Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Karsay István - Gondolatok az öngyilkosságról

Alapadatok

Év, oldalszám:2006, 26 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:100

Feltöltve:2009. július 23.

Méret:152 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Levél egy képzeletbeli Öngyilkos jelölthöz. Kedves Barátom! Az ember a földön egy szerepet tölt be. Isteni síkra lettünk teremtve, hatalmas erővel, energiával, egyéni névvel és feladattal, duál szellemként. A szellemek egy része kíváncsiságból minden figyelmeztetés ellenére letért a kijelölt isteni útról, és egyre lejjebb ereszkedett a síkokról, majd az utolsó (paradicsomi sík) után kettészakadva, külön – külön (duál – felenként) lejöttünk a fizikai síkra, és belesüllyedtünk az anyagba, de olyan mértékben, hogy erőink megkötettek a legszilárdabb anyagi részekbe. Évmilliók teltek el így, amikor Isten kegyelme eljutott hozzánk! Isten megalkotta a Kegyelmi törvényét, és az alvó, szunnyadó szellemek szép lassan elkezdtek magukhoz térni, majd további évmilliók alatt a tisztulási folyamat végén eljutottak arra szintre, hogy méltónak találtattak

arra, hogy lelkük által a fizikai síkon testet ölthessenek. Így a testetöltés nagy kegyelem a szellemek számára! Szellemek milliói várnak még most is arra a lehetőségre, hogy megjelenhessenek a fizikai síkon. Itt a földön tisztulási folyamatban van részünk, feladatot végzünk, fejlődünk, tapasztalatot gyűjtünk, hogy egyszer megtisztulva, és újra egyesülve duál – felünkkel visszatérhessünk az isteni síkra! Olyan, mint egy iskola! Reggel, amikor iskolába megyünk megszületünk a földre, és este amikor hazamegyünk az iskolából tulajdonképpen meghalunk, majd másnap újra iskolába megyünk és ez így folytatódik évezredeken keresztül, míg annyira fejlettek nem leszünk, hogy alkalmassá váljuk egy érettségi vizsga után „felsőbb” osztályba lépni! Az előbb felsorolt iskolai példa magyarázza a reinkarnáció alaptanát, megérhetőségét is. Kurt Tepperwein Szellemi törvények munkájából idézek egy idevágó részt: „Az

életjáték A legtöbb ember harcnak fogja fel az életet, holott játékról van szó, ám egy olyan játékról, amelyet a szellemi törvények ismerete nélkül nem lehet eredményesen játszani. Ebben a játékban az Egész elszakíthatatlan részeként ismerhetem fel magam, ugyanakkor arra is lehetőségem van, hogy önmagamat, mint „Én”-t ismerjem meg, amely az Egésztől elszakítva létezik. Ez esetben, mint „ego” élem meg magam, megláthatom tükörképem az Egészben, felfedezhetem Igaz Valómat mint az Egész részét. Amit visszatükrözök, amit kibontok, és újra felfedezek, az az én tudatom, az én Igaz Valóm, melyet bármely tetszőleges pontra koncentrálhatok, de ki is tágíthatom, mindent átfoghatok vele, engedhetem, hogy mélyre süllyedjen vagy a legnagyobb magasságokba emelkedjen: én vagyok a teremtő. Én vagyok a kezdet és a cél, és azért játszom ezt a játékot, hogy megéljem az élet kalandját. Minden élet az Egy játéka önmagával.

Önként léptem át a „születés kapuját”, és léptem be ebbe a világba, hogy részt vegyek az életjátékban. Ez a játék az én örömömet szolgálja, lehetőséget nyújt ahhoz, hogy Igaz Valóm tökéletességét megéljem, hogy azzá legyek, aki vagyok, és mindig is voltam. Ez a játék alkalmat kínál arra, hogy emlékezzem. 1 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Mit jelent egy élet? Egy élet az általam lakott test fennmaradásának időtartama, az én öröklétem egy kis szakasza, egyetlen iskolai nap az élet iskolájában. Egy ilyen élet végén kioldom magam - a tudatomat ebből a testből, és hazatérek, hogy tapasztalataimat feldolgozzam, hogy „a házi feladatomat” elkészítsem, és felkészüljek újabb tapasztalatokra - egy „új" életre egy újabb testben. Mi az élet értelme? Az élet értelme abban rejlik, hogy Igaz Valóm tökéletességét egyre tökéletesebben fejezzem ki, hogy mindig

öntudatosan éljek, az élet teljességét engedjem önmagamon keresztül áramolni, és ekképpen valóban beteljesítsem a pillanatot. Az élet értelme az evolúció, azaz a kibontakozás, amely a beteljesüléshez vezet. Az élet egyetlen értelme a tapasztalatszerzés, amelyből felismerések születnek - ez az egyetlen, amit az életemből magammal vihetek, mivel mezítelenül jöttem, és mezítelenül is fogok távozni. Mindaz, amivel itt rendelkezem, azt kölcsönkapom az élettől, melyet előbb vagy utóbb, legkésőbb ezen életem végén vissza kell adnom. Élni tehát annyit jelent: tanulni. Egyikünk sem „lóghat" az „élet iskolájából" A feladatom azonban nemcsak a tanulás, hanem az is, hogy amit megtanultam, azt éljem is. Nem holt tudást kell gyűjtögetni, hanem a tudatomat kell kitágítani - s ezzel együtt önmagamat - egészen addig, míg ismét mindent átfogóvá válok. Ez azonban csak akkor sikerül, ha a tanultakat harmóniába hozom az

élettel. Amennyiben kudarcot vallok, szembe találom magam a sorssal. Létmegbízatásunk így hangzik: „Legyetek tökéletesek, miképpen tökéletes a ti Atyátok az égben!” Mihelyt keresni kezdek, az Úton vagyok: „Keressetek és találtok!" Az élet individuális értelme az, hogy felismerjem és beteljesítsem életem feladatát. Fel kell ismernem, hogy én magam vagyok a legfőbb feladat. Életem értelmét azonban csak akkor tudom beteljesíteni, ha felismerem, hogy mi az. Az életjátékot is adott szabályok szerint játsszuk. Valami olyasmi ez, mint a közlekedés Ha jogosítvány nélkül vezetem az autóm, előbb vagy utóbb kellemetlenségem származik belőle. Megsértem a szabályokat, és ezért felelősségre vonnak Ráadásul balesetet is okozhatok, azaz diszharmóniát az életben. Azért fontos elvégezni az autósiskolát, hogy megtanuljuk, hogyan tudunk valóban úrrá lenni az autónkon (azaz önmagunkon). Az autósiskolában kezdetben elméletet

tanulok - a közlekedési szabályokat. Hasonlóképpen meg kellene tanulnunk a szellemi törvényeket, mielőtt birtokba vennénk önmagunkat, és akcióba lépnénk. Ezután kerül sor a gyakorlati oktatásra, az autóvezetési órákra. Itt megtanulom, hogyan kell ráhangolódnom a szellemi törvényekre, hogyan kell a felismeréseket a gyakorlati életben megvalósítani, és hogyan kell mások jogait figyelembe venni. Kezdetben mindez meglehetősen bonyolultnak tűnik, ám hamarosan rutinná válik Amikor aztán már valóban tudok autót vezetni, azaz tisztába jöttem önvalómmal, az élet már valóban játék. Egyre ritkábban lesznek balesetek összeütközések és diszharmónia -, míg végül tökéletesen balesetmentesen fogok tudni vezetni, és az élet csupa játék lesz, az autóvezetés igazi élvezet. 2 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Autót azonban csak akkor tudok vezetni, ha már beszálltam, ha elindultam a befelé

vezető úton, ha eggyé váltam az önvalómmal. Akkor kezdődik csak az igazi élet, az élet mint játék, a lét könnyedsége. Az életjátékot szigorú szabályok szerint játsszák, mely szabályokat szellemi törvényeknek nevezünk. Ez egy olyan játék, melynek szabályait csak játék közben ismerhetjük meg. Az élet minden játékszere és minden lépése lehetőséget nyújt arra, hogy egy újabb szabályt megtapasztaljak, ám csak akkor, ha betartom a már megismert szabályokat. Ameddig élek, kénytelen vagyok együtt játszani, ám én döntöm el, hogy játékos avagy báb akarok-e lenni. Amint kinyitottam a játékban egy ajtót, azaz egy problémát, tehát egy életfeladatot megoldottam, eljutok a következő ponthoz, ahol ismét léphetek egyet.” „Mindaddig, amíg részt veszek az életjátékban, tehát én magam is lépek, ha rám kerül a sor, az élet is megteszi a maga következő lépését. Ám ha én nem lépek többet, akkor az élet sem lép, és

a folyam megáll. Mihelyt leragadok valami, egy ember vagy egy helyzet mellett, zökken a játék. Ekkor szükségessé válik egy életlecke, én megkapom az élettől a „korrepetálást”. Ha egy vesztes játszmát tovább játszom, mert az számomra kényelmesebb, vagy legalábbis úgy tűnik, ugyancsak elveszítem önmagam, hiszen valójában azért játszom, hogy bölcsebbé váljak, és a szeretet terén pluszpontokat gyűjtsek. E játék kulcsa ugyanis a szeretet, és a bölcsesség segítségével ismerem fel, hogyan kell ezt a kulcsot értelmesen használni. A szeretet és a bölcsesség minden ajtót megnyit nekem ebben az életjátékban Mihelyt felismeri az ember, hogy az élet játék, nem panaszkodhat többé nehézségekre, gondokra, bajokra, hiszen éppen ez a játék értelme. Ha a partnerem egy sakkjátszmában vagy egy teniszmérkőzésen jót lép, illetve jót üt, nem panaszkodom, hiszen éppen ez motivál engem abban, hogy a játék során a legtöbbet hozzam

ki önmagamból. Ha nincs jó partnerem, a játék hamarosan unalmassá válik. Ha mindig csak nyernénk, és soha senki nem követelne tőlünk semmit, képességeink hamarosan megkopnának, és végül csődöt mondanánk. Éppen az késztet engem nagyobb teljesítményre, amikor partnerem keményen megüti a labdát, vagy meglepő lépéssel áll elő. Az életben a „probléma" ugyanezt a célt szolgálja. Minden megoldott probléma újabb felismeréshez segít hozzá, melynek segítségével eggyel továbbléphetek a játékban. Igazi önismeret csak áldozatok árán lehetséges: mindazt feláldozom, ami nem tartozik Igaz Valómhoz, önvalómhoz, s végül így leszek végre önmagam. Csak midőn a mag lemond arról, hogy az maradjon, ami, akkor lehet belőle az, aminek lennie kell: egy növény. Csak mikor a báb elhal, születik meg a pillangó Az életjáték állandó transzformáción alapul, amely csak elengedéssel és odaadással lehetséges. Ameddig játszom, hajt

