Betekintés: Neveléstörténet tételek, 2003

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


1, A neveléstörténet tárgya, feladata, forrásai és interdiszciplinális kapcsolatai. Az ősközösségi társadalom nevelésügye ......................................................................................................................................................... 2 2, Ókori keleti, folyammenti kultúrák és a nevelés (Kína, Egyiptom, India)....................................................... 4 3, Ókori keleti, folyammenti kultúrák és a nevelés. (Mezopotámia, és a zsidónevelés) ...................................... 9 4-5. Spárta, Athén, Róma nevelésügye, a görög és római gondolkodók nézetei a nevelésről (Szokratész, Platón, Arisztotelész, Cicero, Quintilianus). ................................................................................................................. 12 6. KÖZÉPKORI NEVELÉS. CÉL, FELADAT ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE ........................................... 20 A) A klerikus műveltség átadásának

intézményei .......................................................................................... 20 B) A világi nevelés......................................................................................................................................... 24 7. renaissance- kori nevelés (Rabelais, Montaigne, Morus, Erasmus, Feltre, Vives) ........................................ 26 A világ és az ember felfedezése (XIV-XVI. sz.) .............................................................................................. 26 8. Johannes Amos Comenius pedagógiai szintézise élete, munkássága ............................................................ 32 9. A magyar nevelés kezdetei és Apáczai Csere János pedagógiája .................................................................. 37 10. A KORAI FELVILÁGOSODÁS NEVELÉSÜGYE: LOCKE ÉS A FRANCIA MATERIALISTÁK (HELVETIUS,

DIDEROT)............................................................................................................................... 40 B) Helvetius a pedagógia mindenhatóságáról .............................................................................................. 42 11. Francia felvilágosodás és Rousseau pedagógiája ........................................................................................ 43 A) Rousseau természetelvû pedagógiája ....................................................................................................... 44 12. A filantropiZMUS ÉS PESTALOZZI PEDAGÓGIÁJA ............................................................................ 48 Pestalozzi pedagógiája - a kéz, fej és szív kimûvelése................................................................................... 49 13. Tessedik Sámuel szarvasi reformjai és a két Ratio Educationis .................................................................. 54

14. Herbart és a magyarországi herbartiánusok (kármán mór) .......................................................................... 56 15. A XIX. század elsõ felének magyar neveléstörténete .................................................................................. 60 16. Az osztrák-magyar önkényuralmi korszak időszaka és Eötvös kultuszminisztersége. ................................ 63 17. a XIX., XX. Század fordulóján létrejött könzervatív és reform pedagógiai irányzatok. ............................. 67 18. A dualizmus korának iskolarendszere és pedagógia törekvései. Imre Sándor, Nagy László, Sneller István 69 19. A szovjet pedagógia és képvíselője. A. Sz. Makarenko. ............................................................................. 77 20. A Horthy korszak magyar közoktatása. Klebelsberg és Kornis tevékenysége. ........................................... 79 21. A magyar közoktatás 1945 utáni fejlődése.

(Karácsony Sándor és Weszely Ödön) ................................... 84 1, A neveléstörténet tárgya, feladata, forrásai és interdiszciplinális kapcsolatai. Az ősközösségi társadalom nevelésügye Neveléstörténet: a nevelés tudományok globális értelmezéséhez szükséges tudomány, ugyanis minden pedagógia diszcilis estén szükség van. Tárgya: • az emberiség történelme során változás ment végbe, s e tudás és ismeret átadás • kutatja, bemutatja, értelmezi más történelmi korok nevelési eszményeit, oktatáspolitikáját nevelési gyakorlatát • megismertet kiváló pedagógiai gondolkodókkal • törvényeket és összegzések láttatása Számos részterülete van a neveléstörténetnek, így: • oktatástörténet • tanterv történet • tankönyv történet • iskola, intézmény történet • taneszköz történet Feladata: Forrásai: • legfőbb eszköze a neveléstörténet forrás: minden olyan utókorra maradt

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


emlék, amely valamit tükröz az elmúlt korszakok történelméről. Csoportosítás Elsődleges forrás: történelmi események ill. folyamatok résztvevői, szemtanúi által hagyományozott forrás Másodlagos forrás: közvetve, utólagosan tudósító elsődleges forráson alapuló véleményt vagy ítéletet tükröző források A fenti kettő típuson belüli alcsoportok: • írásos emlék: pl.: pedagógiai gondolkodók művei, levéltári anyagok, újság, évkönyv. • tárgyi emlék: pl.: taneszközök, épületek, egyenruha, játékeszközök • íratlan szóbeli emlékek szellemi hagyományok: pl.: hangfelvétel, film, mozgókép, népköltészet (mese, bölcsődal) interdiszciplinális kapcsolatai: • tudományos történeteket (művészettörténet, gazdaságtörténet, vallástörténet) • néprajz tudomány eredményét is felhasználja • kulturális antropológia • régészet • szociológia tudomány • pszichológia tudomány • történelemtudomány

eredménye jogtörténet, filozófia történet, Az ősközösségi társadalom nevelésügye: Az australopithecus, majd a kb. félmillió esztendõvel ezelõtt megjelenõ homo erectus igyekezett úgy újraalkotni szerszámait, ahogyan azt elõdeitõl "tanulta". Ebben a korban a nevelés hagyományõrzõ, asszimilációs funkciója dominált. Mintegy százezer évvel ezelõtt jelent meg a biológiai értelemben vett mai ember, a "homo sapiens". Az a nevelés, a tapasztalatok átadása, az életszabályok közvetítése fokról fokra szervezettebbé vált. Játékos keretek között folyt tehát az életre való felkészülés: a gyerekek már egészen kis koruktól kezdve a felnõttek szerszámainak és harci eszközeinek élethû, de kicsinyített változatával játszottak, gyakoroltak. a gyerekek anyjuk vagy apjuk munkáját figyelve és utánozva sajátították el a gyakorlati készségeket. Az utánzáshoz itt már a bemutatás, a

"szemléltetés" módszere társult. Kezdetben nem létezett elkülönült oktatás-nevelés; a tanításnak, tapasztalatátadásnak ezt a primitív formáját maga a társas élet kényszerített ki. B) Az intézményes nevelés csírái A törzsi közösség keretei között élő fiatalok életében fordulópontot jelentett egy szertartás. A beavatás (iniciáció) alkalmával be kellett bizonyítaniuk, hogy kiállják a felnõttség próbáját, testileg-lelkileg felkészültek a felnõtt életben reájuk váró megpróbáltatásokra. A testi nevelést a törzs hagyományainak, magatartást szabályozó normáinak, eredetmítoszának megismertetése egészítette ki. Az "oktatást" a felnõttek egy csoportja (az ún. "keresztapák" és "keresztanyák" együttese) végezte a varázsló, a sámán irányításával. Nem "iskola" volt ez a szó szoros értelmében, de az intézményesülés bizonyos csíráit már tartalmazta ez a

képzési forma. 2, Ókori keleti, folyammenti kultúrák és a nevelés (Kína, Egyiptom, India) Kína Természeti viszonyok: a két nagy folyó Sá®ga, Kék folyó vidékén a Koanko, és a Jangce folyó határolja. Az Ókori Kína 3. évezredben kialakuló kultúrája lényegesen eltér a többi kultúráktól. A befelé forduló, zárt jelleg miatt nem gyakorolhatott jelentős hatást más népek civilizációjára, kiterjedt iskolarendszerének megismerése mégis tanulságos. Kínában Az állam kialakulása: (4 nagy korszakra oszlik a történelmük) 1. korszak: SANG-JIN korszak Kr. e. 1500-1100-ig jellemzői: törzsi nemzetségi szervezetben élnek élén 1 király áll  főpapi hatalma is van, neve : Vang gondolkodása vegyes, sokféle termények állattartűs fekéett. brpmuművesség, lenkender szövés, erős gazdaság a jellemző 2. korszak:: CSON korszak Kr. e. 1100-300 jellemző: békés időszak kr. e. 720 táján felbomlik 722-481-ig tavasz és ősz időszaka

481-221-ig harcoló királysgok kora 3. korszak CSIN korszak (C’-in) Kr. e. 221-209-ig jellemzői: rövid időszak- mennyei birodalom időszaka Csin uralkodó az állam erejét megalapozta Ég fia- Istenkirály fia volt Csin óriási építkezés volt: a Kínai fal felépítése, nagy satorna elkészítése egységes pénz: súly és mértékrendszer szerint írásbeliség is terjedt. 4. korszak: HAN korszak Kr. e. 209- Kr. sz. 300.-ig Kínában a Kr.e. 2. évezred végén egységes iskolarendszer működött államilag fizetett, közhivatalnoki szerepet betöltő tanítókkal. Hosszú időn át tartó széttagoltság klövetkezett ezután, amikor az államnak nem volt egységesítő szerepe. A Kr., e. 3. századra alakzlkt ki újra a központosított kínai állam, s vele együtt az iskolák és a hozzájuk tartozó vizsgák központilag irányított rendszere. Iskolatípusok: 1. Az alapiskolák: a a kínai iskolarendszer magvát alkották. Jellemzői: • a falvakban

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


vándortanítók oktattak (1 tanító vándorolt), • az állam létesített ingyenes iskolákat a városban (nagy számban léteztek), • állami és rendszees szinten felügyelték, • 5-10 éves korig jártak a fiúgyerekek, majd vizsgát tettek, • a tehetősebb családok lányait mangántanítók oktatták. • a tanulás igen nagy erőfeszítést igényel, a mintegy 10,000 írájegyből álló szókép- és fogalolmírásra és a beszélt nyelvtől eltérő írott nyelv miatt • különböző életkorú tanítványok tanultak együtt, egy időben a tanító vezetésével Tananyag: • olvasás, írás elsajátítása az alapkészségeken túl a természetre, az emberre és a társadalmi együttélésre vonatkozó ismeretek szerepeltek tanítási anyagként Módszerek: • memorizálás (olvasás)=szövegeket(erkölcsi parancsok, etikai normák) szó szerint emlékezetükbe vésték, egyúttal a gyerekek viselkedését, jellemét is alakítják. • gépies másolás

(írás) tankönyv: San-Tsen- King könyv tartalma: Bevezetés: nevelés szükségeségéről, alapvető illemszabályok, utasítások Elemi ismeretek: 3 alaplény ismerete, 3 kötelesség, 4 évszak,égtáj, 5 elem, 5 erény, 6 vetemény, 6 háziálla, 7 szenvedély, 8, zenei hang, 9 …, 10 erkölcsi követelmény. Befejezés: tanulmányi szabályok, kína történetének rövid vázlata 2. A középfokú képzés: jellemzői: a járási, tartományi iskolákban folyt a tanítás 10-14éves korig jártak a gyerekek, majd vizsgát tettek oktatásért tandíjat kellett fizetni Tananyag: központjában az 5 szent könyv állt, az úgynevezett “King”-ek (“kalsszikus könyv”) változások könyve(Változások Könyve): misztikum, erkölcsi szabályok történet könyve(A Történelem Könyve): uralkodók története, híres tetteik ódák könyve(Dalok Könyve): 311 himnusz Rítusok Könyve Tavszi őszi évkönyv(Évszakok Könyve): Konfuciusz hazájának leírása Konfuciusz

(kr.e. 6. század második felében élt) gyűjtötte össze az öt könyv anyagát a legrégibbb hagyományok alapján. A tanulókitt már a klasszikus szövegek értelmezésével, magyarázatával foglalkoztak. az ősi hagyományokat, értékeket közvetítő művek tanulmányozásának - a tudáson kívül- az erkölcsi érettség kialakítása volt a célja. 3. A felsőfokú képzés: jellemzői: a tartományi iskolákban folyt célja a háromfokozatú állami vizsgarendszerre való flekészítés Tananyag: az öt szentkönyv tanulmányozás itt négy klasszikus könyv tartalmának feldolgozásával egészült ki. klasszikus könyv: Beszélgetések és mondások könyve (Konfuciusz mondásai, gondolatai) 2. Mencius tanítása (Meng-le életműve, művei) a nagy tanítás (a nagy tudomány könyve) a közép mozdulatlanság(középszer tana) Rengeteg jel ismerete szükséges a könyvek olvasásához A versenyvizsgákat az iskoláktól függetlenül szervezték. A jelöltek nem

használhattak segédeszközt, akit cslaáson értek, keményen megbüntették. (nem tölthetett be többé állami hivatalt, mert “elvesztette arcát”) Vizsgaszintek: Járási vizsgákra 2-3 évenként került sor a kerületi hivatalok szervezésében. egy verset , majd egy fogalmazványt kellett írni klasszikuzs szent szövegek felhasználásával. Ha a próbát a jelölt kiállta, akkor a “virágzó tehetség” címet viselhette, de hivatalt még nem kapott. Jóval keményebb erőpróbát jelentett a tartományi hivatalok 4-5 évenként rendezett tartományi vizsgája- Ennek tétje a kitűnő tehetség cím és egy magas hivatlai tisztség volt. Tizenhárom évenként került sor a birodalmi, udvari vizsgára. Több ezer résztvevők közül választották ki 13 nap alatt azokat, akik kiérdemelték a “legkitűnőbb tehetség” rangját. Jutalmul a legmagasabb hibatali állásokra pályázhattak, a legjobbak a császár udvráig is eljuthattak. 70 fő maradhatott

fenn. Az ókori Kelet kultúrái közül leginkább a kínaiakra volt jellemző a régi hagyományok kritika nélküli, kultikus tisztelet. Gyermekszemléletükre jellemző, hogy a kicsinyeket már egészen korán a szülők, a felnőttek iránti kötelező tiszteletre és feltétlen engedelmességre szoktatták. Az iskolás tanulásnak -a tárgyi tudás elsajátításán túl- a jellemformálás volt a célja. Úgy gondolták, hogy a múlt értékeit hordozó szent szövegek tanulmányozása erkölcsi támpontokat nyújthat gyermekeiknek életvezeésükhöz. Egyiptom Egyiptom a Nílus ajándéka. A birodalom Kr. e. 2955-től létezett, Alsó és Felső Egyiptomból állt. Az ókori Egyiptom (Óbirodalom Kr. e. 2635-2155) államapparátusának működtetésében is kiemelkedő szerep jutott a különféle rendű és rangú írnokoknak. Az írásbeliséghez kötődő feladatokat nem a származás alapján, hanem a képzettség révén formálódó értelmiségi elit végezte. Írnokok

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


feladatai: • nagy építkezések adminisztrációját (munkáslétszám, bérek, munkaeszközök stb.) • közigazgatási feladatok ellátása (ügyiraktok készítése, adóbehajtás) • irnokokat kértek levélírásra • irodalmi művek másolására • királyi művek írása A társadalmi elismertségük igen nagy volt. Képzésük: 1. Írásra, olvasásra az írástudó szülők tandították gyermekeiket, fiúkat. Tapasztalt írnokok mellé adták őket tanoncnak, módszere a bemutatás és az utánzás volt. 2. “írnok iskolák” létrejötte, nem életkor szerint csoportosítják a tanítványokat, a tanítás módja az élet által diktált, 3. Sokan próbálnak írnoknak tanulni, különleges kiválasztottak, legjobbak legfölsőbb papi kasztba is bejuthattak, ami nagyobb hatalom, ismertséget jelet, drága volt. A Középbirodalom idején (kb Kr. e. 2060-1785) szerveződtek az első írnoképzők. Az irásbeliséghez itt már praktikzs természettudományok is

társultaka tananyagként: hiszen a gazdaság irányítása, a földmérés, a mocsarak lecsapolása, a Nílus áradásának kiszámítása matemetikai, geometriai, csillagászati, földrajzi ismereteket követelt. A tankönyvek már taralmaznak erkölcsi jellegű préldázatokat, a helyes viselkedésre vonatkozó tanácsokat. Ismerkedtek még a vallás alapjaival, és az elethű feladatok megoldásával (ügyirat szerkesztés, szerződések készítése). Írásmódjuk: • hieroglif képírás (rendkívül nehezen tanulható, dísz írás, alk.: piramisok sírkamráiban.) • hieratikzs írás (gyorsírászszerű, alk..hétköznapi használatra(hivatalos iratok)) • démotikus írás (még egyszerűbb írás, alk.: kimentek adókat összeírni). Oktatás módszerei: szigorú fegyelmi körülmények között oktattak, testi fenyítést is alkalmaztak bemutatás és utánzás módszere memórizálást alkalmazták - kánonban mondatták fel Nevelés: Az egyiptomiakat

foglalkoztatta gyerekeik sebezhetősége, esendősége. Bőséges gyermekáldással rendelkeznek, csecsemőgyilkosságot tiltották,foglalkokztak a gyermekgyógyítással, az újszülötteket nem pólyázták be. 3 éves korukig szoptatták a gyerekeket, maguk az édesanyák foglalkoztak velük, csak az előkelő családok fogatak fel dajkát. A kicsik babával, labdával, fából készült állatfigurákkal játszottak, a nagyobbak körében pedig a különféle társasjátékok voltak közkedveltek. A gyerekeket tekintették a jövő letéteményesének, oktatni nevelni kell őket. A nevelés legfontosabb célja a tradíciók, az örök érvényű normák, az istentől származó igazság megismertetése volt. a gyerekeket tökéletlen lénynek tekintik, egyiptomi freskókon ábrázolják. Minnél hamarabb a felnőttek életszabályai szerint kellett élniük, legnagyobb elismerést az váltotta ki, ha egy gyerek “felnőtt mdra” beszélt: szabatosan, választékosan. Az irnok

munkája nem mérhető a lealacsonyító testi munákhoz. Az írnokságig hosszú éveken át tartó mefeszített munka vezeti a tanulót. A tanuló gyerekeket a legszigorúbb fegyelem segítségével ösztönözték a munkára. Az írnokképzőbe előkelőek és közrendűek gyermekei egyaránt járhatta, az alsóbb népréteg számára a felemelkedés lehetőségét kínálta. Az elemi képzés és alapvető erkölcsi nevelés után, ami 4-5 évig tartott egy-egy nagy tudású mester mellett nyertek alapos szakképzést. A 20-as évei közepére válhatott alaposan képzett szakemberré. Egyiptomban még lehet tanulni : Papi képzés: magasabb műveltséget nyújtó papi szemináriumok a nagyobb városok (memphisz, théba, héliupolisz) templomai mellett működtek.Az irnoki ismeretekre alapoztak. Ismerkedtek a rituális szabályokkal, teológiával, szent könyvekkel, emellett természettudományokkal is foglalkoztak (matemetika, geometria, asztrológia(csillagjóslás), és

zeneelmélet. A Kr. e. 1 évezeredben már megjelentek az orvosképző intézetek is , ahol a természettudományi ismeretek kibővült a kémia és anatómia tantárggyal..(irnoki képzésre épül ez is) Az arisztokrácia gyermekeit együtt nevelték a fáraó gyermekeivel. A palotaiskolában több évig tartó “apródi” szolgálat közben részesültek a testet-lelket formáló udvari nevelésben. A magasabb társadalmi állású családok lányait bevezették a művészetekbe (főleg az énekbe, a zenébe és a kifejező táncba). A közrendűek lányai gyakorlatias műveltségre tettek szert a hétköznapi életben. A rabszolgák nem tanulhattak. India Az Indus völgyében a Kr. e. 2. évezred közepe táján törtek be azok az indoeurópai törzsek, amely véget vetett az addig virágzó dravida kultúrának. a hódítók és meghódítottak különálló kassztokat képeztek. Az uralkodó osztályt alkották: • brahmanok (papok, bölcsek, törvények) kasztja •

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ksatriják (katonák, nemesek). kasztja A betelepült árja közrendűek képezték a vaisják (földbirtokosok, kereskedők) kasztját. A leigázott őslakókból és elszegényedet hódítókból tevődöt össze a súdrák ( tisztátlan ipar űzői, szolgák, jobbágyok) többmilliós kasztja. A brahman-hindu nevelés jellemzője, hogy az egyes kasztok számára különféle iskolák létesültek. A brahmanok iskolája: • 9 éves korban keződött és 12 évesen át folyt. • középpontban a Védák (óind nyelven írt szent könyvek) tanulmányozása  állt.ennek nyelvéből alakult ki a szanszkrit. • a Védák és kommentárjaik (szövegmagyarázataik) lejegyzés nélkül, szájhagyomány útján maradtak fenn a hindu családokban. A Védák himnuszokat, vallási szertartások leírását tartalmazta. • A tanítás során elemezték, etimologizálták. • A Védák erkölcsi tanításait gyakran mesés formában adátk elő a tanítók • Ezekből a szövegekből

származtatták később a jogi ismerereket, a brahmanok vezető szerepéhez szükséges gyakorlati ismereteket. • magasabb évfolyamokban filozógiával, csillagászattal. és zenével foglalkoztattak a brahmanok. A ksatriják (katonai előkelők) iskolák • 12 éves korukban kerültek iskolába, és 6 éven át folyt tanításuk. • képzés középpontjában szintén a Védák álltak, de ezek szövegét már a leendő katonák szempontjai szerint elemezték. • tanultak még hadászatot, filozófiát, jogot, gazdaságtant, kormányzáshoz szükséges ismereteket. A vaisják (földművesek, kereskedők, iparosok) iskolája: • 13 éves koruktól 2-3 éven át részesültek iskolaszerű képzésben. • mesterség alapjait már apjuktól megtanulták, az iskolás képzés során írni. olvasni tanultak, levelek fogalmazásával és kereskedelmi számtannal foglalkoztak. Buddha (560-480) fellépett a b-h. oktatás merev kasztrendszere ellen. Minden kasztba tartozó számára

egységes oktatást szerveztek, középpontjai a kolostorok lettek. Papok és világiak egyaránt járhattak ide, 8-20 éves korukig. Nyelvtannal, művészetekkel, orvosi tudományokkal, logikával és filozófiával foglalkoztak. Nevelés: gyerekeket úgy kezeli, mint fejleszthető lényt, aki az önnevelés, a szent iratok önállü értelmezése révén képes lehetaz új tudásnak a meglévő ismereket rendszerébe való beleillesztésére. Ez az ismeretszerzés nem pusztán az értelem segítségével zajlik, fontos eleme a beleélés. Az infódiai nevelés-onnevelés törekszik a bennünk rejlő mikrokozmosznak és a külvilág makrokozmoszának megismerésére úgy, hogy rádöbbenti a tanulót: ez a két világ szerves egységet alkot. A megismert világok harmóniájának megteremtése - ez a nevelés legfontosabb célja. 3, Ókori keleti, folyammenti kultúrák és a nevelés. (Mezopotámia, és a zsidónevelés) Mezopotámia Az első sumer városok a Kr. e. 7.

