Biológia | Középiskola » Biológia felvételi tételek VI., 1999

Biológia felvételi tételek VI. Klikkelj a kívánt könyvjelzőre: • • • • • • • • • • Az emberi agytörzs, köztiagy, kisagy felépítése és működése Az emberi nagyagy felépítése és működése Az emberi vegetatív idegrendszer felépítése és működése Az emberi idegrendszer mozgató működése Az emberi szem felépítése és működése A hallás és egyensúlyozás érzékszervének felépítése és működése az embernél Az emberi szaglás és ízérzékelés Az emberi magatartás idegrendszeri alapjai Az ember szaporodása. Fogamzás, az embrionális fejlődés főbb jellemzői Az ember egyedfejlődése Vissza a biológia honlapra Az emberi agytörzs, köztiagy, kisagy felépítése és működése Az agyvelő részei közül az agytörzs mintegy folytatása a gerincvelőnek. Rajta keresztül haladnak a központi idegrendszer felszálló és leszálló pályái. A gerincvelőtől eltérően azonban az egymástól elkülönült szürke-

és fehérállomány helyett az agytörzsre az idegrostkötegekkel elválasztott neuroncsoportok jellemzőek. Az agytörzsnek közvetlenül a gerincvelőhöz kapcsolódó része a nyúltagy. Területén egymás mellett két piramisszerű kidudorodások, a piramispályák találhatók, területükön leszálló pályák vannak (szerepe van a finomabb, koordináló mozgások szabályozásában, az izomtónust serkenti). A nyúltvelő hátulsó részén a hosszú érzőrostok pályái találhatók. Mint vegetatív központ a vérkeringési (véreloszlás-, vérnyomás-, szívműködés szabályozása) és a légzési (kilégző-, belégző mozgások és a nyálkahártya reflexek irányítója - nyelés, tüsszentés). Az agytörzs kiszélesedő része a híd. Két elvékonyodó oldalával közvetlenül kapcsolódik a kisagyhoz Szerepe: összekapcsol bizonyos területeket: nagyagy-kisagy, nagyagy-nyúltagy. Mint vegetatív irányító a nyúlvelői légzőközpontok összehangolását

végzi. Az agytörzs legfelső része a középagy. Vegetatív központként a rágási- és pupillareflexek szabályozója Területén látszólag szabálytalan elrendeződésben laza szerkezetű neuroncsoportok találhatók. A különböző méretű neuronok idegrostjaik segítségével egymással, valamint a felszálló- és leszállópályákkal is kapcsolatot tartanak, létrehozva egy bonyolult hálózatos szerkezetet, az agytörzsi hálózatos rendszert. Ez kiterjed az agytörzs alsóbb rétegeibe, a híd és a nyúltvelő területeire is, sőt az agytörzs feletti köztiagy állományába is benyúlik. A kisagy a koponyaüreg alján az agytörzs mögött helyezkedik el. Két egymással összefüggő féltekéből áll. A felszálló érző és a leszálló mozgató pályákról egyaránt kap információkat, amelyek alapján a mozgások összerendezésében játszik lényeges szerepet. Itt már van szürke(kívül) és fehérállomány (belül) Az agyvelőnek közvetlenül

az agytörzs feletti szakasza a köztiagy. Nagyobbik része a talamusz, ez a felszálló érző pályák átkapcsoló állomása. Innen indulnak ki az érzőpályák utolsó neuronjai a nagyagy felé. Az alatta elhelyezkedő hipotalamusz nemcsak a hormonális rendszernek, hanem az idegi működéseknek is egyik fontos szabályozó központja. Itta található a vegetatív központok közül a hőszabályozást végző: fűtő- (szimpatikus) és hűtőközpont (paraszimpatikus hatások); az éhség és jóllakottság; a vízforgalmat szabályozó központ (a vér ozmotikus koncentrációját érzékeli; dühközpont - érzelmi, szomjúsági, szexuális vágyak központja. Vissza az elejére Az emberi nagyagy felépítése és működése Az emberi agyvelő legnagyobb részét a nagyagy teszi ki. Ez jobb és baloldali féltekére osztható, amelyeket a középvonalban hosszirányú, mély hasadék választ el egymástól. Az evolúció során a kívül elhelyezkedő szürkeállomány

nagyon megnőtt, ezért barázdák jöttek létre. A koponyacsontoknak megfelelő helyzetük alapján mindkét féltekén körülhatárolható terület a homloklebeny, a fali lebeny, a nyakszirti lebeny és a halántéki lebeny. A fehérállományt és szürkeállomány rétege, az agykéreg veszi körül. Kívülről az agyhártyák két belső közt folyadék Vannak agykamrák - az I és a II párosak, a III-ban találkoznak, a IV. a híd és a kisagy között van A két féltekét alsó felszínűkön a kérges test kapcsolja egybe A nagyagy fehérállományának felépítésében három típusú idegpálya vesz részt. A központi idegrendszer felszálló- és leszállópályái itt is megtalálhatók. Az idegrostok másik típusa a két félteke azonos pontjait összekötő pályák, melyek a kérgestesten keresztül futnak. A harmadik típus az egy félteke különböző pontjait összekötő pályák (társító vagy asszociációs pályák). Ennek következményeként az