a vágy. Keresésben vagyok - keresem önmagam Az életjátéknak ugyanis egyetlen értelme van: hogy hozzásegítsen valós létem titkának felfedéséhez. Elég, ha benső vágyamra hagyatkozom, s az elvezeti a lelkemet saját tökéletességem tudatához, vissza az örök egységbe. Végtelen sok út vezet el ehhez az egységhez. Hiszen végső soron minden út ide vezet, akár egyenesen, akár kerülővel. Ám én határozom meg, hogy mely úton haladok leggyorsabban, legbiztosabban vagy legkényelmesebben. Miként én határozom meg azt is, mikor indulok el rajta, és milyen léptekkel haladok végig rajta. Ekképpen teremtem meg saját magam számára egyedi és egyszeri sorsomat, azt az „egyenruhát”, amelyet én magam teremtettem meg saját magam számára. Én csináltam, nekem is kell viselnem, és csak én tudok rajta változtatni, ezt azonban életem bármely pillanatában megtehetem. Én vagyok a teremtő. Mindannyian részei vagyunk a Teremtésnek mint teremtők,

közreműködünk az élet, a sors és a Teremtés alakításában. 3 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István A halál is csupán átmenet a játék egy másik szintjére. Egy kört lejátszottam, kiértékelem a megszerzett tapasztalatokat, és felkészülök a következő körre. Így a halálban az élet megkoronázást ismerem fel, és könnyedén elviselem mindazt, ami ennél jelentéktelenebb. Felismerem, hogy a nyereség vagy a veszteség „mind-egy”, és feltétel nélkül igent mondok az életre. Felismerem azokat a lépéseket, amelyek az életjátékban mindig azonosak: - életfeladatom felismerése a pillanat beteljesítése felismerések, azaz igaz kincsek gyűjtése önmegvalósítás embertársaim és a Teremtés segítője lenni felismerni, hogy a halál az élet megkoronázása Így leszek egyre jobb játékos ebben az életjátékban, és egyre többet és többet fogok tudni segíteni másoknak, hogy hamarabb célba érjenek. A

játék ugyanis csak akkor ér véget, amikor valamennyi játékos célba ér. Ám teljesen mindegy, mely játékot játssza éppen az élet, számomra mindig ajándék lesz, felismeréshez juttat, s ez az egyetlen, amit valóban magammal vihetek. A legszebb felismerés pedig: „az életjátékban tanulhatok, és teljessé válhatok”. Az életjáték olyan, mint egy filmrendezés. Mi vagyunk a rendező, a főszereplő, előre megtervezzük a részleteket, és forgatás közben változtatunk kedvünkre. A néző: Isten. Ő fogja értékelni a filmünket, esetleg bukásra ítélni, vagy Ő fog Oscar díjat adni érte. Érdekes lesz, amikor újra visszanézzük életfilmünket szinte kívülállóként, újra látjuk szenvedéseinket, boldogságunkat, szerelmeinket, örömünket, a becsapásokat, be nem váltott ígéreteket, segítéseket, és mindent, ami életfilmünk megalapozó történése volt, és ekkor fogunk sok olyan dolgot is megérteni, amit földi ésszel

„forgatáskor” nem értettünk meg. Érdekes vetítés lesz az biztos, és tanulságos!” Az életjátékban olyan helyzetek elé kerülünk, amiben általában fejlődnünk kell, így kemény próbatétel elé állít minket a sors. Az élet szenvedéssel jár, nézzük, mit mondanak erről a szellemi közlések: „Mielőtt az ember testet ölt a földön, a lelkében nagy elszámolást végez, sokszor azonban öntudatlanul, akaratlanul megy keresztül ezeken a lelki világon. Nagy éteri erőket vonz magához, és ezekkel az erőkkel le kell győznie az ellenálló erőket, amelyek megpróbáltatásokat fognak neki okozni. Ennek a munkának az eredményeiről be kell majd számolnia az „örök élet kapuja” előtt. A Föld nem az angyalok hazája, nem a tiszta szellemeknek van szükségük arra, hogy próbákat éljenek, hanem a tökéletlen szellemeknek. 4 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Vannak többé –kevésbé sérült

lelkek, Vannak, akik majdnem egészen hibásak, Vannak, akik a boldogsághoz egyáltalán hozzá se férhetnek, mert a lelkük más irányba keresi az élet rejtélyének megoldását., Vannak, akikben a jó már bizonyos fejlődési fokot ért el, de még izgatja őket a rossz Vannak a jóban erősen fejlett szellemek, akiknek a lelkében vannak még homályos rétegek, Vannak még erőssebben haladott szellemek, akik már – már elszakadtak a Földtől, azonban a szeretet hatalmas ösztönzésére igyekeznek menteni azokat, akik egyik vagy másik életükben kedvesek voltak előttük. Ezek a missziós szellemek Vannak végül olyanok, akik egy utolsó testetöltéssel talán sokat elérhetnek és nemcsak egy lelket, hanem egész csoportokat emelhetnek magukkal; a lelkük világosságával nagy területet világítanak be, és új eszméket hoznak magukkal, és a világot hatalmas lendülettel már irányba terelik. Tehát nem mindenki egy és ugyanabból a célból van a Földön,

így nem is ugyanaz a sorsa! Minden emberlélek a maga érzéseivel és törekvéseivel hozzá van kötve az élethez, a világhoz és a többi emberhez, így minden ember össze van kötve a másikkal, mint ahogyan minden szellem össze van kötve a Teremtővel és szellemtestvéreivel, azokon keresztül a természeti világgal és a világot fenntartó erőkkel. Minden szellemre, akit Isten a létbe hívott szükség van, mert minden szellemre feladat van bízva, amelyet el kell végeznie.” „Ha valaki nem akar az összességhez úgy hozzákapcsolódni, mint ahogyan Isten törvénye előírja, akkor az visszaél az élettel, amelyet Isten ajándékképpen adott, és ezzel elesik azoktól az előnyöktől is, melyet Isten kegyelme biztosít a számára. Minden emberre szükség van tehát, mert minden ember elé más – más feladatot tűz az isteni kegyelem földi életében. Így nem mondhatja egyik ember se a másikról azt, hogy „neked azért van ilyen életed, te azért

szenvedsz, mert megérdemelted, mert egy másik életben ezt és ezt cselekedted, s ezért történnek ezek a bajok és szerencsétlenségek”. Vannak életek, amelyek kizárólag tanulásra szolgálnak, vannak életek, amelyekben a jót a gyakorlatban kell érvényesíteni. Amikor már tudja a lélek érvényesíteni, akkor jönnek a próbák, akadályok! Sok ember elbukik a próbán, és utána jön a vezeklés! A vezeklésre adott életek szegények a lehetőségekben, szűk korlátok között vezet az út, hogy a lélek ki nem térhessen, mert a testben erős a kísértés, a csábítás, és a lélek könnyen félreértheti azokat az adottságokat amelyekkel rendelkezik, és akkor nem tudja elvégezni a rábízott dolgokat. A vezeklő élet után pihenő élet következik, amelyben nem kell küzdenie a falatért, amikor nem kell nagy feladatokat megoldani, nagy próbákat végigszenvedni, nincsenek nagy csapások. A pihenés mellett módjában áll a léleknek a reménység, a

hit megszerzése is A pihenő életet élők nem használják ki azokat az előnyöket, amelyeket nekik az élet nyújthat, megelégszenek a kevéssel is, inkább békességre, nyugalomra vágynak. Ezek után az életek után megerősödve, újabb nehéz munkához lát a lélek! 5 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Az lehetetlen, hogy egy ember egy földi életet hibák és bűnök nélkül éljen végig; lehetetlen, hogy valamely tekintetben tökéletes legyen a saját érdeméből és nem Isten kegyelméből. Isten azt akarja, hogy ne legyen egyetlen ember se, aki remény nélkül menjen keresztül a földi életen, bármilyen életet él is. Isten kegyelme kiterjed mindenkire, bűnösre és jóra egyaránt, és rajtunk múlik, hogy mennyit fogadunk be belőle.” „Szenvedések isteni célja Az életteher alól senki sem vonhatja ki magát, akár szegény, akár gazdag. Isten nem tesz több terhet a vállunkra, mint amennyit elbírunk, de

annyit viszont feltétlenül odapakol nekünk amennyit szükségesnek talál! Mindig esélyünk van az új életre, az utolsókból lehetnek az elsők, és az elsőkből – sajnos – az utolsók is. Tehát elfeledni és megsemmisíteni a múltat, a régit! Hiszen minden nap, minden óra, minden perc, amelyet a hiábavalóság világában ajándékoz nekünk Isten, új lehetőségek elé állít minket. Ez nem azt jelenti, hogy a megtörténtet meg nem megtörténté tehetjük: de ha felismerjük a rossz, bűnös, téves gondolatokat, cselekedeteket, akkor holnap már nem áll előttünk a tévedés lehetősége! Minden szenvedésnek az a célja, hogy a jobbat, az igazabbat, a tökéletesebbet abba a felmart, égő sebbe, amelyet a szenvedés váj a lélekbe, átültessük, a vérkeringésbe és a lelkiismeret forrongása által meggyökeresíthessük, és ezáltal a jobbat diadalra vihessük. Ez az összes szenvedésnek magyarázata és célja. Hiszen a vad fának is fáj, ha

levágják a vadhajtását, felhasítják a fa héját, és a nemes fának is fáj, amikor kivágják belőle a szemet, és a vad fa hasított kérgébe beillesztik. És ennek a műveletnek meg kell lennie, mert lassan elérkezik a gyümölcsérés ideje, és addigra szelíd oltás eredményének meg kell lennie. Így van ez az emberi életben is! Miért keverné össze a NAGY KERTÉSZ céltalanul a jót a rosszal, miért okozna szenvedéseket azoknak, akik neki kedvesebbek, miért engedné nekik, hogy nehéz és gyötrelmes áldozatot hozzanak, amikor ők maguk természete szerint élni akarnák megérdemelt békéjüket, amikor boldogok szeretnének lenni? Miért kell éppen akkor lemetszeniük a boldogság világának a fájáról, miért kell beoltani őket olyan családokba, amelyek nekik a természetük szerint nem kedvezőek? Miért kell olyan fajba, csoportba, családba kerülniük, olyan férjhez vagy feleséghez kerülniük, akik visszaélnek szeretetükkel, bizalmukkal?

