A mű 1955-ben született, s a következő évben jelent meg. A regény alcíme: „Egy kutya története”, de kiegészíthetnénk a summázást a következővel: és egy bírósági eljárás nélkül börtönbe zárt ártatlan, megalázott ember és megnyomorított életű feleségének története.
A regény Csobánkán kezdődik, 1948 tavaszán. Niki betolakodik egy házaspár életébe. Ancsa János ötvenéves, felesége negyvenöt. János bányamérnök, a Soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán volt tanár. Innen helyezték Pestre, ahol fél év alatt nem sikerült lakást szereznie, így kerülnek Csobánkára, egy bérelt kétszobás házba, ahol még konyha sincs. János HÉV-vel jár be a munkahelyére, ahol késő estig dolgozik. A házaspárt a közelmúltban tragédia érte: egyetlen fiuk odaveszett. A házaspár szereti a természetet, az állatokat, de egy ideig hallani sem akar arról, hogy Niki ott maradjon velük.
Kiderül, hogy a kutya egy nyugdíjazott ezredesé, aki elkergette, s végül egy második gazdától vásárolják meg Ancsáék. Ettől kezdve Niki élete elválaszthatatlan a házaspár sorsától, a kutya jóban-rosszban osztozik velük.
A történet további részében olvashatunk arról, hogy János többször is kénytelen munkahelyet változtatni, a végén már úgy érzi, hogy igazából sehol sincs rá szükség. A párt Pesten a Jászai Mari téren utalt ki lakást nekik. A költözés nemcsak a házaspárt, de a kutyát is nagyon megviseli. Nem tudják már Nikinek azt a szabadságot biztosítani, mint Csobánkán. Többször kell levinni sétáltatni, mégis szobakutyává változik.
Míg Jánost mindig más munkakörben, s munkahelyen látjuk, addig felesége Népnevelői körúton van, vagyis az MNDSZ-ben végez irodai kisegítői munkát.
Egyszer János azzal a hírrel tér haza, hogy letartóztatták a külügyminisztert, aki régi illegális kommunista, a párt hűséges tagja. Megdöbbentette, hogy a hozzá hasonló becsületes kommunistákat is kikezdhetik, koholt vádak alapján elítélhetik, kivégezhetik.
1950 nyarán letartóztatják a férfit, s egy évig senki sem hall róla. Feleségét figyelmeztetik, hogy ne kérdezősködjön a férjével kapcsolatban. Az asszony alig tud megélni, alig kap munkát, hiszen senki sem nézi jó szemmel, hogy egy elítélt férfi felesége. A család és közeli barátai segítik őt. Több társbérlője lesz. Betegeskedik, s a kutya, Niki sem érzi jól magát. A rosszkedv rá is kihat. Hiányzik neki a mozgás, az asszony pedig már nem tudja elégszer levinni sétálni.
Közben telnek az évek, jön tél, majd újra a tavasz. A férjéről csak egy év múltán tudja meg, hogy börtönbe került.
A család egyik barátja egy tavaszi vasárnapon elviszi a kutyát és János feleségét Csobánkára, kirándulni. Mindkettőjüknek jól jön a nosztalgiázás. Niki végre szabadnak érezheti magát, futkoshat kedvére, de érezhető, hogy már nagyon öreg. A kirándulás után Niki beteg lesz, otthon már a vackát is kerüli; elbújik, behúzódik a szekrény alá.
Egyik reggel az asszony lépteket hall: férje lép be az ajtón egy kis csokor sárga virággal a kezében, de Jánost már csak szeretett és hűséges kutyájának a holtteste fogadja. Feleségét átölelve áll a szekrény előtt.
Az elmúlt öt év alatt nagy lelkierővel viselt el minden testi-lelki megaláztatást, de most könnyeit törölgeti. A házastársak öt év után először beszélhetnek szabadon.
Az utolsó sorok egy olyan rezsim éles kritikáját jelentik, ahol egy ember szabadságát bármikor, minden ok és indoklás nélkül el lehet venni.
