Jogi ismeretek | Munkajog » Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán

Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán A jogrendszer elemei Hierarchia a jogban Formai és szerkezeti kellékek A §-jel Az articulus A jogi normák kisebb tagolása A jogi normák nagyobb tagolása Jogrendszerünk olyan – többé-kevésbé koherens – normahalmaz, amelynek elemei között strukturális és dinamikus vonatkozások érvényesülnek. Ezt a „kettős” vonatkozást hierarchiának nevezzük Strukturális értelemben a „hierarchia” alá-fölé-, illetve mellérendeltségi viszonyokat jelent. A rendszer dinamikája szempontjából az egyes jogszabályok alkalmazhatóságát, érvényesülési folyamatait értjük e kifejezés alatt. „Hierarchia” nem jöhet létre, ha az egyes rendszerelemekben nincsenek közös „vonatkozások”. Két sajátosságra utalunk Az egyik a jogrendszer formai, alaki sajátosságainak struktúrája, a másik lényeges ismérv a rendszerben érvényesülő elvek

fontossága Jogszabályainkat formai és szerkezeti jellegük különbözteti meg – például – a miniszteri tájékoztatóktól, irányelvektől, szakmai iránymutatásoktól, vagyis az „irányítás egyéb jogi eszközeitől” (1987: XI. tv 46–56 §) Ugyancsak jól elhatárolhatók a jogszabályok a munkavédelemben alkalmazott szabványoktól is, noha a nemzeti szabványoknak is kialakított formája érvényesül (1995: XXVIII tv) • A jogszabályok jellegzetes formai kelléke a §-jel. E jel az adott jogszabályon belül önálló gondolati egységet, intézményt jelöl.1 Ha idézünk valamely jogszabályhelyet, a §-t szakasznak nevezzük (Használatos a „paragrafus” is) • Találkozhatunk – leginkább nemzetközi dokumentumokban, jogforrásokban – az „Art”, vagyis az artikulus megjelöléssel. [ENSZ-dokumentumok, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), vagy az Európai Unió irányelvei stb.] E jelölés megfelel – többnyire – a §-jel hazai

alkalmazásának Előfordulhat azonban az is, hogy az „Art” – cikkely, cikk – az általunk használt szakaszokból áll. • A §-ok, illetve az artikulusok (Art) kisebb egységekre, bekezdésekre tagozódhatnak. Amikor idézzük a jogszabályt, akkor a §-számot követően – ha van ilyen egység a törvényben, rendeletben – zárójelek közé tett arab számot kell alkalmazni Ha pedig tovább tagolódik a §, vagy a bekezdés a magyar vagy a görög abc betűivel, esetleg számokkal, akkor azokat is tüntessük fel. Jogalkalmazáskor pedig ügyeljünk a felsorolások jellegére. Vannak ugyanis tételes (taxatív) és vannak példálódzó felsorolások Ez utóbbiak lehetnek az „így különösen” fordulattal kifejezett mondatok [pl: Mvt. 60 § (1) bek] Látni fogjuk: nem rigorózusságról van szó, hanem a szabatosságról, amelynek hiányában jogok és kötelezettségek érvényesíthetősége válhat nehezebbé • A §-nál, „Art”-nál nagyobb, jogszabályon

belüli egységeket sokféleképp nevezhetik (fejezet, cím, rész, könyv stb.) Csak felhívjuk Olvasóink figyelmét arra, hogy a fejezetekre, címekre stb. utalás nem feltétlenül szabatos idézés, és számos félreértésre adhatnak okot. Bemutatunk egy hibás hivatkozást: „A Szabálysértési Kódex végre1 A „paragrafus” szó a görög-latin nyelvből került át a jogásznyelvbe. Para = ön, saját, míg a graphosz (grafológia) = írást, vonalat jelent Tkp „aláírt szöveg” Hasonló jelentése van a §-jelnek is A latin sub + scriptum = aláírt, tkp elfogadott szöveg A régi joggyakorlatban és jogalkotásban az egyes szövegeket írta alá az uralkodó, vagy más jogalkotó. Az elfogadott – §-ból álló – törvényt a törvényalkotási ciklus végén szentesítették. Ez a gyakorlat a polgári jog keretei között – különösen 1990 után – ismét felerősödött hazai jogunkban. Gyakori, hogy a szerződéseket, megállapodásokat oldalanként

írják alá (§) a felek, majd az egész szerződést annak végén látják el aláírásukkal. –1– Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán hajtási rendelete tartalmazza a megvalósított munkavédelmi szabálysértés szankcionálását.”1 • A magyar jogrendszerben a jogforrásokat (jogszabályokat) számmal és címmel látja el a jogalkotó. Kétféle számozást alkalmazunk Törvényeinket – történelmi hagyományaink alapján – római számjelekkel, míg egyéb jogszabályainkat az „arab” számokkal látja el a jogalkotó. A római számjelek használata Nehézkes a római számjelek használata és olvasása. E számok betűket is jelentenek Alapvetően a juxtapozíciós (összeadásos) elv érvényesül. Ilyenkor a jeleket össze kell olvasni. Pl C = száz, X = tíz, III = három, vagyis CXIII, azaz száztizenhárom E szabályt kiegészíti az ún szubtrakciós (kivonásos) rendszer Ezekben

az esetekben a nagyobb szám előtt álló értékből a kisebb értéket ki kell vonni V = öt, I = egy, IV = egyöt = négy A két rendezőelv kombinálódhat Íme egy példa: CXLIV tv (Ez a szám a Gazdasági társaságokról szóló törvény jelölése.) C = száz, XL = negyven, IV = négy, vagyis száznegyvennégy. Jogszabály idézése • Az „arab” számok vonatkozásában arra hívjuk fel a figyelmet, hogy jogszabályainkban – de a bírósági, alkotmánybírósági határozatokban is – a számhoz mindig illeszkedik a jogalkotás dátuma. Többnyire az év, majd a hónap és nap feltüntetése Ez a dátum a promulgatio, azaz a kibocsátás napjára utal. Ha nem volna külön hatályba léptető rendelkezés a jogszabály záró rendelkezéseiben, akkor ez a dátum a jogok és kötelezettségek kezdő napja. Ne idézzünk így: „A 89-es azt mondja” Ebben az esetben a 89/1996. (XII 26) Korm sz rendeletről van szó, amely a foglalkozásegészségügyi szolgálat

szabályait rendezi (Természetesen „bennfentes” körben ez a „rövidítés” megengedhető, de okiratok, hivatalos nyilatkozatok esetében nem.) • A számozás mellett, jogszabályaink tartalmukat tükröző elnevezést is kapnak. Törvények vonatkozásában gyakori, hogy a szám és a név helyett az elfogadott rövidítést – többnyire betűszót – alkalmazzuk. Ilyenkor az elfogadott, vagy a jogszabályban kifejezetten megjelölt rövidítést alkalmazzuk Néhány példát mutatunk: 1992: XXII. tv, Munka törvénykönyve = Mt; 1993: XCIII tv, A munkavédelemről = Mvt; A Magyar Köztársaság Polgári törvénykönyvéről = Ptk. stb Néhány esetben szövegelnevezést használunk: szabálysértési kódex, illetékkódex stb E rövidítéseket munkánk elején – tárgyunkat érintően – összefoglaljuk A jogrendszer elemeinek formai vonásain túlmenően, az egyes jogszabályok között, vagyis azon normák között, melyeket „jogként” ismer el a jogalkotó

főhatalom, elvekben megmutatkozó hierarchia érvényesül. Jogalkalmazó munkánkban, mindennapi életünkben ezek az elvek segítenek eligazodni a közel tizenhatezer hatályos jogszabály között Célszerű, e hierarchiát alakító elvek ismertetése előtt, a jogforrások fajtáit áttekinteni. Jogszabályaink elnevezései A jogforrások hierarchiáját a jogalkotó szervek – Országgyűlés, Kormány, minisztériumok, önkormányzatok stb. – rangsora dönti el E „rangsort” a feladatok, a hatáskörök, illetékességek bonyolult államjogi (közjogi) rendszere alakítja ki Ebből kiindulva két táblázatot készíthetünk. Az első táblázatba a jelenleg jogalkotó hatalommal rendelkező szervek és jogszabályaik, illetve a hatályos, de már nem létező, más elnevezést kapott jogszabályok kerülnek bemutatásra. 1 Lábjegyzetben utalunk arra, hogy jogszabályaink hiteles – idézhető – szövegét a Magyar Közlöny, illetve az ún. tárcaközlöny

tartalmazza (1987: XI. tv 57–59 §) A CD-k, vagy más iratok tartalmazhatnak elírásokat, ezért óvatosan kell e szövegeket használni. Javasoljuk azt is, hogy a jogszabály megjelenését követő közlöny „hibajegyzékét” nézzük át, mert még a hivatalos szövegben is előfordulhat technikai vagy kézirati jellegű hiba. –2– Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán Jogforrások A szoros értelemben vett jogforrások a következők: a.) Alkotmány (sajátos törvény); b.) Törvény (egyszerű és 2/3-os törvények); c.) Kormányrendelet; d.) Miniszterelnök rendelete; e.) Miniszteri rendelet; f.) Önkormányzati rendelet; g.) Időleges jogszabályok (Az utóbbit a közérthetőség érdekében helyeztük el az 1987: XI. tv – Jogalkotásról szóló tv., Jt – 1 §-ának jogforrásai közé) A nemzetközi A nemzetközi jog forrásai csak a magyar jogszabályok által válnak jogrendszerünk jog

szabályai a részévé. (Pl az ILO 124, 127, 129, 132, 135, 136, 138, 141, 144, 148, 151, magyar 154., 155, 163, 164, 165, 166, 167 sz egyezményeit a 2000: LXIII-LXXX törvéjogban nyek iktatták be jogszabályaink közé.) Hasonló elv érvényesül a nemzetközi szabványok nemzeti szabvánnyá tételének folyamatában is (1995: XXVIII tv) Rendeljük hozzá az egyes jogforrásokhoz a jogalkotó szerveket, és megkapjuk a jogforrási hierarchiát. Jogalkotó Jogszabály Alkotmány Törvények Országgyűlés Kormány Miniszterelnök Ágazati és funkcionális minisztérium Régi elnevezések Kormányrendelet ME-rendelet Önkormányzat Miniszteri rendelet Rendelet Honvédelmi Tanács, Köztársasági elnök Időleges (rendkívüli) jogszabály • Találkozhatunk a magyar jogrendszerben olyan, mindmáig hatályos – alkalmazni rendelt – jogszabályokkal, melyek elnevezése eltér az 1987: XI. törvényben írott megjelölésektől. Ilyenek ME = miniszterelnöki