Miért kell olyan barátok és társak által körülvetetniük, akiktől a jóakaratukért csak rosszat kapnak viszonzásul, akik kigúnyolják, megcsalják őket, megháborítják lelküket, elgáncsolják őket? Mindez oltás, a szemzés, a nemesítés, a javítás, a magasabbrendűséggel való elárasztás a célja az Örökkévalónak. 6 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István A földi élet a próbatétel ideje. Mint amikor egy szülő asszony, aki nem tudja fájdalmai és gyötrelmei közt, hogy miért szenved, de amikor megszülte gyermekét elfelejtkezik a fájdalmáról, mert az öröm kárpótolja őt szenvedésiért. Semmiféle szenvedés nem vész kárba, különösen nem a méltatlanul elviselt szenvedés. Isten elrendeli kinek – kinek a maga helyét a Földön. Mindent bizonyos célzattal tesz. Isten előtt például utálatos a szegény kevélysége és a gazdag fösvénysége, mert mindez visszaélés Isten rendeltetésével. Nem

ok nélkül kerülnek ezek a lelkek ebbe a helyzetbe! Minden igaz szeretetnek a megbántása, minden szépnek és igaznak a megsemmisítése rombolás Isten kertjében és meggyalázása Isten templomának. Bűn elvenni mások javait, de még nagyobb bűn megfosztani a hitétől, Isten iránti bizalmától! Ezért egymás hitét kíméljétek, egymás meggyőződését ne bántsátok, mert ha igazabbat, jobbat, rendíthetetlenebbet, értékesebbet nem tudtok helyette adni, akkor sokkal nagyobbat vétkeztek, mint hogyha embertársaitok anyagi javait vettétek volna el.” Kedves Barátom! Nagyon komoly dolog az Öngyilkosságra gondolni, mert ha tüzetesen végigolvastad az eddig leírt szellemi törvényeket láthatod, hogy már az is, hogy a földre leszülethettünk komoly lehetőség, és évmilliók kemény munkája van a hátunk mögött. (A bukás és Teremtés anyag a Web. lapomon letölthető formában megtalálhatók az előadásaim anyagában www.karsayalarmhu – ezoterika

rész Ennek elolvasása után teljes képet lehet kapni arról, hogy miért kerültünk ide, és mi lesz a várható jövőnk) Egyszer minden ember meg fog halni, mindek sietessük ezt az időt, amikor van még dolgunk a földön. És honnan tudjuk, hogy van még dolgunk? Onnan, hogy még élünk! Ha elvégeztük a feladatunkat, akkor egy perccel se maradunk tovább itt! Az Öngyilkosságról kijelenthető, hogy spirituális gyilkosság! Halálunk után fejlettségünknek megfelelően a hét szellemi szféra valamelyikébe kerülünk, az első három szférát bemutatom (a többit a honlapom előadás anyagaimban meg lehet találni) 7 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Szellemi szférák. 1. szféra: purgatóriumi szféra A föld alatt kezdődik, és 2 km magasságig tar a légkörben A Kegyelem törvényvilága érvényesül. A lakók jellemzői: Kegyetlenség, erőszak, durvaság zsarnokság érzékiség. Anyag imádása, durvaság, gőgös,

dacos lelkek. Ez a viharzóna Az ellenségek gyakran találkoznak itt, egymás bosszúja elől menekülnek. Testet öltve a gondviselés olyan pályára állítja őket, hogy alkalmat nyerjenek a kiegyenlítődésre (karma) Számukra a megszületés mennyországi állapotot jelent. Több részből, rétegből áll: - gyilkosok öngyilkosok rablók, tolvajok (pokol) Istentagadók, nihilisták, anarchisták Önzők, fösvények, pénzvágyók vad népek, pogányok birodalma 2. szféra: Troposzféra középszint 2-6 km között található Esőfelhők szférája, purgatóriumi középszint, valamivel finomabb érzésvilágú szellemek szférája. A 2.szféra szelleme sok ütközés folyamán megismerte, hogy önző törekvéseit büntetlenül nem elégítheti ki, mert mindig fájdalom a következmény. A 2szféra szellemtípusa a hibát még mindig másban keresi, még nem érett meg arra, hogy önmagába tekintsen. A szellemek a törvénytől, mint hatalomtól félnek, de minden

igyekezetük arra irányul, hogy a hatalmat kijátsszák. Önzők, kapzsiak, irigyek, ravaszok, testi vágyaiknak hódolók, haragosak, de indulataik rövidebb lejáratúak. Keresik Istent, de csak az általuk kívánatosnak tartott dolgok képezik imádságuk tárgyát. Közöttük sok az idegbeteg, örült, megszállt és más betegségben szenvedő. Le kell válni a fluidoknak a lélekről, ki kell égni, hogy tisztább szellemként tovább emelkedhessenek. Vad ösztönök, de a törvény csak egyszer engedi meg a győzelmet, a legyőzőből legyőzött lesz, és ekkor meglátják az érem másik oldalát is. Mozgalmas az élet, nagyobb a gondolatszabadság is. Nagy a gazdagság utáni kapkodás, jelen van a fekete mágia, a csalások és a lopások itt szintén itthon vannak. A földi világ igen nagy hányadát, mintegy kétharmadát ez a szféra szolgálja, mert ez a legnépesebb. A vallások minden fajtája jelen van. Ebbe a szférába is elküldi Isten misszió szellemeit 8

Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István 3.szféra: Troposzféra felső szint, 16 km-es magasságig A purgatórium felső szintje Meleg otthon, pihenőhely és tanulóhely. Ez már a bárányfelhők, fátyolfelhők szférája A szellemek tudják, hogy a rossz az rossz, a jó az jó, nem kapkodnak a földi javak és a testi örömök után. Haláluk után csendes pihenőhely, sokszor fedve van előlük hibáik, tévedéseik addig, míg meg nem erősödnek. A szellemek innen még reinkarnációra kényszerülnek A szférában minden egyszerű, tiszta, nagyobb művészi szépségeket itt még nem lehet megtalálni. Egyszerű életmód, kevéssel való megelégedés, a szegénység, mint életkeret kezd a szellemeknek kívánatos lenni. Kezdik megtanulni a kötelességeket, és arra törekednek, hogy jó úton járjanak A szféra anyaga még mindig földies, innen kerülnek ki a szerény, dolgos emberek, a jó családapák, az egyszerű, becsületes emberek. A

3.szféra szellemei a testetöltésig terjedő utolsó időszakokban élnek, de ez még itt szükséges vezeklési törvény alatt áll. Csak a jók szellemei és a rendszerint még egy utolsó testetöltés után mennek át szabadon a 4.szférába (gyűrűjébe) Itt a szellemeknek már természetes az imádkozás, és az, hogy Istent szolgálják. Minden szféra különböző csoportokból, rétegekből áll, melyek egymástól el vannak választva. A 1.szféránál észrevehető, hogy az Öngyilkosoknak külön helyük van! Az 1.szféra büntető szféra, tehát aki odakerül, az büntetésből van ott, és nem lehet tudni, hogy mikor lesz lehetősége onnan újra testetölteni! Az Öngyilkosokat már régen a középkorban is a egyházi rendek elrettentésként már itt a földön is büntették, vagy a falu végén arccal lefelé a főközlekedési út alá temették, vagy a falu temetője mellett kívül hantolták el őket a kerítés mellett, vagy egyszerűen temetetlenül

hagyták őket az állatok martalékául odadobva testüket. Ezzel azt értek el, hogy a lélek amikor kiköltözött a testből és tudata magához tért a fizikai halála után, akkor még külön szenvedett a testének megalázása miatt! A Halálközeli Élményt átélt emberek egy része nagyon negatív élményről számol be, bár érdekes módon vannak normál élmények is. Megkülönböztethető az öngyilkosok között is a megszállottság alatt történő öngyilkosság, vagy valamely más külső hatás által. De ebben az esetben is karmikusan felelős az Öngyilkos a tettéért, mert hiába hajszolta bele egy megszálló lélek az öngyilkosságba, közvetetten Ő is felelős, mert behívta a megszállót tettivel, cselekedetével! Megoldatlan probléma esetében az öngyilkos hasonló problémával fog új életében szembesülni, de a visszaszületésének időpontja teljesen kiszámíthatatlan. Lehet szinte azonnal, de lehet pár száz év is. Ezt azért is fontos

tudni, mert nem menekülünk el a probléma megoldása elől, sőt csak tetézzük azt a szellemi életünk következtében elkövetkezendő büntetéssel, vagy fejlődési visszaminősítéssel! 9 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Bevallom őszintén, hogy egy Öngyilkossági gondolatnak sok motivációja van. Sok esetben egy sötét lélek súg a háttérből, és közvetít olyan gondolatokat, mely a végén belehajszol minket az öngyilkosságba, vagy eszünkbe juttatja azt gondolati formában! Sok ember is felelős karmikusan tettért, ha cselekedetével másokat hajszol bele, ez ugyanolyan gyilkosságnak számít, mintha önkezével végezné el, így vigyázni kell mindent kimondott szavunkra, cselekedetünkre. Ha eljutunk egyszer arra a gondolatra, hogy eszünkbe jut az öngyilkosság, akkor érdemes sok mindent mérlegelni, bár nagyon különleges lelki helyzetbe kerülünk, és ilyenkor mások a „szabályok”. Ha egy társ

elvesztése miatt jut eszünkbe, akkor érdemes mérlegelni, hogy a másik világban úgyis találkozunk egymással, sőt a találkozást nem is tudjuk elkerülni, így önsajnálatból soha ne okozzunk nagyobb problémát az öngyilkossággal magunknak, ugyanis pont ez ellenkezőjét érjük el vele. Egy teljesen másik szférába fogunk kerülni, így akár évezredekre elveszíthetjük annak a lehetőségét, hogy valaha is találkozunk szeretet társunkkal! És egy meggondolatlan cselekedettel szenvedést okozunk annak is akit annyira szerettünk! Szeretetteinket soha nem veszítjük el, csak azt a képességet, hogy lássuk és haljuk őket, Ha a tudatszintünket megfelelő rezgésszintre emeljük, újra fogjuk látni és hallani őket. Erre alkalmas a legjobban a meditáció és a rendszeres ima. Ha szerelmi csalódás ér minket gondoljunk arra, hogy még találkozhatunk egy másik szeretet lénnyel, de az is lehet, hogy ezt az életünket a magánynak szenteltük, így fogadjuk

