Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Kákonyi Dávid - Magyarország gazdasági versenyképessége az EU-csatlakozást megelőző években

http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Nemzetközi gazdaságelemző szakirány MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉGE AZ EU-CSATLAKOZÁST MEGELŐZŐ ÉVEKBEN Készítette: Kákonyi Dávid http://www.doksihu Budapest, 2003. december 5 3 http://www.doksihu Tartalomjegyzék Bevezetés.6 I. Versenyképesség 8 I.1 A versenyképesség fogalma8 I.2 Versenyképességet vizsgáló szervezetek8 I.21 International Management Development9 I.22 World Economic Forum10

I.221 A GCI (Growth Competititveness Index)11 I.222 A Business Competitiveness Index (BCI)12 I.3 A nemzetgazdasági versenyképesség fejlődési pályái13 I.31 Erőforrás alapú versenyképesség13 I.32 Befektetés alapú versenyképesség14 I.33 Innováció alapú versenyképesség14 I.34 Jóléti alapú versenyképesség14 I.4A versenyképességet befolyásoló tényezők16 II. Magyarország gazdasága fő mutatórendszerek alapján17 II.1 A gazdaság összteljesítménye, a GDP17 II.11 A GDP szerkezete a fő szektorok szerint18 II.12 A munkanélküliség alakulása19 II.13 Vállalatok, vállalkozások száma20 II.2 A fejlettség foka (az egy főre jutó GDP)22 II.21 A termelékenység és a GDP összefüggései22 II.22 A kis- és középvállalatok jelentősége24 II.23 A külföldi tőke szerepe24 II.24 Termelékenység és a versenyképesség25 II.3 Magyarország földrajzi térszerkezete27 II.4 Magyarország külgazdaságban elfoglalt szerepe29 III. Nemzetközi Kapcsolatok31

III.1 Külkereskedelmi árumozgás és szolgáltatások31 III.11 Külkerkereskedelmi árumozgás31 4 http://www.doksihu III.12 Szolgáltatások33 III.2 Turizmus34 III.3 Külföldi működőtőke36 III.31 A külföldi működőtőke Magyarországon 1972-2002 között36 III.32 Zöldmezős beruházás38 III.33 A külföldi működő tőke Magyarországon 2002-ben40 III.34 Előrejelzés42 III.341 Közép-kelet európai régió42 III.342 Magyarország43 IV. Kormányzati tevékenység44 IV.1 Monetáris politika 44 IV.11 A monetáris politika eszközei44 IV.12 Az inflációs célkövetés rendszere45 IV.121 A Forint árfolyama46 IV.122 A monetáris és fiskális politika közötti összhang hiánya47 IV.2 Környezetvédelem47 IV.3 Foglalkoztatáspolitika48 V. Pénzügyek állapota49 V.1 A folyó fizetési mérleg hiány49 V.2 Hitelek és kamatok alakulása51 V.3 Az államháztartás hiánya54 VI. Infrastruktúra állapota56 VI.1 Közlekedés56 VI.2 Egészségügy57 VI.3 Oktatás59 VI.4

Vállalatvezetés színvonala, menedzserek helyzete61 VI.41 Vezetõi csoportok értékelése62 VII. Tudományos technológia64 VII.1 K+F és a termelékenység65 VII.11 Bruttó állóeszköz-felhalmozás66 VII.2 Gazdaságpolitikai célok a kutatás-fejlesztés és innováció területén67 VIII. Emberi jellemzők68 VIII. 1 Foglalkoztatási esélyek68 VIII.11 Gazdasági aktivitás68 5 http://www.doksihu VII.12 Inaktivitás68 VIII.13 A gazdasági szerkezet modernizálódásának jelei69 VIII.2 Jövedelmek, bérek71 VIII.21 A bérinfláció és a keresleti hatás mérséklődése71 VIII.22 Bér és a szaktudás kapcsolata72 IX. Társadalmi tőke74 IX. 1 Népesség alakulása74 IX. 2 Életkormegoszlás75 IX. 3 Házasság, válás, együttélés76 IX. 4 Családok állapota78 IX. 4 Vándorlási hajlandóság79 IX.5 Devianciák79 IX.51 Bűncselekmények79 IX.52 Öngyilkosságok81 IX.53 Alkoholizmus82 IX.54 Kábítószer83 Befejezés85 Felhasznált irodalom88 Melléklet91 6

http://www.doksihu Bevezetés Diplomamunkám témájának kiválasztásakor nagy szerepet játszott érdeklődésem a napi gazdaság és a gazdasági folyamatok, ezen belül is a magyar gazdaság múltja, jelenlegi helyzete és jövője iránt. Egy nemzetgazdaságot több szempont szerint vizsgálhatunk, melyek nagyon szerteágazóak lehetnek. Munkám célja a magyar gazdaság versenyképességének vizsgálata az Európai Uniós csatlakozásunk előtti években. A magyar nemzetgazdaság elmúlt éveinek elemzésén kívül kísérletet teszek országunk jelenlegi versenyhelyzetének és jövőbeli kilátásainak vizsgálatára is. Gazdasági kutatásom fő fogalmaként a versenyképességet/versenyhelyzetet választottam, mivel úgy gondolom, hogy egy gazdaság értékelésénél nem elég csupán az adatokat figyelembe venni, hanem fontos a folyamatok hátterének megismerése is. Vizsgálódásom célja az egyes gazdasági folyamatok elemzése, melyek hatással vannak egy

nemzet gazdaságára. A versenyképesség napjainkban a leggyakrabban használt gazdasági fogalmak körébe tartozik. Gyakran olvasunk elemzéseket mind a nemzetgazdasági, mind a vállalati versenyképesség kérdéseiről. A nagy világgazdasági nyitottságú, sőt sebezhetőségű kis országokban a gazdasági növekedés kiemelkedő fontosságú feltétele a nemzetközi versenyképesség javítása mind nemzetgazdasági, mind vállalati szinten. A nemzetközi versenyképesség romlása az érintett ország világgazdasági térvesztését, sőt marginalizálódását eredményezheti, ami hosszabb távon a gazdasági növekedési ütem visszaesésében, végső soron az életszínvonal hanyatlásában is kifejezésre juthat. Mikrogazdasági szinten a nemzetközi versenyképesség romlása az érintett vállalatok túlélési esélyeit rontja. A nemzetközi versenyképesség vizsgálható egyrészt időbeli összehasonlításban, amikor egy ország versenyképességi mutatóinak

értékeit egy korábbi időszakéihoz viszonyítjuk, másrészt földrajzi megközelítésben, amikor a nemzetközi versenyképesség alakulását a versenytársakéval vetjük össze. A két megközelítés együttes alkalmazása alapján vonhatók le következtetések Magyarország relatív nemzetközi versenyképességéről az inputok alapján. Miként a puding próbája a megevés, úgy az output, azaz az eredmény oldaláról a relatív nemzetközi versenyképesség tükröződik a kivitel növekedési ütemének, a külkereskedelmi mérleg egyenlegének és az export relatív árszínvonalának az alakulásában. 7 http://www.doksihu Diplomamunkám írásának pillanatában (2003 ősze) Magyarország nagy változások előtt áll, mivel 2004. május 1-től a kibővülő Európai Unió egyik új tagjának mondhatja magát A belépésnek pozitív és negatív hatásai is lehetnek. Pozitív változás lehet a határok megnyílása és ezáltal az emberek, a tőke és a

munkaerő szabad áramlása. Ezzel szemben negatív változás lehet az erősödő verseny a piacokon. Melyek azok a változások, melyek kedvezően vagy negatívan befolyásolják országunk gazdasági versenyképességét? Milyen gazdaságpolitikai intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy országunk versenyképessége növekedjen? Munkám során ezekre a kérdésekre keresem a választ. Dolgozatom első részében kifejtem a versenyképesség fogalmát és annak részeit, melyek a továbbiakban iránytűként fognak vezetni. Magyarország versenyképességet több szempont alapján vizsgálom, ezek adják munkám vázát. Az egyes szempontokat fejezetekre osztottam fel. A fejezeteken belül az adott területhez tartozó elemeket vizsgálom Az elemzéseket számok és ábrák segítségével próbálom alátámasztani. Diplomamunkámat a leírtak összegzésével és az előrelátható jövőbeli tendenciákat elemzem. Megkísérlem felvázolni Magyarország gazdasági

kilátásait és jövőbeli fejlődési lehetőségeit. Célom kiemelni a magyar gazdaság neuralgikus pontjait, melyek meghatározóak a versenyképesség szempontjából. 8 http://www.doksihu I. Versenyképesség I.1 A versenyképesség fogalma Az alábbiakban elsőként a versenyképesség értelmezését adom meg. Chikán Attila definíciója alapján: „egy nemzetgazdaság versenyképessége a nemzetgazdaság azon képességeit jelenti, hogy a nemzetközi kereskedelem támasztotta követelményeknek megfelelően úgy képes létrehozni, termelni, elosztani és/vagy szolgáltatni termékeket, hogy közben saját termelési tényezőinek hozadéka növekszik. A versenyképesség vizsgálata és kutatása e definíció szerint azt jelenti, hogy az adott nemzetgazdaságban rendelkezésre álló és megújítható erőforrások felhasználását állítjuk vizsgálódásunk központjába. A versenyképesség nemzetközi megmérettetést jelent, azaz a nemzetközi kereskedelemben

való részvétel és az erre való képesség jelenti a gazdaság alkalmazkodásának és teljesítményének igazodási pontját.”1 A nemzetgazdasági versenyképességnek több szintjét különböztetjük meg: • Makrogazdasági • Iparági/szektorális • Vállalati és vállalaton belüli Jelen esetben a makrogazdasági versenyképességre koncentrálunk. I.2 Versenyképességet vizsgáló szervezetek A makrogazdasági versenyképességet több nemzetközi cég vizsgálja és értékeli. Én kettőt emelnék ki a szervezetek közül: I.21 International Management Development (Nemzetközi Fejlődésmenedzsment és a I.22 World Economic Forum (Nemzetközi Világfórum) versenyképességet vizsgáló éves elemzéseit. 1 Chikán Attila-Czakó Erzsébet-Zoltayné Paprika Zita: Vállalati versenyképesség globalizálódó magyar gazdaságban, Akadémia Kiadó, Budapest, 2002, pp. 30 9 a http://www.doksihu I.21 International Management Development (IMD)2

Az IMD-t 1990-ben alapították két korábban független üzleti iskolából, az egyiket – az IMI-t – 1946-ban alapította az Alcan Genfben, míg a másikat – az IMEDE-t – a Nestlé hozta létre 1957-ben Lausanne-ban. Az egyesülés után az intézmény „International Institute for Management Development," IMD néven jött létre és az egész világon a közép- és nagyvállalatok vezetőinek képzéséről ismert. Az IMD ma az egyik legjobb gyakorlati oktatást nyújtja, mely a multinacionális cégek és személyek karrierjének építésén tűzte ki céljául. Az IMD minden évben publikál egy versenyképességi listát, melyen a világ országainak versenyképességét értékeli. Az értékelést kritériumok alapján végzik Az IMD országok versenyképességét vizsgáló kritériumai: a.) Gazdasági tevékenység • Hazai gazdaság • Nemzetközi kereskedelem • Külföldi működőtőke-befektetések • Foglalkoztatottság • Árak színvonala

b.) Kormányzati eredményesség • Lakossági pénzügyek • Költségvetési politika • Intézményi szerkezet • Üzleti törvények • Szociális szerkezet c.) Vállalatok eredményessége • Termelékenység • Munkapiac • Pénzügy • Vezetők megítélése • Attitűdök és értékek d.) Infrastruktúra • 2 Alapvető infrastruktúra Forrás: www.imdch 10 http://www.doksihu • Technológiai infrastruktúra • Tudományos infrastruktúra • Egészségügy és környezetvédelem • Oktatás Az IMD a népességük alapján két kategóriába osztja a vizsgált országokat: a.) 20 milliónál nagyobb népességű országok b.) 20 milliónál kisebb népességű országok A legfrissebb jelentés (2003) szerint a 20 milliónál nagyobb népességű országokban a következő a versenyképességi rangsor: 1. USA 2 Ausztrália 3 Kanada A 20 milliónál kisebb népességű országokban pedig a következő az élmezőny: 1.

Finnország 2. Szingapúr 3 Dánia Magyarország a második csoportban jelenleg a 23. helyen található Érdekes azonban megemlíteni, hogy Magyarország 2002-ig 4 éven keresztül a 18. helyen volt található, tehát az utóbbi egy évben az IMD értékelése szerint Magyarország 5 helyet rontott versenyképességén, ám ez valójában mindössze egy pozíció elvesztését jelenti, hiszen az IMD tavaly jócskán bővítette a listára felvettek körét. Most először önálló régiók is megjelentek, hiszen a befektetőket sokszor jobban érdekli például Katalónia, mint egész Spanyolország helyzete. A listán szereplő – EU csatlakozásra váró – országok közül ez évben Észtország (17.) és Csehország (21) is megelőz minket. I.22 World Economic Forum (WEF)3 A World Economic Forum (Világgazdasági Fórum) egy független szervezet, melynek célja a világ helyzetének javítása. A Fórum új kihívások megoldására kezdeményezéseket kidolgozását

segíti. A WEF alapelvei és értékei a következők: 3 • közreműködő váz kialakítása a világ vezetőinek a globális ügyek megvitatására; • a vállalkozói szellem promotálása a globális közhaszonért; • semleges és független pozíció fenntartása. Forrás: www.weforumorg 11 http://www.doksihu A WEF az 1000 legglobálisabb cég tagdíjaiból jött létre, a Fórum a következők partnerekkel dolgozik együtt: • akadémiák • kormányok képviselői • nemzetközi szervezetek • szakszervezeti vezetők • média képviselői • Civil szervezetek • Vallási vezetők A WEF stratégiai célja, hogy vezető szervezete legyen a stratégiai ügyek felismerésének és egy olyan színtér biztosítása döntéshozók számára, mely elősegíti a konstruktív változásokat. A WEF elősegíti a kommunikációt vállalati, politikai, értelmiségi és egyéb vezetők között globális, regionális, vállalati és ipari témákban.

A Fórum előmozdítja azokat a párbeszédeket, melyek katalizátorként működnek a kulcsfontosságú témák fejlesztésében. A genfi központú WEF minden évben összeállít egy versenyképességi ranglistát. „Két, számos összetevőből álló indexet használ a világ 102 országa versenyképességének összemérésére. A két index közül az egyik: I.221 A GCI (Growth Competititveness Index)4 azt hivatott vizsgálni, hogy az egyes országok gazdaságának közép-, illetve hosszú távon milyen a növekedési potenciálja. Ennek mérésére az illetékes közgazdászok a vizsgált országok közintézményeinek működését, annak hatékonyságát, a makrokörnyezetet, illetve a technológiai felkészültséget veszik górcső alá minden év első felében. Ezeket pontozzák, majd az összesítésből létrehozzák a növekedési indexet. 12 http://www.doksihu 4 Forrás: http://www.fnhu/cikkphp?id=4&cid=69269 13 http://www.doksihu 1. Ábra

Csatlakozók helyezése a „Növekedési versenyképességi index” (GCI) alapján Forrás: Figyelőnet E növekedési index (GCI) alapján Magyarország a 102 vizsgált ország közül a felső harmad legalján, a 33. helyen végzett Ez a helyezés néggyel rosszabb, mint a 2002-es eredmény, meg kell azonban jegyezni, hogy két ország – Málta és Luxemburg – idén került fel első alkalommal a listára, rögtön hazánk elé. Így gyakorlatilag alig estünk vissza a világ haladásához képest. Az alindexek közül a makrogazdasági környezetre kapta Magyarország a legrosszabb besorolást (38.) a WEF-től, illetve a svájci magánszervezettel együttműködő közgazdászoktól Ebben a futamban több térségbeli ország, jelesül Észtország, Lettország és Szlovénia is jobban teljesít hazánknál. A két másik vizsgált területen, a közintézmények működése és a technológiai felkészültség terén 33., illetve 32 helyezést ért el Magyarország I.222 A

Business Competitiveness Index (BCI)5 alapján, mely egy ország mikroperspektíváját vizsgálja, Magyarország rekord méretű zuhanást produkált tavaly óta, 10 helyezést esett vissza. A szervezet által készített felmérés szerint a cégek és működési környezetük versenyképességét vizsgáló rangsorban történt visszaesés nagyjából a térség országai közti fokozódó versenynek tudható be.” 5 Forrás: http://www.fnhu/cikkphp?id=4&cid=69269 14 http://www.doksihu 2. Ábra Csatlakozók helyezése a „mikrogazdasági versenyképesség index" (MCI) alapján Forrás: Figyelőnet I.3 A nemzetgazdasági versenyképesség fejlődési pályái6 „A nemzetgazdasági versenyképesség fenntartásának és megújításának négy olyan lehetősége van, amelyekben más-más tényezők jelentik egy nemzetgazdaság versenyképességének domináns tényezőjét. Ezek a következők: • Erőforrás alapú • Befektetés alapú

• Innováció alapú • Jóléti alapú I.31 Erőforrás alapú versenyképesség Az erőforrás alapú versenyképesség esetében a rendelkezésre álló erőforrások és azok kiaknázása határozza meg a nemzetközi kereskedelemben való részvételt és annak eredményességét. Ebben a fázisban a különböző technológiai megoldások átvétele és alkalmazása jellemző. I.32 Befektetés alapú versenyképesség 15 http://www.doksihu A befektetés alapú versenyképesség feltételezi, hogy a kormányzatot is és a vállalatokat is határozott és koncentrált befektetések jellemzik modern, hatékony és gyakran nagymértékű kapacitások létrehozása érdekében. A legmodernebb technológiai megoldások átvétele és folyamatos fejlesztése jellemző ebben az időszakban, és ennek a licencátvétel éppúgy formája lehet, mint a vegyesvállalatok alapítása. I.33 Innováció alapú versenyképesség Az innováció alapú versenyképesség jellemzője,

hogy innováció révén mind az erőforrások, mind pedig a termelési tényezők (technológiák, ismeretek, módszerek) folyamatos megújítása és megteremtése válik a nemzetgazdasági versenyképesség alapjává. Az innováció legfőbb indikátorát az ismeretek és készségek termelési célú alkalmazása jelenti. I.34 Jóléti alapú versenyképesség A jóléti alapú versenyképesség esetében a jólét fenntartása válik a nemzetgazdasági versenyképesség mozgatórugójává.”6 Emellett a dimenzió mellett létezik egy másik dimenzió is, mely a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak való megfelelés mértékét jelöli, amit a verseny kiterjedtségével közelítünk. A verseny kiterjedtsége a következők lehetnek:7 6 Chikán • Hazai vagy nemzeti verseny • Nemzetközi verseny • Regionális verseny • Globális verseny Attila-Czakó Erzsébet-Zoltayné Paprika Zita: Vállalati versenyképesség globalizálódó magyar gazdaságban,

Akadémia Kiadó, Budapest, 2002, pp. 32-34 7 Chikán Attila-Czakó Erzsébet-Zoltayné Paprika Zita: Vállalati versenyképesség a globalizálódó magyar gazdaságban, Akadémia Kiadó, Budapest, 2002, pp. 33 16 a http://www.doksihu 3. Ábra A verseny kiterjedtsége Globális Regionális B C Nemzetközi Hazai A Erőforrások Befektetések Innováció A nemzetgazdasági versenyképesség alapja Jólét A versenyképesség alapját jelentő domináns tényezőcsoport és a nemzetközi kereskedelemben való részvétel Forrás: (Chikán-Czakó-Zoltayné 2002)8 „Az A-val jelzett fejlődési pálya a hazai versenyre épülő, egymást követő, szerves fejlődést feltételező tényezőcsoportokra alapozott nemzetgazdasági versenyképesség a legnagyobb országok sajátja lehet egy meghatározott ideig. A B-vel jelzett fejlődési pálya, az erőforrás alapú globális verseny azon országokra jellemző, amelyek gazdag erőforrás-lelőhelyeik kihasználásával

képesek meghatározó szereplőként tartósan bekapcsolódni a globális versenybe. A C-vel jelzett középső fejlődési pálya egy szerves fejlődési pályát tételez fel. Ezt a mintát leginkább az Európai Unió története példázza. Kis nemzetgazdaságok esetén, amelyek közepes gazdasági fejlettséggel jellemezhetők, a versenyképesség alapját dominánsan az erőforrások és befektetések jelentik, és a globalizáció közepette a regionális és a globális versenynek való megfelelés együttesen jelent kihívást számukra.”9 8;9 Chikán Attila-Czakó Erzsébet-Zoltayné Paprika Zita: Vállalati versenyképesség a globalizálódó magyar gazdaságban, Akadémia Kiadó, Budapest, 2002, pp. 34 17 http://www.doksihu I.4 A versenyképességet befolyásoló tényezők 4. Ábra Az ország gazdasága fő mutatórendszer alapján Nemzetközi kapcsolatok Társadalmi tőke Infrastruktúra Versenyképesség Emberi jellemzők Tudományos technológia

Kormányzati tevékenység Pénzügyek állapota A versenyképességet befolyásoló tényezők A 3. számú ábrán tüntettem fel azokat a tényezőket, melyek – a véleményem szerint befolyásolják egy nemzet versenyképességét Munkám során e tényezők alapján vizsgálom Magyarország gazdasági versenyképességét. A tényezők egy-egy fejezetet alkotnak dolgozatomban. A fejezetek kitérnek azokra a hatásokra és változásokra, melyeket a tényezők okoznak a versenyképességben. 18 http://www.doksihu II. Magyarország gazdasága fő mutatórendszerek alapján II.1 A gazdaság összteljesítménye, a GDP A gazdaság összteljesítményének mérésére a legáltalánosabban használt, legelfogadottabb mutató az egy ország egy évi termelésének, szolgáltatásainak nagyságát, terjedelmét kifejező mérőszám, a bruttó hazai termék, a GDP (Gross Domestic Product).10 A magyar gazdaság nemzetgazdasági szintű versenyképessége a legtöbb

elemzés szerint igen kedvezően alakult az 1990-es évek második felében. A GDP növekedése a fejlett országok növekedési ütemét nemcsak megközelítette, de 1-2%-kal meg is haladta. Ebben közrejátszott, hogy a 90-es évek második felére lezárult a privatizáció, amelynek eredményeként a gazdaságban magántulajdonon alapuló vállalatok váltak dominánssá. A magyar gazdaság nyitottsága növekedett. Az export és import külön-külön vett aránya a GDP-ben meghaladja az 50%-ot. A működőtőke-befektetések eredményeként a magyar gazdaságban jelentős szerepet játszanak a külföldi és vegyes tulajdonú vállalatok, szerepük az exportban meghatározó. A külpiaci orientáció átalakult, az export szerkezetében az EU tagországainak részesedése meghaladja a 75%-ot. Az infláció és a munkanélküliség az évtized közepén történt kulminálása után csökkenő tendenciát mutatott. 5. Ábra Forrás: Figyelő Monitor Plusz Figyelő 2003/14. szám

