Informatika | Alapismeretek, ECDL » Számítástechnika tételek, 2006

Alapismeretek 1. Információ és adat fogalma, a számítógépek alkalmazási területei 2. Mi az egér funkciója, működési eleve 3. A bit és bájt fogalma 4. Kiviteli perifériák feladatai, csoportosításuk 5. A kettes számrendszer felépítése, szerepe a számítástechnikában 6. Beviteli perifériák feladatai, csoportosításuk 7. A számítógép felépítése, fontosabb elemei, jellemzőik 8. Hogyan épül fel az állománynév a DOS-ban? 9. Mágneses elvű háttértárolók működési elve 10. Milyen szabályokat kell betartani az állomány nevek megadásánál DOS és Windows95 operációs rendszer alatt? 11. Milyen jelek utalnak vírusfertőzésre? Milyen óvintézkedéseket tenne számítógépén? 12. Szkenner funkciója, jellemzői 13. Operációs rendszerek fogalma, csoportosítása 15. Optikai háttértárolók működési elve 16. Milyen szabályok vonatkoznak a könyvtárak törlésére DOS operációs rendszerben? 17. Nyomtatók csoportosítása,

jellemzőik 18. Mi a görgetősáv feladata és hogyan használjuk grafikus felületen? 19. A szoftver fogalma, csoportosítása 20. Mi a modem és mi szerepe? 21. Számítógépes adatbiztonság és adatvédelem 22. Mi a CPU és mi a feladata? 23. Monitorok jellemzői 24. Hogyan lehet az alakok méretét megváltoztatni a Windows-ban? 25. Tintasugaras nyomtatók jellemzői, működési elvük 26. A DOS operációs rendszer belső parancsai 27. A DOS operációs rendszer külső parancsai 28. Lézernyomtatók jellemzői, működési elvük 29. A vírusok jellemzői, csoportosításuk 30. Szoftverek használatának jogi szabályozása 31. Háttértárolók csoportosítása 32. Mi a RAM és a ROM? Szövegszerkesztés 33. Milyen szövegigazítási lehetőségek vannak a Word szövegszerkesztőben? 34. Mi különbség a szövegszerkesztőben a MENT és MENT ÚJ NÉVEN menüpontok között? 35. Ismertesd a WYSIWYG szövegszerkesztők alapelveit? 36. Javítás, törlés, módosítás,

visszavonás lehetősége a szövegszerkesztésben 37. Mi a fejlés és lábléc funkciója a szövegszerkesztőkben? 38. Tabulátorok szerepe, fajtái a szövegszerkesztőkben 39. Milyen oldalbeállítási lehetőségek vannak a szövegszerkesztőben? 40. Hogyan lehet az oldalszámozást beállítani a szövegszerkesztőben? 41. Képek, grafikák beillesztése a szövegbe 42. A körlevél fogalma, alkalmazási területe 43. Hogyan tudsz egy dokumentumot megnyitni a szövegszerkesztőben? 44. Ismertesd a Word képernyőjének felépítését? Táblázatkezelés 45. Táblázatkezelés feladata, alkalmazása 46. Mit jelent (az Excelben) a relatív címzés? 47. Mi a különbség a táblázatkezelőkben az abszolút és reletív cellahivatkozások között? 48. Mi a szerepe a táblázatkezelő programban a KIVÁG és a MÁSOL menüpontnak? 49. Ismertesd az Excel képernyőjének felépítését! 50. Mit kell tenni, ha egy cellában ez jelenik meg: # # # # #? 51. Cellaformátumok

fogalma, funkciója 52. Képletek fogalma, funkciója a táblázatkezelőkben? 53. Gyakrabban használt függvények ismertetése (SZUM, MAX, MIN, ÁTLAG, stb) 54. Számformátumok (szám, tört, százalék, pénznem) 55. Relatív hivatkozás fogalma, funkciója a táblázatkezelőkben 56. Abszolút hivatkozás fogalma, funkciója a táblázatkezelőkben 57. Grafikonok létrehozása a táblázatokban 58. Hogyan lehet numerikus értékek számformátumát beállítani? Prezentáció 59. Milyen elemekből épülhet fel egy prezentáció? 60. A prezentáció fogalma, funkciója, alaklmazási területei Hálózatok 61. Hálózatok alkalmazási területei 62. Hálózatok felépítése, hálózatok típusai 63. Nyilvános hálózatok (Internet) szolgáltatásai 64. Mi a sín és a csillag hálózat közötti különbség? 65. Mi a LAN, MAN, WAN? 66. Milyen átvivő közegeket ismersz a hálózatok felépítésénél? 67. Az Internet alapvető szolgáltatásai, protokolljai 68.

Hozzáférési jogok, adatvédelem a számítógépes hálózatokban 69. Keresési lehetőségek az Interneten 70. E-Mail címek felépítése, elektronikus levelezés funkciói 72. Milyen erőforrások oszthatók meg a hálózatban? 73. WWW (Word Wide Web) által nyújtott szolgáltatások 1. Információ és adat fogalma, a számítógépek alkalmazási területei Az adat fogalma: Adatnak nevezünk minden olyan ismeretet, mely előzőleg már rögzítésre került. Az ismeret közlésének szabályai: - szintaktikai szabályok (forma) - - szemantikai szabályok (tartalom) A hír fogalma: A hír közölt, továbbított, mozgásban lévő ismeretet jelent. Az információ fogalma: Az információ olyan jelsorozatok által hordozott hír, mely egy rendszer számára új ismeretet jelent. A kommunikációs rendszer: Az információ továbbítása csak kommunikációs rendszerben történhet. A kommunikációs rendszer fő részei (pl. telefon): - adó (emberi agy - hang) - - kódoló

(mikrofon) - - továbbító (elektromos vezeték) - - dekódoló (hangszóró) - vevő (fül - emberi agy) Az információs rendszer: Az egymással kapcsolatban álló információs folyamatokat együtt információs rendszernek nevezzük. Az információs rendszerrel szemben támasztott követelmények: - gyors és pontos kommunikáció - nagy mennyiségű adat tárolása - gyors adatfeldolgozás Ezen követelményeket a számítógép tökéletesen kielégíti! (Lásd még 3. A bit és bájt fogalma) 2. Mi az egér funkciója, működési eleve Az egér a legelterjedtebb mutató eszköz. Nevét onnan kapta, mert külseje emlékeztet az egérére: kicsi, szürke és farkincája van. Az egér alkalmazásának az a célja, hogy a billentyűzetet csak a legszükségesebb esetekben kelljen használnod. Az egér beviteli eszköz (input periféria), melynek segítségével a monitoron egy kurzort (többnyire nyilat) tudsz mozgatni. Az egérkurzort ráviszed a megfelelő helyre, és az

egéren lévő gombokkal kattintva vezérelheted a programok többségét. Az első egér 1963-ban készült, fából. A mozgást fémgörgők közvetítették Az Apple cég LISA nevű gépébe építették be. A mai egerek többsége a mozgást a bennük elhelyezkedő, gumival bevont acélgolyó forgásából érzékeli. A golyóhoz derékszögben két henger csatlakozik, fogaskerekekkel Ezek forgását fényérzékelők figyelik, s az egér ebből kapja a továbbítandó adatokat. Az egérnek saját processzora is van. Amikor az egeret vízszintesen mozgatod, a hasában lévő golyó a mozgatás irányába gurul, és eközben görgeti a két hengert. A hengereken lévő fogaskerekek mozgásirányát és a mozgás sebességét fényérzékelők követik, és az egér továbbítja az így kapott jeleket a rendszeregység felé. A rendszeregység a j elek alapján tudja meg, hova kell mozgatnia az egérkurzort a képernyőn. Ha kattintasz az egérgombbal miközben a kurzor egy

parancsgombon áll, akkor végrehajtódik a parancsgombhoz tartozó művelet. A legtöbb egér a soros kapura (portra) van kötve egy vezetékkel, de csatlakozhat rádióhullámmal és infravörös fénnyel is. • • • • • • • Az egerek fajtái: mechanikus egér - a mozgást potenciométer érzékeli. opto-mechanikus egér - a golyó és a f ogaskerekek mozgását (ezért "mechanikus") fénydiódák fogják fel (ezért "opto-"). optikai egér - nincs belső golyó, speciális rácsozott lapon kell mozgatni az egeret, az alatta elmozduló vonalak alapján értékeli a mozgást. Az elmozdulást fénydiódák és tranzisztorok érzékelik. Előnye, hogy pontos és nehezebben romlik el, mint a másik két típus, hátránya, hogy kell hozzá egy speciális négyzetháló, és korlátozott az egér mozgása. (Léteznek már olyan optikai egerek is, ahol négyzetháló sem szükséges) piezo egerek (olyan speciális kristály van benne, amit ha megütnek,

elektromos áramot indukál) ultrahangos egér Inteli Eye (kis kamerával állapítja meg a mozgást, másodpercenként több tucat felvételt készítve) Track Ball (hanyadt egér, itt nem az egeret mozgatjuk, hanem a rajta lévő gömböt) A gombok száma, elhelyezkedése szerint is különbözhetnek egymástól az egerek. A legelterjedtebb ma a három gombos, bár a középső gombot kevés program használja ki. Műveletek az egérrel (Windows): Kijelölés: A kívánt objektumra egyszer rákattint. Több elem kijelölése: A kijelölés közbe nyomja a CTRL billentyűt. Fogd és húzd technika: Az áthelyezendő objektumra kattintson és a bal egérgombot nyomvatartva húzza át a kívánt helyre, és ott engedjük el. Ezzel az objektumot áthelyeztük az új helyére. A Windows 95-ben a jobb egérgombnak is jelentős szerepe van: • Ha a jobb egérgombbal végzi el a fogd és húzd műveletsort, akkor a számítógép felajánlja az áthelyezés mellett a másolás műveletét

is. • Ha egy objektumra, ikonra rákattint a jobb egérgombbal, akkor egy sajátmenü jelenik meg, mely megmutatja, hogy ott milyen műveleteket végezhet el. • • • 3. A bit és bájt fogalma Hogyan értelmezik az információ fogalmát a különböző tudományágak? A tudományok meglepően későn fedezték fel az információ fogalmát, az viszont nem meglepő, hogy az egyes tudományágak mind másként, más szempontok szerint definiálják azt: - A köznyelvben: az információ szó többnyire tudakozódás kapcsán merül fel: Az információk tények összefüggéstelen, elkülönültcsoportjai, amelyek néha meglepőek, néha szórakoztatóak. - A kommunikációelmélet szerint: Az információ kölcsönösen egymásra ható objektumok kommunikációjának objektív tartalma, amely ezen objektumok állapotának megváltozásában nyilvánul meg. - A hírközlés tudománya szerint: Az információ valamilyen sajátos statisztikai szerkezettel rendelkező

jelkészletből összeállított, időben és/vagy térben elrendezett jelek sorozata, amellyel az adó egy dolog állapotáról, vagy egy jelenség lefolyásáról közöl adatokat, melyeket egy vevő felfog és értelmez. Az információ mindaz, ami kódolható és egy megfelelő csatornán továbbítható. - A matematikai információelmélet szerint: Az információ számmal mérhető, mégpedig első közelítésben az információ mennyisége azoknak a barkochbakérdéseknek a számával egyenlő, amennyi az optimális kérdezés mellett maximálisan szükséges a dolog kitalálásához. Az információ a hír váratlanságának mértéke - Az ismeretelmélet szerint: Az információ olyan ismeret, tapasztalat, amely valakinek a tudását, ismeretkészletét, ennek rendezettségét megváltoztatja, átalakítja, alapvetően befolyásolja, ami átmenetileg a tudásbeli bizonytalanság növekedésével is járhat. - Társadalomtudományi szempontból: Az információ a t ársadalom

szellemi kommunikációs rendszerében keletkezett és továbbított hasznos vagy annak minősülő ismeretközlés. Össztársadalmi jelenség, a világ globális problémáinak egyike, hasonlóan az energiához, a környezetvédelemhez. - Gazdasági megközelítésben: Az információ egyrészt szolgáltatás, másrészt piaci termék, de az árucserével ellentétben az információ cserénél mindkét félnek megmarad az információja. A termékekben egyre csökken az anyag, az energia és az élőmunka felhasználása, és ugyanolyan mértékben nő a bevitt információ mennyisége. Hogyan osztályozhatjuk az információkat? Egyértelmű, általánosan elfogadott osztályozás híján csak felsorolni lehet néhány felosztási kísérletet, melyekkel különböző tudományágak művelői különböző megközelítésben megpróbálták csoportosítani a sokféle információt. Az egyik elmélet szerint vannak szelektív és strukturális információk. A szelektív

információ azt mutatja, hogy az összes fizikailag lehetséges válasz közül milyen valószínűséggel fordul elő a kiválasztott, a strukturális információ viszont csak a reális szituációk halmazát veszi figyelembe. A mutáció például jelentheti a strukturális információ csökkenését (negatív, romboló változás lépett fel), ugyanakkor a szelektív információ növekedését (teljesen váratlan változás lépett fel). Ha a környezet a mutációnak kedvező irányban változik meg, akkor mindkét információ mennyisége növekedett. Vannak dinamikus és statikus információs struktúrák. Az első típusba azok az információs szerkezetek tartoznak, amelyek önmagukban hordozzák a jelentésüket, leggyakrabban egy bonyolult rendszer létrehozásához és működtetéséhez szükséges ismereteket, ezeknek általában nemcsak térbeli, hanem időbeli szerkezete is fontos (pl. egy tojás). A statikus információs struktúrák olyan rendezett jelsorozatok,

amelyek passzívan várják, hogy a címzett rájuk találjon, és értelmet, jelentést vigyen beléjük (pl. a Hamlet) Egyfajta hierarchiát tükröz az a felosztás, amely szerint megkülönböztetnek fizikai, biológiai és társadalmi információkat. A fizikai információk az élettelen természetben is megjelennek (pl. a földi mágneses tér változásai a naptevékenység függvényében) A biológiai információk már élő szervezeteket tételeznek fel (pl. idegimpulzusok), a társadalmiak pedig már értelmes élőlények együttműködő csoportjait (pl. tudományos értekezések). A legnehezebb feladatot akkor tűzzük ki, ha megpróbáljuk az információkat jelentésük szerint osztályozni. Eszerint a következő csoportokat hozhatjuk létre: statisztikai, szemantikai és esztétikai információk. A statisztikai információk értéke csak attól függ, hogy mennyire váratlan az az esemény, amelyről tudósítanak (pl. a heti nyertes lottószámok) Az ún

szemantikai információmennyiség inkább azzal jellemezhető, hogy mennyi és milyen jellegű változást okoz a cí mzett eddigi ismereteiben (pl. az a h ír, hogy felfedezték a N aprendszer tizedik bolygóját egész más információt hordoz egy tibeti szerzetes, egy újságíró vagy egy csillagász számára). Az esztétikai információ meghatározása még bizonytalanabb, itt valami olyasmiről van szó, hogy nem csupán a jelek milyensége és az általuk hordozott jelentés számít, hanem az a mód is, ahogyan ezek el vannak rendezve, ahogyan interferálnak a befogadó személyiségével. Gyakorlati szempontból érdemes még megkülönböztetni az innovatív (valóban új) és a másodlagos (feldolgozott) információkat (ennek különösen a tudományokban és a technikában van jelentősége), a formális (hivatalos) és az informális értesüléseket, valamint a rövid életű, a tartós és az emberi mértékkel mérve "örök érvényű"

információkat. Hogyan mérik az információt? A tudomány olyan dolgokkal szeret foglalkozni, amelyek pontosan mérhetők, így van ez az információval is. De milyen módon lehet mérni az információ sokféle megjelenési formáját osztályozhatjuk az információkat ?), milyen közös mértékegységgel fejezhetjük ki például egy műholdfelvételben, egy rózsa illatában, a Boleróban, vagy mondjuk ebben a hipertext szövegben levő információmennyiséget? Erre a kérdésre jelenleg nem tudjuk a választ, lehet, hogy nincs is megoldása. A 20. század elején a híradástechnika fejlődése szükségessé tette az egyes csatornák teljesítőképességének összehasonlításához az információ mérését. Miután egy hírközlő eszköznek mindegy, hogy a nyertes lottószámokat közli, vagy egy földrengés hírét, ezért az információmennyiség meghatározásánál nem a hír tartalmát, hanem egy egyszerűbben kezelhető tulajdonságát, a v áratlanságát

vették figyelembe. Ilyen statisztikai információmennyisége mindenféle információnak van, ezért jobb híján - első megközelítésben - egyszerű kezelhetősége miatt ez a megoldás gyorsan elterjedt, sőt divatossá vált a legkülönbözőbb szakterületeken. Azóta történtek kísérletek a szemantikai és az esztétikai információmennyiség meghatározására (Markov-láncokkal, vektoros vagy ndimenziójú szenzoros ábrázolással stb.), de ezek használható eredményekre még nem vezettek. A váratlanság mértéke egyrészt annak a jelkészletnek a nagyságától függ, amelyből a hírt összeállították, másrészt a hír hosszától. A tizes számrendszer 10 jellel dolgozik Ezekből 10 db egy jegyből álló hírt képezhetünk, 100 db kétjegyűt és 1000 db háromjegyűt. Ha n tagú jelkészletet választunk, akkor az m jelből álló hírek száma n-nek az m-edik hatványa. Ezek szerint a hír információtartalma a hír hosszával exponenciálisan nő. A

gyakorlatban célszerűbb úgy megválasztanunk a mértékegységet, hogy ez a növekedés lineáris legyen. Ezt úgy érhetjük el, ha a lehetséges kombinációk számának a logaritmusát vesszük. Az n betűs abc-ből alkotott m jelből álló hír információmennyisége tehát: H = m log n (Hartley képlet). A matematikai információelméletben a logaritmus alapjául a kettest választották, mert a kettes számrendszer az információátvitel anyanyelve, sok információkezelő berendezés dolgozik a "van áram - nincs áram" alapelven. A legegyszerűbb abc kétjelű (egy jellel nem lehet hírt közölni). Ha ebből egy jelet kiválasztunk, akkor megkapjuk a lehető legkisebb információs értékkel rendelkező hírt. Ez az érték: h = log 2. Ha kettesalapú logaritmust választunk, akkor ez az érték éppen 1 lesz, ezt az információmennyiséget John W. Tukey nevezte el 1 bit-nek (a "binary digit" rövidítése) Egy ötjegyű telefonszám

információmennyisége ezek után 16 609 bit, egy labdarúgó mérkőzés eredménye a totóban 158 bit, a 90 számos lottóhúzás első számának információs értéke 6 492 (a másodiké már kisebb, mert csak 89 s zámból húzzák ki). Egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésre adott válasz információmennyisége pontosan 1 bi t (tehát az információ mértéke kifejezhető a kitalálásához szükséges barkochbakérdéseknek a s zámával is). Hartley képlete csak akkor érvényes, ha a hírt alkotó jelek egyforma valószínűséggel fordulnak elő (ez a legritkább dolog). Arra az esetre, amikor a jelek összeállításánál "nyelvtani szabályokat" is figyelembe kell venni, 1948-ban Shannon adott egy megoldást, ahol is az információmennyiség nem a jelek számával, hanem előfordulási valószínűségükkel arányos. Ezt a képletet is tovább finomították az óta, de az alapelv, a bitekben való számolás megmaradt. Időközben egy

újabb megközelítési módra is lehetőségünk nyílt: egy dolog információmennyisége annyi bit, amennyi digitális tárolóhelyre van szükségünk ahhoz, hogy számítógépben tároljuk (a számítástechnikában egy újabb mértékegységet vezettek be, 8 bitet 1 byte-nak neveznek). Egy 1964-es becslés szerint a v ilágon nyomtatásban megjelent információk mennyisége akkor 1 trillió bit (125 terabyte) volt, 2000-re a tízszeresét jósolják információs válságok várhatók a következő évtizedekben?). A számítógép gyakorlatilag csak két értéket ismer: 0 vagy 1. Egy ilyen elemi tárolóegység neve BIT. Egy bit értéke tehát csak 0 va gy 1 lehet Lévén, hogy csak a kettes számrendszerben mozoghat, így csak a b itek helyi értékének figyelembevételével lehetséges nagyobb egész számot ábrázolni. Ezért 8 ilyen bitet kezel egyszerre és így már egy 0-255 -ig terjedő számot tud ábrázolni. 8 bit együtt értelmezve már elegendő pl. az ABC

egy betűinek tárolására Az így összefogott, együtt értelmezett 8 bit neve BYTE (ejtsd: bájt). Ezeket pedig úgy, mint a tizes számrendszerben szokás KILO vagy MEGA (ritkábban GIGA) előtaggal illetni, azzal a különbséggel, hogy a váltószám a kettes számrendszer miatt nem 1000 hanem 1024. 1 GB 1 MB 1 KB = = = 1024 MB 1024 KB 1024 BYTE Tehát ha azt mondtuk, hogy 1 byte tárolóhely kell egy betű eltárolásához egy szöveges adatállományban, akkor egy 1 KB méretű szöveges állomány 1024 betűt, számot, jelet (karaktert) tartalmaz összesen (beleértve a szóköz karaktert is, hiszen annak létezését is tárolni kell). Ez természetesen csak egy egyszerű szöveges állomány esetében igaz, hiszen egy szövegszerkesztő program számos járulékos információt is tárol az általunk begépelt szöveggel együtt egy adatállományban (pl. betűtípust, betűméretet, lapméretet, stb) Ezek mind mind byte-ok sokaságát foglalják el az általunk

begépelt szöveg mellett. 4. Kiviteli perifériák feladatai, csoportosításuk A számítógép kiviteli perifériái: a monitor, nyomtató és a rajzgép (plotter). (Monitort és nyomtatót lásd a tételeknél! 23. Monitorok jellemzői 14. Mátrixnyomtatók jellemzői, működési elve 17. Nyomtatók csoportosítása, jellemzőik 25. Tintasugaras nyomtatók jellemzői, működési elvük 28. Lézernyomtatók jellemzői, működési elvük ) Rajzgépek (plotterek) A rajzgépeket a műszaki rajzok, vonalas ábrák számítógéppel történő elkészítéséhez fejlesztették ki. A lézernyomtatók megjelenésével azonban kisebb típusai háttérbe szorultak Több megoldás is létezett attól függően, hogy az X-Y mozgást milyen módon oldották meg a készülékben. Az első dob plotterek esetében a papírt egy forgódobra erősítették Ennek a forgása adta az egyik irányú mozgást, és a tollat mozgató kocsi erre merőlegesen adta a másik irányú elmozdulást. Ezen

kívül termeészetesen van még egy harmadik mozgásirány is, a toll felemelése, illetve lerakása. A másik csoportba a síkplotterek tartoznak. Ezeknél a papír síkban van elhelyezve Ha az X-Y irányú mozgást egyaránt a toll végzi, akkor ezt a papírt elektrosztatikus úton, egy síkfelületen rögzítik. Ha a toll csak az egyik irányú mozgást végzi, akkor a papírt görgők segítségével előre, hátra mozgatják. Ilyenkor tehát a papír végzi a másik irányú mozgást 5. A kettes számrendszer felépítése, szerepe a számítástechnikában Számrendszer: azoknak a jeleknek és elveknek az összessége, melyek birtokában bármely számot fel lehet írni. Ma már kizárólag helyértékes (pozicionális) számrendszereket alkalmaznak. A mindennapi életben általános a t ízes számrendszer, a s zámítástechnikában más pozicionális számrendszereket is alkalmaznak: bináris, nyolcas, hexadecimális. A helyiértékes számrendszer nemcsak egész, hanem tört

és írracionális számok jelölésére is alkalmas. A számrendszereket az egy helyiértéken ábrázolható kombinációk alapján szokták elnevezni. A számrendszer alapszáma (alapja) az egy helyiértéken ábrázolható kombinációk számával egyenlő. Az alapszám bármely 1-nél nagyobb egész szám lehet Pl. : 10-es számrendszer alapja = 10, a 8-as számrendszer alapja = 8 Tízes számrendszer: A 10-es számrendszerben egy helyiértéken 10 különböző kombináció (szám) ábrázolható, ezek a: 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9 számjegyek. 567 = 100 ⋅ 7 + 101 ⋅ 6 + 102 ⋅ 5 Kettes számrendszer: A 2-es számrendszerben egy helyiértéken 2 különböző kombináció ábrázolható, ezek a: 0,1 számjegyek. A kettes számrendszer jelentősége az elektronikus digitális számítógépek elterjedésével megnőtt, mert az adatokat 2-es számrendszerben célszerű ábrázolni, hiszen minden számjegyet egy elektromos jel meglétével (1) vagy hiányával (0) érzékelhet a gép.

Hexadecimális számrendszer: A 16-os számrendszerben egy helyiértéken 16 különböző kombiáció ábrázolható, ezek a: 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9,A,B,C,D,E,F számok és betűk. 16-os számrendszer: 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9, A, B, C, D, E, F 10-es számrendszer: 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14,16 Konverziók számrendszerek között: 1, Szám10 ⇒ Számn Szám10:n A 10-es számrendszerbeli számot osztjuk az alappal. Az egyes maradékok fogják adni az egyes helyiértékeket a legkisebb helyiérték felöl a legnagyobb felé. 4110 ⇒ 1010012 41 : 2 = 20 20 : 2 = 10 10 : 2 = 5 5:2=2 2:2 =1 1:2=0 1 0 0 <= 199710 ⇒ 7CD 16 1997 : 16 = 124 124 : 16 = 7 7 : 16 = 0 13 (D) 12 (C) 7 2, Számn ⇒ Szám10 Bármely 10-es számrendszer beli szám felírható: 1 0 1 alap 0 ⋅ legkisebb helyiérték + alap1 ⋅ legkisebb helyiérték + 1 + alap n ⋅ legkisebb helyiérték + n alakban. Ezen alapul az átváltás 10-es számrendszerből n számrendszerbe. 3FFF 16 ⇒ 1638310

3FFF 16 = 3 ⋅163 + F ⋅162 + F ⋅161 + F ⋅160 = 12288 + 3840 + 240 + 15 = 16383 1010112 = 1⋅ 25 + 0 ⋅ 24 + 1⋅ 23 + 0 ⋅ 22 + 1⋅ 21 + 1⋅ 20 = 32 + 8 + 2 + 1 = 43 1010112 ⇒ 4310 Műveletek kettes számrendszerben: 1, Összeadás: Bitenként adjuk össze a számokat az előző átvitelek figyelembe vételével. Az egyes bitösszegeket a összeadandó bitek kizáró-vagy kapcsolata adja meg. 0101001 0 ⊕ 0 = 0, 1001 + 0 ⊕1 = 1, 110010 1 ⊕ 0 = 1, 1 ⊕1 = 0, 2, Kivonás: A kivonás az összeadásra vezethető vissza az A-B=A+(-B) összefüggés alapján. Azaz a kisebbítendőhöz hozzáadjuk a kivonandó ellentettjét. Kettes számrendszerben egy szám ellentettjét kettes komplemensnek nevezzük. Kettes komplemens előállítása: 1., képezzük a szám egyes komplemensét, ezt úgy tesszük, hogy a számot bitenként invertáljuk. Majd az így kapott egyes komplemenshez hozzáadunk 1-et Így kapjuk a kettes komplemenst számolással. 2., jobbról az első 1-ig

leírjuk változatlanul a biteket (az első 1-et is), majd innen kezdve invertáljuk a biteket. Így kapjuk a kettes komplemenst mechanikus úton Pl.: 1011101-nek az ellentettje az 100011 bináris szám. - egyes komplemens előállítása: 0100010 - kettes komplemens előállítása: 010001 0 + 1 100011 Példa kivonásra. 100011-101010 101010 kettes komplemense 10110 100011 + 10110 111001 3. Szorzás: A bitenkét összeszorozzuk a számokat, majd az összeadásra vonatkozó szabályokkal összeadjuk az egyes részszorzatokat. Példa szorzásra: 1011*101 1011 0000 1011 110111 4. Osztás : pl. 1010 : 10 = 101 1111 : 11 = 101 001 0011 10 0 00 Számábrázolás kettes számrendszerben A kettes számrendszerben az alapszám a 2 , tehát két számjegy van értelmezve: 0;1. Egy kettes számrendszerbeli számot szoktunk bináris számnak is nevezni. A kettes számrendszer helyiértékei: 20=1; 21=2; 22=4; 23=8; 24=16 stb. Egy kettes számrendszerbeli szám tízes számrendszerbeli

értékét úgy kapjuk meg, hogy az egyes helyiértékeket elfoglaló bináris számjegyeket (0;1) megszorozzuk kettőnek a helyiértékéből adódó hatványával, majd a kapott értéket összeadjuk. Pl.: 11001 ↑ =1*24+123+022+021+120=16+8+0+0+1=25 Tízes számrendszerbeli szám binárissá való átírását a következőképpen végezzük: az átírás sorozatos osztásokkal végezhető el, és a maradékok adják a kettes számrendszerbeli számjegyeket. Az osztást addig végezzük, amíg a hányados 0 ne m lesz A maradékokat visszafelé kell leírni! Pl.: 83/2=41 és 1-et ad maradékul 42/2=21 és 0-át ad maradékul 21/2=10 és 1-et ad maradékul 10/2=5 és 0-át ad maradékul 5/2=2 és 1-et ad maradékul 2/2=1 és 0-át ad maradékul ½=0 és 1-et ad maradékul 83=1010101 ↑ Egy adott számrendszerben megadott szám átszámítását egy másik számrendszerbe „konvertálásnak” nevezzük. A számítógép szinte minden műveletet el tud végezni, de valójában csak

összeadásra van szükség, hogy a többi műveletet ennek segítségével végezhesse el. Fixpontos ábrázolásnál a bináris pont („kettedes” vessző) fix helyen van. Előjeles fixpontos számok esetén az első bitet (balról az elsőt) előjelbitnek nevezzük. Pozitív számok esetén az előjelbit értéke 0.A legnagyobb pozitív szám 16 biten ábrázolva 215-1 Negatív számok esetén az előjelbit 1. Negatív számok ábrázolása a következőképpen törénik: 1. lépés: a szám abszolút értékét ábrázoljuk binárisan Pl: +29=11101 (balról feltöltjük) 2. lépés: invertáljuk a számot, azaz minden egyes pozícióban az ott lévő bitet az ellenkezőjére váltjuk. 3. lépés: a legalacsonyabb helyiértéken 1-et hozzáadunk A legnagyobb abszolútértékű, 16biten ábrázolható negatív szám: -215 A kettes komplemensben megadott szám visszaalakítása teljesen hasonló módon történik. A lebegőpontos számábrázolással valós számokat

ábrázolhatunk. Egész és törtszámok ábrázolásával egyaránt alkalmas. 6. Beviteli perifériák feladatai, csoportosításuk Beviteli perifériák feladata: a külső adathordozón lévő információk gépbe juttatása. Leggyakoribb beviteli perifériák: 1. lyukkártyák 2. lyukszalagok 3. botkormány 4. egér 5. fényceruza 6. billentyűzet 7. Scanner 8. Mikrofon 9. Digitalizáló tábla 10. Érintő képernyő 1. Lyukkártya: szabvány méretű papírlemez, amelyen a lyukak hordozzák az információt Vezérlése a XIX.sz-ban Jacguard kártya néven terjedt el Ez adta az ötletet a számítógép vezérlésére (1833. Charles Babbage), majd az információ földolgozására (1886 H Hollerith IBM). Pl: amerikai népszámlálás Legelterjedtebbek a 80 karakteres kártyák 2. Lyukszalag: számítógép, telex vagy számvezérléses szerszámgép adathordozója Elve hasonlít a lyukkártyára: az információt itt is a lyukak léte, ill. kódolja bináris formában, de a

tárolható információ mennyiségét a szalag hossza határozza meg. Ismertebb formái : 5, ill. 8 lyukasok 3. Botkormány (joystick): a botkormány segítségével a képernyőn megjelenő kurzort mozgatni lehet. Játékprogramok futtatásánál használják főleg 4. Egér: (Lásd 2 Mi az egér funkciója, működési eleve) 5. Fényceruza: Az egérnél bonyolultabb, de szolgáltatásaiban is teljesebb beviteli eszköz A számítógép monitora elektronsugarat állít elő, amely másodpercenként kb. hatvanszor, illetve beállítástól függően végigpásztázza a képernyőt, de az emberi szem lassabb reakcióideje miatt ezt nem érzékeljük: a képernyőt folyamatosan fényesnek látjuk. A képernyő felületéhez érintve a fényceruzát, megnyomjuk annak gombját, az eszköz elektromos impulzusokká alakítja az érzékelt jelet, és továbbítja a számítógépnek. Fő alkalmazási területe kezdettől fogva a számítógépes grafika, tervazés terén van. 6.

Billentyűzet: (tesztatúra, klavitatúra, keyboard): Az ember-gép kapcsolat fontos eszköze A számítógép billentyűzetén keresztül adatok, vezérlő parancsok bevitele lehetséges. A billentyűzet lenyomásakor ill. felengedésekor egy a billentyű által kijelölt kapcsolóelem kijelöli a mátrix megfelelő sorát, oszlopát. A billentyűzeten találhatunk numerikus és alfanumerikus karaktereket. A betűk elhelyezése a QWERTY elhelyezést követi kiegszítve néhány speciális (ún. funkció) billentyűvel Működése: a kódoló áramkör un. s can-kódokat állít elő Ezek a kódok mások, ha lenyomjuk a billentyűt, mintha felengedjük. A lenyomási scan-kódok 1-83 közöttiek, a felengedésiek 128-cal (hexa 80) többek. Pl a Z betű lenyomva 44, felengedve (44+128=) 172 A gépeléskor a billentyűzet nem ismeri a lenyomott billentyük jelentését, csupán a lenyomott (felengedett) billentyű-eseményt jelzi. Az értelmezés, a számítógépben levő ROM-BIOS

feladata. Két fajtája van:  XT-sek (ezek nem programozhatók)  AT-sek (már igen pl.: hozzárendelhetek egyes billentyűhöz egy parancsot Az XT billentyűzetén még csak 84, az AT-én már 101 billentyű volt, később ez kibővült 102-re, ma már forgalomban van 104 gombos is, ezek vagy multimédiás alkalmazásoknál segítenek, vagy a Windows speciális billentyűi. A billentyűzetnek van egy puffere, amely egy ideiglenes tároló hely (a leütött gombok jelei itt tárolódnak). Csatlakozások:  Normál (AT)  ps2  USB  kábel nélküli kapcsolat (infra vagy rádiófrekvenciás) Billentyű csoportok:  alfanumerikus (írógép) billentyűk  funkció billentyűk (F1-F12)  kurzormozgató billentyűk  kurzor blokal kombinált numerikus billentyűk (Num Lock kapcsolja, 1-9)  vezérlő billentyűk (Esc, Enter, Back space)  módosító billentyűk (Alt, Ctrl, Caps lock) 7. Scanner (Lásd: 12 Szkenner funkciója, jellemzői) 7. A számítógép

felépítése, fontosabb elemei, jellemzőik (a., változat) A számítógép működésének alaplépései: 1. Tároljuk a programot, amely a műveletek sorrendjét képviseli 2. Tároljuk az adatokat, amelyek a program számára szükségesek 3. Az utasítások egymás után eljutnak a memóriából a központi feldolgozó egységbe, amely értelmezi azokat és 4. előveszi a memóriából a megfelelö adatokat, 5. elvégzi rajtuk az előírt műveleteket 6. Tárolja az eredmény(eke)t 7. Új utasítást vesz elő a memóriából és folytatódik a 3 ponttól A Neumann felépítésű számítógépek tárolják a programot, amely a műveletek sorrendjét képviseli, és tárolják az adatokat, amelyek a p rogram számára szükségesek. Az egyes szerkezeti egységek jelentése: I/O Be- és kiviteli vezérlő egységek: a sín és a különböző perifériák közti adatforgalmat biztosítják. Ide tartoznak a diszk (floppy és winchester) vezérlők, a soros és párhuzamos port-ok

stb. ALU aritmetikai, logikai egység : a műveletvégző rész AKKU akkumulátor regiszter: bemenő adatok és eredmények tárolása jele: AX (2 byte-os szó) AH (felső byte) AL (alsó byte) Sín (bus) párhuzamos vezetékek + meghajtó áramköreik. Annyi vezeték, ahány bites a processzor. Felosztható adat- cím- és vezérlő- sín részekre. Tár félvezetős tárolók: - Alapszoftvet betöltő programot (BIOS) tároló, csak olvasható tár : ROM - operatív, írható - olvasható tár: RAM (véletlen elérésű) Utasítás reg.: a soron következő gépi utasítás memória címét tartalmazza jele: IP Utasítás ért.: értelmezi, másszóval dekódolja az utasítás regiszter által mutatott címen található gépi utasítást. Regiszterek: - általános célú regiszterek AX akkumulátor (betöltő) BX base (bázis) CX count (számláló) DX data (adat) - pointer és indexregiszterek SP stack pointer (verem mutató) BP base pointer (bázismutató) SI source index

(forrás index) DI destination index (cél index) - szegmensregiszterek CS code segment (kód szegmens) DS data segment (adat szegmens) SS stack segment (verem szegmens) ES extra segment (extra szegmens) - egyéb IP instuction pointer (utasítás számláló) FLAG-ek status and controll flags (állapot és vezérlő jelzőbitek). Vezérlő egység: a Sín I/O és Tár részeken kívüli részét központi vezérlő egységnek (CPU) nevezzük, amelyen belül egy belső vezérlő egység is van az egyes részek működésének összehangolására. (b., változat) A személyi számítógép nagy bonyolultságú szerkezet. Az INPUT/OUTPUT eszközök (I/O eszközök, beviteli/kiviteli eszközök) tartják a kapcsolatot a felhasználóval, és más számítógépekkel. Beviteli eszköz például a billentyűzet, az egér, a d igitalizáló tábla, a szkenner. Kiviteli eszköz például a képernyő, a nyomtató, a plotter. Az I/O eszközök irányítását az I/O vezérlőegység végzi A

beviteli eszközök (input perifériák) minden olyan eszköz, amellyel az emberi gondolat a rögzítés hagyományos formái elektronikus jellé alakíthatók. A kimeneti eszközök láthatóvá teszik az ember számára az információ számítógépes feldolgozásának eredményét. Az aritmetikai egységben történik az adatok tulajdonképpeni feldolgozása. Ez az egység végzi el az összes számítási feladatot, az összehasonlítási és logikai műveleteket. Az aritmetikai egység ma már egyetlen, áramköri tokban (chipben) foglal helyet a vezérlő áramkörökkel együtt. Ezt nevezzük mikroprocesszornak A memória a számítógép központi tára. Feladata, hogy egy probléma megoldása során mindazokat az információkat tárolja, amelyekre a megoldás adott pillanatában szükség lehet. Így a memória két fontos feladatot lát el: egyrészt tárolja a számítógép működéséhez, a feladatok elvégzéséhez szükséges adatokat, másrészt pedig tárolja magát

a m űködést, az egyes műveleteket megadó utasítások sorozatát, a programot! Az aritmetikai egységet és a memóriát szokták együttesen központi feldolgozó egységnek (CPU Central Proccessor Unit) nevezni. A Vezérlő egységre is szükség van egy olyan összetett rendszerben, mint a számítógép. A vezérlő egység feladata pedig az önállóan működő részegységek munkájának összehangolása.(például: adott időpontban kell indítani egy műveletet, meg kell határozni, hogy ki végezzen el egy műveletet, ki ellenőrizze azt, stb.) A háttértárolókra is szükség van a s zámítógépben. Feladatuk az olyan adatok és programok tárolása, amelyeket a rendszeres feldolgozás felhasználás céljából újra vissza kell juttatni, a működés közben használt belső memóriába, illetve a feldolgozó egységekbe. Ehhez a témakörhöz kapcsolódik még a hardver és szoftver fogalma is. A hardver mindazon technikai berendezések összessége, amelyek

a számítógéprendszer környezetében mechanikai, elektromos vagy elektronikus módon feladatokat látnak el. A szoftver azoknak az eljárásoknak, előírásoknak programoknak az összessége, amelyek egy számítógéprendszer üzembe helyezéséhez, üzemben tartásához, és kihasználásához szükségesek. Azokat a hardver-szoftver együtteseket, amelyek információ feldolgozási céllal kerültek megépítésre számítógép rendszerek-nek nevezzük. 8. Hogyan épül fel az állománynév a DOS-ban? Mint már tudjuk az állományoknak nevet adunk, ami alapján az operációs rendszer azonosítja és megkülönbözteti őket. Mivel az operációs rendszer a könyvtárakat is állományként kezeli, azok elnevezésére is ugyanezek az elvek érvényesek. Azonban az a különbség, hogy míg a könyvtárak létrehozásánál nem szükséges kiterjesztést adni, addig az állományok nevét az operációs rendszer két részre bontja, névre és kiterjesztésre, melyeket

ponttal választ el. A DOS operációs rendszer esetén név minimum 1, maximum 8 karakter hosszú lehet, alfabetikus, numerikus és néhány speciális karaktert tartalmazhat: - az angol ABC betűit, - számjegyeket : 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9 - az egyéb karakterek közül az alábbiakat: @, , &, $, -, !, #, %, ~, ), (, {, }, ^, ’, A kiterjesztés minimum 0, maximum 3 karakter lehet. Tehát egy fájl neve 12 karakter hosszú lehet. A kiterjesztések közül néhányat foglaltnak kell tekintenünk Ékezetes karaktereket nem ajánlatos használni a név és kiterjesztés megadásakor, mert az operációs rendszer nem tudja megfelelően kezelni őket. Tehát az állományok neve - az ASCII kódrendszer sajátosságai miatt - csak az angol ABC betűiből álljon, ám tartalmazhat ún. "joker karaktereket", valamint speciális jeleket is A kiterjesztés tartalmazhat betűt, számot, speciális karaktert, de ami miatt szerepet kap az állomány kiterjesztése az az, hogy az

operációs rendszer számára nagyon fontos jelentést, információt hordoz. Az állományokat két csoportra lehet osztani. Mely szerint vannak olyan állományok, melyek csak az adatokat, információkat tartalmazzák, ezek az adatállományok. A másik csoportba a programok, az ún. vé grehajtható, futtatható állományok tartoznak Ezeket az állomány csoportokat a kiterjesztésük alapján ismeri fel, értelmezi az operációs rendszer. Az alábbi táblázat néhány példát sorol fel a kiterjesztésekre. Egyébként a futtatható állományok leggyakoribb három kiterjesztés formátuma (.com, exe, bat) hierarchikus sorrendje is éppen a felsorolás sorrendjével egyezik meg: Futtatható állományok Adatállományok . COM – bináris futállomány . EXE – bináris futállomány . BAT – kötegelt parancsállom . SYS – rendszer állomány . DRV – eszközkezelő állom . TXT – szöveges adatállom . HLP – szöveges adatállom . DAT –szöveges adatállom

. PAS – szöveges adatállom . BMP – grafikus formátumú ~ 9. Mágneses elvű háttértárolók működési elve A mágneses jelrögzítés elve, hogy egy nem mágnesezhető mechanikai hordozóanyagra mágnesezhető réteget visznek fel. A mágnesezhető réteg úgy tekinthető, mintha elemi mágnesekből állna, amelyek egy tekercs előtt haladnak el. Ha a tekercsbe megfelelő áramot vezetünk, az elemi mágnesek egyik vagy másik irányba mágneseződnek attól függően, hogy milyen irányú az áram a tekercsben. Az elemi mágnesek ezt az állapotukat hosszú ideig megtartják. Ha ezután a mágneses adathordozót ismét elmozdítjuk egy tekercs előtt, amelyben természetesen nem folyik áram, akkor ezek az elemi mágnesek elhaladva a tekercs előtt, abban feszültséget hoznak létre, indukálnak. Ez az indukált feszültség a rögzített jelnek felel meg, amit a gépben megfelelően felerősítve és átalakítva vezérlésre használhatunk. -> 0 -> 0 <1

-> 0 <1 -> 0 A hajlékony lemezek csoportosítása (méret alapján): • Mini lemez 5.25" kb 133 mm • Mikro lemez 3.5" kb 99 mm további lemezméretek: • EURODISK 105 mm • IBM 82.5 mm • OLIVETTI mini 65 mm A mágneses adathordozók anyagai és gyártása: a) vasoxid + egyéb ötvöző s adalék anyagok (pl. kobalt, stb) b) bárium-ferrit (jelenleg a legperspektivikusabb) Hagyományos hajlékonylemez gyártási folyamat fontosabb lépései: 1) A porított mágnesezhető anyag (rendszerint vasoxid) és a kötőanyag összekeverése (ezek alkotják a mágnesezhető réteget). 2) Az előzőleg megtisztított, és ellenőrzött műanyag fóliára (hordozóra) felviszik, s egyenletesen eloszlatják a mágnesezhető réteget. 3) A mágnesréteget "rögzítik" a hordozóhoz, azaz hőkezelik, és lecsiszolják a felületi egyenetlenségeket. 4) Kivágják a kör alakú lemezeket (tárcsákat). 5) Erősítő gyűrűvel (hard hole-lal) látják el. (Egyes

cégeknél) 6) Két tisztító korong közé helyezik, s betokozzák. A két textil bélésnek nemcsak a tisztítás, hanem a súrlódás csökkentése is a feladata. (525"-s lemeznél a tok vagy boríték hajlékony, 3.5"-esnél merev műanyag tok 7) Ellenőrzik, esetleg formázzák. A hajlékony lemezek felépítése, jellemzői: 1) a lemez nyílásai: ° meghajtó tengelyhez (központi ablak) ° indexlyuk (indexablak) ° író/olvasó fej számára (fejablak) ° írásvédelemi nyílás ° mechanikai feszütségcsökkentő nyílások 2) fordulatszám: 300 - 360 fordulat/perc 3) hozzáférési idő: 75.160 msec A hajlékonylemez címkéken olvasható fontosabb rövidítések: 1S SS Single Sided 1 oldalas lemez 2S DS Double Sided 2 oldalas lemez 1D SD Single Density normál sűrűség 2D DD Double Density dupla sűrűség HD HC High Density v. High Capacity nagy sűrűség Tájékoztató adatok:  sáv (track)  szektor  hardszektor: minden szektorhoz egy

indexlyuk. (elavult)  soft szektor: szoftverrel kialakított szektorok  írássűrűség: bit/inch [bpi]  sávsűrűség: track/inch [tpi]  shell / cartridge: lemez tokja Minden lemez az adattárolás szempontjából koncentrikus körökre (sávokra), a sávok pedig szektorokra van bontva. Az egymás alatt levő sávokat cilindernek nevezzük. A szektorokban az adatokon kívül feljegyzésre kerül a sáv és szektorok száma, a szektor üres vagy foglalt állapota, valamint annak a sávnak és szektornak a száma, ahol az adatok folytatódnak. Minden új, üres lemezt használat előtt egy speciális programmal formattálni kell, mely program a fenti bejegyzéseket elvégzi. Más, kevésbé elterjedt módszer a h ard szektoros lemez, ahol a s zektorok kezdetét a lemezen elhelyezett lyukak jelzik. A fentiekben ismertetett lemezt soft szektoros lemeznek nevezzük. Ezekben csak egy lyuk található, az úgy-nevezett indexlyuk, amellyel a működéshez szükséges

szinkronizáló jeleket állítanak elő. A személyi számítógépek ilyen szoft szektoros- lemezeket használnak A bejegyzett adatok épségét pl. úgy ellenőrizzük, hogy az adatokban található 1 értékű biteket összeadjuk, és feljegyezzük. (kontrol szumma) Amennyiben visszaolvasáskor az adatok 1 értékű bitjeinek összege nem egyezik meg ezen ellenőrző összeggel, úgy az adataink megsérültek. Szektor típusok (IBM-PC-n): ◊ Boot szektor ◊ FAT file allocation table ◊ Tartalomjegyzék ◊ Data Mágneslemezek előnyei: 1) nagymennyiségű adatok tárolására alkalmasak 2) közvetlen adatelérés lehetséges 3) gyorsabb a szalagnál Merevlemezes tárak • a lemez anyaga fém,amelynek bevonata speciális mágnesezhető réteg • kivitelei:  cserélhető lemezes tárak:  lemezköteges csak együttesen,védőtokjukkal együtt helyezhető a berendezésbe  fixlemezes tárak:  a lemez a berendezés tartozéka,nem cserélhető ° fixfejes (az

író/olvasó fej nem mozog,igen gyors és drága, ∗ a lemezen kevesebb adatot tárol) ° mozgófejes (az író/olvasó fej mozog -pozícionál,lassúbb az ∗ előzőnél,igen sok adat tárolására képes) A winchester főbb jellemzői: 1. zárt, ténylegesen merev, compact csomagolás, 2. pára és pormentes, 3. bírja a nagy írássűrűséget, 4. általában nem egy, hanem több egymással párhuzamos lemezből áll, 5. közöttük, mint fésűsor közlekednek a fejek, 6. átlagos elérési idő (1 fizikai szektort mennyi idő alatt talál meg) általában 7-8 ms Jellemzôi: • Lemezszám: 1-12 db. Alsó indexlemez (szervó v beállító lemez feladata fejszabályozás) • Cilinder: az adattároló lemezfelület azonos számú sávjai • Cluster: A FAT táblában a f oglaltság jelzése clusterenként történik. A cluster az a legkisebb tárterület, amit a DOS kezel. Egy cluster 18 s zektor, azaz 054 kB (-> egy nagykapacitású fix lemezen egy 20 B-os program ugyanannyi

helyet foglal el, mint egy pl. 3.8 KB-os) • Partició: Egy merevlemezzel rendelkezô pc-n max. 4 különbözô operációs rendszer lehet Minden operációs rendszer külön a számára kijelölt területen vagy másnéven partición helyezkedik el. Az egyes operációs rendszerek csak a saját particiójukat tudják kezelni A számítógép bekapcsoláskor azt a particiót indítja, amelyik aktiv állapotban van. Lehetôség van arra is hogy egy operációs rendszer használja az egész területet. A particiókra vonatkozó információ, az 1.szektor, 1 fej 1sávján található A particiós tábla a bootrekord része. A DOS partició mérete 33-ig max 32 MB (Ok: a FAT tábla 16 bites) Az írás/olvasás három lépésből áll: ♦ a kívánt lemez, cilinder, sáv (track) kijelölése ♦ a fej(ek) mozgatása a kijelölt cilinder/trackre ♦ várakozás a szektorra 10. Milyen szabályokat kell betartani az állomány nevek megadásánál DOS és Windows95 operációs rendszer

alatt? DOS operációs rendszer esetében lásd: 8. Hogyan épül fel az állománynév a DOS-ban?! Windows 95 esetében: A munkaasztalon és a mappákban az objektumnevek akár 250 ka rakter hosszúak is lehetnek.Minden objektumnak megfelel egy lemezállomány és a l emezfájloknak hosszú nevük is van. A hosszú név megegyezik az objektum nevével A hoszú névnek is lehet háromkarakteres kiterjesztése, amely az állomány típuséra utal. A Windows 95 ope rációs rendszer a lemezeken tárolt állományokkal kapcsolatosan tárolja azok méretét, valamint a létrehozás illetve az utolsó módosítás időpontját is. Amikor egy objektum a lemezre kerül, annak a Windows 95 egy hagyományos, rövid nevet is ad. A rövid név a hosszúból következik A két név megegyezik, ha a hosszú név 8 karakteres, ha hoszabb, akkor a rövid név első 6 karakteréből, az azt követő hullám ( ˇˇ ) karakterből és egy sorszámból áll össze. A Microsoft operációs rendszerekben a

fájl a következő jellemzőkkel rendelkezik: fájlnév: DOS: legalább 1, maximum 8 betű szóköz nélkül Windows 95.2000: legalább 1, max 255 betű, szóköz és ékezet megengedett Fájlkiterjesztés: nem kötelező, maximum 3 betű. a végrehajtható fájlokat .COM, EXE és BAT kiterjesztés jelöli; szövegfájlok: .TXT, DOC, WRI, stb adatfájlok: .DAT, LST, DBF, MDB, XLS, stb képfájlok: .BMP, GIF, JPG, WMF, PCX, TIF, WI, AI, stb tömörített fájlok: .ZIP, RAR, ARJ, TGZ, stb hangfájlok: .WAV, AU, MP3, stb videó fájlok: .AVI, MPG, MOV, stb Fájlméret: a fájl mérete bájtban. Dátum: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának dátuma. Idő: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának ideje. Fájlattribútumok: A fájl használatára vonatkozó jelzések, amelyek a következők lehetnek: A (archive) R (read only) H (hidden) archív fájl csak olvasható fájl rejtett fájl S (system) az operációs rendszerhez tartozó fájl 11. Milyen

jelek utalnak vírusfertőzésre? Milyen óvintézkedéseket tenne számítógépén? Mik a fertőzés jelei? • • • • • • Gépünk lassabban működik a megszokottnál. A használt program valamilyen funkciót nem hajt végre. A program a szokottnál többet használja a merevlemezt. A lemezen sok logikai hiba jelenik meg. A programok mérete jelentősen megnő Furcsa dolgok jelennek meg a képernyőn. Hogyan lehet védekezni? Általánosságban elmondható, hogy sokkal könnyebb megakadályozni a vírusok gépbe jutását, mint kiírtani őket, ha elszaporodnak, de még ez is sokkal könnyebb, mint helyrehozni azt a kárt, ami az akcióba lépésükkor keletkezik. A védekezési szabályok betartása esetén is tudni kell azt, hogy egy minimális kockázat mindig marad, mert vannak "elcsíphetetlen" vírusok! • • • • • • • • • • • Ne indítsunk el, és ne játszunk olyan programokkal, amelyeknek nem ismerjük a származási helyét!

Ha nem rendelkezünk 3 hónapnál frissebb víruskereső programmal, szerezzünk be minimum egyet, és t elepítsük fel a gépünkre, hogy mindig kéznél legyen! (Ha DOS operációs rendszerünk van, akkor DOS-os víruskereső(ket) kell telepítenünk.) A Win 95/98-as operációsrendszerekre Win 95/98-as víruskeresők valók, (pl. Norton Antivírus, TBav, VírusBuster, stb.), de tartsunk készenlétben DOS-os víruskeresőket is! (pl Scan, F-prot, Tbav, stb.) Minden idegen lemezt, CD-t, még használatbavétel előtt vizsgáljunk meg víruskereső programmal! Ha a program vírus jelenlétére figyelmeztet, ne másoljuk át ezt a file-t, ill. ne telepítsünk a vírusos file-t tartalmazó programot! Ugyanez érvényes a modemen beérkezett file-okra és programokra is: használatbavétel előtt meg kell vizsgálni ezeket is! Rendszeresen vizsgáljuk át az egész winchestert a "kellemetlen vendégek" felkutatására! Ha a víruskereső figyelmeztet, válasszuk a

"kiirtás" parancsot, ha nem lehet irtani, töröljük és installáljuk újra a fertőzött programot! Ha lemezre, CD-re másolunk, formattáljuk előtte a kislemezt és még másolás előtt végezzük vírusellenőrzést a winchesteren! Készítsünk rendszeresen biztonsági másolatokat és lementéseket a féltve őrzött file-okról kislemezekre, ZIP lemezre, vagy CD-re! A programokat, -ha bevírusosodnak- általában könnyű pótolni, de az évek óta gyarapodó saját állományok pótolhatatlanok! Ha kevés a hely a lemezeken, inkább az utóbbiakat helyezzük el a másolaton! Ha kislemezt adunk kölcsön, vagy teszünk be egy másik gépbe (pl. install lemezek), akkor tegyük írásvédetté a lemezt, hogy ne kerülhessen rá "potyautas". A beérkező e-mailok csatolmányaival is legyünk óvatosak: ha nincs utalás, hogy csatolás érkezett, és mégis van, ne kattintsunk rá, ne nyissuk meg, hanem töröljük a levelet! Kérdjük meg a levél

feladóját, ismételje meg a levelét! Biztosan rossz szándékú csatolmányok: Happy 99.exe, Pendalexe, és a Join the crewexe Ezeket még véletlenül se indítsuk el!) Számítsunk rá, hogy a játékok gyakrabban fertőződnek! Ne telepítsünk olyan játékot, amelynek nem ismerjük a származási helyét! Sőt olyan gépre, amelyen sok pótolhatatlan anyag van, egyáltalán ne telepítsünk játékot! Betömörített anyagot kitömörítés előtt is, utána is ellenőrizni kell! (Léteznek olyan vírusok, amelyek tömörítvényekben nem ismerhetők fel.) Hogyan lehet fokozni a megelőzés hatékonyságát? A mai vírusmegelőző rendszerek (Win 95/98 alá) többféle elven gátolják a vírusok bejutását, elszaporodását, illetve az esetleges károkozást. • figyelik a memóriát, nem bukkan-e föl benne valamilyen "körözött" program, • figyelik a programok által kiadott parancsokat, nem készül-e merénylet a gép legsebezhetőbb pontjai ellen (pl.

állomány nyilvántartás manipulációja) • időszakonként teljes "razziát" ajánlanak fel az egész winchester átfésülésére, • esetleg figyelik a k ritikus rendszer file-okat, nem sérültek-e, nem ragadt-e rájuk hívatlan vendég. 12. Szkenner funkciója, jellemzői Egyéb elnevezések: scanner, képbeolvasó, képdigitalizáló, lapolvasó Adatbeviteli eszköz. Pont az ellenkezőjét teszi, mint a nyomtató Segítségével papíron lévő képeket és szövegeket lehet a számítógépbe bevinni, azaz számítógépes adattá alakítani: digitalizálni. A szkenner az átalakítás során a képet apró pontokra bontja, és minden pontnak meghatározza a színét. A bevitt képeket programok segítségével tovább módosíthatjuk A bevitt szöveg is képnek számít, míg egy szövegfelismerő program segítségével fel nem dolgozzuk. Ezután viszont a szöveg úgy viselkedik, mintha mi magunk gépeltük volna be. Némi javításra szükség van, mivel

egyetlen felismerő program sem dolgozik hibák nélkül, hisz a sikeres szövegfelismerést sok tényező megzavarhatja. Az egyik legjobb szövegfelismerő program a magyar Recognita. A szkenner jellemzői: Felbontás: hány pontra bontja a képeket egy inchen belül. (Mértékegysége: DPI); Hány színt tud megkülönböztetni; Mit tud beolvasni (diákat, lapokat, könyveket), és – ezen belül – mekkora méretűt; Hogyan csatlakozik a számítógéphez (nyomtató- porton vagy saját csatolókártyán keresztül); Adnak-e hozzá szövegfelismerő programot. A szkenner típusai: A kézi szkenner: mi magunk mozgatjuk a szkennert a kép fölött. A kézi szkenner hátránya, hogy nem tudjuk egyforma sebességgel mozgatni a kezünket, széles képek esetén csíkokból kell összerakni a képet. A lapáthúzós szkenner: a lapot behúzza a szkenner, és úgy olvassa be a képet A dobszkenner: nyomdákban használják. A lapot, filmet, diát egy forgódobra ragasztják, ami

belülről van megvilágítva. A diaszkenner: csak diák és fotónegatívok beolvasására használható. A síkágyas szkenner: ez a legelterjedtebb. Olyan, mint egy fénymásoló Ezzel lehet könyvben lévő képet is beolvasni. 13. Operációs rendszerek fogalma, csoportosítása (a., változat) A felhasználók a számítógépeket sosem magáért a gépért veszik meg, hanem mindig valamilyen probléma vagy problémák megoldására szeretnék használni. A különböző számítógép alkalmazók gyakran nagyon eltérő feladatokra használják a gépeiket. A számítógépek alkalmazhatóságának rugalmasságát a gépen megvalósított szoftverek adják meg. Tanulmányaink során látni fogjuk, hogy egy számítógépen nagyon sok program alkalmazható, amelyek a gép egyes részeit különböző módon veszik igénybe. Az alkalmazóknak azonban szembe kell nézniük azzal a problémával, hogy a gépek részegységei nem állnak korlátlan mennyiségben rendelkezésre.

Egyes részekből (pl CPU, memória) csak egy van. Ezeket a gép működése szempontjából meghatározó fontosságú részegységeket összefoglaló néven erőforrásoknak nevezzük. Az erőforrások szűkössége szükségessé teszi, hogy a gép működése során külön gonddal ügyeljünk ezek megfelelő kihasználására. Az emberek azonban nem akarnak munkájuk során a részegységekkel törődni. Mindenkinek jogos elvárása az, hogy a számítógépek legyenek könnyen kezelhetőek és minimális ismerettel alkalmazhatóak a mindennapi élet különböző területein. Ezeknek a p roblémáknak a m egoldására született a s zoftverek egy speciális fajtája, az operációs rendszer. Az operációs rendszer tehát olyan, a gép működését alapvetően befolyásoló programrendszer, amelynek feladata a gép erőforrásaival való gazdálkodás és a magas szintű (minél kényelmesebb) kapcsolattartás a gép alkalmazóival. Az operációs rendszerekkel szemben az egyes

felhasználó csoportoknak különféle elvárásaik vannak. Nézzük meg ezen elvárások legfontosabb jellemzőit: Átbocsátó képesség - Annak a jellemzésére szolgál, hogy adott idő alatt mennyi feladat oldható meg a gépen alkalmazott operációs rendszer segítségével. Válaszidő - Jellemzi a feladat megadásától a megoldásig ellelt időt. Rendelkezésre állás - Ez a jellemző a számítógép és operációs rendszer megbízhatóságára, üzembiztonságára utal. Az egyes jellemzők nem javíthatók egyidejűleg. Az üzembiztonság növelése általában a másik két tényező romlásával jár együtt. Ha az átbocsátó képességet növelik, akkor a válaszidő romlik és viszont. Az eltérő elvárások kielégítésére nagyon sokféle operációs rendszer jött létre a számítástechnika története során. Napjainkban is több mint százféle operációs rendszer van forgalomban a különböző géptípusokhoz. Mindenképpen szükségünk van valamilyen

rendező elvre, csoportosításra, amely megkönnyíti az eligazodást az operációs rendszerek színes világában. Az operációs rendszerek csoportosítása A csoportosítás nagyon sokféle szempont szerint lehetséges. A számos szempont közül legalább a következőkel célserű figyelembe venni: - a felhasználók száma (egy illetve több felhasználó) - elérés módja (kötegelt, interaktív és valós idejű) - multiprogramozás foka (egy- vagy többáramú) · - a hardver mérete (nagy-, kis- és mikrogépes)· - a rendszer struktúrája (centralizált, elosztott vagy hálózati) Hagyományosnak tekinthető az operációs rendszerek történeti kialakulását követő felosztás. Az így létrehozható csoportok a következők: - egyfelhasználós (eredetileg kötegelt) · - kötegelt multiprogramozott· - időosztásos· - valós idejű· - elosztott és hálózati Egyfelhasználós rendszerek: kezdetben a számítógépek ára nagyon magas volt. Ezért fontos szempont

volt, hogy a gépet folyamatosan ellássák munkával. (Az áteresztőképesség növelése volt a cél.) Egy gépen egyszerre csak egy feladat volt megoldható- A feladat minden részlépését előre megadták (akkor még lyukkártyán). Az egyes feladat leíró kártyakötegeket egymás után rakva a gép automatikusan beolvasta a következő feladatot. Innen ered a kötegelt feldolgozás elnevezés. Tehát a t árban egyszerre mindig csak egy program falátható illetve meg; egy nagyon egyszerű ütemező program, amit monitornak neveztek. Egyszerű példakent nézzük meg egy fodrász tevékenységét. Kezdetben ha valaki bement a fodrászhoz. akkor megcsinálta a kért műveleteket Hogy idejét jobban kihasználja (növelje az áteresztőképességet). a megfelelő számú vendég esetén, előre megkérdezi, hogy mit kell majd csinálnia. és ennek megfelelően időpontot ad meg a vendégeknek, hogy mikorra jöjjenek, de egyszerre csak egy emberrel foglakozik. A mai

személyi számítógépek általában szintén ilyen egyfelhasználós környezetet biztosítanak. Ennek azonban egész más oka van A hardver árak olyan alacsonyak, hogy a gép kihasználtsága nem fontos. Ezeknél a gépeknél a k ényelmes használat, barátságos felhasználói környezet a fontos. A multiprogramozás elve: már a hatvanas években kiderült, hogy a feladatok sorba rendezésével a gép kihasználtsága nem növelhető korlátlanul. Ennek oka az egyes részegységek sebességének jelentős eltérésében keresendő. A perifériák sebessége több nagyságrenddel elmarad a CPU és memória sebessége mögött. Ha egy program éppen olyan műveletet végez, amely valamelyik perifériára történik (pl. adatot olvas egy bemeneti eszközről, vagy nyomtatóra ír), akkor a CPU kényszerű várakozásra kényszerül a lassú perifériák miatt. A megoldás az, hogy az operatív tárban egyszerre több programot kell tárolni, amelyek közül mindig csak egy van

aktív (végrehajtás alatti) állapotban. Az éppen futó program többitől való megkülönböztetésére vezették be a process vagy folyamat elnevezést. Előző példánknál maradva, most a fodrászunk egyszerre több emberrel foglakozik. Megmossa valaki haját, és amíg az szárad, addig egy másik vendégnek dauerol, majd amíg az vár, addig a harmadik embernek vágja a haját. Így az egyes műveleti idők alatt más vendéggel dolgozik. A multiprogramozás elve a kényszerű várakozási idők kihasználása úgy, hogy a központi egység használatát a várakozási időre átkapcsoljuk egy éppen futásra kész másik program végrehajtására valamilyen ütemezési stratégia szerint. Kötegelt multiprogramozott rendszerek: ezeknél a r endszereknél jelenik meg a folyamatosan tárban lévő összetett ütemező program. Ennek feladata a CPU idő eloszlása a tárban lévő programok között. Közben természetesen nagyon sok újonnan felmerülő problémát kell

megoldani. Gazdálkodni kell pl a memóriával, fel kell osztani a programok között. (Ráadásul a memória is szűkös erőforrás] Ekkor jelenik meg a virtuális memória, ami a mágneslemez egy részének operatív tárkent való használatát jelenti. A tárba nem férő, ideiglenesen használaton kívüli programokat vagy programrészeket mágneslemezre írja az operációs rendszer. Az operációs rendszer egymástól független feladatok végrehajtására vonatkozó igényeket fogad. Ezeket az igényeket egy speciális nyelven, a munkavezérlő nyelven kell a programozónak megírnia. A rendszer az igényekből olyan kötegeket hoz létre, amelyeket aztán a körülményektől függő időben hajt végre. Ennél a rendszernél is gyakorlatilag egy felhasználó van, a gép kezelője. A rendszer azonban ennek az egy felhasználónak több feladatát kezeli agyidőben. amit multitaskingnak vagy többfeladatos üzemmódnak nevezünk. Ezeknél a r endszereknél nagy az áteresztő

képesség. A válaszidő azonban sajnos tragikusan rossz, hiszen egy feladat megadása után elképzelhető, hogy a tényleges megoldás csak órák múlva kezdődik meg. A rendszer további hátránya hogy a programozók számára nagyon megnehezíti a fejlesztői munkát. Mindenképpen szükség volt a kényelmes fejlesztői környezetre és a rövid válaszidőre a hatékony programfejlesztési munkák megvalósítására. Időosztásos rendszerek: A számítógépek sebességének növekedésével lehetővé vált, hogy a t árban tárolt több program között az átkapcsolás ne csak akkor történjen meg, ha valamelyik lassú műveletet kér, hanem állapotától függetlenül létrejöjjön bizonyos idő elteltével. Ezeknél a rendszereknél általában egyszerre több felhasználó interaktív (párbeszédes) formában használja a gépet. Ilyenkor az idő nagy részében a kezelőre kell várni, vagy valamilyen lassú periféria művelet áll végrehajtás alatt. Az

egyes munkák közötti átkapcsolás olyan gyors, hogy minden felhasználó úgy érzi, hogy csak vele foglalkozik a gép. A munkák ütemezésére az eddig megismerteken kívül az órajel valamely többszörösével kifejezhető időszeletet használják. Ennek elteltével a munka állapotától függetlenül másik program kerül aktív állapotba. Az időoszlásos operációs rendszer célja, hogy a számítógép interaktív használatát egyszerre több felhasználó számára biztosítsa párhuzamosan a központ egység megfelelő ütemezésével és a multiprogramozás felhasználásával. Ez az operációs rendszer tehát többfelhasználós. Ilyen tiszta formában ritkán jelennek meg időosztásos rendszerek. Általában kötegelt rendszereket egészítettek ki időosztásos alrendszerrel, vagy ezekben a rendszerekben tették lehetővé a kötegelt feldolgozást is. A feladatok egy része nem oldható meg egyik eddig megismert operációs rendszer felügyelete alatt sem.

