Nyelvtanulás | Magyar » Az ige és az igenevek szerepe a mondatban

Alapadatok

Év, oldalszám:2002, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:98

Feltöltve:2009. december 31.

Méret:42 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Az ige és az igenevek szerepe a mondatban Az ige Ragrendszer, igekötők - egy ige – 37-80 alak (igekötők nélkül) - szám, személy, idő, mód - ragozás lehet alanyi, tárgyas, vagy ikes - igéhez kapcsolhatunk igekötőt - megváltoztathatja a jelentését, alanyi igéből tárgyasat alkothat, gyakoríthat - négyféle helyzet: ige előtt, után, előtt közbeékelt szóval, megismételt - képezhetünk műveltető, visszaható, szenvedő, ható, gyakorító igét - főnevet, melléknevet és igeneveket is Az ige szerepe a mondatban - állítmányként szerepel - lehet igei vagy névszói-igei (ige + létige, marad vagy múlik) - mondatrészi szereptől függően előfordulhatnak kötelező bővítmények - leggyakrabban tárgy vagy állandó határozó (pl. vesz valamit, gondol valamire) - lehet az igekötő által meghatározott (pl. iskolába jár, kijárja az iskolát) - lehetséges bővítmények alkalmazásáról a beszélő dönt Igenemek - tárgyatlan: cselekvő,

állapotot kifejező, történést kifejező, visszaható, szenvedő - tárgyas: cselekvő, műveltető - az állítmány igeneme meghatározza a kötelező bővítményeket - gyakran a mondat szerkezetét is Az igenevek - - - minden fajtájuk képzett szó szótövük általában az ige E/3 jelen idejű, kijelentő módú, alanyi ragozású alakja kétarcú szófajta: - igei természetükhöz egy másik szófaji sajátosság társul - az igető révén őriznek magukban valamit az ige mozgalmasságából mondatbeli helyzetük is kettősen alakul - attól függ a mondatrészi szerep, hogy melyik szófaji sajátosság érvényesül - alapvetően a képző dönti el határozóval és tárggyal bővíthetőek (igei tulajdonság) nagy szerepük a kifejezés, stílus tömörségében, mozgalmasságában Főnévi igenév - az igetőből -ni képzővel alkotjuk - a cselekvést, történést, létezést elvontabban nevezi meg - személytől, időtől, módtól elvonatkoztat - a mondatban

alany, tárgy és határozó lehet (főnévi tulajdonság) - alanyként csak néhány személytelen ige mellett állhat - pl. kell, lehet, illik, muszáj, szabad - személyraggal ellátható, pl. tudnom kell, nem szabad szólnunk 1 Melléknévi igenév - a mondatbeli fő igével háromféle időviszonyban lehet - a cselekvést valaminek a tulajdonságaként nevezi meg három típus - folyamatos (képzője: -ó, -ő) - általában cselekvő értelmű - a jelzett szava voltaképpen a cselekvés alanya - befejezett (képzője: -t, -tt) - tárgyatlan igéből képzett alakok rendszerint cselekvők - pl. a gyümölcs megérett – érett gyümölcs - tárgyas igéből képzett alakok többnyire szenvedő természetűek - bezárták az ajtót – bezárt ajtó - beálló (képzője: -andó, -endő) - tárgyatlan igéből általában cselekvő alak lesz - tárgyas igéből általában szenvedő lesz Határozói igenév - úgy nevez meg egy cselekvést, mint a fő ige valamely

körülményét - képzője a -va, -ve, -ván, -vén (zárómorféma, nem követheti más toldalék) - a mondatban leggyakrabban mód- vagy állapothatározó 2