10 Práger László: A világ (gazdaság) és Magyarország a XXI. század elején; Unió Kiadó Budapest 2003. 19 http://www.doksihu Az 5. ábrán jól látható a GDP-termelés növekedése 1996-tól 2002-ig A legnagyobb növekedés a 2000-es évben figyelhető meg. Ezután visszaesés volt tapasztalható, nagy mértékben a világpolitikai fejlemények és a fejlett országok konjunktúrájának megakadása miatt. A magyar GDP 2002-ben 3,3%-kal gyarapodott. Ez a növekedés elmarad az elmúlt évtizedben megszokottól, s alacsonyabb az előzetesen vártnál is, ám még mindig magasabb az uniós tagállamokra jellemzőnél. Az első negyedévi 2,9% után folyamatosan gyorsult a tempó, s az utolsó negyedre elérte a 3,7%-ot. A teljesítmények növekedése igen nehéz külpiaci feltételek, romló egyensúlyi mutatók, s gyors hazai jövedelemkiáramlás mellett következett be. A 2002-es év gazdasági növekedését elsősorban a fogyasztás és az állam által indított

beruházások vezérelték. A lakossági fogyasztás mintegy 8%-os növekedését a rendkívül dinamikus bérkiáramlás eredményezte. A beruházások 5,8%-os növekedési üteme az állami és a lakásberuházások eredménye. A GDP termelési szerkezetében a szolgáltatások és az építőipar hozzáadott értékének bővülése volt a jellemző, míg a mezőgazdaság teljesítménye elmaradt a megelőző évitől. Az ipar ugyancsak gyengélkedett, ám visszaesése a harmadik negyedévben megállt, s összességében a második félév már pozitív ipari hozzáadott értéket mutatott. Mind az államháztartás, mind a magánszektor eladósodása számottevően nőtt. A közvetlen tőkebefektetések állománya 1280 millió Eurót tett ki; a tőke több mint fele a feldolgozóiparba áramlott. 2003 első felében tovább lassult a gazdaság növekedése, ami egy harmadik éve tartó trendbe illeszkedik. 2000 első negyedéve óta ugyanis, amikor a GDP 6,6%-kal haladta meg az

előző év első negyedévit, a növekedés üteme szinte folyamatosan, negyedévről-negyedévre mérséklődik. A 2,5%-os gazdasági növekedést önmagában még nem lehet drámainak nevezni, bár a folyamatosan lefelé tartó irányzat némi aggodalomra adhat okot. II.11 A GDP szerkezete a fő szektorok szerint A magyar gazdaság egésze struktúrájában rendkívül megváltozott a rendszerváltozás óta és versenyképességét, a fejlett világhoz való közelségét, vagy távolságát tekintve sokkal fejlettebb, modernebb, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor e magasabb fejlettség hordozóinak, előteremtőinek, haszonélvezőinek, a hatalmi tereknek a szerkezete is más.11 Az elmondottak érezhetők, értékelhetők már akkor is, ha csupán a GDP-t kitevő 11 Práger László: A világ (gazdaság) és Magyarország a XXI. század elején; Unió Kiadó Budapest 2003. 20 http://www.doksihu legnagyobb, legmeghatározóbb szektorokat vesszük sorra. A

mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások bruttó társadalmi termékben elfoglalt részarányát elemzem. A rendszerváltás óta a szektorok nagysága közötti elmozdulás is megmutatja az ország egy évtized alatt bekövetkezett strukturális változását. Kevesebb, mint egy évtized alatt a mezőgazdaság részaránya a felére csökkent (13,9%-ról 6,6%-ra, majd később még kisebbre 3,7%-ra), az iparé is kisebb lett (39,9%-ról 30,7%-ra), a fő térnyerő tehát a szolgáltatási szektor volt (43,9%). 1. Táblázat A GDP ágazati megoszlása, % (2002) mezőgazdaság ipar, építőipar kereskedelem, idegenforgalom, szállítás, posta, távközlés egyéb szolgáltatások 3,7 30,7 21,7 43,9 Forrás: KSH II.12 A munkanélküliség alakulása A rendszerváltozás utáni átalakulás egyik legfájdalmasabb következménye a munkanélküliség robbanásszerű növekedése volt. Ez akkor is különösen nagy társadalmi feszültséget jelent, ha a teljes

foglalkoztatottságot az előző rendszerben alacsony munkatermelékenység, az ún. rejtett munkanélküliség jellemezte. Más oldalról megfogalmazva: a rendszerváltás után a munkanélküliség növekedésével együtt a termelékenység tendenciájában jelentős mértékben nőtt. 1989-ben az iparban meghatározó szektor volt többek között az acélipar, ehhez kapcsolódóan a szénbányászat; a könnyűipar, ezen belül kiemelten a textilipar, a cipőipar, addig 1990-ben, 1991-ben e gazdasági ágak termelési értéke drasztikusan visszaesett. Mindez egyrészt jelentős foglalkoztatási problémákat okozott Magyarország egészében, de ezen belül elsősorban az északi és keleti régiókban, másrészt azonban a visszaesés és a visszaeső területek helyébe belépő új, modern iparágak alakították ki azt a struktúrát, amely már sokkal könnyebben illeszkedik a fejlett világ gazdasági szerkezetéhez. 2. Táblázat FoglalkoztatGazdaságilag Passzív

Munkanélküliségi Munkanélküliek ottak Időszak aktívak munkanélráta küliek száma, ezer fő % 3868,3 234,1 4102,4 109,3 5,7 2001. év 3870,6 238,8 4109,4 117,6 5,8 2002. év Forrás: KSH 21 http://www.doksihu 2003 első félévében lassú javulást láthattunk: folyamatosan emelkedett a foglalkoztatottak létszáma, a munkanélküliek számának erőteljes növekedése mérséklődött, a munkaerőpiacon jelen nem lévő – inaktív – népesség száma ugyanakkor csökkent. A harmadik negyedévben folytatódott a trend, a munkanélküliség június-augusztus között az előző év megfelelő időszakához képest már csökkenést mutatott. A változások azonban korántsem gazdasági, konjunkturális okokra vezethetők vissza. Egyrészt a nyugdíjkorhatár fokozatos kitolódása magyarázza a létszámbővülést, másrészt a nettó létszámnövekedés jelentős része a részmunkaidős foglalkoztatottság növekedéséből származott. A jövedelmek

hirtelen növekedésének hatása érezhető a munkaerőpiacon, rövidtávon a foglalkoztatotti létszám bővülése követte az ugrásszerű reálkereset-emelkedést. Hosszabb távon azonban a munkaerőköltségek számottevő növekedésének versenyképességet rontó hatása várhatóan ezzel ellentétesen befolyásolja a munkaerő-piaci folyamatokat, elbocsátások és a foglalkoztatás bővítésének az elmaradása formájában. II.13 Vállalatok, vállalkozások száma 3. Táblázat A regisztrált gazdasági szervezetek és vállalkozások száma Magyarországon 1998-2001 1988 1990 1992 1997 2001 Jogi személyiségű vállalkozás Ebből: kft Nem jogi személyiségű vállalkozás 10.711 29.405 69.386 140.601 175.424 450 18.317 102.697 137.789 172.919 29.657 34.095 70.597 203.892 207.365 . 606.207 664.310 698.001 Egyéni vállalkozás 290.877 Forrás: KSH, MNB A 90-es évek során megszűnt a nagyvállalatok az előző évtizedben kialakult dominanciája:

ha nem is a kívánatos mértékben, de erősödött a mikro, kis- és közepes vállalkozások szerepe. Ez elsősorban a foglalkoztatottak alakulásában mutatkozik meg. A 90-es évek végén a munkavállalok kétharmada az előbb említett kis- és középvállalati szektorban dolgozott. Az is igaz azonban, hogy a termelékenység eltérően alakult a kisebb és nagyobb méretű vállalatok között. Az egyéni vállalkozók és az 50 főnél alacsonyabb vállalatok termelékenysége ugyan javult, de ezt lényegesen meghaladta a nagyvállalkozások e területen elért eredménye. Ennek nem csupán a vállalati nagysággal összefüggő vonatkozásai vannak, jelentős szerepet játszik a 22 http://www.doksihu külföldi tulajdonban levő vállalatok térnyerése Magyarországon. Szinte valamennyi statisztikai adat azt mutatja, hogy a Magyarországra telepedett külföldi vállalatok, a közös tulajdonú vállalkozások, és különösen a zöldmezős beruházások

termelékenysége jelentősen felülmúlja a csak vagy döntő részben magyar tulajdonban lévő vállalkozások mutatóit. A kis- és középvállalatok a foglalkoztatottság területén és a GDP-hez való hozzájárulást tekintve eltérő szerepet töltenek be. „A vállalati struktúra 90-es évekbeli alakulásának az előbb elmondottakkal összecsengő jó leírását adja a következőkben összefoglalt legfontosabb folyamatok: - A nagyvállalatok megőrizték dominanciájukat. - A középvállalkozások továbbra is igen gyengék, sőt talán még csökkent is a súlyuk a 80-as évtizedhez képest. - A mikro- és kisvállalkozások száma ugrásszerűen megnőtt és megnőtt az általuk foglalkoztatottak munkaerő-létszáma is. - A nagyvállalati szektor napjainkban alapvetően a külföldi tulajdonban lévő vállalkozások képviselik hazánkban. - A kisvállalkozások közt igen nagy számban találhatók kényszervállalkozások. - A hazai kis- és

középvállalkozások alig kapcsolódnak a hazánkban tevékenykedő nagy multinacionális cégekhez beszállítóként, partnerként.”12 A fenti megállapítások és tények mutatják, hogy európai uniós csatlakozásunkat követően, de már azt megelőzően a jelenlegi szakaszban is alapvető feladat a magyar kis- és középvállalati szektor erősítése. Ez célja magának az Európai Uniónak is, amelynek következtében ilyen források bevonhatók, meggyőződésem azonban, hogy döntően a hazai fejlesztéspolitika oldhatja meg e vállalati kör és benne a magyar vállalkozók helyének és gazdasági szerepének erősítését. A MAGYARORSZÁGI VÁLLALATOK MÉRETARÁNYAI 4. Táblázat FoglalAdózás A Adózás kozGDP előtti A GDP külföldi Vállalatok előtti tatottak (milliárd eredmény száma eredmény megoszlása∗ tulajdon (ezer Ft) (milliárd megoszlása aránya∗ fő) Ft) Nagyvállalatok 1 226 842 3611 54,1 48,1 651 47,9 Középvállalatok 5 789 468 1398

20,9 39,7 290 21,4 Kisvállalatok 21 164 414 792 11,9 24,9 170 12,5 Mikrovállalatok 271 078 434 874 13,1 26,4 247 18,2 Összesen 299 257 2158 6677 100,0 40,0 1360 100,0 ∗ Százalékban Forrás: Ecostat vállalati adatbázis, 2001 23 http://www.doksihu II.2 A fejlettség foka (az egy főre jutó GDP) A legfrissebb elemzések szerint a magyar gazdaságban az egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) 2000-ben (vásárlóerő-paritáson) az Európai Unió átlagának 50,7 százalékát tette ki. Magasabb e mutató értéke a tagországok között utolsó helyen álló Görögországban (66,9 százalék), és a tagjelölt országok közül négyben: Cipruson (78,0), Máltán (65,6), Szlovéniában (67,6), valamint Csehországban (56,0) is. 6. Ábra Egy főre jutó GDP 7000 6388 6000 USD 5000 4000 4382 4444 4690 4582 4571 5087 3000 2000 1000 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Évek Forrás: KSH, MNB II.21 A termelékenység és a GDP összefüggései Az egy

lakosra jutó GDP országok közötti különbségét – és ugyanígy két időszak közötti változását – két fő összetevőre bontják a szakemberek: – a foglalkoztatottságban, egy lakosra jutó munkaráfordításban, és – az egységnyi munkaráfordítással létrehozott GDP, azaz a munka termelékenységében mutatkozó különbségre. A magyar gazdaságban a rendszerváltást követő időszakban a foglalkoztatottság jelentősen csökkent, a munkatermelékenység viszont jelentősen nőtt. A rendszerváltás utáni első években a GDP számottevően visszaesett, de a később megindult és felgyorsult növekedés eredményeként 2001-ben 8 százalékkal meghaladta az 1989. évi szintet Ugyanebben a 12 évben azonban az Európai Unióban 29 százalékkal, az Egyesült Államokban 41 százalékkal növekedett a GDP, míg szűkebb régiónkban a magyarországihoz hasonlóan 24 http://www.doksihu alakult. Az Európai Bizottság jelentése a volt KGST-országokat

együttesen vizsgálva igen jelentős, 25 százalékos visszaesésről számol be. A munkatermelékenység színvonala az elmúlt években ugyan közelebb került a fejlett országokéhoz, de a foglalkoztatottság rohamos csökkenése – az erőforrások kihasználatlansága mellett – súlyos társadalmi feszültségeket is okozott. 1997-től a termelékenység már a foglalkoztatott létszám gyarapodásával növekedett. A növekedési pálya ilyen irányú folytatása lenne kívánatos a következőkben is. A termelékenység változásának iránya és mértéke alapján az ágazatok három csoportba oszthatók: – a termelékenység jelentősen növekedett az iparban (évi 7,1 százalék), a szállításban, illetve a hírközlésben (5,9), valamint a mezőgazdaságban (5,8); – kisebb a növekedés a közigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben (2,3 százalék) – e tevékenységi körökben az értelmezés és a mérés több bizonytalansági tényezőt

tartalmaz –, továbbá az egyéb szolgáltatások ágazatában (2,1); – csökkent a kereskedelemben, a vendéglátásban (0,9 százalékkal) és az építőiparban (0,3 százalékkal). A termelékenységnek ebből az – ágazatonként erősen eltérő – alakulásából adódott össze az egészében kedvező, átlagosan évi 3,3 százalékos növekedés. 5. Táblázat A GDP, A FOGLALKOZTATOTT LÉTSZÁM ÉS A MUNKATERMELÉKENYSÉG NÖVEKEDÉSE (2000-BEN, AZ 1989. ÉV SZÁZALÉKÁBAN) Kelet-Európa Albánia Bulgária Csehország Horvátország Jugoszlávia Lengyelország Magyarország∗ Románia Szlovákia GDP Foglalkoztatottak száma 99,1 102 74,7 98,7 80,7 45,1 127 104 79,3 103 80,3 74,2 67,4 86,3 77,6 80,2 88,3 75,7 78,2 83,9 25 Munkatermelékenység (egy foglalkoztatottra jutó GDP) 123 138 111 114 104 56 143 138 101 123 http://www.doksihu Szlovénia 110 81,2 Balti Államok 69,2 77,9 Észtország 85,3 72,6 Lettország 64,3 73,8 Litvánia 66,1 83,3 FÁK (1999) 56,4

87,2 Oroszország 64,1 85,1 ∗ Nem a forrásban szereplő, hanem friss adatok. 136 89 117 87 79 65 75 Forrás: ECE, 2001, 230 és 234. oldal II.22 A kis- és középvállalatok jelentősége 12 A magasabb termelékenység kialakulásának – az előbb felsoroltakon kívül – nem kevésbé fontos és a jövő szempontjából különösen nagy hatású további forrása volt a piacgazdasági versenykörnyezet kialakulása, és a külföldi működőtőke beáramlása az országba A kis- és középvállalatok a rendszerváltás küszöbén a munkahelyek mintegy egyharmadát, a 90-es évek közepére közel kétharmadát biztosították. A kis- és középvállalatok térnyerésének feltétele ugyancsak a piacgazdasági versenykörnyezet létrejötte volt. Bár azt a mintegy 2 millió munkahelyet, amelyek a nagyvállalatoknál megszűntek, csak kis részben pótolhatták, még így is jelentősen mérsékelték az átalakulás feszültségeit. A kétharmados arány hasonló az

Európai Unió átlagához, és máig kiemelkedő fontosságú a foglalkoztatás szempontjából. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kisvállalatoknál – és Magyarországon még a középvállalatok jelentős részében is – jóval alacsonyabb a termelékenység színvonala, mint a nagyvállalatoknál. Ezért a kis- és középvállalati politika fontos feladata, hogy megfelelő eszközökkel külön is segítse a termelékenység, a versenyképesség növelését e vállalati körben. II.23 A külföldi tőke szerepe A termelékenység szempontjából is kiemelkedő jelentőségű volt a magyar gazdaság számára a rendszerváltást követően a külföldi működőtőke nagyarányú beáramlása. A külföldi érdekeltségű vállalatok a magyar gazdaságban a bruttó hozzáadott értéknek 1992-ben 20, 1995ben 39, 2000-ben 49 százalékát hozták létre 12 A munka termelékenységének alakulása; Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003. május

5.pp 18 26 http://www.doksihu A külföldi működőtőke beáramlásának három fő hatását általában abban látják a szakemberek, hogy:– hozzájárul a gazdaság élénkítéséhez, annak növekedéséhez, – a külföldi tulajdonnal működő vállalatok magasabb termelékenységgel dolgoznak, és – e magasabb termelékenységi tényező a többi vállalatra is kedvező hatással van. Az első két hatás erőteljesen érvényesült a magyar gazdaságban is, a harmadik már kevéssé. A külföldi érdekeltségű vállalatoknál sokkal magasabb a termelékenység, mint a hazai tulajdonúaknál. Ez utóbbiaknak két és félszerese, a külföldi többségű tulajdonú vállalatokban azonban már háromszorosa. Ez jóval nagyobb különbség, mint amilyet eddig más országok gazdaságában érzékeltek. A külföldi befektető általában a nagyobb tőkeigényű, és ennek révén is magasabb munkatermelékenységet mutató tevékenységeket részesíti előnyben. A

90-es évek hazai termelékenységnövekedésének jelentős hányada – az említett összehasonlítási korlátot is figyelembe véve – egyértelműen a külföldi tulajdonú vállalatok térnyerésének tulajdonítható. A gazdaság egészségesebb fejlődését szolgálná azonban – a kutatók megítélése szerint – az így kialakult, úgynevezett duális struktúra mérséklődése. A magyarországi vállalatoknál megmutatkozó nagy termelékenységbeli különbségekre bizonyos magyarázatot ad, hogy a hazai feldolgozóiparban legnagyobb az eltérés az egy foglalkoztatottra jutó állóeszköz-állományt, a „tőkeintenzitást” tekintve. A hazai tulajdonú vállalatoknál e mutató 1998-ban csupán 31 százaléka volt a külföldi tulajdonú vállalatokénak. Cseh- és Lengyelországban 70 százalék, Szlovéniában 60, Észtországban 41. Ez összecseng a KSH elemzőinek saját számításaival, amellyel összehasonlították az egy foglalkoztatottra jutó saját

tőkét és jegyzett tőkét a hazai és külföldi tulajdonú vállalatoknál. A hazai tulajdonú vállalatoknál mindkét mutató jóval alacsonyabb a külföldi tulajdonú cégek mutatóihoz viszonyítva – az egész gazdaságot nézve 60, illetve 41,6 százalék, a feldolgozóipart nézve 43,8, illetve 32,8. II.24 Termelékenység és a versenyképesség A termelékenység és a versenyképesség kapcsolatát vizsgálva az elemzők megállapítják: minthogy a magyarországi bruttó bérek színvonala messze elmarad a fejlettebb országok 27 http://www.doksihu bérszínvonala mögött, a munkabér járulékos költségeinek az átlagosnál magasabb aránya ellenére a versenyképesség szempontjából teljes „egység-munkaerőköltség” mutatónk kedvező a régió országaihoz viszonyítva. Ez a külföldi tőke számára is vonzerő volt, de a reálbérek most tapasztalható erőteljesebb növekedése e pozíció megtartását csak akkor teszi lehetővé, ha ez a munka

termelékenységének a reálbérekénél nagyobb növekedésével párosul. A versenyképességet jellemző mutatók részletesebb vizsgálata, így az Európai Unió adatösszeállításai azt jelzik, hogy az EU-átlagérték – igen jelentős országok közötti különbségekkel – változatlanul jelentősen elmarad az Egyesült Államok mögött, de egyes EU-országok (mint például Finn- és Írország) gyorsan törnek előre. A sor végén többnyire Portugália, Görög- és Spanyolország található; ahol szerepel magyar adat, az ez utóbbiakhoz áll közel. Az országok versenyképesség szerinti rangsorolásaiban Magyarország általában a 25–30. közötti jó közepes helyet, a régió országait nézve az elsők közötti minősítést kap. A lisszaboni stratégiai célkitűzés megvalósításának 12 célját vizsgálva a Világgazdasági Fórum által közölt értékelés szerint 10-ben a tagjelölt országok sorában a három legjobb között vagyunk; nem

szerepelünk ezek között a szociális gondoskodás és a környezetvédelem értékelésében. A legjobb három ország között Cseh-, Észt-, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia váltakozva szerepel. Rangsorolásunk sehol sem az első (a legjobb), de ötször a második, ötször a harmadik helyen vagyunk. Mindez egybevág a korábbi, a régió országait tekintve kedvező, de az Európai Unió célrendszeréhez képest erős lemaradást jelző értékelésekkel. 6. Táblázat A termelékenység (egy foglalkoztatottra jutó GDP) alakulása (előző év=100) Átlagos állományi létszám alapján 2000 2001 2002 Ipar 109 105 103,6 Építőipar 99,4 107 104,9 Mezőgazdaság 104,8 113 108,9 Nemzetgazdaság összesen 104,2 104 103,8 Forrás: KSH 28 http://www.doksihu II.3 Magyarország földrajzi térszerkezete Magyarország földrajzi fekvése előnyös, Európa legközepén található és stabil politikai és gazdasági környezetet képes biztosítani. A támogató és

hatékony jogrendszer, valamint az olcsó termelési tényezők (pl. munka, föld, energia stb) ösztönzően hatnak a külföldi tőkebefektetők számára. Az ország legfőbb erőssége mindazonáltal az, hogy magasan képzett és kreatív a munkaerő, amit világszínvonalú oktatási rendszerének köszönhet. Magyarország térszerkezete, történelmünk egész ezer évére visszatekintve a megyékre (vármegyékre) épített közigazgatási rendszer jellemző. A régiók kialakításának gondolata már a II. világháború után a szocializmus korszakában felmerült, gyakorlatilag azonban ténylegesen a régiókra épülő közigazgatási szerkezet nem alakult ki. A régiók létrehozásának újabb hulláma a 90-es évek közepére tehető. A régiókon alapuló területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerét az 1996. évi XXI, a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény alapozza meg. A régiók kialakításának racionális

gazdasági okai is vannak: a megyék önmagukban nem jelentenek optimális területnagyságot sem a gazdaság, a termelés, sem pedig a közigazgatás szempontjából. A második – valószínűleg az előzőnél is sokkal erőteljesebb tényező – az Európai Unióhoz való csatlakozás. Az ok egyszerű és gazdasági hatását tekintve rendkívül nyomatékos: csak a régiók kialakításán keresztül lehet hozzájutni az Európai Unió strukturális és kohéziós támogatási alapjához. Mindezek következtében alakult ki a hét – egyelőre tervezési statisztikai – régió, melyek a következők: • Közép-Magyarország (Budapest, Pest) • Közép-Dunántúl (Veszprém, Komárom-Esztergom, Fejér) • Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala) • Dél-Dunántúl (Somogy, Tolna, Baranya) • Észak-Magyarország (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) • Észak-Alföld (Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg) •

Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Csongrád, Békés) A 90-es évek közepe óta Magyarország nemzetgazdasági szinten tartósan gyorsabb növekedést mutat fel, mint az EU15, regionális szinten a kevésbé fejlett régiók divergálnak a nemzetgazdasági átlagtól. Budapestnek és vonzáskörzetének, valamint Észak- és Közép- 29 http://www.doksihu Dunántúlnak folyamatosan nő az országos GDP-ben való részesedése, míg a többi kevésbé fejlett régió gazdasága lassabban növekszik, mint az országos átlag. Meg kell jegyeznünk azonban azt is, hogy az egy-két leglassabban növekvő régiót leszámítva valamennyi magyar régió gyorsabban nőtt az elmúlt években, mint az EU15 átlaga, azaz szinte minden terület felzárkózásban volt az EU tagállamaihoz. Nem véletlen, hogy ezek a magyar folyamatok nagy hasonlóságot mutatnak az EU kohéziós országaiban tapasztalt folyamatokkal, hiszen ezek a gazdaságok szerkezetileg sok tekintetben hasonlóságokat mutatnak

Magyarországgal. Feltehető a kérdés: hogyan lehetne a nemzetgazdaság felzárkózási tendenciáját úgy tartóssá tenni, hogy közben a fejletlenebb régiók ne szakadjanak le a nemzeti átlagtól. Magyarország nemzeti fejlesztési tervét (NFT) szemügyre véve látható, minimum 15 évnek kell ahhoz eltelnie, hogy az infrastruktúra fejlettsége megközelítse az Európai Unió jelenlegi fejlettségi szintjét. Ameddig az NFT-ben kitűzött minimális célok nem valósulnak meg, nem várható, hogy a 7-8 éve érvényesülő váltómozgás-folyamatok visszájára forduljanak, és a nemzeti és regionális konvergenciák egyszerre jelentkezzenek Magyarországon. Az államnak van még néhány eszköze, amellyel képes csökkenteni a regionális különbségeket. Ezen eszközök közé tartozik a humántőke regionális fejlesztése, mely Portugáliában kapta a legnagyobb hangsúlyt. A 90-es évek elején a humántőke fejlettségi szintjét illetően még súlyosan lemaradt