Gondoljunk csak egy atomreaktor számítógépes vezérlésére Egy esemény kezelése nem ér rá órákat várni egy kötegelt rendszerben, ugyanakkor nem hagyható félbe az időszelet leteltével. Valós idejű rendszerek: Egyes speciális alkalmazások támasztották azt az igényt, hogy az operációs rendszernek eseményvezéreltnek kell lennie. Ebben az esetben az operációs rendszer nem vezérli a feldolgozást, hanem fogadja és teljesíti az események által kiváltott kérelmeket. Az atomerőműve példánál maradva, ha egy műszer túl magas hőmérsékletet jelez, a r endszer fogadja a j elzést, és olyan válaszlépéseket tesz, amely csökkenti az adott ponton a hőmérsékletet. A valós idejű rendszerek közös jellemzője a szigorú időkorlát. Ez határozza meg azt a maximális időt, amelyet egy esemény kezelésére fordíthat az operációs rendszer. Az időkorlátot úgy kell megválasztani az egyes eseményekre, hogy azok a legrosszabb esetben is

tarthatók legyenek (pl. a rendszer túlterhelésénél is) Az elosztott és hálózati rendszerek: A számítógép hálózatokban önálló számítógépes rendszerek vesznek részt. Az önálló gépeket valamilyen adatátviteli vonalak kötik össze A hálózat célja a feladatok ésszerű megosztása és az erőforrások kölcsönös hozzáférése. A létrehozásukat négy fő cél indokolja: - erőforrás megosztás: mivel az egyes önálló gépek különböző felszereltségűek, lehetőség van az adatátviteli vonalakon keresztül használni egy másik gép erőforrásait· - sebesség növelés: ha egy nagy feladatot párhuzamosan végrehajtható részekre bontunk és a részeket a hálózat különböző gépein egyszerre hajtjuk végre, akkor jelentős sebességnövekedés áll elő· - megbízhatóság: a megfelelően kiépített hálózatban egy gép kiesése nem jelent nagy gondot, mert a feladatok átcsoportosíthatók más gépekre.· - kommunikáció: a hálózatot

felépítő adatátviteli vonalak megkönnyítik a resztvevők közti kommunikációt, amelyet általában postahivatalok módjára szervezik meg és elektronikus postának hívják. Minden résztvevő postaládát kap, amelyben az üzenetei tárolódnak, illetve lehetősége van más postaládákba üzenetet küldeni. (b., változat) Hardver, szoftver, operációs rendszer fogalma A hardver a számítógép működését lehetővé tevő elektromos, elektromágneses egységek összessége. A számítástechnikában hardvernek hívják magát a számítógépet és minden megfogható tartozékát. A szoftver a hardver egységeket működtető, vezérlő programok összessége. A szoftver (software) mesterséges szó, azokat a szellemi javakat hívják összefoglalóan így, amelyekkel kihasználhatjuk a hardverben rejlő teljesítményt és lehetőségeket. A szoftvert egyrészt a gépet működtető programok, másrészt a számítógéppel való feldolgozásra előkészített

adatok alkotják. A program a számítógépnek szóló utasítások sorozata, amely egy kidolgozott algoritmus alapján meghatározza, hogy a számítógép milyen módon végezzen el egy adott feladatot. Egyaránt programnak nevezzük a programozók által készített forrásprogramot, amely az ember által olvasható formában tárolja a feladat leírását, és azt a kódot, amelyet a számítógép ténylegesen végrehajt: a futtatható programot, amely a forrásprogramból speciális programok - fordítóprogramok - közreműködésével jön létre. A programokat valamilyen háttértárolón tároljuk, ha éppen nem futnak. Ha egy programot elindítunk, az operációs rendszer a háttértárolóról betölti a memóriába, a CPU számára átadja a p rogram kezdetének címét, majd a program ezután átveszi a s zámítógép vezérlését és futni, működni kezd. Az operációs rendszer a számítógépet működtető szoftver, amely a számítógép indulásakor azonnal

betöltődik a számítógép memóriájába. Az operációs rendszer tölti be a számítógép működéséhez szükséges programokat, vezérli, összehangolja, ellenőrzi a programok működését. Az operációs rendszer feladata az, hogy az ember és számítógép közötti kommunikációt biztosítsa, a számítógép erőforrásait és perifériáit kezelje, a számítógép működését ellenőrizze és vezérelje; és végrehajtsa a neki szóló parancsokat. Operációs rendszerek Operációs rendszer, OS (Operating System) Az operációs rendszer a számítógépet működtető szoftver, amely a számítógép indulásakor azonnal betöltődik a számítógép memóriájába: Nélküle a gép - még ha fizikailag hibátlan is - működésképtelen. Az operációs rendszer tölti be a számítógép működéséhez szükséges programokat, vezérli, összehangolja, ellenőrzi a programok működését. Az operációs rendszer általában semmilyen, a felhasználó számára

közvetlenül hasznos feladatot (szövegszerkesztés, könyvelés stb.) nem végez, hanem lehetővé teszi az ilyen feladatokat ellátó, felhasználói programok futtatását. Az operációs rendszer feladata az, hogy az ember és számítógép közötti kommunikációt biztosítsa, a számítógép erőforrásait sokoldalúan, gazdaságosan és a lehető legoptimálisabban kihasználja, illetve a számítógép működését ellenőrizze és vezérelje; kezeli a gép különböző perifériáit - monitor, floppy, merevlemez, nyomtató stb. - és végrehajtja a neki szóló parancsokat A különböző számítógéptípusokhoz nagyon sokféle operációs rendszer létezik, mivel felépítésük és megvalósításuk nagyban függ attól a hardvertől, amelyhez készültek; a több ezer felhasználót kiszolgáló nagyszámítógépes hálózati operációs rendszerektől (Windows NT, Novell, UNIX, VMS) egészen az egyfelhasználós személyi számítógépekéig. Az IBM PC-hez a

legelterjedtebbek a DOS és a Microsoft Windows (MS-Windows vagy egyszerűen csak Windows) különböző változatai. Az operációs rendszer képességei és szolgáltatásai alapvetően meghatározzák egy gép használhatóságát. Ezért a felhasználói programok nemcsak adott géptípushoz, hanem adott operációs rendszerhez is készülnek. Például PC-re, a Windows-hoz készült program nem futtatható ugyanezen a gépen a DOS operációs rendszerből. Mivel a Windows kompatibilis a DOS-szal, a DOS programjai működnek a Windows alatt is. Parancsvezérelt operációs rendszerek Parancsvezérlés: az operációs rendszer parancsot hajt végre, kötegelt (batch) üzemmódban egymás után több egyszerű parancsot hajt végre, programot futtat. Felhasználói felület: karakteres Prompt jelzés: a rendszer készenléti jelzése: az előző parancsot végrehajtotta, és új utasításra vár. Példák: MS-DOS, IBM-DOS, UNIX, Linux, Novell operációs rendszerek Parancs

megadása: parancs Paraméter(ek) (az objektum, amire vonatkozik) Példa: Format a: Kapcsolók a végrehajtás módját adják meg /u /s Grafikus felületet használó operációs rendszerek A személyi számítógépek történetében a felhasználói felület fejlődésének következő lépését a Xerox által kifejlesztett, 1981-ben piaci forgalomba került, grafikus felületet használó Xerox Star operációs rendszere jelentette, elterjedését a Macintosh számítógépeknek köszönheti. A Microsoft 1985-ben bocsátotta útjára a Windows 10-s , 1987 -ben 20-s verzióját. (A Windows egészen a Windows 95-ig - mivel a h ardvereszközök kezelését a háttérben futó DOS végezte - igazából nem tekinthető a szó szoros értelmében operációs rendszernek, hanem egy, a D OS-ra épülő rendszer közeli programnak, ablakkezelő rendszernek.) A grafikus felhasználói felület (graphical user interface, GUI) jellemzői: felhasználóbarát kezelhetőség, több program

egyidejű futtatása (multitasking). A futtatott programok egy-egy téglalap alakú felületet foglalnak el a képernyőn (ablak). Példák: Microsoft operációs rendszerek (Windows 95, 98, M e; Windows NT, 2000, XP; a UNIX és Linux rendszerek XWindow ablakkezelői, IBM OS/2 WARP, MacOS operációs rendszerek. 14. Mátrixnyomtatók jellemzői, működési elve A mátrixnyomtató pontokból rakja össze az ábrázolni kívánt alakzatokat. Ezek az alakzatok általában karakterek, de lehetnek grafikus ábrák is. A nyomtató a pontokat a nyomtatófejben levő tűk segítségével állítja elő, oly módon, hogy a kiemelkedő tűket a nyomtatófej egy festékszalagon keresztül a papírhoz üti. A mátrixprinterek sebessége 80-600 karakter/másodperc között mozog. Jóval lassabban nyomtat az úgynevezett NLQ (Near Letter Quality, közel levél minőség) módban, hiszen itt minden soron többször megy végig a nyomtató. Ez a nyomtatótípus ugyan alkalmas karakteres és grafikus

nyomtatásra egyaránt, akár színesen is, ma már mégsem közkedvelt nyomtató. Ennek legfőbb okai: nyomtatása nem egyenletes, erősen befolyásolja a festékszalag állapota. Még ha az NLQ módot választjuk is messze van a nyomdai minőségtől. Működése (még a legjobb mechanikával rendelkezőké is) eléggé zajos. Vannak azonban előnyei is ennek a típusnak. Valamennyi alkalmas lepolerrós papírok használatára is. Nyomtatási költsége az összes nyomtató közül a legalacsonyabb A leglényegesebb, ami miatt sohasem fogják megszüntetni a g yártását, hogy ez az egyetlen nyomtatótípus, amelyik alkalmas egyszerre több példány átütésére, például számlák készítésére, bizonylatok kiállítására. 15. Optikai háttértárolók működési elve A ma forgalomban lévő CD-ROM (compact disc read only memory), ill. CD-DA (compact disc digital audio) 640-750 MB adat tárolására (270 000 A4 gépelt oldal) vagy 74 perc zenei anyag rögzítésére

képes. A közeljövőben jelenik meg a nagyobb, akár 18 GB kapacitású és újraírható CD, amely biztosítja, hogy a legáltalánosabban elterjedt memória legyen a médiák és az adatbankok számára. A CD-nek azonban hosszú története van, amelynek egy-két érdekes epizódját érdemes feleleveníteni. A hetvenes évek elején kapták a megbízást a P hilips cég fejlesztőmérnökei egy, az analóg lemezt helyettesítő, digitális audio-adatok tárolására alkalmas disc előállítására. Érdekes módon történt a lemez paramétereinek megállapítása A főmérnök által adott instrukciók alapján a lemez egy ingzsebben el kellett hogy férjen, és 60 pe rc zenei anyagra való kapacitással kellett rendelkeznie. Mivel a főmérnök zsebe 11 centiméter széles volt, így az első prototípusnak pontosan ez volt a mérete. A Sony is hamarosan résztvett a fejlesztésben, amelynek eredményeként a m ai lemezek átmérője 1 centiméterrel nagyobb. Állítólag ez a

cégvezető hitvesének köszönhető, akinek - Beethoven-rajongó lévén - komoly szerepe volt abban, hogy a Kilencedik szimfónia, amely 74 percig tart Wilhelm Furtwänglers interpretációjában, egy lemezre ráférjen. Ez csak az átmérő növelésével volt elérhető Így alakult tehát ki a C D egyik formája, a C D-DA 750 M B kapacitással. Hasonló megoldás a számítógépipar számára is érdekessé vált, amely a ma használatos CD-ROM kialakulásához vezetett. Egy CD tehát 12 cm átmérővel rendelkezik, 1,2 mm vastag és ellentétben a szilárd lemezekkel a leolvasási sebessége állandó, miközben a forgási sebesség változik. A CD adattárolásra felhasznált része legalább három részből áll: 1. bevezető és tartalmi rész (lead-in), amely a lemez tartalomjegyzéke és a b első 4 mm-t foglalja el, 2. programrész az adatok számára, a középső részben található és 33 mm széles, 3. záró rész (lead-off) a külső 1 mm-en az adatokat határolja

el Ez a három rész szektorokra van osztva. Egy szektor 3234 b yte kapacitással rendelkezik. A meghajtó kontrolljához ebből 98 byte le van foglalva, tehát a felhasználható rész 2352 byte. Mindegyik szektor 512, 1024 vagy 2048 byte-os logikai tömbből áll A lemez fő része a polikarbonát réteg, mely többszörös feladatot lát el. Alsó rétege védi a lemezt a mechanikai sérülésektől. A réteg maga biztosítja, hogy a lézer akadálytalanul jusson el az adathordozásra alkalmas barázdákhoz, amelyek a polikarbonát réteg felső részén helyezkednek el. Ezek a b arázdák beíratlan állapotban a következő réteggel, a fényérzékeny szerves színezékkel vannak lefedve. A barázdák vezetik a l ézert, amely a festékrétegbe "égeti" az információkat. Így alakulnak ki az ún bemélyedések (pit) és a mezők (steg), amelyek meghatározzák, hogy olvasáskor a lézer visszaverődik vagy elnyelődik-e. A festékréteget a fényvisszaverő réteg

követi, amely legtöbbször nem más, mint egy leheletfinom arany-, ill. alumíniumréteg A lemez legfelső rétege egy védő lakkréteg, amely alkalmas a tartalomra vonatkozó információk felvitelére. Érdekes megemlíteni, hogy 74 perces lemez esetén a barázdák sűrűsége eléri a 16 000 tpi-t (tracks per inch, egy inch = 2,54 cm). Ha a barázdákat kiegyenesítenénk, akkor együttes hosszuk majdnem elérné a 7 km -t. A barázdában elhelyezkedő mélyedések szélessége 0,6 mm. Ha egy CD-ROM-ot egy labdarúgópálya nagyságára felnagyítanánk, a barázdák szélessége még mindig csak 0,5 mm lenne. Megfelelően kezelve és tárolva a CD-ROM-okon az adatok 10 évig is biztonságosan tárolhatók. Az audio CD-től a CD-ROM-on keresztül egészen a CD-I és video CD-ig a CD-knek több fajtája létezik. Az audio CD-ről érkező zene magas színvonala az akusztikus jelek 44,1 kHz-en történő digitalizációjának köszönhető. Az audiojelek idő által

definiáltak, ezért a lemez percekben, másodpercekben és szektorokban meghatározott kódokat tartalmaz. Egy másodperc 75 szektorból áll, egy szektor a legkisebb programozható egység, 2352 b yte-nak megfelelő audioadat tárolására alkalmas. Az audio CD kapacitása tehát a következőképpen alakul: 74 perc × 60 másodperc × 75 szektor (mindegyik 2352 byte kapacitással) = 750 MB. A CD-ROM-oknak több fajtája ismeretes, melyek a különböző számítógéprendszerekhez kapcsolódnak. Ez alapján megkülönböztetünk:  Macintosh HFS (hierarchical file system) formátum, csak Macintosh számítógépek számára.  ISO 9660 formátum, nemzetközi szabvány alapján készült, több különböző számítógéprendszerrel feldolgozható lemez.  Mac/ISO hibrid formátum, lehetővé teszi a két előző fajta egy lemezre való egyesítését.  CD-I (Compact Disc Interactive), a Philips cég által létrehozott rendszer, amely lehetővé teszi video CD-k és Kodak

foto CD-k használatát.  A foto CD-k két csoportra oszthatók: ° Az egyikhez tartozik az ún. Photo-CD-Master disc, amelyek filmről digitalizált negatívokat tartalmaznak. ° A másik fajtát a CD Portfolio II Disc képviseli, amelyen képek magas felbontásban (sárga, bíbor, cián, fekete formátumban) tárolhatók, de lehetőség van természetesen digitális kamerák, grafikai programok segítségével készített adatok tárolására is. A fejlődés azonban nem áll meg, így több nagy cég, mint a Sony, Philips, Matsushita új megoldásokat ígér már az idei és a jövő évre, amelyek a CD-k kapacitásának növekedését és az újraírhatóságot teszik lehetővé. A kapacitásnövelés több úton oldható meg. Az ún HD-CD (high density CD) 3,7 GB-os, melyet úgy értek el, hogy az olvasólézer hullámhosszát lerövidítették, valamint a hozzátartozó optikát tökéletesítették. Az SD-CD (super density CD) két 0,6 m m vastag összeragasztott

polikarbonát rétegből áll, rétegenként 5 GB kapacitással. Forradalmi változást fog jelenteni a CD-E (CD erasable), azaz újraírható CD megjelenése, amely a fáziscsere (Phase change technic) alapján működik. Lényege, hogy íráskor és törléskor a lézer a lemez felületét két különböző hőmérsékletre hevíti fel. Röviden az olvadáspont fölé, vagy hosszabban a kristályosodási hőmérséklet felé. Ez alapján lehűléskor amorf vagy kristályos struktúra keletkezik a polikarbonát rétegben. Az így keletkezett zónákhoz különböző reflexiós értékek tartoznak, amelyeket a lézer olvasáskor érzékel. Egy ilyen CD akár egymilliószor is törölhető, ill. újraírható Négy nagyon fontos tulajdonsága (előnye) van az optikai tárolóknak: ♦ nagy tárolási sűrűség ♦ magas élettartam (10-100 év) ♦ alacsony előállítási költség ♦ egyszerű cserélhetőség Mégis több okból kifolyólag nem szorítja ki a mágneses

adattárolókat: ♦ csak olvashatóság (ROM - Read Only Memory) (A CD-írók, aránylag magas áruk miatt nem igazán terjednek el) ♦ "lassú" adatátviteli sebesség (a merevlemezhez képest) [ált. 48-52x-szeres a mai CD-k sebessége] A DVD: a Digital Versatile Disc vagy a Digital Video Disc rövidítése (nincs egységes megállapodás) és a következő generációs - a CD-t felváltó - optikai adattárolási technológia. Működési elve nagyon hasonló a CD-jéhez, azzal a jelentős különbséggel, hogy sokkal sűrűbben tárolja az adatokat a lemezen. Így amellett, hogy nagyobb kapacitást nyerünk, ugyanazon a fordulatszámon több adatot lehet beolvasni. A DVD-ROM-ok kapacitása 4,7 GB-tól 17 GB-ig terjed, attól függően, hogy a lemez mindkét oldalát illetve egy oldal mindkét rétegét felhasználják-e. A DVD-Video több órás mozifilmet tartalmazhat, 8 szinkron és 32 felirat csatornával, AC-3 Dolby Digital térhatású hanggal, ezenkívül

lehetőség van egy film több variációjának tárolására (pl. több kameraállás, erőszakos jelenetek kihagyása, stb) A DVD-ROM, DVDVideo és a DVD-Audio formátum szabványosított Jelenleg a h armadik generációs DVD meghajtók a l egújabb fejlesztéseknek köszönhetően 12-16-szoros sebességel olvassák a DVD lemezeket, 40-52-szeresen CD-t és "ismerik" a CD-R-t és a CD-RW-t is. 16. Milyen szabályok vonatkoznak a könyvtárak törlésére DOS operációs rendszerben? Könyvtár törlése , az RD belső parancs : RD [meghajtó:] útvonal Csak üres könyvtár szüntethető meg. Nem törölhető az aktuális könyvtár. 17. Nyomtatók csoportosítása, jellemzőik I. Osztályozási elvek, csoportosítás Az írófej és a papír kapcsolata szerint: a,. Leütéses (impact) nyomtatók Az írófej, (festékszalag) és a papír között mechanikus kapcsolat van. A leütéses nyomtatók előnye: egyszerre több példány készíthető (jogi, gazdasági szempont).

Hátránya: zajosak, lassúak, mechanikai rezgéseket keltenek.  mátrixnyomtatók ( - 7, 9, 12, 18, 24 tűs)  gömbfejes  margarétakerekes  betűhengeres, betűláncos, betűkerekes, betű rudas (sornyomtatóknál használt működési elvek) b,. Nem-leütéses nyomtatók Az írófej és a papír között nincs mechanikus kapcsolat.  tintasugaras  tintacseppes  folyamatos sugaras  termikus (hő) nyomtatók  elektrosztatikus nyomtatók  lézer  ionos  világítódiódás (LED)  folyadékkristályos  mágneses nyomtató Nyomtatók csoportosítása íráskép alapján:  D (draft) adatfeldolgozási minőség  NLQ (Near Letter Quality) közel levél minőség  LQ ( Letter Quality) levél minőség  VLQ (Very Letter Quality) igazán levél minőségű. Más szempont szerinti csoportosítás:  karakternyomtatók (pl. mátrix, margarétakerekes, hő, stb)  sornyomtatók  lapnyomtatók (lézer,

ionos, stb.) 2. Működési elvek (Tű)mátrix nyomtatók: A karakterek (grafikus ábrák) pontmátrixból épülnek fel. ( 02-03 mm-es tűk. Egy vagy két sorban A 2 sor kissé eltolva) Minden egyes tű egyedileg üt, tehát a nyomtató karakterkészlete nem kötött. A tűk mozgatását ütéskor, a tűkhöz tartozó elektromágnes végzi, alapállapotba pedig egy rugó vagy állandó mágnes húzza vissza. Tintasugaras nyomtatók: Apró porlasztókból kisméretű tintacseppeket lőnek a papírra. Egy jel kialakításához több pontot (tintacseppet) használ, mint a mátrixnyomtató, ezért írásképük jobb. - Tintacsepp előállítás 1. Piezokerámia segítségével (drop on demand eljárás) A feszültségimpulzus hatására a piezoelektromos csövecske megváltoztatja alakját, ami megnöveli a nyomáskamrában a nyomást, mire a fúvókából kilövell egy csepp. * (Egy csepp átmérője kb. 0025 mm, sebessége 700 km/h a pont 0.16mm A papírt kb 4000 csepp éri mp-ként)

2. A másik megoldás azon alapul, hogy a tintacseppeket gőzbuborék löki ki a fúvókából. Kezdetben különleges, nedvszívó papírra volt szükség a festékek szétfolyásának elkerülésére, mára már kidolgoztak olyan speciális festéket is, ami a normál papír használatát is megengedi. Folyamatos tintasugarú nyomtatóknál a cseppeket elektromosan töltik fel. A festékcseppeket az információnak megfelelően eltérítik. A felesleges festékanyagot visszavezetik a tartályba. Termikus (hő) nyomtatók A karakterek itt is pontokból épülnek fel. A kívánt pontnál a pontméretű ellenállás rövid időre felmelegszik, amely a speciális papíron nyomot hagy. Elektrosztatikus nyomtatók  Az elektrosztatikus nyomtatók egyik fő egysége egy homogén töltésű dob.  (Erre visszük majd fel a képet.) Elektrosztatikusan feltöltött festék. Csak a dob bizonyos részein tapad meg  A festék átvitele mechanikusan egy nyomóhenger segítségével

történik.  A kép rögzítése hő segítségével.  A felesleges festéket a dobról mechanikusan (egy kés segítségével) távolítjuk el.  Az egyes típusokra jellemző, a kép felírása. Lézernyomtatók A homogénen feltöltött dobra lézersugárral "írják" fel a képet. Az íráskor a lézer kisüti bizonyos helyekről a töltést, attól függően, hogy a festék a dob töltésével azonos vagy ellentétes töltésű, vagy a kisütött helyeken (azonos töltés), vagy az ellentétesen feltöltött helyeken tapad meg. Ionos nyomtatók A képet ionsugárral "írják", egy homogén töltésű alumínium hengerre. A lézernyomtatótól való eltérés, a kép rögzítésében is megmutatkozik. A lézernyomtatónál termikus rögzítés, az ionos nyomtatónál hidegsajtolásos rögzítés.(2 nyomóhenger) Világító diódás nyomtató Működési elve - a lézernyomtatóéhoz hasonló, csak a képet nem lézer sugár hanem LEDek fénye

írja a fényérzékeny dobra. Mágneses nyomtató A képet mágneses dobra írják fel pontonkénti mágnesezéssel több ezer mágneses fej segítségével. A festék mágneses A működés az előbbiek alapján kitalálható 3. Nyomtató jellemzők, kiválasztási szempontok Nyomtatási sebesség [jel/s, sor/s, oldal/min] Pl.: mátrix nyomtatóknál 50. 800 jel/s hőnyomtatók 120 jel/s tintasugaras nyomtatók 200. 680 jel/s (1986) ionos nyomtatók 30. 180 lap/min (1991 Delphax nyomtatók) A felbontóképesség [dpi - dot/inch] Pl.: 118 pont/cm ( Diconix Inc. Digit 1 nyomtatója 1986-ban) 1200 * 800 dpi (LaserMaster 1200) Soronkénti poziciók száma 20.136 A nyomtatás minősége, írásmód draft, normál, kurziv NLQ, keskeny LQ. széles Megbízhatóság Súly, méretek A nyomtatási zaj [dB -> decibel] Funkciók - grafikus lehetőségek Csatlakoztatási lehetőségek (interface) Párhuzamos, Centronics, Soros, RS 232 A színmegjelenítés Puffertárméret [Kbyte] Papír,

papírtovábbítás tekercs surlódásos (frikciós) egyedi lap traktoros leporello kombinált lapadagolós Karbantartási, üzemeltetési költségek Nyomtatónyelvek PostScript nyelv PCL (Printer Command Language) RET (Resolution Enhancement Technology): Felbontásnövelő technológia. Többféle méretű sugár - különböző méretű pontok ferde vagy íves vonalak "kisimítása" 18. Mi a görgetősáv feladata és hogyan használjuk grafikus felületen? Gördítősáv: Az ablakok jobb szélén ill. az alján található Feladata, hogy az ablak nem látható részeinek a megtekintését lehetővé tegye. Használata: Ha az ablak aktív területén található információk mennyisége meghaladja az ablak pillanatnyi méretében megjeleníthető mértéket, akkor általában megjelenik az ablak szélén egy görgetőcsuszka, amelyet megfogva az egérrel és elhúzva, illetve a széleken lévő nyilakkal mozgatva az ablakban aktuálisan látható részlet változik.

Bármely mozgató nyílra kattintva 1 sort mozdul el a munkaterület, mozgási területre kattintva 1 oldalnyit mozdul el a munkaterület, a helyzetjelzőn nyomva tartva az egér kijelölő gombját a tetszőleges helyzetbe állíthatjuk be a munkaterületet. 19. A szoftver fogalma, csoportosítása A számítógép hardver elemeinek működtetését végző programokat nevezzük szoftvernek. A hardver, a szoftver és a megfelelő képzettségű személy együttműködésének köszönhetően végzi el feladatait jól a számítógép. A számítógép hardvere önmagában csak az áram fogyasztására képes. Régebben az áram haladási irányával, az egyes elemek meghatározott sorrendű kapcsolásával határozták meg a feldolgozás menetét. Ezt nevezzük huzalozott logikájú programozásnak Ez a többcélú készülékek használata esetén már járhatatlan út, hisz a számítógép ilyen programozását csak a hozzáértő, felépítését és működését teljes

mértékben ismerő ember lenne képes elvégezni, nem is beszélve az alkatrészek kicsiny mérete miatti hozzáférési problémákról. A megoldás a szabadon programozható számítógép, a tárolt program, amely Neumann egyik elve volt. A konkrét feladatok megoldására alkalmas programokat csoportosítani szokás. Szoftvertípusok BIOS ( Basic Input/Output System ) A számítógép megvásárlásával az alapvető funkciókat biztosító programot is megkapjuk, a BIOS-t ( alap be- és kiviteli rendszert ). Mivel e nélkül a számítógép működésképtelen, ezért ez a program egy ún. ROM-ban ( Read Only Memory, azaz csak olvasható memória ) foglal helyet, amit az alaplapba beültetve kapunk meg. E program feladata a s zámítógép egységeinek ellenőrzése, alapfunkcióinak irányítása, a gépi szintű folyamatok vezérlése, valamint az ember és a gép közötti kapcsolatot megteremtő program keresése. Operációs rendszerek Az operációs rendszernek nevezett

programot kisebb gépek esetében szintén ROM-ba égetve kapjuk meg, de egyre inkább már külön kell megvásárolnunk. Az IBM PC gépcsalád első tagjai számára a Microsoft cég készítette el ezt a programot, és mágneslemezen tárolva forgalmazta, innen származik a lemezről futó operációs rendszer, röviden DOS ( Disk Operating System ) elnevezés. Ma már több cég is gyárt DOS programot, ezért a M icrosoft cég által készített operációs rendszert MS-DOS-nak nevezzük. Ennek több verziója is használatos, amelyek grafikus felhasználói felületet nyertek a MS-Windows-zal. Együttműködve egy hálózati munkát lehetővé tevő szoftverrel, mint például a NOVELL NetWare programmal, már a gépek közötti kapcsolat kiépítésére is képessé válik a DOS. Ma már mikroszámítógépeken is elterjedt UNIX operációs rendszer, amely igen rugalmas alkalmazhatóságú. Az UNIX egymaga nyújtja a felsorolt összes szolgáltatást Az operációs rendszer

alapfeladatai: - a gépi erőforrások kezelése; - a programok működtetése; - a feldolgozás ütemezése; - az adatok kezelése és átvitele; - párbeszédes kapcsolattartás a gép kezelőjével; - a programok, adatok biztonságos tárolása; - működési zavarok jelzése, kezelése. Alkalmazói szoftverek Valamilyen speciális feladat megoldására, vagy a felhasználó munkájának megkönnyítésére teszik alkalmassá a számítógépet. A fontosabb alkalmazási területek: a) szövegszerkesztés, -feldolgozás, kiadványkészítés; b) adatbázis-kezelés, döntés-előkészítés; c) táblázatkezelés, információ grafikus megjelenítése; d) számítógéppel támogatott tervezés, gyártás, raktározás stb.; e) számítógéppel támogatott oktatás és szimuláció; f) szórakoztatás, játék; g) hasznosságok, szerszámok ( utility, tools ): az operációs rendszer hiányosságainak h) pótlása, használatának kényelmesebbé tétele. Fejlesztő rendszerek Az

operációs rendszert és az alkalmazásokat programozók készítik valamilyen programozási nyelven. Ezeket a n yelveket a számítógéphez való közelisége szerint szokás csoportosítani. A közvetlenül 0 és 1 jelek sorozataként előálló jelsor a gépi nyelv. A CPU-ban tárolt utasításokat használjuk ekkor. Az assembly vagy gépi kód m ár egy köztes programon keresztül hajtódik végre. Más néven ezek az alacsony szintű nyelvek A közepes és magas szintű nyelvek utasításai fordítók ( compiler-ek ) vagy értelmezők ( interpreter-ek ) közreműködésével hajtódnak végre. A programozó által valamilyen szintű nyelven leírt szöveget nevezzük forráskódnak. Ebből állítja elő a CPU a fordító vagy az értelmező segítségével a futásra kész gépi nyelvű tárgykódot. Ezt hajtja aztán végre a C PU a p rogram futtatásakor. Az interpreter a végeredményt nem rögzíti a tárban, így folyamatosan jelen kell lennie, míg a fordító a

tárgykódot tárolható formában állítja elő, így csak a futtatható állomány előállításáig van rá szükség. 20. Mi a modem és mi szerepe? A modemek kora a kezdetektől A számítógépek a modemek segítségével tanultak meg beszélgetni. A hanggá alakítás eszköze maga régebbi, mint a számítógép - ugyanis a modemet eredetileg arra találták ki, hogy a telexgépeket össze lehessen kötni a katonai telefonvonalakon. A legelső modemek még szimplex rendszerűek voltak. Azaz amíg az egyik oldal adott, a másik oldal hallgatott. Csak később jelentek meg a félduplex, majd teljes duplex eszközök a számítástechnikában. A cégek növelték a sebességet, de szabványaik csak önmagukkal voltak kompatibilisek. A leghíresebb ilyen rendszert a US Robotics alakította ki. Ők ismerték fel többek között azt, hogy a telefonvonalon történő biztonságos nagysebességű információtovábbításnak két kemény korlátja van. Az egyik a telefonvonal

korlátozott sávszélessége. A másik a t elefonrendszerek zavarérzékenysége, melyek elronthatják az adó és a vevő oldal szinkronját, illetve hibát okozhatnak az adatfolyamban. A továbblépést egy ma már szintén önállóan nem létező cég, a Microcom kínálta, amely kitalálta az MNP hibajavító szabványok sorozatát. Modem alapok Az előfizetői hurok egy, az előfizető telefonja és a végközpont között húzódó huzalpár. Ha nem lennének az alábbi problémák, akkor egy ilyen vezető minden probléma nélkül 1 v agy 2 M bit/s-os sebességű forgalmat bonyolíthatna le. Az előfizetői hurkon váltóáramú jeleket használnak, amelyek frekvenciáját szűrőkkel 300 és 3000 H z között tartják. Ha a v onal egyik végét digitális jelekkel hajtanánk meg, akkor - a vonalon - jelentkező kapacitív és induktív hatásoknak köszönhetően - a túloldal nem négyszögletes alakú, hanem teljesen ellaposodott fel- és lefutó élekkel rendelkező

hullámformákat venne. Ez a hatás az alapsávú (DC) jelátvitelt célszerűtlenné teszi, kivéve kis sebességeken és rövid távolságokon. A jelterjedési sebesség frekvenciával való növelése a jeltorzítást is növeli. Az egyenáramú jelzés nehézségei miatt végül is a váltóáramú jelzést használják. Az alkalmazott szinuszos vivőhullám (sine wave carrier) frekvenciája: 1000 és 2000 Hz között folyamatosan változik. Amplitúdójának, frekvenciájának vagy fázisának modulálásával információt lehet átvinni. Amplitúdómodulációkor (amplitude modulation) két különböző feszültségszintet használnak a logikai 0 és 1 ábrázolására. Frekvenciamoduláláskor (frequency modulation), nevezik frekvencia billentyűzésnek is (frequency shift keying), két (vagy több) frekvenciát alkalmaznak. A legszélesebb körben használ: fázismoduláció (phase modulation) során a vivőhullám fázisát egyenlő időközönként szisztematikusan 45, 135,

225, ill. 315 fokokra változtatják. Minden fázisváltoztatás 2 bitnyi információ átvitelét jelenti Azt az eszközt, amely bemenő jelként bitfolyamot vesz, és kimenő jelként modulált vivőjelet állít elő (és fordítva), modemnek nevezik (a modulátordemodulátor páros nyomán). A modemet a ( digitális) számítógép és a ( analóg) távbeszélőrendszer közé illesztik. A fázisváltozások közül nyolchoz csak egyetlen legális amplitúdószint tartozhat, a maradék négyhez kettő, így összességében 16 kombináció létezik. Amikor a 2400 baud-os vonalon 9600 bit/s átvitelre használják, akkor megkülönböztető módon QAM-nek (Quadrature Amplituda Modulation-kvadratúra amplitúdó moduláció) nevezik. A modemek azért léteznek, mert alapvető a különbség a számítógépek és a telefonrendszerek működése között. Amíg a számítógépek 0-kat és 1-ket használnak, addig a telefonvonalakon analóg jeleket továbbítanak. Az adatok a

számítógépből a modemen keresztül jutnak a nyilvános telefonhálózatba. Ahhoz, hogy a s zámítógépet képessé tegyük egy másik számítógéppel kommunikálni telefonvonalon keresztül szükségünk van egy eszközre, amelyik a digitális jeleket analóg jelekké alakítja át és vissza. A modemek ezt a funkciót töltik be. A modem szó a modulate és a d emodulate szavakból ered, ami ezen eszközök elsődleges feladatára utal. Először a modem modulálja a számítógép digitális jelét (vagy adatát) analóg formára ahhoz, hogy átvihető legyen a telefonvonalon. Ezt az analóg hullámot vivőhullámnak hívjuk Másodszor a m odem demodulálja az átvitt jelet vissza digitális formára ahhoz, hogy a vevő számítógép megértse. Azt a s pecifikus eljárást, amit a modemek használnak a di gitális jelek analóg jelekké alakítására és visszaalakítására modulációs protokolloknak nevezzük. A modemeket általában az átviteli alapsebességük

(raw speed) szerint osztályozzuk. Az alapsebesség az, amit a modem el tud érni adattömörítéses eljárás nélkül. A modemek alapsebességét az általuk használt modulációs protokoll határozza meg. A nagysebességű modemek azok, amelyek 9600 bits/sec-os vagy annál nagyobb sebességen üzemelnek. Az alacsony sebességű modemek 2400 bits/sec-os vagy alacsonyabb sebességen üzemelnek. A sebességre többféle mérőszám is létezik, így a baud, a cps(characters per second) és a bps(bits per second). A telefon terminológia Legáltalánosabban a lakásokban levő telefonvonalak használatosak, ezek két vezetékesek és kapcsoltak (dial-up-line). Lehetséges a négy vezetékes vonal is, azt azonban inkább a bérelt vonalakon használják. Ez utóbbiban az egyik érpáron folyik az adatküldés, a másikon a vétel. A bérelt vagy privát vonalak dedikáltak, amelyeket a telefontársaság egy vagy több ponttal állandó jelleggel összeköt. A bérelt vonal akkor

javasolható, ha n agy mennyiségű adatról van szó, mert ilyenkor a költség kisebb, a vonal karakterisztikája megállapítható és kedvezőbb a jel/zaj teljesítmény. A bérelt vonalat adatvonalnak is hívjuk, miután alkalmasabb az adatátvitelre. A telefoncsatorna alkalmas mind hang, mind adat átvitelre és a frekvenciája 300 és 3400 hertz között van, a sávszélessége tehát 3100 hertz. A modem terminológia Elsőként a baud ráta (baud rate) és másodpercenkénti bitek száma (bps = bits per second) kifejezéseket vesszük, amelyek a m ásodpercenkénti jelváltozást jellemzik. Egy egyszerű rendszerben, ahol a jelváltozás egy bit információt jelez a két mérőszám egybeesik. A baud ráta másodpercenkénti jelváltozást jelenti Ha speciális modulációs eljárást használunk, akkor a k ét fogalom nem azonos, miután egy jelváltozás több bit változását is jelentheti. A baud rátát a telefonvonal sávszélessége korlátozza, de a m

ásodpercenkénti bitek számát nem. Ez azért van, mert a modulációs eljárás egy baud-ba egynél több bitet is becsomagolhat. Következésképpen világosabb a m ásodpercenkénti bitek számát használni, mint a baud-ot. A modemek egymás között két módon kommunikálhatnak: half-duplex vagy full-duplex módon. A half-duplex esetben az összeköttetésben egyidejűleg az adatot csak egy irányban lehet küldeni, a küldő modemnek meg kell várni amíg a vevő modem nyugtázza a vételt mielőtt a következő blokkot elküldené. De full-duplex módnál mindkét irányban küldhetők az adatok egyidejűleg. A full-duplex kommunikáció rendszerint kétszer olyan gyors, mint a half-duplex mivel az nem használja a half- duplex nyugtázását. Teljességgel lehetséges, hogy a modemek gyorsabban cserélnek adatot, mint ahogy azt a c satlakozó számítógépek képesek feldolgozni. Ilyen esetekben az adatvesztés ellen a modem-számítógép kapcsolatban valamilyen

folyamatvezérlést (flow control) kell használni. A flow control rendszerint szoftver vagy hardver kézrázást (handshake) alkalmaz. A szoftver handshake (vagy inband flow control) speciális karaktereket a Ctrl-S-t (amit XON-nak is hívunk) és a C trl-Q (vagy XOFF) helyez az adatfolyamba az adatátvitel vezérlésére az adatvesztés megelőzése céljából. Így például a modem egy XOFF-ot fog küldeni a s zámítógépnek, ha az adatokat túl gyorsan küldi. A modem XON-t fog küldeni, ha m ár kész a többi adat fogadására. A hardver handshake (vagy out-of-band flow control) villamos jelet használ a számítógép és a modem közötti kábel egy vezetékén. Az EIA-232 modem interfész szabvány a 4 -es póluson (RTS vagy Ready-to-Send) küldi és a modem az 5-ös póluson (CTS vagy Clear-to-Send) fogadja a handshake jelet. A hardver handshake megoldást az indokolja, hogy nem keverednek össze a vezérlő jelek az aktuális adatjelekkel, miután bizonyos kódoló

eljárások feldolgozzák a vezérlő jeleket is, ami hibához vezet. A flow control megvédi a számítógépet a feldolgozási sebességénél gyorsabb adatvételtől. Modem protokollok A szabványok három forrása: • Bell szabványok (az AT&T-től) • CCITT ajánlások • CIA/TIA szabványok Napjainkban a legújabb modem szabványokat a CCITT hozza létre, ezek közül a legfontosabbak, a V-sorozatú szabványok, a nem zetközi adatforgalomra vonatkoznak. A modemek háromféle szabványt használnak: • modulációs szabványt; • hibajavító szabványt és • adattömörítő szabványt. Az ISDN rendszer a modemek alternatívája Az ISDN (Integrated Services Digital Network) telefonrendszer az összes analóg szolgáltatást digitálisra váltja fel. Az ISDN-ben a j elek digitálisak az otthoni telefontól vagy számítógéptől kezdve az egész hálózaton át. Az ISDN-nek nincs szüksége modemre (bár ISDN-modem hirdetésekkel találkozhatunk). Az

ISDNcsatoló(adapter) formálja az adatokat az ISDN telefonvonal számára és így ez veszi át a modem helyét. Az alapsávú ISDN (Basic Rate Interface vagy BRI) 128 kbits/sec sebességet biztosít. Akkor indokolt, ha nagy grafikus állományokat vagy mozgóképeket akarunk átvinni távoli pontról (vagy pontra), illetve ha nag y sebességgel akarjuk elérni a távoli lokális hálózatot. Ha digitális adatot akarunk átküldeni a partnerünknek az ISDN vonalon keresztül, akkor a v evőnek is rendelkezni kell digitális összeköttetéssel vagy interfésszel. Létezik néhány modem, amelyik mind a digitális, mind az analóg átvitelre alkalmas. Minden ISDN összeköttetés igényel egy hálózati terminátort (network terminator NT1, ami egy fekete doboz az ISDN vonal aktív végén) és egy terminál adaptert (TA, ami egy interfész az ISDN vonal és a számítógép között). A jelenlegi problémát a szolgáltatások elérhetősége jelenti, mivel inkább csak a nagyobb

városokban működik. Hogyan használjuk a modemeket a hálózaton A hálózaton a modemet kétféleképpen használhatjuk, egyrészt a hálózatról kifelé hívással, másrészt kívülről belépve a hálózatba. A hálózati használatra célszerű modem poolt létesíteni, mert ekkor az egyedi terminálokat nem kell felszerelni modemmel, hanem a modem poolban levő modemeket használhatják megosztva. A kívülről való belépés biztonsági kérdései nagyon fontosak a hálózati modemek esetében. 21. Számítógépes adatbiztonság és adatvédelem (a., változat) Az információ, az adat megsemmisülhet. Ennek okai: • Katasztrófa esetek (elemi károk, tűz, víz, villámcsapás, stb.) • Emberi hiba ( gondatlanság, tájékozatlanság) • Szándékos rongálás, visszaélés (vírus, stb.) • Hardverhiba (géphiba, feszültség-kimaradás, -ingadozás, stb.) • Szoftverhiba (pl. hibás program, stb) Az adatvédelem megoldásai: (Az önálló gépek és a

hálózatba kapcsolt gépek adatvédelme sok esetben megegyezik, de sok esetben némileg különbözik.) • Tűz- és vagyonvédelmi intézkedések • Képzés, jogosultságok ( a konkrét példánál visszatérek rá.) • Adatok több példányban való tárolása, archiválás. • Vírusmentesítés. • Rendszeres karbantartás, szünetmentes tápegység használata, stb. hot fix, lemeztükrözés, kettőzés, kiszolgáló-kettőzés, SFT • Programtesztelés • Állományok kódolása, titkosítása • Cserélhető merevlemezek - páncélszekrényben történő őrzése. Bejelentkezés: • Jelszavas védelem: illetéktelen nem használhatja a gépet • Kulcsos védelem • Rendszeradminisztráció: ki, mikor, mit használt? Kezelői jogok, jogosultságok: pl.: a Novell Netware hálózatainál: R(ead), W(rite), O(pen), C(reate), D(elete), P(arental), S(earch), M(odify). Védelmi egyenlőségek, csoportok jogai: • Effektív jogok, • Könyvtárvédelem. •

Állományvédelem - file-attribútumok. • A védelem szempontjából a R/O és a H a fontosak. Az adatbiztonság fokozható: • nagy megbízhatóságú hardveregységek használatával, a kritikus egységek megkettőzésével.(Winchester, szerver, stb) • szünetmentes áramforrás alkalmazásával, hálózat kimaradás ellen, • automatikus és folyamatos mentéssel, • diagnosztikai megoldásokkal. Többszintű védelem: A LAN-oknál a védelem típusait szokás védelmi szinteknek is nevezni, s innen ered a többszintű védelem kifejezés. Az említett védelmi szintek vagy fajták: 1.bejelentkezési, vagy jelszavas védelem: ez a védelem biztosítja, hogy a hálózatot csak a felhatalmazott felhasználó használhassa. A felhatalmazást a rendszergazda (a supervisor) ad A bejelentkezés egyedi jelszóval (password-del) történik. 2. hozzáférési védelem: a sikeres bejelentkezés nem jelenti azt, hogy mostmár minden programhoz vagy adathoz hozzáférhetünk. Csak a

számunk előzőleg engedélyezett könyvtárakban dolgozhatunk, ott is csak a jogosultságunknak megfelelően. A NOVELL cég NetWare hálózata 8 féle jogosultsággal dolgozik. A hozzáférési jogosultságokat a rendszergazda állítja be. 3. katalógus/könyvtár védelem: a könyvtár védelem finomítja a h ozzáférési védelmet azáltal, hogy a felhasználó a s aját területén vagy annak egy részén bizonyos korlátozásokat alkalmazhat más felhasználókkal szemben. 4. file attributum védelem: egyes állományok módosíthatóságának vezérlését jelenti E védelem legfontosabb felhasználási területe az állományok véletlen módosításának, törlésének kiküszöbölése. Ha az állomány attributumát írásvédettre (Read Only-ra) állítjuk nem törölhető a file. (b., változat) A védekezésnek két általános formája létezik. Szoftveres védelem: A védelem természetesen programmásolás ellen is védhet. A legegyszerűbb védekezési mód, ha

magát az állományt titkosítjuk. Erre lehetőséget nyújt a WinWord, Excel stb. felhasználói programok Ezeknél a programoknál csak a jogosult felhasználó tudja - a megfelelő jelszó - ismeretében a dokumentumot értelmes formában előhívni. Jogosulatlan felhasználónak csak olvashatatlan „szemét” jelenik meg. Lehetőségünk van jelszóval levédeni a gépünket, és ekkor rajtunk kívül más nem tudja használni azt. Mit jelent ez? A gép csak akkor kerül használható állapotba, ha megadjuk neki a megfelelő karaktersorozatot (jelszót). Mikor tudunk ilyen jelszót létrehozni? A gép bekapcsolása után megjelenik a képernyőn egy felirat, ami közli a felhasználóval azt, hogy melyik billentyűt kell leütni ahhoz, hogy a CMOS-hoz hozzáférjen. A jelszót mindig a felhasználó hozza létre, és csak ő tudja módosítani a régi jelszót ismeretében. Vannak olyan programok, amelyek csak 3 hibás belépési kísérletet engedélyeznek és utána alacsony

szintű (fizikai) formázást hajtanak végre a winchesteren. Ez alapos adatvesztéssel jár. Felvetődhet a kérdés, mi van akkor, ha tartunk attól, hogy véletlenül hibás jelszót gépelünk be először? (A jelszó begépelésénél a karaktersorozat sohasem látható.) Ilyen eset csak nagyon ritkán fordulhat elő. Miért? Az új jelszót mindig kétszer kell begépelni A két karaktersorozatot a gép összehasonlítja, és ha eltérés van, nem engedélyezi. Természetesen felhívja a felhasználó figyelmét erre az apróságra, és utána felkínálja a lehetőséget a hiba kiküszöbölésére. A jelszavas védelem íratlan, ám legfontosabb szabálya az, hogy miután létrehoztunk egy jelszót, azt írjuk le egy papírra, helyezzük borítékba, azt pecsételjük le, majd helyezzük el olyan helyen, ahol rajtunk kívül esetleg még két ember férhet csak hozzá. Miért van erre szükség? A szerző gyakorlati tapasztalatból tudja, hogy a legegyszerűbb jelszót is el

lehet felejteni, és pont a titkosított szoftvert nem lehet feltörni másik szoftver segítségével. Számítógépes hálózatba csak a jelszó begépelésével tudunk bejutni. Itt minden felhasználónak külön jelszava van, a hozzá tartozó hozzáférési jogokkal. Gondoljunk bele mi történhetne akkor, ha a banki hálózatban bárki kedve szerint tudná módosítani az adatokat? Pillanatok alatt összeomlana az egész rendszer. Bent lévő pénzünkre keresztet vethetünk A jelszó megadásánál gondoljunk arra, hogy a megadott jelszót ne tudják személyünkhöz kötni. Becenevet, családtagok nevét - még kedvenc állatainkét sem -, hobbynkra, kedvtelésünkre utaló jelszót soha ne adjunk meg. A feltörők mindig ezekkel kezdik a próbálkozást A nyomkövethetőség miatt a jelszavakat nem szabad a működő rendszerben tárolni. Vannak olyan vírusok, amik kimondottan ilyen nyomkövetést látnak el. A bejelentkezés utáni jelszót leteszik egy file-ba, amihez a

jogos felhasználó nem férhet hozzá, csak a vírus írója. Mivel ellenőrzés kell, ezért a jelszavakból valamilyen függvénnyel képzett ellenőrző kódot kell tárolni, a felhasználó által beírt jelszóval elvégezni e függvényt, s az eredményt kell összehasonlítani a tárolt kóddal. (Így működik egyébként a UNIX, ill a Novell NetWare jelszóellenőrzése.) Eddig csak az adatvédelemről volt szó. Most nézzük, mit tehetünk a véletlen felülírás ellen. Véletlen felülírás megakadályozásának a floppy lemez esetén két lehetőségünk van Vagy az írásvédelmi kapcsolót (kis floppy esetén) átállítjuk, vagy az írásvédelmi részt (nagy floppynál) leragasztjuk. Ekkor a floppy meghajtó író-olvasó feje a lemezre írni nem tud Csak a rajta lévő adatokat tudja beolvasni. Ez a legegyszerűbb lehetőség A második lehetőség a file-ok attribútumának megváltoztatása. Az attribútum nem más, mint tulajdonság. Szűkebb értelemben egy

bináris érték, amely azt mutatja, hogy az adott file rendelkezik-e az adott tulajdonsággal. Négy féle file attribútumot különböztetünk meg egymástól. • Hidden – rejtett • Archive – arhív • System – rendszer • Read only - csak olvasható Az archív attribútumú állományokkal minden file műveletet el lehet végezni. A csak olvasható tulajdonságú állományokat csak olvasás céljára lehet megnyitni. Tartalmukat a felhasználó ebben az esetben nem tudja megváltoztatni. A rejtett és rendszer tulajdonsággal bíró állományok a DOS DIR parancsának hatására nem láthatóak. Ilyen állományok például az IO.SYS és az MS-DOSSYS is A c sak olvasható, rendszer és rejtett tulajdonságú állományokat a háttértárolóról törölni sem lehet. Természetesen az állományok attribútumát a felhasználó tetszés szerint meg tudja változtatni. A DOS-ál erre az ATTRIB parancs szolgál A parancs szintaktikája a következő: ATTRIB opció

állomány név, ahol az állomány név az attribútummal ellátandó állománynak a neve és kiterjesztése, az opció a következő lehet: • +R írásvédetté tétel -R írható/olvashatóvá tétel • +H rejtetté tétel -H láthatóvá tétel • +A arhívvá tétel -A archív attribútum levétele • +S rendszerprogrammá tétel -S rendszerprogram attribútum levétele Egyszerre csak egy állománynak a tulajdonságát tudjuk megváltoztatni. A másik lehetőség a Norton Commander által nyújtott megoldás. Hardveres védelem: Minden gépet a gyártó kulccsal zárhatóan hoz forgalomba. Ha lezárjuk a g épet és elvisszük a kulcsot, azt hihetnénk, hogy gépünk védve van. Ez a feltevés akkor helyes, ha nagyon-nagyon kezdő felhasználók vagyunk. Miért? Minden kulcs minden gépet nyit Ez a védelem csak a teljesen amatőr „betörőktől” véd minket. A következő lehetőségünk a hordozható winchester. Ugyanolyan elven működik, mint a hordozható autó

rádió-magnó. Használat után kivesszük, magunkkal visszük, legközelebbi használatkor behelyezzük. A védelemnek ez a módja viszonylag költséges A PC-kbe beépített védelemnek többféle változata van. A legegyszerűbb az ún bootletiltás, ezzel megakadályozható, hogy valaki floppyról el tudja indítani a gépet Ezt a technikát sohasem önmagában alkalmazzák, hanem más - általában jelszavas - szoftveres hozzáférés védelem kiegészítőjeként. Azért hasznos, mert elérhető, hogy általában az AUTOEXEC.BAT-ban szereplő védelmi modul elinduljon Hasonló a helyzet a gép bekapcsoláskor jelszót kérő chipekkel. Ezeknek az előnye, hogy az operációs rendszer betöltése előtt kérik a jelszót. Helytelen jelszó megadásakor nem töltik be az operációs rendszert. Az egészen komoly adatvédelmi hardverek a helyi merevlemez adatait on-line kódolják (fix kulccsal). Vannak olyan PC-s kiegészítő hardverek, melyek a fizikai biztonságot

szolgálják (riasztóra kötött gépek). A hardver eszközök egészen addig hasznosak, amíg el nem viszik a számítógépet ill. a benne található lemezt el nem viszik, ill. az esetek többségében viszont elég a védő hardver kiemelése a gépből. Sajnos ezek a megoldások csődöt mondanak abban a pillanatban, amikor a teljes berendezés idegen kezekbe kerül. Természetesen nem csak illetéktelen felhasználótól kell adatainkat megvédeni, hanem saját magunktól és a fizikai meghibásodásoktól is. Ilyen hiba lehet például egy hibásan kiadott törlési művelet vagy alacsony szintű formázás. Fizikai meghibásodás bármikor előfordulhat, hiszen ami elromolhat, az el is romlik. Fizikai meghibásodás alatt a winchester meghibásodását is lehet érteni. Manapság már kereskedelmi forgalomban is kaphatók olyan számítógépek, amik több beépített merevlemezzel rendelkeznek. Ezekből a lemezekből nem az összest használják, hanem az egyik biztonsági

tartalék. Ha véletlenül a használtak közül valamelyik meghibásodik, akkor a tartalék lép a h elyére, és megpróbálja a hibásról az adatokat kinyerni. Ennek a megoldásnak a legnagyobb hátránya a magas ára 22. Mi a CPU és mi a feladata? A Neumann elv szerint a számítógép egy olyan eszköz, amely legalább két részből áll. Az egyik rész a processzor, a m ásik a memória. A processzor feladata a műveletvégzés azokkal az adatokkal, amelyek a memóriában találhatók. A Neumann elv fontos kikötése még az, hogy a program, azaz a végrehajtandó utasítások sorozata is a memóriában van, sőt a program és az adat "ránézésre" nem különbözik egymástól, azaz nincs külön memória az utasítások és egy másik a program tárolására. Bár a Neumann elv nem írja elő, egy mai számítógépnek rendelkeznie kell egy harmadik részből is, amely a külvilággal való kapcsolattartást biztosítja, azaz egy olyan rendszerrel, amely az

Input/Output (adatbevitel illetve adatkiadás) -ért felelős. A processzor működése során kiolvassa a memóriából a soron következő utasítást, meghatározza a műveletet és a hozzá szükséges adatokat, elvégzi a meghatározott tevékenységet, majd a kapott eredmény eltárolja. Miután a p rocesszor elvégezte a fenti tevékenységsort, rátér a következő utasítás végrehajtására és a sor a végtelenségig folytatódik. Fentiekből következik, hogy a memóriának két művelettel kell rendelkeznie, olvasással illetve írással. A memóriának természetesen olyannak kell lennie, hogy a processzor meg tudja benne találni az utasítást, illetve a hozzá tartozó adatokat, azaz minden egyes tároló elemnek címmel kell rendelkezni. Ez a t ároló cím - az egyszerűség kedvéért egy sorszám 0-tól a memória méretéig A későbbiekben látni fogod, hogy a memória szervezése esetenként sokkal bonyolultabb lehet, de kezdetben nem csalok túlzottan nagyot,

ha az előbbi feltételezéssel élek. Megjegyzés: a Neumann elv a gyakorlatban néhány ponton megsérül. Nevezetesen a processzor is tartalmaz adattárolásra szolgáló elemeket, ezek a regiszterek. A regiszterek egy csoportja a g yakran használt adatok gyorsabb elérése miatt kerül a p rocesszorba (általános regiszterek), a másik csoport (vezérlőregiszterek) olyan adminisztratív adatokat tárolnak, amely a működéshez szükségesek, de a számítások eredményét nem befolyásolják és a programok, illetve a programozó direkt módon nem befolyásolhatja tartalmukat. Egy másik megsértése a Neumann elvnek, hogy léteznek olyan memóriák, amelyek ugyan használhatók adat illetve programtárolásra, de írási művelettel nem rendelkeznek, azaz tartalmuk nem módosítható. A központi egység részei és működési elve 1. Központi egység vezérlője: • Utasításszámláló: a soron következő utasítás címét biztosítja. • Utasításregiszter: a

végrehajtandó utasítások műveleti kódjának megfelelően az egyes részeket működteti. Belső regiszterek A vezérlő működtetése utasításokkal, a számítógép számár érthető gépi kódokkal történik. Utasítás =cím +kód • cím: az elvégzendő műveletek operanduszainak helye a memóriában • műveleti kód: az elvégzendő művelet jelsorozata, amelynek alapján az utasítás dekóder működteti a központi egységet (CPU-t) A gépi kódú utasítás lehet: • egy című • két című A gépi kódú utasítások feladatuktól független lehetnek: • vezérlő utasítás (pl. ugrás, szubrutin hívása, stb) • aritmetikai utasítás (pl. összeadás, kivonás, stb) • adatátviteli utasítás ( központi tárat működtető) • ki- és bemeneti utasítás (perifériák működtetése) 2.Aritmetikai-logikai egység (ALU): Feladatai: • fixpontos matematikai műveletek elvégzése (+; -; /; *; >; <; stb.) • lebegőpontos matematikai

feladatok elvégzése • logikai feladatok elvégzése (ÉS, VAGY, stb.) • regiszterek közti műveletek elvégzése • regiszter és tár közötti műveletek elvégzése Fő részei: • puffer (regiszter) • akkumulátor (regiszter) • műveletvégző elektronika Központi tár: Részei: • címregiszter • tároló cellák A központi tárban alkalmazott memóriatípusok: A programok és adatok tárolására írható, olvasható, gyors memóriák: • RAM: írható, olvasható (tápfeszültség nélkül tartalma elveszik) A RAM kivitele lehet: • dinamikus: tartalmát rövid időközönként frissíteni kell • statikus: frissítést nem igényel A gép működéséhez szükséges programok számára alkalmazott memóriák: • ROM: gyárilag programozott (feszültség nélkül is megőrzi az adatokat) • PROM: a felhasználó által egyszer programozható ROM • EPROM: a felhasználó által programozható, UV fénnyel újraírható ROM  EEPROM: felhasználó által

programozható, elektromosan törölhető ROM A CPU felépítése és működése CPU adatbusz címbusz vezérlõbusz Adatbusz: adatok, műveleti kódok szálítására Címbusz: tárolórekeszek, I/O egységek címei Vezérlőbusz: a tároló és I/O egységek vezérlése, buszkommunikáció vezérlése, megszakítások vezérlése, órajel. A CPU tartalmazza: • Aritmetikai és logikai egységet • Összes regisztert (A regiszter egy 16 bites tár, amely nem a külső munkatárban hanem magában a CPU-ban helyezkedik el. Így lényegesebbengyorsabb adathozzáférést biztosít) • Utasításdekódoló egységet • Vezérlő egységet A számítógép működéséhez szükséges egy rend, mely meghatározza a használható adatok, utasítások szerkezetét. Utasítás szerkezet: Utasítás = cím + műveleti kód cím : az elvégzendő művelet operandusainak helye a memóriában. műveleti kód : az elvégzendő művelet jelsorozata, mely alapján az utasításdekóder

működteti a CPU-t • • • 4 cimes utasítás Mûveleti kód 1.op 2.op eredmény op következõ utasítás op. Operandus lehet: • memória, vagy memóriaeltolás cím (MB-os címeknél nagyon hosszú lehet) • regiszter cím • közvetlen adat 2 címes utasítás Mûveleti kód 1.op 2op Az eredmény az első operandus helyén keletkezik, a következő utasítás címe az utasításszámláló regiszterben keletkezik. 1 címes utasítás Mûveleti kód op. Az első operandus a CPU kitüntetett regisztere az akkumulátor Műveleti kód: kód 6 bit a műveletet azonosítja d 1 bit regiszterbe v regiszterből : a művelet iránya w 1 bit 1 operandus vagy 2 operandus mod 2 bit 00 az operandus közvetlen adat reg 3 bit r/m 3 bit valódi cím 01 az eltolási érték 1 bytos 10 az eltolási érték 2 bytos 11 a következő 3 bit regiszter ha a mod 11 volt az utasítás erre a regiszterre vonatkozik az indexelt cimzések mely regiszterek között zajlanak és hogyan

számítandó a Címzési módok: • Abszolut: Közvetlen tárcímet adok meg • Relatív: Adott tárcímhez való eltolást adom meg • Direkt: A megadott címen operandust találok • Indirekt: A megadott címen egy újjab címet találok • Direkt regiszteres címzés: a regiszterben a cím található • Indirekt regiszteres címzés: a regiszterben adatcím van , ahol a címet találjuk Címmódosítások : • Bázisregiszteres címzés: Valódi cím = Bázisregiszterben megadott cím + eltolási érték (a cím helyett csak az eltolási érték az operandus, így jelentősen lerövidül az utasítás) • Indexregiszteres címzés: Valódi cím +Bázisregiszterben megadott cím + indexregiszterben megadott cím + eltolási érték. (olyan utasításoknál, ahol több egymást követő adatot mozgatunk az indexregiszter automatikusan növekszik) flag: (jelzőbit) • of (overflow) lebegőpontos túlcsordulás • if (interrupt) megszakítás engedélyezés • tf (trap)

lépésenkénti futtatás • sf (sign) negatív eredmény • zf (zero) zéró • af (auxilary carry) segédátvitel (félátvitel) • cf (carry) átvitel • pf (parity) paritás • df (direction) string-műv. Iránya Regiszterkészlet: • Általános regiszterek  AX AKKUMULÁTOR  BX BÁZISREGISZTER (indirekt címzésre használjuk)  CX számláló regiszter (count r.: ciklusokban az iterációk számát határozza meg)  DX adatregiszter (data r. : IO műveleteknél a portok címzésére használható) • Címzési regiszterek  SI Forrás index (source)  DI Cél index (destination)  BP Bázismutató regiszter • Vezérlő regiszterek  SP veremmmutató (stack pointer)  IP Utasításszámláló (instruction pointer, a soron következő utasítás címének biztosítása CS-sel párban)  FLAG Jelző regiszterek  Szegmens regiszterek  CS kód szegmens (code segment : arra a szegmensre mutat, amelyben a következő utasítás található) 

DS adat szegmens (data segment : az ad atok tárplására szolgáló szegmens címét tartalmazza)  ES másodlagos adatszegmens (extra)  SS verem szegmens (stack) Konkrét memória cím előállítása : intel 8086 20 bites cím előálítása 16 bites regiszterek segítségével szegmens cím x xxx xxxx xxxx xxxx xxxx xxxx xxxx xxxx + cím konkrét mem. cím xxxx xxxx xxxx xxxx xxxx xxxx Utasítások lehetnek: • adatmozgató (regiszterek és-vagy memória között) • aritmetikai (+, -, (*), növelés, csökkentés, komplementálás .) • logikai (és, vagy, shift, rotálás .) • vezérlésátadó (az IP regisztert módosítja) • input-output (perifériák működtetése) Példa egy utasítás végrehajtására : 1. műveleti kód beolvasása az utasítás regiszterbe , dekódolás, megfelelő ütemezéssel az operandusok beolvasása. 2. címképzés, adatok beolvasása 3. művelet elvégzése 4. eredmény kiírása megfelelő regiszterbe vagy memóriába 5. következő

utasítás címének képzése (az utasítás számláló regiszterbe) 23. Monitorok jellemzői Valamely memóriarész tárolja a képernyőre kerülő adatokat, két byte-on. Az első byteon ASCII kód, a második byte-on a szín van letárolva Grafikus megjelenítés: a videokártya memóriáján helyezkedik el az információ. CGA: 4 bit-es egységek tárolják a s zínt. A színregiszter tartalmazza az alapszíneket Egy független hardware frissíti a képernyőt. Normál katódsugaras, mint a TV LCD: folyadékkristályos képernyő. A folyadékkristályok áram hatására rendeződnek A párbeszédes (interaktív) számítástechnika előretörése igényelte a megjelenítők fejlődését. A megjelenítők csoportosítása:  TV (a számítástechnikában a home-computernél használják)  Monitor: szinonimái: display, képernyős megjelenítő. A kifejezések finomítása: TV: a tévéadók által kisugárzott jel feldolgozása. Monitor: igényesebb kivitel, jobb

beállítás, nagyobb jelcsatorna szélesség. Alapsávi átvitel Display: saját megjelenítésvezérlővel, karaktergenerátorral rendelkezik. Megjelenítők: / katódsugárcsöves paneles megjelenítő (CRT) monokróm színes emiszziós nem emissziós tv-célú delta lyukmaszk (fénykibocsátó) professzionális In-line résmaszk In-line lyukmaszk plazmás vákuumfluoreszcens világitó diódás (LED-es) folyadékkristályos (LCD) Megjelenítő kártyák: CGA (Color Graphics Adapter) 1981. IBM -320 x 200 ill. 640 x 200 képpont -2 - 4 szín (16-ból) -8 x 8 pont a karakter -16 kB tárterület igény -sorfrekvencia: 15.5 kHz Hercules (HGC) 1982. -grafikai megjelenítés -monokróm -720 x 350 (348 ?) képpont -9 x 14 pont a pixel -64 kB tárterület igény EGA (Enhanced Graphics Adapter) 1984. IBM -640 x 350 -16 szín 64-ből -8 x 14 pontból áll a karakter -256 kB tárterület igény -sorfrekvencia: 21.85267 kHz VGA (Video Graphics Adapter) 1987. IBM -640 x 480 képpont

(PS/2 sorozat) -16 színű 262 144-ből -sorfrekvencia: 35.5 kHz SVGA (Super Video Graphics Adapter) -640 x 480 216 szín -800 x 600 16 szín -800 x 600 216 szín -1024 x 768 16 szín MCGA (Multi Color Graphics Adapter) (PS/2 sorozathoz) -szöveges mód 640 x 400, 16 szín 262144-ből -grafikus mód 640 x 480 2 szín -320 x 200 256 színből Elektrolumineszcenszia az a j elenség, amikor elektromos tér hatására valamely anyag (általában kristályos) fényt bocsát ki, a hőmérsékletének számottevő változása nélkül. Monitorok: A különböző típusú monitorokat a videokártyák típusaival lehet párhuzamosan sorolni: monokróm szöveges megjelenítő (MDA kártya), CGA monitor (CGA kártya), EGA monitor (EGA kártya), VGA monitor (VGA kártya). A ma kapható monitorok többségét SVGA kártyákhoz tervezték. A monitor jellemzésénél a következő szempontokat szokták figyelembe venni: 1. Képátmérő A képernyő átmérője átlósan inch-ben megadva Leggyakoribb

értékek: 14”, 15”, 17”, 19”, 21”. 2. Pixelméret Ez adja meg, hogy milyen finom a monitor felbontása 031”, 028”, 026” a leggyakoribb adatok. A 0 28” már jónak mondható Minél kisebb, annál jobb 3. Maximális felbontás Hányszor hány pixelt tud megjeleníteni 4. Maximális színmélység Hány színt tud megjeleníteni Minden SVGA monitor tudja a 16,7 millió színt (truecolor), ez 24 bites színmélységnek felel meg. 5. Non-interlaced NI-vel szokás rövidíteni Ez azt jelenti, hogy az adott felbontást a monitor meg tudja jeleníteni anélkül, hogy váltott soros megjelenítést használna. A váltott soros megjelenítés lényege, hogy a monitor felváltva rajzolja ki a kép páros, majd páratlan sorait. Ha ezt elég gyorsan csinálja, akkor a kép villogásmentes Sajnos ritkán csinálja elég gyorsan ezért az interlaced (váltott soros) üzemmódokban könnyen megvakulhatunk a durva vibrálástól. 6. Low radiation LR-rel rövidítik Alacsony

sugárzást jelent, azaz a monitor az átlagosnál alacsonyabb mértékben sugároz a szemünkbe. 7. Függőleges (vertikális) frissítési frekvencia Megadja, hogy a monitor egy másodperc alatt hányszor frissíti a képernyőt. Ezt felbontásonként szokták megadni, minél magasabb, annál jobb. 8. Sávszélesség Ez adja meg, hogy a videokártyával milyen gyorsan lehet vezérelni a monitort. 80 Mhz fölötti érték már jó 24. Hogyan lehet az alakok méretét megváltoztatni a Windows-ban? Az ablak legfelső sora a címsor, az objektum nevét tartalmazza. Az egérrel módosítható az ablakok mérete, ilyenkor a kereteket kell megfogni és mozgatni. A rendszermenü funkciói: előző méret, áthelyezés, méretezés, kis méret, teljes méret, bezárás. A címsor jobb oldalán lévő vezérlőgombok: kis méret gomb, teljes/aktuális méretre váltó gomb, az alkalmazász lezáró gomb Az ablak széléhez finoman közelítve, az egérkurzor nyíllá változik. Ebben a

helyzetben az egér gombját lenyomva és nyomva tartva a k ívánt irányba mozdítva az ablak mérete megváltozik. Az ablak sarokpontjánál a m éretváltoztatás arányosan mindkét irányban megtörténik. Ablak keretvonal: Az ablak határát jelzi és az ablak méretének változtatásakor van szerepe. Ha az egérrel az Vezérlőgomb: Ha az egér gombjával kettőt kattintunk rá, akkor az ablak címsorát ablakot bezárjuk, ha egyszer kattintunk rá, akkor megjelenik a legördülő menü, fogjuk meg, akkor ami az ablakhoz tartozó parancsokat tartalmazza. az egész ablak, Címsor: Az aktív ablaknak megfelelő színű és általában a megnyitott méretének program, állomány nevét tartalmazza. megváltoztatása Minimalizáló gomb (kisméret gomb): Erre egyszer kattintva az ablak a nélkül, áthelyezhető tálcára kerül. a kívánt helyre. Maximalizáló gomb (teljesméret gomb): Erre kattintva az ablak teljesképernyő méretűvé nő. Ekkor alatta vagy helyette

megjelenik egy hasonló nyomógomb Erre kattintva tudjuk visszaállítani az előző méretre. Menüsor: E sor tartalmazza az alkalmazástól függő megnyitható menük neveit. Egy elemére (menüre) kattintva megjelenik a hozzátartozó parancsok listája (menüpontok). Munkaterület: Az a terület, ahol dolgozhatunk (szöveget írhatunk, rajzolhatunk, stb.) 25. Tintasugaras nyomtatók jellemzői, működési elvük A tintasugaras nyomtatók, hasonlóan a mátrixnyomtatókhoz, szintén pontokból rakják össze a nyomtatási képet, de nem tűk és festékszalag segítségével, hanem tintacseppek formájában. A tinta apró fúvókákon keresztül jut ki a nyomtatófejből Egy nyomtatófej akár 256 fúvókát is tartalmazhat. Ez a nyomtatótípus már-már nyomdai minőségre is képes. A jobb tintasugaras nyomtatók felbontása már jóval a 600 dpi (Dot per Inch, pont/hüvelyk) felett van. Működése halk, nyomtatási képe kifejezetten szép. Az újabb típusok már színes

nyomtatási módot is tudnak. Sebességük egy-két lap/perctől a 8-10 lap/percig terjed. A nyomtatófejben a tinta a nyomtatás jellegétől függően 100-2000 oldalra elegendő. A legelterjedtebb nyomtató a tintasugaras. Ez úgy működik, hogy a tintapatronban felhevül a tinta, és az kitágulva kijön. A színt a papíron keveri A nyomtatás minősége függ: a cseppmérettől, a cseppek elhelyezkedésének sűrűségétől, a célba jutás pontosságától, hogy a tinta mennyire folyik szét, a színkeverés minőségétől. A színkeverésnek két fajtája van: 1. Optikai keverés, amikor az alapszínek egymás mellé kerülnek, és csak a szemünk korlátolt felbontóképessége miatt látunk kevert színt. 2. Valós keverésnél a tintacseppek egymásra kerülnek A képfelbontás mértékegysége a dpi (dot/ inch), ami képpont/colt jelent. 600 dpi felett az elmosódás és színkeverési hibák feltűnőek. 26. A DOS operációs rendszer belső parancsai DOS: Disk Operating

System (lemezes operációs rendszer) Feladatai: • a program betöltése a tárba és elindítása, • i/o műveletek elvégzése, • lemezek tartalomjegyzékének létrehozása, karbantartása, listázása, • billentyűzetről kiadott parancsok értelmezése és végrehajtása, • működés közben fellépő hibák kezelése. A MS-DOS részei: boot record, IO.SYS, MSDOSSYS, COMMANDCOM, külső parancsok A betöltő rekord feladata, hogy a rendszerlemezről betöltse az operációs rendszer azon részét, amely képes átvenni a t ovábbi irányítást, és folytatni a rendszer további részeit. A betöltő rekord 512 byte hosszú és mindig a 0. sáv 1 szektorában (rekordjában) található A ROM-BIOS indító rutinja (programja) beolvassa az A: lemezegység első rekordját meghatározott címre (7C00H). A beolvasott rekord éppen a boot record Miért boot record? A bootstrap szóból származik, ami csizmahúzót jelent, (by ones bootstrap = saját erejéből) angol

mondás: felemeli magát a s aját csizmahúzójával, ami annyit jelent, hogy önmagát betölti. A DOS funkcionális részei: Betöltő program (MBR): a gép bekapcsolásakor, valamint a rendszer újraindításakor a ROM tárba fixen beépített program (amely független az operációs rendszertől beolvassa a lemez legelső szektorát a RAM-ba és végrehajtja azt. Ha a lemez tartalmazza a DOS-t, akkor ez a fix program a betöltő programot indítja el. Ha a lemezen ilyet nem talál, akkor hibaüzenetet ad. A betöltő program a tárba tölti a lemezről az IOSYS és az MSDOSSYS nevű rendszerprogramokat. Az IOSYS rendszerfile, rejtett (H) illetve RO (read only) attributummal, a ROM-BIOS bővítésének tekinthető. Az IOSYS is a ki- és bemeneti perifériákat kezeli, de azokat a f eladatokat is ellátja, a mire a ROM-BIOS nem képes. Pl újonnan bekapcsolt perifériák (nagy kapacitású lemezmeghajtó, rajzgép, stb.) lekezelése Ez a valóságban úgy történik, hogy amikor

az IO.SYS aktivizálódik, megkeresi a lemezen a konfigurációs file-t, amely tartalmazza a rendszerparamétereket beállító utasításokat, valamint az eszközkezelő program(ok) nevét, melyeket a használathoz elő kell készíteni. Az IOSYS e lehetősége nélkül egy új periféria csatlakoztatása hatalmas feladat elé állítaná a felhasználókat. Ha a ROM-BIOS-ban hiba van, vagy valamiért módosítani kellene, az csak az IC cseréjével történhetne. Az IOSYS alkalmas arra, hogy elnyomja a ROM-BIOS hibásnak minősített programjait, s a sajátját futtassa le helyette. Az MSDOS.SYS szintén rendszerfile H és RO attributummal Úgynevezett szervizrutinokat tartalmaz, mint pl. a használt tárterület könyvelése, vagy annak ellenőrzése, hogy a parancs végrehajtás rendben lezajlott-e. A két rendszerfile-t egybe is tehették volna, de így a file-ok felépítése modulárisabb. A COMMAND.COM – parancsprocesszor: a p arancsprocesszor kifejezés arra utal, hogy a

billentyűzetről kapott belső parancsokat a COMMAND.COM azonnal végre is hajtja A COMMAND.COM három részre osztható: az első rész a rezidens, azaz tárban maradó rész Feladata a 3. résznél derül ki A második rész feladata az AUTOEXECBAT file megkeresése és lefuttatása. Miután feladatát végrehajtotta törlődik az operatívtárból A harmadik rész félrezidens program. Itt található a parancsértelmező A program érdekessége, hogy a más programok felülírhatják a parancsértelmező félrezidens részét, s amikor felülírt részre szükségünk van a rezidens rész újrabetölti. A DOS operációs rendszer parancsai két csoportra oszthatók. A belső parancsokra és a külső parancsokra. A belső parancsok a memóriába töltődnek és minden pillanatban rendelkezésre állnak, a külső parancsok pedig a háttértárolón helyezkednek el DOS parancsok fajtái: ∗ meghajtó szintű, katalóguskezelő parancsok (pl. dir, cd, md, rd) ∗ file szintű

parancsok (pl. copy, del, type) ∗ vegyes szintű parancsok (print, find) ∗ DOS keret szintű parancsok A DOS parancsoknak általában három fő része van: ♦ a parancsnév ♦ a paraméter(ek) ♦ a módosító kapcsoló(k) (opciók) A parancsok egyes részei között elválasztó jelnek (egy, vagy több space) kell lennie, hogy az operációs rendszer értelmezni tudja az utasítást. A parancs minden részére igaz, hogy a kis és nagybetűk teljesen egyenértékűek, tehát az operációs rendszer nem tesz különbséget közöttük. Tehát a parancs felépítése a következő: PARANCSNÉV paraméter1 paraméter2 . kapcsoló1 kapcsoló2 pld.: DIR A: /p Egyszerűbben a következő módon kell ezt érteni:  a parancsnév megmondja, hogy mit, milyen feladat -ra kérjük  a meghajtó- és a könyvtár neve azt, hogy hol, honnan, vagy hova,  a paraméter azt, hogy mivel, vagy mit,  a kapcsoló azt, hogy hogyan .kell a parancsot végrehajtani Belső parancsok

