Matematika | Statisztika » Bernhardt Péter - Statisztika jegyzet, 2001

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 73 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:1709

Feltöltve:2006. augusztus 05.

Méret:704 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11111 Anonymus 2016. május 24.
  Szuper! Átlátható, logikus és letisztult.

Tartalmi kivonat

Statisztika 1. A statisztika tárgya, feladata, felosztása A statisztikai sokaság és típusai A statisztikai ismérvek A statisztikai adat. A statisztika kialakulása fejlődése: A statisztika, mint számbavételi (gyakorlati) tevékenység már az ókori Egyiptomban, Kínában is ismert volt (hadviselés – hadrafogható - emberek száma, adófizetés – vagyoni helyzet - miatt gyűjtöttek adatokat). A statisztika, mint gyakorlati tevékenység így sokkal régebbi múltra tekint vissza, mint a statisztika módszertana. A módszertan elmélete a 17-18. század folyamán a német államtudományokból és politikai aritmetikából fejlődött ki (innen ered neve status = latinul állam). 1800-ban rendelte el Napóleon az első mai értelemben vett statisztikai hivatal létesítését. Az osztrák statisztikai hivatal az 1840-es években már magyar vonatkozású adatokat is gyűjtött. Az

1848-as független magyar kormány rendelte el az első magyarországi statisztikai hivatal létesítését – az abszolutizmus bezáratta, majd 1867-bena Földművelési, ipari és kereskedelmi minisztérium keretében. 1871-ben Keleti Károly vezetésével alakult meg, mint önálló hivatal – ma KSH. A nemzetközi statisztikai tevékenység koordinálására hozták létre 1887-ben, Rómában a Nemzetközi Statisztikai Intézetet – azóta is működik. A magyar felsőoktatásba Mária Terézia által kibocsátott Ratio Educationis nyomán 1777-ben került be – ekkor az első tanszéke a jogi karon volt. 1920-tól a mezőgazdasági felsőoktatás része A statisztika fogalma, tárgya, feladata: Fogalma: 3 komponensből tevődik össze – szoros kapcsolatban álnak (együttesen adják a fogalmát): 1. Gyakorlati tevékenység: Munka, amely valamilyen célból megfigyelést folytat, adatokat gyűjt tömegesen előforduló jelenségek egyikére. Ezen adatokat feldolgozza,

elemzi, majd közli az eredményt Tárgya: A nagy számban előforduló jelenségek vizsgálata (egy-egy társadalmi, gazdasági ág, annak részterületei, stb. vizsgálata, jellemzése, prognózisok készítése) Feladata, célja: Valóságos, tárgyilagos kép adása a társadalom, a gazdaság, a környezet állapotáról és változásairól. Fontos, hogy megfelelő információval (= hír, értesülés, adat; tájékoztatás, hírközlés) rendelkezzen. A természettudományok és az államhatalmi intézmények kiszolgálása 2. Tudományág: Amely módszereket ad társadalmi-, gazdasági jelenségek tudományos kutatások mennyiség vonatkozásainak feldolgozásához, elemzéséhez, vizsgálatához. 3. Mutatók összessége: Egy bizonyos társadalmi, gazdasági egységet érintő mutatók összessége. A statisztika felosztása: Általános statisztika: Ezt tanuljuk Leíró statisztika (deskriptív) Matematikai statisztika (statisztikai interferencia) Szakstatisztika (pl.

mezőgazdasági-, ipari-, népesség-, ) Készítette: Bernhardt Péter 73 / 1 oldal 2011. 01 18 Statisztika Mikro-, mezo- és makro statisztika A statisztikai tevékenység szervezése (a valóság statisztikai leképezése): A statisztikai tevékenység fázisai (fontos a sorrend betartása): 1. A statisztikai munka céljának megfogalmazása 2. A vizsgálati cél eléréséhez vezető program elkészítése: Alapvető fontosságú a tevékenységsorán, mivel rossz program alapján vagy program nélkül végzett munka kapkodó, felesleges adatgyűjtésekhez, szükséges adatok elhagyásához, az adatszolgáltatók felesleges zaklatásához vezethet. A programkészítés lépéseinek sorrendje ellentétes a statisztikai tevékenység végrehajtási sorrendjével, hiszen az elérendő célból kell kiindulni.

(mit, mikor, hogyan, mi célból kell tenni) 1. A cél pontos megfogalmazása 2. A közlés és elemzés megtervezése 3. A feldolgozási terv elkészítése 4. Az adatgyűjtés tervének elkészítése 5. Szervezési teendők 3. Megfigyelés, adatfelvétel 4. Adatfeldolgozás 5. Elemzés, értékelés a feldolgozott adatok alapján 6. Az eredmények közlése a felhasználókkal A statisztikai sokaság és típusai: A statisztikai sokaság: A statisztikai megfigyelésekbe, vizsgálatokba bevont elemek összessége. Elemei: Lehet bármi ami a vizsgálat tárgyát képezheti, tárgyak, személyek, növények, állatok, intézmények, gazdasági egységek, tudományos események, stb. Ha elemei élőlények, akkor neve populáció 1. Véges sokaság: Ha véges sok eleme van Végtelen sokaság: Ha végtelen sok eleme van. 2. Diszkrét sokaság: Elemei különálló egységekből állnak (végtelen diszkrét: természetes számok halmaza) Folytonos sokaság: Ha a sokaság nagysága véges

vagy végtelen számmal adható meg, de az egy tömbből áll (Mo. 1998-as széntermelése) Az ilyen sokaság nagyságát önkényes méréssel lehet megállapítani (1 tonna, 1 KW, stb.) (végtelen folytonos: valós számok halmaza) Készítette: Bernhardt Péter 73 / 2 oldal 2011. 01 18 Statisztika 3. Álló sokaság (stock): Ha elemeinek vizsgálatát egy adott időpontban végezzük Mozgó sokaság (flow): Ha elemeinek vizsgálata egy időtartamra értelmezhető. 4. Teljes sokaság: Vagy alapsokaság, ha abban a megadott tulajdonságú összes elem benne van Minta sokaság: Az alapsokaságot jól reprezentáló részsokaság. 5. Fő sokaság: A vizsgált elemek halmaza Rész sokaság: A fősokaság valamely szempont szerint hasonló elemeinek halmaza. 6. Aggregált sokaság: Különböző fajtájú,

minőségű, de valamely szempont szerint együtt kezelt, vizsgált elemek összessége (1998-ban vásárolt kertészeti termékek). Nagyságát legegyszerűbb értékben megadni (Ft, $, , £). Sor Sokaságok és típusok Megnevezés Egység szá m 1. EU országok népessége 1998 január Egy fő elsején. Renault 2. Mo-ra behozott Renault gépkocsik Egy 1997-ben. gépkocsi 3. Mo lignittermelése 1999 első Egy tonna, egy felében. kilogramm lakosságának kenyér Egy kilogramm 4. Mo fogyasztása 1998-ban. megye lakosságának Egymillió Ft 5. Vas takarékbetét állománya 1998. december 31-én. Egy = 1 6. Egész számok 7. Egy adott kukoricafajta, adott Egy tonna termelési feltételek melletti lehetséges terméshozamai. Típus Véges, diszkrét, álló Véges, diszkrét, mozgó aggregált Véges, folytonos, mozgó Véges, folytonos, mozgó, aggregált Véges, folytonos, álló Végtelen, diszkrét, álló Végtelen, folytonos, mozgó A statisztikai ismérvek (jellemzők) és

típusai: Ismérv (jellemző): A sokaság egyedeinek valamely, a többiektől megkülönböztető tulajdonsága, ismertető jegyei (hovatartozása). Kifejezhetők szavakkal vagy számszerűen Így típusai is közös vagy megkülönböztető. Ismérvváltozat: Valamely adott tulajdonság szerint lehetséges esetek, kimenetek. Az osztályokat határozza meg. Alternatív ismérv: Egy ismérv alternatív ismérv, ha csak két ismérvváltozat van. Ismérvérték: Ha az ismérvváltozatok számszerűek. Lehetnek diszkrét számok, vagy intervallumok Az ismérvek ekkor változóknak nevezzük. Az ismérvek a sokaságok jellemzési szempontjai szerint: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 3 oldal 2011. 01 18 Statisztika Mennyiségi ismérvek (kvantitatív): Valamilyen számlálás agy mérés számszerű eredményét

rendelik tárgyi a sokaság egységeihez. Lehet diszkrét (egymástól jól elkülöníthető értékeket vesz fel, ekkor diszkrét változó) vagy folytonos (egy adott véges, vagy végtelen intervallum bármely értékét felveheti). Két érték esetén alternatív (dichotóm). Minőségi ismérvek (kvalitatív): A sokaság egyedeit minőségi jellemzők alapján (szavakban adja meg) választja szét. Területi ismérvek (térbeli): A területi ismérvek a sokaság egységeinek földrajzi szétválasztására szolgálnak. Időbeli ismérvek: Az egyedek időbeli elhelyezésére, megkülönböztetésére alkalmas. Egy eredetileg nem mennyiségi ismérv lehetséges változatai számértékké alakíthatók, kódolhatók (megadott szabályok alapján). Ez a sokaság mérésének (egységes számokkal való jellemzésének) tekinthető. Mérési skálák vagy mérési szintek: Az egységekhez rendelt számértékek mérésére szolgálnak. Alábbi sorrendjük egyre több információt

ad. A mérés adott szintje behatárolja az elemzés során felhasználható eszközöket Névleges vagy nominális skála: Csak az egységekhez rendelt számérték egyező vagy különböző voltát lehet eldönteni (kölcsönösen egyértelmű). A kódszámok csak a sokaság egyedeit azonosítják (rendszám, irányítószám, adószám biztosítási szám). Csak az ’=’ reláció értelmezett Sorrendi vagy ordinális skála: Az ’=’ reláció mellett a sorrend (x<y, x>y) is eldönthető (hivatali ügyintézés sorszáma, sportolók helyezése, országok hitelképessége). Ha csak az osztályokat rangsoroljuk az a gyenge sorrend Ezen a skálán nincs értelme az átlag, szóródás, stb. számításának A sorrendet jelölő számokat úgy transzformálhatjuk, hogy a sorrend ne változzon. Különbségi vagy intervallum skála: A szó szoros értelmében vett mérés. Választ ad a mennyivel nagyobb kérdésre Az ’=’, x<y, x>y relációk mellett bármely két

pontja közti különbség is képezhető – nincs rögzített 0 pont, az önkényesen határozható meg. A skála értékeknek már van mértékegysége (Celsius skála – de nem mondja meg 20C° és 50C° arányát). Arány skála: A skála bármely két értékének aránya képezhető – ez az arány valós értelemmel bír és nincs mértékegysége. A legmagasabb mérési szint – a legtöbb információt adja a mért egyedekről – a 0 pont egyértelműen adott és maga a vizsgált tulajdonság hiányát jelenti. E skálán az összes statisztikai művelet elvégezhető és értelmezhető. Egy ismérv (pl. mennyiségi), akkor igazi, valódi ismérvek, ha azt különbségi vagy arányskálán mérték. Sor Sokaság szá Ismérvek és mérési skálák A sokaság egy Ismérv Ismérvvál Ismérvfajta/mé konkrét egysége tozat rési skála Készítette: Bernhardt Péter 73 / 4 oldal 2011.

01 18 Statisztika m 1. A Nagy Mária Neme Nő Minőségi/nomin regisztrá ális lt Állandó lakhelye Zala Területi/nominál munkan (megye) is élkü-liek Születési idő 1958.324 Időbeli/intervall 1998. um január 1Foglalkozás Könyvelő Minőségi/nomin én. ális Testmagasság 168cm Mennyiségi/arán y Regisztrációs 4852 Mennyiségi/ordi szám nális 2. 1998 Opel Astra Színe Fehér Minőségi/nomin folyaális 3 mán Hengerűrtartalom 1600cm Mennyiségi/arán May gyarorsz Gyártási hely Németors Területi/nominál ágra (ország) zág is behozott Gyártási idő 1997 Időbeli/intervall gépkocsi um k. Rendszám GSU-861 Mennyiségi/nom inális Ismérv Területi Minőségi Mennyiségi Idő Mérési skála Névleges Sorrendi Különbségi Arány Jellemzők közötti kapcsolatok: Funkcionális (függvényszerű) Sztochasztikus (valószínűségi) Korrelációs (mennyiségi jellemzők

között) Asszociációs (minőségi jellemzők között): fajta-íz Vegyes (mennyiségi-minőségi jellemzők között): fajta-termésátlag A statisztikai adat: Az egész vizsgált sokaságot összességében jellemző számszerű információk. Röviden adat Jellemző tulajdonságai: mi, hol, mikor, pontosság Elemi adat (alapadat, abszolút adat): A vizsgált sokaság egyedeiről szerzett és rögzített különböző információk. Nem feltétlen számszerűek. (ha nem kellően pontos, megbízható, akkor az elemzések, eredmények, következtetések sem). Gyakorisági adat is lehet: egy-egy osztály egyedeinek száma Számszerű elemi adat: 2 részből áll Számrész és Mértékegység (méréssel, vagy számlálással kapjuk). Származtatott adat: A matematikai vagy statisztikai műveletek eredményeként kapott adatok, mutatók. Mutatószámok: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 5 oldal

2011. 01 18 Statisztika Rendszeresen ismétlődő társadalmi, gazdasági események tömör jellemzésére használt, szabványosított számszerű információ. (a település lakóinak száma - adat, a lakók átlagéletkora mutatószám) A statisztikai adat csak abban az esetben hordoz valós információt, ha az a mi, hol, mikor kérdésekre választ ad – vagyis tartalmi azonosítót is kap. Adatszerzési módok: Csak a vizsgálati cél és a munkavégzési program ismeretében láthatunk hozzá az alapadatok gyűjtéshez. Gyakoriságukat tekintve lehetnek: egyediek, ismétlődőek (rendszeres), vagy folyamatosak. 1. Megfigyelés 2. Kísérletből Adatfelvétel: Program kidolgozása (terv készítése): cél, feladat (tárgy, idő, mód, adatszolgáltatók), adatformák meghatározása (közlési tábla terve alapján), üres tábla, kérdőív elkészítése. Kérdőív: A beszerzett

alapadatok első rögzítésére szolgál (megszerkesztésük nehéz feladat). Lehetnek egyéni kérdőívek (egy megfigyelési egység, egy sokasági elem alapadataira kérdez), vagy lajstromos kérdőív (egyszerre több megfigyelési egység alapadatait tünteti fel). Kitöltése történhet önkitöltéssel (a megfigyelési egység végzi), vagy kérdezőbiztosok (számlálóbiztos) által. A kérdőívekről az adtok valamilyen kódolás alapján gépi adathordozóra kerülnek Adatfelvétel végrehajtása: méréssel, önszámlálással vagy összeírók révén. Adatellenőrzés: Helyszínen, vagy adatgyűjtés után (számszaki, logikai, tartalmi). A megfigyelés köre szerint az adatfelvétel lehet Teljes körű az adatfelvétel: Ha a felvétel a sokaság minden egységére kiterjed. Részleges adatfelvétel 3 módon történhet: Reprezentatív: véletlenen alapuló. Monográfia Egyéb Felvételi- vagy nem mintavételi hibák: Minden adatfelvétel kisebb-nagyobb

hibalehetőségekkel jár ezek lehetnek: Mennyiségi vagy minőségi hibák: Definíciós hibák: a vizsgált sokaság során használt ismérvek fogalmak pontatlan definíciójából erednek. Válaszadási hibák: eredete egyezik a definíciós hibáéval. Végrehajtási hibák: rossz szervezésből, lebonyolításból ered. Abszolút hiba (a): Pontos adatok csak számlálással kaphatók. A méréssel, illetve származtatással kapott adat pontatlan – korlátozottan pontosak. A valódi adat (A) és a mért vagy számított adat (Á) eltérnek egymástól A kettő közötti különbség az abszolút hiba. Az A-Á abszolút értéke adja az abszolút hibát, azaz Készítette: Bernhardt Péter 73 / 6 oldal 2011. 01 18 Statisztika a=|A–Á| Ennek értékét a gyakorlatban nem lehet megadni, mivel A nem ismert.

Relatív hibakorlát (α): Az abszolút hiba és a mért vagy számított adat hányadosa. Mivel a és x azonos mértékegységű, így α mértékegység nélküli, azaz általában százalékban adják meg (a = ?%). α=a/Á Így ennek értéke szintén nem ismert. Abszolút hibakorlát ( a ): Arról, hogy mely értéknél nem lehet nagyobb az abszolút hiba csak becslést lehet adni. Ez az abszolút hibakorlát. Így minden statisztikai adat az Á + a módon megadható Ebből az következik, hogy x valóságos adata az Á - a és Á + a intervallumon helyezkedik el. Gyakorlati megvalósítása, ha a legutolsó pontosnak vehető számjegy helyi értéke 10n (n egész szám), akkor az abszolút hibakorlát: a = 10n / 2 Kísérletekkel kapcsolatos alapfogalmak: Kísérleti változó: Az a változó, amelynek értékeit a kísérlet során meg kívánjuk figyelni. Faktor: A kísérleti változók értékeit befolyásoló, alakító tényezők. Kezelés: A faktorok különböző

változatai. Kezelési sokaság: A kísérleti sokaság kezelések hatására kapott értékeinek az összessége. Kísérleti egység: Az egységek, amelyek vizsgálata révén a kísérleti változó egy-egy értékéhez hozzá lehet jutni. Ismétlés: Egy-egy kezelést nem egy, hanem több kísérleti egységen végezve a kísérleten belül. Blokk: A kezelések számával megegyező számú kísérleti egység (benne minden kezelés egyszer szerepel). Egyfaktorú kísérlet: A kezelések számának és ismétlésének számának szorzatával megegyező számú kísérleti egységgel végzett kísérlet. Kontrollált kísérlet: A kísérlet során kezelt egységek összehasonlítása kezeletlen egységekkel. Randomizálás: A kísérleti változó nagyságát alakító tényezők egy részét a kísérletező nem tudja befolyásolni, ellenőrizni, ezt közömbösítendő a kezeléseket egy-egy blokkon belül véletlenszerűen helyezik el.

Készítette: Bernhardt Péter 73 / 7 oldal 2011. 01 18 Statisztika 2. A statisztikai osztályozás A statisztikai sor és típusai A statisztikai táblák A sokaság nagyságának meghatározása: A sokaság nagysága, valamely jelenségnek a valóságban való elterjedtségét, méretét, „fontosságát” jellemzi. A valóságról nyújtott tömör, lényeges számszerű információ Véges, diszkrét sokaság esetén számlálással. Véges folytonos sokaság esetén méréssel – természetes mértékegységben, aggregált esetében csak értékben. Végtelen sokaság számszerűen nem adható meg – megszámlálható vagy nem – az intervallum adható meg. Két vagy több sokaság nagyságának összege összeadással kapható – ha van értelme. Idősor: Időben különböző sokaságok nagyságát megadó adatok összessége. Területi sor:

Térben különböző sokaságok nagyságát megadó adatok összessége. Minőségi sor: Minőségben különböző sokaságok nagyságát megadó adatok összessége. Mennyiségi sor: Mennyiségi ismérvekben különböző sokaságok nagyságát megadó adatok összessége. A statisztikai osztályozás és típusai: A vizsgálatba bevont sokaságok elemei általában nem homogének. Típusai a kivitelezés szempontjából: Hagyományos osztályozás: Az osztályok megkülönböztető ismérvei előre adottak. Hierarchikus osztályozás: Az osztályok alá- és fölérendelési viszonyban állnak egymással. Automatikus (klaszteranalízis): Az osztályozás valamely automatizmus alapján történik és a megkülönböztető ismérvek később kerülnek meghatározásra (pl. számítógéppel) Az osztályozás akkor jó, ha: Teljes: A sokaság minden egyes eleme belekerült egy osztályba. Átfedés mentes: A sokaság minden egyes eleme csak egy osztályba került. Homogén: Az egyes

osztályok elemei egymáshoz jobban hasonlítanak, mint a más osztályba tartozókhoz. Nomenklatúra: A minőségi ismérveknél a rendszeres használatra szánt osztályozási rendszerek (FEOR, TEAOR, ITJ). A statisztikai sor és típusai: Statisztikai sorok Egy sokaságra vonatkozó Több sokaságra vonatkozó (leíró sorok) Készítette: Bernhardt Péter 73 / 8 oldal 2011. 01 18 Statisztika Létrehozási cél szerint: Összehasonlító Ismérv fajtája szerint: Idősorok Állapot idősorok Csoportosító (összegezhető) Területi sorok Tartam idősorok Minőségi sorok Mennyiségi sorok Gyakorisági sorok Értékösszeg sorok Valódi értékösszeg sor Becsült értékösszeg sor A statisztikai sorok, olyan hagyományos osztályozás eredményeként jönnek létre, amelyeknél egy ismérv szerint

történik az osztályozás. Statisztikai osztályozás, csoportosítás: A sokaság elemeinek egy vagy több ismérv szerinti csoportosítása – a fősokaságnál homogénebb részsokaságok. Az így kapott részsokaságok az osztályok, csoportok Csoportképző ismérvek: A csoportok, osztályok egymástól való elkülönítésének ismérvei. A felhasznált ismérvek száma alapján: Egy ismérv szerinti (egyszerű osztályozás): eredménye a statisztikai sor. Ha a részsokaságok nagyságának összege a fősokaság nagyságát (elemszámát) adja, akkor neve csoportosító sor. A csoportosító sor alakja Ismérv Egységek száma C1 f1 C2 f2 Ci fi Ck fk k Összesen f =N ∑ i =1 Ci = az i-ik osztály azonosítója (neve) i = 1, 2, , k fi = a Ci osztályba eső sokaságegyedek száma, vagy gyakorisága k = a kialakított osztályok (ismérv) száma N = a sokaság egyedeinek száma, a sokaság nagysága i Több ismérv szerinti: Statisztikai tábla: kettő vagy több

ismérv szerint végzett osztályozás eredménye. Legtöbbször táblázatos alakban jelenítjük meg. A statisztikai tábla logikailag összefüggő statisztikai sorokra bontható (alkalmazott jelei: +: becsült adat, - nincs értelmes adat; 0 vagy 0,0 nem fejezhető ki, mivel kisebb a szerepeltetett mértékegység fele; az adat nem ismert, bár létezik; az idősor adatai nem összegezhetőek; * megjegyzés) Létrehozási célját tekintve: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 9 oldal 2011. 01 18 Statisztika Alaptábla: A forrásadatokat tartalmazza. Munkatábla: A feldolgozás folyamán használt. Közlési tábla: A feldogozott adatokat tartalmazza. A statisztikai sorok jellege szerint: Egyszerű: Csak összehasonlításra jó. Csoportosító: Valamely irányban már összegez. Kombinációs tábla:

