Művészet | Művészettörténet » A szerepbelépés technikái

A szerepbelépés technikái A „szerep” hétköznapi jelentése kissé pejoratív, a megjátszott tettetett viselkedésre utal. Pedig jelentősége a szocializációs folyamatban is pozitív és nélkülözhetetlen Szerepértelmezések: a) Szociális szerep – hétköznapi szerep • időben nem behatárolható • választható: barát • nem választható: család, nem (férfi, nő) b) Színházi szerep – ünnepi szerep (színpadi) • időben, térben behatárolt, • a darab, a rendező, a játszandó alak meghatározó • a színész számára „maszk” • nincs következménye az egyénre nézve – le kell tenni c) Drámapedagógiai szerepértelmezés: • a szociális és a színházi szerep között helyezkedik el, mindkét szereptípus előnyeit mutatja • szociálpszichológiai helyzetet utánoz, de úgy, mintha színházi szerep lenne A tanár - alapvetően megtartja szociálpszichológiai, azaz tanári szerepét, ugyanakkor pedagógiai célok

elérése érdekében szerepbe léphet A tanári szerepvállalás céljai: • a drámamunka elindítása, a gyerekek szerepbe segítése, a szerepmélyítés elősegítése, • információadás, szükség esetén az alakuló drámamunka irányítása Módszertanilag akkor helyes a tanár szerepbe lépése, ha csak ezekre a célokra irányul, és elsősorban a gyerekek munkáját inspirálja. TEACHER IN ROLE (TIR) = tanár szerepben A gyermek • a szerepbelépés idejére felfüggeszti szociálpszichológiai szerepét, azaz „megszűnik diáknak” lenni – teljes személyiségével részt vesz a „mintha-szituációban” • választhat a megajánlott szerepek közül – a szerep előre nem tanulható meg, alapvetően improzatív • mintha-helyzetben, félelem és következmények nélkül léphet kapcsolatba másokkal • az élmény a fontos, nem a megjelenítés minősége!!! 1 A szerepbe lépés módjai: • Taps vagy jelmez jelzi • Gabnai „angolszász

csiki-csukinak” nevezte (a szerep használata kontextust épít) • Áttűnés: narratív módból drámaiba vált át • Kontextusépítés szerepből – szerepbe lépve kérdez, a csoportot is szerepbe téve • Ajánlatok vaktában (státuszjátékokhoz) Szerepválasztás / Típusok A tanár által választott szerep meghatározza a gyerekek reakcióit. A kiválasztáshoz jó, ha van a fejünkben egy lista az egyes szereptípusokról, azok előnyeiről és hátrányairól. Neelands ötös listája: MAGAS STÁTUSZÚ SZEREP 1. vezető – hatalmi szerep (király, kapitány, elnök) A dráma irányítása a tanár kezében marad, de a csoportnak nincs felelőssége, kevés a döntési lehetősége. 2. szembenálló – hatalmi szerep (igazságtalan király, szörny, az ördög ügyvédje) A tanár megtartja a vezető szerepét, de a csoport vele szemben „szövetséggé” szerveződik. Nehéz a drámát az ellenséges viszony felállítását követően más irányba fordítani.

KÖZEPES STÁTUSZÚ SZEREP 3. középső szerep (hírnök, újonc, másodparancsnok, távollévő, mellékszereplő) A szerepek közül ez a leginkább sokszínű és a leghasznosabb, a tanár a magasabb és az alacsonyabb státusúak között összekötő. ALACSONY STÁTUSZÚ SZEREP 4. segítségre szoruló – áldozat-szerep (szomorú bohóc, rabszolga, cigány, bűnbak, bandatag) A tanár segítséget kér a csoporttól, ez felelősséggel ruházza fel őket. Ha a gyerekek segíteni tudnak, sikerélményben van részük. A tanár nagy szakértelme szüksége, mert nincs kontrollja ilyenkor a csoport felett. 5. a legalacsonyabb státus-szerep (rabszolga, legénység, cseléd, valaki a tömegből) A felelősség megoszlik a csoport között, de nem szabad túlhangsúlyozni a csoport attitűdjét, mert ellenőrzési nehézségek adódhatnak. 2 Az alábbi kilences lista alaposan kidolgozott, részletesen szól az egyes tanári szerepek előnyeiről, hátrányairól, az azokkal

járói státusokról, tanári magatartásokról. Norah Morgan és Juliana Saxton Teaching Dráma című könyvéből 1. szerep: HATALOM (király, főorvos) A tanár a felelős, teljes hatalma van, nyíltan irányít. Ő az, aki „tud", s a csoport ennek tudatában van 2. szerep MÁSODPARANCSNOK (kancellár, főpap) A tanár „gyalogos", nem irányít, de segít a felfedezésben. Nem szabályoz nyíltan, azonban utalhat magasabb - utasítást adó - hatalomra. 3. szerep: A BANDATAG (úr vagy hölgy a királyi udvarban, orvos, nővér) A tanár nem rendelkezik nyíltan, de kérdésekkel és javaslatokkal irányít. Nem tud többet a csoportnál, és (ellentétben a 2. szereppel) bizonytalan abban is, hogy kihez kell fordulnia Vigyáznia kell, hogy véleménye ne legyen nagyobb jelentőségű a tanulókénál. A „mi, minket" szavakat használja, amikor a „mi" terveinkről beszél. 4. szerep: A SEGÍTSÉGRE SZORULÓ (szolga, beteg) Leírás: A tanár most az