DATE--------- rendszerdátum TIME --------- rendszeridő DIR ----------- könyvtár tartalom listázása CLS ----------- a képernyő tartalomtörlése VER----------- a DOS verzió számát írja ki MD ------------ utasítás könyvtár létrehozására CD ------------ utasítás egy adott könyvtárba való belépésre RD ------------ adott nevű könyvtár törlése (csak ha üres!) COPY--------- utasítás állományok másolására DEL ----------- utasítás állományok törlése PROMPT----- készenléti jel TYPE --------- szöveges állományok tartalma jelenik meg a képernyőn PATH --------- könyvtárlista az elérési útvonal beállítása REN----------- állományok átnevezése SET ----------- környezeti változó tábla beállítása VOL ---------- a lemez címkéje és sorszáma CLS: képernyő törlése, a parancs a színeket is alaphelyzetbe állítja. DATE: megjelenik a gép áltl nyilvántartott dátum, majd bekéri az új dátumot. A dátumformátum

alaphelyzetben a következő: hónap-nap-év. TIME: megjelenik a gép által nyilvántartott idő, majd bekéri az új időt. VER : A programok fejlődését az ún. verziószám jelöli (A DOS korábbi verziói: 200, 211, 3.00,310, 311, 320, 321, 330, 400, 401, 500, 620, 622 stb) PROMPT szöveg: a prompt számos hasznos információ megjelenítésére alkalmas. A megadott szöveg lesz a p rompt. A szövegben speciális jelek is használhatók: $$ a $ jel, $D a r endszerdátum beszúrása a p romptba, $G a > karakter beszúrása, $L a < jel beszúrása, $P az aktuális elérési út beszúrása, $Q az = karakter beszúrása, $T a rendszeridő, $V a DOS verziószáma. Pl. : PROMPT $V $P$G , PROMPT HELLO $P$G , PROMPT $P$G PATH [meghajtó:] [út] [; [meghajtó:][út].]: a parancs a futtatható állományok (com, exe, bat) keresési útjának beállítására szolgál. Ha van beállítva ilyen út, akkor az operációs rendszer először az aktuális könyvtárban keresi a külső

parancshoz tartozó állományt, majd ha ott nem találja, akkor sorban a keresési út minden könyvtárában végignézi. VOL belső parancs: a lemez nevének megjelenítése, a VOL [meghajtó:] Aktuális meghajtó kiválasztása: meg kell adnunk az aktuálisnak kért meghajtó jelét kettősponttal zárva. Pl: A: ,C: DIR belső parancs: a tartalomjegyzék kiíratása, a DIR [meghajtó:] [útvonal] [/p] [/w] [a: attribútum] /p képernyőnként listáz, minde képernyő után vár egy billentyű leütésére. /w csak az állománynevek és a kiterjesztések kerülnek a képernyőre öt oszlopban. /a attribútum csak a megadott attribútummal rendelkező állományok jelennek meg. Az útvonalmegadás lehet abszolút vagy relatív. A parancs infot ad a könyvtárban lévő állományokról, winchesteren lévő szabad helyről, a HDD sorozatszámáról: Pl.: dir c:probaword /p /w CD parancs: könyvtárváltás, a CD [meghajtó:] útvonal. Az útvonal lehet abszolút vagy relatív. A

könyvtárstruktúrában eggyel vissza a CD parancsal léphetünk Közvetlenül a gyökérkönyvtárhoz pedig a CD paranccsal léphetünk. Pl.: cd almaword, cd MD parancs: könyvtár létrehozása, MD [meghajtó:] útvonal létrehozza a megadott meghajtón az útban leírt könyvtárat. Pl: MD c:proba2 RD parancs: könyvtár törlése, az RD [meghajtó:] útvonal. Csak üres könyvtár szüntethető meg. Nem törölhető az aktuális könyvtár 27. A DOS operációs rendszer külső parancsai Külső parancsok FORMAT ---- lemezkezelő utasítás adattárolás előkészítéséhez UNDELETE - törölt állományok visszaállítása DISKCOPY - floppy lemezre vonatkozó másoló utasítás CHKDSK ---- lemezterület ellenőrzése PRINT -------- nyomtató parancs EDIT ---------- a DOS szövegszerkesztője HELP --------- egy interaktív helprendszer jelenik meg a monitoron MEM --------- információt ad a lefoglalt és a szabad memóriáról FDISK -------- a merevlemez előkészítés

fontos utasítása SYS ----------- a rendszerállományok másolása megadott meghajtóra SCANDISK - a megadott lemezmeghajtó ellenőrzése, javítása Lemez előkészítése, formatálása, a FORMAT parancs: FORMAT meghajtó: [/F: méret] [/S] [/Q] [/U]. Formatáláskor, a lemez tartalma elvész Azonban, ha a lemez már korábban is használatban volt, akkor elmentésre kerülnek a visszaállításhoz szükséges információk. Ha ez nem lehetséges, akkor figyelmeztető üzenetet kapunk. A formázás során meg kell adni a lemez cimkéjét, ami 11 karakter lehet.(Erre később is van lehetőség!) Ha lemezazonosítóként merevlemezt adunk meg, akkor külön figyelmeztetést kapunk. /S: a lemezre rákerülnek a rendszerállományok is. A lemez rendszerlemez lesz /Q: csak már korábban is használt lemezeknél adható meg. Ilyenkor az újboli előkészítés ideje jelentősen lerövidül. Ugyanis csak a FAT kerül törlésre /U: ez az ún. mélyformázás DISKCOPY parancs: teljes

lemez másolása, DISKCOPY [forrásmeghajtó: [célmeghajtó]] [/V]. A másolás byte-ról byte-ra történik Csak megegyező típusú hajlékonylemezek között lehetséges a m ásolás. Ha csak egyetlen meghajtónk van, akkor azt kell cél és forrás meghajtónak is megadni. Ilyenkor a másolás során cserélgetni kell a lemezeket A cserére a gép mindig felszólít. LABEL parancs: lemeznév utólagos megváltoztatása, LABEL [meghajtó:] [címke]. Ha a címkét nem adjuk meg, akkor a gép kiírja a lemez nevét és megkérdezi az újat. Ha a kérdésre sem adunk meg nevet, akkor megkérdi, hogy törölje-e a meglévő címkét. FDISK parancs: lemez partícionálása. Menüvezérelt DEFRAG parancs: lemez töredezettségmentesítése. A lemezen szátszortan elhelyezkedő állományokat egymás után rendezi. Így jelentős sebesség növekedés érhető el SCANDISK parancs: lemez fizikai ellenőrzése. Ellenőrzi a lemez FAT tábláját, könyvtár és file struktúráját, boot

szektorát. A hibát jelzi illetve, korrigálja TREE parancs: a fastruktúra megtekintése. TREE [meghajtó:] [út] [/f] A program felrajzolja a megadott meghajtó könyvtárszerkezetét vagy annak egy megadott alkönyvtárához tartozó részfáját. A /f opció hatására az egyes alkönyvtárakban lévő állományok is megjelennek 28. Lézernyomtatók jellemzői, működési elvük A lézernyomtatókat mind minőségben, mind sebességben a legjobb nyomtatóknak tekinthetjük. A nyomtatás elve a fénymásoláséhoz hasonlítható A lézersugár egy fényérzékeny szelénhengerre pontokat visz fel, ahol feszültség keletkezik. A szelénhenger feszültséggel teli pontjai magukhoz vonzzák a festéktartályban (toner) lévő szemcséket. A hengerről ezeket a festékszemcséket egy fűtőhenger a papírra égeti. Ezzel az eljárással nagy felbontású, nagy sebességű nyomtatás érhető el. A lézerprinter működési elvéből következően oldalorientált módon

működik, azaz nem soronként, hanem mindig egy teljes oldalt nyomtat. Ebből adódóan saját memóriával kell rendelkeznie. Mivel minden képponthoz egy bit szükséges, egy 600 DPI -s lézernyomtatónak legalább 2 M B memóriára van szüksége, ha grafikára is akarjuk használni. A most kapható lézerprinterek minimum 600 D PI felbontásúak, sebességük pedig legalább 4-6 lap/perc. Természetesen vannak ennél sokkal nagyobb teljesítményűek is. Speciális grafikákra vagy nyomdai munkákra 1200 Dpi-s lézerprintereket is választhatunk, vagy nagy sorozatú nyomtatásokhoz, teljes irodák kiszolgálásához közvetlenül hálózatba köthető, 24-36 lap/perc sebességű lézerprinterek is beszerezhetők. Léteznek speciális, leporellóra dolgozó, percenként akár több száz lap előállításra képes lézerprinterek is, ezeket csekknyomtatásra, közüzemi számlák készítésére és hasonló célokra használják. Külön kategóriát képviselnek a színes

lézernyomtatók. Ezekkel gyakorlatilag fotó minőségű képek állíthatók elő, de áruk még nagyon magas. 29. A vírusok jellemzői, csoportosításuk Vírus fogalma: "A vírusprogram intelligencia és mesterséges értelem, de erkölcs és érzelem nélkül. Intelligenciáját a programozójától kapta, és annyira lehet erkölcstelen, amennyire a program írója is az. A vírusprogram valójában az élő anyag működését utánozó életképes modell. Olyan, mint a biológiai fegyver, mert miután kiengedték a laboratóriumból, még maga az alkotója is elveszíti az ellenőrzést felette."(Buruzs Tamás) A mindennapi életben az első vírusról a következő történet terjedt el: Az első vírus 1988. december 24-én az USA-ban besegített a Télapónak, s karácsonyi üdvözleteket küldözgetett szét az o rszágos DECNet hálózatban. A programra a következők voltak jellemzőek: December 24-én nulla órától 30 percen át fejtette ki hatását: a h

álózati csomópontokon keresztül átmásolta magát több központi gépre, ahol elindította magát. Felvette a kapcsolatot a helyi VAXVMS MAIL segédprogrammal, begyűjtötte az összes helyi felhasználó nevét és kedves hangvételű karácsonyi üzenetet küldött nekik. Ezek után kitörölte a létrehozott file-okat és leállította önmagát. A mai szemlélet alapján ezt már nem is nevezhetjük vírusnak, hiszen nem tesz eleget a vírusok ismérveinek. A vírusok három ismérve: 1. végrehajtható, vagyis működőképes legyen (executable) 2. önmagát másolva tudjon terjedni 3. képes legyen hozzáépülni más végrehajtható állományokhoz A vírusok keletkezése a következőkre vezethető vissza: a/ Másolásvédelem: Tíz-tizenöt évvel ezelőtt olyan lemezeken adták el a gyártók felhasználói programokat, melyek különböző másolásvédelmi eljárásokkal voltak ellátva. Ennek eredménye az volt, hogy - vagy csak hibákkal lehetett a programokat

átmásolni, - vagy engedélyezte a másolást és a ez ek után a p rogram installálását is, de meghatározott idő, használat stb. után a program „önbíráskodó” lett: megformázta a winchestert, titkosította az állományaidat, s egyéb „kedvességek”-kel halmozta el a felhasználót. E programok algoritmusainak felhasználásával készültek az első vírusok. b/ Hadiba(c/k)ik: A hadiiparban nagyon régóta használják a vírusokat: - egyrészt az ellenfél számítógépes rendszerébe bejuttatva annak teljes tönkretételét célozva meg, - másrészt a s aját rendszerüket pillanatok alatt teljesen elpusztító vírusokat is „kifejlesztettek”, gondolván arra az esetre, amikor annak a veszélye áll fenn, hogy a kifejlesztett haditechnika az ellenség kezére jut. Azért is veszélyesek ezek a v írusok, mert mindkét csoport a számítógép vezérlőrendszerét vette célpontba. Ezek elszabadulása katasztrófát okozhat. Ezek miatt is váltott ki

nagy felháborodást a Pentagon 1990-ben megjelent pályázata, melyben 50 ezer dollárt ígért annak a fejlesztőnek, aki hadi célokra alkalmas vírust fejleszt ki. Vírusprogramok csoportosítása I. osztályozás Logikai bomba: Olyan trójai program, amely azért marad a számítógépes rendszerben, hogy bizonyos körülmények között aktivizálódjon. Baci: olyan önálló program, mely végrehajtáskor saját maga másolatát küldi át más felhasználókra, vagy rendszerekre. Nem törekszik a rendszerforrások kimerítésére Patkány: a rendszer bizonyos erőforrásit (CPU-idő, lemezterület stb.) teljesen kimeríti azáltal, hogy korlátlanul sokszorozza önmagát. Programpestis: olyan program, amely más programokat, illetve adatokat veszélyeztet vagy megkísérli a rendszer biztonságának áttörését. Időzített bomba: olyan logikai bomba, amely egy adott időpontban aktivizálódik. (Michelangelo) Trójai program: minden olyan program ide tartozik, amelyet úgy

terveztek, hogy olyan tevékenységet is végrehajtson, amelyet a felhasználó nem akart elvégeztetni.( AIDS vírusok ) Szűkebb értelemben vett vírus: olyan program, amely más programokat módosít úgy, hogy ezek atovábbiakban tartalmazzák a vírusprogram másolatát. Programféreg: olyan program, mely önmaga másolatait terjeszti a hálózatban. II. osztályozás Bootvírusok: a winchester vagy floppy boot szektorának felügyeletét „kezükben” tartó vírusok. Ez azért veszélyes, mert a rendszer az indításakor a master boot rekord tartalmát olvassa be legelőször. Így a vírus már a rendszer indításakor aktivizálódik Programkódot módosító vírusok: a legelterjedtebb víruscsalád. A vírus általában a futtatható programok kódját változtatja azáltal, hogy saját kódját és esetleg egyéb megtévesztő jeleket ír bele a programszövegbe. Ez a program meghosszabbodásával jár Lopakodó, alakváltó vírusok: a fejlettebb vírusok közé

tartoznak, hiszen hosszukat, terjedési algoritmusukat, saját víruskódjukat is állandóan változtatják. ( a Typo boot, a magyar Phantom,a Vacsina ) Hardvervírusok:  az EEPROM-mal rendelkező gépek esetében a ROM-t megváltoztatják saját kényük és kedvük szerint,  a számítógépet felépítő építőelemeknek egyre több sebezhető pontjuk van. A hardvermódosító vírusok ezeket a kiskapukat használják ki. Pár másodperc alatt fizikailag teszik tönkre a rendszert. A vírusfertőzés frekventált helyei: ∋ a winchester partíciós táblája ∋ a winchester vagy a floppy lemez boot szektora ∋ EXE, COM és overlay file-ok ∋ speciális esetben a COMMAND.COM és az IBMBIOCOM fertőzése gyakran átvernek a vírusok minket: a fertőzött EXE file-t COM-má nevezik át, vagy viszont és így a víruskereső ebben a COM file-ban nem is fogja keresni az EXE vírust 30. Szoftverek használatának jogi szabályozása A számítógépi programokra a magyar

bíróságok a világon szinte elsőként, már 1972ben alkalmazták a szerzői jogot. A bírói gyakorlat sok részletkérdést tisztázott a szoftver szerzői jogi védelmében. Ezek közül néhányat az alábbiakban röviden ismertetek. A BH 1984/77. sz 269 határozat kimondta, hogy a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) a szerzői jog védelme alá tartoztak az akkor hatályba lépett, a szerzői jogról szóló 1969. évi III törvény (Szjt) végrehajtásáról szóló 9/1969 (XII 29) MM rendelet (Vhr.) módosításáról szóló 15/1983 (VII 12) MM rendelet 1 §-a alapján A BH 1985/7. sz 260 határozat a fenti állítást erősítette meg kiegészítve azzal, hogy ha a felek szerződése tartalmát tekintve ilyen szolgáltatásra irányul, akkor az ebből eredő jogvitákat elsődlegesen az Szjt. alapján kell elbírálni Azokban a kérdésekben pedig, amelyeket az Szjt. nem szabályoz, a Ptk rendelkezéseit kell alkalmazni A BH

1991/4. sz 145 határozatban a Legfelsőbb Bíróság a szoftver mű jogosulatlan felhasználásának és átdolgozásának kérdéseivel foglalkozott. A szerzői jogi védelem az Szjt rendelkezésén alapuló abszolút hatályú jog, amely független az érdekeltek megállapodásától. A megállapodásnak csak a felhasználás, értékesítés tekintetében van jelentősége. A perben azt kellett vizsgálni, hogy a kérdéses programátdolgozás önálló szerzői jogi alkotásnak tekinthető-e, a felhasználás megtörtént-e, továbbá hogy a felek között korábban kötött megállapodás feljogosította-e az alperest erre a f elhasználásra. Az Szjt 44 § (2) bekezdése értelmében más szerző művének az átdolgozása akkor részesül szerzői jogi védelemben, ha az átdolgozásnak egyéni, eredeti jellege van. Az átdolgozás nem sértheti az átdolgozott mű szerzőjét megillető védelmet, ezért az átdolgozással nem szerezhető meg az eredeti mű feletti

rendelkezési jog, nem válhat – jogszerű felhasználás esetén sem – az átdolgozó a mű szerzőjévé. A felperesek átdolgozása csak részleges volt, az eredetinek a kiegészítése, egyes részeinek az átalakítása. Ezek a részek az Szjt 4 § (2) bekezdése alapján önálló védelemben részesíthetők. A BH 1992/6. sz 389 határozat kimondta, hogy a számítógépi program elkészítésére megkötött szerződés alapján teljesített szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelő felhasználásra. Az Szjt 3 §-a folytán alkalmazandó Ptk. 277 § (1) és (2) bekezdése értelmében a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt a r endeltetésének, illetve a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. A BH 1992/10. sz 632 határozat

szerint az Szjt hatálya alá tartozó számítógépi programalkotás felhasználása tárgyában a szerződést megkötni és lényeges kikötéseit módosítani írásban kell. A BH 1993/4. sz 545 határozat alapján a számítógépi programfejlesztő folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzői jogi oltalomban részesülhetnek. Az Szjt tárgyi hatálya nem szűkíthető csupán a meglévő programokra és az ezekhez kapcsolódó dokumentációkra. A jogalkotó "a hozzájuk tartozó" szóhasználata a d okumentáció és a p rog- ram olyan kapcsolatát juttatja kifejezésre, amely szerint az előbbinek a megalkotása szükségképpen az utóbbinak a létrehozására irányul, de tényleges létrejötte nem előfeltétele a dokumentáció önálló szerzői jogi védelmének. A BH 1994/8. sz 407 határozatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította a csak együttesen hasznosítható számítógépi

alrendszerek szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjait. A fentiekből látható, hogy a magyar bírói gyakorlat és jogalkotás a BUE-vel egyezően szerzői jogi védelemben részesítette a szoftvereket, mint irodalmi műveket. 1. A régi szerzői jogi törvény A fent ismertetett bírósági határozatokból is jól látható, hogy a magyar joggyakorlat szerzői alkotásnak minősítette a szoftvert már az 1970-es évek óta. A jogalkotás követte ezt a gyakorlatot. A szerzői jogról szóló 1969évi III törvény (Szjt) 1999 szeptember 1-jéig volt hatályos. Mivel csak most, napjainkban térünk át az új Szjt alkalmazására, ezért még jelen időben ismertetem a "régi" Szjt.-t Hiszen a j elenlegi joggyakorlat is ezen alapul és az új törvény sok mindent átvett belőle. A végrehajtásáról szóló 15/1983. (VII 12) MM rendelet 1 § (1) bekezdése szerint az Szjt. védelme alá

tartozó alkotások közé tartozik a "számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (továbbiakban: szoftver)". Ezt erősítette meg és részletezte a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról szóló kétoldalú megállapodás (Magyar Közlöny 1994. év 173 s z) II cikk (1) bekezdés a) pontja: "a Felek kötelesek védelemben részesíteni a BUE 1971-es párizsi szövege 2. c ikkelyében felsorolt műveket, beleértve az alábbi műveket is: .irodalmi műként védelemben részesülő számítógépi programok bármely módon, akár forráskódban, akár tárgyi kódban rögzített minden fajtája (ebbe beleértve a felhasználói programot és operációs rendszereket egyaránt), valamint a számítógéppel vagy a számítógép segítségével alkotott művek." A szoftver, a program "szövete" a védelem tárgya és nem annak részei, elemei. Tehát az

alapelvek, a programozási elvek, a program logikája és az algoritmusok nem tartoznak az Szjt. hatálya alá Az Szjt. 4 § (2) bekezdése szerint származékos szerzői mű, fordítás a szoftvernek eredeti nyelvétől eltérő programnyelvre történő átírása. A szoftverek átdolgozása sokkal többször valósul meg, mint az addig hagyományos műveknél. Lehetséges olyan átdolgozás, amely során egyes programrészek vagy az egész program működése nem változik meg, csak újabb programrészekkel bővül ki, és az eredeti program így szinte felismerhetetlenné válik. Ha a program forráslistája nem áll rendelkezésre, akkor szinte lehetetlen bebizonyítani, hogy jogtalan másolás történt. Az átdolgozás speciális fajtája, a fordítás is oltalmazható, ha az több mint mechanikus nyersfordítás. A bírói gyakorlatban kikristályosodott az is, hogy a szoftverfejlesztés egyes fázisainak dokumentumai is szoftvernek minősülnek. Minden olyan szervezési,

alkalmazott-tudományos írásmű, amely számítógépi program céljára és szoftverfejlesztés szándékával készül, szoftver. A szoftver egyetlen kritériumnak kell, hogy megfeleljen: eredeti, egyéni alkotásnak kell lennie. De nem minden szoftver kap szerzői jogi oltalmat, ha megfelel ennek a kritériumnak. Nem elég eltérni a korábban ismert művektől az adott szoftvernek, hanem rutinmunkánál magasabb színvonalú szellemi teljesítménnyel kell azt megalkotni. A szerzői mű alanya a 4. § szerint a művet alkotó természetes személy vagy azok csoportja. Jogi személy nem lehet szerző, csak esetleg a vagyoni jogok gyakorlója lehet A programot átdolgozó, fordító személy, ha új, önálló alkotást teremtett, akkor szintén szerzőnek minősül. Az Szjt. 5 § (1) és (2) bekezdése különbséget tesz a szerzőtársaság és a társszerzőség között. Az előbbinél a közösen alkotott művet nem lehet önálló részekre szétválasztani és a szerzői jog

általában egyenlő arányban illeti meg őket. Az utóbbinál a közös mű önálló részekre szétválasztható és az egyes részekre önálló szerzői jog illeti meg az alkotókat. A gyakorlati életben szoftvereket alkotó munkacsoportok alanyai mind a két formáció szerint lehetnek jogosultak. Nehéz elhatárolni a kétféle viszonyt A 13. § (1) bekezdése a szerző kizárólagos jogát rögzíti: a mű bármilyen felhasználásához a szerző hozzájárulása kell. A végrehajtási rendelet 10 § (1) bekezdése szerint a f elhasználáson azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti. Ez vonatkozik az átdolgozásra, feldolgozásra és fordításra is Tehát a szerzői jog védi a felhasználás egyes mozzanatait, de nem védi a használatot, illetve hasznosítást. A joggyakorlat a felhasználás kereteit viszont kibővítette és a többszörözést, megjelenítést és nyilvánossághoz közvetítést is

beleértette. A szabad felhasználás szabályai másként értelmezendők szoftver esetében, mint egyéb műveknél. A másolatkészítés bárki számára megengedett, ha nem jövedelemszerzés céljából történik és nem sérti a szerző jogait. Egyesek szerint a magáncélú másolás is sérti a jogosult érdekeit ezért nem tekinthető szabad felhasználásnak. Erre szokták példaként felhozni a játékprogramok másolását, ami elég gyakori jelenség. A szabad felhasználás érdekes esete a műpéldányok kölcsönzése. Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII törvény 15 § (1) bekezdésével került a 18. § (2) bekezdésébe a haszonkölcsönbe adás Az ingyenes jogügyletek körébe tartozó haszonkölcsön esetét szabályozza az Szjt. Az ingyenes könyvtári kölcsönzés válik lehetővé e jogszabályi rendelkezés által. Ha ellenérték fejében adják időleges használatba a műpéldányokat, akkor

az nem kölcsönbeadás, hanem bérbeadás. Ebben az esetben kell a bérlethez a jogosult engedélye és díjat kell fizetni érte. A számítógépi programok általában munkaviszonyban és munkaköri kötelezettségként kerülnek megalkotásra. A munkáltató jelentős anyagi befektetései miatt többletjogosultságot kapott. Az általános szabályoktól eltérnek az ide vonatkozó rendelkezések és értelmező szabályok is születtek. A 14 § speciális szabálya szerint, ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, akkor a mű felhasználási joga az átadással száll át a munkáltatóra. A munkáltató ezt a jogot a munkaviszony tartalma által meghatározott körben szerzi meg és csak működési körén belül gyakorolhatja. A szerző a művet csak a munkáltató hozzájárulásával használhatja fel. A munkáltató fejlesztheti a p rogramot, de csak a szabad

felhasználás körén belül, tehát nem érheti el az egyéni, eredeti jellegű átdolgozás szintjét. A munkáltatók a szoftverszerződésekben ki szokták kötni, hogy minden külső felhasználási módra jogosultak, hiszen sokféle célra használják a művet. Az 52. § és 53 § rendelkezik a szerzői jog megsértésének következményeiről A szerző a törvényben felsorolt polgári jogi igényekkel léphet fel, és a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés is jár neki. A polgári jogi szankciók mellett a "szerzői és szomszédos jogok megsértése" esetén az 1993-ban módosított Btk. 329/A § a lapján pénzbüntetés, 5 évig terjedő szabadságvesztés és elkobzás is kiszabható. A 15. § (1) bekezdése – az 1994 évi VII törvény 14 §-ával bevezetett módosítás óta – a vagyoni jogok oltalmi idejét 70 évben állapítja meg. A fentiekben ismertetettek alapján megállapíthatjuk, hogy az Szjt. általánosságban megfelelt

az Európai Közösség idevonatkozó irányelvének, de néhány helyen pontosításra szorult, mint például a felhasználási cselekmények szabályozása. 2. Az új szerzői jogi törvény Az 1999. é vi LXXVI törvény (új Szjt) 1999 szeptember 1-jén lépett hatályba A nemzetközi kötelezettségekkel, különösen az Európai Közösség irányelveivel való összhang, a technikai fejlődés által támasztott kihívások megválaszolása, a jelentősen megváltozott hazai gazdasági és társadalmi helyzethez való igazodás és a jogérvényesítés hatékonyságának növelése tette szükségessé ennek a jogszabálynak a megalkotását. A TRIPS Egyezménnyel a régi Szjt. lényegében összhangban állt A jogérvényesítéssel kapcsolatos rendelkezések átvételével az 1997. évi XI törvénnyel végrehajtott módosítások valósították meg a teljes összhangot. Az Európai Megállapodás 65. cikkében előírtak alapján hazánk tovább javította a szellemi

tulajdonjogok védelmét, hogy a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson. A 65 cikkben szereplő fogalom a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon a Római Szerződés 36. cikkében foglaltakhoz hasonló jelentéssel bír A szerzői és szomszédos jogok is beletartoznak. Az Európai Bizottság által a társult országok egységes belső piaci integrációjáról szóló "Fehér Könyv" részletes jogharmonizációs ajánlásokat adott. Külön fejezete foglalkozott a szellemi tulajdon területével. A könyv fontosnak tartotta a n emzeti jogszabályok különbségeinek csökkentését és megszüntetését. Az Európai Tanács 91/250/EGK irányelv 1. cikke, a WIPO Copyright Treaty 4 cikke és a TRIPS Egyezmény 10. cikke értelmében a számítógépi programalkotás irodalmi mű, írásmű. Az új Szjt nem minősíti a szoftvert irodalmi műnek Az 1 § szerint az irodalmi művekre vonatkozó általános szabályok vonatkoznak a

szoftverekre. Az 1 § ( 2) bekezdés c) pontja szerint a t örvény védelemben részesíti a "számítógépi programalkotás és a h ozzá tartozó dokumentáció (szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtáját, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is". A különös szintű rendelkezéseket a VI fejezet tartalmazza A védelem egyetlen feltétele az egyéni, eredeti jelleg. Az 1 § (3) bekezdése ehhez még hozzáteszi, hogy nem függ mennyiségi, minőségi és esztétikai jellemzőktől, vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől a védelem. Az 1. § ( 6) bekezdése – teljesen összhangban a TRIPS Egyezmény 9 cikkének (2) bekezdésében és a WIPO Copyright Treaty 2. cikkében foglaltakkal – kimondja, hogy az ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, működési módszerek vagy matematikai műveletek nem lehetnek az Szjt. védelem tárgyai A

szoftverekről szóló VI fejezet is ezzel a rendelkezéssel együtt szinkronban áll a 91/250/EGK irányelv 1. cikkével A 4. § szerint a szerző definíciója változatlan maradt Továbbra is az a főszabály, hogy a szerzői jogok eredeti jogosultja a szerző, aki csak természetes személy lehet. Tehát jogi személy továbbra sem lehet szerzői jogi jogalany. Más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása, ha egyéni, eredeti jelleggel bír, akkor az is szerzői jogi védelmet kap. Tehát a nyersfordítás és a szöveg egyszerű áttétele másik nyelvre nem keletkeztet szerzői jogi védelmet. Az 5. § a közös művek szerzőinek jogait taglalja A több szerző által alkotott művekre vonatkozó korábbi Szjt. általi rendelkezéseket módosították a jogalkotók ezzel is igazodva az irányelvhez. A szerzőtárs és a társszerző közötti különbségtétel megszűnt A közös művek részei, ha szétválaszthatóak, akkor azok önállóan

felhasználhatóak és a részekre vonatkozó szerzői jogok önállóan gyakorolhatók. Az összekapcsolt művekből álló, együtt alkotott közös mű valamely részének más művel való összekapcsolásához az eredeti közös mű valamennyi szerzőjének hozzájárulása szükséges. Az önálló, általában különböző műtípusokhoz tartozó részek összekapcsolásáról van szó ebben az esetben. Vagy egy már meglévő művet foglalnak bele egy közös döntéssel létrejövő új műbe, vagy egy mű részeit egymásra tekintettel, együttesen hozzák létre. A 6 § szerint az együttesen létrehozott műveknél a szerzői jog jogosultja az a s zervezet vagy személy, amely vagy aki kezdeményezte és irányította a mű megalkotását és azt a saját nevében hozza nyilvánosságra. A szerzőt megillető vagyoni jogok a 9. § (3) bekezdése szerint nem ruházhatók át, nem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet főszabályként. A (6) bekezdés a

törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel megengedi azok átruházását és átszállását. A monista elmélet, vagyis a személyhez fűződő és a vagyoni jogok szétválaszthatatlansága és elidegeníthetetlensége, itt me ghaladottá vált. A dualista elmélet, vagyis a szerzői jogok elidegeníthetősége került bevezetésre, de csak különös esetekben, törvény erejénél fogva. A BUE, a K özösségi irányelvek és a l egtöbb európai ország hazai joga a d ualista elméletet tükrözi. Tehát a két elmélet kompromisszumos együtt alkalmazása valósult meg A gyorsuló technikai fejlődés, az új műtípusok megjelenése, mint például a számítógépi programok vagy a multimédiás alkotások szükségessé tették e szemléletváltást. Ezeket a műveket általában nagyobb teamek hozzák létre. Gyakran online felhasználásra is alkalmasak A megfelelő megoldás az, hogy a vagyoni jogokat azokra a személyekre ruházzák át, akiknek a

kezdeményezésére és felelősségével alkották a művet. A személyhez fűződő jogokat a 10. § szabályozza A következő jogok illetik meg a szerzőt: a mű nyilvánosságra hozatalának joga, a visszavonás joga, a névfeltüntetés joga, a szerzőség elismerése, a mű egységének védelméhez való jog. A vagyoni jogokat a régi törvény műfajonként határozta meg. A 16 § (1) bekezdésében generálklauzulaként jelenik meg, hogy a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására, és annak engedélyezésére. A 17. § példálózó felsorolását adja a felhasználásnak minősülő cselekményeknek: • többszörözés, • terjesztés, • nyilvános előadás, • nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, • sugárzott művek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, • átdolgozás és •

kiállítás. Ezek a f elhasználási módok a leggyakoribbak a mindennapi életben. A nemzetközi egyezmények, a Közösségi irányelvek és a fejlett európai országok nemzeti jogai is ezeket a felhasználási módokat szabályozzák. Az egyes jogok kereteit külön e fejezet rendelkezései és a szabad felhasználásról, és korlátairól szóló IV. fejezet szabályozza A mű többszörözésének a joga a szerző kizárólagos joga és erre engedélyt is csak ő adhat másnak a 18. § alapján A mű rögzítése és egy másolat készítése is ide tartozik Az új törvény kibővítette a jog fogalmába tartozó eseteket. A mű anyagi hordozón való – közvetlen vagy közvetett – rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen és a másolat készítése a rögzítésről is többszörözés. A számítógépi program esetén többszörözésnek számít az időleges elektronikus tárolás és a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi

formában való előállítása. A 23. § rendelkezik a terjesztés jogáról, amely szintén a szerző kizárólagos joga és engedélyköteles tevékenység. A mű eredeti és többszörözött példányának a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy arra való felkínálással tartozik ide. A terjesztés magában foglalja a műpéldány tulajdonjogának átruházását, bérbeadását és az országba forgalomba hozatali céllal történő behozatalát. A terjesztés jogának tehát része a műpéldány bérbe- és haszonkölcsönbe adásának joga. A WIPO Copyright Treaty külön szabályozza ezeket a részjogosítványokat. A törvény a bérbeadás jogát általánosan elismerve összhangban áll a 92/100/EGK irányelv 2. c ikk (3) bekezdésével. A 23 § ( 3) bekezdésében felsorolt művek, így a szoftver esetében a terjesztés jogát kiterjeszti a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére történő

haszonkölcsönbe adására is. Más műveknél a haszonkölcsönbe adás csupán díjazási igénnyel jár a (7) bekezdés alapján. Mindkét szabály alól kivételt enged a 39 § a közkönyvtárak javára, amelyek a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a kivétel viszont nem vonatkozik a szoftverre és az elektronikus adattárra. E műveknél a szabad felhasználási szabály ellenében is fennmarad a haszonkölcsönbe adásra való kizárólagos jog. A terjesztési jog kimerülése a 23. § (5) bekezdése alapján akkor következik be, ha a jogosult vagy az ő hozzájárulásával másvalaki adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával belföldön forgalomba hozza, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében – a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével – a továbbiakban nem gyakorolható. Az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjáig a terjesztési

jog csak a belföldön történő forgalomba hozatal esetén merül ki. A csatlakozás után e szabálynak az Unió egész területén való forgalomba hozatalra kell kiterjednie. A nyilvános előadás joga a 24. § alapján olyan kizárólagos jog, amely a művet érzékelhetővé teszi a jelenlévők számára. A mű úgy válik érzékelhetővé, hogy dologi példányai nem kerülnek a közönséghez. Ez a nem anyagi formában történő felhasználás jellegzetes esete. A felhasználás másik jellegzetes esetében a mű nyilvánossághoz való közvetítésénél a kapcsolat közvetítők révén valósul meg. A hagyományos élő előadás mellett a mű valamilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel való érzékelhetővé tétele is ide tartozik. A megjelenítés számítógép képernyőjén is megvalósulhat. A 26. § a nyilvánossághoz való közvetítés jogát szabályozza Ez a jog a sugárzásra is kiterjed. A számítógépes hálózatokon megvalósuló lehívás

céljára történő hozzáférhetővé tétel is e jognak a megvalósulása. A 29. § kimondja, hogy a szerző kizárólagos joga, hogy a művet átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozásnak minősül a mű fordítása, feldolgozása, átdolgozása és minden más olyan megváltoztatása, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származékos mű jön létre. A munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott művel kapcsolatos jogi helyzetet a 30. § rendezi A jogviszonyok köre tehát kibővült a korábbi Szjt-hez képest A mű átadásával a vagyoni jogok a szerző jogutódjaként a munkáltatóra szállnak át, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. Ha a mű felhasználására a munkáltató másnak engedélyt ad vagy a vagyoni jogokat másra ruházza át, akkor a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg a (3) bekezdés alapján. A 31. § által szabályozott védelmi idő a szerző életében áll

fent és a halálától számított 70 évig tart. Ez a védelmi idő egyaránt vonatkozik a személyhez fűződő és a vagyoni jogokra A törvény IV. fejezete rendelkezik a szabad felhasználás és a szerzői jog más korlátairól A szabad felhasználás eseteinek közös jellemzője, hogy csak vagyoni jogokat érint és csak a nyilvánosságra hozott művekre vonatkozik. A 33 § (1) bekezdése alapján a szabad felhasználás díjtalan és ahhoz a szerző engedélye sem szükséges. A (2) bekezdés még ehhez hozzáteszi azt is, hogy csak annyiban megengedett ez a cselekmény, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására, indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, megfelel a tisztesség követelményeinek, és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra. A (2) bekezdés megfelel a BUE 9 cikk (2) bekezdésének, a T RIPS Egyezmény 13. cikkének és az irányelv szerinti "fair use"-nak E rendelkezéseket nem

lehet kiterjesztően értelmezni. A 34. § részletezi a szabad felhasználás eseteit: • a mű részletének idézése a forrás és a szerző megnevezésével, • nyilvánosságra hozott mű átvétele oktatási vagy tudományos ismeretterjesztés céljával, • átvevő mű többszörözése és terjesztése. A 35. § bárkinek megengedi a magáncélra történő másolást, ha az nem jövedelemszerző céllal történik. E rendelkezés viszont nem vonatkozik a szoftverre A (3) bekezdés szerint nem minősül szabad felhasználásnak – függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e –, ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra mással készítenek másolatot. A (6) bekezdés a mű ideiglenes többszörözését szabályozza, amely szerint szabad felhasználás a mű ideiglenes többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján

megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló műszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentősége. A felhasználási szerződésekről az V. fejezet rendelkezik részletesen A vagyoni jogok elidegeníthetőségének következtében az ilyen típusú szerződések liberalizált szabályozására került sor. Az Szjt. II része az egyes műfajokra vonatkozó speciális rendelkezéseket taglalja Ebben a részben szereplő VI. fejezet címe: A számítógépi programalkotás (szoftver) A TRIPS Egyezmény 10. cikke, a WIPO Copyright Treaty 4 cikke, a magyar–amerikai megállapodás II. cikke és az Európai Tanács 91/250/EGK irányelve alapján került megfogalmazásra a szoftver védelme. Az Szjt általános és különös szabályai közösen felelnek meg a nemzetközi előírásoknak. Az 1 §-hoz fűzött törvényi indokolás megállapítja, hogy nem minősül irodalmi

műnek a szoftver, de az írásművekre vonatkozó általános szabályok irányadók rá, a s peciális rendelkezésekkel együtt. Az 1 § ( 6) bekezdése szerint nem lehet tárgya az Szjt.-nek valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet. A szoftver csatlakozó felülete is ide tartozik az 58 § ( 1) bekezdése szerint. A 4 § – a régi törvényhez hasonlóan – kiterjed az egyik programnyelvről másikra történő átírásra is, ezzel szerzői jogi védelmet biztosítva azokra. A szoftverre vonatkozó anyagi jogok is átruházhatóak a 9. § alapján A szerző díjigénye nem marad fenn a munkaviszonyból folyó kötelessége teljesíteseként létrehozott szoftverrel kapcsolatban. A 91/250/EGK irányelv 3. cikk (3) bekezdése szerint kizárólag a munkáltatónak van joga a szoftverrel kapcsolatos vagyoni jogok gyakorlására, ha azt a munkavállaló munkaviszony keretében és a m unkáltató utasításai szerint eljárva

alkotta meg. A felek között létrejövő szerződés ettől eltérhet. E szabályozást alkalmazza az új Szjt a többi műfajra is Egyetlen eltérés abban jelentkezik, hogy a munkavállaló díjigényét csak a s zoftver és az adattár esetében indokolt kizárni. A munkáltatókat jelentősen kedvezőbb helyzetbe hozta az új Szjt. a vagyoni jogok elidegeníthetősége és a munkaviszonyban alkotott szoftverek korszerűbb szabályozásával. A vagyoni jogokról és azok korlátairól szóló III. és IV fejezet az irányelv 4-6 cikkével összhangban van. Az 59. § ( 1) bekezdése alapján eltérő megállapodás hiányában a szerző kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre, az átdolgozásra, a feldolgozásra, a fordításra, a szoftver bármely más módosítására – ideértve a hiba kijavítását is -, valamint ezek eredményének többszörözésére annyiban, amennyiben e felhasználási cselekményeket a szoftvert jogszerűen megszerző személy a szoftver

rendeltetésével összhangban végzi. A felhasználónak joga van egy biztonsági másolat készítésére, ha az a használatához szükséges. A szerző engedélye nélkül is megfigyelheti és tanulmányozhatja a szoftver működését a jogosult és kipróbálhatja a szoftvert annak betáplálása, képernyőn való megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása során abból a célból, hogy a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolást vagy elvet megismerje. A 60. § alapján nem engedélyköteles cselekmény a kód többszörözése vagy fordítása, amely elengedhetetlen az önállóan megalkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes működéséhez szükséges információ megszerzése érdekében, az irányelvből ismert hármas követelmény megléte esetén: Jogosul t személy végzi a cselekményt, • a szükséges információ másként nem áll könnyen a jogosultak rendelkezésére, • a felhasználási cselekmények a

szoftvernek arra a részeire korlátozódnak, amelyek az együttes működtetés biztosításához szükségesek. Az így megszerzett információ nem használható fel az együttes működtetésen kívül más célra, mással nem közölhető (kivéve, ha az az együttes működéshez szükséges) és nem használható fel másik hasonló szoftver kifejlesztéséhez, előállításához, forgalomba hozatalához vagy valamely más jogsértő cselekményhez. A 60. § (3) bekezdése alapján a 33 § (2) bekezdésében részletezett jóhiszeműség a szoftver esetében is megkívánt. A 34. § (2) bekezdésében szabályozott oktatási és tudományos ismeretterjesztés célra való szabad felhasználás, és a 3 8. § (1) bekezdésében részletezett célú, ingyenes szabad felhasználás a szoftverre nem vonatkozik. Nem kötelező a szoftver felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban történő megszerzése

esetén. A mindennapi életben gyakran előforduló jogügyletek egyszerű és gyors lebonyolítását tette e rendelkezés könnyebbé. A szerzői jog megsértésének következményeit a XIII. fejezet taglalja A polgári jogi következmények köre kibővült az üzleti kapcsolatokra vonatkozó adatszolgáltatás és a gazdagodás megtérítésének igényelhetőségével. Az ideiglenes intézkedés, az előzetes bizonyítás jogintézményének szabályozása is főleg a TRIPS Egyezményben megkövetelt jogérvényesítést szolgálja. A vámjogi előírások szintén e nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségeket teljesítik. Ezek a szabályok eddig más iparjogvédelmi tárgyú jogszabályok által kerültek bevezetésre, de most az új Szjt. egységes szerkezetbe foglalta azokat Az 1996-ban született WIPO Szerzői Jogi Szerződések által meghatározott technológiai intézkedések a "védelem a műszaki intézkedések megkerülésével szemben" című 95.

§-ban kerültek megfogalmazásra E védelmi eszközöket a jogosultak jogaik gyakorlása során alkalmazhatják abból a célból, hogy megakadályozzák az általuk vagy jogszabályok által nem engedett cselekményeket, amelyeket a műszaki megoldások megkerülésével valósítanak meg. Mivel a Közösségben is készül már e t árgyban irányelvjavaslat, ezért célszerű volt ennek a rendelkezésnek a megfogalmazása az új törvényben. 31. Háttértárolók csoportosítása A háttértároló perifériákra két fő okból van szükség: - az operatív memória kapacitásának kibővítése cserélhető adathordozókkal elvileg végtelenig, - az adatok a gép kikapcsolása után bármilyen hosszú ideig tárolhatók. 1. Mágneses háttértárólók lásd: 9 Mágneses elvű háttértárolók működési elve 2. Optikai háttértárolók lásd: 15 Optikai háttértárolók működési elve 3. Mágnesszalagos adattárolók (streamerek) A streamer egy nagyon jó minőségű,

gyors kazettás magnó, amely speciális kazettával használható.Egy kazettán akár többszáz Mb-nyi adat tárolható A másolás viszonylag rövid ideig tartott, 10-30 perc. Régebben haszáltuk két fontos felhasználási területen: adattárolásra és arhiválási feladatokra. 32. Mi a RAM és a ROM? (a,. változat) A félvezető(s) vagy digitális tárak ma már nagy illetve nagyon nagy bonyolultságú integrált áramkörök. (Chipek, félvezető morzsák) A digitális információt a memóriacellákban tárolják, s az hogy melyik cella tartalmára vagyunk kíváncsiak a sor, illetve oszlopkiválasztó áramkörök segítségével határozzuk meg. 1. ROM (Read only memory, csak olvasható memória): a tároló elemeket négyzetrács elrendezésben úgynevezett mátrixformába helyezik el (gyorsabb információ elérhetőség, könnyű dekódolhatóság). Az elemi tárolók a sorcím és az oszlopcím segítségével címezhetőek. Tartalmát csak egyszer, általában

gyártáskor lehet beírni A tartalom megváltoztatására később nincs lehetőség. 2. PROM (Programmable ROM, programozható csak olvasható memória): a felhasználó által egyszer programozható tárak. Változtatásra nincs lehetőség 3. EPROM (Programmable Read only Memory): a felhasználó által többször programozható ROM. 4. REPROM (Reprogramable ROM, újra programozható ROM) 5. EEPROM (Electronicaly Erasable Programmable Read Only Memory): elektromosan törölhető csak olvasható memória). A felhasználó által programozható Tartalma elektromos úton vagy ultraibolya fénnyel törölhető. 6. RAM (Random access memory, tetszőleges hozzáférésű memória): a RAM-ok a felhasználó által közvetlenül írhatók és olvashatók. Információ tartalmuk a tápfeszültség megszűnésével elvész. SRAM (Static RAM, statikus közvetlenül elérhető memória): Bekapcsolás után a tároló elemek véletlenszerűen veszik fel egyik vagy másik stabil állapotukat.

Bistabil multivibrátorokból épül fel. Tartalmuk tetszőlegesen sokszor írható és olvasható Elemmel vagy akkumulátorral táplálva a tár tartalma évekig megmarad. DRAM (Dinamic RAM, dinamikus közvetlenül elérhető memória): olvasható, írható memória. Az információ megőrzésére frissítési ciklusokra van szűkség Az írási, olvasási ciklus kb. 200 ms hosszú, a frissítést 2 ms-ként ismételni kell Csoportosításuk az információ tárolási módja alapján: Statikus RAM: Az információt, két stabil állapottal rendelkező áramköri kapcsolás tárolja. Az egyik stabil állapot 0-nak, a másik az 1-nek felel meg Dinamikus RAM: Az információt egy kondenzátor töltése tárolja. Itt a 2 stabil állapot a feltöltés ill. kisütés Csoportosításuk a technológiájuk alapján: Bipoláris technológia: Gyors működésű, de sokat fogyaszt és a MOS-technológiánál kisebb alkatrészsűrűség érhető el. MOS technológia: PMOS, NMOS, CMOS. A

legelterjedtebb technológia A CMOS a legkedvezőbb. Ga-As technológia: A leggyorsabb tárak készíthetők vele, de sok a gyártási probléma, emiatt ma még alig használják. Csoportosításuk szervezésük alapján, azaz, hogy egyszerre hány bitet olvasunk ki: a) bit-szervezésű: 1 bitet olvasunk ki, illetve írunk egyszerre. b) byte-szervezésű: 8 bitet olvasunk, illetve írunk egyszerre. Az egyes részegységek feladata: Tárolómező: sorokba és oszlopokba rendezett cellákból áll. Egy cella egy bit információt tárol. Egy statikus RAM tárolócellája (két inverter) Az inverterek összekapcsolása miatt, az egyik inverter be menete, a másik kimenete. Sordekóder vagy sorkiválasztó: logikai kapukból felépülő áramköri egység, amely egy és mindig csak egy cellasort címez meg, azaz választ ki. Sorcímerősítő: a sorcímként beadott jel nagysága (amplitudója) sok esetben nem elegendő a dekóder vezérléséhez, ezért a jelet fel kell erősíteni. Az

erősítést a sorcímerősítő végzi. Oszlopdekóder, oszlopcímerősítő: az oszlopdekóder feladata, hogy a cellák oszlopkivezetéseit a k imeneti (RAM, EPROM, PROM esetén a b emeneti) áramkörre csatlakoztassa. Az oszlopcímerősítőnél a sorcímerősítőnél elmondottak értelemszerűen alkalmazandók. Ki és bemeneti áramkör: a külvilág számára megfelelő jelet (rendszerint TTL szintű) állít elő. A cella jele nem elegendő a következő áramkör működtetéséhez, ezért a cella jelét fel kell erősíteni. (b,. változat) Memória: a programok és adatok átmeneti tárolására szolgáló rész, mielőtt az utasítást végrehajtja a CPU itt tárolódnak az utasításkódok, illetve azok az adatok, amikkel az utasítások dolgoznak, a műveletek elvégzése után ide kerülnek vissza a módosított adatok, "operatív memóriának" is nevezik. Típusai: • csak olvasható memória: tartalmukat a gép kikapcsolása után sem vesztik el. 1. ROM

(Read Only Memory): tartalmát a g yártáskor kapja meg és ez nem változtatható meg, általában a gép bekapcsoláskori működtetéséhez szükséges mikroprogramot tartalmazza. 2. PROM (Programmable ROM): tartalmát a felhasználó írhatja be (de csak egyszer), ezután viszont nem módosítható (PC-ben csak saját fejlesztésű kártyán alkalmazzák). 3. EPROM (Erasable PROM): tartalmát a f elhasználó írja be, majd ha szükséges speciális eljárással (UV fény segítségével) törölheti és újraírhatja (módosítás csak teljes újraírással lehetséges). 4. EEPROM (Electronic Erasable PROM): tartalmát a f elhasználó adja meg elektronikus beégetéssel (mint a többinél) de ennek a tartalmát más feszültségű beégetéssel lehet törölni. • írható-olvasható memória: tartalmát a gép kikapcsolása után elveszti (operatív memória). 1. RAM (Random Acces Memory): véletlen elérésű memória ∗ Statikus RAM (SRAM): adatmegőrzés miatt a benne

levő adatokat állandóan frissíti a memória chip, (kondenzátorok kisülése miatt) másodpercenként 200-500 alkalommal a) Aszinkron SRAM: 386-os gépektől kezdve másodlagos CACHE memóriákra használják. b) Szinkron SRAM: 66 M Hz-es rendszersínnél a leggyorsabb megoldást adja, ha a CPU nem túl gyors, akkor pontosan olyan gyorsan szolgáltatja az adatokat mint ahogy az várja. c) PB SRAM (Pipelined Burst Static RAM): a 66 MHz-nél gyorsabb rendszerek számára ideális megoldás, hozzáférési ideje 4,5-8 nsec, a rendszersín elvi felsőhatárát 133 MHz-re emeli. d) Video RAM: a számítógép monitorján megjelenő kép a memóriában tárolódik, a videovezérlő másodpercenkét 30-70-szer végigolvassa a VRAM-ot és újraképzi a memóriában tárolt képet, szüksége lehet a memória egyidőben történő írására és olvasására, ami normál esetben nem lehetséges, ezt külön integrált áramkörrel oldják meg ami a vezérlőkártyán helyezkedik el. ∗

Dinamikus RAM (DRAM): tartalmát nem szükséges állandóan frissíteni, törlésig ill. a gép kikapcsolásáig azt megőrzi. a) FPM RAM (Fast Page Mode RAM): általánosan elterjed memóriatípus, 60 és 70 nsec hozzáférési idővel. b) EDO RAM (Extended Data Output RAM): gyorsabb működésű memória, de csak ha a rendszer képes felismerni. c) SDRAM (Syncron DRAM): csoportos működésű ram, a CPU-nak csak az első cím értékét kell kiadnia a többi maga a modul állítja elő. d) BEDO RAM (Burst Extended Data Output RAM): csoportos adatolvasás, 66 Mhznél gyorsabb rendszersínnel nem használható Egyéb memóriák ill. szempontok szerinti csoportosítások Gyorsító memória (CACHE): mivel a CPU működése sokkal gyorsabb, mint az operatív memória elérési ideje, ezért létrehoztak a gépben egy gyorsító memóriát. Általában az operatív memóriából a CPU sorban kéri az adatokat (az esetek nagy többségében), ezért amikor a CPU olvasni akarja az

operatív memóriát a CACHE vezérlője nem csak a konkrét rekesz tartalmát olvassa be, hanem még egy párat. Legközelebbi olvasáskor nem kell az operatív memóriából olvasni, hanem csak a gyors elérésű CACHE memóriából, így a CPUnak nem kell várakoznia az adat beérkezéséig 33. Milyen szövegigazítási lehetőségek vannak a Word szövegszerkesztőben? Szöveg balra zárása 1 Jelöljük ki a balra igazítani kívánt szöveget. 2 Kattintsunk a Balra zárás gombra. Szöveg középre igazítása 1 Jelöljük ki a középre igazítani kívánt szöveget. 2 Kattintsunk a Középre zárás gombra. Szöveg jobbra zárása 1 Jelöljük ki a jobbra igazítani kívánt szöveget. 2 Kattintsunk a Jobbra zárás gombra. Sorkizárás 1 2 Jelöljük ki az igazítani kívánt szöveget. Kattintsunk a Sorkizárás gombra. Sorkizárás a bekezdés utolsó sorában Ha egy sorkizárt bekezdés utolsó sorában is sorkizárást szeretnénk, akkor a bekezdés végén nyomjuk meg a

SHIFT+ENTER billentyűket. Többféle igazítás használata egysoros szövegben A Formázás eszköztár gombjaival, a parancsbillentyűkkel vagy a Bekezdés paranccsal beállított szövegigazítás a teljes bekezdést érinti. Előfordulhat, hogy egy egysoros szövegen belül többféle igazítást szeretnénk használni. Például egy jelentés címsorában a címet balra, a dátumot középre, míg az oldalszámot jobbra szeretnénk igazítani. Ilyen eredményt a következőképpen érhetünk el. 1 Legyen a címsor bekezdése balra igazított. 2 A vonalzó segítségével hozzunk létre egy középre igazított tabulátort a címsorbekezdés közepén, majd egy jobbra igazítottat a jobb oldali margónál. Szöveg függőleges igazításának megváltoztatása A szöveget igazíthatjuk a l ap tetejéhez vagy aljához, igazíthatjuk középre vagy eloszthatjuk a szöveget egyenletesen a felső és az alsó margó között, például amikor egy egyoldalas dokumentumot címlapként

szeretnénk formázni. Egy táblázatcellában is igazíthatjuk a szöveget a táblázatcella felső és alsó széle között. Ez akkor is lehetséges, amikor a Formátum menü Szövegirány parancsával függőleges írásirányt állítunk be. Alakzathoz vagy szövegdobozhoz tartozó szöveg igazítása és margóinak megváltoztatása Szöveget tartalmazó alakzatok vagy szövegdobozok esetén megváltoztathatjuk a szöveg és az objektum széle közötti távolságot, valamint a szöveg igazítását. Alakzathoz vagy szövegdobozhoz tartozó szöveg margóinak megváltoztatása 1 Kattintsunk arra az alakzatra vagy szövegdobozra, ahol a margókat meg szeretnénk változtatni. 2 Válasszuk a Formátum menü Alakzat vagy Szövegdoboz parancsát, majd a Szövegdoboz lapot. 3 A Belső margó csoportban növeljük vagy csökkentsük a szöveg és az objektum közötti távolságot. Alakzat vagy szövegdoboz szövegének igazítása Alakzat vagy szövegdoboz szövegének

írásirányát függőlegesre állíthatjuk a Formátum menü Szövegirány parancsával. 1 Kattintsunk az igazítani kívánt szöveget tartalmazó alakzatra vagy szövegdobozra. 2 Ha vízszintes írásirányú szöveget szeretnénk az alakzat vagy a szövegdoboz bal és jobb széle közötti igazítani, használjuk a Formázás eszköztár Balra zárás, Középre zárás, Jobbra zárás és Sorkizárás gombját. Ha függőleges írásirányú szöveget szeretnénk az alakzat vagy a szövegdoboz felső és alsó széle közötti igazítani, használjuk a Formázás eszköztár Igazítás fent, Középre igazítás, Igazítás lent és Sorkizárás gombját. Szöveg és ábra elrendezése az oldalon Rajzobjektumok, vagyis szövegdobozok, alakzatok, clipart képek, WordArt ábrák, képek és importált rajzok áthelyezésének a legtöbb esetben az a legegyszerűbb módja, hogy a kívánt helyre húzzuk. Rajzobjektumok helyét azonban pontosan is kijelölhetjük, majd

"odaragaszthatjuk" vagy lehorgonyozhatjuk azokat egy bekezdéshez, így ha a bekezdést áthelyezzük, az objektum automatikusan vele együtt megy. Tetszőleges méretű és alakú rajzobjektum köré írhatunk szöveget. Előírhatjuk, hogy a szövegdoboz vagy ábra mely oldalai mellett legyen szöveg, és hogy mekkora legyen a távolság a szövegdoboz vagy ábra és a körbefuttatott szöveg között. Szöveg vagy ábrarétegeket is definiálhatunk. Készíthetünk például vízjelet, amely megjelenik a dokumentum nyomtatott oldalain. A rajzobjektumot más rajzobjektumokhoz vagy az oldalhoz képest is igazíthatjuk: például az oldal aljához vagy a b al széléhez. Úgy is elrendezhetjük (szétoszthatjuk) a rajzobjektumokat, hogy azok egyenlő távolságra helyezkedjenek el egymástól a laphoz képest akár vízszintesen, akár függőlegesen. Rajzobjektumot, többelemű kijelölést vagy csoportot át is helyezhetünk. Rajzobjektum vagy rajzobjektumok halmazának

kismértékű áthelyezésekor képpontonként mozgathatjuk az objektumot. A bal és a jobb oldali behúzás beállítása a vonalzón 1 Jelöljük ki a kívánt bekezdéseket. 2 Ha a vonalzó nem látható, vigyük az egérmutatót a dokumentumablak tetejére, vagy válasszuk a Nézet menü Vonalzó parancsát. 3 A szöveg első sorának behúzásához húzzuk a vonalzón az első sor behúzásjelzőjét a kívánt helyre. · A szöveg második sorától kezdődő behúzás megadásához húzzuk a bal oldali behúzás jelzőjét. · A bekezdés valamennyi sorának behúzásához húzzuk a bal oldali behúzásjelző alatti négyzetet. · A szöveg valamennyi sorának jobb oldali behúzásának megadásához húzzuk a jobb oldali behúzásjelzőt. A bekezdés behúzásának pontos értékét a Formátum menü Bekezdés parancsával állíthatjuk be. A bal oldali behúzás beállítása a TAB billentyűvel 1 Válasszuk az Eszközök menü Beállítások parancsát, majd a

Szerkesztés lapot. 2 Ha nincs bejelölve, jelöljük be a Bal oldali behúzás állítása a T ab és a Backspace billentyűkkel négyzetet. 3 Kattintsunk a bekezdés szövege elé. 4 Nyomjuk meg a TAB billentyűt. A behúzás eltávolításához nyomjuk meg a BACKSPACE billentyűt. A bal oldali behúzás csökkentése 1 Jelöljük ki a bekezdéseket, amelyekben módosítani kívánjuk a behúzást. 2 Kattintsunk a Behúzás csökkentése gombra. A bal oldali behúzás növelése 1 Jelöljük ki a bekezdéseket, amelyekben módosítani kívánjuk a behúzást. 2 Kattintsunk a Behúzás növelése gombra. Bekezdések behúzása A behúzás növelésével vagy csökkentésével a s zöveg margótól mért távolságát változtatjuk. Függő behúzás megadásával kiemelünk egy elemet (például listát, számozást vagy szót); ilyenkor a szöveg többi része beljebb kezdődik, mint az első sora. Függő behúzás készítése Ha a függő behúzást a TAB billentyűvel kívánjuk

megadni, jelöljük be a Szerkesztés lapon (Eszközök menü, Beállítások parancs) a Bal oldali behúzás állítása a T ab és a Backspace billentyűkkel négyzetet. 1 Írjuk be a bal oldalon maradó szöveget. 2 Nyomjuk meg a TAB billentyűt. 3 Írjuk be a jobbra kerülő szöveget, míg a szöveg vége a második sorba nem kerül. 4 Kattintsunk a második sor szövege elé. 5 Nyomjuk meg a TAB billentyűt (esetleg többször is), míg a második sor kezdete a kívánt helyre nem kerül. A Word függő behúzást hoz létre, ami azt jelenti, hogy a szöveg sorai az első sorhoz képest beljebb kezdődnek. A függő behúzást beállíthatjuk a vonalzó behúzásjelzőinek húzásával, vagy a pontos értékek megadásával a Bekezdés párbeszédpanelen (Formátum menü). 34. Mi különbség a szövegszerkesztőben a MENT és MENT ÚJ NÉVEN menüpontok között? Dokumentum mentése Menthetjük az aktív dokumentumot, amelyen éppen dolgozunk, akár új, akár létezett már

korábban is. Menthetjük egyszerre az összes nyitott dokumentumot Menthetjük az aktív dokumentum egy példányát más néven vagy más helyre is. Egy dokumentumot más fájlformátumban is elmenthetünk, hogy másik programban használhassuk. Például egy Word dokumentumot olyan fájlformátumban menthetünk, amelyet el tud olvasni a Word egy korábbi változata, a Microsoft Works vagy a WordPerfect. Megnyithatunk egy másik programban, más fájlformátumban készített dokumentumot is, dolgozhatunk rajta a Wordben, majd elmenthetjük eredeti formátumában. Például megnyithatunk egy WordPerfect dokumentumot, módosíthatjuk a Wordben, majd akár Word, akár WordPerfect formátumban menthetjük. Elmenthetünk egy dokumentumot más fájlkiterjesztéssel a fájlformátum megváltoztatása nélkül. Menthetünk például egy Word dokumentumot .abc fájlkiterjesztéssel A Word úgy van beállítva, hogy automatikusan helyreállító másolatokat készít arra az esetre, ha a

program lefagy (nem reagál), vagy ha áramkimaradás történik. Ha engedélyezzük az automatikus mentési funkciót, a dokumentumon végzett változtatásainkat a Word rendszeresen rögzíti egy helyreállítási fájlban a megadott mentési időközönként. Ha például úgy állítjuk be ezt a funkciót, hogy 5 percenként mentsen, akkor több információt tudunk visszaállítani, mintha 10 percenkénti mentést állítottuk volna be. Ha az automatikus mentés bekapcsolt, és a Word egy nyitott dokumentum mellett lefagy (nem reagál), tehát kénytelenek vagyunk a számítógépet újraindítani, a Word az újraindításakor automatikusan megnyitja a helyreállító fájlt. A helyreállított fájl a dokumentumnak azt az állapotát mutatja, amikor az automatikus mentés utoljára mentette a dokumentumot. Az automatikus mentés nem helyettesíti a dokumentum rendszeres mentését; a helyreállítási fájl törlődik, ha a dokumentumot mentjük vagy bezárjuk. Beállíthatjuk a

Word programot úgy, hogy automatikusan biztonsági másolatot készítsen egy dokumentum mentésekor. A biztonsági másolat megegyezik a korábbi mentéssel, így egyszerre rendelkezünk az aktuális elmentett és a korábbi információval. A dokumentum többféle állapotát menthetjük az adott dokumentumon belül. Miután a dokumentum sok változatát elmentettük, visszatérhetünk, és áttekinthetjük, megnyithatjuk, kinyomtathatjuk és törölhetjük a korábbi változatokat. Menthetünk egy dokumentumot egy FTP helyre az Interneten, ha Internet-fiókkal rendelkezünk egy Internet szolgáltatónál, illetve cégünknél az intraneten, ha mentési jogosultságunk van az FTP helyre. Dokumentumok tárolására alkalmas helyek A Microsoft Word indítása után a Megnyitás vagy a Mentés másként párbeszédpanel megnyitásakor alapértelmezés szerint a D okumentumok mappa jelenik meg aktív vagy munkamappaként. Ez a mappa a gyökérkönyvtárban található, és megfelelő

hely az éppen használt dokumentumok, munkafüzetek, bemutatók, adatbázisok és egyéb fájlok tárolására. A Word alapértelmezett munkamappájának megváltoztatása 1 Válasszuk az Eszközök menü Beállítások parancsát, majd az Alapkönyvtár panellapot. 2 A Fájltípus listában kattintsunk a Dokumentumok elemre. 3 Kattintsunk a Módosítás gombra. 4 Ha azt szeretnénk, hogy egy létező mappa legyen az alapértelmezett munkamappa, keressük meg a kívánt mappát a mappák listáján, és kattintsunk rá. Ha új mappát szeretnénk alapértelmezett munkamappaként szerepeltetni, kattintsunk a Ú j mappa létrehozása gombra, majd írjuk be az új mappa nevét a Név mezőbe. Új, még névtelen dokumentum mentése 1 Kattintsunk a Mentés gombra. 2 Ha a dokumentumot más helyre szeretnénk menteni, válasszuk ki a másik meghajtót a Hely mezőben, vagy kattintsunk duplán egy másik mappára a mappalistában. Ha a dokumentumot új mappába szeretnénk menteni,

kattintsunk az Új mappa létrehozása gombra. 3 Adjuk meg a dokumentum nevét a Fájlnév mezőben. Használhatunk hosszú, részletes fájlneveket is. 4 Kattintsunk a Mentés gombra. Gyorsan hozzáférhetünk később a dokumentumhoz, ha a Kedvencek mappába mentjük. Ha a Kedvencek mappát meg szeretnénk jeleníteni a Hely mezőben, kattintsunk a Keresés a Kedvencekben gombra. Ha a dokumentumot később gyorsan meg szeretnénk találni, válasszuk a Fájl menü Adatlap parancsát. Az Adatlap lapon írjuk be a kívánt adatokat (a dokumentum címe, tárgya, szerzője, kulcsszavak és megjegyzés). Ezek után a dokumentumot olyan, a fájlra jellemző tulajdonságok alapján kereshetjük, mint a név, a tárgy vagy a cím. A gyors és a teljes mentés közti különbség Ha kiválasztjuk a Gyors mentés jelölőnégyzetet (Eszközök menü, Beállítások parancs, Mentés lap), akkor a Word a dokumentumnak csak a módosításait menti. Ez kevesebb időt igényel, mint a teljes

mentés, amikor a Word az egész módosított dokumentumot menti. Akkor válasszuk ki a Gyors mentés jelölőnégyzetet, amikor igen nagy dokumentumon dolgozunk. A teljes mentéshez viszont, a gyors mentéshez viszonyítva, kisebb lemezterületre van szükség. Ha hálózaton dolgozunk egy dokumentumon, töröljük a Gyors mentés négyzet jelölését. Gyors mentést nem végezhetünk hálózaton keresztül Teljes mentést a következő esetekben kell végezni: 1) · Mielőtt másoknak odaadjuk a dokumentumot. 2) · Ha befejeztük a dokumentum szerkesztését, és utoljára mentjük. 3) · Mielőtt memóriaigényes feladathoz fogunk hozzá (ilyen például szövegkeresés vagy a tárgymutató összeállítása). 4) · Mielőtt a dokumentum szövegét egy másik alkalmazásba visszük át. 5) · Mielőtt a dokumentumot egy másik fájlformátumba konvertáljuk. a Ha a Biztonsági másolat jelölőnégyzetet kiválasztjuk (Eszközök menü, Beállítások parancs, Mentés lap), a

Word törli a jelölést a Gyors mentés négyzetből, mivel biztonsági másolatokat csak teljes mentéssel lehet készíteni. Dokumentumok automatikus mentése munka közben 1 Válasszuk az Eszközök menü Beállítások parancsát, majd a Mentés lapot. 2 Jelöljük be az Automatikus mentés négyzetet. 3 A percenként mezőbe írjuk be, hogy milyen időközönként szeretnénk menteni a dokumentumot. Minél gyakrabban menti a Word a dokumentumot, annál több információt tudunk helyreállítani áramkimaradás vagy hasonló probléma esetén egy Wordben megnyitott dokumentumban. 4 Ha befejeztük a munkát, a Mentés gombra kattintva mentsük a dokumentumot. Ha bejelöljük a Biztonsági másolat négyzetet, a dokumentumon végzett változtatásaink egy helyreállítási fájlba mentődnek. Az automatikus mentés funkció nem helyettesíti a dokumentum rendszeres mentését; a helyreállítási fájl törlődik, ha mentjük, vagy ha bezárjuk a dokumentumot. Ha áramkimaradás

történik, vagy ha egyéb ok miatt újra kell indítani a számítógépet, de nem tudtuk a dokumentumot előtte menteni vagy lezárni, a helyreállítási fájl még ott van. A Word újraindításakor a Word minden helyreállítási fájlt megnyit, így menthetjük ezeket. Ha úgy döntünk, hogy nem mentjük a helyreállítási fájlt, az törlődik Automatikusan mentett dokumentum helyreállítása 1 Indítsuk újra a Word programot. Minden olyan dokumentum megjelenik, amely az áramkimaradás vagy a hasonló probléma idején meg volt nyitva. Csak az utolsó automatikus mentés után végzett változtatások vesztek el. 2 Mielőtt lecserélnénk a létező dokumentumot, nyissuk meg a létező fájlt, és hasonlítsuk össze a helyreállítási fájllal. Így ellenőrizzük, hogy a helyreállítási fájl a kívánt információt tartalmazza. 3 Válasszuk a Fájl menü Mentés másként parancsát. 4 A Fájlnév mezőbe írjuk be vagy jelöljük ki a létező dokumentum nevét.

5 Kattintsunk a Mentés gombra. 6 A megjelenő üzenet kérdésére, miszerint cserélni kívánjuk-e a létező dokumentumot (a dokumentum utolsó mentése utáni változtatásokkal módosítva), kattintsunk az Igen gombra. 7 Ismételjük meg a 2-5. lépéseket minden helyreállított dokumentum esetében Minden olyan helyreállított dokumentum, amelyet nem mentünk, törlődik a Wordből való kilépéskor. Dokumentum másolatának mentése 1 Nyissuk meg a dokumentumot, amelyről másolatot szeretnénk készíteni. 2 Válasszuk a Fájl menü Mentés másként parancsát. 3 Írjuk be a dokumentum új nevét a Fájlnév mezőbe. 4 Kattintsunk a Mentés gombra. Ha a másolatot más mappába szeretnénk menteni, a Hely mezőben válasszunk egy másik meghajtót, vagy másik mappát. Ha a másolatot új mappába szeretnénk menteni, kattintsunk az Új mappa létrehozása gombra. Biztonsági másolat készítése 1 Válasszuk a Fájl menü Mentés másként parancsát. 2 Kattintsunk az

Egyebek gombra. 3 Jelöljük be a Biztonsági másolat négyzetet. 4 Kattintsunk az OK gombra. 5 Kattintsunk a Mentés gombra. A dokumentum több változatának mentése egyetlen fájlba Ha a Word korábbi verzióiban a dokumentum pillanatnyi változatát menteni kívántuk, a Mentés másként parancs használatával másolatot készítettünk a fájlról, és a Fáljnév1 nevet adtuk neki. Amikor következő alkalommal kívántuk a változásokat rögzíteni, készítettünk a dokumentumról egy újabb másolatot, és a Fájlnév2 nevet adtuk neki. A Word új szolgáltatásával a dokumentum változatait ugyanabba a dokumentumba mentve rögzíthetjük. Ezzel az eljárással helyet takarítunk meg, mert a W ord csak az egyes változatok közötti különbséget rögzíti, nem pedig a dokumentum teljes változatát. Miután mentettük a dokumentum változatait, újból áttekinthetjük, megnyithatjuk, kinyomtathatjuk, illetve törölhetjük a korábbi változatokat. A Word több

beállítást is biztosít a változatok mentését illetően: · A változatokat bármikor menthetjük. Például mentünk egy változatot, amelyet elküldünk átnézésre, és miután elfogadtuk a módosításokat, mentünk egy újabb változatot. · Megadhatjuk, hogy a Word a dokumentum minden bezárásakor automatikusan változatot is készítsen. Erre akkor lehet szükség, ha rögzítenünk kell, hogy ki és mikor végzett módosításokat a szövegben. · Miután a dokumentum több változatát egyetlen fájlba mentettük, az egyes változatokat külön fájlokba is menthetjük, aminek a következő okai is lehetnek: az átnézésre küldött dokumentumnak több változata van, és csak a legújabb vagy egy bizonyos változatot szeretnénk elküldeni. Más esetben a címzettek meg tudják nyitni a dokumentum korábbi változatait is. Ha össze kívánjuk hasonlítani a dokumentum egy korábbi és a j elenlegi változatát, a korábbi verziót előbb külön fájlba kell

mentenünk. Az Eszközök menü Változások követése parancsának almenüjében található Dokumentumok összehasonlítása paranccsal csak különálló fájlok hasonlíthatók össze. Dokumentum változatának mentése külön fájlba 1 Válasszuk a Fájl menü Változatok parancsát. 2 Válasszuk ki a dokumentum külön fájlba menteni kívánt változatát. 3 Kattintsunk a Megnyitás gombra. 4 Válasszuk a Fájl menü Mentés másként parancsát. 5 A Fájlnév mezőben adjuk meg a fájl nevét, majd kattintsunk a Mentés gombra. A háttérben való mentés be- és kikapcsolása Ha a dokumentum mentése alatt is folytatni szeretnénk a munkát, állítsuk be a háttérben történő mentést. Vegyük figyelembe, hogy a háttérben történő mentés több rendszermemóriát igényel; a rendszererőforrások gazdaságosabb felhasználásához kapcsoljuk ki a háttérben történő mentést. 1 Válasszuk az Eszközök menü Beállítások parancsát, majd a Mentés lapot. 2

Jelöljük be vagy töröljük a Mentés a háttérben négyzetet. · Amikor a Word háttérben menti a dokumentumot, villogó mágneslemez jelenik meg az állapotsoron. · Ha a Word nem tudja a dokumentumot háttérben menteni, ha például nincs elég hely a merevlemezen vagy a mágneslemezen, a dokumentum mentése a szokásos módon történik. ·Adatvesztés megelőzése és elveszett dokumentumok helyreállítása Végzett munkánk elvesztését úgy előzhetjük meg, hogy munka közben az automatikus mentés funkcióval a dokumentumról rendszeresen ideiglenes másolatot készítünk, illetve a dokumentum minden mentésekor biztonsági másolatot is készíttetünk. Áramszünet vagy egyéb probléma esetén a dokumentumot csak akkor tudjuk helyreállítani, ha az esemény bekövetkezte előtt bejelöltük az Automatikus mentés, a Biztonsági másolat vagy mindkét négyzetet a Beállítások párbeszédpanel Mentés lapján (Eszközök menü). Szükség szerint az automatikus

mentés funkciót úgy is beállíthatjuk, hogy 10 percnél gyakrabban mentsen. Ahhoz, hogy munkánkat visszaállíthassuk a dokumentum véletlen törlése vagy sérülése után, be kell jelölnünk a Biztonsági másolat négyzetet még a probléma bekövetkezése előtt. Megnyithatunk sérült dokumentumot is, és helyreállíthatjuk a szöveget. Másik programmal készített dokumentum mentése 1 Nyissuk meg a menteni kívánt dokumentumot. 2 Válasszuk a Fájl menü Mentés másként parancsát. 3 Írjuk be a dokumentum új nevét a Fájlnév mezőbe. 4 A Fájltípus mezőben válasszuk a kívánt fájlformátumot. 5 Kattintsunk a Mentés gombra. Word 97 dokumentum mentése weblapként Amikor egy Word dokumentumot weblapként ment, akkor a Word bezárja a dokumentumot, és HTML formátumban nyitja meg. A Word hasonlóképpen jeleníti meg a weblapot, mint egy böngésző. Azok a formázások és lehetőségek, amelyeket a HTML vagy a webszerkesztő környezet nem kezel, eltűnnek

a fájlból. Ebben a táblázatban összefoglalva láthatja, hogy a Word mely elemeket változtatja meg vagy tünteti el az átalakítás során. Word 97 dokumentumok mentése Word 95 vagy Word 6.x formátumban Mivel a Word korábbi verziói nem képesek a Word 97 m inden szolgáltatását tökéletesen kezelni, ennek az eljárásnak az alkalmazása adatok és formázási tulajdonságok elvesztésével járhat. 1 Válasszuk a Fájl menü Mentés másként parancsát. 2 A Fájltípus mezőben válasszuk a Word 6.0/95 típust Annak meghatározásához, hogy a dokumentumokat alapértelmezés szerint milyen formátumban kívánjuk menteni, válasszuk az Eszközök menü Beállítások parancsát, majd a Mentés panellapot. A Mentés fájltípusa mezőben válasszuk ki a megfelelő formátumot A következő olyan alkalommal, amikor Word 97 formátumban még nem mentett fájlt szeretnénk elmenteni, a rendszer a 2. lépésben meghatározott fájlformátumot fogja felajánlani 35.