Mindkét irányban összegez. Kontingencia vagy kombinációs tábla: A két ismérv szerinti kombinatív osztályozás. X ismérv c1y Kombinációs vagy kontingencia tábla Y ismérv y c2 cky c jy k ∑f j =1 r ∑ i =1 ij = fi c1x f11 f12 fij f1k f1 c2x cix crx f21 f22 f2j f2k f2 fi1 fi2 fij fik fj fr1 fr2 frj frk fk f1 f2 fj fk N = ∑∑ f ij f ij = f j r k i =1 j =1 cix = az X ismérv szerinti i-ik osztály azonosítója (neve), ahol i = 1, 2, r c jy = az Y ismérv szerinti j-ik osztály azonosítója (neve), ahol j = 1, 2, k f ij = az X szerinti i-ik és az Y szerinti j-ik osztályba eső sokaság elemek száma, gyakorisága. A hozzájuk tartozó rubrikákat celláknak nevezik. r = az X szerint képzett osztályok száma k = az Y szerint képzett osztályok száma N = a sokaság nagysága, elemszáma, azaz sarokszáma. fi és a fj sokaságok neve peremgyakoriság, amelyek a fősokaság X illetve Y

ismérvszerinti szerinti megoszlását mutatják. Dimenzió: a kombinatív osztályozáshoz használt ismérvek száma. Párhuzamos osztályozás: Ha ugyanazt a sokaságot egymástól független ismérvek szerint csoportosítjuk (évfolyam hallgatói, nemek, eredmény, kor szerint). Egy sokaságra vonatkozó osztályozás: 1. Mennyiségi sorok: Mennyiségben eltérő sokaságok nagyságát megadó adatok összessége. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 10 oldal 2011. 01 18 Statisztika Mennyiségi ismérv (változó) lehet diszkrét, vagy folytonos. Ismérvérték, vagy ismérvváltozat lehet egy szám, vagy egy intervallum. Osztályközök lehetnek egyenlő nagyságúak (ekvidisztánsak), vagy különböző nagyságúak (az osztályközöket a legmegfelelőbbre kell kialakítani – számítása: az

osztályközök felső- és alsó határa, vagy az egymást követő felső ill. alsó határok közti különbségként) Nyitott az osztály, aha az első osztályköz alsó és az utolsó osztályköz felső határát elhagyhatjuk. Ha egy osztályban található elemek eloszlását egyenletesnek tekintjük, akkor annak jellemzésére annak osztályközepét használhatjuk (az osztály alsó- és felső határának számtani átlaga, vagy két egymást követő alsó- ill. felső határ számtani átlaga) Hány osztályt képezzünk: Ez az osztályközök hosszának kialakításától függ – nincs rá merev szabály. Ha az alapsokaság elemszáma N és az osztályok száma k, akkor az a legmegfelelőbb, ahol először áll, hogy 2 k 〉 N (ha N=300, akkor k=9, mert k=8 esetén 28=256<300, míg 29=512>300). Ha az osztályok egyenlő hosszúságúak, akkor az osztályok hosszát a h = X max − X min képlet értéke adja (Xmax a változó k legnagyobb, Xmin a változó

legkisebb előforduló értéke). A gyakorlatban általában 5-20 osztályt képezünk, ha legalább 15-20 adat van. Típusai: Gyakorisági sor: Az a mennyiségi sor, amelyben az egyes ismérv-változatokhoz tartozó elemek számát vagy gyakoriságát (pl. hány darab) adjuk meg (a változót X-el, a gyakoriságot f-el – frekvencia jelöljük) Értékösszeg sor: Az a mennyiségi sor, amelyben az egyes ismérvértékekhez tartozó egységek adatainak összességét adjuk meg. Osztályközös gyakorisági sorok esetén két eset lehetséges: Tényleges vagy valós értékösszeg sor: Az osztályokhoz tartozó adatok ismertek, ekkor az osztályhoz tartozó tényleges értékösszeget meg lehet határozni. Becsült értékösszeg sor: Ha az osztályokhoz tartozó adatok nem ismertek, ekkor az osztályközép értékének és a gyakoriságnak a szorzata alapján kapjuk meg az értékösszeget. Kumulálás: A mennyiségi sorokból több információt az adatok halmozott összegzésével

kaphatunk. Felfelé kumulálás: Első osztályhoz az első adatot, a második osztályhoz az első és a második adat összegét, Ekkor az utolsó osztályhoz tartozó kumulált érték az eredeti adatok összegével i egyenlő. Képlettel: xi = ∑ x j , ahol j = 1, 2, , i j =1 Lefelé kumulálás: Első osztályhoz az eredeti adatok összegét, a második osztályhoz az eredeti adatok összegéből kivonva az első osztály eredeti adatát k Képlettel: x i = ∑ x j , ahol j = 1, 2, , k " j =1 Készítette: Bernhardt Péter 73 / 11 oldal 2011. 01 18 Statisztika Egy csomagoló üzem 50 dolgozójának teljesítmény szerinti osztályozása 1műszak A dolgozók Felfelé ku- Lelfelé ku- Valódi Felfelé ku- Lelfelé kualatt becso- száma mulált mulált értékösszeg mulált mulált magolt

(gyakorisága) gyakogyakosor érétékérétékDiszkrét ismérv Ismérv * gyakoriság [16;22] ládák száma risági sor risági sor összeg sor összeg sor ai fi Xi (db/műszak) 16 17 18 19 20 21 22 Összesen (db) 3 5 8 15 11 6 2 50 fi f i" (db) (db) 3 8 16 31 42 48 50 (db) 50 47 12 34 19 8 2 48 85 144 285 220 126 44 952 ai ai" (db) (db) 48 133 277 562 782 908 952 952 904 819 675 390 170 44 2. Minőségi sorok: Minőségben különböző sokaságok nagyságát leíró adatok összessége. Minőségi sorokkal egy sokaság összetételét, szerkezetét lehet megjeleníteni. Mivel csoportosító sor, így összegezhető – az összeg az alapsokaság nagyságát adja. A foglalkoztatottak (gyeden, gyesen lévők és sorkatonák nélkül) száma foglalkoztatásuk jellege szerint 1996-ban Magyarországon (Magyar Statisztikai Évkönyv, 1996) A foglalkoztatás jellege A foglalkoztatottak száma Alkalmazásban álló 2961,2 Szövetkezet tagja 79,0 Társas

vállalkozás tagja 151,8 Egyéni vállalkozó 372,2 Segítő családtag 40,9 Összesen: 3605,1 3. Területi sorok: Térben (elhelyezkedésben) különböző sokaságok nagyságát leíró adatok összessége. Csak összehasonlítás céljaira alkalmas. A kukorica vetésterülete és termésátlaga megyénként a Dunántúlon 1990-ben Dunántúli megye Kukorica Vetésterület (ha) Termésátlag (kg/ha) Baranya 77.841 4.282 Fejér 59.290 2.142 Győr-Moson34.610 3.704 Sopron Komárom34.263 2.658 Esztergom Somogy 77.600 3.817 Tolna 74.534 3.940 Vas 26.937 5.188 Veszprém 14.894 3.589 Zala 30.742 4.919 Összegezhetetlen, Készítette: Bernhardt Péter 73 / 12 oldal 2011. 01 18 Statisztika Összesen: 440.711 - mivel összehasonlító adatokat tartalmaz 4. Idősorok: Időben különböző sokaságok nagyságát leíró

adatok összessége, amely összehasonlításra alkalmas. Állapot idősor: az adatok állósokaságok időbeli alakulását mutatja (egy időpontra vonatkozik). Tartam idősor: az adatok mozgó sokaságok időbeli alakulását mutatja (időtartamra vonatkozik). Év (ekvidisztáns) 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 A külkereskedelmi forgalom érétke az EU országokkal Behozatal (Import) Kivitel (Export) Egyenleg (éves adat, így tartam (éves adat, így tartam (dec.31-i állapot, így idősor) idősor) állapot idősor) 2.167,9 1.533,6 -634,3 2.367,9 1.852,8 -515,1 2.347,0 2.189,7 -157,3 2.557,1 2.384,3 -172,8 2.683,4 3.088,7 405,3 4.681,8 4.659,4 -22,4 4.734,1 5.326,7 592,6 5.023,7 4.139,9 883,8 6.599,9 5.456,6 -1.143,3 9.514,7 8.079,6 -1.435,1 9.684,5 8.250,0 -1.434,5 Több, különböző sokaság osztályozása: Ezek a sorok a leíró sorok. Pl egy gazdasági, társadalmi egység azonos időpontra vonatkoztatott, különböző tulajdonságú sokaságainak

az adott egységet jól jellemző adatait adják meg. Színházak jellemzői Magyarországon 1990-ben és 1996-ban Színház (db) 43,0 Férőhely (db) 23,6 Állandó főfoglalkozású dolgozó 6.345,0 (fő) Előadás (db) 11.534,0 Látogatás (ezer) 4.990,8 47,0 28,3 5.768,0 11.630,0 3.892,4 Készítette: Bernhardt Péter 73 / 13 oldal 2011. 01 18 Statisztika 3. A statisztikai adatok, -sorok grafikus ábrázolása A statisztikai adatok elemzésének alapvető módszerei: 1. Grafikus ábrázolás 2. Viszonyszámok 3. Középértékek 4. Indexek felhasználása 5. Szóródás vizsgálat Grafikus ábrázolás: Feladata: az arányok szemléltetése. A statisztikai adatok, sorok közti áttekintést, az összefüggések felismerését segíti elő, megkönnyítik az elemzés folyamatát. Fő típusai: 1.

Ábrázolás mértani alakzatok felhasználásával (koordináta rendszerben vagy a nélkül) 2. Ábrázolás térképen 3. Figurális ábrázolás 1. Ábrázolás mértani alakzatok felhasználásával: Koordináta rendszerben történő ábrázolás: A függvény ábrázolás analógiájára történik. Az ismérv-változatok az X tengelyen (abszcissza), az adatok, a gyakoriságok az Y tengelyen (ordináta) ábrázolandók. 1.1 Derékszögű koordináta rendszerben: 1.11 Pont diagram: Diszkrét ismérvek esetén alkalmazható. A pontok nem köthetők össze vonallal (pl ha az ismérvek csak egész számok lehetnek kumulált gyakorisági soruk is pontdiagram – 50 dolgozó teljesítmény szerinti osztályozó táblája). adat, gyakoriság x x x x Ismérv 1.12 Vonaldiagram: Folytonos ismérvek esetén alkalmazható. Ha a két szomszédos időpont vagy mennyiség közti változás lineáris, akkor a pontok egyenes szakasszal összeköthetők. 1.13 Oszlop diagram: Folytonos és

diszkrét ismérvek esetén is alkalmazható. Ekkor az X tengelyen egy szakaszt feleltetünk meg. Az így kapott szakaszok felett téglalapok keletkeznek A szakaszok lehetnek egyenlők, de különbözők is. Hisztogram: Ha az oszlop diagram oszlopai közvetlenül egymáshoz kapcsolódnak. Minőségi és területi sorok esetén nem így ábrázolunk (ezen esetben az oszlopok közt üres helyeket hagyunk, hiszen az X tengelyen nem számértékek felvétele történik – pl. tölgy, bükk, ) Szalagdiagram: Az oszlopdiagram X és Y tengelyét felcserélve az oszlop diagram 90°–kal elfordul. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 14 oldal 2011. 01 18 Statisztika Rétegezett (összetett, osztott) oszlop vagy szalagdiagram: Ha az oszlopok alapját egyenlőnek vesszük, akkor a területük aránya a magasságuk

arányával Gyep Gyakoriság Szőlő egyenlő. Ekkor: h1 = h2 • M 1 M 1 = h1 M2 M2 hx=magasság h2 Ismérv Szövetkezet Kistermelés Gyakorisági poligon (gyakorisági görbe -vonaldiagram): Ha az oszlopdiagramon az osztályközepekhez rendeljük a gyakoriságot, akkor ezek a számpárok pontokat határoznak meg. Ezen pontok egyenessel való összekötése által kapható csapadék. Hónapok. Normálás: Ha amennyiségi sor osztályközei nem egyenlők, akkor a nem egyenlő hosszúságú szakaszok fölé az egységnyi ismérvre jutó gyakoriságot kell felmérni. Vagyis a gyakoriságot (fi) elosztjuk az osztályközökkel – az ismérvérték változása - (∆Xi), azaz fni = fi . Az így kapott érték adja az ∆X i oszlop magasságát, azaz az X tengelyen ábrázolandó értéket. 1.14 Kétirányú oszlopdiagram: Egy koordináta rendszerben több statisztikai sor is ábrázolható. Azonos ismérvre vonatkozók esetén az egyik sort az X tengely pozitív-, másikat a

negatív felén ábrázoljuk. Ismérv. Mennyiségi és idősorok esetén Diszkrét esetben: : Pontdiagram Oszlop és szalagdiagram Folytonos esetben: Vonaldiagram Oszlop, szalagdiagram Hisztogram Gyakorisági poligon Minőségi és területi sorok esetén: Oszlop diagram, szalagdiagram gyakoriság negatív gyakoriság pozitív 1.2 Poláris koordináta rendszerben: Csak idő- és mennyiségi sorok esetében alkalmazható. Az ismérv-változat és a hozzátartozó adat által meghatározott pont helyét egy szög és egy szakasz segítségével határozzuk meg. Az ismérvváltozatnak a szöget (12 hónap esetén 6 egyenessel lehet a síkot 12 felé vágni), az adatnak a távolságot feletetjük meg. Ha z ismérv-változatok nem egyenlő nagyságúak, akkor a nekik  360 megfelelő szög (αi) nagyságát a következő képlet adja: α i = M mi sokaság nagysága, ahol i = 1, 2, , m = a•teljes M m = a részsokaságok száma XII I. II. XI. III. pl. α i = X. IV. IX. 360

 • 1(hónap ) = 30  12(hónap ) V. VIII. VII. VI. Koordináta rendszer nélküli ábrázolás: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 15 oldal 2011. 01 18 Statisztika Ekkor a síkidomok területének arányának mindig meg kell egyeznie az ábrázolt adatok arányával. Kördiagram: Egy teljes sokaság adatait megfeleltetjük a kör területének. A sokaságon belüli részsokaságok adatát, pedig a nagyságukkal arányos területű körcikkekkel szemléltetjük. A kör sugara tetszőleges lehet. A középponti szögek meghatározása: α  = 360 M  •m. Csoportosító sorok és megoszlási viszonyszámok ábrázolására alkalmazzák. Két adat szemléltetése két kördiagram esetén az egyes körök területének arányban kell állniuk a M 1 T1 r12 Π mögöttes adatok arányával.

Számításának módja: r1 = r2 • M 1 , = = Mx=adat M2 M2 T2 r22 Π M1 így tetszőleges r2 megadásával r1 számítható. k= M2 Hasonló más síkidomon történő ábrázolás esetén a mért értékek aránya = a területek arányával: 2. Ábrázolás térképen: A területi sorok ábrázolásának leggyakoribb módja. Kartogram: A területi egységnek megfelelő térképrészleten az ábrázolni kívánt jelenség nagyság csoportjait színezéssel, vonalazással, egyéb grafikus jelekkel különböztetik meg, ezért jelmagyarázat szükséges. Kartodiagram: Ha a területi egységnek megfelelő térképrészleten a mennyiségi különbségeket valamilyen diagrammal (oszlop, szalag, kör) ábrázolják. Gyakran ábrázolják a kartogrammal együtt Vegyes: A kartogram és a kartodiagram együttes megjelenítése Nyíl: 3. Figurális ábrázolás: Ritkán, inkább népszerűsítési céllal készített ábrák tartoznak ide Illusztrált diagram: A sokaság mennyiségét a

jelenség megjelenítéseinek tipikus figuráinak egymás mellé helyezésével értékeli (alma, ember, hordó). A figura nagysága a mennyiséget szemlélteti Polifogram: Azonos ismérvre vonatkozó sokaságok nagyságbeli különbségét a sokaság figurális és méretarányos ábrázolásával fejezi ki (médiák, reklámok). Készítette: Bernhardt Péter 73 / 16 oldal 2011. 01 18 Statisztika 4. Viszonyszámok A megfigyelt adatok csoportosítása révén statisztikai sorok, táblák jönnek létre. Ezek is adnak információt a vizsgált sokaságról, de az adatok közti hasonlóság, különbség, változás és szerkezet az egymáshoz való hasonlítás, viszonyítás által válik kezelhetővé. Két adat összehasonlítása lehetséges a különbségük vagy a hányadosuk által. Választ ad a

mennyivel nagyobb és a hányszorosa kérdésekre Viszonyszám: Két logikailag összefüggő adat hányadosa. Amihez viszonyítunk az a viszonyítási alap, vagy bázis ez az adat az osztó, amit viszonyítunk az a viszonyított adat, vagy tárgyadat, ez az osztandó. Tehát: x viszonyított adat ; V = i vagyis Xi hányszorosa Xb-nek – szorozva 100-zal százalékos viszonyszám = viszonyítási alap xb értéket kapunk – Xi ?%-a a bázisnak. Az összehasonlítást végezhetjük egynemű adatokkal, vagy külön-neműekkel. Egyneműek esetén a viszonyszám dimenzió (mértékegység) nélküli Egynemű adatok viszonyítása: Eredménye mértékegység nélküli szám általában %-ban kifejezve. 1. Megoszlási viszonyszám: A sor egy elemét viszonyítjuk a sor összegéhez. Akkor képezzük, ha egy sokaság, illetve statisztikai sor ismérv-változatok szerinti szerkezetét akarjuk feltárni. x részsokaság adata ; Vm = megoszlási viszonyszám = S fosokaság adata Az i-edik

részsokaságra az egyes adatokhoz tartozó viszonyszámok Vm,1 = x1 , , Vm, N = x N , ahol N N Vm,i a tetszőleges i-ik adathoz tartozó viszonyszám. N ∑x i =1 i ∑x i =1 ∑x i i =1 i =S Egy statisztikai sor minden adatára képezve a megoszlási viszonyszámokat, azok összege k Tétel: ∑Vmi = 1 pontosan 1 lesz – százalékban megadva természetesen 100%. i =1 r Koordinációs viszonyszám (Vmk): V = mk ∑x i ∑x j i =1 S j =1 Ha egy N elemű sokaság két részsokaságának adataiból képezünk megoszlási viszonyszámot., ahol 1 ≤ r, S ≤ N Relatív gyakoriság (gmi): gyakorisági sorok esetén a megoszlási viszonyszám: g = f i , ez i-ik mi k De lehet relatív tömeg, relatív térfogat ∑ xj j =1 elem viszonyszáma. r g mr = ∑f i =1 k i ∑ fi i =1 Kumulált gyakorisági sorok esetén az r-dik adathoz tartozó relatív gyakoriság, esetén a k kumulált sor adatainak a száma r = 1, 2, , k. Ezen relatív gyakoriságoknak az összege

nem 1, hanem az utolsó elemhez (k-ik) tartozó relatív gyakoriság (gmk) = 1. 2. Teljesítmény viszonyszámok (Vt): Készítette: Bernhardt Péter 73 / 17 oldal 2011. 01 18 Statisztika A tervben előírt feladat teljesítésének mérésére szolgál. Vtt = Tervteljesítési viszonyszám = tényleges adat terv (cél) adat Egyedi tervteljesítési viszonyszám: Vtti = x it x ic N k Globális tervteljesítési viszonyszám: Vtti = ∑ xit i =1 k ∑x i =1 az első k elemből álló részsokaságra megadva. az összes N adatra: VttN = ic ∑x it i =1 N ∑x ic i =1 Tervfeladat viszonyszám (Vtf): A tervben kitűzött terv (cél) adatot egy előző időszak tényleges adatához viszonyítja. Tervfeladat viszonyszám = Megnevezés 1997 (ha) Kajszi Alma Meggy Cseresznye Összes kituzott terv (cél)

adat ; Vtf = xtfi xti elozo idoszak tényleges adata (az egész és részsokaságokra az előzőkhöz hasonlóan képezzük) Gyümölcstelepítésre vonatkozó tény- és tervszámok tény 1998 terv 1998 tény Tervteljesítési Tervfeladat (ha) (ha) viszonyszám viszonyszám (%) (%) 17 13 10 (10/13) 76,9 (13/17) 76,5 30 20 2 110,0 66,7 7 12 8 66,7 171,4 11 5 3 60,0 45,5 65 50 43 86,0 76,9 3. Dinamikus (fejlődési) viszonyszámok (Vd): Az időbeli változás mértékét fejezi ki: Idősorok (állapot, tartam adatainak összehasonlítására szolgál) dinamikus viszonyszám = x tárgyido adata ; VDi = i xb bázis ido adata Állandó bázisú viszonyszám (Bázis viszonyszám) (VDÁ): A változás mértékét mutatja. VDÁi = xi , ahol i = 1, 2, , N, a fejrovatba fel kell tüntetni a választott bázist, pl. 1998= 100% xb x − x1 Érték összegsorok esetén n mutatja a változás mértékét. n −1 Változó bázisú viszonyszám (Láncviszonyszám) (VDV): A változás ütemét

mutatja. Az idősorra nézve a viszonyszámok képzésekor a bázisidő adata esetről-esetre változik. Mindig az előző időszak adatát választja bázisnak – ahhoz viszonyít: VDVi = xi , ahol 2 ≤ i ≤ N xi −1 Tétel: 1. V = VDÁk DVk VDÁk −1 xk x x = b = k x k −1 x k −1 xb Az állandó és a változó bázisú viszonyszámok esetén az egyik a másik ismeretében már kiszámítható. Egy k-ik időponthoz tartozó állandó bázisú viszonyszám egyenlő az elsőtől a k-ik levő lánc-viszonyszámok szorzatával ( csak a második adattól kezdve van Tétel: 2. VDÁk = VDV 2 • VDV 3 • • VDVk láncviszonyszám). Készítette: Bernhardt Péter 73 / 18 oldal 2011. 01 18 Statisztika Állandó és változó bázisú viszonyszámok Év Szarvasmarha Állandó bázisú Változó bázisú

