Georges Benjamin Clemenceau (1841 - 1929)

Georges Benjamin Clemenceau 1841. szeptember 18-án született egy kis Veendé-i falucskában, Mouilleron en Pareds-ben. Apja nagy republikánus volt annak ellenére, hogy családja olyan ősökkel büszkélkedhetett, mint I. János latin császár, III. Ferdinánd kasztíliai király, valamint I. Edward angol király. [1]

Már egyetemista korában bajba került, amikor diáktársaival együtt kiadta a Le Travail („A Munka”) című lapot, melyet III. Napóleon túlságosan radikálisnak vélt. Emiatt, valamint tüntető plakátok kiragasztása miatt, 73 napos börtönbüntetésre ítélték. [1]

Szabadulása után belekezdett a Le Matin szerkesztésébe, ami miatt ismét konfliktusba került a rendőrséggel. [1]

Eredetileg orvosnak készült és le is doktorált, majd 1865. májusában, az orvostanhallgatói konferencia után az Egyesült Államokba, New Yorkba költözött. [1]

Nagy hatással volt rá az amerikai demokrácia, a politikusok, az amerikai közbeszéd, ezért fontolgatni kezdte, hogy végleg letelepedik az Egyesült Államokban. [1]

1869-ben Connecticutban, egy leányiskolában kezdett el tanítani, ahol közelebbi kapcsolatba került egyik tanítványával, Mary Plummer-rel, akit később feleségül is vett. Három gyermekük született, de hét évvel a házasság után elváltak (1876). [1]

1869-ben visszatért Párizsba; a Montmartre kerületben telepedett le, s újra orvosi hivatását kezdte gyakorolni. [1]

A francia-porosz háború és Párizs porosz ostromának idején is Párizsban tartózkodott. A háború után személyes ismertségének köszönhetően Párizs XVIII. kerületének polgármesterévé választották (1871. január 28.), majd a radikális Seine párt színeiben a francia nemzetgyűlés képviselője lett. Radikálisként az újonnan alakult Németországgal kötendő békeszerződés ellen szavazott, s inkább egy Németországgal szembeni kontinentális háborút tartott szükségesnek. A gyarmatosító politikát is hevesen ellenezte, a revansista mozgalmakat azonban támogatta. [1]

1880-ban indult újságja, a La Justice, vagyis „Az Igazság”, melyet rövidesen a Radikális Párt fő sajtóorgánumává tett.

1889-ben a Panama-csatornát építő francia társaság a rossz gazdálkodás miatt csődbe ment, így a kisrészvényesek szinte egész vagyonukat elvesztették. A Panama-csatorna körüli botrány válságba sodorta Franciaországot: számos képviselőt azzal vádoltak, hogy kölcsönt vettek fel az elfogadott részvényekre, amikor a pénzügyi helyzet már nyilvánvalóan menthetetlen volt. A kialakult politikai helyzet Clemenceau parlamenti mandátumának elvesztéséhez vezetett. [3] [7]

1902-ben szenátorrá választották. 1903-ban vette át a L’Avrore szerkesztését, majd rövidesen kampányt indított a zsidó Dreyfus rehabilitálása, illetve az egyház és az állam következetes szétválasztása érdekében. [2]

1906-ben belügyminiszter lett. A sztrájkoló és tüntető munkásokkal szemben katonaságot vetett be, ami végleg elszakította a szocialistáktól. [1] [3]

1906-tól 1909-ig miniszterelnökként szilárdította meg az Antant szövetségét (Entente Cordial - Szívélyes Megegyezés), amelybe 1904-ben lépett be Nagy-Britannia és Franciaország, s 1907-ben csatlakozott Oroszország is. Clemenceau emellett megszilárdította a francia jelenlétet Marokkóban, főként a németellenes politika jegyében. [1] [3]

A szenátus külügyi és hadügyi bizottságának tagjaként és publicistaként egyaránt a fegyverkezés fokozását sürgette. Az első világháború kitörése után a végső győzelemig való háborúzást szorgalmazta. [1] [2]

1914-től belügyminiszter, majd 1917. novemberétől ismét miniszterelnök lett. Egyetlen céljának Németország legyőzését tekintette. Mozgósított minden tartalékot, majd Foch főparancsnokká történő kinevezése után sikeresen hangolta össze a hadműveleteket. [1] [3]

A háború után a béketárgyalásokon fő célja az volt, hogy Németországot és szövetségeseit –köztük Magyarországot is – minél jobban meggyengítse. [3]

Elzászt és Lotaringiát Franciaországhoz csatolták, a Saar-vidéket pedig 15 évre francia közigazgatás alá helyezték. Ezen kívül a „győztesek” 15 évre megszállták a Rajna bal partját és a folyó mindkét oldalán fegyvermentes övezetet (demilitarizált zónát) hoztak létre, ahol Németország nem tarthatott katonai erőt. [5]

Elvették Németország gyarmatait, és jóvátételként két év alatt húsz milliárd aranymárkát követeltek. Németország kénytelen volt aláírni a Versailles-i békét (1919. június 28.). [5]

Magyarországgal még ennél is kíméletlenebbül jártak el. A magyar küldöttség semmiféle enyhítést nem tudott kiharcolni, így Simonyi-Semadam Sándor kénytelen volt aláírni a Versailles-i Trianon kastélyban a békeszerződést (1920. június 4.). Ennek értelmében elvették Magyarország területének több, mint 70%-át (325.411 km²-ből 93.073 km² maradt), ami a lakosság közel 60%-át (18,2 millió lakosból 7,6 millió maradt Magyarország közigazgatása alatt) jelentette. A békeszerződés következtében több mint 3,2 millió magyar anyanyelvű ember lett „határon túli”.
Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a és a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. [6]

Clemenceau a kommunista Szovjet-Oroszország, és a Magyar Tanácsköztársaság elleni beavatkozás egyik fő élharcosává vált. [5]

Céljait azonban csak részben volt képes elérni, mivel belső támogatottsága jelentős mértékben meggyengült. Hamarosan a vallásos jobboldal és a baloldal is ellenszenvet mutatott Clemenceau iránt: tigrisnek gúnyolták. [2] [5]

1920. január 18-án kabinetje megbukott. [2]

Miután Clemenceau megvált a közélettől, belekezdett az „Egy győzelem fényei, és árnyai” című emlékiratának megírásába, ami később nagy vitákat gerjesztett. [4]

1929. november 24-én, természetes körülmények között halt meg Párizsban. [4]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Georges_Clemenceau
[2] Szabolcs Ottó és Závodszky Géza: Ki Kicsoda a világtörténelemben
[3] http://hem.passagen.se/mihi1/arc.htm
[4] http://en.wikipedia.org/wiki/Georges_Clemenceau
[5] Salamon Konrád: Történelem IV. A Középiskolások számára
[6] http://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s
[7] http://www.ezenanapon.hu/main.php?reszletes=4709=12=7



Vissza

Tanárajánló - kiemelt tanáraink

Szeretnél itt megjelenni? Tájékoztatónkat itt találod.