Évezredben jöttek létre. Írásos kulturájuk emlékét az ékírással teli kiégetett agyagtáblák őrzik, köztük sok a hibás gyakorlószöüveg- ez is utal az iskolák létére. Az első írnokképzőt templomiskolák a 4. évezered végén keletkeztek. Az írásos nyilvántartásra képzett írnokokra volt szükség. 2600 körül az akkád királyság hódította meg e területett, majd jóval 1000 év múltán az alacsonyabb műveltségű asszír és babuiloni népek igázták le. Az állam irányításához szükség volt továbbra is az írásbeliségre, ezért az írnokok igen nagy, az állami közigazgatás különböző hivatalait tölthették be a művelt írlástók. Írnok iskola: • általában a tisztviselők fiai jártak, de a szegényebb szülők gyermekeit se zárták ki a művelődés lehetőségéből, lányokat sem. 2. évezred elejétők 2 irnokképző iskola működött: • Az alapfoku képzés (írás, olvasás, számolás, elemi tudományos

ismeretek).” A tábla háza”(Édubba) nyújtotta. Oktatás: • a tantás szinte a gyerek egyész napját kitöltötte., • Irodalmi szemlvényeket másoltak, • Szövegeket véstek emlékezetükbe, • Gyakorolték a fordítást sumerről akkád nyelvre, • Tananyagban szerepelt: matematika, geometria • Szigorú bánásmódban részesültek: gyakori a testi fenyítés (“NÁDPÁLCA EMBERE”) • A magasabb műveltség elsajátításának színhelye “a bölcsesség háza” (Bét mummi) volt. Oktatás: • leendő papok, bírók vagy orvosok kerültek ki innen, • felsőfokú jogi, teológiai és orvosi ismeretekkel foglalkoztak • magas szintű matematikát tanultak., hatványozás, négyzet- és köbgyökvonás • naptárkészítés Az idősebbek oktatásának anyaga differenciálódott annak függvényében, hogy milyen életpályára készültek. Legnagyobb becsben tartott foglalkozások: Énekes, zenész, ráolvasó, pap, királyi írnok, jegyző, orvos. Működnek

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szakképző intézmények, ahol behatóbban oktatták az egyes szakmák ismereteit. “Apród” nevelés: A legelőkelőbbek járítták ide gyermekeiket Királyi udvarban folyt Tantárgyai: tesrti képességek fejlesztése, írás, olvasás, számolás, csillagászat. Az alsóbb néprétegekben a mesterségeket vagy apáról fiúra szálltak, vagy tanoncként, egy tapasztalt mester mellett tanulták meg a szakmák legitkoltabb fogásait. Mezopotámiában a 2-1. évezredben kialakult egy független világi értelmiségi réteg. Az irnokiskolák akkád tanárai csak oktatással, tudománnyal szellemi tevékenyésgbőlélő szabad emberek voltak. Nevelés: A gyerek a mezopotámiai kultúrában fontos szerepet töltött be. Ezt sumer közmondások is tükrözik..Babilonban pedig Hammurapi törvénykönyve alapján a hozomány az asszony gyermekeinek megfelelő felnevelésére szolgált. Az anya halála után a hozománya a gyermekeit illete. Ha elvált. Visszakapta hozományát, s

férje fele vagyonát, hogy a gyermekeit felnevelhesse. A gyerekekre úgy tekinthettek, mint tanulásra, fejlődésre képes lényekre, akiknek műveltésétől, tudásától függ a város fennmaradása. A tanuálás állandó felügyeletet, szigerú fegyelmet követelő nehéz munka, melyet gyakran ösztönöztek veréssel, fenyítéssel. Az oktatás összekapcsolódott a neveléssel, mivel az ősi szövegek megtanulásától az elődöknek tetsző viselkedési módok, jellemvonások kialakulását is remélték. A tradíxcióknak ez a feltétlen tisztelet később is felbukkan majd a nevvelés törénetében. Zsidónevelés: A zsidó nevelés korszakai: Az első korszak az Egyiptomból való kivándorlástól Sámuel haláláig terjed. A nevelés a hagyományos szokás átadása apáról fiára, élő szóval és élő példa alakjában. Jahve tisztelet kezd gyökeret verni, s vele a nevlés szilárd középpontot nyer. A második korszakot Sámuel halálától (1043) a

babilonifogság végéig (538) terjed. A zsidóság városokban és falvakban lakik és művelődik. Megalakul a történeti próza (900 körül). Az írás használata már általános, tehát gyermeknevelésben is helye lehetett a családi nevelés keretei között. Iskolai intézményeknek még semmi nyoma. Nemzetnevlés folyik, melynek intézői a próféták. Tanításaiknak mély erkölcsi tartalma van. A próféták népnevelő munkásságának célja, hogy Jahve istenségének tisztaságát megóvják, visszaállítsák. A hívek egy-egy próféta köré sereglettek és az istenes tanulmányokkkal kapcsolatos rituális zenét és vallásos költészetet is ápolták. A harmadik korszaknak (538-1) a babiloni fogság végétől Krisztus születéséig terjedő időszak. A zsidó nép igazi feje a főpap. A próféták letűnnek, de írásba foglalt tanításuk a zsidók erkölcsi kódexévé lesz. Az egész nevelés e korszakban valláserkölcsi célú, jellegű és tartalmú.

Fontos, hogy a papok rendje mellett írástudók rendje keletkezik. Népnevelők voltak ezek az írástudók, fő feladatuk a serdültebb ifjúságot tanítsák. A negyedik korszak a rabbi-iskolák és elemi iskolák korszaka (1-476) Kr. u. 476-ig terjed, mely a zsidó iskolai intézmányeknek erőszakos bezárását jelzi.az írástudók iskoláiból rabbiiskolák lesznek. A rabbi elnevezés azt jeleni, hogy a legtudósabb emberek közé számít. A rabbikhoz sereglett ifjaknak már az elemi ismereketek meg kellet szerzniük. Kr. u. 64-ben kötelezővé tették az elemi oktatást. Már 25 gyermek külön tanítót kapott, 50 gyermek esetén 2 tanítót kellett fogadni. 40 tanulónak egy tanítója ésegy segédje (osztály legjobb növendéke) volt. Az elemi iskolát csak a fiók látogatták, lányok nem járhattak iskolába. Az oktatás ingyenes volt és a 6-14 éves korig tartott. Aki tovább akart tanulni a rabbi-iskolát keresrte fel. Az elemi oktatásnak három főtárgya volt:

 a tiszta héber nyelv magtanulása  a zsidók történetei  a vallás erkölcsi törvényei Az oktatásban, az élő szó uralkodott, az emlékezetbe vésésnek van nagy szerepe. Rendkívüli súlyt helyeztek az anyag ismétlésére. A régi zsidó nevelésnek fő színhelye a cslaád, még akkor is amikor az iskolák virágoztak.. a családi nevelés igen szigorú volt, s a félelmen alapult. A zsidó felfogás szerint a testi fenyítés alkalmazása csak hasznára válik a gyermeknek. A családi élet fejlettsége magával hozta, hogy a zsidó nő nagy tiszteletnek örvendett. Mindenekelőtti kötelessége, hogy gyermekkel ajándékozza meg férjét. A leányoktól szűzies tisztaságot követltek a szülők. A szülők iránti tisztelet, az engedelmesség, a szerénység, a mértékletesség erényei ép úgy vonatkozik a lányokra is. A leánynevelés célja, hogy hitvesi, anyai és házi kötelességeinek megfeleljen. A későbbi korokban a hitvesi, anyai,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


gazdasszonyi teendők adta meg a leánynevelés jellemzetes vonásait. 4-5. Spárta, Athén, Róma nevelésügye, a görög és római gondolkodók nézetei a nevelésről (Szokratész, Platón, Arisztotelész, Cicero, Quintilianus). Spárta A dór törzsek alapították a Kr.e. 9. század táján. Peloponészosz félsziget déli részen egy zárt terület. Kr. e. 8-6. századben a többi polisszal élénk kapcsolatot tartott fenn. A hatalom a katonai arisztokráciáé. Lükurgosz a Kr. e. 8. sz. törvényekkel kívánta biztosítani az uralkodó osztály egységét. A társadalom felépítését ismertei: kettős királyság5 fős felügyelő bizottság28 tagú vének tanácsNépgyűlésPeriopioszokHelótákLükurgosz elrendelte, hogy a kiváltságos osztály tagjai azonos nagyságú földdel rendelkezzenek, étekzésük közösen történék és gyermekeik egységes állami nevelésen részesüljenek. Nevelés: Célja : az állandő hari készenléter való felkészítés volt. A

harcosok legfőbb erényei: -a testi erő, edzettség, -bátorság, -fanatizmus. A társadalmi tagózódás- kiváltságosok 8000 fő, a helóták 200 ezre fő(állandóan lázongtak)aránytalansága miatt volt szükség harcképzett katonákra. A polisz beleszólt a polgárok legszermélyesebb magányügyiebe, pl:házasságkötés feltételeit szabályozták. Az újszülöttel az állam rendelkezett, s az életképtelennek tartott csecsemőket kitették a Taigetosz hegy melleti barlangba. A nevelésre rendkívül nagy gondot fordítottak, a gyerek születéséstől kezdődik. A fiúk családi nevelésük után, hétéves korukban táborokba kerültek, a paidonomosz(gyermekfelügyelő) vezetése alá. Ők a legbátrabb fiúk a csoportokba, nekik feltétlen engedelmességgel tartoztak. Az állami nevelés rendkívül szigorú testi nevelésen túl értelmüket csak annyira képezték, amennyire az egy jó katonának szükséges volt, írni-olvasni, számolni alig tanultak meg, viszont

fontosnak tartották a gondolataik egyszerü, tömör kifejezésést. Költészet és zene alig kapott helyet a fiatalok képzésében. Harci dalokat, indulokat énekeltek, melyben dicsőítik az életüket feláldozó bátrakat, és szidalmazták a gyávákat. A fiatalok erkölcsi neveléseének középpontjában a hazaszeretet, a fegyelem, az idősebbek tisztelete és a feltétlen endelmesség állt mint követendő érték. A fizikai fájdalom elviselését és akíméletlen gyilkolásra való készenlétet sajátos beavatási szertartásokon kellett bizonyítaniuk. Ez volt a ”diamasztigószisz”(‘korbácsolás’) és “krüppteia” (rejtőzködés’) A fiúk 20 éves korukban lettek tagjai a hadseregnek. Ekkor már megnősülhettek, de 30 éves korukig a kaszárnyában kellett élniük, csak 30 éves koruk után költözhettek családjukhoz, de 60 éves korukig katonakötelesek voltak. A nevelés kiterjedt a felnőtt korra is, a polisz úgyműködött mint egy katonai

tábor. Ha más dolguk nem akadt, felügyeltek a nevelőtáborokban lévő fiúkra, hasznos dolgokra tanították őket.Ügyeltek arra, hogy a nevelőtárok vezetői tisztségét egy arra érdemes férfi töltse be. A spártaiak a lányok nevelését is fontosnak tartották, szinte a fiúkéval egyenlő képzésben részesítették őket. Elsősorban azért, hogy jövendő gyermekeik erős, edzett, egészséges szervezetven foganjanak meg. A férfiak távollétekor pedig nekik kellett vállaniuk az otthon védelmét. Athén Athénban a rabszolgák és a jogokkal nem rendelkező betelepültek (metoikoszok) számbeli fölénye nem volt olyan nagy, mint Spártában. Szolón kr. e. 594-ben ruházták föl kivételes törvényhozói hatalommal. rendeletei: • • • • elengedte a földbirtokokat terhelő adósságokat megszüntette az adósrabszolgaságot véglegesen letelepült bevándorlóknak polgárjogot adott politikai jogot nem mindenkit részesitett egyformán, a jogok

mértékét a vagyon nagyságától tette függővé Athén rétegei: • vezető réteg: hellén születésű arisztokraták és a legmagasabb jövedelmű polgárok=hajótulajdonosok, kereskedők, vállalkozók, iparüzemi- tulajdonosok. • szabad emberek, akik az alapvető polgári jogokkal (szavazati jog, népgyűlésen való részvételi jog) rendelkeznek . A város vezetői fontosnak tartották a gyerekek helyes nevelését, Darkón és Szolón elrendelték, hogy a szülők kötelesek a gyermeke neveléséről gondoskodni. A polgárok testben és lélekben erősek, bennük harmóniába ötvöződik a testi és lelki kiválóság, az areté. A görögök hittek az egészséges, ép testben valóban erkölcsileg fejlett , tehát "ép"lélek lakozik. Ezt nevezték a "kalokagathia" (kalosz=szép, agatosz=jó) elvének, amely szerint tehát a "szép" és a "jó" harmonikus egységben létezik. A nevelés a családban kezdődött. A kisgyermek

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


körül minden felnőtt abban versengett, hogy minél derekabbá tegyék. Ezért figyelmeztették állandóan a helyes viselkedésre szép szóval vagy akár veréssel. a verést mindazonáltal csak végső esetben alkalmazták, a fegelmezés, a fenyités szigorának nem elsősorbana büntetés volt a célja, hanem a fejlődéshez szükségesnek tartott felügyelet biztostása. Az oktatásból elvileg mindenki kivehete a részét, ez mégis csak a tehetősebbek gyermekeire korlátozódott a magánoktatásért fizetendő tandij miatt. A vagyonosak arra törekedtek, hogy a gyerekeikből "jó poliszpolgár" váljék. Ehhez megfelelő műveltséget kellett elsajátitaniuk: 1. szakmai műveltség: ezt a szüleitől sajátitotta el. 2. általános műveltség: a jó polgárnak ismernie kellett népe történelmét, a mitológiát, a klasszikus irók műveit. ez a műv. köv. részekből állt: 1. múzsia nevelés (lélek nevelése) eredetileg: énekelt, zenével és tánccal

kisért költészetre nevelés később: művészeti nevlés, melynek két ága van: - irodalmi nevelés- klasszikus művek feldolgozása - zenei nevelés- ének, különféle lantszerű és fúvós hangszereken való játék és tánc.(kithara, lyra, aulosz) 2. gümnasztikai nevelés (a test nevelése): sport, torna, kifejező mozgás művészete A gyerekek 6-7 éves koruktól magántantásban részesültek, melynek szinhelyei: • grammatisztész háza: alapkészségek (olvasás, irás, számtan) elsajátitásával foglalkoztak. olvasás: betük megismerésével kezdődött, ezután a tanár szótagokat irt egy táblára, amelyet a gyereke szótagolva utánna olvastak, később nyelvtant és irodalmat tanultak. mai pedagógus szavunk innen ered, azt a rabszolgát nevezték paidagógosznak (gyermekvezetőnek), aki a gyermeket a magántanitóhoz kisérte és segitett az otthoni tanulásban. később bővült a feladatköre, a fiú erkölcsi nevelője is lett. • kitharisztész háza:

hangszereken (kithara, lyra, aulosz) való játék tanitása kezdeben bemutatással, utánzással történt. Később hangszerkisérettel énekelték a lirikusok műveit. Tánctanitás is folyt itt. • palaiszra (birkózásra kijelölt hely): hét éves koruktól kezdve gümnasztikai képzésre is elkisérték a gyerekeket. itt könnyűatlétika különféle ágait, és a küzdősportokat(birkozás, ökölvivás) gyakoloták. gümnaszion (gümnosz=meztelen): idősebb fiúk itt folytaták a testgyakorlást. Ebben az épületegyüttesben kapott helyet a fedelten és fedett futópályák, vetkőzésre és tisztálkodásra szolgáló szobák, később előadó termek és a könyvtárak. Egyre inkább a magasabb szellem itanulmányok helyszine lett. Az érett fiúk az ékesszólás művészetének birtokában már beléphettek a z athéni közélet küzdőterére, a népgyűlés szinhelyére. Az athéni magántanitók dijazás ellenében végeztékaz oktatást. Egyetlen állami

intézmény az előkészitő iskola ephébia volt, ide 15 évesen kerültek a fiúk, politikai és katonai előkészítő képzésben részesültek itt. 15-17 éves fiúkat melephébosz nevezték, megkülönböztetve a 18-20 éves ephéboszoktól, akik szervezett katonai kiképzést kaptak. eskütétel után teljesítettek határőrszolgálatot, ezután váltak teljesjogú athéni polgárrá. Az athéni lányok nevelése: Legtöbbjük csak a háztartásvezetési ismereteket tanulta meg anyjától. Olvasni és írni általában nem vagy csak alig tudtak. A nyilvános politikai életben nem vehettek részt, életük legfontosabb színtere a lakóház idegenek elől zárt noi lakosztálya a günakeion volt. • Róma Rómában másféle eszmények alakították a gyermeknevelést, mint a görögöknél. A „vir bonus” a (’ derék férfi ’) a rómaiak eszménye, amely az ősi paraszti társadalo9m értékeiből táplálkozik: a jó gazda gyakorlatias. Ez a gyakorlatiasság

nyilvánul meg a hadsereg szervezésében, a jogrendszer kidolgozásában. A „derék férfi” katonaként megvédi az impérium határait, új provinciákkal gyarapítja Rómát, köztisztviselők elősegítik a központi akarat érvényre jutását Rómában, polgárként a Fórumon részt vesz a város közügyeinek intézésében. A római nevelés történetét két korszakra osztjuk: a hellénizmus előtti és utáni időszaka. Nevelés a hellénizmus előtt: A nevelés közege maga az élet volt.  a gyerekeket a család,  az ifjakat a katonáskodás nevelte,  a közéleti szereplés gyakorlásának lehetőségét pedig a fórum biztosította A római család zárt egységet alkotott, melyben az apa feltétlen hatalommal rendelkezett. Az apa magához emelte földről újszülött gyermekét s ezzel kezdődött a családi nevelés. A rómaiak is foglalkoztak a gyerekkor sajátosságaival, fejlődési szakaszokat különböztettek meg:  csecsemő neve infans  a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


gyermekkor (puerita) 15 éves korig tartott  felserdült ifjút adolescensnek hívták A csecsemőt anyja dajkálta, s ő az első nevelője hét éves korig. A gondoskodás mellett megtanította az ősi hagyományokra, a vallás legfontosabb tanaira, a helyes viselkedésre. A lányok nevelése férjhezmenetelükig megmaradt a csald keretei között. A görögökhöz hasonlóan felfigyeltek a gyereke játékos kedvére (csörgök, babák). A görögöktől eltérően nagy jelentőséget tulajdonítottak a gyerekekben rejlő természetes kíváncsiságnak, természetes emlékezőtehetségnek és versengéi szellemnek. Emellett negatív tulajdonságokat is észrevettek bennük. A korabeli szövegekben sokszor előfordul engedetlen, hirtelenharagú, irigy gyerekről szóló híradás. A fiúk nevelését 7 éves korukban apjuk folytatta. Megtanította írni, olvasni, számolni, elsajátítatta velük a 12 táblás törvényeket. Később elment velük a Fórumra, ahol részt vehettek a

közügyek intézésében. Megtanulták a törvénykezés eljárásait, a szavazás lefolytatását. 17 éves koruktól ők is részt vehettek a szavazásban. Ekkor ölthették magukra a felnőttség jelképét, a toga virilist. A fiúk nevelésének másik jelentős színtere a katonaság volt. táborokban készítették fel őket a katonai kötelességeik teljesítésére. Római nevelés a hellénizmus korában: Görögország meghódítása (Kr. e. 146) után a birodalom asszimilálta a görög kultúra értékeit. Ez az átvétel a nevelésben is érződött, divat lett a görög dajkák felfogadása az újszülöttek mellé. Római körökben viták alakultak ki a nevelési elvekről (magániskolákról, görög kultúráról). A görög nevelési elvek hatására megjelentek az első magániskolák, és felváltották az addig egyeduralkodó családi-apai nevelést. Elemi oktatás – „ludus” (ludus litterarius). A magániskolák közül ez volt az elemi műveletek

(írás, olvasás, számolás) tanításának székhelye, ahol a ludi magister (vagy litterator) oktatott. Tandíjat fizettek a szülők az oktatásért. Alapiskola minden városban volt. A tanítás szegényes körülmények között folyt (fabódé, vagy az utca egy elkerített része). A gyerekeket a tanulással eltöltött évek száma szerint osztották be csoportokba. Kb. hat óra hosszat voltak iskolában, egy ebédszünet közbeiktatásával. Az olvasás és az írás elsajátítása fáradságos gyakorlás eredménye volt. Olvasni szótagolva „silabizálva” tanultak. E tárgyak tanulását könnyítették, hogy elefántcsontból vagy fából faragott betűkkel gyakoroltak, s jutalmul édességet kaptak. Az írást a görög módszer szerint tanították (táblába vésett betűk mélyedésein kellett végighúzni íróeszközét). A számtan tanítását „abacus”-szal (számolótábla) segítették. A játékos módszerek mellett a római kisiskolában rendkívül

szigorú fegyelem uralkodott. Elterjedt fegyelmezési eszközök volt a fűzfavessző (ferula) és a szíjkorbács. Az iskolaév márciusban kezdődött, és csak a legnagyobb téli hideg és nyári meleg idején alatt szünetelt. Középfokú oktatás – grammatikai iskola. Görög magántanítók nyitották az első ilyen magániskola típust. 11-12 éves fiúkkal latin-és görög költőket olvasatott a grammaticus. Homérosz, Vergilius, Horatius és Terentius műveit előbb megtanulták, majd aprólékosan feldolgozták. Sort kerítettek a szövegek értelmezésére, magyarázatára, sőt a művek kritikai értékelésére is. Felsőfokú oktatás – retorikai iskola. Az elsők Kr. e. I. században nyíltak meg. Korábban a politikai és jogi ismereteket egy-egy neves politikus, ügyvéd mellett lesték el a gyakorlatban. A retorikai iskolában elméleti ismeretek elsajátítása után szónokok és prózaírók műveit elemezték, majd maguk is tartottak deklamációt =

nyilvánosan előadták a saját beszédüket. Eme oktatás körébe sorolhatjuk még a jogi, orvosi és építészeti iskolákat. Az ókori Rómában alakult ki a tudományoknak az a rendszere, amely később a középkor művelődését is befolyásolja majd: „a hét szabad tudomány”. A magasabb tudománnyal is foglalkozni kívánó művelt embernek nem elegendő a nyelvi készségek birtoklása (grammatika, retorika, dialektika), hanem jártasnak kell lennie az elvont gondolkodásban is (aritmetika, geometria, asztronómia, musica). Mercurius Capella 420 körül írt allegorikus művében elsők között írta le a hét tudományt. Később, a 8. Évszázadban két részre osztották:  trivium: szóval és szöveggel foglalkozik (grammatika, retorika, dialektika-logika)  quadrivium: elvont dolgokkal foglalkozik (geometria, aritmetika, asztronómiaasztrológia és zeneelmélet), megismerése előkészült volt a magasabb tudomány, a filozófia tanulmányozásá-hoz.

