Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Az elérhetőség és a válaszadói készség gyenge közegei, mintalemorzsolódás és trendszerű erózió panelfelvételek mintáján

ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT Az elérhetõség és a válaszadói készség gyenge közegei – mintalemorzsolódás és trendszerû erózió panelfelvételek példáján AZ ELÉRHETÕSÉG ÚJ KIHÍVÁSA Amikor René König a kérdõíves interjút a társadalomkutatás „királyi útjának” nevezte, még nem számolhatott azokkal a növekvõ nehézségekkel, amelyek az elmúlt egy-két évtizedben az elérhetõség és a válaszadói készség tekintetében nemzetközileg szinte mindenütt jelentkeztek. Abban az idõben nem merültek fel a maihoz hasonló súllyal a potenciális elérhetõség útjában álló akadályok, a reprezentativitás érvényesítésének egyes rétegek, társadalmi csoportok gyenge lefedettségében mutatkozó korlátai. A német szociológia vezetõ módszertani periodikáinak egyike, a ZUMA-Nachrichten néhány éve jelentõs terjedelmet szentelt e témának, s bár a szerzõk (különösen Schneekloth-Leven 2003) végeredményben nem jeleztek

drámai torzulásokat mindezzel kapcsolatban, az írásokban (mindenekelõtt Mohler et al. 2003) határozottan megfogalmazódtak a survey-eltömegesedéssel, a felvételek mennyiségi hangsúlyaival kapcsolatos aggodalmak. A hagyományos sztenderdek megerõsítését, a válaszadói készség összefüggéseivel kapcsolatos kutatások újraélesztését javasolták az elérési arányok rohamos csökkenésének feltartóztatása érdekében. A probléma méreteit jelzi, hogy egyes országokban, így például Olaszországban már nem kevesebb, mint a megcélzott közönség egyharmada körüli lefedettségi arányokkal és a mintatorzulás ezzel kapcsolatos mértékével foglalkoznak – az egyébként igen színvonalas – kutatási összefoglalók.1 Ha ez az elõbbi arány egyelõre kirívónak is tekinthetõ, az ötven százalék alatti tapasztalatok már egyáltalán nem rit1 Lásd Supplements 2004 to the Statistical Bulletin – Sample Surveys. – Sample Surveys Household Income

and Wealth, 2004. Banca D’Italia ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT kák, például a fent említett német kutatási gyakorlatban sem. A mintatorzulás esélye ilyen szintû lefedettség esetében óhatatlanul nagyobb súllyal vetõdik fel, mint néhány évtizeddel ezelõtt, amikor még sokkal inkább az olasz példához képest fordított arányok, a fõcímek hetvenszázalékos vagy afölötti elérése volt jellemzõ. A nemzetközi tendenciákban megjelenõ válaszadási eredmények lassan a postai kérdezés által lehetõvé tett alacsony elérhetõséghez közelítenek. Ennek kezelésével és specifikus korlátaival a kézikönyvek külön foglalkoznak, a torzulás lehetõségeit és annak bizonyos mérséklését mindenütt kiemelve. Noha ez utóbbi tekintetben jelentõs elõrelépések is történtek (lásd Dillman 2000), nagy pontosságot igénylõ témák mint pártpreferenciák mérése, választási közvélemény-kutatások esetében e módszer ma sem merül fel

komolyabban. A fõcímek elérése korábban felmerült problémáinak orvoslására hagyományosan alkalmazott megoldás a súlyozás (átsúlyozás) valójában komoly problémáknak is forrása, cikkünkben ezt még érintjük. Voltaképpen a súlyozás egész kérdésköre másképp vetõdik fel, amikor a ténylegesen megkérdezetteken belül a fõcímek kerülnek kisebbségbe. A kötet egy másik tanulmányában kitérünk az utóbbi évtizedekben sûrûbbé vált közvéleménykutatási fiaskókra a választások nemzetközi terepén S ha nem is szeretnénk egyértelmû összefüggést sugallni – nyilvánvalóan a tényezõk széles körét, így tartalmi, strukturális változásokat, szociokulturális átalakulásokat is figyelembe kell venni mindennek kapcsán –, azonban vizsgálatok tárgya lehet az a párhuzamosság, amely a mérésekben mutatkozó tévedések sûrûbbé válása és az elérési arányok csökkenése közt tapasztalható. A hazai tapasztalatok – ha

egyelõre nem is mérhetõk a fentiekben említett legdrámaibb esetekhez – maguk is figyelmeztetõek. A megcélzott címek elérése, a minták ilyen értelmû lefedettsége az eseti tapasztalatok szerint is csökkent az utóbbi idõben. Azonban a DKMKA választási kutatássorozatának ilyen irányú szisztematikus vizsgálódása meg is erõsíti ezeket a benyomásokat E kutatások egyikeként Tóth István János (2005) kifejezetten módszertani célzatú vizsgálódásának tárgya az egyes intézetek pártpreferencia-vizsgálatainak módszerei, az azokban megnyilvánuló különbségek és párhuzamosságok voltak.2 Többek közt a minták különbözõ 43 AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI jellemzõi, például a fõcímen, illetve pótcímen elért megkérdezetteknek a mintabeli aránya is szerepelt az egyes intézetek által rendelkezésre bocsátott adatfelvételi lapon. A jelen elemzés számára ezen adatok másodlagos feldolgozásával

állítottuk elõ a fõcímen való elérhetõség olyan indexét, amelyen a következõ ábrán bemutatott idõsoros elemzés alapul, az adatbázis által felölelt 1994 és 2003 közötti idõszakra vonatkozóan.3 1. ábra A fõcímen elért megkérdezettek arányának alakulása 1994 és 2003 között két közvélemény-kutató intézet (Szonda Ipsos, Tárki) felvételeinek egyesített adatbázisa alapján 0,65 0,625 0,60 Mean fõcím 42 0,575 0,55 0,525 0,50 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Forrás: A DKMKA választáskutatás projekt, Tóth István János által összeállított adatbázis másodlagos elemzése. 2 A szerzõ a vezetõ közvélemény-kutató intézetek közül a Galluptól, a Szonda Ipsostól és a Tárkitól kapott lehetõséget a szóban forgó vizsgálat elvégzésére. Ha ez nem is nyújt teljes körû megközelítést, megítélésünk szerint alkalmasnak tekinthetõ az e téren megmutatkozó fontosabb tendenciák