rendelet, kormányrendelettel azonos szintű. (Ezt a rövidítést 1990 óta ismét alkalmazzuk); MT = az egykori Minisztertanács rendelete, kormányrendelettel azonos szintű; tvr. = az 1989-ben megszüntetett Népköztársaság Elnöki Tanácsa által kiadott saját, vagy országgyűlési törvényt helyettesítő, törvényerejű rendelet, ma törvénnyel azonos szintű jogforrás;1 1 Erre utal az Alkotmánybíróság 20/1994. (IV 16) AB hat –3– Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán rek. = országos hatáskörű szervek vezetőinek rendelkezése (innen az elnevezés rövidítése), a jelenlegi miniszteri rendelettel azonos szintű norma; tan. rend = tanácsrendelet, az önkormányzatok 1990 előtti korszakban alkotott jogszabálya Kiemeljük a fenti csoportból az 1979: 13. sz tvr-t, amely a nemzetközi magánjog vonatkozásában rendelkezik E tvr – többek között – azokra a polgári és munkajogi

jogviszonyokra vonatkozik, amelyek bel- és külföldi jogalanyok között jönnek létre A nemzetközi magánjogra utal az Mvt. is 10 §-ban, a törvény hatályának meghatározásakor, rögzíti a jogalkotó, hogy a magyarországi munkavégzések körében a nemzetközi magánjog szabályai is érvényesülhetnek Az állami irányítás egyéb eszközei A jogszabályok mellett találhatunk további normákat. Ezek a következők: a.) Országgyűlési határozat (Jt 46-48 §); b.) Kormányhatározat (Jt 46-48 §); c.) Önkormányzati határozat (Jt 46-48 §); d.) Jegybanki rendelkezés (Jt 51/A §); e.) Statisztikai közlemény (Jt 52 §); f.) Országgyűlési „irányelv” (Jt 53 §); g.) Kormány által kiadott „irányelv” (Jt 53 §); h.) Országgyűlés elvi állásfoglalása (Jt 54 §); i.) Kormány elvi állásfoglalása (Jt 54 §); j.) Miniszteri irányelv [Jt 55 § (1)-(2) bek]; k.) Miniszteri tájékoztató [Jt 55 § (1) és (3) bek] A felsorolásból látható, a

munkavédelmi, de egyáltalán a szabványok, szokványok nem képezik az állami irányítás eszközét. Csak, ha jogszabály ír elő valamely szabványalkalmazást, a szabványok ekkor nyerik el a kötelező alkalmazási szintet A jogszabályok alakilag és tartalmilag is eltérnek a szabványoktól. Ez utóbbiak ugyanis nem öltenek jogszabályformát. A nemzeti szabványokat a Szabványügyi Hivatal speciális eljárás keretében dolgozza ki, illetve fogadja el A nemzeti szabványosításról az 1995: XXVIII tv rendelkezik A 2001: CXIII tv módosította a nemzeti szabványok hatályát. Kimondja a módosító jogszabály, hogy a nemzeti szabvány önkéntes [Nszt 6 § (1) bek] Minthogy a nemzetközi szabványokat honosítani kell, így azok is nemzeti szabványként érvényesülnek, látszólag nincs komoly kényszerítő erő a nemzeti szabványok alkalmazására. Ez azonban csak látszat Az Nszt. 6 § (2) bekezdése rögzíti, hogy „Műszaki tartalmú jogszabály

hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó körülményei is teljesülnek”. Más szavakkal: e szabványok a törvény, rendelet stb. „ereje által” érvényesülnek Minthogy a munkavédelemért a munkáltató – a szervezett munka vezetője – jogi értelemben felelős, a nemzeti, vagy a nemzeti szabványnál kedvezőbb, nagyobb biztonságot, egészségesebb feltételeket biztosító műszaki-technikai megoldásokat alkalmazni kell. Ehelyütt utalunk arra, hogy a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) jogalkotó szerv felkérésére gondoskodik a közérdekű, különösen az élet, az egészség, a testi épség, a környezet védelmét, a fogyasztói érdekeket szolgáló nemzeti szabványok kidolgozásáról, illetve kiadásáról [Nszt. 9 § (1) bek] A nemzeti szabványok illeszkedhetnek a jogalkotáshoz kapcsolódó szabványok kidolgozásához. Ám, az a tény, hogy valamely szabvány egy

meghatározott fajtájú norma (törvény, rendelet stb.) eleme, a szabványok között nem –4– Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán teremt a jogforrásokhoz hasonló hierarchiát. A munkavédelemhez kapcsolódó szabványokról munkánkban még részletesen fogunk információkat adni Jogrendszerünk különböző szintű jogszabályok hierarchiája. E „hierarchia” dinamizmusát a jogszabályok alkalmazása biztosítja Minthogy a jogi normákat, előírásokat nem feltétlenül jogvégzett személyeknek kell, vagy lehet alkalmazni, célszerű a jogforrási hierarchiához kapcsolódó legfontosabb elveket – a gyakorlat szempontjából – áttekinteni. Az alá-föléÉrvényesül jogrendszerünkben a jogszabályok alá-fölérendeltségének elve. Ez azt rendeltség jelenti, hogy a jogszabályok hierarchikusan rendeződnek el. Ezt fejezi ki a következő elve tétel: Az alacsonyabb szintű jogszabály nem

mondhat ellent a magasabb szintű jogszabálynak. Két szabályozási szintet különböztetünk meg: Ad. 1 Egyetlen jogszabály sem állhat ellentétben az Alkotmánnyal Ha mégis így lenne, azt az Alkotmánybíróság előtt meg lehet támadni. Értelemszerűen: csak a jogszabályok alkotják a hierarchiát, a szabványok alkotmányellenessége csak akkor merülhet fel, ha a szabványra jogszabály utal Ad. 2 Az önkormányzati rendelet (esetleg még létező tanácsrendelet) nem állhat ellentétben egyetlen magasabb szintű jogforrással sem. A miniszteri rendelet (esetleg államtitkári rendelkezés), miniszterelnöki rendelet ellentmondhat az önkormányzati rendeletnek, de nem állhat ellentétben a kormányrendelettel és a törvényekkel (törvényerejű rendeletekkel). Hasonló elvet követ a kormányrendelet, amely ellentétben állhat a miniszteri és miniszterelnöki rendelettel, önkormányzati rendelettel, de meg kell felelnie a törvények (törvényerejű rendeletek)

rendelkezéseinek. Ily módon a kormányrendeletek a törvényekkel beiktatott nemzetközi jogi normáknak is meg kell hogy feleljenek. Ezt nevezzük negatív struktúrának, illetve dinamikának Negatív azért, mert a jogalkotónak tartózkodnia kell a magasabb szintű szabály megsértésétől. Végezetül, a törvény nem mondhat ellent az Alkotmánynak. Ne feledjük: az Alkotmány 7 §-a elismeri a magyar jogban érvényesülő, nemzetközileg elfogadott elveket és normákat, de csak a tételes jog által jogrendszerünkbe „beemelt” (inkorporált) szabályokra lehet hivatkozni. Hogyan • Hogyan alkalmazzuk ezt a szabályt? Ha kétségeink támadnak valamely szöveg alkalmazzuk az jogszabályszerűségével kapcsolatban, vizsgáljuk meg a jogforrásokat. Az aláalá-föléfölérendeltség eldöntheti az alkalmazhatóságot Jegyezzük meg: az Alkotmánybíróság rendeltség döntése értelmében, jogszabály-értelmezés céljából állásfoglalásokat a jogalkotó nem

elvét adhat. Erőteljesen magukra vannak utalva a jogalkalmazók Előfordulhat, hogy azonos szintű jogszabályokban találkozunk ellentmondásokkal. Két esettel számolhatunk: vagy ugyanazon jogalkotó rendeletei között van ellentmondás, illetve következik be „lyuk”, azaz joghézag, vagy más, de azonos szintű jogalkotó is „alkot” ugyanazon tényállásra jogszabályt. Ezt a problémát a „később alkotott szabály lerontja a korábban alkotott jogszabály hatályát” elv alkalmazásával oldhatjuk fel. Van azonban egy fontos jogalkotói gyakorlat, amely segíthet eligazodni. Törvényeinkben, rendeleteinkben gyakran találkozhatunk a következő kifejezéssel: „e törvény alkalmazásában” E kifejezést használja – például – az Mvt 87 § is1 A jogforrási hierarchiának régi elve az, hogy a magasabb szintű jogszabály módosíthatja az alacsonyabb szintű jogszabály rendelkezéseit. (Pozitív hierarchiaszabály) 1 Szeretnénk utalni arra, hogy

egyes szakmai kifejezések csak a szakma keretén belül értelmezhetők. Pl „futómacska”, „csőgörény” stb Ezek ismerete a szakemberektől, a foglalkoztatottaktól elvárható, de azokat a foglalkoztatónak is meg kell ismertetnie a dolgozókkal –5– Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán Magasabb szintű jogszabály módosító ereje • Kétféleképp módosíthatja a magasabb szintű jogszabály az alacsonyabb szintűeket. Vagy tételesen megjelöli a hatálytalanított jogszabályokat, illetve egyes §-okat, vagy megalkotja az új rendelkezést, de nem szól a hatálytalanításról. Esetleg azt olvashatjuk, hogy „e törvénnyel ellentétes, minden más szabály hatályát veszíti” Ilyenkor szintén a később alkotott jogszabály erejét kell figyelembe venni Szabványok esetében nem alkalmazható a jogszabályoknál leírt módszer. Itt konkrétan meg kell mondani, mely szabvány helyébe,

mikortól stb. kell az újat figyelembe venni Negatív „jogalkotás” • Felhívjuk Olvasóink figyelmét az Alkotmánybíróság határozataiban rejlő módosító erőre. Arról van szó, hogy az Alkotmánybíróság valamely jogszabályt, jogszabályszöveget részben vagy egészében megsemmisíthet Egyszerű az az eset, amikor – an blokk – megsemmisíti a jogszabályt Ilyenkor viszont ügyeljünk arra, hogy a hatálytalanítás időpontját a szabályok alkalmazásakor gondosan betartsuk. Bonyolultabb eset az, ha egy-egy szó, mondatrész kerül megsemmisítésre, ezért a jogszabályszöveg addigi értelme módosul. Ilyenkor célszerű a régi és az új szöveget öszszevetni, mielőtt intézkedne a jogalany Az Alkotmánybíróság határozatai a Magyar Közlönyben megjelennek [Jt. 57 § (2) bek] • Mit tegyünk akkor, ha a jogszabályváltozás a jogforrási hierarchián kívüli, „az igazgatás egyéb jogi eszközeire” is kihat? Gondoljunk az eseti