agykéreg a különböző észlelési működéseit egymással társítani képes (látott kép alapján felismer valakit). Az agykéreg szerkezeti és működési egységeket képező függőleges sejtoszlopokból épül fel. Egy ilyen sejtoszlop kb. 3mm magas és 0,3mm átmérőjű hengerhez hasonló Ez mintegy 5000 neuront tartalmaz és az agykéreg egész vastagságán áthatol. A sejtoszlopok száma kb 2 millió (10 milliárd neuron van). A sejtoszlopok nem függetlenek egymástól, határuk dinamikusan változik. Legjellemzőbb sejtjeik a piramissejtek úgy helyezkednek el bennük, hogy rövid nyúlványuk a kéreg felszínére merőlegesen, míg hosszú nyúlványuk ezzel ellentétes irányba idegrostként lép ki a fehérállományba. Ezek a rostok kapcsolják aztán össze a féltekék kéregrészletén elhelyezkedő sejtoszlopokat egymással. Így minden sejtoszlop néhány száz, az agykéreg más részében lévő oszloppal tart odairányuló és kb. ennyivel

visszairányuló idegrostkapcsolatot. Ezért a felszállópályákon az agykéregbe érkező információk nem váltanak ki közvetlen impulzust a leszálló pályákon, hanem a feldolgozásuk (szemcsesejtek) és válaszreakció küldése, az agykéreg szabályozó rendszerén keresztül történik. Az agykéreg ezenkívül a vegetatív idegrendszer legfelső irányító központja. Vissza az elejére Az emberi vegetatív idegrendszer felépítése és működése A külső környezet ingereire adandó válaszreakciók szabályozását a központi idegrendszer végzi. A szervezet belső környezetéből érkező ingerekre pedig a vegetatív idegrendszer küld válaszreakciót - szervezet belső egyensúlyát tartja fenn. A vegetatív neuronok nem elkülönült rendszerként, hanem az agyban és a gerincvelőben helyezkednek el, idegrostjaik pedig gyakran közös pályán futnak más mozgató vagy érző rostokkal. A belső szervek változásait érzékelő receptorok például a

felvett ingereket szintén a gerincvelői szürkeállomány hátsó szarván, illetve a felszállópályákon keresztül küldik a vegetatív központokig, majd onnan a leszálló pályák viszik a végrehajtási utasítást, amivel szabályozzák a belső szervekben a simaizmok és a különböző mirigyek működését. A leszálló pályák vegetatív rostjai a mozgató és a kevert típusú agyidegeken, főleg a bolygóidegen, valamint a gerincvelői idegeken keresztül hagyják el az agy, illetve a gerincvelő területét. Ezek a kilépő vegetatív idegek nem jutnak el közvetlenül a szabályozott szervekig, hanem a környéki idegrendszer vegetatív dúcaiban végződnek. Innen egy szinaptikus áttevődéssel kerül az ingerület arra a vegetatív neuronra, amelynek nyúlványa a szabályozott szervhez fut. Működését tekintve a vegetatív idegrendszer két részre, a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszerre bontható. A szimpatikus rendszer mozgósítja a szervezet

működését, a lebontó folyamatokat serkenti, hatása az egész szervezetre kiterjed. Kapcsolatban van a hormonrendszerrel - beidegzi a mellékvesét. Átvivő anyaga az adrenalin Hatására: gyorsul a szívműködés, tágulnak a vázizom erei és a koszorúerek, szűkülnek a bőr és a nyálkahártya erei. A vérnyomás és a vércukorszint, az oxigénfogyasztás emelkedik, a vércukorraktározódás csökken A tüdő hörgőcskéi tágulnak, a bélműködés lassul, az emésztőnedvtermelés gátlódik Az anyagcsere-folyamatokra a lebontás túlsúlya jellemző Sűrű, mucinózus nyál termelődik. A szemlencse laposodik, a pupilla tágul Az ivarszervekben érszűkület, a húgyhólyagban vizelet-visszatartás figyelhető meg. A verejtékezés csak kis mértékben nől Az idegek kilépési helye az ágyéki és a mellkasi szakaszon van. A dúcok a gerincvelő mellett, a hasüregben és a mellüregben helyezkednek el (stresszes állapot, Cannon-féle vészreakció). A

paraszimpatikus rendszer helyreállítja a szervezet E-készletét. Hatása csak egyes szervekre terjed ki. Átvivő anyaga az acetilkolin Hatására a szív lassul, a koszorúerek és a vázizom erei szűkülnek, a bőr és a nyálkahártya erei tágulnak. A vérnyomás és a vércukorszint, az oxigénfogyasztás csökken, a vércukor-raktározódás nől. A tüdő hörgőcskéi szűkülnek, a bélműködés gyorsul. Az emésztőnedv-termelés fokozódik Az anyagcserére a felépítő folyamatok a jellemzőek. Híg, szerózus nyál termelődik A szemlencse domborodik, a pupilla szűkül. Az ivarszervekben értágulat, a húgyhólyagban vizeletürítés történik A verejtékezés nagymértékben nől. Az idegek kilépési helye az agytörzsi és a keresztcsonti szakaszon A dúcok a zsigerek falában találhatók. E két rendszer dinamikusan változó egyensúlya biztosítja, hogy a szervezet belső környezete viszonylag állandó, de a változó külső körülményekkel egybehangolt

legyen. Pld vérnyomás szabályozása A vegetatív idegrendszer központjai emeletszerűen épülnek egymásra: 1, Legalacsonyabb szint: gerincvelő - egyszerű gerincvelői reflexek - vizeletürítés, erekció. 2, Agytörzsi központok: nyúltagy - vérkeringési (vérelosztódás-, vérnyomás-, szívműködés szabályozása), légzési (kilégző, belégző, nyálkahártya reflexek - nyelés, tüsszentés) központok; híd - a nyúltvelői légzőközpontok összehangolása; középagy - rágási-, pupillareflex. 3, Köztiagy (hipotalamusz): a, hőszabályozást végző központok: fűtő- (szimpatikus hatások bőrerek összehúzódása, hőleadás csökkentése, lebontó folyamatok serkentése), hűtőközpont (paraszimpatikus hatások - nő a verejtékezés, tágulnak a bőrerek). b, éhség- és jóllakottság központ c, vízforgalmat szabályozó központ - a vér ozmotikus koncentrációját érzékeli (vazopresszinnel van kapcsolatban) d, dühközpont - érzelmi,