reprezentálására. A fent hivatkozott módszertani beszámolón kívül a vizsgálat adataiból összeállított fájl az érdeklõdõk számára rendelkezésre áll a DKMK-projekt nyilvános adatbázisán belül. 3 A szóban forgó elemzés alapjául szolgáló adatok az ezeket rendelkezésre bocsátó Szonda Ipsostól és Tárkitól származnak. Az elemzés az egységesített adatokon alapul, a kimutatott alaptendencia mindkét esetben megfigyelhetõ 44 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT Miközben már a kilencvenes évek elsõ felében sem érte el átlagosan a kétharmados arányt a fõcímen elértek mintán belüli aránya, egy évtized alatt – a trend süllyedõ jellege alig vonható kétségbe – mintegy tízszázalékos csökkenés tapasztalható, úgyhogy ezek az arányok már csaknem elérték az ötven százalékot.4 Voltaképpen már az ilyen mértékû mintacsökkenés is komoly problémát jelez, hiszen – mint ez majd az alábbiakból is kiderül – mindez

nem egyenletesen oszlik el az ország különbözõ területei között. Léteznek olyan közegek, amelyekben a megcélzott sokaságnak a fele sem érhetõ el, sõt, esetlegesen jelentõsen alacsonyabb ez az arány. Ez nem csak az említett mintabeli torzulásokra hat jelentõsen, de – mintegy természetes jelenséggé válva – rövidebb-hosszabb távon a válaszadói magatartást, az ilyen kutatásokkal kapcsolatos kooperatív készséget is jelentõsen befolyásolhatja. A kooperatív készség lanyhulása s az ezzel kapcsolatos mintatorzulások némileg felnagyítva jelentkeznek az ún. panelvizsgálatok során, amelyek meghatározott minták tagjait – leggyakrabban a megkérdezetteknek az elsõ kérdezés alkalmával történõ elõzetes hozzájárulása nyomán – egy vagy több alkalommal újból felkeresik. A panelkérdezés általános kérdéskörével és specifikus mintavételi problémáival a módszertani irodalom hosszú évtizedekre visszamenõen foglalkozik

(kezdve olyan klasszikusokkal, mint Lazarsfeld et al. 1940, vagy újabb kelettel a National Election Studies választási paneljérõl Traugott-Rosenstone 1994, vagy a társadalmi-gazdasági tényezõk longitudinális vizsgálatában már szintén klasszikussá vált PSIDkutatássorozattal kapcsolatban Hill et al. 1991) Bár a lemorzsolódás témája már korán felkeltette a kutatók érdeklõdését, az utóbbi idõben bekövetkezõ tendenciák nyomán e kérdéskör még inkább elõtérbe került (lásd például Clinton 2001, Mika 2002, Lipps 2006). A kérdéskör irodalmának tekintélyes képviselõi (mint Lepkowski-Couper 2002) felhívják rá a figyelmet, hogy az elérhetõség, illetve a nem válaszolás a panellemorzsolódáshoz képest általánosabb, többszálú probléma (és idevonatkozó kutatási adalékaink egy része, melyekrõl az alábbiakban számolunk be, szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy többhullámos panelfelvételek esetén a késõbbi

hullámokbeli lemorzsolódás vagy mintában maradás már jórészt más típusú motívumok szerint rendezõdik). Az ered- AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI mények egésze alapján azonban mégis kirajzolódik az a benyomás, hogy az említett tendenciák egyben általánosabb összefüggésekhez kapcsolódnak. PANELVIZSGÁLATOK TAPASZTALATAI 2003 ÉS 2006 KÖZÖTT A DKMKA politikai tagolódás kutatás 2003-as alapfelvétele már számolt az adott mintán történõ részbeni megismétlés lehetõségével, és az interjú végén szerepelt egy kérdés erre vonatkozóan. A 3000 fõs alapmintán a megkérdezettek 67 százaléka nyilvánította készségét egy esetleges késõbbi megkeresésre, 19 százalék egyértelmû nemmel válaszolt, míg 14 százalék bizonytalannak mutatkozott e tekintetben Az újabb megkeresésre egy 1000 fõs mintarész válaszadói készséget kifejezõ tagjainál a 2006-os országgyûlési választásokat megelõzõ

március hónapban, míg egy hasonló létszámú további alminta esetében a választást követõen április-május hónapban került sor.5 A DKMKA 2004-ben indult újabb felvételsorozatának keretében 2005 júniusában került sor kétezer fõs mintán olyan felvételekre, amelyekhez a 2006-os országgyûlési választást követõen szintén kapcsolódtak további megkeresések. Ekkor már – a kiinduló felvétel alkalmával – a megkérdezettek közül kevesebben, csak 53 százalékban adtak pozitív választ az újbóli megkeresésre vonatkozóan 26 százalék elutasította ennek lehetõségét, míg 20 százalék „attól függ” típusú bizonytalan választ adott. Jóllehet – mint még szólunk róla – az elérési arány alakulása csak részben függvénye a válaszadói készségnek, az alapminták panellefedettségi arányai hasonlóan csökkenõ tendenciát tükröznek. A 2003-as és 2006-es megkeresés között közel három év telt el, s e hosszabb

idõtartam nyilván az alacsonyabb szintû elérés irányába hat. Az alapfelvételbõl kiinduló (választás elõtti) felvétel során azonban még a kiinduló mintának több mint 45 százalékát (valójában az újbóli megkérdezéshez több-kevesebb határozottsággal igent mondók ennél magasabb hányadát, mintegy hatvan százalékát) sikerült el- 5 4 Ha a fenti adatsor 2003-nál véget is ér, a DKMKA projekt saját kutatási tapasztalatai is arról szólnak, hogy inkább e trend megszakadásáról, mint folytatódásáról van szó. A mostani cikkben alapul vett 2003-as és 2005-es felvételek kiinduló mintái tekintetében is érzékelhetõ a fõcímek aránycsökkenése. Míg 2003 végén ez még kevéssel itt is meghaladta az ötven százalékot, a 2005-ös felvétel esetében már alatta maradt 45 Az elõbbi (választás elõtti) panelvizsgálatot – a korábbi hasonló lebonyolítású felvétel után – a Tárki, a választás utánit a Szonda Ipsos

bonyolította le. Az utóbbi esetben bizonyos eltérést jelent – amire a választás utáni eltérõ kontextus mellett a lemorzsolódás mértékét tekintve külön is indokolt felhívni a figyelmet –, hogy a szóban forgó alminta 2005 folyamán egy kapcsolódó részkutatás során is felhasználásra került, így a DKMKA-projekt idevonatkozó 2006-os felvétele ebben a körben már harmadik megkeresést jelentett. 46 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT érni. A 2005-ös felvételbõl kiinduló esetekben ezek az arányok már jóval alacsonyabbak, az egyharmados szint körül mozognak. A mintacsökkenés természetesen önmagában is gondot okoz, hiszen növeli a mintával kapcsolatos hibahatárt, és korlátot szab bizonyos – nagyobb elemszámot igénylõ – elemzéseknek. Ez még akkor is így van, ha – egyes konkrét idõponthoz kevéssé kötõdõ témákban – a különbözõ alminták összekapcsolásával valamelyest mérsékelni lehet ezeket a problémákat.