döntésektől az iránymutatásokig, szabályzatokig terjedő – alkalmazni rendelt – normaanyagra. Minthogy ezek sem kerülhetnek szembe jogszabállyal, e vonatkozásban – külön rendelkezéstől függetlenül is – megváltoznak. Ehelyütt a Bírósági Határozatok tárában található döntvények jogi tartalmára szeretnénk utalni. A perek – s így a Legfelsőbb Bíróság konklúziói is – gyakran évek múltán kerülnek elbírálásra Időközben a jogszabályok is megváltozhatnak Gyakran, a jogeset a módosult jogi szabályozás miatt használhatatlan (lásd: 2002/151. sz határozat) • Azt mondottuk: jogszabályok a hierarchia elve szerint egymással nem állhatnak ellentétben, illetve a magasabb szintű megsemmisítheti az alacsonyabb szintű jogszabályokat. Vajon – merül fel a kérdés a gyakorlatban –, érvényesül-e ez az elv a vállalatok, társaságok, munkáltatók szabályzatai, kollektív szerződései esetében? Azt kell válaszolnunk, hogy

attól függ. Amennyiben kógens (kötelező), vagy parancsoló (imperatív) a jogszabály, akkor a jogszabály eleve megsemmisíti az adott helyi szabályzatszöveget Ha azonban nincs kifejezett tiltás, akkor a szabályzatalkotó, a szerződést kötő felek döntenek a hatálytalanított normák (szabványok) alkalmazásáról. A később alkotott jogszabály lerontja a korábbi jogszabály hatályát. Ezt az elvet a megelőző két pontnál már – példák vonatkozásában – említettük. Ehelyütt csak egyetlen problémára utalunk. Nem zárható ki, hogy az új jogszabályt hatálytalanítja vagy a jogalkotó, vagy az Alkotmánybíróság. Ilyenkor – ezt nyomatékosan hangsúlyozzuk – a korábbi, már hatálytalanított jogszabály nem „éled fel” Kivétel lehet az, ha a jogalkotó ezt kifejezetten elrendeli. Különösen a Tbj-jogok körében fordulhat elő ez a jogi helyzet. Két és félezer esztendeje ismert a következő elv: A különös (speciális) szabály

lerontja az általános (generális) szabály hatályát. Ez azt jelenti, hogy lehetnek olyan különleges esetek, amikor a jogszabály általános hatályától el kell, vagy el lehet térni. Ilyenkor a különös szabályt kell először alkalmazni, és csak azt követően az általánost. Fontos azonban tudni, hogy ezt az elvet a jogszabályokban megnyilvánuló, kifejezetten közölt eltérések esetén lehet alkalmazni Ilyenkor ugyanis nincs ellentmondás a főszabály és a kivétel között. A Bírósági Határozatok problémái A később alkotott jogszabály ereje A speciális jogszabály ereje –6– Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán • Ha a törvény úgy rendelkezik, hogy a foglalkoztatottak biztonsága érdekében el lehet térni a törvény előírásaitól, akkor az eltérésre van jogi felhatalmazottság. Ilyen „felhatalmazottság” hiányában az eltérés kockázata a jogellenesen

eljáró felet (személyt) terheli. Példák a Két példával mutatjuk be a fenti elv érvényesülését. Az Mvt 10 § úgy rendelkezik, speciális jogi hogy a külföldi, ha szervezett munkát végeztet hazánkban, az Mvt-től akkor térhet el, normák ha törvény, nemzetközi szerződés, ez utóbbi hiányában a nemzetközi magánjog (1979: alkalmazására 13. sz tvr) másképp rendelkezik E szabályt a vámszabad területeken is alkalmazni kell. Másik példa az Mt. 13 §-a, amely lehetővé teszi, hogy kollektív szerződésben, megállapodásban térhessenek el a felek az Mt-től E két eset a speciális normák alkalmazási elsőbbségét mutatja be Ugyancsak a jogforrási hierarchiához, annak dinamikus oldalához tartozik a köJogszabály nem ismerése vetkező elv: Jogszabály nem ismerése, nem mentesít annak hatálya alól. Sokan és sokszor félreértik ezt az elvet. Egyetlen jogrendszer sem lehet működőképes, ha a jog ismeretétől teszi függővé annak

érvényesülését. A jogszabályokat (és a szabványokat is) ki kell hirdetni (1987: XI tv) Ez azonban csak elvi lehetőség arra, hogy a jogi normát megismerjék. A jogalanynak viszont nem kell a jogrendszer valamennyi szabályát ismernie. Az elv azt fejezi ki, hogy akár ismeri az adott személy a jogot, akár nem, azt, ha a körülmények úgy alakulnak, reánézve alkalmazni kell. Tartalmazza ez az elv azt is, hogy aki cselekszik, az köteles a cselekvéséhez kapcsolódó jogi szabályok tartalmáról meggyőződni. Ez a követelmény fog megjelenni a felelősség intézményeiben, így a munkavédelemért fennálló felelősség esetében is A jog megismerhetőségét a modern számítástechnikai eszközök nagymértékben felerősítették. • Ha valaki nem ismeri a reá vonatkozó jogszabályokat, akkor fel kell őt világosítani arról. Ne feledjük: a munkaviszonyokkal, munkavédelemmel kapcsolatos munkáltatói döntések egy részénél – melyeket határozatoknak1

is nevezünk – kötelező a jogorvoslati jogra való utalás. • Sajátos problémával találkozhatunk az Mt. 104 §-ában E paragrafus a munA munkáltatói utasítás és káltatói utasításról, illetve annak megtagadhatóságáról rendelkezik. Megtagadhatja az megtagadható- utasítás végrehajtását a munkavállaló, ha az jogszabályba, vagy munkaviszonyra vosága natkozó szabályba ütközik. „Munkaviszonyra vonatkozó szabály” az Mt 13 §-ban írott kollektív szerződés, illetve kollektív megállapodás [Mt. 104 § (2) bek] Ugyancsak rögzíti az Mt, hogy akkor is megtagadhatja az utasítás végrehajtását, ha az kárt okoz, és a károkozásért fennálló felelősséggel a munkavállaló számolhat. Ilyenkor viszont csak felhívhatja az utasításadó figyelmét az esetleges kárra, de annak végrehajtását nem tagadhatja meg [Mt 104 § (2) bek utolsó mondat] A fakultatív eseteket követi az a kötelező szabály, amely arra az esetre vonatkozik, hogy az

utasítás végrehajtása más személy (korántsem csak munkatárs) életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti [Mt. 104 § (3) bek] Fontos tudni, hogy hiányzik az az eset, amikor saját életét, testi épségét fenyegető veszély esetén megtagadható lenne jogszerűen az utasítás Ezt az Mvt tartalmazza a.) Az Mt 104 § alkalmazása feltételezi, hogy a munkavállaló utasításmegtagadási jogának gyakorlása előtt tájékozódott a jogról Ez azonban csak kivételesen van így. Legtöbbször az az eset áll fenn, hogy a munkát végző nem ismeri azt a helyzetet, 1 A munkaviszonyokban a munkáltatók káresemények – így munkabalesetek, balesetek – esetében határozatot hoznak. Ezek ugyan nem felelnek meg az államigazgatási eljárás előírásainak (1957: IV. tv), de lényeges elemük a tényállás alapján hozott döntés, indokolás és a jogorvoslati jogra való „kioktatás”. A munkáltató tehát akkor is

határozatot hoz, ha ez a döntése nem azonos a hatóságokra irányadó formával. –7– Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán amely alapján az utasítás általa jogszerűen megtagadható.1 A munkavállaló tehát a balesetveszélyt legfeljebb vélelmezni tudja, ezért a bizonyítás igencsak problematikus. b.) Azoknál a munkáknál, amelyeknél eleve veszélyhelyzet áll fenn – például a kísérletezésnél, beüzemelésnél stb –, az utasításadási jog megtagadhatóságát helyi szinten is célszerű rendezni. c.) A munkáltatók tárgyi (objektív) kárfelelőssége éppen azon a fikción alapul, hogy aki mást foglalkoztat, eleve ismeri a foglalkoztatás, a munkavédelem, munkaegészségügy stb. vonatkozó normaanyagát Ezt minden munkáltatónak – az Mt-ben írott kivételtől eltekintve – számításba kell vennie. A 10 fő foglalkoztatású személynél nem több személyt foglalkoztató

munkáltatóknál a vétkesség szerint alakul a kárfelelősség [Mt. 175 § (1) bek] Nem tartozik a hierarchia elvei közé, de ehelyütt kiemelten említjük a büntetőAz jogból jól ismert elvet: senki sem tekinthető bűnösnek addig, amíg a reá irányadó bíártatlanság vélelme róság bűnösségét – a védekezés jogának biztosítása mellett – meg nem állapította. Ez az elv azonban több mint büntetőjogi szemlélet kifejezése. Amikor a munkavállaló vonatkozásában – például – munkabalesetet vizsgál a munkáltató, a munkaviszonyokat érintő döntéseinél célszerű az „ártatlanság” vélelmének érvényesítése. • Az Mt. 96 § (3) bek lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a szakszervezet kollektív szerződésben a rendkívüli felmondás egyes – helyi szintű – esetköreit meghatározhatják Gyakori, hogy a kollektív szerződések tartalmazzák, hogy a munkabalesetben vétkes munkavállaló munkaviszonyát rendkívüli

felmondással [Mt 96 § (1) bek] a munkáltató megszüntetheti. (Természetesen a munkáltató vétkessége is alapot adhat a rendkívüli felmondásra a munkavállaló részéről.) Esetünkben a munkabaleset sérültje okozta önmagának – nagymértékű munkavédelmi Rendkívüli szabályszegések következtében – a károsodást. Keresőképtelen állapotba került felmondás jogellenessége A munkáltató élt a KSZ-adta lehetőséggel, és a keresőképtelen munkavállaló munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A munkavállaló arra hivatkozott, hogy keresőképtelenség tartama alatt nem lehet neki „felmondani”, és különben sem zárult le a felelősségét vizsgáló eljárás. Ne feledjük: az Mt 90 § (1) bek a) pontja csak a rendes felmondás (Mt. 89 §) alkalmazását zárja ki, a rendkívüli felmondás jogát nem Abban viszont igaza volt a sérült munkavállalónak, hogy amíg a vizsgálat le nem zárul, addig őt is megilleti az