el ezt is, és fejlődjünk ennek megfelelően! Ha szerelmesek vagyunk örülten, akkor a következő idézet jusson eszünkbe: „Az önzetlen szeretet pedig türelmes, semmit nem elvenni akar, várni tud, ha kell egy (vagy több) életen át szerelmesét lelkében hordozva, ha azt látja, azzal egybekelni nem tud a mában. Az önzetlen szeretet által az ember még arra is képes, hogy elviselje azt, ha a szeretet lény helyette másik embert választ társának. S ha csakugyan szereti, mellette lélekben, szellemben akkor is kitart.” Ha gazdasági helyzet miatt kerülünk kilátástalan helyzetbe, akkor mérlegelni kell, hogy mi vagyunk-e ebben a hibásak, vagy a körülmények, és próbáljunk meg változtatni rajta, ha nem sikerül, akkor fogadjuk el azt a helyzetet, soha ne azon járjon az gondolatunk, hogy másnak miért jobb, csak magunkkal kell törődni és foglalkozni. Egy rosszul sikerült üzleti vállakozás és egy csőd soha ne legyen alapja egy rossz gondolatnak se,

mert nem old meg semmit se. Az életben érvényes az egyszer lent, egyszer fent váltakozás, és sok esetben karmikusan kapjuk azt, amitől jelenleg szenvedünk, nem érdemes elkerülni, mert újra szembesülünk vele, inkább fogadjuk el, ahogyan van. Nagyon sok barátom ment tönkre anyagilag, majd sok év kemény küzdelme után sikerült újra talpra állni! Ha egyedül vagyunk és magányosak, akkor gondolkodjunk el rajta és értékeljük ki, hogy mi vagyunk-e akik erről tehetnek, vagy külső hatások miatt kerültünk ebbe az élethelyzetbe. Érdemes tartani egy állatot, aki önzetlen szeretetével, és a gondoskodás igényével leköt minket, és értelmet ad napjainknak. 10 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Ha betegek, ráadásul, ha gyógyíthatatlan betegek vagyunk, minden esetben jusson eszünkbe, hogy minden minket szolgál, minden betegség miattunk van, a MI szellemi fejlődésünk miatt. (Nagyon nehéz akkor erre gondolni!)

Ekkor érdemes az Szenvedés részt újra elolvasni, letölteni a honlapomról az egész, bővített anyagot, és akkor megértjük talán a működésének a „mechanikáját”, elméletét. Minden betegség eredete vagy karmikus, vagy lelki hátér miatt van, így ha igazi megoldást keresünk rá, akkor it kell keresni baj gyökerét! Ha bajban vagyunk érdemes találni valakit, akivel meg tudjuk osztani problémánkat, erre alkalmas egy jó barát, akivel őszinték tudunk lenni, egy pszichológus, aki barátként meghallgat, de akár egy pap is bármelyik templomban, vagy a saját háziorvosunk, mert ők is felesküdtek az emberi élet védelmére, megőrzésére, segítésre. Vannak éjjel – nappal hívható krízis központok is, ahol el tudnak beszélgetni velünk baj esetén, de bármikor engem is lehet hívni, az elérhetőségem a Web. lapomon található Végezetül egy nagyon érdekesés fontos anyaggal zárom gondolatmenetemet, érdemes nagyon figyelmesen elolvasni:

„Büntetés és jutalmazás. (Buddha, aki Jézus mellett Péter Apostol volt, és 1870 óta, mint Névtelen Szellem segíti az emberiséget, az Ő szellemi közlése alapján készült ez az írás! Összeállította: Karsay István) Minden nép vallása büntetésről és jutalmazásról beszél, de minden felekezetnek a hívei másként képzelik el a büntetést és jutalmazást, sőt egyugyanazon felekezet híveinek is különböző fogalma van róla. A bűnössel szemben a kiegyenlítést büntetésnek tartják Mi tiszta szellemek ezt egészen másképp fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk. Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizetetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie,

hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell, hogy előzze a másikat. A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt: „Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted”. Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen: „Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”. 11 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Úgy is

van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni. Ha az után feltalálta önmagát, ti ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most, mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik

rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében. Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa! Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és

bármi áron is kibékül minden ellenségével. Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani. A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint, amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak. Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei, gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ

is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bűnbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minden jóakaratú embernek megígért. Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben azután új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére. 12 Gondolatok az Öngyilkosságról.

Összeállította: Karsay István Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját jóvá teszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni, és sóvárogva várja azt az órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, ki a börtönbe kíséri őt. A börtön az új test, melybe bezáratik, s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa. És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is

megfizette. Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága Isten ne haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett. A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről. A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok! És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a

Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kel még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak? És most egy fontos dolog: Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, aki túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak! Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az utcán, a

világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért, mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak, velük élveznek. Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók! 13 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak a bűnnel! Az ilyen szellem, aki ki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.! Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs,

a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide – oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékházára számára, hogy ott várják be a nemezist. A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni. Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek – pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek – pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet!” Még annyit érdemes tudni az Öngyilkosságról, hogy sokan azt hiszik, hogy ha meghalnak, felrázzák a

körülöttük lévő embereket, nagy sajnálatot fognak érezni. Sajnos ez sok esetben nem igaz, nevetnek rajta az emberek és egy hét múlva már senki se emlékszik az Öngyilkosra! Így kijelenthető, hogy egyedül magunknak okozunk kellemetlenséget, problémát, még a halálunk után is, így nem megoldás a halálba menekülés. Minek, egyszer úgyis meghalunk? Ha kell, azt írásban is adom! Szeretettel: Az agrai maharadzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát. - Add kérlek a leggyorsabb lovaidat, mert menekülnöm kell! - Mi történt? - Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki felemet karokkal megfenyegetett engem. Hadd induljak el sebes harci szekereden, akkor estére Delhibe érkezek, és ott elrejtőzőm a rengeteg ember között, hogy ne lelhessen rám. - Jó – mondja a maharadzsa – indulj el máris! Később kertjében sétálva a maharadzsa is találkozik a Halállal. - Te Halál, miért ijesztgeted az én

kertészemet? - Uram – feleli a Halál – én nem ijesztgettem őt, pusztán csodálkozásomban emeltem az égnek a karjaimat. Nem értettem, hogyhogy ő még itt van, amikor ma este Delhiből kell őt elvinnem?! 14 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István "Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellet haladva sajátját és az Úrét. Amikor az utolsó jelenethez érkezett visszatekintett a lábnyomokra. És akkor észrevette, hogy az út folyamán sokszor csak egy sor lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy az életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta a dolog, és az Úrtól megkérdezte: Uram! Te megígérted, hogyha egyszer elhatározom, hogy követlek Téged, te mindig velem jársz életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor

lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor leginkább szükségem volt Rád. Az Úr így felelt: Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és sohasem hagytalak el. A megpróbáltatás idején, amikor úgy szenvedtél, amikor csak egy sor lábnyomot látsz, karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak." Tanulmányom készítése közben néztem meg Kertész Imre Sorstalanság című művéből készült filmet, és a film végén egy mondat megmaradt bennem: „Mindenki útjában ott van az elkerülhetetlen csapda: a Boldogság!” És mi a Boldogság? Egy kis szünet a boldogtalanságban 15 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Öngyilkosok szférája A Földet körülövező hét légköri gyűrű Bevezetés A Földet hét légköri gyűrű vagy kör veszi körül. Minden kör egy szellemszférát képez Minden körnek hét szférája van. Sok szellem, aki e körökben tartózkodik, azt hiszi, hogy valamely

csillagban lakik, holott az csak szféra, a Föld és a Nap közötti övnek egy része. Ezek a szférák mint kis világrészek a Föld és a Nap közötti térségben vannak; magukban foglalják az egész föld térképét, feltaláljuk bennük mind az öt világrészt, a Föld minden nemzetét és vallását. Ne csodálkozzatok tehát, ha e szférákból való szellemek úgy írják le a dolgokat, ahogyan ott találják. Levegő, éter, szférák, minden át van szőve és telítve élő parányokkal, melyek a legkisebb élő, elpusztíthatatlan elemek. Ezek a parányok összecsoportosulnak, összesűrűsödnek és különféleképp hatványozott övet, vagy szférát képeznek, mely a nehézkedés törvényének engedelmeskedik. Ezek a parányok eredetileg a Nap fényéből ömlenek ki és egyesülnek a Föld kiáramlásával és légkörével; a Föld körforgása következtében különíti el ezeket a légköri gyűrűket, melyekben a szférák képződnek. A parányokban rejlik

azonban az az erő, mely a szférákat létrehozza. Jól jegyezzétek meg magatoknak, a légköri gyűrűk szféráikkal a körforgás és nehézkedés törvénye alatt állnak, éppúgy, mint a Föld. Ne csodálkozzatok azon, ha néhány szféra leírása nektek talán nagyon anyagiasnak látszik, azért az mégis úgy van és úgy kell lennie. Világosabb és szellemibb légkör nem vehetné körül a Földet ennek kisugárzása miatt, amely még anyagias. Vajon azoknál a Földön tapasztalható szellemjelenségek nem anyagiasabbak-e? Minden angyalnak, ki az ótestamentumban megjelenik, emberi alakja van. Ülések alatt, ahol fizikai jelenségek fordulnak elő, fegyverrel, ékszerrel jelentkeznek a szellemek, szövetet, virágokat hoznak magukkal. Honnan vennék mindezeket, ha nem a Földet körülvevő első légköri gyűrűből? Az ilyen szellemeket sohase keressétek magasabban. És ha magasabb szellem hoz nektek valami anyagit: ő is ebből a szférából vette. Az emberek