A lemorzsolódás egyenetlen, csoportspecifikus jellege azonban legalább ilyen – esetenként még komolyabb – torzulások forrása lehet Következõ elemzéseink elsõsorban erre a kérdésre irányulnak. A lemorzsolódás során lecsökkent mintarészek összetételét fogjuk összehasonlítani különbözõ szempontokból a kiinduló mintákkal, egyben azt is vizsgálva, hogy mely csoportok bizonyultak „kitartóbbaknak”, illetve melyek voltak azok a gyenge közegek, amelyekben a legerõsebb lemorzsolódás, s így a legjelentõsebb torzulások voltak tapasztalhatók. Elsõ megközelítésben egyelõre figyelmen kívül hagyjuk, hogy a kiinduló minták összetétele mennyiben felelt meg a népességen belüli (például a népszámlálási vagy mikrocenzus adatokhoz viszonyított) elõfordulásnak. Tekintsük elsõként a 2003/2006-os választás elõtti panelfelvétel mintájának strukturális alakulását (A kiemelések a panelszempontból leginkább problematikusnak

bizonyult, legnagyobb csökkenésen keresztülment csoportokat jelölik.) Az elérhetõség hagyományos mintája jelentõs mértékben a kulturális, társadalmi és politikai erõforrások szintjeit követte, többé-kevésbé szinkronban a státusfokok emelkedésével. Az iskolázottabb, társadalmi, munkahelyi és családi kapcsolataiba beágyazottabb, politikailag involváltabb közönségrétegek megközelíthetõbbek voltak a kutatások, különösen a több stációt magukba foglaló felvételsorozatok számára. A témaköröket tekintve, a közéleti-politikai kérdésekkel kapcsolatban – a szóban forgó kutatások is ehhez a típushoz sorolhatók – ez a tendencia hagyományosan még határozottabban jelentkezett. 47 AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI 1. táblázat A 2003/2006. márciusi (választás elõtti) DKMKA panelminta összetétele a kiinduló idõpontban és a lemorzsolódások után, illetve az elérési arányok a második

hullám során (százalékban)* Kiinduló minta (2003. november) N = 1016 2. hullám (2006. április) N = 462 (kiinduló mintatag) A kiinduló minta tagjainak 2. hullámbeli elérése Férfi 43,2 40,0 42 Nõ 56,8 60,0 48 18–29 év 19,9 14,8 33 30–44 év 23,4 27,5 52 45–59 év 26,3 28,6 49 60 év felett 30,2 29,3 43 Nõtlen, hajadon 16,5 12,0 32 Házas 55,1 59,9 48 Élettárs 7,4 7,7 47 Egyedül él 19,8 20,4 44 Dolgozik 45,7 43,3 42 Nyugdíjas 37,7 39,3 46 Munkanélküli 5,1 6,7 58 Htb., gyes 5,6 6,0 47 Tanuló, eltartott 5,6 4,7 37 Fõváros 18,1 10,0 25 Vidéki város 46,5 49,5 48 Község 35,3 40,5 52 Max. 8 oszt 31,7 36,6 51 Szakm. 22,4 22,2 44 Középisk. 30,8 28,7 41 Diploma 15,0 12,7 38 Apa max. 8 oszt 46,8 53,6 51 Szakmunkás végz. 27,6 25,1 40 Középiskola 12,2 10,9 40 Diploma 10,3 6,4 33 48 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT 1. táblázat folytatása

Kiinduló minta (2003. november) N = 1016 2. hullám (2006. április) N = 462 (kiinduló mintatag) A kiinduló minta tagjainak 2. hullámbeli elérése Felsõ-közép 1,6 1,5 44 Közép 34,2 32,4 42 Alsó-közép 23,9 21,1 39 Munkás 31,3 37,0 53 6,9 6,4 41 Vallásos, templomba járó 15,1 14,0 41 Maga módján vallásos 54,3 54,1 44 Nem vallásos 26,6 27,1 47 Bizonytalan 3,8 4,8 52 MSZMP-tag volt 8,8 9,8 49 Nem volt 91,2 90,2 45 Biztosan elmenne szavazni 65,9 71,4 49 Valószínûleg elmenne 12,6 12,1 44 Nem menne el, egyéb 21,5 16,5 35 MSZP-szavazó 26,9 29,8 51 SZDSZ 2,6 2,4 42 Fidesz 28,7 32,6 52 MDF 0,7 0,7 43 Egyéb pártprefencia 3,3 2,2 30 Alsó osztály (önbesorolás) * A felvételeket a Tárki bonyolította le. Az ilyen értelemben vett részvétel, illetve az attól való tartózkodás motívumai sok tekintetben párhuzamot mutattak a választási részvétel és távolmaradás több

vizsgálatunkban feltárt tényezõivel (így Angelusz–Tardos AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI 49 2005 ilyen fejezete). A státustudat – az ilyen kutatások társadalmi hasznosságához, nyilvános funkciójához fûzõdõ pozitív elképzelésekkel és az ezekre épülõ normákkal összefüggésben – a hasonló kérdések iránt amúgy is fogékonyabb, magasabb státusú társadalmi csoportokat motiválta inkább a megkeresések kedvezõ fogadására, vagy legalábbis kompenzációt jelentett azzal az ilyen kérdezések idõigényével szemben, mely ebben a közegben objektív vagy szubjektív értelemben nagyobb „áldozattal” járhat. A konvencionalizmus további motívuma – a fentitõl sok tekintetben eltérõ jelleggel – inkább a tényleges vagy vált elvárásokhoz való alkalmazkodás idevonatkozó megjelenése, amely részben a kutatást fémjelzõ intézmény és a lebonyolító cég iránti presztízsben, részben ezeknek a

