Történelem | Felsőoktatás » Padányi Viktor - Történelmi tanulmányok

Padányi Viktor történelmi tanulmányok HIDFö BARATI KöRE KIAD ASA ELOSZó A közel tíz éYe clhúnyt PADANYI VIKTORT~ a két világháboní között felnőtt magyar történész-nemzedék egyik legtehetségesebb és legmarkánsabb egyéniségét, nem szükséges külön bemutatni, híszen a keserves emigráns viszonyok között megírt történelmi munkáival örökre beírta nevét a magyar halhatatlanok könyvébe. A Dentumagyaria megírásával történelmünk egyik legfontosabb {· .s legkevésbé feltárt szakaszát rögzítette le hevenyészve, de mégis e lég szilárdan ahhoz, hogy a jövő történészei abból kiindulva a siker biztos reményével kezdhessék meg visszafelé eredetünk tisztázását, előrefelé pedig a kárpátmedencei ezeréves történetünknek minden külső hatalmi érdektől mentes, nemzeti szempontú 1.tértéke lését és rögzítését. Padányi Viktor már a Dentumngyaria megírása előtt több kisebb munka megírásával megkezdte a

Dentumagyaria előtti és utáni történelmi rétegünkben is az előkészitő munkálatokat a tervbevett nagysza hasú munkák m~girásához. A magyar történeti1 ás mérh(tetlen kárára azonban a Mindenható 1963 december 3-án elszólí~ totta az élők sorából. lgy, ránk, élőkre hárult a feladat, hogy az ebbe a tárgykörbe vágó eddig csak főleg sokszorosítva, kicsiny példányszámban kiadott; vagy még meg nem jelent remek, kis történelmi tanulmányait összegyűjtve s egy kötetben kiadva átmentsük a jövő számára a megiratlanul maradt nagyszabású munkák helyett csekély kárpótlásul. A magyar történetírásnak ezek a gyöngyszemei, ha tárgyuknál és időbeli sorrendjüknél fogva nem is tartoznak Slorosan egybe, mégis kerek egészet alkotnak, mert mindegyik az átértékelés jegyében ir6dott és az eseményeknek olyan mozzanataira világítanak -, rá, amelyeket történetirásunk eddig akarva~ vagy akaratlanul, de következetesen

homályban hagyott. Ezek a tanulmányok sorrendben a következők: 1.) TER és TöRTENELEM - Történetbölcseleti vázlat ( A szerző kiadása. :Melbourne, 1956 200 sokszorosított példány) 2.) TVO ESSAYS - 1 Hor-aha - Harku - Horka (Notes on t hc Menes Question ) - 2. A New Aspect of tbc Etruscan Provcnance ( Edited by The Victor Padanyí Society - Sydney, Australia 1964 200 sokszorositott pé]dány) 3.) VERBULCSU - Egy ezredéves évfordulóra (A ?felboumei Magyar Munkaközösseg támogatásával kiadta a Pázmány Péter Szabadegyetem - Buenos Aires, 1954. 1(X)() nyomtatott példányban) 4.) ADALÉKOK SZE! T ISTV AN ÉL ETTöR TÉN ETÉIIEZ I, Géza fejedelem második házassága. ( Megjelent a VIRRASZTó - Svájc - 1970 évi 3 számában) - II István és Vá~zoly ( Bevezető tanulmány a szerző VASZOLY e történelmi drámájához; a dráma a szerző kiadása - 1-Ielbourne, 1955.) III A Gizellarejtély ( 1,fegjeJent a VIRRASZTö Svájc - 1970 évi 4 számában) 5.) RAKóCZI,

- 1711-1961 (A Nagymagyarországért 11ozgalorn kiadása - r,1elbourne~ 1961 ~ 2000 nyomtatott példány) 6,) RAKóCZJt az író, ( Ez a tanulm~iny itt jelenik meg először nyomtatásban a szerző „Rákóczi 1711-1961" e.a Nagymagyarországért Mozgalom kiadásában - 1Ie1bourne) 1961 - megjelent mun, , kk1e0(fcsz1ts k:l]ana e e ken t) . Mint a Dentumagyaria, ez a kis gyüjteményes munka is forradalmi alkotás, s éppen ezért valószinüleg az előzőnél is élesebb vitát fog kiváltani) különösen n. ,,céhbeliek" részéről) hiszen Padányi a történetirás mérhetetlen kárára az emigrációban nem jutott katcdráhozt s így csak a kenyérkereseti munka után megmaradt csekély szabad idejében irhatta egész embert kiván6, történelmi és politikai tanulmányait. Ezért örlődött fd az élete ebben a kettősségben olyan hamar. Dc, minél (~lesebb vitát fog ez a munka kiváltani, annál hamarabb és annál biztosabban fog belőle megszületni a minden

idegen érdektől és befolyástól mentes, nemzetiszínű sallangoktól, álromantikus torzításoktól megszabadított igaz magyar történelem. ~dint Padányi Viktor sze11emi hagyatékának a gondnoka, itt mon8 dok őszinte köszönetet a llidfö Baráti Körének, hogy a szerző betegágyán írt politikai végrendeletének, az Egyetlen menekt;és-nek ( 1967.) megjelentetése után Jehetövé tette ennek a maga nemében tgyed ülálló gyűjteményes munkának a megje]entctéset is, ami a szerző soko]dalú irói tevékenysc~gének a záróköve. New York, 1972. Szent László király napján vitéz ERDELYI JSTVAN. 9 TÉR és TÖRTÉNELEM ELöSZó Az alább következő frás egy még Magyarországról hozott vázlata egy tervbe vett könyvnek, melynek ötlete immár lízcnki:t éve vár megírásra, hiába. Abban a rettentő nyomorúságban, amiben a magyar irodalom az emigrációban haldoklik, minden könyv megírása hőstett, különö• sen családos író

részéről, s minden könyv publikálása egy-egy csoda, annak ellenére) hogy a nagyvilágban a magyar hatirokon kívül mintegy kétszázezer újonnan kivert magyar él, háromnegyed részükben elfogadható exbiztendális körülmények között, és ez a kétszázezer magyar, évi egyetlen dollár áldozattal, tehát játszva életre tudna segíteni évente nem kevesebb, mint ötven könyvet. Tizenkét éve élünk idekint, s az emigráns magyar iro<l:,lom tizenkét év alatt még összesen sem produkált ötven könyvet. Huszonötöt sem É:s ha mégis kierőlködött egyetegyet nyomoruságos esz közökkel valaki s belebukott, még le is csalózták és gazernberezték érte. Az itt-ott mégis kimerés:,,.kedő kiadványok bruttó bevételének egyharmadát elviszi a közvetítés, egyharmada általában eladatlan marad, a harmdik egyharmada pedig még az clőállitási költségeket sem fedezi~ hisz a példányszám kicsi. Az író? Az író napszámos~ ügynök, pincér,

vagy egyszerűen csak éhező~ esetleg - s még ez a legjobb eset ~ a sajtóban forgácsolja szét önmagát. A magyar emigráció nemcsak politikai kötelességét nem teljesíti, hanem nemzeti kultúránkat is cserbenhagyta. Nos, ez a helyzet az általános, tehát mindenkinek szóló irodalomban. Mi sors várna hát egy szakmunkára? Ez az oka annak, hogy az alább következő írás tizenkét éven át vázlat maradt, s azért jelenik meg csak vázlat formájában, mert 13 szinte semmi remény sincs arra, hogy az emigrációba n valaha is megjelenhessék. S ez az oka annak is, hogy nem nyomtatásb an, ezres példányszám ban jelenik meg, hanem mindössze kétszáz példányban, és - sokszorositva. Költségei így is megközelíti k a 100 fontot, amit ez a kis kiadvány egyszerűen nem hozhat be. Az a]ább következőkről távolról sem hiszem, hogy forradalmasítani fogják a történettudo mányt és történetbölc seletet, hiszen az, amit az alábbiakban felfedezni

véltem, betű szerinti értelemben nem js új dolog. Afölött, aminek felf edezéséröl itt most be akarok számolni, né• hány öntudatlan, vagy legalább is szórakozott pillantással átsiklott a történettudo mány és a filozófia, és a történetbölc selet csoportképén, mint elmosódó, harmadrang ú figura, felfigyelés és hangsúly nélkül bár, de megtalálhat ó a továbbiakba n tárgyalásra kerülő elem is. Az itt következő írás tépelődés afölött, ami a történetben „univerzális", és annyiban jelent új felfedezést, hogy rá fogok mutatni egy néhány olyan összefüggésre, amelyeket a történettudo mány és a gondolkodá s eddig részben nem vett észre, részben nem látta meg jelentőségüket~ és az alább következők lényegét az adja, hogy átrendezi a történetbölc seletet, amennyiben egy eddig elmosódott és elhanyagolt elemet áJJit bele annak középpontjá ba, kimutatva ennek az elemnek minden. egyebet megelőző

fontosságát Az itt következő fejtegetést külföldön élő kartársaim szíves és megtisztelő figyelmébe ajánlom. Ausztráliába n, a bujdosás tizenkettedi k évében, Dr. Padányí Viktor 14 BEVEZET ÉS I. Az ember az egyedüli élőlényt amely nem csupán a je)enben i-1 , hanem a múltban és a jövőben is. Egyedü) az ember az, akinek nemcsak érzete, hanem szemlélete js van az idöröl, és aki létét nem csupán a szüleihez és gyermekeihez, hanem őseihez és utódaihoz is köti, akinek nem csupán személyes és közvetlen, hanem kollektiv társadalmi emlékezete is van; és ennek fenntartásáról intézményesen gondoskodik. A társadalom emlékezete a történet. Ez az emlékezet, mint minden emlékezet, hiányos és mint az emlékezet általábant teljességre törekszik. A történeti teljesség természetesen nem je)enti minden esemény számontartását. A történeti teljességnek nagyjából három igénye van; eljutni az emlékezésben ahhoz az

izgat6 ponthoz, ahol a jelenhez vezetö folyamat egyszer elkezdődött, intégerré tenni a társadalom szakadozott emlékezetét, és főleg minden o!yat tudni, ami a jelen kialakuli~ára fiatással vo1t~ mégpedig nem {1gy mint elfakult múltat, a posteriori értelemben} hanem mint a jelen integráns részét. A történet - a szónak abban az értelmében, hogy n dolgok egymásutánja - minden tudományos fe]deritö tevékenységtől füg. get1en, öná.1ló, a priori tény A mult Jefolyásával, a történettel va!ó foglalkozás már több, mint történet, az - történelem 1• A lllll8Y&r nyelv pontos m,eckillön~tetéa t tesz a két fogalom között, amikor Q.z egyiket történet, a másikat történelem névvel jelöli Ez a megkü1 15 A "történelem" szó mást jelent, mint a történet. A történet emlékezet, a történelem emlékezés. És mint ilyen - tevékenység A történelem törekvés arra, hogy a mult perceptiv számon• tartását

apperceptiv, tehát szervezett egységgé, értelmes ismeretté emeljük. A történelem eszerint nem csupán kutatás, forráskritika, és nem csupán a felderitett anyag interpretálása, hanem szemlélődés is az ismert anyag egésze ( vagy egy-egy egység anyagának egésze) felett abban az értelemben, hogy az egész több és más, mint a részek puszta összege. A történelem tehát tevékenység, míg a történet - szónak most már abban az értelmében, hogy az egy megírt jelentés - eredm<.•ny Eredménye a történelemnek Illetőleg eredményének kellene lennie. 11, Mert az emberiség története ~ a szó általánosságra és egyetemességre utaló univerz.dis értelmében, ~ még nincs megirva Sőt az eddige)é hiúnak bizonyult erőfeszítések végén általánossá vált rezignált álláspont szerint, amelyet egyébként Benedctto Croce sumniázott egy remek kötetben századunk elején 2 ~ nem is lesz. A történettudomány mindeddig csupán monográfiák

irására volt képes - az emberiség egy-egy részének, vagy az emberi erő­ feszitésck egy-egy területének multjával foglalkozó történeti mű alapjáb~mvéve csak monográfia - ezekből egyetlen univerzális mű lúreh0zására irányuló minden eddigi próbálkozás csütörtököt mon. dott. Hegel merész álma egy „philosophische ,veltgeschichte létlönböztetes a legtöbb idegen nyelvben: nlncs meg, ll!etőleg a két külön fogalmat a legtöbb nyelvben vagy ugyanaz,al a srovaJ, vagy valaminő szóöszszetétellel próbáljak kifejezni, nem egészen tökéletesen Németben az elsőt ,,Ge.schlchte-nek, a másodikat ,,Geschíchtswlssenschaft"-nak, angolb:ui az elsőt „histor-y"-nak, a másodikat „historiogra1 hy-nak nevezik, de ezek nem fedik tökéletesen a. magyar megkülönböztetést, mert az utóbbiak magyar megfelelője „t.örténettudomány", ami v:szont átfogobb, mint a „történelem", t-eletartoma.k a segédtudományok is 2

Benedetto Croce Phllosophy of the Spirit, 4.kötet Theary and Hlstory of Histortogra.phy Ford Douglas Ainslie George e Harrap k:iadá!, Lon• don, 1921. (Az első olasznyelVű k:adás 1916-ban jelent meg ) 16 rejöttéröl beteljesületlen álom maradt, föleg azért, mert a történet. l:>ölcselet az elért imponáló eredmények 1nellctt sem volt képes megtalálni azt a mohón keresett alapprincipiumot, amelyre minden történelmi alakulást egységesen és általánosan víssza lehetne vezetni. Gianbattista Vico-tól, a modern történettudomány atyjától kezd·C kivAló agyvelők egész sora ostromolta ennek az ,,alapprincipiumnak" a rejtélyét két tevékeny évszázadon keresztül. A történelem ,,eszméjével folyó birkózás kiváló módszertani eredményeket hozott létre. Nem egyszer hitte már azt az újkori bölcselet, hogy megtalálta a történelem alapprindpiurnát, az egyszerű, mindent megmagyarázó, mindig érvényes okot, hol a „fajban",

hol az ;,Öröklésben", hol u klimában, hol az „elöregedésben", hol egyébben. Keresték olyan koponyák, mint Hegel és utódai, Comtc, Taine, Rankc, Lamprecht, Spcnglcr, l·farx, Breysing, Bourdeau, Nietz. sche, Fucter, Droyscn, Crnc-e, Ligeti Pál és mások hogy minden uj lázas fellángolás nün lemondóan állapitsák meg újra, hogv ~1 felfedezni vélt okozók nem u keresett alapprincipium, hanem csak té·nyezök, sokszor nem is elsörendü tényezők, a többiek sorában. ~Iegkisc.~relte megbirkózni a problémával minden bölc::;ckti iskofo Vbskodott vele a romanticizmus, a pozitivizmus, a naturaliznms, Próbálták rncgközeliteni a determinizmus gondolatából kiindulva, megkisérelték eljutni hozzá a tnmscendentalizmus felől hiába Az egyetemes csalódás szkepszise századunkra álb1lánoss,í vá1t vele szemiben, s minden eredmény annyi, hogy a törté ne lern jelenlegi eszméje t<.-vcs, elölről kell mindent kezdeni, fel kell fe dczni a

történelem jgazi fogalmát, sőt Thcodor Lcssing odáig megy kiúbrándnltságában és szkepszisében~ hogy tagadja mindennemű történelmi elv létezésének lehetőségét ~ egy kescrü fintorral ),Sinngebung der Sinnlosen-nek csúfolía :-i a történettudomány minden mült és jövendő erőfeszitc~scit. 1-lég a kevésbé hitetlen Croce is csak annyit enged meg, hogy bár egy ~:1miverzáHs" történet létre. jötte lehetetlen ugyan, <le mégis, egyszer mnjd megtalálható lesz az a valami, ami ))univerzális minden történetben. 3 Theodor Lessing „Schopenhauer, Wagner, Nietzsche, Einführung 1n- mo- deme deutsche Philosophie". 17 lll. Hiszen a történészek és gondolkodók tépelődésében elsősorban éppen erről az ,,univerzális"-ról volna szó, a mindenféle nép és mindenféle kor és mindenféle életszelvény történetében egyformán, azonosan, általánosan és egyetemesen érvényre jutó elv meg. találásáról, különösen

éppen korunkban, mikor az emberi közösség, az emberi ,,egyetemesség", ugyis, mint elv, és ugyis, mint a huszadik századot leginkább jellemző tény, egyre táguló, egyre mélyülő és egyre követelőbb tendenciát mutat. Soha még annyit nemzetköziségről, népek, rendszerek, ir.inyok ,,együttélésének " lehetőségéről nem beszéltek, mint századunkban, amikor a nagy emberi közösségbe tartozás, a közösségtől-függés, a közösség sorsa által való determináltság foka és mértéke egyre nő. Az. egyetlen világ, az "Onc World" kora van ( mint ezt az amerikai Wendell Vilkie kifejezte), és az emberiség egyre gyorsuló ütemben kezd nagy, globális egységekké válni. S amilyen ütemben vesztik el az egyesek és az egyes társadalmi, nemzeti és politikai egységek magánosságuka t, kötetlenségüket és függetlenségük et az emberiség egyetemével szemben, olyan mértékben válik a történettudomány számára egyre

követelöbbé az ,,univerzális", az alapprincipium, az egyszcrü és mindig érvényes ok megtalálása. A világ ko1lektivilódik, és lám, a történelemnek minden időben éppen az vo1t a tárgya, ami az emberiség életfolyásában kollekti v jelentőségű. A „történelem-be n, mint szóban magában már a priori a „kollektivum" fogalma van benne Ugy érezzük, szükség van itt egy éles distinkcióra. A történelem tárgya nem az ember. A történelem tárgya par excellencc a társadalom, és a társadalom több és más, mint az emberek összessége A társadalom önálló szubstancia és a maga egészében külön és és zárt organizmus. A történelmet ez az organizmus, mínt egész érdeklí. A körülmény, hogy történeten általában mindenki az emberiségnek, vagy az emberiség egy-egy nagyobb egystgének, tehát társa. dalmaknak életrajzát ért~ maga is mutatja> hogy a társadalom és a történet egymást feltételező fogahnak. A

történethez 1,emberek" 18 nem e legcndők. A történethez társadalmakra van szükség Ahol r.incs tÍrsadalom, ott nem lehet történet Az emberiségnek, vagy az emberiség egy társadalomnyi kategóriájának története akkor kezdődik, mikor egy földrajzi egységen élő emberek a vegetativ {-let fokáról a politikai értelemben vett élet fokára emelkednek, vugyi.-, társadalommá szerveződnek A határmesgye a történelmi és a történelernelőtti korok között ezek szerint a vegetatív fokról a politikai fokra való emelkedés, tehát a tArsadalommá szervező~ dé~ ténye és idöpontja. A társadalommá szerveződés, s a történetnek, mint folyamatnak meginrlu1ása között a viszony azonban mégsem okozati, hanem csupán egyidejű, hiszen a történet elindulása nem következménye~ hanem kísérője a társadalommá szeivezödésnek : mind a kettő egy harmadiknak a következménye . Ez a harmadik; a civilizálódás A társadalommá szerveződés -

és vele a történet folyamatának megindulása - egy konkrét és határozott civilizációs program végrehajtásának elsö állomása. Amennyire expressis verbis individuális eredmény a kultúra, annyira expressis verbis közösségi eredmény a civilizáció A kultúra szellemi területekről való, míg a civilizáció jeHegzetesen politikai fogalom A magánosokból, vagy kisebb vérségi kötelékekből földrajzilag együvé került embercsoport társadalommá szerveződése pillanatában, söt társadalommá. szerveződése általi lép a civilizálódás útjára és ezzel indul meg története A civilizálódás útjára való elindulás eiött nem lehet történet, hiszen nincsenek kollektiv események, amikhez társadalom, tehát együttműködés kell, s a civilizáció pusztulása után lezáródik a történet, mert már nincs társada1om, amelynek kollektív eseményei lennének Mindez annyit jelent, hogy a történet művelése, a történelem, végső elemzésben

nem egyéb, mint annak a folyamatnak és kísérő körülményeinek és feltételeinek vizsgálata, előadása és megmagyarázása, ami egy civilizáció létrejöttétől, annak pusztulásáig lejátszódik. Ha a történet a civilizálódás folyamata, vagyis minden társadalomnak tulafdonsága, hogy története van és forditva, annak, hogy történet elöálljont nélkülözhetetle n elöfeltétele egy civilizálódás lefolyása, mint egy és ugyanazon alanyhoz kapcso16d6 eseménysor, akkor a civilizálódást elindit6 és segitö, a civilizálódást akadályozó, vagy éppen pusztitó erőket és azok működésének feltételeit, le- 19 folyását, szabályszcrüségeit és logikáját kell megállapítanunk ahhoz, hogy megtaláljuk a történetet mindenkor és mindeuütt egyformán determináló principiumot, az „egyszerű, mindent megmagyarázó és rnindíg érvényes okot", Croce fogalmazása sz~rint azt, ami a történetben - ,.univerzális" IV. A

szemlét afölött a probléma fölött, hogy működik.e hút valamilyen á1talános érvényű, a természettudományoké hoz lnsonlóan rneg{tllapítható törvényszerűség a történetben, mint éktfolr,linath:111, annak a kérdésnek kell mcgelöznie, hogy alanya-e hút valóban a társadalom és annak eleme, az cmher, a történetnek, v:1gy csupán reaktív tárgya? !via~a az ember determinálja-e vajon a történelmi Folyamatot, vagy pedig az rajta. kívüli determináló erők p~iumcsa szerint alakul? Mert az „univerzális", a „mindíg érvényes ok" keres:•sének döntő kérdése ez. Ha ugyanis az ember, a társadalom, <ti történetfolyamatnak alanya, ha tehát az ember, a társadalom „a" determinatív tényező, vagy legalább is az ember, a társadalom az első és legdöntőbb determinatív tényező, a történetet alakító elvet, a minden történetfolynmatban fgyfonnán és úHanclóan érvényesülő egyetemes törvi.-nyszcrűsrgct, az

„univcrzálist a történetben az embernek, a t{1rs:,cblomnak kdl magában rejtenie és helyesen kereste azt itt Hegel óh a törtl·ndrn·c-t a szellem, s annak „determinálúja, a foj gnn dnlatáhól l<vczctö gondolkodók egész sora Ilyppolit Tainc-töl 4 Oswald Spcnglerig sÖI, mint ahogyan ez(n a területen kereste igr-tzúban ChnbattisLl Vic:o ,$cienz.1 nuovo"-i,1 6b majdnr-m mindenki. Jfo !szont az ern ber. · ,l társadalom csupán tárgya a tört<.-netfo- -1 V. ö Hyppolit Taine-nek egykor oly nag~· lelkesedéssel fogadott elméletét az északi faj, a „n,omme du Nor<i" felsöbbren-düségéről r. Vö Oswald Spenglel törtenetoolcseleti rendszerét a „mágikus" a ,fausti" és egyéb kultúrlélekről a század elején (Der Untergang des Aoencl- la.ndes) 20 ]yamaln;~k, ha telút nem az ember, nem a tár~,1dalom a történetet (onnáló dctcrrninatív tényező, vagy legalúbb, ha az ember, a tár~adalom csak rnásodrnngú

determinálója a történetnek, ha a társadalom, mint civilizációs folyamaton átesö organizmus, rajta kivi.Hí príndpium kényszere szerínt éli végig életét, akkor a történetet lnrrnáló dvet, a minden történetfoly~1matban egyformún érvinycsü lé> egyetemes okot, ,1z „univerzáHst a törtt~nelemben") az cm bcn·n, a t{nsadalmon kfoül kell keresnünk. A történetfilozófia ki:-t b·szúzados erőfeszítése arrn volt nlapozvn, lwgy a mohón keresett elvnek magában nz emberben, a társndaJo111 b,111 kell lennie, Í-$. az, ami történt nem rnús, mint hogy c-z az i1nmancncia-elméletrc épített történetbőlCsclcli felfogás, minden nrnlatkozó jel szerint - megbukott. Ez azonban még nem jdenti azt, hogy ezzel magának .1z , 11niyerzális-nak létezésére vonatkozó elmélet bukott meg Ez esetleg <sak 11rnyit jelent, hogy azt eddig rossz helyen kerestük. Egy érvényesnek, vagy legalább bebizonyítottnak vehető meg, l Jap1tast , k·et

k·cscru" evszaza< l roppant cro"fesz1tese1 · utan rnmuen· ·1 ;i c~etre elfogadhatunk, és ez az, hogy ha az ember, a túrsadalom, a ,.nép", a ,,nemzet", Vi:tgy „faj" alanya és nem tárgr1a a történetnek, vagyjs minden egyebet megelőző determinálója a s~1ját élet· íoly,1m.itúnak, akkor történetet egyetemesen formáló elv, min<lenkor és rrumknütt egyforrnún ható törvényszerűség nincs, s akkor Theodor Lessing gúnyos szkepszise indokolt. A társadalmak flctfol yás,it, a cívilizálódás folyamatát, vagyis a történetet mindenkor (~~ mindenütt törvényszerűen determináló ok megtalálására tehát - ha egyálta]án van ilyen - csak egy esély van. Ha ez az emberen, a társadalmon kívül fekszik, és olyasmi, amin a7, ember nem képes változtatni, tehát állandó és fe1tétlen és w1ir.:-erziilis determinativ tényező. Az ,1lábh következőkben, a századok óta makacsul és ered111{·nytelenül hajszolt

in1manencia-clvet fe1a<lv~l, a knti :.íH{1spnntbó] próbálunk meg elindulni a régóta sóvárgott ,,univcrzá Hs elv megkNesésére. Ha nem sikerül, a szakképzett o]vasó hizonnyal i:.cm fog Plítdni érte 21 Sinngebung der Sinnlosen. I. A CIVILIZACió BÖLCSELETE 1. Ha a történet valóban a társadalom tulajdonsága, vagyis a társ~.<lalom születésével egyidőben szükst1-gképpen jelentkező s ;1 társadalom pusztulásával egyidőben ugyancsak szükségképpen befejeződő tünet) tehát valóban a civilízációnaki mint társadalombiológiai folyamatnak a leírása, akkor a vele való foglalkozás, a történelem mint tudomány, a társadalom biologiája, vagy lega. lább is annak egy része. Ennélfogva a történctformáló<lás pnncipiumának megkereséséhez mindenekelőtt a társadalmat kell szemügyre vennünk. Bcvezctésünkb cn már tettünk egy megjegyzést az u.n vegetatív" élet és a „politikai értelemben vett", tehát

társadalomba ágyaz0tt élet közti különbségről. Vegetativ u élete minden élő organizmusnak van, a ,>politika" viszont emberi együttmiiküdés szabályozása. A „vegetativ" és a ,,politikai" közötti különbségnek tárgyunk szempontjából fontos, sőt döntő vonása, hogy az első feltétlenül individuális., a második feltétlenül kollektív ),Politika" {s ,,társadalom" egymástól elválaszthatatla n, tehát cgym{lst feltételező fogalmak. A vegetatív funkció feladata a pu8Zta lét, az c:xisztencia bíztosítása. A politikai, vagyis közöss{•gi detből folyó funkdók egy j 6 A „vegetat.lv kifejezés tartalmába beleértjük az elsőrendü életsziik- sí;letekről nél is 22 az. való gondoskodás funkcíóját is, mint ahogy ez a növények- kényelmesebb, egy magasabb rendű, egy civilizált életszínvonalat szolgálnak. A kétféle emberi funkció közül az exisztenciális az elsődleges, a fontosabbik, mert

az elkerülhetetlen. A civilizációs elkc:rülhetö Ember évszázezredeken, át élt a földön úgy, hogy kizárólag vegetatív élete volt, ezzel szemben kizár6lag po1itikai értelemben vett é]et, vegetatív vonatkozások nélkül, lehetetlen. A ,,politikai értelemben vett" élet csak felépitménye a vegetatív életnek vagyis csak másodlagos. Az ember ,:politikai értelemben vett" élete mindössze néhány ezer éves és akkor kezdődött> amikor rájött arra, hogy „társadalomban", közösen létesített kényelmi eszközökkel és biztonsági intézményekkel „kényelmesebb" élete magasabb formáb:1n biztosítható, mint magánosan. Ezzel a felismeréssel kezdődik a civilizáció és ezáltal a történet A történet a ,,kényelmesebb", vagyis a puszta létezésnél magasabb fokú lét é]etrajza, és a történelmet éppen ezért csak a magasabb fok{1 létezés, a >,politikai értelemben vett" élet vonatkozásai é1·dek1ik.

Es a történettudomány tragikus zsákutcája talán éppen innen ágazott cl. A történetbölcselet, a másodlagos emberi funkcióra függesztve szemét, figyelmen kivül hagyta, hogy az ember élete a politikai értelemben vett élet fokán sem kizárólagosan po1itikai 7 , hanem a vegetatív és társadalmi, az exisztenciális és civiliz„tciós funkciók kombináci6ja. A hiba, úgy véljük 1 a kétféle f unkCiÓ bölcseleti elhatárolásának elmulasztása volt, hisz ez az elvi nwgkülönböztetés annak ellenére is szükséges és érvényes. hogy a kettő, az „exisztenciális és a ncivilizációs egyidejű, sőt gyakorlatilag legtöbbször egymásba szövődik. lvlert a kétféle funkció nemcsak egymásba szövődik, hanem kölcsönös hatással is van egymásra, és ebben a kölcsönhatásban az exisztenciális funkcióé a döntő. A ,>civilizációs" emberi funkció ennek a]á van vetve Mindezek elörebocsájtása után folytssuk a társadalom fölötti

szcmlélődésünkct azzal, hogy feljegyezzük azt a különben telje7 A ,,polttikaí" szót itt nem közönséges szóhasználati értelemben oJka.l• mazzuk, hanem abban az általánc-s értelemben. hog:r közfüségi" 23 sen magától értetődő t~nyt, hogy a társadalom élö emberekből. tehát biológiai valóságokból összetevődött képlet, és élő emberek, akármennyire szellemi lények is, bizonyos nélkülözhetetlen fizikai és fiziológiai feltételek nélkül nem élhetnek. A társadalomnak, mint élő emberekböl, biológiai egységekbö), tehát fizikai valóságokból összetett létezőnek első és mindenkori fizikai feltétele a hely) a rnásodik az idő. i-fivel mindkettő nélkülözhetetlen előfeltétel, amely minden területre, mindfn korra és minden társadalomra egyformán vonatkozik) minden további nélkül fogalmazhatjuk a fenti mondatot úgy is, hogy a két univerzá1is, cnné]fogva minden egyebet rnegclözöen és mindennél

ál1andúhban ható történelmi faktor a tér és az idő, mert az öszszes többiek ~ a történeti fejlődés lényegén és irányán nem váliozh1tó, c:sak bizonyos formákat, és azokat is csak esetlegesen i<lomitó tényczök, amelyek maguk is a tér és idő determinációja alatt állanak. A tér a társa<lalomnak első és teljesen szuverén detcrminatív tényezője. Tér társadalom nélkül könnyen elképzelhető, hisz a térnek nem feltétele a társadalom> dc társadalom tér nélkül el~ képzelhetetlen. A társa<la]omnak a priori feltétele a tér Nem mús a helyzet az idővel sem. Idő lehetséges valamely civilizálódási folyamat nélkül is, dc civilizálódási folyamat, ennélfogva törti:net, idö nélkül nem lehetséges 0 • :Mint tér, földünk felülete áll az emberi társadalmak rendel- kezésére. Az a közismert tény azonban, hogy voltak, vannak és lesznek foltjai földünk felületének, ahol vo1t, vagy jelenleg van civilizúciós

fe;lődés és voltak és vannak olyan foltok, ahol nem, felveti a kérdést, hogy van-e valami állandó s egyformán ható prindpium, arni ezeket a foltokat múltban és jelenben tört{·nelmi szinhelyekké kijelölte, vagy az a pt1szta vélet1en, az emberi szeszi~ly, vagy a fizikai és fiziológiai alk.1lnmsság, illetőleg alkalm~ltlanság műve volt mindenkor? K Ezek a bOsszantö evidenciák vai6szfnüen türelmetlenséget váltanak kl az olvasób:ll. A sz€rző mégsem kerlilhette el feljegyzésüket, mert ezek kiindulórontok lesznek a később:ekhez, azonkvü1, hogy a történeliilozófb eddig tulnyomórészt ii.tsiklott felettük - talán éppen azért, mert evidenciák o Ember, nemzet, társadalom, faj, szellem, eszroe, zseni, klíma, oef,J- Jycis, sth, 24 Egy bizonyos folt terrnt:.•kenysC·ge, vagy terméketlenség e, emberi életre alka]mas, vagy alkalmallan volta ugyanis Önmagában nem magyarázza meg az egyes történelmi gócok létrejöttét egyegy a

történelemben adott földrajzi helyen, rnint ahogy megszünésüket sem magy;tlÚzza meg a földünkön é~zlelhetö áll.mdó klímaváltozási folyamat, amely távolról sem oly gyors, mint a civilizációs gócok vám.lorlúsa Kell Jcnnie egy, vagy töhh, a puszta termékenységi vagv klírnakérdéscn} vagy egyéb d·lszerüs{gi !iZ(mponton fe1ü1álló, ezeknek feltételeit idönkint, dl E>gyformán módositó állandó elvnek, amely következetesen és egyforrnún érvényesül, ha ugyanis ilyen nem volna, a történet valóban (.rthetetlcn 10 • 1v1int idő, az u.n ,,történelmi kor" áll ,1z t:mberi társadalmak rendelkezésére, a civi1izálódási folyamat számára. A történelemben adott dvilizálódási folyamatok időtartama 500 és ,3000 évek között a legszeszélyeseb ben változik, s ugyanilyen külr>nbsc.·get mutat a velocitása is. Ifa e téren is rn~m sikerül vabrni egyformán érvényesülő törn•nyszerüs0 get, az „univcrzálist

megtalálni, a történet szintt•n üthetetlen A történetet determináló egyetemes és egyetemesen ható elv csuk egyetemés és mindenütt t<S 1ni11denkot munkáló, vagyis cgyeLemesen ható tényezőben lehet elrejtve. Csak n tér és iuő egyetemes és úllandó tényczö Az „egyszerű és mindent megmagyarázó és mindíg érvényes ok tehát - ha van ilyen egyáltalún első pillantásra logikus feleletet ígérfelvirágzását a törten€t egy-egy c:vrnzác1ó és tek. Egy bizonyos azonban csak megengedő értalajviszonyok a és éghajlati az korszakában telemben (kauzálisan és nem motiválisan) magyarázzák meg, s még ebben az értelemben sem annyira, amennyire eleinte hitték s amennyire ezt ma is még az átl~gondolkodás véli. A nagy ókori civilízá.ciók és a napjainkig J,rimitiv fokon maradt népek feltünö történelmi tünetét a különböző népek, fajok „tehet.féges", vagy ,,tehetségtelen", ,,felsőrendü, vllgy „alacsonyrendü

voltából levezető elméleteknek is ellentmond számtalan történelmi példa A népek „elöregedésének" a 19. szd elején olyan divatos elméletéről is kiderült, hogy az tarthatatlan, mert alig van alapja. Hasonló lett a sorsa Gcethe ,,Spirál"-elméleté nek, Wöllflin „hullám-elrnélet enek, Spengler ro~ ma.ntikus „kultúrlélek" tipusaínak és másoknak 10 A klimatikus és talajviszonyok kultűra 25 csak itt lehet. 11inden egyéb történelmet befolyásoló tényező esetleges A keresett principium megtalálásához abból kell kiindulnunk, hogy minden civilizáció önkényes és tervszerü változtatás a dolgok addigi „természetes rendjén, és annak - mint minden ilyeAnek - két, egy pozitiv és egy ncgativ tényezője, egy ,,aktív" alanya és egy „reaktív" tárgya van. A pozitív faktor a civilizációra törő, tömören lccgyszerüsitve~ a környező világot egyre kényelmesebbé formáló társadalom, a negatív

tényező a civilizáció ellen, mint „természetellenes" átalakítás ellen tiltakozó 11 természet. iHnd az ember civilizáló potenciájai mind a természet tiltakozása különböző intenzitásu lehet. A természet tiltakozása a föld különböző pontjain, tehát térben különböző, az ember civilizáló potenciája pedig az emberiség fejlődésének különböző államásain, tehát időben az, hiszen minél haladottabb a társadalom, annál több és nagyobb természeti erőket tud a maga oldalára {1Hítani a környezet civilizációs vonakodásának legyőzésére. Az emberiség civilizáló potenciája a kőkorszak óta szünet nélkül és mértani haladvány szerint növekszik 1 ~ s ennek az áHandóan növekvő pozitív potenciának minden korban más és más színhely negatív potenciája felel meg. A föld különböző pontjainak ),civilizációs vonakodása" a legharútságosabb „paradicsomi" vidékektől a legharátságtalanabh,

