Középiskola > Kötelező olvasmányok > Pierre Corneille - Cid

A mű 1636-ban íródott.

Expozíció (I./1.)

Egy idillikus, harmonikus kép rajzolódik ki: Ximena és Rodrigo kölcsönös szerelme társadalmi helyzetüknél fogva és Don Gomez (Ximena apja) támogatása által elfogadott. Kis felhőcske azért, hogy az infánsnő (hercegnő) reménytelenül szerelmes Rodrigóba.

Alapszituáció (I./2.)

A király nevelőt választ fia mellé. Az állás hatással lehet a jövőre, mert a nevelő felelőssége, hogy uralkodásra tanítsa a herceget. Társadalmilag elismert, morálisan fontos, tekintélyes foglalkozás ez. A döntés ezen az idilli napon várható, e döntés után a fiatalok házassága is megbeszélésre kerül. Az egyik döntés befolyásolja a másikat. A közvélemény (és saját maga is) Don Gomezt várja a régensi posztra. A kinevezést magát nem látjuk, csak az utána következő beszélgetést az öregek között (I./3.), ahol kiderül, nem Don Gomez-t, hanem Don Diegót (Rodrigo apját) nevezték ki régensnek. Don Gomez nem ért egyet és párbajra hívja /ebben a korban gloire, a nemesi hírnév mindennél fontosabb.

Ezeknek a nemeseknek az a karrierjük, hogy minél jobban fényesítsék a család hírét. Don Gomez karrierjének csúcsa lenne a régensi kinevezés, de nem kapta meg – sértve érzi a gloire-ját -, ezért elégtételt akar/. Don Diegónak /ugyanezen okokból/ el kell fogadni a párbajkihívást. Akkoriban a királyi hatalom még csak megerősödőben van – itt Corneille is egy olyan uralkodót ábrázol, aki gyenge ahhoz, hogy megakadályozza a nemesi villongásokat. „A király nem más, mint mi” – mondja Gomez – „és tévedhet” - e szavakkal véleményezi a király döntését. [Ilyen kijelentésekért nem volt népszerű Corneille, az ilyenek miatt kellett volna átírni a darabját, s mikor nem tette meg, betiltották a Cid-et, és az udvarba sem került be.] Gomez nem pökhendiségében mondja ezeket, hanem azért, mert nemesi gloire-jának foglya (Don Diego is!).

Ez a párbaj nincs jó hatással a fiatalok készülő házasságára. Ez a helyzet dinamizálja az expozíció viszonyait. Ellentét keletkezik nemcsak az öregek között, hanem Ximena és Rodrigo között is, mert – lévén már öreg – nem Don Diego fog kiállni párbajozni, hanem Rodrigo. Az, hogy Diego már „nem bírja a kardot”, a jelenet végén derül ki, mikor kardot ránt, de Gomez elveszi tőle. Még jobban megalázza azzal, hogy azt mondja neki Gomez: na lám, ezt tanulná a herceg, ha ő lenne a tanítója. Így Diego-nak már nem csak, mint kihívottnak kell párbajozni, hanem oka is van rá (kihívhatná ezért Gomezt, de már ki vannak hívva), mert Gomez besározta Diego gloire-ját. Diego alkalmatlansága miatt fia kötelessége, hogy megvédje a család hírét. Rodrigo lehetőségei:

- nem áll ki párbajozni
- méltatlanná válik Ximena kezére - Ximena összetörik
- elveszi apja jó hírét -társadalmilag nem lesz megbecsült, méltatlanná válik Ximena kezére - Ximena összetörik
- kiáll párbajozni
- ő hal meg - Ximena összetörik
- Gomez hal meg - Ximena összetörik

Ximena mindenképpen rosszul jár, így nem tudja, mit csináljon – várja a párbaj végét.

Bonyodalom (I./5-6., II./1-8., III./3-4.)

Viszonyok:

- Rodrigo viszonya (gloire) – kiáll vagy sem
- Ximena viszonya (dilemma) – mi lesz Rodrigo döntése, és ha kiáll, mi lesz a párbaj kimenetele
- Király viszonya (hatalomkérdés) – nemesi lázadás az ő döntése ellen (tiltja a párbajt). Ezzel a párbajjal az állam két bástyája közül az egyiket mindenképpen elveszti

Rodrigo cselekvő hős, státusza mellett dönt és kiáll párbajozni Gomezzel. Mivel a párbajt (nem látjuk a darabban) a király tiltja, ezért a győztese, Rodrigo, illegitim győztes lesz, nem ünneplik hősként, sőt büntetésre számíthat – a néző szemében Rodrigo hős, mert zöldfülű harcosként megvédte hírét a királyság legtapasztaltabb, legjobb katonájával szemben.