„ártatlanság vélelme”, azaz a rendkívüli felmondás alkalmazhatóságára a vizsgálat jogerős lezárását követően kerülhet sor. A munkavédelem alkotmányos alapjai Az Alkotmány rendelkezése Melyek a nemzetközi „normák” A Magyar Köztársaság Alkotmánya rögzíti, hogy a területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Hozzáteszi az alaptörvény azt is, hogy e jogok érvényesülését az állam a munkavédelem, az egészségügy és az orvosi ellátás megszervezésével is törekszik biztosítani [Alk. 70/D § (1)–(2) bek] Alkotmányunk 7. § (1) bekezdése rögzíti azt, hogy hazánk elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog (jogrendszer) összhangját. Négy főcsoportot különböztetünk meg a nemzetközi jog vonatkozásában. A nemzetközi egyezmények és szerződések valamennyi ország számára

nyitva álló körét, a re1 Az 1992 előtti Mt. végrehajtási rendelete még úgy szólt, hogy a munkavállaló saját élete stb veszélyeztetettsége esetén megtagadhatja jogszerűen az utasítást A kivételt azok képezték, akik foglalkozásuk révén – pl mentők, tűzoltók, járványügyi szakemberek – kötelesek voltak munkát végezni –8– Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán gionális jellegű szerződéseket, a többoldalú és a kétoldalú szerződések, megállapodások körét. Hazánk tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ). Minthogy e szervezet ENSZ-dokumentumok (és jogelődje, az 1947-ben megszüntetett Népszövetség) számos olyan dokumentumot fogadott el, amelyek az emberi jogokkal, az államok polgáraival, területükön élőkkel kapcsolatos kötelezettségeivel foglalkozik, e joganyag ratifikálás által része a magyar jogrendszernek. • Az ENSZ Közgyűlése 1948.

december 10-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (továbbiakban: Deklaráció) Ez a dokumentum még általánosság szintjén rögzíti a munkához való jogot, illetve a munka szabad megválasztásának jogát. A Deklaráció 23 artikulusának első pontja már tartalmazza a „méltányos és kielégítő munkafeltételekre” utalást Ez a kifejezés – 1947-ben – még alapvetően szociális jogi tartalmat hordozott „Munkafeltételek” alatt a szerződéses szabadság érvényesülésének lehetőségét értették1 A Deklaráció, évtizedek társadalmi változásai következtében, fokozatosan kibővült a nemzetközi gondolkodásban a biztonságos és egészséges munkafeltételek fogalmi körével. A kifejezést a magyar munkajog [Mt. 102 § (2) bek] és a munkavédelmi normák egyaránt ez utóbbi értelemben használják. • A Deklarációt nemzetközi szerződések követték. 1963-ban megalkotásra került Egyezséga Gazdasági, Szociális és

Kulturális Jogok Egyezségokmánya. E dokumentum 12 okmányok cikkelyének első pontját alaptörvényünk 70/D. § (1) bekezdése – szinte szó szerint – megismétli. Az Egyezségokmány 7 cikkelye pedig „az igazságos és kedvező munkafeltételekre” utal Két történelmi körülményre utalunk e szöveg értelmezésekor 1949től fokozatosan kiépültek az ún szocialista munkavédelmi rendszerek, illetve 1958-tól már az EU jogelődje, az Európai Közös Piac is kifejtette a munkabiztonság és egészségügy szervezésére irányuló törekvéseit. • 1963-ban pedig megszületett az Európa Tanács keretén belül az Európai SzociAz Európai ális Charta, melynek – ha sok állam nem is fogadta el a Chartát – jótékony szellemi Szociális hatása a hetvenes évekre megváltoztatta a munkavégzések addig uralkodó szemléletét. Charta (Hazánk csak az 1999: C. tv-nyel ratifikálta – akkor sem teljes szövegével – a Chartát) Az ENSZ keretében kidolgozott

Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezményokmánya tehát a „munkafeltételek” fogalmi körébe, a szerződéses szabadság elvének érvényesülése mellett, a munkavégzés biztonságos és egészséges teljesítésének követelményét is megfogalmazta. A Nemzetközi • Az ENSZ 1919-ben – még a Népszövetség által – szakosított szerve, az 1969Munkaügyi ben Nobel-díjjal kitüntetett Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (Internationale Labour Szervezet Office = ILO). E szervezet keretében számos munkajogi, munkavédelmi egyezmény szerepe a mun2 kavédelemben (konvenció), ajánlás került kidolgozásra. A kidolgozott egyezményeket – ha azokkal az adott állam egyetért – ratifikálási eljárás keretében iktatják be az adott állam jogrendjébe. Hazánk esetében törvény iktatja be az ILO-konvenciókat a kötelezően alkalmazni rendelt jogszabályaink közé • A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által kidolgozott egyezményeket az egyes

államok gyakran nem, vagy csak évtizedek múltán emelik be jogrendjükbe. Így történhetett meg – például – Magyarország esetében is, hogy az ILO-normák 35–40 éves 1 2 Ne feledjük: ekkor még álltak a kényszermunkatáborok (Gulág, Recsk stb.) Nem a munkavégzés emberségesebbé tétele volt a Deklarációt aláíró nemzedék legnagyobb problémája, hanem a szabadság biztosítása. Ezt támasztja alá a 24 cikkely pihenéshez, szabadidőhöz stb fűződő rendelkezései is Az ILO legfőbb, döntést hozó testülete a tagállamok delegációiból álló Közgyűlés. Egy-egy delegáció tripartit rendszerben kerül kialakításra: 2 fő a kormány, 1 fő a munkáltatók, 1 fő a munkavállalók érdekképviseleti szervei által kerül kiküldésre A kidolgozott egyezményt (konvenciót) azonban az adott tagállam legfőbb szervének is el kell fogadnia (ratifikáció) Így történhet meg az, hogy a kidolgozásban aktív állam törvényhozása mégsem fogadja

el a delegációja által is támogatott normákat. –9– Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán „késéssel” léptek be jogszabályaink közé. A 2000: LXIII – 2000: LXXX törvények számos, biztonsággal, munkavédelemmel kapcsolatos ILO-konvenciót is egyszerre „emeltek” be a hazai jogrendbe. (Az ILO-normákra egy bővítéskor térünk ki részletesen) EU-irányelvek és rendeletek Nemzetközi magánjog alkalmazása A nemzetközi – átfogó – szabályozásokat követően szólnunk kell az ún. regionális nemzetközi szerződésekről, megállapodásokról Említettük, hogy 1958 január elsejétől létrejött az Európai Közös Piac (1957 évi Római Szerződés), majd ez a szervezet 1992-ben – a Maastrichti szerződéssel – átalakult Európai Unióvá Hazánk e regionális szerveződésnek társult tagja. Teljes jogú tagságunkig kötelezettséget vállaltunk arra, hogy belső

jogszabályainkat az Alkotmány idézett 7 § (1) bek alapján, jogharmonizációs eljárás keretében hozzáigazítjuk a közösségi joghoz. Felhívjuk Olvasóink figyelmét arra, hogy az EU két, kiemelten fontos jogforrásával kell számolnunk Az egyik a Tanács rendelete, a másik az irányelv Hazai jogéletünkre ez utóbbinak van jelentősége( Tárgyköreivel munkánkban önállóan fogunk foglalkozni) Vannak olyan nemzetközi szerződések, megállapodások, amelyeket több állam köt valamely konkrét tárgykörben. Ezeket a nemzetközi szerződéseket multilaterális (többoldalú) szerződéseknek nevezzük. Ilyen egyezmények születtek a környezetvédelemmel, a nemzetközi technológiákkal, azok forgalmával, egyes járványügyi eljárásokkal stb kapcsolatban Ezek az eljárások, egyezmények több államot érinthetnek ugyanazon ok vagy körülmény vonatkozásában. Kevés a többoldalú, a munkavégzések biztonságára, a munkaegészségügyre vonatkozó

multilaterális joganyag. Ennek oka az egyes államok gazdasági-szociális lehetőségeivel, társadalmi hagyományrendszerével függ össze. Tény az, hogy a határokat átlépő multinacionális cégek a munkavédelmi előírások, normák vonatkozásában globalizációs szerepet is betöltenek1 • Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy az Mvt. 10 §-ban említett „nemzetközi magánjog” nem azonos a jogszabályokban előírt egyezményekkel, megállapodásokkal. Ha a magyar foglalkoztató külföldi természetes személy munkavégzésével is összefüggő szerződést köt, azt magánjogi szerződésnek nevezzük. E szerződésekre az 1979: 13. tvr szabályait kell alkalmazni Ez a törvényerejű rendelet segíti a jogrendszerekben érvényesülő szabályok alkalmazását, ha a jogrendszerek között az adott tényállásra vonatkozóan eltérés (kollízió) lenne2 Magánjogi szerződésekbe ezért kell – ha ez szükséges a szolgáltatás jellege miatt – a

munkavédelmi, biztonsági stb. rendelkezéseket is felvenni Alkotmányunk 7. § (1) bek – mint írtuk – elismeri a nemzetközileg elfogadott gyakorlatot, tiszteletben tartja a nemzetközi – államunk által is ratifikált – szerződéseket, valamint a nemzetközi jog inkorporált szerződéseit törekszik összeilleszteni a bel- 1 A technika, technológia, de még az üzleti szerződések is érzékenyen érintik a nemzeti munkavédelem közjogi (jogszabályokban kifejeződő) struktúráit. Példaképp említjük a franchise (e: frencsájz) szerződéseket A franchise termékek, szolgáltatások, szabadalmak, jogok (márkanév-használat stb) átadását jelenti üzleti ellenszolgáltatásért Az átengedő elsősorban a terméket, szolgáltatást védi azzal, hogy kiköti az üzemszervezeti tevékenység – ideértve a technológiaszervezés, szakmai képzés, egészség- és munkavédelem feltételeit is – azonos színvonalának biztosítását. Ilyenkor

összeütközésbe kerülhetnek a franchise követelmények a nemzeti szabványokkal Ez utóbbiak nem olyan jellegű megkötöttségek alkalmazását írhatják elő, mint a szerződéskötő felek Ezért kellett – a franchise-tól eltekintve – a nemzeti szabványok kötelező jellegét a globalizálódó folyamatokhoz igazítani 2 A munka- és egészségvédelem szabályozása nem követi a határokat átlépő áruk, szolgáltatások gazdasági kamarák által kidolgozott szokványrendszerének elveit (INCOTERMS). E szokványok a határok átlépéséhez – jogrendszerek megváltozásához – fűznek eljárási szabályokat. Ha az árut Írországba kell szállítani, a fuvarköltségre, biztosításra, kockázatviselésre stb az INCOTERMS előírásai jól alkalmazhatók, de az árut szállító munkavállalóra e normák már kevésbé. A munkavédelmi, balesetés egészségbiztonsági előírásoknál az egyes államok közjogi jellegű előírásai érvényesülnek Ezek

közötti kollíziót, ellentétet oldja fel az Mvt. 10 §-a (A szabványokról később még részletesebben fogunk szólni) – 10 – Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán Bilaterális megállapodások haszna ső jogrendszer elemeivel (jogharmonizáció). Ezt a folyamatot leginkább a kétoldalú (bilaterális) szerződések, megállapodások körében figyelhetjük meg. • Munkavédelmi vagy munkaegészségügyi rendelkezéseket tartalmazó két- vagy többoldalú megállapodás viszonylag kevés van a magyar jogrendszerben. Többnyire közvetett formában – például – a szociálpolitikai egyezményekben, szociális biztonságról szóló megállapodásban találkozhatunk ilyen tárgyú normákkal (lásd a 12. sz lábjegyzetet). A foglalkoztatás munkavédelmi normái alapvetően a hazai jogrendszerek tárgykörébe tartoznak Felhívjuk azonban a figyelmet olyan „bilaterális” egyezményekre, amelyek a