Ismertesd a WYSIWYG szövegszerkesztők alapelveit? A szövegszerkesztő feladata A szövegszerkesztő feladata dokumentumok, levelek, tanulmányok készítése. Nem feladata a kiadványszerkesztés, tehát könyvek, reklámújságok, plakátok, meghívók stb. tervezése, bár a Word sok kiadványszerkesztő funkciót is tartalmaz. A szövegszerkesztő fajtái Az ASCII szövegszerkesztők a szöveget formázatlanul mentik fájlba, főleg az operációs jelleg fájljaihoz (*.INI, *.BAT) használják Ilyen pl a Jegyzettömb A teljes képernyős szerkesztőben (full screen editor) a kurzorral a teljes képernyőn mozogva a szöveg tetszőleges része javítható, ma már gyakorlatilag minden szövegszerkesztő ilyen. (Régebben léteztek olyan szövegszerkesztők is, amelyekkel csak egy adott sorszámú sort lehet javítani (sorszerkesztő, line editor), ezek használata meglehetősen kényelmetlen volt. WHYSIWYG (What you see is what you get): „Azt kapod, amit látsz’’ (magyarul

AMILÁSZKA=,,Amit látsz, ezt kapod”, de ez nem terjedt el), azaz a papíron az jelenik meg, amit a képernyőn látunk. A modern, grafikus felületű szövegszerkesztők, mint pl a WORD, vagy a Wordpad is ilyenek. Egy modern szövegszerkesztőtől elvárt legfontosabb funkciók  Szöveg beírása, módosítása, hibák javítása  Fájlműveletek: mentés, nyomtatás, későbbi visszatöltés  Karakterformázás: betűtípus, betűstílűs (FDA), betűméret beállítása  Bekezdések formázása, első sor behúzása  Szegélyek, iniciálék, egyszerű ábrák rajzolása, képek beszúrása  Oldalbeállítás: margók, tájolás (álló vagy fekvő) lapméret megadása  Szövegrészek mozgatása, másolása  Adott szövegrész keresése és cseréje  Néhány kiadvány-szerkesztési funkció: élőfej és élőláb,  Oldalszámozás, lábjegyzetek, megjegyzések, tartalomjegyzék, tárgymutató,  Hasábok  Adatok táblázatos elrendezése:

táblázatok, tabulátorok  Körlevél, adatok átvitele a táblázat- és adatbázis-kezelőkből  Formalevelek, sablonok alkalmazása  Nyelvtani elemek: helyesírás, szinonima szótár, rövidítésjegyzék Hogyan jelenítsünk meg a képernyőn valósághű nyomtatási képet? Ha azt szeretnénk megtudni, hogy az objektumok, például az élőfejek, élőlábak vagy rajzobjektumok hogyan fognak megjelenni nyomtatott formában, térjünk át Oldalkép nézetbe. Ha minden oldalt valósághű nyomtatási képben szeretnénk látni, használjuk a Nyomtatási képet. A képernyő tartalma akkor közelíti meg leginkább a kinyomtatott formát, ha a Nézet menü Nagyítás párbeszédpanelén 100%-os nagyítást választunk. Ha Normál nézetben dolgozunk, a Word ennél pontosabban is meg tudja jeleníteni a dokumentumunkat. Normál nézetben válasszuk az Eszközök menü Beállítások parancsát, majd a Megjelenítés panellapot. A Megjelenítés csoportban töröljük a

Gépírás és az Ablakhoz törik négyzet jelölését. A dokumentum kinyomtatva máshogy fog kinézni, mint a képernyőn, ha Tallózás nézetből nyomtatunk. WYSIWYG dokumentum nyomtatásához térjünk át Normál nézetbe mielőtt nyomtatni kezdenénk. További részletek a nézetekről: ha TrueType betűtípusokat használunk, a Word ugyanazokat a betűket használja a szöveg képernyőn történő megjelenítésére és nyomtatására is (a képernyőn látható betűk, karakterek formája nagyon jól megközelíti a nyomtatottakét). A TrueType betűtípusok neve előtt „TT” ikon szerepel a Formázás eszköztár Betűtípus mezőjében és a Formátum menü Betűtípus párbeszédpaneljén. A TrueType betűtípusok a Windows telepítésekor automatikusan telepítésre kerülnek. Ha nem TrueType betűtípusokat használunk, próbáljunk meg olyan képernyőbetűtípust alkalmazni, amely megegyezik a nyomtató-betűtípussal. (A képernyő betűtípusokat csak képernyőn

történő megjelenítésre használjuk, a nyomtató viszont ettől eltérő betűtípusokat használ a dokumentum kinyomtatására.) Ha nem áll rendelkezésre megfelelő betűtípus, vagy a nyomtató kezelőprogramja nem ad tájékoztatást a képernyő-betűtípusról, a Windows olyan képernyő-betűtípust választ, amely a legjobban hasonlít a nyomtatóbetűtípusra. 36. Javítás, törlés, módosítás, visszavonás lehetősége a szövegszerkesztésben Általános lehetőségek egy WYSIWYS szövegszerkesztőben:  ha egy szó végére véletlenül egy betűvel többet ütünk be, akkor a szokásos javítással élhetünk, a szó végén a felesleges betű mögött állva a szöveges kurzorral, megnyomjuk a BACKSPACE billentyűt,  ha szó belsejében ütünk véletlenül oda nem illő betűt, akkor a szövegkurzorral a törlendő betű elé megyünk és a DELETE billentyűt megnyomjuk, vagy a törlendő betű után állva a szöveges kurzorral a BACKSPACE billentyűt

használjuk,  abban az esetben, amikor kihagyunk betűt a szóból, és pótolni szeretnénk, azon két betű közzé visszük a szöveges kurzort, amelyik közzé be akarjuk írni a betűt, majd leütjük a beszúrandó betűt és az a megfelelő helyre kerül,  szokásos hiba még a szóköz kihagyása. Ezt úgy javíthatjuk, hogy a szöveges kurzort a szóköz beszúrási helyére visszük és leütjük a SZÓKÖZ billentyűt,  előfordulhat, hogy a beírt szöveg nem a megfelelő stílusú, ezért jobb lenne teljesen bizonyos szavakat átírni. Ezt is megtehetjük, úgy hogy az átírni kívánt szó elé visszük a szöveges kurzort és áttérünk az átírás üzemmódba. Megtehetjük az INSERT billentyűvel, vagy a státuszsorban az ÁTÍR feliratra duplán kattintva. Ezután amit begépelünk az, folyamatosan törli az előző szöveget és ahelyett a most begépelt jelenik meg. Megszüntetni ezt az üzemmódot a fentiekben leírt módon lehet: INSERT újbóli

megnyomása, ÁT1R feliratra duplán kattintással. A törlés módjai A DEL gomb a kurzor mögötti jelet a BACKSPACE a kurzor előtti jelet törli. Természetesen ilyenkor a nem nyomtatandó karakterek is törölhetők. Átírás, beszúrás Átírás (Felülírás, Overwrite): Az a gépelési üzemmód, amikor a billentyűzetről begépelt betűk a meglévő betűk helyére kerülnek. Ha átíró üemmódban vagyunk, a World ablakának alján, az állapotsorban megjelenik az ÁTÍR szó. Beszúrás (Insert): Az átírás ellentéte, ilyenkor egy új betű beírásakor a szöveg jobbra tolódik, a Word helyet csinál az új betűnek. A két üzemmod között az INS gommbal (vagy az Állapotsoron az ÁTÍRT feliratra kattintással) válthatunk. Visszavonás 1 Ha a Visszavonás gomb melletti nyílra kattintunk, megnézhetjük, hogy legutóbbi műveleteink közül melyek a visszavonhatók. 2 Válasszuk ki a visszavonandó műveletet. Ha nem látjuk a kívánt műveletet,

görgetéssel tekintsük át a listát. Amikor egy műveletet visszavonunk, akkor egyúttal a listában felette található összes műveletet is visszavonjuk. Ha később úgy döntünk, hogy mégsem vonjuk vissza a műveletet, kattintsunk a Visszaállítás gombra. 37. Mi a fejlés és lábléc funkciója a szövegszerkesztőkben? Élőfejek és élőlábak létrehozása Létrehozhatunk szöveget vagy grafikákat tartalmazó élőfejeket és élőlábakat, elhelyezhetjük bennük például az oldalszámot, a dátumot, egy emblémát, a dokumentum címét vagy a fájl nevét, a szerző nevét stb. Használhatjuk ugyanazt az élőfejet és élőlábat az egész dokumentumban, de megadhatunk eltérő beállításokat is az egyes részekben, például a dokumentum szakaszainak első oldalán a többitől eltérő élőfejet vagy élőlábat használhatunk, illetve el is hagyhatjuk azokat. A dokumentum egyes szakaszaiban eltérő élőfejet és élőlábat adhatunk meg a páros, illetve a

páratlan oldalakon. Élőfej és élőláb létrehozása 1 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 2 Élőfej létrehozásához vigyük be a szöveget, a grafikát, vagy kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár megfelelő gombjára. Beszúrandó elem Művelet Oldalszám Kattintsunk az Oldalszám gombra. Napi dátum Kattintsunk a Dátum beszúrása gombra. Pontos idő Kattintsunk az Időpont beszúrása gombra. Szokásos élőfej- vagy élőláb-elemek, pl.: folyamatos oldalszámozás, a fájl vagy a szerző neve Kattintsunk a Kész szöveg beszúrása gombra, majd válasszuk a kívánt elemet. 3 Élőláb létrehozásához kattintsunk a Váltás az élőfej és az élőláb között gombra, ekkor az élőláb területe jelenik meg. Kövessük a 2 pontban leírtakat 4 Ha befejeztük a műveletet, kattintsunk a Bezárás gombra. A bevitt szöveg vagy grafika igazítása automatikusan balra zárt. Igazíthatjuk az elemeket középre is, illetve bevihetünk

több elemet is (például egy balra zárt dátumot és egy jobbra zárt oldalszámot). Az elem középre igazításához nyomjuk meg egyszer, jobbra zárásához nyomjuk meg kétszer a TAB billentyűt. Élőfej vagy élőláb megjelenítése, szerkesztése és formázása Az élőfej vagy élőláb megjelenítéséhez váltsunk át Oldalkép vagy Nyomtatási kép nézetbe. Az élőfej vagy élőláb szerkesztéséhez vagy formázásához jelenítsük meg a megfelelő élőfejet vagy élőlábat. 1 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 2 Az élőfej vagy az élőláb területének megjelenítéséhez kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár megfelelő gombjára. Megjelenítendő Művelet Az élőfej vagy az élőláb gombra. Az előző élőfej vagy élőláb A következő élőfej vagy élőláb Kattintsunk a Váltás élőfej és élőláb között Kattintsunk az Előző megjelenítése gombra. Kattintsunk a Következő megjelenítése gombra.

3 Végezzük el a szükséges módosításokat az élőfejben vagy az élőlábban. Amikor módosítjuk az élőfejet vagy élőlábat, a Word automatikusan módosítja azt a teljes dokumentumban. Ha a dokumentum egy részében szeretnénk módosítani az élőfejet vagy az élőlábat, osszuk szakaszokra a dokumentumot, és szakítsuk meg a folytonosságot közöttük. Oldalkép nézetben egyszerűen válthatunk át az élőláb vagy élőfej és a dokumentum szövege között. Kattintsunk duplán az élőfej vagy élőláb, illetve a dokumentum beszürkített szövegére. Élőfej és élőláb törlése 1 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 2 Jelenítsük meg a törölni kívánt élőfejet vagy élőlábat. 3 Az élőláb vagy élőfej területen jelöljük ki a szöveget vagy a g rafikát, és nyomjuk meg a DEL billentyűt. Amikor élőfejet vagy élőlábat törlünk, a Word automatikusan törli azt a teljes dokumentumban. Ha a dokumentum egy részében

szeretnénk törölni az élőfejet vagy az élőlábat, osszuk szakaszokra a dokumentumot, és szakítsuk meg a folytonosságot közöttük. Élőfej és élőláb elhelyezése Az élőfejek és az élőlábak vízszintes elhelyezésekor a bal és a jobb oldali margó között középre, balra vagy jobbra igazíthatjuk a szöveget. Az élőfejek és az élőlábak függőleges elhelyezésekor megadhatjuk a lap tetejétől, illetve aljától, valamint a dokumentum szövegétől mért távolságot. Élőfej és élőláb függőleges elhelyezése 1 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 2 Jelenítsük meg a módosítani kívánt élőfejet vagy élőlábat. 3 Kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár Oldalbeállítás gombjára. 4 Válasszuk a Margók lapot. 5 Az Élőfej mezőben adjuk meg a lapszél és az élőfej teteje közötti távolságot. Az Élőláb mezőben adjuk meg a lapszél és az élőláb alja közötti távolságot. Élőfej és élőláb

vízszintes elhelyezése 1 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 2 Jelenítsük meg a módosítani kívánt élőfejet vagy élőlábat. 3 A Formázás eszköztáron kattintsunk a megfelelő szövegigazító gombra. Az élőfejek és élőlábak alapértelmezett tabulátorhelyeinek használatával igazíthatunk egy vagy több elemet (például balra zárt dátum és jobbra zárt oldalszám). Az elem középre igazításához nyomjuk meg egyszer, jobbra zárásához nyomjuk meg kétszer a TAB billentyűt. · A bal vagy a jobb oldali margóba benyúló élőfejek vagy élőlábak létrehozásához a behúzás értékét állítsuk negatívra. Ha például az élőfejet vagy az élőlábat úgy szeretnénk beállítani, hogy 1 centiméterrel benyúljék a bal oldali margóba, akkor válasszuk a Formátum menü Bekezdés parancsát, majd a Behúzás és térköz lapon a Behúzás csoport Balról mezőjében adjunk meg -1 cm értéket. A dokumentum szövege és az

élőfej, illetve az élőláb közötti távolság módosítása 1 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 2 Jelenítsük meg a módosítani kívánt élőfejet vagy élőlábat. 3 A függőleges vonalzón vigyük a mutatót a felső vagy alsó margó határára. 4 Amikor az egérmutató kétirányú nyílra változik, húzzuk a margót feljebb vagy lejjebb. Fejezetszám és fejezetcím beszúrása az élőfejbe vagy az élőlábba 1 A dokumentum fejezetszámára és címére alkalmazzunk egy beépített címsorstílust (Címsor 1.Címsor 9) 2 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 3 Jelenítsük meg a módosítandó élőfejet vagy élőlábat. 4 Válasszuk a Beszúrás menü Kereszthivatkozás parancsát. 5 A Hivatkozástípus mezőben kattintsunk a Címsor elemre. 6 A Melyik címsor mezőben jelöljük ki azt a címsort, amely a fejezetszámot és a fejezetcímet tartalmazza. 7 Kattintsunk a Beszúrás gombra. Ha megváltoztatjuk a

fejezetszámot vagy címet, a dokumentum nyomtatásakor a Word automatikusan frissíti az élőfejet vagy az élőlábat. Az élőfej vagy az élőláb kézi frissítéséhez jelöljük ki azt, és nyomjuk meg az F9 gombot. Egyedi élőfej és élőláb készítése a dokumentum vagy a szakasz első oldalára 1 Ha a dokumentum több szakaszból áll, kattintsunk a szakaszra, vagy jelöljük ki a módosítandó szakaszokat. 2 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 3 Az Élőfej és élőláb eszköztáron kattintsunk az Oldalbeállítás gombra. 4 Válasszuk az Elrendezés lapot. 5 Jelöljük be az Első oldal eltérő négyzetet, majd kattintsunk az OK gombra. 6 Ha szükséges, váltsunk át az Első oldal élőfeje vagy az Első oldal élőlába területre. 7 Készítsük el a dokumentum vagy a szakasz első oldalán megjeleníteni kívánt élőfejet vagy élőlábat. Ha az első oldalon nem szeretnénk élőfejet vagy élőlábat használni, hagyjuk üresen a

megfelelő területet. 8 A dokumentum vagy a szakasz többi oldalán megjelenő élőfej vagy élőláb létrehozásához kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztáron a Következő megjelenítése gombra, majd készítsük el a megfelelő élőfejet vagy élőlábat. Eltérő élőfej és élőláb készítése a páros és a páratlan oldalakhoz 1 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 2 Az Élőfej és élőláb eszköztáron kattintsunk az Oldalbeállítás gombra. 3 Válasszuk az Elrendezés lapot. 4 Jelöljük be a Páros és páratlan eltérő négyzetet, majd kattintsunk az OK gombra. 5 Ha szükséges, váltsunk át a Páros oldal élőfeje vagy a Páros oldal élőlába területre. 6 Hozzuk létre a páros oldalszámozású oldalak élőfejét vagy élőlábát. 7 A páratlan számozású oldalakon megjelenő élőfejek és élőlábak létrehozásához kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár Következő megjelenítése gombjára, és

készítsük el a megfelelő élőfejet vagy élőlábat. A Word a Páros és páratlan eltérő beállítást a teljes dokumentumra érvényesnek tekinti. Azonban a dokumentum szakaszokra osztásával és a köztük fennálló kapcsolat megszüntetésével ezt egyes szakaszonként eltérően állíthatjuk be. Ha erről többet szeretnénk megtudni, kattintsunk ide: Fejezetenként vagy szakaszonként eltérő élőfejek és élőlábak készítése Amikor élőfejet vagy élőlábat adunk meg, a Word a teljes dokumentumba beilleszti ugyanezt az élőfejet vagy élőlábat. A dokumentum adott szakaszaihoz azonban ettől eltérő élőfejet vagy élőlábat is készíthetünk, ha a dokumentumot szakaszokra osztjuk, és az élőfejek, illetve élőlábak folytonosságát az adott szakasz és az előző szakasz között megszakítjuk. 1 Ha még nem tettük meg, helyezzünk el egy szakasztörést arra a h elyre, ahonnan az új, eltérő élőfejet és élőlábat tartalmazó szakaszt

kezdeni szeretnénk. 2 Kattintsunk arra a szakaszra, amelyben eltérő élőfejet és élőlábat szeretnénk készíteni. 3 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 4 Jelenítsük meg a módosítandó élőfejet vagy élőlábat. 5 Kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár Azonos az előzővel gombjára. 6 Módosítsuk a szakasz meglévő élőfejét vagy élőlábát, illetve hozzunk létre újat. A Word automatikusan végrehajtja az élőfej és az élőláb módosításait a többi szakaszban is. 7 Ha a többi szakaszban is eltérő élőfejet és élőlábat akarunk készíteni, ismételjük meg a fenti 1-6. pontokban leírtakat 38. Tabulátorok szerepe, fajtái a szövegszerkesztőkben A tabulátorok használata bár első látásra bonyolultnak tűnhetnek, mégis bizonyos esetekben nem lehet elkerülni használatukat. Igen rossz gyakorlat az, amikor egy dokumentumon belül úgy igazítunk egymás alá szövegeket, hogy eléjük addig szúrunk be

szóközöket, amíg a szöveg a kívánt helyre nem kerül. Ilyet tenni a szövegszerkesztő programokban nem csak borzalmas, de célszerűtlen is, hiszen egy későbbi változás a szövegben felborítja az egymás alá kerülést is, s akkor kezdhetnénk előröl az egészet. A tabulátorok használásával nem csak egyszerűbben helyezhetünk szövegeket egymás alá, hanem soron belüli további külön igazításokat is megvalósíthatunk, s egy esetleges változás sem lesz hatással a mögöttes szövegekre. Tabulátorhelyek beállítása 1 Jelöljük ki azokat a bekezdéseket, amelyekben tabulátorhelyeket szeretnénk megadni. 2 Kattintsunk a vízszintes vonalzó bal szélén lévő mezőre, míg a kívánt tabulátortípus meg nem jelenik. Négy féle tabulátortípust ismerünk: 1. balrazárt, 2. jobbrazárt, 3. középrezárt 4. decimális 3 Kattintsunk a vízszintes vonalzón a kívánt helyre. Tabulátorhelyek törlése vagy áthelyezése 1 Jelöljük ki azokat a

bekezdéseket, amelyekben tabulátorhelyet szeretnénk törölni vagy áthelyezni. 2 Tabulátorhely törléséhez jelölőjét húzzuk le a vízszintes vonalzóról. 2 Tabulátorhely áthelyezéséhez az egérrel húzzuk a jelölőt a vízszintes vonalzó megfelelő helyére. Tabulátorok kitöltő karakterekkel 1 Jelöljük ki azokat a bekezdéseket, amelyekben a tabulátorhelyeket kitöltő karakterekkel szeretnénk megadni. 2 Válasszuk a Formátum menü Tabulátorok parancsát. 3 A Pozíció mezőben adjuk meg a tabulátorhelyet, vagy jelöljünk ki egy meglévőt. 4 Az Igazítás csoportban válasszuk ki a tabulátor igazítását. 5 A Kitöltés csoportban jelöljük be a kívánt választókapcsolót, majd kattintsunk a Felvétel gombra. Ennek a lehetőségnek köszönhetően könnyedén készíthetünk a szövegbe építve: 1. szaggatott vonalat, 2. vonalat, 3. pontozott vonalat Az alapértelmezett tabulátorhelyek távolságának módosítása 1 Jelöljük ki a bekezdéseket,

amelyekben módosítani kívánjuk a tabulátorhelyek távolságát. 2 Válasszuk a Formátum menü Tabulátorok parancsát. 3 Az Alapérték mezőben adjuk meg a tabulátorhelyek kívánt távolságát. A tabulátor gombot anélkül is használhatjuk a szövegszerkesztőben, ha nem jelölünk a vonalzón tabulátor helyet, ennek a tabulátornak a méretét tudjuk a fenti pontok által megváltoztatni. 39. Milyen oldalbeállítási lehetőségek vannak a szövegszerkesztőben? Lap- és margóbeállítás (Word kézikönyv) A lapok méretét és az azokon található margókat a Fájl menüpont Oldalbeállítás parancsával megjelenített párbeszédpanelek segítségével állítjuk be. A Margók párbeszédpanel-lapon állítjuk be a margókat fent, lent a margók tükrözése nélkül a bal és a jobb oldalon, a margók tükrözésével a lap belső (kötéshez közeli) és külső oldalán, ez utóbbiak kétoldalas (mindkét oldalra nyomtatott lapokat tartalmazó) kiadványoknál

hasznosak. A Kötésbeni paraméterrel extra fűzési margót adhatunk a megadott értékekhez, amely a bal oldalon jelenik meg páratlan számú lapok, a jobb oldalon jelenik meg páros számú lapok esetén. A Margók tükrözése jelölőnégyzet tükrözi a beállításokat, egyúttal a Bal mező nevét Belső, a Jobb mező nevét Külső feliratra cseréli. A Távolság a lap szélétől csoportban az Élőfej mező a fejléc helyét a lap tetejétől, az Élőláb mező a lábléc helyét a lap aljától adja meg. A margók vagy a táblázatok oszlophatárait az egérrel a vonalzón is beállíthatók. Ehhez laptükör (Oldalkép) üzemmódban a vonalzón meg kell fogni a margó jelét (a vonalzó elejét vagy végét), majd az egér bal gombját folyamatosan nyomva a jelet új helyre mozgathatjuk. Ha az egeres margóállítás közben az Alt billentyűt is nyomva tartjuk, akkor a vonalzón megjelenik a beállított érték. Az Alapérték nyomógombparanccsal adjuk meg a

Word számára, hogy a beállított értékeket mentse el a NORMAL.DOT sablonállományba Ezek a későbbiekben alapértelmezésként jelennek meg, mindent újonnan szerkesztett dokumentum ezzel a beállítással rendelkezik. a) b) c) d) e) A Hatókör mezőben adjuk meg, hogy a beállítások mire vonatkozzanak: Kijelölt szöveg: csak a kijelölt dokumentumrészletre, Teljes dokumentum: a dokumentum összes szakaszára, Aktuális szakasz: az aktuális (éppen szerkesztett) fejezetre, ez csak akkor választható, ha a dokumentumban legalább két szakasz található, Kijelölt szakaszok: csak akkor választható, ha a dokumentumban legalább két szakasz található és azok közös részét (legalább a határos utolsó és első sorukat) kijelöltük, Az aktuális ponttól: a kurzorpozíciótól kezdődően, a dokumentum végéig. A Papírméret párbeszédpanel-lapon a papír méretét, helyzetét állítjuk be. A Papírméret választólista paramétereivel állítjuk be a lap

szélességét és magasságát (értsd hosszát). Néhány előre beállított, szabványos papír- és borítékméret a listáról választható, de saját méreteket is megadhatunk az Egyéni méret listaelem választása után. Ha ezt választhatjuk, akkor a méreteket tetszőleges mértékegységben megadhatjuk. Az Írásarány kapcsolóival adjuk meg a lap helyzetét, vagyis tájolását (Álló, Fekvő). A Papíradagolás párbeszédpanel-lap kapcsolóval a lapadagolás módját állíthatjuk be. A beállítható lehetőségek a nyomtatótól függnek. A lapadagolás módját azért állíthatjuk be külön az Első és a Többi oldalra, hogy az első laphoz előrenyomtatott „céges” levélpapírt is felhasználhassunk. Az ilyen lapokat – ha nyomtatónk alkalmas rá- másik lapadagolóból vagy kézi adagolással nyomtathatjuk. Margók beállítása (Word súgó) 1 Válasszuk az Oldalkép vagy a Nyomtatási kép nézetet. 2 A bal vagy a jobb oldali margó

beállításához mutassunk rá a vízszintes vonalzó megfelelő margóvonalára. Amikor a mutató kettős nyíllá változik, mozgathatjuk a margóhatárt. A felső vagy az alsó margó beállításához mutassunk rá a függőleges vonalzó megfelelő margóvonalára. Amikor a mutató kettős nyíllá változik, mozgathatjuk a margóhatárt · A margók pontos értékének megadásához válasszuk a Fájl menü Oldalbeállítás parancsát, majd a M argók panellapot. Ezen a lapon egyéb beállításokat is módosíthatunk, például megadhatjuk a kötésmargót vagy tükrözhetjük a margókat. · Ha csak a dokumentum egy részén szeretnénk módosítani a margókat, jelöljük ki a szöveget, majd a Margók panellapon állítsuk be a kívánt értékeket (Fájl menü, Oldalbeállítás parancs). A Hatókör mezőben válasszuk a Kijelölt szöveg beállítást Az új margóbeállítású szöveg előtt és után a Word automatikusan szakasztöréseket helyez el. Ha a dokumentum

már tartalmaz szakaszokat, egy szakaszba kattintva, vagy több szakaszt kijelölve módosíthatjuk a margókat. Papírméret beállítása 1 Válasszuk a Fájl menü Oldalbeállítás parancsát, majd a Papírméret panellapot. 2 A Papírméret mezőben válasszunk méretet. Ha csak a dokumentum egy részén szeretnénk módosítani a papírméretet, jelöljük ki az oldalakat, majd az ismertetett módszerrel állítsuk be az új méretet. A Hatókör mezőben válasszuk a Kijelölt szöveg beállítást. Az új papírméret-beállítással rendelkező oldalak előtt és után a Word automatikusan szakasztöréseket helyez el. Ha a dokumentum már tartalmaz szakaszokat, egy szakaszba kattintva, vagy több szakaszt kijelölve módosíthatjuk a papírméretet. Írásirány beállítása 1 Válasszuk a Fájl menü Oldalbeállítás parancsát, majd a Papírméret lapot. 2 Az Írásirány csoportban jelöljük be az Álló vagy a Fekvő választókapcsolót. Ha csak a dokumentum egy

részén szeretnénk megváltoztatni az írásirányt, jelöljük ki az oldalakat, majd az ismertetett módszerrel adjuk meg az új beállítást. A Hatókör mezőben válasszuk a Kijelölt szöveg beállítást. Az új írásirány-beállítással rendelkező oldalak előtt és után a W ord automatikusan szakasztöréseket helyez el. Ha a d okumentum már tartalmaz szakaszokat, egy szakaszba kattintva, vagy több szakaszt kijelölve módosíthatjuk az írásirányt. Papíradagolás Első oldal: az egyes szakaszok első oldalának nyomtatásakor használni kívánt papíradagolót adhatjuk meg. A Word itt az aktuális nyomtatóhoz használható papíradagolási beállításokat sorolja fel. Többi oldal: megadhatjuk azt a p apíradagolót, amelyet az egyes szakaszok nyomtatásakor a második oldaltól kezdődően használni kívánunk. A Word itt az aktuális nyomtatóhoz használható papíradagolási beállításokat sorolja fel. 40. Hogyan lehet az oldalszámozást beállítani a

szövegszerkesztőben? Oldalszámok betétele Oldalszámokat beszúrhatunk a Beszúrás menü Oldalszámok parancsával, vagy az Élőfej és élőláb eszköztár Oldalszám gombjával. Az oldalszám mindkét esetben az élőfejbe, illetve élőlábba kerül, az oldal tetejére, illetve aljára. Ha az élőfejbe vagy az élőlábba csak oldalszámot szeretnénk beszúrni, használjuk az Oldalszámok parancsot. Az Oldalszámok parancs választásával megadhatjuk az oldalszámok beállításait is. Például használhatunk római számokat (i - v) a dokumentum tartalomjegyzékében, és arab számokat (1-35) a dokumentum többi részében. Oldalszámok beszúrása 1 Válasszuk a Beszúrás menü Oldalszámok parancsát. 2 Az Elhelyezés mezőben adjuk meg, hogy az élőfejben a lap tetején, vagy az élőlábban a lap alján szeretnénk nyomtatni az oldalszámokat. 3 Válasszuk ki a megfelelő beállításokat. Élőfej és élőláb létrehozása 1 Válasszuk a Nézet menü Élőfej

és élőláb parancsát. 2 Élőfej létrehozásához vigyük be a szöveget, a grafikát, vagy kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár megfelelő gombjára. Beszúrandó elem Művelet Oldalszám Kattintsunk az Oldalszám gombra. Napi dátum Kattintsunk a Dátum beszúrása gombra. Pontos idő Kattintsunk az Időpont beszúrása gombra. Szokásos élőfej- vagy élőláb-elemek, például folyamatos oldalszámozás, a fájl vagy a szerző neve Kattintsunk a Kész szöveg beszúrása gombra, majd válasszuk a kívánt elemet. 3 Élőláb létrehozásához kattintsunk a Váltás az élőfej és az élőláb között gombra, ekkor az élőláb területe jelenik meg. Kövessük a 2 pontban leírtakat 4 Ha befejeztük a műveletet, kattintsunk a Bezárás gombra. Oldalszám megjelenítése vagy elrejtése a dokumentum vagy a szakasz első oldalán 1 Ha a dokumentum szakaszokból áll, kattintsunk abba a szakaszba, vagy jelöljük ki azokat a s zakaszokat, ahol megjeleníteni

vagy elrejteni szeretnénk az oldalszámot az első oldalon. 2 Válasszuk a Beszúrás menü Oldalszámok parancsát. 3 Jelöljük be vagy töröljük az Oldalszám az első oldalon is négyzetet. Az oldalszám és az összes oldal számának beszúrása, például "3. oldal, összesen: 12" 1 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 2 Ha az oldalszámot a lap alján szeretnénk elhelyezni, kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár Váltás az élőfej és az élőláb között gombjára. 3 Kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár Kész szöveg beszúrása gombjára, és válasszuk a X. oldal, összesen: Y elemet Fejezetszám megjelenítése az oldalszám mellett 1 Ügyeljünk arra, hogy a fejezetcímeket a W ord kilenc beépített címstílusának valamelyikével formázzuk. 2 Válasszuk a Formátum menü Felsorolás és számozás parancsát, majd a Többszintű lapot. 3 Válasszuk ki a fejezetsorszám stílusát (amelyik "Címsor

1," "Címsor 2," és "Címsor 3" szöveget tartalmaz), majd kattintsunk az OK gombra. 4 Ha a dokumentum szakaszokból áll, kattintsunk abba a szakaszba, vagy jelöljük ki azokat a szakaszokat, ahol a fejezetszámokat is be szeretnénk szúrni az oldalszámok mellé. 5 Válasszuk a Beszúrás menü Oldalszámok parancsát. 6 Kattintsunk a Formátum gombra. 7 Jelöljük be a Fejezetszámokkal együtt négyzetet. 8 A Fejezet kezdő stílusa mezőben válasszuk a fejezetcímeknél használt címstílust. 9 Az Elválasztó mezőben válasszuk ki a fejezetszám és az oldalszám között álló karaktert. Az oldalszám formátumának megváltoztatása 1 Ha a dokumentum szakaszokból áll, kattintsunk abba a szakaszba, vagy jelöljük ki azokat a szakaszokat, ahol meg kívánjuk változtatni az oldalszámozás formátumát. Így például megtehetjük, hogy a tartalomjegyzéket tartalmazó szakaszban római, míg a dokumentum törzsrészében arab oldalszámokat

használunk. 2 Válasszuk a Beszúrás menü Oldalszámok parancsát. 3 Kattintsunk a Formátum gombra. 4 A Számformátum mező listájából válasszuk ki a kívánt formátumot. Az oldalszámozás indítása tetszőleges helyen Ha a d okumentum címlapot vagy bevezetést tartalmaz, ezek után is elkezdhetjük az oldalszámozást. Az oldalszámozás tetszőleges helyen való kezdéséhez a dokumentumot szakaszokra kell osztani, és meg kell szakítani a kapcsolatot a szakaszok között. 1 Helyezzünk el szakasztörést arra a helyre, ahonnan az oldalszámozást kezdeni szeretnénk. 2 Kattintsunk abba a szakaszba, ahol az oldalszámozást kezdeni szeretnénk. 3 Válasszuk a Nézet menü Élőfej és élőláb parancsát. 4 Ha az oldal alján szeretnénk elhelyezni az oldalszámokat, kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár Váltás az élőfej és az élőláb között gombjára. 5 Kattintsunk az Élőfej és élőláb eszköztár Azonos az előzővel gombjára. 6 Válasszuk

a Beszúrás menü Oldalszámok parancsát. 7 8 Kattintsunk a Formátum gombra. A Kezdő sorszám mezőbe írjunk 1-et. Tetszőleges számmal kezdődő oldalszámozás Ha több dokumentumban egymást követő oldalszámozást szeretnénk megadni, kezdhetjük a számozást 1-től eltérő számmal is. Például, az első dokumentum oldalszámozása 1-től 20-ig tart, a második dokumentumé pedig 21-től 40-ig. 1 Ha a dokumentum szakaszokból áll, kattintsunk abba a szakaszba, ahol a kezdő oldalszámot megváltoztatni szeretnénk. 2 Válasszuk a Beszúrás menü Oldalszámok parancsát. 3 Kattintsunk a Formátum gombra. 4 A Kezdő sorszám mezőbe írjuk be a kívánt oldalszámot. Minden fejezetben vagy szakaszban 1-től kezdődő oldalszámozás Ha a dokumentumot szakaszokra osztjuk, minden szakaszban újrakezdhetjük az oldalszámozást, például az első fejezet számozása 1-től 5-ig, a második fejezet számozása pedig 1-től 8-ig tart; vagy a tartalomjegyzék

oldalainak számozása i-től iv-ig, a dokumentum többi részének pedig 1-től 25-ig. 1 Helyezzünk el szakasztörést arra a h elyre, ahonnan az oldalszámozást újrakezdeni szeretnénk. 2 Kattintsunk abba a szakaszba, vagy jelöljük ki azokat a szakaszokat, ahol az oldalszámozást újrakezdeni szeretnénk. 3 Válasszuk a Beszúrás menü Oldalszámok parancsát. 4 Kattintsunk a Formátum gombra. 5 A Kezdő sorszám mezőbe írjunk 1-et. Lapszámozás (Word kézikönyv) Az oldalszámozás paramétereit a Beszúrás menü Oldalszámok párbeszédpaneljén állítjuk be. Az Elhelyezés listában állítjuk be a l apszámozás helyét. Az Oldal teteje választása estén a lap fejlécébe, az Oldal alja választásakor a lapszám a láblécébe kerül. Az Igazítás listában adjuk meg az oldalszám vízszintes helyét, mely lehet: bal margón (Balra), margók között középen (Középen), jobb margón (Jobbra), felváltva a páros és páratlan oldalon Belül, felváltva a páros

és páratlan oldalon Kívül. Az Oldalszám az első oldalon is jelölőnégyzet kiválasztásával adjuk meg, hogy a címoldalra is számot akarunk írni. A korábban említett előrenyomtatott „céges” fejlécű levélpapír és élőfej esetén kapcsoljuk ki ezt a j elölőnégyzetet, különben elő fordulhat, hogy az előrenyomatott részre kerül az első oldalszám. A formátum billentyűparanccsal az oldalszám formáját és kezdetének helyét határozzuk meg. Az automatikus lapszámozás mindig csak egy fejezetre (szakaszra) vonatkozik. Ha az új fejezetben folytatni akarjuk a lapszámozást, akkor újra be kell állítani a szükséges paramétereket (A számozás módja csoportban). A kezdő sorszám mezőben adjuk meg, hogy milyen számmal induljon az oldalszámozás a fejezetben. Ha az előző szakasz folytatása kapcsolót választjuk, akkor az előző fejezet lapszámozását folytatja, azaz az új fejezet első lapszáma az előző fejezet utolsó lapszáma + 1

lesz. Előfordulhat, hogy az új szakasz kezdő lapszáma ennél eggyel nagyobb. Ennek az az oka, hogy az előző szakasz egy üres oldalt is tartalmaz a szakasz végén (ilyen például olyankor fordul elő, ha megadtuk a Fájl / Oldalbeállítás párbeszédpanelen vagy az új szakasz létrehozásakor a Beszúrás / Töréspont párbeszédpanelen, hogy az új szakasz mindenképpen páros vagy páratlan oldalon kezdődjön). A Fejezetszámokkal jelölőnézetet bekapcsolva az oldalszámhoz a fejezet számozását is hozzákapcsoljuk. Ilyenkor az Elválasztó mezőben állítjuk be, hogy az oldalszámot milyen karakter válassza el a fejezet jelétől. 41. Képek, grafikák beillesztése a szövegbe Képek használata a dokumentumban A Word a C lipArt képtárban saját képkészletet tartalmaz. A képtár a k iválóan elkészített clipart képek széles választékát kínálja, amelyeket felhasználhatunk a dokumentumban. A térképektől az emberi alakokig, és az

épületektől a díszletszerű hátterekig számos témáról találunk képeket. A képek kiválasztása egyszerű. Válasszuk a Beszúrás menü Kép parancsát, az almenü ClipArt parancsát, majd a ClipArt vagy a Képek lapot. A ClipArt képtár tartalmaz egy hasznos keresési szolgáltatást, amellyel könnyen megkereshetjük a dokumentumba leginkább illő képeket. Saját súgórendszer is tartozik hozzá, ahol olyan tudnivalókat találhatunk, mint például a s aját képek felvétele a k éptárba, a képtár frissítése és az egyéni igényeknek megfelelő beállítása. A keresési szolgáltatás, illetve a s úgó használatához a C lipArt vagy a Képek lapon kattintsunk a Keresés vagy a Súgó gombra. A képeknek két típusa van: a bitképek, amelyeket nem lehet szétbontani, és a metafájl típusú képek, amelyeket szétbonthatunk, rajzobjektumokká alakíthatunk, és szerkeszthetünk a Rajz eszköztár beállításainak használatával. A legtöbb clipart kép

metafájl formátumú Clipart kép szétbontásához és rajzobjektummá alakításához jelöljük ki a képet, majd válasszuk a Rajz menü Csoportbontás parancsát. Ezután már bármilyen más, általunk rajzolt objektumhoz hasonlóan módosíthatjuk a képet. Például beilleszthetünk egy személyt ábrázoló clipart képet, szétbonthatjuk, majd megváltoztathatjuk a ruhája színét, és a módosított képet egyesíthetjük egy másik clipart képpel. A Rajz eszköztár használatával saját rajzokat is készíthetünk. A Rajz eszköztár új WordArt gombjával különleges szöveghatásokat is készíthetünk, valamint megadhatunk térhatású effektusokat és anyagmintás kitöltést is. A Word számos képformátumot felismer. Az Office programok ugyanazokat a grafikus szűrőket használják osztottan, ezért más Office program, például a PowerPoint vagy a Microsoft Excel telepítésekor megadott grafikus szűrőket a Wordben is használhatjuk. Ha a

képformátumokról és a grafikus szűrőkről többet szeretnénk megtudni, kattintsunk ide: A Wordben használható grafikus fájltípusok Sok elterjedt grafikus fájltípust szúrhatunk be dokumentumainkba közvetlenül vagy külön grafikus szűrőkön keresztül. Nem kell külön grafikus filtert telepítenünk az Enhanced Metafile (.emf), Joint Photographic Experts Group (jpg), Portable Network Graphics (png), Windows Bitmap (.bmp, rle, dib) és Windows Metafile (wmf) képek beszúrására Az alább felsorolt egyéb grafikus fájlformátumokhoz viszont kell grafikus szűrőt telepítenünk. Ha egy szűrőt a Word telepítésekor nem másoltunk fel a számítógépre, futtassuk újból a Telepítő programot, és telepítsük a szűrőt. A programkomponensek telepítésének módjáról lásd: Kép beszúrása A dokumentumba beszúrhatunk clipart vagy egyéb képet a ClipArt képtárból, beszúrhatunk lapolvasóval beolvasott képet, illetve fotót, vagy importálhatunk képet

más programokból. Clipart kép beszúrásakor átalakíthatjuk a képet rajzobjektummá, ekkor az objektum szerkesztéséhez használhatjuk a R ajz eszköztár beállításait, például megváltoztathatjuk a vonalak vagy a kitöltés színét, átrendezhetjük a kép részeit, egyesíthetünk képeket. Amikor kijelöljük a képet, megjelenik a Kép eszköztár, amelynek eszközeivel a képet vághatjuk, szegélyt adhatunk hozzá, vagy beállíthatjuk a fényességet és a kontrasztot. Ha a Kép eszköztár nem jelenik meg, kattintsunk a képre az egér jobb gombjával, és válasszuk a helyi menü Látszik a Kép eszköztár parancsát. Alapértelmezés szerint a Word az importált képeket szövegen kívüli képekként szúrja be, ami azt jelenti, hogy a kép a rajzolási rétegbe kerül, így pontosan helyezhetjük el az oldalon, vagy tehetjük a szöveg és más objektumok elé vagy mögé. Ha a szövegen kívüli képet szövegen belüli képpé szeretnénk alakítani,

vagyis pontosan a beszúrási ponthoz kerülő képpé, jelöljük ki a képet, és válasszuk a Formátum menü Kép parancsát, majd a Pozíció lapon töröljük a Szövegen kívülre négyzet jelölését. ClipArt vagy más kép beszúrása a ClipArt képtárból 1 Vigyük a b eszúrási pontot arra a h elyre, ahova clipart vagy más képet szeretnénk beszúrni. 2 Válasszuk a Beszúrás menü Kép parancsát, majd az almenü ClipArt parancsát, és válasszuk a ClipArt vagy a Képek lapot. 3 Válasszuk ki a kategóriát, majd kattintsunk duplán a kívánt képre. Kép beszúrása fájlból 1 Vigyük a beszúrási pontot arra a helyre, ahova a képet szeretnénk beszúrni. 2 Válasszuk a Beszúrás menü Kép parancsát, majd az almenü Fájlból parancsát. 3 Adjuk meg a beszúrni kívánt képet tartalmazó fájl helyét. 4 Kattintsunk a beszúrni kívánt képet tartalmazó fájlra. 5 Ha a képet a rajzolási rétegben szeretnénk elhelyezni, jelöljük be a Szöveg fölé

négyzetet. Így a képet pontosan helyezhetjük el a lapon, és tehetjük a szöveg és más objektumok elé, illetve mögé. H a képet közvetlenül a szövegbe, a beszúrási ponthoz szeretnénk beszúrni, töröljük a Szöveg fölé négyzet jelölését. A fájl méretét csökkenthetjük, ha a képet csatoljuk, nem pedig beszúrjuk. Válasszuk a Beszúrás menü Kép parancsát, majd az almenü Fájlból parancsát, és a K ép beszúrása párbeszédpanelen jelöljük be a Csatolás fájlhoz négyzetet, majd töröljük a Mentés a dokumentummal négyzet jelölését. Ekkor a képet nem szerkeszthetjük, de a dokumentumban és nyomtatáskor megjelenik az oldalon. Kép használata háttérként A Formátum menü Háttér parancsával megadott háttereket a W ord csak Tallózás nézetben jeleníti meg. Ezek a hátterek nem nyomtathatók 1 Válasszuk a Formátum menü Háttér parancsát, válasszuk a Kitöltési effektusok parancsot, majd a Kép lapot. 2 Kattintsunk a

Képválasztás gombra, adjuk meg a használni kívánt képet tartalmazó mappát, válasszuk ki a képet, majd kattintsunk az OK gombra. Ha valamelyik beállítással kapcsolatban segítségre van szükségünk, kattint Képek felvétele a ClipArt képtárba 1 Válasszuk a Beszúrás menün a Kép, majd a ClipArt parancsot. 2 A ClipArt lapon kattintsunk a Klipek importálása gombra. 3 Keressük meg a képtárba felvenni kívánt képet tartalmazó mappát. 4 Válasszuk ki a képet, és kattintsunk a Megnyitás gombra. 5 Adjuk meg a kívánt kulcsszavakat, válasszuk ki azt a kategóriát, amelyben a képet tárolni szeretnénk, vagy adjunk meg új kategóriát, majd kattintsunk az OK gombra. Szövegen kívüli kép átalakítása szövegen belüli képpé, és megfordítva A szövegen belüli képeket közvetlenül a szövegbe, a beszúrási ponthoz helyezzük. A szövegen kívüli képeket a rajzolási rétegbe helyezzük, így azokat az oldalon pontosan tudjuk elhelyezni, vagy

a szöveg és más objektumok elé vagy mögé is helyezhetjük. 1 Kattintsunk a képre. 2 Válasszuk a Formátum menü Kép parancsát, majd a Pozíció lapot. 3 Szövegen kívüli kép szövegen belülivé alakításához töröljük a Szövegen kívülre négyzet jelölését. Szövegen belüli kép szövegen kívülivé alakításához jelöljük be a Szövegen kívülre négyzetet. Képek felvétele a ClipArt képtárba 1 Válasszuk a Beszúrás menün a Kép, majd a ClipArt parancsot. 2 A ClipArt lapon kattintsunk a Klipek importálása gombra. 3 Keressük meg a képtárba felvenni kívánt képet tartalmazó mappát. 4 Válasszuk ki a képet, és kattintsunk a Megnyitás gombra. 5 Adjuk meg a kívánt kulcsszavakat, válasszuk ki azt a kategóriát, amelyben a képet tárolni szeretnénk, vagy adjunk meg új kategóriát, majd kattintsunk az OK gombra. Kép szerkesztése 1 Jelöljük ki a szerkeszteni kívánt képet. 2 A Kép eszköztáron adjuk meg a kívánt beállításokat.

42. A körlevél fogalma, alkalmazási területe A körlevélen olyan leveleket értünk, amelyek szerkezetükben és jelentős mértékben szövegükben is megegyeznek,de tartalmaznak olyan részeket is,amelyek csak a cí mzettnek szólnak.Az a körlevél jó amely azt az érzetet kelti olvasójában,hogy egyedi levélként készült,azaz csak neki szól. Két alkotóelemből épül fel a körlevél. Az egyik a r ekordokba szervezett egyéni adatokat tartalmazó adatdokumentum, a másik a közös szövegrészt és az adatdokumentumban tárolt adatok mezőire való hivatkozásokat tartalmazó törzsdokumentum. Az elkészült adatdokumentumot és a törzsdokumentumot egyesítve kapjuk meg a leveleket. Lehet fájlba is egyesíteni, ekkor lehetőségünk van ellenőrizni, és esetlegesen javítani is a kész leveleket, de közvetlenül nyomtatón is megjelenhet a végeredmény. Körlevél törzsdokumentumának elkészítése Körlevél készítésekor a törzsdokumentum tartalmazza azokat

a szövegrészeket és grafikákat, amely a körlevél valamennyi példányában azonos lesz, például a feladó címe vagy a formalevél törzsét alkotó szöveg. A körlevél törzsdokumentuma lehet új, vagy már létező dokumentum, katalógus, címlista, árujegyzék vagy egy WordPerfect elsődleges fájl. Formalevél létrehozása 1 Ha egy létező levelet formalevélként kívánunk használni, nyissuk meg a levelet. Új levél létrehozásához válasszuk a Fájl menü Új dokumentum parancsát, majd egy formalevelet. 2 Válasszuk az Eszközök menü Körlevél parancsát. 3 Kattintsunk a Létrehozás gombra, majd a Formalevelek parancsra, aztán pedig az Aktív ablak gombra. Az aktív dokumentum lesz a törzsdokumentum. 4 Kattintsunk az Adatok gombra. Amennyiben új név- és címlistát szeretnénk létrehozni a Wordben, válasszuk az Adatforrás létrehozása parancsot, majd készítsük el az adatrekordokat. Ha egy adatbázisban vagy egyéb listában meglévő név-

és címlistát szeretnénk használni a Word dokumentumban vagy munkalapon, válasszuk az Adatforrás megnyitása parancsot. Ha egy elektronikus címjegyzék címeit szeretnénk használni, válasszuk a Címjegyzék használata parancsot. 5 Miután kijelöltük az adatforrást, és a Word üzenetet küldött, kattintsunk a Szerkesztés gombra. 6 A törzsdokumentumba írjuk be azt a szöveget, amelyet minden formalevélen meg szeretnénk jeleníteni. 7 Kattintsunk arra a helyre, ahová nevet, címet vagy egyéb olyan adatot szeretnénk beszúrni, amely minden levélben változik. A Körlevél eszköztáron kattintsunk az Adatmező beszúrása gombra, majd az adatnak megfelelő mező nevére. 8 Miután elkészültünk a törzsdokumentummal, és beszúrtunk minden egyesítésmezőt, a Körlevél eszköztáron kattintsunk a Körlevél-segítő gombra. 9 A Körlevélsegítő párbeszédpanelen kattintsunk az Egyesítés gombra. 10 A Cél mező listájából válasszuk a Nyomtató elemet.

Ha a formalevelet csak a k iválasztott címzetteknek szeretnénk elküldeni, kattintsunk a Lekérdezési feltételek gombra, majd adjunk meg feltételeket az adatrekordok kiválogatásához. 11 Kattintsunk az Egyesítés gombra. Kinyomtatás előtt megtekinthetjük a formaleveleket. Katalógus, címlista, árujegyzék vagy hasonló dokumentum létrehozása Ha a törzsdokumentum típusa Katalógus, akkor az összes egyesített adat egyetlen eredménydokumentumban fog megjelenni. A törzsdokumentum állandó szövege ismétlődni fog minden adatcsoportban. 1 Ha új dokumentumot szeretnénk kezdeni, kattintsunk az Új dokumentum gombra. 2 Válasszuk az Eszközök menü Körlevél parancsát. 3 Kattintsunk a Létrehozás gombra, válasszuk a K atalógus parancsot, majd kattintsunk az Aktív ablak gombra. Az aktív dokumentum lesz a törzsdokumentum. 4 Kattintsunk az Adatok gombra. 5 Miután kijelöltük az adatforrást, és a Word üzenetet küldött, kattintsunk a Törzsdokumentum

szerkesztése gombra. 6 A törzsdokumentumba írjuk be azt a szöveget, amelyet az adatforrásból egyesített minden adatcsoportnál ismétlődően meg akarunk jeleníteni. Ne írjunk be olyan szöveget, például élőfejet, élőlábat és táblázatfejlécet, amelyet az eredményül kapott katalógusban csak egyszer szeretnénk kinyomtatni. 7 Kattintsunk arra a h elyre, ahová a nevet, címet vagy más információt be szeretnénk szúrni. Ezután a Körlevél eszköztáron kattintsunk az Adatmező beszúrása gombra, és kattintsunk az információval megegyező mező nevére. 8 Miután elkészültünk a törzsdokumentummal, és beszúrtunk minden egyesítésmezőt, a Körlevél eszköztáron kattintsunk a Körlevélsegítő gombra. 9 A Körlevélsegítő párbeszédpanelen kattintsunk az Egyesítés gombra. 10 A Cél mező listájából válasszuk az Új dokumentum elemet. Ha az adatforrásból csak kiválasztott rekordokat szeretnénk egyesíteni, kattintsunk a Lekérdezési

feltételek gombra, majd adjunk meg feltételeket az adatrekordok kiválogatásához. 11 Kattintsunk az Egyesítés gombra. Az eredményül kapott katalógushoz adjunk élőfejeket, élőlábakat és egyéb olyan szöveget, amelyet csak egyszer szeretnénk a dokumentumban nyomtatni. Például, ha az egyesített adat táblázatként van formázva, akkor az adatok egyesítése után adjunk fejléceket a táblázathoz. 12 Ha a katalógust nyomtatni szeretnénk, kattintsunk a Nyomtatás gombra. Körlevél adatforrásai Ha az adatforrás létrehozásához az Eszközök menü Körlevél parancsát használjuk, a Word az adatforráshoz táblázatot készít. A táblázatban minden oszlop az adatforrás egy adatmezőjét képviseli. A mezőnevek az első cellasorban, a fejlécsorban vannak felsorolva Minden ezután következő sor egy adatrekordot tartalmaz. ∑ Adatmező: adatkategória, amely az adatforrás egy oszlopának felel meg. Az egyes adatmezők neve az oszlopok tetején, azaz a

fejlécsorban látható. Gyakori adatmező például a "Vezetéknév" vagy az "Irányítószám". ∑ Mezőnév: egy adatkategória neve egy körlevél adatforrásában. Egy címlista mezőnevei lehetnek például a következők: "Város", "Ország" és "Irányítószám". A mezőnév csak betűket, számokat és aláhúzás-karaktert ( ) tartalmazhat; legfeljebb 40 karakterből állhat, és nem lehet benne szóköz. ∑ Adatrekord: egymással összefüggésben lévő adatok halmaza, amely az adatforrás egy sorának felel meg. Egy adatrekordot képvisel például egy ügyfél összes adata egy címlistában. Ha már meglévő adatforrást használunk vagy magunk akarjuk összeállítani az adatforrást egy táblázatban, figyeljünk a következő szabályokra: · Ha az adatmezők neve nincs külön felsorolva egy fejléc-adatforrásban, akkor az első cellasornak kell tartalmaznia a fejlécsort. A fejlécsor fölött ne legyenek

szóközök, szövegek vagy üres sorok. · Minden adatrekordnak ugyanannyi adatmezőt (oszlopot) kell tartalmaznia, mint ahány mezőnév van a fejlécben. · Az egyes rekordokhoz tartozó adatokat a megfelelő helyre tegyük. Ha a rekord valamelyik mezőjéhez nem tartozik adat, akkor a mezőnek megfelelő cellát hagyjuk üresen az oszlopban. · A fejlécben a mezőnevek sorrendjének nincs jelentősége. Új adatforrás létrehozása a Wordben 1 Ha az Adatforrás szerkesztése párbeszédpanel nem látható, kattintsunk valahová a törzsdokumentumban, majd a Körlevél eszköztáron kattintsunk a Körlevélsegítő gombra. A Körlevélsegítő párbeszédpanelen kattintsunk az Adatok gombra, majd válasszuk az Adatforrás létrehozása parancsot. 2 A Táblafej mezőnevei mezőben válasszuk ki a kívánt adatmezőket. A Táblafej mezőnevei mező minden adatmezője bekerül az adatforrásba, ha nem töröljük vagy változtatjuk meg őket. A mező törléséhez kattintsunk a mező

nevére a Táblafej mezőnevei mezőben, majd kattintsunk a Mezőnév törlése gombra. Mező hozzáadásához írjunk be egy új mezőnevet a Mezőnév mezőbe, majd kattintsunk a Mezőnév felvétele gombra. A mezők sorrendjének megváltoztatásához a Táblafej mezőnevei mezőben kattintsunk a mező nevére, majd valamelyik nyílgombra. 3 Ha a Táblafej mezőnevei mezőbe minden szükséges mezőt betettünk, kattintsunk az OK gombra, majd mentsük az adatforrást. 4 Amikor a Word üzenetet küld, kattintsunk az Adatforrás szerkesztése gombra. 5 Az Adatűrlap párbeszédpanelen írjuk be az egyes mezőkhöz tartozó adatokat, majd nyomjuk meg az ENTER billentyűt. Ha egy mezőhöz nincs adat, az ENTER billentyű lenyomásával léphetünk a következő mezőbe. Ne írjunk szóközöket a mezőbe Ha új rekordot szeretnénk kezdeni, kattintsunk a Bővítés gombra. 6 Ha az adatok beírása után vissza kívánunk térni a törzsdokumentumhoz, kattintsunk az OK gombra. Amikor

bezárjuk a törzsdokumentumot a Word figyelmeztet, hogy mentsük a dokumentumot. Ha akkor szeretnénk menteni az adatforrást, kattintsunk a Forrás gombra, majd a Mentés gombra. Ha vissza szeretnénk térni a törzsdokumentumhoz, akkor kattintsunk az Adatbázis eszköztáron a Körlevél törzsdokumentuma gombra. Adatforrás információinak megtekintése Az adatforrás az Adatűrlap párbeszédpanelen tekinthető meg, amely egyszerre egy adatrekord adatait jeleníti meg. A rekordokat könnyebb az adatűrlapon módosítani Ha az adataink Word formátumúak, akkor az adatrekordok a Word egy dokumentumablakában táblázatos formában is megjeleníthetők. Adatrekordok megjelenítése az Adatűrlap párbeszédpanelen Attól függően, hogy a Wordnek éppen melyik területén dolgozunk, az adatrekordok a következő módokon jeleníthetők meg az Adatűrlap párbeszédpanelen: · Ha a Körlevélsegítő párbeszédpanelen dolgozunk, kattintsunk az Adatok gomb melletti Szerkesztés

gombra, majd a kívánt adatforrásra. · Ha körlevél törzsdokumentumban dolgozunk, kattintsunk a Körlevél eszköztáron az Adatforrás szerkesztése gombra. · Ha a Word adatforrás egy dokumentumablakban látható, kattintsunk az A datbázis eszköztáron az Adatűrlap gombra. Adatrekordok megjelenítése a Word dokumentumablakában Attól függően, hogy a Wordnek éppen melyik területén dolgozunk, a következő módokon nyithatunk meg egy adatforrást: · Válasszuk a Fájl menü Megnyitás parancsát, majd a kívánt adatforrást. · Ha a Körlevélsegítő párbeszédpanelen dolgozunk, kattintsunk az Adatok gomb melletti Szerkesztés gombra, kattintsunk a kívánt adatforrásra, majd a Forrás gombra. · Ha a törzsdokumentumban dolgozunk, kattintsunk a Körlevél eszköztáron az Adatforrás szerkesztése gombra, majd a Forrás gombra. Adatok módosítása Word körlevél adatforrásában Ha adatforrásunk egy Word dokumentum, akkor az adatrekordjait szerkeszthetjük,

valamint új rekordokat és adatmezőket tehetünk hozzá. Ha például új ügyfeleket kívánunk felvenni levelezési listánkra, akkor minden új ügyfél számára egy új rekordot nyitunk. Ha viszont új adatcsoporttal (például a faxszámmal, vagy az elektronikus levelezési címmel) szeretnénk minden egyes rekordot bővíteni, akkor egy új adatmezőt hozunk létre. Már meglévő adatrekordok szerkesztése 1 Jelenítsük meg az adatforrást az Adatűrlap párbeszédpanelen. 2 Szerkesszük a módosítani kívánt rekordokat. Ha egy módosítandó adatrekordot szeretnénk megtalálni, kattintsunk a Keresés gombra, aztán keressünk meg egy olyan adatot, amely a rekordban valószínűleg előfordul. 3 Az adatforrás változásainak mentéséhez kattintsunk a F orrás gombra, majd a Mentés gombra. Adatrekordok megjelenítése az Adatűrlap párbeszédpanelen Attól függően, hogy a Wordnek éppen melyik területén dolgozunk, az adatrekordok a következő módokon

jeleníthetők meg az Adatűrlap párbeszédpanelen: · Ha a Körlevélsegítő párbeszédpanelen dolgozunk, kattintsunk az Adatok gomb melletti Szerkesztés gombra, majd a kívánt adatforrásra. · Ha körlevél törzsdokumentumban dolgozunk, kattintsunk a Körlevél eszköztáron az Adatforrás szerkesztése gombra. · Ha a Word adatforrás egy dokumentumablakban látható, kattintsunk az Adatbázis eszköztáron az Adatűrlap gombra. Új adatrekordok felvétele 1 Jelenítsük meg az adatforrást az Adatűrlap párbeszédpanelen. 2 Kattintsunk a Bővítés gombra. 3 Írjuk be minden egyes mezőbe a megfelelő adatot, majd nyomjuk meg az ENTER billentyűt. Ha valamely mezőhöz nem tartozik adat, akkor az ENTER billentyűt megnyomva hagyjuk ki ezt a mezőt. Ne írjunk szóközt a mezőbe 4 Minden új rekord esetében ismételjük meg a 2. és a 3 lépést 5 Ha már nincs több új rekord, kattintsunk a Forrás gombra, majd a Mentés gombra. Új adatmezők felvétele 1 Jelenítsük

meg az adatforrást a dokumentumablakban. 2 Az Adatbázis eszköztáron kattintsunk a Mezőkezelés gombra. 3 Az új mezőnek adott nevet írjuk be a Mezőnév mezőbe, majd kattintsunk a Hozzáadás, majd az OK gombra. 4 A rekordokhoz tartozó új mezőadatok beírásához kattintsunk az Adatűrlap gombra, majd az Adatűrlap párbeszédpanelen szerkesszük a rekordokat. Adat törlése egy Word adatforrásból Ha adatforrásunk Word dokumentum, akkor egy adatrekordból úgy törölhetünk adatot, hogy a rekordot szerkesztjük az Adatűrlap párbeszédpanelen. Az egymáshoz tartozó adatok csoportját úgy törölhetjük, hogy eltávolítunk egy adatrekordot. Ha az azonos csoportba tartozó adatokat az összes rekordból törölni szeretnénk, akkor a megfelelő adatmezőt kell törölnünk. Például egy szervezet tagnévsorából úgy távolíthatunk el egy tagot, hogy töröljük annak a személynek a rekordját. Ha viszont a névsorból a munkahelyi telefonszámokat kívánjuk

eltávolítani, akkor a telefonszámokat tartalmazó adatmezőt kell kitörölnünk. Már meglévő adatrekordok szerkesztése 1 Jelenítsük meg az adatforrást az Adatűrlap párbeszédpanelen. 2 Szerkesszük a módosítani kívánt rekordokat. Ha egy módosítandó adatrekordot szeretnénk megtalálni, kattintsunk a Keresés gombra, aztán keressünk meg egy olyan adatot, amely a rekordban valószínűleg előfordul. 3 Az adatforrás változásainak mentéséhez kattintsunk a F orrás gombra, majd a Mentés gombra. Adatmező törlése Ha egy adatmezőt törlünk, akkor a Word az adatforrás összes adatrekordjából törli az ahhoz a mezőhöz tartozó adatot. 1 Jelenítsük meg az adatforrást a dokumentumablakban. 2 Kattintsunk az Adatbázis eszköztáron a Mezőkezelés gombra. 3 A Mezőnevek a címsorban mezőben kattintsunk arra az adatmezőre, amelyet törölni szeretnénk, majd kattintsunk az Eltávolítás gombra. Egyesített információ formázása Az egyesített

adatok karakterformátuma megegyezik a törzsdokumentumban az egyesítésmezőben alkalmazott formátummal. Az adatforrás formázása nincs hatással az egyesített adatok formátumára. 1 Kattintsunk a formázni kívánt adatnak megfelelő egyesítésmezőre. 2 Kattintsunk a Formázás eszköztár formázó gombjaira, vagy válasszuk a Formátum menü Betűtípus parancsát, és adjuk meg a kívánt beállításokat. · Ha a formázást más szempontokból is szabályozni akarjuk, a mezőkódok megjelenítéséhez nyomjuk meg az ALT+F9 gombokat, majd adjunk kapcsolókat az egyesítésmezőhöz. Például, ha a "34987,89" számot "34 987,89 Ft" formátumban szeretnénk megjeleníteni, adjunk hozzá egy számforma kapcsolót(#). Ha a vevők nevét nagybetűkkel szeretnénk írni, adjunk az egyesítésmezőhöz egy formázókapcsolót (*). További információ: · Ha az egyesített adatot ugyanazzal a betűtípussal és a pontmérettel szeretnénk formázni, amelyet

az egyesítésmezőnél alkalmaztunk, adjunk hozzá egy * karakterformázó kapcsolót. Egyesített dokumentumok megtekintése nyomtatás előtt Ha gyorsan szeretnénk ellenőrizni az egyesítés eredményét, a törzsdokumentumban megjeleníthetjük az egyesített adatokat, és az eredményül kapott egyesített dokumentumokat egyenként megtekinthetjük. Ha megjegyzéseket vagy egyéb információt szeretnénk hozzáfűzni az formalevelekhez, és később ki akarjuk nyomtatni őket, akkor az eredményül kapott egyesített dokumentumokat egyetlen, új dokumentumban is összegyűjthetjük. Egyesített adatok megjelenítése a törzsdokumentumban 1 Ha a törzsdokumentum van az aktív ablakban, kattintsunk a Körlevél eszköztáron az Egyesített adatok megtekintése gombra. A Word az egyesítésmezők helyén az első adatrekord adatait jeleníti meg. 2 Ahhoz, hogy a többi adatrekord adatait is megtekinthessük, kattintsunk a nyílgombokra a Körlevél eszköztáron, vagy írjunk be

egy rekordszámot a Rekordszám mezőbe. Ha a törzsdokumentumot az éppen látható adattal egyesítve ki szeretnénk nyomtatni, kattintsunk a Nyomtató gombra. Egyesített dokumentumok összegyűjtése új dokumentumban · Kattintsunk valahová a törzsdokumentumban, majd kattintsunk a Körlevél eszköztáron az Egyesítés új dokumentumba gombra. Minden eredményül kapott egyesített dokumentum külön szakaszba kerül az új dokumentumban. A dokumentum kinyomtatásához kattintsunk a Nyomtatás gombra. A kinyomtatandó oldalakat is megadhatjuk. 43. Hogyan tudsz egy dokumentumot megnyitni a szövegszerkesztőben? A Word Megnyitás párbeszédpaneljéről nyithatjuk meg a különböző helyeken, például saját számítógépünk merevlemezén vagy egy hálózati meghajtón tárolt dokumentumokat. Ha cégünknek saját belső hálózata vagy Internet csatlakozása van, (azaz modemmel és egy Internet szolgáltató által biztosított Internet fiókkal rendelkezünk, vagy olyan

szervezetnek vagyunk tagja, amelynek hálózatán keresztül az Internetre csatlakozhatunk), megnyithatunk a belső hálózaton, a World Wide Weben egy HTTP címen, vagy egy FTP címen található dokumentumot. Saját számítógépünk merevlemezén vagy egy hálózati meghajtón tárolt dokumentumokat, ha módosításukra jogosultak vagyunk, lehetőségünk van másolatként megnyitni, és az eredeti helyett a másolattal dolgozni. Ha el szeretnénk kerülni, hogy egy dokumentumot akár véletlenül is módosítsunk, akkor azt, tárolási helyétől függetlenül, megnyithatjuk írásvédett dokumentumként. Ha a Fájl menü Változatok parancsával egy dokumentum több változatát is megőriztük, akkor a dokumentum bármely korábbi változatához visszatérhetünk. Merevlemezen vagy hálózaton lévő dokumentum megnyitása 1 Kattintsunk a Megnyitás gombra. 2 A Hely listában kattintsunk a dokumentumot tartalmazó lemezegységre, mappára vagy Internet helyre. 3 A

mappalistában mindaddig kattintsunk duplán a megfelelő mappákra, míg a kívánt dokumentumot tartalmazó mappát meg nem nyitottuk. Ha a mappalistában nem találjuk a dokumentumot, megkereshetjük azt. Fájlok keresése 1 Kattintsunk a Megnyitás gombra. 2 A Hely mezőben válasszuk ki azt a meghajtót, ahol keresni szeretnénk. 3 Kattintsunk duplán arra a mappára, ahol keresni szeretnénk. 4 A Fájlkeresés ezen kritériumok alapján csoportban adjuk meg a kívánt további keresési feltételeket. 5 A kijelölt mappa összes almappájában történő kereséshez és a megtalált fájlokat tartalmazó mappák megjelenítéséhez kattintsunk a P arancsok és beállítások gombra, és válasszuk az Alkönyvtárakban is parancsot. 6 Megadott vagy nem szöveges jellemzőkkel rendelkező fájlok kereséséhez kattintsunk az Irányított gombra. 7 Kattintsunk a Keresés gombra. 8 A keresés megszakításához kattintsunk a Leállítás gombra. A World Wide Web egy HTTP helyén

tárolt dokumentum megnyitása 1 Kattintsunk a Megnyitás gombra. 2 A Fájlnév mezőbe írjuk be a World Wide Web dokumentum címét, majd nyomjuk meg az ENTER billentyűt. Példa: http://wwwvalakik/oldaldoc Dokumentum megnyitása olvasásra 1 Kattintsunk a Megnyitás gombra. 2 A Hely listában kattintsunk a dokumentumot tartalmazó lemezegységre, mappára vagy Internet helyre. 3 A mappalistában mindaddig kattintsunk duplán a megfelelő mappákra, míg a kívánt dokumentumot tartalmazó mappát meg nem nyitottuk. A dokumentum korábbi változatának megnyitása 1 Válasszuk a Fájl menü Változatok parancsát. 2 Válasszuk ki a dokumentum megnyitni kívánt változatát. 3 Kattintsunk a Megnyitás gombra. Ez a változat tartalmazza az összes előzőleg mentett változatot. 44. Ismertesd a Word képernyőjének felépítését? Címke: Az ablak tetején található, a dokumentum nevét tartalmazó vízszintes sáv. Menüsor: A program parancsait témák szerint

csopotorsító lista. A menüsor a képernyő tetején látható különleges eszköztár, amelyen a menük találhatók, például a Fájl, a Szerkesztés és a Nézet menü. A menüsorokat, bármely más beépített eszköztárhoz hasonlóan, megváltoztathatjuk; például felvehetünk rájuk vagy eltávolíthatunk róluk gombokat és menüket, azzal a különbséggel, hogy a menüsort nem rejthetjük el. A menü parancsokat tartalmaz. Néhány menüparancs mellett kép is látható, így könnyen azonosíthatjuk a parancsot és az annak megfelelő képet. Ha egy parancsot gyorsan szeretnénk elérni, rendeljünk hozzá eszköztárgombot a Testreszabás parancs segítségével, és készítsünk hozzá eszköztárat. Eszköztárak: Az eszköztárak segítségével a W ord parancsait tetszésünk szerint átrendezhetjük. Például gombokat és menüket vehetünk fel, létrehozhatunk egyéni eszköztárakat, megjeleníthetünk és elrejthetünk, valamint áthelyezhetünk

eszköztárakat. Az Office korábbi verzióiban az eszköztárakban csak gombokat találhattunk. Most tartalmazhatnak gombokat, menüket, és a kettő kombinációját. Eszköztár megjelenítése vagy elrejtése: · Az egér jobb gombjával kattintsunk valamelyik eszköztárra, majd a helyi menüben válasszuk ki a megjeleníteni vagy az elrejteni kívánt eszköztárat. Ha egy lebegő eszköztárat gyorsan szeretnénk elrejteni, kattintsunk az eszköztár jobb felső sarkában található gombra. Vizszintes vonalzó A vonalzó jelölői annak a bekezdésnek a beállításait mutatják, amelyben a beszúrási pont van. A behúzásokat, a margókat, a tabulátorokat és a h asábok szélességét a j elek húzásával igazíthatjuk. A tabulátorok beállításához a vonalzó bal végén látható gomb képét kattintással váltogatva válasszuk ki a megfelelő tabulátort, majd a vonalzóra kattintva állítsuk be a tabulátor helyét. Függőleges vonalzó A függőleges vonalzó

jelölői az oldal alsó és felső margóját, valamint a táblázatok sormagasságát mutatják. Ezeket a beállításokat a jelölők húzásával módosíthatjuk Görgetősávok: Lásd: 18. Mi a görgetősáv feladata és hogyan használjuk grafikus felületen? Az állapotsor elemei: Az állapotsor a Word dokumentumablakának alsó részén vízszintesen húzódó sáv, amely arra szolgál, hogy tájékoztatást adjon az ablakban látható elemek pillanatnyi állapotáról és egyéb kapcsolódó adatokról. Az állapotsor megjelenítéséhez válasszuk az Eszközök menü Beállítások parancsát, majd a M egjelenítés panellapon az Ablak mezőben jelöljük be az Állapotsor négyzetet. Elem Jelentése Oldal szám Az ablakban látható oldal sorszáma a logikai oldalszámozásnak megfelelően. Sz szám Az ablakban látható szakasz sorszáma. Szám/szám Az ablakban látható oldal sorszáma és a dokumentum oldalainak száma összesen, a tényleges, fizikai oldalszám

alapján. Hely A beszúrási pont távolsága a lap tetejétől. Amikor a beszúrási pont a dokumentumablakon kívülre esik, a szám nem jelenik meg. Sor Annak a sornak a száma, amelyben a beszúrási pont található. Amikor a beszúrási pont a dokumentumablakon kívülre esik, a szám nem jelenik meg. Betű A beszúrási pont távolsága a bal margótól, a leütések számában kifejezve. Amikor a beszúrási pont a dokumentumablakon kívülre esik, a szám nem jelenik meg. MR A makrórögzítő állapota. A makrórögzítő ki- vagy bekapcsolásához kattintsunk duplán a MR betűkre. Amikor a rögzítő ki van kapcsolva, a MR betűk halványan jelennek meg. KORR A korrektúra üzemmód állapota. A korrektúrázás ki- vagy bekapcsolásához kattintsunk duplán a KORR betűkre. Amikor nem végzünk korrektúrázást, a KORR betűk halványan látszanak. BŐV A Bővített kijelölés üzemmód állapota. A bővített kijelölés kiés bekapcsolásához kattintsunk duplán a

