Szociológia | Tanulmányok, esszék » Globalizáció, identitás és a nemzeti kultúra kapcsolata

GLOBALIZÁCIÓ, IDENTITÁS ÉS NEMZETI KULTÚRA KAPCSOLATA. Jellemzők: - önazonosság tudat - önreflexitás kérdése - világhoz való viszony tudatos kialakítása - fontos, hogy otthonunknak érezzük az adott munkahelyet - identitás – tudatos viszony a világhoz - gyakori lakóhely- és munkahelyváltozások identitásváltozást eredményezhetnek (ez globális probléma is lehet) - kulturális másság - hely és tér fogalma megváltozott a tömegkommunikációs eszközök hatására - folyamatosan változó identitás Csányi Vilmos: Kultúra és globalizáció: A kultúra biológiai jelenség. Az ember az egyetlen olyan tagja az állatvilágnak, amely kultúrával rendelkezik. Kroeber és Klucholn: „A kultúra egyfelől szimbólumok segítségével elsajátítható és átadható meghatározott viselkedési mintázatokat tartalmaz, amelyek megkülönböztetik egymástól emberek csoportjait, másfelől a viselkedés tárgyiasult formáit, valamint történetileg

szelektált ideákat, értékeket. A kultúra egyrészt akciók eredménye, másrészt további akciók meghatározó eleme.” A kultúrák kialakulásának legfontosabb tényezője az elszigeteltség. Húszezer évvel ezelőtt pl az emberek ritkán találkoztak, és jobban féltek az idegenektől, mint mai utódaik. Az izolációnak sokféle következménye volt. Biológiai rendszerszervező tulajdonságaik megnyilvánulása egy sajátos fenotípus: a csoportkultúra. A csoport kultúrája teljes rendszernek tekinthető, amely tartalmazza mindazokat az ismereteket, eljárásokat, rítusokat, stb., amelyek a csoport mindennapi életéhez és generációkon keresztül való sikeres reprodukciójához szükségesek. A kultúra hordozóinak elméiben a reprezentációk két nagy kategóriába sorolhatók: 1. Az egyének elsődleges személyes reprezentációi (pl ízlés, szag, stb útján létrejött elsődleges reprezentációk) 2. A személyes szférába tartoznak azok a másodlagos

reprezentációk, amelyeket a maga gondolkodása során alakított ki az elsődleges reprezentációk felhasználásával. (Ilyeneket használ a mindennapi élete során egy emberszabású majom is) A csoportkultúrának azonban vannak olyan reprezentációi is, amelyek a csoportkommunikáció során születtek. A csoportkultúrákban az egyéni szféra volt a terjedelmesebb, és a közös, a mindenki által érthető a kisebb, de ennek terjedelme az evolúció során folyamatosan nőtt. A kollektív reprezentáció a globális, a személyes pedig a lokális tartomány. A globális reprezentációkat a kultúra minden tagja érti, a lokális reprezentációk csupán az őket létrehozó személyben léteznek. A két szféra elkülönülése és állandó kölcsönhatása hozza létre a jelentés, az értelmezés fogalmát. A csoportkultúra evolúciója során csak azok a globális reprezentációk maradtak fenn, amelyek valóban adaptív csoportviselkedést tettek lehetővé. Ami a

globális reprezentációkra igaz, az nem igaz a részletekre. Egy kulturális jegy, szokás, hiedelem nem ítélhető meg önmagában az adaptáció szempontjából: lehet kitűnő eszköz, és lehet teljesen káros is. A globális reprezentációk halmaza nyitott. A lokális reprezentációkkal bíró egyének éppen azzal járulhatnak hozzá a csoport jobbulásához, hogy állandóan megkísérlik a közös reprezentációk tárának bővítését. A csoportokban kialakult globális reprezentációk funkcionálisan összefüggő nagyobb egységeit, az ideákat kell tekintenünk. A jól szervezett ideák segítik a csoport tagjainak életét és szaporodását, a csoport pedig gondoskodik az ideák generációról generációra történő átörökítéséről. Minden embercsoportban, társadalomban kialakulnak szociális szerepek. A társadalom sokféle eszközzel kikényszeríti, hogy a szociális szerepeket megtartsuk, mert ez biztosítja, hogy azonos viselkedésformák

