Környezetvédelem | Hulladékgazdálkodás » Hulladékok elhelyezése, ártalmatlanítása

Hulladékok elhelyezése, ártalmatlanítása 1. A fenntartható fejlődés 2 2. Hulladékgazdálkodás Magyarországon2 2.1 Alapfogalmak2 2.2 Települési szilárd hulladék mennyiségi jellemzői 3 2.3 Települési szilárd hulladék összetétele 4 2.4 A hulladékgazdálkodás szabályozása 5 Jogi szabályozás .5 Műszaki szabályozás .6 Gazdasági szabályozás .6 2.5 Települési szilárd hulladék kezelése 7 Rendezetlen lerakás.7 Rendezett hulladéklerakás.8 Hulladékégetés .9 Újrahasznosítás.9 2.6 A magyarországi hulladéklerakók helyzete napjainkban10 2.7 A kommunális szilárd hulladéklerakók létesítésének környezeti feltételei .11 Levegőtisztaság-védelem .11 Létesítési feltételek.12 Üzemeltetési feltételek .13 Megszüntetés előírásai .13 Egyéb feladatok.13 2.8 Települési szilárd hulladéklerakó építésének műszaki követelményei 13 Hulladéklista .14 A hulladéklerakó elhelyezése, telepítése.14 2.9 A hulladéklerakó

létesítményei15 2.10 Hulladéklerakó kialakítása16 Hulladéklerakó létesíthető:.16 Hulladéklerakó építési osztályai.16 3. Környezeti hatásvizsgálat 18 3.1 Bevezetés 18 3.2 A környezeti hatásvizsgálat célja18 3.3 A hatásvizsgálat alkalmazási területei 19 3.4 A hatásvizsgálat részletességének meghatározói 20 3.5 A hatásvizsgálat résztvevői21 3.6 A környezeti hatásvizsgálat folyamata 22 Előzetes környezeti hatásvizsgálat .23 Hatósági engedélyeztetés .24 Részletes környezeti hatásvizsgálat.26 Az utóvizsgálat.27 3.7 Környezeti hatásvizsgálat módszerei 27 -1- 1. A fenntartható fejlődés Az ENSZ felkérésére alakult, Bruntland bizottság 1987-ben közétett Közös Jövőnk c. jelentése foglalta össze a világ számára a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összhangja megteremtésének szükségességét. A bizottság által megfogalmazott elvek azóta a fenntartható fejlődés elveiként váltak ismertté. A

fenntartható fejlődés társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a sokféleség megőrzését. A fenntartható fejlődés követelményei az alábbiakban összegezhetők:  A megújuló természeti erőforrások felhasználásának mértéke kisebb vagy megegyező legyen a természetes vagy irányított regenerálódóképességük mértékével.  A hulladék keletkezésének mértéke/üteme kisebb vagy megegyező legyen a környezet szennyezésbefogadó képességének mértékével, amit a környezet asszimilációs kapacitása határoz meg.  Észszerű felhasználási ütem a kimerülő erőforrások tekintetében, amit részben a kimerülő erőforrásoknak a megújulókkal való helyettesíthetősége,

részben a technológiai haladás határoz meg. A fenti követelményeknek való megfelelés tükröződik Magyarország környezetvédelemmel kapcsolatos jogi, műszaki és gazdasági szabályozórendszerének változásain is. A szemléletváltás jogszabályi alapját a parlament által 1995-ben elfogadott új környezetvédelmi törvény teremtette meg, amely céljai között deklarálja a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítását, egyúttal definiálja annak fogalmát. A mai Magyarország számára, ahol a statisztikai adatok szerint lényegesen több energiát és anyagot használunk fel és sokkal több szennyezőanyagot “termelünk”, mint azt a szükségletek azonos színvonalon történő kielégítése indokolná, elsődleges feladatot a természeti erőforrásokkal való takarékos és hatékony gazdálkodás megteremtése jelenti. Kiemelt szerepet játszik e tekintetben is a hulladékképződés megelőzése, a keletkező hulladékok mennyiségének és

veszélyességének csökkentése és a hulladékok hasznosítása 2. Hulladékgazdálkodás Magyarországon 02.1 Alapfogalmak A termelő, szolgáltató vagy fogyasztói tevékenység során, vagy ezek következtében keletkező – tulajdonosa által rendeltetése szerint fel nem használt, illetve a keletkezés folyamatába vissza nem vezetett, vagy adott formájában arra alkalmatlan – maradékanyagot, elhasználódott, illetve selejtté vált terméket hulladéknak nevezzük. A hulladékok többféleképpen csoportosíthatók, ezek közül a legegyszerűbb és legelterjedtebb felosztás, amely a keletkezés, az eredet szerint történik. Ez alapján három nagy csoportot különböztethetünk meg:  Termelési hulladék: a termelési tevékenység során az anyag-átalakítási műveletek következtében részben üzemszerűen keletkező, részben a fenntartás /felújítás és karbantartás/, időszakos üzemellátás, termékváltás során képződő tisztítási

maradék; a technológiai fegyelem be nem tartása és a berendezések hiányosságai miatt képződő hulladék.  Kommunális hulladék: a lakossági fogyasztásból, intézményi, kiskereskedelmi és vendéglátó tevékenységből, valamint a közterületek tisztántartásából származik, összetétele és mennyisége erősen függ az életszínvonaltól és az életmódtól, ezen belül a fogyasztási szokásoktól. -2-  Veszélyes hulladék: az a hulladék, amely vagy amelynek bármely összetevője, illetve átalakulásterméke a 102/1996. Kormányrendeletben meghatározott veszélyességi jellemzők valamelyikével rendelkezik és a veszélyes összetevő olyan koncentrációban van jelen, hogy ezáltal az élővilágra, az emberi életre és egészségre, a környezet bármely elemére veszélyt jelent, illetve nem megfelelő tárolása és kezelése esetében károsító hatást fejt ki A hulladék káros környezeti hatásának megelőzése érdekében ismerni

kell a keletkező hulladék minőségi jellemzőit, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait. A hulladék minősége szabványosított módszerekkel elvégzett vizsgálatokkal határozható meg. A hulladékanalitikai vizsgálat a hulladék műszaki, technikai jellemzését, a kezelési lehetőség megítélését és a tervezési feladat meghatározását segíti elő. A vizsgálatot a 102/1996 Kormányrendelet írja elő, és valójában hatósági eljárást alapoz meg. A hulladékminősítési vizsgálat a hulladék komplex egészségügyi és környezeti hatásának, jellegének, mértékének, továbbá ennek alapján a veszélyes hulladék megfelelő veszélyességi osztályba sorolása céljából végzett fizikai-kémiai, ökotoxikológiai, mikrobiológiai, általános toxikológiai és mutagenitás vizsgálat. 12.2 Települési szilárd hulladék mennyiségi jellemzői A gyorsuló urbanizációval, a települések népességének növekedésével, a városi életforma

fokozatos elterjedésével nő a települési szilárd hulladék mennyisége. A keletkező települési szilárd hulladék mennyiségét igen sok tényező befolyásolja, pl. a településnek a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások fejlettsége stb); a település nappali és állandó népessége, a lakosság életszínvonala és életmódja; a település beépítettsége és annak módja; a fűtési mód; a településeken a burkolt és burkolatlan felületek aránya; az éghajlati viszonyok stb A növekedés ütemét jól szemlélteti az elmúlt 20 év települési szilárd hulladékmennyiségének alakulása. A rendszeres hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakások számának megkétszereződésével 1975-höz képest 3,3szeresével nőtt a települési hulladékok mennyisége. A hulladék mennyiségének növekedése és minőségének változása a következő fő okokra vezethető vissza:  A műszaki haladás felgyorsulása

következtében a termékek elavulása lényegesen gyorsabb a fizikai avulásnál.  A gyorsuló városodás és városiasodás.  A csomagolástechnika nagyarányú fejlődése, a csomagolásra felhasznált anyagok mennyiségének növekedése.  Az életmód változása.  Az életszínvonal változásai, az életszínvonal emelkedésével együtt járó növekvő fogyasztás okozta többlethulladék.  A fogyasztási divat gyors változása.  Az egyszer használatos, rövid élettartamú cikkek nagymértékű elterjedése. A hulladék-nyilvántartás és adatszolgáltatás a környezetvédelmi információs rendszer szerves része, annak egyik alrendszere. A hulladék nyilvántartása nem hatósági méréseken alapul (mint pl s víz és a levegő minőségi állapotára vonatkozó nyilvántartás), hanem a különféle hulladéktípusokra különböző részletességű és színvonalú, önbevalláson alapuló nyilvántartási rendszereket alkalmaznak. Az

eltérő részletesség és az eltérő -3- színvonal az egyes hulladéktípusokkal kapcsolatos jogi és műszaki szabályozás különbözőségéből és rendezetlenségéből fakad. A települési hulladékokra vonatkozóan csak részinformációk állnak rendelkezésre a szállított, ill. az ártalmatlanított mennyiségek alapján 1990 óta Magyarországon nincsenek pontos adatok, csak közelítő becslések a lakosságnál keletkező hulladékok mennyiségét illetően. Az ország néhány városában folynak ugyan időszakos felmérések, de ezek nem egységesek, hozzáférésük korlátozott ill nehézkes Települési szilárd hulladék (1988. évi adatok) Megjegyzés városok ( Bp. nélkül) egyéb települések Keletkező hulladék 106 mł 62000,0 3800,0 Kezelt hulladék 106 mł 4802,4 2012,7 vidék összesen Budapest Összesen: 10000,0 2717,0 12717,0 6815,1 2717,0 9532,1 A települési szilárd hulladék mennyisége abszolút értékének növekedésével

együtt nő az egy lakosra jutó évi (napi) átlagmennyiség is, az ún. lakosegyenérték Ez a következőképpen alakult Budapesten: 1950-ben 0,6 kg/fő/nap 1980-ban 0,86 kg/fő/nap 1988-ban 1,1 kg/fő/nap. Érdekességként megjegyezném, hogy az 1980-as évi budapesti lakosegyenérték adattal a Föld nagy városai közül New York 1,8 kg/fő/nap, és Szingapúr 0,87 kg/fő/nap értéke után a harmadik helyet foglalta el. 22.3 Települési szilárd hulladék összetétele A hulladékminőség megállapításához szabványosított módszerekkel elvégzett hulladékanalitikai vizsgálatok a kellő számú, folyamatos és országosan szervezett mintavétel hiányában még az egyes településekre, térségekre sem fogadhatók el teljes értékűnek. Az országban keletkező települési szilárd hulladék mennyiség minőségére vonatkozó megállapítások számításokkal megalapozott gondos műszaki becslésnek tekinthetők. Megállapítható, hogy a települési szilárd