(1000db) viszonyszám (%) viszonyszám (%) 1980 444 100,0 1981 437 98,4 98,4 1982 409 92,1 93,4 Különnemű adatok viszonyítása: Intenzitási viszonyszám (Vi): Vi = yi xi Mértékegységgel rendelkező szám, hiszen különnemű, de valamely módon egymáshoz kapcsolódó két adat hányadosa. Pl 27ha területen termelt 140,4t búza esetén 140,4t = 5,2t/ha , azaz 27ha 1ha-ra 5,2t búza termésmennyiség esik. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 19 oldal 2011. 01 18 Statisztika 5. Középérték: számítási átlagok, harmonikus átlag, mértani átlag Információsűrítés középértékekkel: A statisztikai vizsgáltok során cél lehet a rendelkezésre álló információk sűrítése. Ekkor a sokaságot valamilyen ismérv szerint tömören, egy adattal (mutatóval) jellemezi – ez a

középérték. Azonos fajta adatok halmazából számítható (számítható mennyiségi sorok ismérv értékeiből, egyéb statisztikai sorok adataiból, azonos jellegű viszonyszámokból, stb.) Fajtái: Számított középértékek vagy átlagok: képlet segítségével számítjuk. Helyzeti középértékek: nagyságrendbe rendezett sor alapján, abban hol helyezkedik el. A középértékek a gyakorisági soroknál, mint helyzetmutatók szerepelnek. Számított középértékek - átlagok: Általában átlagnak hívják. Ez az átlag négyféle lehet: (számtani, harmonikus, mértani, négyzetes) 1. Számtani (aritmetikai) átlag: A számtani átlag az az adat, amellyel az átlagolandó adatokat helyettesítve azok összege nem változik. Számításának esetei: - Egyszerű számtani átlag: A sokaság minden eleméről van adatunk, azaz az alapadatok állnak a rendelkezésre és minden adat csak egyszer fordul elő. Ha a sokaság N elemű, akkor N adatunk van. Ha az X

mennyiségi ismérv ismérvértékeit, illetve az adatokat x1, x2, , xN-el, ezek átlagát pedig x -al . jelöljük, akkor x1 + x2 + + xN = x + x + + x Ebből 1. 2 N. N ∑x i =1 i = N•x, kifejezve x -ot N x= ∑x i i =1 , azaz ha minden adatAzegyszer akkorx a− számtani az adatok x homogénátlagot átlagos fordul változáselő, mértéke tendenciájú idősorokösszegének esetén. n N 1 n −1 és az adatok számának a hányadosa adja. (ekkor a gyakoriságok egyezőek) - Súlyozott számtani átlag: Az N adat nem mind különböző, azaz van köztük olyan, amely többször is előfordul, ekkor az adatok gyakorisága (f) különböző. x1 adat gyakorisága f1, xk-é fk, k ekkor fennáll a ∑ f i = N . Előfordulhat, hogy az alapadatokat osztályközös gyakorisági sorba i =1 rendezzük, amelynek során k darab ismérv-változat, osztály van, így az osztályok gyakorisága különböző lehet. Ha az osztályba esés gyakoriságát f-el jelöljük, akkor

az i-dik osztályba esés gyakorisága fi, ahol szintén fenn áll az előző képlet. Az egyes osztályokat az osztályközépértékek képviselik, mint adatok (xci). Súlyozott számtani átlagot számolunk, ha az adatok gyakorisága különböző és az x1 , k az f gyakoriságokat más gyakorisága f1, , xk-é fk, akkor az adatok összege f1 • x1 + f 2 • x2ekkor + . + f k •i xk = ∑ f i • xi , így szóval súlyoknak is hívjuk. k x= ∑f i =1 i • xi k ∑f i =1 Pl. i =1 5 x 4 = 20 (osztályzat) 3x2=6 6 26 i Készítette: Bernhardt Péter 73 / 20 oldal 2011. 01 18 Statisztika A súlyozott számtani átlagot osztályközös gyakoriságok (az osztályba eső alapadatok nem ismertek) esetén, az osztályt az osztály közepével jellemezzük (xc). Az i-ik osztály közepének számítása,

k x +x xci = 0i 1i 2 ekkor , ahol i= 1, 2, , k. Ekkor a súlyozott számtani átlag x = ∑f i =1 i • xci k ∑f i =1 i A különböző gyakoriságú ismérvek esetén a súlyozott számtani átlagot a relatív gyakoriságokkal is kiszámíthatjuk. Ha i-ik ismérv relatív gyakorisága gi, akkor f i , ekkor gi = k ∑f i =1 k x= ∑f i =1 i k ∑f i =1 - • xi i k = ∑g i =1 i • xi k ∑g i =1 k = ∑ g i • xi i , mivel a megoszlási viszonyszámoknál látható volt, hogy ∑k g • x i i =1 i =1 i =1 i Kronologikus átlag (vagy időrendi) a számtani átlag speciális esete. Akkor számoljuk, ha adott n egymáshoz kapcsolódó időszak kezdő és befejező adata és egy időszak átlagát szeretnénk kiszámolni. Mivel egy időszak befejező adata egyezik a következő időszak kezdő adatával, így n időszak esetén n+1 adat szükséges. Ekkor x1 + x n +1 n x +x x1 + 2 x 2 + 2 x 3 + 2 x 4 + . + 2 x n + x n +1 x1 x x1 + x 2 x 2 + x 3 x 3

+ x 4 + ∑ xi + + + . + n n +1 + x 2 + x 3 + x 4 + . + x n + n +1 2 i=2 2 2 2 2 2 = x= 2 = = 2 n n n n Tétel 1: Ha az átlagolandó adatok legkisebbike xmin, legnagyobbika xmax, akkor x mindig közéjük esik, azaz Xmin ≠ Xmax x min 〈 x 〈 x max Tétel 2: Az elemek összege megegyezik az átlaguk n-szeresével. N ∑x i =1 = n• x i Tétel 3: Nem változik a számtani átlag, ha az átlagolandó adatok gyakoriságát ugyanazzal a konstanssal szorozzuk. k ∑c• f i =1 i = k ∑c• f i =1 k • xi i c • ∑ f i • xi i =1 k c • ∑ fi k = ∑f i =1 i =1 i • xi k ∑f i =1 c ≠ 0 kiemelése után c-vel egyszerűsíthetünk i 2 5 8 Xi-X -3 0 3 15 0 Tétel 4: Az adatok (xi) számtani átlagából ( x) számított eltéréseink előjeles összege 0, azaz: N ( x1 − x) + ( x2 − x) + . + ( xn − x) = ∑ ( x − x) = 0 x =5 i =1 Tétel 5: Az adatoknak a számtani átlagtól számított eltéréseinek a négyzetösszege mindig kisebb,

mint bármely más tetszőlegesen választott α ≠ x számtól való eltéréseinek négyzetösszege, azaz N N ∑ ( x − x) 〈 ∑ ( x − α ) 2 i =1 2 i =1 2. Harmonikus átlag: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 21 oldal 2011. 01 18 Statisztika Az az adat, amelynek reciprokát az átlagolandó adatok reciprokának helyére írva a reciprokok N összege nem változik. 1 + 1 + + 1 = 1 + 1 + + 1 Ebből N • 1 = ∑ 1 , kifejezve x h -ot x h = N xh1 xh 2 xhN x x 1. 2 x N. xh i =1 xi N 1 ∑x i =1 i Ebben az esetben minden adat csak egyszer fordult elő, az így számított harmonikus átlag az egyszerű harmonikus átlag. A súlyozott harmonikus átlag, akkor számítandó, ha k darab ismérv-változat van, de az ismérvértékek vagy az adatok gyakorisága különböző (gondolatmenete

egyezik aA súlyozott traktor 2ó/ha k B traktor 3ó/ha átlagéval). , aholadatok = N Akkor alkalmazzuk,∑ ha faz eredeti nincs értelme ∑ f iösszeadásának k x= i =1 k ∑ i =1 i fi • Nem összegezhető De ½+1/3=5/6 ó/ha azaz 2,4 ó/ha i =1 1 xi k - Ha a gyakoriságok helyett relatív gyakoriságokkal számolunk x= ∑g i =1 k i 1 gi • ∑ xi i =1 = 1 k 1 gi • ∑ xi i =1 , mivel k ∑g i =1 i =1 Alkalmazási területe ritka, legtöbbször fordított arányosságot tükröző intenzitási viszonyszámok átlagának megállapí-tására használják. Ha az intenzitási viszonyszámok a nevezőjéhez kapcsolódó adatok szerepelnek súlyként, akkor a súlyozott számtani átlag, ha a számlálóhoz kapcsolódók, akkor a súlyozott harmonikus átlag ad helyes eredményt. 3. Mértani (geometrikus) átlag: ( x g ) Az az adat, amellyel helyettesítve az adatokat azok szorzata nem változik. (pl átlagos kamat) x1 • x 2 • . • x N = xg 1. + xg

2. + . + xg , N. ebből x g N = x1 • x 2 • . • x N , azaz x g = N x1 • x2 • • xN = N ∏ xi , tehát az adatok n i =1 szorzatának N-ik gyöke adja a mértani átlagot. Többnyire valamilyen jelenség átlagos változási ütemének a megállapítására használják. Pl monoton idősorok átlagos változási ütemét a lánc viszonyszámok mértani közepe adja. Bevezetve a x1 • x 2 • . • x N = Π x i jelölést, ahol a П (produktum) a szorzatra utal, akkor i =1 N Egyszerű esetben: x g = N Π xi i =1 N x g = n Vdv1 • Vdv 2 • . • Vdvn = n k Súlyozott esetben: x g = ∑ fi i =1 Tétel: A homogén tendenciájú idősorok átlagos változási üteme, vagyis a láncviszonyszámok mértani átlaga: k Π xif i xn x0 i =1 4. Négyzetes (quadratikus) átlag: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 22 oldal 2011. 01 18 Statisztika

6. Középérték: négyzetes átlag Átlagok nagyságviszonyai Helyzeti középértékek Négyzetes (quadratikus) átlag: Az az adat, amelynek négyzetét az átlagolandó adatok négyzetének helyére téve a négyzetek összege nem változik. Ha minden adat egyszer fordul elő és az adatokat x1, x2, , xN-el jelöljük, quadratikus N 2 2 2 2 átlagukat x q -al, akkor a definíció szerint: x12 + x22 + . + xN2 = xq + xq + + xq , rövidebben N • x q = ∑ xi2 , ebből 1. 2. i =1 N. N xq = ∑x i =1 2 i N N Súlyozott esetben, ha a gyakoriságok különbözőek f1, f2, , fk, akkor x q = ∑f i =1 i • x i2 , ahol k az ismérv- N ∑f i =1 i változatok száma. Alkalmazása nem széleskörű, de a statisztikában a szórásszámítás során az átlagtól való eltérések négyzetes átlagának kiszámítására használják. Tétel: x h ≤ x g ≤ x ≤ x q Ha ugyanazokból az adatokból számítjuk ki mind a

négyféle átlagot, akkor az átlagok nagyságviszonyait az alábbi egyenlőtlenség fejezi ki. Ha minden adat egyenlő úgy egyenlőek Helyzeti középérték: Kvantilisek: A nagyságrendbe rendezett mennyiségi sorokat k egyenlő részre osztva a kapott osztályok felső határán levő ismérvértékek (medián vagy kvartilis). Medián (felező, középszám) (Me): Az az ismérvérték (adat), amelyiknél az összes előforduló ismérvérték (adat) fele kisebb, fele nagyobb. Ha az ismérvértékek (adatok) adottak, akkor a mediánt úgy határozzuk meg, hogy az adatokat nagyság szerint sorba rendezzük (rangsoroljuk) és ha páratlan számú adatunk van, akkor a medián az n me = n +1 sorszám -ik adat lesz, azaz a középső. 2 Ha páros számú adat van, akkor a rangsor két középső adatának a számtani átlaga. A két középső adat N és N + 1 . 2 2 Tétel: Ha Me ≠ A , akkor N ∑ i =1 xi − Me < N ∑x i =1 i − A , azaz a mediántól számított

abszolút eltérések összege kisebb, mint bármely más tőle különböző A valós számtól való abszolút eltérések összege. Ha Osztály közös gyakorisági sorból kell becsülni, akkor először a mediánt tartalmazó osztályt kell kiválasztani. Az az i-ik osztályköz tartalmazza a mediánt, amelynél először áll fenn, hogy f i ≥ N , 2 ahol i = 1, 2, , k. k jelöli az osztályok számát fi pedig az i-ik osztály felfelé kumulált gyakorisága Ezt követően számolható, becsülhető: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 23 oldal 2011. 01 18 Statisztika Me = me x 0 N + 1 me −1 − ∑ fi 2 i =1 + • h , ahol: f me mex0: a mediánt tartalmazó osztályköz alsó határa me −1 ∑f i =1 : a mediánt megelőző osztályköz felfelé kumulált gyakorisága. i fme: N: h: a

mediánt tartalmazó osztályköz gyakorisága. az adatok száma. a mediánt tartalmazó osztályköz nagysága. Kvartilisek (negyedelő): A nagyságrendbe rendezett sor negyedelő értékei. Q1, Q2, Q3, ahol Q2 a medián (Q2=Me) 2 nQ1=(n+1)/4=(8+1)/4=2,25 Q1 sorszáma: nQ1 = n + 1 7 Q1=7+(11-7)*0,25=8 Q2 sorszáma: Q3 sorszáma: 4 n +1 nQ 2 = 2 n +1 nQ 3 = 3 • 4 Ha a sorszám nem egészszám, akkor a kvartilis kiszámításának módja az, hogy a tört értékét közrefogó két egészszámhoz, mint sorszámhoz tartozó adat közül a kisebbikhez hozzáadjuk a két adat különbségének a sorszám törtrészével alkotott szorzatát. ------------- 11 15 ------------ 19 28 Q2=Me ------------- 36 40 nQ3=3*((n+1)/4)=3((8+1)/4)=6,75 Q3=28+(36-28)*0,75=34 Módusz (Mo): A leggyakoribb érték. A móduszt tartalmazó osztály a modális köz, amelynek osztályközepe a nyers módusz. Diszkrét érték esetén a leggyakoribb ismérvérték, folytonos mennyiségi ismérv

esetén pedig a gyakorisági görbe maximum helye. A becslés módszere: Mo = mo x + mox0: fmo: fmo-1 : fmo+1: h: ( f mo f mo − f mo −1 • h , ahol − f mo −1 ) + ( f mo − f mo +1 ) a móduszt tartalmazó osztályt (modális köz) megelőző osztály felső határa. a móduszt tartalmazó osztály gyakorisága. a móduszt megelőző osztály gyakorisága. a móduszt követő osztály gyakorisága. a móduszt tartalmazó osztályköz nagysága. A modális közön belül a módusz előtt és után úgy változik a gyakoriság, mint a megelőző és a követő osztályok esetén. Gyakorisági sorok esetén lehet több azonos móduszú is (egy móduszú, két móduszú). Ha minden osztályköz egyenlő gyakoriságú, akkor a módusz nem értelmezhető. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 24 oldal 2011. 01 18 Statisztika

7. Abszolút számokból számított indexek, indexsorok Összehasonlítás indexekkel: Statisztikai index: Azok a mutatók, amelyekkel a nem egynemű (eltérő minőségű, mértékegységű) adatok összehasonlíthatóak és a változások, eltérések okát is megmutatják (mely tényező milyen mértékben felelős a változásért). Index: Két különböző sokaság értékben kifejezett nagyságának hányadosa az indexszám, röviden index. Két esete: Aggregált sokaság esetén: Különböző minőségű, mértékegységű adatsorral, változóval jellemzett jelenségek időbeli, illetve térbeli összehasonlítása aggregátumok felhasználásával, összehasonlításával Aggregátum: A különböző minőségű, mértékegységű, azaz aggregált sokaság értékben megadott nagysága. Az aggregátum olyan közös nevező, amelyen a különböző fajta termékek mindegyikének a nagysága kifejezhető. Termékek értékesítése, vagy vásárlása esetén

az értéket az értékesített termék mennyiségének és egységárának szorzata adja valamely pénzegységben. Intenzitási viszonyszámok alkalmazásával: Indexszámítás aggregált sokaság esetén: A nem egynemű sokaságok nagysága a különbözőségek miatt csak értékben (aggregátum) adható meg. az i-ik termékből termelt, értékesített mennyiség. Volumen = qi (quantum = mennyiség): mennyiség. vi (valor = érték): az i-ik termékből termelt termelési érték. pi (prix = egységár): az i-ik termék egységára. Két különböző időszak aggregátumainak összehasonlítása: Bázisidőszak: Az az időszak, amelyhez viszonyítunk (nevező). Tárgyidőszak: Az az időszak amit a bázisidőszakhoz viszonyítunk (számláló). A termék sorszáma (i) neve 1. 2. 3. 4. 5. 6. Általánosan Indexszámítás táblázata Bázis időszak Termelt Egységár mennyiség q01 p01 q02 p02 q0i p0i q0n p0n q0i p0i Tárgyidőszak Termelt Egységár mennyiség q11 p11

q12 p12 q1i p1i q1n P1n q1i p1i Készítette: Bernhardt Péter 73 / 25 oldal 2011. 01 18 Statisztika A mennyiségi adatok mindig egy időszakra vonatkoznak, az egységár viszont egy időpontra. Az egységárat az időszakra csak úgy értelmezhetjük, ha az megegyezik az időszak átlagárával. Az indexek 3 kérdésre adnak választ (ez háromféle indexet is megkülönböztet): Értékindex (v - valor): Hogyan változott a termelés értéke a bázisidőszakhoz viszonyítva a tárgyidőszakban a mennyiség és az egységár változásának együttes hatására? Volumenindex (q – volumen, mennyiség): Hogyan változott meg a termelés értéke csak a mennyiség változás hatására? Árindex (p - prix): Hogyan változott meg a termelés értéke csak az egységár változás hatására? Egyedi index: A

kérdésekre egy termék vonatkozásában adott válasz. Az így képzett indexek valójában dinamikus viszonyszámok. Egyedi értékindex jele iv: A tárgyidőszak értékét osztjuk a bázisidőszak értékével (a mennyiség és az egységár is q • p1k változik a bázisidőszakhoz képest). A k-ik termék esetén: iv , k = 1k , ahol k = 1, 2, , n q0k • p0k Egyedi volumenindex jele iq: Az értékváltozást csak a mennyiség függvényében vizsgálja – az egységárat állandónak veszi. Kétféle volumenindex számítható aszerint, hogy a bázis- (p0i) vagy a tárgyidőszak egységárát (p1i) tekintjük állandónak q1k q • p0k Bázis időszak egységérát állandónak véve: i q0, k = 1k , egyszerűsítve i q0, k =Mivel 0 1 q 0 k i q ,k = i q ,k , így q0k • p0k egy jelöléssel az egyedi volumenindex i q , k q q1k • p1k , egyszerűsítve i q1, k = 1k q0k q 0 k • p1k Csak a mennyiségek változását mutatja meg, mint dinamikus viszonyszám. Tárgyidőszak

egységérát állandónak véve: i q1,k = Egyedi árindex jele ip: Az értékváltozást csak az egységár változásának függvényében vizsgálja – a mennyiséget állandónak veszi. Kétféle árindex számítható aszerint, hogy a bázis időszak mennyiségét (q0i), vagy a tárgyidőszak mennyiségét (q1i) veszi állandónak. p1k q • p1k i 0p , k = i 1p , k , Bázis időszak mennyiségét állandónak véve: i 0p , k = 0 k , egyszerűsítve i 0p , k =Mivel p0k q0k • p0k Tárgyidőszak mennyiségét állandónak véve: i 1p ,k = így egy jelöléssel az egyedi volumenindex i p ,k p1k q1k • p1k , egyszerűsítve i 1p , k = p0k q1k • p 0 k Globális - Összes termékre vonatkozó indexek: (n számú termék esetén.) Értékindex jele Iv: A kapott hányados mértékegység nélküli szám. Így tizedes tört alakban, vagy %-os formában is kifejezhető. Tartalmában azt mutatja,

hogy a tárgyidőszak értéke Készítette: Bernhardt Péter 73 / 26 oldal hányszorosa, illetve hány %-a a bázis2011. 01.értékének 18. időszak Statisztika n Iv = q11 • p11 + q12 • p12 + . + q1n • p1n ( Ft ) = q01 • p01 + q02 • p02 + . + q0 n • p0 n ( Ft ) ∑q 1i • p1i ∑q 0i • p0i i =1 n i =1 Volumenindex jele Iq: Bázis időszak egységérát n q • p 01 + q12 • p 02 + . + q1n • p 0 n ( Ft ) I = 11 = q 01 • p 01 + q 02 • p 02 + . + q 0 n • p 0 n ( Ft ) ∑q 1i • p 0i ∑q 0i • p 0i i =1 n 0 q i =1 Tárgyidőszak egységérát állandónak n q • p11 + q12 • p12 + . + q1n • p1n ( Ft ) = I = 11 q 01 • p11 + q 02 • p12 + . + q 0 n • p1n ( Ft ) ∑q 1i • p1i ∑q 0i • p1i i =1 n 1 q i =1 Árindex jele Ip: Bázis időszak mennyiségét n q • p + q 02 • p12 + . + q 0 n • p1n ( Ft ) = I = 01 11 q 01 •