konkrét interakcióban megjelenõ képviselõje, a kérdezõbiztos iránti udvarias attitûdben fejezõdhet ki. És itt is felvethetõ a dependencia/fenntartás motívumegyüttesének relevanciája, akár a centrumban lévõk általánosított tekintélye, egyfajta konform viselkedés – a konkrét összefüggésben az interjú kötelességszerû elfogadása – vagy éppen ennek kifejezett elutasítása, az esetleg protesztjelleggel is színezett válaszmegtagadás értelmében. Mint a fenti táblázat adatai jelzik, az új keletû kutatási tapasztalatok csak részben erõsítik meg a hagyományos tendenciákat. Míg az utóbbi két részvételi szindróma érvényesülése több ponton is (így családi, életkori, lakóhelyi vagy politikai szocializációs összefüggésekben) tetten érhetõ – ha a vallásosság szokásszerûen ilyen irányban ható tényezõje ez esetben nem is hat ilyen irányban –, a státustudathoz köthetõ elérhetõségi hatás csak részben jelenik

meg, sõt, bizonyos tekintetben inkább ellentétes jelenségeket figyelhetünk meg. A politikai érdeklõdés befolyása a vártnak megfelelõ, a magasabb lakóhelyi, iskolázottsági és (szubjektív) társadalmi státus, illetve kedvezõbb családi háttér inkább távolít, mint közelít a válaszadási szituációhoz Különösen pregnáns módon jelenik meg mindez a településtípusokat tekintve. Az erõteljes fõvárosi lemorzsolódás egybecseng azokkal a – jelen választáskutatás felvételsorozata által is megerõsített – tapasztalatokkal, melyek arról szólnak, hogy Budapesten az elsõdleges lefedettség, a kiinduló fõcímek elérése is az átlagot jóval meghaladó gondot jelent (a szóban forgó arány az elmúlt évtizedben valójában már jelentõsen a kritikusként jellemzett ötvenszázalékos szint). A hatótényezõk további komponensét, a rendelkezésre álló idõkeret befolyását jelzi, hogy míg az aktív keresõk között (sõt, ez esetben a

tanulók közt még inkább) erõteljes a lemorzsolódás, az inaktívak különbözõ csoportjai, s nem utolsósorban a munkanélküliek viszonylag hozzáférhetõbbek a kutatások számára. 50 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT Nézzük, mennyire erõsítik meg mindezt a másik adatforrás, a 2005-bõl kiinduló panelfelvétel eredményei. 2. táblázat folytatása Kiinduló minta (2005. június) N = 2000 2. hullám (2006. május) N = 593 (kiinduló mintatag) A kiinduló minta tagjainak 2. hullámbeli elérése Felsõ-közép 1,9 1,3 22 Közép 38,5 35,5 27 Alsó-közép 25,2 23,8 28 Munkás 25,5 29,2 34 Alsó osztály (önbesorolás) 7,8 9,0 34 Vallásos, templomba járó 12,2 10,7 26 Maga módján vallásos 55,8 62,7 33 Nem vallásos 27,4 23,4 25 Bizonytalan 3,9 3,0 24 MSZMP-tag volt 6,7 7,8 35 Nem volt 93,3 92,2 29 Biztosan elmenne szavazni 49,7 53,1 32 Valószínûleg elmenne 16,8 16,4 29 Nem menne el, egyéb 34,5

30,5 27 MSZP-szavazó 22,2 24,5 33 SZDSZ 2,9 3,0 31 Fidesz 32,1 29,8 28 MDF 1,5 1,2 23 Egyéb pártpreferencia 3,1 2,7 29 2. táblázat A 2005/2006-os választási panelminta összetétele a kiinduló idõpontban és a lemorzsolódások után, illetve az elérési arányok a második hullám során (százalékban)* Kiinduló minta (2005. június) N = 2000 2. hullám (2006. május) N = 593 (kiinduló mintatag) A kiinduló minta tagjainak 2. hullámbeli elérése Férfi 44,9 45,9 30 Nõ 55,2 54,1 29 18–29 év 19,8 18,1 27 30–44 év 21,5 21,8 30 45–59 év 27,1 27,4 30 60 év felett 31,6 32,8 31 Nõtlen, hajadon 18,2 17,1 28 Házas 47,6 50,2 31 Élettárs 9,7 9,1 28 Egyedül él 23,6 23,6 28 Dolgozik 43,7 38,3 26 Nyugdíjas 39,4 42,0 32 Munkanélküli 5,5 6,9 38 Htb., gyes 4,5 4,6 30 Tanuló, eltartott 6,8 8,2 36 Fõváros 18,4 10,7 17 Vidéki város 48,6 47,7 29 Község 33,0 41,6 37

Max. 8 oszt 30,1 35,1 35 Szakm. 27,5 29,4 32 Középisk. 28,6 26,2 27 Diploma 13,7 9,3 20 51 AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI * A felvételeket a Medián és a Szonda Ipsos bonyolította le. 52 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT Az eredmények összességükben egybecsengenek az elõzõekkel, s különösen így van ez a magasabb státussal, a társadalmi és települési centrumokkal kapcsolatban. A fõvárosi lemorzsolódás itt is rendkívül kiugró Bár a függelékben elhelyezett további panelfelvételi elem, a 2003-as alapfelvétel egyik almintájának a 2006-os választás utáni leágazása egy közbülsõ további hullám és az ezzel kapcsolatos fokozott lemorzsolódás miatt az elõbbiekkel közvetlenül nem vethetõ egybe, lemorzsolódási eredményei a fõbb vonásokban hasonlóak. Felmerül a kérdés, mennyire általánosak vagy rendhagyóak a szóban forgó tendenciák a nemzetközi tapasztalatok fényében. A