BŐV betűkre Amikor a bővített kijelölés ki van kapcsolva, a BŐV betűk halványan jelennek meg. ÁTÍR A felülírásos üzemmód állapota. A felülírás ki- és bekapcsolásához kattintsunk duplán az ÁTÍR betűkre. Amikor a felülírás ki van kapcsolva, az ÁTÍR betűk halványan jelennek meg. A helyesírási és nyelvhelyességi ellenőrző állapota. Amikor a Word ellenőrzést folytat, a könyv fölött egy író tollat látunk. Ha a program nem talál hibát, egy pipa jelenik meg a toll helyén, ha viszont talál, akkor egy "X" jel. A hiba kijavításához kattintsunk duplán erre az ikonra. A háttérmentés állapota. Amikor egy lemezt ábrázoló villogó kép jelenik meg, a Word, mialatt dolgozunk, a háttérben menti a dokumentumot. A háttérnyomtatás állapota. Amikor egy nyomtatót ábrázoló kép jelenik meg, a Word, mialatt dolgozunk, háttérnyomtatást folytat. A nyomtató képe mellett látható szám az éppen nyomtatás alatt álló oldal

számát mutatja. A nyomtatási parancs visszavonásához kattintsunk duplán erre az ikonra. (Menük részletesen lásd: 49. Ismertesd az Excel képernyőjének felépítését!) 45. Táblázatkezelés feladata, alkalmazása A táblázatkezelő feladata táblázatosan elrendezett adatok hatékony és látványos kezelése. Ez jelenti a különböző típusú adatok bevitelén és megformazásán túl, a számítások és diagramok automatikus kezelését is. A táblázat mérete nem lehet túl nagy, a több százezer soros adathalmazok feldolgozása már adatbázis-kezelőkkel történik, jóllehet valamennyi táblázatkezelő ismeri az egyszerűbb adatbázis-kezelési funkciókat. A táblázatkezelőtől elvárt legfontosabb szolgáltatások:  Adatok táblázatban való elrendezése, beírása, módosítása A táblázat fájlba mentése, visszatöltése, nyomtatása  Az adatok módosítása esetén a t áblázat automatikus újrakalkulálása A táblázat megformázása:

szegély, háttérszín, automatikus formázás Kalkulációk, pénzügyi, statisztikai és egyéb számítások elvégzése  A képletek elemzése, hibák keresésének megkönnyítése Adatvédelem, közös táblázat kezelése, megjegyzések beszúrása Az adatok szemléltetése diagramon  A diagram automatikus módosítása az adatok módosulása esetén Trendvonalak és egyéb jellemzők szemléltetése a diagramon „Mi lenne ha." típusú problémák szemléltetése  Külső forrásból (pl. Internet) származó adatok megjelenítése és nyomon követése  Matematikai egyenletek, egyenletrendszerek közelítő megoldása Alapvető adatbáziskezelő funkciók: keresés, rendezés, kereszttáblás lekérdezés (Pivot tábla)  Táblázatban lévő adatok elemzése, kimutatások készítése 46. Mit jelent (az Excelben) a relatív címzés? Az A1 kifejezéshez hasonló cellahivatkozás, amely megmondja, hogy a Microsoft Excel a képletet tartalmazó

cellából kiindulva hogyan találhat meg egy másik cellát. A relatív hivatkozás olyan, mintha azt magyaráznánk el valakinek, merre menjen, hogy az adott pontról céljához érjen: "menj két háztömbnyit előre és egy háztömbnyit jobbra". A relatív címzést a rendszer úgy értelmezi, hogy a beírt koordinátát az aktív mező helyzetéhez viszonyítja a címzett mező a mezőkurzor alatti cellától hány sorral feljebb vagy lejjebb helyezkedik el, illetve hány oszloppal található jobbra, vagy balra. A mezőhivatkozás egyik módja, hogy simán beírjuk a mező koordinátáit, míg a másik módja, az un. rámutatással történik úgy, hogy az alsó műveleti jel beütésével elindítjuk a szerkesztősorban a képlet összeállítását, s a kurzormozgató billentyűvel az első operandusra állunk, majd leütjük a következő műveleti jelet, és így tovább. Ezen módszerrel mintegy összeszedegetheljük a hivatkozásokat, amelyet a képlet végére

érve az ENTER-rel zárunk le. A képlet cellájában megjelenik az annak megfelelő érték, míga szerkesztősorban a képlet maga. (Csak a grafikus rendszereknél használható!) Ha ezen képletet egy másik mezőbe akarnám átmásolni , akkor a képlet maga átíródik az aktív mező helyzetéhez viszonyítva. A táblázatkezelő képleteinél az alapértelmezés a relatív címzés! Lásd: következő tétel! 47. Mi a különbség a táblázatkezelőkben az abszolút és reletív cellahivatkozások között? Cella- és tartományhivatkozások A hivatkozás munkalapon lévő cellát vagy cellatartományt azonosít, és közli a Microsoft Excel alkalmazással, hogy a képletben használni kívánt értékeket és adatokat hol kell keresni. Hivatkozásokkal egyetlen képletben szereplő munkalap különböző részeiben tárolt adatokat vagy több képlet egyetlen cellájából származó értéket használhatunk. Hivatkozhatunk ugyanazon munkafüzet más lapjain lévő cellákra,

más munkafüzetekre vagy más programokban lévő adatokra. A más munkafüzetben lévő cellákra való hivatkozást külső hivatkozásnak nevezzük. A más programokban lévő adatokra való hivatkozást távoli hivatkozásnak nevezzük. Alapértelmezés szerint a Microsoft Excel az A1 stílusú hivatkozást használja, amely az oszlopokat betűkkel (A-tól IV-ig), míg a sorokat számmal (1-től 65 536-ig) jelöli. Cellára való hivatkozáshoz írjuk be az oszlop betűjelét és a sor számát. A D50 például a D oszlop és az 50. sor metszéspontjába esik Cellatartományra való hivatkozáshoz írjuk be a tartomány bal felső celláját, egy kettőspontot (:), majd a tartomány jobb alsó celláját. A következőkben hivatkozási példák láthatók. Hivatkozások Az A oszlop 10. sorában lévő cella A10 Az A oszlop 10. és 20 sora által meghatározott cellatartomány A10:A20 A B és E oszlop 15. sora által meghatározott cellatartományB15:E15 Az 5. sor minden

cellája 5:5 Az 5-10. sorban lévő összes cella 5:10 A H oszlop összes cellája H:H A H-J oszlop összes cellája H:J Használhatunk olyan hivatkozási stílust is, amelynél a munkalap sorai és oszlopai egyaránt számozottak. Az S1O1 stílus sor- és oszlophelyek kiszámításakor hasznos makrókban és relatív cellahivatkozások megjelenítéséhez. Az S1O1 stílusban a Microsoft Excel a cella helyzetét úgy jelzi, hogy egy "S" betűt, a sor számát, majd egy "O" betűt és az oszlop számát jeleníti meg. Az S1O1 stílusú hivatkozásokkal kapcsolatos további ismertetés: · A Microsoft Excelben végrehajtani kívánt feladattól függően használhatunk relatív cellahivatkozást, amely a képlet relatív helyére vonatkozó cellákra hivatkozik, vagy abszolút hivatkozást, amely mindig adott helyen lévő cellákra hivatkozik. A relatív és az abszolút hivatkozások közötti különbség Amikor létrehozunk egy képletet, a cellákra vagy

tartományokra vonatkozó hivatkozások általában a képletet tartalmazó cella relatív helyére vonatkoznak. A következő példában a B6 cella tartalmazza az =A5 képletet. A Microsoft Excel megkeresi a cella fölötti és a B6 cellától balra lévő cellában található értéket. Ezt relatív hivatkozásnak nevezzük Ha relatív hivatkozást tartalmazó képletet másolunk, a beillesztett képletben lévő hivatkozás frissül, és a képlet helyének megfelelően más cellákra hivatkozik. A következő példában a B6 cellában lévő képletet átmásoltuk a B7 cellába. A B7 cellában lévő képlet az =A6 értékre módosult, amely a B7 cellától eggyel feljebb és balra lévő cellára hivatkozik. Ha azt szeretnénk, hogy a hivatkozás ne módosuljon, amikor egy képletet egy másik cellába másolunk, használjunk abszolút hivatkozást. Ha például a képlet az A5 cella tartalmát megszorozza a C 1 (= A5*C1) cellával, és a k épletet egy másik cellába másoljuk,

akkor mindkét hivatkozás megváltozik. A C1 cellára úgy hozhatunk létre abszolút hivatkozást, hogy a hivatkozás nem változó részei elé dollárjelet ($) helyezünk. A C1 cella abszolút hivatkozásának létrehozásához például adjunk dollárjelet a képlethez a következők szerint: =A5*$C$1 (2. változat) A cellahivatkozások fajtái Ha egy cellát máshová helyezünk (mozgatás, beszúrás), akkor minden olyan helyen, ahol rá hivatkoztunk, a hivatkozás az új címnek megfelelően módosul. Ha a képletet tartalmazó cellát másoljuk, három eset lehetséges: Relatív hivatkozás: A cellahivatkozás a hivatkozást tartalmazó cella másolási irányának megfelelően módosul. Jele: A1 Ebben az esetben az Excel a h ivatkozott cellának a hivatkozást tartalmazóhoz viszonyított helyét tartja nyilván (pl. 2 s orral feljebb, 3 os zloppal jobbra). Abszolút hivatkozás: A cellahivatkozás a hivatkozást tartalmazó cella másolása esetén sem változik. Jele: $A$1

Ebben az esetben a tényleges cellacímet tartja nyilván a táblázatkezelő Vegyes cellahivatkozás: Természetesen használhatjuk ezen két címzési mód kombinációját is úgy, hogy a mezőkoordináták egyikét abszolút, másikát relatív címzéssel adjuk meg. Ebben az estben vagy az oszlopot vagy a sort rögzítjük le, azaz csak ahhoz ragaszkodunk, hogy mindig a rögzített oszlopban lévő adattal számoljunk A cellahivatkozás egyik fele abszolút, másik fele relatív: Például: A$1, $B2. 48. Mi a szerepe a táblázatkezelő programban a KIVÁG és a MÁSOL menüpontnak? A cellatartalom egy részének áthelyezése vagy másolása másik cellába 1 Kattintsunk kétszer az áthelyezni vagy másolni kívánt adatokat tartalmazó cellára. 2 Jelöljük ki a cellában az áthelyezni vagy másolni kívánt karaktereket. 3 A kijelölt karakterek áthelyezéséhez kattintsunk a Kivágás gombra (Kivágás: (szerkesztés menü) a kijelölt szövegrészt eltávolítja az

aktív dokumentumból, és a Vágólapra helyezi). A kijelölt karakterek másolásához kattintsunk a Másolás gombra. 1. Kattintsunk kétszer arra a cel lára, ahova az adatokat áthelyezni vagy másolni kívánjuk. 2. Kattintsunk a cellában arra a helyre, ahova az adatokat beilleszteni szeretnénk 3. 6 Kattintsunk a Beillesztés gombra 4. Nyomjuk meg az ENTER billentyűt (Másolás: (szerkesztés menü) a kijelölt szövegrészt a Vágólapra másolja.) · Képlet vagy a képlet egy részének másolásához: jelöljük ki a megfelelő karaktereket, kattintsunk a Másolás gombra, majd nyomjuk meg az ESC billentyűt, jelezve, hogy kilépnénk a cellából. Kattintsunk kétszer arra a cellára, ahova az adatokat beillesztenénk, vigyük a kívánt helyre a beszúrási pontot, majd kattintsunk a Beillesztés gombra. · Ha egy cellára kétszer kattintunk, vagy az F2 billentyű megnyomásával szerkesztjük a cellát, a nyílgombok csak a cellán belüli mozgáshoz használhatók. Ha

a nyílbillentyűkkel szeretnénk a cellák között mozogni, az aktív cella szerkesztését be kell fejeznünk. Ehhez nyomjuk meg az ENTER billentyűt. 49. Ismertesd az Excel képernyőjének felépítését! A program eszközei Aprogram kezelése során utasításokat adunk ki. Ezeknek az utasításoknak a segítségével hajthatjuk végre az Excel műveleteinek egy részét. Az Excelt három féle módon utasíthatjuk műveletvégzésére. Az egyik a menü utasításainak a használata, a másik az eszköztárak és a harmadik a billentyűkombinációk használata. A menüsort a címsor alatt találjuk. Címsor A címsor tájékoztat minket arról, hogy a jelenlegi ablakban melyik program végzi a feladatát. A felső részen olvashatjuk a program nevét és azt, hogy melyik az aktuális dokumentum. Menük A program ablakában a címsor alatt a menüsort látjuk. A menüsor mindig az alkalomnak megfelelő tartalommal jelenik meg. A változások szinte alig észlelhetőek, de

bizony a program állapotától függően változik. A menüsorban található szavak egy-egy menüpontnak felelnek meg, melyek a logikailag összetartozó utasításokat vagy almenüket gyűjtik egybe. Ha bármelyikre rákattintunk, akkor végrehajtható utasítások vagy újabb menüpontok jelennek meg. A menüsor bal oldalán található borda segítségével a menüsort megfoghatjuk és a képernyő tetszőleges pontjára vagy az ablak tetszőleges szélére helyezhetjük. A menüpontok alatti utasítások csoportjai: Fájl [File]: Aprogramon kívül, a számítógép operatív memóriájába kell juttatnunk azokat az adatokat, amikkel dolgozni akarunk. A háttértárolók és az operatív memória között kapcsolatot tartó és a nyomtatást végrehajtó utasítások együttesét találjuk a Fájl [File] menüpont alatt. Szerkesztés [Edit]: A munkafüzet tartalmi módosításával kapcsolatos utasítássor. Nézet [View]: Utasításai csak az eszközök és a dokumentum

megjelenítésére hatnak, azaz sem tartalmilag, sem formailag nem változtatják meg az adatokat. Bizonyos eszközöket láthatóvá tehetünk, vagy éppenséggel elrejthetünk. Beszúrás [Insert]: Ez alatt a menüpont alatt olyan utasításokat találunk, amelyek segítségével függvényeket, megjegyzéseket, üres sorokat, oszlopokat vagy elnevezéseket szúrhatunk be a munkafüzetbe. Formátum [Format]: A cellák, munkafüzetek formai beállítását hajthatjuk végre e menüpont utasításaival. Eszközök [Tools]: Az előzőekben felsorolt menüpontok egyikéhez sem illeszkedő utasításokat az Eszközök [Tools] menüpont alá gyűjtőtték a program írói. Ilyenek például az Excel programozásához használatos vagy a program beállításait meghatározó utasítások. Adatok [Data): Az adatbázisok kezelését megvalósító utasítások halmaza. Az adatbázist kezelő utasítások segítségével megfelelő sorrendbe rendezhetjük az adatainkat, válogathatunk

közülük, vagy különböző számításokat végezhetünk velük. Az Adatok [Data] menüpont alatt található utasítások segítségével külső adatbázisok adatait is elérhetjük. Az így megszerzett adatokkal tovább dolgozhatunk. Kimutatásokat készíthetünk, vagy további számításokat végezhetünk a felhasználásukkal. Ablak [Window]: A Windows-ban azok az alkalmazások rendelkeznek ezzel a menüponttal, amelyek képesek egyszerre több dokumentummal is dolgozni. Ebben a menüpontban megnyitott dokumentumok közül kiválaszthatjuk azt, amelyiken dolgozni akarunk vagy elrendezhetjük őket a program ablakán belül. Súgó [Help]: Ha a program használata során valahol elakadunk, akkor az ezen menüpont alatt található utasítások segítségével betölthetjük a program súgóját, azaz az elektronikus kézikönyvet. Ha további részletek is érdekelnének minket, akkor a Microsoft a Weben [Microsoft on the Web] almenüben honlapokat jeleníthetünk meg.

Helyi-menü: Vannak olyan menüpontok is, amelyek nem a menüsoron helyezkednek el. A helyi-menük arra az elemre vonatkozó gyakoribb utasításokat tartalmazzák, és azon a helyen jelennek meg, ahová az elér jobb gombjával kattintottunk. Más utasításokat kínál fel, ha egy cellára kattintunk, és megint másokat, ha például az eszköztárak valamelyikére. Az Excelben szinte nincs olyan pont, ahol ne tudnánk valamilyen helyi-menüt megjeleníteni. Ha egy menüpont lenyitása után meggondoltuk magunkat és mégsem akarjuk a lenyitott menüpont egyik utasítását sem végrehajtani, akkor kattintsunk a lenyitott menüpont területén kívülre, vagy üssük le az ALT billentyűt. Eszköztárak: Az eszköztárakon különféle parancsgombok gyűjteményét találjuk, melyek segítségével a program utasításait egyszerűen, gyorsan hajthatjuk végre. A Nézet (View) Eszköztárak utasítás hatására, megjelenik egy lista. Ugyanezt a listát látjuk akkor is, ha az

egér jobb gombjával bármelyik eszköztárra kattintunk. Ennek a listának a segítségével, be- vagy kikapcsolhatjuk a program gyakran használt eszköztárait, azaz meghataírozhatjttk, hogy melyek jelenjenek meg a képernyőn az adott pillanatban, és melyek legyenek rejtve A Testreszabás [Customize] utasítás kiválasztása után egy panel jelenik meg, ami felsorolja az összes gombsort. Ebben a p árbeszédpanelben már nemcsak a g yakran használt eszköztárak megjelenítéséről dönthetünk, hanem mindegyikről. A menühöz hasonlóan, az eszköztárak bal oldalán is találunk egy megfogható részt. Ezek segítségével az eszköztárakat is áthelyezhetjük a képernyő megfelelő pontjára vagy az ablak tetszőleges szélére. Ha az ablak jobb vagy bal szélére húzunk egy gombsort, akkor a gombsorokon található listapanelek helyét parancsgombok veszik át. Ha egy listapanelt helyettesítő parancsgomra kattintunk, akkor a beállításhoz tartozó

párbeszédpanel jelenik meg és nem a lenyitott listapanel. Állapotsor Az állapotsor olyan eszköz, mint az autó műszcrfala. Tájékoztat a program pillanatnyi állapotáról, a végrehajtandó feladatok helyzetéről. Tartalma más és más lehet, az éppen aktuális műveletnek megfelelően: - Az állapotsor bal oldalán megjelenő szöveg egy feladat végrehajtásának pillanatnyi helyzetét is mutathatja. Pl: állomány mentés esetén jelzi, hogy hol tart a mentés - Az állapotsor jobb szélén a billentyűzet kapcsolóinak beállítását láthatjuk. pl: CAPS LOCK, SCItOLL LOCK, NUVI LOCK. - Az állapotsor bal oldalán Kész [Ready], Beírás [Enter], Szerkesztés [Edit] vagy Hivatkozás [Point] állapotokat olvashatunk. Ezek igen fontos üzenetek Az állapotsort a Nézet [View] -Állapotsor [Status Bar] utasításával ki- vagy bekapcsolhatjuk. Az állapotsor egyik szolgáltatása a kijelölt tartományról készített gyors statisztika. Ha be van kapcsolva automatikusan

működik amint egy, számtartományt kijelölünk. Beállítani pedig úgy tudjuk, hogy az egér jobb gombjával az állapotsor tetszőleges pontjára kattintunk, akkor megjelenik egy helyi-menü, amiben választhatunk a statisztikai függvények közül, illetve kikapcsolhatjuk ezt a szolgáltatást. A dokumentum terület Az Excel betöltése után a m enüsor és az eszköztárak alatt, egy berácsozott terület jelenik meg, sor- és oszlopazonosítókkal ellátva. Ez a táblázat nyers formátuma, ami alkalmas arra, hogy adatokat írjunk be, képleteket szerkesszünk. Ezt a t erületet a továbbiakban munkalapnak nevezzük. A munkalapokat fülek jelzik: Munkal, Munka2, Munkai [Sheetl, Sheet2, Shcct3). Több egybefűzött munkalap a munkafüzet A munkafüzetnek alapértelmezésben 3 l apja van. A munkalapok között a fülek segítscgével lapozhatunk A munkafüzetbe újabb lapokat szúrhatunk be, vagy a feleslegeseket eltávolíthatjuk. A munkalapok száma maximum 255 lehet. A

táblázatkezelő programok munkalapjai cellákból állnak. Adatainkat ezekbe a cellákba írhatjuk be. A munkalap felső szélén a táblázat oszlopait meghatározó betűket, a bal oldalán pedig a s orok jelölésére használt számokat találjuk. Ezek a cel lák meghatározására szolgálnak, hasonlóan a sakktábla szélén található feliratokhoz. Ennek megfelelően a bal felső sarokban található az Al-es cella. Egy munkalap 65 536 s orból és 256 o szlopból áll Rövid számolás után kiderül, hogy egy munkalapon 16 777 216 cella van. A cellába írt adatok típusa három féle lehet: szöveg, szám és képlet. Egy cellába maximum 32 000 karakter hosszúságú adatot írhatunk. 50. Mit kell tenni, ha egy cellában ez jelenik meg: # # # # #? Hibaértékek Ha egy képlet egy eredményt nem tud helyesen kiértékelni, akkor a M icrosoft Excel hibaértéket jelenít meg. Hibaérték lehet például az eredménye annak, ha szöveget használunk ott, ahol numerikus

érték szükséges, olyan cellát törlünk, amelyre képlet hivatkozik, vagy olyan cellát használunk, amely nem elég hosszú az eredmény megjelenítéséhez. Hibaértéket maga a képlet nem okozhat. Ha például egy képlet a #HIÁNYZIK vagy az #ÉRTÉK! hibaértéket jeleníti meg, akkor a képlet által hivatkozott cella valószínűleg hibát tartalmaz. A ##### hibaérték · A cellába írt numerikus érték túl hosszú ahhoz, hogy a cellában elférjen. Az oszlopfejek közötti határ húzásával átméretezhetjük az oszlopot. · A cellában lévő képlet olyan eredményt ad, amely túl hosszú ahhoz, hogy a cellában elférjen. Az oszlopfejek közötti határ húzásával vagy a cella számformátumának módosításával megnövelhetjük az oszlop szélességét. A számformátum módosításához válasszuk a Formátum menü Cellák parancsát, majd a Szám lapot, és jelöljünk ki egy másik formátumot. · Amikor dátumot és időt vonunk ki, biztosítsuk a

képlet megfelelő szerkesztését. A Microsoft Excel alkalmazásban a dátumnak és az időnek pozitív értéknek kell lennie. Ha a dátum- vagy az időfüggvény negatív eredményt ad, a Microsoft Excel a cella teljes hosszában a #### karaktereket jeleníti meg. Az érték megjelenítéséhez válasszuk a Formátum menü Cellák parancsát, majd a Szám lapot, és jelöljünk ki egy olyan formátumot, amely nem dátum- vagy időformátum. 51. Cellaformátumok fogalma, funkciója Cellák formázása Az Excelben a forrmázás alapegysége a cella. A cellának hat formai jegyét állíthatjuk be, ezek a számforma, az igazítás, a betűforma, a cella szegélye, a cella háttere, és a cella cédelem. Tudnunk kell, hogy bizonyos formai beállítások alapértelmezését a Windows területibeállításaiból kapja az Excel. Ilyenek például: a pénznem, és a dátum beállításai Ezt azért érdemes megjegyezni, mert ha nem a leírtakat tapasztaljuk, azt a Windows Területi

beállítások [Regfonal Settings] okozzák. A cellákkal kapcsolatos valamennyi lehetőséget a Formátum [Format] menüpont alatt található Cellák [Cells] utasítás hatására elénk táruló párbeszédpanel fogja össze. Ha egy kijelölt tartományra kattintunk az egér jobb gombjával, akkor a megjelenő helyi-menüből a Cellafomázás [Format Cells] utasítás kiválasztása is ezt eredményezi. Azokat a cel lákat fogjuk formázni, amelyeket kijelöltünk mielőtt a cellaformázás párbeszédpanelt megjelenítettük! A párbeszédpanel egyes lapjain a következő formai jegyeket írhatjuk elő: 〉 A Szám [Number] a cellába írt számok formai megjelenítésén változtat. 〉 Az Igazítás [Alignment] lapon az adat elhelyezését állíthatjuk be. Ha a Betűtípus [Font] lapon változtatunk meg valamit, akkor a betű jellemzőit állítjuk át. 〉 A Szegély [Border] lapon a celláinkat keretezhetjük be vagy húzhatjuk alá. 〉 A Mintázat [Pattern] lap vala lyik

elemének átállításával a cella hátterének színét, mintáza változtathatjuk. 〉 AVédelem [Protection] beállításával a cellába írás engedélyezhető vagy tiltható le. A lapok sorrendjének megfelelően ismerkedhetünk meg a forrmázás hetőségeivel. A párbeszédpanel azt a lapot teszi előre, amelyik fülére kattintottunk. A cellák formázása párbeszédpanelt a legyorsabban a CTRL+1 billentyűkombinációval jeleníthetjük meg. A cellák formai beállításai közül a gyakran használtakat beállíthatjuk a gombok használatával is. 〉 52. Képletek fogalma, funkciója a táblázatkezelőkben? (a., változat) Az operátorok Az operátorok segítségével valamilyen műveleteket végezhetünk a táblázatban. A műveletek végrehajtása során figyelembe kell vennünk az egyes operandusok közötti prioritási szinteket. Ezek szintek felülről lefelé csökkenve a következők: ∑ ^ hatványozás ∑ + vagy - pozitív, ill. negatív előjel * / szorzás,

ill. osztás ∑ + - összeadás, ill. kivonás ∑ >< = <> kisebb, nagyobb, egyenlő, nem egyenlő ill. logikai kifejezéseknél: ∑ #NOT# logikai tagadás ∑ #AND# #OR# logikai ÉS, ill. logikai VAGY Az adott szinteken belül a kiértékelés balról jobbra történik. Az egymásba ágyazott zárójeles kifejezéseket belülről kifelé haladva számítjuk ki. Példa: Értékeljük ki a következő kifejezést: A+B * C-D/A Mivel zárójel nem volt, ezért balról jobbra a prioritást figyelembevéve a kiértékelés a következőképpen történik: 1. Összeszorzom a B értéket az C-vel 2. Elosztom a D értékét az A -val 3. Majd az A értékét összeadom az először megkapott szorzattal (1 eredményével) 4. Az így kapott eredményből kivonom az osztás eredményét (2 eredményét) Képletek, címzési módok Munkánk során sokszor előfordul, hogy bizonyos cellák tartalma egymásra épül, egyik értéke függ a másikétól. Ekkor használjuk a képleteket

A képlet nem más, mint egy kijelölt algoritmus, azaz számítási utasítás, amely felhasználva a táblázat adta lehetőségeket, az adott cellákra a koordinátákkal hivatkozik. A képletek beírása a következő módon történik: [A.] A beírás mindig az = jellel (Excelben csak ezzel), vagy a +,(,),- jellel kezdődik A képletek egy speciális formáját jelentő beépített függvényeknél a "@" jellel ill. számmal kezdődik. Ha elfeledkezünk ezekről, a művelet eredménye helyett a képlet karakteresen jelenik meg a táblázatban. [B.] A képletben szereplő koordinátákat kétféleképpen adhatjuk meg, vagy sorban odavisszük a kurzort az egyes cellákra s megnyomjuk a megfelelő műveleti billentyűt, vagy beírjuk a képletet. (b., változat) Képletek A képlet olyan egyenlet, amely munkalapon lévő adatokat elemez. A képletek a munkalap értekeivel olyan műveleteket hajtanak végre, mint összeadás, szorzás és összehasonlítás, valamint

értékeket egyesítenek. A képletek hivatkozhatnak ugyanazon munkalap más celláira, ugyanazon munkafüzet más lapjain lévő cellákra vagy más munkafüzet lapjain lévő cellákra. A képletek szintaxisa A képletek szintaxisként ismert sorrend szerint számolnak ki értékeket. A képlet szintaxisa leírja a számítás folyamatát. A Microsoft Excelben a képlet egyenlőségjellel (=) kezdődik, amelyet az követ, amelyet a képletnek ki kell számolnia. A következő képlet például 1-et von ki az 5-ből. A képlet eredménye a cellában így jelenik meg: =5-1 Operátorok használata képletekben Az operátorok vagy műveleti jelek határozzák meg, hogy azt a számítást, amelyet egy képlet elemein végre kívánunk hajtani. A Microsoft Excel négy különféle típusú operátort vagy műveleti jelet különböztet meg: a számtanit, az összehasonlításit, a szövegest és a hivatkozásit. A számtani műveleti jelek matematikai alapműveleteket hajtanak végre

(például összeadás, kivonás, szorzás, osztás), számokat egyesítenek és számeredményeket állítanak elő. Számtani műveleti jel + (pluszjel) – (mínuszjel) * (csillag) / (törtjel) % (százalékjel) ^ (kalap) Jelentése összeadás kivonás ellentett képzése szorzás osztás százalék hatványozás Példa 3+3 3–1 –1 3*3 3/3 20% 3^2 (azonos a 3*3 művelettel) Az összehasonlító operátorok két értéket hasonlítanak össze, és az IGAZ vagy a HAMIS logikai értéket adják. Összehasonlító operátor = (egyenlőségjel) > (nagyobb, mint jel) < (kisebb, mint jel) >= (nagyobb, mint vagy egyenlő jel) <= (kisebb, mint vagy egyenlő jel) <> (nem egyenlő jel) Jelentése egyenlő nagyobb, mint kisebb, mint nagyobb, mint vagy egyenlő kisebb, mint vagy egyenlő Nem egyenlő Példa A1=B1 A1>B1 A1<B1 A1>=B1 A1<=B1 A1<>B1 Az "&" szöveg operátor két vagy több szöveges értéket egyesít egyetlen

szövegrésszé. Szöveg operátor & (ampersand) Jelentése Két szöveges értéket Példa "North" & "wind" kapcsol (fűz) össze, és folytonos szöveges értéket ad eredményül. a "Northwind" szöveget adja eredményül. A hivatkozási operátorok számítások számára cellák tartományait egyesítik. Hivatkozási operátor Jelentése : (kettőspont) Tartományoperátor, amely B5:B15 a két hivatkozás közötti összes cellára (beleértve a két hivatkozást is) egyetlen hivatkozást eredményez. Egyesítés operátor, amely SZUM(B5:B15,D5:D15) több hivatkozást egyesít egyetlen hivatkozásba. Metszet operátor, amely SZUM(B5:B15 A7:D7) két hivatkozás közös cellájára egyetlen hivatkozást hoz létre. , (vessző) (szóköz) Példa 53. Gyakrabban használt függvények ismertetése (SZUM, MAX, MIN, ÁTLAG, stb) A Microsoft Excel sok előre definiált (vagy beépített) képlettel rendelkezik, melyeket függvényeknek

nevezünk. A függvények végrehajthatnak egyszerű vagy összetett számításokat. A felhasználó munkáját segíti a programcsomagba beépített több száz különböző függvény. Ezeket a függvény neve (argomentumok) formában adhatjuk meg az adott cellában. Hatására az aktuális függvényérték íródik a cellába. Az értékek egy számot, függvényt vagy kifejezést jelentenek, de a függvény fajtájától függően kezelhetünk tartományt, listát, mezőt stb. Az újabb táblázatkezelőkben a függvény nevét már nem kell megjegyezni, és fejből begépelni, hanem egy a képernyőn megjelenő listából választhatjuk ezeket ki. Csak rá kell menni arra a cellára, ahová a f üggvény értékét be szeretném írni, és ki kell választani a Beszúrás-függvények beillesztése menüt. Ezt egy un. f üggvény varázsló segítségével valósítjuk meg A beírást két lépésben végezhetjük el. Az első lépésben magát a használni kívánt függvényt

választom ki Ha kiválasztjuk a megfelelő függvényt, az OK nyomógomb segítségével láthatjuk a függvény lehetséges argomentumait. Az argomentum nem más, mint a függvény bemenő adatai (független változók), amivel számolni kell, vagy amit át kell alakítani a függvény jellegéből adódóan. Függvényekre közvetlenül is tudok hivatkozni a Függvény beillesztése ikon segítségével a szerkesztősorban. A függvények csoportosítása A függvényeket alapvetően két csoportban sorolhatjuk. Az egyik a legtöbb táblázatkezelőben előforduló standard függvények csoportja a mások a makrózásé. Az utóbbiak a rendszer saját programnyelvének tekinthető, csak itt használható, igen bonyolult, sok paraméterrel rendelkező függvények, amelyek segítségével összetett felhasználói rendszereket (pl. adott sok parancsból álló ismétlődő folyamat egy billentyű leütésével történő végrehajtását) lehet készíteni. Régebben ezek

elsajátítása igen bonyolult volt, manapság a fejlettebb rendszereknél, már automatikus makrózás létezik. A táblázatkezelők által használt függvényeket a következőképpen lehet csoportosítani: 1) Adatbázis-statisztikai - melyek a táblázat adott feltétel szerint kiválasztott részének statisztikai függvényeit adják, s a formájuk megegyezik a statisztikai függvényekkel. 2) Dátum és Idő függvények az ezekkel kapcsolatos feladatoknál használhatók. 3) Információs függvények a táblázati paraméterekről adnak segítséget. 4) Logikai függvények adott feltételnek megfelelő két állapotot adnak eredményül (igazhamis). 5) Matematikai-trigonometriai függvények a számolásban használatos legalapvetőbb műveleteket tartalmazzák. 6) Mátrix függvények az ezzel kapcsolatos feladatokhoz kapcsolódik. 7) Pénzügyi függvények általános banki folyamatokat valósítanak meg (pl. kamatszámítás) 8) Statisztikai függvények az alapvető

kimutatásokhoz adnak segítséget. 9) Szöveges függvényeket az ezekkel kapcsolatos feladatoknál használjuk. A függvények fajtájától függően az argomentumok lehetnek számok, képletek, függvények, cella ill. tartománynevek, dátumok és szövegek A szövegeket (pl egy névnél, hogy Kovács) mindig idézőjelek közé kell tenni, ha függvénybe írjuk. A függvények egymásba ágyazhatók, azaz egy függvény argomentumában szerepelhet egy másik függvény és abban is lehet egy másik és így tovább. SZUM függvény Összeadja az argumentumlistájában található számokat. Szintaxis SZUM(szám1;szám2; .) Szám1, szám2, . Legfeljebb 30 szám, amelyeket összegezni szeretnénk A függvény összegzi az argumentumaként megadott számokat, logikai értékeket és szövegként megadott számokat is. Ha egy argumentum tömb vagy hivatkozás, abban az esetben a függvény csak az ezekben szereplő számokat adja össze, az üres cellákat, logikai értékeket,

szöveget és hibaüzeneteket a függvény figyelmen kívül hagyja. Hibaüzenetet kapunk eredményül, ha argumentumnak hibaüzenetet vagy számként nem értelmezhető szöveget adunk meg. Példák: • SZUM(3; 2) eredménye 5 • SZUM("3"; 2; IGAZ) eredménye 6, mert a szövegesen megadott értéket számmá fordította le a függvény, és az IGAZ logikai érték számértéke 1. • Az előző példától eltérően, ha az A1 cella tartalma "3" és a B1 celláé pedig az IGAZ érték: • SZUM(A1; B1; 2) eredménye 2, mert a nem számokat tartalmazó hivatkozásokat nem fordítja le a függvény. • Ha az A2:E2 cellák tartalma rendre 5, 15, 30, 40 és 50, akkor: SZUM(A2:C2) eredménye 50 • SZUM(B2:E2; 15) eredménye 150 MAX függvény Az argumentumai között szereplő legnagyobb számot adja meg. Szintaxis MAX(szám1;szám2; .) Szám1, szám2, . A zok a számok (számuk 1 é s 30 köz é eshet), amelyek közül a legnagyobbat keressük. Az

argumentumok lehetnek számok, üres cellák, logikai értékek vagy szöveg formátumban megadott számok. A hibaértékek vagy a számmá nem konvertálható szöveg argumentumként való megadása hibát okoz. Ha tömböt vagy hivatkozást adunk meg argumentumként, a függvény a tömbben vagy hivatkozásban szereplő értékek közül csak a számokat használja, az üres cellákat, logikai értékeket és szöveget figyelmen kívül hagyja. Ha a logikai értékekre és a szövegre szükség van, használjuk a MAX2 függvényt. Ha az argumentumok között nem szerepel szám, a MAX eredményül nullát ad. Példák: • Ha az A1:A5 tartományban rendre a 10, 7, 9, 27 és 2 érték szerepel, akkor MAX(A1:A5) eredménye 27 • MAX(A1:A5; 30) eredménye 30 MIN függvény Az értékek között szereplő legkisebb számot adja meg. Szintaxis MIN(szám1;szám2; .) Szám1, szám2, . Legfeljebb 30 szám, amelyek közül a legkisebbet kívánjuk kiválasztani Az argumentumok lehetnek

számok, üres cellák, logikai értékek vagy szöveg formátumban megadott számok. Hibaértékek vagy számokká nem fordítható szövegek argumentumként való megadása hibát okoz. Ha tömböt vagy hivatkozást adunk meg argumentumként, a függvény a tömbben vagy hivatkozásban szereplő értékek közül csak a számokat használja, az üres cellákat, a logikai értékeket, a s zöveget és a hibaértékeket figyelmen kívül hagyja. Ha a l ogikai értékeket és a szöveget ne szeretnénk figyelmen kívül hagyni, használjuk a MIN2 függvényt. Ha az argumentumok között nem szerepel szám, a MIN függvény eredményként nullát ad. Példák: • Ha az A1:A5 tartomány a 10; 7; 9; 27; és 2 számokat tartalmazza: MIN(A1:A5) eredménye 2 • MIN(A1:A5; 0) eredménye 0 • A MIN függvény működése hasonló a MAX függvényéhez. Tekintsük meg a MAX függvénynél leírtakat és az ott ismertetett példákat is. ÁTLAG függvény Az argumentumokban megadott számok

átlagát (számtani közepét) adja meg. Szintaxis ÁTLAG(szám1;szám2; .) Szám1, szám2, . legfeljebb 30 szám, amelynek az átlagát keressük Az argumentumoknak számoknak vagy számokat tartalmazó neveknek, tömböknek vagy hivatkozásoknak kell lenniük. Ha egy tömb vagy hivatkozás szöveget, logikai értéket vagy üres cellát tartalmaz, ezek értékeit a függvény nem veszi figyelembe, a 0-t tartalmazó cellákat viszont igen. Ha átlagot számolunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy az üres cellák és a 0 értéket tartalmazó cellák nem egyenértékűek. Különösen akkor nem azok, ha az Eszközök menü Beállítások parancsát választva üresen hagytuk a Zéró mint érték jelölőnégyzetet a Megjelenítés panellapon. Az üres cellákat nem, de a 0 értékeket számításba veszi a függvény Példák: • Ha az A1:A5, "Értékek" nevű tartomány a 10, 7, 9, 27 és 2 számokat tartalmazza: ÁTLAG(A1:A5) eredménye 11 • ÁTLAG(Értékek)

eredménye 11 • ÁTLAG(A1:A5; 5) eredménye 10 • ÁTLAG(A1:A5) eredménye SZUM(A1:A5)/DARAB(A1:A5) eredménye 11 • Ha a C1:C3, "Újértékek" nevű tartomány s a 4; 18; és 7 számot tartalmazza: ÁTLAG(Értékek; Újértékek) eredménye 10,5 Dátum- és időfüggvények ( DÁTUM Egy adott dátum dátumértékét adja eredményül. ( DÁTUMÉRTÉK Szövegként megadott dátumot dátumértékké alakít át. ( NAP Egy dátumértéket a hónap egy napjává (0-31) alakítja. ( NAP360 Két dátum közé eső napok számát számítja ki a 360 napos naptár alapján. ( EDATE A kezdő dátum-nál hónapok hónappal korábbi vagy későbbi dátum dátumértékét adja eredményül. ( EOMONTH A kezdő dátum-nál hónapok hónappal korábbi vagy későbbi hónap utolsó napjának dátumértékét adja eredményül. ( ÓRA Időértéket órákká alakít. ( PERC Időértéket percekké alakít. ( HÓNAP Időértéket hónapokká alakít. ( NETWORKDAYS Azt adja meg, hogy két

dátum között hány teljes munkanap van. ( MOST A napi dátum dátumértékét és a pontos idő időértékét adja eredményül. ( MPERC Egy időértéket másodpercekké alakít át. ( IDŐ Adott időpont időértékét adja meg. ( IDŐÉRTÉK Szövegként megadott időpontot időértékké alakít át. ( MA A napi dátum dátumértékét adja eredményül. ( HÉT.NAPJA Egy dátumértéket a hét egy napjává alakítja át. ( WORKDAY A kezdő-dátum-nál napok munkanappal korábbi vagy későbbi dátum dátumértékét adja eredményül. ( ÉV Dátumértéket évvé alakít át. ( YEARFRAC A kezdő dátum és a vég dátum közötti teljes napok számát törtévként fejezi ki. 54. Számformátumok (szám, tört, százalék, pénznem) Számok formai beállítása Számforma gombok A pénznemforma beállítása: Állj rá arra a cel lára, amelyik formáját pénznem formátumra szeretnénk beállítani, és kattints a Pénznem [Currency] gombra. A művelet elvégzése után

ábra jobb oldalán látható formában jelennek meg a számok.A pénznem szövege (Ft), mely a Windows területi beállításaitól függ, úgy mint az is, hogy két tizedes jegy pontossággal jelennek számok. Hasonlóan gyakran használt forma a százalékforma: ennek megfelelően ezt is elhelyezték az eszköztáron. Más táblázatkezelő programokban és az Excel régebbi változataiban az ötven százalék a szerkesztőlécen 0,5-ös értékként jelenik meg, hiszen egy számnak a 0,5-szöröse ötven százalékot jelent. Ez azt is jelenti, hogy ha a egy cella már százalék formájúra van formázva, akkor 50-et kell írnunk bele, de ennek az értéke is 0,5 lesz. A cellákba írt számok jobban olvashatók, ha hármas csoportba foglaljuk őket. Ezt tehetjük meg az ezres csoport nevű gombbal. Ez a számforma ismét a területi beállításokból veszi a t izedes jegyek számát. A szám mögött üres hely van, melynek szélessége azonos a pénznem szöveges részének

méretével. Így helyiérték helyesen egymás alá írhatunk pénzformátumú számokat ezres csoportba foglalt számokkal. Ha tizedes jegyek száma nem megfelelő a munkánknak, akkor ezen változtathatunk a Tizedeshelyek növelése vagy aTizedeshelyek csökkentése gombokkal. Ha a növelés gombra kattintunk, akkor a tizedesvessző mögött több helyiérték lesz látható, míg a másik gombbal csökkenthető a tizedesvessző után látható tizedeshelyek száma. Tehát ezzel a két eszközzel beállíthatjuk a számok kijelzési formáját. Egy teljes cellaoszlop kijelölése esetén csak akkor változtathatjuk meg a számok tizedes jegyeinek a számát, ha az oszlop összes celláját már ez előtt a formázás előtt pénznemformára vagy ezresenként tagolt formára állítottuk be. Előkészített számformák Válasszuk a Formátum [Format] Cellák [Cells] utasítást. A formázás párbeszédpanelben a s zámformákat tartalmazó lapon a g yakrabban használt

számformákat előkészítve megkapjuk. A kategória listában olvasható sorrend: Az első -az alapértelmezett - az Általános [General] forma. Az ilyen formázott cellában a számok annyi tizedessel jelennek meg, amennyit adott cellaoszlop szélessége megenged. Ha a beállított számformákat szeretnénk megszüntetni, azaz vissza akarjuk állítani formázatlanra, akkor válasszuk az Általános [General] beállítást. j A következő előkészített forma a Szám [Number] formátum. Ezzel a formai beállítással a tizedesjegyek [Decimal places] számolódobozban meghatározhatjuk a számok tizedes jegyeinek számát, az Ezres csoportosítás [Use 1000 S eparator] választókapcsolóval beállíthatunk három számjegyenkénti csoportosítást. Kiválaszthatjuk azt is, hogy a negatív számokat tartalmazó cellák n formában jelenjenek meg. A Minta [Sample] területen azonnal megjelenik a szám olyan formában, ahogy majd a cellában is látni fogjuk a beállítás után. A

pénznem az a számforma, ami megegyezik a gombok Ezres csoport formájával. Hasonlóan a szám számforma hoz ezresenkénti csoportban jelennek meg a számaink. A különbség az, hogy az Ezres csoportosítás [Use 1000 Separator] helyén egy olyan lenyitható listát találunk, amiből kiválaszthatjuk, hogy a pénz szöveges meghatározása mi legyen. A beállítás neve Pénznem [Symbol]. Az alapértelmezett pénznem megfelel a Windows beállításoknak. Ha a Nincs [None] listaelemet választjuk,akkor ezzel akkora üres helyet hagyunk a szám mögött, mint a pénznem beírásásához szükséges hely. A Negatív számok [Negatíve numbers] lista segítségével megadhatjuk, hogy a negatív számok milyen módon jelenjenek meg. A Könyvelői forma választása esetén a számok elrendezése ezresenként elválasztott. A Tizedesjegyek beállításával a tizedesvessző mögött megjelenő számok darabszámát állíthatjuk be. Valós törtek megjelenítésére használjuk a Tört

[Fraction] számformákat. A cellaformázás panelben több előkészített lehetőség közül választhatunk. 55. Relatív hivatkozás fogalma, funkciója a táblázatkezelőkben Amikor létrehozunk egy képletet, a cellákra vagy tartományokra vonatkozó hivatkozások általában a képletet tartalmazó cella relatív helyére vonatkoznak. A következő példában a B6 cella tartalmazza az =A5 képletet. A Microsoft Excel megkeresi a cella fölötti és a B6 cellától balra lévő cellában található értéket. Ezt relatív hivatkozásnak nevezzük Lásd: 47. Mi a különbség a táblázatkezelőkben az abszolút és reletív cellahivatkozások között? 56. Abszolút hivatkozás fogalma, funkciója a táblázatkezelőkben Képletnél a cella pontos címét adja meg, a képletet tartalmazó cella helyzetétől függetlenül. Az abszolút hivatkozás formája: $A$1, $B$1 stb A másolásoknál előfordulhat, hogy a képlettel megadott műveletnél bizonyos számok abszolút

nagyságára van szükség. ez akkor lehet fontos, ha egy cellába beírunk olyan adatot, konstanst, amelyre a táblázat többi helyén is szeretnénk hivatkozni. Ebben az esetben használjuk az abszolút címzést. A mezőkbe beírt képleteket úgy is másolhatjuk, hogy tartalmuk a másolás során változatlan maradjon, vagyis valahogy rögzítjük a beírt koordinátákat. Ezt úgy adhatjuk meg, hogy a koordináta mindkét eleme (a sor és az oszlop jelölése) elé egy-egy $ j elet írunk be. Ezáltal mintegy odaszegezzük a h asznált kifejezés koordinátáit, s másolásnál azok nem változnak meg. Az abszolút címzést megadhatjuk úgy is, hogy a begépelésnél, vagy a szerkesztésnél lenyomjuk az F4 billentyűt a koordináták előtt, melynek hatására szintén kiíródik a $ jel. (Lásd:47. Mi a különbség a táblázatkezelőkben az abszolút és reletív cellahivatkozások között?) 57. Grafikonok létrehozása a táblázatokban (a., változat) A diagram

vízszintes tengelyét az Excelben Kategóriatengely [Category Axis] névvel nevezték el. Alapértelmezésben ezen a tengelyen ábrázoljuk a táblázat első oszlopába írt szöveges adatokat, ami az egyes adatpontok helyét mutatja a diagramon. Az Értéktengely [Value Axis] a függőleges tengely. Erró1 a tengel ró1 olvashatjuk le az egyes adatpontokhoz tartozó értékeket. Enne: a magassága automatikusan igazodik a legnagyobb ábrázolandó értékhez. Erró1 a tengelyről olvashatjuk le az egyes kategóriákhoz ta tozó pont értékét. Alapértelmezésben a táblázat második oszlopától kezdődő oszlopos alkotják az Adatsor [Data series] elemeit. Egy adatsort egy vonal jelenít meg Az adatsor adatpontokból áll. Az egyes adatsorokat a diagramon a Jelmagyarázat [Legend] segítségével azonosíthatjuk be. A jelmagyarázat szövege a diagram alapjául szolgáló táblázat első sorának szövegeiből kerül a diagramra. A háromdimenziós diagram elemeinek nagy része

megegyezik a kétdimenziós diagram elemeivel. Az eltérés elsősorban az adatsorol az adatpontok ábrázolásában vehető észre. Az adatsorokat azonos színű vagy mintázatú térbeli alakzatok jelenítik meg, amelyek egy eleme egy adatpontot ábrázol. Az adatsorok egymás mögött lyezkednek el Az egyes adatsorok nevét a Sorozat tengelyen [Series Axis] láthatjuk. A sorozat tengely feliratai sok esetben átvehet Jelmagyarázat [Legend] szerepét. A diagramvarázsló használata Diagramokat a legegyszerűbben a diagramvarázsló segítség készíthetünk. A kijelölt tartománynak magába kell foglalnia a k ategória tengely és a j elmagyarázat szövegeit is, vagyis ne csak a számadatokat jelöljük ki, hanem az első oszlop és az első sor is legyen a kijelölt tartomány része. Ezután kattintsunk rá a szokásos eszköztár Diagramvarázsló [Chart Wizard] gombjára. A diagramvarázsló elindításának másik módja, ha a Beszúrás [Insert] Diagram [Chart]

utasítást választjuk. Az utasítás vagy a gomb használata után megjelenik a varázsló első lépése. Ebben a lépésben kiválaszthatjuk a megfelelő diagram típust. Ezzel azonban még korántsem értünk a lehetőségek végére, ugyanis a panelnak van még egy lapja. Kattintsunk a Felhasználói típusok [Custom Types] fülre. Ezen a panellapon újabb diagramtípusok lesznek Ha itt a szemlélődést befejeztük, lapozzunk vissza a párbeszédpanel Alaptípusok [Standard Types] lapjára és válasszuk a Grafikon [Line] típust. Amint ezt megtettük, a párbeszédpanel jobb oldali részén kiválaszthatjuk a diagram altípusai közül az egyiket. Altípusok minden diagramhoz tartoznak. Ha szeretnénk megnézni, hogy miként fog mutatni az elkészült grafikon, akkor az egér segítségével tartsuk lenyomva a párbeszédpanel Minta megtekintéséhez tartsa lenyomva [Press and hold to view sample] feliratú gombját. Aválasztás után lépjünk tovább, kattintsunk a

párbeszédpanel Tovább [Next] gombjára. Avarázsló második lépésében megjelenik a diagram. Itt meghatározhatjuk, hogy melyik az a táblázat terület, amelyikből a diagramot készítjuk. Mivel ezt mi már a varázsló indítása előtt megjelöltük, az Excel ezt felkínálja ezt a Tartomány [Data range] szerkesztődobozban. Ha ezt nem így tettük volna, akkor most is kijelölhetnénk a tartományt (A diagram alapjául szolgáló tartomány lehet akár másik munkalapon is.) A varázsló második lépésének az Adatsor [Series] lapjára lapozva újabb adatsorok helyét határozhatjuk meg A Név [Name] szerkesztődobozba állva rákattinthatunk arra a cellára, amelyik a jelenlegi adatsor jelmagyarázatha írandó szöveget tartalmazza. Az Értékek [Values] szerkesztő dobozban kijelölhetjük azt a cellatartományt, amelyik a diagram adat sora lesz. A kategóriatengely (X) feliratai [Category (X) a labels] szerkesztődoboz pedig arra szolgál, hogy megjelöljük azt a

latartományt, amelyik a diagram kategóriatengelyének a felira lesz. Az adatsor bárhol lehet a munkafüzetünkben ugyanúgy, mint név és a kategóriatengely feliratait tartalmazó cellatartomány. Kattintsunk a Tovább [Next] gombra A varázsló harmadik lépésében a diagramnak nagyon sok jellemzőjét változtathatjuk meg. A varázslónak ebben a lépésében ezért több lapja is van A Címek [Titles] felíratú lapon a diagram szövegezését állíthatjuk össze. Címet adhatunk az egész diagramnak, vagy a tengelyeket feliratozhatjuk. A Diagramcím [Chart title] szerkesztődobozba írjuk be a diagram főcímét. A Tengelyek [Axes] lapon a tengelyek megjelenítéséről, vagy elrejtéséről dönthetünk. Ezek láthatóságát a Kategóriatengely (X) [Category (X) axis] és az Értéktengely (Y) [Value (Y) axis] választókapcsolókkal határozhatjuk meg. Az Automatikus [Automatic], a Kategória [Category] és az Időosztás [Time-scale] váltókapcsolókkal a k

ategóriatengely feliratainak a megjelenési formáját állíthatjuk be. A Rácsvonalak [Gridlines] állítási lehetőséggel a diagram rácsvonalalait állíthatjuk be, mégpedig ha bekapcsoljuk a Kategóriatengely (X) [Category (X) axis] csoporton belül található Fő vezérlőrácsok [Major gridlines] váltókapcsolót, akkor a diagramon függőleges vonalak jelennek meg elválasztva az egyes kategóriákat. A Segédrácsoki [Minor gridlines] bekapcsolásával további, sűrűbb vonalak jele meg. Ugyanilyen vezetőrácsokat az értéktengelyhez is beállíthatunk. A Jelmagyarázat [Legend] lapon a jelmagyarázat láthatóságát líthatjuk be. A Jelmagyarázat látszik [Show legend] váltókapcsi bekapcsolásával láthatjuk a jelmagyarázatot, a kikapcsolásával rejthetjük azt. A további váltókapcsolókkal a jelmagyarázat helyét határozhatjuk meg a d iagram területen belül. Mi kapcsoljuk be a Lent [Bonom] váltókapcsolót. A Feliratok [Data Labels] lapon az egyes

adatpontok feliratozását kapcsolhatjuk be. Az Értékek mutatva [Show value] választással az egyes adatpontok mellett megjelennek azok az értékek, amelyek az adott ponthoz tartoznak. Ha pedig a Felirat mutatva [Show labels] választást jelöljük ki, akkor a kategóriatengely szövegeit fogjuk látni az egyes pontok mellett. Az Adattábla [Data Table] lapon a diagram területén megjeleníthetünk egy táblázatot, amelyikben az adatsorok értékeit láthatjuk. Az Adattábla látszik [Show data table] váltókapcsoló bekapcsolásával megjelenik a tábla a diagram rajz alatti részen. Miután a diagram minden jellemzőjét beállítottuk, lépjünk tovább a következő lépésre. Kattintsunk a Tovább [Next] gombra. Elérkeztünk az utolsó lépéshez Most kell eldöntenünk, hogy a jelenlegi munkalapra szeretnénk-e elhelyezni a diagramot, vagy egy önálló diagram lapra. Lehetőségeink: Új munkalapon vagy, Objektumként itt [As object in]. A munkát a Kész [Finish]

gombra kattintva fejezzük be. Az elkészült diagram területéről a diagram bármelyik részét kiválaszthatjuk. Ehhez nem kell mást tennünk, mint rákattintani a kiszemelt objektumra. A diagram állandóan aktív Ez azt jelenti, hogy a diagram bármelyik részét kiválaszthatjuk, még akkor is, ha előtte egy cellán álltunk. Amikor a diagram elkészült, akkor a forrásadatokat szolgáltató táblázatnak ki lesznek jelölve a k ategóriatengely feliratául szolgáló cellák, az adatsorok forrása és a jelmagyarázat adatai is. (b., változat) Diagram készítése A diagram segítségével a Microsoft Excel adatait grafikusan ábrázolhatjuk. A diagram a munkalap adataihoz csatolt, az adatok változtatásával a diagram is változik. Cellák vagy nem szomszédos tartományok adatait ábrázolhatjuk diagramon. PivotTable kimutatásból is készíthetünk diagramot. Készíthetünk beágyazott diagramot vagy diagramlapot. 1 Jelöljük ki a diagramon megjeleníteni kívánt

adatokat tartalmazó cellákat. Ha azt szeretnénk, hogy a sor- és oszlopfeliratok is megjelenjenek a diagramon, foglaljuk bele a kijelölésbe az ezeket tartalmazó cellákat is. 2 Kattintsunk a Diagram Varázsló gombra. 3 Kövessük a Diagram Varázsló utasításait. Ha a munkalap többszintű sor- és oszlopfeliratokat tartalmaz, a diagramon is megjeleníthetőek ezek a szintek. Amikor diagramot készítünk, a kijelölés összes szintjébe foglaljuk bele a sor- és oszlopfeliratokat tartalmazó cellákat. Ha új adatokat adunk a diagramhoz, a hierarchia megtartása érdekében változtassuk meg a d iagram készítéséhez felhasznált cellatartományt. Diagram készítése nem szomszédos kijelölésekből 1 Jelöljük ki az első cellacsoportot, amely a betenni kívánt kategóriákat vagy adatsorokat tartalmazza. 2 Tartsuk lenyomva a CTRL billentyűt, és jelöljük ki a többi cellacsoportot. A nem szomszédos kijelöléseknek téglalapot kell alkotniuk. 3 Kattintsunk a

Diagram Varázsló gombra. 4 Kövessük a Diagram Varázsló utasításait. Alapértelmezett diagram készítése egy lépésben A Microsoft Excel alapértelmezett diagramtípusa az oszlopdiagram, ha ezt nem változtatjuk meg. Diagramlap készítéséhez, amely az alapértelmezett diagramtípust alkalmazza, jelöljük ki a megjeleníteni kívánt adatokat, és nyomjuk meg az F11 billentyűt. Beágyazott diagram készítéséhez, amely az alapértelmezett diagramtípust alkalmazza, jelöljük ki a megjeleníteni kívánt adatokat, és kattintsunk az Alapértelmezett diagramtípus gombra. Ha az Alapértelmezett diagramtípus gomb nem érhető el, vegyük fel az eszköztárra Diagram készítése kimutatásból 1 Mutassunk rá a K imutatás eszköztár Kimutatás menüjén a V álasztás, majd a Kijelölés engedélyezése parancsra, és ellenőrizzük, hogy a gomb ne legyen lenyomva. 2 Távolítsuk el a részösszegeket a kimutatásból. 3 Jelöljük ki a diagramon ábrázolni

kívánt adatokat a kimutatás törzsterületén, beleértve az Oszlop mezőket és a Sor mezőket is. Ne jelöljük ki a végösszegeket, valamint az Oldal mezőket. Ha a kijelölésbe a kimutatás első sorát és oszlopát is bele szeretnénk foglalni, akkor az adatok jobb alsó sarkából kezdjük a húzást. 4 Kattintsunk a Diagram Varázsló gombra. 5 Kövessük a Diagram Varázsló utasításait. A kimutatásból készült diagram megváltozik, ha a forrás kimutatásban elrejtünk tételeket, részleteket jelenítünk meg, vagy átrendezzük a mezőket. Ha a kimutatásban Oldal mezők is vannak, akkor a különböző oldalak megjelenítésekor a diagram megváltozik. Az Oldal mező listájában szereplő egyes tételek megjelenítésekor a Microsoft Excel felfrissíti a diagramot, hogy az aktuális adatokat mutassa. Ha szeretnénk a kimutatás egyes Oldal mezőihez tartozó diagramokat menteni és kinyomtatni, kattintsunk a Kimutatás eszköztár Oldalankénti megjelenítés

gombjára, hogy minden oldal külön munkalapra kerüljön. Ezután minden oldalt különálló diagramokon ábrázolhatunk. Ha a diagram alapját alkotó kimutatás külső adatokon nyugszik, és a Microsoft Query segítségével fűzünk hozzá vagy törlünk ki mezőket a külső adatokból, győződjünk meg arról, hogy a kimutatást is frissítjük; különben a Microsoft Excel nem frissíti a diagramot. A kimutatáshoz tartozó lekérdezés módosításáról bővebb tájékoztatást kaphatunk, ha ide kattintunk: 58. Hogyan lehet numerikus értékek számformátumát beállítani? Lásd 54. Számformátumok (szám, tört, százalék, pénznem) Egyéni számformátum létrehozása 1 Jelöljük ki a formázni kívánt cellákat. 2 Válasszuk a Formátum menü Cellák parancsát, majd a Szám panellapot. 3 Kattintsunk a Kategória mezőben egy kategóriára, majd jelöljük ki azt a beépített formátumot, amely a legjobban hasonlít a kívánthoz. 4 Kattintsunk a Kategória

mezőben az Egyéni elemre. 5 A kívánt formátum létrehozásához szerkesszük meg a számformátum kódját a Formátumkód mezőben. A beépített formátum a szerkesztés után is rendelkezésre áll Egyéni szám-, dátum- és időformátumkódok Ha az adatok kívánt módon való megjelenítéséhez nem érhető el beépített számformátum, akkor a Szám lap Egyéni kategóriájának (Formátum menü, Cellák parancs) segítségével létrehozhatunk egyéni számformátumot. Egyéni számformátumot úgy hozhatunk létre, hogy megadjuk a megjeleníteni kívánt szám, dátum, idő vagy szöveg formátumkódját. A pontosvesszővel elválasztott szakaszok a meghatározzák a pozitív számok, a negatív számok, a nulla értékek és a szöveg formátumát a f enti sorrendben. Ha csak két szakaszt adunk meg, az első a pozitív számokra és a nullákra, míg a második a negatív számokra vonatkozik. Ha csak egy szakaszt adunk meg, az összes szám az adott formátumot

használja Ha kihagyunk egy szakaszt, be kell írnunk az adott szakaszhoz tartozó pontosvesszőt. Alapvető számformátumkódok Törtek vagy tizedes számok formázásához foglaljuk bele a szakaszba a kívánt számú tizedeshelyeket. Ha a szám a tizedesvesszőtől jobbra több jegyet tartalmaz, mint ahány helyet a formátumban megadtunk, akkor a szám annyi tizedesjegyre lesz kerekítve, ahány tizedeshelyet számára fenntartottunk. Ha a szám a tizedesvesszőtől balra több jegyet tartalmaz, mint ahány helyet a formátumban fenntartottunk, úgy a további számok is megjelennek. Ha a formátum a tizedesvesszőtől balra csak számjeleket (#) tartalmaz, akkor az 1-nél kisebb számok a tizedesvesszővel kezdődnek. A # csak az értékes jegyeket jeleníti meg, a fölösleges nullákat nem. A 0 (nulla) nullákkal egészíti ki a számot, ha az kevesebb számjegyet tartalmaz, mint ahány 0 szerepel a formátumban. A ? működése megegyezik a 0 (nulla) szimbóluméval, de ez

szóközt szúr be azokra a helyekre, ahol a szám kevesebb jeggyel rendelkezik, mint ahány ? szerepel a formátumban a tizedesjel megfelelő oldalán. A tizedesjelek így egymás alá kerülnek A ? eltérő számú számjegyből álló törteknél is használható igazításra. Megjelenítés Formátumkód 1234,59 helyett 1234,6 . ####,# 8,9 helyett 8,900 . #,000 .631 helyett 06 0,# 12 helyett 12,0 és 1234,568 helyett 1234,57 . #,0# 44,398, 102,65 és 2,8 igazított tizedesekkel . ???,??? 5,25 helyett 5 1/4 és 5,3 helyett 5 3/10, igazított osztásjellel . # ???/??? Ezreselválasztó szóköz megjelenítéséhez vagy ezres egységek levágásához a számformátumban a szóköz karaktert használhatjuk. Megjelenítés Formátumkód 12000 helyett 12 000 . # ### 12000 helyett 12 . #<szóköz> 12200000 helyett 12,2 . 0,0<szóköz><szóköz> A formátum egy szakaszában a s zín beállításához a s zakaszban írjuk be szögletes zárójelek között a szín nevét.

A színkódnak a szakasz első elemének kell lennie [Fekete] [Kék] [Cián] [Zöld] [Bíbor] [Piros] [Fehér] [Sárga] Ha a számformátumokat úgy szeretnénk beállítani, hogy azok csak akkor lépjenek érvénybe, ha a szám megfelel a megadott feltételnek, a feltételt foglaljuk szögletes zárójelek közé. A feltétel egy összehasonlító operátorból és egy értékből áll A következő formátum például vezető nullákkal rendelkező ötjegyű irányítószámot jelenít meg és egy irányítószám+4 számjegyből álló, kötőjellel elválasztott kilencjegyű számot. [<=99999]00000;00000-0000 A cellák feltételes formázásának, például a munkalapcellák értéktől függő színárnyékolásának alkalmazásához használhatjuk a Formátum menü Feltételes formázás parancsát. Dátum- és időformátumok Napok, hónapok és évek megjelenítéséhez foglaljuk a következő formátumkódokat egy szakaszba. Megjelenítés Formátumkód Hónapok: 1-12 .

h Hónapok: 01-12 . hh Hónapok: jan.-dec hhh Hónapok: január-december . hhhh Hónapok a hónap első betűje szerint . hhhhh Napok: 1-31 . n Napok: 01-31 . nn Napok: H-V . nnn Napok: hétfő-vasárnap . nnnn Évek: 00-99 . éé Évek: 1900-2078 . éééé Órák, percek és másodpercek formátumkódokat egy szakaszba. megjelenítéséhez foglaljuk a következő Megjelenítés Formátumkód Óra: 0-23 . ó Óra: 00-23 . óó Perc: 0-59 . p Perc: 00-59 . pp Másodperc: 0-59 . m Másodperc: 00-59 . mm Óra: 4 de. ó de Idő: 4:36 du. ó:pp du Idő: 4:36:03 p . ó:pp:mm p Eltelt idő órákban kifejezve; például: 25.02 [ó]:pp Eltelt idő percekben kifejezve; például: 63:46 . [pp]:mm Eltelt idő másodpercekben kifejezve . [mm] Másodperc tört részei . ó:pp:mm00 Ha a formátum de., AM, am, A, a, illetve du, P M, pm, P vagy p j elölést tartalmaz, akkor az óra 12 órás rendszerben jelenik meg: az éjfél és dél közötti időpontokhoz a de. stb, míg a dél és

éjfél közötti időpontokhoz a du. stb napszakjelzőt is kiteszi a program Ha ezeket a jelölőket nem adjuk meg, akkor az időkijelzés 24 órás rendszerű lesz. A "p" vagy "pp" kódnak közvetlenül az "ó" vagy "óó" formátumkód után vagy az "mm" kód előtt kell lennie, különben a Microsoft Excel a percek helyett hónapot jelenít meg. Pénznem, százalék és hatványozás formátuma Számok százalékként való megjelenítéséhez a számformátumba vegyük bele a százalékjelet (%). A ,08 például 8 %-ként, a 2,8 pedig 280 %-ként jelenik meg Ha egy számformátumban meg szeretnénk adni a következő pénznemszimbólumok egyikét, a NUM LOCK billentyű bekapcsolása mellett tartsuk lenyomva az ALT billentyűt, és írjuk be a számbillentyűzeten a pénznemszimbólum ANSI kódját. Pénznemjel ALT és beírás ˘. 0162 Ł . 0163 Ą . 0165 Az egyéni számformátumok a munkafüzettel együtt kerülnek mentésre.