munkavédelemhez szorosan kapcsolódnak Ilyenek az ún szociálpolitikai, illetve a szociális biztonság kérdéseit szabályozó egyezmények, szerződések1 Külföldi személy foglalkoztatásakor célszerű az irányadó tb-, illetve a fennálló egyéb biztosítási formákat is áttekinteni [8/1999 (XI 10) SzCsM sz r és az 1991: IV. tv 7 §] Alkotmányunk 70/D. §-a több vonatkozásban is fundamentuma a munkavédelmi jogok kialakított rendszerének • Amikor alaptörvényünk „Magyar Köztársaságot” említ, akkor nem az államAz „állam” meghatározása formára, hanem a központi állam kötelezettségeire utal. Az „állam” kifejezés alatt a a munkavéde- költségvetési törvény központi szerveit értjük. Miért fontos ez? Azért, mert a települési lem szemés helyi önkormányzatok a munkavédelmi előírások megalkotása vonatkozásában pontjából nem rendelkeznek jogalkotó hatalommal (tehát munkavédelmi tárgyú önkormányzati rendeletet

saját hatáskörben nem adhatnak ki). Az önkormányzatok az egészségügy, a rehabilitáció, a környezetvédelem, az ellenőrzés területén viszont eljárhatnak, illetve kötelesek eljárni. Az Alkotmány megfogalmazásából következik az Mvt 13 §-ban írott állami feladatok meghatározása. Mit tekintünk • Az Alkotmány úgy fogalmaz, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek egy állam van joguk a lehetséges legmagasabb szintű egészségbiztosításhoz. Terület alatt egy„területének” részt az államhatárokkal körülkerített térséget – földalatti tereket, felszínt és légteret – kell elsődlegesen érteni. Az Mvt 2 § (2) bek – akárcsak a munkaviszonyok körében az Mt. 1 §-a – szintén visszautal a Magyar Köztársaság területére • Fontos tudni, hogy „terület” az a vízi, légi vagy közúti közlekedési jármű, amely az állam felségjelét viseli, vagy lobogója alatt (lex bandi) közlekedik. E szabálytól viszont

nemzetközi megállapodás, nemzetközi magánjogi szerződés eltérhet • Magyarázatot igényel az is, hogy miért nem állampolgárokról rendelkezik Az MK. területén élők alaptörvényünk a lehető legmagasabb színvonalú „testi” és „lelki” egészséghez való munkavédejog garantálásánál [Alk. 70/D § (1) bek] Az alaptörvény ugyanis a „Magyar Közlemhez fűződő társaság területén élőknek” biztosítja a fentebb ismertetett, egészséghez való jogot. joga Ez azt jelenti, hogy társadalmunk nem tesz különbséget ember és ember között, ezért a bel- és külföldi természetes személy egyaránt érvényesítheti ezt az alkotmányos – egyébként emberi – alapjogot. Mindez vonatkozik a munka- és egészségvédelemre is. Az Mt nem tesz különbséget a Magyar Köztársaság területén munkát végzők között. A munkavédelmi jog sem Ter1 „Szocpol” egyezményeket a társadalombiztosítás körében kötött hazánk a volt szocialista

államokkal. Hasonló tárgykörben kötöttünk megállapodásokat 1990 után, néhány nyugati állammal. Ezeket a szerződéseket „szociális biztonság” címmel látta el a jogalkotó. Minthogy a balesethez – így a munkabalesethez – ezek az egyezmények is kapcsolódnak, célszerű azokat röviden felsorolni. – „Szocpol” egyezmények: 1959: 20. sz tvr Magyar-jugoszláv egyezmény 12 cikkely; 1959: 38 tvr Magyar-lengyel egyezmény 16 cikkely; 1959: 41 sz tvr Magyar-cseh/szlovák egyezmény 15 cikkely; 1962: 2 sz tvr Magyar-bolgár egyezmény 16–17 cikkelyek; 1962: 5 sz tvr Magyar-román egyezmény 6 cikkely; 1963: 16 sz tvr Magyar-szovjet/FÁK egyezmény 7–8. cikkely – Szociálbiztonsági egyezmények: 1998: VII. tv Magyar-svájci egyezmény; 2000: XXX tv Magyar-német egyezmény (20 cikkely: üzemi baleset, 21. cikkely a foglalkozási megbetegedésekről); 2000: CXXIII tv Magyar-osztrák egyezmény – 11 – Útmutató a magyar jogrendszer

hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán mészetesen mód van a védelmi szabályok más állam jogrendje szerinti alkalmazására (Mvt. 10 §), de ez csak annyit jelent, hogy a természetes személyt nem a magyar, hanem a magyar jog által elismert külföldi jog védelmezi munkavégzésének teljesítésekor A foglalkoztatót mindig kötelezi a munkavédelem feltételeinek biztosítása, akár a hazai, akár a külföldi jog szerint kell eljárnia. • Alaptörvényünk nem azt rögzíti, hogy az egyes személyeknek a „legmagasabb szintű” védelemhez van joguk. Csak azt írja elő az Alkotmány, hogy a „lehető” legmagasabb szintű ellátásokat lehet jogként igényelni Mit jelent ez a követelmény a munkavédelem vonatkozásában? A „lehető” A „lehető legmagasabb szintű” kifejezést vessük össze az Mt. 102 § (2) bek írott, munlegmagasabb káltatót terhelő kötelezettséggel Aki munkaviszonyban foglalkoztat valakit –

természeteszintű ellátás meghatározása sen ideértjük az Mt. 72/A §-ban írott személyeket is –, annak objektív (kimentés nél- küli) felelőssége az egészséges és biztonságos munkafeltételek biztosítása. E kötelezettség értelmében a munkáltatót terheli az elérhető legmagasabb szintű munkavédelmi üzemelési feltételrendszer beszerzése, működtetése. Nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a munkavédelmi eszközök, eljárások költségesek, ezért gazdasági megfontolásból azokat nem vásárolja meg. Aki meghatározott vállalkozást akar folytatni, annak az egészséges és biztonságos munkafeltételekről gondoskodnia kell. Ezt a foglalkoztatott elvárhatja. Ilyenkor nemcsak az utasításmegtagadás joga illeti meg (Mt 104 §), hanem a rendkívüli felmondás alkalmazása is [Mt. 96 § (1) bek a) pont; (7) bek]1 Ne feledjük: a munkavédelem az alkalmazott gyártási, üzemelési stb. folyamatokhoz igazodik. E folyamatok viszont

átléphetik az országhatárokat (külföldi beruházások, gyártások, technológiák alkalmazása). Nem feltétlenül a munkáltató által, a nemzeti jogrendszerben előírt, beszerezhető védelmi eszközök, módszerek a „legmagasabb színvonalú” megoldások. Valamely kidolgozott eljárás már létezhet, de még nem terjedt el Ezt a „legmagasabb színvonalú” munkavédelmi megoldást nem lehet elvárhatósági mércének tekinteni Lényeges az, hogy a „lehető legmagasabb szintű” alkotmányos követelmény a műszaki elérhetőség, beszerezhetőség a szakmára irányadó átlagos mértéket elérje. Ismételjük: nem a ritkaság, hanem a szakma szempontjából átlagos beszerezhetőség a munkavédelmi felelősség egyik eleme. Mibe kerül a Aligha kerülhetjük meg a költségoldalt. Munkavédelem szempontjából az „elégsémunkavédelem ges”, „szükséges”, „indokolt” stb költségfogalmaknak nincs jelentősége Ha valamely tevékenység

munkavédelmi jellegű ráfordításait meg kívánjuk határozni, úgy kockázatbecsléshez kell folyamodni. Minthogy a munkavédelem, egészségvédelem normáit közjogi jellegű szabályozás foglalja keretbe, az előírásoknak való megfeleltetés a költségalakító mérce. Ha a vállalkozás nem tudja biztosítani a folytatni kívánt tevékenység munkavédelmi (közegészségügyi) feltételeit – lévén az emberi kockázat nagyobb mint az elérhető haszon –, a „lehető legmagasabb szint” elérése a szükséges szintet sem közelíti meg, a tevékenységet, a foglalkoztatást át kell szervezni, vagy végső esetben meg kell szüntetni. De facto – ténylegesen – a „lehető legmagasabb szintű” testi és lelki egészséghez való jog korlátozódik. Mindig bizonyítást igényel az, hogy a konkrét munkavédelmi megoldás a „lehető legmagasabb szintű” megoldása a jogszabályokon alapuló kötelezett1 Természetesen ügyelni kell arra, hogy a

„legmagasabb” szintű munkavédelmi eszköz, eljárás alternatív védekezéseit is megvizsgáljuk. Ha van két vagy több munkavédelmi megoldás, nem jogellenes az olcsóbb védekezés választása Feltéve, ha ugyanazt a színvonalú munkavédelmi eredményt valósítja meg a választott megoldás Ha nem áll fenn az azonosság, akkor a munkavállaló jogosult a „lehető legmagasabb” elérhető védelem követelésére – 12 – Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán ségek teljesítettségének. Kiemeljük, hogy vannak időszakosan vagy folyamatosan felmerülő olyan tevékenységek, amelyek eleve a fokozott kockázat állapotában végezhetők. Ezeket két fő csoportra tagoljuk: a) kísérleti, laboratóriumi, bevezetési és b) rendkívüli helyzetekben végzett tevékenységek. Ezekben az esetekben is megilleti a munkát végző személyt a „lehető legmagasabb szintű” védelemhez való jog. Itt

a „lehető legmagasabb szint” az előreláthatóság keretein belül marad. Ezért kapnak kedvezményeket a fokozott veszélyhelyzetben alkalmazottak (szabadidők, pótlékok, rövidebb munkaidők, nyugellátások). Ezekre a kérdésekre – munkánk további részében – még kitérünk A munkavédelem jogi szintjei Az Alkotmányból következő követelményrendszer – mint jeleztük – döntően jogi formákban kerül meghatározásra. A jogszabályok ereje által – ipso iure – érvényesülnek azok a műszaki, technikai, technológiai elvárások, amelyek biztosítják a munkavédelem, egészségügyi orvosi ellátórendszer megfelelőségét Ezt a jogi hierarchiát a munkáltatói belső előírások, szabályzatok egészítik ki. Mielőtt a magyar jogrendszer, pontosabban a hatályos jogszabályok összefüggéseit bemutatnánk, néhány sajátosságra, valamint a munkavédelmi jogviszony szerkezetére kívánunk néhány gondolatot fordítani. A munkavédelem –