Portugália az évtized közepén reformokat indított el, mellyel decentralizáltabbá, liberalizáltabbá tette oktatási rendszerét. Ez nagymértékben hozzájárulhat a termelékenység növeléséhez és a régiók felzárkózásához. Mivel az oktatási rendszer kiépítése és a diákok kiképzése hosszú éveket, vehet igénybe, ezeknek az intézkedéseknek is csak hosszú távon jelentkeznek a kedvező hatásai. Az oktatás fejlesztésének regionális felzárkóztató hatásait a munkaerő-piaci mobilitás jelentősen csökkentheti. Számos esetben kimutatható volt, hogy azokban az országokban, ahol a munkaerő áramlása flexibilis, ott a humántőke állami fejlesztése egyáltalán nem gyengítette a váltómozgás-folyamatokat. Magyarországon a munkaerőpiac mobilitása alacsony-közepes szinten áll európai összehasonlításban. A nagymértékű strukturális munkanélküliség ellenére nem figyelhető meg 30 http://www.doksihu olyan tendencia, mely

szerint a munkaerő az agglomerációkba áramolna, sőt az utóbbi években Budapest lakossága még csökkent is. Ilyen rugalmatlan munkaerő-piaci helyzetben (melynek oka elsősorban kulturális, társadalmi és földrajzi) eredményes gazdaságpolitika lehet a humántőke regionális fejlesztése, valamint a decentralizált és versenyeztetett oktatási struktúrák kialakítása. Ez ellen szólhat azonban az, hogy pontosan a képzettebbek mutatnak nagyobb mobilitást, és a képzetlenek nagyobb rugalmatlanságot. 2003-ban hosszú viták után többé-kevésbé elfogadottnak tekinthető a regionális szerkezet, bár egyrészt az Európai Unió támogatási alapjaihoz való hozzájutás kritériumai indokolhatnak bizonyos átrendezéseket (a már most kiemelten magas fejlettséggel rendelkező Budapestet magába foglaló közép-magyarországi régió a tervezett összetételben egy következő periódusban esetleg eleshetne a támogatásoktól), másrészt rendkívül erős és

szinte áttörhetetlen a történelmi évszázadok során kialakult és megerősödött megyék meglévő önállóságához, az ahhoz kapcsolódó politikai és hatalmi erőhöz való ragaszkodás. Mindemellett erősödött egy kevesebb (például három) régióból álló rendszer kialakításának felvetése és támogatása is. II.4 Magyarország külgazdaságban elfoglalt szerepe A külgazdaság egy nagy, meghatározó szegmensét, a külkereskedelmet tekintve a világ teljes forgalmából Magyarország részesedése az elmúlt évek során 0,4% körül mozgott. Ez magas számnak tekinthető ahhoz a tényhez mérve, hogy a világ népességéből 0,17%, GDPjéből pedig kereken 0,2% a részarányunk. A rendszerváltást követően a világ kereskedelmében betöltött szerepünk visszaesése szoros összefüggésben áll a GDP kereken 10%, az ipari termelés 20%, a mezőgazdasági termelés csaknem 30%-os visszaesésével. Mindez végső soron a KGST összeroppanásával, a

Szovjetunióval és a többi volt szocialista országgal folytatott külkereskedelmünk visszaesésével, a külkereskedelem mögött álló termelés zuhanásszerű csökkenésével magyarázható. A folyamat a külkereskedelmi és a teljes gazdasági reorientáció megvalósulását jelentette. A KGST korábbi 60-70%-os részarányát az Európai Unió a 90-es évek elején előbb 60%-os, majd a végére (az exportban) 75% feletti részaránya váltotta fel. Nem csupán az országok részaránya és súlya változott meg: a fejlettebb országokkal folytatott kereskedelem 31 http://www.doksihu emelkedő részaránya a modernebb, fejlettebb technológiákkal, termeléssel való érintkezésünk növekedését is jelentette, amely visszahatott a belső piacra is. A földrajzi struktúrában bekövetkezett változások a teljes kereskedelem volumenének erőteljes növekedése mellett mentek végbe: Magyarország exportja 2000-ben először érte el a 30 milliárd dollárt. Az

általános gazdasági fejlődés, a Magyarországon működő külföldi vállalatok számának emelkedése mellett, mindennek egy nagyon jellemző és különös oka is van, a magyarországi vámszabad területi export rendkívül dinamikus, sok szempontból mármár túlzottnak is mondható növekedése és ezzel együtt hatalmas aránya. Mindez a magyar belső gazdaság és a magyar gazdasághoz kapcsolódó, de annak mégsem szerves részét képező külső erőterek közötti fáziseltérést, az erővonalak egyenetlen fejlődését mutatja. A külgazdaság második – napjainkban egyre nagyobb szerepet nyerő – területén a külföldi működőtőke importjában az évenkénti váltakozások és változások mind a világ egészét, mind Magyarországot tekintve igen jelentősek. A XX század utolsó előtti éveinek világátlagát és a magyarországi működőtőke befektetéseket tekintve a világ működőtőke importjában részesedésünk a 0,6-0,9% közötti sávban

mozog. A világ működőtőke forgalma azonban a századfordulóra, ha nagy ingadozásokkal is, de 700-1200 milliárd dolláros sávba lépett. Mivel a magyar működőtőke-behozatal az 1,5 milliárd körüli szinten maradt, sőt 2002-ben kereken 1 milliárd dollárra zsugorodott, a működőtőke importban való részesedésünk 0,1-0,2% körülivé, illetve alá csökkent. Mindemellett is azonban a már piacon megtelepedett több mint 25.000 részben, vagy egészben külföldi tulajdonú vállalat jelenléte tartósan a belső piac nyitottságát, nemzetközi jellegét jelenti. A bemutatott folyamatok összességükben egyértelműen kifejezik Magyarország és ezen belül a magyar gazdaság nyitottságát, azt a tényt, hogy teljes belső piacunk nemzetközi piaccá vált, amely egyszerre jelenti a nemzeti jelenlét megfelelő erejének hiányát, de más oldalról azt a képességünket, hogy más országoknál könnyebben és erőteljesebben kapcsolódhatunk be a globális

világ rendszerébe. Mindez azonban csak erős belső (nemzeti) gazdaság, prosperáló magyar nagyvállalati, erősödő kis- és középvállalati szektor mellett adhat biztos alapot arra, hogy a 21. század elejének gazdaságában és gazdaságon túli világban (a globális világ egészében és az Európai Unióban) megtaláljuk és megerősítsük helyünket. 32 http://www.doksihu III. Nemzetközi Kapcsolatok III.1 Külkereskedelmi árumozgás és szolgáltatások III.11 Külkerkereskedelmi árumozgás A külkereskedelmi áruforgalom két éve tartó lassulása ellenére, 2002-ben még mindig élénk volt a kivitel növekedése (euróban 7%, dollárban 13%). Az árubehozatal exportnál lassabb (euróban 6, dollárban 12%) bővülése a vártnál és az előző évinél is (éves szinten 128 millió Euróval, és 87 milliárd forinttal) kisebb hiányt eredményezett. A forint felértékelődése következtében a forgalom forintban, 2002-ben gyakorlatilag stagnált. A

forgalom szerkezetében az előző évivel részben ellentétes változások mentek végbe: a vámszabad területi cégek dinamizálták tavaly is az exportot, és fékezték az import növekedését, miközben tovább folytatódott a bérmunkaforgalom zsugorodása is. A gépkivitel azonban 2002ben ismét dinamikusabbá vált, míg az élelmiszerek forgalmában és aktívumában is jelentős csökkenés következett be. A forgalom dinamikus növekedése egyértelműen a fejlődő országok piacain következett be (Németország felé a feldolgozott termékek exportja nőtt kiemelkedő ütemben), míg az USA súlya erőteljesen mérséklődött, és a CEFTA-országok 2001-es dinamizáló szerepe is eltűnt. A külföldi működőtőke-beáramlás 2002-ben a szokásosnál szerényebb volt, és még az MNB új módszertana szerint számított (a réginél 900 millió Euróval kedvezőbb) áruforgalmi hiánynak is mindössze a felét, a fizetésimérleg-deficitnek pedig alig több mint

harmadát tudta ellensúlyozni. A külső egyensúlyi helyzet 2003 második negyedévében tovább romlott. Mivel mindhárom belföldi szektor (a lakosság, a vállalatok és az államháztartás) finanszírozási igénye nagyobb megtakarításainál, a külföldi forrásbevonás ugrásszerűen megnőtt. Az ország eladósodásának gyors növekedése nyilvánvaló, és rövidtávon nem is nagyon látszik esély a tendencia megfordulására. A vállalatok beruházási célú hitelkereslete ugyanis várhatóan tovább élénkül, a háztartások fogyasztási/megtakarítási viselkedése pedig csak lassan alkalmazkodik a romló körülményekhez. Az államháztartási hiány jelentősebb csökkentése mellett a háztartások megtakarításainak ösztönzése mindenképp szükséges ahhoz, hogy legalább 2004-ben helyreálljon a viszonylagos egyensúly (azaz az egyensúlyhiány fenntartható mértéke).13 13 KOPINT-DATORG Konjunktúra-, Piackutató és Számítástechnikai Rt.;

Konjunktúrajelentés 2003/3. 33 http://www.doksihu Ami a külkereskedelmi folyamatok alakulását illeti: 2003 első hét hónapjában csökkenő árszint mellett 2,5%-ra lassult az export volumennövekedése, miközben az import dinamikusabbá vált (volumenben közel 8%-kal nőtt). Értékben az export forintban és euróban számolva egyaránt visszaesett, ami elsősorban a könnyűipari cikkek exportjának (főként a bérmunkatevékenységek) radikális csökkenésével, a tavaly megszüntetett tevékenységek (főként vámszabad-területi) exportjának kiesésével és az élelmiszer-export volumenének visszaesésével magyarázható. A külkereskedelmi mérleg hiányánál is gyorsabban nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya: az év első hét hónapjában megközelítette a 2,8 milliárd eurót, ami csaknem kétszerese az elmúlt év azonos időszakában keletkezett deficitnek. Ezt csak részben magyarázza az áruforgalom; a szolgáltatások, különösen az

idegenforgalom romló egyenlege ugyancsak komoly szerepet játszik. 7. Táblázat Három ország kereskedelmi súlya az EU-ban (százalék) 19 97 Csehország 1,7 Magyaror szág 1,7 Lengyelorsz ág 2,1 A tíz csatlakozó Áruexport Szolgáltatási mport Szolgáltatáse xport 2 0 0 2 19 97 20 02 199 7 200 2 199 7 20 02 2 , 8 2, 2 2, 9 0,9 1 0,8 0,9 2 , 6 1, 9 2, 5 0,9 1 0,8 0,9 2 , 9 3, 5 3, 8 1,2 1,5 1,2 1,3 1 0 , 9 10 ,5 12 ,6 n.a 4,7 n.a 4,1 Áruimport 7,7 Forrás: Eurostat, 2003 34 http://www.doksihu 7. Ábra Forrás: Figyelő Monitor Plusz Figyelő 2003/14. szám III.12 Szolgáltatások Intenzív bővülésük 1995-1997 közötti időszakában a szolgáltatások aktívuma a GDP 3-4%-át is elérte. A szolgáltatások nélkül a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 78%-a között mozgott volna Ebben a kedvező folyamatban 2002-ben fordulat következett be, az aktívum hirtelen a GDP 1%-a alá esett. Majd 2003-ban tovább

romlott a helyzet és a harmadik negyedév végére a mindeddig a folyó fizetési mérleget javító szolgáltatások maguk is növelték a folyó fizetési mérleg hiányát. Az elmúlt években a szolgáltatások egyenlegén belül egyre kisebb súlya van a nettó bevételi többletet előteremtő idegenforgalomnak, míg az egyéb szolgáltatások hiánya egyre növekszik. 2003-ban a harmadik negyedév végére pedig már az egyéb szolgáltatásokon képződött hiány meghaladta az idegenforgalom egyre szerényebb többletét. Ennek oka egyrészt az, hogy a szolgáltatások bevételein belül az idegenforgalom a nemzetközi folyamatokkal összhangban jelentősen visszaesett, miközben az egyéb szolgáltatások bevételei dinamikusan nőttek. A turizmus bevételeinek értéke általában jóval meghaladja az egyéb szolgáltatások exportbevételét, 2002-től azonban megváltozott a helyzet. A kiadások növekedési ütemét ugyanakkor rendre az egyéb szolgáltatások

importjának intenzív bővülése határozza meg. A szolgáltatások bevételein és kiadásain belül az elmúlt hét év alatt az egyéb szolgáltatások részaránya jelentősen nőtt. A bevételeken belül közel 30 százalékponttal, 63%-ra, a kiadásokon belül pedig a magas induló arány ellenére további 16 százalékponttal, 79%-ra. 2002-ben a turizmus visszaesése volt az oka a külső egyensúly romlásának. 2003-ban azonban – a külkereskedelmi deficit növekedése mellett – szembetűnő volt az egyéb szolgáltatások 35 http://www.doksihu szerepének változása. Szeptember végére már 55%-ban az egyéb szolgáltatások egyenlegének romlása, míg 2002-ben csak 4 százalékban. Egyéb szolgáltatások alatt az idegenforgalmon kívül valamennyi szolgáltatást értjük. A fizetési mérlegben 29 címszó alatt szereplő szolgáltatásfajtából 25 tartozik ide. Ezeket hat fő csoportba soroljuk: 14 • építési-szerelési, • kereskedelmi

szolgáltatások, • fuvarozás és szállítmányozás, • üzleti, technikai és kulturális, valamint kormányzati szolgáltatások. 14 Hova lett a szolgáltatások aktívuma? Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003. december 1.pp 7 III.2 Turizmus Magyarország a nemzetközi turizmus legjelentősebb piacának, Európának közepén fekszik. A vendégérkezések számát tekintve előkelő helyet foglal el a világturizmus összforgalmához viszonyítva, hiszen az érkezett turisták számát tekintve évek óta 3-4 százalék körül mozog a piaci részesedés aránya, ugyanakkor a világturizmus összbevételébő1 mindössze 1 százalék körüli részesedéssel "büszkélkedhetünk". Magyarország turisztikai kínálata alapvetően csak a ránk jellemző magyar kultúra és történelmi múlt (zene, képzőművészet, népművészet és népszokások, gasztronómia), természeti értékeink (Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó, erdőségeink és

nemzeti parkjaink) és nem utolsó sorban vendégszeretetünk vonzerejére épült. „A turizmus lendülete 2002-ben megtört, a bevételek 15-20%-kal csökkentek. A forint erősödése miatt megdrágult a magyarországi tartózkodás, a világgazdasági recesszió és főleg a terrorizmus veszélye pedig visszavetette az utazási kedvet. Mi több, legfontosabb küldő országainkban a jövedelmi viszonyok is kedvezőtlenebbé váltak. A kereskedelmi szálláshelyet igénylő magyarországi turisták száma 3%-kal, az általuk eltöltött vendégéjszakáké pedig 7%-kal esett vissza. A 4 és 5 csillagos szállodák forgalmában nem volt jelentős változás, de az alacsonyabb kategóriákban 5-20%-os csökkenés következett be. A turizmus területén működő gazdálkodó szervezetek jövedelemtermelő képessége az átlagnál gyengébbnek mutatkozott. A nemzetgazdasági szinten jelentkező 1,63 milliárd eurós aktívum is jócskán elmaradt a megelőző évitől, s ezzel az

ágazat folyőmérleg-hiányát enyhítő szerepe is kevésbé érvényesült. 36 http://www.doksihu Az idén a vendégforgalom némi javulása várható. Erre utal, hogy a Japánból és az Egyesült Államokból érkező turisták kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakái 2002 decemberében 25, illetve 9%-kal meghaladták az egy évvel korábbi szintet. Az Európai Unió legfontosabb piacairól is fellendült a látogatók száma – például Németországból 68, Ausztriából pedig 46%-kal. Mindezek alapján 2003-ban felfuthat a forgalom, ez azonban a nemzetközi gazdasági és politikai helyzet függvénye.”15 2003 első hét hónapjában folytatódtak az idegenforgalomban évek óta tartó kedvezőtlen változások: bár a beutazók létszáma enyhén nőtt és összetétele javult, a Magyar15 Figyelő 2003. 14 szám; Monitor Plusz pp 33 országon töltött vendégéjszakák száma azonban az előző évinél is kedvezőtlenebbül alakult, és az

idegenforgalmi bevételek is határozottan csökkentek. A forint – a beutazó idegenforgalom szempontjából kedvező – leértékelődése ellenére a tavalyi idegenforgalmi aktívum elérése kizárható. A növekvő külső egyensúlyhiány finanszírozásának szerkezete is romlik: a nettó működőtőke-beáramlás (nyári hónapokban tapasztalható és jövőre remélhető élénkülése ellenére) egyelőre kisebb a sok éve megszokott nagyságrendnél, részben a magyarországi cégek élénkebbé váló tőkekihelyezése miatt.16 8. Ábra Forrás: Figyelő Monitor Plusz Figyelő 2003/14. szám 37 http://www.doksihu 16 KOPINT-DATORG Konjunktúra-, Piackutató és Számítástechnikai Rt.; Konjunktúrajelentés 2003/3. III.3 Külföldi működőtőke III.31 A külföldi működőtőke Magyarországon 1972-2002 között • A világ száz legnagyobb vállalata közül hatvannak van magyarországi érdekeltsége, s 2002 júliusáig mintegy 26,7 milliárd euró működő

tőke áramlott hazánkba. Ennek a folyamatnak az első lépésére, a 30 évvel ezelőtt született vegyesvállalatok létrehozását engedélyező kormányrendeletre (28/1972 (X.3) PM sz rendelet) emlékeztek 2002 októberében a Joint Venture Szövetség konferenciáján, mely rendelet lehetővé tette a működő tőke bevonását külföldi részvétellel létesített gazdasági társulások formájában.17 Igen összetett feltételrendszere miatt többek között előírta, hogy a külföldi tőke nem haladhatja meg a 49%ot, a vegyesvállalat nem folytathattak termelőtevékenységet, valamint mindehhez nagyon bonyolult engedélyezési eljárás is kapcsolódott, azonban nehézkes volt ezen vállalatok alapítása. Mindazonáltal a bevezetett szabályozás önmagában fontos lépés volt: a világgazdasági nyitás egyik kezdő lépésének tekinthető. • A 80-as évek során javult a külföldi tőke megítélése, melynek hatására jóval nagyobb kedvezményeket tartalmazó

rendeletek, könnyítések léptek életbe. Mégis az eredmény lehangoló volt, mivel 18 év alatt (1972-1990) mindössze 569 millió USD működő tőke áramlott be Magyarországra.18 • 1988 a fordulat éve volt, mikor is a Parlament elfogadta a külföldi befektetéseket szabályozó törvényt (1988. évi XXIV számú törvény a Külföldiek Magyarországi Befektetéséről), mely a következő főbb rendelkezéseket tartalmazza: 38 http://www.doksihu - jogi garanciákat nyújt az államosítással szemben - engedélyezi a szabad tőketranszfert és profit szabad repatriálhatóságát - engedélyezi a 100%-os tulajdonrészesedést és a társasági forma szabad megválasztását - biztosítja a nemzeti elbánás elvét - biztosítja a tárgyi apport vám- és áfa-mentességét, valamint a know-how, a védjegy és a szabadalom törzstőkeként való számbavételét 17 Peredi Ágnes: Harminc éve jön a külföldi tőke, Népszabadság, 2002. október 4 A külföldi

működő tőke Magyarországon 1999-2000, Központi Statisztikai Hivatal, 2002, pp. 100 - lehetővé teszi a külföldi állampolgárok számára vezető tisztségviselői pozíció betöltését - 18 valamint elsősorban adó jellegű kedvezményeket biztosít a beruházni szándékozónak (5 M Ft vagy legalább 20%-os arányú külföldi tulajdonrész esetén 20%-os adókedvezmény)19 - A külföldi működő tőke még nagyobb mértékű beáramlását serkentette az 1989-ben elfogadott átalakulási törvény (1989. évi XIII Törvény a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról), mely már a működő tőke privatizációba való bekapcsolódását is lehetővé tette. 20 • A rendszerváltást követően Magyarország továbbra is törekedett a külföldi tőke bevonására; a kelet-európai régióban elsőként nyitotta meg piacát és teremtette meg a piacgazdaság olyan intézményrendszerét, amely kedvező környezetet biztosított a

külföldi befektetők számára. • Ezen időszak alatt beáramló külföldi tőke azonban nem oldotta meg a magyar gazdaságban jelentkező gondokat, mivel nem változtatta meg lényegesen a gazdasági struktúrát, nem járult hozzá a technikai-technológiai színvonal emeléséhez és a világpiaci versenyképesség növekedéséhez. Ennek oka a következőkben keresendők: a külföldi vállalkozók zöme a rugalmas, kis kockázatot, de nagy profitot ígérő területekre ruháztak be, valamint a beruházott tőke nagysága csak a 20%-os adókedvezmény igénybevételének határáig terjedt. Így 1990 decemberében a Parlament módosította a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV sz törvényt Tovább liberalizálták a külföldi tulajdoni részesedésű vállalatok működését és biztosították számukra mindazon kedvezményeket, melyek a belföldi vállalatokat is megillették. • Ennek köszönhetően 1990-től a korábbinál nagyobb

ütemben növekedett a vegyesvállalatok száma (1990-ben már 5693 külföldi érdekeltségű vállalkozást regisztráltak) és a befektetett külföldi működő tőke volumene. 21 39 http://www.doksihu • 1991-ben a külföldi működőtőke-beáramlás 1,6 Mrd USD értéket ért el, majd ezt követően fokozatosan növekedett. 1994-ben azonban jelentősebb csökkenés figyelhető meg, 19 Dr. Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999, pp.197 20 Dr. Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999, pp. 197 21 A külföldi működő tőke Magyarországon 1999-2000, Központi Statisztikai Hivatal, 2002, pp. 10 melynek oka feltehetően a kormányváltásban, valamint a privatizáció ideiglenes lelassulásában keresendő. A közvetlen külföldi működőtőke-befektetések alakulása (flow) Magyarországon (1990-2001) 8. Táblázat Év Forrás: MNB Külföldi

működőtőke-beáramlás (millió USD) 900 1.614 1.641 2.481 1.320 4.570 2.040 2.107 1.946 1.944 1.597 2.432 *részvény és 1990 1991 egyéb tulajdonosi 1992 részesedés + 1993 1994 tulajdonosi 1995 hitelek 1996* 1997* III.32 1998* Zöldmezős 1999* 2000* beruházás 2001* 1998-ban a zöldmezős beruházók között a legnagyobb amerikai multinacionális vállalatok szerepeltek, így a General Motors, a Ford, a Coca Cola, az IBM stb. A multinacionális cégek közel 20 M USD feletti beruházásai mellett jelentős számú befektetésre került sor a kis-és közepes vállalkozások részéről is.22 1997-1998-tól a magyarországi működőtőke-áramlásokat a korábbi évektől eltérően 4 új tendencia jellemezte:23 1. Az évek során jelentősen átalakult a befektetések belső szerkezete. 1996-tól az apport vámkötelessé válása miatt fokozatosan megszűnt. A nagyberuházók egyre inkább a vámszabad területi befektetések lehetőségét vették igénybe,

kiküszöbölve így nemcsak az apportot, de a folyó behozatal vám- és áfa-terheit, valamint az árfolyamkockázatot is. 40 http://www.doksihu 22 23 Magyarország külgazdasága 1998, Külügyminisztérium, 1999. június, pp 34 Antalóczy Katalin-Sass Magdolna: Működőtőke-áramlások, befektetői motivációk és befektetésösztönzés a világgazdaságban és Magyarországon, Közgazdasági Szemle, XLVII. évfolyam, 2000. május, pp 487-488 2. Ugyanakkor 1996-tól jelentőssé vált a befektetéseken belül a tulajdonosi hitelek aránya. Ezen jelenség egyfelől arra utal, hogy a 90-es évek első felében a privatizáció révén, illetve a zöldmezősen létrehozott vállalkozások fejlesztésbe kezdtek. Másfelől a jelek szerint e fejlesztéseket növekvő mértékben az anyavállalattól kapott kölcsönök finanszírozásával valósították meg. 3. A működőtőke befektetések 1997-ig terjedő időszakában a profitrepatriálás csekély volt, majd