mindig messze keresnek mindent, pedig az sokszor nagyon közel van hozzájuk. Így van ez minden szellemjelenéssel és fizikai kísérletezéssel is. Az ehhez való eszközök a légköri gyűrűkben és szférákban vannak meg, melyek a Föld körül végzik körforgásukat. Olvassátok Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele I. részének 19 és 20 versét: "Mert amit Isten fe1ő1 tudhatnak a szentlélek által megvilágosított emberek, nyilván vagyon ő bennük: mert Isten megjelentette nekik. Mert ami Istenben láthatatlan, az e világnak megalkotása után a teremtett dolgokban megismerhető és meglátható." Ezek azok a parányok, melyek Istentől jőve, csoportosulás és sűrűsödés által teremtve továbbképződnek. A Korán földi pompával ékesíti fel paradicsomát. Látsz itt drága köveket palotákat, illatos füstölőszereket. A katolikusoknak meg van tisztítótüzük, pokluk, mennyországuk, a buddhistának nirvánája, az indiánnak a

vadászterülete. Azután van Nalhalla (hősök csarnoka), Olympus és mindenféle kép a túlvilágról. Azok, akik a halál utáni életről e különféle nézetekre tanították az embereket, nem csalódtak, az igazat mondták, mert mind e dolgok megvannak. Az első légköri gyűrűben az élet tisztítótűz, tisztulva emelkednek ki e szférából a szellemek és hogy a másodikba juthassanak - lelki testüket levetik és éteribb testet vesznek fel. Bizonyos neme ez a halálnak, születés a magasabba. De kezdjük meg utazásunkat a légköri gyűrűkön át 16 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István 1. légköri gyűrű 3 szféra Lakói öngyilkosok. A Szaturnusz és Koscsillagzat befolyása alatt áll Északkeleti szelet idéz elő, sötétséget, ködöt, szembetegséget okoz. Szintén pokolnak nevezhető Katalin: Ez a szféra olyannak látszott nekem, mint valami nagy gyógyintézet. Itt igazi beteg szellemek vannak, akik őrültségben,

képzelgésben, csalódásokban szenvednek. Borzongató nyugalom és csend uralkodik itt, mint valami határtalan betegszobában. Sűrű köd tölti be a levegőt: úgy tűnt fel nekem, mintha ez a köd magukból a szellemekből áradt volna ki, mintha azok zavaros gondolatai lennének. Itt a szellemekkel mint tébolyodottakkal és betegekkel bánnak és könyörülő szellemek szeretettel ápolják őket, míg rossz cselekedeteik tudatára nem ébrednek. A könnyeknek, a bűnbánatnak, az erkölcsi fájdalomnak a szférája ez. Az öngyilkosoknál természetesen az indító okot különösen beszámítják; azonban teljesen mindegy, vajon az öngyilkosság gyávaság vagy bátorság,; kétségbeesés, önfeláldozás vagy életuntság okából történt. Mindenkinek, aki e tettet elkövette, e szférában meg kell állnia; és sorsa itt dől el. Egyedül az őrültség menti az öngyilkosságot, semmi más, mert az emberi szívben az Istenbe vetett hitnek kellene legerősebbnek lennie

s minden mást felül kellene múlnia. Pl. ha A megölte magát, mert gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, az öngyilkosság ugyan megszabadítottal, testétől, de nem a betegségtől, melyet most már a lelki testéhez és szelleméhez tapadva, sokkal nehezebb végigszenvednie, mint a Földön. Érdekes példák: B. golyót röpít agyába, mert adósságai vannak, miket nem tud kifizetni Már most mint szellemnek megmutatják, hogy ha Isten segítségében bízva, csak pár napig vár, a segítség megérkezett volna; vagy pedig, hogy a következményeket mennyivel jobb lett volna a Földön elviselnie. C megmérgezi magát, hogy meneküljön szégyenétől, mert elcsábították és anyává kellene lennie. D is a szégyentől akar menekülni, mert sikkasztott és fél a börtöntől. Egyik sem menekül meg a szégyentől, mert emlékük a Földön meg van bélyegezve, itt a szellemvilágban pedig mindent kíméletlenül felfednek és egyetlen bűnös sem menekül a

bűnhődéstől. Mások ismét azért oltják ki életüket, mert életuntak, szerencsétlen szerelem miatt, vagy, mint ők vélik, hogy másokért feláldozták magukat. Itt mindegyik megtanulja belátni azt, hogy önvére lelkéhez tapad, hogy nincs joga önkezűleg Isten akaratába avatkozni és hogy türelem és Istenbe vetett hit és akaratában való megnyugvás mellett, mely miatt kétségbeesett állapota jóra fordult volna. De engedjünk szóhoz jutni néhányat e szerencsétlenek közül, hadd beszéljenek ők maguk. 17 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Először is egy nőszellemet pillantottam meg; hamuszürke színű felhő közepén állt és hangosan sírt. Burkolata is szürke volt, kihaltnak látszott E szellemből kiáramló ódnak kábító hatása volt. E szürke alakból barátságtalanul két sötét szem villogott Felsóhajt: "Morfiumot! Isten szerelméért, adjatok morfiumot, csak egy befecskendezést! Tudom, hogy

meghaltam, a szellemek öngyilkosságnak nevezik, azt mondják, morfiummal mérgeztem meg magam, de hiszen morfium nélkül nem élhettem. Jobban kívánom a morfiumot, mint a mennyországot és a boldogságot. Mindent odaadnék egy jó befecskendezésért. A Földön is odaadtam mindent a morfiumért! Becsületet, szerencsét, szeretetet és minden élvezetet. A morfium utáni vágy kergetett a halálba, megöltem magam, mert nem jutottam hozzá. Halálom után Párizsban gyógytárból gyógytárba bolyongtam morfiumért, olyan szerencsétlen vagyok! Nem tudok magamhoz térni. Ez a szomjúság, ez a vágy a morfium után megemészt anélkül, hogy megölne. Így tart ez örökké? Nincs akaratom, kimúlt az már régen. Nem szeretek sem Istent, sem embert, csak a morfiumot, melyért mindent odaadtam. Néhány erősítő delejes vonást adtam e szellemnek; úgy látszik, jót tett neki. Felsóhajtott a szerencsétlen teremtés és kért, hogy hallgassam meg élettörténetét.

"Valóban jólesik oly lényekkel beszélgetni, kik nem utálnak és nem taszítanak el maguktól. Egykor fiatal, szép, gazdag és elkényeztetett voltam, hozzá voltam szokva, hogy semmit sem tagadtak meg tőlem. Szerettem egy férfit, hozzámentem, férjem imádott Két gyermekem született. Anyám velünk lakott, boldogok voltunk és nagy lábon éltünk Igen, akkor még hittem Istenben, szerettem Ót és tudtam imádkozni. Egy tengeri fürdő után erősen meghűltem, idegköszvényt kaptam, mely irtózatos fájdalommal járt. Minthogy fájdalmat egyáltalán nem tudtam tűrni, az orvosok morfiumbefecskendéseket adtak. Nem lévén hozzászokva ahhoz, hogy bármily kis kellemetlenséget is eltűrjek, minden csekélység elhárítása végett e szerhez folyamodtam. Most átkozom azt az orvost, ki az első injekciót alkalmazta, ő a felelős lelkemért Isten előtt. Így történt, hogy a morfium használata szenvedélyemmé lett, többre becsültem mindennél! Bár éreztem,

hogy a morfium fizikailag és erkölcsileg rombolólag hatott reám, még sem tudtam abbahagyni. Később, mikor az orvosok konyakot rendeltek, hogy a morfium hatását ellensúlyozzák, egész mámoros lettem. Férjem, gyermekeim, anyám kérései mit sem használtak, csak bosszantottak. Végre is megszöktem férjem vadászával, aki megrögzött iszákos volt és aki titokban kerített nekem morfiumot. Egészen hatalmába kerített. A rendelkezésem alatt álló vagyont eltékozolta; volt morfiumom, pezsgőm, konyakom, amennyit csak akartam. Végre sikerült férjemnek a vadászt a börtönbe, engem pedig a bolondokházába záratni, Ott morfiumdelíriumba estem, őrjöngtem, ütöttek, vertek. A sivatagban szomjan halónak halálával haltam meg, aki delíriumában forrást lát maga előtt anélkül, hogy hozzájuthatna. Itt éppúgy szenvedek, mert itt nincs sem morfium, sem alvás, sem feledés." Katalin: E gyötrelemhól csak a bűnbánat szabadíthat meg. Nem látod be,

hogy életedet, boldogságodat önfejűségeddel magad romboltad szét? A szellem: Én? Hisz oly jó voltam addig, míg az orvos morfiumot nem adott. Katalin: Könnyű jónak lenni, ha megpróbáltatásoknak nem vagyunk kitéve, ha boldogok és gazdagok vagyunk és nem ismerjük mi fán terem a gond. De te már az első szenvedést sem tudtad eltúrni, amit Isten rád bocsátott. A szellem: Én voltam a szép, a gazdag Sasa hercegnő és a társaságnak éltem. Nem volt időm betegnek lenni. Az ostoba idegköszvény meggátolt, hogy bálokban, társaságokban részt vegyek; gyorsan ható gyógyszert kellett használnom, ilyen volt a befecskendés. Azt 18 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István hiszed, hogy az előkelő világban van az embernek ideje betegnek lenni és ilyen aljas betegséggel sokáig bíbelődni. Táncmulatság alatt, ebéd után gyorsan befecskendeztem s újból friss voltam. Katalin: Szegény Sasa! Nem akartál szenvedni s most

ezerszeresen szenvedsz. Lassú öngyilkosságot követtél el. Az elegáns dámából ijesztő, búnbe süllyedt lény lett Ne azt nézd, hogy milyen voltál a szerencsében, hanem hogy mivé lettél a bűn következtében. Azt a fájdalmat, amit a szegény asszony minden zúgolódás nélkül eltűr, te is elszenvedhetted volna. Az idő a szegénynek még drágább, mint a gazdagnak, mert neki az idő kenyérkereset forrása. Kifogásaid bűnösek, szállj magadba, kérd Istent, hogy bocsásson meg neked. Így beszélgettem a szellemmel. Néhány nap múlva ismét láttam; lelki teste már valamivel világosabbnak látszott. Megszólított: Én vagyok Sasa. Midőn a minap tőled elváltam, tudtam imádkozni Életemben először mondták meg nekem az igazat; jó hatása volt. Tele kétségbeeséssel kiáltottam Istenhez. Ekkor hosszú, üdítő álom jött rám, ami úgy megerősített és magamhoz térített. Most már mindent világosan látok; most következik a bűnbánat, a

