Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » HFF Cilárik Adrienn - Pénzügy tételek, 2009

Cilárik Adrienn – Pénzügy tételek - 2009 1. Mi a pénz lényege, fogalma? A pénz az egyén szempontjából az a jószág, amely – mivel keresett – általánosan elfogadott, azonnal felhasználható vásárlásra, adósságok törlesztésére, közterhek pl. adók, járulékok megfizetésére. A pénz, mint törvényes fizetőeszköz az, amit a természetes, vagy jogi személy a rendelkezésére álló vagyontárgyai közül bármely hitelező, vagy eladó azonnal elfogad. • anélkül, hogy előbb meg kívánna győződni ezen jószág, vagy javak pillanatnyi piaci értékéről • anélkül, hogy megvizsgálná a másik fél jogcímét az adott vagyontárggyal kapcsolatosan, vagy hitelképességét • anélkül, hogy előbb másra – pénzre – kellene váltani azt – azokat. A pénz, fizetési és számbavételi egység, benne határozzuk meg a valamely árú, szolgáltatás, teljesítmény értékét, illetve az adósság nagyságát. E művelet eredményei az

árak, bérek, egyéb jövedelmek, bevételek, kiadások stb. A különböző fizetési és adósságrendezésre használt eszközök nemcsak a cserét és az adósságtörlesztést könnyítik meg, hanem részét képezik a tulajdonosok aktív állományának vagyonának (stock), azaz értékmegőrzőként is funkcionálnak. 2. A pénz funkciói • Értékmérés: a pénz fizikai jelenléte nem szükséges. Gazdasági kalkuláció, a költségek eredmények számbavétele és összehasonlítása folyik. Az eredményként kapott árak hatnak pl. a bérekre, a nagykereskedelmi árakra, az árfolyamokra is A funkció betöltéséhez a pénz fizikai jelenléte nem szükséges. • Forgalmi, csereeszköz funkció: ezen funkció betöltése közben a pénz az árukkal és szolgáltatásokkal gyakorlatilag egyidejűleg, de ellenkező irányban mozog. Egy-egy szereplő birtokában rövid ideig van. Amíg fémből volt, használat közben kopott, de funkcióját így is maradéktalanul be

tudta tölteni, ebben a funkcióban értéktelen jelekkel is helyettesíthető, ha azok mennyisége nem haladja meg az irántuk megnyilvánuló keresletet. • Fizetési eszköz funkció: a pénz önállóan mozog, elválik az áruktól és szolgáltatásoktól (bérfizetés, előlegfizetés, hitelnyújtás és törlesztés, befektetés, tőzsdei műveletek, határidős ügyletek, stb.) Ezen funkciójában is helyettesíthető Kincsképző, felhalmozási, megtakarítási eszköz funkció: betöltésének fontos feltétele a pénz értékállandósága. Az önálló értékkel bíró pénzek közül elsősorban a nemesfémpénzek voltak alkalmasak ezen, funkció maradéktalan betöltésére. • • Nemzetközi, világpénz funkció: a pénz a nemzetközi munkamegosztás és az egyéb gazdasági és politikai együttműködés keretei között tölti be az előbb felsorolt funkciókat (az inputok és outputok, a tőke, jövedelmek, nemzetközi áramlása, egyoldalú pénzmozgások

– segélyek, kártérítések, nemzetközi szervezetek működéséhez való hozzájárulások, a nemzetközi szervezetek keretében történő pénzátcsoportosítások stb.) Kezdetben az arany töltötte be, ma nemzeti pénzek (USD), valamint nemzetközi szervezetek által kreált és kibocsátott pénzek (Euro). 3. Melyek a vállalatok főbb pénzügyi céljai és döntései? Pénzügyi céljaik általában gazdálkodási céljaik (hosszú távú profitmaximalizálás, a vállalat érdekének növelése, a versenyképesség megteremtése, stb.) a pénzügyek nyelvére lefordított tükröződései, de vannak önállóan megfogalmazható pénzügyi célok is. Megkülönböztetünk: • Hosszú távú pénzügyi célok: o A vállalkozás értékének növelése, a vállalati vagyon gyarapítása. Az értéknövelésének fő eszköze a vagyon, a vállalatban lekötött eszközök hatékony működtetése, azaz jó beruházási, befektetési döntések meghozatala és

véghezvitele. o A hitelképesség megteremtése és megőrzése. A hitelképesség főbb kritériumai – tartósan jól jövedelmező gazdálkodás, stratégia, jól dokumentált üzleti terv, jövőkép, vagyoni biztosítékok. o Az optimális portfolió (vagyonösszetétel) kialakítása. A vagyonösszetétel kialakításánál figyelembe veendő legfontosabb szempontok – hozam, kockázat, likviditás. Mivel magas hozamú, alacsony kockázatú és likvid eszközök a valóságban nagyon ritkán fordulnak elő, a vagyonösszetétel kialakításánál arra kell törekedni, hogy az egyes vagyonfajtákból rendelkezésre álló vagyontömegben legyenek likvid, magas hozamú és alacsony kockázatú vagyonrészek, kellő arányban. • Rövid távú pénzügyi célok o A likviditás (azonnali fizetőképesség) megfelelő szintjének biztosítása. A hiányos és túlzott likviditás problémái. A likviditás kellő szintjének tervezéséhez ismerni kell a folyamatos gazdálkodás

pénzigényét, hiszen így biztosítható a tartozások esedékessége és az eszközök pénzé tétele közötti összhang, de figyelembe kell venni a tervezett beruházások, befektetések várható pénzigényét és hozamait (cash flow). Hosszú távú likviditás: szolvencia. o Törekvés a vállalkozás pénzügyi függetlenségének biztosítására. Saját és külső források összhangja, fedezetek biztosítása. o A vállalkozás kedvező tőzsdei megítélése (tőzsdeképes, tőzsdére került cégek esetében). Különösen fontos új értékpapírok kibocsátása, a vállalkozás értékesítése, összeolvadás, szétválás, külföldre történő terjeszkedés esetén. Pénzügyi döntések típusai: • Technikai jellegű (fizetési mód megválasztása, bank, brókercég, biztosító, stb. kiválasztása, fizetési eszköz kiválasztása) • Beruházási, befektetési döntések. A megtakarítók általában befektetési lehetőségeket keresnek, melyek a

következők lehetnek: o Reálbefektetések (ingatlanok, ingóságok, termelő berendezések, vagyoni értékű jogok, pl. márka, licence, know-how) o Pénzügyi befektetések (másokkal szembeni követeléseket testesítenek meg). Legfontosabb típusok: - pénzintézeti szerződések (betét), - biztosítási szerződések (életbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, stb.), - értékpapírok vásárlása, speciális, adásvétel tárgyát képező jogok (bérleti jog, opció, koncepció) megszerzése, vállalkozásokba történő befektetés pl. üzletrész vásárlása • Finanszírozási jellegű. Lehet belső, külső finanszírozás Eredmény a vállalkozás tőkeszerkezete. 4. Mutassa be a nemzeti pénzrendszer fejlődését! A nemzeti pénzrendszerben, az egyes országokban az állam központilag, törvények útján alakítja ki a pénzforgalom mechanizmusát és intézményeit, kötelezően szabályozza a pénzforgalom lebonyolításának legalapvetőbb kérdéseit, annak

érdekében, hogy a pénzforgalom egységes és rendszerezett legyen. A szabályozás az alábbi területekre terjed ki: • • • • A pénz szerepét betöltő áru meghatározása. Ez lehet arany, vagy egyéb nemesfém, nemesfém értékhez kötött nemzeti pénzegység, vagy belső érték nélküli pénzegység A nemzeti pénzrendszer törvényes egysége. A törvényes egység lehet nemesfémhez kötött, pénzláb meghatározású. A nemesfém forgalom arany és/vagy ezüstérmeként működött. A pénzegység grammsúlyban mért aranytartalma a paritás, ennek reciproka a pénzláb. A pénzláb meghatározására azért volt szükség, mert eredetileg a pénzegységek súlyegységek voltak (font, márka). A pénzlábat elvileg önkényesen is meg lehet határozni. A pénzforgalom lebonyolításához szükséges forgalmi és fizetési eszközök meghatározása (érme, bankjegy, bankszámlapénz, csekk, váltó, különböző bank-és hitelkártyák) virtuális pénz

(elektronikus jel). Az ország törvényes fizetési eszközének meghatározása. Azt a pénzeszközt kell megnevezni, amelyben az állam elfogadja a vele szembeni fizetési kötelezettségek teljesítését, és amelynek elfogadására az ország területén mindenkit kötelez. A törvényes fizetőeszköz kibocsátására csak az arra felhatalmazott szervezet (a jegybank) jogosult. Ha bárki más kísérli meg, pénzhamisításnak minősül és büntetendő cselekedet. A nemzeti pénzrendszerek típusait a kiválasztott, kijelölt törvényes fizetőeszköz jellege alapján különböztetjük meg. A történelem során az alábbi típusok követték egymást: a) ércpénz rendszer (a pénz fém). • monometallikus: aranyérme, aranyrúd, tömb. Egyetlen fém tölti be pénz szerepét Zavartalan működésének feltétele a viszonylagos gazdasági stabilitás. A forgalom pénzigényének növekedésével az aranyérme rendszer már nem volt tartható. Az aranyrúd rendszerben az

arany még mindig a pénzrendszer alapja, a pénzhelyettesítők még közvetlenül aranyra beválthatók, de csak akkor, ha a váltásra felkínált törvényes fizetési eszköz mennyisége eléri a szabványban rögzített arany tömb, vagy rúd értékét. • bimetallikus: e rendszerben az állam mind az aranyat, mind az ezüstöt törvényes fizetési eszköznek nyilvánítja, törvényesen meghatározza mindkét nemesfémből az érmeverés jogát és a két nemesfém értékarányát. b) aranydeviza rendszer: Az aranydeviza rendszer alkalmazásakor a belföldi pénz és az arany közötti kapcsolat már közvetetté válik. Az átváltáskor a bank nem aranyat, hanem aranyra beváltható külföldi pénzt ad a beváltónak. Az arany fokozatosan vonul ki a pénzrendszerből (demonetizálódik). Az első szakaszban jogilag pénz, de a forgalomban már nem jelenik meg, az értékmérés (árképzés) feladatát sem látja el. Az aranypénz rendszer megszűnésének technikai