p 01 + q 02 • p 02 + . + q 0 n • p 0 n ( Ft ) 0 p ∑q i =1 n ∑q i =1 Tárgyidőszak állandónak 0i • p1i 0i • p 0i mennyiségét állandónak n q • p + q12 • p12 + . + q1n • p1n ( Ft ) I = 11 11 = q11 • p 01 + q12 • p 02 + . + q1n • p 0 n ( Ft ) 1 p állandónak ∑q 1i • p1i ∑q 1i • p 0i i =1 n i =1 véve: véve: véve: véve: Laspeyress-féle indexek: Az i q0 és a i 0p - a bázis időszak megfelelő adatát veszi állandónak. Paache-féle indexek: Az i q1 és a i 1p - a tárgyidőszak megfelelő adatát veszi állandónak. Fischer-féle indexek: A volumen és az árindex számítása során a „Hogyan változott meg a termelés értéke csak a mennyiség változás hatására?” és a „Hogyan változott meg a termelés értéke csak az egységár változás hatására?” kérdésekre, amennyiben nem hangsúlyozzuk, hogy a bázis- vagy a tárgyidőszak megfelelő adatát választjuk állandónak, úgy ez az index ad

választ a kérdésekre. Fischer-féle volumenindex: ( I qF ) Az I qF az I q0 és a I q1 számtani közepéből adódik, tehát: I qF = I q0 • I q1 Készítette: Bernhardt Péter 73 / 27 oldal 2011. 01 18 Statisztika Fischer-féle árindex: ( I pF ) Az I pF az I p0 és a I 1p számtani közepéből adódik, tehát: I pF = I p0 • I 1p Az indexek közti összefüggések: 1.) iv , k = i q , k • i p , k , hiszen iv , k = q1k • p1k p q , míg i p ,k = 1k , i q ,k = 1k q0k • p0k p0k q0k I v = I q0 • I 1p n 2.) I v = I q1 • I p0 , hiszen pl I q1 • I p0 = Iv = I • I F q F p ∑q • p1i ∑q • p1i i =1 n i =1 1i 0i n • ∑q i =1 n ∑q i =1 0i 0i n • p1i • p 0i , ez pedig I v = ∑q 1i • p1i ∑q 0i • p0i i =1 n i =1 Ezen összefüggésekből származtatható a

gazdaságstatisztika néhány fontos fogalma: pl. reálérték, deflálás, vásárlóerő, stb. Az indexek speciális alkalmazásával különböző árollók képezhető (agrárolló, cserearány-index). Az infláció mérőszáma a fogyasztói árindex Az értékváltozás nagysága (K): Az előzőkkel szemben ezt nem az aggregátumok hányadosa, hanem a különbsége fejezi ki. A tárgyidőszak értékéből (számláló) levonjuk a bázisidőszak értékét (nevező). Az értékindex alapján: K v n n i 71 i 71 A volumenindex alapján: K q , ami lehet K q0 , vagy K q1 , például K q1 = ∑ q1i • p1i −∑ q 0i • p1i 0 p Az árindex alapján: K p , ami lehet K , vagy K 1 p (az árindex alapján számított értékkülönbségek az egységárváltozásból eredő értékváltozást adják meg.) ha K p0 , vagy K 1p pozitív akkor többletkiadásnak, ha negatív, akkor megtakarításnak nevezzük az aggregátumok különbségét. Az ilyen különbségeknek mindig

valamely pénzegység a mértékegysége. Összefüggései: K v = K q0 • K 1p K v = K q1 • K p0 Több időszakra vonatkozó összehasonlítások: Indexsor: A kettőnél több időszakra vonatkozó, azonos típusú indexek sorozata. Képzésük kétféle lehet (attól függően, hogy az összehasonlítást, milyen módon végezzük.): Bázis-indexsor: Minden időszakot ugyanahhoz a bázisidőszakhoz viszonyítunk. Lánc-indexsor: Minden időszakot az őt megelőző időszakhoz viszonyítunk. Érték-indexsor Számítása bázis-indexsor esetén: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 28 oldal 2011. 01 18 Statisztika Ha az időszakok száma Z (Z ≥ 3), az időszakok sorszáma k (k = 1, 2, , Z), a bázisidőszak n sorszáma b (b = 1, 2, , Z), ekkor I v ,k = ∑q ki ∑q bi i =1 n i =1 • p ki képlet

adja a k-ik időszakhoz tartozó • p bi értékindexet. Számítása lánc-indexsor esetén: n ekkor I v , k = ∑q i =1 ki n ∑q i =1 k −1,i • p ki képlet adja a k-ik időszakhoz tartozó értékindexet, • p k −1,i ahol k ≥ 2 (1-nél nincs előző időszak). Így a lánc- indexsornak csak Z-1 tagja van. A súlyozás módja szerint lehet (mit választok állandónak az indexsorok képzésénél) állandó súlyú vagy változó súlyú Érték-indexsorok Értékindex típusa Bázis-indexsor Lánc-indexsor n I v ,k = ∑ qki • pki i =1 n ∑q i =1 Volumenindex típusa Állandó súlyú (bázis időszak) I q ,k = ∑ q ki • pbi i =1 n ∑q bi I q ,k = ∑q ki ∑q bi i =1 n • p bi ∑q i =1 n I q ,k = I q ,k = ∑q bi • p bi ∑q ki • p ki ∑q ki n I p ,k = i =1 n i =1 • p bi ki i =1 n ∑q k −1,i ∑q ki i =1 n ∑q • p bi • p bi • p ki k −1,i , ahol k ≥ 2 , ahol k ≥ 2 • p ki

Lánc-indexsor n I p ,k = ∑q n Ár-indexsorok Bázis-indexsor i =1 n , ahol k ≥ 2 • p k −1,i k −1 j i =1 ∑ qbi • p ki • p ki Lánc-indexsor • p ki • p ki ki n i =1 n i =1 Változó súlyú (tárgy időszak) i =1 n i =1 Árindex típusa Állandó súlyú (bázis időszak) • pbi I v ,k = ∑q Volumen-indexsorok Bázis-indexsor i =1 Változó súlyú (tárgy időszak) bi n n I p ,k = ∑q i =1 n ∑q i =1 bi bi I p ,k = i =1 n ∑q i =1 ki ki Állandó érték , ahol k ≥ 2 • p k −1,i n ∑q • p ki • p ki Változó érték , ahol k ≥ 2 • p k −1,i Készítette: Bernhardt Péter 73 / 29 oldal 2011. 01 18 Statisztika Az állandó súllyal való számolás egyszerűbb, de hátránya, hogy nem követi a súlyarányok időbeli

változását. Ha az indexekkel való összehasonlítást területi egységek között végezzük, akkor az aggregátumok összehasonlítása területi indexeket ad. Valamennyi előző számítás alkalmazható rá, de a területi egységek sorrendjét rögzíteni kell – hiánya zavart okoz. Ha különböző valutanemekkel kell dolgozni, úgy azt az aggregátumok egy főre vetített arányával lehet összehasonlítani. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 30 oldal 2011. 01 18 Statisztika 8. Viszonyszámokból számított indexek A statisztikai index több eltérő tulajdonságú, gyakran különböző mértékegységű jelenség együttes átlagos változásának jellemzésére alkalmas mutató. A különböző termékekre kapott, már összegezhető értékeket aggregátumoknak, az összegzést

aggregálásnak nevezik. A viszonyszámokból számított indexeket intenzitási viszonyszámokból képezzük (ezek formailag számtani átlagok - főátlagok). Egy sokaság időbeli, ritkán térbeli változásának jellemzésére szolgáló hányadosok. Ez úgy történik, hogy a sokaság szerkezetét, összetételét kifejező mutatókat (gyakoriság, létszám darab) és a részsokaságok intenzitási viszonyszámait használjuk fel hozzá (pl. termelékenység, 1 főre jutó termelési érték, termésátlagok, népsűrűség, állateltartó képesség, 1 főre jutó jövedelem). Az összetétel hatását akarjuk kimutatni a számítás során az intenzitási viszonyszámokban, ekkor a részsokaságok intenzitási viszonyszámait veszzük állandónak, standardnak. Intenzitási viszonyszámok hatását vizsgáljuk az összetett viszonyszám alakulására, akkor az összetételt veszzük állandónak, standardnak. Az ilyen indexszámítás a standardizáláson alapuló

indexszámítás Az intenzitási viszonyszámokkal azonos tartalmúak a számtani átlagok, mindkettő azt mutatja, hogy a nevezőben lévő mértékegység 1 egységére a számlálóban lévő hány egység jut (ezért a feladatokban az összetételt kifejező adatok mellett a számtani átlagok is meg lehetnek adva). Indexszámítás intenzitási viszonyszámokból. A standardizálás módszere: A sokaságok általában nem homogének, így azok homogénebb részsokaságokra bonthatóak. Részátlagok: A részsokaságra képezett intenzitási viszonyszámok. Főátlagok: A fősokaságra képezett intenzitási viszonyszámok. A főátlagok összehasonlításának két esete van: Két térbeli egység főátlagát hasonlítjuk össze (a főátlagok különbségével tesszük). Két időtartam főátlagát hasonlítjuk össze (a főátlagok hányadosával tesszük – ezek is indexek). Standardizálás: A különbségek és az indexek számítása során ha a részátlagok főátlagra

gyakorolt hatását vizsgáljuk, akkor az összetételt (gyakoriság) vesszük állandónak (standardnak), ha pedig az összetételnek a főátlagra gyakorolt hatását vizsgáljuk, akkor a részátlagokat vesszük állandónak (Kőrösy Józseftől – 1844-1906 - származó módszer). Időbeli összehasonlítás: Bázisidőszak: Az az időtartam amihez hasonlítunk. Tárgyidőszak: Az az időtartam amit hasonlítunk. A bázis- és tárgyidőszakok adatai két változatban adhatók meg: - Az egyik estben a részsokaságok összetétele (gyakoriság, létszám, stb.) és a részsokaságok intenzitási viszonyszámai (részátlagok) adottak. Standardizáláson alapuló indexszámítás Részsokaság Bázisidőszak (0) Tárgyidőszak (1) Készítette: Bernhardt Péter 73 / 31 oldal 2011. 01 18 Statisztika sorszáma

Összetétel Intenzitási Összetétel Intenzitási (gyakoriság) viszonyszám (gyakoriság) viszonyszám (átlag) (átlag) 1 f01 f11 v 01 v 11 2 f02 f 12 v 02 v 12 I f0i f1i v 0i v 1i N f0n f1n v 0n v 1n n n Fősokasága v0 v1 f f ∑ i =1 ∑ 0i i =1 1i - A másik esetben az összetétel mellett arra a változóra (alap - A) vonatkozó adatok ismertek, amelyeket az összetétellel osztva megkapjuk az intenzitási viszonyszámot (termelési érték, kifizetett munkabér, összlakosság, stb.) Standardizáláson alapuló indexszámítás Részsokaság Bázisidőszak (0) Tárgyidőszak (1) sorszáma Összetétel Alap Összetétel Alap (gyakoriság) (gyakoriság) 1 f01 A01 f11 A11 2 f02 A02 f12 A12 I f0i A0i f1i A1i N f0n A0n f1n A1n n n n n Fősokasága ∑ A0i ∑ A1i ∑ f 0i ∑ f1i i =1 i =1 i =1 i =1 Három kérdést válaszolhatunk meg: Fő-átlagindex ( I X ): Hogyan változik meg az összetett intenzitási viszonyszám (főátlag ) az összetétel

és a részátlagok együttes változásának hatására? A fősokaságban egy mennyiségi jellemző értékeiből számított számtani átlag a bázis és a tárgyidőszakban. n ∑ i =1 f1i • X 1i n IX = X1 = X0 ∑ i =1 n ∑f i =1 0i f1i • X 0i n ∑ i =1 f 0i n f • X 11 + f12 • X 12 + . + f1n • X 1n ∑ X 1 = 11 = i =1 f11 + f12 + . + f1n f1i • X 1i n ∑f i =1 n f • X 01 + f 02 • X 02 + . + f 0 n • X 0 n X 0 = 01 = f 01 + f 02 + . + f 0 n ∑f i =1 0i Az 1i átlagok hányadosa. • X 0i n ∑f i =1 I X Súlyozott számtani X 1 a tárgyidőszak Az X 0 a bázisidőszak Az 0i Készítette: Bernhardt Péter 73 / 32 oldal 2011. 01 18 Statisztika A kapott fő-átlagindexnek nem lesz mértékegysége, így az %-ban fejezhető ki. A kapott főátlagindex felbontható

két tényező, a rész-átlagindex és az összetételindex szorzatára I = I • I " Rész-átlagindex ( I 0 vagy I 1 ) X X Hogyan változik meg a főátlag csak a részátlagok változásának hatására? A részátlagok változásának függvényében vizsgáljuk a főátlagok változását, miközben az összetétel állandó, mégpedig a tárgyidőszak (f1i) összetétele. Bázisidőszak összetételével n ∑ n ∑f f 0i • X 1i i =1 i =1 n ∑ (0 ) Ix = Tárgyidőszak összetételével i =1 n ∑f i =1 0i n f 0i • X 0i = ∑ i =1 n f 0i • X 1i ∑f i =1 0i • X 0i i =1 • X 1i n ∑ (1) IX = i =1 n ∑f i =1 1i n f1i = • X 0i ∑f i =1 n ∑f i =1 1i • X 1i 1i • X 0i n n ∑ 1i ∑f f 0i i =1 1i Összetételindex (I”) Hogyan változik meg a főátlag csak az összetétel változásának hatására? Csak az összetétel változást vesszük figyelembe, miközben a részátlagok állandók, mégpedig a

bázisidőszak részátlagai ( X 0i ). Bázisidőszak részátlagai n ∑ i =1 f 1i • X 0i n I = 0 f ∑ i =1 n ∑f i =1 0i f 1i i =1 Tétel: f • X 01 + f 12 • X 02 + . + f 1n • X 0 n = X 1i = 11 f 11 + f 12 + . + f 1n • X 0i f 0i ∑f i =1 i =1 n ∑f • X 1i n I = ∑ f 0i • X 0i i =1 ∑f 1 f i =1 n ∑f i =1 0i 1i • X 1i n n i =1 1i ∑f 1i n f • X 01 + f 02 • X 02 + . + f 0 n • X 0 n = X 1i = 01 f 01 + f 02 + . + f 0 n n ∑ f1i • X 0i i =1 n ∑ Tárgyidőszak részátlagai n 0i ∑f i =1 0i I X = I X0 • I 1f , I X = I 1X • I 0f Készítette: Bernhardt Péter 73 / 33 oldal 2011. 01 18 Statisztika Térbeli összehasonlítás: Főátlagok különbsége (K): Ha két térbeli egység főátlagát hasonlítjuk össze, akkor a főátlagok

különbségével adunk választ. A fenti táblázatban az egyik térbeli egységet (0) a bázisidőszaknak, a másikat (1) a tárgyidőszaknak feleltettük meg. Ha a részátlagok és a részösszetételek is változnak, akkor: n K =V1 −V 0 = ∑ n f 1i • v 1i i =1 − n ∑f i =1 ∑f i =1 0i • v 0i A kapott különbségek mértékegysége megegyezik az átlagok mértékegységeivel. Ha különbség pozitív, akkor az (1) térbeli egység főátlaga a (0) térbeli egységhez viszonyítva növekedett, ha negatív akkor csökkent. n ∑f 1i i =1 0i Részhatás-különbség (K’:) Csak a részviszonyszámok megváltozásának hatására létrejött különbség. n K = V 1 − V 0 = ∑ i =1 n f 1i • v 1i − n ∑f i =1 ∑ i =1 = n ∑f 1i n f 1i • v 0i i =1 1i ∑f i =1 1i • (v 1i − v 0i ) n ∑f i =1 1i Összes tételhatás-különbség (K”): Az összes tétel-változás hatására létrejövő különbség. n K " = V

"1 −V 0 = ∑ i =1 n f 1i • v 0i − n ∑ i =1 f 1i ∑f i =1 0i • v 0i n ∑f i =1 0i Készítette: Bernhardt Péter 73 / 34 oldal 2011. 01 18 Statisztika 9. A szóródás és mutatószámai: terjedelme, kvartilisek, átlageltérés A szóródás mutatószámai: A szóródás terjedelme T vagy R A kvartilis terjedelem IQT vagy RQ (interkvartilis terjedelem) A kvartilis eltérés Q Átlagos eltérés δ (delta) Szórás σ (szigma) A szórásnégyzet (variancia) σ2 (szigmanégyzet) vagy s2 A szóródási együttható (relatív szórás) V vagy s% Szóródás vizsgálata és mérése: Azonos tulajdonságú észlelési adatok, egymástól vagy valamely középértéktől való eltérését, különbözőségét szóródásnak nevezzük (a 2-nek és a 120-nak 61 a középértéke, de

ugyanez a 60 és a 62 középértéke is, azonban a szóródásuk eltérő). Egy mennyiségi ismérv szerinti vizsgálatkor a középérték és a szóródás együttes ismerete alaposabb szakmai véleményalkotásra ad lehetőséget. A szóródás nem más, mint a számtani átlagtól való eltérés, különbözőség. A szóródás terjedelme (R): Az adatsor legnagyobb és legkisebb értékű tagjának a különbsége: R = x max − x min Ritkán használt mutató, mivel csak 2 adatra támaszkodik. (Nem jellemző a sokaságra – akkor minek???) A kvartilisek (Q): Ha az adatok ismertek, akkor a nagyág szerint rendezett sort (rangsor) negyedelő értékek a kvartilisek. Ezeket sorban alsó (Q1), középső (Q2), és felső (Q3) kvartilisnek neveznek. Ha a sor elemeinek száma N (ahol N ≥ 4 esetén vannak valódi kvartilisek), akkor az N +1 alsó kvartilis sorszáma: , Q1 értékénél kisebb az adatok negyede, n Q1 = 4 N +1 Így a kvartilis terjedelembe nQ 2 = a középső

kvartilisé: , Q2 értékénél kisebb az adtok fele, esik az adatok 50%-a 2 3 • ( N + 1) a felső kvartilisé: nQ 3 = , Q3 értékénél kisebb az adatok háromnegyede, 4 Ha a fenti sorszámok egészszámok, akkor a rangsorból az ilyen sorszámú adatok adják a kvartiliseket (Q1, Q2, Q3 értékét). A középső kvartilis a mediánnal egyenlő Ha nQ1, nQ2, nQ3 nem egész szám, akkor mivel 4-el osztottunk, így értéke csak 0,25-re, 0,5-re vagy 0,75re végződhet. Ekkor a kvartilis értékét úgy határozzuk meg, hogy a kapott tizedes törtet közvetlenül közrefogó két egész számú adat közti különbségének vesszük a 0,25-, 0,5-, vagy a 0,75-szörösét és az így kapott értéket hozzáadjuk a kisebbik közrefogó sorszámhoz tartozó adathoz. A kvartilis terjedelme: Kvartilis eltérés: RQ = Q3 − Q1 Az első és az utolsó negyedet le veszik. Q − Q1 Q= 3 , 2 Megmutatja, hogy milyen sugarú intervallumban található az adatok több, mint a fele. Ha

osztályközös gyakorisági sorba vannak rendezve az adatok, akkor a kvartiliseket a következő i= 1, 2, 3, módon számoljuk ki: N= az adatok száma Qx0=a kvartilist tartalmazó osztály alsó határa Q −i = a kvartilist megelőző osztály halmozott gyakorisága f Készítette: Bernhardt Péter ∑ i =1 i 73 / 35 oldal fQ= a kvartilist tartalmazó osztály gyakorisága h: a kvartilist tartalmazó osztály nagysága 2011. 01 18 Statisztika Q −i Qi = Qx 0 + nQi − ∑ f i i =1 fQ •h Az átlagos eltérés (δ): Ingadozást mér. Az egyes adatok és azok számtani átlaga közti eltérések (különbségek) abszolút értékeinek számtani átlaga. Így az i-ik adat átlagtól való eltérése: d i = xi − x , ennek abszolút értéke d i = x i − x , így az átlagos eltérés: N δ= ∑x

i =1 i −x N N Súlyozott esetben (gyakoriság különböző) (fi), ha k az osztályok száma: δ = ∑f i =1 i • xi − x , ahol i = 1, k ∑f i =1 i 2, k Osztályközös gyakorisági sorok esetén az xi-knek a az osztályközepek felelnek meg. 2 5 8 x =5 xi − x xi − x -3 0 3 3 0 3 ∑ =0 ∑ =6 δx = 6/3 =2 20 50 80 x = 50 xi − x xi − x -30 0 30 30 0 30 ∑ =0 ∑ =60 δx = 60/3 =20 Készítette: Bernhardt Péter 73 / 36 oldal 2011. 01 18 Statisztika 10. A szóródás és mutatószámai: a szórásnégyzet, a szórás, a szóródási együttható A négyzetes átlageltérés vagy szórásnégyzet - variancia (σ2): Az átlagtól való eltérések négyzetének az átlaga. A statisztikai sokaságok jellemzésére a középérték mellett a leggyakrabban használt mutató