kétségbeesés az én elvesztett, eltékozolt életem miatt. Az enyéim iránti szeretet ezer gyötrelemmel támadt fel bennem, de ez a gyötrelem üdvösség a korábbihoz képest, életre kelti szellememet! Utálom magamat és bűneimet és kérdem: Van-e visszafordulás? Van-e kegyelem és megbocsátás? Katalin: Bizonyára, Sasa, ne essél kétségbe, mert Isten maga a könyörületesség és a szeretet! Azután hangosan imádkoztunk a szellemért, aki köszönetet mondva, eltávozott. A szellemek azt mondták, hogy Sasa most már megmarad a jó úton, a bűnbánat és beismerés meg fogja javítani; később búnhődő testet öltést rónak rá a Földön javulás céljából. Megint a földi iskolát kell látogatnia és ez alkalommal állhatatosnak lennie. Kérdés: Sasa tulajdonképpen nem követett el közvetlen öngyilkosságot. Hogy van az, hogy mégis ebben a szférában van? Katalin: Az ő élete lassú öngyilkosság volt. Intették, előre megmondták neki, milyen sors

vár rá, mégsem fogadott szót. Többre becsülte a rövidebb életet a morfiummal, mint a hosszabbat anélkül. Nagyon sok az ilyféle öngyilkosság Az iszákosoknak és azoknak, akik életüket vakmerő meggondolatlanság következtében megrövidítik, mint szellemeknek a 3. szférán kell átesniük. Nagyon gyakran jönnek ebbe a szférába javult szellemek, akik az öngyilkosságért már megbűnhődtek, hogy az itt szenvedőket vigasztalják. Egy ilyentől hallottam a következőket: Szellem: Kedves fivéreim és nővéreim! Hallgassatok meg egy bűnbánó szellemet! A beismerés és nyílt bevallás mindenkire jótékonyan hat. Veronában történt. Mint főhadnagy szolgáltam ott az őrseregben 1850-ben Teli életkedvvel és örömmel tekintettem a jövőbe. Vagyonos voltam, gondom tehát nem volt Az asszonyok festői szépnek tartottak. Mosolygott felém az élet ís én együtt mosolyogtam vele Ebben az időben a társadalmi élet Itáliában az osztrák tisztekre nézve

nagyon kellemetlen volt. Az olasz családok házai számukra zárva voltak és e házak szép asszonyai nagyon ridegen viselkedtek velük szemben. 19 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Egy este, mint rendesen, a nyári színkör melletti kávéház előtt ültünk. Tikkasztó volt a hőség, előadás nem volt. Dohányoztunk, fecsegtünk, fagylaltot és kávét rendeltünk és nem tudtuk, mihez fogjunk. Unalmas élet ez, mondám Kezdeni kellene valamit! Valami érdekes kalandot. Akkor mindjárt ajánlhatok neked valamit, kedves Károlyom, válaszol egyik bajtársam. Hódítsd meg a szép Luciát; ezt nagyszerű fogásnak lehetne mondani! Óh, a szép Lucia! kiáltották a tisztek valamennyien egyszerre. Lehetetlen! Az egész osztrák hadsereget elpusztítaná egy kanál vízben, ha lehetne. Gyűlöl minden tisztet De a férfiakat nem gyűlöli, felelem. Igen, az olaszokat és az angolokat, azokat szereti, mondja hajtársam, de az osztrák

tiszteket nem. Fogadok, mondom felugorva, hogy meghódítom! Jó, fogadjunk, mondták a többiek, de akkor győzelmedet nem szabad előttünk elhallgatnod. Nagyon természetes, válaszoltam. Szavamat adom rá Mit nekem egy ilyen könnyelmű személy. Hisz az egész csak tréfa - A fogadás megtörtént és én szavamat adtam bajtársaimnak. hogy győzelmemet, ha sikerül Lucia szívét megnyernem, közlöm velük Már most terveket szőttem, hogyan közeledjem Luciához, kit azelőtt fel sem vettem. Csodaszép volt és könnyelmű, de annyira gyűlölte Ausztriát, hogy közülünk egyetlen tiszttel sem állott szóba soha. Vőlegénye és fivére az 1848-i csatákban elesett és ő akkor - mint mondják az osztrák hadsereg ellen bosszút esküdött. Ha a sétatéren osztrák tisztek jöttek vele szemközt, megfordult, hogy ne találkozzék velük. Rögtön otthagyta a színházat, amint egy osztrák tiszt megjelent s több ehhez hasonlót cselekedett. Valóban nagy zavarban voltam,

hogyan közeledjem hozzá, mert civilben nem volt szabad; így volt a fogadáskor kikötve. Először, mint az árnyék, követtem Mindig tudtam hová kocsikázik vagy megy és rögtön én is ott termettem. Még csak egyetlen tekintetre sem méltatott. Ebben az időben valami angol volt a kedvese, aki - mint hittem - mulatott hiábavaló erőlködésemen. Bajtársaim kezdtek kinevetni; én azonban szilárdul megmaradtam a fogadás mellett. Sokszor a színház kijáratánál vagy a templom ajtajában vártam Eleinte mulattatott a dolog, de azután annyira megviselte idegeimet, hogy szinte fékezhetetlen vágy fogott el Lucia után, gyakran pedig gyűlöletet éreztem iránta. Végre egy este a színház kijáratánál az angol karonfogva vezette ót, engem nem látott, mert egy oszlop mögött álltam, elejtette legyezőjét, ekkor hirtelen előugrottam és odanyújtottam neki. Megállt, haragosan rám tekintett és a legyezőt nem akarta elvenni, de én erős átható tekintettel

néztem a szemébe; elhalványodott, kirántotta a kezemből a legyezőt és halkan azt mondta: "Köszönöm". Döntő pillanat volt ez, oly rejtélyes valami, amit az emberek sohasem fognak megmagyarázni, amidőn az egyik deleje a másikra melegen átáramlik; szerelemnek szokták mondani. Egyik bajtársam az egész dolgot megfigyelte és este zajosan gratuláltak az "első lépéshez", mint ők mondták. Ez a zajos helyeslés, magam sem tudom miért, kellemetlenül érintett. Másnap azzal az érzéssel ébredtem fel, hogy valami fontos dolog történt velem Hirtelen bizonyos félelem lepett meg, féltem Luciától; úgy éreztem, mintha égi hatalmak akartak volna tőle elűzni, azután megint mintha démoni hatalom ösztönzött volna, hogy hatalmamba kerítsem. A fogadásra gondoltam; gyávaság lenne, ha abbahagynám, gondoltam magamban, hiszen az egész csak ostobaság, tréfa! Elűztem tehát minden aggodalmat. Este ismét találkoztam Luciával a

sétatéren, gyönyörű volt, a fekete csipkekendő bájosan illett arcához; körülnézett, mintha valakit keresne s erre én előtte álltam. Véletlenül vagy készakarva egy tearózsát ejtett el, felvettem, meghajtottam magam és mentem; világosan hallottam, hogy sóhajtott. Ez a rózsa okozta romlásomat! Mintha meg lett volna delejezve; illata megzavarta az eszemet. Megszagoltam, megcsókoltam és elrejtettem Ezt a kis jelenetet is megleste egyik bajtársam. 20 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Természetesen részünkről csak tréfának tartotta és dicsérte vakmerőségemet. Ismét gratuláltak valamennyien, én azonban erre annyira izgatott lettem és oly hevesen szakítottam félbe beszélgetésüket, hogy egyik barátom, B. főhadnagy, a bajtársakat arra kérte, hogy a fogadástól álljanak el. Ekkor elszégyelltem magam, felébredt bennem az álbecsvágy, felugrottam: Nem, mondám, tartom a fogadást. Barátom mindent

elkövetett, hogy hagyjam abban az egész dolgot, de már késő volt, mintha megbabonáztak volna. Mikor hazamentem, egy tearózsa-bokrétát találtam asztalomon és közte egy levélkét. Dobogó szívvel bontottam fel. Lucia kért, hogy látogassam meg Ha e pár szó oly nagyon boldoggá nem tett volna, megvetést kelthetett volna bennem, mert hiszen e levélkével megnyertem a fogadást. Ezt felmutatni és Luciát szégyennek kitenni, elég lett volna, de szívem és eszem le volt bilincselve. Siettem hozzá Elmondta, hogy már hetek óta szeret, hogy rólam álmodik, gondolatban is kénytelen velem foglalkozni, bár küzdött ellene, mert minden németet gyűlöl, de nem tehet másképp, kénytelen szeretni. Könnyek közt ismerte be, hogy méltatlan az én szerelmemre, de jó és egyedül az enyém akar lenni. Édes álomban ringatózva elragadott a szenvedély! Hisz őrülten szerettem! Másnap kijózanodtam. Lucia az enyém volt, de szavam kötött, hogy bajtársaimnak

elmondjam. Legszentebb titkomat kellett volna dobra ütnöm. Beszélni vagy hallgatni, mindkettő becstelennek tetszett előttem Kétségbeesésemben agyonlőttem magam anélkül, hogy bárkinek egy szót is szóltam volna, mert sem őt pellengérre állítani, sem szavamat megszegni nem akartam. Így lett vége a reményteljes ifjú életnek! Szegény jó anyám szívét törtem össze könnyelmű fogadásom miatt. Lucia eltűnt Veronából, annyira megrendítette a dolog, előző élete miatt oly nagyon bánkódott, hogy belépett a karmeliták kolostorába és felvette a fátyolt. Három évre rá meghalt. Alig hogy agyonlőttem magam, testem még ki sem hűlt, máris rettenetes bűnbánat fogott el tettem miatt. Láttam anyám kétségbeesését, Lucia szívszaggató bánatát, szétrombolva állt előttem életem, kétségbeestem. Sok év múlt el azóta és még most sem tudok szabadulni a tettem okozta fájdalomtól. Kérve és könyörögve várok Isten intésére, hogy ismét