1998-ban a profitkivonás az előző évhez képest több mint kétszeresére nőtt és megközelítette az 1 Mrd USD-t. A jelentős növekedésnek részben egyszeri oka volt (a multinacionális vállalatok egy részének az ázsiai válság nagy veszteséget okozott), részben azonban már tartós tendenciák kezdetét is jelezte. 1999-ben a profitrepatriálás az 1998-as évtől alig lemaradva 883 millió USD-t tett ki. Ezen jelenség természetesnek tekinthető, mivel a magyarországi működőtőke-beruházások érett szakaszukba léptek, nyereségessé váltak, s a tulajdonosok igényt tartottak a megtermelt jövedelem egy részére. A mintegy 20 Mrd USD-t megközelítő működőtőke-állomány esetén az 1 Mrd USD körüli repatriálás normálisnak mondható. 4. A működőtőke-export megjelenése: a magyar vállalatok külföldi tőkebefektetései 1995-ben 43 millió USD-t tettek ki, ezt követően a tőkeexport fokozatos növekedése indult meg. A magyar

működőtőke-export kezdetben egy-egy nagyobb magyar vállalat külföldi tőkekihelyezéséhez kapcsolódott, majd 2000-2001-től állandósult folyamattá vált. A közvetlen külföldi működőtőke-beáramlás további elemzése előtt felhívnám a figyelmet arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2000-től a folyó fizetési mérleg adatait, ezen belül a külföldi működőtőke-beáramlást EUR-ban tarja nyilván. Így ezt követően az elemzés során felmerülő adatok USD helyett EUR-ban jelennek meg. A váltás kisebb számbeli eltérést okoz az USD árfolyam és az EUR árfolyam különbsége miatt. • Az 1996-2000 közötti időszakban a közvetlen külföldi tőkebefektetések nagysága viszonylag azonos tendenciát mutatott: 1996-tól a Magyarországra beáramló külföldi működőtőke évi 1,8-1,9 millió EUR-t ért el, míg 2000-ben kisebb visszaesés tapasztalható. • Ezt követően 2001-ben különös jelenség figyelhető meg: a világgazdasági

tendenciákkal ellentétben (2001-ben 51 százalékkal csökkent a globális külföldi működőtőke- 41 http://www.doksihu áramlás) a magyarországi tőkebeáramlás lényegesen felgyorsult, melynek hatására a közvetlen külföldi tőkebefektetések 2001-ben 2.715 millió EUR-t tettek ki, ami 52,3%-al haladta meg az azt megelőző évben mért értéket (1.783 millió EUR)24 • A korábbi évekhez képest markáns változást mutat a magyarországi közvetlen tőkebefektetések belső szerkezete: módosult a részvény, egyéb tulajdonosi részesedés és a tulajdonosi hitelek közötti arány az utóbbi javára. Mindez a befektetők óvatosságára, a gyors tőkevisszavonás lehetőségére utal. • A befektetések alakulását jelentősen befolyásolta a Deutsche Telekom-Matáv- Westel ügylet, amelynek során a MATÁV 2001 decemberében megvásárolta a Deutsche Telekom-tól 920 millió EUR-ért a Westel 49%-os részesedését. A tranzakciót a MATÁV a Deutsche

Telekom által nyújtott hitelből finanszírozta. Ezen vállalkozási ügylet nélkül a részvény és tulajdonosi részesedés 2001. évi növekménye 2 Mrd EUR-t tett volna ki, míg a tulajdonosi hitelek emelkedése a 700 millió EUR-t is elérte volna. • Összességében a közvetlen külföldi tőkebefektetések állománya Magyarországon 2001. december végén 25.898 millió EUR volt, melyből a részvény és egyéb tulajdonosi részesdés 20.678 millió EUR-t, míg a tulajdonosi hitelek 5220 M EUR-t értek el25 III.33 A külföldi működő tőke Magyarországon 2002-ben • 2002-ben a magyarországi külföldi tőkebefektetések drasztikus mértékben visszaestek: A Magyar Nemzeti Bank által publikált I. negyedéves adatok alapján a működőtőke-beáramlás 181 millió EUR-ra zsugorodott, mely mindössze 20,5%-a az előző év azonos idő-szakában mért értéknek. A részvények és tulajdonosi hitelek körében 244 M EUR-s beáramlás, a tulajdonosi hitelek

körében pedig 63 millió EUR-s kiáramlás mutatkozott.26 • Ezen kedvezőtlen tendencia tovább folytatódott: az idei első hat hónap gyengélkedése után a működőtőke-import mindössze 474 millió EUR-t ért el, miközben a gazdasági növekedés tempójának megtartásához szakértők szerint évente legalább 2-2,5 millió EUR-ra volna szükség.27 24 25 Magyarország külgazdasága 2001, Külügyminisztérium, 2002. június, pp 35 Magyarország külgazdasága 2001, Külügyminisztérium, 2002. június, pp 38 42 http://www.doksihu 26 27 www.gmhu Farkas Zoltán: Halmozódó hátrányok, HVG, XXIV. évfolyam, 35 szám, 2002 augusztus 31, pp. 87-89 • Várhatóan a 2002-es év már nem hoz sok változást, így összesen 1-1,5 milliárd működőtőke-importra számíthatunk. • Ebből adódóan Magyarország mind a működőtőke-import, mind az egy főre jutó összes befektetett tőke tekintetében lemaradt régióbeli versenytársaihoz képest. Ennek

részletes elemzésére azonban még a későbbiekben külön kitérek. A visszaesés okai a következendőkben keresendők: A nemzetközi szervezetek és kutatóintézetek az elmúlt másfél évben: - a költségvetés átláthatatlanságát, - a közbeszerzés megkerülését, -a hatósági árak leszorításával elkövetett központi jövedelem-elvonást a privatizált energiatermelő és gyógyszeripari cégektől, - valamint a magánosítás leállítását rótták föl a kormánynak.28 • A választási kampány során elhangzott szélsőséges politikai szólamok (Orbán Viktor tőkeellenes kirohanásaival, mely az Magyar EU-bővítési Üzleti Tanács (HEBC) által kiadott jelentésében is megemlítésre került) tovább bizonytalanították a befektetőket. • Mindemellett a gazdaságpolitika forszírozza a bérek emelését: a legutóbbi adatok szerint az idei első félévben a reálkeresetek 11,3%-kal haladták meg az egy évvel korábbit, melynek hatására az

egységnyi termelésre jutó munkaerőköltség drasztikusan megemelkedett.29 Mindez azt eredményezte, hogy megindult a 90-es években letelepedett, alacsonyabb hozzáadott értékű termékeket gyártó külföldi vállalatok Magyarországról történő kivonulása. Másrészt azonban a magyar ösztönzőrendszer nem alkalmazkodott időben az új helyzethez, nem alakította ki azon feltételeket, melyek a fejlett ágazatokban tevékenykedő cégek beruházásai számára vonzóvá tették volna Magyarországot, így jelenleg a külföldi működőtőke-beáramlás nagymértékű visszaesése figyelhető meg. Szükséges lépések: • Magyarország makrogazdasági stabilitásának fenntartása • Infrastruktúra fejlesztése 43 http://www.doksihu 28 Farkas Zoltán: Halmozódó hátrányok, HVG, XXIV. évfolyam, 35 szám, 2002 augusztus 31, pp. 87 29 Farkas Zoltán: Halmozódó hátrányok, HVG, XXIV. évfolyam, 35 szám, 2002 augusztus 31, pp. 87-89 • A szakképzés

igazítása a gazdaság igényeihez • Komplex befektetésösztönzési program kidolgozása • A túlzott bürokrácia megszűntetése • A korrupció visszaszorítása • Lehetséges megoldásként merül fel a privatizáció folytatása, mivel a zöldmezős beruházások hiányában ez pótolhatná az elmaradó tőke-importot.30 III.34 Előrejelzés III.341 Közép-kelet európai régió • A 2001-es visszaesés ellenére a Közép-Kelet-Európa országaiba áramló külföldi működő tőke 2 %-kal, a 2000. évi 26, 5 milliárd USD-ról 27 milliárd USD-ra emelkedett az elmúlt év során.31 A régió országai az EIU szerint a jövőben is kiegyensúlyozott beáramlásra számíthatnak és továbbra is a legnépszerűbb befektetési célpontnak fognak számítani. • Fontos megjegyezni, hogy mind az EIU, mind pedig a Világbank szakértői úgy látják, hogy elsősorban nem a világgazdasági folyamatok, hanem sokkal inkább az egyes országok gazdaságának

fejleményei alapján döntenek a befektetők. Működőtőke-áramlás térségünkbe (Mrd USD) 2002-2006* 9. Táblázat Csehország 5,06 Lengyelország 7,44 Magyarország 2,34 Szlovákia 1,54 *előrejelzés, évi átlagos Forrás: EIU 44 http://www.doksihu 30 Farkas Zoltán: Halmozódó hátrányok, HVG, XXIV. évfolyam, 35 szám, 2002 augusztus 31, pp. 87-89 31 www.fnhu/arhiv/hirek III.342 Magyarország • Magyarország az 1997-2001 közötti időszakot átfogó EIU üzleti környezeti ranglistáján a világ vizsgált (s a világ működőtőke-áramlásának 95%-át befogadó) 60 állam között a 27. helyet foglalja el, s megelőzi összes régióbeli társát. Sőt, a legújabb EIU tanulmány (20022006) előrejelzése szerint egy hellyel előbbre is került a listán, így jelenleg a 26 legvonzóbb beruházási terepnek számít. Mindemellett Magyarország az egyetlen kelet-közép európai ország, amely mindkét említett korszakra jó minősítést kapott az

EIU-tól.32 • Az előrejelzések szerint Magyarország 2002 és 2006 között évente átlagosan 2,34 Mrd USD működőtőke-beáramlással számolhat, mely a világban befektetett összes ilyen tőke 0,24%-át teszi ki.33 Magyarország biztató kilátásait az EIU szakértői a kínálati oldalon az elmúlt években végrehajtott mélyreható reformokkal indokolja; melyek szerintük a gazdaság legtöbb területén éreztetik hatásukat. • A jelentés ugyanakkor felhívja a figyelmet egy sor, a magyar üzleti környezetet potenciálisan beárnyaló tényezőre is. Ezek között a korrupciót, a túlzott bürokráciát, a makrogazdasági stabilitásra leselkedő veszélyeket főként a növekvő fiskális egyensúlyi zavarokat -, továbbá az egységnyi termelésre jutó munkaerőköltség gyors emelkedését említik.34 • Magyarországnak a jövőben törekedni kell e kedvezőtlen tényezők enyhítésére, estleges megszüntetésére, mivel csak így tarthatja meg jelenlegi

befektetőit és vonzhat újakat. 32 Jövőre újabb tőkeáramlási boom, Világgazdaság, 34. évfolyam, 53 szám, 2002 március 18, pp. 1(címlap) 45 http://www.doksihu 33 Jövőre újabb tőkeáramlási boom, Világgazdaság, 34. évfolyam, 53 szám, 2002 március 18, pp. 1(címlap) 34 Meddig tart a hazai tőkevonzás?, Világgazdaság, 34. évfolyam, 124 szám, 2002 június 28, pp. 1(címlap) 46 http://www.doksihu IV. Kormányzati tevékenység IV.1 Monetáris politika A gazdaságpolitika végső célja a társadalmi jólét egyre magasabb szintjének elérése, a lehető legkisebb áldozat vállalása mellett. Ehhez a monetáris politika kétféleképpen járulhat hozzá: egyrészt segítheti az infláció hosszú távon optimális szintjének elérését, másrészt mérsékelheti a termelés rövid távú ingadozásait. Hosszú távon a monetáris politika elhanyagolható közvetlen hatással bír a gazdasági növekedésre, míg a magas és változékony infláció

visszafogja azt. Ugyanakkor arról, hogy a monetáris politika miként képes ténylegesen befolyásolni az infláció rövid távú alakulását, igen kevés tudható. A magasabb és így rendszerint változékonyabb inflációnak számos közvetlen társadalmi előnye és hátránya is lehet, ezek egyensúlya jelöli ki az optimális inflációt. Bár a számszerűsítés meglehetősen sok bizonytalanságot hordoz magában, a létező eredmények azt mutatják, hogy az optimális inflációs ráta valahol 0 és 3 százalék között lehet a fejlett, 2 és 5 százalék között a felzárkózó országokban. Amennyiben az inflációs cél politikai folyamat eredményeképpen határozódik meg, az ideális inflációs rátát ugyanakkor úgy is lehet értelmezni, mint az általános áremelkedésnek az állampolgárok által kívánatosnak tartott ütemét, amely természetesen országonként eltérhet. A gazdaságpolitika irányítói mindkét esetben komoly dilemmával néznek szembe

az infláció optimális szintjének megállapításakor. Az erős valuta, a magas rövid távú kamatok, illetve a mindezekkel vélhetően együtt járó alacsony infláció önmagukban nyilván senkit nem zavarnak, sőt. Az infláció csökkentése azonban rövidtávon elvesző munkahelyekkel, vagyis a mindenkori kormány számára politikai veszéllyel járhat. IV.11 A monetáris politika eszközei35 A monetáris politika talán legfontosabb eszköze az alapkamat megállapítása, amivel a jegybank befolyásolhatja a piaci kamatokat is. Azonban míg a kamatok változásának a reálgazdaságra gyakorolt rövid távú, a vártnak megfelelő irányú és nagyságú hatását számos elemzés támasztja alá, addig a kamatnak az árakra, illetve az inflációra gyakorolt tényleges befolyása valójában jóval kétségesebb. 35 Inflációs célt! De hogyan? Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003. április 14pp 13 47 http://www.doksihu A dezinflációnak egy másik, a

kamatnál közvetettebb módon, ugyanakkor egy kis, nyitott gazdaságban nagyobb biztonsággal érvényesülő eszköze a hazai valuta árfolyama: az erősebb árfolyam az importált, illetve az ezekkel versenyző, hazai gyártású termékek árának csökkenésén keresztül lassítja az általános áremelkedés ütemét. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél többet erősödik az árfolyam, illetve minél stabilabb ez az erősödés, annál inkább mérséklődik az infláció. Természetesen az árfolyam-politika sem csodaszer Az árfolyamalapú dezinfláció elsődleges problémája az, hogy míg a jegybank többé-kevésbé szabadon képes a kamatokat alakítani, feltéve, hogy nem interveniál, azaz közvetlenül nem lép fel valutát vevő vagy eladó szereplőként a piacon, az árfolyam „finomhangolását” már korántsem képes ilyen pontossággal elvégezni. A másik gyenge pont, hogy azok a termékárak, amelyekre közvetlen módon kevéssé hat az

árfolyam változása – ilyen például a legtöbb szolgáltatás ára – nem biztos, hogy követik a valutaárfolyamra érzékeny árak csökkenését. 9. Ábra Forrás: Figyelő Monitor Plusz Figyelő 2003/14. szám IV.12 Az inflációs célkövetés rendszere A fenti, a monetáris politika hatókörére vonatkozó alapvetésnek következménye az a hit, hogy a hosszú távú (alacsony infláció, ezen keresztül magas és stabil gazdasági növekedés) és a rövid távú (tompított ciklikus ingadozások) társadalmi célok együttesének teljesülését leginkább az ún. inflációs célkövetési rendszer szolgálhatja A kormánytól független jegybanknak itt egyetlen feladata van: minden rendelkezésre állóeszközzel biztosítania kell az egy-két évre előre megállapított inflációs cél elérését. A szisztematikusan, kiszámítható módon, azaz hitelesen működő monetáris politika egyszerre képes kezelni az inflációra leselkedő két legfontosabb

veszélyforrást: egyrészt alacsonyan tartja a gazdasági szereplők által várt 48 http://www.doksihu inflációt, másrészt korlátozza a demokratikus politikai rendszer által indukált, rövidlátó gazdaságpolitikai szándékokat. A rendszer alapvető elemei az inflációs mérőszám, az évente egy alkalommal kijelölt inflációs cél számszerű értéke, az elsődleges eszközök megjelölése, a célok és tervek rendszeres és átlátható kommunikálása és a felelősségi határok meghatározása a célok kijelölésében és azok betartásában. Mivel a rendszer hatékonysága arányos a kijelölt cél hitelességével, az alkotóelemek megválasztását egyetlen szempont vezeti; az, hogy a vállalatok és a lakosság a lehető legnagyobb mértékben bízzanak a kijelölt cél elérésében. IV.121 A Forint árfolyama A hazai makrogazdasági folyamatok egyik legbizonytalanabb pontja az árfolyam alakulása, annak ellenére, hogy az elemzői várakozások

nagyjából azonosak Forint várható jövő évi árfolyamának előrejelzését illetően. Az árfolyam alakulásába 2003- ban bizonytalanságot a jegybanki-kormányzati lépések vittek, amelyek szükségtelen mértékben felerősítették a Forint volatilitását. A következő időszakban ilyen jellegű, politika generálta sokkra nem kell számítani, ugyanakkor két olyan tényező is kimutatható, amely aggodalomra adhat okot az árfolyam alakulását illetően. Az egyik ilyen tényező a folyó fizetési mérleg hiányának említett növekedése és növekvő mértékű finanszírozása a rövidlejáratú deviza-beáramlással. A másik és ehhez szorosan kapcsolódó tényező, hogy a Forint jelenlegi és az inflációs célok elérése érdekében a monetáris és fiskális hatóság által is kívánatosnak tartott szintjéhez nagymértékben hozzájárul a kiugróan magas kamatszínvonal és az általa keltett deviza-beáramlás. Amennyiben a befektetők bizalma a folyó

fizetési mérleg hiány finanszírozhatóságát illetően megrendül, vagy a jegybank a kamatszintet túlzottan hamar kezdi el csökkenteni, akkor ez a forint árfolyamának jelentős korrekcióját is eredményezheti, mert ekkor jelentősen beszűkül az árfolyamot „megtámasztó” tényezők hatása. A bizonytalanság forrása ebben a tekintetben az, hogy a meghirdetett fiskális korrekció nem tűnik kellőképpen ambiciózusnak a folyó fizetési mérleg hiány csökkentéséhez és az előző részben jelzetteknek megfelelően arra sincs egyértelmű jel, hogy lényegesen módosulhat a folyó fizetési mérleg hiány finanszírozásának szerkezete. Amennyiben nem módosul a keresleti hatás és a hiány finanszírozása, illetve fennmarad a monetáris és fiskális politika közötti összhang hiánya, ez a Forint akár jelentős gyengülését és az árfolyamnagyobb volatilitását is eredményezheti. 49 http://www.doksihu IV.122 A monetáris és fiskális politika

közötti összhang hiánya A makrogazdasági problémáink egyik kiváltó oka a monetáris és fiskális politika közötti összhang megbomlása volt az elmúlt 2-3 évben. Ez súlyos károkat okozott a gazdaságpolitika hitelessége, az árfolyam kiszámíthatósága és stabilitása, a gazdasági szereplők várakozásainak alakulása szempontjából. Az ellentmondások részben oldódtak az elmúlt időben, de változatlanul nem lehet összhangról beszélni. Konfliktust a jövőben 3 tényező generálhat. Az egyik az államháztartási kiigazítás mértékének és elégségességének, illetve ehhez szorosan kapcsolódóan a jövedelemfolyamatok alakulásának megítélése. A másik a kamatszint csökkentésének mértéke és időzítése A harmadik a kívánatos árfolyamszint és az ennek eléréséhez szükséges eszközök alkalmazása. A monetáris és fiskális politika közötti koordinációban idén jelentkezett hibák vélhetően már nem ismétlődnek meg

2004-ben, de a konfliktus továbbél és hat a gazdasági folyamatokra és a gazdasági szereplők várakozásaira. IV.2 Környezetvédelem Az Európai Uniós jogharmonizáció folyamata, majd az azt követő érdemi tárgyalások, az ezek alapján elkészített Magyar Nemzeti Program egyértelműen megmutatta, hogy a környezetvédelem, a közlekedés és az agrárszféra azok a területek, amelyeknél a legnagyobb a távolság Magyarország jelenlegi fejlettsége és az Európai Unió színvonala között. Ez egyúttal az is jelenti, hogy e területeken válnak szükségessé a legnagyobb ráfordítások a jogharmonizációt követően a reálszférában ténylegesen végbemenő harmonizációhoz. Az elmúlt fél évszázadban, de évtizedben is a társadalmat és a gazdaságot szorító követelmények elsősorban a rövidtávon eredményes beruházásokat tolták előtérbe. Mindebből a „másik oldalon” egyértelműen következik: visszaszorultak a termelésnövekedést

közvetlenül nem jelentő környezetvédelmi beruházások. E háttérbe szorulás a környezetvédelem minden részterületére szinte egyformán igaz, de egyik legnagyobb mértékű elmaradásunk mégis a vízszennyeződés területén figyelhető meg. A környezetvédelem területén az európai uniós támogatások mellett a legnagyobb mértékű saját nemzeti erőfeszítésre van szükség. Szakértői becslések szerint a környezetvédelmi kiadások a teljes integrációs költségek legalább egynegyedét jelentik. A környezetvédelemre az is jellemző, hogy az európai uniós normákhoz való harmonizálásunk itt a leglassúbb, azaz időben leginkább elhúzódó. 50 http://www.doksihu A fentiekben leírtak is egyértelműen megmutatják, hogy legnagyobb lemaradásunk, ezzel együtt legnagyobb teendőink a környezetvédelmi szektorban vannak. Mindehhez hozzátehető: mint a gazdasági és társadalmi szektorok szinte mindegyikében, a környezetvédelem

területén is nem csupán az EU-hoz való csatlakozásunk normái és követelményrendszere teszik szükségessé a fenti lépéseket, saját gazdasági és gazdaságon túli előrelépésünk önmagában is indokolttá és elkerülhetetlenné teszi a gyors fejlődést. IV.3 Foglalkoztatáspolitika A magyar munkaerő gyengesége a mobilitás, illetve a nyelvtudás területén van és a munkaerőnek is alkalmazkodnia kell a piac, a gazdaság változásához. Megszokott a világban, hogy négy-öt évente az emberek állást, foglalkoztatást, szakmát váltanak és ehhez képezniük kell magukat. A magyar munkavállalók még nem szoktak hozzá, hogy 50 évesen is be kell ülniük az iskolapadba. A kormánynak ebben kell segítenie forrással, ösztönzőkkel, adókedvezménnyel. A bérfelzárkózásról szólva a magyar bérek az Európai Unió átlaga egyharmadánál tartanak. Nehéz meghatározni az európai uniós átlagot. Segíteni kell a bérfelzárkózást és ennek több

eleme is van. Ezek között az egyik legerősebb tényező, hogy a magyar gazdaság továbbra is versenyképes legyen, bővüljön, a GDP-növekedése többszörösen haladja meg az uniós átlagot. Ez magában hordozza a bérnövekedést, a felzárkózást. További tényező a bérfelzárkózás területén az második szerkezetváltást a magyar gazdaságban, hogy kicserélődnek a munkahelyek, a rosszul bérezett egyszerű betanított munkahelyek száma csökken és nő a szaktudást, szakmai kultúrát igénylő állások száma. Ez magasabb hozzáadott értéket képvisel és így jobban bérezhető. Fontos a bérfelzárkózásban a kollektív bérmegállapodások léte, mert az unióban bevált rendszer az ágazati bértarifa, a kollektív megállapodás. Magyarországon ez még az elején jár, az ágazati párbeszéd fórumok most jönnek létre és ez lehetőséget ad arra, hogy egy-egy ágazatban kollektív bérmegállapodások útján lehessen elérni egy tempósabb

bérfelzárkóztatást az unió átlagához. Az európai uniós tapasztalatok azt mutatják, hogy Írország néhány év alatt elérte az uniós átlagot, míg Portugália csatlakozása óta ugyanazon az arányon áll. Olyan megoldást kell találni az uniós gyakorlatból, amely a legoptimálisabb pályát jelenti a bérfelzárkóztatásban. 51 http://www.doksihu V. Pénzügyek állapota V.1 A folyó fizetési mérleg hiány Idén is folytatódik a folyó fizetési mérleg hiány növekedése és 2003-ban a hiány GDP arányosan meghaladhatja a 6%-ot, és közel kétszerese lehet a 2001-es értéknek. A növekedés mögött elsősorban az import exportot kétszeresen meghaladó növekedése, valamint a szolgáltatási egyenleg erőteljes romlása áll. A folyó fizetési mérleg hiányának mértéke önmagában még nem ad okot aggodalomra, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az EUcsatlakozással és a gazdaság iránti bizalom erősödésével kissé tágul a

fenntartható és finanszírozható deficit nagysága. Ugyanakkor a deficitet növelő tényezők és a hiány finanszírozásának szerkezete már növekvő bizonytalanságot rejt magában: A folyó fizetési mérleg hiányának növekedése ugyanis azt mutatja, hogy a nemzetgazdaság nettó megtakarítói pozícióját növekvő hiány jellemzi, azaz a belföldi megtakarítások egyre kevésbé fedezik a felhalmozást és a gazdaság szereplőire növekvő nettó finanszírozási igény jellemző. Miközben idén csak kismértékben javul az államháztartás nettó finanszírozási pozíciója, a lakossági megtakarítások csökkenése, valamint a vállalati beruházások növekedése növeli a külső megtakarítások iránti keresletet. A lakosság megtakarítási hajlandóságának strukturális okokkal magyarázható csökkenése mellett csak az államháztartás nettó megtakarítói pozíciójának jelentős javulásával képzelhető el a vállalatok beruházási