emberpusztító zordságu területekig roppant szé•les skálában jelentkezik. !Hnél alacsonyabb civilizációs potenciája van az embernek, annál barátságosabb vidékekre van korlátozva, s ahogy ez a potencia emelkctlik, ugy tágul a föld „lakható" felülete. 1Lísfelől viszont minél eröteljesebb a természet ellenállása a civiJizálással szemben, annál keményebb erőfeszítéseket és öszszcszedettségct kényszerít ki a civilizálásra törő cmberbő), s éppen ez az erőfeszítés az - fizikai és szellemi egyaránt - amely az embert nagyobb és nagyobb civilizációs potcnciához juttatja. Hogy a természet ,,tíltakor.ik" minden valtoztatás ellen, azt talán nem fejtegetnünk. 12 Az emberiség egfes egységeinek civilizáló potenciája. nem a faj ,,minőségétől" függ, amint ezt a túlhajtott hegelizmus állitotta (ez a különbség elenyésző), hanem, amint majd látni fogjuk, a történet reaktiv tényező­ jétől, a színheiy

elJ.enállá<;ának mértékétől 11 kell 26 kűlön Civilizációs és kultúrális emelkedés, közkeletű megállapitássa l szemben, sohasem ott következett be a történet folyamán, ahol a földrajzi és egyéb viszonyok, ahogy kifejezni szokták, ,,kedvezőek" voltak, tehát az ember részéről eröfeszítésekre nem volt szükség, hanem mindíg ott, ahol a körülmények nem jelentettek ugyan legyőzhetetlen akadályt egy civilizációs fejlődés számára, dc nem is voltak túlságosan kedvezőek ahhoz, hogy szívós munka és eredményeket létrehozó erőfeszítések nélkül is eltartsa a Lér a társadalmat, amely rákerült. Az emberi haladás, tehát a civilizálódás egyik elengedhetetlen követelménye a küzdelem, amelynek azonban nem szabad esélytelennek és így hiábavalónak bizonyulnia 2. Az eddigiekben fclváz0lt tételt ezek szerint úgy fogalmazhat- juk rneg, hogy civilizáció ott jöhet létre, ahol a környezet civilií.iÍdóeHenes

ereje nem nagyobb, de nem is kisebb, mint az ott (, iő embcrí társadalom civilizációs kapacitása. Ahol nagyobb, ott az odakerült társadalom a küzdelemben alulmarad s ezért képtelen civilizációt felvirágoztatni. Ahol kist•hb, ott az odakerült t{trsadalom élete könnyen elviselhetővé tehető) ott tehát nincsen dviHzácíús ösztönzés, ennélfogva fejlődés sem. Az ember a tényekre kétféleképpen reagál Alkalmazkodik hozzájuk} ha lehet 1 vagy vúltoztat rajtuk, ha muszáj és ha - tud. Az ember civilizációs kapacitása és a természet „vonakodása" között egy kiegyensúlyozott feszültsí~g állapotára van szükség ahhoz, hogy civilizációs folyamat induljon meg. Jelen tanulmány~ további használat,·a „dviliz.áció!- feszültség" elnevezéssel fogja jelölni ezt a termékeny equivalencíát. Az emberiség tfü-tfnetc foly,.nnán rnindíg csak ott és sohasem rnúsutt virágzott fel egy-egy civiHzácib, ahol ez a civilizációs

feszü]tség, tehát a társadalom civilí:záló kapacitása és a természet ellenálló ereje között az egyensúf.y megvolt, vagy jdőközben beállott, s minden esetben, mindenütt elpusztult, amikor a civilizációs feszültség megszűnt. Egy-egy népet, egy-egy civilizációt, sohasem az tett naggyá, hogy - amint hiszik - civilizációs kapacitása „nagy" volt, ha- 27 nem az, hogy az pontosan o]yan volt, mint az általa birtokolt tfr ellenállása. Az ember civilizációs kapacitásának egy alacsonyabb fokán> tehát egy kezdetlegesebb történelmi korban, a civilizációs feszült• ség állapotához szükséges azonos értékű negatív természeti erőt kevésbé barátságtalan, kevésbé kedvezőtlen földrajzi körülmé• nyck adják, mint egy későbbi, s így nagyobb emberi kapacitású korban, mert egy kisebb emberi kapacitás szerényebb erői csak egy kevésbé ellenséges termGszetet képesek uralmuk alatt tartani. Ahogyan az emberi kapacitás

nő, úgy keresendők a föld ,,egyenértékű pontjai másutt és másutt. Imc, itt van elrejtve az emberiség történelmi gócainak vándorlásában mutatkozó tünet n1agyarázata. A természet negaliv és az ember pozitív civilizációs ereje közti egyensúly nélkülözhetetle nségének történelmi maximája, vagyis a civilizációs feszültség követelménye ugyanis magában hordozza a kibontakozó civilizáció szükségképi bukásának csíráját is. A kultúrához és civilizációhoz egy adott korban és adott emberi kapacitásnak legmegfelclőbb - a kelleténél sem kedvezőbb, sem kedvezőtlenebb - Földrajzi körülmény valahol felvirágoztat egy dvilizációt. A civilizációs fejlődés a civilizáló kapacitás fokozatos növekedését vonja szükségképpen maga után, ami azután fokozatosan az adott terület ellenálló ereje fölé emeli az enrberi teljesitő képesség színvona1át, és ez automatikusan megbillenti a társadalom és a tér egymásra ható

erőinek civilizációs szempontból nélkülözhetetle n egyensúlyát. A küzdelem a társadalom szá~ núra megkönnyül. A megkönnyülés elsőnek a társadalmat irányító réteg, tehát a civilizáció megteremtői és első hordozói számára következik be, majd ez a folyamat rétegről-rétegre halad ]efelé, és ,1liogy halarl lefelé, úgy lankad meg rétegről-rétegre a civilizációs feszültség a társadalom és az általa elfoglalt tér között. Ez a meglankadás egyre növekvő igényekben és egyre növekvő munkaiszonyba n jelentkezik Az egyre gyorsabban elkényelmesed ö életforma az egyes osz. túlyokon belül últalános Önzést, fényűzést 13 t lazulástt a harci 1:J. A fényüzes minden civilizaeió szükségképi eredménye A ,,ve~etativ fokról felfelé haldva, minden magasabb fok ,.!ényüzés" az előzőhöz képest 28 kedv hanyatlását, kifelé pedig csábító i·s lázító példát jelent az alacsonyabb rétegek számúra, amelyek

írígysége és felháborodása az egyenlőség és az igazság eszméi alapján ugyanazt az é]etmódot követeli a maga számára. A civilizációt teremtő és fenntartó tevékenységben tehát kezdenek zavarok beállani, amelyekkel szemben a fe]söbb rétegek egy ideig megpróbálnak védekezní1 míg el nem nyomja őket a tömeg míg be nem áll a civilizáció követelményei helyett a társadalom követelései által szabályozottság állapota, ezzel a kollektív hanyatlás, végül pedig a szükségképi pusztulás. A pusztulás szükségk{;pi, mert a civilizáció fenntartásához a természet ellenálhisának rnegfelelö úllandó és intézményes fizik,i.i eröfcszitésre van szüksl~g s ezt a társaclalornnak, bármekkora is a kényelemszeretete és bármik is az ig~·nyei, el kell végeznie. ilivel a társadalom által elkerülhetetlenül elvégzendő állandó fizikai munka az elfoglalt ({.r kiterjedése, a társadalom létszáma és végül igényei által

meghatározott konkrét mennyisr::g, minél nagyobb egy dviliz{1lt t{in;;.tllalornban a fizikai rnunk:lt nem vég• zők szAma, annnl töb{) fizikai munka esik a fjzikai munkásokra, akiknek a fjzjkai munkát nem végző kategóriákra eső munkát is cl kell végezniök. Ezen a diszparitáson a megterhelés tekin: tetében semmit sem rn.ódosít a <líjaz:1s, hiszen n pénz nem csökkenti az elvégzendő munka konkn;t rnennyiségét Tgy nz ,,elvi• Icg" mindenkire egyformán eső c-i ·,·ilizációs fizikai munka pfnzzel való megváltása csak egy bizonyos mértékig lehetsóg;Cs, .s ez a mérték a fizikai rnunkát vi-gző t{us,tdabni kategóri{tk (s újabban - a gépek együttes k.=ipacit{lsÚnak végsö határa Amint egy társadalom ,1 fizikai munkát nem végző ( avagy, lia úgy jobh1n tetszik, a nem fizikni rnunkút V(~gzö) kategóría álLmdóan ernclkcdő szárnarCmy:1val ezt a vi•gső határt dfri, meg• kezdődik a fizikai munkát végző bttegóriúk

tulerő]tetésc 11 • A történelem egyetlen civilízáeiój,1 sem a szellemi terrnékctlcnségbc, szellemi kimerültségbe pusztult bele. A történelem min~ H Ez vagy a munkabérek felfelé ha.jszolásával, vagy ,,munkakényszer" bevezetésével történik. Az első addig mehet, amíg a fizikai munkát nem végzők kategoriája 29 den civilizációja abba pusztult bele, hogy a fejlődés egyre nagyobb arányu vállalkozásaival párhuzamosan növekvő természeti ellenállás legyőzéséhez szükséges fokozódó fizikai munka ellátására vált képtelenné az önző és aránylag minden kategóriájában elpuhult társadalom. A fenti szkéma az emberiség összes civilizációinak egységes történelmi szkémája „a civilizációs feszültség" maxi.mája alapján Innen ered az, hogy civilizációk keletkeznek és pusztulnak, társadalmak, népek nőnek fel és sorvadnak el a történelemben, hogy helyüket mostohább, tehát nagyobb civilizáló

kapacitást követelő területek igénytelenebb társadalmai váltsák fel, és kezdődjék minden elölről. Innen van az, hogy azokon a ukedvezőbb" történelmi színhelyeken, ahol a régebbi korok nagy civilizációi és kultúrái virágzottak, a civilizációs feszültség ellankadása folytán ma már a tÜnyaság és demoláltság az úr és innen van az, hogy a civilizáci6 és kultúra foltja a földtekén a történe1em során általában a mostohább régiók felé mozog, ami annyi jelent, hogy a fo]yton emelkedő emberi civilizációs kapacitás a cívilizációs feszültséghez nélkülözhetetlen egyenlő értékű természeti ellenállást a föld egyre mostohább és mostohább tájain találja meg. A civilizációs feszültség földrajzi helye a történelem folyamán idöröl-idöre cserélődik. A történet során egyre növekvő emberi kapacitás pozitiv, és a föld különböző vonakodású foltjainak negatív civilizációs erői közti egyensúly

helyeinek állandó történelmi változása, vagyis a civilizációs feszültség fókuszainak mozgása és ezzel a történelmi gócok vándor]ása, az időben különböző emberi, s a térben különböző természeti erő egymáshoz való viszonyának kombinációi végül is nem győzi tovább pénzzel a civilizációs költ.ség-ek fedezését, a má~ sodjk meg addig, míg e;z; ellen a fizikai munkások egyetemesen fel nem lázadnak. Az első „munkanélküliséget eredményez, éspedig állandósult formában, a máSodfk ,,felszabadulást a civilizációs munka egy része alól, amit nztan senki sem végez el. Az állandó béremelkedés éppúgv, mlnt a munka.kényszer rendszere az utolsó fázisát jelentik mínden civilizációnak, amelyet csődnek kell követ~ nie. Korunk tanűja mindkét formának a „kapitalista és , szocialista" rend- szerekben. 30 azok, amikben a, tér és az idő, mint nunivermlís" történelmi tényező míndíg és mindenütt

egyformán jelentkezik. Az idö a cívilizáció pozitív tényezöjén, a társadalmon kereszt ül érvényesíti történelmi hatását, hiszen a civilizáció munka eredménye, a munka pedig időbeli tünemény~ folyamat. A tér viszont a civilizáció negativ tényczöjében, a civilizáció ellen tiltakozó ,,természetben·• hat, hiszen minél nagyobb a társadalom által elfoglalt, tehát „sivilizálandó" tér, annál nagyobb az ellenállása. A kettő egymásra gyakorolt hatása a „történelmi folyamat", eredménye a civilizáció, és az az összesítő jelentés, amit minderről megírunk: a történet. 3. A két történelmi fötényezöre ( idő és tér) valamint a társada. lom és természet közötti ,,dvilizációs feszültség" maximájára konkludált, és az eddigiekben elnagyoltan felvázolt elmé)et lehet helyes, lehet jó kiindulópontja a keresett ,,univerzális principium megtalá]ásának is, eddig azonban nem sokkal több, mint

kiindulópont. A következő lépés a két döntő fogalmat jclölö kifejezés tartalmi e]emeinek tisztázása keII, hogy legyen. Ezek egyike „az ember dvílizáló kapacitásának állandó növekedése, másika a „természet ellenállása". A ,)civilizáló kapacitás", mennyiség. Mennyisége annak az idő­ nek, amennyit egy társadalom, vagy az egész emberiség „civilízácü)" létesítésére és fenntartására tud fordítani. Ennek a mcnynyis,~gnek ( mint mfoden egyéb mennyiségnek) számtani kifejez:i-séhcz mhtlkegységre van szükség, amit el lehet nevezni akárminek ]vti egyelőre ideiglenes használatra a „civilizációs mu!1kacgys(,g" elnevezést adjuk neki Egy civilizúeiós munkaegység akkora változtatás valaminő i,tcrmfs?:etes" íilfo.poton, amennyit egy norrn{tlis ember egy óra alatt pw;;:,;takézzcl, tehát szerszámok i-s gépek nélkül el tud émi. Egy ember „civilizációs kapacitása" annyi civilizációs

mnnkacgys{~g, amennyit egy útlagélctkorú ember életének munkaképes szakaszában, a maga és eltartottjai vegetatív szükségleteinek 31 fedezése után mé-g fennmaradó, munkára fordítható idő alatt puszta kézzel el tud végezni. A lll(ghatározás Jcglényegesebb része a "puszta kézzel" kifejezés, azért, mert ez állandó egység. Puszta kézzel minden normális ember teljesitménye minden korban és mindenütt n:1gyjábúl egyforma rn. A történet során egymás után munkába lépő szerszámok, gé. pek s az emberi erön kívüli természeti erők a puszta kézzel elérhető teljesítményt megsokszorozták, avagy más szavakkal, a civilizációs munkaegységeknek 3 számát felemelték. Mivel ezek cm beri munkát helyettesítenek, tehát a társadalom civilizáló knpacitá:sút növelik) ezeknek ,,civilizúciós kapacit{1sát ugyanúgy ,,civilizúdós rnunkaegységckben {egy normális ember által egy úm. ::ilatt puszta kézzel elérhető

civilizációs eredmény) fejezhetjük ki, mint az ember civilizációs kapacitását. Ezek szerint egy társadalom ,,civilizációs kapacitása" bármely történeti időben akkora mennyiség, amennyi munkaképes kon.i tagjaü1ak, a rendelkezésre .illó szerszámoknak, gépeknek és természeti erőknek együttes civilizációs kapacitása, civilizációs munkaegységek összegében kifejezve A fenti rné1tékrendszer kizárólag idöfogyasztásra van építve, tchút figyelmen kívül hagyja az energia clhasználását, Az energicilogy~1sztás történelmileg közömbös 1 mert az nem -rmiverz<Ílis türtt•nelmi tényező. Az energia mennyisége, felhasználása minden időben rnús és más, sőt ogy azon korban is, helyenkint kű­ H:il"lhöző. Az egy óra alatt munkáló energiamennyiség egy adott Lírsac.hlomLan szaporítható, tehát változó mennyiség, tehát nem lehet egyetemes és állandó történelmi támpont. Az idő nem szaporítható, csak a

teljesítmény Egy óra 3000 évvel ezelőtt éppúgy egy óra volt, mint ahogy 3000 év mulva is egy marad. A történelem az emberi teljesitményt, mint időfogyasztást vizsgálja, mert a civilizálás, akármekkora energiával is történik ez, idöfogyasz• tást jelent. Az idő pedig az ember számára kiadagolt véges menynyiség A túrs~1dalom egymást váltó generá(iói számára is az Az 1:; Természetesen gyakorlott és gyarkorlatlan ember kapacitása. között van különbség, egy élet alatt awnban minden normáll.s ember képes „gyakorlottá" valnL ,32 1dö csak bölcseleti értclcmhcn n~glelcn, csak I stcn számára az. Fizikai lények, halandók számára véges. Jelen tanulnúny keretei túl szűkek al1hoz, hogy a kü1önbözö korok különböző társ.Hfalrnainak civiliz{lciÓs ktpacitúsúra vonatkozólag mfaésekct eszközöljünk Ennek egyelőre nem is volna túl sok értelme. Mégis, valaminő mértékrendszert fel kellett állítinunk, hogy némi

támasztékot nyerjünk annak konkrctizálásához, ,1mit mi a „6vilizáCiÓs kapacitás úllandó növekcd{-sc kifcíczésen (:rtünk. Az ember, {s ezen {lt n ,társadalom civilizációs kapacitúsa tehát nem csup[u1 a Lermi-szctcs lc:tszámnövekedés últal emelkedik, hanem a szerszámok, gt~pek szaporodásával i:s természeti li,ijtócrők alkalrnazúsának növckedé-sfvel is. Ha arra a súlyos idöveszteségre gondolunk, amivel a világ el:ső fémkalap,Ícsa ,5000 {vvel ezelött lSaknem puszta kézzel, zabolútlan tűzzel és nehúny kö<larnb segíts~gével elkészült, és ezt összevetjük azzal; hogy „1z emberiség ennek a kalapácsnak a segítségével a szerszámok, gépek tömkelegén ker("sztül a 20. szd szegecselő pisztolyának óriási összegű „civilizációs munkac-gysi:get" képviselő Óratelíesítmfnyéig jutott cl, akkor a fenti mértékrc-ntlszc1· tükrében tisztán látható, hogy mit mond az ember „civilizúciós kapacitásának

állandó növekedése" kifejezés. f:s tiszt„tn l~ttható az lS, hogy mit akar e sorok irój. 1 azzal kifejezni, hogy ,lz emberiség civilizációs kapacitásávaJ ,,("gycnértékü" term{,szeti ellenállás a történelem folynrnán a földgolyó egyre ;,rnostohíbb" foltjain talúlható meg. Az első prímit ív kalapács társ~dalrnának nem vo]t neht·z „e 11enállni" A szegccsc!ö pisztolyok t[lrsadalma már m{•rhctctlcniíl hatalmasltbb Az ,,ember civilizáci11s kapacitása" s annak „állandó növekcnt.~sc" felől tiszta és egyszerű képet adni nem túlságosan nehéz, hi• . k·e d fS ugyszo lvan szemmc11at11ato 1. es 1o, szen ez a nove ny1•1vanvn. s annak csupán méreteit és ütemét kell konkretizálni. A társadalom últal elfoglalt tér, ::1. társadalmat környező trrmészet ,,eltenállá1ftt meghatározni é-s kifejezni már vc1lamive! bonyolultabb i:s rn:-hczcbb dolog, mert itt már annak lényegb.cd is

foghdknzni keIL Ezzel kapcsolatban mindenki n dvilízációs létesítmények ellen . segc1re, a tenyeszetre, az anyag I assu pusztu l asara, ma11affa, k orh ,1dúsra, rozs dú sodásrn, morsarakra, e mhergyilkos sivatagok víz- 33 hiányára, hegyekre és sziklára, trópusi forróságra és sarki hidegekre, terméketlen talajra, pusztító miazmákra s hasonlókra gon• dal elsősorban. Valóban, ezek mind, mind hatalmas fegyverei a civilizáció ellen tiltakozó természetnek, és ezek a különböző esetlegességek valóban hátráltatóit vagy éppen akadályai voltak egy-egy civilizáció kialaku]ásának a föld egy-egy pontján. ~1ivel azonhan ezek esetlegességek~ akármennyit is foglalkozott hatásukkal a történettudomány) a „tér, mint univerzális történelmi faktor" tekintetében wámításba nem jöhetnek, tehát „az egyszerű és mindent megmagyarázó, és mindíg érvényes ok kcreséséncl figyelmen kívtil kell hagyni őket, akármilyen nagy

és fontos is a hatásuk egyegy adott esetben. Kétségte1en, hogy az ellenséges lények, az óhség és szomjúság, a hideg, a sötétség rémei ellen való védekez{s az emberi társadalmak energiájának és idejének jelentékeny részét emésztette meg a történet folyamán, mégsem mocsarak, vagy sivatagok, vagy hidegek vagy az enyészet, vagy a sziklák keménysége az, amiben a tér ellenálló ereje leghatásosabban és ,,univerzálisan" megnyilvánul, hanem ezeknél sokkal nagyobb hatású és sokkal univerzálisabb, mindenkor és mindenütt egyformán ielenlevö és egyformán ható dolog. Ennek a hatalmas civilizációellenes erőnek felderítéséhez abból kell kiindulnunk, hogy a civilizáció folyamata, tehát a történelem tárgya, közösségi eröfeszítés~ társadalmi teljesítmény 1 1>. A tény, hogy egy-egy társadalom, egy-egy közösség élőlények kisebh) vagy nagyobb tömege~ szükségképpen je-lenti azt, hogy :1 hírsad,;!om térben

kiterjedt képződmény, mégpedig minél nagyobb létszámú, vagy minél szétszórtabb, annál kiterjedtebb képlet. Az a körülmény viszont, hogy egy társadalom élőlények szerverett {•s együttműködő tömege ugyancsak szükségképpen jelenti azt, hogy annak „társadalmi" élete, tehát történelmi értelemben vett {lete kölcsönös és állandó, sőt szervezett érintkezést tételez fel. A társadalom irányított és kooperatív szervezet szellemi és biológiai értelemben egyaránt, amelynek összetevői nem csupán esetleges, ha16 Utaljuk az olvasót jelen gondolatmenet kiindulására, amely szerint a történet té.rsadalmi tulajdonság, s civílizáció, társadalom és történet ezy mástól el nem választható fogalmak. 34 nem intézményes és állandó kapcsolatban vannak, vagyis egybefoglalt életet élnek. A „társadalom kifejezésnek leglényeges<:bb tartalmi eleme az, hogy egybefoglalt. I1indez magától értetődően vonja maga

után, hogy nagyobb térben szétterült közösségek organizált élete elkerülhetet]enül kii;,lckedést tesz nélkülözhetetlenné. A társadalomnak - ahogy ezt szemlélni szoktuk - sokkal rnagasabbrendű funkciói vannak, mint a közlekedés. .A közlekedést csak járulékos funkciónak tartjuk, ez a járulékos {s a történettudomány által elégséges figyelemmel nem kezelt funkció azonban kivétel nélkül minden társadalom számára rnfodenütt, minden korban egyformán probléma, mint a lé1ekzés az l~]őlénvek számára, hiszen ez a civilizált társadalom minden más funkcióját befolyásolja. A civilizá)ódás folyamatának, tehát a történetnek elsö problémája a tér. Társadalom, civilizáció, állam, ország, nép, történet is a közlekedés lehetősége egymást feltételező fogalmak. Az „ország szó teret jelent, és a tér távolságokat zár magába ?-.Hnden esetleges tömeg társadalommá fonnálödásának első problémája a távolság.

Ennek a távolságban jelentkező problémának a megoldása nélkül s~hol sem keletkezhetik tfu-sadalom, :sehol sem indulhat meg kooperativ tevékenység, közösségi munka, civilizáció, tehát nem kezdődhetik meg - történet. A törté~ nettuclomány eddig, ha vetett is rá a többi tényezők sorában néJúny pillantást, nem szentelt elégséges figyelmet annak a ténynek, hogy a távolság mínden egyebet háttérbe szoritó elsőrend{í civi1izációs és ennéHogva történelmi faktor. A távolság két pont közötti negatívum, amit csak idővel lPhet kitölteni. A távolság legyőzéséhez, történjék az bármilyen eszközzel is, időre van szükség Egy társadalom teljes munkaidő k1pac:itásánalc a háromnegyed részét a távolsággal val6 küzdelem veszi cl, ennélfogva egy civilizáció mennyisége és fejlődési üteme annak a térnek a kiterjedésétöl és távolsági viszonyaitól függ, amit az a társadalom elfoglal. A térben elhelyezkedő társadalom

és az időben elhelyezkedő civilizációs folyamat így kerül szoros történetbölcseleti viszony* b~t, és ez a viszony az, amely mindenütt és minden korban ugyanaz. Egy társadalomnak a története végső elemzésben azoknak az 35 akcióknak t.S rCakeióknak a soroz,ltct, a mikre a t{l volság rettem-:-tc s ereje k(·nyszcríti. A természet, a körnvczet, a tér civilizá(.:ióellencs erői sorában nem a klíma, a talaj, az enyészet, a víz és a töhbi hasonlók a ]egfontosabbak, legnagyobbak, lcgparancsolóbh ak és legirgalmatla- nabhak, hanem a távolság. Véglegesen legyőzni ezt a természeti elltn{dlást egyszerűen lt"helctlcn. Az ezzel való birkúzús az emberiség történetének kezdetei óta állandó; teljesen improduktiv munkát jelent, ami kihaszmlatlan s pótolhatatlan időt rabol cl s az ernber civiliziieiós potcneiújának ttílnyomó részét leköti és felemészti Közvet!cnül {rzékelhetetlcn lévén a civflizáció1rnk a legalattornosah

b r-llcnsl~gc s a történelem legalattomosabb t{,nyezőjc. Rc-ndkívü 1 tc1lálóan jdlcmzi Fortnnnt Strav,·ski, arníkor azl mondja, hogy a távolság ,,le dcstructeur snnrnis ct invi,ible dc notre vigucur physique et de notre patience moralc" 1i. Egy társadalom áltnl elfoglalt területnek, mint iermés::ctnr.k dlenúllúercje a lcglájdalmaslihlxm {s legfélelmeteseh hcn a ttvol• s(i.gban nyilatkozik nwg 1, F. Strawskí Le homme modeme 36 Paris. 1923 II A TAYOLSAG f:S A TöRTÉNEL~H FOR~lAK. l. Ila valaki tüzetesebben szemügyre vesz egy milliós 1rngyvárost :1 20. sz<l kö7eptn, meglehetős tiszta képet nyer az crnber civilizációs kapacitása és a Htávolság mint természeti ellenállás" vi, ,l szonyaro. Tegyük egy milliós nagyváros civilizáló munkát végző lakóinak <.;zúmút fc,lmillióra Figyelembe véve egy m11liós modern nagyváros földrajzj méreteit, valamint a 20 sz<l <lerekán rendelkezésre állú közlekedési

eszközöket és a többi egyéb közúti berendezést, ! HJJek ttz ember-mennyiségnek átlagosm1 egy órájába kerül nmn kahel).Térc eljutnia reggel és ugyanannyiba munkahelyéről hazai11tn1a este Ha ezt a két órát hozzászámítjuk ahhoz ,u időhöz, ::mit manapság effektív munkaidőnek tekintünk, s ami 1na 8 óra. (gyszcrre láthatóvá válik, hogy a távolság, ez a láthatnthm és ,l1attomos c1lenség1 az ember munkddő-kapacitásának 20 százalé~ kút elveszi. Ha egy noHiós nagyváros napi munkaidőkapacitása öt millió úra (félmilliószor 8 meg 2), ebből a távolság már itt~ (Zen a ponton elvesz napi egy millió munkaórát és ez dviliz{u ,iós ~zcmponthól teljesen improduktív i<lö 18 • A túvolsúg ellenséges munkájának azonban ezzel még távolról ~Íl 1es vtige. ------ A szám egyáltalán nem tulzott, ha m€ggondoljuk, hogy a 17 éven relüTI nölakósság legnagyobb része is dolgozik, söt számitá.~aink alapjául szolgálnak bizonyos

mértékjg az iskolábajárók is 1" 37 Egy t11illiós nagyváros közforgalmi személyzetét ( ideszámitva a magánsoff őrökct és garázsmunkásokat is) óvatos becsléssel cca. 60.000 főre tévei mivel ezeknek nem csupán a munkahelyeikre~ és visszautazás teljes napi órája esik a távolságnak áldozatul, ha~ nem teljes napi munkájuk; ez ismét napi félmillió munkaóra-veszteséget jelent a nagyváros számára abszolut értelemben vett civilizációs szempontból 11- A posta és telefon személyzetét körülbelül 6000 főre téve, ez újabb napi 50.000 olyan órát jelent, amit közellenségünk, a távolság fal fel Ha 500.000 dolgozóhoz fejenkint naponta csupán egy szüksé~ ges telefonhívást veszünk számításba, egyenkint mintegy hat percnyi időveszteséggel) ez ismét cca. 50000 óra napi időveszte 1 séget jelent 20 Egy milliós nagyváros lakossága nagyon óvatos becsléssel naponta 100.000 órát kénytelen levélírásra forditani 21 s ez

szintén a távolság elleni küzdelemnek egyik formája. Egy milliós nagyváros árujának napi mozgatására is elmegy legalább 100.000 óra 22 • :Már csak az eddig felsorolt tételek is ( 5 millió munkaórából 1.800000 munkaóra) több, mint egyharmadát ( 36 % ) jelentik egy milliós városi társadalom napi időkapacitásának, amely a távo]ságga1 folytatott szüntelen harcban esik áldozatul. Ez egy év alatt egy milliós városi társadalom részéről 450 millió 23 mun• kaóra elvesztését jelentí civilizációs szempontból. A távolság által elrabolt idő azonban ennek legalább a kétszerese s ez azon10 A2l „abszolut értelemben vett kifejezés természetesen csak egy elméleti megkülönböztetést jelent, e megküiőnböztetés azonban fontosabb, mint az el&ő pillanatban látszik. Ha át-gondoljuk, hogy mindaz, amit összefog• laló néven „civilizációnak" nevezünk, több, mint felerészben a távolság miatti intézmények

Iétesitését s fenntartását jelenti, támad vaJamelyes képünk arról, milyen fokon állna az emberi civilizáció a. tavolság átka nélkül 20 A becslés nagyon óvatos. A telefonhaszOálat volumene AmerlkAban pl. nagyobb, mtnt másutt ::i1 Melbourne föpostáján naponta tnásféimillió killdemény megy keresztül ( 1955). Ennek csak cfmzése, borítékolása mintegy 50000 óra ::i:.i Nemcsak ez a beeslés bloonytalan, hanem még egy hozzávetőleges számítás is tűi bOnyolult volna Igy e szám lehet félmtllló óra is 23 Ez a bizonytalan, becslésen a.lapuló szam természetesen nem kifejezni, hanem csak érzékeltetni akar. 38 nal nyilvánvalóvá válik, ha szemügyre vesszük egy kissé a társadalom tevékenységét. A távolság elleni harc eszköze a sajtó, a rádió, a televizió 1 a könyv, a mozi. A távolsággal viaskodik a társadalom tagjainak legnagyobb része, a riporter, az útburkoló munkás, a rikkancs, a forgalmirendőr, a motorszerelő, a

nyomdász, autó-, mozdony-, yi1Jamos-, kerékpár-ipari munkás. A távolsággal harcol a szénbányász, az olajipar, a gumiipar teljes személyzete, az út- híd-, a1agút-, és vasútépítés sokmilliós hadseregének minden tagja s az egész hajó-, és repülőipar. A távolság elleni várak a pályaudvarok és szállodák milliói, a távolság elleni stratégiai bázis minden kikötő, vele harcol minden matróz, kikötömunkás és minden hajózási hivatalnok. A távolsággal küzd a kocsígyártó, a kovács, a kerékgyártó, a szijjártó, a nyerges, a távolság elleni hadsereg felszereléséhez tartozik minden ló, ökör, teve és szelídített r.lef ánt1 az utcasarkok jelzötáblái és telefondrótok roppant tömege, a telefonkönyvek és vasúti menetrendek, a papírgyárak munkájának kHencvenöt százaléka 24 , a háziasszonyok bevásárlási körútjai meg a katonák menetelése, az iránytű és a cipőtalp, a hotelportás és a kínai kuli. Térbeli

szétszórtságunk eredménye minden egyetem és minden múzeum, minden parlament és minden kaszárnya, minden templom és minden szinház. A távolság miatt fonta az ember egy rettentő erőfeszitéssel vashál6ba a földgoly6t. Végül pedig a távolság tényének következménye az emberiségnek íttlán legnagyobb és legállandóbb szervezett tevékenysége; a kereskedelem is. Mindennek a hallatlanul sok munkaidőnek az egy milliós modern nagyvárosra jutó hányada meghaladja az idökapacitás másik harmadát. Mivel pedig a fennmaradó harmadik harmad tulnyomó részét a vegetativ szükségletek kielégítése veszi el, meghökkentő­ en kicsi 11z az alkotó plusz, amit a térben jelentkező ellenállás egy-egy társadalom kapacitásából abszolút értelemben vett c1v1lizációs és kulturális célokra meghagy. A kép, amit a fentiekben adtunk, modern 20. szdbeli kép ~:l Gondoljunk a könyVekre, folyóiratokra., újságokra, vasúti-, autóbuszés vlllamosjegyekre,

levelekre és bOritékokra, cimszalagokra és csomagolóa!:iyagokra, plakátokra, menetrendekre és telefonkönyvekre stb stb 39 Annak a civilizációs foknak a képe, amelyen a világ ~oha még ezelőtt a történelemb en nem állt. :os, próbáljuk meg ezt ,1 kt·pet a távo]ság és időveszteség, utak és járművek tekintetébe n tnmszponálni 100, vagy 500, vagy 1000, vagy 3000 évvel ezelőttrc . .Mindezen felül a kt~p, amit a fentiekbt-n adtunk, egy kis te,·üJetre zsúfolt városi társadalomn ak a képe Próbáljuk ezt a ki-prt kitágítani egy nagyobb földrajzi térhen kiterjedt társadalom YÍszOn}tára a távolsághoz . Ha mindezen clmr.-lkedni fogunk Cgy kksit, rögtön tisztán fog juk látni, milyen túlnyomó, mennyire minden cgyehet háttérbe. szorító, mindenkor és mindenütt müködö negativ ciYilizációs s igy történelmi faktor a távolság. A távolság borzalmas, mindenütt jelenlevő és örök ereji·hcz képest forróság, vagy hideg,

járvány, vagy éhség, sötétsl>g, vagy haktériumo k, sivatag vagy szikh, dzsunge], vagy rno(·sár semmiségek , amik aránylag egyszcrücn le-győzhetők, azt nem is említve, hogy ezek mindig csak helyi körül. ményck, és m.ár csak ezért se vehetőkj mínt állandó jellegíi történelmi faktorok tekintetbe Ha mr-gkisérlün k egy töhbé, vagy kevésbhé teljes képet a}kotni magnuknak arról, h::-,gy egy-egy társadalom idökapadtá sából menynyit rabol el a tácof.ság :2!í maga, akkor van vabmi fogalmunk, és csak akkor lehet v,-:i.larni fog,1lmunk arró], hogy mit jelent a .•,zcrző által hasznúlt ~,a természet civilizációs vonakodása " kif cjezés, és hogy mit jelent ,:rnnak legyözése !.Hvel a természet legrettenete sebb el1ená]]ási cffektusáva l, a térrel szernbcn az ember végső elemzésben nem tud mást harcbavetni, csak, időt, egy nép, nemzet, társadalom története folyamán csak akkora civilizációt és kultúrát tud teremteni,

amekkorát számára a t<foolságg(ll folytatott liarc körülménye i megengedn ek. :>:; :trdrmes volna kjszámftani az ös.szes a távolság által kikényszeríte tt civíli2ációs intézmények ( tehá~ utak, vasutak, alagutak, hidak, r,ályaudva- rok, kikötök, posta, telefon, telegráf, jármüparkok , szállodák, repülőterek és egyebek} létesítésének és fenntartásán ak pénzbeli ertékét egy ös.~zegbe11 és ezt az összeget összehasonlf tani az összes ~ar excellen-ie nem távolsági vonatkozású civilizációs és kultúrális intézmenyek létesitésének és fenntarta.sának együttes pénzbeli értékével A megdöbbentő különbség igen beszé- desen fejezné ki a „természet" távolságban me6nyilatkozó ,,ellenállásé.na k" roppant mert-ékét a többihez viszonyítva. 40 A t[n.,olság, meg az annak legyőzéséhez szükséges idő viszonya értelemben örökké ugyanaz. Csak a túrs,HfaJornnak a tá ni ságga 1 szembeni

szervezkedése változik :! Ennek a szervezkedésnek különböző formái voltak az emberiség törttnctének különböző dviHzációi, és a történet ]ényegéhen nem más, mint a távolsággal szcmben1 társadalmi szervezkedés körülrnénycíröl, formái.ól, csa::m/•nyciröl {s folyamatáról irt beszámoló ,1 bszolut 2. Civilizáció, vagyis tört(~nelmi értelemben vett é1ct csak ott é-s akkor indult meg a földön, ,lho1 és amikor a közlekedé~ problérnúja egy bizonyos területet iUetöen megoldható vo!t és megoldödoU. Sőt az emberi történet kezdetein a történelmi életet egy szerücn valaminő különleges helyi közlekedési lehetőség indította cl bizonyos földrajzi pontokon. A történelem n,1gy ókori politikai és civiHzádós kategoriái úgy keletkeztek, hogy kész, természetes úthálózatokra, tehát közlekedési lehetőségekre telepedett közösségek hozták őket létre, vagyjs lppen az a lehetőség volt az, nrni a rajta élő

esetleges tömeget küzüssúggí tíirsadalommú, poHtikai értelemben vett egységgú ~Z(]"VCZte, A föle! felületének termelési és éghajlati szcmpontbcí) sok ,u·únyJag barátságos, tfhÚl kisebb emberi kapacitással is mcghó:.:1, Próbáljuk meg elkcpzelni egy óránkint hatszáz mérföldes sebességü jetmctcros replilőgép úttelj€sitményeít társadalmí projekeióban Ha megkísérelnők kiszámitani az előző fejezetben felállított „c1vilízációs munkaegység mértékrendszer szerint annak a jet-gépnek időteljesitménye:t az összes f>lözőleg beleadott munkaórákks.l együtt az első primitív fémkalapács óta, s hozzáadnók a gép körüli látható és láthatatlan, közvetett és közvetlen szolgálat összes rnunkaóráit, az így nyert időmennylségröl meglepődve ál~ 1apitanók meg, hogy az óránkinti 600 mérföldes utazások előkészítésére már anny1 időt rááldozott a társadalom, hogy ennyi ldö alatt a jet-gépen

szállított minden ember és összes anyag gyalog is meg tudta volna tenni ugyanazt az utat. A 600 mph kapacitást előkészitö időrnrnnyíség a társadalom részéről ugJanannyi, a.mennyi a távolsági teljesitményhez jármü nélkül 100, vagy 1000, vagy 5000 évvel ezelőtt szükséges volt. 41 ditható foltja van, Kész1 természetes közlekedési és szállítási utvonalak tekintetében azonban jelentékenyebb társadalmak által igényelt méretezésű összefüggő területek ritkák, és különösen ritkák voltak az emberiség történetének régebbi, alacsonyabb közlekedési kapacitásu korszakaiban. Az emberiség gyermekkorában az ilyen úthálózatokat az egyes nagy fo1yórendszerek jelentik, mert az alacsony civilizációs kapacitású koraókori ember mesterséges úthálózatok létesitésére még hosszú ideig képtelen, és később is csak a természetes úthálózatok segitségével válik ilyenre képessé. Ezért keletkeznek a kora-ókor első

jdentékenyebb civilizációs, kultúráHs és politikai kategoriái a föld nagy folyórendszereinek gócaiban 21 • Az emberiség történetének eddigelé ismert legelső és legrégibb kultúrája és civilizációja, a jelek szerint az uralaháji ősnépek cso• portjához tartozó szumir népé, a Tigris és az Eufrát déli villája táján, tdlát vizi közlekedés szempontjáb61 a földkerekségnek akkoriban legideálisabb területén bontakozott ki, és hozta világra a térbeli szétszórtság) a távolság ellen minden idők két legfontosabb alapintézményét, a messzeséggel nem csupán logikai, hanem egyenesen metafizikai kapcsolatban álló tornyot és az irást. Az időben és jelentőségben második nagy civili7.ádó, az egyiptomi, a NHus ajándéka A szmnir irás itt továbbfejlődik 28 és mivel az individuális városállamok laza mozaikját jelentő szumir világgal szemben Egyiptom politikailag centralizált forma, a torony gyakorlati jelentősége

megcsökken, és az az eleven uralkodó. nak~ valamint az ő gazdasági, igazgatási, védelmi, kultikus és egyéb berendezésének helyet adó, és messzeségek ellenőrzésén-, sőt talán irányitására létesült intézményből halott uralkodók, holmijaik és környezetük elhelyezésére használt ,,stilizált toronnyá, a szumirkori lényegét már elvesztett) csupán csak a formát és a 21 A közfelfogás ezt hajlamos a folyóvölgyek termékenységével magvarázni. A kisebb folyók vfügyei azonbaTJ éppolyan termékenyek és ez a termékenység éppugy vonzott embereket és éppúJy kiváltott települést, mint a nagyoké, ezek azonban mégsem hoztak létre jelentékeny clvlllzációkat. A nagy civilizációk létrejöttének oka tehát egy, a termékenységen felül még jelenlevő és müködő történelmi tényező. 2.s Az ősi szumlr képirá8 a mezopotámiai kultúrában is továbbtejlőlik az agyagba vésés technikájának követelményéhez képe.st