ismétlésével és szinkronizációjával a társadalom tagjai hatékonyabban éljék megszokott életüket. Kultúra és tömegtársadalom: A kulturális evolúció utolsó néhány ezer évére a tömegtársadalmak megjelenése a jellemző. A csoporttársadalomban a globális reprezentációk hosszú szelekciós folyamatban alakultak ki, ez biztosította a résztvevő ideák kompatibilitását. A kulturális evolúció második szakaszában a reprezentációs tér megnövekedése egyben azt is jelenti, hogy egyetlen agyban már nem fér el a globális reprezentáció egy-egy példánya. Megszűnt a lokális reprezentáció kiigazító szerepe. A globális egész elvesztette harmonizáló, összefoglaló szerepét az ideák között, irdatlan nagysága és komplexitása miatt. A kulturális evolúció második szakaszának 3 meghatározó jegye: 1. Az ember szociális vonzódása minden körülmények között a csoportképződést fogja elősegíteni 2. Az ember elfogadja és

megkívánja a dominancia viszonyok világos kifejeződését 3. A korai evolúció kommunikációs kényszere létrehozta az emberi konstrukciós aktvitást A zárványosodás, a szubkultúrák megjelenése konfliktusok forrása is. A konfliktusok maguk is szimbolizálódnak és hatalmi viszonyok vagy aspirációk kifejezői lesznek. A modern idők kultúráját az teszi erősség, ha tagjaiban kialakulnak a kultúrára jellemző globális reprezentációk. Globalizáció: Az idea-evolúció lehetővé tette, hogy már 6 milliárd ember éljen a Földön, hogy épüljön a globális társadalom. Valószínűleg csak azok a kultúrák fogják ezt a periódust túlélni, amelyek képesek megtalálni saját reprezentációik számára a hatékony védelmet. Az ember rendszerszervező tulajdonságának legbonyolultabb, legátfogóbb, legmeghatározóbb része az élet minden területén megnyilvánuló konstrukciós képesség. Csányi úgy kezdi írását, hogy „sokan aggódnak a

magyar kultúráért. Féltik az elsorvadástól, a modernizációtól, az idegen szívűektől. Pedig a magyar kultúra időtálló jelenség volt, többször teljesen elpusztították, sokszor a lakosság nagyobb része idegen ajkú és kultúrájú volt, és mégis asszimilálódott, elfogadta a magyar kultúrát, sok esetben teljesen feledve a magával hozott kultúrát.” A felgyorsult változások, az információrobbanás minden hagyományos kultúrát fenyeget, ennek egyik fejlődő szerveződési szintje a globalizáció. A globalizáció erőteljesen kimozdítja a nemzeti kulturális identitásokat. A globalizáció kifejezés alatt azokat az egész világra kiterjedő folyamatokat értjük, amelyek áthatolnak a nemzeti határokon, új tér-idő kombinációkba integrálják a közösségeket és egyéb szerveződéseket, és így a világot a valóságban és a tapasztalatban is összefüggővé teszik. A globalizáció eltávolodást is jelent, a face to face kapcsolatok

