Szociológia | Tanulmányok, esszék » Árvay Tivadar - Szimbólikus tőkeelméletek

SZIMBOLIKUS TŐKEELMÉLETEK A kultúra társadalom megosztó szerepe. Alá és fölérendeltségi viszonyok. A kulturális tőke szerepe a társadalomban. Miért vált fontossá a kultúra az ezredfordulóra? A világ rohamosan változik. A klasszikus ipari kapitalizmusból mára eljutottunk a posztmodern, „későmodern”, posztindusztriális társadalomba. A harmadik évezred társadalmai új jelzőket érdemeltek ki: - Információs társadalmak network society (hálózati társadalmak) globalizációs társadalmak Tudástársadalmak Ezekkel a jelzőkkel, karakterekkel jellemezhetjük napjaink társadalmait, a kapitalizmussal kialakult modern társadalmakhoz képest. Mivel a tudás társadalmában megnőtt a tudás szerepe, fontossága, az emberiség ráébredt, hogy a társadalom egyenlő annak kultúrájával. A modernitás fedezte fel, és mondta ki a társadalom kulturális voltát. A mai társadalmak a tudás és a kultúra szempontjából írhatóak le Nem a fizikai

termelés, hanem a tudás, a kutatás, a szellem, a fejlesztés a társadalom és a gazdaság mozgatója. A mai társadalmak már újra strukturálódtak a kapitalista ipari társadalmakhoz képest: - 30% szellemi foglalkozású 60% a szolgáltató és termelő réteg 10% pedig a periférián van, nincsen rájuk szükség A tudás állandó karbantartására, frissítésére van szükség, ezért jelent meg az életen át tartó tanulás szellemisége. („Life long Learning”) A kultúra összetartotta a társadalmakat, stabilitást adott, homogénné váltak a közösségek. Ma ugyanez a kultúra jelenti a változást is, az előrehaladás, az újítás, az innováció mind a kultúra eredménye. Már nem a homogenitás, az egységesség a jellemző Heterogén, pluralizált társadalmak, kultúrák alakulnak. Vitányi Iván fogalmazza meg a különböző fejlődések típusait: - Óraműfejlődés: körbejár, nincs továbblépés Gőzgépfejlődés: visszafordíthatatlan,

újuló fejlődés, de nem tudni hova, merre tartunk. Ez bizonytalanságot okoz. A kultúra, a műveltség adhat választ ezekre a kérdésekre, arra, hogy helyes-e a fejlődés iránya. 2 A világ népességének csupán kis hányada él a posztmodern gőzgép kultúra szerint, de a világban a szerepe, és hatalma így is dominál. Gazdasági növekedéselméletek: Van-e szerepe a gazdaságok, nemzetgazdaságok növekedésében a kultúrának? – tehetjük fel a kérdést. A kérdésre sokan keresték, és keresik a választ, különböző álláspontok alakultak ki. Adam Smith: Klasszikus közgazdasági elmélete: Ahol kialakul a piac, ott a piaci szereplők követik a piaci automatizmusokat, ami jó nekik. Ettől működik a gazdaság, és ez mindenkinek jó. Az államnak nem kell kontrollt alkalmaznia, a gazdaság az automatizmusok, és az öngerjesztő folyamatok hatására működni fog. A piac működéséhez piackonform kultúrára van szükség. A kultúrát is úgy

kell felépíteni, hogy gerjessze a piaci folyamatokat. Keresletet, szükségletet, vágyakat ébresszen, és tartsa is ébren azokat. Ez az elmélet megbukott az első nagy gazdasági világválság idején, kiderült, hogy a piacot nem szabad teljesen magára hagyni. Keynes: (XX század közepe):ű A gazdasági válságok leküzdési módjának elméletét fogalmazza meg. Két fázisra bontja a folyamatot: 1. Fázis: Beruházás: ha pang a gazdaság, akkor ösztönözni kell Az államnak szerepet kell vállalnia, beruházásokkal kell élénkítenie a gazdasági folyamatokat. Ahhoz van szükség a kultúrára, hogy ezeket a beruházásokat magas színvonalon valósíthassuk meg, és azokat később használni, jól kihasználni is tudjuk. 2. Fázis: Innováció: A beruházások innovatív jellege válik fontosabbá a mennyiséggel szemben. Azért, hogy az innovatív jelleg megvalósuljon, magas kulturális, tudományos teljesítményekre van szükség. Theodor Schultz: közgazdász,