(paraméter). ∑ (x − x ) N σ = 2 i i =1 ∑ ( k 2 σ2 = N i =1 ) 2 fi xi − x k ∑ fi i =1 (x ) (x 2 −x 9 0 9 18 σ2 = =6 3 i ) 2 −x 900 0 900 1800 σ2 = = 600 3 < i Szórás (σ): A sokaság változékonyságát fejezi ki. A négyzetes átlageltérés vagy szórásnégyzet - variancia (σ2) σ-t tapasztalati vagy empirikus szórásnak nevezik. A számlálóban pozitív négyzetgyöke a szórás. ∑ (x N σ= i =1 i −x lévő eltérés négyzetösszegét summa quadrátnak (SQ) nevezik. ) 2 N ( ) N SQ = ∑ xi − x ,másképp SQ = ∑ x i2 − nx 2 ez a forma i =1 2 i =1 N számítástechnikában könnyebben kezelhető A szórás mértékegysége azonos az alapadatok dimenziójával. Ha az adatok gyakorisága különböző, akkor súlyozottan kell számolni a szórást. Ha k az osztályok N száma és a gyakoriságok fi-k, akkor σ 2 = ∑ i =1 ( f i • xi − x k ∑f i =1 k ∑f i =1 i i ) ∑ f • (x N 2 ,

illetve σ = i =1 i −x i i =1 2 , ahol k ∑f ) i =N Osztályközös gyakorisági sorok esetén az xi adatok az osztályközepeknek felelnek meg. Ha egy sokaságot csoportokra bontunk, akkor a sokaság szórásnégyzete és az egyes csoportokra számított szórásnégyzetek között összefüggés van – a sokaság szórásnégyzete (σ2) egyenlő a csoportokon belüli, ún. belső szórásnégyzetek (σb2) és a csoportátlagok főátlagtól számított, ún külső szórásnégyzetének (σk2) összegével, azaz σ 2 = σ B2 + σ K2 . Készítette: Bernhardt Péter 73 / 37 oldal 2011. 01 18 Statisztika ∑ ∑ (x k σ2 = Az egyes szórásnégyzetek számítása: σ = 2 B j =1 i =1 ji −x ) 2 N = a sokaság elemszáma N ∑ ∑ (x k nj j =1 i =1 ji −xj ( ∑nj x j − x j

=1 ) 2 , ahol N k σ K2 = nj ) 2 x = a főátlag k = a csoportok, részsokaságok száma nj = a j-ik csoport átlaga xji = j-dik csoport i-dik adata Mivel a törtek nevezője közös, így az egyenlőség igaz a számlálókban lévő SQkra is. Tehát SQ = SQB + SQk N A szóródási együttható vagy relatív szórás – variációs koefficiens (CV vagy s%): A szórás mértékegységgel rendelkező szám, amely bár nagyságával módot ad a változékonyság megítélésére, azonban ha több sokaság szórását akarjuk összehasonlítani nehézséget okoz a dimenzió. Ezért szokták a szórást az átlaghoz viszonyítani, azaz a szórást kifejezni az átlag százalékában. Ekkor, mivel a szórás és az átlag dimenziója azonos, így mértékegység nélküli szám keletkezik, ez a relatív szórás. Ez már lehetőséget ad különböző mértékegységű sokaságok összehasonlítására a változékonyság szempontjából. V = S% = σ x • 100%

Készítette: Bernhardt Péter 73 / 38 oldal 2011. 01 18 Statisztika 11. A minta, a mintavétel jellemzői és módszerei A minta szükséges elemszámának meghatározása Nem minden esetben törekszünk a teljes sokaság minden eleméről alapadatokat beszerezni (nem ismert a sokaság minden egyes eleme, nem áll rendelkezésre adat, végtelen sok elemű a sokaság, nagyon költséges lenne, nagyon hosszú időt venne igénybe, vagy a sokaság nem is létezik – tudományos kutatás), hanem a vizsgálni kívánt sokaságból kiválasztunk egy vagy több olyan részsokaságot, amely a teljes sokaságot jól reprezentálja. A vizsgálat nem mindig lehet teljes körű (okai, pénz, idő, lehetetlen, tönkreteszi a korábbi munkát). Mintasokaság: A teljes sokaságot jól reprezentáló részsokaság. Minta: A mintasokaság

elemeiről szerzett adatok. Mintavételi eljárások: A mintaelemek kiválasztása: Egyenként történik, amelyet kétféleképpen hajthatunk végre: Visszatevéses mintavétel: A kiválasztott elemet megfigyelés, mérés után visszahelyezzük a sokaságba, ezután választjuk ki a következő elemet – n-szer ismételve az eljárást. Így minden elemnek ugyanakkora esélye van, hogy a mintába kerüljön, hiszen a sokaság mindig N számú. A mintaelemek ekkor egymástól függetlenek és azonos eloszlásúak a valószínűségi változók. Ennek a módszernek a során azonban az egyes sokaságelemek többször is (akár n-szer) a mintába kerülhetnek. Ekkor minden elem mintába kerülésének valószínűsége 1 . (nem mindig lehetséges – sertéshús zsírtartalma) N Visszatevés nélküli mintavétel: A kiválasztást követő megfigyelés, mérés után az elemet nem tesszük vissza a sokaságba, hanem félretesszük. Így a második elemet már csak N-1 sokaságelem

közül választhatjuk ki, a harmadikat N-2-ből és így tovább. A mintaelemek ekkor egymástól nem függetlenek, és a valószínűségi változó eloszlása sem azonos. Nagy sokaság esetén közelítőleg ez a módszer is egymástól független és azonos eloszlású mintaelemekből álló mintát eredményez. Nagy elemszám esetén a valószínűsége 1 , 1 , 1 ,. (a napi átlag gyarapodás mérésére csak ez alkalmas) N N −1 N − 2 Ha a véges sokaság folytonos, akkor nem áll rendelkezésünkre N db diszkrét egység. ilyenkor a sokaság elemeit, egységeit önkényesen definiáljuk (pl. 1t egy bánya széntermelése esetén, 1ha termőterület esetén, 1m2, stb.) A mintavétel alapvető módszerei: Mindegyike lehet visszatevéses vagy visszatevés nélküli. 1. A véletlen választáson alapuló mintavételi módszerek (reprezentatív minta – jól képviseli a sokaságot): 1/1. Egyszerű véletlen mintafelvétel: Történhet: Sorsolással: Először a sokaság elemeit

sorszámmal látjuk el. Ezeket egy arra alkalmas helyre tesszük (urna), majd eldöntjük, hogy visszatevéses vagy visszatevés nélküli módszert alkalmazunk-e. Megállapítjuk a szükséges mintaelem számát. Majd egyenként kihúzzuk a szükséges Készítette: Bernhardt Péter 73 / 39 oldal 2011. 01 18 Statisztika mennyiségű számot. Ezután a sorszámoknak megfelelő elemeket kivesszük az alapsokaságból Ezen vizsgálandó adatokat lejegyezzük és így kapjuk alapsokaságot. Véletlen számokkal: Az előzőtől csak annyiban tér el, hogy a mintába kerülő sorszámokat nem sorsolással, hanem vagy a véletlen számok táblázatából (pszeudo véletlen) olvassuk ki, vagy számológéppel (RND gomb – 0 és 1 közötti számot állít elő, amit meg kell szorozni az alapsokaság elemszámával,

ennek a számnak az egész0 ≤részét vesszük és1.hozzáadunk egyet – ezt annyiszor 11tétel 2.11 tétel x ≤1 1 − 11 12 − 21 kell megismételni ahány elemű mintát akarunk) 0 ≤ (b − a ) •állítjuk x ≤ b − a + 1 elő (generáljuk). a ≤ (b − a + 1) • x + a < b + 1 1 ≤ 11x + 1 < 12 12 ≤ 10 x + 12 < 22 Az [a, b] intervallumba eső véletlen számok: Véletlen koordinátákkal: Olyan területi elhelyezkedésű sokaságoknál használható, amelynél a sokaság területi elhelyezkedése egyenletes (pl. ültetvények, vetésterület, stb) Ekkor a területen annyi elemet kell kijelölni a mintavételi helynek, ahány elemet akarunk a mintában. A pontok helyét koordinátákkal (számpár) adjuk meg. E koordinátákat a méretek ismeretében sorsolással, vagy véletlen számokkal állapítják meg. 1/2. Nem egyszerű véletlen: 1/2/1. Rétegezett mintafelvétel: Az alapsokaságot csoportokra, rétegekre bontjuk szakmai meggondolások alapján,

majd mindenegyes rétegből egyszerű véletlen kiválasztással a szükséges elemszámnak megfelelő mintát kiválasztjuk. Az egyes rétegekre így kapott eredményt az egyes rétegek súlyának figyelembevételével egyesítjük az egész sokaságra, vagy ha az első mintavétel véletlen volt, akkor a rétegátlagok súlyozott átlaga 1/2/2. Csoportos és több lépcsős mintafelvétel: Akkor végzünk csoportos és többlépcsős mintavételt, ha az elsőre választott csoportból még további homogénnek tekinthető csoportok előállítása szükséges. Ekkor nem figyeljük meg a csoport minden elemét, hanem ebből mintát veszünk és annak alapján számolunk. (összes település/2, melyekben általános iskola/2, melyekben van 7. osztály/2, itt mindenkit megkérdezünk) 1/2/3. Mechanikus mintafelvétel: Automatára bízzuk, pl. minden tizedik Az alapsokaság elemeit valamilyen elv szerint sorba rendezzük (pl. sorszám, ABC, stb), majd egy elemtől elindulva az egyenlő

távolságra esők kerülnek kiválasztásra. 2. Nem véletlen választáson alapuló mintavételi módszerek („elrettentő példák ” – bár a jelzett szubjektivitás szükséges lehet): Statisztikai vizsgálatok esetén kevésbé alkalmazott, kevésbé igényes, gyors vizsgálatra alkalmas csak – a mintából számított jellemzők hibáját nem lehet meghatározni. 2/1. Kvóta (arány) szerinti mintafelvétel (hamisított rétegzett): Az alapsokaságot először szakmai meggondolások alapján részterületekre, körzetekre bontják (pl. közvélemény-kutatáskor, gazdasági egységek kutatásakor, stb.) és az egyes körzetekben az adatgyűjtők bizonyos arányok (kvóták) alapján választják ki a mintaelemeket. 2/2. Koncentrált mintafelvétel (hamisított csoportos és többlépcsős): Ilyenkor a vizsgálat szempontjából a legfontosabb, legjellemzőbb típusok kerülnek a mintába (pl. árstatisztikai megfigyelések – vásárlói kosár kialakítása).

Készítette: Bernhardt Péter 73 / 40 oldal 2011. 01 18 Statisztika 2/3. Önkényes kiválasztásos mintafelvétel: Szubjektív döntés alapján választjuk ki az alapsokaságból a tipikusnak, átlagosnak felfogható elemeket (mindet). Speciális mintavételi eljárások – Biometriai kísérletek: Egy sokaság paramétereinek vizsgálatához a szükséges adatokat nem lehet mindig közvetlen mintavétellel beszerezni. A mezőgazdaságban, biológiában gyakran szabadföldi-, üvegházi, laboratóriumi kísérleteket végeznek a minták előállítása céljából. A szabadföldi kísérlet legkisebb területi egysége a parcella. Egy parcella általában egy adatot ad, de lehet az ún. hasított parcellás módszernél két vagy több adat szerzésére is mód Kezelésnek nevezzük a vizsgált tényező (növényfaj,

műtrágya, stb.) különböző változatait Egyidejűleg több tényező hatása is vizsgálható. Egy-egy kezelést egyidejűleg nem csak egy, hanem több parcellán is elvégeznek – ez az ismétlés. Egy egytényezős kísérlethez a kezelések számának és az ismétlések számának a szorzatával megegyező parcella kell (együttesen blokk – amelyben minden kezelés egyszer szerepel). Így annyi blokk van egy kísérletben ahány ismétlés – ez a teljes blokkrendezés. A kísérletek elrendezése lehet: Rendszeres elrendezés: Lehet soros (a parcellák, blokkok egymás mellett- egymás után -, alatt helyezkednek el) vagy standard (az egymás után elhelyezkedő parcellák közé ún. standard - kontrol – parcellákat iktatnak be) elrendezés. Véletlen elrendezés: Egy–egy blokkon belüli elrendezésnek véletlen elrendezésűnek kell lennie, amit az egymás mellé kerülő parcellák sorszáma alapján való sorsolással érhetünk el (5 kezelés esetén az 1, 2, 3,

4, 5 sorszámokkal látjuk el őket és egy blokkon belül az egyes sorszámokhoz tartozó kezeléseket sorsolással kiosztjuk – 2, 1, 3, 5, 4). Központosított blokkrendezés: Lehet a blokkokat úgy elrendezni, hogy azok közvetlenül egymás alá (mellé) kerüljenek. Ha a blokkok elemszáma (kezelések) egyenlő az ismétlések számával, akkor négyzet alakú lesz az elrendezés – ez a latin négyzet. 2 3 4 1 4 2 1 3 3 1 2 4 1 4 3 2 Ha blokkok elemszáma (kezelések) nem egyezik az ismétlések számával, akkor téglalap alakú lesz – ez a latin tégla. Ezeken kívül még több speciális elrendezés létezik (egy sorban, szétszórtan, stb.) Induktív statisztikai módszerek: Az az eljárás, módszer, amikor a minta vizsgálati eredményeiből következtetünk a teljes sokaság jellemzőire (átlag, szórás, értékösszeg, arány, stb.) A gazdasági-, társadalmi jelenségek vizsgálatakor többnyire erre van lehetőség (pl. lakossági vélemény néhány ezer

fő alapján) Természetesen a módszer nem 100%-osan biztos megállapításokat eredményez – de törekszik arra. Deduktív statisztikai módszer: A teljes sokaság paramétereinek ismeretében következtetünk a részsokaság jellemzőire. Az induktív módszer fordítottja. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 41 oldal 2011. 01 18 Statisztika Statisztikai hibák: A statisztikai adatfelvételek mindig tartalmaznak statisztikai hibákat. Ez nem jelenti, hogy valamit rosszul csináltunk, hiszen a legprecízebb adatfelvétel is tartalmazhat hibákat, amelyek egy része elkerülhetetlen. A hibák másik része az alkalmazott elemzési módszerekből – tömörítés, becslés, stb – adódik. Elkerülhetetlen velejáró Mintavételi hibák: Abból adódnak, hogy a teljes sokaság helyett csak egy

részsokaságot, a mintasokaságot figyeljük meg. Mivel csak a mintavételi hibák nagyságát tudjuk befolyásolni, így olyan mintavételi eljárásokat keresünk, amelyek alkalmazása csökkenti ezek nagyságát. A mintavétel során minden minta más és más lehet. Ekkor a változó vizsgálatakor (pl átlag, variancia, stb számítása) azt tapasztalhatjuk, hogy ezek a jellemzők mintáról mintára mások. Tehát a mintajellemzők változók Ezek nagysága a teljes sokasági jellemző körül szóródik. A szóródás mértéke kisebb minták esetén nagyobb, nagyobb minták esetén kisebb – azaz a minta elemszám növekedésével csökken. Mivel a gyakorlatban általában csak egy minta áll rendelkezésre, és az előzőek alapján a kapcsolódó hiba mintánként más és más lesz – a hiba nagysága mintánként változik. A mintavételi hiba tehát a vizsgált mutató lehetséges mintákból számított értékeinek átlagos eltérését jelenti a megfelelő sokasági

mutatótól és nagysága elsősorban a minta nagyságától függ. Nem mintavételi hibák: A kérdőívek hibás megszerkesztéséből, pontatlan, hibás kitöltéséből, a kérdezőbiztos helytelen kérdésfeltevéséből, a vizsgálni kívánt sokaság helytelen felméréséből, stb. adódnak Mintavételi módszerek: A mintavételi módszer és típus kiválasztásához ismernünk kell, hogy a sokaság milyen módon van megadva. Ha a sokaság vizsgálatát egy ismérv (változó) szerint végezzük, akkor a sokaságok megadását végezhetjük többféle módon. A sokaság véges elemszámú: Megadhatjuk úgy, hogy a sokaság elemeit a megfelelő ismérvértékekkel együtt felsoroljuk: A sokaság elemszáma N, az ismérv X és az ismérvértékek x1,x2, , xn. A gyakorlatban szinte mindig véges soksággal dolgoznak. A sokaság végtelen elemszámú: Diszkrét esetben: Azt a valószínűséget adjuk meg, amellyel az X ismérv egy diszkrét értéket felvesz: P( X = k ) = p k

Tehát a valószínűségi eloszlást adjuk meg. Folytonos esetben: Az eloszlás függvénnyel vagy sűrűség függvénnyel adjuk meg a sokaságot: Eloszlás függvénnyel: F ( x) = P( X 〈 x) Sűrűség függvénnyel: f ( x) = F ( x) , ahol F(x) az eloszlás függvény. A minta mindig véges elemszámú adatból áll (elemszáma: n). A mintát mindig adatainak felsorolásával adjuk meg, x(ismérv) = ( x1 , x 2 ,., x n ) ebben a formában Az egyes alapadatok (xi-k) is változók. A becslés logikai menete: 1. A cél meghatározása Készítette: Bernhardt Péter 73 / 42 oldal 2011. 01 18 Statisztika 2. A mintavétel módjának meghatározása (meghatározza az elemszámot) 3. A minta szükséges elemszámának meghatározása 4. A mintavétel végrehajtása: A terv alapján hajtja végre a megfigyelést, az

adatfelvételt 5. Mérések 6. A minta aktuális jellemzőjének (átlag, arány) kiszámítása 7. A minta korrigált szórásának a kiszámítása (n-1-el - szabadságfok - osztunk, a tőlük függő értéket kihagyjuk x ) 8. A standard (véletlen) hiba kiszámítása 9. Az adott valószínűségi szint esetén a maximális hiba (hibahatár) megállapítása (t próba segítségével) 10. A konfidencia (megbízhatósági) intervallum meghatározása 11. A relatív hiba meghatározása A becslés alapfogalmai: Valószínűségi változók: A véletlentől függő változók, amelyeknek értéke a véletlentől függ. Mivel az egyes alapadatok változók, így egy másik n elemű minta első elemére vonatkozó ismérvérték más lesz, mint az előző mintában (véletlenül egyezhet meg). Statisztikai becslés: Becslő függvény: A függvény: Értelmezési tartománya: a sokaság elemei Képhalmaza: a valós számok halmaza. Hozzárendelési szabály: mit mérek? Becsült

érték: Nem korrekt kifejezés – keresett, tényleges, becsülendő érték a helyes. Követelmények a becsléssel szemben: torzítatlanság, hatásosság. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 43 oldal 2011. 01 18 Statisztika 12. Statisztikai becslések: átlag- és értékösszeg-becslés A statisztikai becslés: A sokasági jellemzők közelítő értékeinek számszerű meghatározását jelenti mintából számított jellemzők alapján. A becslést becslőfüggvények segítségévelAvégezzük becslés lehet Becslőfüggvény: Olyan képlet, ami valamely sokasági jellemző mintából történő közelítő kiszámítására (becslés) szolgál. Ez a függvény egy n elemű mintához egy értéket rendel hozzá Mivel egy valós számnak a számegyenesen egy pont felel meg, ezért az ilyen, egy pontot

adó becslést pontbecslésnek hívják. Az egy intervallumot adó becslési eljárás az intervallumbecslés, amelynek során olyan intervallumot adunk meg, számítunk ki, amely előre megadott valószínűséggel (100%-hoz közeli 95-99%) tartalmazza a vizsgált ismeretlen jellemzőt. Ez az intervallum a megbízhatósági vagy konfidencia intervallum. A konfidencia intervallumot egy α áv ltozó függvényében adjuk meg α>0), ( amelynek értéke 0 -hoz közeli érték (lehet %, vagy tizedes tört). Szignifikancia szint: az α változó Megbízhatósági vagy konfidencia szint: az 1- α. A szignifikancia és a konfidencia 100%-ra egészítik ki egymást. Ha α 0-hopz közeli akkor 1- α 1-hez közeli (azaz 100% közeli érték). Konfidencia intervallum alsó- (ha) és felső határain (hf) kívül esés valószínűsége a két oldalon egyenlő - normális eloszlás esetén. A (ha, hf) intervallum a konfidencia intervallum, az ebbe esés valószínűsége 1-α, α α 2 2

α 1-α ha Az intervallumon kívülre esés valószínűsége α. De mivel az intervallum szimmetrikus, így a bal és jobb oldalra esés valószínűsége 2 . hf Ha P az intervallumba esés valószínűsége, akkor P(ha<μ<hf) = 1-α. A feladat tehát az α-tól függő ha(α) és a hf(α) meghatározása. Az ilyen konfidencia intervallum kétoldali Várható érték (számtani átlag) becslése (μ): A becslési eljárást véges, elemeivel adott és normális eloszlású sokaságra végezzük, amelynek szórásnégyzetét nem ismerjük (azt tudjuk, hogy az ilyenek várható értéke megegyezik a sokaságelemek ismérveinek számtani átlagával). Ilyen esetben a szórásnégyzetet a minta korrigált szórásnégyzetével becsüljük. A minták átlaga mintánként különbözik és a sokaság várható értéke körül szóródnak a mintaátlagok. A statisztikai sokaságok tömör jellemzésére a számtani átlagot ( x ), illetve ha a sokaság eloszlásával adott,

akkor várható értékét (μ) és a szórásnégyzetet (variancia, σ 2 ), illetve a korrigált szórásnégyzetet használjuk. Ha a sokaság elemeivel adott (nem eloszlásával), akkor Készítette: Bernhardt Péter 73 / 44 oldal 2011. 01 18 Statisztika N a várható érték: µ = X és a becslő függvénye X = ∑X i =1 1 N , ahol Xi-k az X változó mért vagy megfigyelt adatai. N a szórásnégyzet vagy variancia pedig a sokaságra nézve: σ 2 = ∑ (X i =1 1 − X )2 N A minták tömör jellemzésére a minta várható értékét (μ) használjuk, ami megegyezik a számtani átlagával ( x ) és a minta korrigált tapasztalási szórásnégyzetét (S2 – ez torzítatlanul becsüli a sokasági szórásnégyzetet) használjuk. A számtani átlag becslése: n Becslő függvénye: µ = X =