szomjúsági, szexuális vágyak központja. 4, A legfőbb irányító központ az agykéreg, a limbikus rendszer külső köre. Vissza az elejére Az emberi idegrendszer mozgató működése Az izomszövetek jellemző tulajdonsága, hogy megfelelő inger hatására összehúzódási folyamattal válaszolnak. Az izom-összehúzódást a simaizmokban a vegetatív neuronok, a harántcsíkolt izmokban a mozgató neuronok ingerülete váltja ki. Az idegroston végighaladó ingerület az ideg-izom közötti szinapszisban tevődik át az izomrost membránjára. Az elektromos impulzus akciós potenciált idéz elő az izomrost membránjában és ez végigterjed az izomroston. A depolarizációs folyamat hatása eljut a membrán alatt elhelyezkedő aktin és miozin fehérjeszálakból álló izomfonalakig. Hatására az összhúzékony izomfonalak aktinszálai behúzódnak a miozinszálak közé - az izomfonal megrövidül. Az akciós potenciál továbbhaladása után az izom elernyed. A

harántcsíkolt izomszövet egy izomrostja egyetlen ingerre egyetlen összehúzódási folyamattal válaszol. A folyamatban az izomrost először kissé megnyúlik, aztán erőteljesen összehúzódik, majd a maximum után elernyed. A harántcsíkolt izomban az összehúzódás kezdetére az akciós potenciál folyamata lezajlik, így az izom a rángás idején már újra ingerelhető - gyors egymás utáni ingerlés megakadályozhatja az elernyedést - tartós izomösszehúzódás. Mivel a folyamatban nem következnek be sorozatos elernyedések, így a teljes energia (ATP-ből) az összehúzódásra fordítható és ez megnöveli az izom-összehúzódás mértékét. Az élő szervezetben elkülönítve egy rángással nem találkozunk A harántcsíkolt vázizmok a szervezeten belül állandóan mérsékelten összehúzódott állapotban vannak. Az izmoknak ezt a tartós összehúzódását izomtónusnak nevezzük Ez abból adódik, hogy az izmokat az eredésükre és a tapadásukra

szolgáló csontok állandóan kissé nyújtott állapotban tartják. Testhelyzet-változtatáskor egyes izmok jobban, mások kevésbé nyúlnak meg. Ennek megfelelően változik az izomtónus Szerepe a normális testhelyzet fenntartása Az izomtónus gerincvelői (szomatikus) reflexen alapul. Közismert példája a térdreflex kiváltási módja. Ha kisebb ütést mérnek a térdkalács alatti ínre, az kissé meghúzódik és megnyújtja a hozzá kapcsolódó combfeszítő izmot. Érzőpályákon keresztül a feszítőizmok megnyúlásának információja jut el a hátsó szarvon keresztül a szürke állomány asszociációs sejtjeibe. Ugyanabból a gerincvelői szegmentből serkentő utasítás megy a feszítő izomhoz, eggyel lejjebb levő gerincvelő szegmentből gátló utasítás megy a combhajlítóhoz, ami elernyed. A felszálló érzőpályákon a talamuszon keresztül az érzőkéregbe (fali lebeny elülső része) jut az ingerület. A reflexes izom-összehúzódások

és elernyedések bonyolultabb mozgási reakciók elemeiként szolgálnak. A hely- és helyzetváltoztató mozgások szervezése és irányítása végső soron az agykéreg működése alá tartozik. A mozgatókéreg a homloklebeny leghátsó részénél, a centrális hasadék előtt található. A mozgatópályák rostjai az agykéreg nagy piramis sejtjeiből indulnak ki. Lefutásuk alapján két nagy mozgatórendszert különböztetünk meg: a piramidális és az extrapiramidális rendszert. A piramidális rendszer rostjainak többsége átkapcsolás nélkül jut a gerincvelői mozgatósejtbe. Kisebbik részük az agyidegek mozgatóneuronjaihoz kötődik, átkereszteződve az ellenkező oldalra. Rostjai befutnak a nyúltagy piramisterületére és többségük átkereszteződik és a gerincvelő elülső szarvában végződnek. Működése: tanult, akaratlagos mozgások beindítása, finomabb mozgások irányítása, az ellentétes izmok összehangolása. Serkenti az izomtónust,

minden új mozgás tanulásban szerepe van (járás). Izomreflex ingerküszöbét csökkenti Az extrapiramidális rendszer rostjai lefutás közben többször átkapcsolódnak és kikerülik a nyúltagy piramisát, de részleges átkereszteződés történik. A gerincvelő elülső szarvában végződnek. Működésük: durvább vagy betanult automatikus (járás, írás) mozgások irányítása Érzelmeket kifejező mozgások. Az izomtónust gátolja, az izomreflex ingerküszöbét pedig emeli. A szívizom összehúzódásának nem kell külső inger, maga képzi a kiváltó ingerületet. A szívben olyan kisméretű izomsejtek is találhatók, amelyek spontán ingerképzésre képesek szinuszcsomó (jobb pitvar falában), pitvar-kamrai csomó (jobb pitvar alsó részében). Így az idegrendszerből mindössze a nyúltagy hat a szív működésére (véreloszlás, vérnyomás, szívműködés szabályozása). Vissza az elejére Az emberi szem felépítése és működése A látás