az oktatás fontosságára hívja fel a figyelmet. Az oktatás beruházás az emberekbe. A művelt ember lesz a humán tőke, az emberek tőkéje a tudás. A II. világháború után megfigyelhető volt, hogy azok az államok, nemzetek ugrottak ki, akiknél nem a termelési tényezőkből van sok, hanem ahol jól szervezett az oktatási rendszer. Schumpeter: osztrák közgazdász szerint, az innovációban résztvevő vállalkozó szerepe a fontos. Olyanokra van szükség, akik kutatnak, fejlesztenek, termelnek és eladnak, ezzel a folyamattal tartva életben a piacot. Innovatív vállalkozókra van szükség, akik ügyesen kombinálnak a termelési, fejlesztési, kutatási folyamatokban, úgy ahogyan azt a piac diktálja. Alfred Saury, demográfus közgazdász azzal egészíti ki ezt, hogy a fiatalok szerepét helyezi előtérbe. A társadalmakban szükség van fiatalokra, akik az innovációt, a friss erőt jelentik (ifjúság = kultúra = megújuló tudás) Jánossy Ferenc dolgozza

ki a gazdasági fejlődés trendvonal elméletét. 3 Gazd. trendvonal háború t A gazdasági fejlődésnek van egy meghatározott trendvonala, amely jellemzi a fejlődés volumenét. A trendvonalat az emberi kapacitás, a tudásuk, a munkakultúrájuk határozza meg. A szakmastruktúra, a foglalkozási struktúra, amely az emberekre vonatkozó információkat közvetít, valamint a munkahelystruktúra, amely rugalmasabban, könnyebben átalakítható. A szakmai és a foglalkozási struktúra átalakítása, az emberek átformálását jelenti (tanulás, átképzés, fejlesztés), és ez nehezebb folyamat, mint a munkahelyek struktúrájának átalakítása. Mert míg a gazdaság a profitra hajt, átalakít, újít, fejleszt, egyszóval „turbóz”, addig az ember ennek ellenáll. Egyenlőtlenség rendszer: Minden társadalom egyenlőtlenül strukturált a hatalom, a tudás, a kultúra megoszlásának és birtoklásának szempontjából. Az egyenlőtlenségek

feszültségeket, elégedetlenségeket okoznak, ezért az emberek szeretnének változtatni ezen. A nagy egyenlőség koncepciók: 1. Ontológiai egyenlőség eszme: az emberek lényegi egyenlőségét hirdeti (Pl: a vallás, mely szerint Isten előtt egyenlők vagyunk. 2. Polgári egyenlőség eszme: ez jogi alapon teszi egyenlővé az embereket, az embereknek egyenlő jogaik vannak, a polgári társadalmakban. 3. Egyenlő esélyek teremtése: egyenlő esélyek megteremtését szorgalmazza, akár állami segítséggel is.(Pl: az oktatás ingyenessé tétele) 4. Egyenlő bánásmód, egyenlő kezelés elve: mindenki azonos eséllyel kaphasson meg mindent, azonos módon kezeljék az embereket A pozitív diszkrimináció bizonyos mértékben sérti ezt az elvet, a társadalmi különbségtétel miatt, de sok esetben szükség van rá. Mi a hatalom forrása? 1. „A hatalom egy ágyú csövéből fakad” mondja Mao, tehát szerinte az erőszak a hatalom forrása. 4 2. „A pénz

beszél” A pénz segítségével meg lehet venni az ellenségeinket is 3. „ A tudás hatalom” (F Bacon) Toffler szerint mind a három idézet idejétmúlt. Szerinte ma a tudás a hatalom A tudásból lesz-e hatalom, a tudók bekerülnek-e a hatalomba? Új osztály elmélet a szociológiában: Az újosztály elmélet, a tudás fontosságát helyezi előtérbe. Azt vizsgálja, hogy milyen tudásból lesz hatalom, és a hatalom aztán milyen tudást jelöl ki, amelyből hatalom lehet. A hatalom sosem lehet tudás nélkül, a hatalom tudást feltételez. A tudástőkések voltak, akik a meglévő tudásukkal jutottak hatalomhoz. De milyen tudás az, amellyel hatalomhoz lehet jutni? Tudástípusok. A szegénység szubkultúrája A szegénységről, mint szubkultúráról csak akkor beszélhetünk, ha előtte definiáljuk a megközelítés szempontjait. Többféle szegénységről is beszélhetünk: - - Abszolút szegénységről Relatív szegénységről, amikor egy adott

társadalom normatív szintjéhez viszonyítunk Objektív, relatív deprivációról. (depriváció = megfosztás valamitől, hátrányos társadalmi helyzet) Deprivált szegénység a modern társadalmakban fordul elő. Vannak, akik 6 szobás lakásban laknak, vannak, akik 2 szobásban, ők az előbbiekhez képest Deprivált szegénységben vannak. Vannak, akik jó vizet isznak, vannak, aki arzénosat, ők is hátrányos helyzetben vannak. Objektivitás alatt azt értjük, hogy valaki a dolgokhoz Javakhoz milyen mértékben jut hozzá, az objektív mintához képest. Pl: Magyarországon objektív jövedelmi szegény az, aki az átlagkereset 50%-a alatt keres. Szubkulturális szegénység. A hosszú távon szegénységben élő emberek kifejlesztenek egy sajátos életstílust, vagyis létrehozzák a maguk szubkultúráját. De!!! Nem mindenki gazdag, vagy nem szegény, aki nem ilyen szubkultúrában él. Nem minden szegény kerül bele ezekbe a szubkultúrákba, hiszen vannak, akik

