Tartalmi kivonat
Szalai Júlia - A jóléti fogda Segélyezés üzemszerűség, ipari méretek, a szegényeken keveset segít A szegélyezés funkciói: 1) a központi állami redisztribúció célirányos átalakítása 2) hivatalok ezreinek és új munkaerőpiaci posztok életre hívása munkavállalók megkapaszkodása, új középosztály 3) társadalmi békét és olajozottan működő viszonyokat teremt a helyi közösségek életének színterein a) szakszerű apparátust és intézményes hátteret biztosít ahhoz, hogy a szegénységet a többségi társadalom a maga „normális” ügyeitől elkülönített kisebbségi problémaként kezelje b) a rendszer hatékony eszközöket szolgáltat a legrosszabb munkák piacán jelentkező munkaerő kereslet-kínálati hullámzásának kezeléséhez c) szavatolja a rossz munkákat ellátó humán erőforrás tartós fennmaradását, mindenekelőtt a romák drasztikus társadalmi kirekesztése révén önkormányzati széttagoltság
eltakarja a rendszer szelekciós funkcióit Fő hipotézis: a helyi önkormányzatokhoz delegált redisztribúció az etnikai szelekció ma talán leghatékonyabb intézménye; mint ilyen, hathatósan távol tartja a cigány (és az „elcigányosodott” nem-cigány) legszegényebbeket a tényleges piaci versenytől, miközben folyamatosan biztosítja, hogy ők lássák el a legrosszabb munkákat. A segélyezési boom Rendszerváltás cél az állam túlhatalmának csökkentése, decentralizáció, jövedelemújraelosztás mérséklése, a „koraszülött” jóléti állam megnyirbálása és funkcióinak karcsúsítása, új elosztási rendszer-> a pazarlás kiküszöbölése, csak a valóban rászorulók és csak rászorultságuk mértékében . a redisztribúció célzottabbá és igazságosabbá váljon minimum szabályok, melyekért az állam semmilyen anyagi/törvényi garanciát nem vállal Terjedelmét tekintve mégsem mérséklődött a
jóléti újraelosztás mértéke! Privatizáció, magánpiaci szereplők megjelenése Az állam redisztributív jelenléte nem, csak a szociális felelősségvállalás minimalizálódik A redisztribúció belső szerkezetváltása megy végbe: központi segélyek helyett a helyi segélyezés aránya nő, tíz év alatt megduplázódik. A központi állam visszavonult + erősen vesztettek jelentőségükből az univerzálisan vagy egy-két demográfiai kritérium mentén folyósított ellátások, helyüket egyre inkább a szelektív segélyezés vette át. A szociális ellátások értékvesztése jelentős, bár egyenlőtlen. Nyugdíjak és táppénzek – 2%os csökkenés, családtámogatások a felére, a munkanélküliek segélyi negyedükre zsugorodtak. Az önkormányzati támogatások viszont másfélszeresükre nőttek! A központi elosztás egyszerűen átnyomta a szükségletek, megoldatlan életproblémák és feszültségek tömegét az önkormányzati csatornába. Helyi
segélyek -> általános szociális szükségletek kielégítéserászorultság kritériuma pontatlan, felpuhul évről-évre nő a segélyezettek száma a célzottság egyáltalán nem jó, a támogatottak 2/3 része „rá nem szoruló”. Oka: a támogatott az aki leleményes, jól értesült, a helyi közösségben elfogadott szükségletei, életformája van, támogatást sokszor nem kap aki szemérmes, alulinformált, fél a visszautasítástól. hatékonyság megcsúfolása, intézményesen reprodukált egyenlőtlenség A rendszer mindkét végén lyukas: emiatt magába fogad minden tizediket a rendezett (vagy kifejezetten jó körülmények között élő) családok közül, amott viszont kimarad belőle a legsúlyosabb helyzetben lévő, igazán rászorulók közel fele. Az önkormányzati támogatások két funkciója: kiesett jövedelmek pótlása és az elemi megélhetési feltételek biztosítása. Egyre több segélyfajta, típus,