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Rómában a lányok nevelése alapvetően különbözött a fiúkétól. A nőt mint édesanyát tisztelték, ezért a nevelésnek véső soron erre a szerepre kellett felkészítenie a lányokat. A szegényebb polgárok lányai ugyan együtt járhattak a „ludus”-ba a fiúkkal , hogy ott tanuljanak írni, olvasni, számolni, de magasabb iskolákba általában nem kerültek. A jómódúak lányai otthon édesanyjuktól és házitanítójuktól szereztek irodalmi és zenei műveltséget. SZÓKRATÉSZ: (Kr. e. 469-399) Alakja neveléstörténeti szempontból is jelentős. Az erény (areté) keletkezésének, taníthatóságának kérdéseivel foglalkozott. Szókratész (Kr. e. 470-399) érdeme, hogy síkra szállt az örök erkölcsi értékek jogainak visszaállításáért. Szókratész is hangoztatta a protagoraszi tételt, mely szerint: "minden dolog mértéke az ember". Ô azonban a megismerõ, gondolkodó és cselekvõ embert állítja vizsgálódásának

középpontjába Filozófiája szélsõségesen racionalista. Az igazi megismerés forrását az emberi tudatba helyezi át. A kétféle megismerés útjaSzókratész felfogása szerint a következõ: 1. A szakemberek: a tárgyi ismeretek tanulását jelenti, egy alacsonyabb rendû, relatív értékû tudást eredményezhet. 2. Ha a dolgokat a belsõ tudatmûködésünkkel vizsgáljuk, szert tehetünk az egyedül igaz, valóságos ismeretekre. Neveléstörténeti szempontból nagyon jelentõs Szókratésznek az eljárása, mellyel vitapartnerét a konkrét tapasztalat zavaros képzeteibõl rávezette az igazságra. Ez a szókratészi "bábáskodás" (maieutiké) tulajdonképpen nem más, mint induktív eljárások sorozata. A heurisztikus módszer alkalmazásával a beszélgetés során a konkrétumból kiindulva, mesterien megfogalmazott kérdések sorozatán át jutott el az általános igazságokig. A kérdéseivel szinte észrevétlenül vezeti rá a helyes útra. Így

válik végül teljessé a tudás, amelynek megszerzése Szókratész szerint csak visszaemlékezés az ismeretekre. Sz. képviselte az etikai intellektualizmus álláspontját. Aki tudja a jót, az törekszik megvalósítására Pedagógiáját is ez jellemzi: Hitt az erény taníthatóságában, abban, hogy a tudás nemesíti az embert. A tudás átadására kimunkált egy mesteri módszert, a heurisztika, a "rádöbbentés" mûvészetét. PLATÓN(Kr. e. 428/7-348/7) Platón (Kr. e. 428/7-348/7) jelentõsége pedagógiai szempontból is felbecsülhetetlen. Érdeme ezen a téren kettõs: egyrészt rendkívül szemléletes módon ábrázolta a korabeli görög nevelést, másrészt pedig egy sajátos, egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott. Neveléssel szinte valamennyi mûvében foglalkozik. Az "Állam" és a "Törvények" címû dialógusában aprólékos részletességgel és rendszerbe foglalva tárgyalja a nevelés és az oktatás kérdéseit.

"Állam" címû munkájában abból a ténybõl indul ki, hogy, a polisz társadalma valójában három fõ osztályra tagolható: filozófusokra, katonákra és kétkezi dolgozókra. (A rabszolgák felsorolásból hiányoznak.) Tökéletes városállam úgy jön létre, hogy érvényesül az igazságosság eszméje, azaz mindenki az õt megilletõ helyet tölti be a társadalomban. Csak így valósulhat meg az államban a harmónia. A cél az állam boldogsága. Milyen erények jellemzik a különböző ksztok tagjait? Filozófuso erénye a bölcsesség. Az állam vezetésére kizárólag õk alkalmasak. Õrök õk is, akárcsak a következõ kaszt tagjai. Harcosok, a filozófusok segítõi. Az állam területi sérthetetlenségét védelmezik. Család- és vagyonközösségben élõ férfiak és nõk e kaszt tagjai, erényük a rettenthetetlen bátorság. Dolgozók csak a józanság, erényét képesek önmagukban kialakítani. Feladatuk a társadalom mûködéséhez

szükséges anyagi javak elõállítása. Egyes kasztok zártak, kivéve a katonákét. Egyedül a katonák legkiválóbbjaiból lehetnek filozófusok, tehát vezetõk. Ehhez a gondosan megtervezett nevelés segíti hozzá a fiatalokat, amelybõl fiúknak és lányoknak egyaránt részesülniük kell. 1. ELEMI KÉPZÉS: nevelését kisgyermekkortól kezdve szigorú ellenõrzni kell.El kell érni, hogy az édesanyák és a dajkák a megfelelõ szempontok szerint kiválasztott meséket mondják a gyermekeknek. A homéroszi költészetet is káros (Iliász és Odüsszeia költõje sokszor az istenek gonoszságáról beszél, s ezzel rossz példát nyújt a fiataloknak.) Ugyanez a helyzet a drámákkal. Utánzásra késztetik a fiatalokat. Az sem közömbös, hogy milyen zenére tanítjuk a jövendõ õröket s filozófusokat. Platón hisz a zene lélekformáló erejében. Az ion és a líd hangnemet mellõzendõnek tartja. A dór és a fríg viszont éleszti a harci kedvet,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


bátorsággal tölti el az ifjak lelkét. A húros hangszerek közül csak a lírát és a kitharát engedélyezte. Platón nevelési rendszerében fontos szerep jut a testi nevelésnek. Feladata az egész szervezet fejlesztése, edzése, a test és a lélek összhangjának megteremtése. A gümnasztikai nevelés mellöl a múzsai nevelés sem hiányozhat. A himnuszokat és magasztaló énekeket tanított a fiatal fiúknak és lányoknak. 2. középfokú képzés: Miután az õrök letöltötték két-három évig tartó katonai szolgálatukat, húsz éves korukban kezdenek hozzá a tíz esztendeig tartó matematikai elõtanulmányaikhoz. A matematikai képzés keretei között tanítandó aritmetika, geometria, asztronómia és zenetudomány csupán elõkészület a dialektikához. 3. felsőfokú képzés: Csak harminc éves koruktól kezdve foglalkozhatnak dialektikával öt esztendõn keresztül. Harmincöt éves korától kezdve a leendõ filozófus tizenöt éven át a közélet

gyakorlatában bizonyítja rátermettségét, felkészültségét, s csak ötven esztendõs korára lesz kész arra, hogy az állam vezetõi közé lépjen. Másik fontos mûvében, a Törvényekben gyermeknevelés gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Gonolatait csoportosítjuk, érékelhetővé válik, milyen képet alkotott a gyemekről. A következõ táblázat ennek a fejlõdésmenetnek az egyes szakaszait szemlélteti: Forrás Életkor Jellemzõ vonások - gondozási, nevelési feladatok "Törvén yek" 0-2 év A gyermek lelke "hajlékony", formálható. "Az újszülöttet, mint a viaszt alakítani kell." 789e Pólyázásra van szükség két éves korig. 2-3 év A kisgyermek sírással jutatja kifejezésre vágyait. A dajkák figyeljenek a kisded "jelzéseire". 792a Amíg a gyermek nem tud járni, a dajka vigye mindenhová, hogy 789e élményeket gyûjtsön. 792b "A kisdedet a lehetõ legkevesebb fájdalom, ijedség és szenvedés

érje." 792e Kisgyermekkorban "oltódik bele mindnyájunkba döntõ jelentõséggel egész jellemünk a szokás hatalma folytán". 3-6 év "A gyermek lelkületének szüksége van a játékra." 793e A gyerekek játsszanak együtt csoportosan a dajkák felügyelete mellett. A 794a,b fegyelmezés ne legyen túlzott, de a kényeztetést is kerülni kell. 793e 6-serdülõ A gyermekeket már el kell különíteni nemük szerint. 794c,d kor A fiúk gimnasztikai és múzsai nevelésben részesüljenek az iskolában. 794d A gimnasztika (torna, birkózás, lovaglás, fegyverforgatás, tánc) a testet 795e fejleszti, a múzsai nevelés a lelket nemesíti. 794d A lányok szintén ismerjék meg a gimnasztikai egyes elemeit. Ebbõl a táblázatból is kitûnik: Platón számára fontos volt a gyermek, érdekelték a gyermekkor sajátosságai. Úgy vélte, hogy alakítani, formálni, tanítani kell õket, hiszen tõlük függ a jövõ, az állam jóléte.

ARISZTOTELÉSZ(Kr. e. 384-322) Arisztotelész (Kr. e. 384-322) Platón filozófiai iskolájában, az Akadémián tanult. érdeklõdési köre kiterjedt a pedagógiára is. Gyakorló nevlőként, kora nevelési gyakorlatának kímélletlen kritikusaként és önálló pedaagógiai rendszer kidolgozójaként tartjuk számon. 1. Nagy Sándor nevelõje, megalapozta Alexandrosz irodalmi műveltségét, politikai témáit. Rendszerező munkát is végzett: állat- és növénytani:, majd kora 158 alkotmányát. A sztageirai bölcs kíméletlen kritikának vetette alá kora nevelési gyakorlatát. 2. Az athéni nevelést "kétes értékû"-nek tartja, mert tisztázatlan a célja. A spártai nevelés sem megfelelõ, mert "egészen elállatiasítják a gyermekeket. Platón állama szerinte azért nem megfelelõ, mert nem ismeri a család intézményét. Az ilyen államban "felhígul a szeretet". A magántulajdon megszüntetése sem helyes. 3. Fiának szánt mûvében, a

"Nikomakhoszi ethiká"-ban arról ír, hogy az emberi élet célja a boldogság. A cél tehát erényes polgárok nevelése. Az erényeket kétfélék lehetnek: erkölcsiek és szellemiek. (Erkölcsi erény például a bõkezûség, önuralom, igazságosság, bátorság; szellemi erény pedig az okosság, belátás, éles elméjûség.) Az erkölcsi erényeket szoktatás útján alakíthatjuk ki, a szellemieket pedig oktatás-tanítás segítségével. "Az erénynél a tudás keveset vagy éppen semmit sem nyom". Ha többször, újra és újra erényesen cselekszünk, kialakul bennünk a lélek erkölcsös habitusa. Ez lesz az erényes cselekvés garanciája. Az oktatás keletkezett erkölcsi erényeket ugyanis csak az ész útján lehet tudatos erénnyé alakítani. A megszerzett tudás nem elegendõ, sõt káros is lehet, ha azt rossz cél érdekében használja fel az ember. A nevelés gyakorlata. A következõ táblázat a Politika alapján foglalja össze az

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


elsõ hét esztendõ fejlõdési szakaszait és gondozási-nevelési feladatait: Forrás Életkor Jellemzõ vonások - gondozási, nevelési feladatok "Politika" SzületésA test gondozása és módszeres edzése fontos feladat. elválasztás "Bõséges tejtáplálék felel meg a testnek." 1336a "Minél kevesebb bort élvezzen a gyermek". Szoktassuk hozzá a hideg elviseléséhez. 2-5 év "Semmiféle tanulásra nem ajánlatos fogni a gyermeket." Mozogjon sokat. Foglalkozzunk és játsszunk vele. 1336a A meséket a gyermekfelügyelõk ellenõrizzék. Ne büntessük, ha sír, hiszen ez is testgyakorlás. 5-7 év Még mindig otthon neveljük. "A gyermekfelügyelõknek vigyázniuk kell e gyermek idõtöltésére." 1336b Óvjuk az illetlen beszédtõl, szobroktól és képektõl. 1336b Ne halljon másokat gúnyoló verseket, ne lásson vígjátékokat. 7-serdülõkorig Folytasson tanulmányokat. Ettõl kezdve nevelõje fokozatosan a

bevezetheti a tudományokba és a mûvészetekbe. A tanítandó tárgyak a következõk: 1. írás-olvasás, 2. nyelvtan és irodalom, 3. testgyakorlás, 4. zene, 5. rajzolás. Arisztotelész nagyobb fontosságot tulajdonít a zenének. Úgy véli, hogy a zene képes az indulatok és szenvedélyek levezetésére, s így megtisztítja az erkölcsöket. A hangszerek közül a fuvolát elutasítja, csak a lírát engedélyezi. A hangnemek terén a dór mellett foglal állást A nevelés végsõ célja nála is az "állam boldogsága". QUINTILIANUS A római pedagógiai elmélet és gyakorlat legkiemelkedõbb egyénisége Marcus Fabius Quintilianus volt (35-tôl a század végéig). Retorikai iskolában oktatott, a császári udvarban mûködött nevelõként. Visszavonulása után írta meg a "Szónoki képzés tizenkét könyve" (Institutionis oratoriae libri duodecim) címû nagyszabású mûvét. Könyvében részletesen foglalkozik a kisgyermekek nevelõ

környezetével. Az elsõ évek benyomásai a legmaradandóbbak. Ügyelni kell a dajkák kiválasztására. A gyermekkel foglalkozó személyek (szülõk, dajkák, nevelõk) mûveltek legyenek. Az édesanyák beszédének nevelõ hatására, külön felhívja a figyelmet. Az olvasás és a görög nyelv tanítása már iskoláskor elõtt elkezdhetõ - véli Quintilianus. (Játékos segédeszközként többek között elefántcsontból faragott betûket ajánl.) Szembeszáll az arisztokratikus elkülönüléssel, s nyilvános iskolát ajánl. Így a gyermek már kiskorától kezdve megszokja a nyilvánosságot. Q. fontosnak tartja az emlékezőtehetéség felismerését és fejlesztését, s a tanító használja ki a gyemekben meglévő utánzási hajlamát, tanulékony természetét.A gyerek a jutalmazásra és a kudarcra egyaránt fogékony: Fellép a testi fenyíték ellen. Büntetni kell a gyermeket, ha nem engedelmeskedik, de verni semmi esetre sem szabad. A veréssel szemben

kialakított álláspontja egyedülálló az egész ókori nevelésben. Quintilianus pedagógiájában különösen hangsúlyos az a gondolat, hogy a szónoknak, az köztisztviselőnek nem elegendõ a mû veltség megszerzése, ehhez társulnia kell az erkölcsös jellemnek is. 6. KÖZÉPKORI NEVELÉS. CÉL, FELADAT ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE A) A klerikus műveltség átadásának intézményei Szent Ágoston életének utolsó esztendeiben már tartott a római birodalom bomlásának folyamata. Az V. század végére a hajdan világuralom szétesett. 476-ban összeomlott a Birodalom. Az egykori provinciák területét germán törzsek népesítették be. Sokféle nép gyűjtőmedencéje lett az egykori Római Birodalom. A keresztény vallást is segítségül hívták ország szervező munkájukhoz. A feudalizmus bontakozott ki az itt létrejövő országokban. A lélek megtisztulásához, az üdvözülés elnyeréséhez az aszkétikus életmód vezet - ez a gondolat már a korai

keresztény közösségekben is visszhangra talált. Az üldöztetések idején sokan az aszkézis legszigorúbb formáját választották, és remeteként folytatták életüket. Az egyház szigorú hierarchikus szervezetének kialakulása után, az államvallássá lett kereszténység. IV. század elején az első kolostori jellegű közösségek. Az egymást kölcsönösen segítő remeték kolóniái Egyiptom területén alakultak ki a III. században. Szent Antal szervezte őket a rákövetkező évszázadban kifejezetten kolostori közösségekké. Az első olyan kolostor életét szabályzat (Regula) irányította, Szent Pakhomiosz alapította Dél-Egyiptomban. A IV. századtól a keleti és a nyugati részén is létrejöttek az első kolostorok. Szent Ágoston is meglátogatott néhányat Itáliában, majd Tagastéba visszatérve maga is alapított kolostort. A nyugati szerzetesség igazi megalapozójának Nursiai Benedek 529 táján Monte Cassino hegyén alapított

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kolostort. Nővére, Szent Skolasztika zárdát hozott létre a közeli Piumarolában. Monte Cassino kolostorából rajzottak ki hosszú idõn keresztül a bencés szerzetesek, hogy újabb és újabb kolostorokat hozzanak létre Európa-szerte. Így jutottak el hazánkba is a X. század végén. Szent Benedek kolostorának életét olyan jól kidolgozott, szigorú szabályzattal irányította, mely hosszú idõre példaképül szolgált más kolostorok számára. A nap bizonyos időszakában fizikai munkát kellett végezniük, máskor a Szentírás és a szent könyvek tanulmányozása volt feladatuk. Naponta kétszer étkeztek, az egyik szerzetes felolvasása kíséretében. Húst csak a betegek fogyaszthattak. Számukra is kiszabott könnyebb munkát, mely megóvta őket a bűnre csábító tétlenségtől. Maga a szabályzat nem említi a kolostori iskolát. A gyermekek fenyítésére található benne utalás, ezért valószínű, hogy olvasni tanuló gyermekek is voltak falai

között. Ebben a "sötét középkor"-nak nevezett zaklatott időszakban, a VI-VIII. században a kolostorok a nyugodt szellemi élethez biztosítottak kiegyensúlyozott körülményeket. 1. Kolostori iskolák Minden kolostorban folyt olvasástanítás. A nagy kolostorokban általában két iskola működött: egy belső iskola a leendő szerzetesek (oblátusok) és egy külső pedig a világi papok képzésére. Ez utóbbiban tanultak azok a gyermekek is, akiket szerzetesek tanítottak ugyan, de nem szánták őket egyházi pályára. A kolostorok alapításával indult meg az olvasástanulásnak az első nagy hulláma. A rendtagok ugyanis mindenkit maguk közé fogadtak. Többirányú műveltségre tehettek szert. Legtöbbjük az olvasást sajátította el, és azokat az egyházi énekeket, amelyek a liturgia szerves részét alkották. Szent Gergely a 600. esztendő táján összegyűjtötte és egy nagy kötetbe másolta az egyházi énekeket. Ebből a kódexből vitték

magukkal a gregoriánnak nevezett egyszólamú énekeket a szerzetesek. A szerzetesek egy része kiemelkedett a kolostorok zárt közösségéből. Püspökként vagy állami tisztségviselőként, államférfiként a feudális államrendben jelentős szerepre tettek szert. Ehhez a klerikus műveltség magasabb szintjét is el kellett sajátítaniuk. Klerikusoknak nevezték a VI-XVI. században azokat a férfiakat, akik az egyházi rendbe (klérusba) tartoztak. Összetett volt ez a réteg. Volt köztük az alapvető ismereteket birtokló szerzetes és nagy műveltségű tudós.Õk töltötték be a kancelláriákon, hiteles helyeken, a törvényhozás és jogalkotás számos területén, a közigazgatás posztjain teljesítettek szolgálatot. Feladatuk volt a gyermekek oktatása-nevelése. A VIII. század végére megszilárdult Európában az első hatalmas feudális állam, Nagy Károly frank birodalma. A 800. esztendő karácsonyán a pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta,

hozzákezdhetett nagyszabású művelődési programjának a megvalósításához. Az egész országra kiterjedő koncepcióban a kolostori, székesegyházi (káptalani) és plébániai iskolák kiterjedt rendszerét hozta létre. A IX. századra Nagy Károly egy olyan széles körű iskolarendszert teremtett. Alapja a területi elv volt. Minden plébániával rendelkező településen létrehozták a plébániai iskolákat, és minden területi központban a kolostori és székesegyházi iskolák tették lehetővé a magasabb ismeretek elsajátítását. A mai értelemben vett iskolák működtek ezekben a nagyobb kolostorokban és székesegyházakban. A IX. század folyamán kialakult az iskolai oktatás maihoz hasonló rendje. A tanulócsoportok tervszerűen foglalkoztak a tananyaggal. A gyermekeket tudatosan kialakított módszerekkel oktatták. Kibontakoztak a pontosan körülhatárolt tartalmú tantárgyak. A tanulócsoportok tananyaga fokozatosan egymásra épült, lehetővé

téve a tervszerű haladást. Tankönyvek készültek. A tanulócsoportokat klerikus tanárok tanították. Az új iskolarendszerrel párhuzamosan új tananyagrendszer alakult ki. Két csoportra bontották: a trivium tagjai a szóval, a szöveggel foglalkozó tudományok: a grammatika, a retorika és a dialektika. A quadrivium alkotóelemei pedig a számviszonyokra vonatkozó ismeretanyagok: az aritmetika, a geometria, az asztronómia és a zeneelmélet. A klerikus műveltség alapját az olvasás és az éneklés jelentette. Az előbbi körébe a latin szövegek és számok elolvasása, az egyszerűbb latin nyelvtani szabály és a latin nyelv alapvető szókincse, míg az utóbbiba az egyházi énekek megszólaltatásán túl - az egyházi liturgia ismeretét is megkövetelte (tudni kellett, hogy az egyes dallamok mikor, milyen ünnepeken, a szertartás melyik részében csendülhetnek fel). Akik magasabbra akartak kerülni a klerikus pályán, azok további három