csak átmeneti szegénységben, pénzzavarban vannak, de ez még nem ok arra, hogy azonnal felvegyék a szegénykultúrát. Az ilyen szubkultúrák a modern, ipari kapitalizmusban, pénzhatalmi rendszerű társadalmakban alakulnak ki. Oscar Luis, amerikai antropológus, 1958-61 között végez felméréseket, a második világháború után az amerikai szegénységről. Elsősorban Latin-Amerikai szegénynegyedeket tanulmányoz, ahol nagy szubkultúrák alakultak ki. Térben elhelyezve, megállapítja, hogy ezek a szegénynegyedek a nagyvárosok szélén terülnek el. Hatalmas „putri telepek” jönnek létre, ahol nagy zsúfoltságban élnek az emberek A zsúfoltság miatt nincs az életükben semmilyen polgári intimitás, elvonultság. Nagyon nyitottan élnek, mindenki mindent lát és megtapasztal. A gyerekek sincsenek elkülönülve, 5 sem a szüleiktől, sem más emberektől, ezért gyorsan megtanulják, hozzászoknak, beilleszkednek ebbe a szubkultúrába, és később

tovább viszik azt. (Ambrus Péter: Dzsumbuj, egy szegénytelep élete. (Könyv)) Bárki beleszólhat bármibe, mindenki hall mindent. Totális nyilvánosság alakul ki Bármikor, bárhova bemehetnek, vagy kijöhetnek az emberek, ezért az odafigyelés, az intimitás is elsorvad. Az intim helyzetek is nyilvánosak (sex a szomszéd drukkol, és tapsol, WC közlik veled, ha büdöset kakáltál, verekedés ne verd má’ az asszonyt szomszéd, gyerekek korán kezdenek cigizni és alkoholt fogyasztani, mert ezt látják és nincsenek felügyelet alatt.) Az emberek nincsenek benne a társadalom intézményes szférájában. Az intézmények közül csak a büntetés-végrehajtás, és néha – főleg akkor, ha a külső érdekek így követelik – az egészségügy éri el őket. A jövedelmek szerzése bizonytalan, a klasszikus férj, férfi szerep sem alakul ki emiatt, mert a férfi nem családfenntartó. Alacsony a házasságkötések száma, nem alakulnak ki a családi és

magántulajdonok. A nők váltogatják a pasikat, a születő gyerekeket is ők nevelik fel. Az érzelmek – a kontroll nélküli érzelmek – nagyon intenzíven jelennek meg. (düh, szeretet, harag, öröm, mulatozás) Vadul élik meg a dühöt, és duhaj módon az örömöt, nincsenek kontrolálva ezek az érzelmek. (Elias) A szegénység szubkultúrájában csak a jelen dimenziója él, nincs jövő és múlt kép. Máról holnapra élnek, nem képesek a jutalmat elhalasztani. Az „elhalasztott jutalom elvének” elvetése, nem tesznek félre, nem gyűjtögetnek. Amit most lehet, azt most is akarják megtenni Azonnali kielégülésre törekszenek, ha be lehet rúgni, akkor nagyon be kell rúgni. Tehetetlennek érzik magukat, nem gondolják, hogy bármit is tehetnének helyzetük megváltoztatásáért. (defetív, depresszív viselkedés) fölöslegesnek érzik magukat, szereptelenek, céltalanok, hiányzik belőlük a tudatosság. A szegénység, mint szubkultúra tehát nem

definiálható konkrétan, hanem ezekből a felsorolt elemekből áll össze. Nincsenek közösségek, szervezettség, strukturáltság, mint ahogyan azt más szubkultúráknál megfigyelhetjük. Nincs saját intézményes szervezetük (vallás, vezetőség) (Indiában például a vallás révén a kasztrendszer kijelöli az egyén társadalmi helyzetét, tehát születhet eleve szegénynek, de ez a vallás szervezettségének köszönhető) A szegénység ilyen közösségekben való „szervezett szervezetlensége” valamilyen életstílust, életvitelt alakít ki, amelynek segítségével mégis élhetővé válik az élet. Oscar Luis-t a 60-as években sokan élesen bírálták, mert valószínűleg félreértették az álláspontját. Véleménye szerint, a szegények értékrendszerét, világszemléletét kell átformálni először, nem pedig a konkrét anyagi segítségre fektetni a hangsúlyt. A 60-as években azonban kialakult egy radikális irányzat az Egyesült

Államokban, A „War of powerty”, (háború a szegénység ellen) melyet a politika is támogatott, és hatalmas pénzeket ölnek a szegénység elleni küzdelembe. Azért támadják Oscar Luis-t, mert szerintük ő csak elméleti síkon közelíti meg a problémát, dumál erről-arról, de nem tesz semmit, sőt, úgy tűnt számukra, hogy Oscar magukat a szegényeket teszi felelőssé a helyzetükért. Nem vették figyelembe Oscarnak azt az állítását, hogy a szegényeknek nem az oldja meg a helyzetét, ha időnként valaki ingyen kaját oszt nekik, meg mikulásra csokit kapnak. Oscar Luis szerint a következő módokon lehet a problémát oldani. 6  Az érték és eszmerendszer átalakításával. Missziók, a vallás segítségével, szektákkal, mert kell a szellemi átalakulás, a hit valamiben, a célok kitűzése, hiszen anélkü,l nem lehet kimozdítani a szegényeket a depresszióból.  Valódi értékteremtéssel, a társadalmi helyzetük átalakításával.