és gazdasági okai is voltak. c) papírpénz rendszer: Alapja a kényszerforgalommal felruházott, hivatalosan megállapított vásárlóértékű, az állam által kibocsátott értéktelen jel. d) hitelpénz rendszer: Lényege, hogy a forgalomban levő pénz valamilyen, többnyire áru (vagy szolgáltatás) ügyletre nyújtott bankhitel terméke. Eredete egy hitelkérelem, vagy váltóleszámítolás. Alapulhat devizavásárláson is Kibocsátása elvileg az áruforgalom változó pénzigényéhez igazodik. Működése zavartalan, ha a hitellel finanszírozott áruk értékesíthetők. Ez esetben a hitel útján forgalomba kerülő pénzmennyiség a törlesztéskor visszakerül a kibocsátóhoz, azaz kikerül a forgalomból. A nemzetközi pénzügyi rendszer fejlődése főbb jellemzőit tekintve követte a nemzeti pénzrendszerek fejlődését. Sajátosságok a nemzeti pénzek átválthatósága és az intézményi rendszer fejlődése területén tapasztalhatók. Az arany szerepe

nem szűnt meg végérvényesen, a jegybanki tartalékok részét képezi. 5. Jellemezze a bankok kialakulását, a magyar bankrendszer fejlődését! A bankok elődei az ókorban már felfedezhetők. A nagy civilizációs központokban (Babilónia, Egyiptom) a termények, termékek őrzése a királyi raktárházakban és templomokban az i.e II évezredtől virágzó üzlet volt. Az ott elhelyezett terményekre (elsősorban gabonaneműek) hitelt is lehetett felvenni, a kölcsönügyleteket a raktárházak bonyolították. Később – pénzérmék megjelenésével – pénzváltással és letéti ügyletekkel is foglalkoztak. A mai bankok elődei a középkorban, Itáliában jöttek létre a városállamokban. Maga a bank kifejezés is az olasz pénzváltó asztal – banco – szóból ered. Ebben az időben a bankok már fizetéseket teljesítettek, hitel – és betétügyleteket bonyolítottak, Genovában már váltókat lehetett forgatni. A banki funkciók azóta is bővülnek A

jegybankok őse Angliában alakult meg. Angliában a bankárok elődei az aranyművesek voltak. Az aranyművesek hitelezéssel is foglalkoztak, a kincstár is vett fel hiteleket, jelentőssé vált az állam eladósodása. Az állami adósságok növekedése miatt került sor az állami hitelezők testületének, a Bank of England-nak létrehozására 1469-ben. Felhatalmazása volt bankjegyek kibocsátására és egyéb bankügyleteket is bonyolíthatott. Az európai államok jegybankjai döntően a XIX. Században alakultak ki Magyarországon a jegybanki funkciókat kezdetben az 1817-ben alapított Österreichise National Bank látta el. 1848-ban alapították a Banque deFrance-t, 1875-ben a Deutsche Reichbankot. Az USA-ban –hosszú tárgyalási periódus után – 1914-ben jött létre a központi jegybak, ami tulajdonképpen nem egy bank, hanem egy 12 tagból álló bankrendszer a Federal Reserve System (FED), A Szövetségi Tartalékrendszer. Magyarországon önálló jegybank

csak hosszú idővel a kiegyezés után, 1924-ben jöhetett létre, Magyar Nemzeti Bank néven, rt. formában, 3 millió aranykorona alaptőkével Az első hitelintézet Magyarországon a XII. század második felében jött létre, királyi rendelet alapján, állami hitelek kezelésére, Hitelpénztár néven. Magyar bankrendszer fejlődése 1945-ben elkezdődött a bankok államosítása. 1948-tól alakult ki – szovjet mintára – az egyszintű bankrendszer, ami a központosított, tervutasításos gazdálkodási rendszer volt hivatva kiszolgálni. A gazdálkodó szervezetek, döntően állami vállalatok pénzügyi tevékenységének ellenőrzése, pénz – és hitelügyleteik bonyolítása a jegybank feladata volt. A beruházásokat költségvetési forrásokból finanszírozták. Az MNB látta el a kereskedelmi, üzleti banki funkciókat. Bár az MNB formálisan megőrizte részvénytársasági formáját, gyakorlatilag a kormány irányítása alá került, a kormány

gazdaságpolitikájának végrehajtója lett. Léteztek úgynevezett szakbankok: Beruházási bank (később Állami fejlesztési bank), Magyar Külkereskedelmi Bank, Országos Takarékpénztár. A szakosított bankok tulajdonképpen az MNB egy-egy osztályának, részegységének tekinthetők az akkori jogosítványok és szabályozás alapján. Az egyszintű bankrendszerben a jegybank közvetlen kapcsolatban állt a gazdálkodó alanyokkal, pl. számláikat vezette Ebben a rendszerben az MNB legfontosabb feladatai: • bankjegyek kibocsátása (emisszió) • az állami költségvetés, közületek, állami vállalatok és szövetkezetek számláinak vezetése, fizetési forgalmuk lebonyolítása • hitel nyújtása a gazdálkodó alanyoknak • a forint belső és külső értékállandóságának biztosítása (árfolyam alakítás, infláció karbantartás) • valuta – és devizagazdálkodás, devizagazdálkodást folyt, devizát csak engedéllyel, tervszerű tevékenység

folytatása céljából lehetett igényelni. 1987 január 1. A magyar bankrendszer ismét kétszintű Az átalakulás folyamata: • az MNB-ről intézményesen leválasztották az üzleti bankokat, öt kereskedelmi bank jött létre (Magyar Hitelbank Rt., Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt, Budapest Bank Rt., Magyar Külkereskedelmi Bank Rt, Általános Értékforgalmi Bank Rt) • kezdetben a vállalatokat központilag osztották el az egyes bankok között, 6 hónap eltelte után a választás szabaddá vált. • Problémák: a bankok alultőkésítettek voltak, ehhez jelentős hitelezési veszteség járult. A sikeres privatizációhoz fel kellett javítani a forrásszerkezetet. 1992 – hitelkonszolidáció: A bankok rossz minőségű hiteleiket átválthatták 2 éves lejáratú államkötvényekre. A várt eredmény elmaradt, újabb állami beavatkozás vált szükségessé Bankkonszolidáció: az állam a bankokat tőkejuttatásban részesíti, hogy tőkemegfelelési

mutatójuk elérje a kívánt 8 %-ot. Első lépésben ez nem sikerült Újabb tőkeemelés (állami kötvények juttatása, alárendelt kölcsöntőke biztosítása, állami garanciavállalás). Eredmény: 1994 végére a tőkemegfelelési mutató elérte a 8%-t, a működés biztonságának egyik formális és tartalmi követelménye teljesült. 6. Mutassa be a Magyar Nemzeti Bank felépítését, eszközeit! Mit jelent a jegybank függetlensége? Az MNB a Magyar Köztársaság jegybankja, részvénytársaság formában alapították. Alaptőkéje 10 milliárd forint. Az MNB az Országgyűlés alá rendelt szerv, működését nem a kormány felügyeli, ez önállóságának egy záloga. Az Országgyűlés felügyelete a gyakorlatban azt jelenti, hogy az MNB elnöke évente beszámol az Országgyűlésnek, illetve ismerteti az MNB által követendőnek tartott éves monetáris politika irányelveit. A bank élén az elnök áll, akit hatéves időtartamra a miniszterelnök

javaslatára a köztársasági elnök nevez ki, illetve ment fel. Az elnök képviseli az MNB-t a kormány és a gazdasági kabinet ülésein, kiemelkedően fontos ügyekben más szervek előtt is pl. olyan nemzetközi szervezetek ülésein, amelyeknek a bank tagja. Az MNB-nek legalább három, legfeljebb öt alelnöke lehet Személyükre az MNB tesz javaslatot, amennyiben egyetértés van, a miniszterelnök terjeszti a köztársasági elnök elé. A javaslatnak tartalmazni kell a leendő alelnök feladatait is Az alelnökök megbízatása 6 évre szól, tehát kormányzati ciklustól független. Az alelnökök részt vesznek a bank irányításában, stratégiai jellegű döntések meghozatalában, ellenőrzik a felügyeletük alá rendelt szakterületeket, gondoskodnak a szükséges döntések, rendelkezések előkészítéséről, továbbá feladatkörüknek megfelelő helyen és témákban képviselik az MNB-t más szerveknél, fórumokon. Szervezete: • • • •

Közgyűlés: feladata az alapszabály megállapítása és módosítása, az alaptőke és a tartaléktőke meghatározása, a mérleg, a vagyon és az eredmény kimutatás megállapítása, az eredmény felosztása, az igazgatóság választott tagjainak, valamint a könyvvizsgálóknak a megválasztása, visszahívása, a kiemelt vezetők, a vezető szervek tagjainak díjazásának megállapítása. Jegybanktanács: az MNB legfőbb monetáris politikai irányító szerve. Meghatározza az MNB éves monetáris politikai irányelveit, a jegybanki politika eszközeit, beleértve az árfolyam politikai intézkedéseket is. Tagjai: az elnök, az alelnökök, az alelnökök számával megegyező számú tagok, akiket 3 évre a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevez ki. Igazgatóság: feladata az elnök munkájának segítése. Tagjai: az elnök, az alelnökök, továbbá a közgyűlés által az elnök javaslatára választott tagok. Felügyelő bizottság: az MNB

ellenőrző szerve. Tagjai: a felügyelő bizottság Országgyűlés által választott elnöke, az Országgyűlés által választott további 3 tag, a pénzügyminisztérium képviselője, a pénzügyminiszter által megbízott szakértő. Az MNB részt vesz a kormány gazdaságpolitikai programjának kialakításában. Együttműködik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, rendszeresen konzultál. Jegybank függetlensége: A jegybanki függetlenség fontos az egyes országok gazdasági stabilitása és külső megítélése szempontjából, mert viszonylag rövid politikai, kormányzati ciklusok miatt egyébként háttérbe szorulhat a gazdaság, különösen a monetáris gazdaság hosszú távú érdekeinek érvényesítése. Erre csak egy politikailag el nem kötelezett, független, kizárólag szakmai szempontok figyelembevételével működő intézmény – a jegybank – alkalmas. A jegybank esetében fontos a tényleges és a jogi függetlenség egybeesése.

