Történelem | Középiskola » Magyarország gazdasága és társadalma a XVIII. században

Magyarország gazdasága és társadalma a XVIII. században A XVIII. század végére Magyarország lakossága megkétszereződött Fontos szerepet játszott az emelkedő népszaporulat és a bevándorlás. A háborús pusztítások nem egyenletesen érintették az ország területét, a megkímélt területek népsűrűsége magasabb volt, így ezen országrészek lakossága a kevésbé lakott vidékek felé vándorolt (belső vándorlás). A lakatlan termőföldek szívóhatást gyakoroltak a környező tartományok népességére is (bevándorlás). A bevándorlás két formában valósult meg: népcsoportok jöttek szervezetlenül (öntevékeny betelepülés) és az udvar, valamint a földbirtokosok hívására (szervezett betelepülés). A háborúk elsősorban az alföldi, dombsági és völgyi területeket pusztították. Az itt élő magyar, szlovák, ruszin és román lakosság megindult a völgyek és sík földterületek felé. Ez hatalmas népmozgást (migráció)

eredményezett. Döntően az É-Dunántúli és az Alföld peremvidékeinek magyar lakossága népesítette be az ország ritkán lakott belső vidékeit Ennek következtében a Kárpát-medence belseje felé húzódott vissza a magyar etnikai határ Az elvándorolt magyarok helyébe és a pusztaságokra áramlottak a hegyvidékek különböző népei A szabad földterület az ország határai mentén élők közül sokakat csábított Magyarországra. E folyamat legfőbb ösztönzője a magyar nemesség volt, amely birtokai megművelésre igyekezett munkaerőt toborozni. A tervezett formában történő betelepítés részben a nagybirtokosok, de döntően az állam irányításával folyt. A bécsi kormányzatot az adóalap növelése vezette, de felekezeti szempontok is szerepet kaptak: a katolikusok arányát kívánták növelni Ezért az állami telepítés döntően katolikus németek beköltözését jelentette. A betelepülések hatására a magyarság számaránya jelentősen

csökkent. Magyarország nem csak többnemzetiségűvé, hanem kevert nemzetiségűvé vált. Az országban megtalálhatóak voltak a szlovákok, a ruszinok, a románok, a szerbek, a németek, a horvátok és a cigányság is. Magyarországot nem érintette meg a modern nemzeti eszme, a nacionalizmus. A fő azonosulási pont a társadalmi helyzet és a felekezeti hovatartozás volt. A szülőföldhöz kötődés mellett még létezett az országgal való azonosulás is Így nemzetiségi ellentétek az 1780-as évekig nem voltak. A magyarság teljes társadalmat alkotott a XVIII. században Élén a pár tucat családból álló arisztokrácia és az ország népességének 4-5%át kitevő nemesség állt. A polgárság száma továbbra is csekély volt. A magyarság zömét továbbra is a parasztság tette ki A főnemesi családok száma a korszakban megháromszorozódott (kb 150 család) A hadakozás helyett a hivatali pályák jelentették a felemelkedési lehetőséget

számukra, ami együtt járt a Bécsbe költözéssel és az udvarhűséggel Az arisztokrácia eltávolodott a nemességtől, csökkent befolyása az ország életére. A nemesség nem volt egységes A parasztok jelentős része röghöz volt kötve, de a népmozgások a szolgáltatások átmeneti enyhülését eredményezték A XVIII. században is a mezőgazdaság volt a legfontosabb ágazat, amely jelentősen fejlődött A volt hódoltság területein továbbra is jelentős maradt a rideg állattenyésztés, amely elsősorban a hústermelést szolgálta. Itt nagy előrelépést jelentett a földművelés újbóli megjelenése Másféle fejlődés jellemezte a volt királyi Magyarország területét Ott az állattartásban előretört az istállózás, s az új fajták is megjelentek. Mezőhegyesen, Bábolnán, Kisbéren állami ménes birtokot alapítottak A magyarszürke szarvasmarhát a húsáért tartották, míg a teheneket a tejgazdaság miatt Keresztezésükből alakult ki a

magyartarka szarvasmarhafajta Ez kettős hasznosítás volt, mert így jó volt a tej és a hús is. A sertéseket a települések közelében lévő erdőkben legeltették. Juhot is tartottak a gyapjújáért A fejlődést a század végére megjelenő kapásnövények (kukorica, burgonya, dohány) jelentették, melyek jelentős szerepet játszottak az éhínségek visszaszorításában A kapásnövényeket először a kertekbe, majd az ugarba vetették és így növelték a föld eltartó erejét. A taxás (bérlő) falvakban 1780-as évektől kukoricát termeltek (csak ott, ahol nem volt robot) és hízlalásra (disznó, ökör). A kukorica szegényeknek élelemként, az uradalmakban takarmányként szolgált. Megjelenik a b urgonya is. 1800 után dohányt termeltek, kísérletek rizs és indigó termesztésére A kisszámú népesség és s tőkehiány következtében az egész országban a céhek voltak jellemzőek. A Felvidéken és Ny-Dunántúlon manufaktúrákat szerveztek A

parasztság eszközei és használati tárgyai jelentős részét maga állította elő, így a piac rendkívül szűk volt Az előrelépést az iparosok számának növekedése mutatta. Tömegcikkeket gyártottak: posztó, edények, konyhai cserepek. A török kor az ipari fejlődésnek sem kedvezett: a volt hódoltságban a céhek ismételt megjelenése is fejlődést jelentett A manufaktúraipar alig fejlődött ki hazánkban Magyarország gazdag ásványkincskészletei következtében jelentős volt a bányászat A nemesfém bányászat aránya csökkent, de megnőtt a réz és a vas szerepe, és megnyitották az első szénbányákat. A víz kiszivattyúzása problémát jelentett, ezért azokon a területeken, ahol sok volt a víz, a legkorszerűbb gépeket alkalmazták. Még úgy is víztelenítettek, hogy a régi bányákat újra és tovább mélyítették. Selmecbányán bányatisztképző intézetet is felállítottak (1735). Közvetlenül a termelők és a fogyasztók

között zajlott a belső áruforgalom a vásárokon. A legjelentősebbek a nagyobb városokban tartottak országos vásárok voltak, ahol a parasztok és a kézművesek személyesen árulták termékeiket. A népesség és települések számának növekedésével a belkereskedelem volumene a század folyamán nőtt Bővült az ország külkereskedelmi forgalma A kereskedők a század közepéig örmények, görögök, szerbek voltak, akiket a század második felében fokozatosan a zsidóság váltott fel A kivitel alapvetően mezőgazdasági termékekből (élőállat, bor, gabona, dohány, gyapjú) és nyersanyagokból (fémek) állt, míg a behozatal iparcikkekből. Az ország külkereskedelme döntően az osztrák örökös tartományokkal bonyolódott le A magyar külkereskedelmi mérleg a korszakban alapvetően pozitív volt A közlekedés fejlesztése alapvető fontosságú kérdés volt a hadsereg, a posta és az áruszállítás szempontjából. Ezért mind a kormányzat,

mind a megyék igyekeztek javítani a sanyarú helyzeten A szárazföldi közlekedés fejlesztése érdekében szélesítették a földutakat, új hidakat vertek, és vízelvezető csatornákat építettek szerte az országban. Mivel nagy tömegű árut csak vízi úton lehetett szállítani, komoly tervek születtek a folyókat összekötő csatornák építésére. A kormányzat csökkenteni kívánta a vámhelyek számát, azonban a vámokból tartották karban a hidakat, utakat, réveket Ezért a belső vámok csökkentését és az utak korszerűsítését egyszerre nem lehetett kivitelezni