aktivitásának növelése a külső megtakarítások fokozottabb igénybevétele nélkül. Azonban a korábban az államháztartással kapcsolatosan leírt folyamatok kétségessé teszi, hogy 2004-ben javul-e olyan mértékben az államháztartás nettó megtakarítói pozíciója, amely egyszerre teszi lehetővé a magánszektor csökkenő nettó megtakarításainak finanszírozását (amely mögött a háztartások esetében a bruttó megtakarítások mérséklődése, a vállalati szektor esetében a beruházások növekedése áll) és a folyó fizetési mérleg deficit csökkenését. A folyó fizetési mérleg alakulásában a másik bizonytalansági tényező, hogy miközben korábban a kereskedelmi mérleg hiányát részben mérsékelte a szolgáltatás-egyenleg kedvezőbb alakulása, addig 2003-ban a szolgáltatás-egyenleg is romlott és 2004-ben sem várható ebben 52 http://www.doksihu jelentős fordulat. A kereskedelmi mérleg egyenlegének javulása a

versenyképesség és a külső kereslet lassú növekedése, valamint az importkeresletet gerjesztő lakossági fogyasztás és jövedelemkiáramlás lassú moderálódása miatt nem várható, és várhatóan jövőre is fennmaradnak az idei folyamatok a jövedelem- és szolgáltatásegyenlegeknél. A folyó fizetési mérleg hiányt 2004-ben a ciklikus tényezők mellett két addicionális tényező is növelheti. Az egyik, hogy a csatlakozás első évében kérdéses lesz az Európai Uniós befizetések és transzferek egyenlege, illetve hogy az újra befektetett profitok elszámolásának változása is a folyó fizetési mérleg hiányt növeli. A hiány ez utóbbi tényező miatti növekedése nem eredményez jelentős makrogazdasági hatásokat, ugyanakkor demonstrációs hatása lehet a várakozások által erőteljesen befolyásolt portfolió befektetőkre. A hiány növekedése mellett nagyobb bizonytalanságot rejt magában annak finanszírozása. Ennek fő problémája,

hogy a közvetlen tőkebefektetések bruttó - és a növekvő kiáramlás miatt nettó - értékének csökkenése mellett a hiányt növekvő mértékben a rövidlejáratú devizabeáramlások finanszírozzák. Egyrészt ezek a források csak ideiglenesen játszhatnak meghatározó szerepet a folyó fizetési mérleg hiány finanszírozásában, hosszabb távon az erre történő támaszkodás költséges és fenntarthatatlan lehet. Másrészt az említett deviza-beáramlást elsősorban a nemzetközi összevetésben is kiugróan magas devizakamatok, illetve a hiányt finanszírozó meglehetősen szűk körű befektetői csoport várakozásai teszik lehetővé. Amennyiben a fundamentumokban vagy a befektetők várakozását befolyásoló tényezőkben akár csak kismértékű változás következne be, a kedvezőtlen várakozások önbeteljesítő spekulatív eladást is eredményezhetnek, annak a folyó hiány finanszírozására gyakorolt kedvezőtlen hatásával. Összefoglalva a

fizetési mérleg alakulását illetően két bizonytalanság van a jövő évet illetően. Egyrészt miképpen fog változni a nemzetgazdasági szereplők nettó megtakarítói pozíciója és ez lehetővé teszi a külső megtakarítások iránti kereslet mérséklését? Másrészt kérdéses, hogy a közvetlen tőkebefektetések növekedése átveszi-e a hiány finanszírozásában a döntő szerepet a rövidlejáratú befektetésekkel szemben?36 36 Kérdőjelek és bizonytalanságok a 2004-es makrogazdasági folyamatokban; ICEG Európai Központ és a Magyar Közgazdasági Társaság, Budapest, 2003. október 53 http://www.doksihu V.2 Hitelek és kamatok alakulása A javuló gazdasági kilátásokkal összhangban a nagyvállalati szektor hitelkereslete újra felerősödött. A termelői szektorokon belül erősödött a feldolgozóipar hitelezése A tranzakciók növekedése mögött döntően rövid futamidejű, tipikusan forgóeszköz finanszírozó devizahitel emelkedés

és kisebb mértékű hosszú futamidejű, főleg beruházási célú devizahitel növekedés állt. Kedvező tendenciaként említhető, a szektor javuló jövedelmezőségi kilátásai csökkenthetik a hitelkockázatokat. Tovább folytatódott a banki projekthitelezés erősödése, mely mögött főként az ingatlan fejlesztéseket finanszírozó hitelek bővülése állt. Bár a fejlesztéseket finanszírozó bankok felismerve a kockázatok növekedését már 30-50%-os előbérletet várnak el az ügyfelektől egy-egy irodaház építésekor, úgy gondoljuk, hogy ezen a piacon még mindig túl nagy mértékű a bankok kockázatvállalása. A KKV hiteleknek a teljes vállalati hitelportfolióból való részesedése egy tartós, nagy mértékű emelkedés után átmenetileg visszaesett a 2003-as év első félévében. Hosszabb távon viszont a banki verseny erősödésével, a nagyvállalati piac telítődésével a KKV hitelek további térnyerésére számítunk. Az elmúlt egy

évben a vállalati hitelkamat-felár alakulásának elemzését jelentősen megnehezíti a jegybanki kamat volatilitásának emelkedése. Azonban a jelenlegi 1 százalékpont körüli felár nemzetközi összehasonlításban és a kockázatok mértékét figyelembe véve alacsonynak tekinthető. A háztartási jövedelmek növekedési ütemének csökkenő dinamikája mellett a fogyasztással és lakásvásárlással kapcsolatos hitelfelvétel továbbra is jelentősen bővült. Az eladósodottsági szint kiugró mértékű növekedését alapvetően a lakástámogatási rendszer kiszélesítése, illetve a szigorításokkal kapcsolatos folyamatos várakozások miatt előrehozott kereslet okozta. A támogatási rendszer júniusi változtatásai nem eredményezték a lakáshitel-dinamika számottevő visszaesését. Komoly kockázatot jelenthet, ha az eladósodottsági szint továbbra is jelentős mértékben növekszik. A támogatási rendszer megváltoztatása következtében

szűkülő lakáshitelezési kamatmarzsok miatt a bankok vélhetően a hitelezési feltételeket, sztenderdeket fogják némileg szigorítani. A megváltozott feltételek ugyanakkor nem vetik vissza számottevően a keresletet. Az árbuborékból származó kockázatot nem tartható túl nagynak, mivel a rendkívül dinamikus hitelbővülés nem járt együtt az ingatlanárak nagymértékű emelkedésével. A nagyobb városokban a hitel/lakásár arány megítélésünk szerint biztonságos menekülési értéket jelent. Az ország azon régióiban viszont, ahol nincs likvid ingatlanpiac, 54 http://www.doksihu kérdéses, hogy megfelelő áron értékesíthetők-e az ingatlanfedezetek. A tömeges lakáshitelfelvétel, illetve a nem banki hitelek szintén nagymértékű növekedése mellett a fogyasztási és egyéb bankhitelek piacán is számottevő bővülés tapasztalható. A szűkülő lakáshitelezési kamatmarzsok következtében a bankok vélhetően ismét a fogyasztási és

egyéb hitelpiac felé fordulnak. Az új folyósítású fogyasztási és egyéb hitelek átlagkamatának emelkedését tapasztalva feltételezhetjük, hogy a bankok a hiteldinamikát a hitelezési feltételek, sztenderdek lazítása révén akarják fenntartani, esetleg növelni. A banki hátterű pénzügyi vállalkozások háztartási kihelyezéseinek túlnyomó többsége deviza alapú. Esetükben az árfolyamvolatilitás a hitelkockázatok növekedését eredményezi. Az ebből származó hitelkockázat növekedés bankrendszeri szinten nem lenne drasztikus, egyes bankoknál ugyanakkor számottevő kockázatot jelent. 2003-ban a forint árfolyamának korábban nem tapasztalt, nagymértékű ingadozása volt jellemző. A bankok továbbra is tartózkodtak az árfolyamkockázat vállalástól, így a forint megnövekedett árfolyamvolatilitása közvetlenül nem jelenthetett számottevő veszteségforrást számukra. A jelentős forintgyengülés egyes ügyfélcsoportok

devizakitettségén keresztül viszont közvetve a bankok (hitel)kockázati kitettségének növekedése irányába hathatott. Figyelembe véve, hogy a forintgyengülés által kedvezőtlenül érintett adósok hitelállományának aránya a teljes portfolión belül mérsékelt, az ebből adódó kockázat növekedés mértéke bankrendszeri szinten nem ítélhető számottevőnek. Ennél fontosabb kockázati tényezőt jelent azonban az a tendencia, hogy a külföldiek által nyitott határidős pozíciók fedezésében a bankok jelentős mértékben támaszkodnak vállalatokkal kötött forward ügyletekre. Megítélésünk szerint kétséges, hogy elég széles-e a fedezeti célú ügyletkötésben érdekelt vállalatok köre, amelyekre a bankok mindig "átháríthatják" a külföldiek által határidős pozíciók nagymértékű ingadozását. Jelentősen felerősödött a pénzpiaci kamatok és a hosszú hozamok volatilitása is. A kamatvolatilitás növekedése az

eszközök és források átlagos átárazási ideje közötti jelentős differencia (átárazási rés) miatt fokozhatja a bankok kamateredményének ingadozását. Az állampapírhozamok - júniusihoz hasonló - nagymértékű emelkedése potenciálisan komoly veszteséget okozhat a nagyobb portfolióval rendelkező bankok számára, a kamatkockázati kitettséget mérsékli viszont a bankrendszeri állampapír-portfolió viszonylag rövid átlagos hátralévő futamideje (duration-je).37 55 http://www.doksihu 10. Ábra Forrás: Figyelő Monitor Plusz Figyelő 2003/14. szám 11. Ábra Jegybanki alapkamat alakulása 25,00% 20,00% 15,00% Alapkamat 10,00% 5,00% 2003. 2003. június 2003. 2002. május 2002. 2002. 2001. 2001. 2001. 2000. 1999. 1999. febr 1998. jún 1998. dec 1998. ápr0 0,00% Forrás: MNB 37 Jelentés a pénzügyi stabilitásról; Magyar Nemzeti Bank, 2003. december 56 http://www.doksihu V.3 Az államháztartás hiánya 2002-ben az

államháztartás hiánya megközelítette a GDP 10 százalékát, ami a korábbi évekhez képest és nemzetközi összehasonlításban is kiugróan magas érték. Ezt részben megmagyarázza az előző kormány 2002-ben is érezhető költségvetési expanziója és az új kormány 100 napos programja. Hasonló túlköltekezést rendszeresen tapasztalhatunk immár minden negyedik évben. 2002-ben emellett azért is vált ilyen rendkívül magassá az államháztartás kimutatott hiánya, mert a költségvetés módosításával a kiadások között átvezettek több olyan tételt is, amelyek valójában nem, vagy nem csak a tavalyi évben fejtettek ki keresleti hatást. Ezek többségét olyan kiadások tették ki, amelyek már a korábbi években, formálisan az államháztartáson kívül valósultak meg. A legnagyobb ilyen összeget a Magyar Fejlesztési Banktól átvállalt autópályaépítés és fenntartás több éves költségei jelentették Óvatos becsléssel is legalább

500 milliárd forintra tehetjük azt az értéket, amely a hivatalos, közel 1700 milliárd forintos hiányból nem a tavalyi évre vonatkozik. Ezt leszámítva a tényleges makrogazdasági hatást kiváltó államháztartási hiány a GDP 7,5-8 százaléka körül alakulhatott. A 2003-as évre a költségvetés 4,5 százalékos hiányt tervezett. A fiskális többletkereslet tényleges mértékét ennél magasabbnak valószínűsíthetjük, részben a költségvetésben lévő feszültségek miatt. Főleg az áfa-bevételek több mint 20 százalékosra tervezett növekedése tűnik túlzottnak, emellett több olyan, felülről nem zárt kiadási tétel van, ahol az előirányzatok számottevő mértékű túlteljesítése vélelmezhető. Ilyen például a lakástámogatási és a gyógyszertámogatási keret. Mindezek következtében azt valószínűsítjük, hogy az idei fiskális többletkereslet a GDP 5-5,5 százaléka körül alakul. A tavalyi évhez képest mintegy 2,5

százalékpontos csökkenés mindenképpen komoly megszorítást jelent, miután a tavalyi év költekezésének, például a közalkalmazotti béremelésnek vagy a nyugdíjemeléseknek jelentős az idei áthúzódó hatása. 2003-ban a Pénzügyminisztérium az államháztartási hiány előirányzatát a GDP 4,8%-ára emelte fel, ami 880 milliárd forint körüli éves deficitet jelentene. A hiány ezzel szemben már az első 8 hónapban meghaladta a 700 milliárd forintot. A deficit elsősorban a társadalombiztosítási alapoknál haladta meg az előirányzatot, azon belül is főként az Egészségbiztosítási Alapnál (234,2 milliárd forint). A központi költségvetés hiánya az első nyolc hónapban (481 milliárd forint) több mint 100 milliárd forinttal lépte túl az előirányzat 57 http://www.doksihu időarányos részét. A hiány túllépése elsősorban a bevételek (azon belül is főként a személyi jövedelemadó befizetések) elmaradásából származik, a

kiadások viszont szinte pontosan megegyeznek az előirányzat első nyolc hónapra eső hányadával. Az évközi adatok és a várható folyamatok nem indokolják korábbi előrejelzésünk megváltoztatását, miszerint az államháztartás 2003. évi hiánya közel 1000 milliárd forintot fog kitenni, ami a várható GDP 5,3-5,5%-a.38 2002-ben kiugró mértékben nőtt az államadósság, miután a Stabilitási és Növekedési Paktum módszertana szerint mért államháztartási hiány több mint 1500 milliárd forintot tett ki. A forint erősödése miatt a kötelezettségeken keletkező több mint 100 milliárd forint árfolyamnyereség csupán részlegesen tudta fékezni az adósság növekedését. Így becsléseink szerint a 2001 végén fennálló, a GDP 53,4 százalékát kitevő államadósság 2002 végére meghaladta a GDP 57 százalékát. Feltételezve, hogy idén az államháztartás tartani tudja az általunk előre jelzett hiányát, valamint hogy az év

végére a forint enyhén felértékelődik, 2003. végéig csak néhány tized százalékponttal nő tovább az állam relatív eladósodottsága. A 2004 év végére várt adósság alakulását több tényező befolyásolja: ha az államháztartás hiánya nem lesz több az általunk becsült 4,3 százaléknál, a nominális GDP pedig az ideihez hasonló ütemben nő, miközben a forint árfolyama nem változik jelentősen, akkor az államadósság nem fogja meghaladni a GDP 58 százalékát. 38 KOPINT-DATORG Konjunktúra-, Piackutató és Számítástechnikai Rt.; Konjunktúrajelentés 2003/3. 58 http://www.doksihu VI. Infrastruktúra állapota VI.1 Közlekedés A közlekedés nemcsak látszólag, hanem ténylegesen is sokkal közvetlenebb kapcsolatban van a termeléssel, vagy akár a gazdaság bruttó teljesítményével, mint a környezetvédelem. 1970 óta mind az Európai Unióban, mind Közép-Európában jellemző volt a vasút visszaszorulása, míg azonban

Nyugat-Európa szerepét nemcsak átvette, hanem sokszoros bővüléssel pótolta a közút, Európa keleti részében csak mérsékelten növekedett a közúthálózat. Mindez azt jelentette: egyrészt tovább nőtt az EU és Kelet-Európa közötti fejlettségbeli különbség, másrészt – ebből következően is – Magyarországon és környezetünkben inkább csökkentek, minthogy nőttek volna a gazdasági és társadalmi kohéziót elősegítő kapcsolódások. 10. Táblázat A szállítás fejlődése (millió tkm) 1970 1980 1990 1995 1997 Közép Európa közút vasút 55 274 122 364 144 270 132 169 161 168 EU közút 412 626 929 1145 1202 vasút 283 287 255 221 237 Forrás: KSH, Eurostat Magyarország adatait az Európai Unió országaival összehasonlítva az tűnik ki, hogy lemaradásunk a közlekedés területén elsősorban a közúthálózatot tekintve rendkívül nagy. Bármely időszak gazdasági problémái a politikai és gazdasági vezetést elsősorban a

rövidtávon megtérülő és sikert hozó ágazatokba való befektetésre ösztönzi, a közlekedés pedig nem tartozik ezek közé. A közlekedés bármely szektorának elmaradottsága azonban nem is hosszú, hanem inkább középtávon is alapvető működési zavarokhoz vezet a gazdaságban. Mindez igaz országon belülre, de sokkal erőteljesebben jelentkezik egy olyan világban, amikor már nemcsak és nem elsősorban az országon belüli folyamatok, hanem az országok közötti kapcsolatok válnak meghatározóvá. A közlekedési hálózat elmaradottsága hatalmas versenyhátrányt jelent a magyar gazdaság számára csökkentve a kereskedelmi és külkereskedelmi teljesítőképességet, az Európai Unióhoz való gazdasági kapcsolódást. Ugyanakkor a közlekedésre is igaz: az Európától való négy évtizedes kiszakításunk Nyugat felelősége is, amint a közúthálózat, a nyugat-keleti „átjáró” kiépítése a multinacionális 59 http://www.doksihu

vállalatoknak, az EU-nak legalább akkora érdeke, mint Magyarországnak. A kérdésnek azonban ugyancsak van egy gazdaságon túlmutató oldala is: a régiók közötti különbségek és eltérések fennmaradásában és konzerválásában alapvető a szerepe van a visszamaradt vasút- és közúthálózatnak. 11. Táblázat Ország Magyarország, 1997 Ausztria Belgium Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország 1000 km2-re jutó országos közút, km 324 1267 4725 1602 1767 1013 781 323 Forrás: KSH, Eurostat 12. Táblázat 1000 km2-re jutó vasút, km 83 68 110 58 69 117 31 24 Forrás: KSH, Eurostat Ország Magyarország, 1997 Ausztria Belgium Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország Az infrastruktúra - és ezen belül a közlekedés (nem közvetlenül gazdasági területek) áttekintése vizsgálata során kiderül, hogy legnagyobb hátrányaink ebben a szférában vannak, amelyek azért különösen veszélyesek, mert

hatásuk többoldalú. Közvetlenül, vagy közvetetten hátráltatják a gazdasági fejlődést, késleltetik az országon belüli fejlettségbeli különbségek oldódását és a napi gazdasági teljesítményeknél sokkalta erősebb (korlátozó vagy erősítő) hatásuk van a jövő generációjának alakulásán keresztül a nemzet egész jövőképére, jövőbeli teljesítőképességére. VI.2 Egészségügy A közvélemény-kutatások eredményei azt tükrözik, hogy országosan az egyik legjelentősebb társadalmi probléma, az egyik legnagyobb gond az egészségügy helyzete, illetve az, hogy az önkormányzatok milyen szolgáltatást tudnak biztosítani, milyen megoldásokat tudnak javasolni. Magyarország 165 működő kórháza közül 116 van önkormányzati 60 http://www.doksihu tulajdonban, s az intézmények harmada adóssággal küszködik, sőt némelyikük csődhelyzetben van. Azóta, hogy az ágazat megpróbál kitörni a hagyományos eljárásrendek

világából a népegészségügy nagy feladatainak vállalása felé, az egészségügy mind nagyobb viták tárgya. Ha az elmúlt három évtized katasztrofális egészségügyi statisztikáján változtatni akarunk, ha meg akarjuk fordítani a trendet, olyan programokat kell kidolgozni, amelyek nem parlamenti ciklusokra íródnak. Nem lehet az európai csatlakozás időszakában továbbra is figyelmen kívül hagyni a népegészségügy helyzetét, a mutatókat. Ez egyébként a Világbank nemrégiben közzétett tanulmánya szerint gazdasági kérdés is. E szerint egy nemzetgazdaság versenyképessége hatvanhét százalékban a humán erőforrás, vagyis az emberek jó kondícióján múlik. A magánosításról szólva, az intézmények szemszögéből azt a kérdést fogalmazódik meg, vajon történt-e eddig privatizáció közgazdasági, politikai értelemben Magyarországon az egészségügyben? Netán a vállalkozók, a vállalkozások átfogó konszenzus nélküli

térnyerése, viszonylagos stratégia nélküli megjelenése a jellemző? Ez elsősorban azokat a területeket érinti, ahol a működési finanszírozás - amiért az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt felelősség terheli - ez utóbbi típusú vállalkozók, vállalkozások számára alakult kedvezően Kívánatos lenne, hogy az új, kedvezőbb finanszírozási eljárások bevezetésével egyidejűleg az innováció tőkemegtérülési lehetősége is javuljon. Az egészségügyi politika, stratégiai törekvés remélhetőleg e motiváció térhódítását fogja elősegíteni. Alapvető feladat, hogy a megyei, térségi egyenlőtlenségek csökkentésével egyidejűleg összhangba hozzák a szükséglet, a kapacitás, a teljesítmény és a finanszírozás tényezőit. Ez közös intézményi, önkormányzati, egészségbiztosítói: tehát finanszírozói és minisztériumi: tehát ágazatpolitikai teendő. Ennek megfelelően mindenkinek megvan benne a saját

felelőssége, lehetősége és kompetenciája. 13. Táblázat Év 1996 1997 1998 1999 2000 Tízezer Tízezer Orvosok lakosra lakosra jutó száma jutó kórházi ágy orvos 44031 43,3 89,9 44897 44,3 82,4 45786 45,4 83,0 45560 46,4 83,6 n.a n.a 83,2 Forrás: Ecostat 61 http://www.doksihu „Az évtizedek óta működőképesség szélén vergődő egészségügyi szektorban szándék és forrás egyaránt hiányzik a reformkoncepció megvalósulásához. Az új kórháztörvény ugyan lehetővé teszi az intézmények privatizációját (beengedve végre a magántőkét az ágazatba), de a hatékonyabb és biztonságosabb működés a változatlanul – lényegében – egypólusú biztosítás miatt továbbra is homályba vész. Az egészségügy feneketlen zsákként bármekkora összeget képes elnyelni, anélkül, hogy az ellátás minősége a jelenlegi szerkezetben akár kicsit is javulna. Véleményem szerint mélyreható reform, azaz a biztosítás részleges

privatizációja nélkül a beruházók sem mozdulnak, márpedig érdemi tőkeinjekció nélkül nem képzelhető el az ellátás javítása sem.”39 VI.3 Oktatás Nagymértékben határozza meg jövőnket az oktatás helyzete. A rendszerváltást követő időszakban, különösen a felsőoktatás területén jelentős előrelépésre került sor mind a mennyiségi mutatókat, mind az oktatás színvonalát tekintve. 1990-1991-ben a felsőoktatás keretében a nappali tagozaton mintegy 16 000 hallgató végzett, 10 évvel később ez a szám már meghaladja a 27 000-et. A költségvetés felsőoktatásra fordított kiadásai 1% körül mozognak Miközben a magyar felsőoktatás színvonalát az európai átlag felettinek szoktuk minősíteni, az oktatásban részt vevők száma az EU tagországokéhoz viszonyítva megdöbbentően alacsony volt 1993-1994-ben. A felsőfokú intézmények reformja, az integráció folyamata tovább erősítheti a főiskolai és egyetemi oktatás

színvonalát. Számos jel mutat arra, hogy a felsőfokú oktatásban jelenleg végzettek is „Európa-érettek”, akár a szaktudásukat, akár (az intézmények döntő többségében) a nyelvtudást tekintve. A minőségi és szerkezeti fejlődés mellett azonban e területen a további mennyiségi növekedés is elkerülhetetlenül szükséges a kitűzött célhoz, a fejlett Európához való felzárkózáshoz. Maga az Európai Unió jött azonban rá arra (és fogalmazta meg lisszaboni döntéseiben), hogy az oktatásban végbement gyors fejlődése ellenére az Egyesült Államok e területen (is) megelőzte a kontinenst. Az oktatásban (elsősorban a felsőoktatásban) bekövetkezett változásoknak – akár a világ egészét, akár Magyarországot tekintve – van egy rendkívül figyelemre méltó új vonatkozása: az állami, vagy állam által finanszírozott oktatással szemben egyre jobban teret nyer a magánoktatás. Ez befolyásolja és módosítja az oktatásra a