státusszinttel növekvõ lemorzsolódás az irodalom szerint korántsem általános Az iskolázottsági szinttel többnyire pozitív a kapcsolat (lásd például a német panelesetre vonatkozóan Mika 2002), ami a hagyományos mintákat idézi Az itt körvonalazódó ellentmondás kibontása további vizsgálatokat, a jelen metodológiai kereteken túlmenve tartalmi komponensek bevonását is igényli. Egy – akár vázlatos – idõbeli visszatekintés maga is hozzájárulhat a magyarázathoz. EGY VISSZAPILLANTÁS ÉS ÖSSZEGZÕ ÁTTEKINTÉS A választáskutatás hazai gyakorlata valójában nem bõvelkedik a fentiekhez hasonló longitudinális felvételekben. Ezek egyikére az MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjának égisze alatt az 1994-es választásokhoz kapcsolódva került sor Ezt megelõzõen két felvétel történt két ezer fõs almintán 1993 õszén, illetve 1994 áprilisában. A választást követõen – az egyik almintából kiindulva – 1994

szeptemberében egy további kérdezésre került sor. Az alábbi elemzés e három hullám összehasonlító adataira épül Az idõbeli összevetés önmagában is fontos szempontján túl viszonylag nagyobb mintán a többhullámos panelfelvételek speciális lemorzsolódási problémáiról is képet kaphatunk. 53 AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI 3. táblázat Az 1993–94-es háromhullámos MTA–ELTE KKCS választási panelminta összetétele a kiinduló idõpontban és a lemorzsolódások után, illetve az elérési arányok a második és a harmadik hullám során (százalékban)* Kiinduló minta (1993. november) N = 955 2. hullám (1994. április) N = 740 (kiinduló mintatag) 3. hullám (1994. szept.) N = 528 (kiinduló mintatag) A kiinduló minta tagjainak 2. hullámbeli elérése A kiinduló minta tagjainak 3. hullámbeli elérése Férfi 46,6 46,2 47,0 77 56 Nõ 53,4 53,8 53,0 78 55 18–29 év 21,7 21,9 22,0 78 56

30–44 év 28,2 28,9 28,0 80 55 45–59 év 24,2 25,4 25,0 81 57 60 év felett 26,0 23,8 25,0 71 53 Nõtlen, hajadon 14,3 13,3 13,9 72 54 Házas 63,1 66,4 66,7 82 58 6,2 5,6 4,4 72 40 Egyedül él 16,4 14,5 14,9 69 50 Dolgozik 48,5 49,0 47,0 79 54 Nyugdíjas Élettárs 35,1 34,2 36,6 75 58 Munkanélküli 7,4 7,2 7,0 75 52 Htb., gyes 5,2 4,1 5,1 82 55 Tanuló, eltartott 3,8 3,9 4,3 78 62 Fõváros 19,8 22,3 22,5 87 63 Vidéki város 42,8 41,2 40,5 75 52 Község 37,4 36,5 36,4 76 55 8 alatt 14,6 11,8 12,5 63 47 8 ált., szakm 47,3 47,7 46,6 78 55 Középisk. 25,2 26,6 27,3 82 60 Diploma 13,0 13,9 13,6 83 58 54 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT 3. táblázat folytatása Kiinduló minta (1993. november) N = 955 2. hullám (1994. április) N = 740 (kiinduló mintatag) 3. hullám (1994. szept.) N = 528 (kiinduló mintatag) A kiinduló minta tagjainak 2. hullámbeli

elérése A kiinduló minta tagjainak 3. hullámbeli elérése Apa 8 általános alatt 37,6 35,9 38,7 74 57 8 ált., szakmunk. 43,3 43,8 42,6 78 54 középiskola 19,6 19,8 19,8 79 57 8,5 9,5 8,5 86 55 Vallásos, templomba járó 15,6 14,2 15,0 71 53 Maga módján vallásos 50,9 51,3 51,1 78 56 Nem vallásos 27,4 28,4 26,6 81 54 Bizonytalan 6,1 6,0 7,4 78 67 MSZMP-tag volt 14,3 13,6 15,4 74 60 Nem volt 85,7 86,4 84,6 78 55 Biztosan elmenne szavazni 56,2 60,1 61,0 83 60 Valószínûleg elmenne 23,4 24,0 24,8 79 58 Nem menne el, egyéb 20,4 15,9 14,2 61 39 MSZP-szavazó 21,2 22,7 22,9 84 60 SZDSZ 9,7 10,0 11,0 80 63 Fidesz 22,7 22,4 22,7 77 55 MDF 10,9 11,4 11,0 82 56 FKGP 5,3 5,3 5,8 78 61 KDNP 7,5 8,5 8,2 88 60 Egyéb pártpreferencia 9,7 10,9 10,7 89 62 diploma * A felvételeket a Szonda Ipsos bonyolította le. AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE

KÖZEGEI 55 Bizonyos metszetekben látványosak a különbségek az újabb tendenciákhoz képest. Mindenekelõtt a kulturális-társadalmi státussal és a települési hierarchiával való összefüggések eltérése pregnáns Látható, alig több mint egy évtizede a fõvárosiak, valamint a magasabb végzettségûek, illetve kedvezõbb kulturális hátterû csoportok a lejjebb elhelyezkedõkhöz képest még megközelíthetõbbek voltak az ilyen típusú kutatások számára. Ez megfelelt a participációs készség és demoszkópiai lefedettség hagyományos, bizonyos értelemben „normális”, a nemzetközi gyakorlatban többkevesebb egyértelmûséggel ma is érvényesülõ mintáinak. Az is megállapítható, hogy a különbözõ motívumok szerepe, mintatorzító hatása mérsékeltebb volt, mint késõbb a státustudattal vagy egyéb szindrómákkal összefüggõ hatásoké – akár hasonló, akár ellentétes irányban. A 2. és 3 hullám adatainak párhuzamos megléte

ugyanakkor a hosszabb távú, többlépcsõs panelfelvételek sajátos lemorzsolódási problémáiba is betekintést enged. Megfigyelhetõ, hogy a kiinduló mintától való – a státusjellemzõkkel összefüggõ – alapvetõ eltérések a 2. hullámban erõteljesebben jelentkeztek, mint a késõbbi hullám során. Azok az alacsonyabb státusú mintatagok, akik – csoportjuk általános jellemzõivel szemben, akár egyéni érdeklõdésük, akár habitusuk, netán a konvencionalizmus szindrómával összefüggõ motívumok nyomán – kitartanak a válaszadás mellett, megközelíthetõségük révén a késõbbi hullámokban már mérséklik a különbözõ csoportok között eleinte mutatkozó nagyobb eltéréseket. A fentiek után indokolt, hogy egy összegzõ áttekintést tegyünk. Ennek során megállapíthatjuk, hogy melyek a panellemorzsolódás, mintatorzulás legáltalánosabb, legtöbb esetben megerõsített tendenciái. Arra is választ kereshetünk, hogy hol