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


"komplex" tantárggyal ismerkedtek meg behatóan: Grammatika. A latin nyelvtant, a helyesírás, a kiejtés, a hangsúlyozás szabályait elméletben és gyakorlatban is tanulták. Diktámen. A latin nyelvű írásművek fogalmazásának szabályait tanulták. Ez volt a gyakorlati "írásművészet" tudománya. Megtanulták az okleveleket helyesen kiállítani, peres ügyekben vagy egy földbirtok adás-vétele kapcsán. Kompútusz. Számtani műveletek, az elemi geometria szabályai, a csillagos ég ismerete tartozott körébe. A naptárkészítéshez csillagászati számítások ismerete is szükséges volt. Láthatjuk, hogy az antikvitás "hét szabad tudománya" hogyan transzformálódott át egy hármas tagozódású, gyakorlati jellegű klerikus műveltség elemeivé. 2. Plébániai iskolák Nagy Károly frank birodalmában a kolostorok, püspöki székhelyek körül apró falvak alakultak ki. Az itt élő-dolgozó nép teremtette meg munkájával a

feudális társadalmi rend anyagi alapjait. Az uralkodó osztály szélesebb körben kívánta terjeszteni az egyház tanításait, ezért igen sok papra volt szükség. Erre a célra szerveződött a IX. század folyamán a falvak plébániai oktatása, a plébániai iskola. Összegyűjtötték a tehetséges ifjakat, hogy pappá képezzék ki őket. A plébániai oktatás tananyagát tehát az olvasás (lectura) és az éneklés (cantus) alkotta. Egyszerű falusi plébánosnak nem volt szüksége magasabb műveltségre. A falusi plébánosoknak a szentírási szövegeit érhetően, hangsúlyozva kellett felolvasniuk ismerniük kellett az egyházi éneket. Elemi szintű klerikus műveltség tehát gyakorlatra irányuló, praktikus ismeret- és készség-együttes volt. A plébániai oktatás célja a klerikus-utánpótlás volt. A legalacsonyabb néprétegek számára ezen kívül - a XVI. századig - nem létesítettek iskolákat. Az egyház nevelő-tevékenysége viszont nem

korlátozódott az iskolaszerű oktatásra-nevelésre. A templomi prédikációk arra buzdították a híveket, hogy a földi élet örömeit mérsékelten élvezve figyelmüket a túlvilági élet jutalma felé fordítsák 3. Székesegyházi iskolák A papi műveltség elsajátításának harmadik lehetséges színtere a székesegyházi iskola volt a Karoling kortól kezdve. Az egyházi központokban a püspöki vagy káptalani székhelyeken szervezték meg. A székesegyházi, káptalani iskolák a rendszeres oktatást képviselték. Feladatuk kezdetben az volt, ami a plébániákon. Az egyszerű szervezettségű káptalani iskolákat később át kellett alakítani. A XI-XII. századtól kezdve sok reformmozgalom bontakozott ki, melyeknek tömegbázisát a legalsó néptömegek alkották, vezetőik a falusi papság soraiból kerültek ki. Az egyház jogainak és érdekeinek védelméért a székesegyházi-káptalani iskolákat magasabb képesítésű tanárokkal, tudós férfiakkal

igyekeztek megerősíteni. Kikristályosodott a klerikus műveltség két egymásra épülő rétege. Az alsó fokú iskolás ismereteket (olvasás, éneklés) a komplex "tantárgyak" követték: a latin grammatika, a diktámen és a kompútusz. A székesegyházi iskolák tanulói ezeket sajátították el. Később, a XII-XIII. században kiemelkedett néhány speciális tudomány: a filozófiai alapozású teológia, a jogtudomány (decreta) és az orvostudomány (medicina). Az orvostudomány fejlődését az arab tudományos hatás serkentette. Így vált teljessé a klerikus műveltség hármas rendszere: az alap- és középfokú műveltséget a specializálódott szaktudományok koronázták meg. A középkori klerikusműveltség elemeit szemlélteti: c) orvostudomány Önálló szaktudományok b) egyházjog a) filozófia-teológia c) kompútusz Komplex alaptudományok b) diktámen a) grammatika b) éneklés Alsó fokú iskolás ismeretek a) olvasás Nyugat-Európában

tehát a IX. század folyamán alakult ki az oktatási-nevelési intézményrendszer alapszerkezete: A kolostori és székesegyházi iskolák a kor műveltségének közép- és felsőszintű elsajátítására nyújtottak lehetőséget, a plébániai iskolák az alapismeretek oktatását végezték. 4. A középkori egyetemek Az egyetemek kialakulásával új korszak vette kezdetét a műveltség elsajátításának történetében. A XII. században némelyik székesegyházi iskolában a nevesebb tanárok köré az ifjak tömegei sereglettek, hogy előadásait hallgathassák. Azokat részesítették előnyben, aki praktikus ismeretanyagot (diktámen, jog, orvoslás stb.) dolgoztak fel. A fokozott érdeklõdés a tanárok "kiválogatódását", a színvonal emelkedését eredményezte. Fokozatosan létrejött a hallgatók és a tanárok szabad egyesülete, az "universitas", azaz a mai egyetem őse. Az "universitas" szó a középkorban a testület

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


egységét jelentette (tanárok és hallgatók együttese). Az intézmény neve studium generale ("egyetemes tanulmányok"). Az első studium generale Bolognában jött létre 1088-ban. Párizsban a XII. század első felében a Notre-Dame székesegyház és a Szent Genovévakolostor iskolájának összeolvadásából keletkezett az egyik legjelentősebb középkori egyetem, a Sorbonne. Legelső tanárai: Pierre Abèlard (1079-1142), akinek racionális okfejtései, kritikus szemlélete, kérlelhetetlen szkepticizmusa messzi földről vonzotta a hallgatóságot. A párizsi egyetemnek - ez tekinthető a középkori egyetemek "prototípusának" - négy kara (fakultása) volt: három felsőbb (teológiai, jogi orvosi), egy alsóbb, a facultas artium, a filozófiai kar. Ez utóbbi előkészítő szerepet töltött be, itt sajátították el a hallgatók az alapvető tudományos műveltséget. A középkori egyetemek nem kizárólag felsőoktatási intézmények

voltak. Az egyetem ellenőrzése alatt történt az alsó és középfokú oktatás jelentős része. A kollégiumokban a gyerekek már nyolcéves koruktól tanulhattak. A párizsi egyetemen a facultas artium hat esztendeig tartott (14-20). Két fokozat tartozott ide: a baccalaureatus a második év végén és a doctoratus az oktatási szakasz befejezése után. Ezután kerülhetett sor orvosi vagy jogi stúdiumokra húsztól mintegy huszonöt éves korig. A teológia nyolc évet vett igénybe, a teológiai doktorátus megszerzésének korhatára harmincöt év. A tipikus egyetemi stúdiumok a következőképpen alakultak: A facultas artium első esztendei alatt latin grammatikát, majd logikát tanultak a hallgatók. Ha ezekből sikeresen levizsgáztak, megkapták a baccalaureatus fokozatot. Arisztotelész természetbölcseleti mûvei következtek ezután, ennek befejeztével nyerték el a licentiatust. Végezetül Arisztotelész etikai fõ mûvét, a "Nikomakhoszi

Etiká"-t tanulmányozták, ezután került sor magiszterré avatásukra. Magiszterként maguk is tarthattak elõadásokat. Minden egyetemi hallgatónak elõször el kellett végeznie a facultas artium-ot, csak ezután léphetett a jogi, teológiai vagy orvosi fakultásra. A középkori egyetemek fakultásainak egymásra épülését a következõ ábra szemlélteti: orvosi kar jogi kar teológiai kar filozófiai kar A középkori egyetemek polgárai általában 6-10 esztendei szaktudományos stúdium után nyerték el a doktori címet. A fakultás élén a dékán állott, az egyetem vezetõje a rektor volt. Párizsban a rektort a legnépesebb fakultás, a bölcsészeti kar oktatói választották maguk közül. Az egyetemek viszonylagosan függetlenítették magukat az egyházi és a világi hatalomtól. A középkori egyetemek két típusba sorolhatók: 1. Párizsi típusú egyetem: Az egyetem rektorát a tanárok választották, de az egyházi hatóság erősítette meg

tisztségében. Ilyenek voltak a francia, az angol és a német egyetemek. 2. Bolognai típusú egyetem: az egyetemi polgárok választottak maguk közül rektort egy-két évre. Rektor csak egyházi rendhez tartozó (klerikus) lehetett, legalább 25 esztendős nőtlen férfiú volt. Tanítási jogot õ adományozhatott. Az itáliai és a spanyol egyetemek követték ezt a mintát a krakkói egyetemen is. Érdekes az egyetem kötelékébe tartoztak a könyvárusok (librarius), a könyvmásolással foglalkozó stacionáriusok, a könyvbecsüsök, pergamen-kereskedők, könyvkötők, az iniciálékat festő könyvdíszítők és a gyógyszerészek is. Az oktatók és a hallgatók fegyelmi ügyeiben az egyetemi bíróság döntött. Kiemelkedő esemény volt az egyetemek életében a doktorrá avatás szertartása.. Az egyes európai egyetemeken nem mindegyik fakultás fejlődött egyenlő mértékben. Bolognában a jogi kar,. Párizsban a filozófiai alapozású teológia vált

Európa-szerte ismertté. Fontos eleme volt ennek a "skolasztikus dialektika", illetve a skolasztikus bizonyítási mód, amely egyben oktatási módszert is jelentett. (A középkor filozófiája, a skolasztika nevét onnan nyerte, hogy "iskolában" művelték.) Ezt a módszert hamarosan más tudományok tanításakor is alkalmazták. Mi volt ennek a módszernek a lényege? 1. A tanítandó tételt röviden, szabatosan fogalmazták meg, többnyire kérdő formában. 2. Felsorakoztatták a tétel ellen hozható ellenérveket. 3. Ezután a tétel mellett szóló érvek következtek. (Mindkét oldalon logikai érvek és tekintélyes szerzők véleményei szerepeltek.) 4. A tétel kifejtése, eldöntése és a döntés megokolása következett. 5. Ennek alapján megcáfolták a (2. szám alatt szereplő) ellenérveket. A középkori skolasztikus filozófia egyik alapkérdése az univerzáliák és a reáliák körül zajlott. Háromféle felfogás alakult ki: 1. A

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


"végletes realizmus" azt állította, hogy a fogalmak, az eszmék megelõzik a dolgokat (universalia sunt ante rem); 2. a "mérsékelt realizmus" szerint a fogalmak benne foglaltatnak a dolgokban (universalia sunt in re); 3. a nominalizmus szerint pedig a fogalmakat pusztán az ész teremti, amikor a dolgokból "vonja ki" õket (universalia sunt post rem). A nominalizmus jeles képviselõje William Occam (1280-1349) volt. A dolgok: dolgok, a fogalmak pedig fogalmak - így lehetne tanítását leegyszerűsítve értelmezni. A skolasztikus filozófia legkiemelkedõbb képviselõje Aquinói Szent Tamás (1225?-1274) volt, aki a párizsi egyetem professzoraként alkotta meg a skolasztika szintézisét. "Summá"-jában hatalmas összefüggõ szintézisbe ötvözte a középkor világképét. A dél-franciaországi Montpellier egyetemén az orvosi fakultás vált a XIII. század során európai hírűvé. Galénosz és Hippokratész művei alapján

folyt az oktatás, az arab orvosok tanításaival egészítettek ki. B) A világi nevelés A középkor a rendi tagozódás kora. "Szakmai csoportok" jöttek létre: a tudományok mûvelõje: a papság, a szabad emberek: katonák vagy (késõbb) polgárok, a nem szabadok: jobbágyok. Az elõkelõ világiak fiai a lovagi nevelés keretei között sajátították el mindazt, amire felnõtt életükben szükségük lehetett. 1. A lovagok nevelése A középkor társadalmi rendjének alapja a földbirok, a feudum volt. A családi birtokot a legidõsebb gyermek örökölte, a többi a király, a fejedelem vagy más hûbérúr szolgálatába szegõdött. A lovag, az a nemesi származású lovas katona volt, aki fegyveres szolgálatait hûbérurának ajánlotta fel, s hûségéért cserébe jutalmul földbirtokot kapott. A XI. századtól kezdve a fejedelmi udvarok többségében jelentõs udvari kultúra keletkezett. Sajátos lovagi ideál alakult ki ezekben a kulturális

központokban. Bátor, hõsies férfiak nevelése volt a cél, akik készek életüket habozás nélkül feláldozni a szent cél érdekében. Ismét értékké vált a testi erõ, a harcedzettség, a fejlett fizikum. A fizikai erôn kívül a lelkierő, kitartás, mértékletesség és önuralom a jó lovag tulajdonságai. Ehhez járult a hûbérúr iránti feltétlen hûség, valamint a legendássá vált "lovagiasság": a legyõzöttek iránti nagylelkûség, a gyengék és elesettek gyámolítása, a nõi nem feltétlen tisztelete. Az egyház is szentesítette a lovagság intézményét. A lovagság új szerelmi eszményt teremtett. Költészetében a szerelem kultusza jelenik meg. A lovagi szerelem hevületét a visszautasítás, a balsiker sem csökkenti. A lovagi nevelés "iskolái" a fõúri udvarok voltak. A fõúri udvarok nem iskolás "könyvmûveltséget" adtak, hanem ezek a fiatal fiúk a valós élet keretei között, a lovagi tornák,

vadászatok, fegyvergyakorlatok forgatagában tanulták meg mindazt, amire a késõbbiekben szükségük lehetett. Itt tettek szert testi ügyességre és erõre, de itt, bontakoztak ki bennük a lovagi tulajdonságok, erények és itt tanulták meg a lovagi mûveltség egyes elemeit is (a dal, a zene, a tánc). A hõsi történeteket, az ún. "lovagregényeket" (roman) nem könyvbõl olvasták, hanem meghallgatták - hiszen a lovagok többsége nem tudott írni-olvasni. Hallomás útján ismerték meg pl.: a Roland-éneket, példát adott nekik önfeláldozásból, hazaszeretetbõl. A lovagi mûveltség építõkövei közé tartozott a nyelvtudás is. Ez a nyelv egy nemzeti nyelv, a német és angol lovagvárak esetében a francia. Ha az ifjú elérte a 20-22 éves kort, a felnõttkor határát, s ha arra érdemesnek bizonyult, akkor pompázatos szertartással lovaggá avatták. Fegyverzete egyes darabjait a püspök adta át neki, a kardját pedig hûbérura. A lovagi

nevelés a XII-XIV. században érte el virágkorát Európa-szerte. A középkorban az úri családok leánygyermekeinek nevelése eltért a fiúkétól. Többségük hamar elkerült otthonról: apácakolostorokban vagy más fõúri családok lovagváraiban nevelkedtek. Ezek az elõkelõ származású leánykák a várúrnõ vezetésével sajátították el mindazt, amit egy feudális udvarház vezetéséhez tudni kellett. A gazdaság vezetése a középkorban a nemesasszony feladata volt. Rokonok, szolgálók, védencek, papok - mindannyit etetni és öltöztetni kellett, ez volt a feudális várúrnõ kötelessége. A hûbéri kor nemesi udvarháza vagy a lovagvár általában önellátó gazdaság volt: mindent maguknak kellett elõállítaniuk. A nemesasszonynak a gazdálkodással, a pénzügyekkel kapcsolatos ismeretekre kellett szert tennie. Megfontoltnak, törvénytudónak kellett lennie, mert férje távollétében õ töltötte be a döntõbíró szerepét is. Valamelyest a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


harcászathoz is értenie kellett, hogy egy váratlan támadás esetén irányítani tudja a vár védelmét. A betegápolás, az orvoslás is a feladatai közé tartozott. Mindezek után a nemesasszonyoknak nem sok idejük maradhatott arra, hogy elméjüket mûveljék. Az alapvetõ mûvelõdési eszközt a lovagregények jelentették. A várkisasszonyok ezekbõl tanulták meg az illem szabályait, a társaságbeli viselkedést, az úri magatartást. Mindezeken túl énekelni táncolni tanultak, ha maradt rá idejük, hogy fényt vigyenek a hétköznapok egyhangúságába. 7. renaissance- kori nevelés (Rabelais, Montaigne, Morus, Erasmus, Feltre, Vives) A világ és az ember felfedezése (XIV-XVI. sz.) Az európai mûvelõdés történetének a – kb. - 1300-tól 1600-ig tartó idõszakát nevezzük reneszánsznak. Ezt a fogalmat mûvészeti stílusirányzatként, korstílusként, civilizációs stílusként is értelmezhetjük. Johan Huizinga, holland történész szerint a

reneszánsz térnyerésének térbeli és idõbeli ritmuseltolódását: A reneszánsz eszerint olyan, mint a "parthoz ütõdõ hullámok hosszú sora: mindegyik más helyen és más-más pillanatban törik meg. Mindenütt másképp rajzolódik ki a határvonal régi és új között... a változás sohasem vonatkozik a mûveltség egész összességére". Példázza az egyenlõtlen fejlõdés jelenségét az is, hogy a XIV-XV. században Itáliában már a reneszánsz szellemisége érvényesült, addig Észak-Európában, a Flandria, Németország és Franciaország által határolt háromszögben még a középkori civilizáció és lovagi kultúra "túlérett", kifinomult formái virágoztak. A "középkor ősze" ekkor hozta meg utolsó, leggazdagabb termését. Az 1300-as évek Itáliájában lépett elõször porondra a városi polgárság. A kereskedelem és a pénzgazdálkodás révén egyre nagyobb gazdasági hatalomra tett szert.Az olasz

polgárság gazdasági hatalma nem párosult politikai hatalommal. A polgárság a középkorban még nem jutott szerephez, a reneszánszban már teret kap, de fõszerep csak a XVII-XVIII. században vár rá. A humanisták mozgalma A XIV-XV. század Itáliájából indult el az a szellemi áramlat, amely az antik klasszikus szerzõk újrafelfedezésével vált a reneszánsz kultúrájának meghatározó tényezõjévé. A humanisták mozgalmáról van szó. Olyan kulturális program volt ez, amely a tudományoknak igencsak körülhatárolt területét fejlesztette tovább. A "studia humanitatis", humán tudományok körébe a grammatika, retorika, történelem, költészet és erkölcstan tartozott; az a tantárgycsoport. A középkor végére a mûvelt emberek elõtt megnyílt a társadalmi felemelkedés útja, amely nem egyházi pályafutást jelentett, hanem a "közszolgálaton" át vezetett a legmagasabb világi méltóságokig. A hivatal betöltésének

feltétele - az alapvetõ készségeken túl - a jó fogalmazásés beszédkészség volt. A klasszikus humán mûveltség megszerzését ösztönözte, hogy hittek ennek nevelõ, személyiséggazdagító hatásában. Az "ars humanitatis" a reneszánsz emberének szemében az emberhez méltó élet megteremtéséhez tudományok, mûvészetek összességét jelentette. A reneszánsz humanistái hittek az esztétikai élmény jellemfejlesztõ hatásában. Néhány, a reneszánszra jellemzõ jelenségre hívjuk fel a figyelmet mindezzel kapcsolatban: 1. A reneszánsz az egyéniség érvényesítésének korszaka.. Az egyéniség, az "Én forradalma" zajlott le ebben a korszakban 2. Ez a jelenség szorosan összefüggött a középkori világkép reneszánsz korabeli hangsúlyeltolódásaival: 3. A humanizmus nem vallási és nem is vallásellenes mozgalom volt, hanem egy olyan irodalmi és tudós irányzat, melyet nyugodtan követhettek anélkül, hogy vallásos

témákról szót ejtettek volna. Egyfajta oldott, személyes jellegû "modern" vallásosság alakult ki, mely Isten és ember viszonyát egyre inkább személyes kapcsolatnak tekintette. 4. A humanisták mozgalmának az antik klasszikus szerzõk iránti érdeklõdése kapcsán a latin szerzõk jelentõs része a középkorban is mindvégig ismert volt a tudós klerikusok között. De amíg a középkori klerikusok csak az ókori latin szerzõk mûveivel foglalkoztak a humanisták kitágították ezt a kört. 5. Segítséget nyújtott e mûvek megismertetésében az idõközben elterjedõ könyvnyomtatás. (Gutenberg az 1450-es évek közepén állította fel az elsõ nyomdát.) Az 1500-as évek elejétõl kezdve egyre több latin és görög klasszikus mû került ki a nyomdákból, s ezzel párhuzamosan szaporodtak a humanista szerzõk munkáit tartalmazó kiadványok is. A nyomtatott könyv terjedésével vizuálissá vált vele párhuzamosan gyorsult az olvasás. 6. A