meglazulnak, közösségek bomlanak fel, és más közösségek alakulnak (virtuális). Az új tér és időbeli jellemzők, melyek a távolságok és időskálák összesűrűsödését eredményezik, a legfontosabb befolyásolók a globalizáció keretén belül. A globalizáció a nemzeti identitásra is többféle hatással lehet, hiszen ez az egész világra kiterjedő folyamat, nem áll meg az országhatárok előtt. A kialakuláshoz a gazdasági fejlődés is hozzájárul. A multinacionális cégek a világ nagyon sok pontján alapítanak cégeket, ezek arculata, technológiája azonos. Azonos a szervezeti felépítése is, egységesítenek minden területen, és ezt várják el a munkavállalóktól is, a helyi nemzeti sajátosságokat csak másodsorban veszik figyelembe. A fiatalok kedvelt étkezési szokásai, a gyorséttermek is hozzájárulnak a globalizáció terjedéséhez, ugyanolyan hamburgert ehetünk Londonban, Párizsban vagy Tokióban, mint Budapesten. A

technika fejlődése csak a folyamat gyorsulását eredményezte, az Internet szinte érintés közelbe hozza a nagyvilágot, és még csak ki sem kell mozdulni a szobából. A világon bárhol meg lehet vásárolni ugyanazokat a technikai eszközöket. A kultúrák kezdik elveszíteni az egymástól való különbözőségüket, ennek a homogenizáló folyamatnak többféle következménye lehet: - gyengítheti vagy felerősítheti a nemzeti identitást, attól függően mennyire erősek a nemzeti kulturális intézmények, társadalmi szervezetek. Mekkora a befogadó igény a polgárok részéről - eltűnhetnek a kulturális különbségek, a Dallas-rajongók megerősödhetnek - felerősödhet a nemzeti identitás, fontossá válik a kultúrához való kötődés, a helyi sajátosságok megerősödése (nacionalizmus megerősödése). Stewart Hall: A kulturális identitásról (Sz. gy): Az identitás kérdését élénken vitatják a társadalomelméletben. Az érv lényege az,

hogy a régi identitások, amelyek olyan sokáig tartották egyensúlyban a társadalmi világot, hanyatlóban vannak, új identitásoknak adják át a helyüket, és töredezetté teszik a modern egyént, mint egységes szubjektumot. Ezt az ún. identitásválságot egy olyan szélesebb változási folyamat részének tartják, amely elcsúsztatja a modern társadalmak központi struktúráit és folyamatait, és aláássa az egyénnek a társadalmi világban szilárd támaszt nyújtó hálózatokat. Az identitás 3, egymástól különböző koncepcióját különíti el: - Felvilágosodás szubjektuma: alapja az ember, biztos középponttal, egyéni identitással rendelkezik, értelmes, tudatos, cselekvőképes lény. Létezik minden szubjektumban egy belső mag – autenticitás -, ami meghatározza, hogy ki vagyok én; (individuum = én) - Szociológiai (társadalomtudományi) szubjektum: a külvilág és az én kapcsolata lesz meghatározó az identitás kialakulásában; az

én kihelyeződik a külvilágra. A szubjektum belső magja nem autonóm és önálló, hanem azokkal a „szignifikáns másokkal” fenntartott viszony alapján formálódik, akik a szubjektum által lakott világok értékeit, jelentéseit és szimbólumait közvetítik a szubjektum felé. - Posztmodern szubjektum: a folyamatos változásra hívja fel a figyelmet; a külvilág folyamatosan változik, s ez újabb és újabb impulzusokat ad (mivel az ént a külvilág határozza meg, ezért az én is folyamatosan változik és az Én befejezetlen marad) A változás jellege a késő modernitásban: A modern társadalmak lényegüknél fogva gyors és folyamatos változás társadalmai. Ez jelenti azt a fő különbséget a tradicionális és modern társadalmak között. Antony Giddens szerint a hagyományos társadalmakban tisztelik a múltat, azért rendelkeznek értékkel a szimbólumok, generációról generációra száll. A modernitás ezzel szemben nemcsak gyors, széles