rajzolódnak ki legvilágosabban a válaszadói magatartás és az elérhetõség új hazai tendenciái. A könnyebb áttekinthetõség érdekében az elõzõleg jelzett fõbb eltéréseket, azok irányát és erõsségét szimbolikusan jelenítjük meg. A jelen összehasonlítás céljából bevonjuk azt a kisebb létszámú (2003–2006 választás utáni, harmadik hullámos) panelfelvételt is, amelynek részletesebb adatait a függelékben közöljük. 56 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT 4. táblázat 4. táblázat folytatása Áttekintés a panellemorzsolódás fõbb jellemzõirõl 1993 és 2006 között (pozitív elõjel: mérsékelt, negatív elõjel: erõs lemorzsolódás) 1993–1994 választási panel 2003/2006 választás elõtti panel 2003/2006 választás utáni panel 2005/2006 választás utáni panel 1993–1994 választási panel Apa max. 8 osztály – középiskola Nõ + diploma 18–29 év ––– – 30–44 év + – 45–59 év –

(+) Élettárs –– + + + – Egyedül él Dolgozik –– Nyugdíjas –– ++ –– Felsõ-közép ––– –– –– – Munkás –– ++ ++ 2005/2006 választás utáni panel –– Alsó-közép 60 év felett Házas 2003/2006 választás utáni panel Közép ++ Nõtlen, hajadon 2003/2006 választás elõtti panel szakmunkás végz. Férfi –– ++ ++ Alsó osztály (önbesorolás) + Vallásos, templomba járó + Maga módján vallásos + Nem vallásos – ++ + ++ Munkanélküli +++ ++ Htb., gyes Tanuló, eltartott Fõváros 57 AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI ++ – + + ––– ––– ––– ++ +++ ++ ++ + ++ Bizonytalan + – MSZMP-tag volt + (+) ++ + + + Nem volt Vidéki város Község Max. 8 osztály –– Biztosan elmenne szavazni + Valószínûleg elmenne Szakmunkás Középiskola + – Diploma + –– –– Nem menne el, egyéb –

–– –– – – 58 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT 4. táblázat folytatása 1993–1994 választási panel MSZP-szavazó 2003/2006 választás elõtti panel 2003/2006 választás utáni panel 2005/2006 választás utáni panel ++ + + ++ ++ (–) – – SZDSZ Fidesz – MDF Egyéb pártprefencia –– (–) Összegezve a megállapításokat, most már indokolt azokra a jellemzõkre is kitérni, amelyekrõl eddig nem szóltunk: ahol mérsékeltebbek vagy kevésbé egyértelmûek a mintabeli eltérések. A demográfiai tényezõk közül a nemmel való összefüggés ez utóbbiak közé tartozik. Mindenesetre említést érdemel, hogy amíg 1993–1994-ben nem tapasztalhattunk ilyen különbséget, a DKMKA 2003-as alapvizsgálat kiinduló mintájához képest a késõbbi fázisban tovább nõtt a nõk aránya. Ez egybecseng azzal a tapasztalattal is, mely szerint – különbözõ egyéb demográfiai tényezõkkel összefüggésben is – a fõcím

elérhetõséget tekintve is általában több gondot okoz a férfiak, mint a nõk elérése. Egyértelmûen jelentkezik az életkor szerinti összefüggés. Az elmúlt néhány évben a fiatal korcsoport, a 30 év alattiak lemorzsolódása, elérhetõségi problémája általánossá vált, s a középkorúak, idõs-közép korcsoportok tagjai között jelentkezik ezzel ellentétes eltolódás. Itt ismét némi hangsúlykülönbség indokolt: míg a panelmintákon belül a legidõsebbek érthetõ módon nem tartoznak a legteherbíróbb korcsoportok közé, ami viszont a kiinduló minták összetételét, a fõcímek elérhetõségét illeti, ott az õ oldalukon jelentkezik egyértelmû többlet. Ez egyre erõteljesebb tendencia (lásd erre vonatkozóan az 1. és 2, vagy a függelékbeli táblázat erre vonatkozó adatait, a 60 éven felüliek közt egyharmadhoz közelítõ kiinduló arányait) Bizonyos értelemben mindezek megfelelõjeként beszélhetünk a munkaviszony, aktivitás

szerinti jellemzõkrõl. Az aktív keresõk többször megerõsített lemorzsolódása, a munkanélküliek viszonylag tartós mintában maradása mellett a nyugdíjasok is az elérhetõbb csoportok között tarthatók AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI 59 számon. Az életkori tendenciákkal nem egészen cseng egybe a tanulók valamelyest mérsékeltebb lemorzsolódása Ez közvetve egyben arra utal, hogy a már munkában álló fiatal csoportok megfelelõ lefedése az ilyen jellegû kutatások számára külön gondot jelenthet. Valamennyi vizsgált esetben számottevõ eltérés mutatkozik a családi állapotot tekintve. Az a tény, hogy a nem hagyományos családi keretek közt élõk nehezebben elérhetõk, erõsebben lemorzsolódók, mint a házasok, azért is jelenthet fokozott gondot a személyes kérdezés terepén (akár az objektív értelemben is nehezebb elérhetõség, akár a normatív beállítódások értelmében), mivel az elõbbi

formák, együttélési változatok, a szingli életforma elõfordulása az elmúlt évtizedben jelentõsen emelkedett, és ez az átrendezõdés a statisztikák szerint még nem ért véget. Bizonyos mértékben – a kapcsolathálózati beágyazottság értelmében – a fentivel rokonítható a vallásosság tényezõcsoportja. Érdekes módon, a konvencionalizmus összefüggésében ezzel kapcsolatba hozható viszonylag kooperatívabb válaszadói attitûd az újabb keletû esetekben jelent meg. Részben ezzel kapcsolatos, de már a témaspecifikus érdeklõdés és a státustudat bizonyos (politikai) válfajaihoz is átvezet az egykori MSZMP-tagság többször megerõsített szerepe a nagyobb elérhetõség irányában. Hasonló tartós tendencia figyelhetõ meg a választási részvétel különbözõ fokozatait tekintve a nagyobb szavazói hajlandóságot tanúsító, politikailag involváltabb válaszadók körében. A szavazók között az MSZP támogatóinál hasonló