hulladéknak nemcsak a mennyisége nő, hanem változik a hulladék minősége, összetétele és a különböző jellegű alkotórészek aránya is. A települési szilárd hulladék minősége elsősorban függ:  A keletkezési helytől (az ország melyik térségében, melyik településen, a település milyen beépítésű területén keletkezik);  A keletkezés idejétől (melyik évszakban keletkezik);  Az életszínvonaltól és az életmódtól;  A fűtési módtól. A települési szilárd hulladék anyagfajták szerinti legjellemzőbb összetevői: papír, textil és egyéb elbomló (szervers) anyagok, szervetlen anyagok (pl. salak, hamu, törmelék, föld), üveg, műanyag, fém, valamint -4- egyéb anyagok (pl. csont, fa, bőr, gumi) Európa országaiban keletkező települési szilárd hulladék átlagos összetétele (1988. évi adatok) Hulladék összetevő Papír Textil Üveg Fémek Műanyagok Egyéb szervetlen (pl. hamu, föld stb) Szerves

anyagok (pl. konyhai hulladék) Egyéb anyagok Hulladék átlagos megoszlási aránya (%) Európa 2445 25 510 39 2,55 Magyarország 9,4 1,9 2,5 4,8 3,1 Budapest 21,5 4,5 4,5 5,5 6,0 1128 45,3 23,1 1525 217 23,7 3,1 22,1 6,0 A magyarországi települési szilárd hulladék összetétele eltér az európai országok közzétett adataitól. Az európai értékekhez leginkább a budapesti hulladék összetétele közelít Hazánkban lényegesen alacsonyabb a papír- és az üveghulladék, és csaknem azonos a szerves anyagok, a fémek és műanyagok aránya. A hulladék tömegére jellemző, hogy a másodlagosan hasznosítható nyersanyagok (pl. papír, textil, üveg, fém, műanyag) részaránya 21,7%, a szerves hulladéké 23,7%, a hosszabb távon sem hasznosítható szervetlen és egyéb hulladéké közel 55,0%. Növekszik a papír, az üveg, a műanyagok aránya és a fémek részaránya A korábbi évekhez képest csökkent a szerves alkotórészek mennyisége. A

potenciális másodnyersanyagként hasznosítható komponensek aránya növekvő tendenciájú 3 2.4 A hulladékgazdálkodás szabályozása A hulladékgazdálkodás megfelelő műszaki és technológiai előkészítését gazdasági, társadalmi normákat rögzítő szabályozók teszik teljessé. Annak megítélése, hogy az adott anyag, tárgy, maradvány stb hulladék-e vagy sem, az nemcsak az anyagot alkotó összetevők anyagi minőségétől függ, hanem a gazdasági és társadalmi értékítélettől is. Ezért szükséges, hogy a hulladékkal kapcsolatos normákat a társadalom rögzítse, a viselkedési módokat érdekeinek megfelelően irányítsa és korlátozza. A hulladék káros környezeti hatása elleni védelem szabályozásának komplex rendszere jogi, műszaki és gazdasági alrendszerekre tagozódik. A jogszabályok primer és szekunder szabályozók. A primer jogszabály kifejezetten a hulladékkal kapcsolatos magatartásról rendelkezik A szekunder

jogszabály más viszonyokra (pl termelés, gazdálkodás, egészségvédelem, állategészségügy, növény-egészségügy, közlekedés, területrendezés) vonatkozó rendelkezések közé iktat be hulladékkal kapcsolatos magatartási normákat. Jogi szabályozás Hazánkban a hulladékra vonatkozóan jelenleg három primer jogszabály van hatályban:  A 27/1992. (I30) Korm sz rendelettel módosított 56/1981 (XI18) MT sz rendelet a veszélyes hulladékok keletkezésének ellenőrzéséről, és az azok ártalmatlanításával kapcsolatos tevékenységekről; -5-  A 4/1984. (II1) ÉVM sz rendelet a településtisztasági szolgáltatás ellátásáról, és a települési folyékony hulladék ártalmatlanításáról;  Az 1/1986. (II2) ÉVM-EüM sz együttes rendelet a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységről Az önálló hulladékgazdálkodási törvénytervezet már elkészült, de beiktatására még nem került

sor. A készülő törvény feladata –egyebek mellett- hogy definiálja a hulladékokkal és azok kezelésével kapcsolatos fogalmakat, állapítsa meg a hulladékgazdálkodási politika céljait és prioritásait, a kitűzött célok megvalósításának eszközeit, szabályozza hulladékkezeléssel kapcsolatos hatásköröket, kötelezettségeket és tilalmakat, megteremtve ezzel a hulladékgazdálkodás legszélesebb jogi alapjait. A törvény lerakókra vonatkozó célkitűzései:  Az ökológiai, környezetvédelmi, környezetgazdálkodási szempontok európai szintű érvényesítése a helyi környezetben.  A hulladékgazdálkodás olyan önfenntartási lehetősége, amely magában hordozza a további fejlesztés szükségességét, alkalmazkodva a nyersanyagpiachoz.  Korszerű, környezetvédelmi és gazdasági szemlélettel összhangban lévő költségtakarékos lerakó megvalósítása.  A lakosság hozzáállása a célorientált, de nem minden

eszközzel erőltetett szelektív hulladékgyűjtéshez.  A lakosság teherviselő képességének szem előtt tartása. Az új törvény várhatóan arányosan fogja megosztani a feladatokat a kormányzat és az önkormányzatok között. Ennek értelmében a hulladékgazdálkodás, a köztisztaság kötelező feladat lesz az önkormányzatok számára A megyei önkormányzatoknak pedig kötelezővé fogja tenni a települési önkormányzatokkal együtt regionális hulladékgazdálkodási terv elkészítését. Távlati elképzelés országosan 400-500 lerakó létesítése az elkövetkezendő 10 év alatt. A lerakók területi eloszlását a helyenként termelődő hulladékmennyiség mértéke szabhatja meg. Műszaki szabályozás Feladata a hulladék káros környezeti hatása elleni védelemmel kapcsolatos konkrét műszaki követelmények, és az ellenőrzésükhöz szükséges módszerek, eszközök meghatározása. A műszaki szabályozás teljes köre három szinten: a

szabályzatokban, az állami (országos, ágazati és környezetvédelmi szakterületi) szabványokban, valamint műszaki előírásokban valósul meg. Szabályzatokban rögzítik azokat az általános érvényű legfontosabb tartós környezetvédelmi, ezen belül hulladékgazdálkodási előírásokat, amelyek a hatóságokra, jogi személyekre és az állampolgárokra egyaránt kötelezőek. Állami szabványokban rögzítik a környezet minőségére, a környezet megóvására vonatkozó műszaki követelményeket, a minősítési és a minőség-ellenőrzési módszereket, valamint egyéb előírásokat. A hulladékgazdálkodás körébe tartozó szabványok jelentős részét a hulladék jellemzőinek vizsgálatára és a hulladék minősítésére vonatkozó állami szabványok és műszaki irányelvek. Ezek mellett folyamatosan készülnek az egyes hulladékkezelő létesítmények általánosítható műszaki jellemzőit tartalmazó szabványok Gazdasági szabályozás -6-

A gazdaságfejlesztés, a termelés, a szolgáltatás és a fogyasztás során figyelemmel kell lennünk a környezetvédelem követelményeire. Ezek betartásának általában költség- és árnövelő hatásai vannak Ezzel függ öszsze, hogy az eredményes környezetvédelem meghatározó feltétele a “környezetbarát közgazdasági környezet” A környezetvédelmi gazdasági szabályozás fontosabb feladatai:  Szennyező fizet elv érvényesítése: a hulladék megfelelő kezeléséért, a környezetben esetlegesen okozott károkért és azok helyreállításáért a hulladék tulajdonosa felelős.  Fokozatosság elvének érvényesítése: a meglevő üzemekben fokozatosan, de legkésőbb az üzem rekonstrukciójával együtt korszerű környezetkímélő technológiákat vezessenek be, ill. ahol erre nincs mód, megfelelő leválasztó- és ártalmatlanító berendezéseket vezessenek be.  Segítse elő, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos tényleges

ráfordításokat a gazdasági döntések meghozatalakor mérlegeljék.  Sajátos környezetvédelmi gazdasági szabályozóeszközökkel segítse elő a környezetvédelmi célok valóra váltását. A környezetvédelemmel és ezen belül a hulladék káros környezeti hatása elleni védelemmel összefüggő gazdasági szabályozás főképpen beruházás-politikai, hitelpolitikai intézkedésekkel jut kifejezésre. Korszerű hulladéklerakók létesítésére az alábbi támogatások igényelhetők:  Az 1992/83 törvény alapján a beruházás 30%-a igényelhető központi céltámogatásként, egyéb kedvező feltételek esetén további 10% adható  Megyei Területfejlesztési Tanácsoknál  A Központi Környezetvédelmi Alapnál. A pályázatok elnyerésére csak társult önkormányzatoknak van lehetősége, aminek a regionalitás megvalósításában van szerepe. Az aktuális pályázati feltételeket a Környezetvédelmi és Építésügyi Közlöny adja

közre 42.5 Települési szilárd hulladék kezelése A hulladékok kezelésének célja, hogy stabilizálható legyen a hulladék, a spontán bomlás megakadályozása kiküszöbölje az adott hulladék környezetre káros hatását. A kommunális hulladékok ártalmatlanítási lehetőségei:  Rendezetlen lerakás;  Rendezett lerakás;  Hulladékégetés;  Újrahasznosítás (pl. komposztálás) Rendezetlen lerakás Az ország településeinek nagy részén, a külterületeken, erdők szélén, árkokban, vízfolyások és utak vasutak mentén fellelhetők a rendezetlen, illegális hulladéklerakók /vadlerakók/, amelyek ellen a lakosság nem mindig lép fel úgy, mint a rendezett lerakók létesítése ellen. Kijelölt helyen lévő, nyílt, gyakran égő szeméttelep bűzét mindenki kifogásolja, azonban sem oltani nem hajlandó, sem a rendezett lerakás feltételeit nem segít megteremteni, vagy az intézkedést kikényszeríteni. -7- A rendezetlen

lerakás hátrányai:  A földterület rossz hatásfokú felhasználása.  Problémákat okoznak a szél által széthordott hulladékok és a kellemetlen szagok.  Fennáll annak a lehetősége, hogy veszélyes hulladékot szállítanak a területre.  A lerakóhelytől elfolyó és elszivárgó víz bekerülhet a talajvízbe, patakokba és tavakba, ezzel nagymértékű vízszennyeződést okozva.  A területen a talaj elszennyeződhet nehézfémek, mérgező szerves vegyületek, vagy más hulladék anyagok hatására, melynek következtében a talaj alkalmatlanná válik más célú felhasználásra.  A rendezetlen lerakó ideális szaporodóteleppé válhat rágcsálók, legyek és szúnyogok számára. Ez a betegségek elterjedéséhez teremt kedvező feltételeket.  Gyakran a hulladékokat vizes vagy más élőhelyeken rakják le. A hulladéklerakás az élőhely pusztulásához vezethet és csökkenti a vadonélő állatok állományát  A

rendezetlen lerakók gyakran kigyulladnak. A szilárd hulladék nyílt elégetéséből mérgező vegyületeket tartalmazó légszennyeződés következhet be A rendezetlen lerakás előnyeként megemlíthetjük, hogy minimális beruházásra és felszerelésre van szükség, ill. nem igényel fenntartási költséget Ezek az előnyök azonban csak viszonylagosak és csakis egy időpontra vonatkozhatnak, hiszen a káros hatások megszüntetése és a létrejött károk helyreállítása sokkal nagyobb költségvonzattal jár, mint amit egy rendezett lerakó működtetése igényel. Az esetlegesen irreverzibilis környezetszennyezések okozta károk pedig felbecsülhetetlenek Rendezett hulladéklerakás Az ellenőrzött hulladéklerakást a szilárd hulladék elhelyezés hatékony megoldására fejlesztették ki, célja a nem hasznosított hulladékok ártalmatlanítása a környezet szennyezése és veszélyeztetése nélkül. Rendezett lerakás esetén mérnöki terv készül az