körű folyamatos változással való együttélés tapasztalata, hanem az élet egy igen reflexív formája is, melyben a társadalmi gyakorlatokat állandóan felülvizsgálják és megújítják. A modernitás az életmódok gyors változását is hozzák, valamint nagy távolságra kerültek a társadalmi rend minden hagyományos típusától. Minden egyénnek maga felé kell tudatosítania önazonosságát, a világ felé való viszonynak a tudatos kialakítását. A magyarországi viszonyok változása is hatott az identitás felfogásokra: - szakmai változások, hagyományosnak számító szakmák megszűnése, újjak kialakulása - esetleges gyors munkahelyváltozások és az ott ért hatások - időháztartás változása (túl sok munka, kevés szabadidő, v. fordítva) - gyakori lakóhelyváltozások az identitásváltozáshoz vezetnek (nálunk ez még ritkább). A szubjektum decentralizációja: XX. sz-i események, melyek az identitásról alkotott véleményünket

befolyásolják 1. 2. - Társadalomtudományi ok: nem az egyén a világ közepe, hanem a közösségek – a közösség formálja az egyént Pszichoanalízis: Lacan- Freud tanítványa – már gyerekkorban észreveszi, hogy a környezetünk tükrében alakulunk mi (tüköranalízis) 3. Nyelvészet: - Saussure: beleszületünk egy már jelentéssel rendelkező közegbe, melynek van egy jelkészlete, amit mozgósítunk a kommunikáció során (a környezet meghatározó) 4. Foucault elmélete: - fegyelmező hatalom - az életünket meghatározzák a fegyelmi önintézmények, tehát identitásunk nem belőlünk fakad 5. Feminizmus: - női – férfi szerepeket mozdítja ki a helyéről A nemzeti kultúrák, mint „elképzelt közösségek”: Nemzeti identitás: A modern világban azok a nemzeti kultúrák, melyekbe beleszületünk, a kulturális identitás legfontosabb forrásait jelentik. Ezek az identitások nincsenek ténylegesen „bele-nyomtatva” génjeinkbe Tehát nem

velünk született adottságok, hanem a reprezentációkon belül és azzal kapcsolatban alakulnak és változnak. Az emberek nem csak egy nemzet jogos polgárai. Ezen felül részesülnek a nemzet eszméjéből is, úgy, ahogy azt a nemzeti kultúra reprezentálja. A nemzeti kultúrák a modernitás sajátos jelenségei. A nemzeti kultúra kialakulása segített az egyetemes íráskultúra közös elveinek megalkotásában, létrehozott egy egységes nemzeti nyelvet, mint a nemzeten belüli kommunikáció fő médiumát, homogén kultúrát alakított ki, és fenntartotta az olyan nemzeti kulturális intézményeket, mint pl. a nemzeti oktatási rendszer A nemzet narratívái: A nemzeti kultúra diskurzus, azaz mód arra, hogy jelentéseket hozzunk létre; ez a mód pedig befolyásolja és megszervezi mind tevékenységeinket, mind a magunkról alkotott fogalmunkat. A nemzeti kultúrák úgy alkotják meg az identitásokat, hogy a „nemzet” fogalmát jelentésekkel töltik fel,

amellyel így identifikálódhatunk. A nemzeti kultúra narratívájának öt fontos eleme: 1. Létezik egy olyan nemzeti narratíva, amelyet a nemzeti történelemben, irodalomban, a médiában és a populáris kultúrában mesélnek el újra és újra. Ezek reprezentálják, jelenítik meg, vagy reprezentálják. 2. Hangsúlyt kap az eredet, a kontinuitás, a hagyomány és az időtlenség A nemzeti karakter lényegi jellemzői változatlanok maradnak a történelem hányattatásai során. 3. A hagyomány feltalálása: a rituális vagy szimbolikus gyakorlatoknak olyan készlete, amely az ismétlés által vési be a viselkedés bizonyos értékeit és normáit, ez pedig automatikusan a kontinuitás érzetét kelti egy megfelelő történelmi múlttal. 4. A nemzeti kultúra narratívájának negyedik példája az alapítás mítosza A feltalált hagyományok felfoghatóvá teszik a történelem zűrzavarait és katasztrófáit, az összevisszaságot, közösséggé formálják át, a