érzékszerve a szem. Belsejében nagyszámú fényérzékeny receptor található, de a szem felépítésében nem csupán ezek vesznek részt. Az ínhártya egy erős kötőszövetes burok, melyhez hozzákapcsolódnak a szemmozgató izmok (3 pár). Ennek funkciója a védelem Előre a szaruhártyában (fénytörő közeg) folytatódik. A kötőhártya az üvegtestet rögzíti Az érhártya a szemet táplálja. A pigmentréteg hozzátartozik, ez az ideghártya felé eső részen van A szem elülső része felé eső része a szivárványhártya, amely a pupillát zárja körül. A sugárizom gyűrű alakban körülveszi a szemlencsét, amelyhez lencsefüggesztő rostokkal kapcsolódik. Ez választja ki a víztiszta csarnokvizet (fénytörő). Az ideghártya (retina) a legbelső réteg, mindenkinek más mintázatú. A sárgafolt az éleslátás helye (kicsinyített, fordított állású kép), a vakfoltban nem találhatók receptorok - a kétnyúlványú idegek itt lépnek ki, mint

látóideg (II.) Az üvegtest fontos fénytörő közeg. Járulékos szervek: szemhéjak, kötőhártya, könnymirigyek (lizozin - fertőtlenítő, baktérium sejtfalát bontja le), szemmozgató izmok. A látás folyamatában a fénysugár különböző fénytörő közegeken keresztül éri el az ideghártyát. A belépő fényt elsőként a szaruhártya töri meg a szaruhártya és a csarnokvíz törésmutatója megegyezik, ezért itt nem törik meg a fény. A lencse előtti pupilla kör alakú nyílásának tágassága szabályozza a beengedett fény mennyiségét (fény - szűk, sötét - tág).A mögötte elhelyezkedő rugalmas szemlencsébe érve törik meg másodszor a fény. A fény harmadszor a lencse és az üvegtest határán törik meg, úgy, hogy a fénysugarak az ideghártya sárgafoltján egyesüljenek. A szembe közeli és távoli tárgyakról egyaránt érkezhetnek fénysugarak. A nyugvó szem végtelenre van beállítva - sugárizom ellazult, lencse lapos Közeli

tárgy - sugárizom összehúzódott, lencse domború. Fénytörési hibák: rövidlátás szaruhártya erősebben tör vagy a szemtengely hosszabb, így a fénysugarak korán egyesülnek, javítása szórólencsével (-); távollátás - szaruhártya kevésbé tör vagy a szemtengely rövidebb, így a sugarak a retina mögött egyesülnének, javítása gyűjtőlencsével (+). A receptorok működése: A-vitamin dehirogénezése --> cisz-retinál, ehhez opszint adva keletkezik a ciszretinál-opszin (rodopszin), mely fény hatására transzretinállá alakul. Az ideghártyára érkező fény ingerületbe hozza a látás receptorait a pálcikákat és a csapokat. A pálcikák hosszúak, henger alakúak, számuk 100-120 millió szemenként. Szerepük a fény- és árnylátás, kontrasztés kontúrérzékelés Számuk a sárgafolttól kifelé nől, majd csökken Fényérzékeny anyaga a rodopszin. Már egy fotonra is reagálnak Több pálcika kapcsolódik egy bipoláris idegsejthez A

csapok rövidek, kúp alakúak. Számuk 5-6 millió szemenként Szerepük a színlátás, éleslátás. A sárgafoltban csak ezek vannak, számuk előrefele csökken Fényérzékelő anyaguk a iodopszin. Csak 7-8 fotonra reagálnak Egy csaphoz egy bipoláris idegsejt kapcsolódik A csapok és pálcikák a beérkező fotonokat felvéve, energiájukat elektromos impulzussá alakítják, melyet a receptor sejttest részének membránja vezet a szinaptikus végződésekig. A receptorokról az érző neuronokra kerül az ingerület, ezeknek rostjai alkotják a látóideget. A talamusz előtti területen a látóidegek részlegesen átkereszteződnek. A talamuszban előzetes feldolgozás után már látópálya a neve. A látókéreg a nyakszirtlebenyben található Vissza az elejére A hallás és egyensúlyozás érzékszervének felépítése és működése az embernél A hallás és egyensúlyozás érzékszerve a fül. Összetett érzékszerv, amely részben a hanghullámok

felvételére, részben a testhelyzet érzékelésére szolgál (nehézségi erő - inger). A fül felépítése (3 rész): A külső fül a fülkagylóval indul, alsó része a fülcimpa (idegvégződés kevés, erekben gazdag, porc nincs). A fülkagyló a hanghullámok gyűjtésére szolgál Ezt követi a külső hallójárat (20-27mm), ez a dobhártyáig tart. A középfülhöz tartozó dobhártyához hozzánőtt a kalapács egyik vége. A másik végével ízesül az üllőhöz, az pedig a kengyelhez - csontvezetés van. A dobüregbe vezet a fülkürt (Eustach-féle kürt), melynek feladata a nyomáskiegyenlítés. A középfülben izmok is találhatók: dobhártyafeszítő izom és a kengyelt visszahúzó izom (túl erős rezgés ellen). A középfülben a hangerősödés kb 20szoros A kengyel talpa a belső fül ovális ablakához tapad A nyílás mögött a belső fül előcsarnokából indul ki előrefelé a hallószervet tartalmazó csiga, hátrafelé az egyensúlyozó szervet

tartalmazó félkörös ívjáratok. A belső fület folyadék tölti ki A hangvezetés során a külső hallójáratban a hang által keltett levegőrezgés hullámai rezgésbe hozzák a dobhártyát. Ez a rezgés áttevődik a hallócsontocskákra, majd az ovális ablak hártyáján keresztül a belső fül folyadékrendszerére. A csiga belső ürege egy alsó és egy felső járatra oszlik. A felső járat a belső fül előcsarnokában kezdődik, felmegy a csiga csúcsáig, majd ott folytatódik az alsó járatban. Ez a csiga alapján végződik, a kerek ablak hártyával lezárt nyílásán. A csiga járatait kitöltő folyadék a hanghullámok hatására rezgésbe jön Nagy rezgésszámú, magas hang hamarabb lecsillapodik - csiga alján érzékelhető. Mély hang a csúcsi részen. A receptorok a csiga alsó és felső járata közötti vékony hártyás falú cső alaphártyáján ülnek (felettük fedőlemez), melynek mindkét vége zárt. A folyadék mozgása rezgésbe