Egy jegybankot csak akkor lehet függetlennek tekinteni, ha az alábbi három alapterületen bizonyítható a függetlenség: • • Személyi függetlenség: akkor teljesül, ha a vezetésben részt vállaló személyek döntéseikben politikai szempontok alapján nem befolyásolhatók. A személyi függetlenség fontos feltétele, hogy a jegybanki döntéshozók személyében nem állhat fenn érdekkonfliktus a jegybanki funkció és más elkötelezettségek között. A jegybanktörvényben rögzített összeférhetetlenségi szabályok szerint az alkalmazottak nem létesíthetnek tagsági viszonyt, munkavégzéssel járó jogviszonyt, nem lehetnek felügyelő bizottsági tagok hitelintézetekben, befektetési vállalkozásoknál és az Országos Betétbiztosítási Alapnál. Feladataik során nem kérhetnek és fogadhatnak el instrukciókat semmilyen szervezettől, vagy személytől, nem lehetnek érdekeltek politikai intézményekben, nem tölthetnek be bizonyos pozíciókat az

üzleti életben, sem tulajdonosként, sem alkalmazottként. A kormányzati szervek, a parlament, egyéb politikai fórumok a monetáris politikával kapcsolatos jegybanki döntéseket nem bírálhatják felül. Az MNB az előbbi szempontok alapján megfelel a személyi függetlenség kritériumainak. Működési függetlenség: akkor teljesül, ha a jegybank a monetáris politika célrendszerének kialakításakor, az eszközrendszer felépítésében és alkalmazásában minden külső személyi, intézményi tényezőtől függetlenül önállóan dönthet, utasításokat senkitől sem köteles elfogadni. Monetáris politika: a pénzügypolitika része. A pénzügypolitika magába foglalja a monetáris és a fiskális politikát. Monetáris politika lényege a pénz- és hitelkínálat és kereslet befolyásolása, a pénz- és hitelállomány nagyságának, a pénz belső és külső árának, a kamatlábnak és az árfolyamnak befolyásolása. Működési függetlenség

legfontosabb elemei:  A jegybank a törvényben rögzített céljainak egymáshoz és a szervezet céljaihoz való viszonya. A független jegybankok tevékenységének végső célja a pénz értékállandóságának biztosítása, tehát az inflációhoz kapcsolódik. A nem egy végső cél van, akkor meg kell vizsgálni a célok közötti kapcsolatot, és ha ezek ellentétesek, akkor prioritásokat kell megállapítani.  A monetáris politika kialakításának és végrehajtásának folyamata. Ha a kormány beavatkozhat a monetáris politikai kérdésekbe, a jegybank a működés szempontjából nem tekinthető függetlennek. A jegybank adhat ugyanakkor a kormány részére tanácsot, részt vehet tanácskozási joggal a kormány, illetve az egyes szaktárcák ülésein, belefolyhat a jogalkotási tevékenységben is – ezek a jogosultságok nem feltételei a függetlenségnek, éppen ellenkezőleg, a jegybank függetlenségnek következményei lehetnek.  A

jegybanktörvény az MNB elsődleges céljának az árstabilitás elérését és fenntartását jelöli meg. Az MNB a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel csak ezen elsődleges cél teljesülésének veszélyeztetése nélkül támogathatja a kormány gazdaságpolitikáját. A jegybanktörvény szerint a kormány a jegybankot tevékenységében nem utasíthatja. Mivel a kormány képviselői – tanácskozási joggal részt vehetnek a Monetáris Tanács ülésein, az MNB megismerheti a kormány álláspontját minden fontos gazdasági kérdésben, függetlenségének csorbítása nélkül. Az MNB jogosult a kormány költségvetési javaslatát, a pénzügyi rendszer működésével kapcsolatos jogszabályokat és döntéseket véleményezni.  Pénzügyi függetlenség: akkor tekinthető függetlennek, ha működése során automatikusan jut hozzá a feladata ellátáshoz szükséges pénzügyi forrásokhoz – azaz kormányzati hozzájárulás nélkül.

Így feladatai ellátásához nemcsak megfelelő jogosítványai vannak, hanem saját anyagi eszközei is. A pénzügyi függetlenség része, hogy a jegybank nem finanszírozhatja az államháztartást. Anyagi forrásokról a jegybanktörvény rendelkezik. A jegybanki eredményt a központi költségvetésbe osztalékként kell befizetni. A veszteséget a költségvetés téríti meg A költségvetés finanszírozhatja a jegybanki hiányt, de a jegybank közvetlenül nem finanszírozhatja az állami költségvetés hiányát. 7. Milyen pénzügyi piacokat ismer? Jellemezze azokat! A gazdasági élet szereplői hol megtakarítói, hol befektető szerepkörben lépnek fel. Vagy van átmenetileg, vagy tartósan felesleges pénzük, amihez keresnek befektetési lehetőséget, vagy átmeneti, vagy tartós likviditási problémájuk megoldásához keresnek finanszírozást (finanszírozót). A pénzeket folyamatosan át kell csoportosítani, a finanszírozóknak és a befektetőknek

egymásra kell találni, erre szolgálnak a pénzügyi piacok. A pénzügyi piacok a befektetők és megtakarítók találkozásának színhelyei és intézményei. A pénzügyi piacok hatékony működéséhez minden piaci szereplőre szükség van, a különböző ügylettípusok, eltérő magatartásformákon és várakozásokon alapulnak. Pénzügyi piacok csoportosítása:  Pénzpiac és tőkepiac: A pénzpiac arra szolgál, hogy a vállalkozások és a költségvetések rövid távú finanszírozási, likviditási gondjait megoldja (forgóeszköz finanszírozás, kereskedelmi hitelezésből adódó likviditási gondok enyhítése, stb.) Legfontosabb eszközei a váltó, kincstárjegy, rövid lejáratú bankbetét és pénzintézeti hitel. A tőkepiacon szereplőként a háztartások, vállalatok és a költségvetés jelentkeznek hosszú távú pénzigényeikkel. A vállalatok a lassan megtérülő beruházásaikhoz keresnek forrásokat. Legfontosabb eszközei a részvény,

a kötvény, a záloglevél, az államkötvény, és a hosszú lejáratú bankbetét és bankhitel.  Elsődleges és másodlagos piac Az elsődleges piacon történik a pénzügyi eszközök kibocsátása és első eladása, ezen a piacon új értékpapírok kerülnek a forgalomba (részvények, kötvények, stb.) Itt valósul meg a megtakarítások tőkévé alakítása. Itt jutnak a vállalatok saját tőkéhez részvénykibocsátás és kölcsöntőkéhez kötvénykibocsátás révén. A másodlagos piac a már korábban kibocsátott értékpapírok forgalmazásának helye, azaz a már forgalomba levő értékpapírokkal kereskednek (pl. értéktőzsde) Megteremti a már forgalomban levő pénzügyi eszközök eladhatóságát, likviditását. A befektető személye és az értékpapírok tulajdonosok közötti eloszlása változik. Működése elengedhetetlen az egész pénzügyi rendszer zavartalan működéséhez, mert biztosítja a befektetések likviditását, képes

összehangolni a különböző lejáratú megtakarításokat és befektetéseket, valamint információkat szolgáltat a meglevő és potenciális befektetőknek és a finanszírozási lehetőségeket keresőknek.  Azonnali és határidős piac: Az azonnali (prompt) és határidős (futures, forward) ügyletek szétválasztásának alapja az esedékesség, a szerződéskötés és a teljesítés közötti időintervallum. Az azonnali piacon kötött ügyletek jellemzője, hogy az értékpapírra, vagy egyéb pénzügyi eszközre (az árutőzsdén árura) kötött szerződés azonnali teljesítésre, szállításra vonatkozik. A szerződés megkötése és a teljesítés ideje tulajdonképpen némi technikai időszükségletet kivéve egybeesik. A határidős piacon – ezzel szemben – a jelenben megkötött adásvételi szerződésben valamilyen jövőbeni időpontban történő teljesítésben állapodnak meg a felek.  Nyílt és zárt piac: A kibocsátások jellege

szerint oszthatjuk fel a piacokat nyílt és zárt piacokra. A nyílt piacokon forgalmazott eszközök nyílt kibocsátással kerülnek a forgalomba, azaz bárki megveheti őket, a potenciális befektetők köre tág. Helye a tőzsde A zárt piacok esetében a papírok gazdája előre meghatározott, kiválasztott befektetői kör lehet.  Valuta és devizapiac: Nemzeti és nemzetközi pénzeszközök forgalmazásának színterei. A valuta készpénzt jelent a deviza valutára szóló jogcímet (csekk, váltó, stb.) Az értékpapírok piacát szokás felosztani: tőzsde, tőzsdén nem jegyzett papírok piaca (még nem tőzsdeérett cégek papírjait forgalmazza), OTC piac (a kis tételek piaca, földrajzilag nem koncentrált, bankokban kapható értékpapírok forgalmazása) 8. Melyek a Magyar Nemzeti Bank alapvető feladatai?  Az MNB kizárólagosan jogosult a bankjegy és érmekibocsátásra (emisszió). Az MNB által kibocsátott bankjegy és érme a Magyar Köztársaság

fizetőeszköze. A központi bank feladata technikai értelemben a bankjegykibocsátás, az érmék verése a kincstár jogosultsága. A forgalomban levő készpénz állomány 10%-a található a hitelintézeteknél, a többi a bankrendszeren kívül.  Az MNB hivatalos deviza- és aranytartalékot képez és kezeli azt. A devizatartalék a jegybank azon likvid devizaeszközeit tartalmazza, amelyeket a monetáris hatóság esetleges fizetési problémák esetén gyorsan és közvetlenül felhasználhat, valamint amelyek árfolyam politikai célú devizapiaci beavatkozásainak fedezetét jelentik. Növeli a pénzügyi rendszer stabilitását, alkalmas lehet likviditásszabályozásra és vagyonfelhalmozásra is. A tartalékok devizaszerkezete többnyire tükrözi az országok gazdasági integrációja, külgazdasági kapcsolatai irányát, illetve a devizaadósság devizaszerkezetét.  Az MNB a devizatartalék kezelésével és az árfolyam politika végrehajtásával

kapcsolatosan devizaműveleteket végez.  Az MNB a nemzeti fizetőeszköz értékállandóságának meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát.  Kialakítja és szabályozza a belföldi fizetési és elszámolási rendszert, támogatja ezek biztonságos és hatékony működését. Fontos a fizetések gyors lebonyolítása és annak megelőzése, hogy bármelyik intézmény fizetésképtelensége ne gyűrűzhessen tovább a fizetési rendszerben (a rendszerkockázat csökkentése).  Az MNB feladatai ellátásához szükséges statisztikai információkat gyűjt és tesz közre. Ezek tájékoztatnak az ország pénzügyi helyzetéről, a fizetési mérleg alakulásáról, az árfolyamok változásáról, a háztartások pénzügyi megtakarításairól, a kamatok, alakulásáról.  Támogatja a pénzügyi rendszer stabilitását, a pénzügyi rendszer prudenciális felügyeletére vonatkozó politika kialakítását és hatékony vitelét. 