Új társadalmi, oktatási politikára van ehhez szükség. Meg kell oldani a lakáshoz juttatást, munkalehetőséget kell biztosítani, be kell illeszteni a szegényeket a társadalom intézményeibe. Oscar Luis szerint ennek a két eszközrendszernek a kombinációjával lehet tenni valamit a szegények érdekében. A szegénység szubkultúrája és az etnikumok Sok esetben összemossák némely etnikumot a szegénységgel. Így fordulhat elő Magyarországon, hogy a cigánysággal mossák össze a szegénységet, vagy Amerikában, ahol ugyanezt teszik a feketékkel kapcsolatban. A feketék a börtönök lakóinak nagyobb részét teszik ki, ezért azt gondolják róluk, hogy a kiszabadulók úgysem tudnak mit kezdeni magukkal az életben, tehát ők lesznek a szegény réteg, és ezt a helyzetet nemzedékekre átörökítik. Ennek az is az oka lehet, hogy az Amerikába bevándorlók első nemzedékei általában nem tisztességes munkával, hanem „bűnözéssel” keresték a

kenyerüket. A második generációk azonban már tisztességessé váltak, kivéve a feketéket, akik lenn maradtak, tehát szociális helyzetükből adódik, hogy bűnözők és szegények. Bűnöző Feketék ← Szociális helyzet (ha tehát valóban a szociális helyzettel magyarázzák, akkor ez nem etnikai ok) A magyarországi cigányság sem egyenlő a magyar szegénység rétegével, hiszen abba tartoznak magyar emberek is, és nem minden cigány szegény. A magyar cigányság, mint etnikai kultúra Európában a XI – XII században jelenik meg a cigányság. Gipsy, gypsy elnevezést kapnak, abból a téves korfelfogásból kiindulva, hogy Egyiptomból érkeztek. De nem onnan, hanem észak-Indiából jöttek. A tévhit terjedésének oka az, hogy a cigányság történetisége orálisan terjedt, arról írásos feljegyzéseket, csak a velük találkozó népek készítettek. Ezek a feljegyzések viszont általában negatív tartalmúak, mert a cigányok és a velük

találkozó európai népek között mindig konfliktus volt. A cigányság több hullámban, népvándorlásszerűen árasztotta el a világot. A Balkánon a XI században, közép-Európában a XII – XIII században, majd a feudalizmus ideje alatt nyugat-Európában is megjelennek. Mivel a szervezett feudális európai államok nem szerették a vándorokat, akik gyanús dolgokkal üzérkedtek, a cigányok a zarándok szerepet vették fel, de a megélhetésük (megélhetési bűnözők) miatt állandó konfliktusok alakultak ki. Elnyomják, kiátkozzák őket, a nyugat-Európai szervezett feudális rend nem tűri meg őket, míg a közép- és keleteurópai térségben könnyebben beilleszkednek, az itteni rendezetlen, sokszor zavaros állapotok miatt. 7 A magyar cigányság A magyar társadalomban három letelepedett etnikai rétege jelent meg a cigányoknak. 1. Romungro cigányok: - a magyar lett az anyanyelvük - asszimilálódtak - ők a zenész és a vályogvető cigányok

- 71-ben a cigányok 70%-a eredetű 2. Oláh (kolompár) cigányok: - az eredeti cigány nyelvet megőrző csoport (szanszkrit eredetű nyelv) mozgó, mobil életmódot folytatnak, vándorcigányok kereskedők, kupecek (lókupec), fémművesek (üstfoltozók, szegkovácsok), varázsló cigányok céllövöldések, kártyavetők, szórakoztatók ennél a csoportnál maradt meg a legtöbb tradíció, tánc és zenekultúra 71-ben a cigányok 20%-a 3. Beás cigányok: - ez a csoport érkezik utolsóként, Romániából a XIX század második felében archaikus román nyelvet beszélnek teknővájók, kosárfonók, de ezeknek a szakmáknak a szükségtelenné válása után ők lesznek az iparba bekerülő segédmunkás réteg A cigányoknál nincsenek társadalmi rétegződések. A társadalmuk az öregség (senioritás), illetve a foglalkozások szerint rétegződött. A különböző cigánytípusok, csak kívülről jelentenek egy társadalmi etnikumot. Belülről a rétegződés,