Ha azt szeretnénk, hogy a Microsoft Excel mindig egy adott pénznemszimbólumot használjon, a Microsoft Excel indítása előtt módosítsuk Vezérlőpulton a Területi beállításokban a kijelölt pénznemszimbólumot. Tudományos jelölésmód (normál alak). Ha a formátumban az E-, az E+, az e- vagy az e+ jobb oldalán a 0 va gy a # k arakter áll, akkor a Microsoft Excel a számot tudományos jelölésmóddal jeleníti meg, és egy E vagy e betűt is beilleszt. A jel jobb oldalán álló 0 vagy # karakterek száma a kitevő számjegyeinek számát határozza meg. Az E- vagy az e- negatív kitevőknél kiteszi a mínuszjelet, az E+ és az e+ emellett pozitív kitevőknél a pluszjelet is kiteszi. Szöveg és szóköz esetén használható számformátumkódok Ha egy cellában a b eírt számokkal együtt szöveges karaktereket szeretnénk megjeleníteni, a karaktereket foglaljuk idézőjelek (" ") közé, vagy helyezzünk eléjük fordított ferde vonalat (). Például

a 0,00 Ft "többlet";-0,00 Ft "hiány" formátumot írjuk be negatív összeg (például "-125.74 Ft hiány") megjelenítéséhez A szóköz karakter és a következő karakterek idézőjelek használata nélkül jelennek meg: $ - + / ( ) : Ha a következő szimbólumok valamelyikét írjuk be, egy fordított ferde vonal szúródik be: ! ^ & ` (nyitó egyenes idézőjel) (záró egyenes idézőjel) ~ { } = < > A szöveges formátumszakasz (ha van) mindig a számformátum utolsó szakasza. Ahol a cellába valamilyen beírt szöveget meg szeretnénk jeleníteni, ott a szöveg szakaszba írjuk be a @ karaktert. Ha a @ karaktert kihagyjuk a szöveges szakaszból, a beírt szöveg nem jelenik meg. Ha a beírt szöveggel mindig meg szeretnénk jeleníteni valamilyen adott szöveget, akkor azt foglaljuk idézőjelek (" ") közé (például: @ "teljes bevétele"). Ha a formátum nem tartalmaz szöveges szakaszt, akkor a beírt

szöveget a formátum nem érinti. Ha egy számformátumban egy karakter szélességű szóközt szeretnénk létrehozni, úgy írjunk be a karakter elé egy aláhúzást. Amikor például egy aláhúzás után jobb oldali zárójelet ( ) ) írunk, a pozitív számok a zárójelek közé zárt negatív számokkal megfelelően esnek egymás alá. Ha az oszlopszélesség kitöltéséhez a formátumban a következő karaktert meg szeretnénk ismételni, akkor a számformátumba írjunk be egy csillagot (*). Ha például azt szeretnénk, hogy egy szám után a cellát kötőjelek töltsék ki, írjuk be a 0*- kódot. Egyéni számformátum törlése 1 Válasszuk a Formátum menü Cellák parancsát, majd a Szám panellapot. 2 Válasszuk a Kategória mező Egyéni elemét. 3 Jelöljük ki a Formátumkód mezőben a törölni kívánt számformátumot. 4 Kattintsunk a Törlés gombra. Csak egyéni formátumokat lehet törölni. A Microsoft Excel a munkafüzetekben a törölt egyéni

formátummal formázott cellák esetén az alapértelmezés szerinti Általános számformátumot alkalmazza. Létező szám szövegként való formázása A Microsoft Excel a számokat numerikus adatokként tárolja még akkor is, ha később a számokat tartalmazó cellák esetén a S zöveg formátumot alkalmazzuk. Ha azt szeretnénk, hogy a Microsoft Excel a s zámokat szövegként értelmezze (például alkatrészek esetén), először az üres cellákra vonatkozóan alkalmazzuk a Szöveg formátumot. Ezt követően írjuk be a s zámokat. Ha már beírtuk a s zámokat, akkor a számokat szöveges adatokká módosíthatjuk. 1 Jelöljük ki azokat a cellákat, amelyek a szövegként formázni kívánt számokat tartalmazzák. 2 Válasszuk a Formátum menü Cellák parancsát, majd a Szám panellapot. 3 Kattintsunk a Kategória mező Szöveg elemére, majd az OK gombra. 4 Kattintsunk az egyes cellákra, nyomjuk meg az F2 billentyűt, majd az adatok újbóli beviteléhez nyomjuk

meg az ENTER billentyűt. Szám formázása szövegként A számok beírása előtt a cellákat szövegként kell formázni. 1 Jelöljük ki a formázni kívánt cellákat. 2 Válasszuk a Formátum menü Cellák parancsát, majd a Szám panellapot. 3 Kattintsunk a Kategória mező Szöveg elemére. 4 Írjuk be a számokat a formázott cellákba. 59. Milyen elemekből épülhet fel egy prezentáció? Prezentáció készítő programok segítségével előadásokat tervezhetünk, gyorsan és könnyedén ekészíthetjük az óravázlatot, ábrákat illeszthetünk bele, és mondanivalónkat megjegyzésként mellékelhetjük. Az előadást un. diasorozatként állíthatjuk elő, melyet kinyomtathatunk akár fóliára (írásvetítőhöz, ha van megfelelő nyomtatónk), vagy projektorral kivetíthetjük, számítógéppel lejátszhatjuk. Az előadás részét képezte a bemutató tervezésének megismertetése, valamint néhány hasznos jótanács az előadás készítésének céljából.

Ezek a következők voltak: 1. Hogyan tervezzünk diasorozatot? • • • • • • • A középpontban mindig a tartalomnak kell állnia. Ezért nem jó, ha a diaképek zsúfoltak, a vetítés gyors vagy lassú, vagy ha hosszú a diasorozat. A diasorozat hossza ne haladja meg a 10-15 képkockát. Ez a mennyiség kb 1,5 órányi anyagot jelent. Ennél hosszabb ideig a hallgatóság nem képes egyfolytában figyelni Ha mégis úgy érezzük, hogy az anyag ennél hosszabb diasorozatot igényel, akkor bontsuk fel 10-15 diánként részekre, és több előadás keretében mutassuk be. A diára ne írjunk fel minden szót, hanem törekedjünk tömören megfogalmazni a lényeget. A túl sok szöveg, kép nehezíti az áttekintést, érthetőséget, ezért fárasztó A diasorozat az előadás segédeszköze maradjon, ne az legyen az előadás. (kivéve, ha reklámcélú filmet kívánunk készíteni). A diasorozat legyen egységes. Egy sorozaton belül ne változtassuk gyakran a

hátteret, effektusokat (hang, kép, bekúszás, a diákközti váltás stb), mert eltereli a hallgatóság figyelmét a lényegről. Az effektusok feladata az, hogy az előadásra irányítsák a figyelmet, kihangsúlyozzák, kiemeljék a lényeget, nem az, hogy minden effektust kipróbáljunk egy előadás alatt. Ne legyen 1-1 dián egynél több mozgókép, mert nem képes az ember egyszerre azt is befogadni, meg még az előadásra is figyelni. A diasorozat sebességét állítsuk az előadás üteméhez, kihasználva a POWER POINT adta lehetőségeket. Vegyük figyelembe, hogy az előadást szállítani fogjuk magunkkal. A túl sok kép (3nál több) tömörítve is több annál, hogy egy kislemezre ráférjen • Előadásunkat lehet, hogy más is el szeretné olvasni, vagy használni, esetleg mi néhány év múlva újra szeretnénk használni. Épp ezért ne sajnáljuk az időt, és mellékeljünk a diákhoz a leírásokat, az előadás szövegét is, amire a POWER POINT

szintén nyújt lehetőséget. 2.Hogyan kezdjük el munkánkat? A MICROSOFT OFFICE 98-ból indítsuk el a MicrosoftPowerPoint nevű programot. A megjelenő párbeszédablakból válasszuk az Üres bemutató (Blank presentation) menűpontot a rádiógomb segítségével. Ekkor egy új párbeszédablak jelenik meg: Új képkocka (New Slide) ahol több különböző elrendezésű diát ajánl fel, melyek közül kattintással választhatunk (később módosíthatjuk), majd az OK gombra kattintva elfogadtatjuk választásunkat. Az így kapott diánkat módosíthatjuk. 3. Hogyan állítsuk be a hátteret? Több lehetőségünk is van: • A tervezősablon használata (Apply Design) ikonra kattintva egy párbeszédablak jelenik meg, ahol a bal oldali kattintással válogatunk az egyes beépített lehetőségek között, jobb oldalon pedig láthatjuk a választottunk mintáját. Amennyiben meg vagyunk elégedve választásunkkal, kattintsunk az OK (Apply) gombra. • Másik lehetőség, ha

képet illesztünk be háttérnek (lásd később 4. Pont alatt) Ilyenkor figyeljünk arra, hogy ha a kép túl tarka, akkor az írásról eltereli a figyelmet, illetve az írószín nem biztos, hogy minden háttérszín mellett jól olvasható. Ha szükségesnek ítéljük, az írószín megváltoztatásával korrigálhatunk (a mondat közepén új színt választva a háttérnek megfelelően). Ajánlott, hogy sötét háttéren világos betűt, világos háttéren sötét betűt használjunk. • A harmadik lehtőség egyéni háttér kialakítása. Ezt megtehetjük, ha a FORMÁTUM (FORMAT) menü Egyéni háttér(Background) párbeszédpanelt válsztjuk. Annak legördülő menüjében kattintsunk a Kitöltési effektusok (Fill Effects) –ra. Az itt levő rengeteg változat közül tetszőlegesen böngészhetünk. Árnyalat, anyagminta, mintázat és képek közül válogathatunk. Új választással az előzőt felülbírálhatjuk Ha el kívánjuk fogadtatni, akkor az OK (Apply)

gombra kattintva megtehetjük. 4.Hogyan illesszünk be képet? • • Legegyszerűbb mód, ha a ClipArt beszúrás (Insert ClipArt) ikonra kattintunk, majd a megjelenő képtár párbeszédablakból kedvünk szerint válogatunk, majd a Beszúrás (Insert) gombra kattintunk. A diánkon a kép megjelenik, melyet átméretezhetünk és mozgathatunk. Beszúrhatunk egyszerű alakzatokat is (kör, vonal, sokszög), amiket szintén mozgathatunk, méretezhetünk, sőt tükrözhetjük, forgathatjuk, és bonyolultabb ábrákat is létrehozhatunk segítségükkel. E célból válasszuk az Alakzatok (AutoShapes) menüpontot. Az egérrel a felkínált lehetőségek között válogathatunk, majd kattintással elfogadtatjuk. Az alakzatba való kattintással szöveget is adhatunk egy alakzathoz, ami az alakzattal együtt fog transzformálódni a későbbiekben. Ez a menüpont még egy nagyon fontos lehetőséget biztosít. Akciógombok (Action buttons) találhatók itt, melyeket a dokumentumba

illesztve elérhetjük, hogy a gombra kattintással az előadás elejére, végére, előző, következő oldalra, ugorjunk, mozgófilmet vetítsünk, a jegyzetünket előszedjük, információt nyerjünk, hangot játszunk le). 5. Hogyan illesszünk be hangot, mozgóképet vagy más objektumot? A 4. végén említettem hogy linket hogyan tudunk beilleszteni, valamint képet A képhez hasonlóan a Képtárban (Microsoft Clip Gallery 3.0) válogathatunk Clip Art, Képek (Pictures), Hangok (Sounds), Mozgóképek (Videos) között. Ezen kívül beszúrhatunk hagyományos módon (Másolás/Beillesztés) (Copy/Paste) segítségével. 6. Hogyan illesszünk be szöveget? Mivel a POWER POINT előadáskészítő program elsősorban, ezzel kellett volna kezdenem mint a legfontosabb elemmel. Nagymértékű sokfélesége miatt hagytam hátra • A szöveg tervezésére legcélszerűbb a Vázlat nézet (Outline view)- et használni. (lásd később 10. Pont) Itt a diákat egyrészt sorszám,

másrészt egy kis ikon jelzi Jobb oldalt egy kis ablak található, ahol a diánk kicsinyitett képét láthatjuk. ENTER-t ütve új diát kezdhetünk. Ha mégis az előző diánkat szeretnénk továbbírni, de új sorban, akkor ENTER után kattintsunk a jobb irányba mutató nyilt tartalmazó ikonra. Ezáltal lefokozást végzünk. Ennek ellenpárja a bal nyíl, ami előléptetést jelent Akár a WORD esetén, itt is választhatunk betűtípust, betűméretet, betűszínt stb • A Másol/Beilleszt (Copy/Paste) parancsokkal már meglevő WORD dokumentumból illeszthetünk a diába szöveget. A szöveg rendkívül lényeges, ezért ügyeljünk arra, hogy mindig jól olvasható legyen. 7.Hogyan fűzzünk megjegyzéseket a diákhoz? Ezt a Jegyzetoldal nézetben (Notes Page View) (lásd 10. Pont) tehetjük meg Ilyenkor egy A4-es lapon megjelenik a d ia képként, majd a l apra írhatunk szöveget akár a WORD szövegszerkesztő esetén, vagy már előre megszerkesztett dokumentumot is

beszúrhatunk. Ha már a diáinkat megszerkesztettük a fent leírt módon, célunk lehet, hogy megfelelő sorrendbe tegyük őket, amit a Diarendező nézetben (Slide sorter View) (lásd 10. P ont) tehetjük meg oly módon, hogy a diára állva lenyomjuk az egér bal gombját, majd nyomvatartva a gombot elvontatjuk a kívánt helyre, végül ott elengedjük a gombot. Ezek után oldjuk meg a képek közti átkúszásokat. 8. Hogyan váltsunk diát? - ÁTTŰNÉSEK, BEKÚSZÁSOK A Diavetítés (Slide show) menü Áttűnés (Slide Transition) menüpontját választva egy párbeszédablak jelenik meg, ahol nem csupán az áttűnési módokat, hanem az időzítést is beállíthatjuk. Az Animáció (Custom Animation) menüponttal is sok hasonlót elérhetünk 9. Hogyan mentsünk, nyomtassunk, vetítsünk le diasorozatokat? Ha a s orozatunkat elvitelre szeretnénk elmenteni, akkor a Szerkeszt/Uticsomag (File/PackandGo) –t válasszuk, ezáltal úgy menti el a dokumentumunkat, hogy egy

„vetitőgépet” is hozzácsomagol, így olyan számítógépen is lejátszhatjuk, ahol nincs POWER POINT. Ez az összecsomagolás akár 8 percet is igénybe vehet • A diasorozatot elküldhetjük WORD-be Szerkeszt/Küldés (File/Send To), valamint kinyomtathatjuk File/Nyomtat (File/Print) menüpont használatával. Nyomtatni nem csupán diát tudunk, de egy lapra akár több diát is tehetünk, vagy jegyzettel együtt is nyomtathatjuk. • A levetítés a Diavetítés/Vetítési beállítások (Slide Show/Set Up Show) menüponttal történik. Háromféle vetítési mód közül választhatunk: Élőszó melletti bemutatás (Presented by a speaker), (pl konferencia, előadás esetén, teljes képernyős, kivetíthető), Irányított bemutató (Browsed by an individual) (ha hálózaton keresztül tartjuk előadásunkat), valamint Kirakati bemutató (Browsed at a kiosk) (ami reklám bemutatása esetén igen célszerű, mert a bemutató befejeződése után automatikusan

újrakezdődik, így nem szükséges felügyelet mellette). Bemutatók készítésére igen alkalmas a Bemutatóvarázsló (AutoContent Wizard) Már megírt bemutatóknak csupán elég a szövegét átírni a nekünk megfelelőre, így akár HTML oldalakat is szerkeszthetünk igen egyszerű módon. 10. Nézetek • • • • • Dia nézet (Slide Wiev): egyszerre 1 dia lárható. Ezt a n ézetet használjuk háttérbeállításra, illetve kép, hang stb objektumok beillesztésére. Vázlat nézet (Outline Wiev): A diák helyett a szöveg látszik itt. A szöveget tudjuk megformálni, megszerkeszteni. Diarendezés nézet (Slide sorter Wiev): A diák végső sorrendjének előállítása, nagybani áttekintésére szolgál. Jegyzetlapok nézet (Notes Page wiev): A diákhoz itt szúrhatunk megjegyzéseket, magyarázatot, vagy az elmondható szöveget. Diavetitő nézet(Slide Show): A diasorozat levetítésének eredményét nézhetjük meg. Automatikusan lejátsza úgy, hogy a

teljes képernyőt kitölti. 60. A prezentáció fogalma, funkciója, alaklmazási területei Ha szeretnénk valamit mások számára bemutatni, érdemes azt képekkel, ábrákkal esetleg hangeffektusokkal, animációkkal színesíteni, érdekesebbé tenni. Az információ ilyen komplex átadásának eszköze a prezentáció vagy bemutató. A prezentáció néhány felhasználási területe Előadások kísérőanyagai. Ha kisebb-nagyobb plénum előtt előadást tartunk, előadásunk vázlatát és az előadás megértéséhez szükséges képeket, táblázatokat és egyéb segédanyagokat célszerű valamilyen módon a hallgatósággal megosztani. Ebben az esetben a p rezentáció valamennyi segédanyagot egyetlen egységben tartalmazhatja, így elegendő a számítógép és a hozzá kapcsolt kivetítő (esetleg monitorháló), nincs szükség táblára, írásvetítőre, diavetítőre, színes falitáblákra stb. További előnye, hogy az adatok könnyen és egyszerűen

aktualizálhatóak. Reklámanyagok. Valamely termék vagy szolgáltatás bemutatása a prezentáció multimédiás eszközeivel egyszerűen kivitelezhető, és látványos reklámforrás lehet. Ebben az esetben „csupán" gondoskodni kell a számítógép és a kivetítő (gyakran monitor vagy színes tévé) megfelelő elhelyezéséről, a prezentáció vetítése pedig előre beállított időzítéssel automatikusan zajlik, ismétlődik. A korábbi prezentációk úgy készültek, hogy a felhasznált képeket, táblázatokat és egyéb anyagokat diakockákra rögzítették, és ezt diavetítővel kivetítették. A prezentációkészítésben ezeket a f ogalmakat használjuk mais: a p rezentáció vagy magyar nevén a bemutató tulajdonképpen diakockák, sorozata. A prezentáció diakockáinak elkészítése sok szempontból megfelel a szövegszerkesztő oldalainak. Az előadó legegyszerűbb esetben kész sémák közül választhat (háttér, szín, animáció), de

lehetősége van a diakockák egyedenkénti megtervezésére is. 61. Hálózatok alkalmazási területei (a., változat) A számítógépek megjelenésekor mindegyik egymástól elkülönülve, önállóan dolgozott. Még a személyi számítógép, a „personal computer” nevében is hordozza az elkülönültségre utaló „személyi” jelzőt. A fejlődéssel azonban megjelent az igény a számítógépek összekapcsolására. A számítógép hálózatok alatt az egymással kapcsolatban lévő önálló számítógépek rendszerét értjük. Milyen előnyökkel jár a gépek hálózatba kapcsolása? • Lehetővé teszi a berendezések, perifériák, programok, adatok közös használatát, azaz a külön-külön meglévő erőforrások megosztását. Ez azt jelenti, hogy ezek az erőforrások a felhasználók fizikai helyétől függetlenül bárki (a megfelelő jogosultságokkal rendelkezők) számára elérhetők. • A rendszerben lévő eszközök teljesítményének

egyenletesebb megosztására is lehetőséget biztosít ez a megoldás. • A kialakított rendszer nagyobb megbízhatóságú működést eredményez. Például egy nyomtató hibája nem jelenti azonnal a nyomtatási lehetőségek megszűnését, mivel szerepét a rendszerben lévő másik nyomtató is átveheti. • A fenti előnyök anyagi oldalról költségmegtakarítással járna. Az eszközöket (pl: nyomtatók, háttértárak) kevesebb példányban kell megvásárolni. Azokat a számítógépeket, amelyeket egy számítógépes rendszerben összekötünk hosztoknak (host) nevezünk. Ezt magyarul gazdagépnek hívjuk, itt futnak a felhasználói programok, helyezkednek el az adatbázisok. Ezeket a gépeket kommunikációs alhálózatok kötik össze, amelyek feladata a hosztok közötti kommunikáció megvalósítása, azaz üzenetek továbbítása. Általában ezek az alhálózatok két jól szétválasztható részből: az átvitelt biztosító vonalakból más néven

csatornákból (ahol a bitek „áramlanak”, szokták még vonalnak, áramkörnek, vagy trönknek nevezni) és a kapcsolóelemekből állnak. Az alhálózatokat alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk: két pont közötti, illetve közös csatornát használó alhálózatok. (b., változat) Napjainkban újabb forradalom zajlik az informatika területén. Ennek oka a hálózatok terjedése, térhódítása. A személyi számtógépekkel alakuló helyi hálózatok összekapcsolódásának a szintén rohamosan fejlődő távközlési hálózatokkal , ténylegesen az informatika korába lépünk be. Az egyre korszerűbb - műholdas, optikai szálas - távközlési rendszerek egyre gyorsabban továbbítják az egyre nagyobb tömegű információt, melyet a mindenütt jelenlévő számítógépek tárolnak, feldolgoznak, megjelenítenek. A felgyülemlett információkat mindenképpen szükséges valamilyen módon rendszerezni. Ennek egyik lehetséges formája pl.: természettudományi,

műszaki, egészségügyi, társadalmi, stb adatbankok létrehozása. eyeket az adatbankokat olyan szakmai ismeretek, információk alkotják, amelyek nemcsak jellemző szakma számára, hanem más érdeklődő szakterületek részére is érdekesek lehetnek. A gondolkodó ember , hogy könnyítsen munkáján, nemcsak az eszét, hanem minden hasznos munkaeszközt felhasznál, amelyekkel pontosabbá, megbízhatóbbá, gyorsabbá és eredményesebbé teheti tevékenységét. A számítógépes hálózat nem más, mint számítógépek és perifériák, illetve a gépeken futó programok és tárolt adatok olyan rendszere amelyek egymással két- vagy többoldalú összeköttetésben állnak. Feladatai : 1. Biztosítják az úgynevezett közös erőforrás felhasználást, tehát a drága, nagyteljesítményű perifériák minden gépről történő elérését ill. adatok, adatbázisok többek által történő felhasználását. 2. Lehetővé teszik az egyes munkahelyek,

felhasználók közötti egyszerű kommunikációt, adatcserét. 3. Biztosítják a bekapcsolódott felhasználók számára a párhuzamos munkavégzést, feldolgozást. (c., változat) A számítógépek megjelenésekor mindegyik egymástól elkülönülve önállóan dolgozott. Még a személyi számítógép, a “personal computer” nevében is hordozza az elkülönültségre utaló “személyi” jelzőt. A fejlődéssel azonban megjelent az igény a számítógépek összekapcsolására. A számítógép-hálózatok alatt az egymással kapcsolatban lévő önálló számítógépek rendszerét értjük. A meghatározás nagyon egyszerű, de mint sok más dolog ez is bonyolultságot rejt magában. Milyen előnyökkel jár a gépek hálózatba kapcsolása? ∝ Lehetővé teszi a berendezések, perifériák, programok, adatok közös használatát, azaz a külön-külön meglévő erőforrások megosztását. Ez azt jelenti, hogy ezek az erőforrások felhasználók fizikai

helyétől függetlenül bárki (ténylegesen a megfelelő jogosultságokkal rendelkezők) számára elérhetők. ∝ A rendszerben lévő eszközök teljesítményének egyenletesebb megosztására is lehetőséget biztosít ez a megoldás. ∝ A kialakított rendszer nagyobb megbízhatóságú működést eredményez. Például egy nyomtató hibája nem jelenti azonnal a nyomtatási lehetőségek megszűnését, mivel szerepét a rendszerben lévő másik nyomtató is átveheti. A fontosabb programok, adatok a rendszer több számítógépének lemezegységén is tárolódhatnak és az egyik példány megsemmisülésével nem történik helyrehozhatatlan károsodás. ∝ A fenti előnyök anyagi oldalról költségmegtakarítással járnak. Az eszközöket (pl nyomtatókat, háttértárakat) kevesebb példányban kell megvásárolni. ∝ Ezen előnyök mellett a h álózatba kapcsolás a s zámítógépek használati körének kibővülését sőt kiterjesztését is lehetővé

teszi. ∝ Lehetővé válik adatbázisok elérése, a benne lévő adatok felhasználása, sőt az adatbázis sok pontról történő bővítése. Erre példa lehet egy multinacionális vállalat rendelési rendszere. Olyan programok is futtathatók ilyen módon, amelyek erőforrásigénye nagyobb mint ami egy gépen rendelkezésre áll. ∝ A jelenlegi egyik legizgalmasabb kibővítés az, amikor a hálózati rendszert kommunikációs közegként használjuk. Ez azt jelenti, hogy a rendszer használói egymásnak üzeneteket, leveleket vagy egyéb információt tudnak küldeni. Jelenleg a számítástechnika fejlődése ebbe az irányba mutat. A hálózati kapcsolatok egyre bővülő lehetősége azt is lehetővé teszi, hogy olyan számítógépeket készítsünk, amely a futtatandó programjait, adatait nem saját maga tárolja, hanem a hálózat valamelyik kiszolgáló gépén van elhelyezve. Ez a megoldás nagymértékben csökkenti egy számítógépben elhelyezett egységek

számát, és ezért nagyon olcsó. Érdekes kérdés ennek, a két betűvel NC-nek nevezett (Network Computer) hálózati számítógépnek a jövője. 62. Hálózatok felépítése, hálózatok típusai (a., változat) Hálózati topológiák A munkaállomásokat szervereket és más hálózati eszközöket általában kábelekkel kötik össze, bár ma már elterjedőben vannak a vezeték nélküli pl. rádiós megoldások is Az összekötés kialakítását topológiának hívják. A fogalom a görög topos szóból származik, ami "helyet" jelent. Az Ethernet hálózatokban két alapvető topológiát használnak: • a csillag topológiát, csavart érpáras kábelezéssel és hub-okkal, • a sín topológiát vékony koax, illetve üvegszálas kábelezéssel. Csillag kialakítású hálózatok Hub-ok Ha a kialakítást megnézzük, akkor a csillag formájú hálózat a küllős kerékhez hasonlít, ahol a küllők végén vannak az egyedi végpontok

(munkaállomások, fájlszerverek, stb.) Mindegyik munkaállomás a kábelhez egy hálózati adapteren keresztül kapcsolódik, és az összes kábel a középen lévő dobozba--hasonlóan mint a küllők a kerékagyba--kapcsolódik. Ezt az egységet hívják HUB-nak. (Angolul a hub egyik jelentése kerékagy) A hub egy doboz, rajta port-oknak nevezett, telefoncsatlakozókhoz nagyon hasonlító csatlakozó aljzatokkal. Minden port egy munkaállomástól, szervertől, vagy egyéb hálózati egységtől érkező kábelt fogad. A hub-ok számos formában és méretben kaphatók: 4 port-ostól akár 124 por t-osig. Ha a hub n agy (16 vagy még több port-ot tartalmaz) gyakran rackba (tartóba) szerelhető kialakítású. Ez azt jelenti, hogy belőlük többet egy magas fémállványba csavarokkal rögzíthetünk, amely a hálózati eszközök elhelyezését és kábelezését is megkönnyíti. A kisebb hub-ok asztalon, vagy a padlón elhelyezhetők, vagy falra szerelhetők Felügyelhető

(menedzselhető) illetve felügyelet nélküli hub-ok A legtöbb hub "buta", amely azt jelenti, hogy a működésüket nem lehet felügyelni, önállóan működnek, csupán a hálózati forgalmat engedik át magukon, és ha hiba történik, akkor esetleg kijavítják. Ezzel szemben a felügyelhető hub-ok lehetővé teszik, hogy a rendszergazda távolról figyelemmel kísérje és konfigurálja, módosítsa a működésüket. Ezek a típusok használhatók a hálózat hatékonyságának a növelésére, olyan módon, hogy a rajtuk keresztül haladó forgalmat befolyásolhatjuk. Az SMTP (Simple Network Management Protocol= Egyszerű hálózat felügyelő-kezelő protokoll) felhasználásával a rendszergazdák könnyen és rugalmasan tudják kezelni és elhárítani a hálózatban megjelenő hibákat. Ezen tulajdonságaik miatt az ilyen hub-ok jóval drágábbak egyszerűbb társaiknál. A hub-okat egyaránt gyártják mind a hagyományos Ethernet, mind a Gyors Ethernet

hálózatokhoz. Egyes típusok csak a 10 illetve csak 100 Mbps sebességet támogatják, de vannak ún. automatikus érzékelésű (auto-sensing) típusok, amelyek mindkét sebességen használhatók. Hub-ok összekapcsolása Ahogy egy munkacsoport bővül, könnyen kinőheti az eredetileg használt hub-jait. A 10 port-os hub nem támogathat 16 munkaállomást. A hálózat bővítésekor lehetséges a hub-ok bővítése, azaz több hub-ot kábellel is összeköthetünk (uplink). Ha például egy 16 port-os hubot egy 10 por t-os hub-bal kötünk össze, akkor eredményül 24 m unkaállomást támogató rendszert kapunk (mindkét hub 1 -1 port-ját uplink kábellel kötjük össze). Ilyenkor természetesen mindkét hub-ra kötött munkaállomások tudnak egymással kommunikálni. A különböző gyártók származó hub-ok is összeköthetők, természetesen mindegyiknek azonos sebességen kell működni. Sajnos a hub-ok ilyen módon történő bővítésének korlátjai vannak. A

szabványos Ethernet (10 Mbps) hub-ok csak maximum négy szintig köthetők össze (egyik kapcsolódik a másikhoz, az a következőhöz, stb.) A sínszervezésű hálózatoknál ezt az 5-4-3-2-1 szabálynak hívjuk. Gyors Ethernet esetén a korlátok még jelentősebbek: itt a két hub szabály van, azaz csak két hub köthető össze, kivéve ha kapcsoló vagy jelismétlő hálózati eszközöket alkalmazunk a j elek kondicionálására (helyreállítására). Mikor az Ethernet vagy a G yors Ethernet hub-okat javasoljuk a vevőknek, legyünk tisztában azzal, hogy a közeljövőben valószínűsíthető-e hálózatuk bővítése. Ha igen, akkor nagyobb port-számú hub-okat kell kínálni, hogy a jövőben beállítandó munkaállomások is hálózatba kapcsolhatók legyenek Összefűzhető (sztekkelhető) hub-ok Azok a vásárlók, akik nem tudják biztosan hogy fogják-e a hálózatukat bővíteni, vagy ezt szakaszosan, nagyobb ugrásokkal teszik, érdemesebb összefűzhető vagy

eredeti nevén sztekkelhető hub-ot vásárolniuk a szokásos megoldású helyett Míg a hagyományos hub-okból kettő vagy három mélységben összekötött rendszert alakíthatunk ki, az összefűzhető hub-ok speciális összefűző (sztekkelő) kábelekkel köthetők össze. Mikor ezt kialakítjuk, az összekötésben lévő összes hub a hálózat felé egyetlen hubként viselkedik Ilyen összefűzött rendszer--a gyártó specifikációjától függően--hat vagy tíz hub-ot tartalmazhat, és ez lehetővé teszi, hogy a Gyors Ethernet "két hub mélység" szabályát kikerüljük. Mivel a Gyors Ethernetben csak két hub köthető sorosan össze a hagyományos kábelezéssel ezért itt két összefűzött hub-rendszert alakíthatunk ki, ahol mindkét csoportban több, összefűző kábellel összekötött hub lehet. Ezeket a hub-rendszereket végül a szokásos hálózati kábelezéssel kötjük össze, hogy egymással is tudjanak kommunikálni. Ez a megoldás a

hálózatépítőknek széleskörű lehetőségeket biztosít. Az összefűzhető hub-ok mind 100 Mbps mind 10/100 Mbps automatikus érzékelős kivitelben kaphatók. Ezek a hub-ok a szokványos összekötő (uplink) kábellel vannak összekötve, így egyik összefűzött hub csoport a másikkal kommunikál. Amikor két hub-ot uplinkelünk, akkor az egyik összefűzött hub csoport uplink port-ját kötjük össze a másik összefűzött hub csoport egyik tetszőleges port-jával. Néhány esetben az uplink port-ok megoszthatók -- a hub e gyik port-ja vagy szokványos, vagy uplink port-ként használható. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a hub egyik portját az uplinkelésre kell feláldozni Automata sebességválasztó (kétsebességű) 10/100-as hub-ok. Ha megvizsgálnánk a világon lévő összes hálózatot, akkor azt találnánk, hogy a többségük 10 Mbps sebességű. Ahogy ezek a hálózatok bővülnek és növekednek, bekövetkezik, hogy a bővítés már az új, a Gyors

Ethernet hálózatra tervezett elemekkel történik. Mivel a hagyományos és a gyors Ethernet eltérő technológia, ezért ezek az eszközök csak hálózati kapcsolókon (switch) keresztül vagy automata sebességválasztó (kétsebességű) 10/100-as hub-okon keresztül tudnak kommunikálni. A legnagyobb előnye az automata sebességválasztó (kétsebességű) 10/100-as huboknak , hogy keverhetjük a hagyományos Ethernet hálózati részeket (szegmenseket) és az új Gyors Ethernet-et használó eszközöket. Ez a rendszergazdák számára lehetővé teszi hogy bizonyos kitüntetett szegmenseket nagysebességűvé alakítsanak. Az automata sebességválasztó (kétsebességű) 10/100-as hub a nevét onnan kapta, hogy mindegyik port-ja automatikusan érzékeli, és ez alapján beállítja magánál a kábelhez csatlakozó eszköz sebességét. Ha egy 100 Mbps sebességet használó fájlszervert egy auto érzékelős hub-hoz kapcsolunk, akkor a hub-nak ez a port-ja 100 Mbps

sebességgel fog működni. Ha egy 10 Mbps sebességet használó munkaállomást kötünk a hub-ra, akkor a megfelelő port sebessége 10 Mbps lesz. Speciális technikát használva, az automata érzékelős hub minden port-ja képes egymással kommunikálni, még akkor is, ha különböző sebességet használnak. Ne tévesszük össze az automata sebességválasztó (kétsebességű) 10/100-as hub-okat a szabványos 10/100-as hub-okkal. Ez utóbbiakat a felhasználó konfigurálhatja úgy hogy a hub 10 vagy 100 Mbps sebességgel működjön -- de nem egyszerre! Ha például 10 M bps sebességűre állítjuk a hub-ot, akkor csak ezen a sebességen fog működni. Bár az automata sebességválasztó (kétsebességű) 10/100-as hub-ok nem szolgáltatják azt a teljesítményt, mint a hálózati kapcsolók, mégis a hálózatépítők olcsóbb alternatív lehetősége a h agyományos és a gyors Ethernet hálózat összekötésére. Ha egy olyan felhasználóval beszélünk,

amelyiknek már van Ethernet hálózata, hívjuk a fel a figyelmét a az automata sebességválasztó (kétsebességű) 10/100-as hub-okra, különösen, ha tervezi újabb, 100 Mbps sebességen működő szegmensek kialakítását a hálózatában. Csavart érpáras kábelezés A hub-okat tartalmazó hálózat mindig csavart érpáras kábelezésű. Néha úgy nevezik, hogy 10BaseT. A csavart érpár a telefonkábelhez hasonlít, kivéve, hogy kissé vastagabb -- a telefonkábel 4 vezetéke helyett 8 vezetéket tartalmaz. A kábelek végén RJ45-ös csatlakozó van. Mikor a kábelt bekötjük, egyik végét a hub port-jába, a másik végét a munkaállomásba, vagy más hálózati eszközbe dugjuk. A csavart érpáras kábel a nevét onnan kapta, hogy a vezetékek a belsejében páronként össze vannak csavarva, azért hogy az elektromos kisugárzást (EMI) csökkentsék. Ezen kívül a 4 pár összecsavart vezeték egymással is össze van csavarva. A csavart érpáras kábelek

árnyékolással is elláthatók, hogy a különféle "zajos" környezetben pl. sok elektromos zajt termelő gépet használó ipari környezetben, repülőtereken, üzemi irodákban is használhatók legyenek. UTP (= Unshielded Twisted Pair) rövidítés az árnyékolás nélküli csavart érpáras kábel neve, és a l egtöbb alkalmazásban megfelelő, míg az STP (=Shielded Twisted Pair) elnevezéssel az árnyékolt csavart érpáras kábelt jelölik. Ez utóbbi használata--ahogy ezt már említettük--elektromos zajjal terhelt környezetben javasolt. A csillag topológia legnagyobb előnye a rugalmassága és a megbízhatósága. A munkaállomások hálózatba kapcsolása vagy kiiktatása csupán a hub-hoz való csatlakozással vagy annak bontásával megoldható. A kábelek mehetnek bárhol: a mennyezeten, a padló alatt, hivatali helyiségeken keresztül, vagy akár a lakás hálószobáján át. Az RJ45-ös aljzatok pontosan úgy szerelhetők mint a

telefoncsatlakozók, így a kábelezés gyakorlatilag nem lesz látható. A csavart érpárás kábelek több minőségben (grade) kaphatók. A Category 5 a legjobb minőségű (jelenleg), és használata javasolt minden olyan helyen, ahol fontos az adatok integritása. A más néven Cat5 kábelezés különösen ajánlott az Ethernet hálózatokban, sőt a Gyors Ethernet csak ezzel a 100BaseTX kábelezéssel képes működni, alacsonyabb kategória nem is használható. A hub-okat a szerverrel vagy a munkaállomással összekötő csavart érpáras kábel neve egyenes kábel, mivel a kábel két végén lévő RJ45-ös csatlakozó két végpontjának azonos érintkezői vannak összekötve. Ez jól látható, ha az átlátszó csatlakozókon a kábelvégződések színeit összehasonlítjuk. Ezzel ellentétben, a fordítós kábeleket a hub-ok összekötésére használjuk. Ezekben a két végponti csatlakozó érintkezői ellentétesen vannak bekötve: az egyik végpont 1-es

érintkezője a másik végpont 3-as érintkezőjéhez, a 2-es érintkező pedig a 6-oshoz. Ezzel a fordítós kábellel kell két hub-ot összekötni. Mikor két hub-ot összekötünk (más néven: uplink-elünk (ejtsd: aplinkelünk)), egy-RJ45-ös port-ot az összekötésre fel kell használnunk. Ez elég baj, mert eggyel csökkenti a hub-ra kapcsolható munkaállomások, szerverek, vagy egyéb eszközök számát. Ezt megoldandó, néhány hub típust "bónusz" uplink port-tal látják el, amely pontosan az uplinkelésre szolgál. Mivel ennek aljzata már belsőleg fordítva van bekötve, nem kell fordítós kábel az összekötéshez, azaz egyenes kábellel kötjük össze az egyik hub upl ink port-ját a másik hub bármelyik szabványos port-jával. Az Ethernet és Gyors Ethernet hálózatban a cs avart érpáras kábel hossza nem lehet több mint 100 m éter. Ez a hub-hálózati eszköz, illetve a két összekötött hub-hoz használt kábel hosszát jelenti. Ha

hosszabb kábelt kell valamilyen okból használnunk, akkor jelismétlőt (repeatert), vagy hálózati kapcsolóeszközt (switchet) kell használnunk, amelyek a bejövő jelet felerősítve adják tovább. Sín (szegmens) topológia Kábelezés Vékony koax kábelek A vékony koax kábel a TV antennáknál használtak kábelekhez hasonló. Az elterjedt másik elnevezése 10Base2. A koax megbízható összeköttetést biztosít, mert a belső vezetéket körülvevő szigetelés egy fémszálakból álló köpennyel van körülvéve, amely a külső elektromos zavarok ellen is véd. A maximális hossz ilyen kábelezés esetén 300 méter, amibe természetesen a csatlakozási pontokat is bele kell számolni. A vékony koax kábelezést csak a 10 M bps hálózatokban használhatjuk. Nem támogatja a G yors Ethernetet, és új hálózatok létrehozására nem is javasolják. Az itt közölt információk csupán az ilyen technológia megértését segítik elő. A vékony koax hálózat egy

sínszerű felfűzött elrendezésben (szegmensben) sorosan tartalmazza a hálózatba kapcsolt eszközöket. A csillagtopológiától eltérően, a szegmensnél nem kell hub-ot használni. Lényegében egy koax kábel fut az egyik munkaállomástól a következőig, és így tovább. Az A számítógép van a B-vel összekötve, az a C -vel, és így tovább. Ezért hogy egy csomópont mind a bejövő, mind az elmenő kábelt tudja fogadni, minden munkaállomásnál egy T formájú csatlakozást használnak: a T szára kapcsolódik a munkaállomáshoz, míg a T egyik oldala a bejövő, a másik oldala az elmenő vezetékhez. A szegmensek végén lévő munkaállomásnak csak egy bejövő kábele van, ezért a T másik szárára egy, 50 ohmos ellenállást tartalmazó lezárást kell csatlakoztatni. Minden szegmensnek mindkét végét ilyen módon le kell zárni. A leggyakoribb hiba, amit a kezdők el szoktak követni az, hogy elfelejtik feltenni a lezáró ellenállásokat, vagy

közvetlenül, T csatlakozó nélkül kötnek össze két munkaállomást. Két vagy három számítógép vékony koax-xal történő összekötése ideális és olcsó megoldás. A kialakított szegmenshez csak összekötő kábelek és T csatlakozók kellenek, valamint két lezárás a végpontokhoz. Ez jóval olcsóbb mint a hub-ot tartalmazó megoldás Ha azonban a hálózatot a későbbiekben bővíteni akarjuk, vagy nehezen megközelíthető helyeken kell a k ábeleket elvinni, a csavart érpáras, hub-ot tartalmazó megoldás jobb. A másik még jelentősebb hátrány, hogy nem használhatunk ilyen kábelezéssel Gyors Ethernet hálózatot. A 100 Mbps hálózatoknál csavart érpáras kábelezést és hub-okat kell használnunk. A koax csak a régi jó öreg Ethernet hálózaton működik. Optikai (üvegszálas) kábelek A vékony koax kábelezéshez hasonlóan, az üvegszálas kábelekkel elsősorban hálózati gerincvonalakat alakítanak ki. Az igen vékony de hajlékony

üvegszálat rugalmas védőanyaggal (gumi vagy kevlár) veszik körül. Az üvegszálban az információt nem elektronok, hanem fényrészecskék (fotonok) továbbítják. Bár elméletileg az üvegszálon terrabiteket lehet másodpercenként átvinni, a kapcsolódó elektronika ezt jelenleg néhány gigabitre korlátozza. Az optikai kábelek különféle formában, méretben különböző csatlakozókkal kaphatók. A leggyakrabban használt optikai kábel a multi módusú optikai kábel. (MMF), amelyben egy 62.5 mikron átmérőjű üvegszál van A monomódusú optikai kábel használata sokkal hatékonyabb, azonban jóval drágább, mivel vékonyabb üvegszálat használ, ami miatt a fény benne távolabb tud terjedni erősítés nélkül. ST csatlakozók SC csatlakozók Az optikai hálózati szegmensek mindig két üvegszálat igényelnek: egyiken a küldjük, a másikon fogadjuk az adatokat. Az optika kábelek egy illesztett csatlakozóra végződnek, amelyet a h álózati

adapterhez, hub-hoz vagy hálózati kapcsolóhoz (switch-hez) csatlakoztatunk. Az Egyesült Államokban a legtöbb kábelnél a négyszögletes SC csatalakozót használják, amelyet a csatlakozásra feldugva rögzítődik is. Európában inkább a kerek ST típusú csatlakozások terjedtek el. Mivel a f ény intenzitása gyorsan csökken (csillapodik), amikor a h atárfelületeken halad keresztül, ezért a csatlakozások számát minimálisra kell korlátozni. Minél több csatlakozót minél hosszabb kábeleket használunk annál nagyobb lesz a csillapítás. A szabványos kábelen használt fény hullámhossza 850 nm , amely 1000 m éterenként 4-5 dB-t csillapodik. Az üvegszálat használják: • nagy távolságokra (több ezer méterre), épületek és lokális hálózatok összekötésére, • üvegszálat használnak hub-okat összekötő gerincvezetéknek, • nagy sávszélességet igénylő alkalmazásoknál, például video és egyéb multimédiás adatok átvitelére,

• gigabit sebességű hálózatokban. Hálózati adapterek Amikor a h álózati kábelezést kialakítottuk, akkor ezeket a k ábeleket a munkaállomásokhoz, szerverekhez, vagy más hálózati eszközökhöz fizikailag is csatlakoztatni kell. Ezt a hálózati adapterek segítségével tehetjük meg Ezeket más néven LAN-adaptereknek, vagy LAN kártyáknak, hálózati illesztő kártyáknak (NIC=Network Interface Card) hívjuk amelyen keresztül a számítógép a hálózathoz kapcsolódik. A hubokhoz hasonlóan a hálózati adapterek különféle méretű, formájú és sebességű kivitelben kaphatók. Minden számítógéphez kell egy adapter, hogy a hálózatba tudjuk kapcsolni A hálózati adapterek mind a normál Ethernet, mind a Gyors Ethernet hálózathoz kaphatók. Ezek közül számos típus mindkét sebességen képes működni. A 10/100-as hálózati kártyák automatikusan detektálják a 10 vagy 100 Mbps sebességet. Ilyen kártyák alkalmazása ajánlott, mert a

hálózat korszerűsítésénél képesek a nagyobb sebességen is működni. Az asztali számítógépek hálózati kártyái (NIC) Az asztali számítógépeket belső bővítő kártyahelyekkel készítik. Minden kártyahelybe adapterkártyákat tehetünk, amelyek a számítógép alkalmazási lehetőségeit bővítik. Mikor egy hálózati kártyát installálunk, akkor az egyik ilyen bővítő kártyahelybe dugjuk. Ezen a kártyán vagy BNC csatlakozó van a koax kábelhez, vagy RJ-45-ös aljzat a csavart érpárhoz, esetleg egyszerre mindkettő megtalálható rajta. Mivel számos különféle típusú alaplap van, különféle hálózati adapterkártyák is léteznek. A 286, 386 é s 486 processzort tartalmazó PC-k esetén a 16 bi tes ISA csatlakozós kártyákat használják. A 32 bites kártyákat a korszerű 486-os, Pentium I, II, III, 4 pr ocesszort tartalmazó alaplapok PCI csatlakozós kártyahelyébe dughatjuk. Ezek a 32 bites kártyák teljesítménye kb kétszerese a

16 bites kártyáknak. Ez azt a sebességet jelenti, ahogy a hálózaton áramló adatok eljutnak a számítógépbe. A legtöbb hálózati kártyán egy puffer is található, ami lényegében a hálózatról érkező és feldolgozásra váró adatok egy átmeneti tárolója. A pufferek a h álózat átviteli sebességét (időegységenként átvitt adatmennyiség) (throughput) megnövelik. A hálózati kártyákon általában egy foglalat is található a Boot ROM áramkör részére. Ez a tok olyan utasításokat tartalmaz, ami lehetővé teszi, hogy a munkaállomást a hálózati szerver indítsa el, ami szükségtelenné teszi, hogy a munkaállomásban bármilyen lemezegység legyen. Olyan helyeken, ahol sok munkaállomást nagysebességű szerverek szolgálnak ki, költségeket lehet megtakarítani azzal, hogy Boot ROM-os hálózati kártyákat használunk, és gépekbe nem teszünk lemezegységet (diskless workstation). A számítógépbe rakott hálózati kártyát a használat

előtt először installálni kell. A kártya konfigurálása két lépésből áll Először a kártya megszakítási (IRQ) számát kell beállítani. A megszakítás nem más mint a számítási idő egy kis darabja. Mikor a számítógép információt dolgoz fel, periodikusan meg kell szakítani azért, hogy a kártyát kiszolgálja. A legtöbb számítógépnek 15 megszakítása van, így 1 é s 15 köz ötti szám valamelyikét kell a kártyához rendelni. A kártyának ezen kívül a memória címet is meg kell adni. Ez kijelöli a számítógép memóriájának egy részét, amit a kártya a hálózati adatok átmeneti tárolására használ. Jelenleg a l egtöbb hálózati kártya plug-and-play kompatíbilis. A plug-and-play (röviden: PNP) egy, az Intel által kidolgozott szabvány, amelyet a Microsoft tett ismertté a Windows95 operációs rendszerbe integrálásával. A PNP technológia lehetővé teszi a hálózati és egyéb adapterkártyák automatikus

konfigurálását, azonnal a kártyahelyre történő beillesztés után. Ennek a legnagyobb előnye az, hogy a felhasználónak nem kell tudni semmit az IRQ és a memória címekről. A PNP-s hálózati kártya azonnal használható a k ártya behelyezése és a számítógép bekapcsolása után. A PNP használatához Pentium számítógép és PNP kompatibilis alaplap kell; sok PNP adapter a 32 bites PCI buszhoz illeszkedik. A hordozható számítógépek hálózati kártyái A PCMCIA (=Personal Computer Memory Card International Association) egy olyan technológia amivel egy hitelkártya méretű fémdobozba elhelyezhetünk RAM memóriát vagy hálózati kártyát, modemet, video kártyát, stb. A legtöbb hordozható számítógépnek egy vagy két PCMCIA csatlakozója van a PCMCIA eszközök fogadására. Az iparban PC Card-ként ismert PCMCIA kártyák három méretben készülnek. Type I nagyon vékony és elsősorban memóriát helyeznek el benne. Type II már kissé

vastagabb, és hálózati adapterek, SCSI illesztők találhatók benne. Type III a legvastagabb, és kisméretű merevlemezek befogadására alkalmas. A PCMCIA hálózati adapterek majdnem mindegyike Type II-es méretű. A PCMCIA kártya használatához a kártyát a gépen lévő PCMCIA aljzatba kell dugni. A számítógép ezután automatikusan felismeri a kártyát és IRQ valamint memóriacímet rendel hozzá. Hasonlóan az asztali számítógép hálózati adapterkártyájához, a hálózathoz történő kapcsolódás itt is csavart érpáras kábelen keresztül történik. Sok hordozható számítógépet CardBus csatlakozóval szállítanak. Hasonlóan a PCMCIA-hoz a Cardbus szintén hitelkártya méretű, és a számítógépet ezen keresztül szintén a hálózatba tudjuk kapcsolni. A CardBus és a PCMCIA kártyák azonban nem cserélhetők fel A CardBus egy gyorsabb, 32 bites, a hagyományos kártyáknál nagyobb teljesítményű hálózati kapcsolatot biztosít; régebben a

legtöbb hordozható számítógépbe azonban vagy az egyik vagy a másik kártyatípus volt helyezhető. Jelenleg a CardBus kártyák helyettesíthetők a szabványos PCMCIA kártyával. Hálózati kapcsolók (switch-ek) A 10 Mbps és a 100 Mbps sebességű hálózatok összekapcsolása A legtöbb Ethernet és Gyors Ethernet hálózat megosztott sávszélességet használ, ami azt jelenti, hogy a hálózat teljes áteresztő képessége minden pillanatban megoszlik a hálózatot aktívan használók között. Ha egy megosztott hálózat 100 Mbps sebességű, és 5 felhasználó van a hálózatban, akkor átlagosan minden felhasználó 20 Mbps sávszélességgel rendelkezik. Ezen kívül a megosztott hálózatban az adatküldés "vadászatszerűen" zajlik. Mikor egy adatcsomag a munkaállomásról elindul, végigmegy a hálózaton, amíg el nem éri célállomást. Bár a hálózaton lévő minden eszköznek saját címe van, az Ethernet és Gyors Ethernet hálózatban

nincs megoldás a konkrét cím meghatározására, csak a véletlenszerű keresés, -- az adatcsomagok egyszerűen addig vándorolnak, amíg a célpontjukat el nem érik (az eszközök "vadásznak" a csomagokra. Ahogy ez sejthető, az adatok továbbításának ez módszere jelentős hátránnyal jár, amely a teljes sávszélesség elérésének hatékonyságát akár 40%-al is ronthatja. Ezzel ellentétben a kapcsolt hálózatok nagyon gyorsak és hatékonyak. Ezeknél a switch-nek nevezett hálózati eszköz a hálózat minden felhasználójának azonos sávszélességet biztosít. Ez a hálózati forgalom sebességét jelentősen megnöveli Például egy 5 va gy 10 felhasználós 100Mbps sebességű kapcsolt hálózatban minden felhasználó élvezheti a teljes 100Mbps sebesség előnyeit. Ezen kívül a hálózati kapcsoló csökkenti az előbb említett "csomagvadászat" miatti sávszélesség csökkenést a t árold és küld tovább (= store-andforward)

címzési módszer alkalmazásával. Ennél a kapcsoló "emlékezik" a hálózatban lévő számítógépek címeire, azaz az ad at azonnal oda megy ahova kell, elkerülve a v ándorlást és célállomás keresését. A kapcsolók kinézete a hub-okhoz hasonló. Kaphatók mind asztalra helyezhető, illetve rack-be szerelhető kivitelben, Ethernet és Gyors Ethernet hálózatban használható formában egyaránt. Rajtuk is RJ-45-ös port-ok vannak, és a switch-ek a hálózatban bárhol elhelyezhetők. Bár a switch-ek elsődlegesen egy vagy több hub összekapcsolásával növelik a hálózat hatékonyságát, a switch-ek hub-ként is használhatók. Például egy négy port-os kapcsoló Port 1 jelű aljzatához a fájl szervert kapcsoljuk közvetlenül, a Port 2 és Port 3-ra egy-egy munkaállomás csatlakozik, míg a Port 4 egy hub-hoz van kötve. A Port2 és Port3-ra kapcsolt munkaállomás közel maximális sebességgel éri el a P ort 1-re kapcsolt szervert, azonban a

hub-okra kapcsolt munkaállomásokon is észrevehető sebességnövekedés lesz a kapcsoló nélküli állapothoz viszonyítva. A hálózati adatátviteli sebesség növelése mellett a 10/100-as switch-el különböző sebességű hálózatok közötti kommunikációt is megvalósítható. Például egy 10 Mbps sebességű hálózati szegmens képes kommunikálni egy 100 M bps sebességű Gyors Ethernet szegmenssel, ha ezek egy 10 /100-as switch-en keresztül vannak összekötve. Vannak olyan 10/100-as switch-ek, amelyek mind 10 Mbps sebességű mind 100 Mbps sebességű port-ok megtalálhatók. A modernebb típusok már automatikus érzékelésű 10/100-as portokat használnak, ami lehetővé teszi, hogy tetszőlegesen keverjük a különböző sebességű hálózati szegmenseket. A legtöbb switch-et jelismétlőnek (repeater-nek) is használhatjuk. Mivel a switch-ek a bejövő jeleket felerősítve küldik a cél felé, a switch két munkacsoport, vagy lokális hálózat

összekapcsolására is használható, vagy vele két hosszabb hálózati kábelrész összeköthető. Mint már tudjuk, hogy a csavart érpáras kábel maximális hossza 100 méter, a switch alkalmas két 100 méteres kábelrész összekötésére. Önmagában a switch akár 10 M bps akár 100 Mbps hálózatba kapcsolható, hogy növelje a h álózati kommunikáció sebességét, és teljesítményét. Sokkal gyakrabban a kapcsolókat a régebbi 10 Mbps sebességű Ethernet hálózat és az újonnan kialakított 100 Mbps sebességű hálózat összekapcsolására használják. Mivel ilyen módon a régi és az újonnan kialakított hálózatok kommunikációja megoldható, a kapcsolók fontos eszközök azon hálózati rendszergazdáknak akik ezeket a bővítéseket tervezik, illetve kivitelezik, és nagysebességű 100 Mbps-es hálózati szegmenseket akarnak kialakítani, a régi 10 Mbps sebességű hálózat meghagyásával. (b., változat) A legtöbbször hallható jellemző a

hálózat topológiája. Ez nem más, mint a hálózat összekapcsolódásának módja, logikai elrendezése. SIN topológia /BUS/ A számítógépek egy központ gerinckábelhez /sínhez/ csatlakoznak, amelynek két vége ellenállással /50 Ohm/ van lezárva. Ilyen topológiájúak az ETHERNET hálózatok Az információ végigfut a vezeték teljes hosszán, s az egyenrangú állomások cím szerint kapják az adatokat. Előnye, hogy nagy átviteli sebesség érhető el, és kevés kábel szükséges /olcsó/, hátránya, hogy a kábel hibája esetén működésképtelenné válhat az egész hálózat, s hiba behatárolása meglehetősen nehéz. Szétszórtan, nagy területen elhelyezkedő gépek esetén használják inkább, pl. irodaházakban, kutatóintézetekben Csillag /STAR/ Központi logikai kapcsoló berendezéssel állnak összeköttetésben a munkaállomások. Ilyen topológiájúak pl. az ARCHNET hálózatok Minden munkaállomás közvetlenül tart kapcsolatot a

szerverrel, így a központi erőforrások gyorsan és egyszerűen érhetők el. Ennél a megoldásnál sok gép kapcsolható össze, egy kábelhiba nem okoz rendszerhibát és az esetleges hiba jól behatárolható, azonban meglehetősen sok kábelre van szükség a rendszer kiépítésénél (drágább). A munkaállomások egymás közötti üzeneteiket is csak a s zerveren keresztül képesek továbbítani, ez esetenként a szerver felesleges túlterheléséhez vezethet. Fa topológia A fa struktúrájú megoldásnál a szerverekből kiinduló ˝törzs˝ több-kevesebb ágra oszlik a csomópontokban (HUB), amelyek aktívak és passzívak lehetnek. Az aktív HUB erősíti is a jelet, míg a p asszív csak szétosztja. A rendszer viszonylag kevés kábelt igényel, annak ellenére, hogy az erősítők miatt jelentős távolságok is átköthetők vele. A HUB hibája esetén azonban a r endszer széteshet részhálózatokra, amelyek már működésképtelenek, viszont a hiba itt is

jól lokalizálható. Több csoportba, de ott sűrűn elhelyezett gépek összeköttetésére használják, pl. iskolákban oktatótermek közötti hálózatok kiépítésére Gyűrű (RING) A központi gerincvezeték gyűrű alakú, ehhez csatlakoznak a számítógépek. Ilyen topológiájú pl. a TOKEN-RING hálózat Az adatok a gyűrű mentén gépről-gépre vándorolnak Kábelezés- igényes megoldás és a kábel meghibásodása esetén a hálózat működésképtelenné válik. A vezérlőjel (TOKEN) állandóan körbejár a hálózatban és az az állomás kap engedélyt a KOMMUNIKÁCIÓ kezdeményezésre, amelyik kapuján ott tartózkodik a vezérlőjel. Információ küldése esetén a vezérlőjel mögé csatlakoznak az információ bitek ˝mint mozdony mögé a szerelvény˝ majd a körbejárásnál a megcímzett állomás ˝lekapcsolja˝az információ sorozatot és tovább engedi a vezérlőjelet. Olyan intézmények használják, ahol fontos az üzembiztonság, de

kevésbé lényeges a gyorsaság. A banki hálózatok pl többnyire ilyen topológiájúak. 63. Nyilvános hálózatok (Internet) szolgáltatásai Az Internet egy világméretű számítógép-hálózat, mely kisebb hálózatok ezreinek összekapcsolódásából áll össze, hálózatok hálózata, mely adatok továbbítását teszi lehetővé az egész világon. Ez is mint más elterjedt informatikai dolog, az Amerikai Egyesült Államokból indult, azonban mára az Interneten már több millió számítógép van összekapcsolva, a világ minden részén. Gépek azonosítása az Interneten Az Interneten minden gépet egy cím azonosít, melynek segítségével hivatkoznak egymásra a h álózat tagjai. Az Interneten használt cím (IP cím) négy darab pozitív egész számból áll, pontokkal elválasztva. Az egyes számok 1 é s 255 köz ötti lehet Például a 195.1994029 IP cím a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium egyik kiszolgáló (szerver) gépét azonosítja az

Interneten. De ilyen módon nagyon nehéz lenne megjegyezni az embernek, hogy a milliónyi gép közül egy bizonyosra melyik címmel (számsorozattal) lehet hivatkozni, címezni azt. Olyan ez, mintha az embereknek nem lenne nevük, csupán személyi számuk és azt használnánk név helyett. Sokan a neveket is nehezen jegyzik meg, a sokszámjegyű számokat azonban még nehezebb fejben tartani, sőt szinte lehetetlen. Ezért kidolgoztak egy szimbolikus címzési rendszert, melyben minden gépet egy karaktersorozat azonosít. Egy ilyen úgynevezett domain neves címet szavak alkotnak, ponttal elválasztva. Például serverfazekasdebrsulinethu Minden domain neves cím egy bizonyos (számokból álló) IP címet jelenet, annak helyettesítésére szolgál. Egy adott IP címhez ugyanakkor több domain neves cím is tartozhat, melyek mindegyike ugyanazt az IP címet jelenti. Például az imént említett 195.1994029 IP című gépre hivatkozhatunk a s erverfazekas-debrsulinethu vagy a

www.fazekas-debrsulinethu címmel is A domain neves cím valójában a (számokból álló) IP cím helyettesítésére, azonosítására szolgál, így szükség van arra, hogy le tudjuk fordítani a domain neves címeket IP címekre ahhoz, hogy ténylegesen fel tudjuk venni a kapcsolatot a megcímzendő géppel. Szerencsére ezt a fordítást gépek (úgynevezett DNS szerverek) végzik el helyettünk automatikusan, ezért nekünk elegendő a domain neves címekkel foglalkoznunk, melyeket internetcímnek is szoktak nevezni. Az ilyen "szöveges" címek ugyanakkor további információkat is hordoznak Ugyanis a cím első szava a gép nevét adja, a többi része pedig azt a kis alhálózatot azonosítja, melyben ez a gép található. Így a fenti példában szereplő cím esetében a server a gép neve, a fazekas-debr.sulinethu a gimnázium alhálózatát azonosítja, annak a címe Az alhálózat címében levő szavak jobbról balra azt jelzik számunkra, hogy hol

található az a h álózat, melyik országban, valamint azon belül melyik cégnél, intézménynél, szervezetnél, esetleg annak melyik részlegénél. Az Amerikai Egyesült Államokban levő hálózatok (illetve a gépek) címében az utolsó szó azt mutatja, hogy milyen jellegű az az intézmény, amelyik azt üzemelteti. Így például az edu szóra végződő címek (USA-beli) oktatási intézmények, a gov kormányintézmények, a com kereskedelmi intézmények birtokában levő címek. A többi ország esetében a címek egy kétbetűs szóra végződnek, melyek az országot azonosítja, például a hu Magyarországot, a de Németországot jelenti. A serverfazekas-debrsulinethu cím azt jelzi, hogy ez a server nevű gép Magyarországon található (hu), a sulinet program részeként üzemel (sulinet), illetve a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban (fazekas-debr) hálózatában található. A sunsite.mathkltehu cím pedig azt, hogy a sunsite nevű gép a Magyarországon

található Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Matematikai Intézetében (math). Szolgáltatások az Interneten Az Internet egy kommunikációs közeg, egy "információs szupersztráda". De vajon mire lehet használni ezt az "országutat", milyen szolgáltatásokat érhetünk el rajta keresztül? Legelterjedtebb internetes szolgáltatások közé tartozik a távoli állományátvitelre szolgáló FTP, az üzenetküldésre szolgáló elektronikus levelezés (E-mail), valamint az egyre népszerűbbé váló információs rendszer, a World Wide Web (WWW). Távoli Állományátvitel (FTP) Az FTP egy olyan Internet-szolgáltatás, mellyel az Internet egyik gépéről állomány(oka)t másolhatunk egy másikra. Ennek segítségével például akár egy amerikai gépről is lemásolhatunk (letöltés) egy programot, szöveget, vagy mást tartalmazó állományt, vagy akár fordítva, a mi gépünkről egy távoli gépre (feltöltés). Az FTP igénybevétele

alapvetően bejelentkezési nevek használatán alapszik, ami azt jelenti, hogy mielőtt a másolást (letöltést, feltöltést) megkezdenénk, meg kell adnunk egy úgynevezett bejelentkezési nevet és a hozzá tartozó jelszót. Szerencsére vannak nyilvános FTP szerverek, melyekről ha le akarunk tölteni valamit, akkor egy nyilvános bejelentkezési nevet (anonymous) kell megadni, a jelszó bármi lehet, nem lényeges. Az FTP program elindítása után megadjuk a távoli gép címét, majd megadjuk a bejelentkezési nevet, majd a j elszót. Ha ezek után az FTP kapcsolat felvétele sikeres, akkor bizonyos parancsok segítségével léphetünk be a távoli gép megfelelő alkönyvtárába, valamint másolhatjuk a kívánt állomány(oka)t. Az átvitelnél kétféle üzemmód lehetséges: a szöveges és a bináris. A szöveges üzemmód esetében azt feltételezi a rendszer, hogy állományaink ASCII szövegek, azaz az állományt alkotó bájtok 8 bitjéből csak 7 bit átvitele

garantált. Ez azt jelenti, hogy az átvitt bájtok értékeinek 0 és 127 közé kell esni. Ezen felül ha a k ét gép rendszerében másként jeleznék a szövegek sorinak végét (sorvég-jel), akkor az FTP ennek megfelelően megfelelően konvertálja az állomány sorvégjeleit. A bináris üzemmódban az állomány tartalma egy az egyben átvitelre kerül, bitről bitre, változtatás vagy csonkulás nélkül. A leggyakrabban használt FTP parancsok a következők: &middot; Kapcsolat kezdeményezése: open például: open sunsite.mathkltehu - kapcsolódik a megadott géphez Könyvtárváltás: cd például: cd /pub/text vagy cd /pub/programok Üzemmód beállítása: ascii, bin Letöltés: get, mget például: get proba.txt - letölti az állományt mget *.zip - letölti az alkönyvtár összes zip kiterjesztésű fájlját Kapcsolat felbontása: bye, close Lásd még: 70. E-Mail címek felépítése, elektronikus levelezés funkciói 73. WWW (Word Wide Web) által nyújtott

szolgáltatások 64. Mi a sín és a csillag hálózat közötti különbség? Lásd: 62. Hálózatok felépítése, hálózatok típusai 65. Mi a LAN, MAN, WAN? A hálózat egyik jellemzője, hogy fizikailag mekkora területre terjed ki. Így három csoportba sorolhatóak: Helyi hálózat vagy LAN (Local Area Network) 10 km távolságon belüli hálózat, amely általában egy intézményre terjed ki, esetleg annak néhány közeli épületére. Ismertebb és elterjedtebb helyi hálózati operációs rendszerek a Novell NetWare, Windows NT és a Linux. Városi hálózat vagy MAN (Metropolitan Area Network) 10-100 km távolság közötti, egy városra kiterjedő hálózat, amely több helyi hálózat összekapcsolásával jön létre. A kapcsolatkiépítés a LAN-ok között többnyire a városi távközlési hálózatra épül, hagyományos telefonvonalon, optikai kábeleken, néha mikrohullámú adókon át is. Az ISDN (Integrated Services Digital Network) integrált

szolgáltatású digitális hálózat új szabványos rendszerként helyettesítheti majd a hagyományos távközlési vonalakat. Az ISDN modemek nélkül oldja meg a nagysebességű adat- kép- és hangátvitelt, így például videotex, teletext, fax átvitelére, távmérés és riasztás megoldására is alkalmas. Kiterjedt hálózat vagy WAN (Wide Area Network) 100 km távolságon kívüli, nagy területre kiépült hálózat, lehet országos és földrészekre szóló is. Itt az egyes MAN-ok kapcsolata nagysebességű átviteli kábeleken vagy műholdon át valósul meg. Lásd még: 63 Nyilvános hálózatok (Internet) szolgáltatásai 66. Milyen átvivő közegeket ismersz a hálózatok felépítésénél? (a., változat) Vezetékes átviteli közegek A számítógép-hálózatok vonatkozásában az összekötő átviteli közeg természetétől függően megkülönböztetünk fizikailag összekötött (bounded) és nem összekötött (unbounded) kapcsolatokat. Az előbbihez

tartoznak az elektromos jelvezetékek, az optikai kábel, míg az utóbbira jó példa a rádióhullám, (mikrohullámú) illetve az infravörös illetve lézeres összeköttetés. Mindegyiknek van előnye és hátránya:  a fizikailag nem összekötött rendszerek mozgékonyak, könnyen áthelyezhetők, a hosszú kábelcsatornák helyett elég egy két antennaoszlopot kialakítani, de mivel a j el a s zéles környezetben terjed, az adatbiztonságra fokozottan kell ügyelni a l ehallgatás könnyebb kivitelezhetősége miatt.  a vezetékes rendszerek lehallgatás ellen védettebbek, kisebb távolságokon olcsóbbak lehetnek a telepítési költségei, de a kapcsolódó eszközök sokkal nehezebben helyezhetők át. A jelenlegi a hálózatokat fokozottabban használó világban a fentieket mind mérlegelni kell, és ha már egy meglévő infrastruktúrát kell hálózati kapcsolatokkal kiegészíteni, sokszor csak a nem fizikailag összekötött megoldások jöhetnek szóba,

hiszen egy forgalmas főút két oldalának összekötése ha nincsenek kábelalagutak kábelekkel szinte lehetetlen. Azt is tényként kell leszögezni, hogy a meglévő távbeszélő rendszerek nagy része majdnem kizárólag vezetékes kialakítású, és ezek felhasználása adja az összeköttetés mikéntjét. Bár vezetékes összeköttetésnél független vezetékekből kialakított huzal-párok használata is elképzelhető, de igen rossz csillapítási és zajfelvevő tulajdonságai miatt ezt a gyakorlatban csak kisebb távolságokra használják. (pl telefonvezetékek) Gyorsabb jelváltozásoknál az ilyen vezetékpár antennaként jeleket sugároz a környezetébe. A probléma megoldására a gyakorlatban két kialakítást használnak: a csavart érpárt, illetve az árnyékolt (koax) kábeles megoldást. Csavart érpár (UTP,STP) A csavart, vagy más néven sodrott érpár (Unshielded Twisted Pair = UTP) két szigetelt, egymásra spirálisan felcsavart rézvezeték. Ha

ezt a sodrott érpárat kívülről egy árnyékoló fémszövet burokkal is körbevesszük, akkor árnyékolt sodrott érpárról (Shielded Twisted Pair = S TP) beszélünk. A csavarás a két ér egymásra hatását küszöböli ki, jelkisugárzás nem lép fel. Általában több csavart érpárt fognak össze közös védőburkolatban Pontosan a sodrás biztosítja, hogy a szomszédos vezeték-párok jelei ne hassanak egymásra (ne legyen interferencia). Az épületekben lévő telefon hálózatoknál is csavart érpárokat használnak. A felhasználásuk számítógép-hálózatoknál is ebből a tényből indult ki: ezek a vezetékek már rendelkezésre állnak, nem kell új vezetékeket kihúzni a munkahelyekhez. Ma már akár 100 Mbit/s adatátviteli sebességet is lehet ilyen típusú vezetékezéssel biztosítani. Alkalmasak mind analóg mind digitális jelátvitelre is, áruk viszonylag alacsony A zavarokkal szemben való érzékenységük tovább növelhető, ha

árnyékolást alkalmazunk a csavart érpár körül. Az UTP kábelek minősége a telefonvonalakra használtaktól a nagysebességű adatátviteli kábelekig változik. Általában egy kábel négy csavart érpárt tartalmaz közös védőburkolatban. Minden érpár eltérő számú csavarást tartalmaz méterenként, a köztük lévő áthallás csökkentése miatt. A kategóriák közötti egyetlen lényeges különbség a csavarás sűrűsége. Minél sűrűbb a csavarás, annál nagyobb az adatátviteli sebesség (és a méterenkénti ár.) Az UTP kábeleknél általában az RJ-45 típusjelű telefoncsatlakozót használják a csatlakoztatásra. Koaxiális kábelek A másik vezeték kialakítási megoldás a k oaxiális kábelek használata. Széles körben két fajtáját alkalmazzák: Az egyik az alapsávú koaxiális kábel, amelyet digitális jelátvitelre alkalmaznak, a másik az ún. szélessávú koaxiális kábel amelyet pedig analóg átvitelre használnak Az alapsáv

elnevezés még abból az időből származott, amikor telefonbeszélgetésekre alkalmazták a kábeleket, és itt a sávszélesség az érthető emberi hangnak megfelelő kb. 0-4 kHz volt. A televíziós rendszerek megjelenésével a tv jelek átviteléhez jelentősen nagyobb sávszélesség kellett, ezeket a szélessávú kábelekkel oldották meg. A koaxiális kábeleknek három igen lényeges jellemzője van: • a hullámellenállása (Z0), • a hosszegységre eső késleltetési ideje • a hosszegységre eső csillapítása. A leggyakrabban az 50Ω ιs 75Ω hullámellenállású kábelt használnak: az 50Ω -ost alapsávú, a 75Ω -ost szélessávú hálózatokban. Ez utóbbival azonban alapsávúként is találkozhatunk, főként akkor, ha a hálózat alapsávúként és szélessávúként egyaránt működhet. A késleltetési idő a kábel szigetelésének permittivitásától (dielektromos állandójától) függ. A hálózatok működése szempontjából a nagy

késleltetési idő hátrányos, ezért csökkentésére törekednek. Igyekeznek minél kisebb permittivitású szigetelőanyagot alkalmazni, de ezen túl ezt még az anyag szerkezetének lyukacsossá tételével tovább csökkenthető. A kábel okozta veszteség az ohmos komponensekből, a dielektrikumban keletkező és a sugárzás okozta veszteségekből tevődik össze. A frekvencia növekedésével a bőrhatás is jelentkezik. A tömör központi huzallal készülő kábel késleltetése és csillapítása kisebb, mint a több összesodrott fémszálat alkalmazóé (ha egyébként minden más változatlan). A tömör huzalú kábel viszont merevebb, mint a sodrott változat. Az egyszeres árnyékoló harisnya nem fed tökéletesen, nem véd teljesen a környezet zavaraitól, ezért kettős árnyékoló harisnyát vagy egyszeres és kétszeres alumíniumfólia árnyékolást használnak olyan kábelekben, amelyeket zavarokkal erősen terhelt környezetben alkalmaznak. Alapsávú

koaxiális kábelek Az alapsávú koaxiális kábeleket leggyakrabban helyi számítógép-hálózatok kialakítására alkalmazzák. Az alapsávú koaxiális kábelek jellemző maximális adatátviteli sebessége 100 Mbit /sec 1 Km-es szakaszon. Az átviteli sávszélesség nagymértékben függ a távolságtól. Tehát kisebb távolságon nagyobb sebesség is elérhető Ethernet hálózatokban az alapsávú koaxiális kábelek két típusa ismert az ún. vékony (10Base2) és a vastag (10Base5). A típusjelzésben szereplő 2-es és 5-ös szám az Ethernet hálózatban kialakítható maximális szegmenshosszra utal: vékony kábelnél ez 200 méter, vastagnál 500 méter lehet. A digitális átviteltechnikában vékony koaxiális kábeleket Arcnet és Ethernet helyi hálózatok kialakításánál használnak. Csatlakozásra BNC (Bayone-Neil-Councelman) dugókat és aljzatokat használnak. Mivel a csatlakozások mindig a kábelezés legkritikusabb pontjai, célszerűbb a

biztonságosabb kötést biztosító sajtolt (krimpelt) csatlakozók használata, a csavaros vagy forrasztott BNC csatlakozókkal szemben. A vastag koaxiális kábeleket is az Ethernet hálózatok kialakításánál alkalmazzák. A vastag kábel előnye, hogy lényegesen kisebb a csillapítása mint a vékony változatnak, ezért nagyobb távolságok hidalhatók át vele. Mivel a kábel vastagságánál fogva merev, ezért nehezen szerelhető. Csatlakozások kialakítása is speciális: ún vámpírcsatlakozókat alkalmaznak. Ez a kábelre kívülről rásajtolt csatlakozó, amely a rásajtoláskor úgy szúrja át a kábel szigetelését, hogy a külső árnyékolással és a belső vezetékkel is önálló elektromos érintkezést biztosít. Szélessávú koaxiális kábelek A másik fajta koaxiális kábelrendszer a kábeltelevíziózás szabványos kábelein keresztüli analóg átvitelt teszi lehetővé. Mivel ezek a s zélessávú hálózatok a s zabványos kábeltelevíziós

technikát használják, ezért az analóg jelátvitelnek megfelelően amely sokkal kevésbé kritikus mint a digitális a kábelek közel 100 km-es távolságig 300 MHz-es (időnként 450 MHz-es) jelek átvitelére alkalmasak. Digitális jelek analóg hálózaton keresztül átviteléhez minden interfésznek tartalmaznia kell egy konvertert, amely a kimenő digitális jeleket analóg jelekké, és a bemenő analóg jeleket digitális jelekké alakítja. Egy 300 MHz-es kábel tipikusan 150 M bit/s-os adatátvitelt tesz lehetővé. Mivel ez egy csatorna számára túlzottan nagy sávszélesség, ezért a szélessávú rendszereket általában több csatornára osztják. Az egyes csatornák egymástól függetlenül képesek pl. analóg televíziójel, csúcsminőségű hangátviteli jel, vagy digitális jelfolyam átvitelére is. Az alapsávú és a szélessávú technika közötti egyik legfontosabb különbség az, hogy a szélessávú rendszerekben analóg erősítőkre van

szükség. Ezek az erősítők a jelet csak az egyik irányba tudják továbbítani, ezért csak szimplex adatátvitelt képesek megvalósítani. A probléma megoldására kétféle szélessávú rendszert fejlesztettek ki: a k étkábeles és az egykábeles rendszert. A kétkábeles rendszerben két azonos kábel fut egymás mellett. A két kábelen ellentétes irányú az adatforgalom. Egykábeles rendszerben egyetlen kábelen két különböző frekvenciatartomány van az adó (adósáv) és a vevő (vevősáv) részére. A szélessávú rendszerek nagy előnye, hogy egyazon kábelen egyidejűleg egymástól függetlenül többféle kommunikációt valósíthatunk meg, hátránya azonban a telepítés és az üzemeltetés bonyolultsága és a jelentős költségek. Üvegszálas kábel A jelenlegi legkorszerűbb vezetékes adatátviteli módszer, az üvegszál technológia alkalmazása. Az információ fényimpulzusok formájában terjed egy fényvezető közegben, praktikusan egy

üvegszálon. Az átvitel három elem segítségével valósul meg: • fényforrás, • átviteli közeg, • fényérzékelő. A fényforrás egy LED dióda, vagy lézerdióda. Ezek a fényimpulzusokat a rajtuk átfolyó áram hatására generálják. A fényérzékelő egy fotótranzisztor vagy fotodióda, amelyek vezetési képessége a rájuk eső fény hatására megváltozik. Az átviteli közeg egyik oldalára fényforrást kapcsolva a közeg másik oldalán elhelyezett fényérzékelő a fényforrás jeleinek megfelelően változtatja az vezetőképességét. Az elektronikában használt optikai kapu működése jól illusztrálja a működési elvet: A fotodiódára az RD ellenálláson keresztül kapcsolt pozitív feszültség a diódát nyitja, az átfolyó áram hatására fényt bocsát ki. Az átviteli közegen (ami esetünkben egy átlátszó műanyag) a fény átjutva az FT tranzisztort kinyitja és a felső pontjának feszültsége közel nulla lesz. Az, hogy ez

a módszer nagyobb távolságokon is működjön átviteli közegként vékony üvegszálat kell alkalmazni és a fényveszteségeket minimálisra kell csökkenteni. Fényveszteség három részből áll: a két közeg határán bekövetkező visszaverődés (reflexió), a közegben létrejövő csillapítás és a közegek határfelületén átlépő fénysugarak. Az első hatás a határfelületek gondos összeillesztésével minimálisra csökkenhető. Döntő jelentőségű az a tény, hogy a csillapítás nem az üveg alapvető tulajdonsága, hanem azt az üvegben lévő szennyeződések okozzák. A csillapítás megfelelő anyagválasztással minimalizálható. A közeg határfelületén való átlépés megakadályozására a megoldás az optikában jól ismert teljes visszaverődés jelensége. Ha a közeg határfelületére érkező fénysugár beesési szöge elér egy kritikus értéket, akkor a fénysugár már nem lép ki a levegőbe, hanem visszaverődik az üvegbe. A 20

ábrán foglaltuk össze az elmondottakat Az üvegszálban az adóból kibocsátott számos fénysugár fog ide-oda verődni, az ilyen optikai szálakat többmódusú üvegszálnak (multimode fiber) nevezik. Ha azonban a szál átmérőjét a fény hullámhosszára csökkentjük, akkor a fénysugár már verődés nélkül terjed. Ez az egymódusú üvegszál (single (mono) mode fiber) ADÓ-ként ilyenkor lézerdiódát kell alkalmazni, de sokkal hatékonyabb, nagyobb távolságú összeköttetés alakítható ki segítségével. Jelenleg a n agytávolságú összeköttetésben általában 0.2-2 db/km csillapítású fényvezető szálakat használnak, amelyek legfeljebb 20-100 km távolság közbenső regenerálás nélküli áthidalását teszik lehetővé. Gondoskodni kell arról, hogy az optikai szálat csak minimális fizikai terhelés érje, minden nagyobb és hosszabb ideig tartó terhelést más szerkezeti elem vegyen át, mely védelmet és terhelésátvitelt a kábel

konstrukciónak kell biztosítania. A hagyományos rézvezetékeket tartalmazó kábel és a f énykábel konstrukciós követelményei között az alapvető különbség az, hogy míg a rézvezetéknél nagy, 15%-os nyújtás is megengedhető, addig a kvarcüveg esetében az 1%-os nyújtás is idő előtti öregedéshez, mikro-repedésekhez, esetleg törésekhez vezethet, ezért elsődleges követelmény a fénykábel szálainak tehermentesítése. Az üvegszálak alkalmazásánál kritikus kérdés a jelek be és kicsatolása, amire kétféle illesztés, a passzív és az aktív használatos. A passzív illesztő két, az üvegszálra kapcsolódó csatlakozóból áll. Az egyik csatlakozón egy LED dióda, a másik csatlakozón egy fotódióda van. Az illesztő teljesen passzív, segítségével jeleket tudunk a fénykábelből kivenni illetve jeleket tudunk a kábelbe bejuttatni. Az illesztés természetesen fényveszteséggel (és így csillapítással) jár, ezért meg kell

határozni, hogy adott távolságon hány darab használható Aktív illesztő jelismétlőként vagy más néven jelregenerálóként is működik, azaz a beeső fényjelet villamos jellé alakítja, majd az ADÓ részén ezt LED dióda segítségével felerősítve továbbsugározza. Mivel a regenerálás folyamán a kábelen haladó fényjel villamos jelként is megjelenik, ezért ez közvetlenül elektromos jelillesztésre is felhasználható. Ahogy az eddigiek szerint is nyilvánvaló, az üvegszálon adott hullámhosszú fényt használva csak egyirányú adatátvitel képzelhető el. Gyűrű kialakítású topológiánál az állomások illesztővel csatlakoznak a hálózatra, így egy vonalon is képesek venni (jel az illesztőbe bejön) és adni (illesztőn továbbadni). Kétirányú pont-pont átvitel esetén már két üvegszálas kapcsolat szükséges: egyik irány az adásra, másik a vételre. Ez szerencsére a legtöbb esetben nem igényli újabb kábel

lefektetését, mivel egy kábel több független üvegszálat tartalmaz. Ha az üvegszálon több eltérő hullámhosszú fényt viszünk át, akkor hullámhossz multiplexelést valósítunk meg, és több csatorna alakítható ki egy üvegszálon. Természetesen ilyenkor a fény be- és kicsatolása fényszűrőkön, prizmákon keresztül valósítható meg. Ethernet hálózatokban az üvegszálas kábelt 10BaseF néven definiálták. Vezeték nélküli átviteli közeg Hálózat kiépítésekor gyakran adódik olyan helyzet, amikor vezetékes összeköttetés kialakítása lehetetlen. Utcákat kellene feltörni, ott árkokat ásni, és ha mindez mondjuk egy forgalmas, sűrűn beépített terület? Ilyenkor a vezeték nélküli átviteli megoldások közül kell választani, amelyek fény (infravörös, lézer) vagy rádióhullám alapúak lehetnek. Infravörös, lézer átvitel A lézer és infravörös fényt alkalmazó ADÓ-VEVŐ párok könnyen telepíthetők háztetőkre, a

kommunikáció teljesen digitális, a nagyobb távolság áthidalását lehetővé tévő energiakoncentrálás miatt rendkívül jól irányított, amely szinte teljesen védetté teszi az illetéktelen lehallgatás, illetve külső zavarás ellen. Sajnos a láthatósági feltételek miatt az eső, köd. légköri szennyeződések zavarként jelentkeznek A számítógépes rendszerekben az információátvitel ilyen módja fokozatosan terjed, IrDA néven már szabványos megoldása is létezik. Rádióhullám Nagyobb távolságok áthidalására gyakran használják a mikrohullámú átvitelt. A frekvenciatartomány 2-40 GHz között lehet. A kiemelkedő antennatornyokon (a láthatóság itt is feltétel!) elhelyezkedő parabola adó és vevőantennák egymásnak sugárnyalábokat küldenek és akár száz kilométert is átfoghatnak. A jelismétlést itt reléző állomásokkal oldják meg, azaz a vett jelet egy más frekvencián a következő reléző állomásnak továbbítják.