ékirássá, frflsunk azonban nem az ékírásnak, hanem az egyiptominak a továbbfejlődése. 42 hagyományt őrző piramissá egyszerűsödik. Az emberi eszmék és intézmények lényege gyorsan párolog, a formák, mint konkrétu~ mok, mindig tovább élnek> sokszor olyan sokáig, hogy az ember az eredeti lényegüket teljesen el is felejti. A kinai civilizáció bölcsője szintén folyó, hisz annak helye a Sárga-Folyó nagy kanyarja~ éppugy) mint az ind civilizáció ösgóca az Indus-Gangesz-Bramaputra vizhálózat területe. A zord régiók kivételével a föld minden nagyobb folyórendszere hozott kisebb, vagy Qagyobb jelentöségü és méretezésű társadalmi alakulásokat és ezzel történelmi folyamatokat létre. A vizi közlekedésen alapuló 1,parti" civilizációk második, magaSél bb fokú formája a mediterrán forma. Amikor az ember civilizációs potenciája eléri a bel tengerekben mutatkozó természeti ellenállás erejét, vagyis amikor a

hajóépítés és a hajózás technikája és tudománya a mediterrán hajózás szintjére emelkedik, a civilizáció gócai a foly6rendszerek központjairól a mediterrán partokra vándorolnak. Ezzel kezdetét veszi az emberi történet mediterrán szakasza egy Földközi-tenger, egy Sárga-tenger, egy Fekete-tenge;r, egy Mexikó öböl mediterrán régióiban, hogy azután, a technika és ~ hajózás fokozatos továbbf ejlő<lésének eredményeképpen, a még rro.gasabb közlekedési kapacitás lehetővé tegye az óceánok közlekedési célra val6 felhasználását Ezzel, a mediterrán korszak után, a nagy civilizációs gócok most már az óceánok partjaira tevődnek át, és a parti civilizációk történetében elérkezik a harmadik és legmagasabb fázis, az óceáni kor. 1Hn<l a három lépés egy általános történelmi {1. thel yező<lését vonja maga után a színhelynek1 amelynek a következtében régi színhelyek pezsgő feszültsége lankad el, roskad

középszerűségbe, vagy éppen megsemmisülésbe s új szinhelyek telnek meg feszü1tséggel, emelkednek ki a középszerüségből, vagy éppen a semrrúből. Ha ezt a fejlödést a kezdeti ókortól napjainkig kissé tüzetesebben szemügyre vesszük, lehetetlen észre nem vennünk, hogy vörös fonálként huzódik végig benne a kiterjedt társadalmak elke rülhetetlen problémája, a távolság és a vele folytatott állandó harc, a közlekedés, amelynek egyik legálland6bb megoldási formája t>-czredeken át a - víz. 6 4.3 A föld kü)önböző pontjain található természetes úthálózatok mint a távolságban valóban olyan alattomosan jelentkező civilizációs akadály elhárítását lehetővé tevő adottságok - mellet az emberiség ókori kapacitásának kon,zakában kialakult azonban a távolság elleni küzdelemnek egy másik formája is. Ezt a formát az a körülmény kényszerítette ki, hogy természetes útrendszerek, folyóvidékek, aránylag

kevés helyen adódnak és a kontinenseknek nemcsak parti sávja, hanem belseje is van. Ez a forma egy különleges civilizációs tipusnak forrnáj,i, melyben nem az a gondolat fejlődik rendszerré, hogy a szükségleteket kielégitő anyagi, vagy szellemi javakat mozgatják a tér láthatatlan akadályán keresztül a helyhez kötött emberhez, mert erre úthálózat hiján nincs lehetőség, hanem az ember és háztartása mozog, tehát saját személyében küzdi le a távolságot maga és a helyhezkötött anyag között, amire szüksége van, Ha az elöbbinek eszköze a legősibb közlekedési lchetős~g a víz, az utóhbi& nem kevésbbé ősi, és ez a - ló. Egész társadalmak állandó mozgatásához természetesen óriási nicnnysiségü lóra van szükség, s ezeknek táplCllá.sa, tenyésztése, tartása és használata nemcsak a társadalmi tevékenység, n „politika" középpontja s az é]etforma meghatározója, hanem, mint a hozzá idomult civiHzáció és

kultúra formálója és a szinhely meghatározója, történelmi fnktm· is mind aktiv, mind passziv értelemben. Ezen át lesz a lovas-nomád civilizáció és kultúra, valamint az ~zt kisérö különleges politikai és társadalmi fonna a roppant kiterjedésű Bclsö-Azsiának jellegzetes ó- és középkori civilizációs és kull ú r:íli.s formációjává Korunk történetszem1élete mintha igazságtalan és helytelen lenne a lovasnomád civiHzációkkal szemben, és ókorszcmléletünk ennek megfelelően valóban felemás és egyoldalú. Az „ókor" szá munkra Egyiptom, !.1ezopotámia, HcBas és Róma, meg egy kicsit rnég Kína is hozzá, és ez olyasféle szuggesztiót olt belénk, minthf ezeken kivül ókor nem is lett volna, avagy legalábbis az ezeken kivüli ókor csak az emberiségen és a történelmen kivüli járulékot jelentene. Az európai értékelés a lovas-nomádságban mindenkor civilizációs fokot ( mégpedig alacsony fokot), nem pedjg

civilizációs formát tekintett, a lovasnomádságot tehát nem önálló civilizációs és életforma-kategoriának , hanem csupán „a" civilizáció é-s ))a kultura egy kezdetleges lépcsőfokának értékelte z:, s bizonyos lenézéssel kezelte, mintha a távolság tragikus emberi problémájának „vizi" megoldása természetesebb, érdemszerzöbb <~s emberibb lenne a maga korlátozottságával és helyhezkötött~ s{,gével annál a mogoldásmí.l, amit a vízetlen belső terek crnbc-rci ulyan intelligens és fegyelmezett eröfeszitéssel létrehoztak, ~lárpedig ezt a felfogást a nomád civiHzációval és kulturával szemben nem ártana revizió alá venni) ez ugyanis hiányos és egyoldalú szemléleten alapszik, és nagyjúból két - felületes benyomásból ered. Az ggyik az, hogy a nagy ó- és középkori nomád kulturáknak és civilizációknak alig maradtak fenn fizikailag érzékelhető emlé~ kei. Az emlékek hiánya hozza azután létre azt az

általános benyomást, hogy a lovasnomád civilizációk és kultúrák nem voltak civilizációk és kultúnik, mert nincsenek - monumentális emlékeik. Ha azonban egy kissé átgondoljuk, hogy amennyire természctc:i, sőt szükségképi az, hogy a helyhczkötött társadalmak épitkeznek, falat, piramisokat, templomokat, akropoliszokat, amphiteátrumokat, fórumokat létesitenek és súlyos, szállításra teljességgel ~lhllmat]an nagyplasztikai müveket alkotnak, annyim szűkségképi az is, hogy a nomád kultúra nem létesít ilyesmiket, mégpedíg ncrn azért, mintha alacsonyrendű volna és hordozójában nem volna meg a kellő képesség~ hanem mert életforrnájánál fogva ilyesmikkel egyszerűen nem tudna mit kezdeni. A tény viszont, hog~, egy kultúra és civílizáció nélkülözi a monumentális épitészetet és a nagyszobrászatot, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az a kultura és civilizáció alacsonyrendű, hiszen i,a kuJtúrának és A tipikusan,

,.parti" civiLzációoan kifejlődött un nyugati kultúra törbizonyos lovasnomád né:i:,ek letele;edésében egy „magasabb fokra való felemelkedést szemlél, mert következetesen elkerüli a figyelmét, 11ogy minden Hyen .,letelepeclés a történelemben (mandzsuk, japánok, avarok, óbo1gárok, magyarok és törökök) nem egy bizonyos „fejlődési fok" dérésekor, hanem akkor történt, amikor ezek a népek „partl" tipusű területekre (folyamrendszerek, tengermellék) kerültek s az úttalanság problé111ájának megoldására a lótartásnál olcsóbb és kényelmesebb lehetöség nyílt. A ,,letelepedés" tehát nem civilizációs és kultúrálls emelkedés, hanem civilJzácíós és kultúrális csere volt. .:!:J t enetszemlélete 45 civilizációnak a monumentális épitészet s a nagyszobrászat csak egyik kicsi területe a sok közül. Az antik mediterrán kultúrát az emberi szellem csodálatos teljesitményének tekintjük, annak

ellenére, hogy abból pl. a polifonikus zene, az olajfestészet, a regényirodalom, a boltives épit~ kezés, a technika 6riási birodalma, a viz erőmüvi felhasználása, a kereszténység, az ötvösség, a fém, az iránytű, a szén és ;.1 vas, tehát az újkori kultúrának és civilizációnak éppen legnagyszerűbb területei szinte teljesen hiányoznak. Márpedig, ha ezen hiányosságok ellenére is tudhat egy antik parti civilizáció és kultúra nagyszerű és felsőrendű lenni, miért ne lehetett volna egy olyan ókori civilizádó és kultúra is felsőrendű, amelyből a monumentális épitészet és a nagyszobrászat Mnyegénél fogva hiányzott? Hát csak a monumentális épitészet és nagyszobrászat jelenthet kultúd.t és civilizációt és csak annak a társadalomnak lehetett irodalma és bölcselete, amelynek emlékeit meg lehet találni? A lovasnomád életmód lényegét és formáját három követelmény adja; a földrajzilag mozgásra képes társadalmi

szervezet kiépülése, a helyhezkötött szükségleti cikkeknek nem szállitása és szétosztása, hanem felkeresése és a helyszínen való felhasználása, és végül a legfontosabb biológiai bázis olyan kiválasztása, hogy az helyváltoztatásra éppugy képes legyen, mint maga a társadalom, amely belöle él, tehát a távolsággal szemben ne legyen olyan érzékeny> mint a holt anyag. Ez a bázis az állat Viszont ezek a körülmények és a bennük megnyilatkozó távolság-probléma éppen úgy determinálják a nomid kultúrális vagy civilizációs produkció anyagát, formáit és fejlődési irányát, mint ahogy a másikét determinálják a véglegességet, a helyhezkötöttséget és a társadalmi központ-képződést kifejező nehéz kő, vagy mán"ány, a monumentalitás ösztöne, vagy az állandcí környezet célszerűségi és esztétikai szempontú alakítása. A nomád társadalom exisztenciális cSs esztétikai igényeit oly:m civiJizációs és

kultúrproduktumokkal kellett, hogy kielégitse, amiket állandóan és könnyen magával hordhatott. Magas fokon álló öltözködési kulturaJ fegyver-, ékszer- és utazás-ku ltura, :1 nornúd forma szempontjaihoz igazodó lakáskultúra, a nomádság-szaht~ szórakozások a müvészi területek, és a nomád Formának megfc. lelően a müvészi produktum anyaga könnyű, bőr, fa, csont, 46 textil~ nemesfém, mérete, sulya kicsi, egy szóval szállítható és nem igényel bányákat, vagy szinházakat~ csarnokokat, vagy amphi. teátrumot. A nomádságnak megfelelő fegyvermüvesség, kerámia, kisszobrászat, ötvösség, női kézímunka, bördiszmüvesség, tánc, ének, zene, hősköltemény, mese szintén kultúrteljesitmények, mint aho~yan a hadművészet} a külpolitika is az, amikben a nomád szkithák, hunok) onogurok, avarok s rokanaik nemcsak elérték, hanem sok esetben felül ís mu1ták helyhez kötött kultúráju és civilizádóju kortársaikat. Hogy a

könnyen szállítható ruházati, kisplasztikai, kerámiai és ötvös produktumok, valamint a szellemi kultúrát rögzítő könnyű anyagok ( pl. a farudacskák) melyekre szövegeiket rótták) veszszendő voltuk és állandó mozgatásuk valamint a harcoló életmód következtében nem tudták legyöznj az évezredek enyészetét, mint a kö és márvány, valamint az egyhelyben lakó életformának a föld felszinén, vagy a föld alatt megmaradt különböző nyomai és maradványai, és ennélfogva emlékekben alig maradt fenn be• lőlük valami, mert hiszen lelőhelyeik a négyzetkHométerek millióin vannak jelek és útmutatás nélkül szétszóródva, még nem bizonyitj.1, hogy a lovas nomád kultúrák és civilizációk alacsonyrendűek voltak. A művelt világ ma mindenesetre nem az ókori parti népek hosszú ingeinek, tógáinak, tunikáinak, dalmatikáinak, vagy kétoldalon összefűzött mellényeinek modernizált utódait hordja, hanem a Iovasnomád turáni

népek öveinek, sapkáinak, fehérneműinck} csizmáinak, kesztyűinek, bönadrágjainak, elöl gombolt, ujjakkal ellátott kabátjainak szabásdivatban módosuló, de alapformájában évezredek 6ta ugyanazon lényegét. A művelt világ a régi római és germán lovaglás helyett kengyelt, sarkantyút, nyerget használ, amelyeket a lovasnomád turáni világtól magyar, avar és hun közvetitéssel kapott, s nem rögzitett tengelyű, kétkerekű római és germán talyigákon jár, hanem a fordithat6 tengelyü, uégykerekü~ nomád civilizációban kifejlesztett magyar kocsik utódain :io. A könnyű lovasságot 3 1, a „keletí" szőnyeget, a kovácsolt :io A lovasnomád eredetü kocsl m~yar közvetitéssel jutott a parti c.1nyugati világba, amely a könn~ü mozgékony és célszerü járómü- vilizációjű 47 fegyveracélt, a művészetté fejlesztett karddv:.íst, lovaglás a stL·tégiát :i:i t•ppen úgy a lov,1snomúd civiliziciútól é-s kulturától

kapták a parti társJdalmak, mint az ötvösségct, a lótenyésztést cs még szúmtahm más egyebeket, amiknek Jovasnomá<l eredete(! nincs tisztúhan a vilúg :i:1• 3. A nomád civilizáció megitélésében tapasztalható téved{s rnásík, s az előbbinél lényegesebb gyökere az a körülmény, hogy az egykori lovasnomád civilizációk és kultúrák megújult form{Lkb.m, magasabb fokokon nem fejlődhettek tovább úgy, mint ahogyan L.7 a parti civilizác:iók {,s knltúrúk esetében törtónt. A lovasnornúd civilizációt a barbársággal és a kczdetlegess{·ggp] azonositó benyomás azonban elfelejtett azz;;il számolni, hogy amig n vizj úthálózatokra épült civiHzácioknak vannak fokozataik folyórendszerekhez, beltcngerekhez, óceánokhoz méretezett hajók és hajózás, mint a távo)ságlcgyőzés kapacitásának nagy, egyenesen korformáló méreteket öltő növekedése, amely a civilizá!ú kapacitás ugyanilyc->n rnfrti-kü növekedését vonta

automatikus:m maga után ( és ezek a civilizációk ezeken a fokozatokon valóban át i·s mentek, sőt, ez a civilizációs forma bizonyos kicgészitö parti szárazföldi úthálózat teremtésével a túvolság elleni harcot mi·g hathatósabh:i teheti) - addig a lovasnomád civiJiz[l(iÓnak ilyc•n vel együtt, annak eredeti magyar nevét is átvette. Vö Kutsche (német l coche (francia), coach (angol), coccio (olasz) stb. nevekkel :n A könnyü !ovaBSágot is a magyaroktól vette át úg;·szolván minden müvelt nép a 18. szd folyamán, szervezetével, tipikusan magyar egyenruhájával, fegyverzetével és magyar nevével együtt Vö magyar „huszár" szót a német Hussar, az angol hussar, a francia houssar szavakkal. :i~ Az ó- és kornközépkori háborúk egyszerű tömezparbajok voltak minden lelemény nélkül. 33 Az ötvösség a parti kulturákból hiányzik, és a 101.:asnomád népekkel érlntkezésben Ievö perzsák é.s bizánciak kőzvetitésén- at jut be

kultúránkba éppúgy, mint a kínaiba is a lovasnomádoktól kerül bek A rensáknil továbbfejlődő ötvösség új elemekkel gazdagodva jut vissia a lovasnomád magyarokhoz. 48 ,>ókori - középkori - újkori" fokozatai a dolog természete szerint nem lehettek. A lovaglást lehet akrobatikus fokig fejleszten~ a fogatolást lehet kombinálni, nyerget, kocsit, lószerszámot lehet célszerűsiteni, disziteni, rugózni 1 kipámázni, aranyozni, vagy akár drágakövekkel kirakni, dc a ló, a lóvontatású közlekedés és szállitás gyorsaságban és súlyhatárban lényegtelen különbséggel ugyanaz volt és maradt Kr. e 1000-beni mint K u 1000-ben, vagy 1500-han, vagy 1814-ben. A hajó, a folyami bárkától a többezer tonnás óce~njáró vitorlásig, hatalmas fejlődésen esett át a fehér civilizáció hatezer esztendeje alatt, de a ló és annak kapacitása ma sem több 1 mint hatezer évvel ezelőtt 34 • A lovasnomád kultúra és civilizáció

ennélfogva maradt le valahol a középkorban~ a mediterrán civilizációk kifejlödésének te• töpontján. A folyami csónak és bárka civilizációs fokánál a lovasnomád forma még feltétlenül magassabb kapacitású, sőt kapacitásban körülbelül egy nívón áll a mediterrán fázis elsö felével, és csak a mediterrán hajózás teljes kifejlődésekor kezd fokozatosan lemaradni mert távolságlcgyőzési kapacitása tovább fejlődni nem képes. Nemcsak sebességben nem, hanem tömegszállitási kapacitásban sem Mindez más szavakkal annyit jelent) hogy az euráziai kontinens parti sávjain elhelyezkedő társadalmaknál a belső terek társadalmai nem álltak mélyebben csak elhárithatatlanul le kellett maradniuk a tér bénitó ellenálása következtében az emberiség fejlődé­ sének azon pontján, amely nagyjából a középkor derekának felel meg. A parti nemzeteknek és rohamosan fejlödö hajóparkjaiknak szuperioritása a belső kontinentális

térségek sárral 1 porrnl, közlekedési akadályokkal birkózó, a távolság bilincseiben vergődő társadalmai és azok ezer esztendős szekerei, ekvipázsai, folyami bárkái felett nyi1vánvaló. Ez a fölény a 13-ik szd 6ta áUandóan és fokozódó ütemben növekszik, egész a 19. szd harmadik harmadáig, mikor egyszerre rohamosan kezdi éreztetni a hatását az c-mberjség történetének eddigelé legkorszakalkotóhb fordulata, <14 A tenyésztés útjan nyert javulás a tá.volsaglegyözés roppant problémájához képest említésre sem érdemes különbsé5et jelent 49 amikor is, 600 esztendős stagnálás után megjelenik a belső kon• tinentáHs világ távo1ság eHeni harcában a kiöregedett ló mellett az óceánjárók egyenrangú szárazföldi megfelelője} a - mozdony. A vasút a tó.volság-láncolta belső kontinentális társadalmak számára a megváltást magát jelenti. A civilizációs kapacitás hirtelen, alig néhány évtizednyi idő alatt

óriásit szökken A parti területek szuper~,--iritása ezze! automatikusan meg~zűnik. A helyrebillent erőegyensúly tényét azonban a szupcrioritáshoz ~zokott parti nemzetek nem képesek észrevenni. A felszabaduló belső kontinentális társadalmak hosszú évszázadokkal azelőtt elveszített vezető pozidójukért va1ó jelentkezése felháborodott e1utasitásba ütközik, s ezzel megkezdődik a világháborúk kora a belső kontinentális és a „parti" hatalmak között amelynek legmélyebb hátterében a távolság örök problémájához való vjszony• ban beállt történetforn"¼í]Ó változús áll. S ezt a változást a távolság problé-má já t f orrnd almasi tó gép;á rmü szállitotta 50 Ill. A TÉR EURóPAI REAKCióI. Mielőtt a távolság problámájaban a mult század során megindult s azóta is tartó fonadalom döntő súlyú történelmi következményeit taglalnók, meg kell kisérelnünk annak kimutatását, hogy mennyiben

érvényesül a távolság irgalmatlan ereje konkrét történeti tények és fejlődések létrejöttében és lefolyásában. A szemlét azzal a megállapitással kezdjük, hogy nincs kor, nemzet, földrajzi pont, tett, esemény, fejlódés a történet folya• mán, amikor, ahol, amin, közvetve, vagy közvetlenül nem a távolsig civilizáció ellenes hatása érvényesülne) mint ok ( causa), vagy mint okozó ( motivum) és aszerint, hogy közvetlen okozója•e valaminek a távolság, vagy közvetett oka csupán, példáinkat úgy lehet és kell tekinteni, mint a távobágban megnyilatkozó termé• szeti ellenállás ,,elsődleges", vagy ~,másodlagos" törté-nelmi reakcióit. 1. A háború-nyerések és háború•vesztések általában jelentősen, sőt nem egy esetben döntően befolyásolták a történet irányát. :Márpedig, a nagy erőbeli túlsúly aránylag ritka eseteit kivéve hisz kjsnépek legázolása rendszerint nem döntő történelmi esemény - a

háborúkat éppúgy a távolság ereje döntötte el, mintahogy az egész u.n hadászat, mint elméleti és gyakorlati tudomány, a távolság problémájához való kényszeredett igazodás 51 A „támadónak" elsősorban és mindenekelőtt táJ?olságot kell legyőznie, viszont a 11 védekezés" fogalmának hadászati lényege megakadályozni, vagy hátráltatni a támadót a tárolság legyőzé• sére irányuló törekvésében. A „természetes", vagy „stratégiai" határok eszméjének a lén r,ege az, hogy azok a távolság-legyőzés akadályai. A „védhetöség katonailag azt jelenti, hogy ott :1 tá madój természeti akadályok segitségével, útjában kisebb erőkkel is feltartóztatható. Vár~ erőd> lövészárok, vagr a Kinai-Fal éppúgy, mint hidak robbantása, utak, vasutak, járművek megrongálása a támadó távolság-problémájának nehezítését, tehát késleltetést. vagy éppen m.egállitást jelentenek Az

ellenfélnél gyorsabb mozgósitás startelőny a távolság legyőzésében, a gy-orsabb menetelés A lovasság, a rrvtorizált egységek, a repülés mind, mind a t{tvolsággal vannak vonatkozásban. A tüzérség távolból távolságon át üt, utászok, hidászok a távolság-probléma megoldásának eszközei. A 10.szd magyar hadjáratainak félelmetes sikerei a „Blitzkrieg" klasszikus őseinek a gyorsrnozgású magyar könnyülovass{lgnak a távolságból eredő nagy előnyéből származtak a kor nehézpáncélzatú lassú mozgású európai lovagseregeivel szemben. A világtörténet minden szárazföldi háborúját az a fél nyerte, amelyik a távolság legyőzését illetően valamilyen oknál fogva fölényben volt, és az emberiség „nagy" hadvezérei azok, akik képe. sek voltak észrevenni a láthatatlan távolságot s azt, mínt fegyvert, ügyesebben alkalmazták, mint az ellenfél. A sajút szempontból legkedvezőbb hely, időpont s egyéb

körülmények kiv{llasztása a távolság problémájának az ellenfélénél jobb megoldásán alapul. A törtónetet formáló háborúkon keresztül tehát, éppúgy a tá-i;olság gyakorol perdöntő hatást a civilizáció sorsára, mint ahogy minden rn{1.s történelmi vonatkozás is a tér, a távolság vetülete A történetet hosszú évszázadokra kiformáló feudalizmus Eu1·ópában éppugy, mint Kinában, vagy Japánban, Indiábl~n, vagy Abcssziniaban a térbeli szétszórtság automatikus történelmi következménye volt. A távolság tesz lehetetlenné bárminő ccntraliz must, kifejezetten ez hozza létre a tér territoriális fe!épf tését. A territoriális potentátok leghatalmasabb fegyvere minden centraJizáló törekvéssel szemben az a távolság, ami a központi h.1talom és közöttük nyujtózik s e miatt kénytelen a távolban lakó uralkodó kényszer helyett adományozásokat alkalmazni, a kikénysze- 52 ritett fegyelem helyett a megvásárolt

hűség rendszerét bevezetni, Az, hogy a középkorban pénz hiányában pénzgazdasági rendszer helyett, a távolsággal szemben sokkalta érzékenyebb terményszolgáltatási rendszer a hűbériség alapja, csak mégbeszédesebben mutatja a távolság kényszerítő erejét a feudalizmus létrehivásáhan. Ez azután akkor ]átható különösen tisztán, ha tekintetbe vcszszük) hogy amil>·en ütemben kap a távolság hatalma a közlekedéi: feilödéséveJ ellensúlyt az újkorban, olyan ütemben szünik meg a feudalizmus legjellemzőbb territoriális túlzása, az oligarchia :Jli, A rnego1dás, amit Nagy Károly hozott. vagyis a Tér hűs<~gfo­ gadalm~k alapján való felosztása s ellenőrzése, a távolság kényszeritő parancsán alapult, mint ahogyan azon alapult az egyes egységek, a középkorra olyannyira jellemző autarkiájának kibontakozása is. A Vár és a Kolostor, és ezek autarkiája anyagi és szelJemi értelemben egyaránt - a középkori európai

világkép talán legjellegzetesebb vonása - ugyancsak a távolság kényszeréből formálódik ki, de annak a korbácsütései kényszeritik ki a távolság nélküli társadalom gondolatán alapuló görög polist éppugy, mint reneszánsz testvérét, az itáliai városn.Harnot is a maga sajátos arctáva?, önálló é1etével, művelődéstörténeti következményeivel és individualizmusával. A középkori tipusforma általában minden vonalon önkormányzatok, laza kereteken belül, s gondoljon ám uz olvasó a százfelé esett Római Szent Biroda1omra, vagy a városáHarnokra, a céhekre, vagy egyetemekre, a vásárokra, vagy vámanarchiára, a hata)om nélküli uralkodóra, avagy az éhinségekre, a népvándorlásokra, vagy a keresztes háborúkra, tornyokra, harangokra, vagy vtsztüzekre, mindennek kgmélyi~n egy és ugyanazt fogja {1jra és újra felfedezni, rnint egyetemes okot, vagy okozót, és ez a túvols{1g. körülményből, hogy a távolság minden társadalmi

cröfcszités legelső és legnagyobb ellens~gc, logíkusan következik az is, hogy A a távolság ereje által paraHzált emberiség történetében a nagy sikerek mindenkor annak vo]tak köszönhetők, hogy a tér és távol:.,,; Egyáltalán nem véletlen, hogy az első ollgarchlkus korszak felszámolója és a központi császári hatalom első megvalósítója Kínában Shi-HuangTi azt a nevet v:Seli a kinai történelemben, hogy „az Utépítő" A centralizmus és a távolság összefüggését mutatja ez is ság vonatkozásában létesült valami olyan új, ami annak bénitó erejét legalább relatív értelemben 1 csökkentette. Utaltunk ezeken a lapokon az irásra, ami a távolság bilincseinek meglazításában minden idök legjelentékenyebb lépése volt s a mi a szumir világnak addig soha nem hallott szuperiorítást és lendületet adott. Utaltunk ezeken a lapokon arra is, hogy a távolság bénitó ereje emberi szolgálatba is állitható a hadászatban a

védekezés területén. Utaltunk arra is, hogy a vizi jármüvek fejlesztése roppant civilizációs előnyt biztosított a történet folyamán azoknak a társadalmaknak, amelyek a fontos vízi utak mentén helyezkedtek el 36, s utaltunk a feudalizmusra, amely a belső-európai távolság. problémának egy a középkori lehetőségekhez szabott politikai megoldása volt. Az összes eddig felsoroltaknál is korszaka!kotóbb volt azonhm a távnls2.gprobléma történelmi reakciói sorában n középkori Egyház, a maga roppant teret befog6 propaganda hálózatával Csak akinek fogalma és áttekintése van a modern világsajtó sz{·ditö hatalmáról, ami az emberiség befolyásolásán és észrevétlen irányitásán keresztül érvényesül, csak aki előtt ismeretesek azok a megdöbbentő következmények, amiket a sajtó- és a rádiópropagandatevékenység a két világháború alatt és után előidézett, csak az tudhat hozzávetőleges fogalmat alkotni, hogy mit

jelenthetett a központilag irányított Egyház az akaratátvitel és közvélernényhangolás pontos, megbizható, engedelmes hierarchiájával és a szószékek tizezreivcl egy korban, amikor nincs könyv, nincs rádió, nincs ujsági posta, telefon, táviró, amikor a ,,népgyüléseket" kizárólag az istentiszteletelc hallgatóságai jelentik, amikor a térben szi•tszórt :w V.ö a szumirok, egyiptomiak, babiloniak, k!naiak indek magasaborendüségét az ókor folyami korszakában, a gör-0gök, föniciaiak, hunok, rómiLak, majd Bízánc, Génua, Velence, Dél-Franciaország és a középkori Törökorsz,á.g felsőbbrenctü.ségét az ókor, illetve a középkor mediterrán fázi- sában, végi.il Spanyolorsz:ag, Portugália, Hollandia s főleg Anglla !elsőbbren­ dilségét az óceáni korban. Mindez i1" felsőbbrendüség természetesen relativ és ezért jelöltük „felsőbbrendűségnek" felsőrendüség helyett, mégís, Iehető­ seget nyűjtott a

távolság bil:ncseiben vergődő tőbbi társadalmak fölé kerekectéshez s azok gazdasági, sőt nem egy esetben politikai legyűréséhez. Ime, a távolság c!vilizacióellenes ereje ka te.góriakat jobban sújt mint minket 54 előnyös 1s lehet, amikor az ma.s tizrníllíók apró diaszporái hirckct, hirmagyarázalokat, ,,vezércikk" sugalmazásokat, tehát lélektani kezelést, világnézeti, erkölcsi, pn• litikai irányitást, álláspontot, csak egyetlen helyről nyerhettek {~s ez a templom volt a maga szószékeivel, gyóntatószékeiveJ, impres:lsziv külsőségeivel, és csupán egyetlen forrásból, s ez a forrás a központi irányítás és központi ellenőrzés alatt álló és egységes világnézet szerint i·s egységes kultúrális anyaggal csiszolt engedelmes pap 37, Soha még előzőleg a történelemben olyan roppant méretezésű, olyan egységes szellemű és szándéku, olyan gondosan és „szakszerűen" nevelt, olyméretű

szubor<lináció alatt álló, térben olyan tökéletesen szétosztott és akkora közvélernényirányitási monopolium birtokában levő szervezet nem volt, mint az, amellyel a Középkor Ura, az Egy ház rendelkezett 3 P., Ennek a szinte felmérhetetlen szellemi és politikai hatalomnak nlapja a távolság minden, az Egyházén kívüli propagandát lehetet• lenné tec-ö ere;e, vagy más szavakkal az, hogy az Egyház a maga szervezetét éppen a térbeli szétszórtság tényére építette rá, az egyetlen volt, aki mindenki véleményének befolyásolásával törő­ dött. A kereszténység, múit minden vallás tömegmozgalom, és minden tömegmozgalomnak legnagyobb problémája a térbeli szétszórtság, tehát a távolság Hogy mit jelentett az, hogy a Vatikánból minden egyes templomhoz, még a legfélreesőbb kis zú-gban állóhoz is vezetett egy a távoJságot átivelö direkt szál és hogy másik ilyen szál nem ve~ zetett, az elképzelhető. De elképzelhető

egy kis utánagondolá~ után az is, hogy az Egyház tanításai, parancsai, szándékai, fékező, ösztökélő és irányitó tevékenysége a távolság pusztájába kiá.ltott ;n Természetesen hirek érkeztek vándorok, átvonUló katonák, kereskedők és egyéb utazgató emberek útján is, de ezeknek megbízhatatlanságuk, nyilvánvaló túlzá.saik, felelőtlenségük míatt, ha hitelre találtak is, jelentős közvéleményf ormáló hatásuk nem volt, és különösen nem volt a.z Egyház nagy tekintélyű, egységes, intézményes és állandó közvéleményforrnáló tevékenysége mellett. :i.s A könyvnyomtatás, majd a sajtó ezt a monopóliumot csavarja ki az F€:yhá.z kezéből, s ezzel meg is szünik az Fgyház nagy középkori hatalma Nos kí nem látja, hogy a monopólium éppúgy, mint annak elveszt-és-e 1s par excellence a távolsággal függ össze? Ennek a. közvetett hatésa minden, ami az Egyház-zal történelmi értelemben kapcsolatos. 55 szó

lett volna az európai teret beboritó gigantikus hír- és akaratátviteli hálózat né]kül, vagyis az emberiség egyik legnagyobb jelentőségű történelmi komplexuma a római császárság történetének egy jelentéktelen kicsi része maradt volna a távolság láthatatlan és alattomos ereje miatt. A Názáreti Jézus tanítása éppen a tér problémájának mesteri megoldása által jutott győzelemhez és világtörténeti szerephez, s ha a „Szentlélek segítségének" transcen• dentális fogalmát, mint isteni eredetű egyházfenntart ó erőt, lehetne ~gyáltalán valahogyan konkretizálni, ugy hisszük, a fentiekkel lehetne. Konkrét történeti tények, vagy egyes történelmi események mélyén a távolságot, mint poziHv, vagy negativ történelmi tónyezőt felfedezni nem túlságosan nehéz. Az emberis{·g történeténCk gazdasági vonatkozásai meg éppen par excellence a távolsághoz kapcsolódnak. Kíséreljük meg azonban szemügyre venni a

középkori háboruk, a középkori feudalizmus, a középkori Egyház távolság-vonatk ozásai után a „szellemet", a müvelödést, a tudományt, hogy vajon ezek is a távolság determinációja alatt állnak-e hát, s ha igen, hogyan? Fentebb rn.ár emlitettük az írást, mint az emberiség legfontosabb civilizációs eredményét, és azt állítottuk róla, hogy azt a tc~rcn) t~volságon ís átható akarat- és gondolatközlés szüksége kény• szerítettc ki. Az irás azonban individuális kapcsolatot teremt csupán, és mivel a társadalom nagyrnennyiségű emberből összetett létező, .l társadalomnak, vagy legalább is a társadalom egy nagyobb részé. nek ~zóló gondolatok továbbítása sokszorosítást kiván, amennyiben a g0ndolat közlése nem élőszóval, nagyobbszámú hallgatóság számára történik. A középkor az irás sokszorositás{mak csupán egy nagyon lassú módjit, a másolást ismerte, és ez meg sem közelitette a középkori

társacblmak állandóan növekvő sokszorositási szükségletét. A tömeges szellemi közlekedésnek tehát csak egyetlen módja maradt, az - élőszó. Az élőszó azonban azt követeli, hogy a hallgatóság saját személyében gyönr le azt a távolságot, ami közöttük és a közlő között 56 nyujtózik. Az alapgon<lolat ugyanaz, mint a nomád társaclalmaké, nem elszállítani a szük.s{~gelt anyagot, hanem felkeresni azt A középkor tudom1.nyos, általában szellemi élete ezek szerint részben diaszporikus, részben nomád, és ennek a nomá<lságnak tipikusan középkori intézménye a túvolság által követelt, dc akkor még megva]ósithatatlan sokszorosit.ís pótléka, az - egyetem Az egyetem a maga könyveivel és professzoraival tudományos lerakat Európa egy-egy pontján, amelyet az európai tér különbözö távo]ságairól fel ]ehet keresni, ahonnan a tudás-szükségletet emlékezetben és feljegyzésekben szét ]ehet hordani a diaszpnrák

számára. Hogy mekkora a középkori egyetem történelmi fontossága, és hogy mflyen hatást gyakorolt a fehér civilizád6 alakulására, azt nem keH külön taglalnunk. Csupán azt jegyezzük fel, hc~gy rajta keresztül ismét és újra szülője oka és okozója, a távolság formálta a történetet. De pontosan ugyanebből, pontosan ugyanilyen szHJogízmuson keresztül jött történelmi létre a dráma és annak int,,zményc a színház, és ugyanitt vannak a gyökerei a nagyobb távolságokra emlékezetben továbhitott szöveg megtartását segitő recitálásnak, rítmusnak, rimnek, dallamnak, vagyis 1;,ersnek is. A katolikus egyházi dallamok a 1iturgikus könyvek nélküli középkori templomok ezrei számára viszik szét a pap által a szemináriumokban megtanult szövegek épségét és a ceremóniák, főleg és elsösorban a mise egyöntetűségét, és amikor a dallam térbeli ( és időbeli) távolságokra való továbbitáshoz szükséges lejegyzését az