irányú összefüggés mutatkozik, sõt, ha nem is teljesen egyértelmûen, ma már a másik nagy párt, a Fidesz szavazóinál is A kisebb pártok szavazói ugyanakkor viszonylag nehezebben elérhetõek, illetve tarthatók a kiinduló mintakeretek között. A további adatok, a különbözõ típusú státusjellemzõk összegzett eredményei megerõsítik a fentiekben többször érintett átalakulást, mindenekelõtt a fõvárosiak, magasabb végzettségûk, társadalmi státusú csoportok nehezebb elérhetõségérõl, mérséklõdõ kooperativitásáról való tapasztalatokat. A korábbi elemzések egyszerû kétdimenziós összefüggéseken alapultak. Sok tekintetben árnyaltabb képet kaphatunk minderrõl a tényezõk teljes együttesét átfogó többváltozós elemzés révén Amellett, hogy megerõsíthetik vagy esetenként módosíthatják a fentiekben vázolt képet, arról is pontosabb információt kaphatunk, hogy melyek ebben az összefüggésben a legkomolyabb hatást

gyakorló tényezõk. Az 1993/94-es felvétel második hulláma mellett az újabb keletû kutatási eredmények közül a 2003-as alapfelvétel – legnagyobb elérést felmutató – 2006. áprilisi folytatásának esetét 60 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT választottuk. A kvalitatív változók bevonására is alkalmas Optimal Scaling többváltozós regresszióelemzés arra keres választ, hogy melyik idõszakban mely tényezõk magyarázták önálló tényezõként a mintában való bennmaradást vagy lemorzsolódást. 5. táblázat A panelelérhetõség tényezõinek többváltozós elemzése két idõpontban (CATREG Optimal Scaling regresszióelemzés; beta- és importance-együttható a szignifikáns összefüggések feltüntetésével; függõ változó: a 2. hullám során a mintában maradás vagy lemorzsolódás; +: maradás) 1993–1994 beta importance ,096 ,066 –,091 ,114 ,228 ,491 A kérdezett neme (férfi negatív) ,067 ,039 Vallásos ,104 ,062

Korábban tagja volt az MSZMP-nek ,102 ,079 Dolgozik-e Ön (inaktív pozitiv) ,082 ,052 –,109 ,105 Legmagasabb iskolai végzettsége beta importance ,125 ,528 2003–2006 április Életkor Apa iskolai végzettsége Településtípus (Bp. negatív) -,087 ,264 Melyik társadalmi osztályba sorolná magát (alsó negatív) Adj. R2 2% 61 AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI lai) státus és a családi kulturális háttér viszonylagos szerepe. Az eredmények szerint az utóbbi tényezõ befolyása erõsebb, s ennek kiszûrése után már nem beszélhetünk a magasabb iskolázottságúak kedvezõtlenebb elérhetõségérõl. Ugyanez a megfigyelés (ezen belül a többgenerációs értelmiségiek negatívabb válaszadói habitusával) az ilyen eszközökön alapuló kutatások bizonyos presztízsvesztését sugallja. Összességében nemcsak a válaszadói kooperativitás hanyatlásáról, hanem a „süllyedõ kultúrjószág” szindróma

bizonyos megjelenésérõl beszélhetünk. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az az óhatatlanul felvetõdõ kérdés, hogy mindez a változás mennyiben tulajdonítható attitûdváltozásnak, s mennyiben bizonyos objektív körülményeknek (mint a változó lakásviszonyok, a közbiztonság városokbeli helyzete, olyan életmódbeli átalakulások mint amilyenekre a családi állapot kapcsán utaltunk). Mindezzel kapcsolatban érdemes ismét hivatkozni – most már összefoglalóan – azokra a konkrét kutatási adatokra, amelyek ezekben a kutatásokban az újbóli megkeresés lehetõségére vonatkozóan adódtak. 6. táblázat 8% A táblázat alján szereplõ számok világosan jelzik, hogy a panellemorzsolódás ma számottevõen nagyobb mértékben függ össze az empirikus társadalomkutatásban szokásosan szereplõ társadalmi-demográfiai változókkal, mint jó egy évtizeddel korábban. Az is elmondható, hogy jelenleg nagyobb a befolyást gyakorló

tényezõk köre, ezen belül is kimagaslik azonban a településtípus szerepe – a korábbihoz képest megváltozott elõjellel. Némi finomítás ugyanakkor a korábban bemutatott eredményekhez képest a saját (isko- A további megkérdezésre vonatkozó kooperációs készség alakulása 1993 és 2005 között (százalékban) 1993 2003 (teljes minta) 2005 Hajlandó újbóli válaszadásra 70 71 53 Bizonytalan 17 11 22 Nem hajlandó 12 18 26 Ezen adatok alapján is egyértelmû a válaszadói kooperativitás gyengülésére utaló tendencia, sõt, mintha ennek üteme erõsödött volna is az elmúlt években. Tegyük hozzá, a különbözõ bontások szerint a részletesebb adatok többnyire egybecsengenek a fent vázolt összefüggésekkel, s különösen markáns az újbóli megkeresés nagyarányú elutasítása a fõvárosiak körében. Mint utaltunk rá, az eredmények több vonatkozásban is további kutatásra hívnak fel, s ezen belül tartalmi

összefüggések ugyanúgy érdekesek lehetnek, mint további módszertani kérdések. Utóbbiak közt bizonyára jól hasznosíthatóak például a fõcímek elérésének akadályairól, annak külön- 62 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT bözõ összetevõirõl gyûjtött információk. Megkerülhetetlen kérdés továbbá a súlyozás problémája. Míg a különbözõ szempontok szerinti átsúlyozás gyakran alkalmazott „gyógymódja” a mintabeli torzulás kiigazításának – valójában ritka az olyan vonatkozás, amikor ez teljesen problémamentes lenne –, az elérés meghiúsulásának bizonyos szintje esetén mindez minõségileg más hangsúllyal jelenik meg. A további elemzések szükségessége az ilyen típusú problémákra vonatkozóan fokozott érvénnyel fogalmazható meg. A kötet egészének tematikájához kapcsolódva egy további záró megjegyzés kívánkozik. Az általában magasabb választási részvételi hajlandósággal jellemezhetõ