és az elkülönülés él Az oláh cigányok a legbüszkébbek, a legöntudatosabbak. Büszkén viselik cigány voltukat Nem nagyon vegyülnek a más típushoz tartozókkal. Még házasságot sem nagyon kötnek velük Az Oláh és a Romungro a két „menő” réteg, a Beásokat mindketten lenézik. Belülről szakmák és értelmiségük szerint rétegződnek. Mivel a külső, domináns társadalom lenézi őket, saját belső értelmiséget és kultúrát hoztak létre, amely kultúra mindhárom típus részéről elfogadott. A kultúra szempontjából homogén a társadalmuk. A kultúrájuk elemei: Megosztás, osztozás kultúrája: A belső kultúrában az osztozás kultúrája él, mindenben osztoznak, vagyonban és érzelmekben egyaránt. Nem lopnak egymástól A külső társadalommal szemben azonban a 8 lopás megengedett, sőt sok esetben erény is, azt bizonyítandó, hogy milyen ügyes az elkövető. A megosztás, osztozás azt jelenti, hogy csak akkor osztoznak meg

valamin, ha azt elkérte a másik fél. Ennek megvannak a szigorú szabályai, és ha valaki valamit a szabályok szerint, szépen elkér, azt oda kell adni, még akár pénzt is. A kérést visszautasítani csak úgy lehet, ha az indok, amivel a nemleges választ alátámasztják alapos, és igaz. Ilyenkor használják nagy előszeretettel az önátkozást a cigányok, (háljak meg há nem, dögöljön meg á lovam) és ezeket az átkokat nagyon komolyan veszik, tehát ha ezzel támasztották alá az indokokat, akkor tuti, hogy igazat mondtak. Például, ha a pénz, amit el akarnak kérni a bankban van, akkor azt tényleg nem lehet sitty - sutty odaadni, ez az indok tehát elfogadható a visszautasításra. Érzelmeikben, cselekedeteikben azonban mindig osztoznak. Korházban valaki? Mindenki látogatja Tárgyalásra beidézve valaki? Ott az egész pereputty Lakást kap valaki? Mindenkit be kell fogadnia A vendégek nagyon fontosak a számukra. A vendéglátást, bármilyen

kínálást TILOS visszautasítani, mert az nagyon nagy sértés. Fontos a köszöntés kultúrája, még akkor is barátságosan köszöntik egymást, ha haragba vannak, ha ezt nem akarják, akkor inkább tudatosan elkerülik a másikat. A cigányok húsevő népek. „Húst – hússal” esznek A tejet, tejtermékeket, a fehér ételeket nem szeretik. A paprika (erős paprika) fontos eleme a táplálkozásuknak és a kultúrájuknak is, az élet – erő szimbóluma. A tradicionális cigány kultúra, és annak ezek az elemei azonban már nem mindenhol élnek. Van, ahol még működik, de van, ahol már teljesen elveszett. Magyarországon szegénységvizsgálatokat - ezen belül a cigányok helyzetének vizsgálatát - Kemény István, és tanítványai (Solt Ottilia, Csalog Zsolt, Havas Gábor) végeztek. 1971-ben volt egy nagyobb felmérés, majd 1993-1994-ben elemezték újból a cigányok helyzetét. Miután a 71-es eredményeket nyilvánosságra hozták, Kemény Istvánt

felkérte a hatalom, hogy távozzék az országból. (Elküldték a francba) Párizsba ment és ott dolgozott tovább. Miután hazatérhetett, 1993-ban végezték az újabb felmérést A kutatás megkezdése előtt a legfontosabb kérdése az volt, hogy tisztázzák, ki a cigány? Erre azért volt szükség, mert sokan, akik származásuk alapján cigányok voltak, nem vallották magukat annak. Ezért Keményék a vizsgálatban azokat tartották romának, akiket a környezetük annak tartott. A fenti problémát jól szemlélteti az alábbi ábra: Népszámlálás Kemény felmérés 1971 1980 1990 1993-94 n.a 30.000 fő 140.000 fő n.a n.a n.a 482.000fő* féle 320.000 fő* Látható, hogy önmagukat sokkal kevesebben vallják cigánynak (népszámlálás), mint ahány embert a környezete tart annak (Kemény). (* az adatok 10%-os hibaarányt feltételeznek) 9 Kemény István a következő szempontok alapján végezte vizsgálatait: Élve születési arány: 1971-ben

az 1000 főre jutó születések aránya: 15 magyar baba, 32 cigány baba. 1993-94-ben 1000 főre jutó születések száma: 11,3 magyar baba, 28,7 cigány baba. 1993-ban a megszületett csecsemők 12% volt cigány. Ha a születési számok ilyen módon fognak alakulni a továbbiakban is, akkor 2015-re a cigányok a magyar lakosság 8 százalékát teszik majd ki. Földrajzi elhelyezkedés: A cigánynép alapvetően vidéki életet él, falulakók. A teljes magyar cigányság 70%-a él vidéken, úgy hogy 40% százalékuk 100 lakos alatti kistelepülésen él. 1993-ban a cigányok 9%-a él városokban Gyakorlatilag az ország egész területén élnek romák, bár vannak sűrűbben lakott területek is. (Borsodban, Baranyában) Területi szegregáció: A cigányság 60%-a él területi szegregációkban, cigányközösségekben. Vannak kistelepülések, ahol a cigány lakosság aránya a 100%-ot közelíti, de a nagyvárosi cigányközösségekre is jellemző a szegregáció.