Arezzo-beli Gui• do feltalálta, olyan történelmi fejlődésnek vetette meg az alapjait, amelynek a csúcsain Beethoven halhatatfan szimfóniái énekelnek. A távolság á1tal kikényszerített egyházi dallamokra az európai zene csodás arehitekturája épült rá, mióta Nagy Sze-nt Gergely pápa összcgyüjttette őket A távolság, mint az embert a szimfóniák magasságába kergető korbács rncgcnge<ljük, talán groteszk tény, de tény, rnég ha az összefüggés nem is olyan közvetlen és nyilvánvaló, mint pl. az olimpiai játt:~kok, vagy a csodálatos római úthálózat, vagy a felfedezések, vagy a kcreskeddern esetében. 2. Az eddigiekben előadottak nt{m aHgha kiván nz európai törté- 57 net egyik ]egnagyobb kihatásu eseménye, a könyvnyomtatás feltalálása, behatóbb analizist. Hogy a térbeli szétszórtság kényszeritette J 9 ezt is ki, az egészen nyilvánvaló, hisz korformáló hatása s következményei minden elemükben a távolsággal

vannak összefüggésben 1 olyannyira, hogy éppen a könyvnyomtatás az egyik leghatalmasabb fegyvere a távolsággal vivott dviHzáció-épitő küzdelemnek. Minden eszmének elóször a távolsággal szemben kell csatát nyernie. A sokszorosítás céljáról, szükségéről, lényegéről már tettünk emlitést. Ez teszi az inkább még csak individuális jelentöségü irást kollektivt társadalmi intézménnyé. Ha meggondoljuk, hogy a gondoL-t térbeli terjesztése, ugyanazon klőben a )egkülönbözőbb helyekre vaJó eljutása, tehát kollektiv hatása mekkora időt, munkát, személyzetet kívánna személytől-személyig formában, rögtön világossá válik, hogy mekkora csapást jelentett ez az emberiség legnagyobb és legalattomosabb elle11ségére, a túvolságra, és hogy mekkora társadalmi energia szabadult fel á1tala egyszerre ~lég szódületesebbé tágultak ezek a perspektívák, amint a soksz:orositás gyorsasága emelkedett a gépszedés és a rotációs

szisztéma feltalálásával és a hírszolgálat megszervezésével különösen a táviró, telefon {s rádió megjelenése után. A könyvnyomtatás feltaláI[tsának és gyors elterjedésének e)ső és legközvetlenebb következménye a középkori Egyház hir- és gon<lolatterjesztő monopoliumának megsemmisülése lett. Az Egyház másfélezer év alatt kiépült nagyszerű propaganda-szervezete hatalmas versenytársat kapott, kényelmes monopolisztikus helyzetét szinte máról-ho]napra elvesztette és rövidesen defenzivába kényszerült. Az eszmék sokszorosítás utján való terjesztése tette lehető­ vé azt az ellenpropaganda-hCtborút) amelyet „reformáció" néven is1n:er a törk:nelem. Az Egyház nyomasztó gondolat- és lelkiismeretszabályozó hatalma ellen már jóval az u.n reformáció előtt is történtek lázadások, és nemcsak a miatt, mert a nagyszámu személyzet és az Egyház ~zületése óta eltelt roppant idő elkerülhetetlenné teszi

visszaélések előfordulását, hanem, mert minden gondolkodó fö találhat igazi, vagy vélt igazságokat. Ezek a korai lázadások azonban kivétel nél:w Könyv, folyóirat, újság par excellen(:e „távolsági" intézmények 5S kü! tragédiával végződtek, éppen nz Egyház propagandamo nopoliumáu nyugvó túlnyomó hatalma következtében. Hogy Luther mozgalma) és ezzel nagyjából ugyanazon idöben Zwingli, Kálvin, Knox és mások lázadása sikerrel járt, az másodrangú esetlegességek mellett alapjábanvéve annak volt köszönhető, hogy akkor már ké·t cmberöltövcl előbb megszületett a sokszorositásna k és így a gondolat térbeli terjesztésének lehctöségc, ami lehetővé tette a harcot ,1z Egyház hatalmas területet ellenörzö propaganda-gé pezetével 40 • Nem tudjuk) hogy eléggé tisztán és kétségtelenül kitünik-e az döadottakból, hogy mennyire a távolság hatott és működött az Egyház középkori hatalmának és a

kereszténység egységének létrehozásában és fenntartásában éppúgy, mint ennek a hatalomnak. megdöntésében s a kereszténység egységének szétlazításában ? Az, hogy az esemény és a fejlődés elinditóját Luther :Mártonnak hivták, a komplexumnak egyáltalán nem lényeges része, hivhatták vol. na bármi másnak is. Eszméi, gondolatai, kétségei, kifogásai megvoltak már régebben is, másokban is, sőt indítások voltak már azelőtt is) mások részéről is Tfüténelmileg a siker és annak messzeható következménye i a lényegesek, viszont itt é--ppen a siker az, aminek a mélyén pozitiv és negativ értelemben egyaránt a tér, a t.ívo]ság végezte el irgalmatlan és elháritlmtatlan történelmi munkúját, és inditotta el a rcformát:ió összes bonyolult kövctkezm~nyeit Természetesen a távolság munkája az emberiség történetének cgy~egy szelvényében nem elszigetelt, hanern annak kombinációi vannak, hiszen a történelemben a

különböző események L~S fejlő­ dt.•sek kölcsönösen hatnak egymásra A könyvnyomtatá s és a reformáció, nemkülönben az ehhez a pü•nir munkát végző reneszánsz 41 forradalma az európai történet --:,, A 15. szd végén egy jó scrittor két könyvet képes lemásolni egy év aha. Viszont a 16 szd elején mar rgyetlen nyomda, egyetlen év alatt 25 .000 példányt nyom ki Rotterdami Erasmus egy könyvéből A telje~ütmény az akkori viszonyok között 12500 s~rittor é-vl teljesitmén-yével egyenJö akkor, amíkor a scrittorok száma nem éri el Európa területén öSszesen ::,fm ennek a tizedét. 11 A reneszánsz szellemében és jellegében tipikusan urbánus jelenség. amely urbánus a,zonosságé.náI fogva bukkant rá Hellasz és Róma szintén urbánu.s szellemének eredményeire A reneszánszt az itáliai városállamok 59 egy másik, még korszakalkotóbb változásával esik egybe. Ez n változás a mediterrán fázisról az óceáni fázisra

való átváltás korformáló folyamata volt. A középkori Em·ópa közgazdaságában, kultúrájában és politikájában egyaránt a Földközi-tengerre támaszkodott. A római birodalom bukásával (Kru 476) ,,hivatalosan" megkezdödő ,,középkor" elejétől egy évezreddel később bekövetkczö végéig ( Kr.u 1492) Európa és története éppugy a mediterrán súlypont köró csoportosul, mint elözöleg Hellasé 1 vagy a római birodalomc~. Nemcsak az európ:-d civilizáció megteremtője s a középkor leglénycgcsehb intézménye, az Egyház székel itt, hanem ítt van az c-uróp;,1.i kereskedelem fs pi>nzügy középpontja is ( Velence, Glnua; Firenze) Itt zajlanak le a középkor logfontosabb történdmi csem{·nyci, ennek birtokáért a leg;makacsabh a harc, ez a kulturélet központja különösen az utolsó szúzadokban, innen valók a legfontusahb c.·s legismertebb nevek politikában, művészetben) közgazdaságban egyaránt. Itt van a történelem

reflektorának fókusza Az európai nemzetek történelmi súlya és fontossága attól függ, hogy milyen közel esnek a mediterrán szférához 4 :.: Európának ebben a csoportosulásában és rendeződésében köembere hozta létre, s ebben a megállapita.i:;ban a hangsúly nem az „itáliain" van, hanem a ,,városá.llamon Nem Görögország- földrajzi helyén indult a reneszánsz. Utbanizmus, urbánus szellem a középkorban hét évszázadon át nincs, hiszen a középkort éppen a Vár és a Kolostor-kultúra karakterí.?álja Az urbanizmus a középkor végefelé fejlődik ki, illetőleg a Középkor vége felé születik. az ókori urbanizmus újjá, és az un reneszánsz igazság szerint már ezzel kezdődik. A városállamot viszont, és a benne kifejeződö ,,távolság nélküli társadalom" gondola.tát, a távolség paralizáló ereje kenyszeritl ki ókorban, középkorban eg-yaránt 4 2 A kor legfontosabb országai az itáliai központ szoms;,.kdal,

Franciaország, az Itáliával szerves polfükai egységet alkotó Németföld, Bizánc és Magyarország. Spanyolföld a Mediterrán-táj afrikai szférajához tartozik, Angliának, Dániának, Svédországnak, Lengyelországnak nemzetközi jelen~ tösége nlncs, az orosz területek tatár uralom alá kerülnek .s emiatt Iekapcsolódnak az ,,Európa-fogalomról", a Balkán pedig a Középkor első felében a Bizánc és Róma közötti, a masodlk felében a Bízánc és Magyarorsza" k~zöttl, majd a török birodalom és Magyarország közötti marakodás tárgy;. Vrnzont ez a makacs és szinte az egész középkoron át tartó marakodáS a Balkán fölött beszédesen mutatja ennek a medHerrá.n elhelyezkedésü területnek geopoLt!kai fontosságát az akkor még mediterrán központú európai világban 6D vetkezik be az egész kontinenst gyökeresen, söt szinte brutálisan átrendező átalakulás az Atlanti oceán meghóditásával. A Földközi-tenger tájékán a

feszültség hirtelen elernyed, ez a fókusz gyorsan elveszti fontosságát és vele együtt vesztik el a· kö ➔ réje csoportosuló országok ís előbb oly élénken csillogó középkori szineiket, és süllyednek bele abba a szürke félhomályb~~ ami a reflektorok kialvását szokta követni a kiürült szinpadok világában. A történelem reflektorának fénycsóvája ugyszó1va egyetlen emberöltő alatt az Atlanti-oceán partjaira vándorol át. Közép és Déleurópa elfakulásával egyidejüleg Spanyolországban, majd a rövid spanyol átmeneti szakasz után Iémetalföldön, Franciaországban és végül Angliában kezdenek az újkor új színei felszikrázni. Az új centrum, néhány emberöltös ingadozás után Anglia lesz, s nemzetközi fontosságot az angol sziget környéke, Portugália, Franciaország és Németalföld fognak kapni. Ez a terület lesz a:z uj európai közgazdasági központ. Az olasz városállamok helyett most már ide kezd folyni a pénz~ a

gazdagság. A fegyverek csattogása is ezeken a tájakon élénkül fel hirtelen A trecento, quattrocento, cinquecento dallamos olasz nevei mintegy varázsütésre cl➔ tünnek Európa életéből 1 hogy olyan nevek váltsák fo1 őket, mint Van Dyck, Rubens, Spinoza, Velasquez, Shakespeare, Moliere, Iewton és mások. Ugy hisszük nyilvánvaló, hogy minden társadalomnak, mioden időben és mindenütt megvannak a maga zsenijei. Megvoltak a nyugateurópai társadalmaknak is a középkor folyamán is, s megvoltak a mediterrán részeknek is a nagy változás után is. Az azonban, hogy egyegy-társadalom zsenijeinek milyen esélye van a kifejlődéshez, a történelembe való bejutáshoz, széles körben érvényesülő hatáshoz, és ezzel történelemformáláshoz, a körülményektől s ezek közül is mindenekfelett attól függ, hogy milyen közel van a civilizáció súlypontjához az a társadalom, amely világrahozta öket. Tolsztojokat1 Dosztojevszkiket, Csajkovszkikat nem

csak a 19. században hozott világra az orosz géniusz, hanem minden idöben, csak éppen történelmi pályájuk befutásához nem voltak meg a kellő feltételek, mindenekelött a civilizációs feszültség fókuszához való közelség. Ez az, amit egyegy zseni ösztönösen keres, amikor elhagyja félreeső szülőhazáját. Ez nem volt meg a középkorban az atlanti partokon és ez ernyedt el a mediterrán világban Amerika felfedezése után. Vezető szellemek az emberiség 61 számára mindenütt teremnek, de csak bizonyos helyeken veszi a viUg őket észre. A 16. és 17 szd-ok során lejátszódó nagyarányú változásnak rcneszánsznál, rcformációnál fontosabb és messzebbható lényege a kontinentális súlypont áthelyeződése az Atlanti-oceán partjaira. Ez sokkal súlyosabb mértékben determinálja az ujkori történet ahtkulását, mint akár a reneszánsz, akár a reformáció, beleértve a kettő minden későbbi ,,szeUemformáló hatását is. A nagy

változás, ami az addig mediterrán-középpontú Európ:tt atlanti-középpontú Európává rendezi át megintcsak kizárólag a távolság reakciója. Nem a felfedezések tényére célzunk itt. hanem a fo]fr<lezl·sek okára és következményeire. A felfedezéseket, rrrint bizonyos hajósok személyes érderneít t,utják nyilván a felfedezőikre büszke nemzetek, pedig az Atlantióceán meg a többi világ-közlekedési utak meghóditásámik a hajóépités és a hajózás fejlődésének egy adott fázisában autom.ltikusan kellett elérkeznie Amerika felfedezését Kolumbus Kristóf nevével szoktuk öss:Lekötni, aki világhirre tett szert általa, Az emberiség azonban felcseréli az okot a következménnyel, az „elkerülhetetlen" sulyát a ,,véletlen" súlytalanságával akkor, amikor túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít egy önmagában véve valóban merész tettnek s emberének, aki igazában nem is volt tisztában azzal, hogy ö egy addig

ismeretlen világrészt fedezett fel. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy ismer-né-e ma a világ Amerikát Kolumbus merész útja ni>lkü!, feltétlenül igen a felelet. A különbség Kolumbus nélkül legfeljebb az lenne, hogy Amerikát néhány évvel, vagy esetleg né~ hány évtizeddel később fedezte volna fel Európa, ez azonban a tény jelentőségén, és annak összes történelmi eredményein semmit nem változtatna, Amerika felfe<le~ését nem. Kolumbusnak, hanem a távolsággal folytatott gigászi küzdelemnek köszönheti a viliig, és mindennemű történelemnek igy is kell azt értékelnie. Az Atlanti-oceánt az egyenértékű já.rművek hiánya kapcsolta ki s a megfelelő járművek kifejlesztése kapcsolta bele Európa életébe. Mind a két körülménynek a mélyén pedig a távolság nyujtózik, mint a dolog, és összes történelmi konzekvenciáinak oka és okozója. S ezek a konzekvenciák Európa egész újkori történetére rányom. ják

bélyegüket. 62 3. Az egyes társadalm„tk drendezödésc a rendelkezésükre álló térben minden időben rányomta a bé1yegét kultúrájuk és civilizáció• juk alakulására és jellegére. Amilyen tipikusan „urbánus" a karaktere, sorsa, lelkisége> kultud.ja a görög polisznaki vagy a köztpkor városállamának, olyan tipikusan provinciálisak a vonásai a középkor feudális territoriumainak, a maguk apró fa)vakban szétszórt diaszporikus telcpüléseikkel. Mi sem természetesebb annál, mint hogy az ókori vagy a középkori városállam távolságok által szét nem szabdalt társadalmá. nak életérzése) teljesitménye, szelleme és form.ái meröben mások, mint a laza és érintkCzésében megbénított provinciális társadalomé. Söt egy és ugyanazon társadalom „városi és „vidéki része is döntő különbségeket mutat. Szinte rnár unalmas rámutatni, hogy a különbségeket ismét ezeknek a formációknak a távolság

problémájához való víszonya ad ja. A települt.;S formájának és természetének legkiáltóbb társadalmi és történelmi következményei a legfeltünőbben talán az újkoron mutatkoznak, amelynek nemcsupán jellemzö tünctévé, hanem egyenesen betegségévé, még pedig egész civilizációnkat fcnyegctö betegségévé vált a korunk emberét roppant nagy centrumokba összezsúfoló, a modern „nagyvárost" életrehívó tömegesedés. Az utolsó száz esztendő alatt a „város" fogalmának egy íij, azelőtt is~ meretlen formája táma<lt, a.mely scmmibCn sem hasonlít a középkori, vagy ókori városképletekre A modern ipari centrumoknak nem csupán külső képe, hanem belső egyénisége l:s ember- és túrsadalomformáló tevékenysége js más. A tömegesedés törth1elmi következményeit fejtegetni nem ennek a tanulmánynak a feladata. Korunk em,berc különben is látja ezt a maga teljes kifcjlődéséht,n attól a ponttól kezdve, hogy a

tö-megember roppant mennyis<~gének élményéből kibontakozott az erőnek és a hatalomnak a tudomása, A szocializmus, osztályöntudat, osztályszervczkedés, internacionálé, marxizmus, bolsevizmus, tömegizlés 1 tömegformák, tömegterror, forradalmak, háboník és 63 végül Moszkva fenyegető varos árnyéka azok a mérföldkövek, amelyek a tömegcscdéssel megkezdődött folyamatot jelzik. A tömegesedésnek, mint :.i korunkat jellemző fejlődés okozójának n okait kutatva mintha túlsokat hibelödtünk volna azokkal a közvetlenebb, de csak másodrangú okokkal 14 , amelyeknek sok külön bözö és érdekes részletekhöl összetevődő mennyiségét általában a ,,túlnépesedés" szóban szokták summázni. A túlnépesedésnek azonban még nem kellett volna szükségképpen tömegesedéshez vezetnie, elvégre megoldás elképzelhető vol• na tömegesités nélkül is. S a tömegesedésnek valóban nem a túlnépesedés az okat hanem megint és

újra a távolság A gyáripari termeléshez szükséges hajtóerő - az ipari forradalom első fázisában a víz, a másodikban a szén - a mult század derekáig még szinte megoldhatatlan szállítási nehézségek miatt 43 Ugy h.uz:ük, hogy a korunkat jellemző társadalmi válságnak a Mmegesedés puszta ténye a kizárólagos oka A2, ugyanis, hogy a m unkássé~ak egy csomó nagyon is jogos oka volt szociális panaszokra és az ezek orv0Blá sát célz6 különböZÖ akciókra és mozgalmakra a kapitallsztikus termelési rendszerrel kapcsolatban, lehet oka reakcióknak és mo:zgalmaknak éltalá• nosságba.n, de az hogy ezek a reakcíók és mozgalmak úgy alakultak és oda fejlődtek, ahogyan alakultak és ahova fejlődtek. kizárólag a gyáriparj ter• meléssel együtt járó tömegesedésből folyik. Százezrével egy helyre zsúfolt tömegek, mint modern kapitalisztikus forma nélkül, a legsúlyosabb sérelmek és legindokoltabb pana.srok mellett sem vettek volna a

mw:ikásmozgalmak olyan irányt, amilyet vettek. A szakszervezetek irányába történő kifejlődésre egyszerüen nem lett volna esély és a marxizmus politíkai tömegmozgalom helyett megmaradt voln-a fl!owfiának, mint ennyl más. Ez azzal járt volna, t.ogy a munkáspanaszok orvoslása jóval lassűbb folyamat lett volna, és semmi esetre sem ment volna át abba az osztályuralmi fázisba, amelyben az ma van. Mindezzel azt akarjuk ki1ejezni, hogy a fejlődés kiváltója az elégületlenség ugyan, de a fejlődés természetének, irányának, lélektan-!. ha• tá.Sának és főleg túlzáSainak az oka s kialakítója a tömegesedett forma H Az, hq?;y az elégtelen mezőgazdasági termelő kapacitás Anglá.ban a közbirtokossági területek parcellazásához (enclosure), majd aztán összevásátlá.slthoz vezetett, s az előbbenl kisgazdálkodási rendszer helyett a imgy~ birtok-gazdálkodást hozta. létre, ami viszont az agrárnépesség legnagyobb részét nincstelenné

és munkanélkülivé tette, különösen a. külterjes gyapjútermelésre való átállás folyamán, s a beálló nagy munkakinálat soha nem tapasztalt konjunktúrát hozott egy gyáripari rendszer létrejöttéhez, hogv az egyes helvi körülmények különböző varialódásából ugyanez következett be vala.mivel később a kontinensen is, igaz Az ok azonban, bánnlk is a fejlődés állomásai, a túlnépesedés. 4 64 heluhez van kötve. Szükségképi tehát, hogy a gyáripar a szénvidékekre, a nehézipar kibontakozásakor a szén- és vasvidékekre lokalizálódik, söt centralizá]ódik Ez a távolság problémájából adódó szükségképiség kényszeríti ipari centrumokba a gyáripar személyzetét) hisz a munkást és családját csak egyszer kell költöztetni s nem állandóan szállítani, mint a szenet és a vasércet. Az ipari centrumokba zsúfolt százezres tömegekben automatikusan jön létre az erő élménye, arról nem js beszélve, hogy a

távolságok nélküli társadalom befolyásolása olcsó, technikailag egyszerű és szervezése és irányitása is könnyebb, mint a nagy távolságokban szétszórt és koncentrált nyomásra képtelen tömegeké, amelyeket éppen a távolság bénít és fékez. Korunk szocialista mozgalmainak ijesztően gyors fejlődését és túlfejlődését a fékező erö hiánya segitette elő, s ez a fékező erő megint csak a távolság lehetett volna, ha nem koncentrálta volna a tömegeket. Az ipari munkás nem koncentrált, nem tömegesitett mezőgazdasági testvére, a paraszt~ nem okozott világkatasztr6fát, noha annak a sérelmei semmlÍvel sem maradtak el az ipari munkáséi mögött, éspedig mindenekelőtt azért nem okozott, mert azt nem koncentrálta, és ennélfogva fékezi a leghatalmasabb történelmi tényező, a távolság, ame1yröl e sorok irója ugy hiszi, hogy eleggé „egyszerű, mindig egyformán érvényes, mindenütt jelenlevő és mindent megmagyarázó

egyetemes ok a történelemben. A tömegesedés, szocializmus és távolság fentebb kimutatott szoros víszonya mellesleg meglehetősen komor jövőt jósol az em. beriségnek. Ha ugyanis napjaink félelmetes párbajának eredménye az lesz, hogy akár az eltúlzödott kapitalizmus, akár az elh1lzódott szocializmus irányítói egyeduralomhoz jutnak az emberiség felett, nem kell egyebet tenniök) mint a jelenleg centralizált tömegeket decentralizálni újra, és évszázadokon át nem lesz emberi hatalom. amely egyeduralmukat és az általuk kiszabott formákat megdönthetné. Sőt, még a tömegek decentralizálására sem lenne szüksé• gük, hiszen a szén korszakának fokozatos elmúltáva1~ a nagy távolságokra könnyen szállitható elektromos energia máris észreve• hető ipari decentralizálódást idézett elő, ami két emberöltőn belül a nagy ipari centrumok diszoluciójához s ezzel a tömegesedés megszűnéséhez fog vezetni, különösen ha megjelenik a

helyhez nem kötött atom, mint hajtóenergia is. Az emberiség tehát bizonyos mértékben a távolság féke alá fog kerülni újra 65 IV A T A OLSAG FORRADAL?,.lA 1. A parti s a lovas civilizációk összehasonlitása során már megjegyeztük, hogy ugyanakkor, amikor a vizi közlekedés a kezdetleges folyami bárkától a több ezer tonnás oceánjáró vitorlásig óriásí fejlődésen ment át civilizációnk évezredei folyamán, hiszen súlyhatárban sokezerszeresre nőtt, akciósugárban elérte a földgnlyó méreteit, söt még sebességben is jelentös emelkedésen ment keresztül, a szárazföldi közlekedés, a hajózáséhoz képest jelentékte1en, inkább csak kényelmi és esztétikai módositások leszámításával, (gészen a mult század derekáig ugyanaz maradt. Talán még senki sem gondolta át eléggé intenziven és a maga nyomasztó történetformáló teljességében azt a valósággal tragikus helyzetet, amibe a vitorlák szárnyain repüJö parti

társadalmakkal szemben a ~lső kontinentális nemzetek kerültek az egyetlen szegényes közlekedési lehetöség birtokában, amit még az ókor mélyéről magukkal hozott s a fárasztó évezredek roppant ideje során a1ig változó ló jelentett. Az ókorban s a középkor e] sö harmadában a parti és a bekö kontinentális társadalmak kapacitása a távolsággal szembc:n nagyjából még egyenlő. A I6á1lomány roppant mértékű szaporitása egy ideig még )épést tud tartani a társadalmak létszámának s igy a távolságoknak növekedésével, a középkor második harmadában azonban már egyre tisztábban látható, hogy a belső kontinentális társadalmak már lejutottak kapacitásuk végsö határához. A kor legna.gyszerühb parti civilizációjának politikai szervezetét ugyan még sikerül összezuzniok, s helyét birtokbavenniök, de a belsö kontinrntális tér társadal~inak ez az utolsó ekvivalens eröt bizonyító tette. Innentől kezdve a mediterrán

parti társadalmak szuperioritása egyre határozottabban bontakozik kí 45 s egy ~vezrcd mulva sem belsö kontinentális társadalmak fogják megdönteni, hanew a:l) új ,,parti" fázis, az Atlantt 6ceáné. Ebben a korban csak a medjterrán parti sáv kisugárzási teröbe került be1sö kontinentális társadalmak visznek némi törté neImi szerepet, s csak a még beljebb elhelyezkedő társadalmakkal szem• ben van bizonyos szuperioritásuk, a Mediterráneumtól mégtávolabb eső belső kontinentáHs társadalmak azonban nem csupán bénultak, nemcsak stagnálnak, hanem civilizáló kapadtásuk abban az ütemben esik a tér ellenállása mögé, ahogy kiterjedésük nö. Németország darabokra hullik, Lengyelország egy-egy ídöszaki fellángolás leszámitásával feltartóztathatatlanul halad belsö szétesé~ se és végzete felé. A Skandináv-vidék és a Baltikum középkori éle te dermedt szunnyadás, különösen a belső területeken. A középkori Anglia is

csupán harmadosztályú hatalom Franciaország árnyékában, amelynek csak Anjoukirályai és kontinentális részei adnak némi kivülre is ható jelentöséget~ míg a százéves háború során el nem veszíti azokat is. A keleteur6pai tér a hun birodalom nyugati felének összezsugorodásátó) ( Attila halála 1 Kr.u 454) és félszázaddal késöbbi megsemmisülésétől kezdve onogur ( szabir~ magyart bolgár) és normann-orosz államképződmények gyakran változó mozaikja Ez a 4.i Vö Bizánc, Róma és az itáliai városállamok, s az arab blrodalcm gyorsan bontakozó uralkodó helyzetével a Földközi-tenger körül a 6. századtól kezdve, a három nagy (bizánci-arab-reneszánsz) kultűrkör teltünő geográfiai elhelyezkedésével, vaJamlnt azzal is, hogy Európa első megszer• veZése (Nagy Karoly) a mai Franciaország teréből, indul ki s Rómára támaszkodik, és azz.al is, hogy a Német-Római Birodalom csak aiddlg képvisel igazi erőt, amig virtuális

kapcsolatban van Itáliával (a 12 szd vége) és majd csak akkor kap egy rövid néhány évtizedes jelentőséget újra, amikor a 16. s~d első felében Spanyolországgal kerül persronélls unióba Különben egy tehetetlen, poilUkaHag szétesett monstrum, amelyet, saJAt tAvolságai morzsolnak több száz darabra szét, űgy, hogy a n-emet népnek tehetetlenül kell néznie, ho~y a.Iapitanak nitlénál kisebb európai népek hatalmas gyarmatblrodalmakat, s hogy ves:r.lk el töle még az atlanti kljératokat is 67 mozaik a 13. szd első felében a tatár birodalom keretében, rövid időre egyesül ugyan, de néhány evtized múlva, a tatárok nagy ázsiai birodalmának gyors széthullása után megintcsak apró tatár fejedelemségekre bomlik szét s marad így a tatárok uralmának a 15. század végén bekövetkezö megdöntése után is egész a 17 század harmadik harmadáig Nagy Péter erőszakos és felületes egyesitő tevékenysége, formailag legalább, egybe

erőszakolja a teret, ezt a politikai egységet azonban majd csak a példátlanul erősza­ kos cári terror tartja össze, amely lovas kozákok kancsukáival ker~ geti végig a béna orosz társadalmat a parancs és a végrehajtás között ásitozó roppant távolságokon. Akármerre nézünk hát a belső kontinentális térségen, a legszembetünőbb benyomás amit kapunk, a szétszabdaltság és töredezettség, a lassú és nehézkes civilizációs előmenetel, sőt civilizációs stagnálás~ vagy éppen visszafejlődés, minél messzebb jutunk a partoktól; annál inkább. A belső kontinentális tér nagy középkori csendjében csupán a nagy folyók vidékein ( Rajna, Duna, Volga, Don) észlelhetö némi viszonylagos élénkség. A félreeső beltengerekbe torkolló három legnagyobb folyó vidékének 46 élénksége azonban inkább csak lokális jellegű és lokális jelentőségű, s közülük csupán a mediterrán régión áthaladó Duna civilizációs ereje képvisel

történelmileg is mérhető mennyiséget, hiszen a három közül egyedül ez képes nemzetközi jelentőségű civilizációs és politikai képződményt létrehozni a kelet-római birodalom és a frank-római, illetőleg később a német- római császárság között. A hárornnegyedmillió négyzetkm-t magábafoglaló dunamenti avar birodalom ( 580-805) azonban éppúgy, mint annak történelmi utóda, a nyolcszázas é-vek végefelé alapított és a 15 szd elejéig csaknem állandóan terjeszkedő politikát folytató magyar birodalom 47 is, inkább a mediterrán 46 A Duna és a Don a Fekete-tengerbe, a Volga meg a Káspi-tóba tor- kollik nem nemzetközi útvonalakba. -n A magyar birodalom 1116 és 1492 között ki1:ebb nagyobb területi ingadoZásokkal magá.ba foglalja a Kárpátmedencén kivül &szak-Balkánt (a mai Románia, ltsze.k-Bulgária, Észak~Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Dalma· cia) is, mint külső tartományt, rövidebb-hosszabb Időre hozzátartozik