a Földre küldjön hasonló megpróbáltatásokkal terhelt életet átélni, de ez alkalommal állhatatosan. Bűnhődés a megváltás hatalmas igéje. Lucia is töredelmes, bűnbánó szellem, én hoztam el a Földről. Imádkozzatok értünk, hogy a legközelebbi megpróbáltatást győzelmesen kiálljuk. Ezután másik szellem közeledett hozzánk, komoly, szigora arccal így szólt: "Igazad van, a bűnhődés megváltás. Úgy tűnök fel magam előtt, mint valami görnyedt aggastyán. A bűn letiport, de a bűnbánat felemelt Isten szeretetének csodálata adjon nekem erőt. Hozzátok beszélek, körülöttem álló szellemek. Jöjjetek, halljátok, tanuljatok az én élettapasztalataimból. Isten teremtett engem Gyönyörűséggel gondolok még vissza arra a napra! Napra? Miféle gyarló emberi kifejezés! Hát ismer Isten napot? Üdén kerültem ki kezei közül. Értelmem fejlesztéséhez szabad akarattal ruházott fel, hogy szellemem előrehaladjon és védőszellemet

rendelt mellém, kire bizalommal támaszkodhassam. Megkezdődött a vándorút Mint a gyermek gondtalanul, vidáman szemlélgetve mindent, hallgattam vezetőm elbeszéléseit. 21 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Az újonnan teremtett szellemek gyermekek, ilyen voltam én ís. Halhatatlanságom tudata boldoggá tett, gyönyörűen és fenségesen állt előttem az örökkévalóság. E fiatal szelleméletben azonban a legszebb pillanat az, midőn ifjú duálszellemünket hozzák elénk és a paradicsomban az örök szeretet és hűség frigye, a szellemi házasság kötődik meg. Szeretet! Mily sok áldást és boldogságot adsz, ha jól megértenek! Mennyi nyomorúságot, ha bűnössé és szenvedélyessé válsz. Duálszellememet velem a legbensőbb szeretet kötötte össze, olyan szférában laktunk, ahol dolgoznunk és tanulnunk kellett. Az első élet, vagy testet öltés a legszentebb, a legédesebb emlék marad. Boldogok voltunk,

neveltek, oktattak minket. De élt bennünk az a tudat is, hogy megkísértenek, mert az igazi erénynek ki kell a próbát állnia. Sok, velünk együtt teremtett szellemet láttunk, mindegyiknek valami feladatot kellett elvégeznie. Nekem úgy tetszett, hogy némelyek nyomorékká, mások sűrűvé, nehézzé lettek, ellenben voltak olyanok is, akik szebbé, világosabbá, nagyobbá váltak. Az elégedetlenség, e gonosz érzés vett erőt rajtam, oly kicsinek tűntem fel magam előtt, elfogott a nagyravágyás, utazni akartam és tapasztalatokat szerezni. Duálszellemem vonakodott velem jönni, ez adott okot az első civódásra. Erre nagy aggodalom és sötétség borult ránk Engem a gőg, duálszellememet pedig a henyeség és az erélytelenség kerítette hatalmába. A testet öltés törvénye következtében a Földre kerültünk, ahol a földi házasság kötött össze bennünket. Feleségem nagyon tettre vágyó és hiú lett, engem viszont a legborzasztóbb féltékenység

kínzott, mely csakhamar annyira szenvedélyemmé vált, hogy minden jobb érzést kiölt belőlem. Rettenetes jeleneteink voltak Egy ilyen alkalommal megvertem, ő pedig türelmét veszítve, elhagyott. Olyan lettem, mint az őrült, utánamentem, de nem találtam rá. Nagyon szomorú és elhagyatott lett az életem, ezért véget szakítottam, felakasztottam magam. Feleségem nem gondolta, hogy ennyire elkeserít a dolog, mélyen megbánva hirtelenkedését, visszatért, de már nem talált életben. Könnyelmű természeténél fogva azonban csakhamar megvigasztalódott, férjhez ment és gyermeke született. Már most bosszúmat ezen a gyermeken akartam kitölteni és közelségem által görcsöket okoztam neki. De ebben a gyermekben jó, bűnhődő szellem öltött testet és olyan önmegadással tűrte szenvedéseit, hogy lelkemet megindította. A gyermek jámborsága, Isten iránti szeretete megtört; bűnbánóan kértem Isten bocsánatát és bűnhődésért könyörögtem.

Egyik jó szellem a Földről olyan szférába vezetett, ahol szellemi iskolák vannak. A gyermek pedig egészséges lett; az ő erénye a testét, nekem a lelkemet gyógyította meg. Egy idő múlva így szólt védőszellemem: bűnös módon oltottad ki életedet, mármost ugyanilyen módon kell azt elvesztened. Eredj bűnhődni a Földre, ahol még van halálbüntetés Így lettem ismét emberré, duálszellemem volt az anyám. Az elhomályosított, beszennyezett duálszeretetet az anyámnak kellett megtisztítania. Forradalomba keveredtem és kivégeztek. Így bűnhődtem az öngyilkosságért halálbüntetéssel Duálszellemem csakhamar követett, ismét szellemek voltunk mindketten, felismertük a múlt tévedéseit és kibékültünk. De mily messze estünk a szép paradicsomi világtól Sokan panaszkodtak és jajgattak velünk együtt és kérték Istent, adjon módot a javulásra. Mindegyikünk hálásan fogadott egy új testet öltést, mert ez a leggyorsabb út a haladásra,

a szellem fejlődésére. Hány szellem sajnálja, hogy ezt a módot eltaszította magától és a szellemvilágban semmittevéssel fecsérelte el idejét. Dolgozzatok, tanuljatok, mert dacára az örökkévalóságnak, az időnek mégis nagy értéke van." 22 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Mialatt ez a szellem beszélt, egy szegény, szerencsétlen szellemet figyeltem meg, ki az egész idő alatt zokogva hallgatta a beszédet. Felkiáltott: "Hallgassatok, hallgassatok meg! C. gróf leánya voltam Kiskoromtól fogva tehetséges, élénk gyermek, nagy színészi ügyességet fejtettem ki. Hétéves voltam, mikor először játszottam gyermekszínházban. Mindenki csodálkozott játékomon Minél nagyobb lettem, annál nagyobb szenvedéllyel szavaltam és játszottam. Hiú, kacér kis fruska voltam, tele szertelenséggel és bohókás ötletekkel. Eleinte csodáltak, hízelegtek az emberek, de mikor ez az emancipáltság bennem

megerősödött, szüleim, akik azelőtt elkényeztettek, szigorúbb rendszabályokhoz akartak nyúlni; de már késő volt, kedélyemet megmételyezte a tettvágy. 14 éves koromban szerelmesen enyelegtem zongoratanítómmal, titokban szerelmes leveleket írogattam, találkáim voltak és többféle bolond dolgokat követtem el; 16 éves koromban azon a ponton voltam, hogy egy postahivatalnokkal megszökjem, de rajtakaptak és szüleim, mivel - mint mondták - még gyermek vagyok, zárdában helyeztek el. Ott voltam 20 éves koromig Most már bűnbánó Magdolnának tekintettek, fiatalkori apró hibáimat elfeledték. Bemutattak az udvarnál, bevezettek a társaságba, hogy előnyös házasságot kössek. Ez sikerült is Mindenféle apró cselszövésekkel a kiszemelt férfihoz mentem nőül, természetesen minden vonzalom nélkül. Csak most lettem még igazán könnyelmű! A színház iránti vonzalmam újra hatalmába kerített; beleszerettem az olasz opera tenoristájába,

elhagytam férjemet és művésznő akartam lenni. Csakugyan fel is léptem és nem is játszottam rosszul. A fél világban volt is némi sikerem A tenorista azonban nagyon rosszul bánt velem; midőn ezt a bánásmódját már megelégeltem, elhagytam. Ezután mindig mélyebbre, mélyebbre süllyedtem. Oly borzasztó volt az életem, hogy le se tudom írni. Utoljára az utcán kéregettem Egyszer azután, amikor az éhség különösen gyötört, beleugrottam a Szajnába. A hullaházban feküdtem elfeledve; senki sem törődött velem. Ti bizonyára csodálkoztok, hogy előkelő szülők gyermeke miként süllyedhetett ennyire és hogyan lehetett ilyen fékezhetetlen hajlandósága a könnyelmű életre? Miért? Mert ezt a földi életet megelőzőleg még mélyebben álltam. Hisz tudjátok miféle bűnös teremtmények vannak a Földön. Nohát ilyen voltam én is előző életemben; innen van, hogy a kis grófnőnek már a bölcsőben megvolt a hajlama arra, hogy feslett életű

legyen. Ezt kellett volna szüleimnek szigora neveléssel belőlem kiirtaniuk. Természetesen nekem is meg kellett volna jobbítani magam; de biz én is gyenge és könnyelmű voltam és visszaestem régi bűnöm fertőjébe. Nagyon sajnálom, hogy beleugrottam a Szajnába! Ó mily nyomorultul fáztam és éheztem! Midőn a hullámok összecsaptak a fejem fölött, segítségért kiabáltam, mert hiába, mindnyájan gyávák vagyunk. Most nagyon nyomorultul megy a dolgom! Ó ne szidjatok! Ne vessetek rám követ, nagyon szenvedek! Könyörüljetek rajtam! Jézus sem dobott követ a bűnösre!" Ezután imádkoztunk a szegény szellemért. Minthogy senki sem megy veszendőbe s mindenkinek, aki kér, segélyt nyújtanak, nyugodt lehettem, hogy e szellemen is segítenek. Kérdés: Hogy jutottak az ő szülei ahhoz, hogy ilyen mélyen süllyedt szellem öltött náluk testet? Katalin: Egy előző élet viszonyai kapcsolták őket egymáshoz. Isten rendeléséből bölcs törvény

szerint történt ez. Nem egyedül csak őt terheli a felelősség; szüleinek igaz szeretettel kellett volna őt felnevelni, de ők maguk is nagyon világiasak és felületesek voltak és rosszul oldották meg a feladatot, amit Isten számukra kitűzött. 23 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István E szférát bejárni megrázó dolog, mert minden pillanatban szerencsétlen szellemekkel találkozik az ember, akik segítséget kérnek. De mert az volt a feladatom, hogy mindegyik szférában hosszasabban időzzek, hogy a szerencsétleneket vigasztaljam és jóra intsem és hogy magam is tanuljak, tovább folytattam bolyongásaimat. Figyelmemet egy szellem kötötte le, aki tébolyodottként bolyongott és egyre azt kiáltozta: "Artúr! Artúr!" "Kit hívsz" kérdem, "talán segíthetek rajtad?" "A férjemet keresem! Hol van?" - válaszoló. - "Meghalt és temetése napján agyonlőttem magam. Most nem