Problémaként jelentkeznek a viharok, villámlás, egyéb légköri jelenségek. A frekvenciasávok kiosztása átgondolást igényel, és hatósági feladat. Szórt spektrumú sugárzás Kisebb távolságokra (kb. I km távolságig), lokális hálózatoknál használt megoldás, Széles frekvenciasávot használ, amit egy normális vevő fehér zajnak érzékel. (Azonos amplitúdó minden frekvencián). A szórt spektrumú vevő felismeri és fogja az adást Antennaként megfelel egy darab vezeték. Műholdas átvitel A műholdakon lévő transzponderek a felküldött mikrohullámú jeleket egy másik frekvencián felerősítve visszasugározzák. Hogy a földön lévő műholdra sugárzó, illetve a műhold adását vevő antennákat ne kelljen mozgatni, geostacionárius pályára állított műholdakat használnak. Az Egyenlítő fölött kb 36 000 km magasságban keringő műholdak sebessége megegyezik a Föld forgásisebességével, így a Földről állónak látszanak. A mai

technológia mellett 90 geostacionárius műhold helyezhető el ezen a pályán (4 fokonként). A frekvenciatartományok a távközlési műholdaknál: 3,7.4,4 GHz a lefelé, 5,9256,425 GHz a felfelé irányuló nyaláb számára. A műhold tipikus sávszélessége 500 MHz (12 db 36 MHz-es transzponder, egy transzponderen 50 MB/s-os adatforgalom, vagy 800 db 64 kbit/s-os hangcsatorna. Ha a transzponderek az adást polarizálják, több transzponder is használhatja ugyanazt a frekvenciát. A frekvenciatartományok kiosztása a t ranszponderek között lehet statikus: azaz a frekvenciák fixen ki vannak osztva a transzponderek között, de ma inkább azt a módszert használják, hogy először az egyik transzponder majd utána a következő kap egy-egy frekvenciaszeletet. (Osztott idejű multiplexálás) A visszasugárzott hullámnyaláb mérete is befolyásolható: nagy kiterjedésű hullámnyalábot leginkább a TV-s műsorszórás igényel, de ma már lehetséges kis

kiterjedésű (néhány km átmérőjű) pontnyalábok (spot beam) használata is. Ez utóbbi távközlési rendszereknél előnyös, a lehallgathatóságot csökkenti. Tudnunk kell, hogy a műholdas átvitel késleltetése a földi mikrohullámú illetve a vezetékes rendszerekhez képest jelentős a nagy távolság miatt: 250-300 msec. (b., változat) Vezetékes átviteli közegek: 10Base-5 ("vastag" Ethernet) 10 Mbit/s, max. 500 m vastag koax kábel, max 100 MAU (25 méterenként, a kábelen jelzett helyeken). 50 Ohmos lezárás kell, mert ha nincs, akkor visszaverődik a jel a kábelvégen, azaz ütközés lesz. Min 254 cm-es sugárban lehet hajlítani a kábelt, szintén az ütközés miatt Egy helyen le kell földelni az árnyékolást, és egy fajta kábelt kell végig használni, nem lehet toldani. Ezért csatlakozás csak vámpír csatlakozóval lehet 10Base-2 ("vékony" Ethernet) 10 Mbit/s, max. 185 m vékony koax kábel, max 30 MAU, 05 méterenként

"T" csatlakozóval Egy ponton lehet földelni az árnyékolást. A hajlítási sugár min 5 cm, és természetesen 50 Ohm lezáró ellenállás kell a végére. Vigyázni kell a lengő kábelekre, mert könnyen túlszaladhatjuk a 185 m-t! 10Base-T (csavart érpár - Unshielded Twisted Pair UTP) CAT3 szerinti 4 érpár, ebből kettőt használ. (A másikra telefont szoktak kötni, de ez nem túl jó.) A csavarás miatt a konstans zaj elnyomás jó Max 100 m (általában 90 m falban, 10 m lengő), RJ-45 csatlakozó. Az ilyen MAU-n (és a hálókártyán) van egy zöld LED, ami folyamatosan világít, ha működik (teszteli magát). Azért, hogy ne a kábel bekötést cseréljük (adás/vétel vezeték), ezért az eszközökön egy X jel jelzi a csatlakozásnál, hogy az illető megfordítja a jeleket. Természetesen egy adott kábelnek egy és csakis egy végét kell ilyenbe dugni. Ez a probléma általában nem eszköz-HUB, hanem HUB-HUB csatlakozásnál merül fel. 10Base-F

(üvegszál - Fiber optic) Régebben csak a FOIRL rendszert alkalmazták, ami két Repeatert kötött össze 1km optikai kábellel. A 10Base-FP passzív HUB (=optikai szétosztó) és spec végberendezések max 500 m-es összekötését írja le. Bár a spec FP végberendezés drágább, de összességében olcsóbb a rendszer, mint az aktív HUB-os megoldás. A 10Base-FB nagy távolságra (2 km) és sok eszköz számára (20 repeater) ad lehetőséget a kapcsolatra. Nem nagyon használják, inkább a többi módszert. A 10Base-FL a FOIRL helyett lépett életbe, max 2 km, és nem csak HUB-ok között, hanem végpontok között is használható. Összekötő elemek Repeater (ismétlő) Feladata a transzparens összekötés és jelrekonstrukció. A fizikai rétegben működik, nem törődik a k eretek jelentésével. Max 4 db-ot lehet sorba kapcsolni További feladatok: collision detection + JAM generálás (ha valahol van, akkor mindenki érzékelje), jelregenerálás (időzítés

és jelszintek helyreállítása, preamble megnyújtás, ha rövidebb, elektronikus szétválasztás, JABBER protection (csak ha a a vég-MAU is átlép, addig feldarabolja több keretre), automatikus particionálás (a hibás rész-hálózat leválasztása, majd egy idő után, ha helyreállt, visszakapcsolni) Bridge (híd) Adatkapcsolati rétegben működik. Tudja (megtanulja) a MAC címeket, megérti a keretek tartalmát. Megtanulja, hogy melyik portján melyik címek vannak, ez lehet automatikus, vagy betanítás (kizárás). Szűr: amelyik csomagot a túloldalon nem fogja venni senki, azokat nem rakja át arra a s zegmensre. Ütközés esetén a k eretet egy ideig tárolja, majd, ha újra sem sikerül, eldobja. (A felsőbb rétegek kezelik a keretek megkapására vonatkozó protokollokat) 450 m-enként. 67. Az Internet alapvető szolgáltatásai, protokolljai (a.,változat) Az Internet kialakulása Az Internet elődje az USA Védelmi Minisztériuma (Department of Defense) által

1969-ben létrehozott ARPANET katonai kísérleti hálózat volt. Az ARPANET kialakításának a fő szempontja az volt, hogy megbízhatóan működjön akár egy ellenséges atomtámadás után is. Ezért nincs központi számítógépe: a hálózat leginkább egy ország úthálózatához hasonló, ha valamely központ kiesik, az adatok más úton haladva jutnak célhoz. Technikailag ezt úgy valósítják meg, hogy az adatokat csomagokra bontják, az egyes csomagok egymásról független úton haladnak a cél felé. Az adattovábbításnak ezt a módját Interreet Protokollnak nevezték el. (A szabvány neve ma TCP/IP protokoll) Az IP cím Ahhoz, hogy két számítógép között kapcsolat jöjjön létre, szükséges valamilyen módon az azonosításuk. Az Interneten minden számítógép egy egyedi számot kap, amely 32 jegyű a kettes számrendszerben. Amikor két gép kommunikál egymással, ez alapján találnak az adatok egyiktől a másikig. Ezt a számot IP címnek nevezik

Az IP cím a kettes számrendszerben nehezen kezelhető, ezért általában 4 db 8 bites részre bontják, az egyes bájtokat pedig a 10-es számrendszerben írják fel. Például így: 121.122123124 A DNS név vagy gépnév A felhasználó számára az IP cím általában nehézkes, ezért már működő hálózatok esetén ezt egy szavakból álló, hierarchikus felépítésű rendszerrel „elfedik". Ezt a rendszert DNS-nek (Domain Name Service) nevezik. Ennek alapján pl a jedlikntjedlikhu DNS név a következőt jelenti (hátulról előre haladva): A gép Magyarországon van (hu), a Jedlik Ányos Gimnáziumban (Jedlik), azon belül pedig a jedliknt nevet viseli. A hálózat természetesen továbbra is az IP címeket használja, a f elhasználó által megadott DNS nevet a s zerverek konvertálják át az IP címre és viszont. A hu végződésű DNS neveket együttesen hu domainnek nevezik. Minden ország saját domainnel rendelkezik, amely két betűs (de, hu, ro, au, at

stb.) kivéve az Egyesült Államokat, ahol a d omainck a fenntartó jellegére utalnak (gov: államapparátus, edu: oktatás, mil: hadsereg, com: profitorientált szolgáltató, net: nem profitorientált szolgáltató). A hu dom ainen belül az intézmények, cégek saját domain nevet kérhetnek. Ennek kiadásáért egy konkrét szervezet felel. Ilyen aldomainek pl jedlikhu, joshu stb Termcszetesen az aldomainben további számítógépek helyezkedhetnek el, amelyek azonosításáért már az aldomain gazdája felel, pl. jedlikntjedlikhu, vermesjedlikhu stb A csomagok útja a hálózaton Amikor egyik gépről egy másikra konkrét adatokat küldünk, az adatokat kezelő szoftverek magukat az adatokat fix hosszúságú részekre feldarabolják és kiegészítő információkkal (ki küldte kinek, milyen adatok vannak benne, az átküldött információnak ez hányadik részlete, ellenőrző adatok stb.) látják el Az így kapott csomagokat aztán az operációs rendszer juttatja el a

kártyákig, amelyek a kapott csomagokat továbbítják a hálózat fizikai részén. A célállomáson az érkező csomagokat az operációs rendszer a kiegészítő információk alapján összerakja és tartalmától függően a megfelelő szoftverhez továbbítja. A célprogramot a csomagban lévő egyik azonosító az ún. port alapján határozza meg az operációs rendszer, pl. a www jellegű csomag portszáma 80, 81 vagy 8080, az ftp portszáma 21, az IRC CHAT száma 6667 stb. Hálózatok összekapcsolása Az Internet nem egy konkrét hálózat, hanem alapvetően hálózatok hálózata. Ezek a hálózatok vagy konkrét állami intézmények tulajdonában vannak, vagy kereskedelmi cégek magánhálózatai. A rendszer működését kölcsönös szerződések biztosítják A rendszer működése tehát széleskörű együttműködést feltételez. Ha két számítógép-hálózatot össze kívánunk kapcsolni, akkor azt egy olyan számítógéppel tehetjük meg, amely mindkét

hálózatnak része, az ilyen gépeket gatewaynek nevezik. A gateway tehát az egyik hálózaton érkező csomagot a másik hálózatba emeli át Ha a gateway több hálózatot köt össze, nem mindegy, hogy a csomag merre folytatja az útját. Ilyenkor a küldő és a célszámítógép azonosítójának ismeretében egy a gatewayen futó program dönti el a csomag továbbításának irányát, ezt a folyamatot routolásnak, magát a routolást végző gépet pedig routernek nevezik. Biztonsági problémák Ha helyi hálózatunk közvetlenül kapcsolódik az Internethez, annak gépei kívülről elérhetők, s így azokon kár is okozható. Hasonlóan fontossá válhat, hogy a hálózat gépei ne érjék el az Internet valamennyi szolgáltatásait. Ezt a problémát a hálózatunkat a külső hálózattal összekötő gateway gépeken futó programok segítségével oldhatjuk meg, hiszen ez a gép továbbítja a csomagokat kifelé ill. befelé Az egyik legelterjedtebb megoldás a

tűzfal (firewall), amely olyan programot takar, amely csak bizonyos csomagokat enged át. A proxy a csomagok korlátozásán túl az átmenő adatokat tárolja is és így ha ugyanazt az adatot a hálózatunkról később egy másik gép is kéri, a proxy a saját tárából szolgálja ki a klienst. A dinamikus proxy éjszaka felkeresi a leggyakrabban használt helyeket és előre letölti a szükséges információt. Az Internet szolgáltatásai • • Az Internet szolgáltatásait három csoportba osztjuk: elektronikus levelezés (e-mail, levelezési lista, hírcsoportok), közvetlen kapcsolat (tehet, Chat), • keresés adatbázisokban (ftp, gopher, www). A levelezés működése Minden felhasználó egy postafiókot kap. A postafiök tulajdonképpen egy alkönyvtár (mappa) valamely éjjel-nappal működő számítógépen. A felhasználó levelei ebbe a postafiókba érkeznek, s akkor tekinti meg őket, amikor ráér. A levelezés bonyolításához tehát két program

szükséges: levelező szoftvernek hívjuk azt a programot, amellyel dolgozunk, amikor leveleinket megírjuk, illetve megtekintjük (Ilyen pl. az Outlook), míg a postafiókunk kezelését ettől fúggetlenül egy kiszolgáló szoftver végzi Ez utóbbiból számunkra csak az érdekes, hogy milyen szabvány (protokoll) szerint dolgozik, mivel levelezőrendszerünk beállításánál meg kell adni. Az e-mail Az e-mail magán vagy hivatalos elektronikus levelezés az egész világon. A levelet egy szövegszerkesztővel írjuk, s azt egy alkalmas program (levelező szoftver) küldi el a címzett postafiókjába. A postafiók megadása: azonosító @ domain, ahol az azonosító az adott gépen a postafiók tulajdonosának azonosítója (monogram, becenév, sorszám stb.), a domain pedig a gép azonosítója, „körzetszám". (Bár gyakorlatilag a DNS nevekhez hasonló felépítésű, elvileg nem azonos azzal.) Példák: Az USA elnöke és alelnöke: president@whitehouse.gov illetve

vicepresident@whitehousegov Az e-maii sok szempontból a mobiltelefonokon használt SMS szolgáltatás Internetes megfelelőjének tekinthető. Levelezési lista A listára feliratkozók (ingyenes) minden a listára küldött levelet automatikusan megkapnak. A listára előfizetni (feliratkozni) a lista kezelőjének (ez lehet szoftver is) küldött e-mailbcn lehet. A listák általában egy konkrét témával foglalkoznak, mivel a napi forgalmuk több tucat is lehet, érdemes -még feliratkozás előtt- megtudakolni a leiratkozás módját is. A listákra bárki írhat, az elküldés többnyire automalikus. Ha a listára kerülő leveleket elküldés előtt ellenőrzik, moderúlt listáról beszélünk. Fontos tudni, hogy a legtöbb listán a reklámcélú levelek küldése tilos. Hírcsoportok (neves group, usenet neves) A leveleket témánként csoportosítva rendszerezik és egy körponti gépen tárolják, de már nem küldik el senkinek. Aki meg akarja tekinteni, egy alkalmas

programmal (neves) beléphet és böngészhet a levelek között. A leveleket egy bizonyos idő után törlik Bárki írhat bele. Telnet A szolgáltató számítógépre sajátunkkal, mint a távoli gép termináljaként kapcsolódunk. Lehetőségünk van állományok letöltésére, programok indítására, adatbázisok lekérdezésére (többféle, csak elektronikusan forgalmazott folyóirat létezik), játékokban való on-line részvételre stb. Fontos, hogy a célszámítógép használatára jogot (account) kapjunk, azaz egy olyan felhasználói nevet és jelszót, amelynek birtokában használhatjuk. Viszonylag kevés olyan számítógép van, amire bárki beléphet. Csevegés (Chat) A csevegésben résztvevő számítógépek között folyamatos adatforgalom van. A csevegést egy szewer gép vezérli, a résztvevők által írt üzenetek a szerveren keresztül valamennyi résztvevőhöz lényegében azonnal eljutnak. A kapcsolat folyamatos és élő, a telekonferencia egy

egyszerű megvalósítása. A csevegésre többféle megoldás van, a legelterjedtebb ar IRC, ahol az adatforgalmat már több, összekapcsolt szerver végzi. A csevegő megjelöli, hogy milyen témában kíván beszélgetni („csatorna"), s a továbbiakban az adott csatornára érkező minden üzenetet megkap, és válaszolhat is. Ha valamelyik csevegő személye felkelti az érdeklődését, privát csatornát nyithatnak, amelyen keresztül már csak ketten cseveghetnek. Adatbázisok lekérdezése Az Internéten szinte minden információ megtalálható a napi időjárás jelentéstől a Károli-féle bibliáig. Az adatbázisok kezelésének azonban többfélé módja van, attól tüggően hogy hogyan tárolják, illetve továbbítják az adatokat. Ezek a TCP/IP alprotokolljai, amelyeket az adatbázisok adatainak továbbítására alakítottak ki: az ftp, gopher és a http. FTP (Filé Transfer Protocol) A fáj archívumokhoz való hozzáférés, és fájlok letöltését

támogatja. Az archívumok témánként csoportosítva vannak, elég széles körben. Használatához tudnunk kell a célgép címét. A FTP-t gyakran fájlmenedzser programok (Windows Commander, Far stb) is támogatják, de az újabb böngészők (Internét Explorer) is ismerik. A TCP/IP alapszolgáltatása, tehát a p arancssorba írt ftp parancs kiadása után más segédprogramok telepítése nélkül is indítható, ekkor azonban parancsorientált felületen kell dolgoznunk. Gopher Menürendszer segítségével hozzáférés adatbáaísokhoz, bárhol is legyenek a világon, nem kell tudnunk a címeket sem. Elsősorban szöveges állományok (pl levelezési listák) archiválásához használták, ma már nem gykori. WWW (World Wide Web) Globális multimédia adatbázis. Az információkat színes oldalakon tárolják, szöveg, kép, hanganyag, film formájában. Ezek egymásra hivatkoznak (pl kiemelésekkel), és ezekre kattintva pillanatok alatt válthatunk. A kereskedelmi

szolgáltatók megjelenésével a www jelentősége alaposan megnőtt, segítségével akár otthonról választhatunk a katalógusban. Az újabb böngésző programok már gyakran lehetővé teszik más Internet szolgáltatások kényelmes használatát (ftp, chat, levelezés) is. WAP (Wireless Aplication Protocol) A WAP a WWW megvalósítása a mobiltelefonokon. Mivel az átviteli sebesség kisebb és a mobiltelefon kijelzője csak gyengébb minőségű grafikát képes megjeleníteni, ezért a WAP lapok kevesebb multimédiás anyagot tartalmaznak és lényegre törők. A technológia napjainkban kezd terjedni. (b., változat) Néhány évtizeddel ezelőtt az USA-ban megkezdődött a kutatói/katonai hálózat kialakulása az ún. ARPANET Ez kezdetben néhány egyetemből és katonai intézményből épült fel és elsősorban kutatási célokat szolgált. A hálózathoz egyre több egyetem kapcsolódott, folyamatosan gyarapodott, és így alakult ki a ma már egyre jobban ismert

Internet. Mivel az internet az ARPANET-ben gyökerezik, ezért logikus, hogy sokmindent át is vett onnan, például a az alapprotokollját a TCP/IP-t. Kezdjük először is a név magyarázatával. A TCP/IP, helyesebben írva IP/TCP, általában egy teljes protokollcsaládot jelent, ami magában foglalja az összes IP-re (Internet Protocol) épülő protokollt. A TCP (Transmission Control Protocol) ennek a családnak egy tagja (tegyük hozzá, hogy ezt használjuk leggyakrabban), de emelett rengeteg "testvére" van, mint például az UDP (User Datagram Protocol) vagy az ICMP (Internet Control Message Protocol). Az internet rendkívül heterogén hálózatokat fogott össze, ezért elsődleges cél volt az IP számára, hogy a fizikai médiumtól függetlenül, bárhol képes legyen működni. Ehhez egy olyan absztrakciós rétegre van szükseg, ami minden eszközön megvalósítható, és semmilyen eszközhöz nem köthető. Az IP-ben használható eszközöknek a

következő követelményeknek kell megfelelniük: • képes legyen egy meghatározott mennyiségű byte-ot egyszerre átvinni (ezt hívjuk datagrammoknak, vagy csomagoknak) • képes legyen az eszköz alacsonyszintű (fizikai címét) leképezni egy logikai - IP címre Mint láthatjuk a fenti két megkötést szinte minden lehetséges fizikai eszközön meg lehet valósítani, kezdve az ARCNet, Ethernet hálózatoktól az egyszerű nullmodemig. Az IP (= internet protokoll) állapotmentes protokoll, nem garantálja a packetek megérkezését a célhoz, sőt azt sem, hogy a packetek ugyanolyan sorrendben érkeznek meg, mint ahogyan elküld ték őket. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy a fizikai médium megpróbál megtenni a csomag célbajuttatása érdekében, de nem garantál semmit. Egy IP csomag két részből áll: 1) fejléc információk, amelyek tartalmazzák a forrás és célcímet, valamint 2) adatrész, ami alkalmazás-specifikus. Az IP-re épülő protokoll az IP

adatrészét használhatja felsőbb szintű fejléc, valamint adat számára. Így egymásba skatulyázhatók a csomagok, a felsőbb szintű protokollok használhatják azt, amit az alsó szintű add, de kiegészíthetik további tulajdonságokkal. Így jön a képbe a TCP Mint láthatjuk az IP használata elég nehézkes az alkalmazások szempontjából, hiszen gondoskodniuk kell a csomagok sorbaállításáról, és az elvesző packetek újraküldéséről. Hogy ne kelljen minden alkalmazásban ezeket a funkciókat implementálni, ezért létrehozták a TCP protokollt, ami gondoskodik a csomagok sorrendbe allításáról, valamint az esetlegesen elvesző packetek ujraküldéséről. A TCP így már egy garantált csatornát biztosít a programunknak, hiszen gondoskodik arról, hogy ami a kapcsolat egyik végén "bement", az a másik végén ki is jön. Láthatjuk, hogy a TCP protokoll sokkal kényelmesebb az alkalmazások szempontjából, ezért majdnem minden magas szintű

protokoll ezt használja (telnet, ftp stb). Ugyanakkor nem mindig van szükség a TCP-vel járó szolgáltatásokra, ezért kialakult más IPre épült, de úgyanúgy nem kapcsolatjellegű protokoll. Erre jellemzően a kérdés-válasz jellegű kommunikációnál lehet szükség, amikor a visszaigazolást tulajdonképpen a válasz maga jelenti. Ilyen protokoll az UDP Ezt a protokollt használja például a DNS (domain name service), vagy az NFS (network file system). Ezen kívül még léteznek más, IP-re épülő protokollok, ilyen az ICMP (=internet control message protocol), vagy az IGMP (=internet group multicast protocol) Címzési eljárások Többféle címzési eljárás létezik. Ezek közül csak a négy legalapvetőbb ismertetésére vállalkozom. Igaz, hogy ezek a legfontosabbak IP-számok Jelenleg 32 bi ten vannak kiosztva az IP-számok, négyesével csoportosítva. Ezeket tízes számrendszerbe visszafordítva használjuk. Egy számnégyes 0-tól 255-ig terjedő

értéket vehet fel. Sajnos hamarosan „betelik” a számtartomány, mivel maximum 4 294 967 296 da rab gép lehet bekötve és nem minden számot osztanak ki precízen. A rendszer viszont nem a teljes telítettségig megy, mivel 4 különböző kategóriájú gép van: A osztályú: pl.: 195 Ilyen óriásgép Magyarországon sincs! B osztályú: pl.: 195199 Ebből már akad néhány darab Magyarországon! C osztályú: pl.: 195199100 Egy kisebb-nagyobb intézmény központi gépe is lehet ilyen kategóriájú. D osztályú: pl.: 19519910077 Ez már azt a konkrét gépet jelent, mely rá van kötve az Internetre. Telítődés ellen valószínűleg az lesz a megoldás, hogy újabb kettő (vagy négy) osztály lesz bevezetve, így a jelenlegi négy kategória helyett hat (vagy nyolc) lesz. A hogyanra most, 2000 elején még nem tudom a pontos választ, de az tény, hogy ez a legvalószínűbb ötlet! 68. Hozzáférési jogok, adatvédelem a számítógépes hálózatokban Minden

többfelhasználós rendszernél döntő kérdés a megfelelő adatvédelem kialakítása. Biztosítani kell, hogy egyes felhasználók csak a saját adataikhoz férjenek hozzá, így sem véletlenül, sem szándékosan ne lehessen más adataiban kárt tenni. Nézzük példaként a Novellt. A védelmet a file server biztosítja, négy szinten: 1. bejelentkező/jelszó védelem (Login/Password Security) 2. kezelői védelem(Trustee Security) 3. könyvtár-védelem (Directory Security) 4. file attribútum védelem (File Attribute Security) A bejelenkező védelem biztosítja, hogy csak a megfelelő emberek használhassák a hálózatot, meghatározza, ki kapcsolódhat a szerverhez. A bejelentkező védelmet az összes felhasználó esetén alkalmazhatjuk. Mielőtt valaki a file-serverhez kapcsolódna, meg kell adnia a ˝felhasználói neve˝-t (username). Ha a bejelentkezés során a felhasználó neve nem szerepel a f ile-server nyilvántartásában jelszóval, jogokkal, azonosítóval,

a hozzáférés, belépés nem jön létre. Jelszó használata nem kötelező a hálózatban (A jelszó nem jelenik meg a képernyőre beírása közben, hogy a kívülállók ne lássák azt.) A rendszergazda korlátozhatja az egyes felhasználók belépési idejét, maximalizálhatja a tévesen beírt jelszavak számát(pl. három rossz kísérlet után a felhasználó már nem léphet be) A kezelői hozzáférés védelem az adott felhasználók az egyes könyvtárakhoz így az egyes file-okhoz való hozzáférhetőségét szabályozza. Hiába tudunk bejelentkezni a hálózatba, ha nincsenek az egyes könyvtárakhoz kezelői jogaink. Az egyes felhasználók jogai egy adott könyvtár esetében az alábbi 7 alapjogból épülhetnek fel: 1. Read - file megnyitása és olvasása 2. Write - file megnyitása és írása 3. Create - új file, könyvtár készítése és file-ba írás 4. Erase - file-ok, könyvtárak törlésének joga 5. File Scan - file-keresés a könyvtárban 6.

Modify - könyvtárak módosítása 7. Acess Control - hozzáférés ellenőrzése A könyvtár-védelem egyfelől a fenti hét alapjogból állítható össze: ebben az esetben egy adott könyvtárra állapíthatunk meg egy jogköri maszkot, amely minden felhasználót (a supervisor kivételével) korlátoz. 1. Hidden - rejtett, a DIR parancs nem ˝látja˝ a könyvtárat 2. Normal - alapértelmezett állapot 3. Private - a nem jogosult felhasználó csak a könyvtárat látja , a tartalmát nem 4. System - a könyvtár rejtett, tartalma nem törölhető A file attribútum védelem legfontosabb feladata egy file megvédése a véletlen módosításoktól, cserétől, vagy törléstől. A különféle NetWare verziókban többféle file attribútum lehetséges, amelyek a file állandó ˝tartozékaként˝ annak különféle jellemzőit mutatják. A védelem szempontjából fontos, közös attribútumok az alábbiak : 1. Read/Write írható-olvasható tartomány(RW) 2. Read Only

írásvédett, csak olvasható, nem módosítható file(RO) 3. Shareable osztottan, több felhasználó által használható állomány (S) 4. Hidden rejtett file, DIR nem mutatja (H) 5. System rendszer állomány, DIR nem mutatja, nem módosítható, nem törölhető(SY) Lásd még: 21. Számítógépes adatbiztonság és adatvédelem 69. Keresési lehetőségek az Interneten Történelmi alapok Az Internet a hálózatok hálózata, avagy egy mindent és mindenkit összekötő világméretű számítógépes szuperhálózat. Szerepe ma, 1998-ban még csak sejthető, de az tény, hogy a világot sokkal kisebbé tette, mint volt valaha. Sokan azt mondják, hogy a világot négy találmány tette hirtelen egy-egy nagyságrenddel kisebbé: az első a tengeri hajózás, a második a vasút, a harmadik a telefon, a negyedik pedig az Internet. Nos, lássuk azt a bizonyos történelmet! 1969: Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma, a Pentagon úgy alakítja ki a saját belső

hálózatát, az Arpanetet, hogy egy esetleges atomháború után is tudjon működni. Így a fizikailag messze lévő számítógépek között több lehetséges közvetlen, vagy közvetett összeköttetés is létesült. Kezdetben volt négy nagygép (host), amelyekről adatokat és állományokat lehetett lehívni. 1971: Az Arpanet már 23 gépegységre bővült. Ray Tomlinson kifejlesztette az első E-mail programot, amellyel üzeneteket lehetett küldeni a számítógépes hálózaton részt vevő gépek számára. 1972: Megalakult az InterNet Working Group (INWG) az adattovábbító protokollok szabványának egységesítésére. Az Internet több, önálló számítógépes hálózat csúcsszervévé válik. 1973: Külföldi összeköttetések az Arpanettel. Elsőként a University College of London és egy norvégiai radarállomás válik a h álózat nem amerikai részesévé. Bob Metcalfe doktori dolgozatában taglalja és vázolja fel a lokális számítógép-hálózatok

ethernet-technológiáját, amely az addigi koaxiális kábeleken mindaddig elérhetetlennek tűnő adatátviteli sebességet tesz lehetővé. 1976: II. Erzsébet brit királynő elküldi első elektronikus úton továbbított üzenetét, azaz Email-jét 1979: Megalapítják a tudományos vitafórumnak szánt Usenet komputeres világhálózatot az Internet égisze alatt. 1981: Megalakul a B itnet a New York-i Egyetemen elektronikus posta- és fájltovábbítás céljából. Franciaországban megkezdi működését a Minitel-szolgálat Az Internet időközben 213 host-gépre bővült. 1982: Kidolgozzák és bevezetik a TCP-t és az IP-t az adatátvitel "csomagolástechnikáját", miáltal nagy tömegben küldhetők fájlcsomagok. A TCP/IP mind a mai napig élő és működő Internet-szabvánnyá érett. A hálózat már 235 host-gépből áll 1984: William Gibson megírja a Neurománc című sci-fi regényét, amelyben először szerepel a „Cyberspace” kifejezés. A

hálózaton már 1024 host gép van 1986: Az Egyesült Államok kormányszerve, a National Science Foundation (NSF) megalakítja a saját NSFNET-jét öt szuperkomputerből, továbbá 56 ezer bit/sec átviteli sebességű hálózatból. Ezzel megkezdődött az Internet lényegét adó tevékenység: a különféle lokális hálózatok közötti kapcsolatépítés. Ekkorra már 5089 host-gépre bővült a hálózat 1988: Kanada, Dánia, Finnország, Franciaország, Izland, Norvégia és Svédország csatlakozik az NSFNET-hez. Az Internet 56 ezer host-ra gyarapszik 1989: A kapcsolattartás műszaki ügyeleteinek felügyeletére megalakul az Internet Engeneering Taskforce (ETF). A Német Szövetségi Köztársaság is csatlakozik az NSFNEThez 1990: Beszünteti működését az Arpanet. Amerikai hálózati idealisták megalakítják az Electronic Frontier Foundationt (EFF) a világméretű adatkommunikáció szabadságának a v édelmére. Ausztria és Svájc is csatlakozik az

NSFNET-hez, amelyen immár 313 ezer host-számítógép tart kapcsolatot. 1991: Tim Barners-Lee bemutatja a WWW -t, a World Wide Webet a genfi európai atommagkutató tanácsban (CERN), amely az Interneten belül létesült új hálózat. Általa először sikerül grafikus felhasználói felületekkel is operálni. A hálózaton immár 617 e zer host-gép működik. 1992: Első ízben továbbítanak hang- és képfájlokat a WWW-en. 1136000 host-gép van 1993: Az NSF megalapítja az Internic-et az Internet címek megállapítására és kiosztására. A Fehér Ház és az ENSZ online formában megjelenik az Interneten Oroszország is csatlakozik az Internethez, amelyet mind több gazdasági vállalkozás és média használ immár 2 056 000 számítógépről. 1994: Megjelennek az első online ajánlatok, boltok és áruházak. Megkezdi működését az első hálózati rádióadó, az RT-FM és megnyílik az első Cyber-Bank is az Interneten. Kína is csatlakozik az Internethez. A

gépek száma: 3 864 000 1995: Márciusban a WWW l ekörözi az FTP-t, ezzel a legnagyobb adatforgalom immár a World Wide Web-en zajlik. A többi online szolgálat is lehetővé teszi előfizetői számára az Internetre kijutást. Megjelenik a W eben Vatikán-állam Kifejlesztik az Internet programnyelvét, a Javát. A VRML-szabvány pedig lehetővé teszi 3-dimenziós modellek megjelentetését. Magyar kormányzati szervek is megjelennek online formában Gépállomány: 6 642 000. 1996: Megrendezik az első nemzetközi vásárt az Interneten. Már telefonálni is lehet, elég széles kapcsolat esetén pedig a videotelefonálás is megvalósítható. Kormányok, kormányhivatalok, kormányzati szervek mind nagyobb számban jelennek meg a Web-en. Júliusban már 12 881 000 host-gép működött a világhálón. 1997: Egyre gyilkosabb verseny folyik a világ minden táján az Internetes lehetőségek minél jobb kihasználásáért. A hatalmas forgalombővülésnek azonban ára is van:

egyre gyakoribbak a "dugók", a hatalmas forgalom okozta torlódások. 1998: Megalapítják az Internet2 csoportot a vezető hardware- és software-cégek. Céljuk: az Internet sebességének nagyságrendekkel való megnövelése és a f orgalmi dugók kialakulási esélyeinek drasztikus lecsökkentése. URL címzés Ilyen címzést legtöbbet a Web-felhasználók alkalmaznak. A címzés ugyancsak domain-elvű, mint az iménti részben, de a domain-elv mögött más is megbújik, nevezetesen egy fastruktúrához hasonló felépítés. Lássunk ismét két példát! Íme a Datatrans Kft. címlapja: http://wwwdatatranshu/indexhtml http: Ez a protokoll leírása. www: Az Interneten belüli rendszer leírása. datatrans: A szervezet betűjelének jellemzése. hu: Magyarország betűkódja. index.html: A konkrét file leírása Másik példa legyen a Microsoft International Web-címe: http://www.microsoftcom/ http: Ez a protokoll leírása. www: Az Interneten belüli rendszer

leírása. microsoft: A vállalat konkrét neve, illetve kódja. com: Az üzleti szféra jelzése. Mint látható lesz itt is sokféle címzési eljárárás működik, de a dolog nem olyan bonyolult, mint első rálátásra tűnik. Az URL-címzési eljárásokban a legelső hely a protokoll leírása A lehetséges legfontosabb protokollok a következők: HTTP: (HyperText Transport Protocol) A WWW-felhasználók többsége ilyen címzést használ. Ez a l egújabb módszer és a t öbbség már csak ezt alkalmazza Csak ez a m ódszer alkalmas multimédiára! FTP: (File Transfer Protocol) Ez eggyel régebbi módszer, mára kezd kimenni a divatból. Tény viszont, hogy kisebb teljesítményű hozzáférés esetén ez a módi gyorsabb! Gopher: Az FTP-nél is régebbi módszer! Mára meglehetősen elavult! News: A kizárólag hírek beszerzésére és terjesztésére használt, már korszerűtlen módszer. A négy módszer használata elvileg egyenértékű, de nem feltétlenül érdemes

mindent használni. A kezdő felhasználók számára egyértelműen a HTTP-protokoll a legjobb, mivel ehhez kell a lehető legkisebb előképzettség, valamint csak ebben lehet multimédiás alkalmazásokat alkalmazni, azaz audió- és videófile-okat csak itt lehet futtatni. A második helyen az URL-címzési eljárások következő részében a host-gépet kell megadni. Ez pár betűből, esetleg számból álló kombináció. A harmadik helyen az ország, illetve a tevékenységi kör kódja következik, majd egy elválasztó karakter, ami szinte kizárólagosan egy darab „/” jel. Az elválasztó karakter után az alkönyvtár, illetve a file-név következik. Természetesen több része is lehet mindegyik csoportnak, de ezek a csoportok szinte mindig kötelezőek. Internetes lehetőségek Több feltétel is kell ahhoz, hogy ma Magyarországon valakinek Internetes hozzáférése lehessen. Elsősorban három dolog kell: pénz, pénz és pénz De kicsit pontosítva: kell egy

megfelelően felkészített PC és egy telefonmodem. Alapesetben a PC-nek legalább 486-osnak kell lennie, de jobb, ha egy Pentium-kategóriájú alaplapunk van egy megfelelően jó processzorral. A legfontosabb eszköz alapesetben a telefonmodem, illetve az adat-összeköttetést végző eszköz. Az összeköttetés sebességét Baudban mérik Microsoft Internet Explorer A programot alapvetően úgy lehet használni, hogy ahol a hagyományos Windows-os egércursor átalakul kis mutató kézzé, ott rá tudunk bökni a mögötte lévő lapra. Ennél eggyel fejlettebb módszer, hogy a Cím melletti kis téglalapba beírjuk a kívánt címet, pontosan! Microsoft Internet Explorer menüit: Fájl menü Lehetőség van Új ablak megnyitására(CTRL+N). Ezzel gyakorlatilag egy újabb Explorerprogram indul el - a régi címmel Lehet kezdeni új üzenetet, illetve Internetes telefonhívást is Az Új üzenet menüponttal természetesen egy új üzenetet tudunk létrehozni, miután beléptünk

a postaprogramba. Pár apróság, mielőtt részletesen kitárgyalnánk a postaszolgálatot, az Email-t Csak és kizárólag angol karakteres üzeneteket küldjünk, soha ne használjunk magyar ékezetes betűket. Eleinte ez igen furcsa lesz, de egy idő után megszokható Még valami: ügyeljünk a pontos címzésre, mivel az elektronikus levelek is ugyanolyan könnyen eltévedhetnek, mint a normál postai levelek. A CTRL+O kombinációval is lehívható Megnyitás menüpont egy új Web-lap címét kéri be. Ezt kézzel lehet begépelni, de helyi file esetén böngészhetünk a helyi meghajtókon is. Az éppen nézett lapot lehet szerkeszteni (,ha ehhez van jogunk) egy másik programmal. Az Explorer egyik nagy hibája, hogy nem tartalmaz beépített Weblapszerkesztőt - kár érte! A Netscape alatt ez a szerkesztő a Composer - beépített! A Mentés másként menüpontban az éppen látott Web-lapot el tudjuk menteni egy nekünk tetsző név alatt tetszőleges helyre. A program

előnye, hogy a teljes weblapot leszedi grafikástul, hivatkozásostul, - szóval mindenestül Az Oldalbeállítás és a CTRL+P-vel is hívható Nyomtatás pontok jelentése egyértelmű, mivel értelemszerűen az adott Web-oldal esetleges nyomtatáshoz való előkészítő-tördelését végzik, illetve magát a lapot nyomtatják ki. Itt szeretnék egy félreértést tisztázni: egy Web-lap nem egyenlő egy fizikai lappal, mivel a valóságban sok oldal szokott lenni. A nyomtatásnak az eszköztárban van önálló ikonja! A Tulajdonságok pont alatt az aktuális Web-oldal tulajdonságait tudjuk megjeleníteni. Általában nem kell komolyan foglalkozni vele! Már csak egyetlen pont maradt hátra: a Bezárás. Ez sajnos rákérdezés nélkül bezárja az ablakot, így a programot is. Szerkesztés menü Itt főleg a hagyományos pontok találhatók meg: Kivágás (CTRL+X): ezzel egy kijelölt részt tudunk kivágni. Másolás (CTRL+C): ezzel egy kijelölt részt tudunk átmásolni a

Vágólapra. Beillesztés (CRTL+V): ezzel a Vágólap tartalmát tudjuk beszúrni az oldalunk aktuális pontjába. Mindent kijelöl (CRTL+A): ezzel minden szöveget ki tudunk jelölni az aktuális lapon. Keresés (CRTL+F): ezzel az aktuális lapon tudunk szót, vagy szótöredéket keresni. Az eszköztárban van önálló ikonja! Nézet menü Eszköztárak: Szerintem a "Szokásos", "Címsor" és "Hivatkozások" érdemes a bekapcsolásra, de ez ízlés dolga. Ha ezt a h ármat kapcsoljuk be (kiválasztással), akkor az Expolorerrel fogalkozó rész elején lévő képet kapjuk meg. Állapotsor: Ez az ablak legalsó sorában lévő röpke magyarázatot kapcsolja ki-be. Bár a fent emlegetett képen csak egy "kész" felirat van, de ettől függetlenül ezt is érdemes bekapcsolva tartani, akár az előző eszköztárakat. Böngészősáv: Ha túl nagy a monitorunk, akkor lehet az Explorer képernyőjének egy részét másra használni. Lehet

például Keresés (CTRL+E), Kedvencek (CTRL+I), Előzmények (CTRL+H), Mappák, Hozzászólás, illetve A nap tippje. Ki lehet eme lehetőségeket próbálni, de egy iső után szerintem már felesleges a h asználatuk. Ugrás: Lehetőség van Vissza és Előre ugrani (ALT+balra, illetve ALT+jobbra) a már meglátogatott oldalaknál. Mindkét lehetőségnek - mint az látható - önálló ikonja van az eszköztárakban! Visszamehetünk a Kezdőlapra. (ALT + HOME) Ennek is önálló ikonja van az eszközsorban! Leállítás (ESC): Eme parancs igen fontos, mivel tapasztalataim szerint gyakran megesik, hogy valamely oldal letöltési csigalassúságát megunjuk és meg kell szakítanunk. Ezt leginkább az ESCAPE billentyűvel érdemes megtenni, de lehetséges a fenti pont használata is. Frissítés (F5): Ha egy lap gyakran változik, akár percenként is, akkor érdemes az F5 nyomogatásával gyakran felfrissíteni, bár sok honlap magát frissíti bizonyos időnként. Jó parancs, de

érdemesebb az ikonját is használni. Állíthatjuk a Szövegméretet, illetve a Kódolást. Megnézhetjük a Forrásnyelvet is, bár ez a HTML-t nem értőknek igen kínaiul hangzik. A Parancsfájl-hibakereső egy nem szerencsés szolgáltatás, mivel aktiválása esetén sokszor feleslegesen belekotyog az egyes honlapok futásába. A Teljes képernyő (F11) is egy igen értelmes szolgáltatás, hiszen ilyenkor (szinte) minden felesleg eltűnik a képről és csak a legfontosabbak maradnak meg. Kedvencek menü Ide érdemes azon Web-helyeket gyűjteni, amelyekre gyakran el szoktunk látogatni. Természetesen van lehetőség kedvenc helyeink listájának rendezgetésére és tapasztalatom szerint ezzel érdemes is élni, mivel gyorsan megtelik ez a szűkre szabható lista. Érdemes válogatni és az elavult helyeket sürgősen kidobni, hogy helyükre újakat lehessen behozni a Hozzáadás a kedvencekhez pont segítségével. Eszközök menü Itt is rengeteg lehetőség van. A

legelső mindjárt az egyik legfontosabb: a posta"Álneve": Levelezés és Hírek. Javaslat, hogy mindig ezzel kezdjük az Internetezést! A Szinkronizálás, Windows Update (frissítés), valamint a Kapcsolódó hivatkozások megjelenítése menüpontokat nem érdemes bántani. Az egyik legfontosabb, ám igen ritkán használt menüpont az Internet-beállítások. Csak a Témakörök pont a helyi a két névjegyen kívül, a többihez a program mind megkeresi a megfelelő Web-helyet és megpróbálja letölteni. Ezek döntő többsége angol és igen lassan csordogál róluk az információ. Ellenben a Témakörök igen értelmes és jó összefoglaló Fontosabb gyors kódok az Explorerben Új ablak: CTRL+N Kivágás: CTRL+X Megnyitás (Web oldalé): Másolás: CTRL+C CTRL+O Beillesztés: CRTL+V Nyomtatás: CTRL+P Mindent kijelöl: CRTL+A Leállítás: ESC Keresés (ezen a lapon): CRTL+F Frissítés: F5 Vissza egy lapot: ALT+balra Előre egy lapot: ALT+jobbra

URL-specifikációk Mi is az az URL? Angol mozaikszó. Eredetije: „Uniform Resource Locator”, azaz egységes forrásazonosító. Ez adja meg a megjelenítőprogram számára, hogy az adott Weblap, dokumentum, kép vagy grafika pontosan is hol található az Internet dzsungelében Ez a bizonyos URL-megjelölés azt is tartalmazza, hogy pontosan milyen protokollban íródott a kívánt dokumentum. Kicsit szabatosabban fogalmazva az URL a következő információkat tartalmazza: - Protokoll leírása, pl.: http, gopher, ftp, news, - - A kiszolgáló Internet neve, amelyen a forrás-dokumentum megtalálható. Ha szükséges, akkor ez a rész tartalmazza a felhasználó nevét is, ha nem bárki számára szabadon hozzáférhető a dokumentum. - - A kiszolgáló szabad portjának (kapujának) számát. Megadása nem kötelező. Ha nincs megadva, akkor az alapértelmezett portot fogja használni a böngésző-program. - - A forrás pontos helyét a kiszolgáló fa-rendszerű vagy

tetszőleges más rendszerű állomány-rendszerében. Példa az URL-specifikációra: http://www.veinhu:8000/WWW/Univ/Bemutathtml Protokoll: http Kiszolgáló gép neve: www.veinhu Kiszolgáló portjának száma: 8000 (alapértelmezés: 80). Könyvtár-struktúra: WWW/Univ File neve: Bemutat.html Amúgy a fenti URL így a Veszprémi Egyetem bemutatkozó-file-ja. 2. példa az URL-specifikációra: http://www.datanethu/capuccino/indexhtml Protokoll: http Kiszolgáló gép neve: www.datanethu Kiszolgáló portjának száma: nincs megadva, tehát az alapértelmezés érvényes. Könyvtár-struktúra: /capuccino/ File neve: index.html Ha nincs megadva egy könyvtárban a file neve, akkor a böngésző programok többnyire az INDEX.HTML vagy a WELCOMEHTML nevű file-t keresik és mutatják meg A fenti URL például a Danubius Rádió Capuccino c. reggeli műsorának helye 3. példa az URL-specifikációra: gopher://gopher.mekiifhu/ Protokoll: gopher Kiszolgáló gép neve:

gopher.mekiifhu Kiszolgáló portjának száma: nincs megadva, tehát az alapértelmezés érvényes. Könyvtár-struktúra: nincs megadva File neve: nincs megadva, tehát az alapértemlezett file jön be. A fenti URL a Magyar Elektronikus Könyvtár egyik lehetséges címe. HTTP-URL A HTTP segítségével kiszolgálók, dokumentumok és azok részei is elérhetőek. Most, 1998. júniusában ez a protokoll uralja az Internetet A feltett anyagok döntő többsége így érhető el. Formailag a HTTP után minden esetben kettőspont jön, majd két darab törtvonal. ( http:// ) A http protokollok döntő többsége WWW-rendszerű, azaz World Wide Web szervezésű. Természetesen található ettől formailag eltérő példa is, de ez igen ritka! Például ilyen formailag eltérő az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) űrsiklókkal (Space Shuttle) foglalkozó honlapja. Címe: http://shuttlenasagov/ Természetesen egy ilyen szabvány is tökéletesen meg tud jelenni egy arra alkalmas

böngészőn. A mai böngészőknél gyakorlatilag minden szabvány meg tud jelenni A HTTP után általában három csoport jön, mint arról már a fejezet elején is szó esett. Ezek közül az első a szabvány, amiről az imént esett szó, a második a cég vagy kiszolgáló neve, míg a harmadik az ország vagy tevékenységi kör. Az országok egy részében ez teljes mértékben igaz is, de vannak eltérő felosztású országok, mint például a szomszédos Ausztria, Nagy-Britannia, vagy Japán. Itt az országon belül követték az amerikai szisztémát és tevékenységi körök szerint osztották ki a címeket. Az említett három államból egy-egy minta-címet láthatunk: Nemzetközi Atomenergia Hivatal, Ausztria: http://www.iaeaorat/ Suzuki , Anglia: http://www.suzukicouk/ Nissan, Japán: http://www.nissancojp/ Ettől függetlenül általánosan megfigyelhető az a szisztéma, hogy a komolyabb nemzetközi cégek mind rendelkeznek egy egyéni azonosítóval, mely szinte

mindig a http://www.cégnévcom cím A "cégnév" mezőben természetesen az angol mintájú ékezet nélküli írásmód javasolt. (gyakorlatilag kötelező) Néhány nemzetközileg ismert cég honlapja: Adidas: http://www.adidascom/ Boeing: http://www.boeingcom/ British Airways: http://www.british-airwayscom/ Fiat: http://www.fiatcom/ HBO International: http://www.hbocom/ IBM: http://www.ibmcom/ Intel International: http://www.intelcom/ Kodak: http://www.kodakcom/ Microsoft International: http://www.microsoftcom/ Novell International: http://www.novellcom/ Subaru: http://www.subarucom/ Toyota: http://www.toyotacom/ Walt Disney Studios: http://www.disneycom/ A klasszikus DOS-béli hagyományokat a HTTP-kiszolgálók többsége a könyvtárstruktúrát tekintve megőrizte, mivel a kiszolgáló szerverek túlnyomó többsége fa-struktúrájú. Ha rálépünk egy http-szerverre, akkor az ott megjelenített címek, alkönyvtárak és file-ok közül azokra léphetünk rá,

amelyek fölött a hagyományos egér-cursorunk átalakul egy kis mutató kézzé. Ez csak így leírva bonyolult, valóságban igen egyszerű! A módszernek van egy óriási előnye: nem nekünk kell beírni a pontos URL-nevet a teljes útvonallal, ugyanis ezt helyettünk megteszi a böngésző-program. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy a cég szerverét beírjuk (kézzel) a böngésző erre szolgáló ablakába. Gopher-URL Ez az U RL-szabvány is hasonló a HTTP-hez. Természetesen ezt is el lehet érni az Interneten. A dolog lényege, hogy míg a HTTP-lapokan leginkább multimédiás oldalak találhatók, addig a mozgó-zenélő Windows-os oldalakhoz szokott felhasználó számára meglehetősen fapados Gopher-oldalakon csak egyszerű szövegek vannak minden különleges körítés nélkül. A dolog egyik lényege, hogy az ilyen szabványú szerverekről sokkal gyorsabban tölthetők le oldalak azok viszonylag kisebb mérete miatt, mint az előzőleg tárgyalt multimédiás

HTTP-szerverekről. Az ilyen szolgáltatás javasolt a lassabb sebességgel csatlakozók számára. A Gopher alatt megjelenő szerveren csak egy DOS-szerű tartalomjegyzéket látunk. Itt beléphetünk az alkönyvtárakba, illetve egy adott file-t kiválasztva letölthetjük azt a saját gépünkre. Néhány Gopher-rel elérhető szerver: Veszprémi Egyetem: gopher://gopher.veinhu/ Magyar Elektronikus Könyvtár: gopher://gopher.mekiifhu/ IMF (Nemzetközi Valutaalap): gopher://gopher.imforg/ FTP-URL Angol mozaikszó. Eredetije: File Transfer Protocol (magyarul kb: file-küldési eljárás) Ez egy újabb szabvány, amely természeten elérhető a Web-en keresztül, de akár önállóan. A lényege, hogy egy tőlünk távol lévő gépre belépjünk, majd ott programokat futtassunk, illetve adatállományokat töltsünk le és fel. Ez volt a http-url szabvány megjelenése előtt a legnépszerűbb url. A távoli gépre (host-ra) természetesen be kell jelentkezni egy felhasználói

névvel. Ezt az adott szerver rendszergazdájától lehet igényelni, de a legtöbb gép megengedi az „Anonymous” (névtelen) felhasználó bejelentkezését, de ezt néha nevezhetjük „Guest”-nek (Vendég) is. Amíg az adott távoli szerverre be vagyunk jelentkezve, addig az FTP-szolgáltatók nyitva tartják az élő vonalat, így a programokat óriási sebességgel tudjuk futtatni. Ha ellenben Web-en keresztül jutottunk be az FTP-be, akkor a k apcsolat a csomagkapcsolt küldési módszer miatt szakadozott, ami jelentős sebesség-lassulást eredményez, főleg a zsúfolt Internetes időszakokban. (USA munkaideje, magyar éjszaka) Egy FTP-példa: (WinMosaic program) FTP://ftp.ncsauiucedu/SDG/Software/WinMosaic/Generalhtml Egy másik FTP-példa: (DosLynx program, DOS alatti böngésző) FTP://ftp2.ccukansedu/pub/WWW/DosLynx/ Jáky Műszaki Szakközépiskola FTP-szervere: ftp://ftp.jakysulinehu/ Mára az FTP-rendszer hazánkban nem igazán használt az amatőr

felhasználók között. Mailto-URL Ez egy automatikus üzenet- (értsd: E-mail) küldési lehetőség az Internet egy előre meghatározott vagy szabadon választott címére. Leggyakoribb formája, hogy egy letöltött Web-lap alján lehet vele üzenetet küldeni a Web-lap szerzőjének vagy tulajdonosának. FIGYELEM! Az eddigi leírásokhoz képest ez egy másik módszert követel! Példa: mailto:tferi@yahoo.com Ha erre az URL-re rábökünk, akkor megjelenik egy hagyományos levelezési ablak, melynek a címzett rovata tartalmazni fogja a fenti címet, de a többi részt az adott felhasználónak kell kitöltenie. News-URL Ez a szabvány, mint a neve is mutatja, hírek és hírcsoportok közötti barangolásra szolgál. Ez volt a WWW-megjelenése előtt a legnépszerűbb szolgáltatás az Interneten A hírcsoportokat a USENET hálózat fogja össze, amely természetesen a szokásos Web-en keresztül is elérhető. Az egyes hírcsoportokon belül a konkrét cikkek könnyedén

letölthetők akár egy csak szöveget ismerő programmal is. Viszont a NEWS-t használó USENET sajátossága, hogy a vitafórumokon, illetve hírcsoportokon belüli egyes cikkek viszonylag rövid időn belül törlődnek. Ez az idő lehet pár hét, esetleg 1-2 hónap Az egyes főbb hírcsoportokon belül vannak kisebb hírcsoportok, azon belül még kisebbek, stb. Egészen addig, amíg a konkrét cikkig el nem jutunk Például a NEWS:comp.infosystemswww URL jelentése a következő: Számítógépes hírek (comp = computers). Azon belül informatikai rendszerek (infosystems) Azon belül a Web-bel kapcsolatos hírek. Sajnos a mai Magyarországon nem minden Internetes szolgáltató érzi úgy, hogy az ún. teljes kö Telnet-URL A Telnet segítségével egy másik gépre lehet bejelentkezni, mint ama gép távoli terminálja. Például: telnet://mscdedu/ Ez a szolgáltatás csak látszólag azonos az FTP-vel, mivel ez valamivel másabb és míg az FTP-t főleg a DOS-Windows operációs

rendszerű böngészők használják, addig a Telnet főleg a UNIX rendszeresek kedvenc URL-je. UNIX gépeken a kapcsolat felépíthető rloginnal is, például: rlogin://nev@clem.mscdedu/ File-URL Ez a hagyományos URL-ekhez képest csak annyiban más, hogy itt a helyi gépe egyik file-jára utalunk. Internetes file-típusok Természetesen nincs különösebb megkötés a file-okra, mivel akárki felrakhat a világhálóra egy VALAMI.XYZ nevű file-t is, de itt a leggyakoribb file-típusokról szeretnék beszélni HTML és HTM kiterjesztésű file-ok: Alapvetően minden Web-szerver egy INDEX.HTML vagy hasonló nevű file-lal jelentkezik be. Mivel ez az Internet jelenlegi legfontosabb nyelve, ezért erről a témáról igen sok anyag található. Még valami, ami az Internetet és azon belül a H TML-t olyan fontossá tette: minden gépen, minden programozási környezetben a H TML megközelítőleg ugyanúgy néz ki! A HTML-fileokban lehet utalás más helyekre és file-okra,

dokumentumokra. Lehetnek benne szövegek, képek, animációk, zenei effektusok, kísérőzenék, videóklip-ek,. Gyakorlatilag nincsen korlátozás! Még valami: a HTM-kiterjesztés is ugyanaz, mint a HTML, csak többnyire Windowsalapú szerkesztők nem engedik meg a 4-betűs kiterjesztést. Grafikus file-ok: Az Internet egyik legfontosabb eleme, hogy rengeteg grafika, kép, fotó található rajta. A felhasználható grafikus formátumok: • GIF (grafikák) • JPG (fotók) • XBM ( X-bitmap) • XPM (X-pixeltérkép) • BMP (bittérkép - csak az Explorer ismeri). Ha más típusú grafikus file-t szeretnénk felrakni a hálózatra, akkor előbb kénytelenek vagyunk egy segédprogrammal átkonvertálni a fentiek valamelyikére. Dinamikus, mozgó képek és multimédia file-ok: Ez a fajta file-típus csak az után jelenhetett meg, hogy az Internet átviteli sebessége nagyságrendekkel megnövekedett. Természetesen ez nem működik a lassú kapcsolati sebességű modemmel, illetve

csatlakozással rendelkezők számára. Mára már nem ritka jelenség, hogy az Interneten videókonferenciát rendeznek, illetve egy-egy kamerát is rákötnek a hálózatra, melynek aktuális képét bárki láthatja, ha elég gyors a kapcsolata. Használható file-kiterjesztések: • GIF87, GIF89 (mozgó grafikák) • MPG (multimédia file) • AVI (audio-video file) • MOV (mozi-minőségű file-ok) Zenei és hang file-ok: Eme típus letöltését már közepes átviteli sebességgel is érdemes megvárni, ha van a gépünkben egy megszólaltatásra alkalmas hangkártya. Így ugyanis a háttérzenével együtt olvasgathatjuk a file-okat. Használható kiterjesztések: • WAV (hullám-effektus, nem túl hosszú jó tömörítésű zenei file-ok) • AU (audio-formátum, ez már lehet sokkal hosszabb is) • MID (midi-formátum, egy zeneszám, vagy felvétel lejátszása MIDI-minőségben, lehet igen hosszú is) • CD (Compact Disk-formátum. Mint a neve is mutatja egy egész

zenei CD-t is tartalmathat.) Keresőszerverek Az Interneten található keresőszerverek legfontosabb funkciója, hogy a világhálón lévő gyakorlatilag totális káoszban valami keskeny kiutat mutassanak. A legfontosabb törekvésük az, hogy témák szerint gyűjtsék össze a fellelhető lapokat. Miután az ilyen speciális keresőszerverek iránt meglehetősen nagy a kereslet, ezért jócskán található belőlük. Néhány keresőszerver csak külön díjért látogatható meg, de a döntő többségük ingyenes. Sajnos mivel ingyenesek, ezért a reklámokból tartják el magukat. A manapság egyik legsikeresebb ilyen szolgáltató, a Yahoo, például minden egyes keresési oldala fölé tesz hirdetéseket, amelyekre rábökve az adott cégről vagy Web-lapról tudhatunk meg információkat. Természetesen ez valamivel lassabbá teszi a tényleges információ letöltődését, de az ingyenességnek ára van! A szerverek döntő többsége nem csak tematikus keresést tesz

lehetővé, hanem egy vagy több kulcsszó szerintit is. Ekkor be kell írni a megfelelő kulcsszót, majd egy nem túl hosszú várakozás után a szerver visszadobja a találatok számát és az első pár (10-50) konkrét találatot. A találat itt a zt jelenti, hogy eme lapok címében vagy tartalmában megtalálta a kívánt szót. Ez a módszer csak első látásra tűnik érthetetlennek, de kipróbálás után a dolog egyértelművé válik. Tematikus keresések Nézzünk egy gyakorlati példát! Tegyük fel, hogy a középiskolai matematika-tanításról szeretnénk anyagot gyűjteni. Először ki kell választanunk a keresőszervert, legyen ez a már fent is emlegetett Yahoo. Címe: http://wwwyahoocom/ Ha ez megtörtént, akkor menjünk le az oktatási rovatba. (Education) Utána kereshetünk olyan címet, hogy természettudományi (Natural Sciences), vagy olyat, hogy matematikai (Mathematical). Ha ez is megtörtént, akkor a rovaton belül újabb olvasgatás árán

megtalálhatjuk a középfokú jelzőt (Secondary Level) is és máris ott vagyunk a kívánt eredménynél. Itt megnézhetjük a további bontást, ha van ilyen, vagy elkezdhetjük kitotózni, hogy melyik cím mit tartalmaz. Tehát egyenként letöltögethetjük a listán szereplő Weblapokat Jobb esetben ez csak pár tucat címet jelent, de én már kaptam több ezer találatot is a keresés eredményeként. Címszó szerinti keresések Ebben az esetben nem kell külön-külön keresgélni az egyes csoportokon belüli alcsoportok szövevényében, hanem egyből megtalálhatjuk a célt. Vigyázat! Nem szabad túl általános kulcsszót adni, például „computer”, mivel arra akár több tízezer találatot is kaphatunk, inkább igyekezzünk célirányosan finomítani a keresést. Ehhez első megközelítésben be kell írni a címszó szerinti keresési ablakba a kívánt szót angolul (vagy legalább ékezetek nélkül), majd megindítani a keresést. Ekkor még igen sok

találatot kaphatunk. Utána érdemes pontosítani a kulcsszót Például az első lépésben csak az autókra rákérdezni, majd utána például a Porsche autómárkára. Ilyen finomításkor, ha már több kulcsszót használunk, akkor azokat össze kell kötni valamilyen jellel. A Szerverek többségében erre a p lusz jel (+) vagy az angol és (AND) szolgál. A két kapocs valamelyike a k ulcsszavak közti ÉS kapcsolatra utál, vagyis csak az olyan címeket jelzi találatként, ahol valamennyi, ilyen módon összekapcsolt szerver megtalálható. 70. E-Mail címek felépítése, elektronikus levelezés funkciói (a., változat) A legalapvetőbb szolgáltatás, a legelső, amit az Interneten használtak, az elektronikus levelezés. Egy levelezőprogram (mail) segítségével szöveges állományt küldhetünk az Internet bármelyik felhasználójának. Ehhez az kell, hogy minden levelezőnek egyedi címe legyen, és a címzés is szabványos legyen. Egy felhasználó Email címe

általánosan a következőképpen épül fel: felhasználói név @ gépnév . domain név subdomain név ország(intézmény)azonosító Általánosan fogalmazva egy felhasználói név (username) és egy cím (domain) részből áll, a kettő között a @ jel található. Ez a "kukac" az angol "at" szót jelenti, vagyis arra utal, hogy ez a felhasználó HOL (melyik gépen) található meg. A felhasználói név egy rövid azonosító, ami nem tartalmazhat speciális karaktereket. A @ (kukac) jel a felhasználói nevet választja el a gépet leíró utána lévő résztől. A cím hierarchikus felépítésű, a legutolsó jelöli a legmagasabb szintet, és így szűkítve a kört. Ha ezt értelmezni akarjuk, akkor célszerű hátulról kezdeni. Az utolsó egység az ország (intézmény) azonosító országra, vagy az intézmény jellegére utal. Egy rövid lista azokról, amikkel a legtöbbet lehet találkozni: • EDU Oktatási intézmény az Egyesült

Államokban, • COM Kereskedelmi cégek az Egyesült Államokban, • GOV Amerikai kormányszervezet, • NET Nagyobb Internet szolgáltató, • MIL Amerikai katonai szervezet, • ORG Amerikai vállalatok, amik más kategóriába nem fértek be. • HU Magyarország, • CA Kanada, • DE Németország, .és a többi ország (kétbetűs) kódja A cím további részeinél pontok választják el a r észeket egymástól A domain név általában annak a környezetnek az azonosítója, amiben a gép található, az intézmény vagy egy lokális hálózat neve, pl. kando: a Kandó Főiskola domain neve Magyarországi felsőoktatási intézmények domain nevei pl.: bme, bke, elte, pote, sote, stb A subdomain név akkor létezik, ha szükség van a domén további tagolására, pl. obudakandohu: a Kandó óbudai részlege A gépnév értelemszerűen azt a gépet specifikálja a doménen belül, amelyen a felhasználó géphasználati joga (accountja) található. Fontos megjegyezni, hogy