Iskolázottság: Az 1971-es felmérés szerint a romák 70%-a volt analfabéta. 1993-94-re a 24 élves korukat betöltött cigányok 74%-a végezte el az általános iskolát. Igaz, sokan nem nyolc év alatt, de 24 éves korukig befejezik. Középiskolai szinten már rosszabb az arány, a gimnáziumot 1,5%, a szakmunkás iskolákat pedig 15-20% végzi el. Az egyetemeken a részvételi arányuk az 1% alatt van. Munkanélküliség, foglalkoztatottság: 1971-ben a cigány és nem cigány férfiak azonos mértékben voltak foglalkoztatva (80%). Ez a kommunista rendszer sajátossága volt, nehéz megállapítani, hogy a „belső munkanélküliségben” milyenek voltak az etnikai megoszlások. 1993-94-re a teljes cigány munkaképes lakosság (férfi és nő is) 24%-a volt foglalkoztatott. Néhány cigány többségű településen a munkanélküliek aránya a 90%-ot is eléri. Etnikai kultúra A XX század elején etnikai reneszánsz jelenik meg a társadalomban. A globalizáció és az

asszimilációs törekvések ellen ébred fel az etnikai identitás. 10 Az etnikai rétegbe tartozás nem választható helyzet, hanem beleszületésen alapuló állapot. A társadalmi rétegbe tartozás az, amelyet általában megválaszthatnak az emberek Szélesebb értelemben az etnikumba tartozás nemzeti kérdés lehet: A. 1. Vérségi (beleszületési) csoporthoz tartozás (esszenciális meghatározás) 2. Konstruált, megcsinált etnikai csoport (konstruál társadalmi csoportok, nem csak vérségi alapon Pl.: a magyarság, azonos jegyekkel bíró, homogén csoport, kulturális egységet alkotva, de ez az egység egy kreált, „csinált” homogenitást jelent, mert a teljes nemzet a szó klasszikus értelmében nem egyforma. (Amerika = egy rakás nemzet alakított ki egy közös államot) Az emberi identitás legalább három elemből tevődik össze: - Beleszületés - A felnövekedés alatti szocializációs hatások - Tudatos identitásválasztás Ez a három elem

egyéni, szubjektív értékrendet épít fel a személy számára. A társadalmi identitást eleve meghatározzák a környezeti (kontextusos) elemek. Magyarok között egy idegen, nyílván azt fogja hangsúlyozni, hogy ő mondjuk német, míg a magyar a magyarok között nem azt fogja differenciál specifikumaként kiemelni, hogy magyar. B. Listás etnikai jegyek.: - Nyelvhasználat Pl. Indiát az angol nyelv fűzi össze, ez az egyetlen közös nyelv Az angolon kívül minden tartomány más nyelvet használ, az angol nélkül talán nem is lenne egységes india. Vallási szubkultúrák A vallási szubkultúrák az új vallások kialakulásával jelentek meg. A hagyományos keresztény vallás és annak gyakorlása semmilyen különbséget nem jelentett a társadalmak tagjai részére. Az új vallások azonban már nem csak belső identitásukban megjelenő eszmék, hanem külső jegyeket is felmutató mozgalmakká váltak. Szociológiai szempontból akkor nevezhetünk valamit

vallásnak ha: - hitrendszeren alapul, valamiben, valakiben való hit. (transzcendens, természetfeletti) Szertartásos rend, kultikus gyakorlatok tartása Közösségben, gyülekezetben gyakorolják A belépés önkéntes alapú, az új vallásos mozgalmak a tudatos választást igénylik. Próbákat, követelményeket támaszt a belépőkkel szemben. Megfelelést követel az elvárásoknak, erős és világos szabályrendszert működtetnek, melynek révén láthatóvá válnak a világ számára. (Jehova, Krisna, amisok, stb.) 11 Nincs alkalmazkodás a modern világhoz, nem a „vasárnapi vallásosság” módján működnek, az élet és a személyek minden szféráját szabályozzák. (kommunikációt, munkát, viselkedést) Napjainkban a világ népességének 3-4%-át teszik ki az újvallásos mozgalmak. Magyarországon a Krisna tudatúak alakítottak ki sajátos életközösséget Somogyvámosban. Környezettel való kapcsolatuk: Az újvallásos mozgalmak különböző