hozza a csiga alaphártyáját és vele együtt a receptorsejteket is. Ez utóbbiak hozzányomódnak a fedőlemezhez - ez elektromos impulzust vált ki. Egy adott rezgésszámú hang által keltett hullámok mindig ugyanazon hely receptoraiban váltanak ki ingerületet. A szőrsejtek ingerületét bipoláris érzőneuronok veszik át, melyek axonjainak kötege a hallóideg (+ az egyensúlyozó 8.agyideg) Az agytörzsön és a talamuszon keresztül jut az ingerület a halántéklebeny agykérgi hallóközpontjába. Az egyensúly érzékelése a félkörös ívjáratok belsejében levő receptorsejtekkel történik. A három félkörös ívjárat (ampullák, belsejében folyadék - endolimfa) végében levő érzékelősejtek a fej gyorsuló illetve lassuló mozgást érzékelik. A receptorok felett kocsonyás állományú rétegbe ágyazva mészkristályok fekszenek, melyek ingerlik a receptorsejteket. A zsákocskák és tömlőcskék a fej statikus helyzetének érzékelésére

alkalmasak (szintén kocsonyás burokban). A kiváltott ingerület rövid hossz után hozzákapcsolódik a hallóideghez, majd az agyi központba kerül. A belső fülön kívül még az izmok és inak nyújtásérzékelő receptorai is szállítanak információkat a test helyzetéről. Vissza az elejére Az emberi szaglás és ízérzékelés A különböző ízérző receptorok a nyelv felületén elhelyezkedő szemölcsök körülárkolt kis vájatainak mélyén találhatók. Ezért csak oldott anyagok (molekulák, ionok) juthatnak a felületükre. A receptorokban keletkező ingerületet érző neuronok nyúlványai szedik össze és az agyidegeken (V., VII, IX) keresztül szállítják a nyúltvelőbe, majd onnan a talamuszon át az agykéreg fali lebenyének első barázdájába. Négy alapízt különböztetünk meg: a nyelv hegye az édes, hátsó felszíne a keserű, két oldala pedig a sós és a savanyú érzeteket kiváltó ingerekre reagál. A szaglás receptorai az

orrüreg hátsó-felső részén helyezkednek el szaglóhám formájában - a szaglómező sárgás-barna színű, jól elkülönül a nyálkahártyától. A szaglósejtek a támasztósejtek közé ékelődve találhatók. A szaglósejteknek kifele (orrüreg felé) 6-8 rövidebb szőröcskéjük, befele egy hosszú nyúlványuk van. Mély lélegzéskor a levegő áramlik a szaglóhámon és a benne lévő illó anyagok a szaglóhámot borító liopoidokban gazdag rétegben feloldódnak. A kiváltó ingerület a szagló agyidegen (I) keresztül jut a nagyagy területére. Ez az egyetlen érzőrost, amely a talamuszt kikerülve jut el az agykéregig (limbikus rendszerbe). Fáradékonyság jellemző az ember szaglására (könnyen megszokjuk a szagokat) Vissza az elejére Az emberi magatartás idegrendszeri alapjai A receptorok által a külvilágból felvett információk túlnyomó többsége az idegrendszer legfelsőbb szintjére az agykéregbe jut. Feldolgozás, tárolás,

felidézés Az érző információk itt válnak érzetté és a válaszadásra rendeződő mozgató információk is innen indulnak ki. Az agykéregben végbemenő legmagasabb rendű agyműködés központi szerepet játszik az ember magatartásának megszervezésében, szabályozásában. A nagyagyféltekék köztiagyból való kiindulásának helyét gyűrűszerűen körülvevő területet, az agykéreg szélső, más néven limbikus része alkotja. Ez működés közben szoros kapcsolatban áll számos kéreg alatti neuroncsoporttal, valamint a köztiagy egyes területeivel is. Az agynak ezeket a részeit együttesen limbikus rendszernek nevezzük Ez átmenet a kéreg tudatos és az agytörzs nem tudatos működése között. Két részből áll A külső köre a vegetatív idegrendszer hipotalamusz feletti irányító központja - szoros kapcsolatban van a hormonrendszerrel. Másik alapvető működése a magatartás érzelmi reakcióinak szabályozása (fájdalom, öröm,

félelem, düh). Ezek az érzelmi reakciók a külső kör konkrét területeihez kötődnek. A limbikus rendszer megfelelő területének ingerlése az egyénben kellemes vagy kellemetlen érzelmi állapotot vált ki - cselekvésre ösztönöz. A limbikus rendszer belső körének területei döntően közrejátszanak abban, hogy az idegrendszer rögzítse az ember számára lényeges emlékeket. Az emlékezeti anyag nem a limbikus rendszerben rögzül, csak az utasítást adja ki a nagyagy többi agykérgi területe felé, hogy azokban melyik emléknyom rögzüljön. Az emlékezeti anyag tárolásának egyik formája a rövidtávú emlékezés - néhány perc, majd felejtés. A másik hosszú távú - korlátlan időtartam, ilyenkor maradandó szinaptikus kapcsolat alakul ki. A nagyagyféltekék kérgében lejátszódó legmagasabb rendű agyműködés szerkezeti alapját az agykéreg oszlopos felépítése képezi. Ugyanannak az információnak a felismerésére általában több