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


reneszánsz ember a természettudományok felé is újult érdeklõdéssel fordult. A reneszánsz gondolkodói a konkrét érzékszervi tapasztalat, a vizsgálódás, a kísérletezés becsületét is helyreállították. 7. A reneszánsz ember jellemzõ vonása az univerzalitásra, mindenoldalúságra való törekvés. Az emberi tehetséget akkoriban még nem szorították a különféle mesterségek kalodájába. A reneszánsz ember eszménye kifejezõbben Baldassare Castiglione (1478-1529) gróf könyvében fogalmazódik meg. A szerző az urbinói herceg udvarában írta ûvét, m címe " Il Cortegiano" ("Udvari nemes ember").Benne az urbinói udvar urai és hölgyei vitatkoznak arról, hogy milyennek kell lennie a tökéletes udvari embernek. Ennek az eszményített embertípusnak elsõ lényeges vonása a sokoldalúság. Az udvari ember legyen "uomo universale" (mindenoldalúan harmonikusan fejlett ember), lehetõleg minél teljesebben bontakoztassa

ki a benne szunnyadó képességcsírákat. A "Cortegiano" erõs, edzett testû bátor harcos. Feladata: tudjon úszni, lovagolni, vadászni. A hölgyek feltétlen tisztelõje, védelmezõje. Szelleme is sokoldalúan képzett. Jól kell ismernie a latin és görög írók, költõk, szónokok és történetírók mûveit. Az "udvari ember" maga is alkot: tud költeményeket írni, hangszeren játszani, énekelni, festeni. A cortegiano kiterjedő műveltségének célja nem a megélhetés biztosítása, hanem a fejedelmi udvarban, az úri szalonok világában való érvényesülés. Az "uomo universale" reneszánsz embereszményenem vált tömegessé, kizárólag a fõúri gyermekek és ifjak nevelésében teljesedett ki. A reneszánsz úri nevelés A reneszánsz világfölfogása, emberképe, gyermekszemlélete legjobban a fõúri gyermekek nevelésében tükrözõdik. Egyes humanista szellemû nevelõk bensõségesebb viszonyt igyekeztek kialakítani

neveltjükkel. Ez a törekvés elõször a Gonzaga õrgrófok nevelõje, Vittorino da Feltre (1378-1446) esetében válik gyakorlattá. Feltre szerint a gyermek igényli a derût, a vidámságot. Iskolájában emberséges, szeretetteljes kapcsolatot igyekezett növendékeivel kialakítani. A humanista oktatás gyakorlatát új módszerekkel gyarapította. Feltre fiatal korában a padovai egyetemen tanult. Szegény sorú diák. A facultas artium befejeztével egyházi jogból doktori fokozatott szerzett. Magántanárként oktatott latint és matematikát. Feltre első jelentős magániskoláját Padovában nyitotta meg, ahol latin nyelvtant, matematikát és görögöt tanított. Rövid idő után Velencében folytatta magántanítoskodását, majd Gianfrancesco Gonzaga Matovába hívta. Az őrgróf szabad kezet adott pedagógiai elképzeléseinek megvalósításához. „Casa giocosa” néven (a vidámság háza) bentlakásos iskolát hozott létre. A nemes származású növendékei

mellett, szegény sorsú gyermekeket is felvett az iskolájába. A vidámság házában tanuló gyerekek alapos latin és görög nyelvi képzésben részesültek, klasszikus szerzők olvasását szövegmagyarázat követte. Emellett retorikát is tanított nekik. Nála a studia humanitatis programját a testi képességek fejlesztésének programja egészítette ki. Iskolájában a zene és a képzőművészet is helyet kapott. Törődött tanítványai erkölcsi fejlődésével is. Nyilvánvaló, hogy Feltre azért tudott neveltjeinek családias légkört teremteni iskolájában, mert viszonylag kevés tanulóval foglalkozott. Nemcsak a nevelés stílusa tükrözte a reneszánsz emberközpontú szemléletét, hanem a tanítás anyaga is. Ennek középpontjában az ókori klasszikusok álltak. Vittorino da Feltre, a nagymûveltségû reneszánsz nevelõ kérlelhetetlenül szigorú valláserkölcsi normák szerint élt. Növendékeit is a vallási rigorizmus szellemében nevelte,

mintha csak féltette volna õket a "pogány" antik kultúra igézetétõl. Hitt abban, hogy a földi boldogságra és a túlvilági üdvözülésre irányuló életszemlélet összeegyeztethetõ, kibékíthetõ egymással. Humanista gondolkodók véleménye a nevelésrõl Rotterdami Erasmus Itália humanistái a tiszta latin nyelv újjáébresztésével kívántak visszatérni szellemi gyökereikhez, az antik Rómához. Õk elsõsorban a kereszténység tiszta, romlatlan forrásaihoz akarnak visszatérni. Az egyház égetõ kérdéseivel foglalkozva legfõbb gondjuk az volt, hogyan egyeztessék össze kereszténységüket az antik kultúra iránt érzett rajongásukkal. Ez a fajta kettõsség figyelhetõ meg a legnagyobb németalföldi humanista, Rotterdami Erasmus (1469-1536) munkásságában is. Élete legnagyobb mûvének az Újszövetség görög szövegének forráshû latin fordítását tekintette, de õ publikálta elõször Ptolemaiosz mûveit görögül, s neki

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


köszönhetjük az elsõ teljes Arisztotelész-kiadást. Sajtó alá rendezte a korai kereszténység egyházatyáinak (Ágoston, Ambrus, Jeromos) mûveit is. A „közös élet testvérei” között nevelkedett. Később az Ágoston rendiek steyni kolostorábakerült, majd Párizsban tanult teológiát. Erasmusnak a maga kora szellemi életében legalább akkora tekintélye volt, mint a XVIII. században Voltaire-nek, vagy századunkban Einsteinnek. Királyok, pápák, egyetemi városok versengtek kegyeiért. Erasmus röpiratok, könyvek egész seregét írta az ismereteknek két tartományát különböztette meg: az egyik a dolgokkal, a másik a szavakkal, a nyelvvel kapcsolatos ismeretek köre. A műveltség tartalmának kijelölése mellett a gyermeknevelés és a tanítás gyakorlati kérdései foglalkoztatták. 1. A gyermekek korai erkölcsös és tudományos nevelése" címmel 1529-ben írt értekezést. A reneszánszra jellemzõ gyermekkép és nevelési stílus

legjellemzõbb vonásait mutatja. A gyermekkor a potenciális alaktalanság korszaka, ezért a nevelés legalkalmasabb időszaka.. A nevelõnek kell emberi alakot formálnia neveltjébõl - a tudás és az erények elsajátíttatása útján. A szülõk felelõssége nem ruházható át. Erasmus keményen kritizálja azokat, akik gyerekeiket rosszul megválasztott házitanítóra bízzák Késõbb iskolába kell küldeni a gyereket, de a durva iskolamestereket is célba veszi. A jó nevelõ figyelembe veszi a gyermekkor sajátosságaira. A középkori városi iskolákban gyakran egy tanulócsoportban sajátították el az írás-olvasás alapjait a 7-8 éves gyermekek és a 18-20 esztendõs fiatalemberek. Az életkorok szerinti osztályokba sorolás csak késõbb vált gyakorlattá. 1530-ban látott napvilágot "A gyermek illõ magatartásáról" írott illemtankönyve. Erasmus úri családok gyermekeinek ajánlotta. (a könyv kifejezetten gyermekeknek készült, nem pedig

felnõtteknek) Úgy gondolta: hogy ha majd a nemes fiatalok elsajátítják a jó modort, az az alsóbb rétegek gyermekeire is jó hatással lesz. Könyvének bevezetõjében a gyermeknevelés feladatai sorolja: A gyermeknek el kell sajátítania a vallásos érzület alapjait; ezzel párhuzamosan meg kell tanulnia a "szabad tudományok"-at. Gyermekkorától kezdve ismerkednie kell az illendõ magatartás elemi normáival. Az illemtankönyv elsõ fejezete lényegében a testtel kapcsolatos illemszabályokat tartalmazza (arc, szemek, fülek, orr, száj, fogak, haj; kezek, lábak; testtartás, testmozgás stb.). A többi fejezet címei a következõk: "A ruházat", "Viselkedés a templomban", "Az étkezés", "Társas kapcsolatok", "Játék közben", "Esti lefekvéskor". Egy újfajta gyermekszemlélet körvonalai bontakoznak ki, megjelenik a "jól nevelt gyermek" típusa. A középkorban a gyermekeket

semmi sem óvta a durvaságtól, a neveletlenségtõl. Hat-hét esztendõs gyermekeket már felnõttként kezeltek, s nem törõdtek azzal, hogy erkölcsileg milyen hatások érik a gyermek fogékony lelkét. Az Erasmus által fölvázolt "jól nevelt gyermek" neveltetéséhez viszont már szervesen hozzátartozik a káros hatásoktól való megóvás, a rossz példa elhárítása. A nevelõ munkája akkor sikeres, ha növendékével a humanitás, a szeretetteljes emberi kapcsolat köteléke fûzi össze. Erasmus "Civilitas morum"-a számtalan kiadást megért, átdolgozták párbeszédes formába is. Hosszú ideig iskolai tankönyvként használták Európa-szerte - így Magyarországon is. Hasonló népszerûségre tett szert másik párbeszédes illemtankönyve, a Colloquia familiara (1522-1524). ("Nyájas beszélgetések gyûjteménye"). Itt az ember különbözõ társas kapcsolatairól ír: egyenrangú diákpajtások, nevelõ és növendék, régi

jó cimborák, pap és laikus, szerzetes és katona, férfi és nô kapcsolatát elemzi. A különféle társas érintkezési formák bemutatásakor mindig a jobbító szándék, a nevelés igénye vezeti. Erasmus célja itt is világos: viselkedési mintát kíván nyújtani, olyan példát, melyet követve humanizálhatók az emberi kapcsolatok. Erasmus könyvei számtalan kiadásban, sok fordításban jelentek meg évszázadokon keresztül. Juan Luis Vivès Erasmus pedagógiai elveit több ponton továbbfejlesztette spanyol származású tanítványa, aki élete legnagyobb részét párizsi, németalföldi és angol humanisták körében töltötte. Vivès (1492-1540) több alkalommal házinevelõként is dolgozott, pedagógiai mûveihez saját tapasztalatait is felhasználhatta. Vivès alkotta meg a nevelés történetének elsõ didaktikai szintézisét 1531-ben megjelentetett mûvében "A tanulmányok rendszere vagy a keresztény nevelés". Az oktatás folyamatát két

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


nagy periódusra bontja: a kezdettõl 14 éves korig tart a nyelvek elsajátításának idõszaka; a 15-25. évig tartó periódus a tudományok tanulmányozásáé. Új vonás nála a növendékek anyanyelvének kimûvelésére is nagy súlyt fektet. Másik megkülönböztetõ jellegzetessége felfogásának, hogy a nyelvtanulást ki akarja egészíteni a tárgyi ismeretszerzéssel, a konkrét érzékszervi tapasztalatok gyûjtésével. A tudományok közül a természettant, a földrajzot és a csillagászatot tartja fontosnak. Vivès szerint a két részbõl összeszövõdõ oktatási folyamatnak a nevelés végsõ céljára kell irányulnia. Pedagógiai eszménye: az egészséges, edzett testû, klasszikus nyelvekben és természettudományokban egyaránt jártas, erkölcsileg érett, világban érvényesülni tudó, õszinte, bensõséges vallásos hitû ember. Szükségesnek tartja, hogy a nevelõ tervszerûen tanulmányozza a gondjaira bízott minden egyes gyermek képességeit,

hajlamait, jellemvonásait - ezzel a pszichológiai szempont érvényesítésének indokoltságát fogalmazza meg elsõként a nevelés történetében. A nevelõ akkor jár el helyesen, ha módszereit, nevelési eljárásait a gyermek egyéni sajátosságaihoz hangolja. Elítéli a tanárokat, akik kizárólag fenyegetéssel akarnak eredményt elérni, de a testi fenyítéket - a "fenyegetésre nem hajló" gyerekek esetében - mégis megengedhetõnek tartja. A gyermekek megfigyelése folyamatos pedagógiai tevékenység. Vivès emberközpontú pedagógiai felfogását summázza a következõ idézet: "Az emberi lélekben csodálatos vágy él a szabadság után." Vivés angliai tartózkodása alatt, 1523-ban „A keresztény nőnevelésről” címmel könyvet írt Aragóniai Katalinnak, azzal a céllal, hogy útmutatást adjon leánya, Mária hercegnő neveléséhez. A nevelési tanácsadó rendkívül népszerű lett. Leánynevelő elveit erőteljesen

befolyásolta az Arisztotelésztől és Aquinói Tamás által terjesztett felfogás a női nem esendőségről, gyöngeségéről. A kislányokat a fiúktól elkülönítve neveljék, a leányok olvasmányait úgy kell kiválasztani, hogy erkölcsi tartalmukkal erényeinek védelmét szolgálják (szentírás). A társaságát is jól válogassuk meg. A leány testi nevelése is az erkölcsöket szolgálja, ne törekedjék a szépségre. Vivés az erényekben gazdag nőt eszményíti, s nem a társasági hölgyet. Francois Rabelais Franciaországban a humanizmus hulláma jóval nehezebben tört utat magának, a francia nyelv nehezebben fogadta be a latin hatást. A születõ francia humanizmus kezdetben nehézkes, erõltetett retorikát teremtett. Ezt az erõltetett klasszicizálást, "csikorgó" retorikát gúnyolta ki késõbb Villon és a legnagyobb francia humanista, Francois Rabelais (1494?-1553). Szerzetes, orvos, író volt egy személyben. Rabelais a

"Gargantua" és "Pantagruel" címû, négykötetes szatirikus regénysorozatában nevelési kérdésekkel is foglalkozik. a Gargantua -népmesei eredetű hős, egy nagy erejű óriás - egy francia úri gyermekrõl szól. Gargantua mellé hatéves korában egy nevelõt fogadtak szülei, aki a hagyományos skolasztikus módszerek szellemében nevelte a gyermeket - félre. A gyerek rengeteget tanult, de egyre butább lett. Szülei elkergették a skolasztikus szobatudóst, s Ponokratest fogadták fel mellé. Gargantua nevelése ettõl kezdve teljesen más mederbe terelõdött. Sokat tartózkodott vele a természetben, megfigyelték annak jelenségeit, s kötetlen beszélgetés során dolgozták fel tapasztalataikat. Az ifjú nevelésében a játék, a testedzés, a zene és a tánc is. Klasszikus szerzõk mûveit is olvasta, tartalmukat saját tapasztalataival egybevethesse. Gargantua napirendjébõl nem hiányzott a mûvészi foglalatosság: a festés, szoborfaragás

vagy zenélés sem. Gargantua nevelésében milyen nagy hangsúlyt kapott a közvetlen érzékszervi tapasztalat. Az ismereteknek már nem a könyv az egyedüli forrása, hanem a világ, a természet. Az így oktatott gyermek képes lesz arra, hogy majdan megtalálja helyét a világban. Mindennel ötletszerûen foglalkozik. Rabelais nevelési eszményének csak egyik oldala fogalmazódik meg a Gargantuában. Ezt, a természet nevelõ erejét kiemelõ naturalisztikus felfogást kiegészíti egy másik szemlélet a klasszikus tanulmányok szerepét helyezi a középpontjába. Az 1532-ben megjelent "Pantagruel" közvetíti a szerzõ felfogásának ezt a kettõsségét . Irdatlan terjedelmû ismeretanyag elsajátítását követeli meg az édesapa (Gargantua) fiától, Pantagrueltôl. Pantagruelnek ismernie kell az állatokat, növényeket és ásványokat. Testi nevelése a lovagi készségek gyakorlására korlátozódik. Mûvészeti nevelésérõl nem esik szó. Meglehetõsen

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


túlzsúfolt pedagógiai terv ez. Gargantuát nevelõje az életre készítette fel, Pantagruel viszont az elméleti tudományokban lesz jártas. Az elõbbi egy sokoldalú reneszánsz ember eszményét testesíti meg, az utóbbi pedig a középkor teoretikus könyvmûveltségét idézi fel. Michel de Montaigne Montaigne (1553-1592) a század második felének kiváló humanistája. Eszménye nem az elmélyült tudós, hanem a széles látókörlű, jó modedrú, megnyerő, rokonszenves társas lény. Montaigne szerint a fiatalokat az önálló gondolkodásra kell megtanítani. Descartes racionalizmusát elõlegi meg, amikor az értelmes tanulás fontosságára hívja fel olvasói figyelmét A korabeli iskola csak az emlékezetet terhelte meg túlzsúfolt ismeretanyagával - tudjuk meg Montaigne-tôl -, de ez a tudás felesleges adatok mechanikusan bemagolt tömegébõl állott. Sokkal lényegesebb az okok és az összefüggések láttatása Erasmushoz hasonlóan Montaigne

lényegesnek tartja a gyermek erkölcsi nevelését. Új eszmény van kibontakozóban: a gyermeki ártatlanság. Hangsúlyossá válik az illendõ viselkedésre, helyes, erkölcsös magatartásra való nevelés. A gyermek nevelésénél elutasítja a szélsõségeket. Bosszantja, ha a gyermeket kényeztetik. Másfelõl viszont a naponta ismétlõdõ veréssel sem ért egyet. A testi fenyítés és a lelket nyomorító megszégyenítés helyett "szeretetteljes szigor" jellemezze a nevelõt. A humanisták iskolakritikája Montagine és Erasmus is elítélte a verést, mint nevelési módszert. De nemcsak a szinte állandó verés keltette fel a humanisták ellenérzését, hanem az iskolákban egyeduralkodó verbalizmus, a klasszikus nyelvi stúdiumok öncélúsága. Ezekben a kollégiumokban (klasszikus mûveltséget adó iskolákban) a túlhajtott, öncélúvá váló nyelvi stúdiumok, kiüresedett szónoki fordulatok, meddõ verbalizálás jellemezte ezt a pedagógiai

oktatást. Montaigne az egyetemek filozófiai ("ars") fakultásain uralkodó túlhaladott oktatási módszereket is kemény szavakkal bírálja. Hatalmas ismeretanyagot tanulnak meg itt a növendékek, az önálló gondolkodás, ítéletalkotás igénye nélkül. A reneszánsz gyermekképe A reneszánsz több jelentõs változást hozott a középkor gyermekszemléletébe. A reneszánsz humanistái azt hangsúlyozták, hogy a gyermekkor az ártatlanság kora. A kisgyermek védelemre szorul, s a nevelés nemcsak az ismeretek átadását jelenti, hanem az erkölcsi gyarapítást is. Ezt fogalmazta meg többek között Erasmus és Montaigne. A testi fenyítést kerüljük, az szolgalelket nevel. A szeretetteljes nevelés meghozza gyümölcsét, művelt, kiegyensúlyozott emberré válik a gyermek. A mai gyermekcentrikus felfogás elõképének, korai megnyilvánulásának tekinthetõ Morus Tamás humánus nevelési módszere: az szeretet és gyengédség, amellyel három

lányát nevelte. Ez tûnik ki a következõ levélbõl is, melyet leányaihoz intézett: "Nem különös, hogy tiszta szívembõl szeretlek benneteket, mert az apaság oldhatatlan kötést jelent. A természet a maga bölcsességével köti a szülõt a gyermekhez, és a lelki kapcsolatot herkulesi csomó rögzíti. Ezért foglalkoztam zsenge elmétekkel, ez késztetett arra, hogy a karjaimba zárjalak titeket. Ezért adtam nektek süteményt, érett almát és zamatos körtét. Ezért öltöztettelek titeket selyemruhába, és ezért nem tudtam elviselni könnyeiteket. Tudjátok, milyen sokszor csókoltalak és milyen ritkán vesszõztelek meg titeket. Vesszõm mindig egy pávatoll volt. Még ezt is nagyon visszafogottan használtam, nehogy puha hátsótokon nyoma maradjon. Brutális és nevéhez méltatlan az az apa, aki nem sír gyermekei könnyei láttán. Nem tudom, más apák mit tesznek, de ti jól tudjátok, milyen kedvesen és szeretettel bánok veletek, mert mindig is

odaadóan szerettem a gyermekeimet, és mindig is elnézõ szülõ voltam - mint amilyennek minden apának lennie kellene. Mint már láttuk, humanisták többsége határozottan állást foglalt a gyermekek verése ellen. Az emberibb bánásmód igénye többnyire jámbor óhaj, illetve egyes családokra korlátozódó elszigetelt jelenség maradt csupán. 8. Johannes Amos Comenius pedagógiai szintézise élete, munkássága A XVII. század az átmenet kora a nevelés történetében. Korábban a szülők gyermekeik iránti viselkedését általában a távolságtartás, a túlzott érzelmi kötödéstől való óvakodás jellemezte. A gyakran lesújtó halál elleni harcot csupán az új életek világra hozatalával tudták felvenni. A XVII. században kialakul és fejlődik a gyermekgyógyászat, elszántabb erőfeszítéseket tesznek a gyermeki életek megmentésére. A gyermekre már egyre inkább úgy tekintenek, mint önálló értékekkel rendelkező individuumra, aki