∑x i =1 1 , ahol xi-k a mintaelemek, n a minta elemszáma. n n Korrigált szórásnégyzet: S = 2 ∑ (x i =1 1 − x) 2 n −1 FG = szabadságfok n Korrigált szórás: S = ∑ ( x − x) i =1 2 1 n −1 , ami a korrigált szórásnégyzet négyzetgyöke. A mintaátlagok standard (véletlen) hibája: Visszatevéses mintavételnél: s x = Korrekciós tényező, amely 1-nél kisebb érték s n Visszatevés nélküli mintavételnél: s x = s n • 1− n N A t az ún. kritikus érték, ami a Student-féle t táblázatból olvasható ki A maximális hiba h = t • s x = t • s n p = 1− α értéknél és v = n − 1 szabadságfoknál (v, ejtsd nű – a minta 2 elemszámának 1-el csökkentett értéke, jele még Szf., vagy Fg) (ált 95%) A becslés konfidencia intervalluma: h1, 2 = x ± h n ∑ ( x − x) i =1 Relatív hiba: V = t• h • 100% maximális hiba/átlag V= x 2 1 n −1 n x • 1− n N • 100% Az értékösszeg becslése Olyan

intervallum megadása a feladat, amelybe a sokaság értékösszege adott valószínűségi szinten beleesik. A sokasági értékösszeg (S) X sokasági változó és X1, X2, , Xn sokasági elemadatok esetén: N S = ∑ X i , ha X a sokaság átlaga, akkor S = N • X , tehát az értékösszeg az átlag konstans-szorosa (N). i =1 A konfidencia intervallum visszavezethető a számtani átlag becslésére. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 45 oldal 2011. 01 18 Statisztika A értékösszeg becslés standard (véletlen) hibája: ( s x ) Ha egy sokaság elemeinek valamely mennyiségi jellemzőre vonatkozó értékösszege: N ∑X i =1 i = N • X i, akkor ennek becslése: N • X i Az értékösszeg becslés standard hibája: S x = N • X i A maximális hiba h = t • sx = t • N • X i vagy hibahatár,

ami a Student-féle t eloszlás esetén ( A becslés konfidencia intervalluma: h1, 2 = N • X ± h = N • X ± t • N • S X = N • X ± t • S X felléphet ) A minta elemszámának meghatározása egyszerű véletlen kiválasztással nyert minta esetén: n Visszatevéses mintavételnél, illetve visszatevés nélkülinél, ha elhanyagolhatóan kicsi és átlagot vagy N s értékösszeget becsülünk, akkor a (korábbiak alapján) visszatevéses mintavétel esetén: h = t • s x = t • , n t 2 • s2 ebből n = h2 n Visszatevés nélküli esetben: n = a szükséges elemszám. n 1+ N Készítette: Bernhardt Péter 73 / 46 oldal 2011. 01 18 Statisztika 13. A normális eloszlás vizsgálata χ2 próbával Hipotézis: Vannak olyan esetek is, amikor egy sokasághoz tartozó információk hiányosak

(nincs elegendő információ). Tehát bizonytalanok vagyunk a fel tett kérdésekkel kapcsolatban Ezt fel kell oldani Úgy járunk el, hogy a sokaság kérdéses problémáját illetően egy feltevést fogalmazunk meg, aminek igazságáról nem vagyunk meggyőződve. Ez a sokaság valamilyen jellemzőjére vonatkozó feltevés a hipotézis. Ez vonatkozhat a vizsgált sokaság eloszlására, vagy paraméterére Hipotézisvizsgálat: Az az eljárás, módszer, amelynek során egy hipotézis igazsága eldönthető, amelyet a sokaságból vett minta felhasználásával hajtunk végre (lehetőleg független minta.) A hipotézisvizsgálatot, azaz a statisztikai próbát a sokaságból vett minták alapján végezzük el és eközben a minták adatainak és paramétereinek jelöléseit használjuk (nem a fősokaságét). Statisztikai próbák vagy tesztek: A hipotézisek igaz, hamis voltát eldöntő módszerek. Eloszlási ábra: A középpontjukra illesztett görbe a harang vagy Gauss

görbe. Ha illeszkedik ehhez az eloszlás, akkor normális eloszlású. A hipotézis megfogalmazás lépései: Nullhipotézis (H0): A kettő közül az egyik Matematikailag egyértelműen megfogalmazzuk a vizsgálni kívánt hipotézist. bekövetkezik. Azt fogjuk igaznak Jelentése: az összehasonlítandó jellemzők között nincs szignifikáns (jelentős) tekinteni, amelyik a mintára épülő vizsgálat eredményeként hihetőbb. differencia, azaz van közöttük összefüggés. Ennek igazsága 100%-nál kisebb szinten bizonyított (hiszen nincs információ minden adatról). Alternatív hipotézis (H1): A nullhipotézisben megfogalmazott állítással ellentétes állítás megfogalmazása. Jelentése: az összehasonlítandó jellemzők között van szignifikáns (jelentős) differencia, azaz nincs közöttük összefüggés. A nullhipotézist és az alternatív hipotézist az alapsokaságokra mondjuk ki, így a paraméterek jelölése az alapsokaságra vonatkozik. Az

elsődleges cél a nullhipotézis helyességéről dönteni, amely döntésből az alternatív hipotézisre vonatkozó döntés is következik (ha egyik igaz, akkor a másik hamis). A hipotézis lehet: Egyszerű: Akkor egyszerű egy H hipotézis, ha csak egyféleképpen következhet be (a konzervek tömege átlagosan 500g). A nulhipotézis általában egyszerű hipotézis Összetett: Ha a hipotézis többféleképpen következhet be, amely egyszerű hipotézisek halmaza. Az alternatív hipotézis általában összetett hipotézis. Próbafüggvény: Felírása a null- és az alternatív hipotézisek megfogalmazását követő lépés. A mintaelemek x1, x2, , xn egy olyan függvénye, amelynek valószínűség eloszlása ismert (normális eloszlás, t eloszlás, χ2 eloszlás). Ennek képletét a próbához meg kell adni A próbafüggvény értéke a különböző minták esetén más és más lehet – tehát valószínűségi változó. Egy adott mintára nézve a valószínűségi

változó értékét adja. A statisztikai próba elvégzéséhez bizonyos feltételek fennállása kell Független, azonos eloszlású minták, röviden FAE: Véges sokaságok esetén a próbák véletlen, visszatevéses mintavétellel nyert mintát igényelnek. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 47 oldal 2011. 01 18 Statisztika Végtelen sokaságok esetén a próbák véletlen visszatevéses vagy visszatevés nélküli mintavétellel nyert mintát igényelnek. Páros minta: A próbákhoz egy vagy két mintát használhatunk. Két minta esetén a két minta egyik esetben független kell legyen egymástól, másik esetben ún. páros minták lesznek Elfogadási és elutasítási vagy kritikus tartomány: A hipotézis vizsgálat végrehajtásához fontos fogalmak. A próbafüggvények értékeinek tartományát

(értékkészlet) alkalmas osztópontok (kvantilisek) segítségével két, egymást át nem fedő részre, intervallumra bontjuk. Egy elfogadási- (E) és egy kritikus vagy elutasítási (K) tartományra A hipotézis vizsgálat során az osztópontokat úgy választjuk meg, hogy a próba függvény értéke a nullhipotézis fennállása esetén egy előre megadott nagy valószínűséggel az elfogadási tartományba essen. Ha α-t úgy értelmezzük, mint a becslések esetén, akkor 1-α a próbafüggvény elfogadási tartományba esésének valószínűsége, a kritikus tartományba esésének pedig 1-α. Így ha a próbafüggvény mintából számított értéke az elfogadási tartományba esik, akkor H0 igaz, elfogadjuk; ha a kritikus tartományba, vagy annak határaira (Ca, Cf – az elfogadási tartomány alsó és felső határai) esik, akkor H0-t elvetjük és H1 az igaz. Szignifikancia szint: A kritikus tartományba esés α valószínűsége, amit többnyire %-ban adják meg.

Az elfogadási és kritikus tartomány egymáshoz viszonyított helyzete háromféle lehet: A kritikus tartomány lehet egyoldali kritikus tartomány: E K Jobboldali kritikus tartomány: α 1-α Cf Baloldali kritikus tartomány: K E α 1-α Cf A kritikus tartomány lehet kétoldali kritikus tartomány: K E K α α α 2 2 Ca Cf Egy péküzemben készült kenyerek átlagtömegére vonatkozó nullhipotézis az, hogy a várható érték 2kg. Az alternatív az, hogy becsapják a vásárlókat (átlagtömeg < 2kg). Röviden: H 0 : µ = 2 , H1b : µ < 2 . Ha csak az érdekelne, hogy mikor tartják be a 2kg-ot, akkor kétoldali. Röviden: H 0 : µ = 2 , H1 : µ ≠ 2 . A próba függvény lehetséges értékeinek tartománya lehet véges vagy végtelen intervallum. Kritikus érték: Az elfogadási és kritikus tartományt elválasztó Ca és Cf határok. Ezek értéke az egyes próbák alkalmával a megfelelő táblázatokból olvasható ki. A próbák elnevezése:

Egyrészről: Egymintás próba Készítette: Bernhardt Péter 73 / 48 oldal 2011. 01 18 Statisztika Kétmintás próba Másrészről Paraméteres próba Nem paraméteres próba: Ekkor csak a sokaság valószínűségi változójának a folytonosságát követeljük meg. A felhasznált minta nagysága szerint: Kismintás próba Nagymintás próba Legalább 30 (egyes szakirodalmakban 50) elemszámú próba. A hipotézis vizsgálat során elkövethető hibák és azok valószínűsége: H0-at a vizsgálat eredményeként H0 a valóságban Igaz Nem igaz Elvetjük Elsőfajú hiba Helyes döntés Ennek valószínűsége Α 1-β Elfogadjuk Helyes döntés Másodfajú hiba Ennek valószínűsége 1-α β A β meghatározása nehéz, nem részletezett. A hipotézis vizsgálat lépései: 1.) A nullhipotézis (H0) és az

alternatív hipotézis (H1) megfogalmazása 2.) A megfelelő próbafüggvény kiválasztása 3.) A mintavétel végrehajtása 4.) A próbafüggvény értékének kiszámítása az adott minta alapján A próbák végrehajtásá 5.) Az α szignifikancia szint kiválasztása és a kritikus értékek meghatározása α és a szabadságfok nak a menete (v) alapján a megfelelő táblázatból. 6.) A H0 és a H1 helyességének eldöntése Ha a próbafüggvény értéke az elfogadási tartományba (E) esik, akkor H0 igaz, elfogadjuk, ellenkező esetben H1 lesz igaz és elfogadott. A várható értékre vonatkozó hipotézisek vizsgálata: - Egymintás t próba Középértékek statisztikai próbái. - Kétmintás t próba - Kettőnél több sokaság várható értékének összehasonlítása – a varianciaanalízis (nem tananyag) - A sokaságok szórásának összehasonlítása – F-próba - Illeszkedés vizsgálat χ2 próbával –normál eloszlás vizsgálata : Illeszkedés

vizsgálat: Célunk lehet a sokaság vizsgálata során annak eldöntése, hogy a sokaság valamely vizsgált valószínűségi változója milyen valószínűségi eloszlású. Ekkor azt nézzük meg, hogy a vizsgált Az alkalmazhatóság feltételei: változó eloszlása megegyezik-e valamely ismert eloszlással – vagyis illeszkedik-e rá. i: n ≥ 50 ii: olyan osztályközös gyakorisági sor, hogy fi ≥ 5 (1 = 1,,r) Több problémában az elvégzés feltétele a normális eloszlás így először az eloszlás normálisságát kell eldönteni. Ennek feltétele, hogy a változó folytonos legyen (azaz valamilyen intervallumban bármely értéket felvehet). Készítette: Bernhardt Péter 73 / 49 oldal 2011. 01 18 Statisztika A nullhipotézis egyszerűbb felírása érdekében a vizsgált sokaságot valamely

ismérv alapján k számú részre bontjuk, osztályozzuk. Ugyanezt az osztályozást a mintaelemekre is elvégezzük: Az osztályok neve C1 C2 Ci Ck k ∑ A sokaság és minta osztályozása Az osztályok előfordulásának Valószínűsége a Gyakorisága a Relatív gyakorisága a sokaságban mintában mintában P(C1) f1 g1 P(C2) f2 g2 P(Ci) fi gi P(Ck) fk gk n 1 i =1 Az fi gyakoriságoktól elvárjuk, hogy fi ≥ 5 legyen. Ha első osztályozásra nem sikerül, akkor összevonunk osztályokat ennek teljesülése érdekében. A nullhipotézisben azt mondjuk ki, hogy az egyes osztályok valószínűségei P(Ci)-k egy ismert eloszlás valószínűségeivel pi-kel egyenlők, röviden: H 0 : P(C i ) = pi , ahol i = 1, 2, , k. Az alternatív hipotézis: H 1 : P (C i ) nem minden i-re egyenlő pi-vel. Típusai: Tiszta illeszkedés vizsgálat: Ha a vizsgált valószínűségi változó átlagát ( x ) és a korrigált szórását (s) ismerjük. Ekkor a szabadságfok FG = r –

1 Becsléses illeszkedés vizsgálat: Ha a vizsgált valószínűségi változó átlagát és szórását mintából becsüljük. Ekkor a szabadságfok FG = r – 3, azaz FG = r – b- 1, ahol b azon paraméterek száma, amelyeket pi-k kiszámításához a mintából becsültünk. Esetünkben b = 2 k A H0 hipotézis vizsgálatához használt χ -eloszlású változó, próbafüggvénye: χ = ∑ 2 2 i =1 (f i − f i* f i* ) 2 A standardizált osztályhatárok Standardizálás: minden extra esetet átalakítunk valamely matematikailag meghatározott általános esetre. Cél: x = 0 és σ i = 1 . Ha a nullhipotézisben azt mondjuk ki, hogy a sokaság eloszlása normális eloszlású, akkor pi és f i * meghatározása a következőképpen megy: Ehhez a minta átlaga ( x ) és korrigált szórása (s) kell. Először az eredeti osztályok határait alakítjuk, standard normális eloszlásúvá, amelynek várható értéke 0, szórása 1. Röviden N(0;1) Ezt az eljárást

hívjuk standardizálásnak, amit a xif − x x −x ; x af = x ai = ia képletek alapján végzünk becsléses esetben. Az így kapott i-edik osztály s s (i = 1, 2, , k) alsó határát X’ia-val, a felső határát X’if –el jelölve az i-edik osztályba esés Készítette: Bernhardt Péter 73 / 50 oldal 2011. 01 18 Statisztika valószínűségét pi-t a standard normális eloszlás függvényének értékeit tartalmazó táblázat segítségével számolhatjuk ki. Az eloszlásfüggvény értékét a Φ(Xia) és Φ(Xif) szimbólumok jelölik, ami a Φ-táblázatból kiolvasható. Az i-edik osztályba esés valószínűségét az eloszlásfüggvény tulajdonságai alapján így kapjuk: pi = Φ(Xif)- Φ(Xia) Majd kiszámítjuk a f i * érétkét: f i = n • pi k Majd kiszámítjuk χ értékét: χ = ∑

2 2 i =1 (f i − f i* f i* ) 2 Ha a számított érték ≤ a χ2-táblázatbeli értéknél, akkor a H0 igaz (χ2sz< χ2%), különben H1. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 51 oldal 2011. 01 18 Statisztika 14. Középértékek statisztikai próbái: egymintás t-próba Egymintás t-próba: A változó normális eloszlását követeli meg (χ2 próba), valamint az n ≥ 30. A nullhipotézis ekkor az, hogy a sokaság várható értéke (μ) és a minta közepe ( x ) között nincs statisztikailag igazolható különbség, azaz: H 0 : x − µ = 0 , alternatív hipotézist hármat is csatolhatunk H 1b : µ < x hozzá: H 1 : µ ≠ x H 1j : µ > x , ahol x az x1, x2, , xn adatokból álló minta átlaga, S a mintaátlag standard hibája, amit s -el jelölünk, x A próbafüggvény

visszatevéses esetben: t = n x − µ S a minta korrigált szórása, S n a minta elemszáma n Visszatevés nélküli mintánál: t = x−µ S n • 1− n N A mintából kiszámítjuk x -ot, majd sx-et. Ezeket behelyettesítve kapjuk a próbafüggvény értékét A számított érték: t sz = t A szabadságfok: FG = n - 1 A szignifikancia szint: p% (szakmai megfontolással) Táblázatbeli érték: t(p%) a t-próba táblázata alapján. Ha tsz ≤ tp%, akkor H0 igaz. Szignifikáns differencia: SZD p % = t p % • s x lásd maximális hiba A kritikus értéket a Student-féle t eloszlás táblázatából olvassuk ki, ahol a kvantilis (osztópont) értékét az alábbiak adják, a v pedig egy minta esetén: v=n-1, vagy Szf=n-1. Az α megadása után: p = 1 − α baloldali kritikus tartománynál, ekkor C a = −t p (v) , p = 1− α 2 kétoldali kritikus tartománynál, ekkor C a = −t p (v) és C f = t p (v) , p = 1 − α jobboldali kritikus tartománynál, ekkor C f = t

p (v) , ahol tp(v) a Student-féle táblázatból a megfelelő p oszlopban és v-dik sorban található kritikus értéket jelenti (Az előjelet figyelembe kell venni!). Ha a próba érték számított értéke a Ca és Cf kritikus értékek által meghatározott elfogadási tartományba esik, akkor H0 igaz, ellenkező esetben hamis. Röviden: t ∈ E , akkor H0 igaz 1-α valószínűséggel. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 52 oldal 2011. 01 18 Statisztika Egy mintához tartozó két független minta (párosítható) adatsor értékeinek (x1i, x2i) összehasonlítása: Az információt ebben az esetben nem a sokaságról, hanem a mérésről kapjuk. Például, ha ugyanazon mintaelemek esetén két mérési eljárás, mérő műszer, személy tesztelése. Van–e szignifikáns különbség az összetartozó

értékek között. A leggyakoribb eset, amikor a mintasokaság minden egyes egyedéről két adatot szerzünk be (pl. az élelmiszer minta minden egyedét két laboráns vizsgálja, vagy két különböző műszerrel mérjük meg a tejzsírtartalmát). Így ha az egyik sokaság X, a másik Y, akkor n1 és n2 lesznek az n közös elemszámhoz tartotó elemek. Jelölések: d i = x1i − x 2i n d= ∑d i =1 i n A nullhipotézis: d = 0 ( d a μ megfelelője) – az összetartozó értékek között nincs jelentős különbség. ∑ (d n Próbafüggvény: t = d , ahol s d = sd i =1 i −d ) n • (n − 1) 2 , ez láthatóan ugyanaz, mint Sx A számított érték: t sz = t A szabadságfok: FG = n - 1 A szignifikancia szint: p% (szakmai megfontolással) Táblázatbeli érték: t(p%) a t-próba táblázata alapján. Ha tsz ≤ tp%, akkor H0 igaz. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 53 oldal