különböző szerkezetű neuroncsoport is képes. Egyes csoportok ritkán, mások gyakran kerülnek ingerületbe. A sokszor ingerelt csoportokban maradandó szinaptikus kapcsolat alakul ki, az információ tárolódik. Így gyakran a legegyszerűbb emlék tárolása is több százezer sejt valamilyen kombinációjához rögzül. Az agykéregben rögzülő emlékezeti anyag a külső környezet belső megjelenítésének fogható fel. Ezt úgy tekinthetjük, mint egy olyan modellt, amely az illető élőlény agyában a környezet leglényegesebb vonásait tükrözi. A gerinces evolúció során a modellkészítés képességének bonyolódása figyelhető meg. Az emberszabásúakra, az emberre jellemző a legmagasabb rendű, itt már kialakul a modellező, az éntudat. Az egyed el tudja magát helyezni a környezetében, tudatosul benne, hogy maga is aktív hatást gyakorol rá. Az állatok és az ember viselkedése ugyanúgy bonyolult egyedfejlődési folyamat révén alakul ki, mint

szervezetük felépítése. Az emberszabású majmok társas élete már viszonylag fejlett magas intelligencia Az emberi magatartás egyedfejlődése során a biológiai lényből társadalmi lény lett, ez a szocializáció. Az egyedi szocializáció során a csecsemőből közösségi ember, a törzsfejlődési szocializáció során egyre inkább társadalmiasodó ember lesz. A szocializációnak két fő eszköze van Az egyik a manipuláció: az ember nemcsak használja az eszközöket, hanem közvetlen vagy eljövendő célra elkészíti vagy módosítja őket - kultúrált szerszámkészítés. A másik a kommunikáció: az embernél a vizuális (rajzok), taglejtéses, artikulálatlan hangok mellett kialakult a beszéd. A bal félteke halántéklebenyében a beszédértés, homloklebenyében a beszédképzés végrehajtására külön terület alakult ki. Az embernek születésekor kb. 200 biológiai eredetű hangja van, amelyből egy nyelv 30-40-et használ. Az emberi

kommunikáció alapja a nyelv, amely a társas érintkezés eredményeként jött létre a gondolatok kifejezésére. A nyelv segítségével az egyik ember jeleket küld a másiknak, aki azokat felfogja és feldolgozza. A jel visz magával valamilyen tartalmat, de jelentése csak akkor lesz, ha a másik ember a jelet megértette. A nyelv segítségével kialakult az elvont, fogalmi gondolkodás: az ember képes fogalomalkotásra, elvonatkoztatásra, általánosításra, törvényalkotásra. Az ember magatartását az emberi kultúra is meghatározza Tudását nemcsak öröklött tulajdonságokból és egyedi tapasztalatokból szerzi, hanem az emberi kultúra felhalmozott elemeiből is. Az emberi magatartást befolyásoló anyagok: alkohol, kábítószer (veszélyesebb, mert közvetlen az agykéreg működésére hat). Vissza az elejére Az ember szaporodása. Fogamzás, az embrionális fejlődés főbb jellemzői Az élővilágban minden egyed a faj- és egyedfenntartásra

törekszik. Az emberi faj fenntartása és további elterjedése, mint minden fajé, a szaporodás útján történik. Mivel az ember is váltivarú faj, két nem van. A férfi nemi működésében alapvető szerepe van a here páros szervnek - kettős működésű (Leydig-féle sejt). A herezacskóban találhatók, ami két lebenyből forrt össze - forradási nyom (anatómiailag megegyezik a szeméremajakkal). A serdülőkor után működése folyamatos A here a magzati élet során alakul ki a hasüregben, majd leszáll a herezacskóba, maga után húzva az ondóvezetéket és maga előtt tolva a hashártya burkát. A hímivarsejtek a herék belső állományát alkotó herecsatornákban termelődnek, ennek folyamatosan szaporodó diploid őssejtjeiből alakulnak ki diploid hímivarsejtkezdemények. Ezekből meiózissal négy haploid hímivarsejt keletkezik. Az érési folyamat végén, még mindig a herecsatornában, alakulnak át spermiumokká. Ennek a feji részébe kerül a

sejtmag, benne az örökítőanyaggal, míg a nyaki részben a mitokondriumok találhatók (energiatermelés). A farki rész összhúzékony fehérjerostokat tartalmaz, amelyek összehúzódása és elernyedése hozza létre a farok ostorszerű csapkodását - helyváltoztatás. A hímivarsejtek az érés során a herecsatornák üregébe nyúló sok glikogént tartalmazó tápláló sejtekből (dajkasejt) veszik fel a tápanyagot. Az érett spermiumok a herecsatornák folytatásában a mellékherében tárolódnak (ez kb. 5m feltekeredett, csőszerű). A heréből a mellékherébe aktívan jutnak a hímivarsejtek De itt savas a kémhatás - a hímivarsejtek megbénulnak, ejakulációkor a prosztata lúgos váladékától "élednek" fel. A mellékhere csatornahálózata az ondóvezetékben folytatódik. Ez a páros, kb 50-60 cm hosszúságú vastag falú (simaizom - perisztaltikus mozgás) cső a medence üregében egyesül az ondóhólyag (páros szerv a húgyhólyag