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


figyelmet, törődést érdemel. A verés viszont továbbra is a legelterjedtebb nevelési módszer. A felnőttek világa már egyre inkább érdeklődik a gyermeknevelés kérdései iránt, egyre több gyermeknevelési tanácsadó, útmutató kerül ki a nyomdákból. Megszaporodnak az alapfokú képzést nyújtó kisiskolák. Gyermek számára igénylik szüleik a műveltség alapvető elemeinek (anyanyelvi olvasás, írás, számolás) átadását. Egyre fontosabb lesz a műveltség mellett a jó modor, a jólneveltség elsajátítása is. A magasabb műveltség tartalmai is kezdenek lassan átformálódni. A hagyományos klasszikus (mindenekelőtt latin) nyelvű stúdiumok mellett igény van a természettudományos tudás iskolai oktatására. {A világszerte ismertté vált cseh-morva pedagógus, Jan Amos Komenský (1592-1670) (latinosan: Johannes Amos Comenius) élete viszontagságokkal, megpróbáltatásokkal volt terhes. Átélte a harmincéves háború szörnyűségeit:

otthonát feldúlták a zsoldosok, szeretteit elveszítette. A cseh-morva testvérek püspöke volt, ezért menekülnie kellett üldözői elől. Vérzivataros korának szinte valamennyi szenvedését átélte, ennek ellenére hitét sohasem veszítette el, emberi tartása sohasem rendült meg.} Élete Comenius 1592. március 28-án született a korabeli Morvaország egy Nivnice nevű kis falujában. Szülei uradalmi cselédek voltak. Édesapja elkötelezett híve és oszlopos tagja volt a cseh testvérek szektájának. Szüleit korán elvesztette, egyik nagynénje nevelte-taníttatta a cseh testvérek felekezetének támogatásával. A cseh testvérek népi mozgalma a XV. század közepe táján szerveződött. antifeudális törekvéseket tűztek zászlajukra. Pedagógiai programjuk is jelentős volt. Felsőfokú teológiai tanulmányokat a herborni akadémián és a heidelbergi egyetemen folytatott. Nagy hatást gyakorolt rá Alstedt. Egyre inkább kikristályosodott az a

meggyőződése, hogy az összes emberi ismeretet a legegyszerűbb, legáltalánosabb alapfogalmakra kell visszavezetni. Emellett ki kell dolgozni az alapvető fogalmak egymáshoz való kapcsolódásának rendszerét is. Ez a mindent átfogó tudomány lesz a "tudományok tudománya", vagyis a pánszófia. A "mindentudás" majd hozzásegíti az embert ahhoz, hogy megtalálja helyét, boldogulását a világban. Az egyetemi évek után 1614-ben visszatért Prerovba, ahol pappá szentelték. Emellett tanított a város gimnáziumában. Feleségével, Magdalena Vizovskával Fulnek városába költözött, ahol a lelkészi teendők ellátása mellett iskola-felügyelő is volt. A harmincéves háború kitörése (1618) után súlyos sorscsapások érték: családját elvesztette, otthonát földúlták, menekülnie kellett. Comenius ebben a megpróbáltatásokkal terhes időszakban sem hagyott fel a tudományos munkával, 1623-ban született "A világ

útvesztője", a klasszikus cseh nyelvű próza első nagy alkotása. Üldözői elől a lengyelországi Leszno (Lissa) városába menekült, ahol tizenkét esztendőt töltött. Itt írta egyik legfontosabb művét, a "Didactica magná"-t (Nagy oktatástan). Hozzákezdett korábban tervezett pánszófiájának formába öntéséhez is. Ez a pánszófia olyan összefüggő ismeretrendszer, amely a világot a maga teljességében képezi le, s teszi áttekinthetővé. Pánszófikus törekvéseit saját hittestvéreinek egy része nem nézte jó szemmel. Egyházi zsinat elé idézték, ahol Comenius megvédte igazát, s így felmentették a vádak alól. Az 1640-es években egy nagyszabású filozófiai, politikai és pedagógiai kérdéseket tárgyaló mű írásához kezdett "De rerum humanarum emendatione" (A világ égető problémáinak megoldása) címmel. 1641-ben Londonba, majd Svédországba hívták azzal a céllal, hogy működjön közre az

oktatásügy reformjában. Ekkor írta meg harmadik fontos nyelvkönyvét, az "Atrium"-ot (jelentése: fogadóterem). Lesznóban kapta meg Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony hívó levelét, melyben kéri, hogy jöjjön Sárospatakra, vegyen részt a kollégium újjászervezésében. Hittestvére, Drábik András ösztönzésére Comenius elfogadta a meghívást. Comenius vendéglátóinak célja az volt, hogy a tudós pedagógus segítsen korszerű ismereteket is nyújtó magas szintű papképző intézménnyé szervezni a sárospataki kollégiumot. A protestánsoknak ugyanis égető szüksége volt jól képzett papokra és világiakra a királyi Magyarországon és Erdélyben, hogy ellen tudjanak állni a Habsburgok rekatolizációjának. Comenius négy esztendeig (1650-1654) tartózkodott Magyarországon. Sárospatakon hétosztályos pánszófikus iskolát kívánt létrehozni, melynek minden osztályában koncentrikus, egyre bővülő körökként - önmagában is

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


helytálló, de fokozatosan bővíthető ismeretrendszert akart tanítani. Tehát minden osztályban "minden"-ről tanulnának a diákok. Hétosztályos pánszófikus iskolájának csak első három osztályát tudta itt-tartózkodása alatt kiépíteni. Miután politikai elképzeléseihez támogatást nem talált, visszatért Lesznóba. Élete végén Amszterdamban telepedett le. Ott készítette elő műveinek gyűjteményes kiadását Opera Didactica Omnia címen, s ott fejezte be nagyszabású "Egyetemes Tanácskozá"-sát A kéziratban maradt grandiózus művet már nem tudta sajtó alá rendezni. Ennek munkálatai közben érte a halál 1670. november 17-én. Végakarata szerint fia, Dániel és tanítványa, Christian Nigrin gondoskodtak élete főművének megjelentetéséről. Comenius felfogása az ember rendeltetéséről Comenius világszemléletének középpontjában a keresztény hit áll, de ennek talaján új gondolatok egész sorát fogalmazta meg.

A földi élet előkészület az örökkévalóságra, de ennek során számos evilági feladat elvégzése vár az emberre. Mivel az ember "eszes teremtmény", meg kell ismernie önmagát, s az őt körülvevő világot. Egyetlen mondatba tömörítve az előkészület e hármas feladatát: az embernek földi életében képzettségre, erkölcsi fejlettségre és vallásos érzületre kell szert tennie. Comenius mélységesen hisz az ember alakíthatóságában, nevelhetőségében. Felfogása szerint minden egyes gyermek nevelhető. Hitt abban, hogy neveléssel a társadalmi bajok gyógyíthatók, az emberi együttélés ellentmondásai, fonákságai orvosolhatók. A barokkra jellemző világszemlélet ez. Nézetei a gyermekről, didaktikai elvei A gyermekkorban oly mértékben nevelhető az ember, mint később soha - hangsúlyozza Comenius a Didactica Magná-ban. A szülők felelősségét hangsúlyozza gyermekeik helyes nevelésében, de kevesen vannak, akik jól

értenek a gyermekneveléshez. Ezért mihamarább képzett tanítókra kell bízni őket. A nyilvános iskolai oktatás mellett foglal állást Comenius olyan didaktikai és metodikai alapelveket állapított meg, melyek azóta az iskolai gyakorlat szerves részévé váltak. Alapelvei a következők: a szemléletesség, a tudatosság, a rendszeresség, a következetesség és a tananyag koncentrikus bővítésének elve. a) A szemléletesség elvét: Comenius dolgozta ki először részletesen. A konkrét tapasztalatszerzés fontosságát hangsúlyozza: Fontos, hogy a megismerés folyamatába minél több érzékszervet kapcsoljunk be. Comenius az öncélú verbalizmust, a meddő szóismeretet tartalmas tudással kívánta felváltani. b) A tudatosság elve a tekintélyelvűség elleni határozott állásfoglalást jelenti. Vallja, hogy a tudás valódiságának bizonyítékai az érzékszervek és az elemző értelem legyen. A megértettmegemésztett ismeretek tudatos

elsajátítását akarja. c) Rendszeresség. Fontos, hogy a tanítási anyag szerkezeti felépítése logikus legyen, s hogy átadása során "az előzmény készítse elő az utána következők útját". Az ismereteknek szervesen egymásra kell épülniük. d) Ehhez szorosan kapcsolódik a következetesség elve. Comenius a tanulók életkorát is figyelembe veszi, amikor megszabja, hogy a tanár a tanítás anyagát milyen mélységben, milyen részletesen oktassa. Az életkori sajátosságokon túl az értelmi fejlődés menetét is szem előtt tartja. Felhívja a figyelmet a kézügyesség kialakítására is. Az elsajátított ismereteket e nélkül nem tudná helyesen alkalmazni a tanuló. e) A tananyag koncentrikus bővítésének elve kiemelkedően fontos tényező a comeniusi didaktika rendszerében. A koncentrikus tananyag-elrendezés elve - a lineáristól eltérően - azt jelenti, hogy az iskola minden fokán mindent tanítani kell, fokozatosan bővülő

terjedelemben. Az ismeretek így egységes rendszert alkothatnak már a kezdeti fokon is. Erre a rendszerre épülhet a következő osztályokban tanított koncentrikusan bővülő, fokozatosan gazdagodó ismeretanyag. Ennek az elvnek a gyakorlati alkalmazásához Comenius további szabályokat fektet le: A tanításban haladjunk 1. az egyszerűtől az összetett, 2. a konkréttól az elvont, 3. a tényektől a következtetések, 4. a könnyűtől a nehéz, 5. a közelitől a távoli felé. Iskolarendszere Comenius több művében kifejtette az iskolarendszer jobbítására vonatkozó elképzeléseit. A Nagy Oktatástanban négylépcsős iskolarendszert vázol fel, amelynek minden fokozata hat esztendeig tartó nevelést, képzést ölel fel: I. A kisgyermekkor iskolája az anyai öl; II. A gyermekkor iskolája a tudományos játék, vagyis a nyilvános népiskola; III. A serdülőkor iskolája a latin iskola, vagyis gimnázium; IV. Az ifjúkor iskolája az akadémia és külföldi

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


utazások." I. A gyermeknevelés alapvető színtere az anyai iskola, vagyis a szülői ház. Comenius az édesanyák lelkére köti, hogy neveljék szeretettel, gondosan gyermekeiket, mivel azok tiszták, ártatlanok. Az anyaiskolának mindenekelőtt vallásos nevelésben kell részesítenie a gyermekeket. Lényeges továbbá a kétkezi munka megbecsülése és a szerény magaviselet. Comenius a fegyelmezés eszközei között kicsi korban megengedi a testi fenyítést. A vesszőzésről ezt írja "Anyaiskola" című könyvében: "Miért neveled gyermeked természetadta balgaságban ahelyett, hogy a kedves, szent, korán alkalmazott s egészséges fűzfavesszővel kiirtanád belõle? Csak azt ne hidd, hogy a gyermek úgysem érti meg a vesszõ rendeltetését..."[10] Az iskolák magasabb fokain már elutasítja a verés. A fentieken túl az anyaiskola feladata még a gyermek érzékszerveinek és értelmének fejlesztése az õt közvetlenül körülvevõ

világ megismertetésével. II. Comenius elképzelése szerint hattól tizenkét esztendős korig mindkét nembeli összes gyermekeket az anyanyelvi iskolában kell tanítani-nevelni. Itt az olvasás-írás alapkészségének elsajátításán túl számtannal, mértannal, énekkel, katekizmussal, erkölcstannal, gazdasági és politikai ismeretekkel és földrajzzal foglalkoznának a tanulók. Anyanyelvi iskolát minden településen, minden városban állítani kell. III. Gimnáziumba (latin iskolába) 12-18 éves korukig azok a fiúk járnának, akik arra érdemesek és felsõbb tanulmányokra törekszenek; vagy pedig azok, akik latin nyelvtudást igénylõ életpályára kívánnak lépni. Itt a tradicionális négy nyelven és a grammatikai-retorikai stúdiumokon kívül matematikát, asztronómiát, zenét, fizikát, történelmet, földrajzot, etikát és teológiát tanulnának a fiatalok. Gimnáziumot minden városban szervezni kell. IV. Az akadémiák feladata - Comenius

szerint - a szaktudományos képzés. Ilyen intézményt minden államban, illetve a nagyobb államok minden kiterjedtebb területi egységében létesíteni kell. A tanulás itt 18-24 esztendős korig tartana. Comenius írta le elsőként részletesen a - máig is érvényben levő osztály- és tanórarendszert. A maga korában ez nem volt még magától értetődő. Megkövetelte, hogy a tanulók egyszerre kezdjék a tanulást, s fokozatos képzést kapjanak mindvégig. Az iskolába való felvétel ősszel történjék, a tanév tavasszal fejeződjön be. A tanító egyszerre végezzen együttes munkát az egész osztállyal egyórás foglalkozásokra bontva a tanítás folyamatát. Elképzelései között néha túlzásokra is bukkanhatunk. Szerinte egy tanító - segédtanítók közreműködésével - egyidejűleg mintegy háromszáz gyereket is taníthat. Iskolakoncepcióját az "Egyetemes tanácskozás" Pampaedia című könyvében továbbépíti. Az emberi élet hét

korszaka szerint alakít ki lépcsõzetes, élethosszig tartó iskolarendszert. A születéstől kisgyermekkorig családi nevelést-oktatást tart célravezetőnek, a serdülőknek és ifjaknak közösségi iskolákat szán, míg a férfikor és öregkor iskolájának jellege már csak Istenre és az illetőre magára van bízva. Ezt az egész életet átfogó iskolarendszert Comenius a Pampaedia lapjain aprólékos gonddal kimunkálta, leírta. Ha például a hatéves korig tartó "kisgyermekkor iskoláját" vesszük szemügyre, hat osztályt találunk: I. a születésé, másfél hónap; II. a szoptatásé, másfél év; III. a csacsogásé és a járni tanulásé; IV. a folyamatos beszédé és az érzékelésé; V. az erkölcsé és az istenfélelemé; VI. az első közös iskoláé, vagyis a tudomány elemeié.[13] A gyermekek jól szervezett nevelését Comenius szerint már a csecsemőkorban el kell kezdeni. Ellenzi a gyerekek kényeztetését, babusgatását. Fontos

az édesanya-gyermek kapcsolat zavartalansága. A tervszerű tanítás mellett már kicsiny korban gondot kell fordítani az erkölcsi nevelésre. Fontos, hogy a felnőttek jó példát mutassanak gyermekeiknek (szavakban, tettekben) A kisgyermekkor iskolájának utolsó osztálya a tudomány első elemeié. Comenius szabályszerű oktatást ír elő hatéves kor előtt. Ezt az oktatást "tisztes nők", édesanyák végezzék, akik összegyűjtik a szomszédság gyerekeit négytől hatéves korig. Comenius ezzel az ötletével az óvoda előképét vázolta fel. Sárospataki évek Comenius 1650-1654 között Sárospatakon élt. Itteni tartózkodása alatt lehetősége nyílott arra, hogy a hétosztályos pánszófikus iskolatervezetét a gyakorlatba is átültesse. 1652 elején már megjelent a pataki nyomdában a pánszófikus iskola első három osztályának tankönyve is. (Vestibulum, Ianua, Atrium). Tartalmuk a koncentrikusan bővülő szócsoportokból,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szómagyarázatokból és az általuk képviselt dolgok bemutatásából tevődött össze. Comenius a köznapi latint tanította iskolájában és a gyermekeket körülvevő világot mutatta meg. Nem a puszta szavakat, hanem dolgokat s a dolgok szabatos megnevezéseit tanította. Sárospataki tartózkodása alatt Comenius a nyelvtanítás módszerét is megújította. Elkészítette a "Schola Ludus"-t (Az iskola mint játékszín), amelyben a drámajáték segítségét hívja az egyes ismeretkörök elsajátításához Comeniusnak magyarországi tartózkodása alatt arra is rá kellett döbbennie, hogy a vesztibuláris osztályba lépő tanulók olvasás- és íráskészsége nem megfelelő. Ezért egy anyanyelvi alapozó osztályt hozott létre, amely számára két ábécéskönyv tervezetet is készített. Elõször "Tirocinium" (Kezdet), melyben betűkapcsoló táblázatok, gyakorlószövegek és dialógusok kaptak helyet. Hamarosan követte ezt a

"Lucidarium" is, amely 150 leckében s az egyes leckék fölött elhelyezett képekben mutatja be a egész világot a gyermekeknek. Ez volt a pedagógia történetében az első képekkel illusztrált tankönyv. A Lucidarium később "Orbis Sensualium Pictus" (Az érzékelhető világ képekben) címmel többnyelvű változatban számtalan kiadást ért meg. Első ízben 1658-ban jelent meg Nürnbergen latin-német szöveggel, ezt követte ugyanitt 1669-ben az a háromnyelvű kiadás, amelyben első ízben a magyar nyelvű szöveg is szerepel a latin és német mellett. Comenius "Orbis Pictusá"-nak átdolgozásai révén kisdiákok nemzedékei évszázadokon keresztül szerezhettek hiteles, életközeli ismereteket saját koruk valóságáról. *** Johannes Amos Comenius rendszere az első harmonikus pedagógiai szintézis a művelődés történetében. Latin nyelvkönyveiből generációk sokasága tanult; neveléssel, oktatással kapcsolatos elvei,

gondolatai évszázadokon át hatottak a pedagógia elméletére és gyakorlatára. 9. A magyar nevelés kezdetei és Apáczai Csere János pedagógiája A magyar államalapítás előtt a magyarság körében is folyt oktatás, nevelés, de nem iskolaszerű keretek között. Elődeink az iskolát mint intézményt ekkor még nem ismerték A magyar iskolázás története 996 táján kezdődött. Ez az évszám jelképes a magar művelődés történetében, új szakasz kezdetét jelzi, a hazai kulturális élet egyik legalapvetőbb intézményének születési pillanatát. Magyarország iskolázás története 996 táján kezdődött. Az első iskoláinkat végső soron uralkodói döntés hozta létre. István király keresztény királyságot akart létesíteni. Meg kellett tehát teremteni a magyar katolikus egyházat, ennek két fontos iskolaügyi vonatkozása volt: 1. Katolikussá kellet tenni az itt élő magyar és nem magyar lakosságot, 2. ki kellett képezzni ezeket a

térítő szakemebereket. A kellő tanultságú egyházi értelmiség különböző szintjeit kellett tehát kiképezni. Az egyházi értelemiségnek kialakítását szolgálták a megszervezett kolostori, káptalani, illetőleg plébaniai iskolák. 996 körüli években kezdte működését a Szent Márton hegyén a mai pannonhalmán létrehozott kolostori iskola. Géza fejedelem hívására 996-ban a vencések megépítették első szerény kolostorukat a dunántúli magaslaton, minden bizonnyal elkezdték oktató-nevellő munkájuk intézményének, iskolájuknak fundálását is. Szent István az ezredfordulón megerősítő oklevéllel látta el a kolostort, abban acélmegjelölés is szerepelt: „pro stabilitate regni nostri”, vagyis országunk erősítésése, megszilárdítása érdekében tevékenykedjenek szerzetesei. Elsődleges teendője a klerikusképzés. Ekkor ugyanis sok, különféle szinten képzett klerikust igényelt az új társadalmi szervezet.. A klerikusok

nem csupán egyházi szerepet töltöttek be, hanem ők látták el a világi értemiségi feladatokat is. A Kárpát medencébe megkezdődött a könyvek gyűjtése és tanulmányozása, folyt a kódexmásolás, felhangzottak a gregorián énekek. A pannonhalmi iskola életének megindulásakor a nyugat- európai országokban már kialalkult és széles körben élet az iskolai oktatás tananyagmodellje. Iskolai tananyag háromrétegű volt, s egymásra épült:  Alső fokú iskolás ismereteket-készségeket az olvasás-írás-éneklés tananyaga jelentette  Középső szinten a főbb alapozó tantárgyak a latin nyelvtan megtanulása, a latin nyelvtudás megszerzése; a diktéma és a kompútusz vagyis az írásbeliség,a gyakorlati matemaikaicsillagászati ismeretek  Harmadik szintjén a speciális szaktudományokkal foglalkoznak: a teológia a jog, a matematika, a csillagászat, vagy más elméleti tudományszak.. László király összítatta a pannonhalmi kolostor