Ausztria és CsehorsZág keleti fele, söt a 14. században másfél évtizedre (137083} egy magyar sűlypontü perszonális unióban ümgyelország is 68 szomszédságnak, semmint a f élreesö beltengerbe torkoHó Dunának köszönhető. Az a változás, amit a mediterrán súlypontról az Atlanti-súlypontra való áthelyeződés jelent, és ami a "Középkort" elsösorban formálja „Ujkorrá" át, a belső terek által nyújtott általános benyomáson semmit nem változtat, sőt az Atlanti parton hirtelen felszikrázó történelmi é}et roppant vitalitásához képest a belső kontinen• szembetűnőbb. tális bénultság szomorú ellentéte A 16. század ,,spanyol-németalföldí villamos feszültsége, a 17 század spanyol-angol villamos feszültsége, a 18. század franciari angol villamos feszültsége domináló szerepet visz Európa civilizációjának történetében s ha van valami a belső kontinentális térben all]i nemzetközi jelentőségű,

akkor ez csupán a szétesés felfokozódott folyamata a 16. században és a 17 században éppúgy„ mint a 18-ikban. A német-római birodalom folyton lazuló és egyre kérdésesebb „egységének" a kegyelemdöfést az Atlanti kisugárzási térbe eső rész, az egyre emelkedő Brandenburg adjá meg, amely a 18. századtól kezdve Poroszország néven kljesen szétzúzza az előbbi Földközi-tengeri súlypontú középkori rendezésnek még a maradékát is Nyugateurópa belső terében. 11ellette az Atlantikumtól távolabbesö részek, a távolságok bilincseiben vergődő Szászország, Bajorország, Vürttemberg Csehország, Szilézia, Ausztría, Svájc és a száz meg száz többi apró német töredék területe történelmi vákuummá válik. De történelmi vákuumot jelent a 145 éves török háborúk és megszállás után elnéptclcnedve és romokban, közlekedési utak nélkül vissza hagyott Kárpát~medence is, melynek meggyérült lakossága, az úttalan

távolságok bilincseibe verve könnyű prédája a Dunára támaszkodó új 1Ja bs burg-imperializmusnak. A baJkán méginkább történelmi vákuum, amelynek a járhatat- meg 4S A 16.szd ,reformációja" a vallisi és szellemi egység megszűnését je• lenti, a 17. szd ,,harmincéves habOrúja éppúgy, mint a 18 szd osztrákporosz „örökösödési háborúi a német tér politikai és gazdasági felbomlá~ sát. Ugyanezek a századok szaggatják darabokra a magyar birodalmat, amelynek keleti része nem hóditás, vagy önállósulási vágy, hanem kizárólag a távolság következtében. szakad le, s ugyanez a két század tépi szét ItáLát és Lengyelország belső egységét iS. 69 Ian, vízi utakban is szegény terep közlekedési akadályaiban vergődő töredékes lakossága még a rohamosan hanyatló ottomán uralom fogyadozó erejével sem képes megbirkózni. Vákuum a távolság által megbénított lengyel tér, ame1ynek bé. nult társadalma a

végtelen lengyel síkság sarába beleragadva képtelen megakadályoznit hogy elöbb atlanti sávját, majd azután a maradékot is darabokra ne tépjék szomszédai, miután a lengyelséget magát immár darabokra tépték távolságai. De a belső kontinentális terek, között mégis az ,,egységes" orosztér a legmozdulatlanabb vákuum. A roppant messzeségeken szétsz6rt gyér lakosság komplett társadalommá szervezni sajátmagát egyszerűen képtelen s így teljesen passziv tárgya a cárok szinte egyetlen ambíciójának, s ez a területnövekedés. Nagy Péterrel kezdődöleg létrejön egy területszörnyeteg, amely különösen kelet felé arat könnyű és oksó diadalokat a két óceán felé zúduló középkori nomádok által elhagyott, csaknem lakatlan észak- és keleteurópai és nyugatázsiai területek birtokba vételével, úgy, hogy az ott élő néptöredékek és elszigetelt diaszpórák lakóinak sok esetben csak az unokái tudják meg, hogy ök már

nagyapáik kora óta „orosz alattvalók". Történelmi értelemben vett élet, civilizációs haladás az orosz világban csak a balti és a Fekete-tengeri részekre korlátozódik. Moszkvát Nagy Péter 6ta átengedik a cárok a pravoszláv kolostorok hagyma-kupolái fölött megrekedt Középkornak. A centrumot Szentpétervárra szivja át az Atlanti•oceán vonzása és a belső kontinentális távolságok lassúságától való borzadás. A roppant térségeken csak az irásrudatlan, egykedvű és türelmes muzsik marad, aki egy évezred során teljesen beletörődött abba, hogy a távolság legyőzhetetlen és irgalmatlan hatalom, amellyel szemben hiábavaló minden sietség s aki éppen ezért csak akkor szedi egy kicsit gyorsabban a lábait, ha megjelennek apró lovaikon és komisz korbácsaikkal a láthatatlan cár akaratát kikényszeritö kozákok. Európa belső kontinentális társadalmainak civilizációs kapacitását és ezzel történelmi helyzetét és

esélyeit a fentiekben nyújtott, szánalomra inditó kép tükrözi vissza, amelynek középpontjában másfélezer év óta változatlanul baktat, esetleg üget, szekérbe, vagy kocsiba, esetleg ágyú elé, vagy koronázási hintóba fogva, hámban, vagy nyereg alatt, a - ló . 70 2. A.z a viszonylagos egykedvűség, amellyel a történettudomány a vasúti közlekedés létrejöttét a modern találmányok sorában registrálja, határozottan meglepő és nem kevésbbé igazságtalan. K0rszakalkot6 és történetforrntí.ló hatásában ez a találmány ugyanis túlszárnyal minden egyebet, még az irás s négy és fél évezreddel ké:söbb a könyvnyomtatás feltalálását és jelentősé­ gét is. A szárazföldi gépjáróműre köze) hatezer esztendőn keresztül várt a civilizádó útjára lépett emberiség. Ez alatt a hatezer év ~Jatt építkezésben, ruházkodásban, táplálkozásban, tudományokban, művészetekben, gyógyításban, hadászatban,

jogalkotásban, irodalomban o]yan csúcsokra jutott fel a 19. század elsö harmadáig amelyeket egy Pheidias, egy Michelangelo, egy Leonardo da Vinci, egy Galilei, ogy Shakespeare, egy N apoleon, egy Beethoven 5ziP.te utólérhetetlen teljesitményci jelölnek A szumir rovásjelektől eljutott a napi sajtóig, a mithoszok naivságát6l az exakt tudományokig, az állati bőröktől a rokokó öltözködés feminfo túlzásaiig, a görög pentatonikus uniszonotól a wágneri polifnniáigJ a mesétől a regényig, a ráolvasástól a bakteriologiáig a fütyköstől a tűzfegyverig. Szárazföldi közlekedésben azonban hatezer év alatt lényegében semmit sem fejlődött Legyőzte az Éhséget, a Hideget, a Forróságot, a Betegséget, a Sulyt, dc a Távdság ellen egészen nagyapám gyermekkmáig az emberi lábak még a jó öreg ló segítsógülhivásán kívül semmit sem volt képes tenni. A vasúti közlekedés elterjedése a:~ emberi nem életének eddigelé Jegnagyobb

kihatású forrada1ma volt, amelynek történelmi hatúsát és jelentőségét csak tán az atomrobbantás kifejlődése fogja majd túlszárnyalni. Az autó meg a repülőgép már megközeHtően sem jelentett akkora lép{st a szárazföldi közlekedésben :l v:1sút után, mfot a vasút jelentett a lóvontatáshoz képest. Egy gyalogos ember, vagy egy vontató ló átlagos órnteljesit1:1/.;1yét négy kilórnéterre, a mozdony átlagos órateljesitményét pedig negyven kilométerre téve, a vonatközlekedés feltalálása ls bevezetése azt jelenti, hogy a szárazföldi belső terek emberi 71 társadalma körülbelül egytizedére csökkentette le a távolság által évezredeken át könyörtelenül elvett időmennyiséget és ezzel> néhány évtized leforgása alatt~ megtizszerezte tl/ civilizációs kapacitását. Ezzel a hatalmas és váratlan ugrással egyszerre felbilJent a pai·• ti társadalmak és a belső kontinentális nemzetek civilizációs ka• pacitása.

és így hatalma, ereje, te)jesitöképessége közötti viszony, vagyis egycsapásra megszünt a parti elhelyezkedésű és a be lsö kontinentális ne~tek között a másfélezer éves diszparitás. A parti nemzetek - elsősorban AngHa - óriási civilizációs és ezáltal erőfölénye egyetlen emberöltő alatt rnegszünt s a perifériák természetellenes és logikátlan szuperioritásának automatikus megszüntével a belső részek, a központ természetes fojsúlyfölénye helyreállt. A civilizációs feszültség fókusza lassan és feltartóztathatatlanul kezdte elhagyni a parti sávot és a diadalmas mozdony hátán megindult a szárazföldek belseje felé. Nyomában azonnal megindult a 19. századig kialakult politikai és társadalmi 50 rendben az a változás, ami immár a har:rnadik nemzedék életében tart s ami teljesen meg fogja változtatni a föld múltszázadbeli politik~1i és társadat mi képét. A közlekedés rohamos fe)gyorsulásának gazdasági

következményei annyira nyilvánvalók s ennek egyébként is akkora irodal• ma van} hogy erről ezen a helyen külön megemlékezni felesleges . 1 .oio Itt most csupán a gyorsaságra, tehát a személyszállitásra utaltunk Teherszállitásban azonban a civilizácíós ka1,acitá.s ugrása messze magasahb, hiszen a szállitási sűlyhatárban a növekedés sokkal nagyobb, Ha valaki számításba veszi, hogy egy gőzmozdony századunk színvonalán, átlag 120 tengelyes szerelvény vcntatásárn képes, amely 600 tonna ha.iznos súlyt jelent, rájön-, hogy az rövid távon 12.000 ló teljesitrnényével egyenlő De száz kilométernél hosszabb távo1ságra ugyanehhez a .súlyhoz 24 OOO lóra tenne szűkség. Egy 500 egységből álló mozdony park kapacitásának eléréséhe-;: 6-12 miilió ló tart.ására lenne szübiég és ez sebesség tekintetében még mindig csak egytized részt jelentene líO A történelmi ködelfogás a kor nagy társadalmi átalakulásat a fran•

Cía forrada1omnak tulajdonitj a. Ez téves, hisz az eszméket a francia forradalom nem adta, hanem maga is kapta, megvalósitásuk viszont csak majd a levert és lik.vidált forradalom utlm két emberöltővel a 19 szd másoc:Hk felében megy végbe a társadalmak belSő mozgásk:éptelenségének fokozatos feloldódésával, amit majd a vasút visz el mindenfelé 72 Hogy a közlekedésben bekövetkezett javulás a kontinentális népek számára milyen nagy mennyiségű időt szabaditott fel civilizációs célokra, arról már tettünk emHtést. :Mindezeknél jóval fontosabbak azonban a politikai következmények, amiket a belső kontinentális társadalmak és a távolság közti viszonyban beállt forradalmi változás maga után vont. A m!ult század közepével - a vasuti közlekedés rohamos fejlő. dését hajszálpontosan követve - mélyreható változások indultak meg, amelyek elsö szakaszát a távolságok által szétszaggatott tár~ sadalmak szorosabb politikai

egységekbe való tömörülése jelenti. Elsőnek a legszétesettebb és legbénultabb nép kezdi meg lázadását a távolságok traigikus következménye ellen. A Junge Deutschland első eröfeszitését még minden emlitésre méltó politikai, vagy katonai ellenállás nélkül, maga a földrajzi szétszórtság, vagyis a távolság hiúsitja meg 1848-ben, amikor a vasuti közlekedés még embrió-állapotban van. Hasonló a sorsa az olasz nép első erőfeszitésének is 1 a távolságok itt is egyelőre még az osztrákok oldalán fejtik ki erejüket 51 • A lengyelek hasonló megmozdulása meg még kibontakozni sem képes 1 megintcsak főleg a távolságok, a bénultság, a lassúság tí 2 miatt. A ,,távolság forradalmának még erősödnie kell Az ötvenes és hatvanas évek folyamán azouban a vonatközlekedés kiépülése hatalmas lendületet vesz. A mozgalmi propaganda, az eszmék gyorsabb terjedése ::. 3 hatalmas iramot ölt, és a stratégiai viszonyok is döntő

átalakuláson mennek át A társadalmak térbeli egységei amelyek azelőtt évszázadokon át csupán tudtak egymás felől, kezdik felkeresni egymást és a vezető centrumok kapcsolata a tömegekkel folyamatossá válik a napisajtón keresztül. Ha Goethe az előző század végén a sűrű úthálózatban szemr1 Az olasz vereség oka az volt, hogy a délítáliai államok vissza,vonjak katonai kontjngenseiket, mert az uralkodók féltik t:erritoriális öná.llóságu• kat. A magára maradt szárd haderőt ez elszigeteli a délitáliai hadtáp te~ rületektöl. Az osztrák haderő ugyanekkor erőSitéseket kap a szoms?éj os Tirolból. „:.i 1Mintegy 20000 fonyi felkelő hadsereg elkésetten gyülekezik öSsze és szeled harq nélkül szét. t3 A vasuti közlekedés terjedésével egyidőben és párhuzamosan terjed a táv1ró, majd sokkal később a telefon is. Mínd a kettő az emoer távolság~ problémájának megoldásában jelent hatalmas lépést. 73 Jélte a

nemzeti egység létrejöttének egyetlen biztositékát és eszközét, tízszeresen volt ez érvényes a vasúthálózatra. A nemzettársadalmak kapacitásának növekedése és koncentrálódása először Olaszország egyesitését hozza el a hatvanas évek elején, amelyet pár évvel később az osztrák-magyar monarchia létrejÖtte, majd az egységes német birodalom megalakulása kö. vet 1871-hen. Az olasz Cavour, a magyar Deák és a porosz Bismarck sikereit a távolság forradalma hozza el, amit a mozdony jelent és ennek füttye kezdi mozgásba hozni a végtelen oroszot• szági terek derm.edtségét i~ A vasútak elképesztő ütemű kiépülésével f>4 hihetetlen mennyienergia szabadul fel a belső kontinentális térben egyetlen em beröltö alatt r.i:; Ennek az évszázadokon át elnyelt civilizációs kapacitásnak má~ ról-holnapra való megjelenése a parti sávok mögötti térben akkora potenciát szabadít fel a 19. szd harmadik harmadára - különösen a

nagy egységekbe tömörült és sűrű vasúthálózatot kiépítő társadalmaknál - hogy annak méreteiről a kortársnak fogai~ ma sem lehet. Legelőször a német, majd az osztrák, cseh és végül a magyar ipar, kereskedelem, földművelés, századok fejlödését hozza be a század végéig, úgy és abban az ütemben, ahogy a kontinentális vasúthálózat kúszik nyugatról kelet felé. A századfordulón a lengyel tér, majd Oroszország s a Balkán jönnek egyre fokozódó lendületbe. ségű G4 Európában 1840 és 1870 között, tehá.t harminc év alatt körülbelül 150.000 km-nyi vasut épül 5~ Egy felnőtt lakosra átlagosan csupán 200 kilométeres utazást számítva. évenklnt, a belső kontinentális térben gyalogos, vagy lóvontatású utazásl mód mellett ez 250 mtllió lakosnál (1840) 3160000000 munkaóra veszteséget jelent Ugyanez, vasuti közlekedés mellett 350 milli6 lakosnál (1875) l.Supán 437500000 órát tesz ki A különbség, lefelé

kerekltve 2 milliárd 700 millió évi munkaóra a civilizációs kapacitás előnyére. De az árúszállitésban beállt javulás még sokkal nagyobb óraössreget tes:1: ki A parti tár~ sadalmaknál ez a különbSég a vasut-nélk.üli és vasutt közlekedés idöveszte~ sége között hasonlithata.tlanul kisebb Nemcsak a h&jószállltás nagy volumene mlatt, hanem azért is, rnert a parti társadalmak: létszáma sokkal klsebb s Angllé.nak pl nincs egyetlen pontja, amely 100 kilométernél mesz:szebb volna a tengertől A vonaton közlekedő társadalmak időnyeresé:ge békében, háborúban túlnyomó. 74 S ez a lendület a 20. szd elejére közel négyszáz milliónyi Hbelsö-kontinentális" tömeg fokozódó lendületét jelenti, amelynek ret tentö potenciája árnyékában egyre nyilvánvalóbb képtelenséggé váHk a nyugati peremen elhelyezkedő Anglia által változatlanúl igénylett és szinte már brit elöjognak tekintett szupremácia a többi nemzetek

felett. A s-úlyarány a parti sávok és a belső kontinentális tér között az új századba lépve immár teljesen megfordult s ezen nem se• gíthetett sem Entente-politika, sem hadi rombolás, sem az új kontinentális egységek mesterséges politikai és gazdasági szét• trancsirozása a versaillesi operáló asztalon. A kontinentális vasúti hálózat megmarad - sőt a motor-járművek gyors elszaporodása során még egy egyenértékű közúti hálózat támogatásával a kapacitása még meg is duplázódik - és a belső kontinentális nem• zetek évezredes ellenségének a távolságnak rettentő ereje most már a nagy távolságok társadalmai, a gyarmatbirtokns parti népekkel szemben viszonylag erősebben érvényesül. A lovas-nomád társada1mak ókori és kora-középkori természetes erőfölénye a vízhez láncoh társadalmak felett, tízszeresére növekedve visszatért . 4 3. A második világháború óta ez immár hiánytalanul és cáfo!ha•

tntlanul beigazo)ódott, Teljesen és cáfolhatatlanul beigazolódott az is; hogy a belső kontinentális társadalmak automatikusan és rohamosan növekvő fajsúlya következtében megforduló diszparitásban a parti népek számára az egyedüli kivezető út lett volna a belső kontinentális társadalmakkal bármilyen áron megegyezni és megosztozni, mert a ,,bármi ár" feltétlenül kevesebb lett volna, mint az, amibe egy idegen kontinens segítségével üggyelbajjal kivívott és csak rö, vid ideig ható két pirrhusi győzelem került és még majd kerülni fog lffl, ::.,, Nem vitás, hogy a két hábOrúban elszenvedett vérveszteségen, a súlyos pénzáldozaton, az egykor megingathatatlannak hitt font-sterling megálllthatlan hfgu.lásan ki~ül az angol bAborus politikának két közvetlen kö- 75 Ezzel szemben Anglia az első világháborúval egy a távolság forradalmát figyelmen kívül hagyó és ezért helytelennek bizonyult eröbecslés alapján

megpróbálta háború útján megsemmisíteni a fenyegetöen felnövekedő belső kontinentális potenciát, amiről azt hitte, hogy az csak „német" imperializmus, s mint ilyen nem következmény, hanem csupán hóditó attitüd, a másodikban pedig, a kontinentális belső tér nyugati felének megrongálásával és szétszaggatásával egyidejüleg, az általa kevésbbé veszélyesnek ítélt keleti felet erősítette minden rendelkezésére álló eszközzel és módon noha ez a belsö kontinentális tér domináló helyzetének elkerülhetetlenül elkövetkező korában egy nyugati koncepcióba nemcsak hogy nem épithetö bele, mint ahogy a német beleépithetö 1ett volna, hanem egy ilyennek, akármilyen legyen is az, termószete s ellenfele. A bolsevizmus nélkül is az Ez tudniíJHk nem világnézeti kérdés. Ez földrajzi következmény Az orosz tér éppúgy, mint rohamosan növekvő társadalma, sokkal nagyobb, mint a német, s ha a közlekedés ezzel a térrel

adekvát fejlődési fázisba ér, nemcsak Anglia és parti kollegái és csatlósai veszthetik el függetlenségüket és szabadságukat, hanem két világháborút eJöidéző politikájukkal magukkal ránthatják a szolgaságba a kontinens egész nyugati felét is. 1fár pedig a távolság fékeinek összetörése a repülés rohamos fejlődésével olyan ütemet vett, amelynek eredményei - s ezzel együtt következményei - be]áthatatlanok. Ez a folyamat a belső kontincntáHs terek termelő és hadi kapacitását rakéta sebességvetkezménye közül az egyik az, hogy Anglia a világhatalmak. listáján az első helyről a harmadikra, az USA es a Szovjet mögé esett vissza s lo éven belül a hatodíkra fog vísszaesni (USA, Oroszország, Kfna, Németors7.ág, Japán}, a másik pedig a Brit Commonwealth széthullásának aggasztó processzusa, amely az első világháoorű után indult meg s a. második óta egyre fokozódik. Igaz, hogy ez utóbbinak előbb-utóbb amúgy is el

kelle!t volna érkeznie, de a két világhábOrú ezt a folyamatot legalább egv emberöltővel előbbre helyezte és lefolyásában hevesebbé tette. A „népek önrendel!cezési joga, amellyel a nagy kontinentális egységeket igyekezték szétverni a parti társadalmak Versaillesban, a második világháború után azok ellen fordult, akik azt először alkalmazták. Az első esetben a kontinentalis társadalmak és a távolság űjonnan kialakult viszonyának logikáján követtek el erószakot, a második esetben a gyar:matbirtokos nemzetek s a távolság közti viszony logikaja ütött vissza. A nyugati győzelem ,érthetetlen" tragédiájának történetbölcselet magyarázata itt van 76 gel növeli és, ha az olvasó visszagondol annak a forradalomnak a következményére, amit a távolság viszonyában a mozdony elői­ dézett, képes némi hozzávetőleges fogalmat alkotni arróJ, ami majd még ezután következik. Európa nyugati felének egyetlen esélye,

Amerika támogatása. Ezt a támogatást azonban erősen, sőt esetleg végzetesen befolyásolhatja a két kontinens közötti 8000 kilométeres távolság, arról nem is beszélve, hogy ez mily bizonytalan, és máris bizonyos fokú függőséget és szolgaságot jelentő állapot annak a földdarabnak a .számára, amely a két világháború és a két békealkotás nélkül ma a földgolyó legnagyobb potenciájú területe lehetne Századunk új és egyre tisztábban látható világpolitikai rendezödésében a távolság tőrténetforrnáló hatását illetően máris látható egy törvényszerűség. Az új világhatalmak azok, amelyek parti sávokon kivül nagy belső terekkel és társadalmakkal is rendelkeznek. Oroszország és az Egyesült Allamok esetében ez már nyilvánvaló, Kína és India esetében nyilvánvaló lesz. A Fönicia, vagy Athén, Karthagó, vagy Ve)ence, a Hollandia, vagy Anglia típusu, kisterjedelmü, tengeri jellegű, hajózáson alapuló

nagyhatalmak évezredeken át változatlan korának vége. A belső kontinentális terek bénultsága és passzjvitása megszűnt. A „civilizációs feszültség fókuszai belső kontinentális centrumokra helyeződnek fokozatosan át Jellemző a korra, hogy az orosz centrum Szentpétervárról ismét lvfoszkvá ha vándorolt vissza A kontinentális terekben mindenfelé felnövekedő civilizációs k.1pacitás egyik ·automatikus velejárója a kontinensek önellátá,;ának teljes, vagy csaknem teljes kiépülése lesz, ami, néhány különleges és nagyobbrészt kis mennyiséget jelentő árúcikk leszámitásával, egyre feleslegesebbé fogja tenni az inter-kontinentális lmjóforgalmat~ amit az egyre zsugorodó szükséghez képest a repülés fog felváltani. A következő század világképének éppúgy jellemző vonása lesz az elavult és rozsdásodó hajók néma erdeje az elcsendesedett kikötőkben, núnt múlt század elején a kihalt 77 angol falú, amelyről majd

megint irhat melanch olikus költemé nyt az évszáza d új Goldsm ithje 1n, A távolság száz évvel ezelőtt megind ult forradal mának ezek szerint még távolról sincs vége~ és törvényszerű követke zménye it nem lesz képes megvált oztatni sem nfaj", sem „klima", sem nnem~ zet sem „zseni". Ezek mind, és velük az emberis ég történet e a Tér kivédhe tetlen determi nációja alatt álltak a civilizáció kezdete kor éppúgy, mintaho gy az alatt fognak állni annak pusztulá sakor is . Jelen igénytel en dolgoza t cxpozic iójában Ml azt a tételt állitottuk fel, hogy " - . ha az ember, a társadal om, a Hnép, a Hnemze t vagy ,,fa( alanya s nem tárgya a történet nek tehát minden más egyebet megelőző dctcrmí nálója saját életfoly amatána k, akkor történet et egyetem esen form.ló elv, mindenk or és minden ütt egyform án ható törvényszerűség nincs, és akkor Theodo r Lessing gúnyos szkep szise - indokolt. A társadal

mak életfolyását, a civilizál ódás folyamatát, a történetet mindenk or és minden üt törvényszerűen deternjná16 (lk megtalú lására tehát - ha egyáltal án van ilyen - c-sak egy esély van; ha ez az emberen , a társadal mon kí·ciU fekszik". Nem tudjuk, sikerült-e eléggé tisztán kimutat nunk, hogy a történet a Tér és az Idő egymás ra hatásán ak az ember által csak alig módosit ott kombiná ciója. Az volt hatezer évvel ezelőtt, a:1 ma és az ]esz hatezer év mulva is. Ez akár ki is számitható) noha e sorok irója még nem tudja hogyan Minden más csak többékevésbb é érdekes, de lényegte len különbs égeket előidéző mellékkörü lmény, egy-egy furcsa torzulás , hajszálv ékony reped{s) vagy fakó elszineződés az ,,egyszerű, minden ütt és mjndig érv{nycs és minden t megmag yarázó egyetem es ok sima felületr~n. A f cntiek szerint tehát a történel met elsősorban deterrni nú ló tényező nem az ember, nem a

társ.1dalom, hanem a Tér, amely4 ri7 Célzas Oliver Goldsmi th ,,The Deserted Village e. hirf•s versére az ipari centrumo k kialakulá sakor. ;;1, í8 Lásd a bevezetés befejező részét a 20-21-ik oldalon. nek parancsára az ember, lassabban~ vagy gyorsabban, intelligensent vagy kevésbbé intelligensen csupán csak reagál. Az immanencia-elv feladása, bizuny lesújtó érzés. A Tér viszonyait rendező törvényeket azonban az Isten szabta ki a teremtés idején s az emberiség élete azok determinációja a1att folyik a Kezdettől a Végig . 79 TARTALOMJEGYZE:K. . 13 Bevezetés . 15 A társadalom emlékezése a történelem, emlékezete a történet. Az emberiség története még ninci megírva, s ugy látszik nem is lesz. Az alapprincip ium, az „egyszerű mindent megmagyar ázó ok „hiányzik Az eddigi elméletek tévesek voltak Szkepszis a történetbölc

seletben ,,Sinngebun g der Sinnlosen". Benedetto Croce Az uuni• vcrzális" megtalálása már egyre sürgetőbb volna. A történelem tárgya nem az ember, hanem a társadalom és anyaga a t~rsadalom „történelmi tevékenység e, a civilizáció. Az "univerzális " tehát a társadalomb an és a dvi]j zúcióban keresendö A döntő kérdés az, hogy alanya-e :1 történetfoly amatnak az ember, vagy tárgya? A történetfilozófia csődjének oka az immanencia-elv. A történetformáló egyetemes elv megtalálásá nak egyetlen esé1ye: ha az az emberen kívül fekszik r. , civj]izádó bölcselete 22 A történet társadalmi tulajdonság, a társadalom viszont biológiai valóságokbó l összerakott képlet. A társad alonmak, mint fizikai létezönek első feltétele a hely, a második az idő. A történelmi „hely" és a történelmi ,,kor" között belső összefüggés nek kell lennie. A civilizációnak egy

pozitiv és egr negativ faktora van Az előbbi az ember, az utóbbi a természet. Mindkettő kapacitása változó. Az emberé a különböző korokban különböző a t(rmészcté a különböző helyeken. Civilizáció ott jöhet létre, ahol a két tényezö kapaciElőszó 81 tása egyforma és így egy kiegyensúly ozott feszültség állapotában van. Az állandoan emelkedő emberi kapacitás minden korban más és más helyen találta meg a civilizációs feszültségh ez szükséges egyenértékű természeti ellenállást. A civilizációs kapacitás mérhető mennyiség. A Hcivili• zálás" időfogyasztás. A kiadagolt idő minden generádó számára ugyanaz. A teljesítmény a létszámtól, az embert pótló eszközök mennyiségé töl és a tér ellenállását ól függ. Az ellenállás a legnagyobb mértékben és a legegyetem esebben a távolságokb an nyilvánul meg. A. távolság és a történelmi formák 37 Egy társadalom munkakapa

citásának több, mint két~ harmadát a távolság, emészti meg. A távolsággal való harc egyetlen valóságos fegyvere az idő. A távolság közlekedést követel, s ennek egész a mult század derekáig csak két eszköze volt, az igavonó állat és a víz. A vizi közlekedés három történelmi fázisa a folyó, a beltenger és az óceán. E fázísok nagyjábó] az óliornak, középkorna k s az újkornak felelnek meg az u.n parti civilizációknál. A belsö kontinentál is terek Ösi civilizációs formája a nomád forma A lovas dvilizáeiós forma nem fejleszthető s képtelen lépést tartani a társadalmak l{~tszámának növekedésé vel. Döntő változást majd csak a vasutközlek edés elterjedése hoz. III. A Tér európai reakciói 51 A tivolság és a hadászat A feudalizmus , mint a távolság reakciója. Autarkia, városállam, írás A középkori Egyház bámulatos szervezet a távolság ellen. Az egyetem A dráma A vers A

hangjegy A sokszorosítás nagy gyözelcm a távolságon. A nyomtatá~ megszüntet i az Egyház közvélemén yirányitó monopóliumát s lehetővé teszi a reformációt Az óceán megh6<lítása történelmi helycserét idéz clö. A mediterdn központ feszültsége ellankad, a történelmi fókusz Itáliáról a Brit Szigetekre helyeződik át. A tömegesedé s a távolság egyenes kölvetkezménye, n. 82 ez hozza létre a szocializmust, annak minden későbbi fejlemc·nyév~el együtt. A I·. távo]ság forradalma 66 A változatlanul lassú lóvontatás a belső kontinentális néyek civilizációs paralizisét és a tér áHandósult politikai széthullását idézte elö. A vizi közlekedés állandó fejlődése viszont a parti sávoknak s társadalmaiknak kapacitását, szinvona1ú.t és erejét a belső tereké fölé emeli, (~S szuperioritást nyújt nekik, különösen az oceáni korban. A vezető európai társadalom Anglia A vasút

feltalálása megváltást jelent a belső kontinentális társadalmak számára. Az évszázados :diszparitás megszűnik, a belső terek életre kelnek s természetes szuperioritásukat néhány évtized alatt visszanyerik. A változott helyzetet a parti társadat mak nem veszik észre 1 s az újrajelentke:z.ő igényt visszautasítják A viágháborúk 83 VERBULCSU Az elsüllyedt ~fo.gyarország temérdek torz furcsaságai ~or[than - amelyek tíz zs{1folt esztendőnek és vándorlásaink tízezerkilométereinek örvény]ő távolságaiból annyira tisztán látsz::m:ü 1n., már - nem utolsó volt történettanításunk Címrn„zistáinkkal negyedikes korukban eredeti latinban olvas tattuk Julius Caesar galliai hadjáratának történetét, a ,>Commcn hiríi de bello Gallico"-t s annak a római nacionalizmust idé~zö kezdö sorait még szürkülő fejjel is kívülről tudjuk idézrd minclnyájan: Imítemur nostros Brutos, 1-1ucios, Horatios . A fegyvereiket a

középkori condottierik módjfira bórheadó tízezer görö~ bérhaTcos perzsa zsoldban végigcsinált kisázsiai hadjáratának tel jcs útvonalát és minden jdcntös eseményét megtanítatták vdünk Xe1wphon Anabasisa alapján. Iskolakönyveink oldalakon át fog lalkoztak Hannibal itáliai hadjáratával a híres átkc-léstöl ~z Alpokon a cannae-i csatáig. Ugyanakkor azonban a honfoglalás utáni első száz esztendő magyar hadtörtéueti vonatkozásaiból csak any• nyit tanítottak nekünk) hogy őseink rablóhacljáratokra jártak s ezek során lJerseburgnál 933-ban és Augsburgnál 955-ben katasztrófális vereséget szenvedtek. A dolgot az teszi rendkivül furcsává, torzzá, sőt fé]elmetessr. hogy a honfoglalás utáni száz esztendő hadtörténeti vonatkozásairól óriási mennyiségű magyar és idegen forrásanyag, temérdek adat és leírás állt történet-tanitásunk rendelkezésére - s ezeknek a summája merőben más képet állit össze, mint az a

szegényes, pár mondatnyi anyag, amit minderről a magyar nép fin.inak tanítottak Oktatáspolitikánkat és tankönyvszerkcsztöink et s{1lyos fe- 155 lelösség terheli, mert magyar történelmi tankönyveink honfogbliskori any::iga elkedvetlenítöcn mutatta, hogy minden „új" t„111könyvct két. húrom régiből szerkesztettek össze, a régiek meg német i-s osztrák történelmi művek kompHációi voltak. Furcsa kulturális életünk szemében csak az volt komoly és megbízható. amit né•mctből vettünk át. A német világból hozzánk sodródott) vagy német szuggesztiók alatt élő tudományos rcprezentán~aink gyanakvó lemosolygással kezeltek minden magyar szúrmazúsú anyagot és feldolgozást. lgy esett 1 hogy honfoglaiáskori tört{nctünk egyik legérdekesebb és legíe1cntékcnyebb komplexumáról, a magyar külpolitika és hadművészet egy 18 esztendőt felölelő egységéről, amely a maga egészében a X. szúza<l fog,wgyobh európai

szenz,íciója volt, csupán a 955-i augsburgi ,lJngarschlacht"-ot meg a hét csúfond~trosan megcsonkított u. n ,,gyászrnagyart" mutogattuk é-vszá z~<lokon át ifjúságunknak, - talán éppen azért, mert a fölöttünk uralkodó katcgoriának szüksége volt a német nngysAg és a m:1gyar törpeség hangsú]yozására, egy kollektiv magyar kisebbségi krn l a k es f enntarlasara. crzes ·1tasara Hogy ez - éppen az augsburgi csatavesztés komplexumúval k1p(solatban - mennyire így van, annak jellemzésére előljárób:m csupán két körülményt említek. Az egyik az, hogy 955. évi magyar háború abban az elszig( telt formában és értek·mben, ahogyan ezt a német és a magyar történrt-t.mítás felemfüi: nincs Ellenben van egy 954-055 évi háború, amelynek befejező akkordja ránk nézve szomorú és tragikus, de amelynek első - és határtalanul nagyobb méretezésű - fele a magyar történelem legragyogóbb és a német történelem egyik

legszégyenletesebb lapja. Söt, ha azt a kifejezést használom, hogy )egragyogóbb, nem is mondtam eleget, mert a 954. évi ha<ljárat sokkal nagyobb és teljesebb magyar világszenzúció volt a X szd-ban mint pl a nándorfehérvári diadal vi!ágszenzációja XV-bcn, vagy Kossuth és szabadságharca a XIX-ben 1foszkvától Londonig, a skandináv-vi]ágtól Cordováig, Rc1mától Bizáncjg nem volt olyan város, aha] nem tudtak volna erről a hadjáratról - és a X. század derekán nem volt olyan gyerek Emópá~ ban. aki nem ismerte volna ezt a nevet: ,,Bulcsu" A masik körülmény az, hogy a német és osztrák történelmi oktatásból és nevelésből ez tökéletesen hi{myzik s csak a szépség. 156 Uastromot jelentő augsburgi ütközet van felemlítve nemzeti neVt ]ési szempontok miatt. Ez érthető is, német szemponthól néz ve. Amilyen érthető azonban ez a né-rnetek szempontjából ugyanolyan érthetetlen, hogy a mi történeti oktat{isunkból is

hiányzik hogy a mi történeti oktatásunkban is csak az augsburgi ütközet van felemlítve, noha ez a hadjárat jelentőségben és zsenialitáshan semmível sem marad mögötte Julius Caesar) vagy Hannibal, ·agy Napoleon hadjáratainak, amelyek nagyszerűsége megkap minden történelmi kontribuciót, noha a végén Hannibal is, Napoleon is elbukott. !findencsctre HannibalróJ nem csak azt tanítottuk, hogy miuLún őt az cmigníciúban is kérlelhetetlenül ül<lözö római nagvhat.Jom elől nem volt már hova menekülnie, öngyilkos lett - s ·Na p:i1connal kapcsolatban scrn csupán a ,vaterloo-i csatáról számoltunk be. A mi Buksunkkal kapcsolatban azonban ezt tettük Bulcsu, vagy amint kortársai nevczt~k Vérbulcsu ezen músudik nagy európai hadjárata - amelyhez hasonló m·~retezésű hadi "ál1alkozás félezredéven keresztül, Kag~· Károly avar háhor{1jától Batu khán tatárjá.rásúig Európában nem volt - nemcsak az európ„:i töi-téneleinből

maradt ki, ami a német közvetítő közeg sokmindent elnyelő tulajdonsúga következtében nem csoda, hanem .1 mt nemzeti emlékezetünkből is hiányzik úgy hiszem, nem lesz hdektelen tehát. ha szorongattatásunk és hányattatásunk nyomorúságának mélyén, az ezer esztendős évforduló imponáló múr~ fö!dkövénél megkisérlem feltölteni a magyar lelkekben a történel~ rnünk 954. esztendeje helyén tátongó vákuumot I. A Vérbulcsu nagy európai hadjáratáról adandó beszámolú nem csak teljes nem lenne, de nem lenne i.-rthctő sem, ha elnagyoltan legalább, dc mégis meg nem kisérelném fclvázol11i az esemény hel~ és külpolitikai hátterét Az idő 954. A X évszázad ötvenes óveinek kora A nfmzed~k ;i, honfoglaló nagyapák unokáinak nemzedéke. amely most a 18~0-a~ évjáratokat ielcnti A honfoglalók generációjából már aHg ?.l valaki, legfeljebb néhány hetvenen felüli öregapó birkózik mfg itt~ott rokkant és köszvényes derékkal a