mögött, fruktóztartalmú váladékot termel, melyet ejakulációkor a spermához ad) kivezetőcsövével, majd a húgyhólyag alatt elhelyezkedő prosztata (dülmirigy) mirigyes, páratlan szervébe érkezik. Ennek váladéka lúgos, tartalmaz aktiváló anyagot is (hímivarsejtek számára), kocsonyásító anyagai a levegőre kerülve működnek. Innentől már ondónak nevezzük a "váladékkeveréket" A prosztatából kilépő húgycső a hímvesszőben folytatódik, majd annak végén nyílik a külvilágba. A hímvessző (pénisz) felépítésében a barlangos testek vesznek részt. Ezek szivacsszerű üreges rendszerét főleg simaizom alkotja, dús érhálózattal. Az elülső kiszélesedő rész a makk, melynek felületét idegvégződésekben gazdag, vékony, feszes bőr borítja. A makk és a test között árok van, ezt boríthatja fityma, itt vannak faggyúmirigyek, melyeknek váladéka felhalmozódhat. Nemi izgalom hatására az artériák összenyomják a

vénát és telehordják vérrel a hímvesszőt merevedés (erekció) - ez egy gerincvelői (keresztcsonti - paraszimpatikus) reflex. Ez lehet feltétlen - közvetlen bőringerekre (makkon), vagy feltételes - korábbi kellemes élmény válthatja ki. A női nemi működés: petefészek páros szervének kettős működése - két rész: kéreg - tüszők, velő - erekben gazdag kötőszöveti állomány. A petefészket a széles méhszalag (hashártya kettőzet) rögzíti a méhhez és a medencefalhoz. A petefészek őssejtjeiből képződnek a petesejtkezdemények. Kialakulásuk azonban nem az ivaréréssel kezdődik és nem folyamatos A petefészekben ugyanis még a magzati élet első hónapjaiban az összes petesejtkezdemény (diploidok) kialakul. Sőt a meiózis is megindul, de ez csak egy rövid kezdeti szakasz és majd a serdülőkorral kezdődően átlag 28 naponként egy-egy petesejt meiózisa befejeződik. A négy haploid sejtekből csak egy lesz petesejt. Az érett

petesejtet a sejtmembrán határolja, akörül pedig egy átlátszó réteg, majd egy hámsejtekből álló külső burok (corona radiata - petehám: táplálják a sejtet). Tüszőrepedéskor ilyen formában kerül ki a petefészekből A petefészeknek nincs saját kivezetőcsöve. Ovuláció idején a méhkürt rojtjai körülfonják a petefészket, hogy a petesejt biztosan a petevezetékbe kerüljön. Ez egy redőzött nyálkahártya, felszínén csillós hengerhám van, falában izmok - perisztaltika. Folyadék van benne és ezt a csillók kifele áramoltatják (reotaxis) - a hímivarsejteknek áramlás ellenében kell úszniuk. A petevezetékek a méhbe torkollanak. Ez egy körte alakú kb 7-8 cm-es, a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő szerv. Belsejét ciklikusan változó csillós nyálkahártya építi fel Alatta simaizom található. A méhüreg alsó elvékonyodó része a méhnyakon keresztül a hüvelybe vezet Ez egy hosszú, izmos falú, tágulékony cső.

Falát többrétegű laphám fedi Nyálkatermelés jellemző rá - Bartholini-mirigyek (a hüvelybemenetnél). Nemi izgalom hatására fokozódik a nyálkatermelés, vérbőség alakul ki. Nyílását vékony nyálkahártyaredő, a szűzhártya szűkíti első közösüléskor vérzés kíséretében megreped, majd nyálkahártyacsomóvá zsugorodik A szeméremrést közvetlenül a külvilágtól a kis szeméremajkak határolják el. Végükön helyezkedik el egy borsó nagyságú szerv, a csikló. Ez a hímvesszőhöz hasonlóan idegvégződésekben gazdag, barlangos felépítésű, artériáiban intimapárnák, melyek izgalom hatására ellaposodnak - az érbe több vér kerül - merevedés. A csiklón is van fityma, ha ez túl szűk, akkor oka lehet a frigiditásnak. A szeméremrést kívülről a nagy szeméremajkak vastag zsírszövetű bőrredői zárják - a herezacskónak megfelelő, de nem nőtt össze. Közösüléskor a mellékherében tárolt érett spermiumok az

ondóvezeték perisztaltikus mozgása révén a húgycsőbe kerülnek - hozzáadódik az ondóhólyag és a prosztata váladéka - ezek képezik az ondót. Lúgos kémhatása és magas fruktóztartalma elősegíti a spermiumok mozgását. Nemi izgalom - hímvessző megmerevedik, hüvely síkos lesz A hüvely izmos fala szorosan körülveszi a behatoló és ritmikusan mozgó hímvesszőt és ingerli annak mechanoreceptorait. A reflexív a pénisz környékéről indul ki és a gerincvelő ágyéki szakaszára fut be (szimpatikus). Ondókilövelléskor átlag 2-3 ml-nyi ondó kb 200 millió spermiumot tartalmaz. A méhizomzat ritmusos összehúzódásának segítségével a spermiumok többsége néhány perc alatt a méhüregbe kerül. Innen ostorozó mozgással jutnak a petevezetékbe, aminek felső szakaszában találkozhatunk az ovuláció során kiszabadult petesejttel. Az egyedfejlődés embrionális szakasza az érett petesejt megtermékenyülésével kezdődik, ezt egyetlen

hímivarsejt végzi el. Az így keletkezett zigóta barázdálódása már a petevezetékben megindul. Szedercsíra állapot - 3 nap A méhbe érkezés - 5 nap, de ekkor már hólyagcsíra van. A beágyazódás az első hét végén kezdődik és a második végéig tart A beágyazódás közben megindul az embrió kialakulása. Hólyagcsírában két az embriócsomó sejtjei két üreget: amnionüreg, szikhólyag. Az amnionüregben fejlődik az embrió és a szikhólyagból táplálkozik eleinte. A két üreg egymás felé eső részén alakul ki a belső- (hám, idegr) és a külső (bélcs., máj, légzőszerv) csíralemez - együtt az embriópajzs, majd ebben a középső csíralemez (izom, keringési r., erek, szív, vese, csont, porc) Közben hólyagcsíra belső felszínéről leváló sejtek körülveszik az amnionüreget és a szikhólyagot, mintegy burokba zárják. Ez a belső magzatburok, míg a hólyagcsíra falából a méh nyálkahártyájával közvetlen kapcsolatban