találom sehol, óh én szerencsétlen, segíts rajtam, te jó apáca, mutasd meg az utat, amelyen rátalálhatok. Máriának hívnak, kiáltsd nevemet, talán meghallja." Katalin: Akkor bajosan segíthetek rajtad, kedves Mária. Öngyilkosságod az oka, hogy nem tudod megtalálni őt. Ha fájdalmadat Istenben való megadással tűrted volna, felülről a vigasz megérkezett volna. Mária: Ó én Istenem, könyörülj rajtam! Oly őrülten szerettem férjemet! Nélküle élni elviselhetetlennek látszott. Midőn hidegen és holtan ott feküdt és elvitték, elvesztettem eszméletemet; mikor magamhoz tértem, nyugodt lettem és mialatt a sírba tették, agyonlőttem magam. Miért oly kegyetlen az lsten, hogy azokat ragadja el egymástól, akik szeretik egymást, azonban azokat, akik gyűlölik egymást, egymás bosszantására életben hagyja. Mikor agyonlőttem magam és magam előtt láttam vérző holttestemet, megdermedtem az ijedségtől. Nem tudtam elmozdulni holttestemtől;

olyan voltam, mintha megkötöztek volna. Láttam, hogyan mossák ki a sebet, hallottam, hogy sírnak és jajgatnak Igen, valóban halott és hideg voltam! Hirtelen örömet ébresztett bennem az a gondolat, hagy most majd megtalálom szeretett férjemet, mert ha én élek a halál után, akkor neki is élnie kell és fel kell találnunk egymást, gondoltam magamban, hogy soha többé el ne választhasson bennünket a halál. Mily jó volt, mikor a koporsóba tettek, aztán a sírboltba melléje. Ott feküdtünk tehát, koporsó koporsó mellett Midőn az első kábultságom elmúlt s mozogni tudtam, kiáltottam, hívtam őt, de nem jött! Kétségbeesve álltam koporsója mellett, de nem jelent meg! Hazamentem, be a szobánkba és mindent oly pusztának, üresnek találtam. Iszonyatos volt! Hol van ő? Van még egy másik halál is, hogy nem találom? Mily félelmetesen nagy és kiterjedt a mindenség, hány millió csillag van itt? Melyik csillagban lehet? Hát az

örökkévalóságon át keressem őt? Hol kezdjem? Kétségbe va-gyok esve. Tehát semmit sem segített öngyilkosságom, mert hiszen nem vagyok nála Ha a tengernyi csillagra tekintek, az űrben mozgok és keresem őt anélkül, hogy megtalálnám és elvonulnak előttem a világok milliói és ellebeg a sok szellem és őt még mindig nem látom: ah! akkor mindent el tudnék átkozni, Istent és a halhatatlanságot, mert minden elválaszt tőle. Katalin: Szegény, eltévelyedett lény, térj magadhoz, férjed jobb világban van. Nem tud a te öngyilkosságodról, földi vándorlását nyugossza ki s jó szellemek ápolják öt; légy hát türelemmel. Erőszakos cselekedeted miatt szenvedélyes szellemek körébe jutottál, akik engedetlenségük miatt semmit sem érnek el. Hajolj meg Isten akarata előtt, légy alázatos! Mária: Hallottam e gonosz szellemek beszédét, akik mindig hazudnak s azt mondják: Artúr itt vagy ott van. Lábaim már véreznek a sok szaladgálástól Azt

mondod, hogy jobb világban van? Hogy érezheti magát ott boldognak nélkülem? Ezt nem hiszem, itt borzasztóan hazudnak! Ő is keres engem, ő is vágyik az ő kedves Máriája után. 24 Gondolatok az Öngyilkosságról. Összeállította: Karsay István Katalin: Úgy van, ő is gondol rád, de bízik Istenben és imádkozik érted. Mária: Ó, a férfiak mindig hidegebbek, mint mi, szegény asszonyok. De itt ebben az utálatos világban a hűséget és szeretetet elhagyta Isten. Katalin: Viseld el megpróbáltatásodat és ne vétkezzél. Csak azt tanácsolhatom neked, hogy térj magadba és imádkozzál. Hosszabb idő után ismét találkoztam e szellemmel; ekkor már nyugodtnak és megvigasztalódottnak látszott s így szólt: "Részvétet tanúsítottál irántam és imádkoztál értem. Boldog vagyok, mert férjemet viszontláttam. A nagy mindenségen át meghallotta kiáltásomat, eljött hozzám, megvigasztalt és bátorított. De nem maradhatott nálam, én sem

mehetek hozzá, különböző légkörben élünk. Mostani testem az ő szellemországában nem tudna élni és ezt a testet nem tudom úgy megsemmisíteni, mint az emberi testet. Ő viszont az én szférámban nem élhet; meg kell hajolnom e kérlelhetetlen törvény előtt. Borzasztó a rám kimondott ítélet, mely így szól: Öngyilkosságomért bűnhődésül ismét a Földön kell testet öltenem. Azt az időt, amit Artúrtól elválasztva kellett volna töltenem, be kell tartani Mint kis gyermek ugyanabban az esztendőben halok meg szerencsétlenség következtében, melyben mint asszony meghaltam volna, ha nem végeztem volna ki magam; ez öngyilkosságom büntetése. Artúr megígérte, hogy védőszellemem lesz Ez a második elválás azonban rettenetes! Nemsokára új testemben a feledés vesz körül; az emlékezés elborul; de a kis gyermeknek meglesz a védőszelleme és kebelében a múltnak homályos öntudata. Öngyilkosságom csak fájdalmat és büntetést termett

és mély szakadékot vont körénk, amit csak vezekléssel és bűnbánattal lehet áthidalni. Ó Istenem, légy hozzám könyörületes!" Egyszer munkálkodásom közepette hirtelen eszembe jutott T. Kértem a médiumot, hogy lépjen összeköttetésbe T. szellemével Egy este a következőket írta T szelleme a médium kezével: T.: Én vagyok itt, a néhai T szabó Már jó ideje, hogy nem csevegtünk együtt Hol vannak azok az idők, mikor még gyermekruháidat varrtam és te mellettem állva hallgattad meséimet! Emlékszel még a Jancsi és Margitka történetére, azután a három akasztott kísértet meséjére? Ágoston: Nagyon jól emlékszem rájuk. De most komoly kérdésem volna hozzád Adhatsz nekem arról felvilágosítást, hogy neked, aki csakugyan olyan jólelkű voltál, miért volt oly nyomorék tested? T.: Ha ilyen komoly dolgok iránt érdeklődtél, akkor eltűnik a kedélyes T szabó és mint olyan szellem állok előtted, aki múltját jól ismeri. Igen,

a púpokat büntetésből hordtam. Elbeszélem, hogyan szolgáltam rá Trenk szabó előző életében bölcsész volt, tanult ember, gondolkodó tudós, akinek tudományában azonban a legnagyobb bölcsesség: az Istenben való hit nem talált helyet. Német-országban történt 1709 körül. Törekvő, dicsvágyó fiatalember voltam Előbb teológiát akartam tanulni, de azután a jogra tértem át. Nagybátyám halála után szépen örököltem és így anyámmal, kit végtelenül szerettem, gond nélkül élhettünk Berlinben. Atyám már régebben meghalt. Senkit sem szerettem úgy, mint anyámat; ő volt az egyetlen lény és még ma is az, akit egész odaadással szeretek. Berlinben az úgynevezett szellemdús férfiak és tudósok társaságához tartoztam, amely Istent és a halhatatlanságot dühösen tagadta. A gőg ördöge mindent megrontott bennem Hízelgőktől körülvéve csak hiúságom kielégítésének éltem. 25 Gondolatok az Öngyilkosságról.

Összeállította: Karsay István Amikor meghalt jó anyám, Isten iránti szeretet és hit nélkül nem tudtam a fájdalmat elviselni és sírján agyonlőttem magam. Ezzel vége volt a nagy embernek a földön és a szellemvilágban mint törpe, nyomorult, szegény szellem ébredtem fel. Folytatólagos életem bizonyítéka most már megérlelte bennem azt a gondolatot, hogy van Teremtő. Iszonyú volt, hogy be kellett ismernem oktalan tévelygésemet Szégyelltem magamat, és furdalt a lelkiismeret. Mint szellem tanultam meg azt, amire a Földön nem voltam képes: imádkozni és alázatosnak lenni. Drága anyám oldalam mellett állt Mikor tudtomra adták, hogy bűnhődésül nyomorék embernek kell lennem a Földön, hálásan fogadtam. Türelmesen viseltem púpjaimat, melyekbe tudományosságom korábbi limlomjai és nyomorult gőgöm voltak eltemetve. A szükség és a nyomor és mindenekfölött az alapos megaláztatás jó tanítómester. Hálát adok Istennek a reám mért

büntetésért Katalin: T. is e szférában volt egy ideig, de most már magasabb légköri gyűrűben van. Mielőtt e szférát elhagynám, nem hallgathatom el, hogy milyen felemelő és gyönyörű, mikor a halál angyalai Istentől küldve átvonulnak a szférákon. A halál angyalai a túlvilág úgynevezett szülészei. Ezek azok a szellemek, kiknek különös küldetésük a Földön, hogy a szellemnek a testi kötelékből való szabadulását megkönnyítsék. Ezek a magas szellemek az emberek halálos ágya mellett állnak Ismerik pontosan a törvényeket, melyek a szellemet a testhez bilincselik; segítik a haldoklót a végküzdelemben és a szellem megszületését elősegítik, vagyis a testtől megszabadítják. E szellemektől nem kellene iszonyodnotok; a szeretet és jóság szellemei ők és bölcs orvosok, akik nektek utolsó órátokban a legalkalmasabb erősítőszereket nyújtják. Minden ember részére ki van rendelve, aki őt a Földről elhozza. Az öngyilkosok

felébredése a szellemvilágon éppen azért oly fájdalmas és félelmetes, mert segítő halálangyal nélkül halnak meg; szellemük sokáig fekszik vajúdó fájdalmak közt, míg magához tér. A halál angyalai csak pontosan meghatározott időben jelennek meg az öngyilkos szellem azonban ezt az időt nem várta be és így tanács és segítség nélkül áll erőszakosan elszakított teste előtt; fájdalmas koraszületés ez, mert szelleme még nem érett meg a szellemvilág számára. Senki sem várja, senki sem fogadja, nyomorult és elhagyatott, mások könyörületességére utalva, segítségért kell esedeznie. 26