GDP százalékában kifejezett 39 Figyelő 2003/48. szám; Martin József Péter: Reformstop, Az államháztartás átalakítása pp 17 62 http://www.doksihu ráfordítások tartalmát. Amellett, hogy Magyarországon a kilencvenes évek közepén elért 1,13%-os ráfordítás adatainak szerint 1998-ra 0,96%-re esett vissza, a magánoktatás (felsőoktatás) növekedésével a teljes oktatási ráfordítások, sőt végső soron a felsőoktatás mennyiségi és minőségi mutatói emelkedtek. Ez a tendencia Magyarországnál és Nyugat-Európában megfigyelhető mértéknél sokkal erőteljesebb az Egyesült Államokban. A magánoktatásban részt vevő hallgatók számának növekedésénél sokkal érdekesebb és jellemzőbb egy másik vonatkozás: a magánegyetemeken tanító előadók jövedelme az elmúlt két évtized során többszörösen gyorsabban nőtt, mint az állami egyetemeken alkalmazottaké. A két területen dolgozók fizetése közötti különbség 1980ban 1300

dollár volt, 1998-ban pedig 21700 USD A különbség mellett – legalábbis a magyarországi oktatói fizetéseket tekintve – figyelemre méltó a fizetések mértéke. 1998-ban az Egyesült Államokban az állami szektorban oktató egyetemi tanárok átlagos évi fizetése 74 ezer dollár, a magánszférában oktatóké több mint 95 ezer dollár volt, azaz forintban kifejezve az utóbbi esetben több mint 20 millió forint. Mindezt nemcsak azért célszerű elmondani, mert a magyar oktatás jövőjénél lényeges súlyponteltolódások mehetnek végbe az állami és a magánszektor között, hanem azért is, mivel az amerikai fizetési szintek rendkívül erőteljesen jelzik azokat a lehetőségeket és korlátokat, amelyek a magyar vagy akár az európai felzárkózással kapcsolatosak. Oktatásban résztvevők 14. Táblázat Ezer fő Év 1995 1996 1997 1998 1999 Felsőfokú Általános iskola 8. Érettségi Felsőfokú Középiskolában oktatásban osztályát végzett

vizsgát tett oklevelet szerzett tanuló részesülő 125 84 26 425 180 122 88 31 436 199 118 90 37 447 234 115 92 39 461 258 115 90 42 475 279 Forrás: Ecostat Az ITDH által 2001-ben a külföldi befektetők körében végzett felmérés a magyar oktatásra vonatkozóan a következőket mutatta ki: 40 A magyar felsőfokú oktatás színvonalát (különösen a műszaki oktatásét) a megkérdezett vállalatok jónak értékelték, kiemelten a magyar mérnökök képzésére hivatkoztak, mely 40 ITDH 2001 A tények és számok tükrében, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH), 2002 63 http://www.doksihu átfogó, szélesebb körben hasznosítható felkészültséget ad a hallgatók számára. A vállalatok felsőoktatáshoz kapcsolódóan a következő javaslatokat tették: • A felsőfokú oktatást területileg és tartalmilag jobban decentralizálni kellene; a vidéki egyetemeken erősíteni, illetve bevezetni azokat a szakokat, amelyeket a környék

ipari fejlődése kíván (pl.: elektronika, IT, logisztika stb) Ez elősegítené a vidéki, elmaradottabb régiók fejlődését, ugyanis a befektetők látnák a megfelelő szakemberpótlás garanciáját. (Tapasztalat, hogy a Budapesten végzett diplomásokat nehéz vidékre levinni, míg a vidéki városokban végzettek szívesebben vállalnak munkát Budapesten és környékén.) • A felsőfokú oktatást erősebben kell ötvözni a gyakorlattal. • Jobban ötvözni kell a műszaki és gazdasági képzést. • Oktatni kellene a kommunikációt és prezentációt. • A jelenleginél sokkal erősebb nyelvi képzést kell biztosítani (főleg az angolt, mivel ez a nemzetközi vállalatok belső kommunikációs nyelve), a képzés az aktív nyelvtudást kell, hogy biztosítsa.(igény van az idegen nyelven történő prezentációra, telefonbeszélgetésekre) • Az eddiginél nagyobb hangsúllyal kell kezelni és támogatni az egyetemi csereprogramokat az EU

tagállamokkal és az USA-val. A szakmunkásképzésben lényeges javulásra és az eddigieknél nagyobb állami szerepvállalásra van szükség • Már a középiskolában fel kell készíteni a fiatalokat az ipari munkára. Ez egyrészt erősebb műszaki képzést, másrészt az élet realitására. való nevelést igényli (munkafegyelem, pontosság, alaposság stb.) • Fontos lenne a nagycégekkel való szorosabb kapcsolat, mely a szakképzés számára jó oktató műhelyeket jelentene. • Bizonyos alapfokú idegen nyelvtudásra a szakmunkásnak is szüksége van. (pl a vállalat munkatársai számára nyelvtanfolyam szervezése) VI.4 Vállalatvezetés színvonala, menedzserek helyzete A tudásalapú gazdaság kapujában az emberi tényezõ még inkább fölértékelõdik. A menedzser teljesítményére nemcsak a döntéshozatal során alkalmazott közelítésmód és a vezetõi stílus nyomja rá a bélyegét, de meghatározó a szakmai felkészültség, a tapasztalat,

sõt még az is számít, hogy ki milyen igényeket támaszt önmagával szemben. 64 http://www.doksihu A menedzserek teljesítményének mérésére nyilvánvaló megoldásnak tűnik az általuk vezetett cég gazdasági eredményének értékelése. A privatizációs és felvásárlási döntések elemzésébõl kiderül, hogy a menedzsment fölkészültsége, kapcsolatrendszere jelentősen befolyásolhatja a cég értékét. A magyarokra vonatkozóan felkészült, kicsit körülményes, analitikusan gondolkodó menedzserek képe rajzolódik ki, akiknek komoly hátrányuk van a hi-tech eszközök alkalmazásában.41 Az átlagosan öt fős igazgatóságban átlagosan két fő belső alkalmazott van jelen. Tehát a külsős – belsős arány megoszlása: 60% - 40%. Ez azt jelenti, hogy a magyar vállalatok élnek a külső szakértelem bevonásának a lehetőségével és ez az arány nagyjából megfelel a nemzetközi elvárásoknak, melyek a külső igazgatók igazgatóságon

belüli többségi részvételét javasolják a részvénytársaságok számára. A vállalatvezetők szakmai képzettségét tekintve úgy tűnik, hogy a közgazdasági és műszaki képzettség szerepe meghatározó. Az átlagos 5 fős igazgatóság tagjai közül kettőnek van műszaki és szintén kettőnek közgazdasági végzettsége. Az igazgatóság tagjai sorában a vállalatok kevesebb, mint egytizede esetében nem találunk közgazdasági végzettségűt. Műszaki felsőfokú végzettségű tagja 15%-ban nincs az igazgatóságnak Az igazgatóságok nagyjából hatvan százaléka évente mindössze hat vagy annál kevesebb hivatalos ülést tart. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vállalatok egy tekintélyes körében a testületek munkája meglehetős távolságból követi a vállalatnál zajló eseményeket. Ez jelentheti azt, hogy tényleg csak a stratégiai jelentőségű kérdésekkel foglalkozik az igazgatóság, de tükrözheti azt is, hogy az

üléseket inkább a formális döntéshozatal jellemzi. VI.41 Vezetõi csoportok értékelése Vezérigazgatók: A menedzsment felkészültségét pozitívan értékelik, különösen elégedettek a vezetõk elemzõképességével és üzleti érzékével. A válaszaikból átsejlik az elfogultság, 41 Zoltayné Paprika Zita: A magyar menedzserek versenyképessége, Cégvezetés 2001. január 65 http://www.doksihu egyedül a pragmatizmust kérik számon magukon és kollégáikon. A kiváló fölkészültség muníciót nyújt az összes döntéshozatali közelítésmód gyakorlására, fölvállalják a politikai és intuitív közelítésmódok érvényességét is, melyek nagyfokú összpontosítást és kreativitást igényelnek. Pénzügyi vezetõk: Õk a legkritikusabbak, alulértékelik önmagukat és kollégáikat is. Igen nagy hiányosságokat éreznek a számítástechnikai ismeretek, a kommunikációs képességek terén, de a vezetési ismereteket és az

elemzõkészséget is számon kérik. Nem tartják megfelelõnek a kockázatvállalási hajlandóságot sem. Az átlagosnál gyengébbnek ítélik az optimalizáló közelítésmód érvényességét, ami azt sugallja, hogy a döntések racionalitásával sem teljesen elégedettek. Termelési vezetõk: Nagy elismeréssel adóznak a menedzsment fölkészültségének, csupán a problémamegoldó képességet, az ötletek képviseletének képességét és a szervezési készséget kérik számon magukon és vezetõtársaikon. Könnyen észrevehetjük, hogy kritikájuk a gyakorlat igényeit közvetíti. Egyértelműen elutasítják a korlátozott racionalitást és az intuitív közelítésmódot, amely az általuk vezetett területen nyilván kevésbé eredményesen alkalmazható. Kereskedelmi vezetők: Majdnem olyan kritikusak, mint a pénzügyi vezetők, de a dinamikus vezetői készségekkel azért elégedettek. Jónak tartják a kommunikációs készséget, és leginkább õk

ismerik el a kockázatvállalási hajlandóságot. Mivel kifelé legközvetlenebbül õk képviselik a vállalatot, számukra nem előnyös, ha a politikai közelítésmód nem működik olajozottan a vállalaton belüli problémamegoldásban. 66 http://www.doksihu VII. Tudományos technológia Magyarországnak nemcsak az Európai Unióhoz való közelítését, de egész jövőjének képét és alakulását döntően meghatározza oktatásunk helyzete és – egy, a termeléshez közelebbről kapcsolódó tényező – a kutatásoknak a GDP-hez mért részaránya. A K+F kiadásokat összehasonlítva egyértelműen megállapítható Magyarország lemaradása a fejlett Nyugat-Európai országok mögött, ugyanakkor ez a szint nem alacsonyabb, mint az EU fejletlenebb régióié. 12. Ábra K+F kiadások (a GDP százalékában) la ol H Be lg iu nd m ia 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv, 1998. KSH, Eurostat A tendenciák sem voltak kedvezőek: az

elmúlt egy-másfél évtized során a kutatásra fordított ráfordítások folyamatosan csökkentek, amely hosszú távú felzárkózásunk egyértelmű akadályát jelenti. A kép azért is riasztó, mert a GDP-hez mért részarányt tekintve a fejlesztésikutatási kiadások mutatója Magyarországon összességében fele, vagy egyharmada a NyugatEurópában mért mutatóknak Az elmúlt évtized során a kutató-fejlesztőhelyeken dolgozóknak az aktív keresőkhöz viszonyított száma drasztikusan csökkent, és a K+F ráfordítások GDP-hez mért aránya is több mint felére esett vissza. 67 http://www.doksihu 14. Táblázat A kutatóRáfordítások a fejlesztőhelyek bruttó hazai Év dolgozói az aktív termék keresők százalékában százalékában 1990 0,81 1,61 1991 0,63 1,09 1992 0,57 1,08 1993 0,58 1 1994 0,59 0,93 1995 0,54 0,75 1996 0,55 0,67 1997 0,57 0,74 1998 0,56 0,7 Forrás: KSH Évkönyvek 13. Ábra A kutatófejlesztőhelyek dolgozói az aktív keresők

százalékában 98 19 96 19 94 19 92 Ráfordítások a bruttó hazai termék százalékában 19 19 90 1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1998. VII.1 K+F és a termelékenység A termelékenységnövekedés egyik alapvető forrása a kutatás-fejlesztés és az innováció. Az Európai Unió 2001. évi európai versenyképességi jelentése 12 EU-tagország 1365 és az Egyesült Államok 833 feldolgozóipari nagyvállalatának – összesen 2198 vállalatot felölelő minta – 1989–1998. évi adatait elemezte E vállalatok 47 százaléka jelentett k+f ráfordítást, mégpedig jellemző módon az EU-országok vállalatainak 33, az egyesült államokbelieknek 70 százaléka. A mutatók az amerikai cégek jobb eredményeit jelzik, de kimutatható az is, hogy az erőteljesebb K+F tevékenységet végző európai és amerikai vállalatoknál egyaránt nagyobb a termelékenység évenkénti növekedése. Egy 2001-es OECD-tanulmány 16

ország adatait 68 http://www.doksihu elemezve arra a következtetésre jut, hogy a teljes termelékenység növekedésének hajtóereje minden országban az üzleti világ, valamint a közületek által és a más országokban végzett K+F. Ez utóbbi megállapítást azért tartják fontosnak a KSH kutatói, mert arra a felismerésre utal, hogy az importált gépek, anyagok, félkész termékek a technológiai transzfer lényeges csatornái. A k+f ráfordítások a bruttó hazai termékhez viszonyítva 1988-ban 2 százalék felett voltak, a mélypont 1996-ban 0,67 százalék, majd ez az adat 2000-re 0,82 százalékra, 2001-re 0,94-ra emelkedett. Különösen alacsony a vállalatok által finanszírozott k+f aránya Úgy tűnik, a magyar kreativitás e forráshiányt részben pótolni tudja, tudományos teljesítményünk az adatokhoz képest jóval kedvezőbb megítélésű. Emellett a hazai technikai színvonalat a külföldi tőke jelenléte és az import révén megvalósuló

technológiatranszfer is erőteljesen meghatározza. Az első magyar felmérés adatait az unió innovációs felmérése mellé állítva azt jelzik, hogy az EU átlagához viszonyítva az innovációt bevezető vállalatok aránya Magyarországon minden nagyságkategóriában határozottan alacsonyabb (legkevésbé a nagyvállalatoknál) és -nálunk jóval nagyobbak a vállalati nagyságkategóriák szerinti különbségek. VII.11 Bruttó állóeszköz-felhalmozás A műszaki haladás igen jelentős közvetítője a korszerű gépek, berendezések beruházása, az ezekben megtestesülő új technika. A bruttó állóeszköz-felhalmozás a rendszerváltást követő első években a bruttó hazai termékhez hasonlóan esett vissza, ezt követően azonban annál lényegesen gyorsabb ütemben növekedett. Ez döntően a külföldi működőtőke beáramlásából származott. Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó állóeszköz-felhalmozás kiugró növekedést mutat (a teljes 12

éves időszak átlagos növekedési üteme 5,1 százalék), és ezért a munkatermelékenység növekedésében meghatározó szerepe volt. Ennek okait olyan többtényezős termelékenységi indexekkel lehetne közelebbről megvizsgálni, amelyek a bruttó hazai termék változását a munka- és tőkeráfordítások együttes alakulására vetítik, a munka- és a tőketermelékenység megfelelően súlyozott átlagos növekedését mutatják. 69 http://www.doksihu VII.2 Gazdaságpolitikai célok a kutatás-fejlesztés és innováció területén 42 A Medgyessy-kormány célja: • a gazdaságban hasznosuló K+F kiadások növelése, • a jól képzett és innovatív kutató-fejlesztő szakember állomány minőségi fejlődésének és létszámgyarapodásának elősegítése, a versenyképesség és a fenntartható növekedési potenciál erősítését szolgáló kutatások ösztönzése, • a kutató-fejlesztő munka hatékonyságának és feltételrendszerének

javítása, • a K+F területén a privát- és a közszféra közötti együttműködés erősítése, • a K+F eredmények hasznosításának elősegítése, • a technológia-intenzív mikro- és kisvállalatok létrehozásának és innovációs tevékenységük támogatása, a regionális innovációs-képesség erősítése. Gazdasági intézkedések: • Alkalmazás-orientált kooperatív kutatási és technológia - fejlesztési tevékenységek támogatása • Közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyeken a kutatás, a technológiatranszfer és kooperáció feltételeinek javítása • Vállalati K+F kapacitások és innovációs képességek erősítése Összegezve jelenleg Magyarországon éves szinten 170 milliárd Ft-ot fordítanak K+Fre, aminek igen egészségtelen arányban csupán 29 százalékát adják a vállalatok, és 70-71%-át az állami költségvetés. Épp fordítottnak kellene lennie a számoknak, de úgy, hogy az állami forrás

összegszerűen ne csökkenjen. Biztató azonban, hogy kormányzati ígéretek szerint 2006ban már a nemzeti jövedelem 1,8-1,9 százalékát különítik e célra Ez azt jelenti, hogy kéthárom év múlva érjük el a mostani uniós szintet Baj azonban, hogy a K+F-ben részt vevők létszáma is nagyon alacsony, 3,8 fő jut 1000 munkavállalóra, míg az EU-ban átlagosan 7,8, Finnországban, Svédországban és Írországban pedig 10 körüli ez az érték. Nyilvánvaló, hogy azok az országok, amelyek komolyan gondolkodnak, s a gazdaságukat fel akarták lendíteni, s fel is lendítették, sokkal többet költenek K+F-re. Ennek pedig az az oka, hogy ma azokat a termékeket lehet jó áron eladni, amelyek magas arányban tartalmaznak hozzáadott szellemi értéket. 42 www.gkmhu 70 http://www.doksihu VIII. Emberi jellemzők VIII. 1 Foglalkoztatási esélyek Az európai uniós gyakorlat a gazdasági aktivitás arányát a 15–64 éves népességhez viszonyítja. A kutatók

így számolva megállapították, hogy Magyarország 2000-ben Olaszországhoz állt a legközelebb, jócskán elmaradva az Európai Unió átlagától, míg Ausztria, Finnország, Anglia és Svédország – tartósan 70-75 százalékos aktivitási arányaival – meghaladta az uniós átlagot. VIII.11 Gazdasági aktivitás A gazdaságilag aktív népesség a kilencvenes évek elejétől folyamatosan csökkent Magyarországon, majd 1997-től az évtized végére némileg emelkedett. A növekedést a munkanélküliség 1993 óta tartó folyamatos visszaszorulása mellett a foglalkoztatottak arányának szerény növekedése idézte elő. 2001-ben az aktivitási arány csaknem minden korcsoportban alacsonyabb volt, mint 1992-ben, különösen a 15–19 és 20–24 éves korosztályokban. Ezzel ellentétes a tendencia az 55–59 évesek között, mivel az 1992-es 34,3 százalékos ráta 2001-re 37,5 százalékra emelkedett. A munkaerőpiac fő mutatója, a foglalkoztatottság 2000-ben

csak szerény mértékben javult. A foglalkoztatási ráta az 1996-os és 1997-es 46,7 százalékos mélypont után 2001-ben alig haladta meg az 50 százalékos értéket. A foglalkoztatottakon kívül gazdaságilag aktívnak minősülnek a statisztikusok szerint a munkanélküliek is. Számuk mindkét – a regisztráción, illetve a munkaerő-felmérésen alapuló – számbavétel szerint csökkent. A kilencvenes évek munkaerőpiaccal kapcsolatos vizsgálatainak egyik kulcskérdése volt a gazdaságilag inaktívak részarányának alakulása a 15–74 éves (potenciálisan aktív) népességben. A ráta – a foglalkoztatási arány inverzeként – először növekedett, majd csökkent a kilencvenes évtized végén. A nemek közötti különbség azonban stabil maradt VII.12 Inaktivitás A kilencvenes évek gazdasági változásai – a gazdaságszerkezet átalakulása, a kelet-európai piacok elvesztése, a recesszió – az évtized első harmadában a munkanélküliség

robbanásszerű növekedését okozták. A munkanélküliség 1993-ban emelkedett a legmagasabbra, amikor a 12 71 http://www.doksihu százalékot is megközelítette, azóta folyamatosan csökkent. A mutató értéke a férfiak körében nagyobb, és ez a tendencia tartós. A kilencvenes években a 15–19 éves népesség munkanélküliségi rátája messze meghaladta a többi korcsoportét: 1993-ban 33,3 százalék volt, és csak 1998-ban csökkent 25 százalék alá. A 20–24 évesek körében a mutató szintén viszonylag magas, bár kevésbé szakad el a többi korosztályétól. Az életkor előrehaladtával a csökkenő munkanélküliségi ráta az önként vállalt inaktivitással is magyarázható: az idősebb munkavállalók a munkanélküliség helyett a talán több biztonságot nyújtó korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjat választják. A különféle kényszerítő körülményekhez való igazodás azonban más korosztályokban is előfordul: az alacsony

iskolai végzettségű 15–19 éves fiatalok meg sem kísérlik, hogy munkahelyet keressenek, inkább otthon maradnak; a gyermekgondozáson lévő nők legalább néhány évre szintén felhagynak a próbálkozással. A fiatalok foglalkoztatottsági szintje Magyarországon az európai uniós átlagnál kedvezőbb. Míg ott 2000-ben a 15–24 évesek munkanélküliségi rátája 16 százalék, nálunk 12,1 százalék volt. 2001-ben a ráta nálunk még alacsonyabb, 10,8 százalék volt A közösség tagországai között ebben a tekintetben feltűnőek a különbségek: Ausztriában például ez az érték alig valamivel több mint 5 százalék, míg Olaszországban majdnem 31 százalék. Az állástalanság időtartama figyelemre méltó változásokon ment keresztül: 1992-ben a többség átlagosan 7-11 hónapot töltött munka nélkül, 1993-ban pedig több mint 35 százalékuk 12-24 hónapot. A KSH-nak 1994 óta állnak rendelkezésére adatok azokról, akiknek 25 hónapnál

hosszabb ideje nincs munkájuk. Az állástalanok jelentős része csak nagyon nehezen tud visszatérni a munkaerőpiacra. Az Európai Unióban alkalmazott definíció szerint a tartósan munkanélküliek kategóriájába az sorolható, akinek legalább 12 hónapja nincs állása. E szerint Magyarországon 2001-ben a munkanélküliek 47 százaléka tartozott ide. A munkanélküliség mértéke az egész országban csökkent, 2001-re a Közép-Dunántúlon volt a legerőteljesebb (11,7-ről 4,3 százalékra). A fejlettebb térségeknek – ahol magasabb színvonalú az infrastruktúra, képzettebb a munkaerő, így több a munkalehetőséget kínáló beruházás – kevésbé kell a tömeges állástalansággal szembenézniük. VIII.13 A gazdasági szerkezet modernizálódásának jelei Közismert, hogy a kilencvenes évek elején a gazdaság tulajdonosi szerkezetében jelentős változás következett be. Az állami tulajdon dominanciája a privatizáció nyomán fokozatosan 72

http://www.doksihu megszűnt, mára a magánvállalkozások, a magántulajdonban lévő gazdasági társaságok vannak túlsúlyban. A Tárki adatai szerint 2000-ben a foglalkoztatottak több mint 57 százaléka dolgozott a magánszférában, míg állami, költségvetési vagy önkormányzati tulajdonú társaságnál az évtized elején 61, a végén már csak 36 százalék. A kilencvenes években a foglalkoztatás jellegében is változások történtek. Emelkedett az alkalmazottak részaránya: 1992-ben a foglalkoztatottak 80 százalékát tették ki, 2001-ben pedig már 86 százalékra emelkedett a hányaduk. A szövetkezeti tagok 1992-ben még 6 százalékos részaránya 2001-ben az 1 százalékot sem érte el. A segítő családtagok aránya már az évtized elején is alig haladta meg az 1 százalékot, 2000-re 0,7 százalékra csökkent. A rendszerváltással együtt járó gazdasági válság az egyének munkaerő-piaci döntéseire is nagy hatással volt. Az egyéni

vállalkozók egy része olyan önfoglalkoztató, akinek a jövedelmét háztartása használja fel, háttérbe szorítva az üzleti célú felhalmozást. Helyzetüket többnyire a munkanélküliség elkerülése vagy egyéb munkaerő-piaci kényszerhelyzet motiválta. A hagyományos értelemben vett vállalkozók ezzel szemben a piac stabil szereplői, akik kiterjedt kapcsolataikkal hosszú távon képesek fenntartani és fejleszteni tevékenységüket. Természetesen ők is önálló tevékenységük jövedelmeiből élnek, de formálisan, szervezetileg elkülönítve kezelik vállalkozásuk és háztartásuk gazdaságát. Azt a jelenséget, hogy a visszaszoruló mezőgazdaságból a munkaerő előbb az iparba, majd a szolgáltatási szférába áramlik, a szakirodalom a gazdaság modernizálódásának indikátoraként tekinti. A nyolcvanas évek elején a foglalkoztatottak mintegy 20 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, és 40-40 százaléka az iparban és a