módon élnek együtt a társadalommal: - Vannak, amelyek ellenzik a modern társadalmat és annak környezetét, környezetromboló életvitelét. Általános a világvége jóslás a részükről Mások elvonulva, elkülönülve próbálnak élni. (Krisnások) Annyira szólnak bele a modern világba, amennyire azt saját érdekük megköveteli Végül olyanok is vannak, akik maximálisan beleilleszkednek a modern társadalomba, sőt abból élnek, beépülnek, vállalkozásokat hoznak létre. (szcientológia, New Age) Ezek az újvallásos mozgalmak értékrendszereket keresnek, kritikákat fogalmaznak meg a világgal szemben. Vallási élményeik bensőségesek, személyesek, az elembertelenedő világgal szemben emberséget nyújtanak. Bensőséges közösségi élményeket élnek át a tagjaik. ( vö: Ez lehet az egyik eszköz Oscar Luis szerint is a szegények helyzetének megváltoztatásához) A magyar lakosság a „vallásos-e ön?” kérdésre70%-ban igenlő választ ad.

Nyugat Európában 50%, Lengyelországban 90% az igennel felelők aránya. Ebből is látszik, hogy a modern társadalmak nem feltétlenül szekularizáltak, főleg azok a nemzetek nem, amelyek tradicionálisan keresztény társadalmak. (Spanyolország, Olaszország, Anglia, Portugália, de Amerika is vallásos nemzet, modernsége ellenére) A vallásnak csak a mindent átható szerepe szűnt meg. Az egyház, (és a Biblia) klasszikus feladatszabásainak, törvényeinek már csak a vallásos embereknek csak 15%-a felel meg. Az emberek a „maguk módján” maradnak vallásosak. Szokásszerűen, vagy beleszületetten vallásosak Olyanok is akadnak, akik mélyen, emocionálisan vallásosak, de a gyakorlatot nem a klasszikus módon végzik. Vannak tehát tradicionálisan, intellektuálisan, emocionálisan vallásos személyek. A szexuális preferenciák A homoszexualitás: Régen ez volt a szodómia bűne. Napjainkban minden társadalom más módon ítéli meg a homoszexualitást.

Antropológiai társadalmi leírások 64%-osnak jelzik a homoszexualitás jelenségét, de azt elsősorban fiatalkori jelenségként írják le, idősebb korban a fiúk megnősülnek, és onnantól már a „normális” életet élik. 1948-ban, Kinsey végez Amerikában egy felmérést. Azt az eredményt kapja, hogy az amerikai férfiak 38%-a vett már részt valamilyen homoszexuális aktusban. Egészen a kilencvenes évekig tartja magát az az álláspont, hogy a szexualitás az embereknél nem ösztönösen lefutó program, hanem tanult készség. 1993-ban azonban felfedezik a homoszexualitásért felelős gént, és ettől kezdve, már nem, mint valami betegséget, vagy 12 degenerációt nézik, hanem „harmadik nemként” definiálják, mint a biológiai fejlődés által produkált harmadik változatot. A kutatások kimutatták, hogy a homoszexuális férfiak agyának két féltekéjét sokkal több idegköteg köti össze, mint heteroszexuális férfitársaikét. Ezzel is

szokás magyarázni azt, hogy a melegek között sok a tehetséges vezető, vagy alkotóművész. Nőknél (leszbikusoknál) sem gént, sem agyi elváltozást nem fedeztek föl. (Napjainkban a hivatalos adatok szerint a népesség 4-5%-a homoszexuális Európában, és 8%a Amerikában.) A melegtípusok: - „Just for Fun” (egyszer élünk, próbáljunk ki mindent!) „szituációs homokosok” Katonaság, börtön Titkos Ilonák, nem vállalják fel, de igénylik a homoszexualitást Végül, akik nyíltan vállalják, ők azok, akik a meleg szubkultúrát létrehozzák A homoszexuálisok szubkultúrája: Saját újságot szerkesztenek és adnak ki. Sajátos kommunikációt és jelrendszert alakítanak ki A meleg szubkultúra tagjai is rétegződnek: - - Az elit áll a csúcson, ők azok, akik gazdagok, ezért nem érdekli őket a társadalom kritikája, vagy nemtetszése, nem foglalkoznak ezzel A középosztály, a diplomás értelmiségiek, akik megjelennek a nyilvánosság

előtt, és harcosan képviselik kultúrájukat. A buzi, vagy a meleg jelző sokkal inkább megfelel nekik, mint a homoszexuális, mert ez csak a szexualitásra utal, holott a melegeknek másról is szól az élete és a kultúrája. (Olimpiát szerveznek, guyparádékat tartanak, szépségversenyük van, lakodalmakat ülnek, stb.) Stricik, meleg stricik, ők vannak a meleg társadalom alján, eladják a testüket. A homoszexuális szubkultúrák általában nagyvárosokhoz kötődnek. Vannak olyan társadalmak, ahol a „harmadik nem” létét eleve elfogadják. A gyermek az lehet, aminek érzi magát, nem próbálják meg befolyásolni a személyiségfejlődését. Felnőtt korára nagy tisztelet övezi az ilyen személyeket, mert úgy gondolják, transzcendens szerű, átjárhat a világok között is. Multikulturalitás Ezzel a fogalommal a kultúrák egymás mellett élését írjuk le. A multikulturális közösség, nem azt jelenti csak, hogy több kultúra él együtt,