Kapcsolata az államháztartással – vezeti a kincstár egysége számláit és a pénzügyminiszter által kijelölt egyéb számlákat. Közvetlenül nem finanszírozhatja a költségvetést. védelme érdekében 9. Mutassa be a monetáris politika célrendszerét, különös tekintettel az inflációra, árstabilitásra! A monetáris politika a pénzpiac, a pénz keresletének és kínálatának, árának (kamat), a pénzés tőkepiaci szereplők likviditásának, a pénz (hitel) teremtő képességének szabályozása révén kíván hatást gyakorolni a reálgazdaságra, a gazdálkodó alanyok (üzleti szervezetek, háztartások, non-profit szervezetek) döntéseire. A monetáris politika végső célja az árstabilitás megvalósítása és fenntartása, jelenleg az MNB tevékenységének végső célja az árstabilitás megteremtése lehet. A gazdaságpolitikai céljai a fenntartható, gyors gazdasági növekedés, amely lehetővé teszi a foglalkoztatás magas szintjét

(növelését), a fogyasztás (életszínvonal) emelését, az ország nemzetközi versenyképességének folyamatos javítását, ha szükséges, a fejlettebb országokhoz való felzárkózást. A monetáris politikának a gazdaságpolitika részeként elő kell segíteni a gazdaságpolitikai célok megvalósítását. Az árstabilitás fenntartásával a jegybank kiszámítható gazdasági környezetet biztosít a gazdasági szereplőknek, akiknek döntéseik meghozatalakor egyáltalán nem, vagy csak kisebb mértékben kell figyelembe venni a jövőbeni áralakulásból származó bizonytalanságot. Infláció költségei: Meg kell különböztetni előrelátható és nem várt inflációt. Az inflációs költségek jelentős része akkor is jelentkezik, ha a gazdaság szereplőinek inflációs várakozásai pontosak, ez azonban ritka. Infláció esetén a befektetések az értékállónak tartott vagyontárgyak felé, illetve a pénzügyi szektorba irányulnak, nem a termelő

szférába. A magasabb infláció a nagyobb bizonytalanság miatt is általában magasabb reálkamattal párosul, ami csökkenti a termelő beruházások nettó jelenértékét, azaz a várható mennyiséget. Magasabb infláció esetén magasabb lesz, az adott reálkamat mellett nyújtott hitel cash-flow-ja, ezáltal csökken az adós hitelfelvevő képessége. Növekednek a tranzakciós költségek A rögzített kamatok mellett a hitelt nyújtók veszteséget könyvelhetnek el, a nominális hozam alacsonyabb hozamot jelent. Csorbul az árak információt közvetítő szerepe. Nő a bérmegállapodások kockázata A fix jövedelmű, és leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező szereplők nem tudják áthárítani az infláció költségeit, veszteségeket szenvednek el. Dezinfláció költségei: Dezinfláció általában a növekedési ütem (átmeneti) csökkenésével jár együtt (megszorító intézkedések), ami jövedelemcsökkenéshez vezethet.

Árstabilitás: Mekkora mértékű infláció felelhet meg az árstabilitás követelményeinek? Magyarország éves átlagos harmonizált fogyasztói árindexe HCCP, a konvergencia jelentésben meghatározott 1 éves periódusra legfeljebb 1,5 % ponttal haladhatja meg a 3 legalacsonyabb inflációs rátát produkáló tagország átlagos rátáját. A gyakorlatban ez a jelenlegi helyzet alapján évi 3% alatti rátát jelentene. Infláció mérése: Infláció alatt általában az árszínvonal tartós és folyamatos emelkedése értendő. A jelenlegi gyakorlat szerint az árszínvonal változását valamilyen fogyasztói kosár árának időbeli változásával mérik – ez az úgynevezett fogyasztói árindex. A gyakorlatban egy jellemzőnek, általánosnak tartott fogyasztói kosarat állítanak össze (KSH) és a benne szereplő javak és szolgáltatások árait figyelik. Az infláció mérésére szolgálhat a termelői árindex és, vagy a maginfláció. Az utóbbi a

fogyasztói árindex egy korrigált változata, amelyből kiemelik a nagyon rapszódikus árváltozásokra hajlamos jószágcsoportokat (energia, egyes élelmiszerek). 10. Mi a monetáris politika lényege, eszköztára? A monetáris politika a cél- és eszközrendszert tekintve a pénztömeg nemzetgazdasági szintű szabályozására és befolyásolására, valamint a külső pénzkapcsolatok erősítésére alkalmas intézkedések összessége, amely a gazdaságpolitika megvalósítását pénzoldalról segíti elő. Eszközei:  A kötelező tartalékráta, likviditási tartalék előírása: A kötelező tartalékráta lényege, hogy a hitelintézetek forrásaik meghatározott hányadát kötelezően a jegybanknál vezetett számlán tartoznak elhelyezni. Növelése csökkenti a bankrendszer likviditását és hitelnyújtó képességét. Alapja általában az idegen források összege, vagy annak egy része.  Alapkamat, rediszkont kamatpolitika, irányadó kamatláb,

kamatplafon előírása: Irányadó kamat, vagy jegybanki alapkamat megállapítása futamidejű jegybanki letét, melynek kamata az alapkamat. Rediszkont kamat: a váltók leszámítolásához kapcsolódik.  Nyílt piaci műveletek: a forgalomban levő pénz és közvetve a piaci kamatlábak befolyásolására alkalmas.  Refinanszírozási hitelek, felső hitelkorlát, hitelkeret  Árfolyam szabályozás: jelenti az árfolyam megállapítását, az árfolyam ingadozások határainak megállapítását, az árfolyam védelme irányába tett jegybanki lépéseket pl. devizatartalék mozgósítását.  Egyéb banki eszközök: kontingensek, vagy kamatok szabályozása. Erkölcsi ráhatás alatt értendő a kereskedelmi bankok hitelezési, kamat stb. politikájának befolyásolása, kérés, informális egyeztetés útján. A jegybanki eszközök akkor fejtik ki legjobban hatásaikat, ha egymással összehangoltan kerülnek alkalmazásra. Eszközök

csoportosítása:  Direkt (a pénz mennyiségének növelésére, vagy mérséklésére irányulnak), indirekt (a kamatlábat, a likviditást kívánják befolyásolni)  Mennyiségi, minőségi vagy szelektív eszközök 11. Hogyan történik Magyarországon a pénzügyi tevékenység szabályozása? A szabályozás alapjai a hitelintézeti törvény, melyet 1996-ban fogadott el az Országgyűlés, amely azóta is – többszöri módosítások után – a pénzügyi tevékenységek legfontosabb szabályozója. A törvény rögzíti a pénzügyi intézmények típusait, szervezeti formáit, az intézmények által nyújtható szolgáltatásokat, tevékenységük engedélyezésének, az alapítási engedély megadásának szabályait, a prudens működés szabályait, a tőkemegfeleléssel, a kockázatvállalással kapcsolatos előírásokat, a betétbiztosítás és az intézményvédelem szabályait. 2001-ben a törvényt aktualizálni kellett két fontos ok miatt:  A

nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a pénzügyi intézményrendszer sok és jelentős változáson ment át  Az EU-hoz való csatlakozás is szükségessé tett néhány módosítást A változások fő irányai:  Figyelembe vették az EU valamennyi hitelintézeti szabályozás terén hatályban levő direktíváját. Nemzetközi versenyképességének jogi alapjait és egységes versenyfeltételeket alakítottak ki a hazai és külföldi hitelintézetek között.  A jogharmonizáció keretében a hazai bankszabályozás terminológiája közelíti az EU által kialakított és alkalmazott fogalomrendszert. Lehetővé vált a hitelintézetek (bankok) számára, hogy részt vegyenek az állampapírok, valamint a zárt kibocsátású vállalati papírok piacán, ezzel a magyar bankrendszer univerzális bankrendszerré vált.  Néhány fontos változtatás:     Szigorodtak a hitelintézeti tulajdonosokra vonatkozó előírások. Szigorodtak a piacra

lépés feltételei. A pénzügyi vállalkozások felügyelete is szigorodott. A módosított hitelintézeti törvény bővítette a fogyasztó védelmi előírásokat.   Az Országos Betétbiztosítási Alap lehetőséget kapott arra, hogy preventív módon beavatkozzon a hitelintézetek működésébe és a betéteseket ért kár, továbbá a kifizetendő biztosítási összegek csökkentése érdekében anyagi kockázatot is vállaljon egy hitelintézet megmentése során. Szigorodtak a hitelintézetek hosszú távú biztonságos működésének feltételeit alakító úgynevezett prudenciális szabályok. A hitelintézeti szabályozás hatáskörei:    A törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén végzett, a hitelintézeti törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységre, továbbá a betétbiztosításra. A Magyar Köztársaság területén

székhellyel rendelkező hitelintézet által külföldön alapított hitelintézet, pénzügyi vállalkozás törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységének felügyeletére. A hitelintézeti törvény rendelkezései nem vonatkoznak pl. az MNB-re, a Magyar Államkincstárra, a Diákhitel Központra, több külföldi illetve nemzetközi pénzügyi intézmény magyarországi tevékenységére (IMF, IFC). 12. Milyen országos hatáskörű felügyeleti szerveket ismer, melyek azok főbb feladatai? Magyar Bankszövetség: A kereskedelmi bankok szakmai, érdekképviseleti szervezete. Tagjai lehetnek azok a hitelintézetek, amelyek elfogadják a Bankszövetség alapszabályát és a szövetség által meghatározott minimális mértékű alaptőkével rendelkeznek. Törekszik a törvények, jogszabályok kidolgozásánál a tagok érdekeit érvényesíteni és más (hazai és nemzetközi)

érdekképviseleti szervezetekkel együttműködni. Nemzetközi kapcsolatokat épít ki, szakmai továbbképzései lehetőségeket biztosít a tagbankok szakemberei részére belföldön és külföldi hitelintézeteknél. Országos Betétbiztosítási Alap: Jogi személy, de jogállását tekintve nem tartozik a magánszférába, de nem is kormányzati szervezet. Törvény hozta létre és működési feltételeit is törvény határozza meg Feladatai körébe tartozik:  a betétek befagyásának megelőzését célzó intézkedések megtétele,  a vele tagsági jogviszonyban levő hitelintézeteknél elhelyezett betét befagyása esetén a betétes részére kártalanítási összeg kifizetése a betét befagyásától a kártalanítás kifizetéséig terjedő időszakra meghatározott módon számított és meghatározott mértékű kamattal együtt,  az állammal kötött külön megállapodásban foglalt megbízás alapján az állam által egyes betétekre vállalt

kezesség, vagy adott biztosítás teljesítésévek kapcsolatos feladatok térítés ellenében történő ellátása. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete: Országos hatáskörű államigazgatási szerv, amely önálló költségvetési szervként működik a pénzügyminiszter felügyelete mellett. Tevékenységének célja a pénzügyi szolgáltatási, befektető szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, elszámolóházi tevékenységet végző szervezetek, pénz- és tőkepiaci szervezetek (tőzsdék) működésének elősegítése, a szervezetek ügyfeleinek érdekvédelme, a piaci viszonyok átláthatóságának elősegítése. Fontosabb feladatai:  elősegíti a banktörvény alkalmazását  elbírálja az engedélykérelmeket (alapítás)  ellenőrzi a banktörvény, valamint a hitelintézeti tevékenységre vonatkozó más jogszabályok és rendelkezések betartását  ellenőrzi és értékeli a hitelintézetek tőkemegfelelését,

eszközminőségét, irányítását, eredményességét, mindenkori fizetőképességét  tapasztalatait évente értékeli, megállapításairól a kormányt, a minisztereket, az MNBt, a hitelintézeteket tájékoztatja  minden hitelintézetnél legalább 2 évente egyszer átfogó helyszíni ellenőrzést köteles tartani. Legfontosabb tevékenységek:  Engedélyezés  Ellenőrzés  Jogérvényesítés  Szabályozás  Fogyasztóvédelem  Felügyeleti ajánlások közzététele  Nemzetközi kapcsolattartás 13. Melyek a készpénz- és számlapénz forgalom jellemzői? Pénzforgalom a pénztulajdonosok közötti pénzmozgások összessége. A forgalomban levő pénz állandóan mozgásban van, miközben egyik tulajdonostól a másikhoz kerül. Készpénzforgalom: Döntő része a lakossági pénzmozgás. Az egyik fél egyszerűen átadja a bankjegyet a másiknak, dokumentálás többnyire nem szükséges, bár néha fontos (átvételi elismervény).