szolgáltatásokban. 2001-re a mezőgazdaságban dolgozók aránya 5,5 százalékra esett vissza; az ipar foglalkoztatta az összes kereső 33,2, a szolgáltatási szektor pedig a 61,3 százalékát. Nemzetközi összehasonlításban 1998-ban Magyarországon (58 százalék) és Csehországban (54 százalék) a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya az OECD-átlag (64 százalék) alatt maradt. Kiemelkedik a sorból az Egyesült Államok, 74 százalékos adatával. A kilencvenes években terjedt el a részmunkaidős vagy a határozott idejű munkaszerződéssel való alkalmazás Európában. Az utóbbi aránya nálunk lassan növekszik: 2000-ben (6 százalék) csak mintegy fele az európai uniós átlagnak (13,6 százalék). A nemek szerinti különbségek ezen a téren nem számottevőek, egyaránt 6-7 százalék körüliek az arányok. Nagyobbak azonban a korcsoportonkénti differenciák: a határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottak között a 15–29 évesek

aránya jóval magasabb, mint a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezőknél. 73 http://www.doksihu Az egyes foglalkoztatási formákban más-más mértékben találhatók meg a különböző társadalmi helyzetű csoportok: a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottak között a szolgáltatók, a szakképzett és szakképzetlen munkások csoportjai hasonló arányban jelennek meg (20 százalék körüli értékek), a határozott idejű munkaszerződésűek körében több mint 40 százalékos a szakképzetlen munkások aránya. Az atipikus foglalkoztatási módok közé sorolják a KSH szakemberei a részmunkaidős alkalmazást is. Magyarországon ez szintén sokkal kevésbé gyakori, mint az OECDországokban, ahol a munkavállalók átlagosan több mint 15 százalékára terjed ki Nálunk 2000ben 3,2 százalék, azaz kevesebb, mint az OECD-átlag egynegyede A részmunkaidős foglalkoztatottság a többi közép-európai országban sem terjedt el. 2000-ben

a munkavállalók kevesebb, mint 10 százaléka dolgozott ebben a formában, országonként jelentős különbségekkel: például Romániában 16, míg Szlovákiában 2 százalék. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak 31 százaléka nem a szokásos 40 órás munkahét szerint dolgozik, csaknem 10 százalék a változó munkarendben alkalmazottak aránya. A munkával töltött idő mértékében is jelentős változások mentek végbe az utóbbi másfél évtizedben. Makroszinten az 1980-as évek közepe óta a 15–74 éves népesség kereső-termelő munkára fordított ideje háromnegyedére csökkent: 1986-ban egy átlagos napon még 280 percet tett ki, 2000-ben csupán 215 percet. Ennek oka többek között a foglalkoztatottak számának csökkenése és a hivatalos munkaidő rövidülése. A nyolcvanas évek derekán még a mezőgazdasági munkások fordították a legtöbb időt keresőtevékenységre, de 2000-re ebben jelentős visszaesés következett be, elsősorban a

mezőgazdasági tevékenységek visszaszorulása miatt. A vezetők és a szakképzett munkások több időt fordítanak munkára, mint korábban. VIII.2 Jövedelmek, bérek VIII.21 A bérinfláció és a keresleti hatás mérséklődése A bérek növekedése az elmúlt 3 évben messze meghaladta a termelékenység növekedése és a gazdaság ciklikus helyezte, illetve egyensúlyi feltételei által lehetővé tett mértéket. A bérnövekedés dinamikája meghatározó szerepet játszott a termelékenység lassuló ütemű növekedésével együtt a költség-versenyképesség drámai romlásában, az exportértékesítés jövedelmezőségének csökkenésében, valamint a hazai kereslet növelésében. Annak ellenére, hogy 2003-ra a bérnövekedés mérséklődése lett célul kitűzve, illetve a vállalatok 74 http://www.doksihu versenyképességének romlása erőteljes korlátot szabott a bérek emelkedésének, idén is jelentős reálbér-növekedés valósul meg, amely

messze meghaladja a munkatermelékenység növekedését. A bérek alakulása 2003-ban jól mutatja, hogy lassú a nominális bérek alkalmazkodása és rendkívül időigényes, amíg – különösen az állami szektorban generált – a bérnövekedés hatásai visszaszorulnak. A bérek növekedése mögött több tényező mutatható ki: a felerősödő inflációs várakozásoké, a 2002-ben és 2003-ban az állami szektorban megvalósított béremelések erőteljes demonstratív hatása, az alacsony átlagos munkanélküliség, amely egyes régiókban és ágazatokban teljes foglalkoztatottsággal, sőt munkaerőhiánnyal társul. Továbbá úgy tűnik, hogy a szociális partnerek egymás iránti bizalma és a gazdaságpolitika hitelessége is csökkent köszönhetően az elmúlt időszak ellentmondásos gazdaságpolitikájának. A 2004-re született ajánlások mellett is maradnak kétségek abban a tekintetben, hogy a bérek növekedése 2004-ben a kívánt mértékű lesz-e. A

nominális bérek növekedését kétségtelenül mérsékli az államigazgatásban tervezett elbocsátások, az állami szektorban várható bérnövekedés visszafogása, valamint a vállalati szektor alacsony jövedelmezősége. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a gyorsuló infláció, az átfogó társadalmi-gazdasági megállapodás hiánya, egyes ágazatokban az EU-csatlakozás mögé bujtatott bérnövelési igények a moderált bérnövekedés ellen hatnak. Az infláció, az államháztartás kiadásai és a költség-versenyképesség alakulása szempontjából egyaránt bizonytalansági tényező, hogy a bérnövekedés lassulása milyen mértékű és időbeli lefutású lesz 2004-ben. A bérek lassuló ütemű növekedése mellett a makrogazdasági egyensúly alakulása szempontjából addicionális nehézség, hogy a lakosság fogyasztási kereslete a bérek esetleges lassuló növekedése mellett is növekszik. Ebben szerepet játszik a megtakarítási hajlandóság

csökkenése, a lakossági hitelezés felfutása és a fejlett országokkal összehasonlítva sokkal alacsonyabb eladósodottság növelésének és a fogyasztás időbeli kisimításának szándéka is. VIII.22 Bér és a szaktudás kapcsolata A rendszerváltással együtt járó gazdasági visszaesés miatt csökkent a keresetek reálértéke. A nettó reálkereset 1992-ben és 1994-ben átmenetileg növekedett ugyan, de 1995-ben drasztikusan visszaesett. 2001-re a mutató az 1994-es értéket közelítette Az 1992-es bruttó átlagkeresetekhez viszonyítva 1994-re szinte minden gazdasági ágban 50 százalék körüli volt a növekedés. 1998-ban a gazdasági ágak között már mutatkozik különbség: 75 http://www.doksihu a villamosenergia-iparban és a pénzügyi ágazatban a növekedés meghaladta az átlagot, míg az egészségügyben és az oktatásban elmaradt attól. 2001-re ezek az eltérések éleződtek, és a kedvezményezettek közé az ingatlanágazat is

felsorakozott. Az egyes gazdasági ágakban 1992-ben elért bruttó átlagkereseteket a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva a legnagyobb elmaradás a mezőgazdaságban, továbbá az oktatásban, a feldolgozóiparban, a vendéglátásban, az építőiparban és az egészségügyben; viszonylag kedvezőbb helyzetben a pénzügyi, a villamosenergia-ipari, a közigazgatási, valamint az ingatlanpiaci szektor és a bányászat volt. A keresetek ágazatok szerinti sorrendje 2001-ben lényegében ugyanez maradt. A vendéglátásban dolgozók átlagjövedelme – amely különben is elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól – a vizsgált időszakban több mint 20 százalékkal csökkent. (Igaz, ebben az ágban a legjelentősebbek azok a jövedelmek, amelyek a hivatalos statisztikákban nem jelennek meg.) 2001-ben az oktatásban, az építőiparban és az egészségügyben az átlagjövedelmek továbbra sem érték el a nemzetgazdasági átlagot, lemaradásuk inkább fokozódott. Az 1990-es

évek elején a verseny-, illetve a költségvetési szférában a bruttó átlagkeresetek szinte megegyeztek, a kilencvenes évek közepére az előbbiben mutatkoztak jobb jövedelmi pozíciók, míg 2001-re a sorrend látványosan megfordult. A bruttó átlagkereset a pályakezdőknél az átlag 60-80 százalékát tette ki; a 31–45 éves korosztály munkaerő-piaci tapasztalata és szaktudása oly módon jut ki-fejezésre, hogy jövedelmeik elérték a nemzetgazdasági átlagot; 46–50 éves kortól a nyugdíjkorhatárig az átlagbérek erőteljesen növekedtek. 2000-ben a férfiak bruttó átlagkeresete minden korcsoportban magasabb volt, mint a nőké. A különbségek az életkor előrehaladtával egyre nagyobbak: a húszévesnél fiatalabbak körében még alig mutathatók ki, a középső korosztályokban növekszik a távolság, ami a 60 éven felülieknél a legjelentősebb. 2000-ben az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők bruttó átlagkeresete csaknem 45

százalékkal maradt el az átlagtól; az általános iskolát végzetteké annak 62,4 százaléka volt; az átlagot a középiskolai végzettségűeké közelítette meg leginkább (98,5 százalék); a főiskolai és az egyetemi végzettségűeké pedig (139,6, illetve 232,6 százalék) meghaladta azt. 76 http://www.doksihu IX. Társadalmi tőke IX. 1 Népesség alakulása A kilencvenes években folytatódott Magyarország lakónépességének csökkenése: az évtized végén még 10,375 millió főt tett ki, 2001-re 10,197 millióra esett vissza. A népesség növekedésének, illetve fogyásának mértékét leginkább a születések és a halálozások egymáshoz viszonyított aránya szabja meg. 1990-től egészen az 1999-es mélypontig folyamatosan csökkent a születések száma. Az évtized elején ezer főre még 12 élveszületés jutott, a legalacsonyabb érték 9,4 volt, majd 2000-ben 10-re emelkedett, s 2001-ben is csaknem ezen a szinten maradt. A halálozások száma

mindvégig magasabb volt, mint a születéseké. 1990-ben ezer férfira 15,5 haláleset jutott, 2001-ben valamelyest kevesebb, 14,1. A nők halálozási adatai mindig kedvezőbbek voltak, és ez az utóbbi esztendőkben sem változott. A kilencvenes években az összehasonlításra kiválasztott államok közül a posztszocialista országokban esett vissza a leginkább a születések száma, Lengyel- és Csehországban még a magyarországinál is nagyobb mértékben. A nyugat-európai államok legtöbbjében ez a folyamat mérsékeltebb volt, sőt egyes országokban, például Írországban, Hollandiában vagy Franciaországban még növekedett is a születésszám. A lengyel és a cseh halálozási adatok nem térnek el jelentősen az európai uniós átlagtól, de Magyarország arányszámai kirívóan rosszak. Az élveszületési és a halálozási arányszámok különbsége a természetes szaporodás, illetve fogyás mértékéről informál. Magyarországon a halálozások

száma már a nyolcvanas évek elején meghaladta a születésekét. Ez a tendencia a kilencvenes években erősödött, főként a születésszám csökkenése következtében. Csupán 2000-ben növekedett némileg az élveszületések száma, s javultak a halálozási adatok. Más európai államokkal összehasonlítva Magyarországon a legnagyobb a természetes fogyás, beleértve Cseh- és Lengyelországot is (ez utóbbi születési/halálozási egyenlege egészen az évtized végéig pozitív volt). Ugyanakkor az elmúlt években Orosz-, Lettországban vagy Bulgáriában még a magyarországit is meghaladta a népességfogyás mértéke. A statisztikusok szerint a népesség reprodukciójáról torzítatlanabb képet ad a teljes termékenységi arányszám, amely azt fejezi ki, hogy - bizonyos feltételek között - egy nő az élete folyamán hány gyermeknek adna életet. Hasonlóan a nyers élveszületési arányszámhoz, 77 http://www.doksihu ennek értéke is visszaesett.

Amíg az évtized elején egy nő átlagosan 1,9 gyermeknek adott volna életet, addig a mélypontnak számító 1999-es évben már csak 1,3-nek. Biztató, hogy sem 2000-ben, sem 2001-ben nem következett be további csökkenés, bár még nem tudni, hogy a stabilizálódás mennyire lesz tartós. A fejlett államokhoz hasonlóan a nők Magyarországon is mind később szülik meg első gyermeküket: 1990-ben átlagosan 23 évesen, 2001-ben 25 éves koruk fölött. A jelenség oka a továbbtanulás, a változó gazdasági-társadalmi környezet befolyásoló ereje és az életvezetési értékek, attitűdök átalakulása. Míg a kilencvenes évek elején az anya az élveszületések több mint felénél, az ezredfordulón csak 37 százalékánál volt 25 évesnél fiatalabb. Növekedett viszont az idősebb korban gyermeket vállalók aránya: ma az élveszületések 38 százalékában 25-29, egyötödében pedig 30-34 éves az anya. A gyermekvállalási hajlandóságot és a szülés

időzítését erősen befolyásolja a képzettség. Az általános iskolai végzettséggel sem bíró nők 32 százaléka még tizenévesen, további 29 százalékuk 20-24 éves korában megszüli első gyermekét. A diplomás nők zöménél - a munkaerő-piaci szempontok miatt - ez az időpont kitolódik húszas éveik második felére, illetve harmincas éveik elejére. A 35 életévük betöltése után gyermeket vállaló nők aránya a legképzettebbek között a legmagasabb. IX. 2 Életkormegoszlás Az elmúlt évtizedekben megváltozott a népesség korcsoportok szerinti összetétele. Folyamatosan csökkent a 15 évesnél fiatalabbak hányada, miközben növekedett az idősebb korosztályok részaránya. 1970-ben még a férfinépesség 22, a női népesség 20 százalékát tették ki a 0-14 évesek, 2001-ben viszont már csak 18, illetve 16 százalékát. A férfiaknál az elmúlt harminc évben alig-alig változott a 60 évesnél idősebbek népességen belüli aránya, a

nőknél a ráta már 1970-ben is magasabb volt, és az ezredfordulóra mintegy 4 százalékkal tovább növekedett, így ma csaknem egynegyedük tartozik a hatvan éven felüliek csoportjába. A népesség korstruktúráját makroökonómiai szempontból jellemzik az úgynevezett eltartottsági ráták. A gyermeknépességre nézve ez a kilencvenes években számottevően visszaesett, azaz csökkent a 15 évnél fiatalabbaknak a 15-64 évesekhez (a potenciális aktív népességhez) viszonyított hányada. Ezzel párhuzamosan némileg növekedett az időseknek az aktívakhoz viszonyított aránya. Mindez a népesség fokozatos elöregedésére utal A korösszetétel mellett lényeges szerkezeti elem a népesség gazdasági aktivitás szerinti struktúrája. Az elmúlt húsz évben az aktív keresők - a dolgozók - aránya folyamatosan csökkent: 1980-ban a teljes 78 http://www.doksihu népességnek 47, míg 2001-ben 36 százalékát tették ki. Ezzel egy időben egyrészt

emelkedett az inaktívak (öregségi nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok stb.) részaránya, másrészt egyre több a munkanélküli. Az eltartottak hányada - hasonlóan az aktív keresőkéhez - szintén visszaesett A munkaerőhelyzetet jellemzi, hogy mekkora az inaktívak aránya a gazdaságilag potenciálisan aktív népességen belül. Ebben az értelemben azok minősülnek inaktívnak, akik kényszerűségből vagy önként maradnak távol a munkaerőpiactól. Magyarországot változatlanul az inaktivitás magas aránya jellemzi, bár néhány éve némi javulás figyelhető meg. 2001-ben a 15-64 éves népességnek még mindig 40 százaléka volt inaktív Ez az arányszám jóval meghaladja az európai uniós átlagot (31). Figyelmen kívül hagyva a többségükben még tanuló legfiatalabbakat és az idősebbeket, a középgenerációk tagjai közül minden negyedik-ötödik személy inaktív. A munkaerőpiactól való távolmaradásnak több oka lehet, mégis alapvetően négy,

viszonylag jól körülhatárolható csoportot különítettek el a tanulmány készítői: a tanulókat (34 százalék), a gyermekgondozáson lévőket (15), a munkavállalási korban nyugdíjazottakat (31) és az egyéb okokra - beteg hozzátartozó ápolása, jól kereső házastárs, jó vagyoni helyzetű család stb. hivatkozókat (20) IX. 3 Házasság, válás, együttélés Régóta tartó tendencia, hogy a 15 éves és idősebb népességben csökken a házasok hányada, ami a nőtlenek, hajadonok és az elváltak részarány-növekedésével jár. Az özvegy nők számának mérsékelt bővülése a középkorú férfiak emelkedő halandóságának tudható be. Amíg tíz évvel korábban a 25-29 éves férfiak közel kétharmada és a nők háromnegyede volt házas, ma a férfiak egyharmada, a nőknek pedig csak valamivel több mint fele az. 1990 és 1998 között - a kilencvenes évek közepének stagnálásától eltekintve - folyamatosan csökkent a házasságkötések

száma, amelyet mind a nyers házasságkötési arányszám, mind a teljes első házasságkötési arányszám jelez. 1998 és 2000 között némileg emelkedett, 2001-ben azonban visszaesett az 1998-as szint alá. A nyugat-európai államok többségében tapasztaltakhoz hasonlóan folyamatosan emelkedett az első házasságkötési életkor. 1990-ben a hajadon nők átlagosan 21,5 éves korukban kötötték első házasságukat, 2001-ben 25 éves kor felett. A nőtlen férfiak átlagos életkora első házasságkötésükkor a kilencvenes évek elején 24, az ezredfordulón 27 év volt. 79 http://www.doksihu Az első házasságkötés időzítését lényegesen befolyásolja a képzettség. A legfeljebb általános iskolai végzettségű férfiak mintegy 45, a hajadonoknak csaknem 70 százaléka manapság is megházasodik húszas évei közepéig. A legtanultabbak többsége 25-29 éves korban, a diplomás férfiak egynegyede, a nők több mint egytizede a harmincas évei elején

köti meg első házasságát. Az utóbbi néhány évtizedben a házasság nélküli együttélés a modern társadalmakban normasértő viselkedésből elfogadott párkapcsolati formává vált. Ma a 15-19 éves, partnerkapcsolatban élő nők 67 százaléka él élettársi kapcsolatban Magyarországon is, szemben a hetvenes évek elején kimutatott 7 százalékkal. A kilencvenes években már nemcsak a 15-19 éves nők között emelkedett az élettársi kapcsolatban élők aránya, mégpedig két és félszeresére, hanem a 20-24 évesek között is megnégyszereződött, a 25-29 esztendősök körében pedig több mint háromszorosára emelkedett. Az idősebb korcsoportoknál a partnerkapcsolatban élő nők 90-95 százaléka továbbra is házas. Bár az arányszámok és trendek azt jelzik, hogy Magyarországon egyre inkább terjed a partnerkapcsolatok új formája, nemzetközi összehasonlításban még meglehetősen alacsonyak a hazai mutatók. Franciaországban a hetvenes évek

közepe és a nyolcvanas évek vége között 11-ről 49 százalékra emelkedett azoknak a nőknek az aránya, akik 24 éves korukig legalább egyszer éltek élettársi kapcsolatban. Ugyanez a ráta Dániában 48, illetve 75 százalékot tett ki Nagy-Britanniában a trendek inkább a franciaországihoz állnak közelebb. A válások aránya Magyarországon a nyolcvanas évek második feléig folyamatosan emelkedett, a kilencvenes évek eleje óta pedig drasztikus növekedés tapasztalható: míg 1990ben ezer házasságkötésre 375 válás jutott, addig 2000-ben 499. A statisztikát elemző szakemberek megállapítása szerint minél későbbi házassági korcsoportról (kohorszról) van szó, annál magasabb az elváltak aránya, függetlenül az együttélés időtartamától, ugyanakkor a fiatalabb párok között többen vannak, akik házasságuk korai éveiben bontották fel párkapcsolatukat. A válások összehasonlító keresztmetszeti adatai szerint az 1990-es években éppen

a 20 évnél hosszabb ideje fennálló kapcsolatok között emelkedett leginkább a válások gyakorisága: míg 1990-ben 15 százalékra nőtt, 2001-ben már 22-re. Jellegzetes képet mutat és egymással is összefügg az elváltak életkor és iskolai végzettség szerinti összetétele. 2001-ben a 30 évesnél fiatalabb elvált férfiaknak 6, a 40 évesnél idősebbeknek 19 százaléka volt főiskolai vagy egyetemi végzettségű. A legfeljebb általános iskolai végzettségűek a legmagasabb arányban a 30 évesnél fiatalabb és a 40 évesnél idősebb 80 http://www.doksihu elváltak között fordulnak elő. Mivel ők viszonylag fiatalon házasodnak, ez arra mutat, hogy korosztályukban a néhány éve, valamint a hosszú ideje fennálló házasságok a legsérülékenyebbek. 2001-ben a házasságkötések csaknem 32 százalékában legalább az egyik fél a korábbiakban már volt házas. A kilencvenes évek elején hozzávetőleg ugyanilyen arány mutatkozott 1990ben ezer

elvált vagy özvegy férfira 33 házasságkötés jutott, az ezredfordulón 21 A nőknél ezek az arányszámok: 12, illetve 8. A nők között sokkal magasabb az özvegyek aránya, és többségüket életkora is akadályozhatja az újraházasodásban. IX. 4 Családok állapota A házasodási arányszámok csökkenésének és a válási mutatók emelkedésének hatása a háztartások összetételének alakulásában is tetten érhető. 1970 és 2001 között csaknem 10 százalékkal esett vissza a házaspáros típusú háztartásoknak (házaspárok, élettársi kapcsolatban élők gyermekkel vagy a nélkül) az aránya. Ezt a változást a gyermeküket egyedül nevelők, valamint az egyszemélyes háztartások részarány-növekedése kísérte. Folyamatosan csökken az együttélés hagyományos formáját adó, gyermeket nevelő házaspárok aránya: a hetvenes évek legelején még a családok 56 százaléka, az ezredfordulón a fele tartozott ebbe a csoportba. A családok 14

százalékában az anya egyedül neveli gyermekét vagy gyermekeit. A párkapcsolatban élők összetételét számottevően befolyásolja, hogy egyre többen választják az élettársi együttélést: ma 11 százalékos az arányuk. Harminc évvel ezelőtt ugyanez a ráta még csak 2,5 százalékos volt, de még 1990-ben is alig haladta meg az 5-öt. Az élettársi kapcsolatok gyermekszám szerinti összetétele a következő: a fele gyermektelen, szemben a házasságok 39 százalékos adatával. Valamivel több, mint egynegyedük egy utódot nevel (a házasságokra ugyanez érvényes); az élettársi kapcsolatban élők 6 százaléka háromgyermekes (ez szintén megegyezik a házasságban élők arányszámával); 3 százalékuk pedig négy vagy annál több gyermekről gondoskodik. Ez utóbbi azért feltűnő, mert a házaspáros családoknál csak másfél százalékos a legalább négy gyermeket nevelők részaránya. IX. 4 Vándorlási hajlandóság A vizsgált időszak induló