mint korábban jeleztük – közjogi jellegű normahalmazból Közjogi jellege áll. Ez azt jelenti, hogy a jogszabályokkal érintett személyeknek kevés a szerződévan a munkavédelmi szases lehetőségük munkavédelmi jellegű megállapodások megkötésére. A közjogi bályozásnak szabályozás tárgya ugyanis nem a személyekhez, hanem a személyek által végzett tevékenységhez, e tevékenységek munkát végzőkre veszélyes elemeinek csökkentésére, kizárására irányul.1 A szabályozás egyrészt egy biztonsági elvárhatóság szintjét, másrészt az elvárhatósági szintet előíró szabályok érvényesülését eredményező magatartások meghatározására irányul A munkavédelmi jogterület számos további, nem munkavédelemről szóló jogMunkavédelmet érintő anyagban található meg. Azokat a szabályozási tárgyakat, amelyek elég általánosak egyéb normák ahhoz, hogy jogi normák formájában érvényesülhessenek, a jogalkotó az ország

adottságait is figyelembe véve törvényekben, rendeletekben, szabályzatokban stb. rendezi A „munkavédelem” fogalmát azonban meg kell határozni ahhoz, hogy elvégezhessük az azonos tárgyak rendszerezését. Ezt a fogalmat az 1993: XCIII tv 1 § (1) bekezdése tartalmazza E szerint munkavédelem: a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények, továbbá e törvény (ti az Mvt) céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési,2 szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása Ez a meghatározás magába foglalja a műszaki, biztonsági feltételek mellett az egészségügyi elvárásokat, követelményeket Ily módon az egészségügyről szóló 1997: CLIV. tv 53–55 §-ai határozzák meg a munkaegés1 2 Hasonló jellegű a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem közjogi jellegű eszköztára is. A környezetvédelem szabályozási logikája abból indul ki, hogy minden ember és

minden élőlény egységet, szétválaszthatatlan rendszert alkot az őt körülvevő térrel, annak élő és élettelen vonatkozásaival Aki ezt a rendszert bontja meg, köteles gondoskodni a környezetben élők biztonságáról Itt nincs a környezetben élő személyeknek aktív cselekvésük a környezetfenntartásban A környezetet befolyásoló személy köteles gondoskodni a megfelelő „legmagasabb testi és lelki egészség” feltételeinek biztosításáról Munkavédelem esetében viszont a jog alapvetően azt a személyt védi, aki tevékenykedik Ez a különbség a munkavédelmet részben a cselekvő személyhez köti, míg a környezetvédelem – légszennyezés, vízszennyezés stb – abszolút szerkezetű jogviszony Mindenki köteles a környezete átalakításakor tartózkodni más, környezethez tartozó ember, élőlény, élettelen világ kedvezőtlen irányú megváltoztatásától. Hasonló elven működik a fogyasztóvédelem is Kérdéses lehet az, hogy

mit kell érteni „törvénykezés” kifejezés alatt. E szó ugyanis a bírósági eljárásokat, és nem a jogalkotó tevékenységet jelöli. Az Mvt 1 § (1) bek egészét alapul véve, inkább az eljárási, ítélkezési, Mvt céljaival összhangban álló gyakorlatát jelenti. – 13 – Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán zségügy feltételrendszerének alapjait. A munkaegészségügy magába foglalja a munkakörnyezet-értékelés, kialakítás, az egészségkárosítás megelőzése stb érdekében működtetett munkaegészségügyi struktúrákat, a rehabilitációs folyamatokat. Amíg a munkavédelem összefoglaló elnevezés (genus proximum), addig a munkabiztonság és a munkaegészségügy e tárgykör összefonódó, de jogi szempontból elkülönülő tárgykörök. • A munkavédelmi törvény állapítja meg a vonatkozó jogi szabályozás szintjeit. E szintektől elkülöníti a jogalkotó a

„munkavédelemre vonatkozó szabályok” körét. Az alapvető – az általános – rendelkezéseket az Mvt. tartalmazza A munkavédelem részletes szabályait az Mvt. felhatalmazása alapján a szociális és családügyi (a törvényben még: munkaügyi), valamint az egészségügyi miniszter által kiadott rendeletekből ismerhetjük meg (Ehelyütt utalunk az előző fejezetekben írott jogforrási hierarchiára, az eltérő elnevezésű jogszabályok jogfolytonosságot biztosító azonosságára) • Ugyancsak részletezéseket találhatunk más jogszabályokban is. E jogszabályok Biztonsági kiadására külön felhatalmazással kerülhet sor. Egyes, veszélyes tevékenységekre – szabályzatok technológiákra, eljárási módozatokra – az illetékes miniszter rendelettel szabályzatokat adhat ki.1 Ilyen szabályzatok – többek között – a biztonsági szabályzatok A miniszteri rendelettel hatályba léptetett biztonsági szabályzatok és a szabványok között

ellentétek keletkezhetnek. A konfliktushelyzetekre tekintettel hívjuk fel Olvasóink figyelmét arra, hogy a szabvány csak akkor „jogszabály”, ha azt jogszabály úgy rendeli Ez azonban a szabvány – különösen a munkavédelmi szabványok – érvényesülésének nem feltétele • Külön említi a munkavédelemre vonatkozó szabályok körében a jogalkotó a Szabványok szabványokat. Nem különbözteti meg a törvény a nemzeti és az egyéb szabványokat jelentősége Ebből viszont az következik, hogy ahol nincs kötelező szabvány, ott a foglalkoztató, a munkáltató fokozott felelőssége érvényesül a munkavédelem céljának legjobban megfelelő (a „lehető legmagasabb színvonalat” biztosító) szabvány kiválasztására és alkalmazására (Mvt. 11 §) Itt említjük meg a szabványok és a szabályzatok után a munkáltató egészséget nem veszélyeztető, és a biztonságos munkavégzés követelményeinek megfelelő rendelkezéseit. E

„rendelkezések” munkajogi értelemben munkáltatói utasítások (Mt. 102 §), amelyekkel szemben a munkavállalóknak utasításmegtagadási joguk van (lehet) Az Mt 104. §-a e kérdésekre is ad eligazítást Fontos azonban tudni, hogy a munkáltató munkavédelmi tárgyú rendelkezését köteles írásba foglalni, ha azt a munkavállaló kéri Természetesen ez a jog a polgári jogi szerződéssel foglalkoztatott, a 72/A. §-ának hatálya alá tartozó fiatalkorúakat is megilleti Ugyancsak megilleti a munkavédelmi utasításhoz fűződő jog a szervezett munkavégzésben résztvevő valamennyi személyt Kérdéses lehet, hogy a vállalkozókat, Ptk szerinti megbízási szerződéssel alkalmazottakat a konkrét megrendelő, megbízó üzemszervezetében folyó szervezett munkavégző tevékenység keretébe tartozónak tekinthetjük-e. A szervezett • Az Mvt. 87 § 5 pontja taxatíve felsorolja a szervezett munka Mvt szempontjámunka ból fontos jogviszonytípusait.

Vállalkozó másik vállalkozót, megbízási jogviszonyban meghatározása álló személyt foglalkoztathat, de azt a törvény nem sorolja a szervezett munkavégzés 1 Ideje utalnunk a szabvány és a szabályzat közötti jogi különbségre. A szabvány valamely kiemelt tevékenység szabatos leírását, míg a szabályzat valamely folyamat – lehetőleg teljes körű – normatív rendezését írja elő A szabályzat utalhat a rendszerezett folyamat egyes pontjainál nemzeti, vagy más szabványra is Amíg a szabvány de facto nem jogszabály, addig az ágazati miniszterek rendeleteivel kiadott szabályzatok jogszabályként érvényesülnek. – 14 – Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán felelősségi tárgykörébe. Nyilvánvaló, hogy az ún „függő vállalkozók”1 a munkavédelem szempontjából önálló jogalanynak minősülnek A munkáltató Mt. 12 §-ban írott „rendelkezése”

természetesen szabályzat formát is ölthet. E kérdésekre még vissza fogunk térni Tudni kell azonban, hogy a munkáltatói rendelkezés (szabályzat) nem állhat ellentétben jogszabállyal, kötelező szabvánnyal. Azt is ehelyütt említjük: a kollektív szerződés nem munkavédelmi szabályzat, illetve nem inkorporálhat (nem olvaszthat be) munkavédelemmel kapcsolatos munkáltatói rendelkezéseket sem. Munkavédelem és munkajog Az Mt. szerinti együttműködés tartalma Együttműködés a felvételi eljárásban Munkaviszonyra vonatkozó szabály Néhány összefüggésre az Mvt. és az Mt-n alapuló jogszabályok, valamint a munkajogi szabályozás között érdemes odafigyelni Ahol lehet, a nem munkaviszonyok vonatkozásaira is fel kell hívni a figyelmet. • Az Mt. 3 § (1) bek előírja: a munkáltató, az üzemi tanács (ideértve az üzemi megbízottat is), a szakszervezet és a munkavállaló kötelesek a jogok és kötelezettségek gyakorlása során

jóhiszeműen és tisztességesen eljárni. Az Mt 103 § (1) bek c) pontja pedig kimondja, hogy a munkavállaló munkatársaival is köteles együttműködni, és olyan magatartást tanúsítani, amely nem veszélyezteti más személy egészségét és testi épségét. A munkavédelemért, annak működtetéséért a munkáltató felelős. Az együttműködés azonban az Mt-ben írott személyeket kötelezi. Együttműködés az is, hogy a munkavállaló a munkabiztonsági, munkaegészségügyi előírásokat megtartja, az akadályokról a munkáltatót, munkatársait tájékoztatja stb Ugyancsak együttműködés az Mt 65. § (3) bek g) pontjában írott tájékoztatási kötelezettség is Azt írja a törvény, hogy az üzemi tanács a munkavállalók lényeges érdekeit érintő szabályzatokat – azok kiadása előtt – véleményezi. „Szabályzat” alatt a munkavédelmi átfogó rendelkezést is érteni kell. Az üzemi tanácsok tehát véleményükkel segíthetik a cég

munkavédelmi tevékenységét. • Az Mt. 3 § (2) bek a munkaerő-felvételi eljárásban is előírja az együttműködést a munkáltató és a felvételis személy között Ez az eljárási kötelezettség leginkább az egészségügyi alkalmasság tanúsítására, illetve a szakmai képesség bizonyítására szolgál. Jogesetként említjük azt, ha a munkaviszony létesítése előtt próbamunkát végeztet – próbaidő helyett [Mt 81 § (1)-(3) bek] – a munkáltató Ebben az esetben sajátos jogi helyzet áll elő. Ilyenkor az Mt 3 § (2) bek alkalmazhatósága is kétséges, ugyanakkor munkavédelmi kötelezettség sem vonható a szervezett munka fogalmi körébe. Van azonban egy kivétel Ha a „próbamunkát” a leendő munkáltató eszközeivel, munkavégzésre kijelölt területén kell elvégezni. • Az Mt. 13 §-a a „munkaviszonyra vonatkozó szabályok” címet viseli E törvény csak jogszabályokra utal az (1) bekezdésben Az a látszat, hogy a szabványok