tűnő idővel. Árpád• i 1,57 legendás honszerzö múr 907 óta halott, de az apák búcsúzó nemzedékéből még igen sokan vannak, akik személyesen ismerték. Emléke iránt a kegyelet nagy és teljes, neve ott zeng az igricek <la laiban) mindabból azonbant ami a személyéhez kapcsolódott a nagyapák nemzedékében, ma már csak ez a kegyelet van meg) Árpád közjogi alkotását már elkoptatta az ötven esztendő. :r-fagyar nemzet. magyar állam még nincs Vagy ha úgy jobban tets?ik, már megint nincs. Az Etelközben létrehozott törzsi unió, annak ellenére. hogy ünnepélyesen, hálásan és meghatottan újra megPrősí tették Pusztaszeren, az unokák idejére már megint szét, esett. Ennek a szétesési folyamatnak alapoka, az individualizmusra val6 öröklött ogur hajlamon kivül az, hogy a Kárpátmcdenct~be költözött magyarságot nem korlátozta senki és semmi. ]egkevé~bbPa tér A területet ősi ugor szokás szerint osztották fel A letelepedés

törzsenkint történt Az egyes törzseknek kiosztott területeket 10-15 kilométer szélességű gyepűk - közös megegyezéssel lakatlanul hagyott f öldsávok, mocsár, vagy dombvonulatok, folyórégiók, vagy szüzen hagyott erdősávok - különitik el egymástól. Ezeken belül úgyanígy~ csak keskenyebb gyepükkel vannak elválasztva az egyes nemzetségek - ahogy akkoriban, mondták, , hadak" - szállásföldjei is. "ts a régi gesták és krónikák szerint ilven had van száznyolc. A településnek ez n formája ősi ugor forma A gyepű védőöv, a ménesek, csordák és nyájak biztosítása az összekeveredés meg a más törzsbeliek illegitim állatb"!szerzése ellen, s a határvillongások, legelövíták megakadályozására. Gyakorlati alapja tehát ugyancsak van aZi ősi szokásnak, van 3zonban ~gy súlyos hátránya: kihangsúlyozza a törzsi különáHást és ezzel megakadályozza a nemzeti összetartozás élményének kialakulását. f gy minden

törzs egy kis nemzet, minden törzsi terület egy kis ország és a magyar nemzet maga igazában nem egyéb egy nyelvet beszélő törzsi egységek egymás mellett elhelyezkedő mozaikjánáJ. Ugyanú-gy t ahogyan ez az onogurság) eddigi ezerötszáz éves története fo]yamán mindenkor volt - s ami a nagy onogur nép szétpor]adását és legnagyobb részének megsemmisülését okozta. Ez az elkülönülé~ ez a gyepűrendszer hozta meg most is a maga káros gyümölcsét, küfönösen mióta a minden törzs által tis1.telt Arpád fejedelem meghalt. A magyarok országa különös ors2ág1 különösen a kor Euró- J58 pájának szemüvegén keresztül nézve. A magyarság által birtok~ bavett terület nem személyes tulajdona az uralkodónak, mint az összes többi európai területegységek, hanem köztulajdona a népnek, amely közös crőfeszítésse] szerezte azt. A terület nem egysé• ges feudális szerkezet> mint Nagy Károly óta Európa, hanem kizárólag

allodi{ths egységek mozaikja. Söt, még az egyes allodiális egységek sem magántulajdonai senkinek, hanem magán-, he~ lyesebben családi használatra bocsátott köztulajdonok. A magánjogi formában és értelemben birtokolt Európával szemben a Kárpátmedence közjogi kategoria - s mint ilyen, furcsa és idegen sziget a feudális európai világban. A szabad magyar existenciális körülményeiben és szociáHs vonatkozásaiban nem alárendeltje senkinek, életét a törzsön belül csak közös akarattal létrehozott szabályok irányitják. Csak a hadak egyes rokonsági köreinek, a nagycsaládoknak vérségi feje korlátlan úr a családtagokkal szem• ben. Ez a társadalmi felépítés, amely a maga liberaHzmusával és demokráciájával sokkal modernebb, mint a korabeli Európa feudalizmusa, kitűnő is volna, ha a felépités nem állna meg az egyes törzsek határainál, hanem betetözné azt egy az összes törzseket hasonló formában összezáró csúcsszervezet,

amit az etelközi és pusztaszeri vérszerződés akart volna megvalósítani. Ez azonban nem történt meg, A magyar törzsek Árpád halála után is megválasztják ugyan a közös főt t,Arpácl utódai közül", ez a méltóság azonban Árpád után kegyeletes címnél alíg egyéb. A magyar kollektivumnak az egész magyarság összetett erejét és akaratát követelö közvet1en önvédelmi gondjai1 vagy politikai szándékai nincsenek. Hiszen a megszerzett terület bőségesen elég, s a magyar fegyverek presztízse egyelőre o)y nagy, hogy a magyarokat egyenesen visszatért hunoknak gondolják s nemhogy a szom• szédos kisebb népek nem merik háborgatni, hanem a két belsó zavarokkal küzdö nagyhatalom, Bizánc és a hanyatló frank-római császárság sem. A törzsek közt felmerülő problémák loká1is je1entöségüek és nem involválnak valaminö nemzeti méretezésű politikát, a törzsön belüli ügyek elintézése pedig a törzs vezérére meg a hadak

nagyjainak tanácsára tartozik, Az ősi joggyakorlat egyébként is elismeri az önbiráskodást szabad emberek lözt. -- a szolgák társadalma meg amúgyis jogtalan Mindezeken felül pedig a honfoglalás utáni nemzedék generációs és korhangulatát a befeje159 zettség, nem pedig valaminő inc.lulús szuggesztiója jellemzi Ily körülmények között a fejedelemnek nemcsak hatalma és teendője uincs, hanem - amennriben nim:.scnck közös, nemzeti problémák és nincsenek közös és nemzeti méretű vállalkozások ( mint ahogy nincsenek) - értclrne sincs. Illetőleg értelme volna, söt nagyon is volna. Es ez a törzsi individualizmus, a törzsi különállás t·s autonómia tényének megnyirbálása volna egy fokozottabb nemzeti cgyst.·g érdekében, ,m1elyre külpolitikai szempontból rövidesen igen nagy szükség lesz. Ez azonban, legalább is egyelőre lehctct• lenj noha a macedón dinasztiával éppen ebben az időben újjászülető bizánci hatalom, meg a

Nagy Ollóval újíászülető németrómai csá.szárs{tg két fenyegető malomköve egyre <lörörnbölőbb türelmetlenséggel követelné Ehhez a fejlődéshez azonb~m i1jabb négy évtizedre és majd egy Szent lstvánrn lesz szükség A magyar kollektivum lényegében egy laza köztársaság, amelynek összetevői azonban nc,m szcmLlyek, hanem testületek ~ ezeknek a testületeknek korlátlan autonómiája van, kizárólag csak egymús jogait kötelesek tiszteletben tartani. Ami tehát összetartja őket, .:tz csupán egy kölcsön ös meg nem Ürnadási szerződés 1-lég csak véd tS dacszövetség sincs köztük. Jlc:sg törzsi federáciúnak sem lehet c2t a k{pletet osztályozni, hiszen a törzsek keze még a Kárpátmedencén kivüli vonatkozúsokhan is csaknem teljesen szabad S ez a szabac.hág önúlló törzsi külpolitikai vállalkozásokban nyilatkozik meg A „fejeúclmí" méltóság így üres, teljesen üres cím. A fejedelem semmivel sem több, mint saját

törzsének feje. Sőt, mivel ez a törz::; az ország közepén helye:zkedik, el c.ppc:"n a fejedelemnek legkevesebb a külföldi érintkezése is Hogy Arpúd utódai, egészen Gézáig mennyire jelentéktelenek a m,1gyarság életében, élénken demonstrálja az, hogy ugyanakkor, amikor sz:ímtalan másodrangú nevet, másodrangú fontosságú katonai eseményt ismerünk ebböl ,.1 korbúli a fejedelmek neveit Gézáig alig ismerjük, - sőt, igazában még azt sem tudjuk, hogy valójáh~m hány fe3edelem volt Árpád és Géza között. Hosszú ideig csak Zsoltról és Taksonyról tudtunk, ~ csak alig néhány évtizede bukkant rá történettudományunk bizánd forrásokban egy Fajsz nevű fejedelem nevére. De nincs kizárva, hogy 907 és 947 között Z,olton és Fajszon kivül volt még más is.Mindenesetre tény, hogy e korban Bizánc s a magyarok 160 között n tliplomáciai levelezést bizánci részről nem a fejedelem• hcz intézik, hanem „a magyarok

hadnagyaihoz". A szintelenségbe és a törzsi lokalitás szinvonalára lesüllyedt fe. je<lelcm miellé, sőt fölé két másik tényező nö fel az Árpádot követő évtizedek belső magyar világában. Az egyik ezek közül az cszcgel törzsszövetség feje az erdélyi világban, a „gyula", aki az ösi törzsszövetségi szervezetben az igazságszolgáltatási felségjog lu• bjdonosa volt - s akinek keleti határszéli helyzeténél fogva Bizúnc felé van kűlpolítíkai jelentősége„ A másik meg a nyugati határon elhelyezkedő hork{ik törzsének a feje, a törzsszövetség fő. horkája, akinek hatúrszéli helyzetét és jelentőségét személyes zsenialitása is növeli ebben az időben. Ez a föhorka az évszázad második harmadában Kál vezúr fia, a honfoglaló Tas vezér unokája, Bulesu, amely név a régi magyar ortográfia helyett újjal írva ,, bölcs"•et jelent. Bulcsu alakja messze felmagasodik a kor magyar horizontján, ~ ti·ved

az, aki benne csupán a magyar törzsi vezérek egyikét szemlé ]L Bulcsu a maga korában európai méretezésű személyiség. Neve a X század derekán valahogyan úgy cseng a kor Európájában, rnint Churchillé, vagy Eisenboweré, - vagy Sztaliné ma !·fagy:;1.r vezéri rangján és a magyar törzsszövetség főhorkájának közíogi méltósúgán kívül a nemzetközi életben két nemzetközi cím il1eti meg. Bulcsu horka viselője a kor két legnagyobb ncmLetközi címének, - olyan címeknek, amiket a korban csak uralkodók viseltek, ő ,,a bizánci császár vendégbarátja" és „római p,ltridus". 1-lin<l a két cím nemzetközi kitüntetés~ amit a császárok osztogatnak, - valami olyasmi, mint egy évszizaddal ezelőtt az aranygyapjú, vagy a t/.rdszalagrcnd legfelsö fokozata volt Csak aki tisztában van a kor bizantinus etikettjével s annak jelentőségével, tudja megérteni, hogy mit jelentett külföldi SZC· mé]ynek az isteni ceremóniákkal

körülvett bizánci C,"4sz:ir ,,vendégbarátjának lenni. A római patriciusi cím adományozása a Kr u. VI szd-tól kezdett divatba jönni A ravennai udvar, a bizánci udvar és a római pápai udvar adta kitüntetésül külföldi királyi személyeknek. Ezt a címet kapta és viselte büsl:kén élete végéig Alaritl1 gót király, ezt a címet kapta meg előbb, mielőtt császárrá lett Theododk, viselője volt a frank királyság megHlapítój;J ChJodwig és császársága előtt viselője volt Nagy Károly is. Nos, T,lS vezér unokája, Bulcsu, aki mellesleg 948-ban Bodonyban ( ma 161 Viddin) megkereszte]ke dettt egyéb magyar és nemzetközi címei között ezt a dmet is viselte. Ha a névjegy akkoriban divatban lett volna, Bulcsu horka névjegyén meglehetősen hosszú lett volna a szöveg. Az olvasó mindenesetre felmérheti a tényt, hogy nem a fejedelem volt a római patricius, hanem Bulcsu, a horka. Dc felmérheti azt az adatot is, hogy nem István király

köti az dső külföldi „politikai" házasságot, mikor feleségül veszi Gizellát, hanem Bulcsu horka nénje az elsö ezen a téren a magyar külpolitikában, amikor férjhez m~gy Bajorország „uralkodó hercegéhez·•, Arnulfhoz, aki így Gizellának, István király hitvesének dédanyja volt. ( Arnulf lánya, Kál vezér unokája Judith anyahercegnő ~ it~Y Ottó császár sógornője lesz. és ö kezdeményezi majd Németország, hói a quedlinburgi követjárást és a térítés megindítását Gr.za fejedel,rm idején a hetvenes évek elején). Nem tudom, mennyire sikerült érzékeltetnem a feborolt mShány adattal, hogy ki volt társadalnú és poHtikai értelemben Bulcsu a magyar és a nemzetközi életben egyaránt. A képet még ki kell egészítenem azzal, hogy mindezeken felül Bulcsu barka volt a X. század Európájának legnagyobb hadvezére ~fellette az induló 954-955-i háborúban az északnyugati határvédő törzs vezére, Zoárd fia, Huba vezér

unokája, Lehel tölti be a „vezér~ kari f önök szerepét, II. A meginduló háboní megértéséhez a kor külpolitikai helyzetképét is meg kell rajzolnom néhány vonással, annak magyar vonatkozásaival együtt. A külpolitikai körképet a csehekkel kell kezdenem, akik ebben a korban, a század közepén, immár körülbelül sz:iz éve élnek jelenlegi lakóhelyükön~ ahova néhány évtizeddel a morvák után, az avar bi:iodalom összeomlását követö zavaros idők folya~ mán érkeztek. Nem valami fergeteges lovasrqhammal , hanem apr6 és szakadozott, félénk és óvatos diaszpórákban, · gyalog, s a rno:rva rokonok kereteiben helyezkedtek el. A morvák viszont az akkoriban már hanyatlani kezdő frankrómai birodalom hűbéresei voltak, akik az előző század végén kisérelték meg a birodalmi keretek sz{~tlőkését, - amint tudjuk. 162 sikertelenül, mert az akkoriban érkező magyarok kardcsapásai alatt nemcsak a terv vérzett e], hanem annak

képviselöje~ Szvatopluk is 893-ban, sőt a morva-gondolat másik protagonistája, II. Szvatopluk is 906-ban. A morva főség alól így kiszabadult csehek keretén belül a század első évtizedei során véres harcok folytak a vezető csa]ádok között, az AmuH frankrómai császár halálával beállt német belső zavarok kedvező légkörében. E harcokból a Przemysl- család került ki győztesen. ~1ikor aztán Nagy Ottó rendteremtési akciója megindul, a néhány évtizeden át uratlan csehekre is s01; kerül, akiket Ottó 950-ben végkép lever s a mainzi érsek joghatósága alá helyezve éppen e korban kezd meg keresztény hitre téríteni. A morva részek viszont már 906 óta magyar fennhatóság alatt állnak és fognak maradni még tovább is, egészen Szent Istvánig, 1002-ig. A mai Lengyelország területén körülbelül ugyanez a helyzet. A lengyel törzsek vezető családjainak beJsö marakodása a Pfo.sztcsaládot dobja felszinre, ak1knek uralma majd úgy egy

évtizeddel később fog megkezdődni I Micziszlávval, Krakó hercegével, ugyancsak a német-római császárság hűbéres keretében. :€szak-keletre Kiev kezd erősödni Rurik normann vezér unokájának, Vladimirnak uralkodása alatt és kezdi meg terjeszkedését a mai Dél-Oroszország irányába. A m=li Románia területén a besenyők élnek, kiket hátúJról máris egy ujabb keletről jövö rokonnép szorongat, a kunok. A bolgárok, akiket a magyarok szorítottak át hatvan évvel aze• lőtt az Alduna déli oldalára, vitéz és tehetséges fejedelmüknek. Arpád fiatal kortársának, Simeonnak halála után a gyengekezű és tehetségtelen utódok alatt hanyatlani kezdenek. Ez annál nagyobb hiba, mert a Balkán egykor oly erős, de közben nagyon elgyengült ura, Bizánc, az új, macedón dinasztía alatt hirtelen megint erösödni Jcezd - s a bolgárok országát előbb befolyása alá vonja; majd a század közepe felé annektálja. ~ A Balkán hel~ scjében

szakadozottan, primitíven és szervezetlenül szerb diaszpórák élnek, akikből egy maroknyit, a Rásavídéki és a Boszna„ vö)gyi diaszpórákat éppen ebben az időben szervez össze néhány évre az egyik kenéz, Csász]áv. Az cgyet1en határozott politikai körvonalakkal rendelkező balkáni egység a horvátok bizánci keretben alakult királysága, amelyre azonban ebben az idöhen Bulcsu fenyegető árnyéka nehezedik. 163 Felső-Itáliában n longobard királyság éli utolsó évtizedeit egy négyszáz éves múlt után. Az Adriai-tenger északi régióiban a Nagy Károly által délkeleti hahtrbástyául létesített Friault Nagy Ottó nemrégiben szervezte újjá. Az Ostmark~ amelyet szinté,1 Nagy Károly szervezett meg az avar birodalom megdöntése után 806-ban, miután a magyar honfoglalás után tíz éven át a magyar csapatok felvonulási területe volt, a bajorok által kezdeményezett ennsburgi csatában 907. június 5~én, száz évi fennállás

után végleg megszűnt és egy emberöltőre a magyarok fennhatósága a1á került. Az új német-mugyar határ a felső Enns folyó, lZ OberEnns) vagy ahogyan népmcsPink emlegetik, az óperencia, amelyen túl már az idegenek furcsa világa kezdődik A Kárpátmedcncét körülvevő gyűrű mögött két be1söleg gyenge nagyhatalom terüI el, illetőleg, pontosabhan ~zólva, két nagyhat:i.lom halad néhány évtizedes belső gyengeség után a konszolidúció útján rohamosan előre Az egyik az újraéledő Bizánc, a másik az uto!só frank császárnak, Gyermek Lajosnak halála utún beálló belső bornlásból előbb a szász Madarász Henrik, majd 936-tól kezdve ennek fia, l,;agy Ottó vezetése alatt kilábaló és ,,német-római császárság" núven újraéledő Németorszúg. A magyarok kalandozásaü és könnyű sikereit a század első évtizedeiben Arpád szövetségesének, Arnulf frank-római császárnak 900-ban bekövetkezett halála után a német

tartományurak fegyelmezetlensége és az általuk előidézett anarchia tette lehetővé. Ebbe az anarchi{1ba rontanak bele évről óvre Arnulf császár halála óta a magyarok /~s ebben az anarchiában kerül magyar kézre az Ostmark egy fél évszázadra ( amelyet mellesleg a magyarok nem népesítenek be hanem (.Sak gycpűnek tartanak némi áHandó őrséggel és gyakori razzi[tkkal ellenőrizve azt) A magy :tr hadivállalkozások egv emberöltőn át, 933-ig egytől egyig gyözclmcsck és sikerc;ek, , illetőleg csak egészen jelentéktelen esetekben sikertelenek. Ilyen eset 904-bcn történik, mikor ebé<lrehívás örve alatt bajorok áksalogatják Kusaly vezért és kisércti-t s az étkczöasztal mellett rohanják meg és mészíirolják le, valamint 913ban,mikor egy Burgundiából hazatérő fáradt sereget támad meg és semmisít ~g Arnulf, a fiatal bajor herceg, aki az cnnsburgi 164 csatában, S07 -ben elesett apját, Lui tpold herceget akarja megbosszulni. Az

~ külpolitikai fejlődés, amely aztán majd a 954-55-i hábo* rúhoz vezet, tu1ajdonképen itt, ezzel az Inn-völgyi csatával veszi kezdetét. A qyermek Lajost követő Konrád német király uralmával elégedetlen, önállóságra törő és önmagát ,Jsten kegyelméből Bajorország és a szomszédos tartományok hercegének" deklaráló Arnulf ugyanis az Inn-völgyi győzelem után egy évvel menekülni kénytelen országából és - hadi ellenfeleinél, a magyaroknál ke• rcs és talál menedéket. Arnulf több, mint két évet tölt Magyarországo n emigrációban, ahoJ Ká.l vezérnek, Bulcsu apjának vendége - s ahol meg is nösü) Magyar fegyveres segítséggel és magyar feleséggel kf!rül 917ben újrn trónjára vissza, miután előbb már 915-ben és 916-han j s vezetnek a magyarok Arnulf érdekében had járatokat német földre, arnikoris Thüringiát, Swabent és Frankent dúlják végig. ( Ekkor égetik fel a híres fuldai-kolostort ). A 917 évi kisérlet

koncentrált támadás Konrád ellen, mert az ugyancsak emigrációból visszatérő Burkhardt sváb herceg Swabenban, Amulf Bajo• rországban, a magyarok meg Elszászban és Lotharingiában támadnak Konrád ellen, aki a bajor f őerösség> Regensburg elleni támadásban meg is sebesül, majd nemsokára meghal. Utódául halálos ágyán egyik szintén lázadó oHgarchájának; Ottó szász her„ cegnek a fiát, Henriket jelöJi ki. Henriket azonban mind Arnulf 1 mind Burkharclt gyanakvással fogadják és nem ismerik el király• nak, meg sem jelennek a koronázflsán. Ellenben mind a ketten a magyarokkal kötnek szövetséget 919-ben, az Arnulfnál úgy 8-10 évvel fiatalabb Bulcsu apjával, Kál barkával. A gyanakvás a hercegek szempontjából indokolt is, mert Ma+ tlarász Henrik erélyes kézzel fog hozzá a német belsö rend és fegyelem heJy.reáHításához és az egységes német honvédelem kiépitéséhez. Az egyre erélyesebb és egyre érezhetőbb központi

hatalom nyo~ músa ·eBen Arnulf újra a magyarokkal lép szövetségre 929-ben, most mái valószínűleg Kál utódával, a horkák törzsének fiatal ve~ 165 zéréve-l, Buksu főhorkával, a honfoglaló Tas vezér unokájh·aL Evi adó ellenében mentesíti országát a magyaroknak nemcsak támadhaitó1, hanem n1ég az átvonulás terheitől és elkerülhetetlen kellemetlen vclejáróitól is. Mivel a magyarok 926 óta Hugó folsőitáliai királlyal is szövetségben vannak, Madarász Henrik pedig adófizetés ellenében 9 i~vre békét vásárolt tőlük, így a 927 • tői 936-ig terjedő időszak k{·t kisebb kfrételt leszámitva békében telik el a magyarok számára. Ez a kilenc esztendő mellesleg a magyar hatalom tetöpontját jelenti a X. században Ennek a tetöpontnak csak félig oka a magyar katonai szuperioritás. A magyarázat másik fele ott van, hogy Bizáncban az új dinasztia ebben az időben van legjobban elfoglalva uralmának belsö

megszilárdításá.val - s pontosan ugyanez a helyzet FelsöItá1iában is, ahol hosszú és véres trónviszályok után szintén ú i c.linasztia van berendezkedőben Ez utóbbi tr6nviszályában és annak megoldásában a magyarok döntő szerepet játszanak. A felsö-itáliai komplexum lényege az, hogy II Berengár ellen, aki a maga számára akarja biztosítani az uto1só frank-római császár, Gyermek Lajos halála után betöltetlenül maradt császári méltóságot, fellázad a hűbéres Burgundia királya, II. Rudolf és 921 tavas1án Felső-Itáliára tör. Be-rengár a vele szövetségben levö magyarok segítségét kéri, akik két hadosztálynyi erővel, Bogát és Dursát vezérek parancsnoksága alatt Brescia mellett megsemmisítik Rudolf seregét és betörnek Burgundia területére is. A következő évben azonban Rudolf újra megtámadja Berengárt és Piacenza mellett 923 nyarán döntő csapást mér rá, aminek eredményeképpen ő válik Felső-Itália

urává. Berengár újra a magyarok segítségét kéri, akik 924 tavaszán Felső-Itáliára törnek ( márciusban felégetik Páviát mind a 44 templomával) és Rudolfot megint meg verik. Majd, amikor áprilisban Rudolf orvul meggyilkoltatja B~rengárt, Zoárd ( a későbbi Lehel vezér apja) vezérlete ; llatt végigpusztítják Burgundiát Berengár halálával azonban mégis Rudolf lesz Felsö-ltália ura, de nem sokáig I-lost Hug6 provcncei örgróf meg őellene támad. Rudolf apósával - a már említett Jfen rik-ellenes. Burkhardt sváb herceggel - szövetkezik1 Hugó viszont a magyarok segítségét kéri. A magyarok egyidőben két fronton támadnak, Felső-Itáliában és a svábföldön, 926~ban, - győzel­ mesen egyaránt mind a két fronton. Végigzsákrnányolják Elzászt és Lotharingiát, Verdun és az Ardennek vidékét is, Itáliában pe- 166 dig átkelve az Appeninekcn megsarcolják Toscanát, sőt Rómát fenyegetik. Az itáliai király Hugó lesz Uralma

megszilárdításához azonban teljes mé1·tékben a magyarokra van szorulva. Németországba n a belső eröparalizis biztositja a magyar szu~ perioritást, Madarász Henrik két tűz között van: egyoldalról sa~ já t rakoncátlan hű béres hercegei, akik között a legveszélyesebb ~ppen Amulf~ a bajor herceg, Bulcsu sógora, - másoldalról meg a magyarok között. A magyarok által fenyegetve kénytelen hű búeseit hosszú pórázra engedni, viszont éppen miattuk nem képes a teljes német erővel fellépni a magyarok ellen. lgy, mikor 924.ben ö is súlyos vereséget szenved a magyaroktól, kilenc évre adófizetés ellenében békét vásárol, hogy ezt az idöt várak építésén kivül hűbéresei megrendszabály ozására fordíthassa. A fokozódó eréJlyel fellépő király ellenében hozza létre Arnuli a magyarokkal a már említett szövetséget 929-ben. A magyar szuperioritás tehát abban rejlik, hogy Itáliában épp úgy, mint Németországban1 de nem kis

mértékben Bizáncban is 1 a helyzet kulcsát a magyarok jelentik egy évtizeden át. Vaknak kell lennie annak a szemlélőnek. aki a kor külpolitikai helyzetének ismeretében nem képes meglátni, hogy a magyar hadakozások nem össze-vissza zsákmányolások volta~ hanem egy rendkivül intelligens külpolitika három szomszédos birodalomban, egy cca. másfélmillió négyzetkilométeres térben rendezett akciói A magyar szuperioritás nyugalmi állapota. mint már emlitet• tem, 936-ig tart - s ezt csak az elbizakodottan és rosszul szervezett és kis katonai erővel végrehajtott 933-i, büntetésnek szánt hadjárat szakítja meg, amely a merseburgi vereséghez vezet. Az akcióra mindössze egy hadosztályt vetnek be, s a vereség - bármennyit emlegetik is a német tankönyvek - már csak ezért· is cseké]y jelentőségű. Egy hatása azonban kétségtelenül van Negyven év óta ez az elsö magyar vereség nyilt ütközetben ( az Innvölgyi csata egy fárad tan

hazavonuló sereg törbecsalása volt) és az addig verhetetlennek hitt magyarok presztizsének nagyon árt, annak dacára, hogy három és fél évvel később, 937-ben Bulcsu, nagyszabású és nagyszerűen vezetett első európai hadjáratában a csorbát majd fényesen kjköszörüli. A nagy fordulat azonban mégis bekövetkezett. 936-ban a né~ met belső fegyelem pionírja, Madarász Henrik meghal s utána a még nála is tehet~gesebb,. erélyesebb és erőszakosabb fia, Ottó, 167 a német törléne1cnibcn Nagy Ottónak nevezett utód következík, aki a széthuHott frank-római birodalom helyett egy új, német központú császárságnak veti meg az abpjait. S ezzel nyílik meg a 954-55. évi nagy magyar hadjárat politikai háttere III. Ottó trónraléptc után azonnal erélyes intézkedésekbe kt,zd ~1 fegyelem helyrcú1lításárn, a 1-Iadarász Henrik idején z:1vartalan függetlenséget és öná1lóságot élvező hűbéres hercegek azonban sorra elJene fordulnak.

Az első Bajorország hercege, aki most Eberhardt, az imént e1ha1t Arnulf fia, anyai oldalról Buksn horka unokaöccse, Szászországban Ottó tub.j<lon testvc>,rci veze• tik a lázadást, Thankmar és Henrik, Loth::ningiában sógora. Giselbert h::rceg, Frankóniáhan meg iz öreg Eberhart herceg: ,ki pedig Ottó apjának mindvégig hűséges híve volt. Hugó fflsöitáliai király Burgundiára támaszt igényt Boleszló vezetése nbtt fellázad a cseh hercegség is. A magyarság, pontosabban a magyar kü1politikát je1entö Bulcsu, amint ezt minden jel és cscm:·ny mutatja, teljesen tisztában van azzal, hogy mekkora veszélyt je1ent 111,agyar szempontból az, ha Ottó egy erős német hirodalm:ü szervez. A szövetség és a barátság a bajor uralkodócsalárldal /·s Hugó fe]söitúliai királlyal egyébként is megvan még a muhból. A magyarok, po nto~abban a két nyugati törzs, Bulcsu és Ldwl törzse tehát a ]ázndó hercegek aktióit fegyverrel támogatja. Ez a

támogatás 18 éven keresztül az Ottó-f("lc konszolkhí.dós programrn állandó és tervszerű fegyveres zaklatástí.hól ál1 A kilenc évi csendet és nyugalmat tehát újra {1lbndó magyar hadivállalkozások vúltják fel, amelyek egészen Ottó végleges győzd­ méig, a császári hatalom te1jc.,;; megszilárdulísáig s a hirod:il :ni rend és fegyelem teljes megteremtéséig, $J55-ig; tart~mak. N aµ:y Ottó müvének legnagyobb és: legveszélyesebb ellenfele a X. század derek{inak nagy magyar külpolitikusa és hadvezére, Buksu A német restauráció keserves és nehéz ottói művének elejénél is, végém~l is Buksu horka al.1kja áll A küzdelmet Bulcsu 937 {vi nagy európai hadj.írata vczeli be és a 954-f55-i hadj{1rat, Blllcsn horka „második hün ha<ljárat.:1" zárja le S hogy Ottó művét nem sikerül c,]buktatnia, az nem rajta és nem a magyar fegyvereken, belső 168 hanem a vele szövetségben operáló német oligarchák

magatartásán mulatt. Jelen tanulmánynak nem tárgya az első nagy hadjárat, azért azzal ezúttal részletesen nem foglalkozom. Csak annyit említek meg, hogy a 937. évi hadjárattól kezdve 955-ig alig van olyan esztendö1 amikor a magyarok támadást nem intéznének Ottó, vagy a vele szövetséges, illetve a hozzá hűséges német, v,tgy olasz tartományok ellen. Ha a történész öss:zesitö kimutatást állít össze magának e tizennyolc esztendő magyar hadivállalkozásairól s ezt összeveti a német belpolitikai világbi.m a császár és a német tartományurak között folyó küzdelem hullámzásaival~ meglepve kénytelen fcJfe. <lezni ezeknek a látszólag értelmetlen és összevissza hadjáratoknak következetes és intelligens tervszerűségét. Ha a császár egy Új támogatót nyer valakiben akár Németországban, akár Németországon kivill, az új támogató a következő évben holtbfatosan kap egy puszitító magyar támadúst. Ha a revoltiló

hercegek valamelyike cscrbehagyja szövetségeseit és átáll a császár oldalára, vagy a császár legyőzi és elkergeti valamelyiket és saját bizalmi emberét ülteti annak tartománya élére, a tartományt, amely adtlíg mentes volt magyar támadástól, a magyarok azonnal zaklatják, feldúlják, felégetik és pusztítják. A magyar hadivál1alkozások 18 éven át pontosan és következetesen a német belpoHtikai alakulás fordulataihoz igazodnak. Az egész 18 éves német kompJexum ban a tulajdon nemzetük és hazájuk érdekei ellen operáló német oligarchák önző, lelkiü,meretlen, következetlen és minden nagyobb koncepdót rn:lkülözö magatartása meglehetősen lesújtó. A véres és pusztító események 18 esztendős halmaza mögött csupán két intelligens koponya nmnk:d, a tehetséges ós erélyes császár6, aki fáradhatatlanul, minden csapás után újra és újrakezdve épít a németség érdekében - és a nemkevésbbé tehetséges horkúé, aki

ugyan0Jy:;1n fáradhatatlanul rombolja ugyanazt a magynrság i•raekében. A tizennyok éves folyamat egyetlen nagy párharc Ottó és Bulcsu között, s ebben az összes többi sze. rcplők csak sakkfigurák. Sakkfigurák az önző fegyelmezetlen, biroda]n}j méretekben gondolkozni képtelen német hercegek és grófok, sakkfigurák a Bu1csu háta mögött közömbösen, 3. német abkuJással nem törődő, annak magyar fontosságát nem is látó> 169 nemzeti méretekben gondolkozni szintén képtelen magyar vezérek és hadnagyok is. A szívós pártharc során Ottó lassan, de úllandóan tért nyer lázadó hercegeivel szemben - s ezáltal közvetve a magyarokkal szemben is. Ellenfelei közül elsőnek a b,ijor hen·eg, Eberhardt -esik ki„ aki Ottóval szemben csatát veszt {•s menekülni kénytelen. -ő is a magyaroknál keres menedéket, mint apja tette és soha többé nem is kerül vissza országa élére, ~Iagyarorsz.1gon hal meg 960 körül. Tartományát és

méltóságát Berchtold karinthiai őrgróf­ nak, Eberhardt nagybátyjának adja a császár, noha jog szerint Eberhardt öccse ( szintén Arnulf) következnék, aki ezt a mellő­ zést nem is fogja Ottónak soha elfelejteni. Eerchtold tizenegy éven át uralkodik Bajorországban, ha1á]áig a császár hűségén, a Bulcsuval va16 családi kapcsolatok azonban eléggé erősek ahhoz, hogy a magyarokkal is j6 lábon tudjon maradni. Az általános szemé1ycserék során, amely a lázadók egymás után történő leverését követi, Szászországot ]ázadó öccsei helyett BiUung Hermann és Gero örgrófokra bízza a császár Loth:1ringiát n lázadó sógor, Ciselbert helyett a frank herceg, Konrád, ahogyan nevezték: Vörös Konrád kapta, aki feleségül vette a császár leányát, Luidgardot. ( Az a Konrád ez, ukit a monda szerint Lehel a kürtjével Augsburgban, 955-ben állítóbg ~gyonütött Hogy igaz-e a monda, nem tudjuk biztosan. Történelmi tény, hogy Kontád

955-hen elesett.) Frankónia a láz~<ló öreg Eberhardt hnlá1a után koronatartománnyá lett. Néhány év leforgás1 alatt így mindenütt Ottó válik a helyzet urává. Sőt, hatalmának további megszilár„ dítását jelenti, h ogy öccse Henrik, a volt lázadó is hüsé~ére tér, s miután feleségül veszi Bajor Arnulf magyar anyától. Bulcsu növérétöl származó leányát, a már ernHtett Judithott a számű­ zetésben élő Eberhardt és a duzzogó ifjabbik Arnulf testvérét, ~ Berchtold herceg halála után, a Judittal kötött házasság alapján ( az ifjabbjk Arnulfot megint mellőzve) ez a Henrik ]esz a bajor herceg, tgy Ottó szász dinasztiája kerül Bajorország élére is. !vtíután pedig sváb herceggé az idöközben fel cseperedett fiát. l.udolfot teszi meg, s ő maga másodszor nösülve a burgund ki1·ály Özvegyét veszi feleségül, így önmaga ( Szászország, Frankónia és Burgundia), fia ( Schwaben), öccse (Bajorország) és veje (

Lotharingía) által családi ellenörzés alá veszi csaknem az egész 170 Németországot. 950-ben Boleszló cseh herceget is újra hódolásra kényszeríti Az erős német birodalom puszta létezésének fenyegető tényén tú]menően ez a fejlödés különleges körülményeknél fogva is veszélyes a magyarokra. 948-ban a közvetlen szomszédságot jelentő Bajorország a barátságos, sőt rokoni viszonyban lévő Arnulfék helyett a szász Henrik uralma alá került, aki szikrázó gyülölettel viselteHk a magyarok iránt. Ezt a gyülöletet még kora gyermek korából hozza, amely a magyaroktól val6 szüntelen rettegésben és megalázottságban telt el. A kilenc éven keresztül fogcsikorgat• va fizetett adó annaki<lején nemcsak Szászország népét döntötte nyomorúságba, hanem apja udvarának atmoszférája is állandó háborgással, keserűséggel és gyülölettel volt eltelve a magyarok iránt, Ezek a fi~talkori emlékek örök nyomot hagytak