évéhez viszonyítva valamelyest visszaesett a népesség belföldi költözési, illetve vándorlási hajlandósága. Míg 1990-ben egy ember élete folyamán átlagosan mintegy ötször változtatott volna lakást saját településen belül, addig az ezredfordulón már 81 http://www.doksihu nem egészen négyszer. A települések közötti vándorlási hajlam valamivel nagyobb állandóságot mutatott az évtized folyamán. A kilencvenes évek elején a költözések nagy része még a főváros, kisebb része a Pest megyei települések felé irányult, és a legnagyobb kibocsátók az észak-magyarországi, észak-alföldi megyék voltak. Az ezredfordulóra ez a kép megváltozott: Budapestről vándorolnak el a legtöbben, és Pest megye, benne a főváros agglomerációs övezete vált a legkeresettebb lakóhellyé. A belföldi vándorlási mozgalom jellegzetesen keletről nyugatra irányul: egyes közép- és nyugat-dunántúli területek mind vonzóbbá válnak, míg

legtöbben továbbra is az észak-magyarországi, észak-alföldi megyékből távoznak el. IX.5 Devianciák IX.51 Bűncselekmények A rendszerváltozást követő évtizedben az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma hirtelen megemelkedett: 1990-ben 341 ezret, 2001-ben csaknem 500 ezret tett ki, azután ezen a magas szinten állandósult (450 ezer). A bűnözési ráta hasonló változásokra utal: a vizsgált időszak elején mért mintegy 3300-as érték 2000–2001-re 4500 körül alakult. A magyarországi bűnözési ráta az Európai Unió egyes tagállamaival és néhány volt szocialista országgal összevetve a középmezőnyben helyezkedik el. Kedvezőtlenebb, mint Finn-, Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Luxemburgban, de kedvezőbb, mint Portugáliában, Spanyol- és Írországban. Az EU tagállamaiban az évenkénti változások kevésbé markánsak, mint Magyarországon. Ez a jelenség inkább a többi volt szocialista országban

tapasztalttal vethető össze, ahol a bűnözés a rendszer összeomlását követően szintén növekedett. A különbség a mértékben van: nálunk a bűnözési ráta jóval magasabb, mint a posztszocialista országok többségében. A vagyon elleni bűncselekmények az összes ismertté vált közvádas bűncselekmény meghatározó hányadát (átlagosan 70-80 százalékát) teszik ki, bár részarányuk csökkenő tendenciát mutat. Az abszolút számokat tekintve valamelyest más a kép: 1990-ben 265 ezer, 2001-ben 317 ezer esetet regisztráltak. A személyek elleni bűncselekmények száma – hasonlóan a legtöbb bűncselekménytípushoz – az 1990-es években gyors ütemben növekedett: 13 ezerről 21 ezerre, azaz több mint másfélszeresére; a legmagasabb a 2001-es adat. A bűnözési ráta alapján ugyanezek az eredmények adódnak. A mutató az évtized egészében az észak-alföldi régióban volt a 82 http://www.doksihu legmagasabb; a közép- és a

dél-dunántúli adatok is jelentősen emelkedtek, ám a dél-alföldi régióban kisebb mértékű csökkenés mutatkozott. A bűncselekmények társadalmi következményeinek értelmezését segíti a felderítettségi mutató, amely az ismert elkövetők, illetve az összes bűncselekmény egymáshoz viszonyított arányát jelzi. 1990-ben ez a mutató 49 százalék volt; a következő évben 42 százalékra esett vissza; ezt követően folyamatosan emelkedett egészen 1995-ig; 1996-ban drasztikusan (10 százalékkal) visszaesett; 1998-ig valamelyest ismét növekedett, ezt követően pedig 51–54 százalék körül ingadozott. 1990-ben 112 ezer volt az ismertté vált közvádas bűnelkövetők száma, 2001-ben viszont már több mint 120 ezer. Kiugró volt az 1998-as év adata: több mint 140 ezer; ezt követően fokozatos, bár lassuló ütemű csökkenés mutatkozott. A legtöbb bűncselekményt a 25 év felettiek követték el, az összes közvádas bűnelkövetőnek

átlagosan 60-65 százaléka ehhez a korosztályhoz tartozik. A 25 évesnél fiatalabb bűnelkövetők többsége (65-70 százaléka) 14–17 éves, arányuk alig-alig változott az elmúlt évtizedben. Az adott korosztály lélekszámához viszonyított adatokból levonható következtetések az előzőekben elmondottaktól eltérnek. Ezek alapján ugyanis a felnőttkorúak között volt a legkevesebb bűnelkövető, míg a leginkább veszélyeztetett korcsoport a 18–24 éveseké. Aggasztóan magas a fiatalkorúak hányada is. A legtöbb bűnelkövető az általános iskolát befejezettek közül kerül ki (a vizsgált időszakban átlagosan 40 százalék); meghatározó még a szakmunkásképzőt végzettek részaránya (25 százalék). Az általános iskola 1–7 osztályát, valamint a középiskolát végzettek hányada alacsonyabb (10–15 százalék); diplomásokat pedig alig találunk közöttük. A bűnözés társadalmi veszélyességének vizsgálatakor nemcsak a

bűnelkövetők, hanem az áldozatok számának és összetételének alakulását is elemezik. A kilencvenes években a sértett természetes személyek abszolút száma 205 ezerről 262 ezerre nőtt. A legmagasabb – 330 ezer – 1995-ben volt, majd 1998-ig 300 ezer fölött állapodott meg, ezt követően azonban folyamatos csökkenés következett be. A sértettek rátája hasonlóképpen alakult: az 1990-es érték megközelítette a kétezret, 2001-ben ennek a negyedével volt nagyobb, és a tetőzés, 3200 fővel, szintén 1995-ben következett be. A sértettek között a felnőttkorúak voltak a legtöbben: a 25 évesek és az ennél idősebbek. A fiatal felnőttek arányszámai változatlanok maradtak, a fiatalkorú és a gyermekkorú sértettek száma azonban kétszeresére nőtt. A fiatal felnőttek és a 25 évesnél idősebbek körében 1998-tól kedvező fordulat következett be. 83 http://www.doksihu IX.52 Öngyilkosságok Az öngyilkosságok gyakorisága a

társadalom lelkiállapotának egyik fontos mutatója, ezért – bár elsősorban személyes természetű devianciának tekintik a szakemberek –, itt mégis társadalmi problémaként elemezték. Számuk 1990-től 2001-ig több mint negyedével, 4100-ról 3000-re esett vissza. A csökkenés 1997-ig töretlen volt, ettől az évtől kezdődően a folyamat 2001-ig lényegében stagnált, ekkor azonban a mutató ismét süllyedt, ezzel a rendszerváltást követő évek legalacsonyabb értékét produkálva. Közismert, hogy a magyar öngyilkossági ráta így is a legmagasabbak közé tartozik a világon, különösen kirívó az Európai Unió tagállamaihoz képest. Az adatok leginkább a finnekéihez hasonlíthatók, de ott is tízzel kevesebb a 100 ezer lakosra jutó elkövetés száma. A tendencia az EU-országokban is csökkenő. A volt szocialista országokban – Észtországot leszámítva – harmad-, negyedannyi öngyilkosság jut 100 ezer lakosra, mint hazánkban, de a

különbségek némileg csökkentek. A legtöbb öngyilkosságot Magyarországon a férfiak követik el, ráadásul a nőknél a ráta valamivel nagyobb mértékben csökkent. A 70 évesnél idősebbek a legveszélyeztetettebbek: 1990-ben 100, 2001-ben 60 öngyilkosság jutott 100 ezer ilyen korú lakosra. A negyvenes, ötvenes és hatvanas éveikben járók között is igen magas az elkövetők aránya, bár a vizsgált évtizedben kissé csökkent. Az adatok nemenként kissé eltérnek: a nők között – a legidősebbek után – a 60–69 évesek, a férfiak között a 40–49 évesek rátái a legmagasabbak. Ez arra utal, hogy az elmagányosodás, vagy a negyvenes éveikben járó férfiak gyakran előforduló egzisztenciális és egészségügyi problémái is okai lehetnek az önpusztításnak. A két alföldi, ezek közül is a dél-alföldi régióban fordul elő a legtöbb öngyilkosság, az arány az 1990-es évtized egészében 50 körül ingadozott, és csupán 2001-ben

esett jelentősen vissza. Százezer főre számítva a legkevesebb öngyilkosságot Budapesten regisztrálták, a városokban és különösen a községekben magasabb az arány, de a tendencia mindenütt csökkenő: 1990-hez képest 2001-ben Budapesten 11-gyel, a városokban 8-cal, a községekben 14-gyel volt alacsonyabb a mutató; 1997-től a községek és a városok rátája közeledett egymáshoz, sőt 2001re a különbség lényegében eltűnt. IX.53 Alkoholizmus 84 http://www.doksihu Az alkoholizmus megítélése társadalmanként, koronként és kultúránként eltérő. Manapság társadalmi súlyú devianciának minősül, amely többek között szerepet játszhat az öngyilkosságok, a bűnelkövetés és az áldozattá válás alakulásában is. A különféle deviáns viselkedési formák hatással is vannak egymásra. Az alkoholisták nehezebben érzékelik és fogadják el a társadalmi normákat. A bűnügyi statisztika regisztrálja ezt az összefüggést: 1990

és 1994 között a bűnelkövetők 31-32 százalékának tettében játszott szerepet az alkohol; majd ez az arányszám csökkent, 1997-től pedig 18-20 százalék körül ingadozott. Az alkoholizmus mértékének egyik legfontosabb jelzőszáma az egy főre jutó alkoholfogyasztás. Ugyanez az adat az úgynevezett nagyivók számának mérésére is használatos, ugyanis az úgynevezett Ledermann-hipotézis szerint minél nagyobb az egy főre jutó alkoholfogyasztás, annál nagyobb a mértéktelenül ivók száma. A rendszerváltást követő évtizedben Magyarországon átlagosan 10,4 liter (tiszta szeszre átszámított) alkoholtartalmú ital jutott egy lakosra. A legmagasabb ez az érték 1990-ben volt, 11 liter; 1994-ig 10,5-10,6 körül ingadozott; az 1995-ös mélypont után növekedés következett, majd a mutató alacsonyabb szinten megrekedt. A sörfogyasztás a rendszerváltást követő évtizedben – bár meghatározó arányú maradt – 30 százalékkal

visszaesett (1990-ben 105, 2000-ben 73 liter jutott egy főre). A bor fogyasztásában a hivatalos statisztikai adatok nem jeleznek lényeges változást: mértéke évente átlagosan 29-30 liter körül ingadozott, a legmagasabb, 34 liter 1998-ban volt. Az égetett szeszes italok a kilencvenes évtizedben visszaszorultak, csaknem 2 literrel fogyott kevesebb az időszak első évéhez képest. A magyar adatok nemzetközi összevetésben viszonylag magasnak mondhatók. Az Európai Unió egyes tagállamai közül ugyan Spanyolországban hasonló, Portugáliában pedig egy literrel még magasabb is az alkoholfogyasztás, de másutt mindenütt alacsonyabb, kiváltképp Svédországban. A volt szocialista országokhoz viszonyítva a hazai mutatók megegyeznek a Csehországban és a Romániában mértekkel, míg Szlovákiában 2, Lengyelországban pedig 3-4 literrel fogyasztanak kevesebb alkoholt, mint nálunk. A statisztikusok közvetett módon szereznek ismereteket az alkoholizmus

mértékéről, amikor figyelembe veszik a májbetegségekben elhunyt alkoholisták 100 lakosra vetített számát. Ez az 85 http://www.doksihu adat 1995-ig – mind összességében, mind nemenként vizsgálva – emelkedett, a férfiaknál valamelyest nagyobb mértékben. 1996-tól kezdődően az adatok kismértékű csökkenése, illetve stagnálása tapasztalható. A Közép-Dunántúlon és az Észak-Magyarországon élők között a legmagasabb a májbetegségben elhunyt alkoholisták aránya, azonban a tendencia 1995-ig mindenütt emelkedő volt. Az évtized második felében – változatlan területi sorrend mellett – a különbség valamelyest mérséklődött. IX.54 Kábítószer A drogfogyasztást egyrészt egészségügyi, másrészt bűnügyi kérdésként értelmezik a szakértők. Ez a kettősség az információk forrásaira is érvényes: ismereteik egy részét az egészségügyi intézményrendszertől, más részét rendőrségi-ügyészségi forrásokból

szerezték be. Az egészségügyi intézményrendszer 1997 óta szolgáltat adatokat a hazai drogfogyasztásról. Bár adataik függenek a hálózat kiterjedtségétől és fejlettségétől, a nyilvántartásokból pedig a kezelésre nem jelentkezettek eleve hiányoznak, kiindulási pontként mégis megfelelnek. A betegek számának megállapításához a drogambulanciákon, drogközpontokban, pszichiátriai gondozókban, gyermek- és ifjúsági gondozókban, pszichiátriai osztályokon nyilvántartásba vett személyeket összegezték. Ezek szerint a régiók közül Közép-Magyarország a legveszélyeztetettebb, ennek intézményeiben tartották nyilván az összes kezelt átlagosan 60 százalékát, míg a legkedvezőbb adatok a Nyugat-Dunántúlon mutatkoztak. A drogfogyasztás gyakoriságát jelzi, hogy a súlyosabb esetek (a naponta fogyasztók) többségben vannak az alkalmi drogozókhoz képest, bár 1997 és 2000 között kimutatható a közeledés a két csoport

adatai között. A legelterjedtebb kábítószertípus, az ópiát (ópium, heroin stb.) használata növekedett, részesedése az 1997-es 30 százalékról 2000-re 40 százalékra emelkedett. A másik leggyakoribb csoportba a szerves oldószerek (inhalánsok) tartoznak, egyharmados-egyötödös aránnyal. A nyugtatók használata 15 százalék körül alakult; az amfetaminszármazékoké 12-ről 7,5 százalékra csökkent; a kannabisz típusúaké 9-ről 14 százalékra nőtt; a kokainé, illetve a hallucinogéneké pedig 1-2 százalék körül ingadozott. A kábítószerhez kapcsolódó tevékenységek igen sok országban bűncselekménynek minősülnek, bár – mint a legtöbb bűncselekménytípusnál – itt is igen magas a látencia aránya. 86 http://www.doksihu És mivel ez a bűncselekmény viszonylag új kategória, megítélése jelentős mértékben függ a büntető törvénykönyv változásaitól. A drogokkal összefüggő bűncselekmények, illetve az elkövetők

100 ezer lakosra jutó száma Magyarországon 1990-től 1996-ig lassan, de folyamatosan emelkedett (0,4-ről 5,4-re, illetve 0,3-ről 4,3-re); 1997-ben és 1998-ban az előző évekhez képest évente megkétszereződtek a ráták; ezt követően a növekedés üteme valamelyest lelassult. A szakembereknek 1997-től vannak adataik a különböző kábító hatású anyagok, ezek között a kábítószerek fogyasztásának bűnelkövetésben betöltött szerepéről. Az ilyen összefüggések hányada 1997-től 2001-ig folyamatosan emelkedett: 4,5-ről 18 százalékra. Az elkövetők aránya szintén körülbelül négyszeresére nőtt, az 1997-ben regisztrált 0,3 százalékról 2001-ben l,3 százalékra. A mutatók mindegyike a drog erősödő szerepére utal 87 http://www.doksihu Befejezés Dolgozatom megírásakor célom a magyar gazdaság közelmúltjának, jelenének és lehetséges jövőbeli versenyképességének feltérképezése volt. Munkám fejezeteiből kiderül, hogy

Magyarország az utóbbi években veszített versenyképességi előnyéből a térség országaihoz képest. Látnunk kell, hogy a rövidtávú változásokat hozó intézkedések mellett hangsúlyt kell fektetnünk a hosszútávú változásokat előidéző intézkedésekre is. Gondolok itt az infrastruktúra, a humán erőforrások és a társadalmi tőke fejlesztésére, melyek hatással vannak a rövidtávú versenyképességre is. Összefoglalásként felvázolom országunk versenyképességét alakító kedvező illetve kedvezőtlen jelenségeket: Kedvező jelek Versenyképességünk szempontjából kedvező, hogy: – Magyarország gazdasági növekedése tartósan az Európai Unió átlagát meghaladó intenzitással gyorsul; – a növekvő gazdasági potenciál által biztonságosabbá válhat a befektetési környezet, ennek hatására mérséklődik a tőkebefektetés kockázata; – a jogharmonizáció igen előrehaladott, a jogi környezet stabil, s ez

kiszámíthatóságot jelent a nemzetközi vállalatok számára; – a fejlett gazdaságokhoz képest még mindig alacsonyak a bérek; – a munka termelékenysége viszonylag magas, s folyamatosan bővül a közép-és felsőoktatásban részt vevők száma; – a legdinamikusabb K+F területeken erősek a magyar tudományos alapok; – elindult a multinacionális vállalatok magasabb hozzáadott értéket termelő tevékenységeinek hazánkba telepítése, a tudástranszfer egyre jelentősebb; – sok olyan ipari park található Magyarországon, amely magas szinten képes kielégíteni a különböző vállalati igényeket és megrendeléseket; ezek viszonylag jó infrastruktúrával rendelkeznek, és többnyire számíthatnak a helyi önkormányzatok támogatására; – az intézményrendszer nem akadályozza a külföldi működőtőke megjelenését, sőt bizonyos befektetői intézmények hasznossága egyértelmű; 88 http://www.doksihu – a környezeti adottságok

alkalmassá teszik az országot, hogy ideális logisztikai központok fejlődhessenek. Kedvezőtlen jelenségek Negatív a hatása annak, hogy: – bizonyos területeken a belső piac telített, a verseny szinte a végletekig kiélezett, új belépők számára a piacra lépés csak nagy invesztíciókkal, drága marketinghadjárattal és magas kockázattal s ebből kifolyólag bizonytalan profittal valósítható csak meg (ilyen például az élelmiszeripar); – a magas külkereskedelmi hiány negatívan hat a gazdaságra; a kedvezőtlen makrogazdasági trendek következtében az országba érkező működőtőke jövedelmezősége csökken, a kockázati faktorok nőnek; a külkereskedelmi mérleg és az államháztartás hiányának magas szintje a gazdaság instabilitását jelezheti; – a világgazdasági visszaesés és a már jelen lévő transznacionális vállalatok nemzetközi problémái hazánkban is megjelennek; – a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi

szabályozás EU-konformizálása miatt „brown investment” típusú költségek terhelik a beruházásokat; ha nem kapnak állami támogatást, jövedelmezőségük csökken; mindez az újabb beruházásokat visszatarthatja, az itt lévőket pedig telephely-módosításra ösztönzi; – a befektetők számára legpreferáltabb régiókban néhány szakmában munkaerőhiány alakult ki; a bérek közterhei magasak, és kényszermegoldások keresésére készteti a cégeket; hosszú távon és bizonyos frekventált fővárosi és fejlett regionális központi területeken számolni lehet a munkabérek növekedésével, bár az uniós bérszínvonalhoz való felzárkózáshoz még legalább 15 év szükséges; – a középvezetés és a menedzsment képzettsége nem mindig felel meg a nemzetközi elvárásoknak, kevesen beszélnek idegen nyelveket; – a K+F kiadások aránya a GDP százalékában alacsony, a teljes ráfordítás több mint felét a költségvetés biztosítja, az

üzleti K+F ráfordítás Magyarországon rendkívül alacsony; a K+F infrastruktúra és az intézményrendszer működési feltételei nem kielégítőek; a kkv-szektor regionális szintű termelési, innovációs és információs hálózatba szerveződése rendkívül alacsony fokú; 89 http://www.doksihu – a munkaerő immobil, bizonyos területekről a magas munkanélküliség ellenére sem települnek át a fejlettebb és munkaerőhiánnyal küzdő régiókba, ennek valószínűleg a gyengébb iskolázottság és szakképzettség is az oka; – az erős forint kedvezőtlenül hat az exportra, növeli a külkereskedelmi mérleg hiányát, rontja a versenyképességet, főként a kkv-szektorban; – a kis- és középvállalatok tőkehiányát, finanszírozási problémáját a jelenlegi banki szféra még mindig nem kezeli súlyának megfelelően; – a régiók többségének infrastrukturális helyzete, közlekedése, szállítási lehetőségei nem megfelelőek, az

elmaradottság nagy-mértékű, annak felszámolása viszont több évet igénylő feladat; – a beszállító vállalatok nagy része nem elég tőkeerős, nincs meg a megfelelő tapasztalata, nem rendelkezik a szükséges know-how-val ahhoz, hogy magasabb technológiai szintet megkövetelő szektorokban termelő cégek igényeit kielégítse; sok nemzetközi nagyvállalat saját, külföldi beszállítóit helyezi előtérbe – ha a hazai előny – például az adókedvezmény, az olcsóbb munkaerő csökken, a külföldi tőkével működő vállalatok újragondolják az országban – maradást, illetve kevesebb új beruházásba kezdenek; olykor az infrastruktúra fejletlensége miatt maradnak el egyes beruházások, a telekommunikációs költségek pedig igen magasak. Az elmúlt két és fél év gazdasági eseményeit, intézkedéseit és következményeit mérlegelve, egyidejűleg számolva a potenciális lehetőségekkel és azok racionális kihasználásával,

bár a hazai gazdaság versenyelőnye kissé megkopott, tartalékai még mindig jelentősek, és ésszerű gazdaságpolitikával rövid időn belül mozgósíthatók. A nemzetközi konjunktúra élénkülése pedig mindenképpen hozzájárulhat ahhoz, hogy esélyeink kedvezően alakuljanak. 90 http://www.doksihu Felhasznált irodalom Könyv • Chikán Attila-Czakó Erzsébet-Zoltayné Paprika Zita: Vállalati versenyképesség a globalizálódó magyar gazdaságban; Akadémia Kiadó Budapest 2002. • Práger László: A világ(gazdaság) és Magyarország a XXI. század elején; Unió Kiadó Budapest 2003. • Práger László: Európából a bővülő Európába; AULA Kiadó 2000. • Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság: Technológia, foglalkoztatás, versenyképesség Magyaroszágon 1994-1997, Budapest 1998. december • Dr. Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben; Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1999. • Szentes Tamás: Világgazdaságtan; AULA

Kiadó 1999. • Magyarország politikai évkönyve 1998, 1999, 2000, 2001, 2002 Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány • Magyarország évtizedkönyve 1988-1998; I-II. Kötet, Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány 1998. • A külföldi működő tőke Magyarországon 1999-2000, Központi Statisztikai Hivatal, 2002 • Magyarország külgazdasága 1998, Külügyminisztérium, 1999. június • Magyarország külgazdasága 2001, Külügyminisztérium, 2002. június 91 http://www.doksihu Folyóirat, Napilap: • Antalóczy Katalin-Sass Magdolna: Működőtőke-áramlások, befektetői motivációk és befektetésösztönzés a világgazdaságban és Magyarországon, Közgazdasági Szemle, XLVII. évfolyam, 2000 május • Zoltayné Paprika Zita: A magyar menedzserek versenyképessége, Cégvezetés 2001. január • Farkas Zoltán: Halmozódó hátrányok, HVG, XXIV. évfolyam, 35 szám, 2002 augusztus 31. • Figyelő 2002/50.

szám; Monitor Plusz 2002 III negyedév • Figyelő 2003/14. szám; Monitor Plusz 2002 • Figyelő 2003/46. szám • Figyelő 2003/47. szám • Figyelő 2003/48. szám; Martin József Péter: Reformstop, Az államháztartás átalakítása pp. 17 • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2002. szeptember 2 • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2002. október 7 • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2002. december 2 • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2002. december 2 • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003 január 13 • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003 április 14. • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003 május 5. • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003 június 3. • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003 június 7. • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003 június 18. • Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003 október 6. •

Világgazdaság, Makrogazdaság melléklet, 2003 december 1. • Jövőre újabb tőkeáramlási boom, Világgazdaság, 34. évfolyam, 53 szám, 2002 március 18 • Peredi Ágnes: Harminc éve jön a külföldi tőke, Népszabadság, 2002. október 4 92 http://www.doksihu Internet • www.imdch • www.weforumorg • www.vilaggazdasaghu • www.fnhu • www.ecostathu • www.gkihu • www.mnbhu • www.hvghu • www.kshhu • www.gmhu • www.kopint-datorghu • www.gkmhu • http://www.fnhu/cikkphp?id=4&cid=69269 Letöltési idő: 2003 november 13 18:06 93 http://www.doksihu Mellékletek 1. Melléklet Kamatok Látra szóló és Lekötött Folyószámlahitel Lakáscélú Fogyasztási folyószámlabetét betétek hitel és egyéb hitel 5,69 10,53 22,44 23,81 2000. január 4,39 9,22 20,82 23,02 március 4,06 8,50 19,62 22,81 június 3,86 8,38 18,85 22,38 szeptember 3,77 8,70 18,84 22,16 december 3,81 8,72 18,91 22,17 2001. január 3,55 8,31

18,22 21,63 március 3,47 8,34 20,77 17,06 21,17 június 3,37 8,41 20,45 16,69 20,96 szeptember 3,04 8,02 20,70 16,22 20,59 december 3,33 7,72 20,53 15,79 20,70 2002. január 2,80 6,80 19,84 15,31 20,23 március 2,83 6,83 19,85 14,92 19,62 június 2,97 7,05 19,68 14,42 19,47 szeptember 2,81 7,04 19,87 14,34 19,30 december 2,44 6,34 19,61 12,47 17,88 2003. január 1,95 4,95 18,94 13,04 17,44 március 2,00 5,19 18,93 12,88 17,06 június 2,08 6,70 18,60 12,73 17,33 szeptember Forrás: MNB 94 http://www.doksihu 2. Melléklet Fontosabb gazdasági mutatószámok 95 http://www.doksihu Forrás: Figyelő Monitor Plusz Figyelő 2003/14. szám 96