lévő, bolyhos külső magzatburok alakul ki. 3 hét - velőcső, szervek 4 hét végére az embrió egyre jobban benyomul az a magzatvízzel telt amnion üregébe, majd a kialakuló köldökzsinóron keresztül kapcsolatba kerülve az anyai vérkeringéssel (ezt a méhlepény teszi lehetővé - külső magzatburok, méhnyálkahártya), lefűződik a szikhólyagról az elsorvad. Köldökzsinórban az erek a bolyhoz nyúlványaiban hurkot képeznek - nincs közvetlen kapcsolat - a hámon átáramlanak az anyagok. A második hónaptól erőteljes fejlődés. A 12 héttől magzatnak hívjuk 3 hónap - végtagok, emberformájú 4 hónap megállapítható a nem 5 hónap - az anya először érzi a mozgását, kb ekkora tölti ki a magzat a méh üregét. A szülés 9 hónapos terhesség után (az utolsó menstruációs vérzés első napjától számított 40. hét) A szülés szakaszai: tágulási szakasz: szülőfájások, később sűrűsödnek, a méhszáj kinyílik, a magzatburok

megreped, a magzatvíz elfolyik. Kitolási szakasz: legintenzívebb fájások, legjobb, ha a baba feje halad elöl. Rövid pihenés után jön a méhlepény "megszülése". A köldökzsinór elvágása után az újszülött vérkeringése, légzése önálló A méh néhány hét alatt regenerálódik, de addig könnyen fertőződik, mert nagy a sebfelület. Terhesség alatti hormonális változások: sárgatest progeszteron termelése fennmarad, a 4. héten éri el a csúcsértéket (nincs újabb tüszőérés). A magzatburok a 3-4 hónapban átveszi a progeszteron termelést. Ez az ösztrogén-, és progeszteronszintet a szülésig fokozatosan emeli, majd előtte csökken, ekkor az oxitocin és a tejelválasztásra ható hormon (LTH) szintje növekszik. A magzatburok hormonja a 2 hónapban éri el a maximumát - a menstruáció elmaradását követő 5-10. napon kimutatható általa a terhesség A születésre érett magzat hipotalamusza nagy mennyiségű oxitocint (méh

összehúzódására), mellékvesekérge fötális hormont (kiváltja a méh presztoglandin termelését - összehúzódások). Vissza az elejére Az ember egyedfejlődése Az egyedfejlődés embrionális szakasza az érett petesejt megtermékenyülésével kezdődik, ezt egyetlen hímivarsejt végzi el. Az így keletkezett zigóta barázdálódása már a petevezetékben megindul. Szedercsíra állapot - 3 nap A méhbe érkezés - 5 nap, de ekkor már hólyagcsíra van. A beágyazódás az első hét végén kezdődik és a második végéig tart A beágyazódás közben megindul az embrió kialakulása. Hólyagcsírában két az embriócsomó sejtjei két üreget: amnionüreg, szikhólyag. Az amnionüregben fejlődik az embrió és a szikhólyagból táplálkozik eleinte. A két üreg egymás felé eső részén alakul ki a belső- (hám, idegr) és a külső (bélcs., máj, légzőszerv) csíralemez - együtt az embriópajzs, majd ebben a középső csíralemez (izom, keringési

r., erek, szív, vese, csont, porc) Közben hólyagcsíra belső felszínéről leváló sejtek körülveszik az amnionüregetés a szikhólyagot, mintegy burokba zárják. Ez a belső magzatburok, míg a hólyagcsíra falából a méh nyálkahártyájával közvetlen kapcsolatban lévő, bolyhos külső magzatburok alakul ki. 3 hét - velőcső, szervek 4 hét végére az embrió egyre jobban benyomul az a magzatvízzel telt amnion üregébe, majd a kialakuló köldökzsinóron keresztül kapcsolatba kerülve az anyai vérkeringéssel (ezt a méhlepény teszi lehetővé - külső magzatburok, méhnyálkahártya), lefűződik a szikhólyagról az elsorvad. Köldökzsinórban az erek a bolyhoz nyúlványaiban hurkot képeznek - nincs közvetlen kapcsolat - a hámon átáramlanak az anyagok. A második hónaptól erőteljes fejlődés. A 12 héttől magzatnak hívjuk 3 hónap - végtagok, ember formájú 4 hónap megállapítható a nem 5 hónap - az anya először érzi a mozgását, kb

ekkora tölti ki a magzat a méh üregét. A szülés 9 hónapos terhesség után (az utolsó menstruációs vérzés első napjától számított 40. hét) A gyermek születése utáni egyedfejlődés több szakaszon keresztül érkezik el a felnőttkorig. 10 napos korig tart az újszülöttkor. Egy éves koráig tart a csecsemőkor, melyet a korai gyermekkor követ, mely 3 éves korig tart. A kisgyermekkor 6-7 éves korig tart A kölyökkor 12 éves korára fejeződik be. A serdülőkor 12-16 éves kor között van Az ifjúkor kb a 20 életkorig tart. A felnőttek korosztályát is különböző korokba lehet osztani Kb 35 éves korig tart az érett kor 1. szakasza (legtermékenyebb szakasz) A második szakasz kb 60 éves korig tart (nők klimaxa). 60-74 éves kor között van az időskor, melyet a 90 éves korig tartó aggkor követ. 90 év felett van a hosszú élet kora, matuzsálemi kor Vissza az elejére