katasztrófákat pedig diadallá. 5. A nemzeti identitást gyakran alapozzák szimbolikusan a tiszta, eredeti nép eszméjére A valóságban a nemzet fejlődésekor igen ritka, hogy ez az őseredeti nép tartja fenn vagy gyakorolja a hatalmat. A nemzeti kultúra tehát olyan identitásokat hoz létre, melyek bizonytalanul, a múl és a jövő között helyezkednek el. A nemzeti kultúra dekonstrukciója: Azt vizsgálja, hogy vajon tényleg egységesek-e a nemzeti kultúrák és az általuk megalkotott nemzeti identitások. Timothy Brennan: a nemzet szó egyszerre jelenti a modern nemzetállamot és valami sokkal ősibbet és ködösebbet annál – a natiót – helyi közösségeket, lakóhelyet, családot, az odatartozás feltételeit. A nemzeti identitások éppen azt jelenítik meg, ami a nemzeti egyenlet e két felének összehozásával létrejött – egyszerre nyújtottak tagságot a politikai nemzetállamban és azonosulást a nemzeti kultúrával. Bármennyire is

különböznek a tagok az osztály, a nem vagy a faj tekintetében, a nemzeti kultúra megpróbálja őket úgy megjeleníteni, mint akik ugyanahhoz a nagy nemzeti családhoz tartoznak. A nemzeti kultúra sohasem egyszerűen hűség, kötődés és szimbolikus azonosulás dolga volt, hanem mindig a kulturális hatalom struktúrája is, mert: - a legtöbb modern nemzet olyan különböző kultúrákból áll, amelyeket csak az erőszakos hódítás hosszú folyamata egyesített – azaz a kulturális különbözőség elnyomása; - a nemzetek mindig különböző társadalmi osztályokból, nemi és etnikai csoportokból állnak; - a modern nyugati nemzetek birodalmak vagy neoimperiális befolyási övezetek központjai is voltak, kulturális egyeduralmat gyakorolva a gyarmatosítottak kultúrája felett. A nemzeti kultúrákat mély belső megosztottságok és különbségek szabdalják fel, és csak a kulturális hatalom különböző formáinak alkalmazása „egyesítette” őket.

Még nehezebb az identitást a rassz fogalma körül egységesíteni. A rassz diszkurzív kategória, nem pedig biológiai, azaz azoknak a beszédmódoknak, reprezentációs rendszereknek és társadalmi gyakorlatoknak a szervező logikája, amelyek a fizikai vonások laza, gyakran meghatározatlan különbségeit – bőrszín, haj, és más testi tulajdonságok, stb. – szimbolikus jelölőként használják, hogy két csoportot társadalmilag megkülönböztessenek egymástól. A rasszizmus a nemzeti kultúrának olyan képét alkotja meg és védelmezi, amely szerint az egységesen fehér, de ingatag és mindig sebezhető a belső és a külső ellenség támadásaival szemben. Kétféle identitás létezik (egyik sem természet adta, hanem mindkettő társadalmi konstrukció eredménye): Személyes: külső környezet a meghatározó, kapcsolódik az én-identitás a közösség-identitáshoz. Ezek határozzák meg az én-identitást. Kollektív: nem létezik

egyéni-identitás nélkül. Közönség önmagából kialakított képe, amelyekkel a tagok azonosulnak. Az identitás kapcsolata: Kultúra: - nem csupán összegyűjti, hanem különbségeket is teremt az emberek között. Megmutatja a különbségeket (európai kultúra, keresztény vallás, kultúra bölcsője, demokrácia, diktatúrák sora) - nemzeti kultúrák sokszínűsége - magyar identitás (népművészet, himnusz, büszkeség, nyelv, zenei-irodalmi alkotások sora) - amit összeköt, azonnal elhatárol másoktól - a kultúra agregál, összegyűjt, nem egységesít. Szimbólum: - a kultúra megnyilvánulása (bármi lehet szimbólum) Etnicitás: - azok a kulturális vonások – nyelv, vallás, szokások, hagyomány, stb. -, amelyek egy nép tagjaiban közösek. Népcsoport közös jegyeinek felmutatás politikával átitatott kulturális identitás Európában nincs olyan nemzet, amely csak egyetlen népből, kultúrából vagy etnikumból állna, valamennyi modern