Email-en keresztül közvetlenül csak 0-127-es kódú ASCII karakterek küldhetők át. Ha olyan karaktert küldünk, aminek a 8 bitje 1, azt a rendszer levágja, elvész. Így közvetlenül bináris fájlok átvitele nem lehetséges Több megoldás létezik erre a problémára, a legelterjedtebb program az UUENCODE/UUDECODE. Az UUENCODE a fájlt alkotó bináris bájtsorozatot konvertál 7 bi tes szöveggé oly módon, hogy a fájl elejéről kezdve sorban vesz 3 db 8 bi tes bájtot, és azt szétbontja 4 db 6 bites darabra. Például: AFH, 01H, 65H = 1010 1111 0000 0001 0110 0101 = 101011 110000 000101 100101 Mivel a speciális ill. vezérlőkarakterek ASCII kódjai 0-31-ig terjednek, a normál szöveg kialakítása érdekében mind a négy így kapott bitcsoporthoz hozzáad 32-t (00100000). 101011 110000 000101 100101 = > 1001011 1010000 0100101 1000101 = 4BH 50H 25H 45H = KP%E Így kaptunk 3 bájtból 4, a képernyőn is olvasható karaktert, amit aztán már elküldhetünk. Az

UUDECODE program az így keletkezett fájlt kódolja vissza a fogadó oldalon. A kódolt fájl természetesen hosszabb lesz, mint az eredeti, mert a módszere semmilyen más változtatást (pl. tömörítés) nem végez. Egy másik megoldás esetén már lehetőség van levélben nem ASCII karakterek, képek, hangok küldésére is. Ezt az eljárást MIME-nek (Multi-purpose Internet Mail Extensions) nevezik. Amelyik levelezőprogram ismeri ezt, azzal írható, illetve olvasható akár magyar ékezeteket tartalmazó levél is. Bár az elektronikus levelezés a legalapvetőbb a szolgáltatások között, mégis a felhasználó szempontjából van két nagyon kedvező tulajdonsága: Ha csak levelezni szeretnénk, a v onal adatátviteli sebességének nem kell nagynak lenni, mert egy átlagos levél néhány kilobájt hosszúságú, és ennek átvitele rövid idő alatt történik meg. Ez a szolgáltatás off-line jellegű: azaz a levél írása és olvasása és a tényleges elküldése

időben szétválik. Nem kell folyamatos hálózati kapcsolatának lenni a levelezőnek, hogy a levélkézbesítés megtörténjen. A levelek küldését és fogadását ténylegesen egy, folyamatos hálózati kapcsolattal rendelkező számítógépen futó program, a Mail-szerver (levelezés kiszolgáló) végzi. A felhasználók ténylegesen ennek a programnak küldik leveleiket, illetve ettől kapják meg a leveleket. Az elküldött és kapott leveleket ez a p rogram tárolja, és a címek alapján végzi a hálózaton keresztüli kézbesítést. Lényeges megkülönböztetni a hálózati internet címeket a levélcímektől. A levelek címrésze határozza meg annak a gépnek az internet címét, amelyen a levelezés kiszolgáló program fut, és ezen címrész alapján a gépre küldött leveleket egy olyan lista segítségével kézbesíti, amely a gépen a levelezésbe bevont felhasználókat azonosítja. Levelezni valamilyen levelező programmal lehet. Mindegyik

megvalósítja az alábbi funkciókat: • levél küldése közvetlenül, vagy egy listán szereplő címzetteknek (send), • kapott levelek tartalomjegyzék-szerű listázása a levél témája (subject) mezőket mutatva, • válasz adott levélre (reply), • levél továbbküldése (forward), • levél tárolása különböző irattartókba (folderekbe), , • levél törlése (delete). Ha egy levél érkezik, akkor általában nemcsak maga az üzenet jön meg, hanem egy pár soros "fejléc" is. Ez a l egtöbb esetben nem tartalmaz az átlagos felhasználó számára lényeges információt. Vegyünk egy példát: Received: from MAIL by KKMF MSZI (Mercury 1.21); 8 Mar 96 08:28:19 GMT+1 Return-path: <drdani@mazsola.iituni-miskolchu> Received: from gold.uni-miskolchu by novservobudakandohu (Mercury 121); 8 M ar 96 08:28:13 GMT+1 Received: from [193.6439] by golduni-miskolchu (AIX 32/UCB 564/403) id AA27796; Fri, 8 Mar 1996 08:11:41 GMT Received: by

mazsola.iituni-miskolchu (SMI-86/SMI-SVR4) id IAA04556; Fri, 8 Mar 1996 08:15:15 +0100 Date: Fri, 8 Mar 1996 08:15:14 +0100 (MET) From: Drotos <drdani@pigmy.iituni-miskolchu> To: Konya Laszlo <KONYA@novserv.obudakandohu> Subject: Re: RS422/RS232 keres/kerdes Message-Id: <Pine.LNX391960307202228508A-100000@pigmy> Reply-To: Mime-Version: 1.0 Content-Type: TEXT/PLAIN; charset=US-ASCII A “Received": sorokból azoknak az állomásoknak a neveit, és a használt protokollokat tudhatjuk meg, amelyeken a l evél keresztülment. Minden levél esetében van legalább egy ilyen sor. Ha a levél nagyon "kavargott" a világban, akkor 10 f ölé is mehet ezeknek a soroknak a száma. Egy levélnek általában 4-5 ilyen sora van A “Date:" a levél elküldésének dátuma. A “From": sor azt a címet tartalmazza, ahonnan a levél jött. A “To:" a címzett email címét tartalmazza. Lehet, hogy egy levelet több helyre küldtek, ilyenkor vesszővel

vannak elválasztva a címek. Subject: a levél tárgya A “Message-Id:" egy egyedülálló azonosító. Általában a levelek útjának követésére használják. található "Reply-To:" ha a feladó nem szeretné, hogy arra a címre válaszoljunk, ahonnan a levél jött (ezt a Return-path: sor tartalmazza), akkor megad egy másikat. A “Mime-Version:” és a “Content-Type:” sorok az előbbiekben említett MIME módszer paraméterei. Smileys (mosolygók) Élő beszélgetéseknél a beszéd közben az érzelmeket a szöveg előadási módja mellett a testbeszéd (arcjáték, válrándí tás, stb.) is közvetíti Email esetén ez a metakommunikáció hiányzik. Ennek pótlására kitalálták a mosolygókat Ha a fejünket baloldalra döntjük, és úgy nézzük: :-) Még néhány: ;-) kacsintás; :-( helytelenítés; :-O meglepődés; 8-) szemüveg viselés; =|:-)= Lincoln Ábrahám /Jó rendben, ez egy kicsit erős volt : -) / A levél karakteres jellege egy

új “művészeti” ágat is megteremtett: a karakterekkel kialakítható rajzok készítését. Néhány konkrét példa tferi jaky@mail.datatranshu Ez a következőképpen épül fel - hátulról előre menetben: hu: Magyarországra jellemző országkód. datatrans: Azon cég neve, amely kiadja ezt a címet. mail: A cégen belüli szabvány. Jelentése: posta @: Megkülönböztető jel, mely a szervezet kódjait zárja le. tferi jaky: Az egyedi felhasználó neve a konkrét iskolán belül. hirado@mtv.hu Ez a Magyar Televízió Híradó c. műsorának elektronikus címe hu: Magyarországra jellemző országkód. mtv: A Magyar Televízió, mint szervezet kódja. @: Megkülönböztető jel, mely a szervezet kódját zárja le. hirado: A Magyar Televízión belüli megkülönböztető kód, mely a Híradóra utal. Levelezési listák Az Interneten rengeteg érdekes cím található, de eddig főleg a WWW segítségével elérhető címekről volt szó. Ennek a módszernek előnyei,

és látványossága mellett van egy határozott hátránya: nem igazán lehet beleszólni a tartalomba. Ha viszont benevezünk egy olyan csoportba, ahol a saját ízlésünk szerinti témákról van szó, akkor már sokkal érdekesebb lehet a dolog. Főleg abban az esetben, ha mi magunk is bele-beleírhatunk egy-két ilyen cikket a levelezési csoportba, illetve listába. Levelezési listák természetesen a lehető legkülönbözőbb témákról találhatók az Interneten. Listák alapvetően kétfajták lehetnek: zártak, illetve nyíltak. Ha zártak, akkor csak a tagok léphetnek bele és csak a tagok szólhatnak hozzá E-mail útján. Tagság többnyire zártkörű és feltételekhez kötött. (pénz, valamilyen szervezetbe belépés,) Gyakori feltétel az is, hogy a tagok száma maximálva van. A nyílt listák óriási előnye, hogy bárki beléphet. Itt nincs semmilyen extra igény, ráadásul nem szükséges teljes Internet hozzáférés, mivel elegendő az egyszerű E-mail

is. Pár feltétel persze van: be kell tartani a l ista alapszabályát (többnyire tilos nem odaillő, vagy nyomdafestéket nem tűrő szavakat használni) és el kell fogadni, hogy a lista minden tagját számon tartják. Igen gyakori, hogy a listák moderáltak, azaz van egy szerkesztő, aki átolvassa a tagok által beküldött cikkeket és csak a listába illőket engedi megjelenni. Ha a listák nem moderáltak, akkor nincs korlát, bárki bármit beírhat, ami meg is jelenik. Még ebben az esetben is előfordulhat, hogy valakit letiltanak beküldött cikke(i) miatt. A nyílt listák lényege, hogy bizonyos időközönként megjelenik és a lista minden tagja megkapja a teljes anyagot. Az anyag egyrészt a szerkesztőség által hozott anyagból áll, ha van szerkesztőség, másrészt az olvasók által beküldött levelekből. Éppen ez a dolog lényege! Az olvasók egymásnak írnak, mivel a l evelezési listákba csak olyanok írnak, akiket a t éma érdekel. Az ilyen

magyar nyelvű levelezési listák egyik legjobbika a rendkívül népszerű HIX. Web-címe: http://www.hixcom/ , illetve E-mail címe: help@hixcom Ez a rendkívül népszerű lista-gyűjtemény több ezer tagot számlál. Sok rész-listája van, érdekes megnézni Általánosan igaz, hogy a többnyire SUBSCIBE paranccsal történő belépés után rendszeresen megkapjuk a kiadványokat, amikor bejelentkezünk az E-mail programba. Ez akár naponta 10-100 KByte is lehet, tehát csak óvatosan a listákkal. (b., változat) Elektronikus levelezés (E-mail) Az Internet elektronikus levelezési szolgáltatása segítségével üzeneteket (szövegeket) küldhetünk személyeknek, ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy az üzenethez (levél) csatoljunk egyéb - kép, hang, dokumentum (pl. WinWord dokumentum), illetve más tartalmú - állományokat. Ez hasonló a hagyományos (postai) levélküldéshez, ahol a borítékba belerakhatunk az üzenet mellé például egy fényképet is. Az

interneten természetesen minden elküldött dolognak elektronikus formában kell lennie. Az elektronikus levelezés rendszerét elektronikus postahivatali funkciót ellátó számítógépek (levelező szerverek) alkotják, melyek össze vannak kötve az Internet segítségével. Ezeken a "postahivatalok"-on létrehozhatók postafiókok, melyeknek neve, azonosítója van. Egy ilyen postafiókba üzenetet küldeni a postafiók pontos címének megadásával lehet, levelezőprogramok segítségével. Egy-egy postafiók címnek alakja: postafiók@gépcím, ahol a gépcím a levelező szerver (postahivatal-gép) címe, a postafiók pedig az adott postahivatal megfelelő postafiókjának neve. Ez nagyon hasonlít a hagyományos, postai postafiók rendszerhez, hiszen ott is egy postafiókot a postafiók (postai) címének, illetve a postafiók ottani számának együttesével lehet. A levelező szerver címe általában a gép internetes címe, de amennyiben egy alhálózatban

csupán egyetlen levelező szerver üzemel, lehetőség van arra is, hogy a gép címéből a gép nevét elhagyjuk. Ilyen esetben azonban ezt a tényt külön be kell jegyeztetnünk a legközelebbi DNS (címfordító) kiszolgálónál. Például ha Kovács József kap egy KovacsJ nevű postafiókot a server.fazekasdebrsulinethu szerveren, akkor ennek a s zemélynek a levélcíme KovacsJ@serverfazekasdebrsulinethu Mivel ez a szerver egyedül lát el levelezési funkciót ebben az iskolában, ezért bejegyeztették ezen intézmény levelező szervereként, így a KovacsJ@fazekas-debr.sulinethu is ugyanazt a postafiókot jelenti, mint az előző esetben. Természetesen ahhoz, hogy tudjunk küldeni és kapni leveleket, szükség van egy elektronikus levelező programra. Ilyen program sokféle van, azonban alapfunkcióikban megegyeznek. Ezek a programok általában angol nyelvűek, így az egyes funkciók, fogalmak angol elnevezését is megemlítjük. A konkrét példákban,

képernyőképeken a WinPmail programot használjuk. Levél küldése A levelezőprogramban a levélküldés (new message) funkciót kiválasztva, a következő képernyőképhez (vagy ehhez hasonlóhoz) juthatunk: Ahhoz, hogy elküldjünk egy üzenetet (levelet) egy címre (postafiókba), (kötelezően) meg kell adnunk annak a postafióknak a címét, melyre az üzenetet küldeni akarjuk. Ezt (általában) a To: nevű mezőbe kell írni. A Subj: (tárgy) mezőbe lehetőség van megadni egy megjegyzést adni, mely a levél tárgyára, tartalmára utalhat. A Cc: mezőbe további (elektronikus levél) címeket adhatunk meg, melyekre - a To: mezőben megadott címen kívül még szeretnénk elküldeni. Az üzenet szövegében az ékezetes betűk használata nem minden esetben ajánlott, mert az internetes levelezésben az ékezetes karakterek helyes továbbítása nem garantált, de szerencsére egyes levelező szerverek és levelező programok biztosítják az ékezetes betűk helyes

átvitelét. Ezért mielőtt ékezetes karaktereket kezdenénk használni egy bizonyos címre küldött leveleinkben, előtte ajánlatos leellenőrizni az ékezetes karakterek átvitelének helyességét azáltal, hogy megkérjük a címzettet, hogy jelezzen vissza, hogy helyesen kapta e meg az ékezetes karaktereket is. Általában érdemes kerülni az ékezetes betűk használatát az üzenetben, az ékezetes betűk helyett a betűk ékezet nélküli változatát használjuk, igaz ez megnehezíti a szöveg pontos megértését, illetve könnyen félreértésekre adhat okot. Az üzenet szövegét a n agy fehér szerkesztőablakba írhatjuk, mint egy hagyományos, egyszerű szövegszerkesztőben. Ha beírtuk az üzenetet, akkor a Send (elküld) gombra kattintva azonnal elküldhető. Az elküldés előtt további beállításokat tehetünk, dokumentumokat csatolhatunk, valamint speciális funkciók aktiválása. Dokumentum csatolása (attach) Ez a beírt üzenet csupán egy egyszerű

szöveg, (általában) nem tartalmazhat képeket, nem használhatunk szövegformázási funkciókat. Ugyanakkor lehetőség van tetszőleges külső állományt csatolni az üzenethez, mely lehet például egy komolyabb szövegszerkesztővel (például WinWord-el) megírt dokumentum is, de lehet egy program-állomány, vagy akár egy kép is. Ezt a funkciót csatolásnak (attach) nevezzük, melyet az Attach gombra kattintva tudunk aktiválni. Ekkor a következő formájúra változik az üzenetszerkesztő ablakunk: Csatolás Az internetes levelezésnél alapvetően csak az egyszerű ASCII szöveges állományok átvitele megengedett, melyek csak 0 és 127 közé eső kódú karaktereket tartalmaznak. Minden más esetben valamiféle kódolásra van szükség, mellyel az átvitel idejére ilyen megfelelő formátumra hozzák (kódolják, angolul encoding) az állományt. A címzettnél ezt visszaállítják az eredeti állapotot (decoding). Az ilyen állományokat - melyek tartalmaznak

127-nél nagyobb kódú karaktereket, bájtokat - bináris állományoknak nevezzük. Az állomány típusa (File type) megadja, hogy milyen jellegű állományról van szó. Például Text (szöveges), BMP-image (BMP formátumú kép), MS-Word-6 (WinWord 6 dokumentum), Binary (egyéb bináris). Lehetőség van arra is, hogy a levelezőprogramra bízzuk a döntést a típust illetően. Ekkor az állománytípusnál a Mailer decides beállítás szerepel. A kódolás módja (Encoding) azt a kódolási eljárást adja meg, mellyel a levelezőprogram bináris állományokat az elküldéshez ASCII alakura alakítja. A legnépszerűbb a UUencoding Itt is lehetőség van a levelezőprogramra bízni a választást, ekkor a Mailer decides beállítás szerepel. Csatolás Nézzük meg, hogy tudunk egy új állományt felvenni a csatolandó állományok közé! Először is a Drives, a Directories, valamint a Files ablakrészek segítségével adjuk meg, hogy a csatolandó állomány melyik

lemezen, annak melyik könyvtárában található, valamint, hogy mi az állomány azonosítója. Ez hasonlóan történik, mint más alkalmazások állománymegnyitási funkciójánál Ezután értelemszerűen állítsuk be az állomány típusát és az alkalmazandó kódolást. Ezeket nyugodtan hagyhatjuk az alapértéken (Mailer Decides), mellyel a levelezőprogramra bízzuk a döntést. Mindezek után kattintsunk az Add gombra, mellyel a fenti listában megjelenik egy új sor, jelezve, hogy hozzáadtuk a az állományt a csatolandó állományok közé. Amennyiben meggondoltuk magunkat és a c satolási lista valamelyik elemét mégsem szeretnénk csatolni, akkor választjuk ki azt a listaelemet és kattintsunk a Remove gombra, mellyel a kiválasztott elem törlődik a listából. Speciális funkciók Ezeket a funkciókat nem minden levelezőprogramban érhetjük el, valamint ezek nem minden levelezőrendszerben (levelező kiszolgáló) működnek. Ha az üzenetszerkesztő

ablakban az ezek melletti kis négyzetbe kattintva berakunk egy kis pipa jelet, akkor az a funkció aktiválva van. Ezek a funkciók a következők: Confirm delivery: Amennyiben ezt a funkciót támogatja a címzett levelező szervere, akkor visszajelzést (tájékoztató levelet) kapunk a kézbesítés megtörténtéről, azaz arról, hogy a levél a címzett postafiókjába került. Ez hasonló a hagyományos postai levelek ajánlott levélként való feladásához. Confirm reading: Amennyiben ezt a funkciót támogatja a címzett levelezős szervere, akkor visszajelzést (tájékoztató levelet) kapunk, amikor a címzett megnézte (megnyitotta) ezt a levelet. Copy self: A levélről másolat marad számunkra Urgent: A levél sürgősnek minősül, a címzett levelesládájában (postafiókjában) az új levelek között lehetőleg előlre kerül. A csatolási ablakról bármikor visszaválthatunk az üznetszerkesztő ablakra az Edit gombra való kattintással. A levél elküldését

- az esetleges csatolt dokumentumokkal együtt - a Send feliratú gomra kattintva küldhetjük el. Új levelek elolvasása Hogy megnézzük, hogy kaptunk e új levelet és hogy mik azok, ahhoz válasszuk ki a levelezőprogramnak az erre vonatkozó funkcióját, a WinPmail programban ezt Read New Mail funkciónak hívják. Ekkor egy listát kapunk az új leveleinkről Ha ez a lista üres, nincs új levél. Minden sor egy-egy levelet jelöl Mellette láthatjuk a levél tárgyát és a küldés dátumát és időpontját. Láthatjuk, hogy csupán egy új levelünk van, mely Kiss Lajostól érkezett és a tárgya az, hogy Üzenet. Ha jobban megnézzük láthatjuk, hogy a tárgyrészben valójában az szerepel, hogy "Uzenet". Ez azért lehet, mert a levél írója nem akart ékezetes betűket használni, nehogy valami értelmetlen jelsorozat jelenjen meg helyettük. Ha egy listaelemre kétszer kattintunk vagy egy kattintással kiválasztjuk és rákattintunk az Open gombra -,

akkor elolvashatjuk a megfelelő levelet. Mit tehetünk egy kapott levéllel azon kívül, hogy elolvasnánk? A legfontosabb lehetőségek a válaszküldés (reply), a továbbküldés (forward) és a törlés (delete). A megfelelő levele(ke)t kiválasztva, kattintsunk a megfelelő feliratú gombbon a kívánt funkció aktiválásához. Reply (Válaszküldés): Megnyit egy új levél írását lehetővé tevő ablakot (amilyet a korábbiakban láttunk), de a cí mzett helyére behelyettesíti a m egválaszolt levél feladójának címét. Forward (Továbbküldés): Egy megadott címre továbbküldi a levelet. Delete (Törlés) : Letörli a levelet 71. Hálózati operációs rendszerek, jellemzőik A Windows NT felépítése, bootolása, működése, kezelése, paraméterei. Az NT (3.51) volt az első olyan Microsoft termék, mely DOS független önálló operációs rendszer. Több platformon is (Intel -PC-, RISC -MAC-, OS2) futtatható Itt most a 40-ás verzióról lesz szó (azon

belül is a Workstationről). A WS maximum két processzorig bírja Az egész programra a GUI jellemző, csak úgy, mint előző társaira. Ez egy igazán 32 bites operációs rendszer. Újdonságok: A korábbi Windows példányok alkalmazás centrikusak voltak (előbb a program, azután a dokumentum). A 95, 98 ,NT verziók ezzel szemben a dokumentumot helyezik előtérbe, tehát a dokumentummal csinálhatunk valamit. Az egérkezelés hasonló a 95, 98-hoz A Windows NT felépítése: Először is néhány alapfogalom: • NT: New Technology. • Multi threading: Időosztásos rendszer. • Multi tasking: A valóban többszálon futó programok. • Kernel: Az NT belső magja a hardver és a segédprogramok között biztosítja a kapcsolatot. • Mikro kernel: A kernelben található hardver közelibb teendőket látja el. • 32 bites rendszer: Védett mód, ha egy processzor lefagy a gép megy tovább. • Kilens-szerver: Kiszolgáló és munkaállomás hálózaton. • SHELL: Az

operációs rendszer mellett, alatt futó önálló program. • System Services: Olyan szolgáltatások összessége, amelyek nélkül az NT nem lehetne operációs rendszer. • HAL: Hardware Abstraction Layer. Ez biztosítja a kernel és a hardware kapcsolatát, illetve a platformfüggetlenséget. Néhány NT jellemző: • multi threading, • 32 bites, • védett memória modell, • kliens-szerver, • többféle hardver architektúrát támogat, • skálázható, • C2 biztonsági szabvány, • hibatűrés (RAID rendszerek), • NT fájlrendszerek: FAT16, NTFS, CFS. A Windows NT használata: A lényeg, hogy egy operációs rendszer, ezért minden olyat tud, amit egy operációs rendszernek tudni kell (fájl, hálózatkezelés, dokumentumkezelés, feldolgozás, irodai alkalmazások, stb.), továbbá az NT egy multiuser-es azaz többfelhasználós rendszer, tehát többen használhatják egyszerre. Minden, a Windows NT alatt működő számítógép saját nyilvántartást

vezet a gépet valamilyen jogon felhasználó személyekről. Akik nem szerepelnek itt, azok nem jelentkezhetnek be, nem használhatják a gépet. A rendszergazda link- (Administrators) csoport tagjai különleges jogokkal rendelkeznek, így új felhasználókat vehetnek fel az adatbázisba, módosíthatják és törölhetik is őket, illetve jogaikat, valamint a Windows NT összetevőit. A felhasználói jelszó beállítása: A CTRL+ALT+DEL egyidejű megnyomásával. A megjelenő (Windows NT adatbiztonság -Security) párbeszédpanelen állíthatjuk ezt be. A jelszó 14 k arakter lehet. Az NT felhasználói: Elsődleges helyen a rendszergazda áll Az ő kezében van minden olyan lehetőség, amellyel a következőkben kihasználhatjuk az erőforrásokat hálózaton. A kiadott parancsokat és állapotokat a Felhasználó kezelőben (User Manager) követhetjük nyomon. Komponensei a következők: • felhasználónév: A felhasználó egyedi, bejelentkezési (login) neve. •

teljes név: Pontosabb megnevezése a felhasználónak (nem kötelező megadni). • leírás: A felhasználóra vonatkozó leíró adatok (munkahely, beosztás.) -nem kötelező. Egy másik felhasználótípus, amely az NT telepítésekor még a r endszergazdával együtt létrejön a vendég (Guest). Korlátozott jogokkal rendelkező felhasználó, aki csak a rendszergazda engedélyével tekinthet meg bizonyos fájlokat. NT alatt csoportokat is létrehozhatunk. És végül, de nem utolsó sorban a létrehozható egyszerű felhasználó (User). Akár rendszergazdai minősítése is lehet. Lássuk miket is lehet velük csinálni Ezek csak rendszergazdaként érhetők el. A Felhasználó kezelő a következő lehetőségeket tárja elénk: • új felhasználó felvétele, különböző bejelentkezési paraméterekkel, korlátozásokkal, • felhasználó profil meghatározása. Környezeti beállítások, • felhasználók csoportba sorolása. Csoporttagság, lehetséges

jogváltozás, • telefonos gépelérés szabályozása, • felhasználó átnevezése. A jogosultságok nem változnak meg, • a bejegyzett felhasználói adatok másolása Tulajdonképpen egy új felhasználó létrehozása, egy már meglévőből, a paramétereinek megtartásával, • a felhasználói adatok módosítása, • felhasználók törlése, megerősítése. Felhasználói jogok és csoportok összefüggései: Rendszergazdák (Administrators): • minden jog, • biztonsági másolat felelős (Backup Operators): a munkaállomás merevlemezének biztonsági mentői, • hozzáférés minden könyvzárhoz, fájlhoz. Vendégek (Guest): • csak korlátozott olvasási jogokkal rendelkezők. Kiemelt felhasználók (Power Users): • a merevlemez formázás, a rendszerszintű felhasználói jogok adása, a biztonsági mentések készítése és helyreállítása, a m unkaállomást lezáró felhasználók kiléptetési joga nélkül minden rendszergazdai joggal

rendelkeznek. Felhasználók (User): • a szokásos felhasználók csoportja, akik bejelentkezhetnek, könyvtárakat kezelhetnek, alkalmazásokat futtathatnak, • kiléphetnek az NT-ből. Többszörözők (Replicator): • a fájlok tartományon belüli sokszorozásához, • bejelentkezési joga mindenkinek van, 4 speciális csoport az NT működése közben jön létre: • mindenki: (Everyone) minden bejelentkezett hálózatot használó tagja, • intreaktív: a helyi számítógépen éppen dolgozó user, • hálózat (Network): a hálózatba bejelentkezett, éppen dolgozó felhasználó, • tulajdonos (Creator Owner): lokálisan, vagy hálón dolgozó azon felhasználók csoportja, akik létrehoznak valamilyen erőforrást (fájl, mappa). Felhasználók és csoportok jogainak rendszerszintű beállítását a Házirend/felhasználói jogok (Policies/ User Rights) paranccsal végezzük. A felhasználói jogok párbeszédpanel lehetőségei: • gép elérése hálózatból,

• rendszer leállítása, • fájlok és egyéb objektumok saját tulajdonba vétele, • fájlok és könyvtárak helyreállítása, helyi bejelentkezés, • naplózás felügyelete • rendszeridő megváltoztatása, • szolgáltatók betöltése és eltávolítása, • tartalékmásolat készítése fájlokról, könyvtárakról, • távirányított rendszerleállítás, • lehetőség van még új felhasználói csoport létrehozására is (csoportnév, tagok), • a bejelentkezés szabályozása, szintén a felhasználó-kezelőben, a jelszóra (password) korlátozásokat adhatunk. Minimális, maximális hosszúság, élettartam, üresség, egyediség, emlékezés, számlálás, zárolás, stb. • biztonsági naplózás a forgalom figyelése, a nem kívánatos események kiszűrésére jó. A rendszergazda lehetőségei: (A következő lehetőséget csak az administrators csoport tagjai érhetik el.) • dátum idő beállítás, • szalagos eszközök beállítása,

biztonsági mentések céljára, • portok beállítása COM, LPT, • I/O port: báziscím egy speciális memóriacím a k ártyán, amelyet a r endszer a b e és kiviteli utasítások végrehajtásánál, a másolás címzésére használ, • szünetmentes áramforrás beállítása: UPS Különféle paramétereket adhatunk meg a hibajelzésekkel kapcsolatban. A Novell hálózat felépítése és működése (3.11-es Novell Netware) A Novell cég 1983 óta fejleszt hálózati operációs rendszereket. Jelen pillanatban a LAN kategóriában a 4.11-es a legerősebb, itt most a 311-esről lesz szó Az első Intel PC-s Novell verzió a Netware/86 volt. A Netware rendszer használatához szükség van a h álózatot alkotó hardware elemekre, valamint az operációs rendszert felépítő programokra. A lokális hálózatokban az OSI-modell első két szintjét a hálózati kábel és a hálózati kártyák hardver elemei valósítják meg. Az OSI modell felső öt szintjének feladatait

szoftver úton látja el a Netware. Ez a szoftver a következő elemekből áll: • szerver operációs rendszer, • hálózati meghajtó, • munkaállomás héj, • hálózati segédprogramok, Néhány hálókártya, amit a netware támogat: Ethernet, Token Ring, IBM Pc network, SMC -Arcnet. A szerverben legfeljebb négy ilyen kártya lehet A hálózatba kötött minden egyes gépet két szám azonosít, a hálózat száma (network address, az első), és a számítógép csomóponti száma (node address, a második). A Netware magja: Csak 386, vagy 486, vagy ennél nagyobb gépen futtatható, a védett mód miatt. A szerveren futó operációs rendszer vezérli a szerverben lévő hardver elemeket, valamint lehetővé teszi az erőforrások megosztását. Ezek két félék lehetnek: fájl vagy nyomtató szerver Fontos feladata még az összehangolt kommunikáció kezelése. Az operációs rendszer gondoskodik a tárolt adatok meghibásodás elleni védelméről is. Futás közben

is indíthatunk újabb programokat, ezek az ún. NLM-ek (Netware Loadable Module /monitornlm, pservernlm/) A Netware adatvédelmi rendszere: • többszörös alkönyvtárak, fájl táblázatok (2 FAT), • írás utáni olvasás, • azonnali javítás (Hot fix a fizikai hibák azonnali javítására), • lemez tükrözés (disk mirroring, párhuzamos rögzítés), • lemez duplázás (disk duplaexing, a vezérlő hibája esetén jó), • tranzakció követés (Transaction Tracking System, TTS, összefüggő adatok egy lépésben való felírása). A hálózati meghajtó és héjprogram: A hálózati kártyák kezelését, a számítógépek adatcseréjét a Netware hálózati programja bonyolítja le. A lokális gépeken a DOS biztosítja a hozzáférést, a hálón a n etware A programok kéréseinek szétválogatását a network shell hálózati héjprogram végzi. A Netware segédprogramokra két dolog jellemző: • menü programok, • parancssori programok. A Novell

Netware működése: Bejelentkezés: indítás Server oldalon server.exe (Autoexecben), Cliens oldalon: hálózati meghajtó, ipx, héjprogram, netx, shell.cfg /CONFIGSYS ---LASTDRIVE fontos/ Ha minden jó és benn van a PATH-ban ami kell, akkor az F:LOGIN könyvtárból a LOGIN szó begépelésével jelentkezhetünk be. Itt egy felhasználói nevet és egy jelszót kell megadnunk, amelyet a rendszergazda biztosít számunkra. Fájl szerver funkciók: Feladata, hogy lehetővé tegye a felhasználónak, a Netware által kezelt adathordozón lévő adatokhoz való hozzáférést, ugyanakkor biztosítsa az adatvédelmet is fájl szinten, adatok hozzáférésének szinkronizációja. A Netware könyvtár struktúrája: Maximum nyolc szerver, legfeljebb 32 merevlemezt kezel, a szerver merevlemez(ei)nek kötet mérete maximálisan 255 Mb lehet, Maximum 32 kötet egy szerveren, egy merevlemezen maximum 16. K ötetnév 2-15 karakter lehet Első kötet neve mindig SYS A következő kötetek

állandóak: SYSTEM (rendszerfájlok), PUBLIC (Netware segédprogramok), LOGIN (Bejelentkezéshez), MAIL (felhasználói alkönyvtárak, rendszerfájlokkal, postával). Logikai és keresési meghajtók: A logikai meghajtókra az MS-DOS szerű fájl elérés miatt volt szüksége. Egy angol betű azonosítja őket Létrehozásuk a SESSION, vagy MAP paranccsal lehetséges. Syntaxis: MAP G:=SERVERSYS:USERUSERNAME -- > G:USERUSERNAME. Pathbe is rakható. A Novellben maximum 16 keresési meghajtót hozhatunk létre (Session,map) Def: MAP S16:=SERVER/SYS:PUBLIC. Mindig a legutolsó log meghajtót hozza létre A Netware fájljai: (a Netwere a következő adatokat tartja nyilván a fájlokról) Név, méret,létrehozás ideje, utsó módosítás ideje, utsó hozzáférés ideje, utsó archiválás időpontja, tulajdonos. A fájloknak itt is vannak attributumai, mint a DOS-nál ezek a következők: Rejtett: Hidden, rendszer: System, csak olvasható: RO Read only, archivált: A, tranzakciós:

T, indexelt: I, csak végrehajtható: X ecutable, megosztható: S hareable, olvasásfigyelés: RA read audit, írásfigyelés: WA write audit, nem törölhető: D elete inhibit, törlendő: P urge, nem átnevezhető R ename inhibit, nem másolható C opy inhibit. Jogvédelem: A Novell Netware-nek egy ún. védelmi rendszere van, mely a következőkből áll: • jelszavas belépés, • felhasználói jogok a könyvtárakra, • alkönyvtárakhoz és állományokhoz való hozzáférés korlátozása, • a könyvtárakra vonatkozóan is adhatunk meg jogokat (Read, Write, Open, Create, Delete, Parental tulaj, Search, Modify, File Scan, Access Control, Erase verziókülönbség miatt, SUPERVISOR). Ezeket a SYSCON program segítségével tudjuk kezelni. alkönyvtárak és egyéb jogok FILER lekérdezés módos, ALLOW adás, • csoportoknak is adhatunk jogokat, vigyázni a jogi ekvivalenciára. Nyomtató szerver funkciók: • nyomtatók, nyomtatási sorok mind paranccsal érhetők

el. A Novell Netware legfontosabb menü segéd programjai, parancsai: • SESSION : logikai, keresési meghajtók definiálása, üzenetküldés. S1-16, • FILER : Netes fájl, könyvtár adatlekérdezés, • PRINTDEF : a hálózati nyomtatók speciális működési módjait lehet definiálni, • PRINTCON : printer konfiguráció (beállítás), a nyomtatási konfigurációkat lehet vele beállítani, meghatározni. • PCONSOLE : printer konzol. Parancsok: • ALLOW : az állományok és alkönyvtárak örökölt jogmaszkját lehet vele lekérdezni és megadni, paraméterezhető. • CASTON-OFF : üzenet küldés engedélyezése, tiltása. • CONSOLE : DOS rendszerből konzol üzemmódba lehet vele áttérni (szerver konzol) a DOS paranccsal visszatérhetünk. • ENDCAP : a program segítségével a korábban átirányított (CAPTURE) nyomtató kimenetét lehet a lokális nyomtatóra visszairányítani. • FLAG - DIR - Állományok, illetve a DIR-rel a könyvtárak

attributumainak lekérdezése és megváltoztatása (8 féle attribútum) • GRANT : a felhasználónak, vagy csoportnak lehet vele meghatározott fájlokra, alkönyvtárakra jogosultságokat adni. • LISTDIR : az út által meghatározott könyvtárakról, alkönyvtárakról lehet vele listát és információt kérni. • LOGIN - OUT : a be és kijelentkezéshez. • MAP : Logikai és keresési meghajtók megadásához • NCOPY : F ájlok másolása egy hálózati alkönyvtárból, hálózatiba, lokálisra és fordítva. • NDIR : hálózati könyvtárlistázó. • NPRINT : szöveges állományokat nyomtathatunk ki hálózati nyomtatón. • PURGE : A már letörölt állományokat teljesen törli. • RIGHTS : jogosultságok lekérdezése. • SALVAGE : törölt állományok visszaállítása. • SEND : parancssori üzenetküldés. • SETPASS : a kulcsszó beállításához. • SLIST : a programmal a hálózaton lévő szerverek nevét, hálózat-számát, hálózati

csomópont számát lehet lekérdezni. • TLIST : a sel könyvtárhoz hozzáférők jogosultságát és nevét írja ki. • USERLIST : a Loginolt felhasználók név, szám, bejelentkezési idő listája. • WHOAMI.: ki vagyok a hálón (gépcím) mondja ő • DOWN : a N ovell fájl és, vagy nyomtatószerver lekapcsolására kiadható parancs (bcast). • BROADCAST : általános üzenetküldés mindenkinek, mindenkor, mindenhol. Néhány gondolat a Linux-ról Mi a Linux? • POSIX szabványt követő UNIX változat • önkéntesek fejlesztik 1991 óta Linus Tordvalds vezetésével • ingyenesen használható • forráskódban hozzáférhető, szabadon módosítható • már egy 386-os PC-n, 4-8 MB memóriával is képes működni • többprocesszoros gépen is fut • több gépen egyszerre is futtatható PVM, beowulf project (így sok kisgépből egy szuper számítógépet lehet alkotni) • nem csak Intel alapú gépeken, hanem DEC Alpha-n, Sun-on, MiPS-en, PowerPc-n,

ARM, Motorolla 68k stb. is működik • az utóbbi évek legdinamikusabban fejlődő operációs rendszere. Hogyan juthatunk hozzá? A Linux forrásból, a Free Software Foundation (FSF, Szabad Szoftver Alapítvány) forrásaiból és a sokféle alkalmazásból különféle rendszerek (disztribúciók) állíthatók össze. A legnépszerűbbek a RedHat, a Debian és a S.uSe Ezek szabadon letölthetők az Internetről, megvásárolhatók CD-n ( csak az előállítás költségét kell kifizetni) ,de gyakran megtalálhatók szaklapok CD mellékletein is. (hazánkban a CHIP, Pc World magazinban található) Mire lehet használni? a, ideális internet kiszolgáló • WWW szerver (Apache, boa, CERN, WN) • FTP szerver (proftpd, wu-ftpd) • MAIL szerver (sendmail, smail, zmailer, exim, qpopper, cucipop) • NEWS szerver (inn, nntp, nn, cnews) • levelezőlista szerver (mailman, berolist, smartlist, majordomo) • tűzfal (firewall) • nagyteljesítményű LAN kiszolgáló • ingyenes

Netware fileszerver • Windows (SMB) szerver • Apple (Netatalk) szerver • printer szerver • adatbázis szerver (postgres, adabas, mysql, msql) b, korszerű irodai alkalmazások futtatására alkalmas (dokumentumszerkeztők, táblázatkezelők) • StarOffice • Applixware • Corel Office for Java • Corel Wordperfect for Linux c, egyéb felhasználási területek: • szoftverfejlesztés (GNU C, GNU C++, Java , Perl, tcl/tk, PHP3 .) • tudományos számítások • multimédia alkalmazások (MPEG audio/video lejátszás.) • játékok (Doom, Quake . ) • grafika (GIMP) • adatbázis kezelés (postgres, adabas, mysql, msql) • HTML készítés (Netscape, gxedit, Amaya) • kiadvány szerkesztés (TeTeX, postscript) Miért választanám a Linux-ot? (Székely László) A gyakorlatban eddig a Windows 2000 pr ogrammal tudtam megismerkedni. A közép kategóriás számítógépemre telepítettem fel. Tapasztalataim a következők: a telepítés hosszadalmas, időigényes

folyamat volt, a bootolás a Windows 98-hoz képest rendkívül lassan történt. A Windows NT erős, gyors gépen működik megfelelően A Internetet beállítani és elindítani nagyon egyszerűnek bizonyult. Hálózatban sajnos nem tudtam kipróbálni Összehasonlítást téve a felsorolt hálózati rendszerek között, szerintem a Linux legnagyobb előnye a többi operációs rendszerrel szemben, hogy: • több szabadságot ad, kedvünkre konfigurálhatjuk, átírhatjuk ízlésünknek megfelelően (rengeteg forráskódot kapni hozzá), • egy jól konfigurált rendszer teljesítménye legtöbbször jobb, mint a többi hasonló áron beszerezhető operációs rendszeré, • nem igényel drága hardvert és nem késztet arra, hogy havonta erősebb és drágább gépet szerezzünk be, • nagyon gyorsan fejlődik (havonta új, jobb program verziók), • a benne levő hibákat nem elhallgatják, hanem hipp-hopp kijavítják (ha pénteken kiderül egy biztonsági lyuk, hétfőre

tuti kész a végleges javítás / bár általában már egy napon belül /, ez az idő a kereskedelmi rendszereknél több hónap), • a legtöbb számítógéppel rendelkező embernek és cégnek könnyedén (hatalmas anyagi áldozatok nélkül) elérhető (Internet és CD-s disztribúciók), • részletesen dokumentált (man, HOWTO-k, levelezőlisták archívuma, forráskódok), • rengetegen tudnak segíteni egy-egy probléma megoldásában, ha van Internet elérésünk, • a szoftver költsége elenyésző a hardveréhez képest (könyv, CD), ha viszont veszünk egy Windows NT 4.0-t + Office 97-et, ez magában 200 000 Ft körül van, • a felhasználók számát nem a licensz, hanem a gépünk erőforrása korlátozza. 72. Milyen erőforrások oszthatók meg a hálózatban? Hálózatokban az erőforrások megosztása lehetővé teszi a berendezések, perifériák, programok, adatok közös használatát, azaz a külön-külön meglévő erőforrások megosztását. Ez azt

jelenti, hogy ezek az erőforrások felhasználók fizikai helyétől függetlenül bárki (ténylegesen a megfelelő jogosultságokkal rendelkezők) számára elérhetők. A megosztott perifériák, tárolók a következőek: • Winchester • Floppy lemezmeghajtó • Cd meghajtó • DVD lejátszó • CD író • Scanner • Nyomtató Hálózati nyomtatás A legtöbb hálózati felhasználó olyan nyomtatót akar a h álózatban használni, amelyet mindenki elérhet, használhat. Ez különféle módokon valósítható meg, attól függően, hogy ügyfél-kiszolgáló, illetve egyenrangú hálózatot használunk Nyomtatás egyenrangú (peer-to-peer) hálózatban Két gyakori módszert használnak nyomtatók egyenrangú hálózatba kapcsolására. Az elsőnél a nyomtatót közvetlenül az egyik munkaállomáshoz kötjük, amelynek tulajdonosa ezt a nyomtatót megosztja a hálózat többi felhasználójával. Ha egy másik felhasználó nyomtatni akar, akkor a nyomtatási

anyaga a hálózaton keresztül átkerül a printerhez kötött munkaállomásra, ahol kinyomtatásra kerül. Ennél a munkaállomásnál ülő felhasználó csak azt érzékeli, hogy a számítógépe dolgozik, és valakinek az anyagát nyomtatja. Például ha az A felhasználó gépéhez kapcsolódik a nyomtató, akkor a B felhasználó is használhatja ezt, de ennek feltétele természetesen az, hogy az A felhasználó gépe és nyomtatója be legyen kapcsolva A második, és sokkal elfogadhatóbb módszer a hálózatba kötött print-szerver-en keresztül történő nyomtatás. Ez lényegében egy doboz, amelynek egyik oldalán a hálózati kábelt fogadó csatlakozó (koax vagy RJ45) van, míg a másik oldalához a printer kapcsolódik. A print-szerverek önálló eszközök, amelyek a hálózatban bárhol elhelyezhetők pl. az asztalon, vagy a padlón A print-szerver a l eggyorsabb és leghatékonyabb megoldása a nyomtatás hálózati megosztásának. Ezek az eszközök nem csak

a n yomtatási feladatok végrehajtását gyorsítják meg, de az esetleges nyomtatási hibákat is képesek korrigálni. Mivel a print-szerver közvetlenül kapcsolódik a hálózatra, a munkaállomások nem fognak lelassulni a nyomtatási feladat végrehajtása miatt Mikor egy print-szervert javasolunk, fontos, hogy képes legyen a hálózat sebességén (10 vagy 100 M bps) működni, valamint tudnunk kell, hogy hány nyomtatót akarnak a hálózatban működtetni, ugyanis néhány print-szerver típus több nyomtatót is tud kezelni, míg más típusok csak egyet. Nyomtatás kliens-szerver hálózatban Mikor egy felhasználó nyomtatni akar egy ügyfél-kiszolgáló hálózatban, a nyomtatandó anyag a hálózaton keresztül a fájlszerverbe kerül, ahol egy speciális segédfájlban az úgynevezett nyomtatási sorban (queue-ben ejtsd: kjúban) tárolódik. A fájl szerver a nyomtatási feladatokat vagy a többi feladatok között hajtja végre, vagy egy fájlszervert kizárólag

csak a nyomtatási feladatok végrehajtására tartunk fent (dedikálunk Mikor egy nyomtatási feladatot végrehajtunk, azt különféleképpen végezhetjük el. Ha egy print-szerver van a hálózatba kötve, akkor a feladat automatikusan ide irányítható, és a hozzákapcsolt nyomtatóval kinyomtatható. Az is lehetséges, hogy a nyomtató a fájlszerverhez van kötve, ebben az esetben itt is kinyomtatható. A legtöbb rendszergazda a print-szerveres megoldást részesíti előnyben, mivel a fájlszerveren történő nyomtatás annak teljesítményét csökkenti. A kliens-szerver hálózatban a print-szerveres nyomtatás a l egjobb választás. Ha a hálózatban sok felhasználó van, és több mint egy nyomtató, több print-szervert kell a különböző helyeken munkába állítani (installálni). Mikor egy print-szervert javasolunk, fontos, hogy képes legyen a hálózat sebességén (10 vagy 100 Mbps) működni. Néhány printszerver csak bizonyos hálózati operációs rendszer

alatt képes működni Ha felhasználó Windows NT-t használ, akkor ne ajánljunk olyan print-szervert, amelyet csak a Novell Netware támogat. 73. WWW (Word Wide Web) által nyújtott szolgáltatások (a.,változat) World Wide Web (WWW) A WWW az Internet talán legnépszerűbb szolgáltatása, az elektronikus levelezés mellett. A WWW információs lapokból, oldalakból áll, melyeken szöveg mellett rajz, kép, hang, digitális videofilm is lehet. A lapok felépítését egy úgynevezett HTML nyelven írt állományok adják meg. (Az ilyen állományok azonosítójában a k iterjesztés HTM, vagy HTML.) Ezek a lapok úgynevezett Web szervereken vannak tárolva Egy lap bizonyos részeire (szavaira, képeire) kattintva újabb lapra ugorhatunk át, mely bármely más szerveren is lehet. Az ilyen oldalrészt - melyre kattintva egy másik lapra juthatunk - élőkapocsnak, angolul linknek nevezzük. A szöveges linkek legtöbbször aláhúzottan jelennek meg A WWW lapjainak

megtekintését, a lapok közötti navigálást WWW böngésző program segítségével tehetjük meg. A legnépszerűbb böngészők az Internet Explorer és a Netscape Navigator nevű programok. (Ebben a részben a konkrét példák a Netscape Navigátor böngészőre vonatkoznak, de természtesen más böngészőben is megtalálható a megemlített funkció megfelelője, hasonló módon.) Azt is szokták mondani, hogy ilyenkor, egyik lapról a másikra ugrálva "szörfözünk" az Interneten. Lehetőség van arra is, hogy egy-egy link egy FTP szerver egy alkönyvtárára, vagy állományára mutasson, ilyenkor a megfelelő alkönyvtár tartalomjegyzékét, illetve az állomány tartalmát nézhetjük meg. Ha az állomány tartalma közvetlenül nem jeleníthető meg az adott böngészővel, lehetőség van az állomány lemezre mentésére is. Legtöbbször az FTP szervereket ilyen letöltési szándékkal látogatjuk meg a böngészőkkel. Azonban egy linkre kattintás

elindíthat egy levélküldést is Ez alapján elmondható, hogy az Internet sok szolgáltatása be van integrálva a WWW-be, ugyanis egy HTML lapról, böngésző program segítségével elérhető, használható. Ennek érdekében a WWW-n az egyes lapok, állományok címzésére egy úgynevezett URL szolgál. Az URL felépítése a következő: szolgáltatás://szervercím/könyvtár/állománynév A szolgáltatás - többek között - http, ftp, mailto lehet. A http a WWW szerverekről történő állomány-átviteli módot, az ftp az FTP szolgáltatást, míg a mailto a levélküldést jelenti. A könyvtárnév annak a könyvtárnak az elérési útja, melyben az állomány van. Az állománynév a megcímzett állomány azonosítója. A legtöbb WWW szerver esetében ha nem adunk meg állománynevet, akkor a legtöbb WWW szerver esetében egy bizonyos állományazonosítót vesz a h iányzó helyére. Ha olyan sincs akkor vagy hibajelzést kapunk, vagy az alkönyvtár

tartalomjegyzékét kapjuk vissza. Ilyen alapértelmezett állományazonosítók az indexhtml, index.htm, illetve a homehtml Egyéb alapértelmezett állományazonosítók is lehetnek a különböző WWW szerverek esetében. Ha egy linkre kattintva átmegyünk egy másik lapra, akkor onnan vissza is térhetünk az eredetire (melyről arra a lapra jutottunk), rákattintva a böngészőprogram Back (vissza) feliratú és/vagy jelzésű gombjára. Előrefelé - azaz arra a lapra lépni, melyről nemrégiben az aktuális lapra visszaugrottunk - a Forward feliratú és/vagy jelzésű gombra kattintva lehetséges. Egy lap tartalmát, vagy annak egy alkotóelemét le is tudjuk menteni, ha arra van szükségünk. Az egész lapot a File menü Save As menüpontjával menthetjük el, melynek hatására a szokványos windowsos "mentés másként" dialógus ablak bukkan elő. Alapesetben a HTM vagy HTML kiterjesztésű állomány tartalmát - melynek felépítését és tartalmát az

állomány HTML nyelven leírva tartalmazza - HTML formátumban menthetjük el. Lehetőség van azonban arra is, hogy a lap szövegét egyszerű szöveges formátumban mentsük el, azonban ehhez a dialógusdobozban a Save as type legördülő menüben a Plain text (jelentése sima szöveg) elemet kell választani. Ha egy oldalon valahol látható képet szeretnénk elmenteni, akkor kattintsunk rá a kívánt képre a jobb egérgombbal, majd az ott előbukkanó menüből a Save Image As pontot válasszuk ki. Ekkor egy újabb mentési dialógusdoboz megjelenésével megadhatjuk, hogy hová, milyen néven mentsük el. Ha csupán önállóan meg szeretnénk a képet tekinteni, akkor rajta a jobb gombbal kattintva a View image menüpontot válasszuk ki a felbukkanó menüből. A böngészőprogram indulásakor általában - aktuális beállításától függően - egy bizonyos URL-el címzett lap töltődik be automatikusan. Az ezen levő linkekre kattintva tudunk új lapokra, új

szerverekre "átvándorolni". Ilyen formában csak nézelődünk, bolyongunk a lapokon. Azonban ha tudunk egy konkrét címet (például ha olvastuk vagy hallottuk valahol és érdekel minket), akkor közvetlenül is elugorhatunk a cím által adott lapra. Ezt - többek között - úgy is megtehetjük, hogy a böngésző ablakának Location: (fehér mezejébe) beírjuk a lap URL címét. A másik lehetőség, hogy a File menüből az Open page menüpontot kiválasztva, megadjuk a kívánt URL-t. A URL-ben a http tagot nem kötelező kiírni, a legtöbb böngészésző ezt alapértelmezésnek tekinti. Honlapok A WWW lapjain nagyon sokféle dologról találhatunk információt. Egy-egy intézménynek, részlegnek, osztálynak, személynek vagy más dolognak a bemutatkozó lapját honlapnak (angolul: home page) nevezzük. A legtöbb valamennyire is számító, illetve ambiciózus intézménynek, személynek van honlapja, minden nagy cégnek, intézménynek. Az egyes országoknak

is van hivatalos honlapja, így Magyarországnak is. Szinte minden felsőoktatási intézménynek is van honlapja, a Sulinet program segítségével pedig - szerencsére - egyre több középiskola is készít honlapot, üzemeltet WWW szervert. A debreceni Fazekas Mihály Gimnázium is üzemeltet WWW szervert, van honlapja az interneten, mely a következő címen található: http://www.fazekas-debrsulinethu/ Egy WWW szerveren nemcsak egyetlen honlap lehetséges, hiszen a honlap nem szerverhez, hanem egy adott dologhoz, témához kötődő fogalom. Egyre több csoportnak, személynek van honlapja, beleértve az "egyszerű", azaz hírnévvel nem rendelkező személyeket is. Így egyre több diák is készít saját honlapot, rendelkezik saját honlappal. Manapság ha venni akarunk valamit (például egy autót, számítógépes alkatrészt, vagy számítógépes programot), akkor sok esetben először érdemes meglátogatni egy böngészővel az adott terméket gyártó cég

honlapját és ott utánanézni a termék jellemzőinek, esetleg még az árának is. Onnan tudhatjuk meg a legújabb, legfrissebb adatokat, jellemzőket az adott termékről. Ha szándékunkban áll jelentkezni egy bizonyos oktatási intézménybe, sokszor nagyon hasznos adatokat tudhatunk meg a bejutás feltételeiről, az ott érvényes szabályokról, illetve egyéb tudnivalókról, ha megtekintjük az intézmény honlapját, információs lapjait. Keresés az Interneten Legtöbbször, amikor valamilyen adatot szeretnénk megszerezni az Internetről, nem tudjuk, hogy hol található. Amennyiben csupán a már ismert lapokról kiindulva, az azokon levő linkeket követve bolyonganánk, kicsi lenne a valószínűsége, hogy rábukkanunk a keresett adatra. Ezért szerencsére találhatók az Interneten (azaz a W WW-n) olyan lapok, melyek segítségével közvetlenül is kereshetünk egy bizonyos dolgot. Erre kétféle megközelítési mód áll rendelkezésre. Az egyik szerint témák

szerint, hierarchia-szerűen csoportosítva találhatók a lap készítőinél (folyamatosan bővülő számú) bejegyzett lapok. Ilyen például a Yahoo (http://wwwyahoocom/) és a HuDir (http://www.hudirhu/) lap A Yahoo angol nyelvű, a HuDir azonban magyar Ebben az esetben a "céltudatos bolyongás" segítségével, az egyes altémákra mutató linkekre kattintva, azokat követve találhatjuk meg a keresett adatot. Feltéve természetesen, hogy a keresett adat megtalálható az Interneten és az adatot tartalmazó lapot regisztrálták a HuDir-be. A keresés (a keresők) másféle megközelítési módja, amikor a keresőt üzemeltető cég folyamatosan figyeli az Interneten megtalálható lapokat, azok tartalmát (szöveg szerint és nem értelem szerint) és mindezekből egy saját adatbázist tart fenn, melyben módunkban áll a keresőlapon keresztül keresni. Itt tehát a szerint kereshetünk, hogy egy adott szót, adott szavakat vagy szókombinációkat mely

lapok tartalmaznak az Interneten. Ilyen keresők többek között például az AltaVista (http://altavista.digitalhu/, magyar nyelvű lap), a Heuréka (http://heureka.nethu/, ), Lycos (http://wwwlycoscom, angol nyelvű), de a Yahoo-nak és a HuDir-nek is van ilyen jellegű keresője. Vegyünk egy példát: Tegyük fel, hogy Petőfi Sándornak A Nemzeti Dal című költeményét szeretnénk megkeresni! Ehhez válasszuk például az AltaVista-t. Itt lehetőség van megadni, hogy milyen nyelven írt dokumentumok között keressünk. Válasszuk a magyar nyelvet (Hungarian). Gépeljük be a kereső lap megfelelő kis fehér téglalapjába, hogy "Petőfi" (Elegendő "petofi"-t írni, ez a kereső automatikusan ékezetesít, ha kell, illetve lehetséges, valamint nem veszi különbözőnek a kis és nagybetűket.) Rákattintva a Keres gombra, elkezdődik a keresés. A keresés eredménye egy linkekből álló lista, melyek azokra a lapokra mutatnak az Interneten (WWW-n),

melyben valahol szövegként szerepel a megadott "Petőfi" szó. Ez a lista ilyenkor akár több ezer elemből áll, mivel Petőfi Sándor sok verset írt, illetve létezik Petőfi Csarnok, Petőfi Színház, illetve egyéb olyan dolog, mely Petőfihez vagy a "Petőfi" névhez kapcsolódik. Azonban csak bizonyos számú linket látunk egyszerre a böngészőben az egyszerűbb kezelés érdekében, a további, illetve előző adagot a lap alján levő számozott gombok megnyomásával lehet megtekinteni. Annak érdekében, hogy leszűkítsük a keresést, adjuk meg a "Petőfi nemzeti" szöveget a kereséshez. Ekkor olyan dokumentumokat keres, melyben mind a két megadott szó szerepel valahol. Ekkor (nagy valószínűséggel) a kapott lista legfelső eleme már éppen a keresett Nemzeti Dal szövegére mutat, valamelyik WWW lapon. És íme, a http://wwwinterlogcom/~photodsk/magyar/psnemzethtm címen megtaláltuk a verset. (b., változat) Jelenleg a

leggyorsabban terjedő, legnépszerűbb szolgáltatás az Interneten a Világméretű Háló, a WWW. Sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetők vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext), és képekkel, olyan, mint egy képes lexikon. A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, amely a f elhasználók gépein futó böngésző-programok (Netscape, Explorer) által küldött kérésnek megfelelően elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens). Minden információkérés és az arra adott válasz független a többitől, vagyis a kapcsolat csak az átvitel idejére jön létre A kiszolgáló nem figyeli külön az egymás után beérkező igényeket, mindet új kérésként kezel, még akkor is, ha az esetleg azonos helyről érkezett. A WWW működését a gyakorlatban több tényező

biztosítja: Egyetemes leírás, amellyel a különböző forrásokra lehet hivatkozni. Minden információs egység kép, grafika, animáció, szöveg forrásként jelenik meg a hálózaton. Ezekre a forrásokra olyan módon lehet hivatkozni a kapcsolatok felépítése során, hogy meg kell adni a forrás helyét, és annak módját, hogy a használt program hogyan tudja megjeleníteni, használni ezt a f orrást. Az alkalmazott megjelenítési módot az URL (Uniform Resource Locator egységes forrásazonosító) adja meg HTML A dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni [10]. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a s zövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon

hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A folyamatos, sorokba rendezett szöveg végigolvasása helyett a kereszthivatkozásokat követve könnyen el lehet menni a szöveg egy más részére, megnézni más információkat, azután visszatérni, folytatni az olvasást, azután megint egy másik bekezdésre ugrani. Ilyen szerkezetűek a Microsoft Windows, illetve a Windows alatt futó programok súgói. Amennyiben a szöveg mellett más objektum is megjelenik, akkor hipermédiáról beszélünk. A hálózaton az objektumok, illetve ezek részei közötti kapcsolatok magába a szövegbe épülnek be megjelölt szavak és grafikus elemek formájában. Amikor egy

ilyenre a felhasználó az egérrel rákattint, a rendszer automatikusan létrehozza a kapcsolatot, és a kapcsolt objektumot megjeleníti a képernyőn (vagy ha hang, lejátssza.) Lényeges, hogy a kapcsolt objektum is tartalmazhat további kapcsolásokat különböző objektumokhoz, amelyek elvileg a hálózaton bárhol lehetnek. A WWW úgy is tekinthető, mint egy dinamikus információ tömeg, amelyben a h ypertext segítségével kapcsolatok (linkek) vannak. Ennek eredményeként adott információ a hálózat bármely pontjáról megszerezhető, illetve ugyanahhoz az információhoz több úton is el lehet jutni a különböző kapcsolatokon keresztül. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más

részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek amelyek a m egjelenítéskor általában kék szinű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. Főbb HTML elemek <html>.</ html> A forráskódot ezen jelek közé kell zárni, ez jelzi a dokumentum elejét és végét. <head>.</ head> A fejléc elejét és végét jelzi, ezen belül kerülnek a fejléc elemek. <title>.</ title> A HTML oldal címe, ezt olvashatjuk a Netscape fejleceben, és ezt "jegyzi meg" a Bookmark is. <body>.</ body> A HTML dokumentum "teste". Lehet hátteret is csinálni: body background="nev.jpg" vagy "nev.gif" mozaikként bekerül a

háttérbe Body elemek <hn>.</ hn> Címsor stílusok n=1.6 <p>.</ p> Hagyományos szöveg egy bekezdése. A megjelenítő mindig az aktuális ablakszélességének megfelelően tördeli. <b>.</ b> Vastagított (Bold) szöveg. <i>.</ i> Dőltbetűs (Italic) szöveg. <br>.</ br> Sortörés <hr>.</ hr> Vízszintes választóvonal. <center>.</center A közte levő szöveg, kép mindig középre rendezve > <blink>.</ blink> <ul>.</ ul> <ol>.</ ol> <table>.</ table> látszik. Alapértelmezésben minden balra rendezett A közöttük lévő rész villog Nem sorszámozott lista. Az egyes listaelemek <li>.</ li> jelek közé kerülnek Lehet több ilyen lista egymásba ágyazva is. Sorszámozott lista. Az egyes listaelemek itt is <li>.</ li> jelek közé kerülnek Táblázat. Az egyes sorok <tr></ tr> jelek között, azon

belül az egyes cellák tartalma <td>.</ td> közé zárva. Szerepelhet itt kép is, újabb táblázat nem. Linkek létrehozása <a href="."></ a> <a href="http://IP cím/könyvtárnév/filenév">.</a> <a href="ftp://.></ a> <a href="gopher://.></ a> <a href="telnet://.></ a> <a href="mailto:e-mail cím.></ a> <a href=news: newsgroup.></ a> A link létrehozásának általános formája. a "." helyére több dolog írható, például: Hivatkozás egy másik HTML fájlra. FTP szolgáltatás meghívása. Hivatkozás GOPHER menüre. TELNET kapcsolat létrehozása Közvetlen levéküldés beépített levélszerkesztővel a címzettnek. NEWS szolgáltatás linkelése Színek beállítása: Lehetőség van a háttér, a normál szöveg, a link-szöveg, és a már "megjárt" link szineinek egyedi beállítására. <BODY

bgcolor="#." text="#" link="#" vlink="#"> Ahol a hat pont helyére 3 db kétjegyű hexadecimális szám kerül az RGB szabvány három csatornájának megfelelően. Ezek a számok 00-ff tartományba eshetnek, ami megfelel a decimális 0-255 intervallumnak. Kép elhelyezése <img src="könyvtárnévfilenév" Kép elhelyezésének általános [align="."] [alt=""] [border=]> formája, a zárójelek közti utasítások opcionálisak. align="." A szöveg képhez igazítása: top; middle; bottom alt="." A képhez tartozó alternatív szöveg, karakteres böngészők (pl. Lynx) ezt jelenítik meg a kép helyén. border= n A képkeret vastagsága n=1.6 A fentiek illusztrálására egy mintaoldal forrásnyelvi alakja a következőképpen néz ki: <HTML> <HEAD> <TITLE>Mintaoldal</TITLE> </HEAD> <BODY BACKGROUND="bg hatter.jpg"> <H2>Valaki

mintaoldala</H2> <CENTER> <IMG SRC = "kep1.gif" BORDER=3><BR> </CENTER> <HR> Ez az oldal a legegyszerűbb utasítások felhasználásával készült. P> <PRE> Ez egy rövid előre formázottszöveg csak az illusztráció miatt. </PRE><P> Két dolgot választható <BR> <UL> <LI><A HREF = "http://alpha1.obudakandohu/~konya/">Ugrás a szerzö Honlapjára.</A> <LI><A HREF = "start.html">Tartalomjegyzék</A> </UL> Itt egy kép, <A HREF = "start.html"> <IMG SRC = "up.gif"></A> amivel szintén visszaléphet egy oldalt </BODY> </HTML> URL-specifikációk URL (Uniform Resource Locator) egységes forrásazonosító: megadja a megjelenítő program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell

felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található [10]. Az URL-ek a H TML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetű sorok, segítségükkel hozható létre az a l ogikai szerkezet és dokumentum kapcsolat, ami a WWW hypertext lényege. Példaként egy URL: http://alpha1.obudakandohu:8080/WEB/ai/leirashtml A kapcsolt (a kapcsolatban hivatkozott) állomány a leiras.html nevet viseli, a WEB/ai könyvtárban található az alpha1.obudakandohu gépen, amely a Web-szolgáltatásokhoz az alapértelmezésként szereplő 80-as port helyett a 8080-at használja. A kiszolgáló a H TTPprotokollal érhető el A kiszolgáló Internet-neve helyett IP-címe is használható: http://193.224411:8000/ Az URL a következő információkat tartalmazza: a protokollt, amelyet az adott forrás eléréséhez használunk (ftp, http, gopher stb.); Az URL első tagja azt az adott forrás eléréséhez használandó protokollt adja meg. Az URL

segítségével az Interneten használt legtöbb információforrás elérhető. annak a kiszolgálónak az Internet-nevét, amelyen az adott forrás található. Nem anonymous kapcsolat esetén, ha szükséges, itt kell megadni a f elhasználó névét és a j elszót is. Ez az információ két perjellel (//) kezdődik és egy (/) zárja le. a kiszolgáló portjának a számát. Ha ez nem szerepel, akkor a megjelenítő-program az általánosan használt alapértelmezést feltételezi. Ha a k apcsolódáshoz nem a W WW-hez javasolt 80-as portcímet használják, akkor ezt az URL-ben a kiszolgáló nevéhez vagy címéhez kettősponttat (:) kapcsolva kell megadni. a forrás helyét a k iszolgáló lemezegységének hierarchikus állományrendszerében (könyvtárnév). Ez közvetlenül a kiszolgáló nevét lezáró perjel (/) után áll A keresési útvonal megadásának formája attól függ, hogy milyen fajta szolgáltatáshoz kapcsolódtunk. Gyakran egészen az állomány

szintjéig meg kell adni az elérési utat. Egy adott HTML-kapcsolaton belül az azonos könyvtárban lévő állományok eléréséhez nem kell a teljes keresési útvonalat megadni. Ha egy dokumentumot elértünk a rendszeren, ez már bizonyos információkat szolgáltat a következő kapcsolat felépítéséhez. Így a szomszédos állományok eléréséhez elegendő egy rész-URL alkalmazása, ami az aktuális dokumentumhoz viszonyítva relatív kapcsolódást biztosít. Azonos könyvtárban lévő dokumentumok esetén elég csak először a teljes URL-t megadni, utána már elég a többi fájlnak csak a nevét megadni. A http://alpha1.obudakandohu/ URL esetén a megjelenítő-program a megadott kiszolgáló főkönyvtárát keresi. A WWWszerver konfigurálásakor megadható, hogy ilyen esetben melyik legyen az a HTMLdokumentum, amelyet a kiszolgáló elküld a felhasználónak Ez lehet pl üdvözlés, vagy információ a szolgáltatásokról, más URL megadása, tartalomjegyzék,

hibaüzenet. A WWW kiszolgálót futtató gépen a felhasználók a saját könyvtárukban lévő, a rendszer konfigurálásakor definiált speciális nevű alkönyvtárban mindenki számára hozzáférhető, személyes HTML-dokumentumokat hozhatnak létre. Ezekre a könyvtárakra való hivatkozás a ~ karakterrel kezdődik, és a könyvtári hivatkozás a felhasználó neve. A ~ karakter azt jelzi a kiszolgáló számára, hogy ez nem egy szokásos alkönyvtár, hanem az adott felhasználó alkönyvtárában kell az állományokat keresni. Például a konya felhasználói névhez tartozó személyes dokumentumok a http://alpha1.obudakandohu/~ konya URL segítségével érhetők el. A kiszolgáló konfigurálásakor meg kell adni annak az alkönyvtárnak nevét, amelyben a felhasználók létrehozhatják az ilyen személyes dokumentumaikat (home page, ottlap, honlap). Ez a könyvtárnév a kiszolgáló konfigurációs állományában (a UNIX-rendszereknél általában a /

etc/httpd.conf) megtalálható (pl public html, wwwhomepage). Ugyancsak a rendszer létrehozása során definiálható annak az állománynak a n eve, amely a rendszerbe való belépéskor, illetve a saját könyvtárak címzésekor megjelenik a felhasználók képernyőjén. Ezt a HTML-dokumentumot általában welcomehtml vagy indexhtml névvel látják el. A CGI Ahogy azt már leírtuk, a HTTP-protokollt a WWW ügyfél a HTTP-kiszolgálókkal való kommunikációra használja. Ennek segítségével az ügyfélprogram adatokat kérhet a kiszolgálótól, és információkat küldhet a kiszolgálóra. Más esetekben az ügyfélprogram akar valamit küldeni a kiszolgálónak feldolgozásra. Általában ezeket a kapott adatokat a kiszolgáló nem maga kezeli, hanem továbbítja őket az ún. gateway programoknak, amelyek nem a HITP-rendszer részei. A CGI-specifikációk (Common Gateway Interface) írják le, hogy a HTTP kiszolgálók hogyan kommunikálnak a küldött információkat

ténylegesen feldolgozó programokkal [10]. Amikor a megjelenítő egy olyan kapcsolathoz ér, amely egy programra hivatkozik, a kiszolgáló elindítja ezt a programot és a CGI-leírást használva átadja az ügyféltől érkező adatokat (ha vannak). A külső program a kapott információt felhasználva elvégzi a feldolgozást vagy lekérdezést, és a választ (ugyancsak a CGI-leírást használva) visszaküldi a kiszolgálónak. A kiszolgáló ezt azután dokumentum formájában továbbítja a kérést küldő megjelenítő-programnak. A HTTP-protokoll A HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a k éréseket egymástól teljesen függetlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a k apcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki

számára egyformán elérhető és gyors. A HTTP-kapcsolat négy lépése:[10] A kapcsolat megnyitása. Az ügyfél meghívja a kiszolgálót az Interneten keresztül az adott cím és port azonosító alapján (alapértelmezésben a 80-as porton keresztül). A kérés elküldése. Az ügyfélprogram üzenetet küld a k iszolgálónak, amelyben valamilyen kiszolgálást kér. A kérés HTTP-fejlécbőI és a kiszolgálónak küldött adatokból áll (ha van ilyen). A fejléc információkat tartalmaz a kiszolgáló számára arról, hogy milyen típusú a kérés, és megadja, hogy az ügyfélprogramnak milyen lehetőségei vannak. A válasz. A kiszolgáló a választ visszaküldi az ügyfélprogramnak Ennek része a fejléc, amely leírja a válasz állapotát (sikeres vagy sikertelen, a küldött adatok típusát), és ezt követik maguk az adatok A kapcsolat lezárása. A kiszolgáló a v álasz elküldése után lezárja a kapcsolatot, így az erőforrások megint felszabadulnak a

következő kérésekhez. Ez az eljárás azt jelenti, hogy a kapcsolat során csak egy dokumentumot lehet átadni, illetve egyetlen feldolgozás megy végbe. Az állapotmentesség miatt a kapcsolatok semmit nem tudnak az előző kérésekről, mivel a kiszolgáló minden dokumentum elküldése után lezárja a kapcsolódást, és minden kérést egyenként, külön-külön kezel. Ha egy dokumentum több képet vagy grafikát tartalmaz, akkor ezek megjelenítéséhez az ügyfél annyiszor építi fel a k apcsolatot, ahány hivatkozást talál: egyet magának a dokumentumnak, és a többit egyenként a grafikáknak, illetve képeknek. Azonosításra a felhasználók felől érkező kérésekről a következő információkat tárolja a program: A kérést küldő gép Internet-címe, ahonnan a kérés érkezett; Ez lehet a gép Internet-neve vagy IP-címe a dátum és a helyi idő; a kérés módja (GET, POST); Jelzi, hogy a megjelenítő-program milyen kérést küldött a

kiszolgálónak. GET elküldi a kért dokumentumot. HEAD elküldi a dokumentum HTTP-fejlécében lévő információkat. LINK egy meglévő objektumot (képet, programot, állományt stb.) egy másikhoz kapcsol Ez pl. egy HTML-dokumentum számára azt jelentheti, hogy módosítja a dokumentumot, és a fejlécbe beírja a kapcsolás (LINK) információit. POST elküldi az adatokat a megjelölt URL-nek. Ennek már léteznie kell PUT elhelyezi az ügyfél által küldött adatokat a megjelölt URL-ben, felülírva a régebbi tartalmat. Az URL-nek már léteznie kell UNLINK eltávolítja a meglévő kapcsolási információt, amelyet pl. előzőleg egy LINK parancs helyezett el a dokumentumban. TEXTSEARCH megkeresi a kért URL-t és elvégzi a keresést. ehhez a GET módszert, és azt az URL-t használja, amely tartalmazza a kéréskor elküldött adatokat. a kért dokumentum neve; a kiszolgáló által használt HTTP protokoll verziószáma; a kapcsolatkérés eredményére utaló

kód; az elküldött dokumentum hossza