Készpénzforgalom teljesíthető:  A pénzösszeg közvetlen átadásával  Az összegnek a jogosult bankszámlájára teljesített befizetésével  Az összeg belföldi postautalvánnyal, vagy átutalási postautalvánnyal a jogosult részére történő továbbításával  Az összegnek a jogosult részére pénzintézeti postautalvánnyal történő kiutalásával  Pénzforgalmi betétkönyv felhasználásával  Távirati postautalvánnyal  Postai küldemény utánvételezésével A bankszámlára történő készpénzfizetés módjai:  Történhet a számlavezető pénzintézet pénztáránál  Megállapodás alapján más pénzintézet is elfogadhat készpénzbefizetést egy másik pénzintézetnél vezetett bankszámlára  Postahivataloknál a bankszámlák javára átutalási, vagy belföldi postautalvánnyal  Nagy összegű készpénzforgalmat lebonyolító számlatulajdonos napi készpénzbevételét – külön megállapodás alapján – a

számláját vezető pénzintézetnél úgynevezett zsákos (dobozos, kazettás) pénzfeladással is befizetheti bankszámlája javára. Készpénzfelvétel bankszámláról: A számlatulajdonos a bankszámlája terhére kiállított készpénzfelvételi utalvánnyal, illetve az annak adatait tartalmazó levél alapján vehet fel készpénzt a számlavezető pénzintézetnél, agy – külön megállapodás alapján – más pénzintézet pénztáránál. Ha kellő időben benyújtott készpénz felvételi utalvány összegének kifizetéséhez szükséges pénzügyi fedezet a számlatulajdonos bankszámláján nem áll rendelkezésre, a pénzintézet az utalványt a benyújtó részére teljesítetlenül visszaszolgáltatja. Számlapénzforgalom A készpénz nélküli fizetési forgalom bonyolítása a kereskedelmi bankok egyik legfontosabb, sokak által igényelt szolgáltatása. Alapja a bankszámlakapcsolat Készpénz nélküli kifizetések típusai:  Azok az elszámolások,

amelyeknél a fizetés teljesítése és a jogosult bankszámlája közötti átírás, azaz a teljes összeg átírása útján történik.  Azok az elszámolások, amelyeknél a fizetés a követelések kölcsönös beszámításával történik. Csak a különbözet kiegyenlítésére kerül sor, a bankszámlák közötti átírás csak az egyenlegre vonatkozik. A kölcsönös beszámítás olyan készpénz nélküli fizetés, amely pénzmozgás nélkül megy végbe, a különbözetet kivéve. Teljesítési határidő szabályozása: a pénzintézet üzletszabályzatában határozza meg azt az időtartamot, amelyen belül a fizetési megbízások teljesítéséből rá háruló feladatokat teljesíteni köteles. Megbízások teljesítésének sorrendje: ha a kötelezett számláján levő pénzügyi fedezet nem teszi lehetővé valamennyi megbízás teljesítését, a pénzintézet a megbízások érkezési sorrendje szerint teljesít. Néhány megbízást azonban a sorrendre

való tekintet nélkül köteles a bank teljesíteni az alábbi sorrend szerint: TB szerv, Adóhatóság, Vámhatóság. Bankszámlakivonat: a számlatulajdonost a pénzintézet a bankszámlán történt jóváírásokról, terhelésekről írásban, egy bankszámlakivonattal értesíti. A kivonatoknak a műveletazonosításhoz szükséges valamennyi adatot tartalmaznia kell. Nemzetközi fizetési forgalom, a devizaszámlák rendszere: a bankok ügyfeleik nemzetközi pénzügyi tranzakcióinak lebonyolítására külön számlákat vezetnek. Loro számlák – a bank saját ügyfeleinek számlái, mindenkori vagyoni helyzetet tükrözi. Nostro számlák – a magyar bank külföldi pénzintézeteknél vezetett számlái, amelyeknek saját bankunk tulajdonosa, vagyoni állapotot tükröz. Vostro számlák – a külföldi bank magyar pénzintézetnél vezetett számlája. 14. Mutassa be a főbb fizetési módokat, feltételeket! A fizetési feltételek azt tartalmazzák, hogy a

szerződés szerinti ellenérték megfizetését az arra kötelezett milyen pénznemben, milyen fizetési eszköz felhasználásával, azaz milyen formában, mikor, hol, milyen okmányok benyújtása ellenében, milyen fizetési módot választva teljesítse. Lehetséges fizetési módok:  Készpénzfizetés  Átutalás: átutalási megbízással a kötelezett megbízza bankját, hogy bankszámlája terhére meghatározott pénzösszeget utaljon át, számoljon el a jogosult bankszámlája javára.  Bankkártya  Csekk: rövid lejáratú, pénzt megtestesítő értékpapír, utalvány, amelyen a kibocsátó, a kötelezett felszólítja bankját, hogy számlája terhére a csekken megjelölt összeget a jogosultnak fizesse ki. Teljesítés csak akkor lehetséges, ha az alaki kellékek szerepelnek a csekken. Típusai: rendeletre szóló, névre szóló, bemutatóra szóló, fizetési csekk, átírási csekk, utazási csekk, eurocsekk.  Terv szerinti fizetés: a

jogosult vagy kötelezett, azzal bízza meg a pénzintézetet, hogy a teljesítések előre felbecsült ellenértékének a szállítás tervezett üteme szerinti részösszegét számolja el a bankszámlák között. Az elszámolási időszak nem lehet hosszabb, mint 90 nap.  Beszedési megbízás (inkasszó)  Okmányos hitelezés (akkreditív) 15. Hogyan csoportosíthatók a hitelek? Hitel: pénzeszközök ideiglenes átengedése a felhasználónak, törlesztés terhe mellett, rendszerint kamatfizetés ellenében. Típusai:  Folyósító szerint:  Kereskedelmi hitel – vállalatok nyújtják egymásnak, többnyire az áruszállítások, nyújtott szolgáltatások ellenértékének a teljesítés után történő kifizetését jelenti.  Bankhitel – nyújthatja jegybank, hitelintézet, pénzügyi vállalkozás  Lejárat szerint:  Rövid lejáratú (max. 1 évre szól)  Közép lejáratú (1-4 év közötti időre szóló)  Hosszú lejáratú (4-5

évnél hosszabb lejárati idejű)  Fedezet szerint:  Fedezettel bíró: a bank a hitelek kihelyezésekor biztosítékot kér, amely lehet valamilyen értékpapír, életbiztosítási kötvény, könnyen értékesíthető ingóság, értékes zálogtárgy, amelyet az adós a bank javára engedményez.  Fedezet nélküli  Hitelt nyújtó pénzintézetek száma szerint:  Egy bank (pénzügyi intézmény)  Több intézmény által együttesen nyújtott hitelek, rendszerint nagyhitelek.  Hitelösszeg felhasználhatósága szerint:  Szabadon felhasználható (finánchitel)  Kötött (donorhoz, projekthez, programhoz) hitelek  Hitelt igénybevevő:  Lakosság  Vállalkozói, non-profit szféra  Másik pénzintézet  Nemzetközi hiteleknél pl. egy ország is  Hitel célja, tárgya szerint:  Termelési, forgalmazási tevékenység átmeneti finanszírozása  Beruházási, projekthitel  Hitelszerződés tartalma szerint: 

Pénzhitel: folyósításakor a bank a hitel összegét azonnal kifizeti készpénzben, vagy jóváírja az adós számláján.  Kötelezettségvállalási hitel: a pénzintézet hitelfolyósító készségét jelzi, az ügyfél számára hitel igénybevételi lehetőséget.  Hitelszerű kihelyezés 16. Mi a hitelezési eljárás menete, melyek a hitelek benyújtására vonatkozó feltételek? Mivel a hitelezés az egyik legkockázatosabb banki üzletág, pénzintézet hitelt csak az általa hitelképesnek minősített ügyfeleknek nyújt. A hitelezési eljárás lépései:  Tájékozódás a hitelt igénylő részéről  A hitelkérelem összeállítása és bankhoz történő benyújtása  A hitelkérelem előterjesztése a bankban, a kérelem banki elbírálása  A hitelszerződés megkötése  A hitel folyósítása  Hitel monitoring  Törlesztés, visszafizetés  Értékelés A pénzintézeteknél üzletpolitikai elv, hogy a hitelnyújtás csak

megfelelő biztosítékok mellett lehetséges. Ez lehet anyagi, és nem anyagi jellegű Nem anyagi jellegű biztosíték pl. jó üzletmenet, ha valószínűsíthető, hogy a hitelviszony fennállása alatt fennmarad. Ennek jele, hogy az árbevétel rendszeresen és jelentősen meghaladja a kért hitel összegét, a nyereségből biztosítható a rendszeres kamatfizetés. Anyagi jellegű biztosíték lehet saját erő és fedezet. Saját erő (önerő) a pénzintézet által megkövetelt önfinanszírozási hányad. A saját erő megtestesülhet készpénzben, berendezésben, raktárkészletben, stb. Meglétét számlakivonatokkal, számlákkal, hivatalos értékbecsléssel lehet igazolni. Fedezet az a meglévő, vagy jövőben létrejövő anyagi, vagyoni érték, amelynek realizálása révén a hitel visszafizetéshez szükséges pénz előteremthető. Az ún rulírozó és a folyószámlahitel esetében a jogi biztosíték értékének alapját a teljes kihasználtság

feltételezésével futamidőre eső kamat és tőke együttes összege adja. Egy hitelügylet a bank szempontjából akkor tekinthető megfelelően fedezettnek, ha a kikötött biztosítékok együttes értéke a vállalkozó adósminősítési kategóriájától függően 140-190% között van. A banki terminológia szerint kockázatmentesnek minősíthető biztosítékok esetében a bank által igényel fedezetségi szint 100%. Fedezet lehet:          Jelzálog Zálogjog – a zálog valamilyen tartozás fedezeteként lekötött biztosíték. (Lehet ingó, ingatlan dolog, árukészlet, értéktárgy, stb.) Váltó Jogi személyektől kapott megrendelések, illetve a teljesítés ellenértékének a bankra történő engedményezése Takarékbetétek, folyószámlaösszegek Opciók Hitelfedezeti életbiztosítás Garancia – a garancia az ügyfél teljesítéséért való önálló kezességvállalás, amelynek alapján a garantáló a