építés, üzemeltetés, majd a telephely lezárásának minden fázisára. Eljárásokat dolgoznak ki a veszélyes hulladékok befogadásának megakadályozására A szilárd hulladékot szervezett és előre tervezett módon helyezik el a talajon vagy a talajban A hulladékot időszakonként talajjal vagy valamilyen más anyaggal takarják be. A rendezett lerakó alapvető tervezési célkitűzése, hogy magakadályozza a szennyezett folyadékok vagy gázok kijutását a lerakóból a levegőbe, talajvízbe és felszíni vizekbe. A kiszivárgás minimálisra csökken alacsony áteresztőképességű talajból, szintetikus anyagokból készült bélések és fedőrétegek felhasználásával, vagy természetes hidrológiai körülmények alkalmazásával. A keletkezett csurgalékvíz mennyiségét a lerakó fedőrétegén keresztül átjutó csapadék mennyisége szabja meg. A kis áteresztő képességű fedőrétegek korlátozzák a kilúgozódott mennyiség keletkezését A

talajvíz minőségét a lerakó alatt ellenőrzik. Ez információt nyújt a bélés teljesítményéről és a csurgalékvíz kezelési rendszeréről. A lerakó körüli vízfolyási struktúrákat gondosan megtervezik, hogy megakadályozzák a tiszta víz beáramlását a lerakóba és a szennyezett víz kifolyását onnan. Ezzel csökkenthető a kilúgozódott folyadék keletkezése és a közeli patakok vagy tavak szennyezése. A lerakóban keletkező gáz ellenőrzése szondákkal történik, a földalatti gázmozgás kimutatására. A gáz esetleg közvetlenül kerül a levegőbe, fáklyán égetik el, vagy egy energetikai hasznosító létesítménybe kerül A rendezett lerakókat lezárásuk után végső fedőréteggel, és azt borító növényzettel látják el. A lezárt lerakót az eredeti műszaki tervek alapján, rendszerint a környező területhasználati feltételeknek megfelelően rekultiválják. A rendezett lerakók előnyei: -8-  Korlátozza a szagokat,

a por és a papír elfúvását a szél által.  Nagymértékben kiküszöböli a betegségterjesztő tényezőket.  A környezet számára nagyfokú védelmet biztosít. Hulladékégetés A szerves anyag tartalmú hulladék megfelelően kialakított berendezésben, meghatározott technológiai rend és áramlási körülmények szerinti termikus kezelése a hulladékégetés. A kőbontás következtében az összetett anyagok kisebb, esetleg egyszerűbb felépítésű molekulákká bomlanak. Az égetés során a hulladék szervesanyag komponensei a levegő oxigénjével reagálva gázokká, vízgőzzé alakulnak, és füstgázként távoznak a rendszerből. Az éghetetlen szervetlen anyag salak, ill pernye alakjában marad vissza. A hulladékégetés során a gyakorlatban a legkülönfélébb típusú kémiai anyagokat kell elégetni Ez az égetési viszonyokat nagymértékben bonyolulttá, az égési reakciót pedig rendkívül heterogénné teszi. A kifogástalan

elégetéshez megfelelő áramlási viszonyok és tartózkodási idő, valamint a szokásosnál nagyobb mennyiségű levegő bevezetése szükséges. A hulladékégetés során a hulladékok térfogatában jelentős térfogatcsökkenés következik be. A hulladékégető tűzterében lejátszódó ellenőrizhetetlen kémiai folyamatok során azonban számos mérgező vegyület keletkezik. Az állandóan változó összetételű, nedvességtartalmú hulladékban lévő vegyi anyagok reakciója követhetetlen Egy tonna hulladék kb 6-8000 m3 gáz-levegő keverékké alakul Szennyezőanyagként nitrogénoxidok, kén-dioxid, szén-monoxid, szén-dioxid, nehézfémek, sósav és szerves vegyületek sokasága keletkezik Tüzeléstechnikai módszerekkel nem lehet a dioxinok és furánok koncentrációját jelentősen csökkenteni A dioxinok teljes kiszűrésére a legmodernebb hulladékégetők technikája sem képes, pedig rákkeltő hatásukkal komoly veszélyt jelentenek az emberi

szervezetre. A hulladékégetők ezen felül nem váltják ki a lerakókat, mert a visszamaradó salakot is el kell valahol helyezni. Ezek veszélyes anyagokkal terheltek, amelyek később kimosódva elszennyezhetik a talajt Budapest kommunális hulladékának 56%-át (azaz mintegy 330 ezer tonnát évente) égetik el Magyarország egyetlen kommunális hulladékégetőjében, az 1982-ben épült rákospalotai égetőműben. A jelenlegi helyzetben, ha az égetőmű leállna, akkor a várost elöntené a szeméthalom Működésével viszont nagy mennyiségű szennyezőanyag jut a levegőbe. 1996-tól már a budapesti lakosság is fizet szemétdíjat, a Fővárosi Önkormányzat mégsem szavazta meg a szükséges összeget az égetőmű korszerűsítésére A rákospalotai mű 100 ezer ember villanyát és 25 ezer ember fűtését termeli, de ennek nagy környezeti ára van. Sokkal gazdaságosabb lenne anyagában újrahasznosítani a lehetséges hulladékfrakciókat, de Budapesten a

jelenlegi körülmények között erre nincs mód Az égetés az ország más területein sem jelenthet a kommunális hulladékproblémákra megoldást, hiszen egy égetőmű kapacitásának gazdaságos kihasználásához minél szünetmentesebb üzemeltetésre van szükség. Ehhez azonban nagy területek kommunális hulladékát kellene az égetőművekbe szállítani A szállítás azonban olyan magas költségvonzattal jár, amelynek finanszírozására nincs meg a szükséges anyagi háttér. Újrahasznosítás A hulladékok újrahasznosítási rendszere csak több körfolyamattal valósulhat meg a hulladék megjelenési formája, anyagi jellemzői, mennyiségi viszonyai és a termelés műszaki adottságai szerint. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb az újrahasznosítási körvonal, minél rövidebb a visszavezetés útja, annál jobb a hulladékban rejlő anyag- és energiaérték hasznosulása. A települési szilárd hulladék jelentős mennyiségben tartalmaz

olyan hulladékot, amely hasznosítható. Az -9- újrahasznosítás érdekében elengedhetetlen a hulladék fajtánként elkülönített szelektív gyűjtése. Az elkülönítést sok esetben biztonsági szempontok is megkövetelik, hiszen összeférhetetlen anyagok együtt tárolása és szállítása nem biztonságos (pl. erős reakciókézség, vagy tűz- és robbanásveszély miatt) A lakosságnál elsősorban a következő települési szilárd hulladékkomponensek gyűjthetők:  Nem veszélyes komponensek: papír, fém, üveg (fehér és színes külön), műanyag, szerves konyhai ill. kerti hulladék;  Veszélyes hulladékkomponensek: szárazelem, háztartási vegyszermaradék, festék, festékesdoboz, gyógyszermaradék, aeroszolos flakon, akkumulátor, eldobott háztartási gépek (pl. hűtőszekrények) Nem elég azonban ezeknek a komponenseknek a gyűjtéséről gondoskodni, meg kell oldani a feldolgozásukat, újrahasznosításukat. Magyarországon azonban

jelenleg a hulladékok szelektív gyűjtése csak néhány településen történik, a felvevő piacok keresésénél pedig komoly gondokkal találják szembe magukat a szakemberek. 52.6 A magyarországi hulladéklerakók helyzete napjainkban Közelítő becslések szerint ma Magyarországon évente három Gellért-hegy nagyságú, azaz kb. 20 millió mł/év mennyiségű települési szilárd hulladék keletkezik. Ebből 16,5 millió m3/év az a hányad, amely rendszeresen és szervezetten gyűjtött a fennmaradó igen jelentős 3,5 millió m3/év hulladék sorsa teljesen ismeretlen A rendszeresen gyűjtött hulladék 90%-a lerakón kerül ártalmatlanításra Jelenleg 2682 lerakó üzemel, ez a szám azt jelenti, hogy majdnem minden önkormányzat saját lerakóval rendelkezik, hiszen az országban összesen 3155 önkormányzat működik. Sajnos azonban a lerakóknak csak a 2/3-a kijelölt és engedélyezett. Ennél még megdöbbentőbb, hogy összesen 268 azoknak a lerakóknak a

száma, amelyek szakszerűen, a minimális műszaki követelményeknek megfelelően vannak felszerelve A minimális követelmények a következők: kerítéssel körülhatárolt terület, őrzött terület, valamilyen takaróanyaggal fedett lerakó. Ezek közül is mindössze 30 olyan depónia van, amelyen hídmérleg üzemel, és 8 helyen folyik biogáz kinyerés és hasznosítás A lerakók kapacitásának távlati kilátásai szintén nem adnak túl optimista képet. Kapacitás betelik Lerakó 1-5 év 5-10 év 10 év< 53% 35% 12% Látható, hogy az ország öt éven belül igen jelentős problémákkal fog küzdeni ezen a területen, hiszen a jelenlegi kapacitások több mint a fele fog megszűnni. Ezzel szemben a hulladék mennyiségének rohamos csökkenésével nem lehet számolni. A helyzetet súlyosbítja, hogy az utóbbi évtizedekben bizonyos fellazulási folyamat figyelhető meg a kommunális hulladékokban év sűrűség 1970 1980 1985 0,35 t/mł 0,20 t/mł 0,16

t/mł - 10 - Mindez kb. évi 7%-os fellazulást, térfogat-növekedést jelentett és a tendencia napjainkban is folytatódik Ennek oka főként bizonyos új csomagolási technológiák elterjedése, amelyek közül is elsőként a pille palackokat kell megemlíteni. A fent emlitett adatok meggyőzően bizonyitják, hogy a települési szilárd hulladékok problémája valós, és sürgős megoldást kiván. A szükséges beavatkozásokhoz kormányzati lépésekre, társadalmi összefogásra van szükség. 62.7 A kommunális szilárd hulladéklerakók létesítésének környezeti feltételei Levegőtisztaság-védelem A szilárd hulladéklerakók üzemeltetésük során elsősorban a lerakott hulladék szervesanyag-tartalmának anaerob bomlása miatt, a fehérjék bomlásának eredményeképpen bűzt bocsátanak ki. A bűz- és undorkeltő vegyületek nagy száma miatt a levegőtisztaság-védelmi szabályozás az összetételükkel egyértelműen nem jellemezhető bűzanyagok