Madarász Henrik fiainak lelkében. S ezek az emlékek nem csupán tétlen gyülöletet jelentenek. Mikor bajorországi uralmának második évében, 949-ben a magyarok teljesen szétverik határvédő csapatait, Henrik megesküszik, hogy a magyarokat kiirtja Európából. Alapos előké1zület után 950-ben Magyarországra tör, a Rábáig előnyomulva számtalan magyar telepet elpusztít és nagyon sok zsákmánnyal és fogollyal tér haza. Az ötven esztendeje tartó nyomasztó inferioritás után ez az esemény valósággal felvillanyozza Nyugat-Európát, hiszen a rettegett magyarokat saját országukban támadták meg. Az egykorú források eltúlozzák az eseményt A krónikások, akik ötven esztendő száz meg száz súlyos csatavesztéséről nagyon szűksza­ vúan számolnak be, most zengnek az örömtől és már Pannónia vissza vételéről álmodoznak. Történik azonban más egyéb nyugtalanitó esemény is. Lothár burgu1:1,diai király halála után III. Berengár,

az egykori Berengár ,,császár" fia Itália királyává deklarálja és koronáztatja magát, mégpedig szuverénül, apja jogán, nem pedig, mint császári hű• béres. Ottó eztt mint római császár nem türheti 5 951-ben nagy sereggel Berengárra támad, akit - bár a magyarok hathatósan segítik - mégis legyőz, úgr, hogy Berengár kénytelen őt az augsburgi zsinaton hübéJ"Iurának elismerni és két felsőitáliai tartományt1 a veronai és aquilejai örgrófságokat ( az egykori Friault) átengedni. A két örgrófság a délnyugati magyar határon terül cl. Ottó, miután Friault újjászervezi, azt is Henrikre bízza aki 171 Bajorország után így délnyugatról is a magyarok fenyegető szomszé<ljává lesz és most már két irányból is készül a magyarok rnegt.1mad{isán1 Mivel pedig a horkák törzse Magyarország délnyugati s,nkában van elhelyezkedve, Bulcsu elsősorban van az új helyzet által érdekelve. Ebbe :1 fenyegető

atmoszférába robbanak bele a németországi újabb belső események. Ottó ellen újabb nagy arányú lázadás tör ki, mcgpcdjg a saját családjában. Ottó fia és törvény szerinti örököse, a már említett Ludolf sváb herceg egyre nagyobb féltékenységgel és nyugtalansággal nézte nagybátyja 1 Henrik nÖ• vekvő befolyását, nem(sak apja előtt, hanem a német köz.véleményben is, amely a magyarok elleni harc kérlelhetetlen hősét látta benne. Elégedetlenségét még növelt€ apja új házasseÍga, s mikor a házasságból gyermek született ~ az egyébként korán elhalt Henrik - öröklési jogát látta veszélyeztetve és egyre élesebben szembefordult apjával. Vele együtt fordult el Ottótól nnnak veje, Vörös Konrád is, aki régtől gyűlölte Henriket és sértette, hogy Bajorország után Friault is az kapta Harmadiknak meg ott voltak a bajorok, főleg a mellőzött s mellőzését egy percre sem felejtő Arnulf, Bajorország pa]otagróffá

ledegradált jogszerínti ura. A nyilt lázadás 953-ban tört ki, s megint a bajorok kezdték. Arnulf, az öccse Hermann, az említett Berchtold hercegnek, Henrik elődjének az özvegye, valamint Arnulf unokatestvére, Herolt salzburgi érsek vezetése alatt kitört a bajor szabadságh:.irc az idegen, szász Henrik ellen. Ottó maga ment rendet teremteni bajor földre, dc annak ellenére, hogy Henriken kivül a hűtlenné vált Vörös Konrád helyébe Lotharíngiáha kinevezett új herceg, Bruno kölni érsek seregei is támogatták, eredménytelenül kellett vissza. vonu1nb saját családi tartományába, Szászországba. A három lázadó tartományúr, Konrád, Ludolf és Amulf most szövetkeztek, s a szövetség a rnagyarokat hívta segítségül, akiknél ~ száműzött Eberhardt) Arnulf bátyja készitette elő a szövetséghez a talajt. Bulcsu számára ez az alkalom az Ottóban é-s Henrikben megtestesülő fenyegetés felszámolásának ragyogó lehetöség~t jelentette, s

így indul meg a háború, a honfoglalás óta - ekkor már hatvan éve - hasonló nagy méretben nem in~ dított katonai vállalkozás a következő évbe~, 954-ben. ]í2 IV. A hadjárattal kapcsolatban, amely egyszerre rémülettel és két. ségbeeséssel töltötte be az egész akkor ismert világot, az egykorú külföldi feljegyzések 100.000 emberről beszélnek Az adatban erős túlzás van, mert bár a X. század derekának Magyarorszíiga veszély esetén ki tudott állítani egy 100.000 főből álló hadsereget - a magyar honvédelmi szervezet, gyakorlat és technika szerint a mozgósítható haderő az összlakoságnak mintegy 20-25 százalékát jelentette - egy támadó háborúba az országon kivül semmiesetre sem vetettek be mindent, még a tartalékot is. Történettudományunk reális becsléssel 30-35000 emberre teszi a bevetett haderő nagyságát, s a X. század viszonyaihoz képest ez :i haderő is nagyon nagy. Hiszen például harminc évvel azelőtt

lt.tlia csaknem teljes talpraállítható hadereje felvonult a rnagya rok eHcn a híres brentai csatában, amelyben egy 5000 főnyí magyar sereg vett részt, s ez az itáliai haderő 15.000 ember volt A haderőben szerepelt a horkák és Lehel törzsének kt,t h.ulosztálya, a törzs bisztosítására hátrahagyott egyharmad lcszámítúsa után körülbelül 7-7000 embert a többi törzsek által küldött önkéntes k9ntingensek, amelyek együttesen úgy 10000 főt lehettek ki, a császár ellen ugyancsak fellázadt Boleszló cseh herceg részéről 4000 cseh, valamint a zsákmányért kiséröként szokás szerint hadbasz{11ló ismeretlen mennyiségű és ismeretlen értékű bolgár és besenyő egységek. ( Bolgár és besenyő katonai egységek évtizedek óta szokásos kísérői voltak a magyar hadiválblkozúsoknak nyugaton) Ez a haderő együttesen úgy 30-35000 föt tehetett ki, mikor 9p4 tavaszán mintegy 120.000 lóval elindult (A magyarok szokás szerint átlag 4-6-8,

sőt esetleg 10 lóval indultak fcjenkint, részben azért, hogy a lelovagolt lovakat gyakn:m válthassák, részben meg, hogy legyen mire csomagolni a zsákmanyt. Málhájuk alig volt, tartalékélelmük, egy zsákocska húspor meg egy zsákocska köles, a nyeregre volt csatolva). A sereg a szövetséges bajor és sváb tartományokon harc nélkül átvonulva előbb végjgdúlta a három frank tartományt a Rajna innenső oldalán, amelyek Ottó koronatartományai voltak. A frank erők megsemmisítése után átkelt a Rajnán és Lotharingiában meg- 173 semmisítette Brunó lotharingiai haderejét, mely után a most m;Ír visszatért Vörös Konrád Wonnsban ünnepélyesen és gazdag ajándékokkal fogadta őket. Néhány napi pihenés után Brunó másik tartományába, Köln és Maastricht vidékére vonultak, ahnva mellesleg maga Vörös Konrád herceg kalauzolta őket. A tartomány katunai erejének megsemmisítése és a tartomány végigpusztításn. után Brabantba

törtek a mai Belgiumban, majd Lobbescn áthaladva Cambrayt ostromolják meg. A várost el is foglalják, de a könnyű lovasság a fellegvárat nem tudja bevenni, sőt, a várőrség egy kirohanása alkalmával Bulcsu öccse is elesik. Bulcsu megtorlásul tüzes nyilakkal fel akarja égetni a várost, de a magisztrátus könyörgésére ettől a tervtől mégis eláll. Camhray a1ól délkeleti Ltl1nyban Eszak-Franciao1:szágon vonulnak át - Laon-Rheim~~ Chalons vonalán - és Ottó másik tartományára, Burgundiára törnek, amelyet szintén teljesen végigpusztítanak. Burgundiából a Rivierán át Itáliába vonulnak és délről, tehát hátúlról támadják meg Henrik új tartományátt Friault. Elfoglalják Veronát és - körülbelül 500 évvel Attila ismert hadjárata után Aquileját. Friaulban megsemmisítenek minden katonai műtárgyat, végigpusztítják az egész tartományt s onnan vonulnak 954 szeptemberének második felében, - 1000 esztendővel ezelőtt - lnza. A

hadjárat körülbelül hét hónapig tartott, s a sereg megtett a "kisebb kitérőket nem is számítva - mintegy 5000 kilométert. A vállalkozás hadászati, valamint részletes harcászati leíráS.1 és hfrálata jelen tanulmánynak nem feladata. A hadjáratra csupán vezetési~ mozgatási (menet) és ellátási szempontból akarom felhívni katonai szakembereink figyelmét. Hét hónap körülbelül 250 Íjszakát, 500 étkezést, 500 etetést és itatást jelent 120.000 ló s?ámára öt nagy folyóátkelést csináltak végig ( Enns, Rajna, Rhonc &s kétszer a Pó), a kisebbekről nem is beszélve. A kisebb-nagyobb ütközetek száma számtalan. Hannibal útja Spanyolországból Itáliába rövidebb volt, s a seregének létszáma kisebb, arról nem is beszélve, hogy a felvonnlás és a visszatérés között ltáliá ban áttelelt. Bulcsu hadjáratának hatása egyszerűen rnegrcn<lítö volt. Az európai közvélemény kétségbe volt esvé, a templomolban

minc.lenfelé szent ségimá<lások ban könyörögtek a szorongó li tániákon: , Dc sagittis Hungarorum libera nos Domine!" - A m.igyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket. 174 A:nmban a lázadó német hercegek vállalkozására a hadjárat ha• tása éppen ellenkező volt, mint amit vártak és reméltek tőle. A tartományok kifosztott és meggyötört lakosságának hangulata a hercegek ellen fordult, s ez lett Ottó császár szerencséje. A tulajdon népük felháborodása következtében veszélyes helyzetbe került hercegek kénytelenek visszatérni Ottó hűsógére Ludolf her ccg mezítláb és sírva járul apja elé, aki megbocsát nekj, de a sváb hercegséget elveszi tőle. Vörös Konrád szintén siet visszatérni apósa hűségére, s némi büntetéssel ö is megússza a vállalkozást Csak bajor földön áll a harc a tél folyamán, de a köznép magatartása következtében a lázadók itt is rohamosan tért vesztenek. Végül már csak

Regenshurg á.11 és tartja magát kétségbeesetten védekezve a következő 955 év márciusáig, Ottó és Henrik azonban azonnal véres megtorlásba kezd Hermannt kivégezteti, Harolt érseket megvakíttatja~ a bajor grófok egész sorát felakasztatják. Arnulf m:1ga Regensburg védelmében elesik Aki teheti, menekül S aki menekü1het, Magyarországra menekül A lflenekültek újabb magyar jntcrvendót sürgetnek kétségbeesetten, különösen, hogy Regensburg ís elesett) mert Henrik uralma a győzelem után még elviselhetetlenebb. Ha valóban fűződik magyar érdek az Ottó-Henrik-féle erög6c megsemmisítéséhez, mint ahogy fűződik, erre az intervencióra sürgősen szükség is volna, s ezzel Bu1csu tökéletesen tisztában is van. A helyzet azonban nagyon nehéz, még pedig két okból is. Az egyik az, hogy mnst már nem lehet segítségre számítani Németországban magában, mint tava]y - bár a bajor emigránsok erö. sen bfaonygatják, hogy ha a támadás

megindul, .l bajorok a magyarok oldalán lesznek ?-Iost a császár körül tömörül minden erö, nem úgy, mint tava]y A borzalmas lecke megmutatta„ hogy rnenyn:,.ire Ottónak volt igaza, A rná.sik az, hogy egy új hadjárat eszméje a magyarság részéről nagyon hűvös fogadtatásban részül. A törzsek részérő) minden 111clivállalkozás önkéntes természetű Minden törzs autonom, valaminő nemzeti egységröl szó sincs Elrendelni valamit lehetetlen, leg feljebb rá lehet venni a törzseket valamire, már amikor rá lehet. A német veszéllyel a törzsek egyébként sincsenek tisztában, minél beljebb laknak kelet felé, annál kevésbbé. Külpolitikailag gondolkozni és cselekedni, nem, ilyenről szó sincs, még a fejedelem részéről sem, aki ezidőben: Taksony. A németországi fejlődés jc- 175 lentöségével {s súlyúval nincsenek h tisztában. Azzal csak Bulcsu horka van tisztában, Es talún még Lehel. 1faguk a közvetlenül én.lekeltek, a

harcosok, a legénység, nos az pontosan (.:sak legtnys{,g, semmível sem több és semmivel sem kevesebb. Véleménye nem külpolitikai szempontokhoz ígazodik, nemzeti veszélyről nem is úlmodik. A tavalyi nagyszerű hadjárat után különben is mindenki tele van pénzzel, vagyonnal. Nagy vi~ sárlások folynak, ménesek, gulyák cserélnek gazdát. Szép új ruhák k<~szülnek, a legények feleségeket vesznek, lakodalmak folynak t•s lako<lalmakrn készülnek. Az emherek c: lvezni akarják a tavalyi eröfeszítés gyümölcseit, kényelmet, szórakozást, víg életet akarnak, nern az embertelen ha<li lcgyelem követelményeit megint. S még inkább ez a helyzet a bolgár és hessenyö szállásokon A hadbahívó zoltánok egymás után crc<lm•~nytelenül térnek vissza. Boleszló is sietett a császár hűségére térni, egy esetleges cseh segéderöről szú sincs - s amennyiben van, az most a császár oldalán fog harcolni. Áprilisban alig kel hadw más,

mint a két közvetlenül érdekelt határszéli törzs két hadosztálya. Illetőleg a két hadosztályból any· nyi amennyi hadmü vclcti célra bevethető. E két hadosztályban sincs valaminő nagy, u mult évihez hasonló harcikeclv, a legénység itt is a tavalyi zsákmány eredményeit szeretné élvezni, mint a többiek. Sőt, :1z általános német felháborodús, meg az Ottó és Henrik győzelme által rcstaurá]ódott vesz{]y miatt a határ biztosítására és a törzsek védcirnl~re is nagyobb erőket kell hátrahagyni, mint tavaly, úgy, hogy a két hadoszt.:dy lótszáma sínes akkora, mint lavaly volt: a két hadosztály együtt legfeljebb 10000 fő, de inkább kevesebb. A Németországba kiküldött fürkészök egyre tisztább képet hoznak az ottani {dtalános hangulatról, s ez a kép magyar szempontból meglehetősen komor. A helyzet teljesen bizonytalan, s így teJik el - hubozásban ús vúrakozúsban - két hónap a határon Ez afatt a két hónap alatt azok a

kisebb kontingensek is, melyek a többi törzsek ré~zl~ről - főleg (,joncokból, a zsákmány kilátására mégis összeverődtek, egymás utún visszaszállingoznak a szállásokra. Buksu habozik. Június elején követeket küld a császárhoz afféle kis{rleti léggömbként - s adófizett:sre szólítja} fel, aminek ellenében békét ajánl. Ottó azonban csak csekély ajándékokat küld - s ez a válasz -s okat mond, Bulcsu s:dumí.ra a döntés kr•U;égtc1cnü1 nehéz Az esélyek komo, 17G rak és veszélyesek. A tavalyihoz hasonló győzelemhez nem 810000, hanem inkább 40-50.000 emberre volna szükség Ezt a kontingenst a magyarság minden megerőltetés nélkül ki is tudná állítani, ha egységes és fegyelmezett nemzetröl volna szó. Ilyen azonban nincs, s a helyzettel Ottó is teljesen tisztában van. Hosszú habozás után, juliusban Bulcsu és Lehel mégis indulásra szánják el magukat, s az időpont már maga is végzetes. A magyar hadviselés tipikus

ideje a tavaszi és őszi esőzések közötti idő, átlag április elejétöl szeptember végéig, s most már július van. Ebben az időben a külföldön operáló csapatok már meg szoktak fordulni. S mai mégrosszabb, az eltelt három hónap alatt még a tunya és nehézkes német feudális hadigépezetnek ís van ideje ar• ra, hogy !elvonuljon, s ezzel a magyar stratégia leghatásosabb fegy• vere vész el, az ellenfél ,kellő felf ejlődését lehetetlenné tevö fergeteges gyorsaság. Regensburg tatarozása is befejeződött a hosszú ostrom után. Most Henrik ott az úr, aki ugyan beteg, de betegen is keményen ellátja a feladadát. A Bajorországba betört sereg még azt a hibát is elköveti, hogy először csakem két hetet elpocsékol Regensburg hiábavaló ostromával, majd néhány ezer embert hátrahagy s ezzel továbbgyengülve indul tovább Füssen felé, ahol Ottó m.inden öszszeszedhető erővel felvonulva várakozik A bajor menekültek által beígért

támogatás sehol sincs A hősi halált halt Arnulf 17 éves fia, szintén Arnulf) csatlakozik - írd és mondd 120 emberrel, s ezek is a regensburgi részlegnél maradnak. A bajor nép vár - s a vesztett csata után majd a menekülő magyar töredékeket fogja mészárolni. Igy, csak mintegy 7-8000 ember indul el végzete felé; a Füssen és Augsburg között elterülő Lech-mezöre. A többit már tanították még a magyar történlemi tankönyvek is odahaza, A nehéz fegyverzetű hadiegységek páncélfalával körülzárt könynyü lovasság sorsa tragikus, s a felháborodott németség magatartása brutális, barbár, söt - keresztényekről lévén szó - minősít• hetetlen. A kilátástalan helyzetbe jutott sereg vezérei megpróbálnak a}. kudozni, de minden további tárgyalás feltétele: fegyverletétel. Mikor azonban a sereg még el nem pusztult maradéka, cca 5(M)O em,ber halomba dobálja a fegyvereit, a kilátás bahelyezett tárgyalás 177 helyett

megrohanják és a szó szoros értelmében lemészárolják öket. A parancsnokokat és tiszteket felakasztják, Bulcsu és Lehel akasztott holttesteit felhúzzák az augsburgi dóm tornyára. A német düh, keserűség és felháborodás lélektanilag érthető. Katonákat, tábornokokat felakasztani azonban azéf4 mert a saját nemzetük szempontjai szerint és jól harcoltak, pontosan ugyanazAugsburgban, mint Nürnbergben} pontosan ugyanaz a X. században, pontosan ugyanaz, akár Bulcsu horkáról, akár Generaloberst Jodl-ról van szó. A seregbö] mondáink szerint csupán hét megcsonkított ,,gyászmagyar" vergődött haza. A többieket, a Regensburgnál hátrahagyott részleget mindenfelé elbarikádozott utak, leselkedő bajorok, kelepcék várták. Politkiában és hadásza than nem a becstelenségek és bűnök vonnak maguk után büntetést, hanem az elkövetett hibák. Bu1csu részéről kétségtelenül történt hiba, bár~ hogy mi lett volna helyesebb, nehéz

lenne megmondani. A 1egnyomaszt6bh és legfájdalmasabb azonban ebben az egész ezeresztendős komplexumban nem a csatavesztés és nem 10.000 jó magyar harcos nyomorult pusztulása. Elvégre, bármennyire is nagyra van ezzel az "Ungarschlacht-tal a német történelem, két történelmi tény gúnyosan nézi a német büszkeséget. Az egyik az, hogy a nagy győzelem nem magyar földön, hanem a német birodalom szívében történt. A rnÁsik meg az, hogy a nagy győzelem után és ellenére hetvenöt esztendeig nem mernek a németek megkockáztatni a magyar föld ellen egy támadást. A legnyomasztóbb és legfájdalmasabb vonása ennek a komplexumnak magyar részről az, hogy annak ellenére, hogy a magyaroknak otthon még legalább 50----60.000 támadásra bevethető emberük van,· a német gesztusra nincs magyar felelet S ha van valami történelmi forrásaink anyagában, ami bizonyítja, hogy magyar nemzet ebben az időben nincs, hogy közös magyar öntudat és közös

magyar magatartás nincs, hogy az egyes törzsekben sorsközösségi tudat, összefogás nincs, akkor ez a tény bizonyítja ezt. ~s csak egy olyan magyar közvélemény, amely nagyjából tisztában van a X. szizadbeli magyar közállapotokkal és a X századbeli német éi 178 bizánci fejlödés irányával és annak roppant jelentöségével, képes arra, hogy meg tudja érteni és csak némileg is fel tudja ~ hogy milyen elmondhatatlanul fontos és milyen mérhetetlenül nagy volt az, amit a törzsi autonómiák szétzúsásával, a törzsek leigázásával és fizikai s földrajzi szétszórásával tett egy egységes nemzet és egységes birodalom megteremtésére a történelmi műveletlenség által t,véreskezűnek" gyalázott Szent István, a Bulcsu horka nagy~ s7.erŰ típusából való magyar, a népünket a szkíták, húnok, avarok, óbolgárok, bessenyök, kunok rettentő sorsától megmentő, soha nem porladó kezű, áldott emlékű kirá1y . 179

I. CtZA FEJEDELE M MASODIK HAZASSÁGA Taksony fiat Géza, semmi esetre sem születhetett 927 előtt és 948 után. Nagyapjána k, Zsoltnak, tudjuk születési évét, s ez 893. Házasságkötésének éveit is tudjuk~ 907 - amikor Zsolt még csak 14 éves, vagy éppen 13, felesége meg még fiatalabb. Első gyermekük tehát még a pubertás legextréme bb lehetőségének számításbav ételével sem születhetett meg 911 előtt, és ha az első gyermek fiú, Taksony és ez a fiú 16 éves korában nősül - mindez csak lehetsé ges, de nem valószínű -, akkor Géza születéséne k lega1s6 határértéke 92:7. Géza első, kétségtelen ül megállapíth ató gyermeke, Judit, aki 984-ben megy férjhez Vitéz Boleszláv krakói herceghez. Ez a dátum azt jelenti, hogy ,,ad extremum" legkésőbben 968-ban, de inkább 967-ben kell születnie, mert 969-ben Vajk azaz István születik Ha viszont Judit 967-ben, vagy esetleg még előbb születik, ami valószínű, akkor Gézának

legkésőbb 956-ban ke11ett nősülnie - ez is szélső határérték -, ami mint születési idő 948-at jelent. :Mindent egybevetve , Géza legvalószín übb születési ideje 939940. Sokkal korábbi nem lehet, mert 996-ban még leánya születik és feltétlenül a hatvanas évek elején nősült. Sőt~ ennek a születési időbecs1ésnek van még egyéb szilárd támasztéka is. Géza 970-ben veszi át a fejedelmi méltóságot, mikor már harrni ncadik {vc körül van és két gyermeke vagy inkáhh már három - az esetleg elhaltakkal talán több is ~ immár megszülete tt. ( Vél hető testvérei: ,,Szár" László és Mihály, lényegesebb en fiatalabbak 18.3 nála. Mihály fia, Vazul, magyaros formában Vászoly, mintegy húsz évvel fiatalabb Istvánnál s ez a szokottnál nagyobb korkülönbséget jelent Géza és Mihály között. Mihály valószínüleg a legkisebb fiú, a „csaba volt a családban.) Minden esetre, akár Gézáé a kérdéses - de valószínű

- első Jeány, akár nem, Géza gyennekei, akár kettőt veszünk alapul~ akár hármat, a hatvanas évekből valók s a század hatvanas évei megfelelnek Géza huszas éveinek, a 20 és a 30 közötti életkorának. Ezzel szemben rendkívül feltűnő, hogy Géza másik két leánya az évszázad kilencvenes éveiben születik. Orseolo Ott6 velencei doge. későbbi felesége) Péter király anyja 991-992 körül, Aba Sámuel későbbi felesége pedig 995 vagy 996-ban Orseolo Ottó 1010-ben nősül, Froila lányuk 1011-ben, Péter fiuk 1012-ben születik. Aba Sámuel viszont semmi esetre sem születhetik 995 előtt, sőt még 1000 előtt sem nagyon valószínű a születé~ se 1 Nösülése pedig valamikor 1015-1020 közötti évekbe történhetett. Hogy egy házasságban a gyerekek születése két ilyen távoli évtizedre esik, olyan feltűnő jelenség, hogy már szinte csodálatos, hogy ez edaig minden magyar történettudós figyelmét elkerülte. A tünettel érdemes

foglalkozni. 960-970 1eány 963 1eány 966 fiú 969 970-980 980-990 990-997 leány 992 leány 996 Sem a hetvenes, sem a nyolcvanas években nem született a fejedelmi párnak gyermeke - nem valószínű ugyanis, hogy kivétel nélkül mind meghalt volna - 1 viszont két évtized után qjra megindultak a születések. összevetve a fenti kimutatást Géza vonatkozó életkorával, az első születési periódus a 20. és 30 életévei közti időre, a második születési periódus pedig az 50. és 57 évei közti időre esik Géza feleségének is a kora nagyiábó1 ugyanennyi, s annak eUenére, hogy a nők fogamz6képessége 50 év körül általában megszűnik, Géza t Aba Sámuel 1044-ben harcm.eZőn esik el, csapatat élén; marpedtg éle- medett aggastyánok abban a korban sem vezettek lovasrohamokat. 184 felesége 50 egynéhány éves korában kétévtizedes szünet után újra szült és nem is egyszer. E sorok írója mindezt kétségbevonja, és ennek a feltűnő

jelenségnek az alapján kimondja, hogy Géza fejedelemnek - kétszer kellett néJsülnie. A megállapítást a feltíinö kétévtizedes kiesés mellett né hány más nem kevésbé feltűnő körülmény is támogatja. Egy 12. századbeli lengyel kútfő azt állítja, hogy Gézának lengyel felesége volt, akit ))Belekegini"-nek hívtak A forrásadatot történelemtudományunk, mjnt képtelenséget félretette, hiszen a mi forrásaink szerint Géza felesége Saroldu volt. Az, hogy egy férfi, ha özvegyen marad, másodszor is megnő· sülhet, úgy látszik} nem jutott eszébe történészeink közül senkinek, a feltűnő születési dátumok e11enére sem.· Helyette azt találták ki, meglehetősen srellemesen, hogy „szláv" alattvalói hívták Saroldut Belekegininek. ( Hóman) Egy másik feltűnő körülmény az) hogy Géza első két leánya szúívhoz ment feleségül ( sőt a második éppen lengyelhez, noha lengyel kapcsolatokról addig nem tudunk), a

későbbi két lánynak vi• s:zont egyike sem ment szlávhoz. Egy továbbí meglepö körülmény az, ami egyébként történelmi okadatolásunkból is feltűnően ki van hagyva, hogy István nem szerette az „anyját", sőt, talán ki is végeztette ( erre a ,~talán"-ra építve nevezik egyesek Istvánt még ma is különös előszeretettel n véreskezű anyagyilkosnak). Hasonlóan feltűnő, szinte már groteszk körülmény~ hogy a „somogyi nagyúr Koppány horka, ,,Szár" Szerénd 2 fia és Vérbulcsu 2 Hogy ,,Szár" Sz.erénd fia, Koppány volt az akkori horka, azt település~ neveken kíviil, az is blzonyftja, hogy ez a méltóság örökletesen apáról fJú• re. szállt és a horkák törzse, a Nyék-törzs szállásvidéke a Dunántúl déli fele volt. Vérbulcsu halála után (955) ,,Szár" Szerénd lett a horka VérbUlcsu az apjától örökölte a méltóságot, éppúgy, mint Koppany is az apját követte. Furcsa, érthetetlen és

rendkívüli lenne, ha törés lenne ebben a sorban és ,,Szár" Szerénd nem lenne Vérbulesu na, akinek utóda volt. ~yébként Szeréndnek ,,Szár" megjelölése arra mutat, hogy előzőleg keresztény volt de azután visszatért a pogányságra, ami apjával szemben alkalmarott , keresztényi tett ut.án nem csoda (Vérbulcsu- 948-ban keresztelkedett meg Bondonyban (ma Viddin) és a vesztett Le<:h-:mezei csata után 955-ben ottó, mint közönséges bűnözőt, Ausgsburgban felakasztatta.) 185 unokája, Géza halála után feleségül akarja venni Saroldut, akinek, ha Géza e1:,ö felesége, erősen közel kellett lennie a hatvanhoz! Ennek pedig különösen abban a tekintetben van szinte ~r elképesztő hangsúlya, hogy Koppány életkora Géza 997 -ben bekövetkezett halálakor nem lehet több, mint 33-34 esztendő 3 és ha egy férfi ebben a korban nem nős és nösülni akar - Koppány, ha nöül akarja venni Saroldut, nyilván nőtlen -, akkor vagy özvegy,

vagy pedig a dolognak valami más1 rendkívüli oka van. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy egy Arpádfinak, aki az ország horkája és az uralkodó család szeniora, még akkor sincs szüksége egy ilyen elképesztő ,,politikai" házasságra egy nálánál több, mint 25 évvel idősebb, hatvan felé közeledö asszonynyal, ha a fejedelmi szék után vágyakozik. Koppány jogot formál szeniorátusa alapján a fejedelmi székre. De, ha az özvegyre is jogot formál, akkor az özvegy - fiatal. ts az özvegy valóban fiatal. István anyja Belekegini, a lengyel hercegnő volt. Saroldu Istvánnak nem anyja Saroldu alig egykét évvel idősebb, mint a mostohafiú maga. És rendkívüli, feltűnő szépség. ö az egyetlen asszony, akiről az úrpádkori kútfők részleVérbulcsu apja vagy „Kál", vagy „Bogát" horka volt Hogy a kettő közül melyik volt, ill. melylk a helyes név, az attól függ, hogy a ,,Kál", ami szumirul elöljárt, fönököt, elsőt,

elsöszülöttet jelent és aml Kaál, Kál, Kala, Kele, Gaál, Gál formakban igen gyakori az ári.;ádkorí nevek: között, személynév volt-, vagy csak Bogát megjelölése, rangjelzése De akármelyik is volt a neve, a Nyék-törzs vezére és 1gy Levente fía volt. A sor Arpádtól, aki apjá, Almos, életében a Nyék-törzs vezére volt, töretlenüI halad Koppányig - ArpAd-Levente-Bogá.t KáJ-Bulcsu-Szerénd-Koppány -, akit az elfogult, klerikális szempontú Istvánlegenda szerz.öje István ,,nagybátyjának mond nyilván azért, hogy azt a bizonyos házasságot ,,vérfertőzésnek lehessen beállitani. Koppány azonban Istvánnak egyszerüen nem lehetett ,,nagybátyja", híszen Gézának. sem nem testvére, sem nem unokatestvére, még másodfokon sem. Koppény nemcsak Taksonynak nem fia, de még Zsoltnak ::em unokája., Koppány Arpádnak az ükunokája ~ Levente, Arpád legidősebb fia és a törzsszövetség akkori horké.ja, 2830 eves lehetett, amlkor a bOlgár

hadjáratban, 895-ben elesett Gyermeke! - két-három fiü és egy leány - a kilencvenes évek során születhettek Bogát Kál ennél fogva 910-911-ben nősülhetett és Vérbulcsu 912-914 körül szi.ilete:t, s 937-ben (első nagy hadjárata) 24-25 éves korában vette át apja örbl:ét, a horka méltóságot. Fia, Szerénd, a harmincas évek végén születhetik, mivel a 955-1 tragikus végü hadjáratban még nem vesz részt mert 186 tes leírást adnak és ez a leírás egy energikus, temperamentumos, párductermetü, sportoló, vadász6, a férfiakkal együttivó, haragjában verekedö, gyönyörű amazonról beszél, akit a férfiak h6do~ lattal vesznek körül. ~s a hódolók sorában ott van Koppány horka is. Ha a gyermekáldás húszévi szüneteléséböl joggal lehet követ• keztetni a második házasság időpontjira, akkor Géza, a magyarok fejedelme, 990 körül, 49-50 éves korában nősül meg mAsodszor, amikor fia, Vajk-István már 21 éves. A második

felesége, Saroldu, pedig nem lehet több, mint 22-23 éves. Géza, a férj, akármilyen daliásnak képzeljük is el, több mint kétszer olyan idős, mint a fiatal új asszony, aki hatéves házassá~ guk alatt két újabb leánnyal ajándékozta meg. Az új asszony bevonulásával a fejedelmi szállás újra életkedvvel, fiatalos életerővel telik meg, s a nagy vendégjárásban egyre gyakrabban Játogat el somogyi szállásáról Csepelre Koppány, a fia. tal horka, aki Géza házasságkötésekor 25-26 éves lehet és Géza után az ország első embere és az Árpádnem szeniora. A 10. századbeli eleink sápadt árnyak és történelmi művek papirfigurái )ennének, ha a fiatal asszonyra nem gyakorkolt volna semmi hatást a daliás rokon~ aki korban sokkal inkább illik hozzá) mint az ura, hisz az asszony tele van kirobbanó életerővel, életkedvvel. Ezeket a látogatásokat egyre sötétebb arccal figyeli a magábavonuló, anya nélkül felnött, huszas éveinek elejét

taposó mosto• hafiú) István, akinek nagyarahivatott terveit daliás unokabátyja, a család leendő szeniora puszta létezésével megsemmisítéssel fenyegeti. De útjában van Szár" Szerénd idegengyűlöletben nevelkedett, nagyapja akasztott hullájára emlékeztető pogány fia, Koppány, a fejedelmi udvarban egyre nagyobb számban tevékenykedő idegen papoknak is, akik a passaui püspök egyháztartományát sze. retnék növelni, mert Pilgrim püspök igen erőszakos, törekvő em• ber - érsek szeretne lenni. 11 fiatal; valószín.illeg a 937 évi nagy hadjárat után, 938-ban 3zületett Nő­ süTésG apja megrenditö tragédiája után egy-két évvel, ta.lán 958-ban, vagy 959-ben történhetik. Koppány születési idejét tehát 960 előttre tenni nem lehet. Valószfnü idő 962-964 · 187 A többi már a drámairodalom területére tartozik. Koppány jogos és törvényes követelése is 4 , szerencsétlen felnégyelt teste is és Saroldu huÍlija is .