– nem lévén jogszabályok – nem minősülnek munkaügyi szabálynak. Munkaügyi szabály vonatkozásában csak azok a szabványok, szabályzatok „jogi normák”, melyeket az 1987: XI. tv – a jogalkotásról szóló törvény – jogforrásnak tekint Kisegíti a jogalkalmazókat az Mvt 18 § (1) bekezdése E törvényhely azért fontos, mert felsorolja a munkavégzések összes tárgyi feltételeit, mozzanatait. A „munkavédelmi szabályok” tehát az Mt. 13 § (1) bekezdéséhez hasonló módon érvényesülnek 1 „Függő vállalkozó” az a természetes személy, aki az 1990: V. tv szerinti vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, egyedül – alkalmazott nélkül – látja el szerződéses kötelezettségeit volt munkáltatójánál, annak jogutódainál Gondoljunk – például – a teher- vagy személygépjármű-vezetőkre E személyek az adott cégnél teljes kapacitásukat lekötve – kvázi munkavállalóként – dolgoznak. – 15 – Útmutató a

magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán Az ajánlások jellege OMMF utasítási joga Baleseti ellátás megtérítése a munkáltató részéről A Szabálysértési Kódex bírsághatára • Írtunk az Alkotmány 70/D. §-a kapcsán a lehető legmagasabb szintű „testi és lelki” egészséghez fűződő jogról. Minthogy az Alkotmány a „munkavédelmet” is betagolja az állami eszköztárba, érthető, hogy az Mvt külön foglalkozik a dolgozók munkavédelmi szabályokban rögzített védő (prevenciós) intézkedésekhez fűződő jogával (Mvt. 60 § a/ pont) Ez a „jog” függ össze a munkáltatói utasítási, a munkavállaló utasításmegtagadási, illetve a munkajogi kárfelelősség kérdéskörével. • Rendelkezik az Mvt. a munkavédelem országos struktúrájáról E Bizottság ajánlásokat fogadhat el, amelyek – nolens-volens – munkavédelmi szabálynak minősülnek. • A munkavédelmi felügyeletek

jogosultak konkrét – munkavédelemre vonatkozó – utasításokat adni [Mvt. 81 § (1) bek] Ezek az utasítások maguk is „normák”, amelyek által a munkavédelmi szabályok végrehajtása, ellenőrzése valósul meg. • A „munkavédelmi szabály” – mint jogforrás – érvényesül az Mt. „egészséges és biztonságos munkafeltételekről” szóló rendelkezéseiben. Néhány további jogterületre hívjuk fel a figyelmet, ahol a „munkavédelmi szabályoknak” jelentősége van. 1997: LXXXIII. tv A kötelező egészségbiztosításról szóló törvény 67 §-a arról rendelkezik, hogy a foglalkoztató (munkáltató) munkavédelmi szabályok általa történő megsértése esetén köteles a társadalombiztosításnak megtéríteni a baleseti ellátás költségeit. Ez a jogi kötelezettség rendkívül súlyos fenyegetettsége minden foglalkoztatónak • Megjelenik a „munkavédelmi szabály” megsértésének tényállása az Egyes szabálysértésekről

szóló kormányrendeletben is. A rendelet – amely e tényállásoknál 100.000 Ft-ig terjedő bírság kiszabását teszi lehetővé – általában a munkavédelmi szabályok megsértését rögzíti szankcionálási feltételként. Értelemszerűen az Mvt 11 és 12. §-aiban írottakból kell kiindulni a konkrét esetek értékelésekor [218/1999 (XII. 28) Korm sz r, valamint az 1999: LIX tv] A Btk. egyes • Külön utalunk az 1978: IV. tv-re, a Büntető törvénykönyvre A Btk 171 §-a a kérdései a „foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésről” tartalmaz rendelkezéseket. E törmunkavédelem vény a veszélyeztetés fokozataihoz igazítja a büntetéseket. Fontos tudni, hogy a „fogkörében lalkozás” mint terminus technikus, igen tág fogalom. Évtizedekkel ezelőtt kezdődött e szó tartalmi átalakulása. Tegyük hozzá: máig sem alakult ki szabatos értelmezése Sokáig a munkaviszonyban végzett munkát, illetve a szakmai végzettséghez kötött

tevékenységet (orvos) tekintették „foglalkozásnak” Később lazult ez a szemlélet Azok is „foglalkozás körében” tevékenykednek, akik végzettség, vagy engedély nélkül szakképzettséget igénylő tevékenységet végeznek (kontárság). Itt hívjuk fel Olvasóink figyelmét az Mt 83/A §-ában írott átirányításra Ha a munkavállalót a munkáltató olyan szakképesítéshez kötött munkakörbe irányítja Más munkakörben foglal- át, amely szakképzettséggel a dolgozó nem rendelkezik, a munkavédelmi kötelezettsékoztatás gekért a munkáltató különös felelősséggel tartozik. A munkáltatói utasítás jogellenesmunkavédelmi sége, munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközése nem feltétlenül alapozza meg a kérdései munkavállaló utasításmegtagadási jogát [Mt. 104 § (2) bek] Mivel saját testi épségének veszélyeztetése nem került a jogos utasításmegtagadás lehetőségei közé az Mtben, óhatatlan a konfliktushelyzetek

kialakulása Természetesen a munkavállalót is terhelheti felelősség. Amennyiben hozzá nem értése nyilvánvaló, és a következmé- – 16 – Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán nyekkel számolnia kell, az Mt. 104 §-a szerint jogában áll az utasítást (átirányítást) megtagadni. A „foglalkoz- Még egy szót a „foglalkozás” és a „szakképesítés” munkavédelem szempontjából tatás” nem igé- fennálló értelmezési különbségéről. A „foglalkozás” nem kíván szakképesítést Az nyel szakkép- „éjjeliőr” tevékenység nem igényel szakmai képesítést, de foglalkozás, amelynek zettséget vannak rögzített és gyakorlatban érvényesülő szabályai. A büntetőjog ezt a „foglalkozási szabály”-ismeretet kéri számon konkrét személy esetében (A szakképzett „őrzővédő” szakemberek természetesen rendelkeznek sajátos ismeretanyaggal) Az Mvt., illetve

más jogszabályok a „munkavédelmi szabály” (Mvt 11 §) kifejezésétől eltérhet Használhatja valamely norma a „munkavédelmi előírás”, illetve „követelmények”, „munkavédelmi elvárások” stb kifejezéseket Ilyenkor e kifejezések esetében vagy a teljes munkavédelmi szabályt, vagy csak egy kifejezett intézményt kell érteni az adott szöveg alatt. Törvényi szint a munkavédelemben Az Mvt. tárgykörei Az alkotmányi szintet a törvényi szint követi. Alaptörvényünk meghatározza az állam munkavédelemhez, egészségügyhöz és az orvosi ellátáshoz kapcsolódó kötelezettségeit. E kötelezettség egyik formája a jogalkotás A magyar társadalomban a munkavédelem törvényi szintű szabályozása a meghatározó. Az 1993: XCIII törvény – Mvt. – rögzíti e tevékenység általános normáit Az 1993: XCIII. törvény először emelte a legmagasabb jogforrás szintjére a munkavédelmet 1993 november 2-án került kihirdetésre

Megalkotása előtt a 47/1979 (XI. 30) MT sz rendelet szabályozta – az állami vállalatok túlsúlyos rendszerében – a munkaegészségügy és munkabiztonság kérdéseit. E minisztertanácsi rendelet végrehajtására huszonhat további MT és ágazati miniszter által kiadott rendelet szolgált Az egyes rendeletek tárgykörei természetesen kidolgozásra kerültek az új – 1994. január 1-jétől hatályba léptetett – Mvt és végrehajtási jogszabályok normáiban1 A törvényalkotó az Mvt-ben érinti a munkavédelem alapvető tárgyköreit. Elhatárolásra kerültek az állami feladatok, a foglalkoztatók és a foglalkoztatottak jogai és kötelezettségei Ismételten megemlítjük: a foglalkoztatás nem feltétlenül jelent munka- vagy szövetkezeti tagsági viszonyt. Ebből az elvből kiindulva a törvény definiálja a „szervezett munkavégzést” Kimondja, hogy a szervezett munkavégzés akkor keletkezik, ha a munkáltató legalább egy munkavállalót,

foglalkoztatottat irányít. (Annak tehát nincs jelentősége, hogy ez az irányítás milyen tulajdonosi szervezetben történik.) Ily módon illeszkedik az Mvt. az Mt „munkáltató” fogalmához A tulajdonosi irányítás – legyen az egyéni vagy társas vállalkozás – nem hat ki a munkavégzések egészséges és biztonságos szervezéséért fennálló felelősségre. Ily módon vonja a törvény hatálya alá a társadalmi munkatevékenységeket is Az Mvt. a munkavédelem személyi és tárgyi feltételeit is meghatározza Ugyancsak rendezi a munkavédelmi struktúrák irányítási, érdekérvényesítési és ellenőrzési (hatósági) rendszereit. A törvény – jogászi kifejezést használva – keretjellegű Ez a technikai megoldás teszi lehetővé, hogy a Kormány, illetve az egyes szakterületeket irányító miniszterek részletes joganyagot adhassanak ki. Lehetőség nyílik arra is, hogy a változó technikai, technológiai folyamatokat a kormány- és a

miniszteri rendeletek gyorsan tudják követni 1 A 47/1979. (XI 30) MT sz rendelet még az akkor hatályos Mt (1967: II tv) és az ugyancsak korabeli szövetkezeti törvény (1971: III. tv) foglalkoztatási formáihoz igazodott A szemléletváltást jól érzékelteti a jelenleg hatályos Mvt, amikor tulajdonlási formáktól függetlenül kívánja átfogó és komplex módon szabályozni életviszonyainknak ezt a sajátos területét [Mvt. 9 § (1) bek] – 17 – Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán • Gyakori panasz a jogalkalmazók részéről a jogszabályok rövid időközönkénti változtatása. Amennyire kellemetlenek az adminisztrációk, számítógépes programátdolgozások költségei miatt, annyira hasznosak is e változások Ha a valóságos folyamatokat tükrözik, akkor lényegében jogi nyelvezettel megfogalmazott információknak is tekinthetjük ezeket a változtatásokat. Gondot a

törvények módosítgatása jelenthet De még ezt sem jelenthetjük ki általánosságban. Az Mt-t – például – negyvenszer módosították az elmúlt tíz esztendőben. Szabályai, jól-rosszul, a létező igényeket törekedtek kielégíteni Az Mvt-hez konkrét jogi, szabványi előírások kapcsolódnak. Néhány, tárgyunkat érintő miniszteri rendeletre itt is és a CD-tárban is felhívjuk a figyelmet. − 8/1982. (VII 13) EüM rendelet a külföldön munkát vállalók egészségi alkalmassági vizsgálatáról − 2/1995. (I 6) MüM rendelet az egyéni védőeszközök minősítő bizonyítványa kiadásáról − 27/1995. (VII 25) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról − 2/1996. (II 21) MüM rendelet a munkavédelmi jellegű bírság felhasználásáról − 26/1996. (VIII 28) NM rendelet az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról. − 27/1996. (VIII

28) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról. − 2/1998. (I 16) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről − 8/1998. (III 31) MüM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről. − 25/1998. (XII 27) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről − 33/1998. (VI 24) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről. − 7/1999. (XI 3) SzCsM rendelet az egyéni védőeszközök munkavédelmi megfelelőségét vizsgáló szervezetek kijelölésének részletes szabályairól − 50/1999. (XI 3) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről − 61/1999.