altípus egyre több jelentkező tizenötszörösére nőt a segélyirodák éves forgalma tíz év alatt!!! BOOM: papírok és határozatok boomja :D feszültségteli társadalom (a kézhez kapott összegek csökkentek, a segélyek reálértékének csökkenése, a kliensek kiszolgáltatottak. A segélyosztók munkakörülményei embertelen, futószalagszerű, fusztráltak, szorongnak, félnek munkahelyük elvesztésétől, megfelelés kényszere, //mintha ez máshol nem lenne így.mindjárt megsajnálom őket :DD // nagyon sok köztük a nő („Az önkormányzati segélyirodákban, illetve a helyi szociális ellátás kapcsolódó intézményeiben napjainkban kb. annyi lett a munkahely, mint az idegenforgalomban és a vendéglátásban együttvéve: az itt dolgozók számát a legutóbbi népszámlálás alapján 120-150 ezerre becsülhetjük”) Szalai Júlia - A jóléti fogda II. „A szociális segélyezés rendszerének elsődleges funkciója ma és itt mégiscsak
a szegények intézményes elkülönítése a nem szegény „többiektől”. Dinamikájában nézve, ez persze a szegények szegénységének fenntartását, elkülönítésük intézményes körülbástyázását, mindezzel pedig a kirekesztettek külön társadalmának megkonstruálását és fenntartását jelenti. A segélyhivatal szemszögéből tehát meglehetős egyértelműséggel kijelenthető: számukra nem kívánatosak a néhanapján felbukkanó, alkalmi kérvényezők; ha „igazi” a bajuk, akkor az eseti támogatás úgysem segít. Ráadásul, a kellően nem ellenőrzött, rendszertelenül betévedő kliens „hajlamosabb” a visszaélésre, a neki juttatott átmeneti támogatás pedig egyszerű „pénzkidobás”. Így tehát mindenkinek jobb, biztonságosabb, célratörőbb és hatékonyabb megoldás, ha a találkozók rendszeresek és viszonylag sűrűek. Eredményként a kliens hónapról hónapra kiutalt pénzösszegre, a hivatal pedig fokozottan ellenőrzött
és kézben tartott pénzköltésre számíthat. Ha pedig már tartós a viszony, akkor megkezdődhet annak elmélyítése is. Egyrészt, a „beszoktatott” kliens több felvilágosításra, gazdagabb esetfeltárásra számíthat: kézről kézre adják őt a munkaüggyel, gyermekvédelemmel, rezsihátralékkal, méltányossági szociális támogatással foglalkozó specialisták. Másrészt összecsiszoltabbá válik az együttműködés: az ügyfél „kitanulja” a hivatal rendjét és nyelvét, a munkatársak számára pedig „megszemélyesül” a nyomor és a baj, aminek révén a napi megalázás segítségnek, a regulák alkalmazása a támogatás hatékonyságát és igazságos mivoltát elősegítő lépések sorának tűnik fel. Igaz, mindezért fizetni is kell – és főleg a kliensnek Mert az elmélyülő esetfeltárás eredményeként ugyan valóban megnő az esély, hogy többfajta segítségre is jogosulttá válik, egyúttal viszont élete minden szegmense
lassan a hivatal kezébe kerül, megélhetése pedig az összedolgozó szakemberek simulékony teammunkájának függvénye lesz. Lassan-lassan segélyező és segélyezett beépülnek egymás mindennapjaiba. „ megalázás, meghunyászkodás, szélsőséges függés, „létezésük egész formája és módja lesz a hatósági beavatkozás tárgya”, ksikorúsítás, kvázi gondnokság alatt van a kliens, alkotmányos és emberi jogaik sérülnek, „másodosztályú állampolgárok” lesznek, a valódi szegénység nem csökken, gettó képzés, a cigány szegények drasztikus társadalmi elkülönítése, rasszizmus Jogos-jogosulatlan, rászoruló-nem rászoruló, önhibájából szegény v nem =vétlen szegények (csak ez utóbbit támogatják ált.) szelekció gettó Segélyezett életvitelének teljes hatósági irányítása és ellenőrzése paternalizmus = megalázás Ahol több a gyerek ott több az elutasított