2011. 01 18 Statisztika 15. Kétmintás t-próba Szórások statisztikai próbája: F-próba Kétmintás t próbák: A két sokaság összehasonlítására szolgál. Az összehasonlításra kerülő sokaságok, valamilyen lényeges vonatkozásban különböznek egymástól (pl. térben, időben, stb – így választ kereshetünk pl két üzem által sütött kenyerek átlagtömege között). A két sokaságot ugyanazon változó szerint vizsgáljuk A két minta nem független egymástól, szórásaik között ne legyen szignifikáns különbség (F próba), valamint n1,2 ≥ 30. Az ilyen minták vizsgálatát úgy végezzük, hogy az egymásnak megfeleltethető mintaelemek különbségét tekintjük egyetlen minta elemeinek és ezekkel hajtjuk végre a próbát. nullhipotézis: H 0 : x 1 − x 2 = 0 , ahol A próba lefolytatásának menete ugyanaz, mint az egy mintás t próbánál, csak mindent

xi-ikkel kell számolni. Próbafüggvény: t = x 1 − x 2 , ahol s d a x -ok szórása, vagy a mintaátlag hibája. Sd n ∑x s12 s 22 + Ekkor: x = i =1 , és s d = n1 n 2 n A próbafüggvény képletébe való behelyettesítéssel és a műveletek elvégzése után a továbbiak megegyeznek az egymintás t próbával, itt v=n-1. i A számított érték: t sz = t A szabadságfok: FG = n1 + n2 - 2 A szignifikancia szint: p% (szakmai megfontolással) Táblázatbeli érték: t(p%) a t-próba táblázata alapján. Ha tsz ≤ tp%, akkor H0 igaz. F-próba, a sokaság szórásának statisztikai összehasonlítása: A szórásnégyzetének egyeztetésére vonatkozó próba feltétele az, hogy mindkét sokaság normális eloszlású (χ2 próba) legyen. A nullhipotézis: H 0 : s12 = s 22 az, hogy a két sokaság szórásnégyzete egyenlő ( s12 az y sokaság, s 22 az x 2 sokaság). ahol a próbafüggvény F-eloszlású változó és s2 és s1 a minta korrigált szórása. Ha s a y

nagyobbik szórás négyzete. Ekkor F>1 lesz Az F eloszlása miatt ezt a próbát F- 2 A próbafüggvény: F = sY2 ,próbának nevezik. sX A szabadságfok: FG1 = n1 – 1 (A mindenkori számláló szabadságfoka) és FG2 =n2 – 1 (a nevezőé) Készítette: Bernhardt Péter 73 / 54 oldal 2011. 01 18 Statisztika A szignifikancia szint: p% (szakmai megfontolással) Táblázatbeli érték: F(p%) a F-próba táblázata alapján. Ha Fsz ≤ Fp%, akkor H0 igaz. Az F próba végrehajtásához szükséges kritikus F értéket az F-eloszlás táblázatából keressük ki. A táblázat különböző szabadságfok párral jellemezhető. F-eloszlások p-ed rendű kvantiliseit tartalmazza, amelyeket az Fp(FG1,FG2) szimbólummal jelölünk. Így a próba végrehajtásakor a minta adataiból kiszámítjuk a szokott

módon s y2 -t és s x2 -et, majd hányadosukat az F-et. A kritikus érték fenti kiolvasása után, ha F az elfogadási tartományba esik, akkor H0 igaz. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 55 oldal 2011. 01 18 Statisztika 16. A sztochasztikus kapcsolatok típusai, szemléltetése A lineáris korreláció mérése Megoszlás: Azoknak az alapadatoknak az összessége, amelyeket akkor kapunk, ha a sokaság minden egyes eleméhez tartozó ismérvértékeket megállapítjuk valamilyen ismérv szerint (általában mennyiségi ismérv szerint). Szóródó ismérv: Azon mennyiségi ismérv, amelynek az adott sokaság egységeinél előforduló ismérvértékei egységről-egységre változnak, azaz nem mind egyformák. Feltétel nélküli megoszlás: A fősokaságnak valamilyen ismérv szerinti megoszlása. Mindig

szóródóak Feltételes megoszlás: A fősokaságból valamely osztályozás eredményeként kijelölt egyes részsokaságok egységeinek ugyanezen ismérv szerinti megoszlása. Nem mindig szóródóak – az egyes osztályokba már csak kevésbé szóródó, vagy egyáltalán nem szóródó elemek kerülnek. A feltételes megoszlás szóródásának mértékét meg kell állapítani, mivel ez utal arra, hogy a csoportképző ismérv és a vizsgált ismérv között van-e kapcsolat, illetve az milyen erős. A két ismérv közötti kapcsolat 3-féle lehet: Egymástól független: A csoport képző ismérv nem befolyásolja a vizsgált ismérv értékeinek alakulását (a lakásár nem függ attól, hogy melyik városban van). Függvényszerű: A csoportképző ismérv egyértelműen meghatározza a vizsgált ismérv értékeit (az azonos típusú lakások ára azonos). A két ismérv egymástól nem . független Sztochasztikus vagy valószínűségi kapcsolat: A csoportképző

ismérv befolyásolja a vizsgált ismérv értékeit, de nem határozza meg egyértelműen annak értékeit (az, hogy a lakás mely városban van befolyásolja a lakásárát, de nem egyértelműsíti azt). Tehát va kapcsolat, de az nem függvényszerű A különböző típusú ismérvek közötti kapcsolatok vizsgálata során 3 kérdésre keressük a választ: 1.) Van-e egyáltalán kapcsolat a vizsgált ismérvek között? Fajtája jellege: Asszociációs: Ha a két kapcsolatban álló ismérv minőségi vagy területi ismérv. Lehet minőségi-minőségi, minőségi-terület, területi-területi. Ekkor mindkét ismérv nominális szintű Vegyes: Ha az egyik vizsgált ismérv mennyiségi, míg a másik menőségi vagy területi ismérv. A mennyiségi ismérv különbségi, vagy arányskálán mérhető, míg a másik kettő nominálison. Korrelációs: Ha mindkét vizsgált ismérv mennyiségi ismérv (változó), amelyek különbségi vagy arányskálán mérhetők

Készítette: Bernhardt Péter 73 / 56 oldal 2011. 01 18 Statisztika 2.) Ha van, akkor melyen erős, milyen szoros ez a kapcsolat? 3.) Az ismérvek közötti kapcsolat természetének ismeretében hogyan lehet következtetni egy adott egység egy bizonyos ismérv szerinti hovatartozásából annak más ismérv szerinti hovatartozására? Az asszociációs kapcsolat vizsgálata: Az asszociációs kapcsolatok vizsgálatához a sokaságról a két vizsgált ismérv alapján készített kontingencia tábla szükséges. * r k χ2 mutató: χ 2 = ∑∑ ( f ij − f ij ) , ahol 0≤ χ2 ≤ N min{(r-1),(k-1)} - az r-1 és a k-1 számok kisebbike * 2 f ij i =1 j =1 A valódi gyakoriságok ( f ij ) és a feltételezett gyakoriságok ( fij* ) összehasonlításával ad választ arra a kérdésre, hogy van-e köztük kapcsolat,

összefüggés, illetve az milyen erős. Ha χ2 = 0, akkor X és Y ismérvek függetlenek egymástól. Ha χ2 = N, akkor X és Y ismérvek függvényszerű kapcsolatban állnak. Ha 0 < χ2 < N, akkor X és Y ismérvek sztochasztikus kapcsolatban állnak, ami annál erősebb minél közelibb az értéke a maximumához. Cramer-féle asszociációs együttható (C): χ 2-et a maximális A χ2 helyett alkalmazott, annál könnyebben kezelhető mutató. Úgy kapjuk, hogy értékéhez, az N min{(r-1),(k-1)} viszonyítjuk. χ2 Az így kapott értéket C2-tel jelöljük. C 2 = , ebből C = C 2 . C mindig 0≤ C ≤ 1 N ⋅ {(r − 1), (k − 1)} Ha C = 0, akkor X és Y függetlenek, azaz nincs közöttük kapcsolat. Ha C = 1, akkor függvényszerű a kapcsolat. Ha a 0 < C < 1, akkor sztochasztikus a kapcsolat, amely annál erősebb, minél közelebbi C értéke az 1-hez. A vegyes kapcsolat vizsgálata: Az ilyen kapcsolatoknál mindig a mennyiségi (X) ismérv szerint alakítanak

ki ismérv változatokat, osztályokat. A két ismérv közötti kapcsolat vizsgálatakor arra próbálunk választ adni, hogy az Y (minőségi, területi) ismérv értékeinek változását milyen mértékben befolyásolja az X ismérv. Tehát X ismérv-változatai milyen mértékben befolyásolják Y ismérv szórásnégyzetét. Variancia-hányados (H2): A fenti kapcsolat mérésére szolgáló mutató. H 2 = σ k2 , azaz H2 a külső és a teljes szórásnégyzet 2 σ 2 hányadosa. Vagyis H az Y ismérv szórásnégyzetének az X ismérv által meghatározott része Mivel σ k2 + σ b2 = σ 2 , így σ k2 ≤ σ 2 , valamint 0 ≤ H2 ≤ 1. Ha H2 = 0, akkor σ k2 = 0 , azaz az X szerint képzett részsokaságok átlagai egyformák, vagyis X ismérvváltozatai nincsenek hatással Y ismérv szórásnégyzetére, azaz függetlenek. Ha H2 = 1, akkor σ k2 = σ 2 , azaz a σ b2 = 0 , vagyis teljes egészében X ismérv-változatai határozzák meg Y ismérv szórásnégyzetét,

azaz függvényszerű a kapcsolat. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 57 oldal 2011. 01 18 Statisztika Ha 0 < H2 < 1, akkor X és Y kapcsolata sztochasztikus, amelynek erőssége attól függ, hogy H2 mennyire közelíti 1-et. A korrelációs kapcsolat vizsgálata: A két mennyiségi ismérv közötti kapcsolat esetében, ha csak az egyik ismérvet tekintjük csoportképzőnek, akkor a vegyes kapcsolatnál leírtakhoz jutunk. Ilyen eset akkor fordul elő, ha a csoportképző ismérv osztályaiban több adat van. Ekkor a variancia-hányados (H2) segítségével végezhető el a vizsgálat. A leggyakoribb korrelációs kapcsolat az, amikor az X változó egy értékéhez (xi) az Y változó egy értéke (yi) tartozik. Ekkor ezen érték párok (xi,yi) alapján vizsgáljuk az X és Y változó kapcsolatát,

annak erősségét és a kapcsolat örvényszerűségeit (ha van). Ezt a törvényszerű összefüggést (regresszió) megfelelő függvény segítségével lehet leírni, ez esetben meg kell vizsgálni, hogy az mennyire jól illeszkedik az eredeti adatokhoz. Ez a kétváltozós korrelációs kapcsolat vizsgálata A kétváltozós korrelációs kapcsolat vizsgálatának 4 lépése: 1.) Az (xi,yi) érték párok vagy adat párok grafikus ábrázolása derékszögű koordináta rendszerben (pontdiagram). A diagramot elemezni kell 2.) A pontdiagram alapján megsejtett, kiválasztott regressziós függvénytípus meghatározása, azaz együtthatóinak kiszámítása – regresszió számítás. 3.) A változók közötti kapcsolat szorosságának megállapítása – korrelációszámítás (együttmozgás). 4.) A kapott regressziós függvény illeszkedési jóságának megállapítása Regressziós függvény: A grafikon alapján kiválasztott, a mennyiségi jellemzők közötti

kapcsolat közelítő leírására szolgál. Meghatározása: A pontdiagram alapján kiválasztjuk a regressziós függvény típusát, és a végtelen sok ilyen függvény közül a legkisebb négyzetek elve (a pontok mennyire illeszkednek az egyenesre – a mért és a 2 n számított eredményváltozók különbségeinek négyzetösszege minimális ∑ ( yi − yi ) min . ) alapján választjuk ki a legjobban illeszkedőt. i =1 Oksági kapcsolat: A változók közötti olyan kapcsolat, amikor egyik változó értékeinek megváltozása maga után vonja a másik változó értékeinek megváltozását. Ez a kapcsolat lehet reverzibilis (megfordítható), vagy irreverzibilis (nem megfordítható). Befolyásoló változó (független változó): A kapcsolatban az ok szerepét betöltő változó. Többnyire X-szel jelölik Eredményváltozó: A kapcsolatban az okozat szerepét tölti be. Többnyire Y-nal jelölik Ezek az adatok párokat alkotnak: x1;y1 és x2;y2 és és xn;yn.

Ezek mérhető, tehát mért adatok A mért adatok ábrázolása: Ebben az esetben, mivel minden adat pár meghatároz egy síkbeli pontot, így azok ábrázolhatóak is egy derékszögű koordináta rendszerben. Ebből pontdiagramot kapunk Készítette: Bernhardt Péter 73 / 58 oldal 2011. 01 18 Statisztika A pontok elhelyezkedésének megfelelően a két változó kapcsolata lehet: m<0 X x x X m>0 x m=0 X X x x x Nincs Kapcsolat Lineáris kapcsolat matematikai képlete: statisztikai képlete: számológép stat. gombjai: parabolikus exponenciális hatvány hiperbolikus másodfokú kapcsolat kapcsolat kapcsolat kapcsolta f(x)=mx+b f(x)=c(x-a)2-b f(x)=ax f(x)=xa az a, b, c regressziós f(x)=1/x  y = a + bx stat 1  y = a + bx + cx 2 stat 2  y = a•bx stat 3  y = a • xb stat 5

együtthatók.  y = a +b/ x stat 6 Regresszió-számítás: A pontdiagram alapján el döntöttük, hogy milyen függvény típussal találkoztunk, majd a mért adatok alapján meghatározzuk a felismert törvényszerűségek alapján a regressziós függvényt. Ehhez a függvény együtthatóit kell kiszámítani – ez a számítási eljárás a regresszió számítás. Tehát olyan függvényeket keresünk, amelyek a két változó közötti kapcsolatot a legjobban írják le. Ezen számítás a legkisebb négyzetek elvén alapul (a cél olyan regressziós együtthatók megtalálása,  hogy a mért yi értékek és a számított yi értékek közötti különbségek négyzetösszege a legkisebb legyen). Elméleti regressziós függvények: Az X és Y ismérvek közötti kapcsolatot az egész sokaságra vonatkozóan írják le.  Lineáris: y = a + bx Y = α + βx + ε Mivel azonban a sokaság egészére vonatkozóan  nincsenek adataink, így az ε hib atagot nem

Másodfokú: Y = α + βx + γx 2 + ε y = a + bx + cx 2 lehet kiszámítani. Ezért a matematikától eltérő  Exponenciális: Y = α • β + ε y = a•bx módon jelölünk és a konstanst írjuk előre.  Hatvány: Y = α • xβ + ε y = a • xb Az a, b, c az elméleti regressziós függvényben  Hiperbolikus: Y = α + β / x + ε szereplő α, β, γ becsült értékei. y = a +b/ x Ha az egyes függvénytípusokban x helyére valamely adott xi értéket helyettesítjük, úgy a hozzátartozó függvényérték kiszámításával megkapjuk a számított, vagy becsült értéket (yi). Tehát a regresszió számítás során a legkisebb négyzetek elve alapján olyan a, b, c regressziós együtthatókat kell keresni, amelyek mellett a különbségek négyzetösszege (S) minimális: 2 n  S = ∑ ( yi − yi ) min . i =1 Korrelációszámítás: A feladat a két változó között fenálló kapcsolat szorosságának vizsgálata. E célból mutatókat kell szerkeszteni.

Lineáris korrelációs együttható (r): Lineáris kapcsolat esetén a változók közötti kapcsolat szorosságának mérésére szolgál. A két változó közötti kovariancia (c) és a két változó szórásának hányadosából adódik. Kovariancia (c): Készítette: Bernhardt Péter 73 / 59 oldal 2011. 01 18 Statisztika ∑ (x )( n c= i =1 − x yi − y i ) A két változó együttmozgásáról tájékoztat (növekedés, csökkenés), de a szoroságáról nem. n ∑ (x − x )(y − y ) n i =1 r= C = sx • s y i n i r= n ∑ (x − x ) ∑ (y − y ) n n 2 i =1 i • n −1 i =1 2 i n −1 ∑x i =1 i • yi − n • x • y n • sx • sy Az r értéke a [-1;1] zárt intervallumba esik, azaz –1≤r≤1. A szorosság eldöntése X és Y között │r│: 0

≤│r│≤ 0,25 nincs kapcsolat vagy nagyon gyenge 0,25 ≤│r│≤ 0,5 a kapcsolat gyenge 0,5 ≤│r│≤ 0,75 a kapcsolat közepes erősségű 0,75 ≤│r│< 1 a kapcsolat erős, szoros │r│= 1 a kapcsolat függvényszerű, determinisztikus Determinisztikus együttható (r2): A lineáris korrelációs együttható négyzete. Százalékban kifejezett értéke mutatja meg, hogy a befolyásoló változó (magyarázó változó) az eredményváltozó szórásnégyzetének megváltozását milyen arányban, hány százalékban magyarázza. Pl r2=0,83, akkor az X az Y varianciáját 83%-ban befolyásolja. A további 17%-ot X-en kívüli tényezők okozzák Tehát minél nagyobb r2, annál erősebb az X és Y közötti sztochasztikus kapcsolat. Korrelációs index (Ik): Exponenciális, hatvány, hiperbolikus és parabolikus kapcsolatoknál a két változó közötti kapcsolatok  szorosságának mérésére szolgál. y a regressziós függvényből számított érték.)

≤ 1. ( Tétel: 0 ≤ I k n A szorosság eldöntése X és Y között Ik: ( yi − y )2 ∑ nincs kapcsolat vagy nagyon gyenge 0 ≤ Ik ≤ 0,25 i =1 Ik = 1− n a kapcsolat gyenge 0,25 ≤ Ik ≤ 0,5 2 ≤ 0,75 a kapcsolat közepes erősségű 0,5 ≤ I k ∑ yi − y i =1 ( ) 0,75 ≤ Ik < 1 Ik = 1 a kapcsolat erős, szoros a kapcsolat függvényszerű determinisztikus Az illeszkedés jóságának vizsgálata: Arra keressük a választ, hogy a minták alapján meghatározott analitikus regressziós függvény mennyire megbízható, mennyire jól közelíti a valódi kapcsolatot X és Y között (mennyire jól illeszkedik grafikonja a pontdiagram pontjaira). Rezidum:  yi − y Reziduális szórás vagy standard hiba (Se): n Sy = ∑ (y i =1 i  2 − y)  Kifejezi, hogy a számított y értékek (regressziós becslések) átlagosan mennyivel térnek el a mért (megfigyelt) yi értékektől. n Reziduális szórás vagy relatív hiba (Ve):  Kifejezi, hogy a

számított y értékek (regressziós becslések) átlagosan hány %-al térnek el az Sy Vs y = • 100% eredményváltozó mért (megfigyelt) yi értékektől. Minél kisebb az értéke, annál jobban y illeszkedik a regressziós függvény a pontdiagramra, annál megbízhatóbban írja le a két változó közti kapcsolatot. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 60 oldal 2011. 01 18 Statisztika  A Ve = 0 eset akkor fordul elő, ha minden i-re yi = y teljesül, azaz a pontdiagram minden pontja ráesik a regressziós függvény grafikonjára. Gyakorlatban 10% alatti értéke esetén fogadjuk el jónak a regressziós becslést, azaz a regresszíós függvény illeszkedését. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 61 oldal 2011.

01 18 Statisztika 17 Lineáris és lineárisra visszavezethető regressziós függvények. Lineáris regressziós függvény: Az  y = a + bx n 2 függvényt a különbségek négyzetösszege S = ∑ ( yi − yi ) min . képletbe helyettesítve i =1 kapjuk a: n 2 S (a, b) = ∑ ( yi − a − bxi ) min . képletet. i =1 Ez egy kétváltozós függvény, amelynek megoldása a parciális deriválás menete szerint történik. A matematikából ismert, hogy mivel az S(a,b) másodfokú függvény, így annak elsőrendű deriváltjának zérushelyén van a szélső értéke (biztosan van). Tehát a normál egyenletrendszernek van a, b-re megoldása. Ekkor ezeken a helyeken lesz S(a,b)-nek a minimuma és ezen lesz a, b a lineáris regressziós függvény két regressziós együtthatója. Az így meghatározott  y = a + bx regressziós függvény az analitikus regressziós

függvény. A lineáris regressziós függvény b együtthatója: Értéke azt adja, hogy mennyivel változik a függvény értéke, ha x értékét egy bizonyos x0-ról 1 egységgel növeljük. Ha b pozitív, akkor növekszik, ha negatív, akkor csökken a függvény értéke Az együttható, azaz a konstans megadja a becsült y értéket az x = 0 esetben. Elaszticitás (E): Az y ( x0 ) az első derivált x0 helyen vett értéke. Az elaszticitás %-os értéke mutatja, hogy ha az X befolyásoló változó értékét egy adott x0 értékről 1%-al növeljük, akkor az eredményváltozó Y értéke y(x0)-ról E%-al változik. x E = 0 • y ( x0 ) y( x0 ) n 2 S (a, b) = ∑ ( yi − a − bxi ) min . a lineáris regressziós függvény behelyettesített képletének levezetése i =1 parciális deriválással: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 62 oldal 2011. 01 18 Statisztika

n S a = 2 • ∑ ( y i − a − bx i ) • (− 1) i =1 S a , S b zérushelyén lehet csak szélső érték. n S b = 2 • ∑ ( y i − a − bx i ) • (− x i ) i =1 n 2 • ∑ ( y i − a − bx i ) • (− 1) = 0 i =1 Osztva -2-vel és xi-vel beszorozva. n 2 • ∑ ( y i − a − bx i ) • (− x i ) = 0 i =1 n ∑ (y i =1 i − a − bx i ) = 0 ∑ (x y n i i =1 i Elvégezve az összegzést, majd rendezve. ) − ax i − bx i2 = 0 n n i =1 i =1 Ebből az egyetlet rendszerből xi, yi és n (az adatpárok száma) ismeretében a és b kiszámítható. Ez az egyetlet rendszer a lineáris regressziós függvény normál egyenletrendszere, amelynek gyökei adják az elsődrendű parciális deriváltak zérushelyeit (ha van megoldás). ∑ yi = n • a + b • ∑ xi n ∑x y i i =1 n n i =1 i =1

= a •∑ x i + b • ∑ x i2 i Tehát: ∑ (x )( n b= i =1 − x yi − y i ∑ (x és ) 2 n i =1 ) i −x a = y −b• x a éretéke x=0-nál Nem lineáris regressziós függvények: Az exponenciális, hatvány és a hiperbolikus függvények alkalmas transzformációval lineárisra vezethetők vissza. Az exponenciális és a hatvány regressziós függvényeknél logaritmikus transzformáció (ln, vagy 10-es alapú) felhasználásával lehet lineárisra visszavezetni. Exponenciális regressziós függvény: Lineárisra visszavezetés módja:  Az y = a • b x exponenciálisnál mindkét oldal logaritmusát véve: Ez már y = a + bx típusú. y-nak felel meg.  ln y = lg a + x • lg b , ami x-re nézve már elsőfokú.  ln y , x-nek pedig x A lineáris normál egyenletrendszerbe helyettesítve: i =1 n ∑x i =1 i i =n • lg a + lg b • ∑ xi  y = a •bx képletben a b értéke adja, hogy hányszorosára

változik a függvény értéke, ha x értékét egy adott x0-ról 1 egységgel növeljük. Mivel b csak > 0 lehet, így b>1 esetén növekszik, és ha 0<b<1 esetén csökken a függvény értéke. Az a konstans a függvény x =0 helyen vett becsült értékét adja. i =n n n i =1 i =n • lg y i = lg a • ∑ xi + lg b • ∑ x i2 Tehát: ∑ (x n lg b = Ezekből az a és b együtthatók kiszámíthatóak. Az n n ∑ lg y i =1 i )( − x lg y i − lg y ∑ (x és lg a = lg y − lg b • x ) 2 n i =1 ) i −x Készítette: Bernhardt Péter 73 / 63 oldal 2011. 01 18 Statisztika Hatvány regressziós függvény: Lineárisra visszavezetés módja:   Az y = a • x b hatványfüggvénynél mindkét oldal logaritmusát véve: Ez már y = a + bx típusú. y-nak ln y