garancianyilatkozatban megadott feltételek szerint teljesít fizetést. Kezességvállalás – a kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, a kezes maga fog a jogosultnak teljesíteni. A hitelkérelem tartalmi és formai követelményei bankonként eltérőek. A hitelkérelem részletezettsége függ a kért hitel típusától, összegétől, a hitelt kérő hitelképességétől, a banki kapcsolat intenzitásától. A hitelkérelem szokásos legfontosabb elemei:          A hitelt kérő vállalat, intézmény bemutatása A kért hitel összege, típusa, pénzneme, célja, időbeli ütemezése A felajánlott biztosítékok, fedezetek felsorolása Mindazon információk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hitelkérelmet gazdaságilag és pénzügyileg megindokolják, továbbá alátámasszák a vállalkozás hitelképességét Referenciák, látogatás kezdeményezése Pénzügyi

információk adósról, üzleti jelentés, mérlegek, stb. Partnerek, befektetők bemutatása Üzleti terv, stratégia, a vállalkozás környezetének bemutatása Beruházási, projekt jellegű hiteleknél szükséges a beruházás várható hatásainak ismertetése, a jövedelmezőség és a várható megtérülés kiszámítása A bank alkalmazottak által elkészített hitel előterjesztés többnyire a hitelkérelemben szereplő elemeket tartalmazza, elemzésekkel, javaslatokkal együtt, banki szempontok alapján. Az adós minősítése számviteli, pénzügyi módszereken, elemzéseken, valamint csőd előrejelzési módszereken, szakértői rendszerek alkalmazásán alapul. Ez olyan számítástechnikai programok felhasználást jelenti, amelyek a hitelkihelyezést megelőző folyamatokat, döntéseket és azok következményeit szimulálják. A lényeg az adós fizetőképességének, a kölcsön visszafizetés biztonságának megállapítása. Alkalmazásra kerülnek ún

intuitív módszerek is. A nemzetközi bankgyakorlat sokszor alkalmazza az ún 5 C eljárást, amely alkalmazásakor a kölcsönt kérőről és az ügyletről szerzett információkat a következő szempontok szerint csoportosítják:      Character (az adós jelleme) Capacity (a visszafizetés képessége) Capital (vagyon, tőke) – a vállalat meglevő vagyona és annak gyarapodása a visszafizetés fontos záloga. Collateral (a kölcsön biztosítékai) –a hitelezés kockázatának felmérése kiterjed a felajánlott biztosítékokra is. Conditions (feltételek) – vizsgálandó az ágazat helyzete, jövője, a versenyfeltételek, az adós országának állapota, várható gazdasági és politikai változások. Hitelszerződés: olyan szerződés, amelyben a bank arra vállal kötelezettséget, hogy a jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére és e keret terhére – a mennyiben a szerződésben

megállapított feltételek teljesülnek – kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveleteket végez. Hitelfigyelés, monotoring: a hitelszerződés fennállása alatt a banknak figyelni kell az adós tevékenységét, a hitel felhasználását, a követelést rendszeresen minősíteni kell. Törlesztés, visszafizetés: ha nem történik meg időben, sor kerülhet a hitel átütemezésére, a követelés eladására, esetleg a kintlévőség veszteségként történő elszámolására. 17. Mi a faktoring, milyen tevékenységeket foglal magában? Az üzleti szférának nyújtott szolgáltatás. A faktorálás olyan pénzügyi szolgáltatás, amelynek keretében az áru eladója rövidlejáratú hitelben történő eladásainak ellenértékét átruházza a faktorra, aki garantálja annak az adóstól történő behajtását, továbbá magára vállalja a behajtás meghiúsulásának kockázatát is. Más megközelítésben a faktorálás biztosítékkal nem fedezett,

kereskedelmi számlákkal igazolt pénzkövetelés faktorra történő engedményezése. A lejárat egy évnél mindenképpen rövidebb, a gyakorlatban többnyire nem haladja meg a 180 napot. A faktorálás mint szolgáltatás a következő tevékenységeket foglalja magában:   a faktorház (társaság) megvásárolja az ügyfél követelését általában a számlaérték 8090 százalékáért, ezzel az ügyfélnek finanszírozást biztosít. a faktor átvállalja a követeléssel kapcsolatos hitelkockázatot (esetleg veszteséget) az eladótól. Nincs ugyanis arra garancia, hogy a vevő határidőre, vagy egyáltalán fizetni fog – hitelkockázati funkció. A hitelkockázati funkcióban a hitelkockázat átvállalása az ügyfélnek teljes biztonságot garantál. A faktorház ún "hiteltudósító irodákkal" áll kapcsolatban, vizsgálandó a partnerek hitelképességét. A faktorálás szerves kapcsolatot alakít ki a faktor és ügyfele között. A faktor

ügyfele partnereinek        (vevőkörének) fizetési morálját is figyelemmel kíséri és csak olyan ügyletekből származó követeléseket vásárol meg, ahol a kockázat kicsi. Az eladó is csak olyan vevőknek nyújt hitelt, akiknek bonitását a faktor megfelelőnek tartja. az adminisztratív funkció teljesülése során a faktor átvállalja a fizetési forgalom lebonyolítását, az alábbi tevékenységek átvállalásával: Vezeti a vevő-és adósnyilvántartásokat Számon tartja a fizetések esedékességét Benyújtja a fizetési megbízásokat (inkasszókat) Bonyolítja a peres eljárásokat Folyamatosan tájékoztatja ügyfelét Mindezen funkciók ellátásáért díjat szed. A faktorálás nem olcsó, költségei kb az egyéb diszkontálási költségekkel azonosak, vagy kissé magasabbak. 18. Mit nevezünk forfetírozásnak, melyek annak jellemzői? A forfetírozás gépek, beruházási javak szállításából, esetleg a

szállításokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából eredő középlejáratú (néha hosszúlejáratú) követelés megvásárlása visszkereset nélkül, tehát az összes kockázat átvállalása mellett. Elsősorban exportügyleteknél alkalmazzák. Az exportőr középlejáratú hitellel finanszírozott eladásból származó váltókkal fedezett követelését – jutalék ellenében - eladja a forfetőrnek. Ezáltal likviditása javul A forfetírozás során az exportőr a hitelben történő eladást készpénzügyletté alakítja, kockázata (árfolyam, kamatláb) csökken, fizetőképessége, hitelképessége javul, csökken kinnlevősége. Számára az a lényeges, hogy a termék előállítása és szállítása rendben megtörténjen, jól legyen dokumentálva. A forfetírozó a követelés megvásárlása előtt ellenőrzi, hogy a megrendelő (adós) az árut időben, kellő mennyiségben és minőségben megkapta-e, azaz az exportőr rendben teljesített-e.

Felméri továbbá az importőr országával kapcsolatos politikai és kereskedelmi kockázatokat is. A forfetírozó szempontjából a forfetírozás leszámítolás, amelynek során a leszámítolási kamatlábat úgy állapítják meg, hogy a forfetírozó a teljes futamidő alatt hozzájusson az őt megillető kamathoz. A leszámítolási kamatláb megállapítása az egész futamidőre történik, és természetesen tartalmazza jutalékot is. Az exportőr számára biztosított előnyök kompenzálják a viszonylag magas költségeket Miután a forfetírozó kockázata nagy, ezt úgy próbálja csökkenteni, hogy nem mindent fogad el követelésként, csak:    Saját és idegen váltót, halasztott hatályú akkreditívet Olyan közép-és hosszúlejáratú exportköveteléseket, amelyekben a várható kockázatok átláthatók és felmérhetők Olyan valutára szóló követeléseket, amelyeket a nemzetközi pénzpiacon tud refinanszíroztatni További

jellegzetességek:   A forfetírozott követelések általában nem egyösszegűek, többnyire évenkénti, félévenkénti esedékességűek. A forfetírozó pénzintézet az adott exportügylet kockázatosságának függvényében a forfét juttatásokat egyedileg állapítja meg 19. Mutassa be a lízing alaptípusait, előnyeit és hátrányait! Lízing: Olyan ügyletfajta, ahol két szereplő, a lízingbe adó és a lízingbe vevő meghatározott időre köt egymással szerződést. A lízingbe adó vállalja, hogy a szóban forgó eszközt, a lízingtárgyat megvásárolja, és a lízingbe vevő részére átengedi annak használati jogát. Cserébe a lízingbe vevő köteles lízingdíjat fizetni, amely a vételár kamatokkal növelt értéke. A lízingszerződés lejártakor a lízingtárgy automatikusan, vagy maradványérték megfizetése ellenében a lízingbe vevő tulajdonába kerülhet. A lízing lényegéről 3 felfogás létezik: 1. Speciális bérlet – a

pénzügyi szakértők szerint 2. Különleges finanszírozási forma – a bankok szerint 3. Speciális kereskedelmi eszköz – a szállítók és a vevők szerint A lízing alapvető fajtái: • Pénzügyi lízing • Operatív lízing Pénzügyi lízing: Ez esetben a lízingbe adó a vevő által kiválasztott eszközt megvásárolja, és a vevőnek díjfizetés ellenében használatra átadja. A vevőnek a futamidő lejárta után vételi joga van. A jövőbeni vételárat maradványértéknek nevezik, ami itt rendszerint csak jelképes összeg. A lízingtárgy kiválasztásából, szállításából és használatából származó összes kockázat vagy haszon a vevőt terheli. A pénzügyi lízingszerződéseket a vevő még a lízingtárgy visszaszolgáltatásával sem mondhatja fel, legfeljebb a hátralévő kötelezettség egyösszegű befizetésével. Operatív lízing: Ez esetben a lízingbe adó a tulajdonában lévő eszközt a vevőnek díjfizetés ellenében előre

meghatározott idejű használatra adja, de a futamidő lejártával a vevő köteles az eszközt a lízingbe adónak visszaszolgáltatni. A kockázatokat és költségeket a felek általában megosztják egymás közt. A visszaszolgáltatott lízingtárgyat a lízingbe adó újra lízingbe adhatja, vagy akár el is adhatja. 20. Mi az aranystandard és aranydeviza rendszer? Aranystandard rendszer Tiszta formájában kb. az I világháborúig működött Főbb jellemző vonásai:       Az értékmérő szerepét az arany tölti be Az országon belüli pénzforgalomban aranypénzek és aranyra átváltható pénzhelyettesítők találhatók A belső pénzkibocsátást a jegybank aranykészletéhez kötötték, a jegybank tartalékait elsősorban aranyban halmozta fel A nemzeti valuták aranyra beválthatók A nemzeti aranyérmék súlyának arányai határozták meg a nemzeti papírpénzek átváltási arányait A pénzhelyettesítők nemzetközi forgalma megengedett,