kategóriába sorolja ezeket A lerakók égése, öngyulladása nem tekinthető üzemszerűnek, annak elhárítása rendkívüli üzemeltetői feladat A lerakók létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatos alapvető előírás, hogy az üzemelés során lakosságot zavaró bűzhatást nem eredményezhetnek. A hulladéklerakó jellegénél fogva a felületi forrás kategóriába tartozik, káros környezeti hatásainak kiküszöbölése történhet aktív és passzív módszerrel Aktív módszernek minősül a kibocsátás megakadályozása vagy a kibocsátás mértékének a káros szint alá csökkentése, jelen esetben a bűzkibocsátó felület összefüggő és kibocsátást megakadályozó takarása erre alkalmas takaróanyaggal. Továbbá aktív védelemnek minősül a kibocsátott légszennyező-anyagok terjedésének megakadályozása, ill csökkentése Erre alkalmas módszer lehet a többszintű, összefüggő védő zöldsáv telepítése. Passzív védelemnek

minősül a megfelelő védőtávolság kialakítása a telephely és a védendő létesítmény között. Az ide vonatkozó OÉSZ előírás szerint a lakó-, szállás-, és üdülőépület minősül védett létesítménynek Egyedi elbírálás alapján az illetékes építésügyi hatóság is meghatározhatja a védett létesítményt. A bűzkibocsátó telephely telekhatára és a védett létesítmény telke között minimálisan 1000 m az előírt védőtávolság Az előírt minimális védőtávolság csökkentésének feltétele az aktív védelem betervezése és alkalmazása. A 21/1986. MT rendelet 4 szakasza előírja, hogy a helykijelölési eljárás során a beruházónak bizonyítania kell, a levegőtisztaság-védelmi hatóságnak pedig ellenőriznie kell, hogy a tervezett létesítmény megfelel majd a levegőtisztaság-védelmi követelményeknek. A bizonyítás tervezői feladat, mely viszonylag egyszerű, ha a passzív védelem követelményei kielégíthetők,

egyébként pedig az aktív és passzív védelem együttes alkalmazásával az adott helyen a lerakót alkalmassá kell tenni az alapkövetelmények kielégítésére. Víz- és talajvédelem A földtani-, vízföldtani viszonyok, a vízgazdálkodási körülmények alapvetően befolyásolják –esetleg meg is hiúsíthatják- a hulladéklerakók létesítését. Lerakó nem telepíthető a következő területeken:  Vízbázisok védőövezetei;  Nyílt karsztok;  Hullámterek, vésztározók;  Aktív felszínmozgásos területek;  Felszakadásos bányakáros területek; - 11 -  Természetvédelmi területek;  Távlati vízbázisok tervezett védőövezetei. Nem ajánlott a lerakó létesítése:  Felszíni szennyeződésre érzékeny területek;  Felszínmozgásra veszélyes területek;  Alábányászott területek;  Egyéb időszakosan vízjárta területek. Ez utóbbiaknál a műszaki védelem magas költségei miatt nem

célszerű hulladéklerakó létesítése. Tudomásul kell azonban venni, hogy elsősorban a felszíni szennyeződésre érzékeny területek nagyok és az ott élő lakosság ilyen jellegű infrastrukturális igényeit ki kell elégíteni, sőt, a hulladék-elhelyezést itt kellene először megoldani. A jelenlegi gyakorlat a fejlett országokban az, hogy a természeti adottságokat a biztonság javára elhanyagolják. Szélsőségesnek tekinthető az a nézet, hogy a földtani viszonyok elhanyagolhatók, elegendő megfelelő szigeteléssel a hulladékot “kapszulázni”. A veszély itt abban van, hogy egyrészt nincsenek megbízható adatok a hulladék ártalmatlanodásának időtartamára, másrészt ugyancsak nem ismerjük a szigetelőanyagok élettartamát A természetes gátak hatása tehát a biztonság javára valóban elhanyagolható, de a helykijelölésnél nem hagyható figyelmen kívül. A hazai körülmények –elsősorban az önkormányzatok anyagi helyzete- a fejlett

országok gyakorlatának maradéktalan átvételét nem teszik lehetővé. Különösen nehéz a helyzet az aprófalvas területeken Ahhoz, hogy az engedélyezési gyakorlatban egységes szemlélettel előre lehessen lépni, és ez lehetőleg ösztönözze az érdekelteket a környezetvélelmi szempontból kielégítő megoldásokra, világos koncepcióra van szükség. Ez sajnos nem áll rendelkezésre, a hulladék-elhelyezés ma Magyarországon a legelhanyagoltabb infrastruktúra, de a főbb szempontok meghatározhatók:  Térségi lerakókra van szükség, mert környezetünk nem visel el annyi szeméttelepet, ahány település van;  A térségi (központi) lerakókat a nagyobb települések közelében célszerű létesíteni, mert csak így tudnak gazdaságosan működni;  A térségi lerakókat a lehető legjobb műszaki védelemmel kell ellátni, de azt nem kell egy ütemben a teljes felhasználandó területre kiépíteni;  Mielőbb meg kell kezdeni a

szelektív gyűjtés elterjesztését, különösen a veszélyes hulladékok elkülönítését kell megoldani. Előtérbe kell helyezni általában az olyan megoldásokat, amelyekkel a hulladék mennyisége csökkenthető;  Tudomásul kell venni, hogy a jelenleg üzemelő szeméttelepek jelentős részét újra fel kell majd dolgozni, mert a területek egyre értékesebbé válnak, ami pedig megköveteli majd a lerakókból származó terhelés csökkentését. Létesítési feltételek - 12 -  A lerakási technológiát úgy kell megtervezni, és olyan védőtávolságot kell kialakítani, hogy öngyulladás, a lakosságot zavaró bűzhatás ne következhessen be;  A műszaki védelmet, attól függően, hogy végleges vagy ideiglenes lerakóról van szó, kétféle módszerrel lehet megtervezni: 1. Végleges lerakónál a teljes vízzáróság a követelmény, megfelelő vízzáró és szivárgó rétegek alkalmazásával, a szivárgó víz visszaforgatásával;

2. Ideiglenes lerakónál max 10 év üzemidő feltételezésével kell a védelmet méretezni oly módon, hogy a lerakó káros szennyezést ne okozzon, az itt deponált anyagokat ezen időn belül fel kell dolgozni;  A műszaki védelem kiépítését a feltöltésnek megfelelően lehet üzemeltetni;  A terület hidrogeológiai adottságainak megfelelő monitoring rendszert kell létesíteni;  A külvizeket a lerakó területéről ki kell zárni, szennyeződött csapadékvíz tisztítás nélkül nem kerülhet ki a lerakó területéről. Üzemeltetési feltételek  A lerakóra veszélyes hulladék nem szállítható;  A lerakási technológiát be kell tartani, és ellenőrzését biztosítani kell;  A műszaki védelmet a lerakás ütemének megfelelően ki kell építeni, a létesítmények fenntartásáról gondoskodni kell. Megszüntetés előírásai Meg kell tervezni a lerakó rekultivációját:  Végleges lerakó esetén a hasznosítási

célnak megfelelő felületkialakítás és zárórétegek szükségesek, figyelembe kell venni a gázképződést, esetleg a gáz hasznosítását;  Ideiglenes lerakónál véglegesen csak az a terület rekultiválható, ahol a végleges lerakónak megfelelő műszaki védelem kiépült vagy kiépül, egyébként tervezni kell a hulladék újrafeldolgozását, szükség szerint végleges lerakóra szállítását. Egyéb feladatok Okulva abból, amin a fejlett országok már keresztülmentek, illetve, hogy mekkora költséggel szanálják a régi, szennyezőforrássá vált lerakókat, a társadalom teherbíró képességének figyelembe vételével meg kell kezdeni az infrastruktúra ilyen irányú átgondolt fejlesztését. Első lépésként –ez még nem követel nagy anyagi erőfeszítést- ki kell dolgozni a hulladék-elhelyezés területi koncepcióját, azt el kell fogadtatni Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a hulladék gyűjtése, ártalmatlanítása

mielőbb vállalkozási alapon történjen. Meg kell kezdeni a szelektív gyűjtés minél szélesebb körű elterjesztését, ösztönözni kell a feldolgozóipart a hulladékok újrahasznosítására 72.8 Települési szilárd hulladéklerakó építésének műszaki követelményei - 13 - A települési szilárd hulladéklerakó építésének célja a nem hasznosított hulladékok ártalmatlanítása a környezet szennyezése és veszélyeztetése nélkül. Hulladéklista Települési szilárd hulladéklerakóban lerakható hulladékok:  Lakossági (háztartási) szilárd hulladékok;  Az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatás területén keletkező –a háztartási hulladékkal együtt kezelhető- nem veszélyes termelési hulladék;  Zöldhulladék, nyesedék;  Építési törmelék /a veszélyes hulladéknak minősített kivételével/;  Egyéb olyan hulladékok /pl. szennyezett föld/, amelyeknek lerakhatóságát egyedi elbírálással a

környezetvédelmi felügyelőség engedélyezi Települési szilárd hulladéklerakóban nem rakható le:  I., II és III veszélyességi osztályba tartozó hulladék;  Települési folyékony hulladék;  Fertőző hulladék;  Robbanásveszélyes hulladék;  Radioaktív hulladék. A hulladéklerakó elhelyezése, telepítése Hulladéklerakót vagy a Regionális Rendezési Tervben hulladéklerakó céljára kijelölt területre vagy a területfelhasználási engedélyben meghatározott területre lehet telepíteni. Minden esetben szükséges a környezetvédelmi engedély megszerzése A védőtávolságokat a lerakómedence külső szélétől, a szerves hulladék kezelésére (komposztálás) szolgáló terület szélétől és a háztartási veszélyes hulladék gyűjtőépületének külső falsíkjától kell számítani A hulladéklerakó helykiválasztásánál figyelembeveendő szempontok:  Környezetföldtani és vízföldtani; 

