultúrpolitika „fehér telefonos vígjátékaival” szemben fogalmazza meg a neoralista kiáltványt (1943) Umberto Barbaro: realista ábrázolásmódot, „emberi szempontokat és problémákat akarnak” - a való életet viszik a vászonra, formanyelvi jellemzője a mélységben való komponálás - Visconti a színészektől veszi a „forgatókönyvet” (hagyja őket kitalálni a szöveget), gyakran amatőr szereplőkkel dolgozik - Filmek: Roberto Rossellini: Róma, nyílt város (1945), Paisa (1946) Visconti: Megszállottság (1943), Vihar előtt (1948) Vittorio De Sica: Fiúk a rács mögött (1946),
Biciklitolvajok (1948) - ’50-es, ’60-as évek: a neorealizmus meghaladása: Federico Fellini, Pier Paolo Pasolini, Michelangelo Antonioni 5) Néhány példa az európai újhullámokból A) A francia új hullám Alexandre Astruc az irodalmi nyelvvel egyenrangú, önálló filmnyelv megteremtését szeretné = „kameratöltőtoll”, „kamerával írt regények” = a kamerát olyan eszköznek tekintette az alkotó kezében, mint az író kezében a töltőtoll. pl. Francois Truffaut: Jules és Jim (1962) Alain Resnais: Tavaly Marienbadban (1961) Jean Luc Godard: Kifulladásig (1960), Bolond Pierrot (1960) B) Csehszlovák új hullám - nem foglalkozik a politikával - igaz történeteket, valódi embereket akarnak megmutatni. A hétköznapok kisemberének világát ábrázolják gyengéd humorral és realista eszközökkel. Jellemző az örök emberi dolgok kiemelése a történelem és a politika múló viharaiból - Filmek pl. Miloš Forman: Fekete Péter (1963), Egy szöszi
szerelme (1965) Jiří Menzel: Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966) C) A nyugat-német új film - ’60-as évek közepe-vége: apolitikus (politikamentes) hazafilmek (Heimat-Film) és amerikai filmek - 1962: oberhauseni nyilatkozat: a német film gazdasági-szellemi újjáteremtését szorgalmazza - Fontosabb alkotók: Werner Herzog, Wim Wenders, Rainer Werner Fassbinder, Margarethe von Trotta, Volker Schlöndorff
művészete - a cél az élet megragadása annak mozgásában - „Éljen a burleszk, a legtisztább filmes műfaj, mely minden ízében mozgás!” - alkotók: Fernand Léger: Gépi balett (1924) René Clair: Felvonásköz (1924) Városfilmek: Cavalcanti: Csak pár óra (1926) Jean Vigo: Nizzáról jut eszembe (1930) René Clair: Párizs alszik (1924) - Jean Epstein szerint történetek nem léteznek, csak helyzetek vannak - központi fogalom a fotogenitás – az objektív és a keret megváltoztatja a világ dolgainak képét – hétköznapi tárgyakat filmeztek szokatlan beállításban - a francia avantgard szürrealizmushoz hasonló ága: radikális, provokatív képek, ösztönök, képzelgések, a tudattalan és az álom képei Alkotó pl. Luis Bunuel: Az andalúziai kutya (1928), Az aranykor (1930) 3) A szovjet avantgard 1919 államosítják a filmgyártást – propagandafilm (agitka) - Szergej Eizenstein és Dziga Vertov: elvont gondolatokat, elméleteket akarnak
megfogalmazni a filmen, hasonlatokat és meglepő képkapcsolatokat alkalmaznak - Eizenstein szerint a kinematográfia (a filmezés) elsősorban és mindenekfelett montázs filmjei pl.: Sztrájk (1924), Patyomkin páncélos (1925), Október (1927), Rettegett Iván (1942-46) - Vertov: a valóság képeiből építkezik ( dokumentumfilmezés) a filmszalagra rögzített tényeket (filmtény) emeli ki, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kamera nem csak rögzíti, hanem a maga módján ábrázolja is a valóságot. szerinte a filmszem (kinogláz) a való világ lefotografálására való film pl.: Ember a felvevőgéppel (1929) a jelentést nem a látnivaló, hanem annak elrendezése hordozza - Montázskísérletek (Eizenstein, Kulesov) Eizenstein: a mozgóképen 1+1=3 (két kép jelentése egy harmadikat hív elő) Kulesov-effektus vagy Kulesov-kísérlet: két egymás mellé vágott kép között a néző kapcsolatot teremt (pl. színészarc+leves=éhes) Kulesov alkotó földrajza: a
mozgóképen a rendező a montázs segítségével szabadon tudja alakítani a teret szemléltetve lásd 5-8. dia itt: http://filesamtananyagokwebnodehu/200000016e1af7e2a93/montazs vpptx 4) Az olasz neorealizmus - Mussolini diktatúrája - felépítik a „filmvárost”, a Cinecittát - olcsó szalonvígjátékok és a dicső múltat idéző filmeposzok – a fasiszta kultúrpolitika „fehér telefonos vígjátékaival” szemben fogalmazza meg a neoralista kiáltványt (1943) Umberto Barbaro: realista ábrázolásmódot, „emberi szempontokat és problémákat akarnak” - a való életet viszik a vászonra, formanyelvi jellemzője a mélységben való komponálás - Visconti a színészektől veszi a „forgatókönyvet” (hagyja őket kitalálni a szöveget), gyakran amatőr szereplőkkel dolgozik - Filmek: Roberto Rossellini: Róma, nyílt város (1945), Paisa (1946) Visconti: Megszállottság (1943), Vihar előtt (1948) Vittorio De Sica: Fiúk a rács mögött (1946),
Biciklitolvajok (1948) - ’50-es, ’60-as évek: a neorealizmus meghaladása: Federico Fellini, Pier Paolo Pasolini, Michelangelo Antonioni 5) Néhány példa az európai újhullámokból A) A francia új hullám Alexandre Astruc az irodalmi nyelvvel egyenrangú, önálló filmnyelv megteremtését szeretné = „kameratöltőtoll”, „kamerával írt regények” = a kamerát olyan eszköznek tekintette az alkotó kezében, mint az író kezében a töltőtoll. pl. Francois Truffaut: Jules és Jim (1962) Alain Resnais: Tavaly Marienbadban (1961) Jean Luc Godard: Kifulladásig (1960), Bolond Pierrot (1960) B) Csehszlovák új hullám - nem foglalkozik a politikával - igaz történeteket, valódi embereket akarnak megmutatni. A hétköznapok kisemberének világát ábrázolják gyengéd humorral és realista eszközökkel. Jellemző az örök emberi dolgok kiemelése a történelem és a politika múló viharaiból - Filmek pl. Miloš Forman: Fekete Péter (1963), Egy szöszi
szerelme (1965) Jiří Menzel: Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966) C) A nyugat-német új film - ’60-as évek közepe-vége: apolitikus (politikamentes) hazafilmek (Heimat-Film) és amerikai filmek - 1962: oberhauseni nyilatkozat: a német film gazdasági-szellemi újjáteremtését szorgalmazza - Fontosabb alkotók: Werner Herzog, Wim Wenders, Rainer Werner Fassbinder, Margarethe von Trotta, Volker Schlöndorff
Írásunkban a műelemzések készítésének módszertanát járjuk körül. Foglalkozunk az elemzés főbb fajtáival, szempontjaival és tanácsokat adunk az elemzés legfontosabb tartalmi elemeivel kapcsolatban is. Módszertani útmutatónk főként tanulók számára készült!