osztály kezében van, s néha ki van szolgáltatva szeszélyeinek. Szüksége van az osztály segítségére, nem ismeri a megoldás módját, rájuk van utalva. Kérdései, megjegyzései nyomokat sejtethetnek. Mégis mértéktartó, visszautasíthat bármit: „Nem hiszem, hogy képes lennék rá" 5. szerep: A CSOPORTTAL SZEMBEN ÁLLÓ HATALOM (a királyságban egy republikánus, kórházellenőrző hivatalnok) Az 1. szereptől abban különbözik, hogy a tanár nem a csoport felett álló hatalom, hanem egy másik csoport tagjaként „kihívja" maga ellen a tanulókat. Az osztálynak ismernie kell a dráma játékszabályait Ügyelnünk kell a megfelelő szerep kiválasztására. 6. szerep: AZ ÖDÖG ÜGYVÉDJE (lázadó, egy új technikával dolgozó sebész) A tanár a csoport tagjaként is kikényszerítheti a csoport döntéseit (főként hanghordozásával, arckifejezésével, test-beszédével, attitűdjével). Kihívásai határozottak kell, hogy legyenek, s fel

kell készülnie azok alátámasztására. 7. szerep: TÁVOLLÉVŐ (keresztes lovag – rövid távolmaradás után tér vissza, információkat gyűjt) A tanár az 1., 2, 3 vagy 6 szerepek közül bármelyiket játszhatja; mint a csoport tagja, rövid távolmaradás után tér vissza, s így nem tud semmiről. Információt kell szereznie az osztálytól arról, hogy mi történt távollétében, pl.: „Hogy döntöttetek, amíg én távol voltam?" Megjegyzendő, hogy a tanár nem megy ki a teremből, hanem a szerepből kilépve a háttérbe húzódik. Lehet, hogy hallja (lehet, hogy nem), mit tervez az osztály. 8. szerep: CSELEKMÉNYEN KÍVÜLI HATALOM (kamarás, ügyintéző – a csoporté a kezdeményezés joga) A tanár általában egy a csoport alkalmazásában álló „ügyintéző", de a csoporté a kezdeményezés joga. A tanár tanácsot ad, ha megkérik rá, és ügyel arra, hogy valamennyi csoport ugyanazzal a fókusszal dolgozzon. 9. szerep: MELLÉKSZEREPLŐ

(gyóntató, portás, vándorénekes, küldönc) Ebben az esetben a tanárnak nincs speciális szerepe: olyan személy, akinek joga van jelen lenni és kérdéseket feltenni. 3 A tanár szerepből - kézben tartja a drámát - provokál, feszültséget hoz létre - kontextust épít - absztrakt dolgokat értet meg (szeretet – a fiú sziklája) A tanári szerepvállalás veszélyei Ha a dráma a tanár önfeltáró utazása marad, a gyerekek nem tudnak belépni a folyamatba. A tanárnak szándékosan vissza kell tartania szakértelmének és tudásának kinyilvánítását. A gyerekek munkája domináljon! A tanár ÁGENS – közvetítő. A tanárnak a következő kérdéseket kell föltennie: - Miféle kérdéseket tudok szerepben föltenni, amelyek pontos útmutatást adhatnak és lassíthatják a dráma folyását? - Milyen kihívásokkal szembesíthetem a résztvevőket? - A szerep adta lehetőségek felhasználásával miképpen tudom alkalmazni a meglepetés, a kontraszt

és a feszültség eszközét? A szerepbe lépés mint keretbe foglalt tevékenység /Szauder Erik/ A drámamunkában részt vevő személyek (azaz a csoport és az irányító személy) azon dolgoznak, hogy az adott szituációt, az abban megjelenő fiktív vagy valóságos figurákat, illetve a tanulási tartalmakat minél jobban körüljárják, értelmezzék. Dorothy Heathcote nyomán a drámatanításban az alábbi nézőpontokat, kereteket szoktuk alkalmazni (példák 1848/49): 1. Résztvevő: „itt vagyok, benne a történésben” - forradalmár 2. Vezető/elbeszélő: „elmondhatom nektek, hogy mi történt, mert ott voltam” – a Pilvax kávéház pincére, aki elmeséli a konyhán a többieknek, hogy miket hallott az ifjaktól 3. Közvetítő: „újra kell játszanom, fel kell idéznem a történteket, hogy azt mások is megérthessék” – Kossuth a száműzetésben 4. Hatóság/szakember: „szakszerűen, az esemény objektív elemeit feltárva kell

megnyilatkoznom” – a Nemzeti Múzeum környékén járőrszolgálatot teljesítő rendőr 5. Krónikás: „fel kell jegyeznem az eseményeket a maguk valóságában az utókornak” – jelentéseket készítők a hadi eseményekről 6. Sajtó/tömegkommunikáció: „akár jelen voltam az eseményeknél, akár nem, feladatom, hogy annak elemzését adjam, s ez feleljen meg megbízóim érdekeinek” – a pákozdi csatáról forradalmi röpirat – császári parancs 7. Szellemi vezető/pap: „érdekeimnek, világnézetemnek megfelelően kell közvetítenem az eseményeket, a hallgatóság is az én nézőpontomból lássa” – magas rangú egyházi vezető – makói pap 8. Kutató: „megvizsgálom az eseményeket, hogy a jövőben okulhassanak belőle” - történészek, irodalmárok 9. Kritikus – bírálat 10. Művész – sűrített formában értelmezi a történteket, általános törvényszerűségekre mutat rá 4