Vízvédelmi;  Levegőtisztaság-védelmi;  Közegészségügyi;  Természetvédelmi;  Tájvédelmi;  Földvédelmi; - 14 -  Területfejlesztési;  Tűzvédelmi előírások. A hulladéklerakó területén meglévő altalajjal szembeni követelmények:  Földtani kutatással kell megalapozni a számításba vett terület geológiai alkalmasságát;  Épített szigetelőrendszer nélkül hulladéklerakó csak legalább 3,0 m vastag nagy adszorpciós kapacitású altalajon létesíthető, melynek megkívánt vízre vonatkozó szivárgási tényezője k?10-9 m/s;  Ha ilyen minőségű altalaj nem áll rendelkezésre, akkor épített szigetelő réteg is megfelel. 82.9 A hulladéklerakó létesítményei  Műszaki védelemmel ellátott lerakómedence /talp-rézsű-fedő záró szigetelés/;  Csurgalékvíz elvezető szivárgó és drénrendszer;  Csurgalékvíz gyűjtőmedence;  Csurgalékvíz ártalmatlanítás

megoldása;  Kezelőépület porta, iroda, tartózkodó mosdó –WC helyiségekkel;  Kerítés;  Ellenőrző /monitoring/ rendszer /talajvízfigyelő kutak/;  Hídmérleg;  Számítógépes hulladék-nyilvántartás;  Gépszín, üzemanyag-tároló;  Hulladéktömörítő gép /kompaktor/;  Gyűjtőcsarnok a fedett helyen tárolandó, csomagolásra vagy bálázásra kerülő egyes hulladékfajták, és a háztartási veszélyes hulladékok részére;  Közművek  vízellátás /ivó-, locsoló- és tűzoltóvíz/,  kommunális szennyvízelvezetés és kezelés,  elektromos energiaellátás és térvilágítás,  telefon és telefax;  Konténer és kocsimosó;  Üzemi utak és térburkolatok; - 15 -  Szelektív hulladékgyűjtési technológia esetén gyűjtőudvar. 92.10 Hulladéklerakó kialakítása Hulladéklerakó létesíthető:  Bányagödörben, mélyedésben, vagy völgyben kialakított

medenceként /gödörfeltöltéses technológia/;  Szorítógátakkal határolt medenceként /dombépítési technológia/; A lerakótól a környező területekről lefolyó csapadékvizet talp és övárkokkal távol kell tartani. Települési szilárd hulladék csak természetes és/vagy műszaki védelemmel rendelkező hulladéklerakóban rakható le. A műszaki védelmet szükség esetén a lerakómedence teljes talpfelületén, továbbá a határoló rézsűkön olyan magasságig kell elhelyezni, ameddig a szivárgó vizek elvezető rendszerének esetleges elzáródása esetén azok elárasztásra kerülhetnek. A medence talpszigetelésének lejtése a mélyvonalak felé legalább 3% legyen A medence alján, a talpszigetelés fölött legalább 25 cm vastag kavics szivárgóréteget kell építeni. A lerakómedencéből a szivárgó vizeket dréncső hálózaton és csatornarendszeren keresztül gyűjtőmedencébe kell elvezetni A lerakó fennállásának teljes időtartama

alatt gondoskodni kell a szivárgórendszer megfelelő működéséről. A lerakó végső lezárása előtt gondoskodni kell a depóniagázok ártalmatlanításáról, vagy hasznosításáról. Az alkalmazott műszaki megoldást /szívó-elvezető rendszer, gázfáklya, kompresszor/ az adott lerakónál alkalmazott technológia függvényében kell megválasztani /ömlesztett vagy szelektív gyűjtés-lerakás/. A megtelt lerakómedencét /medencerészt/ felső szigetelőrendszerrel kell lezárni. Az alkalmazandó szigetelőrendszert a műszaki előírásoknak megfelelően kell kialakítani A hulladék végső lezárását úgy kell kialakítani, hogy a csapadékvíz a felszínről gyorsan lefolyhasson és a hulladékba beszivárgás ne történjen A lerakótelep végleges bezárása után a lerakót az üzemeltetőnek az előzetesen jóváhagyott utógondozási tervnek megfelelően be kell zárnia, valamint gondoskodnia kell a lerakó területének tájba illesztéséről és az

utógondozásról. Hulladéklerakó építési osztályai Az építési osztályok a lerakók szigetelési rendszereinek építésénél alkalmazandó minimális műszaki követelményeket rögzítik, amelyek a telepítési hely talajosztályával összefüggésben szükségesek ahhoz, hogy a hulladékokat biztonsággal lehessen lerakni. I. Építési osztály Talpfelület Legalább kétrétegű ásványi szigetelőréteget kell kialakítani, rétegenként max. 20 cm tömörített vastagságban, k=10-9 m/s értékkel és min 40 cm összvastagságban. Helyette beépíthető egy réteg szigetelőfólia min. 2 mm névleges vastagsággal A szigetelőfólia minden építé- 16 - si osztályban és szigetelőrétegben HDPE /nagysűrűségű polietilén/ minőségű műanyag fólia legyen. Rézsűfelületek Min. 20 cm tömörített vastagságú ásványi szigetelőréteggel kell kialakítani, k=10-7 m/s érték mellett. Helyette beépíthető egy réteg szigetelőfólia min 2 mm

névleges vastagsággal II. Építési osztály Talpfelület Elő kell állítani egy legalább háromrétegű ásványi szigetelőréteget, rétegenként 20 cm tömörített vastagsággal, k?10-7 m/s értékkel és legalább 60 cm összvastagsággal. Helyette létesíthető egy kombinált szigetelés, mely összetevődik legalább egy 20 cm tömörített vastagságú ásványi szigetelésből, k?10-9 m/s értékkel, és egy réteg min. 2 mm névleges vastagságú szigetelő fóliából. Rézsűfelületek A rézsűszigetelést egy ásványi szigetelőréteggel kell kialakítani min. 20 cm tömörített vastagságban és k?10-8 m/s értékkel. Helyette beépíthető egy réteg, min 2 mm névleges vastagságú szigetelő fólia is. III. Építési osztály Talpfelület Létre kell hozni egy kombinált szigetelést, mely legalább háromrétegű, egyenként 20 cm tömörített vastagságú ásványi szigetelésből, min. 60 cm összvastagságban, k?10-9 m/s értékkel és egy réteg min

2 mm névleges vastagságú szigetelőfóliából áll. Rézsűfelületek Egy réteg min. 2 mm névleges vastagságú szigetelőfólia, k?10-7 m/s értékű ágyazással A felső, lezáró szigetelés mindhárom építési osztály esetében azonos:  30cm vastag humuszos talaj füvesítéssel;  cm vastag homokos kavics szivárgóréteg;  geotextília;  x 20 cm vastag tömörített ásványi szigetelés k=10-9 m/s vagy 1 réteg min. 2 mm névleges vastagságú szigetelőfólia;  Kiegyenlítő földréteg /kőmentes/ a lezárás felületének kialakításához. A fenti szigetelőrendszereken kívül alkalmazható velük bizonyítottan azonos értékű szigetelőrendszer is. - 17 - 3. Környezeti hatásvizsgálat 103.1 Bevezetés A környezeti hatásvizsgálat (KHV) “az az eljárás, melynek célja, hogy egy megvalósítani kívánt tervezet, létesítmény, beruházás, eljárás vagy tevékenység tényleges megvalósításának megkezdési előtt annak

várható környezeti hatásait felmérje, azokat lehetőség szerint meghatározza, értékelje, és annak alapján befolyásoló tényezője legyen a megvalósítás engedélyezéséről való döntésnek”. Mint ilyen, a környezeti hatásvizsgálat egyszerre része a beruházás tervezési és jogi-engedélyezési eljárásainak. A környezeti hatásvizsgálat az Egyesült Államokból indult gyors fejlődésnek az 1969-es Országos Környezetpolitikai Törvény (NEPA) nyomán. Ami a jogi megalapozottságot illeti, négy év múlva következett Kanada, és a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek végéig nagyjából felzárkóztak a nyugat-európai országok is Az eredeti amerikai minta több-kevesebb változtatáson ment keresztül, amikor beépítették az egyes országok sajátos társadalmi, jogi, politikai, intézményi, ügyintézési rendszerébe, így mára már számos környezeti hatásvizsgálati rendszer működik a világon. Az Európai Közösség

Környezetvédelmi Tanácsa 1985-ben fogadta el a 85/337/EEC sz. Irányelvét, amelyben 1988-ig előírta minden tagállamnak a beruházások hatásvizsgálatának bevezetését Ennek az Irányelvnek legfontosabb jellemzői:  A döntéshozatal komplex környezeti információk alapján történik;  A döntéselőkésztésbe bevonják a nyilvánosságot;  A hatásvizsgálat beépül vagy a meglévő vagy a célkitűzések elérésére bevezetendő engedélyezési eljárásba;  Meghatározza a hatásvizsgálat alapvető tartalmi követelményeit;  A jelentős környezeti hatású tevékenységeket egy kötelező és egy ajánlott listával adja meg. Magyarországon nagyon korlátozott a környezeti hatásvizsgálatok terén nyert tapasztalat. Először az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács hozott a környezeti hatásvizsgálatról határozatot 1983-ban, mely szerint “a környezeti hatásvizsgálatokat –a döntéselőkésztés szerves

részeként- a jövőben minden jelentős beruházás tervezésével egyidejűleg el kell végezni”. Az Országos Környezet és Természetvédelmi Tanács határozatát követően az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium közös rendelete írta elő 1985től kezdve a környezeti hatástanulmány (KHT) készítését nagy-, és célcsoportos beruházások esetében anélkül, hogy előírta volna, mit kell a dokumentumba belefoglalni 1986-ban módosították a beruházási előírásokat, amelyek végül is érvényüket vesztették A lassan kibontakozó jogi szabályozásban mérföldkőnek számit a 146/1992. (XI4) Korm sz kormányrendelet, amely környezeti hatásvizsgálat elvégzését írja elő az 50 MW feletti villamos- és hőenergia-fejlesztésre szolgáló berendezések létesítése előtt. 1993 első feléig azonban a teljes hatásvizsgálati eljárásban ismeretlen volta szűrés, az előzetes hatásvizsgálat és a lakossági értékelés Végül is

hosszas előkészítés után 1993 június 4-én hozta meg a kormány azt a (86/1993./VI4/Kormsz) rendeletet, amellyel átmenetileg szabályozni kívánta egyes tevékenységek környezeti hatásvizsgálatát. Később megjelent a rendelet mellékletében felsorolt hatásvizsgálat-köteles tevékenységek módosított listája (67/1994./V4/Korm) Az 1995 végén hatályba lépett Környezetvédelmi Törvény már törvényi szinten szabályozza a környezeti hatásvizsgálatot 113.2 A környezeti hatásvizsgálat célja - 18 - A környezeti hatásvizsgálat megelőző környezetvédelmi eszköz, olyan, amely megalapozza a beruházás helyes környezetgazdálkodási programját. A környezeti hatásvizsgálat alapvető célja a környezet szempontjából jobb –elsősorban ökológiailag fenntartható és a helyi lakosság, a társadalom által elfogadható megalapozottabb döntések meghozatala a javasolt tevékenységekkel kapcsolatban. A hatásvizsgálat előnyei –többek

között-, hogy kibővíti az adott beruházás információs alapját, az érintett lakossággal való párbeszéden keresztül elősegíti annak társadalmi elfogadását, csökkenti a kivitelezésnél későn felmerülő környezeti és környezet-egészségügyi problémák következtében az esetleges késedelmet, és a gyakorlatban is segít közelebb kerülni a fenntartható fejlődés ideáljához. Az ökológiai fenntarthatóság érdekében végzett hatásvizsgálatnak az élő és élettelen környezet minőségének alakulásán és a természeti erőforrások felhasználásán kívül vizsgálnia kell a tervezett tevékenységnek azokat a környezeti hatásokon keresztül érvényesülő következményeit is, amelyek az érintett lakosság társadalmi, egészségi állapotát és gazdasági helyzetét befolyásolják. A környezeti hatások társadalmigazdasági következményeinek feltárását a hatásvizsgálat során az alábbi megfigyelt tendenciák indokolják: 