, x-nek pedig lnx felel meg.  lg y = lg a + b • lg x , ami lgx-re nézve már első fokú. A lineáris normál egyenletrendszerbe helyettesítve: n n i =1 i =n n n n i =1 i =1 i =n ∑ lg yi =n • lg a + b • ∑ lg xi Ezekből az a és b együtthatók kiszámíthatóak. Az  y = a • x b képletben a b értéke megegyezik az ∑ lg xi • lg yi = lg a • ∑ lg xi + b • ∑ (lg xi ) Tehát: ∑ (lg x n lg b = i =1 i )( − lg x lg y i − lg y ∑ (lg x és elaszticitás (E) értékével. Az a konstans értéke a függvény x =1 helyhez tartozó y becsült értékét adja. lg a = lg y − b • lg x ) 2 n i =1 ) 2 i − lg x Hiperbolikus regressziós függvény: Lineárisra visszavezetés módja: Az y = a + b / x hiperbolikus függvény regressziós függvény visszavezetésének módja, hogy az 1/x helyére helyettesítsük be a z változót azaz y = a + b • z , ami z-re nézve már első fokú. A z a lineáris regressziós

függvény normál egyenletrendszerében x-nek felel meg. Ekkor a lineáris függvény normál egyenletrendszerébe x helyére z-t (1/x) kell írnunk: n n i =1 i =1 ∑ yi = n • a + b • ∑ 1 xi n n 1 1 1  = • + • y a b ∑ ∑ ∑ i i =1 x i i =1 x i i =1  x i n    A b együttható itt a geometriai átlagként értelmezendő, ami a mi szempontunkból nem fontos. Az a konstans b>0 esetben a függvény alsó, b<0 esetben a függvény felső korlátjának felel meg. Az elaszticitőás (E) számítása itt is a lineáris menetében történik. 2 Tehát: n b= 1 ∑  x i =1  i n  1  −    • yi − y  x   ( 1 ∑  x i =1  i  1  −    x   2 ) és 1 a = y −b•   x Készítette: Bernhardt Péter 73 / 64 oldal 2011. 01 18 Statisztika

18. Másodfokú regressziós függvények A két változó kapcsolatának jellemzése nemlineáris esetben Másodfokú vagy parabolikus regressziós függvény: Lineárisra nem vezethető vissza. Ekkor az a, b, c együtthatók kiszámítására alkalmas normál egyenletrendszer levezetése a lineáris esetben bemutatott eljárás szerint történik, Amelynek eredménye: Az n 2 függvényt a különbségek négyzetösszege S = ∑ ( yi − yi ) min . képletbe helyettesítve  y = a + bx + cx 2 i =1 kapjuk: n n n ∑ yi = n • a + b • ∑ xi + c • ∑ xi2 i =1 i =1 n ∑x y i =1 i n ∑x i =1 2 i i i =1 n n i =1 i =1 i =1 n n n i =1 i =1 i =1 n = a • ∑ xi + b • ∑ xi2 + c • ∑ xi3 y i = a • ∑ x i2 + b • ∑ xi3 + c • ∑ xi4 Az egyenletrendszerből a, b, c értékei számíthatóak, amelyek mellett áll a legkisebb négyzetek elve. Itt b és c

együtthatók konkrétan nem értelmezhetőek, de az a konstans itt is az x = 0 helyen vett számított y értéket adja. Az elaszticitás számítása a lineáris esetben leírtak szerint történik. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 65 oldal 2011. 01 18 Statisztika 19. Több változó összefüggésének vizsgálata Készítette: Bernhardt Péter 73 / 66 oldal 2011. 01 18 Statisztika 20. Idősorok vizsgálata: trendszámítás mozgó átlagolással A társadalmi, gazdasági események időben játszódnak le. Az időben történő változások vizsgálata is statisztikai módszereket igényel. Az időben történő mennyiségi

változásokat állapot és tartam idősorokban rögzítjük. Az idősorban levő mennyiség az idő függvényében változó érték – valószínűségi változó, mert nagysága a véletlentől is függ. Az idősorok adatai a változó mért értékeinek felelnek meg, amelyek meghatározott t időponthoz vannak hozzá rendelve – t a függetlenváltozó, és az idősor az eredményváltozó (y) – de köztük nincs oksági kapcsolat. Változását, tehát nem az idő változása okozza – hanem egyéb objektív tényezők. Az idősor vizsgálatakor kapott eredmények annál megbízhatóbbak minél hosszabb időintervallumot ölel fel, és minél több adatot tartalmaznak (amelyekhez azonos körülmények között jutottunk). A feladat tehát egy időbeli ismérv és egy mennyiségi ismérv együtt haladásának vizsgálata (egyenlő időközű- ekvidisztáns – idősorokat vizsgálunk). Az idősorok változása 3 összetevőnek tulajdonítható: - Az alapirányzat, vagy trend.

Hatásuk összefonódva jelentkezik, de külön-külön kell - A periodikus, vagy szezonális ingadozás. megismerni őket - A véletlen ingadozás. Trendszámítás: Az idősorban tartósan érvényesülő alapirányzat vagy trend az idősor fenti 3 összetevője közül a legfontosabb. Kifejezi, hogy az idősor növekszik-e vagy csökken és ezt milyen módon, milyen összefüggést követve teszi. Az idősor kiegyenlítése (simítása): Az alapirányzatot az idősor hullámzása elfedheti, ezért azt a hullámzástól mentesíteni kell (pl. mozgó átlagolással). Trendszámítás mozgó átlagolással: Az idősor hullámzását mérsékli, úgy hogy átlagszámítással egy új már kevésbé hullámzó idősort (vagy sorokat) állítunk elő – ezekben az alapirányzat már jobban előtűnik. Háromtagú mozgó átlagolással képzett új idősor: A mozgó azt jelenti, hogy először az idősor első 3 adatának a számtani átlagát vesszük – ez lesz az új idősor első

eleme. Majd az idősor második 3 elemének képezzük a számtani átlagát, stb Háromtagú mozgó átlag esetén 2-vel kevesebb adatunk lesz (kéttagúnál 1-el, négytagúnál 3-al, stb.) y1 + y 2 + y3 y 4 + y5 + y6 y7 + y8 + y9 ; y2 = ; y3 = ;.vagy 3 3 3 y + y 2 + y3 + y 4 y5 + y6 + y7 + y8 y9 + y10 + y11 + y12 ; y2 = ; y3 = ;. y1 = 1 4 4 4 y1 = Minél több tagú mozgó átlagot képezünk annál jobban elfedi az eredeti hullámzó értéket – annál jobban előjön az alapirányzat. Az így transzformált idősort ábrázolva, a grafikonról leolvasható az alapirányzat jellege (lineáris, görbe, stb.) Csak annyi tagot válasszunk, hogy a trend még felismerhető legyen. A szezonális hullámzást mutató idősorok esetén a mozgóátlag tagszámát úgy kell megválasztani, hogy az a perióduson belüli szakaszok (szezonok)számával azonos, vagy annak egészszámú többszöröse legyen. Centírozott mozgó átlagolás:

Készítette: Bernhardt Péter 73 / 67 oldal 2011. 01 18 Statisztika A mozgó átlagok tagszáma páratlan vagy páros lehet. A mozgó átlagokat az átlagolt időbeli érték középső időpontja mellett kell feltüntetni. Ezt páratlan esetben meg is lehet tenni Páros tagszám esetén nincs középső tag, tehát az átlagok a két középső időpont közé esnek. Ekkor az átlagokat középre kell igazítani, azaz centírozni kell. Ilyenkor a két középső időpont közül a nagyobbikhoz rendeljük hozzá a centírozott mozgó átlagot. Ez úgy történik, hogy a két egymást követő középső elemhez tartozó nem centírozott mozgóátlag számtani közepét vesszük és ez lesz a centírozott érték, amit a két középső átlag közül a nagyobbik mellé írunk. De lehet a következőképpen is képezni: y1 y y2 y y3 y + y2 + y3 + y4 + 5 + y3 +

y4 + y5 + 6 + y4 + y5 + y6 + 7 2 2 2 2 2 2 ;. y = ; y2 c = ; y3c = 4 4 4 1c Ekkor a centírozatlannál eggyel kevesebb tagszámú új idősort kapunk. Év (ti) Termésátl háromta Négytagú Négytagú ag (t/ha) gú centírozatla centírozott n 1970 3,91 1971 6,25 5,82 6,36 1972 7,30 7,17 6,64 6,50 1973 7,96 6,76 1974 5,03 3,91 + 6,25 + 7,30 6,25 + 7,30 + 7,96 ; = 7,17;. = 5,82; y2 = 3 3 3,91 + 6,25 + 7,30 + 7,96 6,25 + 7,30 + 7,96 + 5,03 Négytagú centírozatlan mozgó átlag : y1" = = 6,36;. y2" = = 6,64 4 4 6,36 + 6,64 Négytagú centírozott mozgó átlag a centírozatlanból : y1 = = 6,50; 2 3,91 5,03 + 6,25 + 7,30 + 7,96 + " 2 2 = 6,50 Négytagú centírozott mozgó átlag az eredeti adatokból : y1 = 4 Háromtagú mozgó átlag : y1 = A fenti számításokat ábrázolva láthatóvá válik a kiegyenlítődés. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 68 oldal 2011. 01 18

Statisztika 21. Idősorok vizsgálata: analitikus trendszámítás Ez a trendszámítás olyan módja, amikor az idősor értékeihez legjobban illeszkedő függvénnyel fejezzük ki az idősor tendenciáját – a regresszió számításhoz hasonlóan. Az idő itt csak formálisan játssza a befolyásoló változó szerepét (hiszen az értékek nagysága egyéb objektív tényezőktől és a véletlentől függ). Az idősor azonban leírható az időpontok segítségével A változás alapiránya az idő, mint független változó függvényeként felírható. Ennek menete itt is a legkisebb négyzetek elve szerint történik. Az összefüggés vizsgálat a regressziószámítás során alaklmazottakhoz hasonló, de a 0 pont nem rögzített. Lépései: 1.) Először az idősorok grafikus ábrázolását kell elvégezni 2.) Ez alapján megbecsüljük, hogy mely típusú függvénnyel lehet

legjobban megközelíteni a trend leírását. Formailag olyan, mint a kétváltozós kapcsolat vizsgálata 3.) A trendet leíró közelítő függvényt ugyanúgy határozzuk meg, mint a regressziós függvényeket 4.) A függvény levezetése A legkisebb négyzetek elve alapján, mint a korrelációs vizsgálatoknál 5.) A közelítő függvény illeszkedési jóságának vizsgálata Az idősor (t) és az idősor értéke (y) változók, ezek mért vagy megfigyelt értékeit a (ti, yi) formában adjuk meg. Ezen értékek a vizsgált sokaság egy mintájának felelnek meg 1. Lineáris trend: Ebben az esetben a közelítő függvény elsőfokú.  Általános alakja: y = a + b • t t az időt jelenti. A feladat ti és yi értékek ismeretében az a és b együtthatókat, úgy meghatározni, hogy segítségükkel az általános alak kielégítse a legkisebb négyzetek elvét. n ∑y Normál egyenletrendszere: i =1 Ebből a és b értékek meghatározhatóak. n i = n • a + b

• ∑ ti n n i =1 n n ∑ t i yi = a • ∑ t i + b • ∑ t i =1 Ha n i =1 i =1 2 i ∑t i =1 i = 0 , akkor: a = y b= ∑t i =1 i • yi n ∑t i =1 2 i  Az a a t = 0-hoz tartozó számított y értéke. A b azt mutatja, hogy mennyivel változik y értéke, ha t értékét páratlan szám esetén 1-e, páros szám esetén 2-vel növeljük (geometriailag az egyenes iránytangense). Az idősor átalakítása egyenlő időközű idősor esetén: Ha páratlan elemszámú, akkor a középső időpontot 0-nak választjuk, ettől a növekedés irányába következő időponthoz 1-et, a következőhöz 2-t rendelünk. Visszafelé –1-et, majd –2-t 1991, 1992, -3 -2 7 ∑t i =1 i 1993, 1994, 1995, 1996, 1997 -1 0 1 2 3 (n=7) = − 3 + (−2) + (−1) + 0 + 1 + 2 + 3 = 0 , azaz t1 = -3, t2 = -2, t3 = -1, t4 = 0, t5 = 1, t6 = 2, t7 = 3 Készítette: Bernhardt

Péter 73 / 69 oldal 2011. 01 18 Statisztika Ha páros az idősor elemszáma, akkor két középső időpont van. Ekkor a két középső közül a kisebbikhez –1-et, a nagyobbikhoz +1-et rendelünk hozzá, így a kettő között 2 egység lesz a különbség. 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998 1999 (n=8) -7 -5 8 ∑t i =1 i -3 -1 1 3 5 7 = − 7 + (−5) + (−3) + (−1) + 1 + 3 + 5 + 7 = 0 , azaz t1 = -7, t2 = -5, t3 = -3, t4 = -1, t5 = 1  Az átalakítás után már számolható az y = a + b • t függvényből a és b értéke. Változók közötti kapcsolat keresése: Idősorok vizsgálatakor nincs értelme a változók közötti kapcsolat keresésének, azaz a korrelációszámításnak. Mert az idő és az idősor értékei között nincsen oksági kapcsolat Az illeszkedés jóságának vizsgálata: Ezt a regressziós függvényeknél is alkalmazott rezidum

szórással (Se) és a reziduális szórással (Ve) végezzük el: n ∑ (y Se = Ve = i =1  2 − yi ) i Minél kisebb Se, illetve Ve %-ban kifejezett értéke nem nagyobb, mint 10%, akkor a függvény illeszkedését jónak mondjuk. n Se • 100% y 2. Exponenciális trend: A fügvény a és b paramétereinek meghatározása itt is a regressziós függvény szerint történik. A függvény általános alaklja: y = a • b t  Ennek a függvénynek mindkét oldali logaritmusát véve lg y = lg a + t • lg b , ami t-re nézve már elsőfokú. A lineáris normál egyenletrendszerbe helyettesítve: n n ∑ lg yi =n • lg a + lg b • ∑ t i i =1 i =n n ∑t i =1 i n n i =1 i =n • lg y i = lg a • ∑ t i + lg b • ∑ t i2 Tehát: n lg b = ∑t i =1 i lg y i Az a és b értékek illeszkedésének jóságát a lineáris trendnél megismertek szerint vizsgáljuk. lg a = lg y és n ∑t i =1 2 i Ha n ∑t i =1 i = 0 , akkor igaz a fenti. 3.

Hiperbolikus trend: Általános alakja: y = a + b , illetve y = t 1 a +b•t Készítette: Bernhardt Péter 73 / 70 oldal 2011. 01 18 Statisztika A hiperbolikus trend a regressziós függvény visszavezetésének módja szerint történik, azaz az 1/t helyére helyettesítsük be a z változót azaz y = a + b • z , ami z-re nézve már első fokú. A z a lineáris regressziós függvény normál egyenletrendszerében x-nek felel meg. Ekkor a lineáris függvény normál egyenletrendszerébe x helyére z-t (1/t) kell írnunk. Így y = a + b esetén: t n n 1 yi = n • a + b • ∑ ∑ i =1 i =1 t i n n 1 1 1   y a b = • + • ∑ ∑ ∑ i i =1 t i i =1 t i i =1  t i  n Itt nem végezhető el a transzformáció, mivel ha 0val osztunk, úgy a képlet értelmetlen. Így

itt az elsőhöz 1-et a másodikhoz 2-őt 2 Tehát: 1 n ∑  t i =1 b=  1 −    • yi − y  t   ( i  1 1  −   ∑   t   i =1  ti n ) 1 a = y −b•  , t  és 2 míg y = n 1 1 ti • ∑ esetén y i és i =1 b= n a +b•t ∑t i =1 Ha n ∑t i =1 i a= 2 1 yi i = 0 , akkor igaz a fenti. 4. Hatvány trend: Általános alakja: y = a • t b  A hatványtrend függvényénél mindkét oldal logaritmusát véve lg y = lg a + b • lg t , ami lgt-re nézve már első fokú. A lineáris normál egyenletrendszerbe helyettesítve: n ∑ lg y i =1 n n ∑ lg t i =1 =n • lg a + b • ∑ lg t i i i i =n n i =1 i =n • lg y i = lg a • ∑ lg t i + b • ∑ (lg t i ) Tehát: ∑ (lg t n lg b = n i =1 i )( − lg t lg y i − lg y ∑ (lg t lg a = lg y − b • lg t és ) 2 n i =1 ) 2 Itt sem alkalmazható az eredeti

transzformáció, mivel nulla logaritmusának nincs értrelme. Íg itt is az első időértékhez 1-et, a másodikhoz 2-őt rendelünk és ezek logaritmusát számítjuk. − lg t i 5. Parabolikus trend: Általános alakja: y = a + bt + ct 2 n 2 A parabolikus trend függvényét a különbségek négyzetösszege S = ∑ ( yi − yi ) min . képletbe i =1 helyettesítve kapjuk: n ∑y i =1 n i n = n • a + b • ∑ t i + c • ∑ t i2 i =1 i =1 n n n i =1 n ∑ t i yi = a • ∑ t i + b • ∑ t i2 + c • ∑ t i3 i =1 i =1 i =1 n n n n i =1 i =1 i =1 i =1 ∑ t i2 yi = a • ∑ t i2 + b • ∑ t i3 + c • ∑ t i4 Készítette: Bernhardt Péter 73 / 71 oldal 2011. 01 18 Statisztika n b= ∑t y i =1 n i ∑t i =1 i a második egyenletrendszerből fejezhető ki,

mivel első és harmadik tagja is 0. n 2 i Ha ∑t i =1 n i = 0, ∑ ti3 = 0 , akkor igaz. i =1 Az a és c értéke a az első és harmadik egyneletrendszreből fejezhető ki. Periodikus ingadozás vizsgálata: Az idősorban rendszeresen ismétlődő ingadozást, hullámzást jelent. Típusai: Szezonális vagy idényszerű ingadozás: Legtöbbször az évszakok változásának következménye. De társadalmi szokások, ünnepek is szerepet játszanak. A periódus hossza változó lehet (év, hó) Konjunkturális hullámzás: A gazdasági folyamatok ciklusai okozzák. Bármi is okozza a periodicitást az mindig a trendtől való eltérés periodikus jellegét jelenti. Minden szezont egy adattal adunk meg, jellemzünk. Az idősorokban lehetnek véletlen okozta szabálytalan ingadozások – általában több tényezőú együttes hatása, oka nem ismert. A véletlen hatás eredményeként a az idősor a trendből és a periodikus komponensből álló görbe körül ingasozik. Alap

feladat a három komponens elkülönítése A trend, a periodicitás és a véletlen között lehet összegző (additív) kapcsolat. Azaz a három komponens eredőjeként létrejött idősor-értékét a trendérték, a szezonhatás és a véletlenhatás összege  adja: y ij = y ij + s j + vij , ahol yij az i-edik periódus j-edik időszakának megfigyelt értéke  y ij a trendfüggvény számítot értéke az i-edik periódus j-edik időszakára vonatkozóan Sj a szezonális ingadozás a j-edik időszakra vji a véletlenhatás az i-edik periódus j-edik időszakában Lehet olyan idősor is, amelynél a az idősor értékeinek alakulását a három komponens szorzata  határozza meg, az ilyen kapcsolat a multiplikatív kapcsolat. y ij = y ij • s j • vij Additiv kapcsolatban a különböző periódusok azonos időszakaiban a periodikus ingadozás abszolút nagyságban látható. Multiplikatív kapcsolatban a periodikus ingadozások abszolút nagysága egyre nagyobb (kisebb)

lesz az időben haladva. A periodikus hullámzás vizsgálatához az idősor analitikus trendszámítással, vagy mozgó átlagolással meghtározott trendjének ismertnek kell lennie. Az additív vagy multiplikatív kapcsolatot az idősor grafikonjából ismerhetjük fel. A periodusokban az ingadozás nagysága, amplitudója azonos időszakban állandó Azonos időszakban növekszik (csökken) Additív kapcsolat Multiplikatív kapcsolat A szezonalítás vizsgálata additív esetben: Készítette: Bernhardt Péter 73 / 72 oldal 2011. 01 18 Statisztika Additív kapcsolat esetén a szezonhatás szerepét a szezonális értékelésekkel fejezzük ki.   Az y ij = y ij + s j + vij képlet átrendezésével és mindkét oldali yij kivonásával, majd átlagolásával kapható meg Sj a nyers szezonális

eltérés. Megmutatja , hogy a vizsgált idősor a j-edik szezonban átlagosan T  mennyivel tér el a trendértéktől a szezonhatás következtében. Elvárható, (yij − yij ) hogy adott perióduson belül a szezonhatás kiegyenlítődjön: k ∑ i =1 sj = 0 ∑ Nyers szezonlis eltérés: s j = i =1 T A szezonalítás vizsgálata multiplikatív esetben: Multiplikatív kapcsolat esetén a szezonhatás *  A yij = yij • s • vij . –ből a j  yij    i =1  ij  * Nyers szezonindex: s j = T T ∑  y szerepét a szezonindexszel fejezzük ki. Megmutatja , hogy a vizsgált idősor a j-edik szezonban átlagosan mennyivel hányszorosa a számított trend értéknek a szezonhatás következtében. követelmény, hogy a szezonindex átlaga 1 legyen Prognózisok: Trend extrapoláció: Egy folyamat vagy egy állapot előrejelzése. Mi a mennyiségi, függvénytani alapokon állót (nem sejtésen) alkalmazzuk. Ha feltételezhető hogy a feltételek,

körülmények a trenden kívüli tartományon kívül is érvényesek, akkor alkalmazható. Ez annyit jelent, hogy a kiszámított  y = f (t ) trendfüggvénybe behelyetesítjük az értelmezési tartományon kívüli ti értékeket. Az így  kapott érték adja a jövőre várható yi trendértéket. Mozgó átlag formájában adott trend esetén az idősor értékei közti különbséget tovább visszük a az értelmezési tartományon kívüli jövőbeli időpontig. Periodikus ingadozás esetében a trend által adott becsült értékhez hozzáadjuk a szezonális eltérést (multiplikatívnál szorozuk) a szezonindexhez. Készítette: Bernhardt Péter 73 / 73 oldal 2011. 01 18