nemzet kulturális hibrid. Európai kultúra: - demokrácia és diktatúra - a kultúra bölcsője - sokszínűség Nemzeti kultúra, nemzeti identitás: - nemzeti identitást tanuljuk, nem velünk született tulajdonság - nemzeti kultúra reprezentációkon keresztül megnyilvánuló kultúra - nemzeti kultúra alakítható - akkor egységes a nemzeti kultúra, ha annak akarjuk látni. - minden kultúra hibrid és a nemzeti kultúra ezt a hibrid kultúrát akarja homogenizálni. Globalizáció: - túlmutat az egyes földrészeken, egész földkerekségre kiható folyamat - technikai oldala, gazdasági oldala, kulturális oldala van. - homogenizáló folyamat a globalizáció - gyengíti és felerősíti a nemzeti identitást (régen gyengített, most felerősíti; régen elmosódtak a kulturális különbségek, ma fontossá válik egy adott nemzet kultúrája) Migráció, vándorlás: a vándorlás az utóbbi évek sajátossága. Asszimiláció: 1. Nomádok: járják a világot, de

mindenhol ugyanazt produkálják (pl művészek, politikusok, sportolók) 2. Jobb megélhetés reményében vándorolnak: vagy asszimilálódnak, vagy fenntartják a saját kultúrájukat, és egzotikumként kezelik azt (pl. olasz étterem Amerikában) 3. Itthon maradottak csoportja Anthony P. Cohen: A kultúra, mint identitás egy antroplógus szemével (Sz gy): A kultúra szó az antropológiában egy sor paradigmaváltáson ment keresztül. Régebben úgy értelmezték, mint a viselkedés közvetlen meghatározóját. Az utóbbi időben a kultúrát sokkal tágabban értelmezik. Ha egy adott kultúráról beszélünk, nem olyan emberek sokaságára gondolunk, akik csupán egymásnak, ill. valamilyen szervező elvnek a klónjai A kultúra eszköz, mellyel jelentéseket hozunk léte, és amelynek segítségével a világ jelentéssel telítődik számunkra, mi pedig jelentést nyerünk a külvilág szempontjából. Az etnicitás a kultúra politikával átíratott formájává

vált, vagyis az adott kultúráról megfogalmazott állítások formáját ölti, azok minden velejárójával. Az etnicitás átpolitizált kultúra, az etnikai identitás pedig átpolitizált kulturális identitás. Ha egy kultúrát semmibe vesznek, az együtt jár identitásának tagadásával is. A kulturális identitás tagadását, vagy fenyegetettségét az emberek sokféle módon megtapasztalhatják (pl. ha egy bennszülött nyelvet alárendelnek a hegemón nyelvnek). Azt a folyamatot, amelynek során a mindennapi életből kiválogatják a kultúra darabkáit, hogy azok az identitást reprezentálják, Theodore Schwartz amerikai antropológus „etnognómiának” nevezte. Az emberek csakis azáltal kerülhetnek tudatába annak, hogy mit kell megvédeniük, ha láthatóvá teszik kultúrájukat. Alapvető zavar van a kultúra, mint önálló tény és mint szimbolikus kultúrák halmaza között, amely a kifejezés eszközéül szolgál, de nem határozza meg, hogy mi

fejeződjék ki, és annak jelentését sem írja elő, ami végül kifejeződik. A kultúrát olyan eszközként lehet használni, amely megmutatja az embereket (pl. amikor identitásukként neveik meg)