társadalmi csoportok mintabeli elérhetõsége az átlagosnál nagyobb problémát jelent, ugyanakkor a magukat „biztos szavazóként” jellemzõ válaszadók a kevésbé lemorzsolódó, könnyebben elérhetõ csoportokhoz tartoznak. Az elõbbi körülmény a pártpreferenciák mérését nehezíti, az utóbbi pedig a várható részvétel nagyságának mérését torzítja Itt ismét utalva a további kutatások szükségességére, vizsgálat tárgyát képezheti, hogy e különbözõ torzulások mely feltételek mellett kumulálódnak, esetleg mely szerencsésebb esetekben semlegesítik egymást. AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI 63 Hivatkozások Angelusz R.–Tardos R (2005) Választási részvétel és politikai aktivitás (In Angelusz, R.–Tardos, R eds Törések, hálók, hidak Választói magatartás és politikai tagolódás Magyarországon) Budapest: DKMKA. 323–384 Clinton, J. (2001) Panel Bias from Attrition and Conditioning: A Case

Study of the Knowledge Networks Panel. Stanford University Dillman D. (2000) Mail and Internet Surveys: The Tailored Design Method New York: Wiley. Hill M. S–G J Duncan–P V Marsden (1991) The Panel Study of Income Dynamics: A User’s Guide. Guides to Major Social Science Data Bases Newbury Park: Sage. Lazarsfeld P. F, Berelson B–Gaudet H 1948 The People’s Choice: How the Voter Makes Up His Mind in a Presidential Campaign. New York: Columbia Univ Press. Lepkowski J. M–Couper, M P (2002) Nonresponse in the Second Wave of Longitudinal Household Surveys. Survey Nonresponse, New York: Wiley, 259–272. Lipps O. (2006) Attrition in the Swiss Household Panel Swiss Household Panel, Working Paper 4 06. Neuchâtel Mika T. (2002) Wer nimmt teil an Panel-Befragungen? Untersuchung über die Bedingungen der erfolgreichen Kontaktierung für sozialwissenshaftliche Untersuchungen. ZUMA-Nachrichten 51, 38–48 Mohler P. Ph–A Koch–S Gabler (2003) Alles Zufall Oder? Ein Diskussionsbeitrag

zur Qualität von face to face-Umfragen in Deutschland ZUMANachrichten 53, 10–15 Schneekloth U.–I Leven (2003) Woran bemisst sich eine „gute” allgemeine Bevölkerungsumfrage? Analysen zu Analysen zu Ausmaß, Bedeutung und zu den Hintergründen von Nonresponse in zufallsbasierten Stichprobenerhebungen am Beispiel des ALLBUS. ZUMA-Nachrichten 53, 16–7 Supplements 2004. to the Statistical Bulletin – Sample Surveys Household Income and Wealth, Banca D’Italia. Tóth István János (2005) Három magyar közvélemény-kutató cég pártpreferenciavizsgálatainak adatai. (In Angelusz, R–Tardos, R eds Törések, hálók, hidak Választói magatartás és politikai tagolódás Magyarországon) Budapest: DKMKA. 583–590 Traugott, S.–S J Rosenstone (1994) Panel Attrition Among the 1990–1992 Panel Respondents. The National Election Studies – Technical Report No 45 64 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT 65 AZ ELÉRHETÕSÉG ÉS A VÁLASZADÓI KÉSZSÉG GYENGE KÖZEGEI

Függelék folytatása Függelék A 2003/2006. májusi DKMKA választási panelminta összetétele a kiinduló idõpontban és a lemorzsolódások után, illetve az elérési arányok a második hullám során (százalékban)* Kiinduló minta (2003. november) N = 1016 3. hullám (2006. május) N = 242 (kiinduló mintatag) A kiinduló minta tagjainak 3. hullámbeli elérése 48,7 58,1 27 szakmunkás végz. 27,6 24,1 27 középiskola 21,9 16,2 18 diploma 5,6 2,5 16 Felsõ-közép 1,0 0,4 10 Közép 28,8 26,9 23 Alsó-közép 21,3 21,5 25 Munkás 35,6 37,2 25 Alsó osztály (önbesorolás) 11,0 12,4 27 Vallásos, templomba járó 18,8 20,7 27 Maga módján vallásos 55,1 60,6 27 Nem vallásos 21,9 16,2 18 Apa max. 8 oszt Kiinduló minta (2003. november) N = 1016 3. hullám (2006. május) N = 242 (kiinduló mintatag) A kiinduló minta tagjainak 3. hullámbeli elérése Férfi 44,2 43,4 24 Nõ 55,8 56,6 25 18–29 év 17,2

15,3 22 30–44 év 21,5 18,6 21 45–59 év 28,6 32,6 28 60 év felett 32,7 33,5 25 Nõtlen, hajadon 15,2 14,3 23 Házas 53,9 56,3 25 7,4 6,7 22 Egyedül él 23,1 22,6 24 Dolgozik 42,6 37,6 22 Nyugdíjas 42,8 46,3 26 Munkanélküli 4,8 5,0 25 Htb., gyes 4,6 4,5 23 Bizonytalan 3,8 2,5 16 Tanuló, eltartott 5,1 6,6 30 MSZMP-tag volt 8,6 9,1 26 Fõváros 18,1 6,2 8 Nem volt 91,4 90,9 24 Vidéki város 47,6 51,2 26 Község 34,3 42,6 30 Biztosan elmenne szavazni 67,8 75,6 27 Max. 8 oszt 33,9 36,4 26 Szakm. 26,7 25,6 23 Valószínûleg elmenne 11,8 8,7 18 Középisk. 26,8 25,2 23 Diploma 12,6 12,8 25 Nem menne el, egyéb 20,4 15.7 19 Élettárs 66 ANGELUSZ RÓBERT–TARDOS RÓBERT Függelék folytatása Kiinduló minta (2003. november) N = 1016 3. hullám (2006. május) N = 242 (kiinduló mintatag) A kiinduló minta tagjainak 3. hullámbeli elérése 27,5 29,8 26 SZDSZ 2,3 2,5

26 Fidesz 28,1 33,5 29 MDF 0,6 0,4 17 Egyéb pártprefencia 2,5 2,0 20 MSZP-szavazó * A felvételeket a Szonda Ipsos bonyolította le. A kapcsolódó részkutatáson belüli második hullámban 314 személy megkérdezésére került sor