A beruházások jelentős környezeti hatásaikon keresztül gyakran megválaszolatlan társadalmi károkat is előidéznek;  Az ilyen létesítmények környezeti hatásai által érintett helyi lakosság nem élvezi túl gyakran a belőlük származó előnyöket;  Hosszú távon az ilyen létesítmények nem szándékos, ismeretlen vagy késleltetett környezeti hatásai még jelentősebb társadalmi következményekkel járhatnak, mint a létesítmények szándékolt pozitív társadalmi hatásai;  A szabad piaci rendszer sok esetben nem képes megfelelően megoldani a környezeti károk méltányos elosztásának problémáját 12 3.3 A hatásvizsgálat alkalmazási területei Hol van leginkább szükség a beruházások környezeti hatásvizsgálatára?  Érzékeny területeken, amelyeknek természeti (élőhelyi, faji) értékei leginkább veszélyeztetettek lehetnek;  A fennálló területfelhasználás megváltozása esetén:  Mezőgazdasági

területek hasznosításának megváltozásakor;  Zsúfolt területeken – településfejlesztés esetében (pl. városok, üdülőkörzetek);  Infrastrukturális – növekedést előidéző – beruházásoknál (pl. az autópályák és a tömegközlekedés fejlesztése);  Ipari beruházásoknál;  Építőiparnál és lakásépítési programoknál;  Energiaberuházásoknál;  A meglévő vízkészlet-gazdálkodási rendszer megváltoztatásánál; - 19 -  A veszélyes és mérgező anyagok kezelésénél;  A nemzeti örökség értékeit veszélyeztető beruházásoknál;  Környezetvédelmi célú beruházások esetén (pl. a légszennyezés és a zajterhelés csökkentésére egy adott területen elkerülő útvonal épitése, hulladék-lerakóhely kijelölése és kiépítése). 133.4 A hatásvizsgálat részletességének meghatározói A hatásvizsgálat egészének és egyes részvizsgálatainak kiterjedése, részletessége

és mélysége, továbbá az alkalmazott hatásvizsgálati módszerek típusa és száma függ:  A környezetvédelmi hatóság információigényétől;  Az érintett lakosság információigényétől, ha szakmailag indokolt;  A javasolt tevékenység jellegétől és nagyságától;  A várhatóan érintett környezeti elemek és rendszerek (a hatásterületen található hatásviselők) érzékenységétől, változékonyságától és változatosságától; A várható környezeti hatás mértékétől, jellegétől és veszélyességétől;   A rendelkezésre álló vagy könnyen megszerezhető információk és erőforrások mennyiségétől és minőségétől;  A rendelkezésre álló időtől;  A hatásvizsgálatot végző munkacsoport, esetleg a környezetvédelmi hatóság által választott megközelítéstől, módszerektől, az előrejelzés természetétől;  A hatásokkal és az előrejelzésükkel kapcsolatos bizonytalanság

mértékétől. A hatásvizsgálat során az információszerzés jellegét elsősorban az illetékes döntéshozók (Magyarországon a környezetvédelmi hatóság) igénye szabja meg: igényeik befolyásolják, hogy mit és milyen mértékben kell vizsgálni. A hatóság információigénye a tevékenység jellegén és nagyságán, valamint a hatásviselő környezeti elemek veszélyeztetettségén és érzékenységén alapul Az érintett környezeti elemek és rendszerek, a potenciális hatásviselők érzékenysége, valamint a környezet állapotjellemzőinek változékonysága és változatossága is befolyásolja a vizsgálat jellegét: ha ezek a jellemzők nagyobbak, részletesebb és mélyebb vizsgálatra van szükség. A javasolt tevékenység jellege és nagysága a következő tényezőkre hat ki jelentősen: egyrészt ezektől függ, hogy milyen környezeti elemek és rendszerek a hatásviselők, másrészt meghatározzák, hogy milyen jellegű hatások léphetnek fel,

harmadrészt befolyásolják a hatóság információigényét, negyedrészt pedig meghatározzák, hogy mennyi erőforrás áll rendelkezésre a hatásvizsgálat elvégzéséhez. Az erőforrásokon idő, pénz, szakértelem, számítógépek, műszerek, laboratórium, stb. értendő A rendelkezésre álló alapadatok, erőforrások és idő, a hatások jellege és a problémát övező bizonytalanság a szükséges becslési pontossággal együtt egyaránt meghatározza, hogy milyen előrejelzési módszerek alkalmazása jöhet szóba az információszerzés céljaira. A módszerek típusa azután közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy milyen részletes információ nyerhető a becslések során. A hatások jellege közvetlenül is befolyásolja a vizsgálatok mélységét, hiszen durvább, veszélyesebb hatásokról biztos, hogy több információra van - 20 - szükség. Az eredményekben rejlő bizonytalanság elfogadható szintjét a hatósági döntéshozók határozzák meg,

figyelembe véve a lakosság aggodalmait is. Az eredmények bizonytalanságát befolyásolják a vizsgált környezetben rejlő “véletlen hibák” (változékonyság, illetve változatosság), a hatások jellegéből fakadó becslési korlátok (pl számszerűsíthetőség), a hatásvizsgálati módszerek alkalmazásakor felmerülő rendszeres mérési hibák, modell- vagy módszerhibák és az emberi hiba, valamint a hatásvizsgálat során minden szinten felbukkanó szubjektivitás Továbbá mindamellett, hogy a bizonytalanság mértéke meghatározza a hatásvizsgálat részletességét és mélységét (hiszen arról, ami bizonytalanabb, valószínűleg többet akar a döntéshozó megtudni), a vizsgálat részletessége és mélysége is befolyásolja az eredményekben mutatkozó bizonytalanság szintjét. 143.5 A hatásvizsgálat résztvevői A környezeti hatásvizsgálat résztvevői:  A beruházó (a kezdeményező vagy kérelmező) terjeszti elő azt a

tevékenységi (beruházási) javaslatot, amelyhez hatástanulmányt kell készíteni;  A tervezőt a beruházó bízza meg a tervek elkészítésével;  A hatásvizsgálatot végző munkacsoportot a beruházó bízza meg a környezeti hatásvizsgálat elvégzésével. E csoport a vizsgálat eredményét illetően pártatlan külső (pl szaktanácsadó céghez tartozó) vagy vállalati szakértőkből áll, akik szorosan együttműködnek a tervezőkkel, és minden szükséges információ a rendelkezésükre áll;  A környezetvédelmi hatóság bírálja el a tevékenységet, és adja ki a környezetvédelmi engedélyt (kikérheti más hatóságok véleményét is);  Az érdekelt (helyi) lakosság csoportjai a társadalmi hatásviselők;  További érdekelt csoportok: állami intézmények és hivatalok, társadalmi érdekcsoportok és egyének is részt vehetnek, különösen nagyobb beruházások esetén;  A hatásvizsgálatok készítésében jártas

és egyéb területen ismerős, a beruházási javaslat elfogadásában vagy elutasításában nem érdekelt, érdekcsoportok által nem fizetett, tehát külső szakértők. Attól függően, hogy valaki melyik társadalmi csoporthoz, illetve a hatásvizsgálat melyik részt vevő csoportjához tartozik, teljesen eltérően ítélhet meg saját közérzetének alakulását a tevékenységi javaslattal kapcsolatban. Ha helyesen végzik, a hatásvizsgálat mindenki előnyére szolgál, aki részt vesz a tervezési folyamatban A hatásvizsgálat sikere érdekében fontos, hogy a hatásvizsgálat résztvevői együttműködjenek. A hatásvizsgálat eredményességét nagyban javítja az is, ha sikerül kiküszöbölni a bizalmatlanságot a tevékenység kezdeményezője, a környezetvédelmi hatóság, valamint a közvélemény között A tevékenység kezdeményezője a beruházó, aki megbízza a tervezőt a tervek elkészítésével, majd pedig a kivitelezőt a létesítmény

kivitelezésével. A kezdeményező felelős a hatásvizsgálat elvégzéséért, így vagy vállalatán belüli szakemberekkel, vagy szerződésen keresztül a tervezővel, vagy erre a célra toborzott szakemberekből álló munkacsoporttal végeztetheti el a hatásvizsgálatot. Az általánosan elfogadott “a szennyező fizet” elv szerint a beruházás kezdeményezőjét kötelezi jogszabály a hatásvizsgálat elvégzésére vagy elvégeztetésére, csakúgy, mint más környezetvédelmi teendők ellátására. Tehát a hatásvizsgálat gazdasági finanszírozása is a beruházó feladatai közé tartozik - 21 - A javasolt beruházások rendszerint több lehetséges hatást gyakorolnak a különféle környezeti elemekre. A környezeti hatásvizsgálatokat módszeresen, tudományos igénnyel és változatos szakterületeket felölelve kell végezni. A környezetvédelmi kérdések összetettsége miatt általánosságban szükség van a természet- és társadalomtudományok,

valamint a tervezési és döntéshozatali, gazdaságirányítási szakterületek ismerőinek együttműködésére a hatásvizsgálat sikeres megtervezéséhez és elkészítéséhez. Ez a munka nem csupán azt jelenti, hogy az egyes résztvevők egymás után a hatásvizsgálathoz adják egyéni munkájukat, hanem azt, hogy folyamatos munkamegbeszéléseket tartanak, és kölcsönösen tájékoztatják egymást. A szakemberek feladata a javasolt beruházás lehetséges környezeti követelményeinek felismerése és értékelése. A munkacsoport tagjait a hatástanulmányban válaszra váró kérdések alapján kell kiválasztani A hatásvizsgálat során az igazán eredményes és gördülékeny munkához előfeltétel egy olyan intézményi rendszer, koordinációs tanács vagy bizottság felállítása, mely felügyeli a hatásvizsgálat lefolyását, biztosítja az érdekelt intézmények és hatóságok együttműködését, és támogatja a szükséges információkkal a helyi