segélykérelem és ha kapnak is segélyt, annak összege annál kisebb minél népesebb a család, de csak a romáknál! Fekete munkások: „értetlenek, sok baj van velük, cska a segélyt lesik, így lettek szocializálva” v rendes munkába kényszerítik őket/ néma cinkosságra lépnek velük fekete munkára van helyi igény, ezt a szükségletet kielégítik + a munkapiaci ingadozások levezénylése A legszegényebb munkavállalói réteg elől fal zárja el a „rendes” munkákat, ha keresnek sem kapnak állást, a cigány szegények mégkevésbé, nincs kapcsolati hálójuk sem A legszegényebb családok kétharmada semmiféle bevételt hozó munkát nem találtak fél év alatt. kilátástalanság ha bármi adódik akár fekete munka is habozás nélkül kénytelenek elfogadni embertelen önkizsákmányolás, látástól vakulásig dolgoznak, de még így is 2300-3100 Ft/fő/hó ami ebből befolyik, ezért létkérdés, hogy segélyhez jutnak-e ha
megkapják a segélyt a hivatal célja a „segélyezettek tisztességre szoktatása”, feketemunka kiszolgálása. állandósodik a gettó Ma segélyben részesülő családok négyötöde – a mélyszegénységben élők kilenctizede, azaz közülük csaknem mindenki – több esztendeje kisebb-nagyobb kényszerszünetekkel az önkormányzati szociális iroda kliense, és nemigen látszik reménye arra, hogy e helyzetből valaha is kiszabaduljon. A szegények 17 százaléka soha semmiféle segélyben nem részesült, s közöttük éppen úgy találunk szélsőséges nyomorban élő cigány családokat, mint „csak” szűkölködő – a többieknél relatíve jobb anyagi helyzetben lévő – nem cigány háztartásokat / tájékozottság hiánya, félelem a megalázástól, szemérem/ „De a segélyt, mint tudjuk, hivatalosan mégsem ennek mondják, hanem a rászorultságot mérséklő támogatásnak. A „rászorultak” márpedig mindig és mindenütt túlontúl sokan
vannak. Így aztán szinte „maguktól” versenybe kezdenek egymással, és persze tudatosan versenyezteti őket a segélyosztó hivatal is. Mert a versenynek (meg a versenyeztetésnek) haszna és „értelme” van. A verseny felől nézve ugyanis kevésbé látszik a gettó gettó jellege, és érdem lesz a bekerülés. Ezzel pedig kisebb lesz a nyomás a relatív értékben egyre csökkenő önkormányzati segélyezési forrásokon, nő a segélyosztók hatalmának legitimitása, emelkedik a szociális szakma társadalmi megbecsültsége. És a bekerülésre végül érdemesnek minősítettek is örülhetnek. Jogosultságuk elismerése már önmagában legalább átmeneti felmentést ad az „önhiba” morális vétsége alól, továbbá, megbecsültnek érezhetik magukat a kívül rekedtekkel szemben. Ráadásul vigaszuk is akad: sokan vannak, akiknek a helyzete még az övékénél is rosszabb. A segélyezés tehát a szegények társadalmának „önjáró”
tagozódását hozza létre, és elejét veszi, hogy a rendszer gettó jellegével szemben a bekerülők a kívül rekedtekkel szövetségre lépjenek, netán valamiféle szegénylázadás gondolatát fontolgassák.” :DDDD „ a szociális irodák külvilágtól elzárt falai mögött nem érvényesek az alkotmányban rögzített jogelvek, és hiányoznak a jogérvényesítés elemi intézményei, miközben a szegénység célzott enyhítése helyett – mint láttuk – háborítatlanul folyik annak öntudatlan tartósítása. A szabadságjogok itt már nem számítanak „