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


javait. E pannonhalmi könyvjegyzékből jól rekonstruálható egy XI. századi magyarországi kolostori iskola szerkezeti felépítése. A legalsó szinten az olvasást-írást-éneklést ima- és énekkönyvek segítségével sajátították el a kisdiákos A középső szinten a latin nyelvtudomány anyagát a latin nyelvtankönyvekbők, és gyakorlókönyvekből tanulták. (2 kötet Donatus- és 3 Cato-könyv állt rendelkezésre), forgatták az ókori klasszikus szerzők műveit (Cicero, pl.:Pharsialia , Lucanus- mű). E két szintre épültek a szerzetesek speciális tanulmányai. (teológiai, lelkipásztori műveket forgattak) Nem sokkal azután, hogy István fejedelmet királlyá koronázták, már folyt a tanítás az esztergomi káptalani iskolában. A XI. század folyamán megszerveződött azután a többi magyarországi püspöki székhelyen is a képtalani iskola. A Szent István törvényében szereplő 10 falu templomai mellett létesültek a plébániai iskolák. A

plébános maga köré gyűtötte a fiúkat, akikpappá nevelhetők-képezhetők. Memegtanulták a szükséges alapvető ismereteket. Ezután a püspök pappá szentelte őket, majd visszakerültek a falvakba, s ők is oktatták a papságra készülő fiúkat. A középkori iskolában erkölcsi nevelés is folyt. A középkori iskolákbn folyó erkölcsi nevelést, a tízparancsolatot új alapokra helyező, azt kiteljesítő evangélium erkölsi elvrendszere határozta meg. A nemes ifjak, akik felnőttkorukban világi pályákon vitézkednek nem iskolai, hanem „iskolaszerű” nevelésben részesültek. Olyan udvari klerikust tartottak maguk mellett (főnemesi, főúri emberek0), aki a vallási-erkölcsi jellegű nevellésben részesítette, de bizonyos műveltségi alapelemeket is tanított gyermekeiknek.. A XII-XIV: század az oktatás- és nevelésügy szerkezeti-tartalmi megszilárdulásának, szétterjedésének, valamint a hazai tanügy világiaságának megnyilvánulása

periódusa. Az első iskolai jegyzetet a XII. században egy diák írta le. A benne található tananyagot tanulták a képtalani (és kolostori) iskolák diájai szervet Európában, hazánkban is. Tartalmaz latinnyelvtan-anyag, próza, retorika és a kompútusz részt. (A kompútusz fontosz tantárgy volt a középkori képtalani és kolostori iskolákban). A káptalani iskola oktatója a vezető tanár, de másik tanerő is működik ebben az iskolában az énektanár. Káptalani iskoláink töbsége a XIV. században már szilárd szervezettségűvé vált. 1397-ből ránk maradt az esztergomi felügyeleti látogatás jegyzőkönyve, ami ismerteti az iskolát is. A jegyzőkönyv érdekes részletekkel szolgál :  az iskola növendékei több csoortra, tagozatra oszlottak.,  a növendékek egy rész az iskolaépületben lakott, s néhány rájuk vonatközó szabálypontot is tartalmaz,  a diákok kötelezettségét  segédtanítókról is megemlíti  milyen

tananyagot adtak le A káptalani iskolákban a vezető anár a tudományokat, az énektanár pedig a művészeteket ismertette meg a növendékekkel. A főúri gyermekek lovagi nevelésben részesültek, csak aki a papi pályára készült annak szellemi-tudományos műveltségre A lovagi nevelés nagy korszaka hazánkban a XIII-XIV. század volt. A feudális úr fia-a vallási alapismretek, erkölcsi élet szabályai, a fegyverforgatás alapkészésgei elsajátítása után- az ifjú a nagyobb főúri udvarokban, az uralkodó székhelyén a gyakorlatban tanulta meg a más ifjakkal együtt, ami a jövendő felnőttéletéhez szükséges. A fegyverforgatás készsége, az úri illemszabályainak, a lovagi műveltség elemeinek elsajátítása. Emellett zenét, táncot is tanult. Ismernie kellett a nemzetközi lovagtörténeteket, pl.: a Trisztán és Izoldát, a roland- éneket, a trójai háború történetét… E nemzetközi lovagregényeknél azonban ismertebbek lettek a főúri

várakban nevelkedő magyar nemesifjak előtt a magyar múlt hasonló történetei. A lovagi tornák, fegyvergyakolatok, vadászatok mind alakmat adtak a tanulásra, a testi erő, bátorság és ügyesség fejlsztésére, kibontakoztatására. Akkor telt le a nemesifjú udvari tanulóideje, mikor eléri a férfikort. Ekkor neveltetésének záróaktusa, az ünnepélyeslovaggá avatás, középpontjában a karddal való felövezéssel. Majd a XIV. század megteremtette a magyar lovagi eszményt, a világi úri ifjak elé Szent László, a lovagkirály alakját állítva követendő példaként. Róbert Károly és Nagy Lajos urakodásától kezdve a legfőbb hazai lovagi „tananyag” László király története volt. A XIV. század második felétől azután az egyházi értelmiség hazánkban is lassan fokozatosan kezdi átadni az értelmiségi feladatok bizonyos posztjait világi férfiaknak. Ennek következtében a káptalani és fontosabb városaink plébániai iskolkáiba a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


hagyományos egyházi klerikus klépzési anyagba ötvözve megjelennek a világi tananyagrészek; megjelennek azután a világi oktatók, valamint akifejezetten világi életpályára készülő tanulók is. Apáczai Csere János életútja Apáczai Csere János 1625-ben született. A gyulafehérvári, majd a kolozsvári református kollégium tanára. A magyar fejedelmség műveltségi-közoktatási viszonyait korszerűsítse, fejlődését előmozdítsa. Világfelfogására, pedagógiai nézeteire a puritanizmus gyakorolt nagy hatást, valamint Descartes filozófiája. A puritanizmus (a latin puritas = tisztaság szóból) az angol protestantizmuson belül érvényesülõ irányzat volt. A XVI. század második felétõl kezdve terjedt el. Követõi szembehelyezkedtek az anglikán egyházzal, és a tiszta õskereszténységhez való visszatérést sürgették. Legfõbb értékeknek az egyszerûséget, erkölcsi tisztaságot, szorgalmat és takarékosságot tartották. Emberileg

elviselhetõvé, humánussá akarták tenni az úr és szolga, a földesúr és a jobbágy közötti viszonyt is. Hollandiából hazatérve teljes erőfeszítésével képviselte, bennük találva meg nevelési felfogásának elvi alapjait, kísérletet tett a belőlük eedő pedagógiai konzekvenicák megvalósítására. Erről tanúskornak művei. Tüdõbaj ("szárazbetegség") végzett vele 1659 szilveszterén. Fiatal felesége sem sokkal élte túl. Magyar Enciklopédia című nagyszabású munkájában a legfőbb tudományok egybefüggő, rendszerbe foglalta ismertetését adja magyar nyelven. E mű a magyar tudományos nyelv első nagy próbája, a magyar tudományos szakirodalom első nagyszabású műve. 1653. November 11-én olvasta fel „A bölcsesség elsajátításáról” című székfoglaló előadását a gyulafehérvári kollégiumban. Ebben aáttekinti a tudományokat, majd a tudományok történetét adja a kezdetektől a XVII. századig. A

következtetés korszerűsíteni kell a gyulafehérvári kollégiumi oktatást. 1656. november 20-án tartotta tanári székfoglalóját a kolozsvári kollégiumban „Az iskolák szervezésének nagy szüskégességéről” melybven az egyes iskolatípusok szerepéről szól. Hangsúlozta nem elég a papi pályára képzett emberek kerülejenek ki a kollégizmokból, de ezeknek kell nelniük az állami, városi posztokra is a kellőképpen felkészített világi szakembereket. A „Természetbölcselet” című kézíratos művében is hű Descartes-hoz. 1658 őszén nyújtotta át Barcsai Ákos erdélyi fejedelemnek az „Egy akadémia felállításának módja és formája” című tervezetet, amelyben ez erdélyi egyetem megszervezését javasolja, részletes tananyag-koncpció és pénzügyi számítások kíséretében. A háborús erdélyi belpolitikai események háttérbeszorították Apáczai terveit. Apáczai műveiben a polgárosult társadalom korszrű nevelésügyének

számos lényeges gondolatát, követelményét megpendítette 10. A KORAI FELVILÁGOSODÁS NEVELÉSÜGYE: LOCKE ÉS A FRANCIA MATERIALISTÁK (HELVETIUS, DIDEROT) 1. A protestaáns pedagógia hatása a polgárosodásra Az ipar és a kereskedelem fellendülése ebben a korszakban a városi polgárság fokozatos fejlõdését vonta maga után. Az a polgárság a XVII-XVIII. század angol és francia forradalmaiban már fontos szerephez jut. A középkori városok talajából szervesen fejlõdõ polgárság gondolkodásmódját sajátos új vonások jellemezték. Megerõsödött az evilági boldogulás iránti igény. Fontos értékké vált az anyagi javak megbecsülése, s ezzel szoros összefüggésben a munka, a fáradhatatlan hivatásvégzés, józan mértéktartás, becsületesség, kiszámíthatóság. A klasszikus polgári értékek számára ideológiai foglalatot teremtett a protestáns életideál, illetve puritanizmus. Luther eszméje szerint minden ember elhivatott, de az

üdvözüléshez nem a vakbuzgó ájtatoskodáson át vezet az út, hanem a harmonikus családi élet, a gyermeknevelés és a tisztes munkavégzés. Kálvin szerint a munka Istennel szembeni adósság, melyet életünk végéig törlesztenünk kell. A dologtalan kezekre a bûn leselkedik. Lemond minden fölösleges világi hívságról, helyette rendszeres önvizsgálattal igyekszik meggyõzõdni saját értékeirõl, kiválasztottságáról, avagy kitagadottságáról. Életét egyfajta "aktív önuralom" jellemzi. A protestáns életeszmény és a középkori városi polgárság értékei vallási hátteret adott a kapitalizmus gazdasági fejlõdéséhez. A családi nevelés, a puritán életmód, a szülõk személyes példaadása útján a polgári középosztály gyermekeinek többségébe már korán rögzültek a fentebb bemutatott polgári értékek, erények. 2. John Locke és a gentleman-nevelés Az "újkor emberének" születését - a vallásos

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


indíttatáson túl - a filozófiai gondolkodásban lezajló fejlõdés is siettette. A reneszánsz "lobogását" és forrongását a XVII. század lehiggadása követte. A filozófiában is elõtérbe került a természettudományos egzaktságra való törekvés. Ez a fejlõdés hármas ösvényen haladt. Egyrészt a terjedését eredményezte. Másrészt egyre inkább teret hódított. Ezt egészítette ki az a harmadik polgári eszmeáramlat, amely Pascal az érzelemre alapozott igazságot, a "szív érveit" állítja filozófiája középpontjába. Szerinte "a szívnek vannak érvei, amelyet nem ismer érvelõ eszünk... Istent a szív érzi, nem az ész". Az európai mûvelõdés történetének az a nagy korszaka, amelyet felvilágosodásnak nevezünk három újkori filozófiai irányzatot fejlesztette tovább, ezek: 1. . tapasztalati-induktív eljárás - Francis Bacon nevével fémjelzett 2. René Descartes matematikai alapokon nyugvó, deduktív

levezetéseket elõnyben részesítõ racionalizmusa 3. Blaise Pascal nyomán az érzelmek szerepére hívja fel a figyelmet. Angliában a felvilágosodás elsõsorban az empirizmus áramlatát erõsítette fel, noha - vele párhuzamosan - a racionalizmus és a szentimentalizmus is továbbfejlõdött. Ennek az angolszász felvilágosodásnak a legnagyobb korai képviselõje John Locke (1632-1704). *** Locke édesanyját korán elvesztette. Édesapja puritánus ügyvéd, a királyi önkénnyel szembeszálló parlamenti csapatok kapitánya volt. Locke már gyermekkorában magába szívhatta a puritanizmus eszmeiségét, értékrendjét. Tizennégy éves korában a londoni Westminster-school tanulója lett. Késõbb az oxfordi egyetemre került, itt filozófiát hallgatott. Megismerkedett Bacon, Hobbes és Descartes tanaival. Baráti köréhez tartozott Robert Boyle, valamint Newton. Négy esztendei felsõfokú tanulmány után elõbb a filozófia bakkalaureusává, majd

magiszterévé avatják. 1666-ban fordulópont következik be életében: megismerkedik a whig miniszter lord Shaftesbury-vel, akinek háziorvosa és fiának nevelõje lesz. Élete szorosan összefonódik a lord politikai karrierjével. Így amikor Shaftesbury szembeszáll a király abszolutisztikus törekvéseivel, s kegyvesztett lesz, vele Locke is Hollandiába menekül. Innen küldözgeti haza egy barátjának azokat a leveleket, melyek a gyermeknevelésrõl vallott nézeteit tartalmazták. A "Gondolatok a nevelésrõl" 1693-ban jelent meg. a) Felfogása a gyermekségrõl Locke gyermekévei alatt a puritanizmus vallásosságának légkörében élt, befolyásolta emberképének kialakulását, pedagógiai gondolatainak formálódását. Oxfordi diákévei alatt papírra vetette az emberi élettel kapcsolatos fölfogását. A jegyzetében kifejti, hogy az ember kötelessége a boldogság keresése, és a nyomorúság kerülése. Milyen értékeket tart

nélkülözhetetlennek az emberi boldogság eléréséhez? Az egészséget, a jó kedvet, a tudást, a jócselekedetet, valamint a "túlvilági örök, megfoghatatlan boldogság" reményét a putitán ember alapvető erényeit. Locke embereszménye a gentleman. olyan tehetõs ember, aki jól tud a világban forgolódni, tevékenykedni. A gentleman nevelésekor a következõ célokat tartja szem elõtt: 1. erõs, egészséges test, 2. erényes, vallásos lélek, 3. praktikus ismeretek. A reneszánsz humanistáihoz hasonlóan feltétlenül hisz a nevelés emberalakító erejében. b) Testi nevelés A gyermeknevelésrõl írt "Gondolatok..." jelentõs részében az orvos Locke nyilatkozik meg. Könyve elején gyakorlati tanácsokat ad a szülõknek, hogyan õrizhetik meg gyermekeik egészségét. A gyermekek túlzott kényeztetése ellen emel szót. Feltehetõen saját gyenge fizikuma is közrejátszott abban, hogy rendkívül nagy súlyt fektetett a gyermekek

egészséges táplálkozására, testük fokozatos edzésére. Tanácsai a maga korában forradalmian újnak számítottak. Bõ ruházatot, tápláló ételeket, friss levegõn való gyakori tartózkodást, sok mozgást, úszást ajánl. A bort és az erõs italokat kerülendõnek tartja, helyettük gyenge sör fogyasztását ajánlja gyermekeknek is. c) Erkölcsi és vallási nevelés Az ember legfõbb értékmérõje nem a tudás, hanem az erkölcsiség - hirdeti Locke Locke a magánnevelés híve, bár elismeri a nyilvános iskoláztatás elõnyeit is. Házitanítót, magánnevelõt kell tehát a gyermek mellé fogadni. Olyat, aki "okosan formálja lelkét" Az erkölcsi nevelés legfontosabb feladata a lélek "edzettségének" kialakítása. Az igazi gentleman "meg tudja tagadni vágyait, szembe tud szállni hajlamaival" s csakis azt teszi, amit "értelme, legjobb belátása diktál neki".[58] A szigorú nevelés Locke-nál nem jelentett egyet

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


a verés elfogadásával. A testi fenyíték lealacsonyítja. Elfojtja életkedvüket, meghunyászkodó, kishitû embereket formál belõlük. A verés csak legvégsõ esetben: nyílt ellenszegülés, megátalkodott hazudozás esetében alkalmazható - hangsúlyozza Locke. Melyik nevelési módszert tartja a legfontosabbnak? A "legegyszerûbb, legkönnyebb" s egyszersmind "leghathatósabb" módszer a személyes példaadás. A nevelő személyes felelősségéz is kiemeli. A gyermekek vallásos nevelését korán el kell kezdeni. Tudjon Istenrõl, tanulja meg az imákat,. A Biblia válogatás nélküli olvastatását elveti: d) Az értelem nevelése Locke megkísérli összeegyeztetni a Bacon-féle empirizmust Descartes racionalizmusával. Az érzékszervi tapasztalásra és a kritikus észre, a velünk született eszmékrehelyezi a hangsúlyt. Locke átveszi az empirizmus tapasztalatelvûségét. Tagadja viszont a velünk született eszméket. Az emberi lélek

születéskor olyan, mint a tiszta lap ("tabula rasa"). Az ész, az elme tehát a tapasztalásból meríti a tudásanyagát. E tapasztalás forrása Locke szerint kettõs: - a külsõ világ megtapasztalása az érzékelés (sensuation) útján, - másrészt pedig a belsõ reflexió (reflection), egyfajta belsõ "eszmélõdés" Locke fontosnak tartja a külvilágból származó érzékszervi tapasztalást, de az értelem mûködését, a belsõ tudatfolyamatokat is hangsúlyozza. Pedagógiájában kiemelt szerepet kap az értelem kimûvelése, csiszolása. Locke nem reked meg az elme formális képzésénél, ezzel párhuzamosan praktikus ismereteket kíván adni neveltjének. Az ismeretek ilyen hasznossági szempont szerinti kiválasztását nevezzük utilitarizmusnak. A mûvelt (de nem tudós!) úriember, a gentleman érdekeit tartja szem elõtt. Az alapvetõ készségek közül az olvasást igen korán taníthatónak tartja. A leendõ gentleman számára

szükséges tárgynak tartja, a rajzot és a gyorsírást is. Az idegen nyelvek közül először a franciát tanítja, majd a latint feltétlenül szükségesnek. További hasznos tantárgyak még: az anyanyelvû fogalmazás, történelem, földrajz, csillagászat, számtan és mértan, könyvvitel, jogi ismeretek, etika. A sportok közül a vívást nem ajánlja. Fontos "tantárgy" a tánc is Locke embereszménye, a "gentleman" tehát egyfajta szenvtelen, józan ember, akit a mûvészetek szépségei "hidegen hagynak". B) Helvetius a pedagógia mindenhatóságáról Rousseau felismerte a gyermekre irányuló nevelõ hatások sokféleségét, s azt is, hogy ezeknek csupán egy része befolyásolható. Claude Adrien Helvetius (1715-1771) francia filozófus és az intézményes nevelés mellett száll síkra. Locke szenzualizmusát átvéve állította azt, hogy nincsenek velünk született eszmék. A szenzualizmus ösvényén továbbhaladva Helvetius a

velünk született adottságok létezését is tagadta. A gyermek lelke születésekor "tiszta lap" (tabula rasa), melyre a környezet, a nevelés írja fel a maga betûit. A nevelés teszi az embert azzá, ami - hirdeti Helvetius. Az ész, az erény és a tehetség mind a nevelés eredménye. Ebbõl arra következtet, hogy a tágabb közösségi körök, a nemzetek boldogulása is a neveléstõl függ. S ha ez így van, akkor a felvilágosult államnak joga és kötelessége a nevelés tartalmának és szervezeti kereteinek meghatározása. Az állam tehát illetékes a köznevelés, a közoktatás kérdéseiben. Helvetius pedagógiai optimizmusát már a maga korában is többen bírálták. Ami a nevelés célját illeti, Helvetius is a Locke filozófiájában gyökerezõ polgári liberalizmus eszmei ösvényén haladt tovább. A polgári liberális felfogásnak a jellemzõ vonása az egyéni érdek tisztelete. Az egyén, az egyéniség, az egyéni képességek és az

egyéni boldogulás - ezek voltak ennek az etikának az alappillérei. Szerinte az egyéni érdekek feltétlen érvényesítése, az önzés ilyen fajtája, nem bûn, hanem alapvetõ emberi kötelesség. Ez magában foglalja, hogy az ember saját érdekeinek érvényesítésekor lehetõleg ne sértse mások érdekeit. Az érdekérvényesítésnek ezt formáját nevezzük "értelmes önzés"-nek, más szóval "racionális egoizmus"-nak. Ez az etikai alap lett a polgári liberalizmus kiindulópontja. A belõle fakadó embereszmény pedig évszázadokon át erõteljesen befolyásolta a polgári nevelés gyakorlatát. 11. Francia felvilágosodás és Rousseau pedagógiája A felvilágosodás gondolatvilágának jellemzõje a liberalizmus, a szabadgondolkodás, amely az emberi értelem függetlenségét hirdeti. Tagadja a vallási dogmákat és az egyházat. A keresztény hitbõl csak azt fogadja el, ami az emberi ésszel felfogható A liberalizmussal függ össze a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


felvilágosodás másik jellemzõje: a deizmus. Hisz Istenben mint teremtõben, de azt vallja, hogy a Legfõbb Lény tökéletessége megköveteli, hogy a lehetõ legjobb világot alkossa meg. Az ilyen tökéletes világ pedig nem igényli az utólagos beavatkozást, "javítgatást". Következésképpen nem lehetséges sem a kinyilatkoztatás, sem pedig a csoda. Isten kultikus imádása fölösleges. Egyetlen követelmény az ésszerû alapokon nyugvó erkölcsös élet. A francia felvilágosodás filozófusainak körében a deizmus képviselõje volt Voltaire és - a pedagógiai gondolatai révén is méltán ismeretté vált - Jean-Jacques Rousseau. A) Rousseau természetelvû pedagógiája A XVIII. századot joggal nevezték a "pedagógia századának". A felvilágosodás hívei mélyen hittek abban, hogy az ifjúság megújult szellemû, racionális nevelése a szebb jövendõ garanciája. Közéjük tartozott Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) is, aki

neveléssel-oktatással kapcsolatos fordulópontot jelentettek a pedagógiában. 1. Élete 1712-ben született a protestáns Genfben egy puritán szemléletû órásmester fiaként. Édesanyja születése után egy héttel meghalt. A fiatal fiú nem járt elemi iskolába, ennek ellenére már tízéves korára nagy mûveltségre tett szert. Édesapjával kedvelt szórakozásuk az olvasás volt Nem járt elemi iskolába, ennek ellenére tízéves korára nagyműveltségre tett szert. Hamarosan elhagyta szülővárosát és kalandokkal teli vándorlába kezdett. Egyik pártfogója (Madame Warens) lehetővé tette számára, hogy tanuljon: természettudományokkal, zenével foglalkozott. Huszonnyolc esztendõs korában magánnevelõnek szegõdött. Kísérletét viszonylag szerény siker koronázza: Miután házitanítóként nem sok sikert aratott, a zenei tanulmányokra vetette magát. Párizsba ment, új kottaírási rendszeréről előadást tartott az Akadémián. A számkotta