Ximenának is meg kell küzdeni a gloire-kérdéssel, mert Gomez halálával rá száll a bosszúállás feladata. A királytól követeli apja gyilkosának fejét – paradox: ez az ő szerelme – „s fél, hogy megkapja”. Ő is a státuszt választja.

A két szerelmes a párbajeredmény következményeiről beszélgetnek. Mindenkinek igaza van, de ezek az igazságok szemben állnak egymással. Feloldás lehetne egy magasabb igazság megléte királyi abszolút hatalom (Franciaországban ekkor még csak formálódik az abszolutizmus, ezért a darabban sincs még kész a dolog, a király (Fernando) csak kullog az események után – Richelieu-nek ez nem tetszett, mert ő az abszolutizmus fő harcosa volt, így az általa létrehozott Francia Tudományos Akadémia támadta Corneille-t és darabját).

A helyzet tragédiagyanús, de a negyedik felvonásban jönnek a mórok, akik Hispániára törnek. Itt megbomlik a hármas egység, barokk mozzanatként Corneille beékeli a IV./1-3.-at, ahol hírt kapunk, hogy itt vannak a mórok.

- Tudjuk, hogy a hadvezér, Gomez, halott
- Rodrigónak meg kell halnia (ez a király büntetése a párbaj miatt), de:
- Ha csatában hal meg, hősként hal meg
- Ha győz, hősként térhet vissza

Ezzel Rodrigo időt nyer és még gloire-ját is visszaállíthatja. Rodrigo tehát elmegy harcolni (csatajelenet nincs a darabban), foglyul ejti a mór vezéreket, és győztesként tér vissza. A király hadvezérének nevezi ki. Hősiességét, hadvezér-alkalmasságát növeli, hogy a legyőzött mór királyokban is tiszteletet keltett a győzelme (ezért nevezik Cid-nek, Nagyvezérnek), ami Rodrigo számára a fizikai győzelem mellett morális győzelmet is jelent. Fernandonak így már nem áll érdekében végrehajtani Rodrigón a büntetést. Ximena ezek ellenére továbbra is a fejét követeli.

Infánsnő: ő is a státuszát választja. Szerelmes Rodrigóba, de támogatja Ximenával való házasságát azért, hogy kontrollt gyakoroljon érzelmei fölött. Eltávolítja magától a férfit azzal, ha mást vesz el, így infánsnőnek esélye sem lesz Rodrigónál. Ez is dilemma! Onmaga ellen cselekszik, saját érzelmi érdekeit elnyomja, hogy státuszának megfeleljen. Mikor Rodrigo visszatér El Cid-ként, infánsnő számára felcsillan a remény, mert ezzel Rodrigo státusza emelkedett, közelebb került az övéhez. Mégis csalódnia kell, drámai veszteséget él át, mert Rodrigo nem őt, hanem Ximenát választja.

Tetőpont (IV./4.)

Ximena és Fernando érdekütköztetése. Mindkettőnek igaza van.
- Fernandonak érdeke, hogy életben hagyja Rodrigót és az állam elvesztett bástyáját vele pótolja.
- Ximena számára apja továbbra sincs megbosszulva és ez sérti gloire-ját.

Megoldás (IV./5.)

Fernando kitalál egy újabb párbajt (a legeslegutolsót), és az isteni gondviselésre bízza a dolgot. Ximena becsületéért megy a harc. Don Sanchez áll ki Rodrigo ellen. Sanchez, szintén nemes ember, szerelmes Ximenába. A győztes megvédi Ximena gloire-ját és még a kezét is megkapja. Az ötödik felvonás erről az új párbajról szól (ez a párbaj sem jelenik meg a darabban). Ximena megint dilemmázik a párbaj kimenetelén. Sanchez jön Rodrigo véres kardjával (V./5.).

Ez látszólagos győzelem: Ximena apja megbosszulva, Sanchez és Ximena összeházasodnak. Csakhoz Ximena elárulja magát, hogy Rodrigót szereti (V./6.). Sanchez is elmondja, Rodrigo nem halt meg, csak csatába kellett mennie. Rodrigo újabb erkölcsi győzelme, hogy nem ölte meg Sanchezt. Ximenának nincs választása, nem kérheti a fejét, Rodrigonak nincs választása, nem utasíthatja vissza Ximena kezét. Fernando utolsó monológjában (V./7.) elmondja, hogy megadja Ximenának a gyászévet apja miatt, addig Fernando harcolni van – késleltetett happy end.

Nincs tragédia, csak egy dráma, melynek lényege: válaszd a kötelességet és akkor teljesülnek a vágyaid. Corneille pozitív pedagógiával simogat.