de aranyban is lehetett fizetni Következmények:        Érvényesül a konvertibilitás (átválthatóság) elve A valutaárfolyamok viszonylag stabilak voltak, a felső és alsó aranypontok között ingadoztak, mivel aranyban is lehetett fizetni, az árfolyamokat az arany szállítási költsége is befolyásolta Az árszínvonalak összhangban voltak a valuták aranytartalmával Az egyes nemzeti valuták között nem volt minőségi különbség A kamatlábak nemzetközi méretekben is kiegyenlítődtek Az árszínvonalak és az árfolyamok érzékenyen reagáltak a fizetési mérlegek állapotára Önszabályozó rendszer, az átmenetileg fölös aranypénz kivonul a forgalomból, értékét megőrizve kincsként leülepedik, ha élénkül az áruforgalom, veszteség nélkül lehet újra felhasználni forgalmi, vagy fizetési eszközként Felbomlásának okai:         Több ország elveszti aranykészleteit, az aranyra való

beválthatóságot nem tudják teljesíteni Nő az infláció üteme Módosult formában való működése Megnőtt a pénzszükséglet 1929-33-as világgazdasági válság a rendszer összeomlását tovább siettette Nemzetközi monopóliumok kialakulása Nemzetközi erőviszonyok átrendeződnek Általánossá válik a hitelpénzrendszer, kialakulóban az aranydeviza rendszer Aranydeviza rendszer Jellemzői: • • • • 1934 után csak egyetlen állam, az USA garantálta nemzetközi vonatkozásban valutája aranyra történő beváltását (1971-ben mondta fel végleg ezt a lehetőséget) az arany a nemzetközi forgalomban csak olyan mértékben jut szerephez, amennyiben a nemzetközi tartalékvaluták aranyra átválthatók az egyes országok központi tartalékaikat nem (vagy nem csak) aranyban, hanem az aranyra beváltható tartalékvalutában képezik az egyes országok nemzeti valutájának kapcsolata az arannyal közvetetté vált, a bankjegyekért a jegybank nem köteles

aranyat adni, legfeljebb aranyra beváltható tartalékvalutát 21. Mi a Bretton Woods-i rendszer lényege és történelmi gyökerei? A harmincas évek fejleményei (világgazdasági válság, aranyra való beválthatóság megszűnése, valutakorlátozások erősödése, nemzeti valuták nagymértékű inflálódása) és a II. világháború utóhatásai (aranypénz-rendszer visszatérésének megszűnése, USD iránti kereslet megnövekedése, infláció, áruhiány, háborús károk, együttműködésre való készség és képesség) után igény támadt az újjáépítésre, a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok nemzetközi rendezésére és újjáélesztésére szükséges a szabályozás, a biztonság, kiszámíthatóság. Megoldás a Bretton Woods-i egyezmény, amely világméretekben kísérelte meg a fennálló problémák rendezését. Lényege:     a kulcsvaluta az USD és az angol font a nemzetközi elszámolásokat aranyalapra helyezik főbb

intézmények: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank (IBRD) a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok szabályozása, törekvés a stabilitásra és a nemzetközi kapcsolatok élénkítésére A rendszer a korabeli erőviszonyokat tükrözte. 22. Mutassa be az IMF alapításának céljait, működésének főbb jellegzetességeit! Az IMF kormányközi együttműködés céljából alapított pénzügyi intézmény, amelynek tevékenységét és politikáját az alapokmány határozza meg. Szabályozói, pénzügyi, konzultatív és tanácsadói funkciói vannak. Eredendően a fejlett nemzetgazdaságok problémáinak megoldására jött létre, feltételezve, hogy a külső pénzügyi egyensúlyhiányok csak átmenetiek és rövid távúak lehetnek, továbbá, hogy az áru, a pénz szabadon áramlik. Alapításának céljai:        Elősegíteni a nemzetközi monetáris együttműködést Segíteni az árfolyamok stabilitását és a versenyszerű

leértékelések elkerülését Elősegíteni a nemzetközi kereskedelem bővítését és kiegyensúlyozott növekedését Pénzügyi erőforrásokat biztosítani a tagországoknak, ha fizetési mérlegük egyensúlya megbomlik (elkerülendő a kereskedelem korlátozását) Konzultációs fórum és együttműködés lehetőségének biztosítása a nemzetközi monetáris problémák megoldása céljából Pénzügyi közvetítőként közreműködni abban, hogy a többletforrásokkal rendelkező országokból a feleslegek átáramoljanak a likviditási gondokkal küzdő országokba Megrövidíteni a tagországok nemzetközi fizetési mérlegproblémái rendezésének idejét és csökkenteni a problémák mértékét Az IMF megalakításakor az akkori fejlett országok lehetőségeiből és problémáiból indulta ki (kezdetben a tagországok többsége ebből a körből került ki). A későbbiekben csatlakozott nagyszámú fejlődő ország, majd a 80-as években a szocialista

országok egy része. Az alapításkor többé-kevésbé reálisak voltak az alábbi feltételezések: biztosítható a szabad áru és pénzmozgás, tartós – strukturális egyensúlyhiányok nem alakulnak ki, a külső pénzügyi egyensúlyhiányok csak rövid távúak lehetnek. A kiinduló feltételezések kb 2 évtizedig helytállónak bizonyultak, a rendszer nagyrészt az eredeti feltételezéseknek megfelelően működött. 23. Jellemezze az IMF működését és hitelezési feladatait! 2000-ben az IMF-nek már 182 tagja volt, jelentős befolyással bírt a világ pénzügyeire. Irányító szerve a Kormányzótanács, amelynek a tagországok jegybankjainak elnökei és pénzügyminiszterei. Elnöke az ügyvezető igazgató 16 nagyjából azonos gazdasági erőt képviselő egy-egy országcsoport képviselője foglal helyet a Kormányzótanácsban. Az adminisztratív irányítás a Végrehajtótanács feladata. Az IMF legfontosabb tanácsadó szerve a Nemzetközi Monetáris

és Pénzügyi Bizottság. Tagjai az IMF ügyvezető igazgatója és a 24 kormányzó. Évente 2-szer ülésezik, jelentéseket készít, tanácsokat ad a Kormányzó tanácsnak olyan ügyekben, amelyeket a nemzetközi valutáris együttműködés szempontjából fontosnak tartanak. Az IMF hitelek forrásai:     Saját forrás Kölcsönök Aranyeladás Adományok Hitelfajták          Rendes hitelkeretek Készenléti hitelmegállapodás: a hagyományos fizetési mérleg rövid távú hiányát finanszírozó konstrukció Kibővített hitelkeret: a készenléti hiteleknél hosszabb folyósítás Szerkezet-átalakító, egyensúly javító hitelek: az alacsony nemzeti jövedelemmel rendelkező országok számára. Átmeneti finanszírozási lehetőség: a volt szocialista országok számára a rendszerváltásból, a piacgazdaságra történő átmenetből adódó fizetési mérlegproblémák áthidalására állt rendelkezésre Kiegyenlítő

hitelkeret: a váratlan és hirtelen exportbevétel-kiesések áthidalását hivatott elősegíteni Gyorssegély Új hitellehetőség az un. contingent credit lines: az a hitelkeret, amely azokat az országokat segíti, amelyeket valamilyen tovaterjedő gazdasági válság fenyeget A legszegényebb országok segítését célozza, az un. szegénységcsökkentő és növekedési hitelkeret 24. Mutassa be az IBRD működését és hitelezési tevékenységét! 1946-ban kezdte meg működését. Sajátos, multilaterális pénzügyi intézmény, amely egyfelől fejlesztési intézmény, de a nemzetközi hitelpiacokon hitelfelvevő, kötvénykibocsátó, hitelközvetítő is, azaz nemzetközi kereskedelmi bankként is funkcionál. Tagja lehet az IMF valamennyi tagországa, amennyiben elfogadja a Valutaalap alapokmányában foglaltalkat és hajlandó az előírt részvénymennyiség jegyzésére. Szervezeti felépítése hasonló az IMF-he (Kormányzótanács, Ügyvezető Igazgatóság). A

világbank csak a tagországoknak nyújt hitelt és csak a tagországok állami pénzügyi intézményeivel tart kapcsolatot. Eredetileg kizárólag projektfinanszírozással foglalkozott, csak konkrét helyreállítási, vagy fejlesztési program megvalósítását finanszírozta, vagy járult hozzá a finanszírozáshoz. Tevékenységét mindig a pragmatizmus jellemezte. Jelentős hitelközvetítői tevékenységet folytat, hatalmas mennyiségű hitelt vesz fel a nemzetközi tőkepiacokon és óriási összegeket folyósít. Eredetileg kizárólag konkrét fejlesztési célokra folyósított hitelt. E hitelek célja az adós ország gazdasági fejlődésének elősegítése, a világgazdasági változásokhoz történő alkalmazkodás meggyorsítása. Folyósított hitelek:    beruházási jellegű célhitelek – egy- egy előre meghatározott infrastrukturális, vagy termelési jellegű projekt megvalósítására ágazati szerkezet-átalakítási kölcsönök – egy

nemzetgazdaság meghatározott ágazatának, korszerűsítésére, a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodás megvalósítására átfogó szerkezet-átalakításra nyújtott hitelek - gyorsan lehívható, többnyire importot finanszírozó hiteltípus – a folyó fizetési mérleg hiányát finanszírozza, az adósságválság enyhítését Hitelezési tevékenységét szigorú szabályoknak rendelték alá. Az IBRD hiteleit csak a tagállamok állami és magánjellegű intézményei vehetik igénybe, amennyiben az adott tagállam garanciát vállal a visszafizetésre. A nyújtható hitelek volumene függ az adott ország GDP-jétől. 25. Jellemezze az IFC és IDA feladatait IFC Az IFC-t 1956-ban alapították, elsősorban a fejlődő országokba irányuló magántőke áramlásokat kívánja ösztönözni. A tagság előfeltétele a Világbank tagság. Nem minden Világbank-tag IFC tag Az IFC gyakorlati tevékenysége a következő területekre terjed ki:      

  beruházási programokban való részvétel, fejlesztési programok pénzügyi terveinek előkészítése tanácsadói tevékenység, az állam piacszabályozó, gazdaságélénkítő tevékenységével kapcsolatosan technológiatranszfer, gyártási ismeretek átadása, műszaki, gazdasági vezetésre vonatkozó megállapodások előkészítésében való részvétel a tagállamok (és vállalataik) szerkezet átalakító és gazdasági-műszaki racionalizáló terveinek segítése források biztosítása (más pénzügyi intézményekkel együtt) a tagállamok gazdaságfejlesztési programjaihoz szerkezet átalakító tervek megvalósításának elősegítése vegyesvállalatok alapításának támogatása belső pénzügyi források hatékonyabb felhasználásának támogatása Az IFC hitelei hosszúlejáratúak, a kamatok lehetnek fixek, vagy változók. Kamatai piaci kamatok. Hitelezési tevékenységét kb 80 százalékban a nemzetközi pénzpiacról finanszírozza.