(XII 1) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről − 65/1999. (XII 22) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről. − 25/2000. (IX 30) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról − 26/2000. (IX 30) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről, és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről. Külön jogszabályok Az Mvt-vel összhangban, de legalábbis alkalmazási kapcsolatban állnak a külön jogszabályok. A kapcsolódásuk teljesebbé teszik a munkavédelem intézményrendszerét Melyek ezek a jogterületek? Olvasóinknak a CD-n bemutatjuk a következőket e tárgykörből: − Bányatörvény (1993: XLVIII. tv), − Energiaszabványok [30/1994. (XI 8) IKM r], – 18 – Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához,

a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán − − − − − − − − A kémiai biztonságról szóló törvény Gázenergia törvény (1994: XLI. tv), Villamos-energia törvény (1994: XLVIII. tv), Egészségügyi törvény (1997: CLIV. tv), Munka Törvénykönyve (Mt.), Az államigazgatási eljárás általános szabályai (1957: IV. tv), Szabálysértési kódex (1999: LIX. tv), Büntető törvénykönyv (1978: IV. tv), Fogyasztóvédelmi törvény (1997: LVIII. tv) stb A külön jogszabályok (azok is, amelyekkel nem példálóztunk) az Mvt. számos rendelkezését kiegészítik, speciális vonatkozásokkal látják el Kiemelkedik a „kémiai biztonság” kérdéseiről szóló 2000: XXV törvény1 Az Mvt tehát nem ad teljes körű szabályozást, csupán keretet biztosít A törvények – erre már utaltunk – a jogforrási hierarchiában mellérendeltségi viszonyban vannak A munkavédelmet érintő törvények, rendeletek a jogszabály-előkészítés során

kell, hogy összehangolást nyerjenek. S ha mégis lenne közöttük értelmezési vita, a megfelelő döntésre az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni. Eltérő rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok A munkavédelem átfogó törvényi szabályozásához olyan jogszabályok is kapcsolódnak, amelyek valamely speciális ok miatt eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. E rendeletek közül néhány, amelyek a honvédelmi, belügyi, igazságügyi területek normáira vonatkoznak: − 6/1996. (VII 12) IM rendelet, − 29/1997. (XII 21) HM rendelet, − 2/1999. (I 11) IM rendelet, − 15/2000. (V 26) BM rendelet, − 21/2000. (VIII 18) HM rendelet Biztonsági szabályzatok Az Mvt. 11 §-a szerint az egyes veszélyes tevékenységek vonatkozásában az ágazati miniszterek „biztonsági szabályzatokat” adhatnak ki Ezeket az 1993 előtti szabályzatokkal együtt bemutatjuk Olvasóinknak a CD-n Szabványok A szabványokról korábban is sok szó esett. Az Mvt rendelkezéseit

kitöltő legfontosabb normákat a szabványok, különösen az ún nemzeti szabványok jelentik Mennyiségileg is az ún. „nemzeti szabványok” alkotják e normacsoport zömét Minthogy a szabványokról munkánkban önálló fejezetet írunk, ehelyütt részletezésüktől eltekintünk. Annyit azonban elmondhatunk, hogy a munkavédelemben érvényesül az az elv, hogy kötelező előírás hiányában a tudományos műszaki színvonal által elfogadott követelményeket kell érvényesíteni [Mvt. 18 § (1) bek] E kérdésekről a megelőző pontokban részletesen szóltunk 1 Csak utalunk az ugyancsak fontos kémiai anyagok laboratóriumi vizsgálataira vonatkozó 9/2000. (III 30) EüM-FVM rendeletre – 19 – Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán Munkáltatók munkavédelmi szabályzatai Munkáltatói utasítások és az MVSZ További munkáltatói belső szabályzatok A munkavédelem vonatkozásában

kvázi „jogforrásként” a munkáltató által kiadásra kerülő munkavédelmi szabályzatokat (MVSZ) említjük. A munkavédelemre irányadó szabályok rendszerében nem jogi jellegű a munkáltató belső szabályozása. Az Mvt. 12 §-a biztosítja ezt a lehetőséget A munkáltatói szabályozás kötelező erejű előírás. Megszegése ugyanolyan felelősséget jelent, mint a jogszabályokban meghatározott normák megszegése A belső szabályozás lényege, a munkavédelmi követelmények megvalósításának módját a munkáltató határozza meg Ezt neveztük korábban munkáltatói utasítással bevezetett rendelkezésnek Az MVSZ alakszerűségéről (formájáról) az Mvt. nem szól Egy helyütt jegyzi meg a törvény, hogyha a munkáltató ezt munkavédelmi szabályzat formájában teszi meg, akkor annak érvényes kiadásához a munkavédelmi képviselő (bizottság) egyetértése szükséges Belső szabálynak tekintjük az egyéni védőeszközök biztosítása

belső rendjének kialakítását, a mentési tervet, a veszélyforrások elleni védekezés szabályait (Mvt. 45, 48, 56. §) A belső szabályzatok részét képezhetik az egységes munkavédelmi szabályzatnak is, illetve külön-külön kiadhatók önálló munkaadói utasításként Az MVSZ tartalmi követelményeit az Mvt. nem taglalja A kialakult gyakorlat alapján a következő fontosabb kérdéseket indokolt rendezni: − A munkáltató vezetőinek, ügyintézőinek a munkavédelemmel kapcsolatos feladatés hatáskörét (ezt „ügyrendnek” is nevezzük). − Személyi feltételek (munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata, előzetes, időszakos, eseti munkavédelmi oktatás és számonkérés), az Mt-hez és az esetleges KSZ-hez fűződő jogi kapcsolódások. − Egyéni védőeszközök biztosítása (juttatás belső rendje). − A munkavégzés általános és különös helyi szabályai. − Műszaki eljárások: létesítési eljárás, üzembe helyezés,

kockázatértékelés, megfelelőségi tanúsítás, időszakos biztonsági felülvizsgálat, soron kívüli vizsgálat. − A munkavédelmi ellenőrzés formái, felelősei. − Munkabalesetek és foglalkozási betegségek vizsgálata, nyilvántartása, külső jelentése. − Rendkívüli eljárások: mentési terv, rendkívüli helyzet, elsősegélynyújtás, soron kívüli műszaki feladatok. − Együttműködés a munkavédelmi képviselettel. − Speciális mellékletek, függelékek (orvosi vizsgálatok, oktatás, vizsgáztatás ütemezése, egyéni védőeszköz-jegyzék, korlátozás alatti munkakörök jegyzéke, gépjegyzékek, jegyzőkönyvminták stb.) Más belső munkáltatói szabályzat is tartalmazhat munkavédelmi rendelkezést. A szervezeti és működési szabályzatok (SZMSZ) tartalmazhatnak munkavédelmi hatásköröket. Megjegyezzük, hogy az 1997: CXLIV tv – a gazdasági társaságokról szóló törvény – nem írja elő kötelező jelleggel az SZMSZ-t.

Egyes szervezeti formáknál találkozunk e szabályzattal (pl bankok, biztosítók stb) A tűzvédelmi, emelőgép, környezetvédelmi szabályzatok munkavédelmi előírásokat, eljárási rendeket is magukba foglalhatnak. A technológiai utasítások zömmel a biztonsági és egészségvédelmi követelményeket határozzák meg A munkáltatóra és munkavállalókra kötelezően kiterjedő kollektív szerződés bizonyos munkavédelmi vonatkozású előírásokat tartalmazhat. Például a 26/1996 (VIII 28) NM rendelet 3 §-a kimondja, hogy a munkáltató az egészségkárosító tényezőknek kitett munkavállalók körét és az expozícióban tölthető időt, valamint az ehhez szükséges munkaszervezési intézkedéseket kollektív szerződésben, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával határozza meg. – 20 – Útmutató a magyar jogrendszer hierarchiájához, a munkavédelemre vonatkozó előírások kapcsán Kollektív szerződések és a

munkavédelem Az Mt. 30 §-a lehetővé teszi kollektív szerződések megkötését Amint láttuk: nincs kizárva egyes munkavédelmi jellegű szabályozás lehetősége. Fontos azonban tudnunk, hogy többféle kollektív szerződés létezik. Az Mt. szabályai szerint létezik − helyi KSZ [melyet a munkáltató és a szakszervezet(ek) köt(nek)]; − több munkáltatóra kiterjedő KSZ (melyet több munkáltató és egy vagy több szakszervezet köt); − ágazati (alágazati) KSZ [melyet munkáltatók érdekképviseletei és a szakszervezet(ek) hoznak létre]; − miniszteri (szélesebb hatályú) KSZ (melyet a reprezentatív munkáltatók és a reprezentatív szakszervezetek kötnek, és azt a miniszter kiterjeszti az ágazat, alágazat munkaszervezeteire). E struktúrák közül munkavédelmi kérdéssel bármely szintű KSZ foglalkozhat. Kérdésként merülhet fel: munkavédelmi rendelkezést is tartalmazó KSZ felmondása esetén, mi történik a KSZ-ben szabályozott

munkavédelmi „kérdéssel”? Nem szabad feledni, hogy a munkavédelemért a munkáltató, és nem a szakszervezet a jogi értelemben vett felelős E kérdéseket tehát a munkáltatónak a felmondási idő végére nézve (felmondási tartam alatt még nem) szabályoznia kell. Feltéve, hogy a KSZ-ben rögzített munkavédelmi előírás egyáltalán jogi jellegű, vagy szabványban, szabályzatban kötelezően előírt normát tartalmaz-e. Üzemi megállapodás és munkavédelem Nóvum (újdonság) az Mt. 1999-ben bevezetett azon módosítása, amely szerint szakszervezet hiányában az üzemi tanács kollektív szerződéses kérdésekben üzemi megállapodást köthet a munkáltatóval (Mt. 31 §) Jegyezzük meg: ez a megállapodás ugyan nem KSZ, de értelemszerűen tartalmazhat munkavédelmi jellegű rendelkezéseket is. – 21 –