hanem azt is, hogy ezek a kultúrák elfogadják, tolerálják egymást, békésen élnek egymás mellett, sőt merítenek is egymás kultúrájából. A balkáni helyzet nem nevezhető multikulturális közösségnek, mert a sokféle kultúra ugyan jelen van, de sok örömet nem szereznek egymásnak. Multikulturális értelemben a nagyvárosok inkább megfelelnek a kritériumoknak. Itt sokféle kultúra él együtt a realitások szintjén, beépülve az emberek hétköznapjaiba. (Mc Donald’s, Kínai piac, Japán étterem, Amerikai farmerbolt, stb.) 13 Az igazi kérdés az, hogy hogyan kellene együtt élniük ezeknek a kultúráknak. Többféle viszonyrendszer alakult ki: I. Domináns és kisebbségi kultúrák: A dominencia nem a számszerűségben, hanem az intézményesültségben, a hatalom gyakorlásában jelenik meg. Kulturális, és anyagi tőke fölényt jelent (Pl. dél-Afrikában nem a fehérek voltak az őshonos, többségi lakosság, mégis ők a domináns

kultúra) a. a domináns ki akarja irtani a kisebbséget (lásd Balkán) b. asszimiláció: - amikor a kisebbség beilleszkedik, feloldódik, kényszer hatására - saját akaratukból asszimilálódnak, a jobb, gazdagabb, irigyelt domináns közösségbe II. Szegregáció (elkülönülés): Ebben az esetben a domináns kultúra nem igényli a kisebbségtől, hogy asszimilálódjon. Saját teret biztosít neki, ahol élhet a kultúrájában, de ne zavarja őt. III. Szeparáció (elkülönülés): Ebben az esetben a kisebbségi csoport akar elkülönülten élni, akár az erőszakos asszimilációs törekvések miatt, akár szellemiségükből fakadóan. (amisok) A domináns kultúráknak az ilyen elkülönülő csoportok, rengeteg pénzbe szoktak kerülni. IV. Integráció (beépülés): Ilyenkor a kisebbség úgy épül be a domináns nemzetbe, hogy nem veszti el saját kultúráját. Részt vesznek a társadalom egészére vonatkozó intézményrendszerekben, gyakorolják

állampolgári jogaikat, és teljesítik kötelezettségeiket, nem a sajátlagos kultúrájuk a meghatározó. Saját műveltségüket, hagyományaikat, kultúrájukat intim közösségeikben élik meg, és viszik tovább. A domináns társadalom nem is figyel különösebben erre a kultúrára V. Multikulturális integráció: Ez lenne az ideális a globalizálódó, soknemzetiségű Európa, és a világ számára is. Ebben az esetben a dominancia gyengéden érvényesül, úgy, hogy közben nem építi be erőszakosan („védelmi okból”) a kisebbséget. Sok esetben az erőszakos beépítés hívei, kultúravédő indokok mögé rejtik a valódi, asszimilációs törekvéseiket. Nem jó, ha a multikultúrában a domináns fél erősen védeni akar, mert ezzel gyakran majdnem eljut a szegregáláshoz. Az állam az állampolgárokkal áll szemben, a törvényei mindenkire egyenlően vonatkoznak, nem lehet kiemelni csoportokat, kisebbségi közösségeket. A egyéni állampolgári

jogok szabályozását, a törvénykezést nem adhatja oda, kisebbségek által létrehozott autonóm intézmények hatáskörébe. Ezek az autonóm önkormányzatok is alá kell legyenek rendelve az állam általános törvényeinek. Az autonóm jogokat úgy kell megadni, hogy azok bizonyos állampolgári jogokhoz adjanak pluszt. (pl választási jelölésnél, kevesebb kopogtatócédula elég egy kisebbségi jelöltnek, hogy a választási listára kerülhessen) 14 Ha ütközik a domináns hatalom törvénykezése, jogrendszere a kisebbség törvényeivel, akkor minden esetben a domináns törvények lesznek azok, amelyek a kisebbségekre is vonatkoznak. A multikulturális integrációban tehát: - Nem ragaszkodik mindenki foggal-körömmel a saját kultúrájához Határköziségek, hibridizációk állnak be A kultúrák feladnak dolgokat, felvesznek dolgokat, kompromisszumra készek Az ilyen közösség folyton alakul, kreálódik Habermas mondta: - multikulturális

integráció, nincs közös politikai vonatkoztatási rendszer nélkül - Csak demokratikus politikai rendszerben lehetséges - Szabályok, normák szerinti döntéseket feltételez, és ezekhez mindenki tartja magát. Ebben a megközelítésben azok a kisebbségi kultúrák a veszélyesebbek, amelyek nem akarnak részt venni a közösségben