hatóságokat. Magyarországon a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos döntéshozói és koordinációs feladatokat a hatályos kormányrendelet értelmében az illetékes környezetvédelmi felügyelőségek látják el. A környezeti hatásvizsgálatot és végtermékét, a hatástanulmányt gyakran kételkedve fogadja a közvélemény. Ennek az az előítélet szokott tápot adni, hogy a hatásvizsgálatot a beruházás kezdeményezője a javaslat igazolására, nem pedig a különféle alternatívák környezeti következményeinek kritikus vizsgálata céljából végzi. Ennek elkerülése érdekében szükséges a hatások által várhatóan érintett lakosság bevonása a hatásvizsgálat folyamatába Ideális esetben a lakosság végigkíséri a létesítmény egész életét: a legelső terv elkészítésétől, a kivitelezési, építkezési és üzemeltetési folyamaton keresztül a tevékenység felhagyásáig Másik előnye a lakosság bevonásának, hogy a nyilvánosság

garantálja a hatásvizsgálati munka minőségének pártatlan ellenőrzését. Külső szakértőnek a hatásvizsgálatba való bevonása nem követelmény, hanem a hatásvizsgálat bonyolultságától és olyan vitás kérdések jelenlététől függ, amelyek megválaszolásának hitelén javit a független szakértő részvétele. A függetlenség annyit jelent, hogy az értékelőnek nem fűződik érdeke sem a beruházási kezdeményezés sikeréhez, sem pedig a kudarcához, és véleményüknek szakmai szempontok mérlegelése alapján adnak hangot. A hatásvizsgálati munkacsoport, a hatóság és a lakosság egyaránt igénybe vehet külső szakértőt, ha szükségesnek tartja Más intézmények, szakértők bevonása annak meghatározásában, hogy mire terjedjen ki a hatásvizsgálat, azt is eredményezi, hogy szakmailag általánosabban elfogadott módszerek kerülnek felhasználásra, ezzel csökkentve a későbbi szakmai kritikát 153.6 A környezeti hatásvizsgálat

folyamata A környezeti hatásvizsgálat lépései a hazai szabályozás figyelembevételével három fázisra oszthatók. A szűréstől az előzetes hatásvizsgálaton és az előzetes hatástanulmány hatósági és lakossági értékelésén át a környezetvédelmi hatósági döntéshozók állásfoglalásával bezárólag tart a hatásvizsgálat ún előkészítő fázisa maga a szűk értelemben vett hatásvizsgálati fázis a környezet alapállapotának vizsgálatától a hatások előrejelzésén, értékelésén és összesítésén át írásban történő bemutatásukig, valamint a hatásmérséklő intézkedésekre történő javaslattételen át a részletes hatástanulmány elkészítéséig tart. A hatásvizsgálat ún áttekintő fázisa a részletes hatástanulmány hatósági és lakossági értékelésével, vitájával indul, amit a döntéshozók döntéseinek dokumentálása, engedélyezés, kivitelezés és az ún. utóvizsgálat követ A hatásvizsgálat

imént vázolt hármas felosztása tovább tagolható. Amint megszületett a tevékenységi javaslat koncepciója, a beruházási javaslatnak szűrésen kell átesnie, hogy kell-e végezni hatásvizsgálatot az adott beruházás esetén. A 152/1995 (XII12) Korm rendelet megadja a hatásvizsgálat-köteles tevékenységek listáját, a beruházás nagyságának (volumenének) vagy területi kiterjedésének alsó határával (küszöbértékével). Ha a tevékenység nem haladja meg ezt a határt nem kell hatásvizsgálatot végezni. A hatásvizsgálat-köteles tevékenységek és tevékenység-módosítások listája – érzékenységük feltételezett eltérése miatt- megkülönbözteti a védelem alatt nem álló területeket az országos vagy helyi jelentőségű védett természeti területektől. Az utóbbiak esetében határérték-megkötés nélkül ha- 22 - tásvizsgálat-kötelesek a nem védett területek esetében felsorolt beruházások, és további tevékenységek

kerültek megnevezésre, amelyekkel kapcsolatban hatásvizsgálatot kell végezni. Ha a javasolt beruházás szerepel a hatásvizsgálat-köteles tevékenységek listáján, a beruházónak tájékoztatni kell az illetékes környezetvédelmi hatóságot a hatástanulmány elkészítési kötelezettségéről. A környezetvédelmi hatóság ezután biztosítja a koordinációt más szakhatóságokkal, ismerteti saját speciális követelményeit, és megkezdi a folyamatos párbeszédet a hatásvizsgálatot végző munkacsoporttal Ezzel kezdetét veszi az előzetes környezeti hatásvizsgálat. Előzetes környezeti hatásvizsgálat Az előzetes környezeti hatásvizsgálat feltárja, hogy a környezeti adottságok megfelelnek-e a tevékenységnek, a telepítési helyek alternatívái képesek-e befogadni a javasolt beruházást. Egészében, a részletekbe való elmerülés nélkül vizsgálja a problémákat, amelyeket a beruházás hatásaival okozhat, törekszik a jelentős és

kevésbé jelentős kérdéseket elkülöníteni egymástól. Ennek megfelelően olyan viszonylag egyszerű előrejelzési és elemző módszerek és eszközök alkalmazására kerül sor, amelyek lehetővé teszik a problémák megvizsgálását a maguk egészében és az ok-okozati viszonyok feltárását A feltárt hatások nagyságának egyszerű módszerekkel történő közelítő előrejelzésével segít megállapítani, hogy szükséges-e részletes hatásvizsgálatot végezni. Az előzetes hatásvizsgálat vázlatos folyamata: 1. A hatásvizsgálatot végző munkacsoport a beruházás kezdeményezőjétől háttér-információkat szerez a javaslatra vonatkozóan (hová, mit, hogyan, milyen méretben létesítenének), majd pedig az információk alapján rögzíti a javasolt tevékenység, valamint az ahhoz másodlagosan csatlakozó tevékenységek céljait és szükségességének okát. 2. A hatásvizsgálatot végző munkacsoport az előzetes hatásvizsgálat

kiindulásaként felveszi az illetékes környezetvélelmi hatósággal a kapcsolatot, majd pedig meghatározza a hatásvizsgálat célját az adott beruházási javaslat körülményei és a környezetvédelmi hatóság elvárásai alapján, továbbá megszervezi saját munkaprogramját. 3. A hatásvizsgálatot végző munkacsoport megbecsüli, hogy milyen lakossági csoportok lehetnek potenciális hatásviselők A beruházó értesíti a környezetvédelmi hatóságot és az érintett lakosságot, valamint tájékoztatja őket a javasolt beruházás céljairól és a beruházással kapcsolatos háttér-információkról 4. Következő fontos feladat a beruházási alternatívák felismerése és leírása Hangsúlyozott szerepet kap az előzetes hatásvizsgálat során a telepítési helyek alternatíváinak megítélése abból a szempontból, hogy nincs-e kizáró ok a becsült hatásterületen a javasolt beruházás megvalósítására nézve. Ezt követően meg kell nevezni az

egyes technológiai alternatívák jelentős anyag- és energiakibocsátásait, mint lehetséges környezetszennyezési forrásokat, valamint a környezeti elemek és erőforrások jelentős igénybevételét (terület, nyersanyag, víz, stb.) 5. Ezt követően megbecsülik a hatások előrejelzéséhez a tér- és időbeli határokat A területi és időbeli határok a beruházás által érintett környezeti elemenként, rendszerenként és energiaformánként mások lehetnek Az időbeli határ az előrejelzés távlatait jelenti, más szóval, a hatás keletkezésének, élettartamának és végződésének időpontját becsli. A térbeli határok azt a hatásterületet adják meg, amelyen belül a környezet állapotváltozásai értelmezhetők A hatásterület nagyságát befolyásoló tényezők: a javasolt létesítmény területi kiterjedése, a hatótényezők nagysága, az érintett környezeti elem sajátosságai és a hatásviselők érzékenysége 6. A következő teendő

a javasolt tevékenység által várhatóan érintett környezet leírása, azon belül a természeti és társadalmi hatásviselők becslésen alapuló számbavétele A hatásvizsgálatot végző munkacsoport megnevezi azokat a környezeti elemeket és rendszereket, amelyeket a javasolt beruházás hátrányosan érint, esetleg károsít. A helyismerettel rendelkező helyi lakosok, ill szervezetek felhívhatják a figyelmet - 23 - 7. Ezt követően a felismert hatások közül ki kell választani a várhatóan jelentős hatásokat a további vizsgálat céljára Egy környezeti hatás jelentősége függ: egyrészt a hatás várható nagyságától és a hatásviselők érzékenységétől, másrészt a létesítmény megvalósításának lehetőségeit korlátozó érvényes környezetvédelmi, természetvédelmi irányelvek, előírások és jogszabályok összességétől, valamint a környezetegészségügyi határértékektől. 8. A környezetnek a hatásvizsgálat idején

fennálló alapállapotát felmérő mérési-megfigyelési program megkezdése. Kiindulásként ki kell választani a mérésre vagy megfigyelésre kerülő környezeti, társadalmi-gazdasági és környezetegészségügyi állapotjellemzőket (változókat), meg kell határozni mértékegységeiket, és el kell kezdeni az adatgyűjtést 9. Az előzetes hatásvizsgálat végén a hatásvizsgálatot végző munkacsoportnak célszerű elkészíteni a részletes hatásvizsgálat munkaprogramját Amennyiben a környezetvédelmi hatóság részletes hatásvizsgálatot rendel el, ezt a munkaprogramot kell követni, természetesen a menet közben felbukkanó körülményekhez és ismeretekhez való rugalmas alkalmazkodással. Már ekkor tehető javaslat egyes kidolgozandó hatásmérséklő intézkedésekre Hatósági engedélyeztetés Az előzetes környezeti hatásvizsgálat befejezésekor a környezeti hatástanulmányt (KHT) öt példányban kell benyújtani az illetékes

környezetvédelmi felügyelőségnek. A hatástanulmányt a környezetvédelmi hatóság, a lakosság és adott esetben az általuk felkért külső szakértők értékelik. Az értékelési folyamatba mindig bevonandó:  Természet és tájvédelmi szakkérdésekre kiterjedően Első fokon: az illetékes természetvédelmi igazgatóság, ill. nemzeti park igazgatóság Másodfokon: KTM Természetvédelmi Hivatal  Környezet-egészségügyi szakkérdésekre kiterjedően Első fokon: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes megyei intézete Másodfokon: Országos Népegészségügyi Központ Országos Tisztifőorvosi Hivatala Az eljárásba feladatkörüket érintő szakkérdések felmerülése esetén bevonandó:  Helyi környezet- és természetvédelmi szakkérdésekre kiterjedően Első fokon: érintett települési önkormányzatok képviselőtestületének hivatala Másodfokon: illetékes megyei közigazgatási hivatal  Erdővédelmi

szakkérdésekre kiterjedően Első fokon: illetékes erdőfelügyelőség Másodfokon: Földművelődésügyi Minisztérium Erdészeti Hivatala  Műemlékvédelmi szakkérdésekre kiterjedően Első fokon: illetékes műemlékfelügyeleti igazgatóság Másodfokon: Országos Műemlékvédelmi Hivatal  Termőföld minőségvédelmi szakkérdésekre kiterjedően Első fokon: illetékes növényegészségügyi és talajvédelmi állomás Másodfokon: Fővárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, a főváros területén a Földművelődésügyi Minisztérium - 24 -  Földtani és ásványanyagvagyonvédelmi szakkérdésekre kiterjedően Első fokon: Magyar Geológiai Szolgálat illetékes területi hivatala Másodfokon: Magyar Geológiai Szolgálat Szakhatósági Osztálya  Elvi vízjogi engedélyre vonatkozó nyilatkozatra kiterjedően Első fokon: illetékes vízügyi igazgatóság Másodfokon: Országos Vízügyi Főigazgatóság  Elvi