4 Akárhogyan is álHtja be a dolgot Hartwik püspök erősen céltudatos legendája, s akárhogyan is eltorzitja az eseményeket későbbi, egyházi nyo~ más alatt áll6 történetírásunk, Koppánynak az ősi magyar öröklési jog szerint tisztán és megtamadhatatla.nul Igaza volt Koppány középkor] törtéw nelmünk:nek egyik tragikus hőse, akit a hatalma.s új Erő, a kereszténység: gázolt le és bukása a nemzet fenma.radasának véres és keserü ára volt 188 II. ISTVAN ts VASZOLY Amilyen elkeserítő módszerességgel torzította el egy ,Jatolikus Habsburg" irányzat politikai érdekvédelme Szent István első magyar király tiszteletreméltó és programmatikusan m a g y a r alakját azzal, hogy a sokoldalú és gazdag Szent István-i eszmekör óriási anyagából következetesen az ~,egynyelvű ország gyengeségéről" szóló frázist ragadta ki és mutogatta a nemzetnek dédelgetett németajkú kisebbségeinek és az idegen uralkodóház

ér• dekében és igazolására, ugyanolyan alaptalanul és ugyan• olyan merész felelőtlenséggel torzítják a magyar nemzeti egység és birodalmi gondolat halhatatlanul történelmi szimb6lumát az „antikatolikus-függetlenségi" túlzás bizonyos képviselői „véreskezű gyilkossá napjainkban, az ,,idegenimádat" sunyi szimbólumává aljasítva le a keresz. ténység és nyugatíság keretébe ágyazott magyar öncélúság és függetlenség programmjának örökérvényű és örökké időszerű megfogalmazóját, aki katolikus értelemben csak a katolikusok számára szent ugyan, de magyar értelemben mindnyájunk számára az lett, és az marad mindörökké . I. A megvakított Vászoly( 1 ) a 11. szd 6ta 1 időről-időre visszajáró Idegenes irással: Vazu.I 189 kísértete a magyar múltnak, és a körülötte terjengő homály egyike történetü nk tisztázatla n rejtélyeinek. Az erre vonatkozó középkor i forrásany ag - a magyar

hagyományok, a két István-legenda, a magyar Gesták és krónikák éppúgy, mint az ezzel foglalkozó külföldi anyag - tartalma nagyon hiányos, előadásában érezhetően diszkrét, sőt ellentmon dó, magán viseli bizonyos „agyonha llgatás" minden jegyét. Magából a szoros értelembe n vett korból - az ezres évek negyedik évtizede - sem magyar, sem idegen feljegyzés, vagy egyéb közvetett dokumen tum nem maradt fenn - ilyet legalábbi s eddig nem találtunk. Első írásbeli értesülésü nk az 1073-ban bajor földön írt Altaichi Evkönyve k magyar vonatkozá sú anyagábó l, vabmint a Szent László korabeli Szent István-leg endából és az ugyancsa k az ő korában megírt első magyar történeti összef oglalászól a Gesta Ungarorum-ból származik, amely maga nem maradt ugyan meg, de késöbbi~ 12-ik, 13-ik szd-i feldolgozásaiból meglehetős teljességgel rekonstru álható. Mindezek ben a forrásokb an Vászoly megvakíttatását ílletően

vannak adatbeli és indoklásbeli különbségek, olyan adat azonban, ame]y Vászolynak az István elleni merényle tben való részvételé t állítaná, sem magyar, sem német forrásben nincs. Történett udomány unk jelenlegi álláspontj a ezzel szemben mégis az, hogy az István elleni merényle tnek Vászoly volt a f őbünöse. A Vászoly tragédiáj ára vonatkozó fennmara dt írásbeli anyag az eset után 40-60 évvel került feljegyzésre, s a hagyomán y, a magyar és a német források ellentmon dásainak nyilvánvalóan az az oka, hogy a magyar feljegyzések idején a tragikus sorsú Vászoly unokája( 2 ) volt a király, s egyáltalán , összes Arpádház i királyainknak nem István az öse, hanem Vászoly. Ilyen körülmén yek között nem lehet határozot tan tudni, hogy Vászoly nevének következe tes elhallgatá sa az István elleni merénylettel kapcsolat ban ( 3 ), valamint Vászoly megvakít tatásának Gizella és Péter terhére val6 írása a Gesta

Ungaroro mban 1 vajon az uralkodó nagyapjá nak emlékét akarja-e kímé]ni, vagy Istvánét? Az udvari történetír ók rníndenesetre igen nehéz helyzetbe n lehet. tek, hisz a család ősét épp{1gy nem vádolhatt ák egy ilyen aljas Szent László. a Legrégihb forrásaink nevek t.flyett ,,négy lítenek igen óvatosan. 2 190 előkelő udvari embert em- merénylettel, ha igaz is volt, mint ahogy az első szent király emlékét sem árnyékolhatták be egy kegyetlen tettel, ha Vászoly ártatlan volt a merényletben. A magyar feljegyzéseknél terméSTet· szerűen függetlenebb Altaichi Évkönyvek Vászoly megvakíttatását azzal motiválják, hogy eHenszegült Péter királlyá jelölésénekt nem pedig azzaJ, hogy merényletet követett el István cl1en. Mindenesetre arra> hogy Vászoly valóban e1 akarta volna István tétetni ]áb alól, az inkább egyházi vonalon fennmaradt hagyományon kívül tételes forrásanyag nincs. Hogy a főleg egyházi személyek

által írt gestákban és krónikákban vannak homályos és név nélküli célzások erre, és hogy történettudományunk Vászoly bűnösségét fogadja e), annak főleg az a háttere, hogy az ártatlanul megvakított Vászoly súlyos csorbát ejtene az első magyra király és az Egyház egy szentjének figuráján) már pedig ez sem egyházi, sem nemzeti szempontból nem volna kívánatos. Ezzel szemben húsz Árpádházi királyunk ösapját egy aljas bűn­ nel beszennyezve áldozatul dobni ártatlanul annak a kétségtelenül fontos érdeknek, hogy Szent István erkölcsi integritása töretlen maradjon~ nemcsak igazságtalan volna, hanem történelmileg is abszurdum, elvégre történelmi kérdéseket szavazással nem lehet eldönteni, még akkor sem) ha az írásos bizonyítékok homályban hagyják a kérdést. Mi sem áll távolabb jelen sorok írójától, mint hogy ebben a kérdésben bánnilyen perdöntő megállapítást is megkockáztasson, hiszen itt bárminő

apodiktikus forma is megbocsáthatatlan merészség volna. Mivel azonban az utolsó évtized során egyre gyakrabban észlelhető az az íjesztő tünet,· hogy bizonyos körök, otthon és idekint egyaránt, igyekeznek Istvánt „véreskezű gyilkosnak beállítani, s ez a felfogás történelmileg nem eléggé képzett közvéle~ ményünkben egyre erősebben terjed, az István~Vászoly komplexummal mégis foglalkozni kell. II. Az István-Vászoly komplexumra vonatkozó történelmi forrásanyag nem sokkal több, mint amennyit a fentiekben már elmondottunk róla. Vászoly Taksony fejedelem m1okája, Mihálynak, Géza 191 fejedelem öccsének fia, s így Géza fia István elsőfokú unokaöccse volt, akit gyermekkorában apjával együtt bizánci szertartás szerint megkereszteltek a Géza-féle térítési hullám idején. Tudjuk, hogy hosszú ideig raboskodott Nyib·ában, forrásaink szerint ,}fiatalos kicsapongásai miatt javítás céljából, a valóságban azonban

inkább a királynak szánt Imre zavartalan utódlásának biztosítására. Az eredeti, ősi magyar joggyakorlat - a senioritás - szerint ugyanis a soronkövetkezö utód Vászoly lett volna, mint a család seniora - mint ahogy Gézát sem Istvánnak, hanem Koppánynak, az Árpád. nem akkori seniorának kellett volna követnie - az újonnan beveze. tett nyugati utódlási rendszer volt az egyenesági, vagy ilyen utód nemlétében az alkalmassági utódlás, amelynek azonban ekkor még nagy országos ellenzéke volt. Hogy mennyire az utódlás kérdese körüli ellentét volt az oka Vászoly nyitrai rabságának mutatja az~ hogy Imre váratlan halála után kibocsájtják és a király utódává akarja tenni. Tudjuk azt is, hogy Vászoly megvakíttatása és megsüketíttetése Nyitrá.ban történt, s azt Buda fia Sebős nyitrai királyi ispán hajtotta rajta végre, ami igen elgondolkodtató körülmény, mert a király elleni merénylet Fehérvárott vagy esetleg Esztergomban

történt, és az István-legenda szerint a király a merénylő vétkét megbocsájtotta, miután ez - bizonyára valami jelentéktelen ember bűntársait megnevezte ,,Ivlásnap a kirá]y parancsára fellceresték és elébevezették a cinkosokat, kik fölött ítéletet téve, szemüket kitolatta, bűnös kezüket levágatta." ( t) Tudjuk még, hogy Vászoly három fia, Levente, Endre és Béla bántalom nélkül elhagyták az országot, ahová csak a Vatha-féle lázadáskor, 1047-ben, a felkelők hívására tértek vissza, Tudjuk, hogy Buda fia, Sebös egy évvel István király halála után, Péter uralkodása első évében, lo.39-ben halt meg egészen fiatalon. Buda, István közelebbi kömyezetéhez tartozó ,,udvari ember" volt~ éppúgy, mint pl. Doboka, is, akik az új rendszert teljesen átvevő aulikus magyar nemzedékhez tartoztak Doboka fiát, Szolnok ispán a Sebős generációj::ól a Vatha-féle lázadáskor a Duna part. ján álló tömeg követelésére

annak a csónaknak a gazdája szúrta 4 192 Szent István nagyobb legendá,1a. le és dobta a folyóba, amelyen menekülni akart a pesti révnél, tehát „udvari ember", Péter-párti aulikus volt az is, s valószínűen ebből a kategóriából való volt Sebős is. Hogy Vászoly megvakíttatása mikor történt, arra sem a magyar, sem a német forrásokban konkrét adat nincs, mint ahogyan arra sincs~ hogy mikor történt a merénylet. Annyit tudunk csak hogy Imre herceg 1031-ben bekövetkezett halála után, Szent István "hosszas és súlyos betegeskedése idején. Az eddigiekben előadtunk körülbelül mindent, amit a források az 1stván-Vászoly komplexwnról elmondanak. Ime, ennyi az, amin a Vászoly bűnössége felőli magyar történettudományi álláspont alapszik. Mivel pedig mindebben sehol sincs az, hogy Vászoly valóban részes volt a merényletben, az álláspont alapja igazában csak egy vélemény, amely két tényen alapszik. Az egyik az, hogy

István király ellen merényletet kíséreltek meg, a másik meg az, hogy Vászolyt megvakíttatták és megsüketíttették. E két törté• nelmi tény összekombinálásából vezette le a magyar történelemtudomány Vászoly bűnösségét, mégpedig, mint láttuk, a tételes forrásanyag ellenére. A probléma az} hogy jogosan-e, indokoltan-e, elegendő alappal.e? A sorok írója szerint: nem. 1 Ez a J)nem" nemcsupán azon alapul, hogy a közismert középkori magyar és német forrásokban egyetlen egy olyan állítás sincs, amely az ,,igen" mellett szólna, és hogy Vászoly bűnössége csak később keletkezett és semmivel sem igazolt és semmivel sem iga• zolható kombinációja két történelmi eseménynek, amelyeknek kapcsolata nem feltétlenül szükségképpi. Ez a ,,ne~-l sokkal többen alapszik, és e sorok írója ezekre a körülményekre kíván itt néhány mondattal rámutatni. Az első mindjárt az, hogy Vászolynak egy ilyen merényletre semmi

komoly oka, ahogy a bűneseteknél szokták mondani, motívuma nincs, hacsak nem a türelmetlenség. ~fikor kiszabadul Nyitdi hó I, a király legalább 62 éves ( "), s nem sok ideje lehet már hátra, :annyival inkább, mert István ,,hosszan és súlyosan beteg". Egy keménykezű zsarnok elleni merényletre esetleg volna motÍ· vum, húsz évvel e1öbb István ellen egy merényletre esetJeg lett :-; Szent István 969-ben, vagy 970-ben< született. 193 volna motívum, de egy beteg aggastyán elleni merényletre motívum nemcsak Vászoly számára nincs, hanem általiban nincs. A 11. szd egészségi és életviszonyai mellett egy 62 éven felüli em„ ber aggastyán, hisz az átlag-életkor jóval alacsonyabb, mint ma, különösen Arpád családjában. A 25 Arpád-w-alkod6 közül mindössze négyen érték el 413 év folyamán a 60 évet, legtöbbjük nem érte el az 50-et sem. A második az~ hogy Vászoiynak a trónöröklési lehetőség Imre halála után meg

van adva. A klrály őt akarja ut6dává tenni s ez nemcsak Vászoly esetleges motívumait zárja ki, hanem esetleg motivumot jelent másoknak, akiknek reményeit ez a királyi elha• tározás - keresztezi. A harmadik az ítéletvégrehajtás helye és módja. ~:liért keU egy bűnös és aljas merény]ön egy távolesö határszéli várban az ítéletet végrehajtani, ha egyszer ott él a király környezetében Székesfew hérvárott s ha egyszer a többi cinkoson ott, helyben hajtják végre az ítéletet? Miért nem vágják 1e Vászoly kezét is, mint a többiét, mikor ez is egyike az államfő elleni merénylő törvényben kiszabott büntetéseinek? ,,Ha a tehetősebbek közül akad hűtelen, romlott, eskütörö, hitszegö ember, keze elvesztésével fizet hűtlenségéért. A negyedik elgondolkodtató körülmény az, hogy az Altaichi :E:v• könyvek merényletről egyáltalin nem bc-szflnek, csak Vászoly megva1dttatásáról. Hóman Bálint forráskritikai megjegyzése

szerint ez valószínűen onnan van, hogy az :F:vkönyvek írója Endre menekült fiának, Salamonnak környezetéböl veszi magyar értesüléseit, s Salamon érthetőleg nem beszél nagyapja bűnéről. Ezzel szemben van németországi magyar emigráció már korábban is, Salamon elött is. Péter 1041 és 1044 között környezetével szjntén Németországban él, tele gyűlölettel a magyar nacionalista reakció iránt) s ugyancsak alapos értesüléssel a Vászoly-komplexumot illetően, amelynek egyenesen trónját köszönheti. Miért nem beszél ő és környezete a merényletről? Az ő előadása - amellett, hogy harminc évvel közelebb van az esethez, mint Endre fia Salamon a hetvenes években - egészen bizonyosan nem szépítené az Altaichi Évkönyvek előadását Vászolyt illetően, hanem ellenkezőleg. S Péter hűbére­ sévé is váHk III. Henrik német-római császárnak, aki mellesleg kétszer is jár Magyarországon) előbb, mint békekövet apja vere•

ségc után~ majd mint Péter támogatója és hűbérura. Péter legiti194 mitása egyébként is fontos politikai kérdés a császár számára különösen Endre uónfoglalása után, ame1y nem „hűbéri" alapon, hanem egyenesen a császár akarata ellenére történik a Péter elleni második lázadáskor. Endre ]egitimitisát a császári udvar vitatja, s apja merénylete kitűnő érv volna különösen a Szentszék felé. Miért hiányzik mindez? Miért csak a hetvenes években bukkan fel a Vászoly-ügy a német forrásokban, s miért csak Péter-ellenes előadás· ban? Végül ötödször, kizárja Vászoly részvételét a merényletben Vászoly jelleme maga. Vászoly talán nyers, pogány, antikeresztény és konok ellenzéki, de semmi esetre sem az aljas, sunyi, gyáva, alattomos merénylők fajtájából való, s erre számos közvetett bizony1t ek van. Az első hogy neki elég lett volna a trónért a kereszténységet csak színlelnie, amint ezt sokan

tették abban az időben a csak fe. 1ületesen keresztény magyar társadalom tagjai közül, sőt elég lett voJna néhány ígérettel megnyugtatnia a királyt. Ha aljas alattomos jellem lett volna, meg is tette volna, de nem tette. Sorsa bizonyítja ezt. A második az, hogy fiai mind kiváló, lovagias és jelentékeny személyiségek. Béla egyenesen a lengyel világ bámulatát és rajongását váJtja ki vitézségéve1, férfiasságával, lovagi erényeivel, s később otthon is rokonszenves egyéniség, s ha kcft évi uralkodás után a Iegheroikusabb körülmények között törött csontokkal, bel~ö vérzéssel hordágyról irányítva utolsó csatáját meg nem hal, történetünk egyik legnagyobb uralkodója vált volna belőle, aki egy Szent Lászlót nevelt fel nemzetünknek. Vászoly fiait a nyitrai rabság leszárnítá.sáva1, pogány módra Vászoly maga neveli( 8 ), aki többek között teljes tudatában van annak, hogy ő Arpád déd• unokája. Vajon miért kell

három pompás fiú apjának és nevelőjé­ nek, egy Árpádházi hercegnek aljasnak, ,,kicsapongónak", alattomosnak, egy beteg öreg ember életére törő gyávának lennie, mikor Arpád óta a családban ilyen karakter egy sincs? Azért, mert pogány? A keresztény egyházi személyektől származó középkori magyar forrásanyag propagandajellege a kereszténységet ellenző, pogány Vászoly lefestését illetően ~rthetö és nyilvánval61 s ennek 1 G Száműzetésük Idején apjuk tragédlé.Jakor znind a három Vászoly-fiú pogány, s közülük: kett.ö, Endre és Béla külföldön keresztelkedik meg 195 a körfilménynek egyetlen fonáskritikus szemét sem lenne szabad elkerülnie. Mindezeken felül pedig dtt van érthetetlen körülménynek István személye és szerepe maga. István öregember, halála felé halad s ezen ~uggesztióit betegsége csak növeli. Mélyen vallásos is, és belső meggyőződésből az, annyira, amennyire csak Cluny aszkétikus

századának egy produktuma tud vallásos lenni, annyira, amennyire csak a neofiták rajon• gása képes. Számtalan bizonyíték van arra is, hogy nagylelkü is A merénylet végrehajtójának is megbocsát. Miért nem bocsátana meg hát tulajdon unokatestvérének? Ez az István már nem a biro~ dalom.teremtő kemény személyiség, nem a vasöklű férfi Ez az 1st ván már nem az a 28 éves szilaj fiatalember, aki harcban elesett nagybátyja holttestét tisztességes eltemetés helyett négyfelé vágatja és kapura szegezteti. Ez az István már halálra készülődő, az Örök Bh-6 ítéletét vár6 aggastyánr az öregek bölcsességével és óvatosságával, a sírjuk felé ballagók expiáló attitüdjével, az Isten irgálmáért könyörgök irgalmasságával. A középkori keresztény ember legnagyobb problémája a halál és atni utána következik~ különösen a clunyi reformok komoly aszkézisének századában. Es István hatvanon felül már inkább mennyei

hazáján csügg, mint a földin. Fáradt, s erre negyven se„ rény, fáradságos esztendö után megvan minden oka. Energiája meglankadt, érdekl5dése megváltozott, s ha va16 ban a clunyi kor fia, mmt ahogy minden ízében az, élete alkonyán imádságos, égre függesztett szemű ember, minél igazabban vallásos volt korábban, annál inkább. Ez a sírja felé ballagó aggastyán feltétlenül megbocsátana öccsének, különösen~ ha az a golgothás Krisztust idézné neki és könyörögne bocsánatért-, s ha Vászoly valóban a gyáva me• rénylök, az alacsonyrendű emberek fajtájából val6 volna, ezt feltétlenill meg is tenné. S ha megtenné~ }ehetetlen volna meg nem bocsátani neki, hisz a merénylet nem sikerült, s az Örök Bírótól a beteg István is fél, és, ami mindennél több, István király igaz em• ber~ igaz magyar és igaz keresztény, olyan mélyen és olyan nagyon, amilyen mélyen és amilyen nagyon csak az istenfélő és halnikészülő

emberek tudnak lenni. Végül pedig van még két igen sokat eláruló körülmény, amelyeket Hóman Bálint a Magyar Történet öt vaskos kötetében a Vászoly- 196 komplexwn tárgyalásánál meg sem említ, pedig ugyancsak vitázik a forr ások szövegéve1. A:z egyik az, hogy a Vászoly-fiak - akik éppúgy nem tagadták meg apjukat, mint ahogy a Vászoly-unokák sem tagadták meg nagyapjukat - 10-15 évi bujdosásuk alatt egyszer sem kísérlik meg a hazatérést, noha közben meghal István, jön Péter, majd annak elürese után jön Aba Sámuel uralma, aztán újra Péter1 szóval az uralom és az uralkodási irány gyakran változik; ők nem voltak részesei a merényletnek, s közben meg is keresztelkedtek . Ellenben azonnal otthon terenn1ek, amint a régi rezsim ellenzéke megmozdul. Ez a körülmény kétségtelenül mutatja, hogy a Vászoly család tragédiájának hátterében egészen más sötétlik, mint a merénylet, hiszen hármukon kívül Arp.idnak

férfiági leszármazottja nincs, s odahaza olyanok marakszanak a magyar tr6non, akiknek ehhez férfiági alkalmas utód léte esetén jogosultságuk IÚncs. A fa nyar és kendőzetlen tény az, hogy Szent István utolsó éveiben a beteg öregember körül nyüzsgő aulikusok és egyháziak egyszerű­ en az Árpád-házat söpörték el jogos helyéröl a magyar nemzet é]éröl, s azt a Péter-pártiak épp{1gy nem voltak hajlandók restaurálni az ártatlan Vászoly-fiak megkeresztelke dése után sem, mint ahogy nem voltak hajlandók erre Aba Sámuelék sem. Másik az) hogy ha van Magyarországo n a nyolcvanas években, a Szent István legenda és a Gesta Ungarorum megírásakor valaki, aki igazán ismeri az István-Vászoly ügyet, akkor Vászoly unokája, Szent Lász1ó király az. László 21 éves volt, mikor apjára rászakadt Dömösön a trónmennyezet csodálatosképp en éppen a tr6nkövetelö Salamon és az őt támogató császári sereg támadásának előestéjén.

Bélának tehát - aki olyan 15 év körüli volt apja megvakíttatása kor és aki bátyjaiva1 feltétlenül sokat foglalkozott a a száműzetésben apja tragédiájával, amelyet Lengyelország ban bi• zonyára szélteben-hossz ában pertraktáltak, föleg a krakói udvarban - számtalan alkalma volt fiainak elbeszélni nagyapjuk történetét. László mégis rajongója Szent István királyak, szenttéavatását is ö hajtja végre Ha Istvánnak bánnilyen kegyetlen gesztusa lett volna nagyapjával szemben, László semmi esetre sem lett volna István szentségének olyan nagy propagálója. Mindezek mellett László, a korrekt lovagiasság halhatatlan mintaképe az általa ren. delt Gesta Ungarorumot feltétlenül olvasta, annak Péter bűnössé• gére vonatkozó állitásait is beleértve. 197 III. Hogy az elmondottak után az olvasó milyen álláspontot foglal el az István-Vászoly komplexum kérdéseit illetően, az az olvasó doL ga. A máig is nyitva lévő

három kérdés az, hogy mekkora a valószin üsége annak, hogy Vászolynak valóban része volt a király elleni merényletben, hogy mekkora a valószinűsége annak, hogy István királynak bármilyen formában ís része volt Vászoly meg• vakíttatásában, végül pedig, hogy mekkora a valószinűsége annak, hogy az újra fogságra vetett és Kyitrában őrzött Vászolyt az öreg és beteg királyon kívüli belpolitikai erőtömörülés a király tudtán kívül vakíttatta meg egy Isten háta megetti határszéli várban, eset. leg egy olyan szituációban, hogy a merényletben ravaszul belekevert Vászolyt a kírály csupán elzáratta, fiai külföldre menekültek, s a megvakíttatást más tényezők intézték olyan időben, amikor már biztos volt, hogy a beteg király mozgási képességét nem fogja visszanyerni? Hogy ez a harmadik, s történettudományunk álláspontjához képest új variációja az István-Vászoly komplexumnak csak hipoté• zis) azt

készséggel elismerjük. De a Vászoly részessége a merenyletben sem más hipotézisnél, s arra sincs történelmi forrásbizonyí tékj hogy István vakíttatta volna meg Vászolyt. 198 II. A GIZELLA-REJTÉLY A Szent István ciklus - Géza halálától a Vata lázadáshoz vezető ötven esztendő - a komplexum egyöntetű rnagasztalásán és az ellenzék nemzeti keserűségének egyöntetű elmarasztalá.sán kívül történettudomá nyi bonckés alá a szó igazi értelmében nem került, és az így kialakult, egyfelől csupa morális és intellektuális ,,egyház - i heroszokból, másfelől csupa aljas és buta "magyar gazemberekböl összetevődő gyerekes képnek igen sok érdekes, sőt lényeges eleme a mai napig naiv és középkori homályban maradt. A Szent-István ciklus egyik ilyen eleme a Gizellát körülvevő középkori lmmály. GizeJla ba.jor hercegnő a kútfők szerint 974-ben, vagy 975-ben született és házasságkötése után 100 évvel,

1095-ben, még élt, ezek szerint tehát 121-ik életévének betöltése után halt volna meg. Hosszú élete, középkori egyházi magyarázat szerint, életszentségének ,,jutalma" volt, s ez volt az egyik csodálatos körülmény, amelynek alapján az Egyház később boldoggá avatta Az adat alapos kutatás aJá nem került, a magyar történettudomá ny, mely oly sok kézenfekvő dolgot elutasít, ebben a képtelenségben nem hozott döntést. Születésének időpontja, legfeljebb két év bizonytalanság ával megállapítható. Halá!ának időpontjához a passaui bencéskolostor egykorú feljegyzése nyújt alapot, amelyből megállapítható , hogy ,,Gizella magyar királynó 1095-ben még élt. Azt azonban, hogy ez a „Gizella magyar királyné valóban Istvánnak a felesége volt-e, eddig m{-g senki ki nem mutatta. 199 Ez a "Gizella magyar királyné" 1045-ben lépett be a bencések apácarendjébe ( vagyis ekkor 71 évesnek kellett volna már lennie)

állítólag azért, mert Péter király rosszul bánt vele és így kénytelen volt elhagyni Magyarországot, Hogy GizeUa Magyarországot elhagyta, az valószínű, mert sem halálár61, sem temetéséről nincs feljegyzés és sírjának sincs eddig semmi nyoma, márpedig ha Magyarországon halt volna meg, valószínűen István mellé temették volna. Mikor Szent László 1083 ban, István maradványait a szent király, Imre, Gellért és mások kanonizációjá val kapcsolatban ,,felemeltctte, Gizella koporsója a közfigyelem elé került volna. Máso1dalról azonban, ebben a HSzent István évben feltétlenül megállapitás aJá került volna - ha igaz lenne - az a tény, hogy a szent király felesége még mindig él, hisz a kanonizáció nagy esemény volt és László a kanonizációs ünnepségekre meghívta és elhozatta volna Pas.sauból Az a lehetőség, hogy László nem tudott volna Gizella létezéséről, kizárható A kanonizáció esztendős ünnepek keretében

történt és erról a passaui zárda feltétlenül tudott. A kérdés további vitatása egyébként felesleges, 122 évet élni a 11 szd-ban lehetetlen, f öleg pedig lehetetlen egy clunyi fegyelmű, fűtetlen és fűthetetlen kolostorban és végül 1ehetet1en anélküL hogy ezt a csodát a pápai székhez a kolostor ne jelentse egy királyné és egy kanonizált szent özvegye esetében László magyar király kor.iban Mivel azonban a kolostor feljegyzése szerint 1095-ben élt ott egy „GizelJa" nevű ,,magyar királyné", a rejtélynek csupán egy megoldása lehet: két különböző személyről van szó, és a másiknak jóval fiatalabbnak kellett lennie az elsőnél. A számbajövő korszak magyar királyasszonyainak a nevét Péter feleségén és Imre herceg fiatal özvegyén kívül ismerjükt tehát csak két személy jöhet számításba. Péter feleségéről azonban 1047-ből van egy tragikus híradás - már pedig a passaui zárda rejtélyes ,,magyar

királynéja" 1045-ben vonult be oda - így csak egyetlen lehetőség marad. A passaui ,,Gize1la magyar ldrályné" Imre özvegye volt. És valóban, ennek erős valószínűségét a helyzet és a körülmények logíkáján és néhány, eddigelé értelmesen meg nem fejtett magyarországi eseményeken kívül néhány érdekes és sokatmond6 egykon1 magyar és külföldi kútfőadat is meglepő összhangban támasztja alá. 200 Imre feleségének alakját szintén középkori homály övezi. Semneve nincs feljegyezve, sem sorsának férje, 1031-ben beldwetkez ett halála utáni alakulásáró l nincs konkrét értesülésüsk . Amit tudunk r6la alig több, mint hogy 1027-ben ment férjhez és négy évi gyermektelen házasság után özveggyé lett. Középkori egyházi kútfő kegyes 1 de csaknem lehetetlen állítása szerint „József házassígban» - kölcsönös szüusséget , a József és 1.fária házassági kötelékét utánzó formát fogadva - élt az

urával 1 • Középkori horvát 6rtesítések szerint áHítólag Kresimir horvát királynak lett volna a leánya, ez azonban csaknem lehetetlen, mert Kresimir István király idősebb kortársa ( 1030-ban halt meg), viszont Imre születésekor István már csaknem 40 éves ( 1008). és Kresirnir fia ( István, késöbbi horvát király) akkor nősül, amikor Imre megszületik. Kresimir gyermekei tehát átlagosan két évtizeddel idősebbek Imrénél, aki István utolsó gyermeke volt. Ha azonban Imre fe)esége nem ]ehet Kresimir leánya, annál inkább lehet Kresirnir unokája és majdnem biztosan ez a való helyzet. Kresimir fia ugyanis, a fennebb említett késöbbi I István horvát király, még trónörökös korában, 1008-ban, Imre magyar herceg szül~tésénc k esztendejéb en veszi feleségül II. Orseolo Péternek, a későbbi velencei dogenak leányát. Ez a leány annak az Orseolo Ottónak a testvérhúga , akihez két évvel később István király egyik

testvérhúga megy feleségül. Ezzel áll elő az a helyzet, hogy István családja, az Orseolo-csa lád, valamint a horvát királyi család egymással házassági rokonságba kerülnek s ez természetesen és logikusan veti meg további d1nasztikus házasságok alapját. Imre horvát házasságára való utaló horvát kútfő adata tehát egyáltalán nem alaptalan, legfeljebb a személy megjelölésé ben tévedett a feljegyzés szerzője. Imre felesége nem Krcsimirnek> hanem Kresimir fiának leánya volt. 1 István király az ősi törvényt & a régi öröklés! rendet erö&ze.kosan megdöntve alaplt dinasztiát Leányai mellett Imre az: egyetlen fia, akit utódának szán és e szerint nevel Ez az egyetlen fiúutód az Arpádház egyetlen igazán és megbízhatóa n keresztény t9.gJa, Egyszerüen elképzelhetet len, hogy az ~yetlen fiúutódnak, az éppencsak hogy megalapit.ott dinasztia egyetlen továbbvivöjén ek s a még friss és zsenge me.gyar kereszténység

egyetlen biztosltékime.k apja éppugy, mint maga a papság is meg ne magyarázná, hogy ö József- háza.sságban nem élhet, mert Krisztus magyarország i ügyét veszélyezteti. 201 Ez a körülmény igen fontos, igen érdekes) mert megmagyarázhat két eddigelé valószínűtlennek tartQ tt és történettudományunk által el is vetett kútfőadatot. Az egyik a bajor Altaichi Évkönyvekben talált és a 11. szd hetvenes éveinek elejéről származó fel jegyzés, amely szerint Vászolyt Gizella magyar királyné és „unokatestvére", Péter fondorlatos módon vakítta tták meg, mert Péter trónöröklésének útjában állt, a másik pedig az eredeti példányában elveszett~ de egy tekintélyes részében a Kálti-krónikába ( Bécsi Képes Krónika) átírt Szent László-korabeli Gesta Ungarorum adata, amely ugyanezt állitja, ugyancsak HGizelláról" és ,,unokatestvéréről Péterről beszél. Történettudományunk az Altaichi f:.vkönyvek adatára

vonatkozóan azt a szellemes magyarázatot adja, hogy ez az adat valószínűen Vászoly unokájának ( 1. Endre fiának), a szerencsétlen Salamonnak németországi emigráns környezetéből kerülhetett az Altaichi kolostor Évkönyvébe, az adat tehát nem megbízhatú, a Szent László-korabeli Gesta szerzőjéről pedig azt állapította meg, hogy az - lévén Vászoly Szent László nagyapja - bizonyára „Vászoly-párti" volt 2, aki ura nagyapjának emlékét törekedett szépíteni. Ennek a forráskritikai álláspontnak az az alap;a, hogy Gizella királynőnek, István feleségének Péter nem volt unokaöccse. Egyébként is Gizella királyné kegyes és vallásos és valóban tisz. teletreméltó figuráján kívül életkora is ellentmond efféle fondorlatoknak, hiszen Gizella Vászoly megvakíttatása idején már a hat• vanas éveit taposta. Történettudományunk abba a hibába esettJ hogy az Altaichi Evkönyvek és Szt. László-korabeli gesták

„Gizelliját" István király feleségével, Gizella elsö magyar királynéval azonosította éppúgy, mint ahogyan vele azonosította a passaui ,,magyar királynét" is. Ez a rejtélyes, három 11. szd-i adatban is felbukkanó , de semmi esetre sem Gizella e1ső magyar királynéra vonatkozó, hanem nála feltétlenül későbbi ,,Gizella magyar királyné nem István királynakJ hanem Imre királyfinak a felesége volt. A tévedés nyitja Imre feleségének a neve. I. István későbbi horvát király feleségének a neve Orseolo Jocela volt és minden j6zan logikai támaszték megvan ahhoz, hogy a leányát~ Imre feleségét) is erre a névre keresztelték. 2 Hóman-Szek.rü: Magyar Történet I kötet 235 és 251 lapok 202 Ha mármost az olvasó tekintetbe veszi, hogy ezt az olasz ,Jo• cella" nevet éppúgy „Dzsoszelának ejtették, mint ahogyan a szintén olaszból származó „Gizella" nevet is »Dzsiszelá"-nak ejthették a 11. szd-ban,

különösen az olasz szárrnázású és a latint is olaszosan ejtő papok> a Dzsoszela és Dzsiszela, ( Jocela-Gizella) öszszekeverése egy emberöltövel István halála után egyszerre érthető Es ez a ,,Dzsoszela" valóban és szószerint unokatestvére volt Péter magyar királynak. Ime, a családfa; István magyar király (Gizella) Imre Orseolo Otto ( István nővére) Péter Freila István horvát király ( Orseolo Jocela) Jocela Péternek és Freilának Imre is ( anyjuk révén) és Jocela is ( apjuk révén) vérszerinti első unokatestvérük volt. Az Imre és Jocela közötti házasság egy évvel azután jött létre, hogy az Orseoloknak el kellett hagyniok Velencét s a férj Bizáncba, a feleség pedig bátyja udvarába, Magyarországra tért két gyermekével vissza. Egészen nyílvánvaló, hogy az Imre házasságát ő közvetítette. A Vclencéböl történt száműzetés ( 1026) és Imre házasságának ideje ( 1027) világosan mutatják ezt. Imre

19, Jocela 17-18 éves lehetett ekkor, aki királynői ambícióján kívül tizennyolc éves életvídárnságát, egy sokkal melegebb atmoszféra emlékét és félig olasz, félig délszláv temperamentumát hozta a székesfehérvári királyi udvar vallásos, tcmplomozó, szigorú és túlklerikális világába egy teljesen papi szuggeszciók alatt álló, apja képére és hasonlatosságára formált, dunyi szellemű, túlszemérmes, túlkomoly és szerelmi legyeskedések, dal, játék1 tánc helyett imádkozó férj mellé. A kor és a szerepi.ők képe - különösen lélektani mélységeiben természetesen nem az, amilyennek a nagyobb és kisebb legenda szerzői, meg Hartvik naiv jámborsága az évszázad végefelé idealizáló igyekezetükben megrajzolják. A fiatalasszonynak, aki feleségnek és nem apácának indult el Magyarországra, egész bizonyosan nem tetszett az, amít vágyai és álmai helyett komor és unalmas valóságként kapott és nyomasztó

egyedüllétében még akkor is a velencei atmoszférát jelentő és sugárzó Pétcrékhez menekült volna, ha nem lettek volna rokonok és ha tudott volna 203 magyarul, mint ahogy) különösen az zonyosan nem tudott. első években egészen bi• Mikor 17-18 éves korában, félig gyermekként ."Magyarországra került, Jocela egészen bizonyosan nem volt sem hatalomvágyó, sem kegyetlen, sem romlott. Későbbi jelleme a magyar udvar komor, túlontúl egyházi és az unalomig puritán és szigorú cluny atmoszférájának nyomása alatt formálódott át. Jocela nem belső meggyőződésből élte azt az életet, melyet apja és férje a neofiták belső meggyőződéséből alakított ki az ő számára k Jocela külső nyomás kényszerére élte a számára ki jelölt életformát s a monoton rabság első következményeként Jocela képmutatóvá lett. Ha élte a fehérvári udvar imádságos életét és belső vallásos hév és meggyőződés nélkül tette

ezt, képmutatóvá kellett lennie, hisz a középkmi asszony még akkor is ura családjának hatalma alatt állott, ha e:z nem kir.ályi család volt, mint az övé, és az örökös {darcvisclés és résenlevés fárasztó rabságából csak egyszer-egyszer, olyankor szabadult meg egy-egy pihentető órára, amikor a hasonló nyomást érző Orseolo-gyerekekkel bújt össze tanútlan alkal makkor. 1fikor az ura meghalt és a vadkan-megtépte testtel együtt a feleség királynő-álmát is eltemették, Jocela 22 éves volt, s a legjobb barát, az unokatestvér, akivel együtt beszélték a ,,csácsog6" olaszt, h{Jsz. Ennek a csácsogó olasznak, ha kírály is úgy akarta volna, lett volna esélye a trónra, hiszen ö a vér szerint Géza fejedelem unokája volt és ez a csácsog6 olasz megszüntethette volna a fehérvári atmoszféra imádságos nyomását, sőt, esetleg feleségtiJ lehetett volna menni hozzá. Néhány hónappal később azonban kiszabadult nyitrai

börtönéből és egy kissé dacosan, sebzetten és keserűen megjelent a fchévári udvar életében az a ,1 barbár", aki az egyenes férfiági örökös volt és aki felől úgy döntött a királyi akarat áz ősi jog és az ősi vérparancsa szerint, hogy annak a felesége fogja azt a helyet elfoglalni, amit Jocdának helyezett kilátásba a házasság ígérete és amit egy másik házasság esetleg még valóraválthatott volna. Hogy aztán a dolog még rosszabbá váljék, ez a börtönben megdacosodott, megkeményedett és megkeseredett barbár nem szerette az idegeneket. A többi fel van jegyezve az Altaichi :Evkönyvekben is, meg a Szent Lá.szló-korabeli Gesta Ungarorumban is 204