Arany János a szabadságharc utáni magyar költészet kiemelkedő alakja. Máig vitáznak azon, hogy epikus vagy lírai alkotó volt-e Arany, mert, mind a két műnemben jelentőset alkotott. Vannak visszatérő témái motívumai. Arany művészetében nem tekinthető motívumnak a madár, mert nem kíséri végig az egész életpályáját, csak néhány versében található meg. Ebben a néhány versben is általában máshogy jelenik meg.
A rab gólya című versében használja a madármotívumot. Ez a korai versei közé tartozik. Ebben a műben a gólya a költőt szimbolizálja. A madarak általában a repülést, a szabadságot jelképezik, így a gólya is de mivel el van törve a szárnya, nem tud repülni, vágyai és lehetőségei szembe állnak egymással. Bezártnak és kiszolgáltatottnak érzi a helyzetét. Ez Aranyra úgy igaz, hogy ő Nagyszalontán élt elzárva a lehetőségektől, nem érezte jól magát:
Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában
Felrepülne, messze szállna,
Messze, messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve a szárnya.
Szintén ez a motívum jelenik meg élete végén az Epilogus című művében is. Mivel ez egy létösszegző vers, visszatér a régebbi verseihez és nemcsak megjelennek a fontosabb motívumok, hanem szó szerint is idéz belőlük. Itt már úgy érzi, már semmi esélye nincs arra, hogy újra kinőjön a szárnya, továbbra is reménytelennek látja a helyzetét. Itt konkréttan a rab gólyából is idéz, ugyanarra gondol, mint abban a versben.
A Letészem a lantot című művében a fiatalságot, a boldogságot jeleníti meg, amikor még minden szép volt. A természeti képekkel, a madárral is ezt fejezi ki. Akkor még érdemes volt írni, voltak költőtársak, mindenki alkotott.
“Más ég hintette rám mosolyát,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ”
Az Ősszel című költeményben is hasonló dolgokat kapcsol a madárhoz. Megjelenik a madár, mint rab. A saját dalához hasonlítja a madár énekét, vagyis a költészetet is szimbolizálja, mivel a madár elhallgat, a költészet is elhallgat. Látható, hogy Aranynál milyen fontos a rab madár motívum.
“Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.”
A hatodik versszakban ismét előjön a madár, itt a pacsirtát és a csalogányt azonosítja a költészettel, mivel ezek a madarak is hallgatnak, mint ahogy az ő költészete is. A szabadságharc utáni csalódás miatt úgy gondolja, nincs miért írni, ezt végig a madarak elhallgatásával fejezi ki.
“Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel.”
A Kertben című műben a madár a magányosságra utal, megjelenik a magános gerle, ami természetesen a magányosságot szimbolizálja. Azért a gerlével mutatja be ezt az érzést. Mert a gerlével a szerelmet szokták kifejezni. Tehát mindig párosan fordul elő, itt pedig egyedül jelenik meg.
Kései balladái közül a Vörös rébékben figyelhető meg a madár. Ez egy népies hangvételű ballada. Érezhető E. A. Poe A holló című versének hatása. Itt is egy nagy fekete madár titokzatosságát taglalja. Itt a madár a misztikusságot, a babonát jelképezi. A vörös rébék egy “boszorkány”, hol varjú, hol ember képében jelenik meg.
Több olyan műve is van, ahol a madár megjelenik, igaz csak nyelvileg. Például a Toldiban: “Amott ül egy túzok magában” ez Toldi Miklósra vonatkozik. Nyelvileg megjelenik még a Mátyás anyjában is: “fekete holló”. Itt a hunyadi család címerére utal. Így jelenik meg még a Szondi két apródjában is: “Bübül-szavu rózsák” itt a törököket jelképezi. Szintén csak nyelvileg van jelen A walesi bárdokban: “ajtó megől fehér galamb”. Itt is csak metafora.
Látható, hogy Arany több versében is megjelenik a madár-motívum, bár mindig mást jelent ezért nem tekinthető motívumnak a költészetében.