építési engedélyre vonatkozó nyilatkozatra kiterjedően Első fokon: a telepítés tervezett helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője Másodfokon: megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal  Területfelhasználási engedélyre vonatkozó nyilatkozatra kiterjedően Első fokon: a telepítés tervezett helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője Másodfokon: megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal  Bányászati szakkérdésekre kiterjedően Magyar Bányászati Hivatal  Energetikai szakkérdésekre kiterjedően Magyar Energia Hivatal  Nukleáris szakkérdésekre kiterjedően Országos Atomenergia Hivatal  Területhasználati szakkérdésekre kiterjedően Illetékes megyei földhivatalok  Honvédelmi szakkérdésekre kiterjedően Magyar Honvédség Parancsnoksága  Közlekedési szakkérdésekre kiterjedően Illetékes megyei közlekedési felügyelet  Természetes adottságok gyógyászati

hasznosításának szakkérdéseire kiterjedően NM Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság  Meteorológiai szakkérdésekre kiterjedően Országos Meteorológiai Szolgálat  Építésügyi szakkérdésekre kiterjedően Illetékes területi főépítészi iroda  Régészeti értékekre vonatkozó szakkérdésekre kiterjedően Területileg illetékes megyei múzeumok, ill. a fővárosban Budapesti Történeti Múzeum Az illetékes környezetvédelmi felügyelőség kikéri a szakhatóságok véleményét és 30 napon belül értékeli a környezeti hatástanulmányt. Az értékelés a következő lehet:  Elfogadja a környezeti hatástanulmányt és kiadja az engedélyt;  Részletes környezeti hatásvizsgálatot kér. Megadja a szempontokat, hogy mire terjedjen ki a részletes hatásvizsgálat, és indokolja annak szükségességét; - 25 -  Elutasítja a kérelmet. Részletes környezeti hatásvizsgálat A részletes

hatásvizsgálat célja az előzetes hatástanulmányban lefektetett célkitűzések elérése, természetesen az időközben felmerülő kérdésekhez való rugalmas alkalmazkodással. A részletes hatásvizsgálat arra összpontosít, hogy meghatározza a valószínű környezeti hatások jellegét és mértékét, és hogy felbecsülje jelentőségüket. Ekkor történik meg a káros hatások elkerülési módjainak meghatározása és javaslatok kidolgozása a kedvezőtlen hatások csökkentésére A vizsgálat során a környezetre gyakorolt hatásokat együttesen, valamennyi környezeti elemre kiterjedően szükséges megítélni. A korábbi gyakorlat, amely elkülönítve vizsgálta a vízre, a levegőre, az élővilágra, stb gyakorolt hatásokat, a környezeti hatásvizsgálat során nem járható út Az integrált megközelítés megakadályozza az egyik környezeti elemnek a másik rovására történő prioritását A részletes hatásvizsgálat vázlatos folyamata: 1.

Folytatni kell a természeti környezet és a társadalom alapállapotát felmérő mérési- megfigyelési programot, az adatgyűjtést és rendszerezést Ezenkívül a gyűjtött adatokra, a rendszer változásának felismert mozgatórugóira támaszkodva, bizonyos esetekben pedig előrejelzési módszerek segítségével meg kell becsülni a környezet alapállapotát a tevékenység megkezdésének időpontjában (a létesítmény építésének idején), továbbá a tevékenység egy előre meghatározott ideig történő folytatását követően. 2. A hatásvizsgálatot végző munkacsoport a szakirodalom tanulmányozásával és tapasztalatra alapozva, figyelembe véve az adott probléma, a rendelkezésre álló erőforrások adta korlátokat, kiválasztja a felmerült kérdések megválaszolására legmegfelelőbbnek tűnő előrejelzési módszereket. 3. Ezután a hatásvizsgálatot végző munkacsoport a kiválasztott módszerek segítségével elvégzi a környezetvédelmi

döntéshozók számára megfelelő statisztikai biztonságú hatás-előrejelzéseket Ez először a környezeti állapotjellemzők értékében vagy minőségében valószínűleg bekövetkező közvetlen változások meghatározását jelenti. Ezt követően a kapott eredményeket a jövőben a beruházás nélkül kialakuló (becsült) állapothoz kell hasonlítani. Majd a közvetlen környezeti hatások következtében fellépő környezeti, környezetegészségügyi, gazdasági és társadalmi következmények becslése következik 4. A hatás-előrejelzések eredményeinek megbízhatósági szintje eltérő lehet, hiszen különböző lehet, hiszen különböző mennyiségű és minőségű adatra épülnek és változatos előrejelzési módszerek alkalmazásán alapulnak. Ezenkívül a hatások előrejelzése rendszerint nagy mennyiségű információt eredményez a döntéshozó által nehezen áttekinthető, a nem szakember számára pedig nehezen érthető formában Ezért

a hatásvizsgálatot végző munkacsoportnak rendszereznie és összesítenie kell a hatás-előrejelzések eredményeit. A hatáscsoportokba való összesítés során azonban óhatatlanul felmerülnek olyan problémák, hogy hogyan lehet eltérő jellegű adatokat és eltérő mértékegységekkel rendelkező adatokat egyesíteni, valamint hogy milyen hatás milyen súllyal szerepeljen az összesített eredményekben. A jelentőség meghatározásába az előrejelzéseket követően be kell vonni a környezetvédelmi hatóságot és a hatásviselő lakosságot 5. A várható hatások jelentőségének ismeretében a hatásvizsgálatot végző munkacsoport megvizsgálja, hogy milyen kiegészítő hatásmegelőző, hatásmérséklő és elhárító intézkedésekkel csökkenthetők a megmaradó káros hatások, és e vizsgálat alapján javaslatokat tesz. 6. A hatás-előrejelzések eredményeit az egyes alternatívákra nézve összehasonlító módon kell szemléltetni a

döntéshozók szükségleteinek megfelelően. Az összehasonlítás eredményeként javaslatot kell tenni a hatásvizsgálat alapján arra az alternatívára, amely megvalósítása a legcélszerűbbnek látszik. 7. A létesítmény megvalósulása esetén a tényleges hatások alakulását a mérési-megfigyelési rendszer megfelelő helyre való telepítésével kell nyomon követni A részletes hatástanulmánynak javaslatokat kell tartalmaznia a javasolt tevékenység okozta tényleges környezeti hatások mérésének-megfigyelésének és elemzésének, vagyis utóvizsgálatának módjára. - 26 - 8. A részletes környezeti hatásvizsgálat befejeztével a hatásvizsgálatot végző munkacsoport elkészíti a részletes környezeti hatástanulmányt A hatósági engedélyeztetés hasonlóan zajlik mint az előzetes hatástanulmány engedélyeztetésekor A részletes hatástanulmány engedélyezése előtt mindig szükség van nyilvános közmeghallgatásra, ahol a lakosság

kifejtheti álláspontját Az illetékes környezetvédelmi hatóság 30 napon belül meghozza döntését, melynek értelmében vagy elfogadja, vagy elutasítja a részletes hatástanulmányt. Az utóvizsgálat A hatásvizsgálat nem zárul le a részletes hatástanulmány elfogadásával vagy elutasításával. Ha a létesítmény megvalósul, szükség van az utólagos ellenőrzésre. A környezeti hatásvizsgálat utóvizsgálata olyan környezeti vizsgálat, amelyet a javasolt tevékenység engedélyezése után, annak építése, üzemeltetése vagy megszüntetése közben végeznek, és amely a beruházások tényleges környezeti hatásainak mérések és megfigyelések alapján történő megismeréséből és értékeléséből áll. Az utóvizsgálat azokra a jelentős hatásokra összpontosít, amelyekről a hatásvizsgálatot követően is kevés a rendelkezésre álló információ. Az utóvizsgálatokat alkalmazásuk (céljuk) alapján két csoportba oszthatjuk:  A

beruházás környezetgazdálkodásának keretében végzett utóvizsgálat célja a tevékenység környezeti hatásainak kezelése. (környezetvédelmi engedélyben foglalt környezetvédelmi célok, határértékek és feltételek betartásának nyomon követése; előre nem jelzett káros hatások korai felismerése, stb.)  A hatásvizsgálati eljárás fejlesztését szolgáló utóvizsgálat célja a tevékenységből leszűrhető tanulságok megismerése és tolmácsolása a későbbi hatásvizsgálatok számára.(az alkalmazott hatáselőrejelzések pontossága megfelelő volt-e, és a javasolt hatásmérséklő intézkedések hatékonysága elfogadható-e) A két cél gyakran nem különül el teljesen, hanem az egyik az uralkodó a kérdéses utóvizsgálat során. 163.7 Környezeti hatásvizsgálat módszerei Környezeti hatásvizsgálat módszerei: 1. Hasonlatosságon alapuló analógia módszere 2. Szakirodalmi feltárás 3. Térinformatikai rendszerek (GIS) 4.

Gráfhálózatok, hatásfák, hatásláncolatok 5. Kölcsönhatás mátrix 6. Döntést előkészítő módszerek 7. Hatásvizsgálati lista 8. Szakértői vélemények (adaptáció, szimuláció) - 27 - 9. Szakértői rendszerek 10. Minőségi modellezés 11. Mennyiségi modellezés 12. Változásjelleg vizsgálata 13. Környezeti auditáció 14. Laboratóriumi modellezés 15. Monitoring 16. Rendszervizsgálatok 17. Fénykép, fotomontázs, fantomkép 18. Ad hoc módszer Ezek a módszerek általában csak valamilyen részprobléma megoldására szolgáltatnak megoldást, ezért a gyakorlatban a különböző módszerek kombinálása javasolt. Először kiválasztjuk az adott esetben alkalmazható módszereket. Ezt befolyásolja az igényelt információ mennyisége, a még elfogadható bizonytalanság, rendelkezésre álló erőforrások (idő, alapadatok, szakértelem), a beruházás típusa és a hatásviselő környezet jellemzői. Ezután számba vesszük az alkalmazható

módszereket, majd ezek közül kiválasztjuk a legmegfelelőbbet:  Minél egyszerűbb módszert célszerű választani;  Az előállított információ minél szemléletesebb legyen, különböző háttérismeretekkel rendelkező, nem szakemberek is megértsék;  Ha van rá lehetőség többfajta módszert célszerű alkalmazni, és ezek eredményeit össze lehet hasonlítani;  Elsősorban az információszükséglet és a rendelkezésre álló erőforrás közti összefüggés határozza meg a módszert. - 28 -