A felhasználható pénzügyi eszközök az alábbi formákban állnak rendelkezésre:        önálló kölcsönnyújtás hitelszindikátusok szervezése kereskedelmi bankokkal a fejlődő országok tőkepiacainak kialakítása és szervezése garanciavállalás technikai segítségnyújtás tőkeberuházások végrehajtása részvényvásárlás, alárendelt kölcsöntőke nyújtása Magyarország 1985-ben csatlakozott az IFC-hez. A társaság fontos szerepet játszott a magyar bankrendszer korszerűsítésében. 1991-ben képviseleti irodát nyitott Magyarországon, melynek feladata beruházási lehetőségek felkutatása, beruházások előkészítése és kivitelezése. IDA Az IBRD leányvállalata, 1960-ban hozták létre. Önálló jogi személy, nincs saját apparátusa, az IBRD munkatársai látják el a feladatokat. A tagság feltétele az IBRD tagság Elnöke a Világbank mindenkori elnöke. Az IDA a Világbank segélyszervezete, kedvezményes

hitelezési szerve. Célja a legkevésbé fejlett országok gazdasági fejlődésének előmozdítása, a fejlesztési szükségleteik kielégítéséhez történő hozzájárulás a pénzpiaci feltételeknél jóval kedvezőbb feltételek mellett nyújtott hitelek révén. A célországok más forrásból nem, vagy csak nagyon nehezen juthatnak külső finanszírozáshoz. Az IDA tevékenysége elsősorban a mezőgazdaságra, az oktatásra és az infrastruktúrára koncentrálódik. Az IDA hitelek forrásai:  a tagországok hozzájárulásai  a korábbi hitelek törlesztése  az IBRD éves nettó jövedelméből történő átutalás 26. Milyen árfolyamrendszereket ismer? Jellemezze a valutapiacot! Árfolyamrendszer típusok:  Kötött árfolyam – az árfolyamot hatósági úton állapítják meg és rögzítik. A kötött árfolyam az ún. kötött devizagazdálkodás jellemzője Ilyen volt a magyar árfolyamrendszer a tervgazdálkodás idején. A piaci hatások

közvetlenül nem befolyásolják az árfolyam mozgását, a valuta mozgása is engedélyhez kötött, az átváltás korlátozott.  Rögzített árfolyam – a valutaárfolyamot és az árfolyam megengedett ingadozási sávját (mértékét) a jegybank hivatalosan rögzíti és valutapiaci beavatkozások az árfolyamot az előre meghatározott ingadozási sávon belül tartja. Ha központi bank az intervenció során külföldi valutát vásárol, devizatartalékai gyarapodnak, ha külföldi valutát értékesít, a devizatartalékok csökkennek.  Kiigazíthatóan fix árfolyam – árfolyam ugyan rögzített, de alkalmanként sor kerülhet le- vagy felértékelésre, azaz a jegybank megváltoztathatja a hivatalos valutaárfolyamot.  Csúszó árfolyam – hazai valuta hivatalos árfolyama nem rögzített, hanem folyamatosan előre meghatározott, időközönként és mértékben többnyire leértékelésre kerül.  Széles sávú árfolyam – van egy

megjelölt középárfolyam, a központi bank arra vállal kötelezettséget, hogy ezen, széles sávon belül tartja az árfolyamot. Magyarország 2001 óta alkalmazza ezt a rendszert.  Menedzselt lebegtetés – nincs hivatalosan rögzített árfolyam, árfolyamsáv, vagy előre megállapított, bejelentett leértékelési mérték. A jegybank azonban az általa kívánatosnak tartott irányba tudja befolyásolni az árfolyamot.  Szabadon lebegő árfolyam – ha az árfolyam mozgásába a központi bank semmilyen körülmények között nem avatkozik be, azt a valuta iránti kereslet és kínálat alakítja. A valuta piac Külföldi valutát keresnek a termékek és szolgáltatások importőrei, a tőkeexportőrök, továbbá azok, akik a hazai valuta leértékelődésére spekulálnak. Külföldi valutát kínálnak a hazai exportőrök, azért, hogy külföldi valutában realizált árbevételükért hazai inputokat vásároljanak, adókat, stb. fizessenek, a

tőkeimportőrök, akik azért értékesítenek külföldi valutát, hogy pl. hazai kibocsátású értékpapírokat, hazai ingatlanokat, egyéb inputokat vásároljanak, továbbá azok a spekulánsok, akik a hazai valuta felértékelődésére számítanak. A valutaárfolyamoknak elvben a vásárlóerő arányokat kellene tükrözni. A vásárlóerő-paritás elmélete szerint 2 valuta árfolyama akkor egyensúlyi, ha a belső vásárlóerejük megegyezik. Az árfolyamok változásának mértéke ezek szerint a 2 ország inflációs rátája különbségével kellene megegyezni. A valuták átválthatósága lehet teljes és részleges. Teljes átválthatóság esetén az átválthatóság valuta belföldiekre és külföldiekre, bármilyen ügyletre vonatkozik. Részleges átválthatóság jelentheti pl. azt, hogy csak valuta külföldiekre, vagy egyes ügylettípusokra vonatkozik a tőkemozgásokra nem. Az átválthatóság feltétele a jól működő gazdaság, fejlett

bankrendszer, árfolyamvédő mechanizmusok, elegendő tartalék. 27. Mutassa be a nemzetközi fizetési mérleg felépítését, részmérlegeit! A nemzetközi fizetési mérleg adott országban a deviza belföldiek (rezidensek) és a deviza külföldiek között lezajló jószág, illetve vagyoni tranzakciókat tartalmazza, méri pénzértéken, adott időszakra, általában egy évre vonatkoztatva. A nemzetközi fizetési mérleg egy ország belföldi gazdasági szereplőinek a külföldiekkel lebonyolított összes gazdasági, vagy más jellegű tranzakcióinak nyilvántartására szolgál, célja, hogy a belföldi döntéshozók és érdeklődők, valamint külföldi üzleti partnerek, nemzetközi szervezetek számára bizonyos nemzetközi szabályok szerint gyűjtött és összesített információkat szolgáltasson az ország külgazdasági kapcsolatainak eredményességéről, az ország fizetőképességéről, a kapcsolatok jellegéről, az ország vagyoni helyzetéről,

stb. A fizetési mérleg felépítésére vonatkozó irányelveket az IMF dolgozza ki, a mérlegek összevethetők. A fizetési mérleg tartalmazza az összes külföldről származó pénzbevételt, valamint a külföldre teljesített kifizetéseket. A nyilvántartás a kettős könyvvitel alapján történik. Minden eseményt két könyvelési tételként rögzítenek Részmérlegek  Külkereskedelmi mérleg – a külfölddel folytatott áruforgalom, az árexport és az árimport meghatározott naptári időszakra vonatkozó mérlegszerű szembeállítása.  Folyó fizetési mérleg – legjelentősebb része a külkereskedelmi mérleg, amely teljesített kivitel (export) és behozatal (import) értékeit állítja szembe egymással, függetlenül attól, hogy az importált, vagy exportált termékek ellenértéke kiegyenlítésre került-e vagy sem. Az árforgalmon kívül tartalmazza a szolgáltatásokból származó tételeket és a transzferkifizetéseket, vagy

egyoldalú átutalásokat.  Tőkeforgalmi mérleg – a nemzetközi tőkeforgalmat és a monetáris műveleteket szemlélteti. Arra ad választ, hogy a folyó fizetési mérleg aktívumát milyen célokra használták fel, illetve honnan, milyen forrásokból finanszírozták a passzívumot.  Hivatalos tartalékeszközök 28. Mi az adósságprobléma lényege, melyek az eladósodottság legfőbb okai? 1970-es években jelentkezett először nemzetközi beavatkozást igénylő adósságprobléma. Eladósodásról akkor beszélünk, ha egy ország a nemzetközi forgalomban tartósan hitelfelvevőként vesz részt, felhalmozott adósságállománya folytán olyan fizetési, adósságszolgálati kötelezettségei keletkeznek, amelyek finanszírozására önerőből nem képes. Az adósságszolgáltatás teljesítése csak újabb hitelek felvételével lehetséges. Az eladósodottság az eladósodási folyamatnak az a fázisa, amikor a fizetőképesség tartós, strukturális

jellegű romlása következik be. Likviditási probléma akkor jelentkezik, amikor a fizetési nehézségek, átmenetiek. A strukturális jellegű fizetési zavaroknál az adott ország külföldi hiteleinek esedékes terheit még hosszabb távon sem képes önerőből vállalni. Adósságproblémák okai:          Olajárrobbanás Cserearányromlás A fejlett ipari országok protekcionista intézkedései Jelentős hitelfelvételek Hiteltúlkínálat, alacsony kamatok a nemzetközi pénzpiacokon Nőttek a kamatok és ezáltal a törlesztés terhei is a 80-as években A tőkefelesleg felszívódott Csökkent az adós országok nemzetközi versenyképessége az elmaradt korszerűsítés, valamint struktúraátalakítást célzó beruházások következtében Helytelen árfolyam politika   Hitelpolitikai hibák és tévedések Tőkemenekítés 29. Értékelje az adósságkezelés főbb megoldási lehetőségeit! Az adósságválság az adósokat és

a hitelezőket is kellemetlen helyzetbe hozta. A kétes követelések, a bankbiztonság problémái a hitelezőknél jelentkeztek, a gazdasági és belpolitikai problémák az adósoknál. A probléma enyhítése, illetve kezelése csak nemzeti és nemzetközileg összehangolt akciók révén volt lehetséges. Megoldási lehetőségek nemzetgazdasági szinten:  A fizetés megtagadása nem járható út, mert a kötelezettségek felmondása esetén a hitelezők azonnal komoly kereskedelmi szankciókat léptetnek életbe. Az adós ez esetben sem kereskedelmi hitelhez, sem működő tőkebefektetéshez nem jut, a hazai tőkét pedig igyekeznek külföldre menekíteni.  Reális árfolyamok kialakítása  Áru – és szolgáltatásimport mérséklése  Áru – és szolgáltatásexport ösztönzése  Tőkekivitel korlátozása, leállítása, különös tekintettel a tőkemenekítésre  Tőkeimport szorgalmazása, ez esetben nincs törlesztés, kamatfizetés,

későbbiekben lehet, de addigra a beruházások már jövedelmezően működhetnek  Megtakarítási, beruházási hajlandóság fokozása  A nemzeti gazdaságpolitikák cél- és eszközrendszerének teljeskörű átgondolás, átalakítása  Az adósságszolgálat értékének mérséklése  A pénzügyi aktívák minőségi átalakítása az adós részéről