ötletételvetették, de neve ismertté vált, filozófusokkal barátkozott, megismerkedett a szalonok pezsgő szemmeliségű világával. Hamarosan értekezések egész sorát írta az emberek közötti egyenlőtlenség okairól, a társadalmi szerződésről, s a siker sem maradt el. Az 1760-as években született három nagy műve: az Új Haloise, a Társadalmi szerződés és az Emil avagy a nevelésről című nevelési regénye. Ez utóbbi heves ellenérzéseket váltott ki a korabeli egyházi körökből: a „természetes vallással” foglalkozó rész, miatt a párizsi hercegérsek pásztorlevelet adott ki a könyv ellen. Hamarosan Rousseau ellen is elfogatóparancsot adtak ki, csak nagy viszontagságok árán menekülhetett. Könyvét, az emilt pedig nyilvánosan elégették az igazságügyi palota udvarán. A bujdosás esztendei kezdődtek, előbb Svájcba ment, majd – David Hume angol filozófus meghívására – Angliába. Franciaországba visszatérve elõbb elõkelõ

barátainak vidéki kastélyában élt, majd Párizsba költözött. A szerény megélhetést választotta: kottamásolásból tartotta fenn magát. Nyugalmát a teljes magányban vélte megtalálni, ezért ismét menekült: utolsó derűs napjait egy Párizs környéki birtokon: Ermenonville-ben töltötte. Itt érte a halál 1778-ban, néhány héttel a nagy ellenfél, Voltaire halála után. 2. A gyermek felfedezése Az ókortól kezdve filozófusok, humanisták, moralista írók és pedagógusok hasonlítottáka gyermek lelkét érzékeny növényhez, megművelendő szántóföldnek. Rousseau volt az, aki a legkifejezőbben, leghatározottabban fogalmazta meg az elfogadó, humanisztikus gyermekszemlélet és nevelés elveit, melynek alaptétele így hangzik: „Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei között” (rousseau 1978, 11.) Azaz : a gyermek jónak születik, de romlottá teszi a társadalmi közeg, amiben él. Képzelt

regényhősének nevelésére a könyv lapjain maga Rousseau vállakozik, magára öltve a magánnevelő szerepét. Legfőbb célja, hogy Emilt boldognak lássa. Pedagógiájának célja az evilági boldogulás, etikája egyfajta eudaimonizmus (boldogságetika). Rousseau neveltej gyermekként is boldog, hiszen nevelője nem kényszeríti felnőttes megnyilvánulásokra. Csak így lehet felnőttkorára olyan ember, aki a boldogság, a szabadság és az erkölcsio erény jegyében képes életét irányítani. Rousseau tehát mindenekelőtt embert kíván faragni Emilből. Láttuk, hogy Locke neveltje nemesember vagy nagypolgár, aki a nevelője a saját osztályába kíván beilleszteni. Rousseau ennél demokratikusabb elveket vall. Emil szintén előkelő, gazdag ifjú, mégis általában az emberhez, „az emberi szívhez alkalmazkodó” nevelésben részesül. Locke tanaitól más vonatkozásban is elhatárolja magát. A lélek „tiszta lap”, minden tudásunk tapasztalás és

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


nevelés eredménye. Rousseau vitatkozik ezzel a tétellel: az ember és az állat eleve ösztönök sokaságával jön a világra. Rousseau nem hisz az ész mindenhatóságában. 3. A módszerek Rousseau újítása a „pedagógiai alaphelyzet” megfordítása. Amíg évezredeken keresztül az elsajátítandó mûveltség volt a figyelem középpontjában, de most új helyzet állt elõ: a pedagógia a gyermek köré rendelõdött. Ez a hangsúlyáttevõdés sajátosan új nevelési módszereket eredményezett. S noha Rousseau nem tárgyalja ezeket a nevelési-oktatási eljárásokat olyan részletes alapossággal, bizonyos módszertani elvek az "Emil" szemléletes példái alapján kikristályosodnak az olvasó elõtt. Rousseau Emilre elsõsorban az érzelmein, a képzeletén keresztül akar hatni, nem pedig a racionális érvek útján. A nevelõ legfontosabb feladata nem az, hogy növendéke fejét "teletöltse tudománnyal". Ügyelnie kell arra, hogy a gyermek

spontán fejlõdése zavartalan legyen. A gyermekett "fallal" kell körülbástyázni, amely megóvja a társadalom káros hatásaitól. Ezt a nevelést nevezi Rousseau negatív nevelésnek: Olyan nevelés ez, amely nem ad erényeket, de megóv a bûnöktõl, nem tanít meg az igazságra, de megóv a tévedéstõl. Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a "negatív nevelés" passzív. Nagyon is aktív tevékenység ez: a gyermekre fejlesztõ hatást gyakorló nevelési körülmények megteremtése. Olyan helyzeteket, szituációkat kell teremtenie, amelyek segítségével a növendék életre szóló tapasztalatokat szerezhet. Így válik tanítójává a könyvek helyett maga az élet; a korai intellektualizálás, a meddõ magolás helyett a végtelen gazdagságú természet. A természet, hiszen Rousseau tanítványát a romlott erkölcsû városból a természet közvetlen közelébe: vidékre, falura kívánja költöztetni. 4. A nevelés tartalma és az

életkori szakaszok A gyermeki fejlõdés szakaszait öt periódusra osztja. Ezeknek egy-egy "könyv" (azaz fejezet) felel meg pedagógiai regényében az "Emil"-ben. a) Elsõ könyv: születéstõl a beszédig (körülbelül kétéves korig) - testi nevelés Ez a kisgyermek kora; életét a gyönyör és a fájdalom uralma jellemzi. A gyermek kiszolgáltatott lény, aki saját nyomorúsága ellen csak könnyekkel tud védekezni. Rousseau elítélte, hogy a tehetõs szülõk gyermekeiket születésüktõl kezdve vidéki dajkák gondjaira bízták. Rousseau szabadságot követel a gyermekeknek, s ebbe a szabadságba a mozgás szabadságán túl az is beletartozik, hogy az édesanyák természetes módon saját maguk táplálják, gondozzák kisgyermekeiket. Rousseau az édesanyák lelkére köti, hogy vállalják magukra újszülöttük táplálását, gondozását. Az apáktól pedig elvárja, hogy maguk neveljék gyermeküket. Ennek ellenére néhány lap múlva

kompromisszumot köt: ha az anya nem elég egészséges, megengedhetõnek tartja a dajka alkalmazását. A dajka lehetõleg falun élõ asszony legyen, aki kis gondozottját a természet éltetõ közelségében szabadon neveli. Rousseau pedagógiája gyermekközpontú, ennek ellenére határozottan elutasítja a dédelgetõ, kényeztetõ nevelést. b) Második könyv: kétéves kortól tizenkét éves korig - az érzékszervek nevelése Rousseau nem csak az anyát, hanem az apát is felmenti "legszentebb kötelessége" alól: gyermeke nevelését magánnevelõre bízza. Erre a beszéd kialakulásától fogva lesz szükség. Eszménye az olyan házitanító aki egész életében csupán egy gyermek nevelését vállal. Az elõzõ életszakasz legfontosabb nevelési feladata a test gondozása volt. A beszéd megjelenésével kezdõdõ korszak elsõsorban az érzékszervek és az érzékelés fejlezstése őa f feladat. Rousseau a jövendõ felnõttet látja a

kisgyermekben. Tiszteletben tartja a gyermekkort. A gyermek fokozatosan kapcsolatot teremt önmaga és a külvilág dolgai között. Gondolkodása az érzékeléssel kezdõdik, lassan eljut az értelemnek arra a fokára, melyet Rousseau "érzékelõ értelemnek" nevez. Az egyes érzékszervek fejlesztésére ebben az életkorban különös gondot kell fordítani. Igen fontosnak tartja a tapintás, a látás, a hallás, az ízlelés és a szaglás érzékszerveinek a nevelését. Rendszeres testgyakorlást ajánl, : a szabadban tett séták jó alkalmat szolgálhatnak a nevelõvel folytatott beszélgetésekre. Az erkölcsi nevelést szolgáló tapasztalatoknak ebben a periódusban a konkrétum szintjén kell maradniok. Ha büntetni kell, legyen a büntetés maga a tett természetes következménye: "Betöri szobája ablakait? Ha fújjon rá a szél éjjel-nappal anélkül, hogy törõdnétek meghûlésével, mert inkább legyen náthás, mint bolond!" Újabb

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


paradoxon: A természetes büntetés elvét Rousseau következetesen alkalmazza, ez - mint láttuk - meglepõen rideg nevelõi magatartással jár együtt. Ez a kemény szigor nehezen egyeztethetõ össze a gyermekközpontú nevelés alapelveivel. Rousseau ebben az életkori szakaszban nem akar tervszerû tanítást. c) Harmadik könyv: tizenkét éves kortól tizenöt éves korig - az értelmi nevelés Ezt az idõszakot nevezi Rousseau az "értelem békés korszaká"-nak. Most már tudja, mi a különbség a játék és a munka között. Mégsem gyötrelem számára a tanulás, hiszen felébredt benne az elemi erejû tanulási vágy. Emil tudását most sem a könyvekbõl meríti. Nevelõje segítségével fedezze fel õ maga a természetet, a tudományokat. Az õt környezõ természet jelenségeinek vizsgálatával, gyûjtemények összeállításával, egyszerû kísérletek elvégzésével tanuljon földrajzot, csillagászatot, fizikát. A nevelõ figyel a gyermek

érdeklõdésének alakulására, s olyan életközeli szituációkat teremt, amelyekbõl nemcsak tanulhat, hanem erkölcsi tapasztalatokra is szert tehet. Rousseau a fizikai munkának is pedagógiai jelentõséget tulajdonít. d) Negyedik könyv: tizenöt esztendõs kortól a házasságkötésig - az erkölcsi nevelés Ez az idõszak Rousseau felfogása szerint az ember "második születésének" korszaka, ettõl kezdve válik etikailag formálható lénnyé. Eddig csak létezett, most már él. Vágyódik az emberek után, keresi a társaságot. Ettõl kezdve szûknek bizonyulnak a falusi élet keretei: vissza kell térnie a városba. Nevelõjét azonban továbbra sem nélkülözheti. Ô lesz az, aki felébreszti benne az együttérzés képességét. Az erkölcsi neveléshez a konkrét tapasztalatokon túl a történelmet is segítségül hívja Rousseau. A nagy történelmi személyiségek életútjának megismerése mindenképp hasznos. Az esztétikai érzék felesztése

fejlesztése céljából ekkor már klasszikus írókat nis olvastathattunk vele. A szív nevelésével szorosan összefügg a vallásos nevelés. Rousseau deizmusa, "természetes vallása" nem a korabeli egyházak papjainak a vallása. Tagadja a dogmákat, elveti a kanonizált szertartásokat. Rousseau a szexuális nevelést is fontosnak tartja. Az ösztönök kordában tartásához fizikai munkát, szabadban végzett sok mozgást, játékot javasol. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet - ez is újszerû vonás! - hogy a gyermek szexualitást érintõ kérdéseire mindenkor válaszolni kell. Hazudni semmiképp sem szabad a gyermeknek. Kérdéseire tömören válaszoljunk, hogy megérthesse. e) Ötödik könyv: Sophie nevelése. Emil nem egymaga, hanem élete párjával, Sophie-val együtt tér vissza a városba, a társadalomba. Az ötödik könyv az ő neveléséről szól. A férfi és a nô Rousseau szerint két hasonló teremtmény gyökeresen eltérõ formában

megalkotva. Míg a férfi lelkialkatát az aktivitás és erõ, a nõét a passzivitás és gyengeség jellemzi. A nô élete végéig kiskorú marad: elõbb apjának, majd férjének alárendelve él. A férfi cselekedeteiben saját autonóm egyéniségét követheti, a nô ezzel szemben köteles a közvéleménynek, a konvencióknak engedelmeskedni. Emil leendõ feleségének, Sophie-nak a nevelése is ennek megfelelõen történik. Legfõbb célja a házias erények elsajátíttatása, a kecses modor és a mély érzelmek kibontakozása. Férjével együtt ideális harmóniát alkot. Emil Sophie oldalán véli megtalálni a boldogságot. Rousseau sokat old Emil egyéni nevelésének individualizmusán a könyv utolsó fejezeteiben. Emil végül is elhagyja neveltetésének színhelyét, s visszatér a városba, a társadalomba, a konvenciók közé. Sophie, a megértõ hitves lesz az, aki segít abban, hogy megtalálja helyét az életben. Nevelõje segítségérõl viszont

továbbra sem mond le. Rousseau Emiljének nevelése sok szempontból az eszmények, a „kellő” birodalmába átvezető utópia. Rousseau gondolatainak hatása több síkon érvényesült. 1762-től kezdve egymás után jelnetek meg a nevelésről szóló írások, melyek az Emilben közzétett gondolatok mellett vagy ellen foglaltak állást. 12. A filantropiZMUS ÉS PESTALOZZI PEDAGÓGIÁJA A XVIII. század végi Németországban bontakozott ki a filantropisták (emberbarátok) mozgalma. A filantropizmus kialakulásában közrejátszott a korabeli német közoktatás gyakorlatának megmerevedése is. A filantropisták az iskolai nevelés-oktatás tartalmát közelíteni akarták a hétköznapi élet követelményeihez. A korabeli iskolai oktatás középpontjában a latin stúdiumok álltak. A praktikus ismereteket az élet nyújtotta a tanulóknak. A filantropisták 15 esztendõs koráig közhasznú ismereteket kívántak tanítani. Erre az általános alapmûveltségre

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szervezték volna az öt évfolyamos humán gimnáziumot, illetve a szakiskolákat. A filantropisták ideálja az egész emberiség szeretetétõl áthatott ember volt. A filantropisták egy olyan összhang megteremtésén fáradoztak, amelyben összeegyeztethetõ az egyes ember egyéni érdeke másokéval. Ezt az embertípust már nem a rousseau-i felfogás jellemzi, annál jóval több társadalmi realitásérzékkel rendelkezik. A hétköznapi hivatásvégzésben jeleskedõ polgár erényei azok, amelyek elérésére a nevelésben is törekszenek. A filantropisták szellemi vezetõje Johann Bernhardt Basedow (1723-1790) volt. Teológusnak készült a lipcsei egyetemen, de lelkészi állást sohasem töltött be. Magánnevelõje lett, majd középiskolai tanárként mûködött. Magánnevelõként a tanulást megkönnyítõ játékos ötletek egész sorát dolgozta ki. A tanítás új útjait mutatta be 1770-ben kiadott Módszertan címû könyvében. 1774-ben a tanítási anyag

enciklopédikus feldolgozását tartalmazó négykötetes munka, az Elementarwerk (Ismerettár).A mû tartalmazza mindazt, amit a gyereknek 15 éves koráig tanulnia kell. A tekintélyes adományok lehetõvé tették, hogy 1774-ben megnyissa dessaui nevelõintézetét, a "Filantropinum"-ot. Kitûnõ munkatársakra tett szert, mint Joachim Campe (1746-1818), Ernst Trapp (1745-1818) és Christian Salzmann (1744-1811). Trapp írta az elsõ rendszeres pedagógiai szakkönyvet. Kiemelkedik a filantropisták közül Christian Salzmann, aki az új nevelés elveit regényekbe és elbeszélésekbe szõtte bele. Ezek közé tartozik a Konrad Kiefer avagy útmutatás a gyermekek ésszerû neveléséhez (1799). Nálunk is ismertté vált a Rákkönyvecske (Krebsbüchlein, 1780) és a Hangyakönyvecske (Ameisenbüchlein, 1806). Basedow dessaui Filantropinuma nem mûködött soká, 1793-ban végleg bezárta kapuit. Hosszú életû lett ezzel szemben Salzmann thüringiai (Schnepfenthal)

filantropinuma. A filantropinumokban folyó oktatás-nevelés jellemzõi a következõképpen összegezhetõk: 1. Rousseau-féle természetes vallásra igyekeztek nevelni növendékeiket. 2. Filantropinumban folyó nevelésnek a testi nevelés megkülönböztetett kezelése. Sok szabadban folytatott gyakorlat, játék, kirándulások - ezek jellemezték a gyerekek életét. Emellett úsztak, eveztek, lovagoltak, vívtak, célba lõttek. 3.A Filantropinum kifejezetten gyakorlatias ismereteket akart nyújtani ami közvetlenül hasznos. Ilyen tárgyak: anyanyelv, olvasás, írás, számolás, egészségtan, földrajz, történelem, természettudomány. A filantropisták - Rousseau-hoz hasonlóan - meg akarták tanítani növendékeiket valamely mesterségre. 4. A gyerekeket nem akarták a gyakorlatban közvetlenül nem alkalmazható tudásanyaggal terhelni, e szelekciónak a mûvészetek is áldozatul estek. 5. Rousseau nyomán gondot fordítottak a fizikai munkavégzésre, a mesterségek

tanítására is. 6. Rousseau-t követték a tanítási módszerek tekintetében is. Igyekeztek játékossá, szemléletessé tenni az oktatást. 7. Nevelési módszereik egy ponton eltértek a hagyományostól: általában kerülték a testi fenyítéket. A jutalmazás-büntetés módszereit szívesen alkalmazták. A filantropisták hatása a pedagógia, az iskolaügy fejlõdésében igen jelent ős. A gyermeket állították a pedagógia központjába a korábban egyeduralkodó tananyag helyett. Felkeltették a nevelés, az iskolaügy iránti társadalmi érdeklõdést. Németországban 1773-ban megindul az elsõ pedagógiai folyóirat, s a hallei egyetemen felállították a neveléstudomány tanszékét. A nevelés ügye bekerült a köztudatba, közüggyé vált. Hamarosan államférfiak, uralkodók is foglalkozni kezdtek az iskolaüggyel. Ettõl kezdve az oktatásügy állami üggyé, "politikummá" vált. Pestalozzi pedagógiája - a kéz, fej és szív kimûvelése A

XVIII. századot joggal nevezték a "pedagógia századá"- nak. A nevelés-iskoláztatás kérdése egyre inkább közüggyé vált. Írók, filozófusok, államférfiak egész sora foglalkozott pedagógiai kérdésekkel. Az egyetemes embernevelés gondolatából indult ki a korszak kiemelkedõ svájci pedagógusegyénisége, Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827) is. Pedagógiai gondolkodásának és nevelõi tevékenységének alakulását életútjának egyes állomásait nyomon követve ismerhetjük meg. 1. Tanulóévek Pestalozzi olasz eredetû kereskedõcsalád leszármazottjaként született 1746. január 12-én Zürichben. Édesapját korán elvesztette, ötéves korától édesanyja nevelte féltõ gondoskodással. Az elemi iskola és a színvonalas latin középiskola után Pestalozzi a híres zürichi Collegium Carolinum hallgatója lett. Ez a filológiai-teológiai képzést nyújtó fõiskola - kiváló tanárai révén - európai színvonalat képviselt.

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Különösen nagy hatást gyakorolt a fiatalember gondolkodására Johann Jakob Bodmer, a felvilágosodás szellemiségének képviselõje. Pestalozzi hamarosan tagja lett a Bodmer alapította szûk körû irodalmi egyesületnek, a Helvét Társaságnak. Összejöveteleket, felolvasásokat, vitákat rendeztek, sõt "Emlékezõ" (Der Erinnerer) címen folyóiratot adtak ki. Ebben Pestalozzi is közölt egy írást "Kívánalmak" címen. A Helvét Társaság tagjai - így Pestalozzi is - jól ismerték Rousseau mûveit. A francia filozófus forradalmi gondolatainak hatására tettleg is felléptek a tapasztalt igazságtalanságokkal szemben. Az uralkodó körök reakciójaként a folyóiratot betiltották, s a társaság néhány tagját rövid idõre fogságba vetették. Feltehetõen a Helvét Társaságban szerzett benyomások hatására állt el Pestalozzi eredeti tervétõl, hogy teológiát tanuljon a Carolinumban. Tanulmányait megszakítva földmûvelésre

adta fejét. 2. Neuhof Pestalozzi 1769 februárjában gazdálkodni kezdett a jórészt kölcsönpénzen vett birrfeldi birtokán. Ugyanazon év õszén feleségül vette Anna Schultess-t, egy gazdag kereskedõcsalád rendkívül mûvelt és szép leányát, aki szintén híve volt a felvilágosult tanoknak. Hamarosan megszületett egyetlen gyermekük Hans Jakob, akinek nevelésében a rousseau-i elvek követésére törekedtek. Pestalozzi feljegyezte naplójába Jakab fejlõdésének minden fontos mozzanatát, s hozzáfûzte saját pedagógiai gondolatait is. Nemsokára felépültek a gazdasági épületek, s a családi lakóház földszinti része, melyet Neuhofnak neveztek el. A mintagazdaság azonban csõdbe ment. Hogy a gazdaság anyagi helyzetén segítsen, Pestalozzi gyapotfonással kezdett foglalkozni. Ehhez mintegy negyven gyermeket vett magához részben az utakon kóborló csavargók közül, részben pedig közvetlenül a környék nyomorúságos körülmények között

élõ családjaiból. Pestalozzi egyetlen kiutat lát: ha a háziipari munkát összekapcsolják a korszerû mezõgazdasági munkával. Így a parasztság jövedelme több oldalról biztosítva lenne. Amikor neuhofi birtokán gyermekeket foglalkoztatott akkor elsõsorban nem a gazdasági haszon reménye vezérelte. Pestalozzi mindenekelõtt nevelni akarta a szegény gyermekeket. A gyermekmunka nála elsõsorban pedagógiai eszköz volt. Pestalozzi neuhofi kísérlete akkor is gazdasági utópia lett volna, ha kedvezõbbek a mûködés feltételei. Ô maga nem rendelkezett megfelelõ gazdasági ismeretekkel. Pestalozzinak 1780-ban el kellett bocsátania az utolsó gyermeket is. Ma már látjuk, hogy az intézet fenntartása folyamatos anyagi támogatás (adományok vagy hatósági segédlet) nélkül eleve bukásra ítélt, irreális vállalkozás volt. A kísérlet pedagógiai hozama viszont kétségtelen. Pestalozzi a nevelés történetében elõször intézményesítette a munkára

nevelést. Emellett oktatásukat sem hanyagolta el. Az írás, olvasás, számolás és vallási ismeretek tanításán túl a fiúkat megismertette a korszerû növénytermesztés eljárásaival. A lányokat pedig bevezette a háztartás vezetésébe, megtanította õket varrni, kertet mûvelni. 3. Egy remete esti órája Neuhof végnapjai közepette vetette papírra elsõ igazán jelentõs pedagógiai munkáját, az "Egy remete esti órája" címû mûvét. Az 1780-ban megjelentetett írás –címe- pontosan kifejezi alkotójának lelkiállapotát, a magára maradottság nyomasztó érzését. Az "Egy remete esti órája" összefüggõ aforizmák sorozata. Pestalozzi azt a programot vázolta föl benne, amelynek megvalósítása Neuhofban kudarcba fulladt, s amelynek megvalósításán késõbb mintegy fél évszázadon át fáradozott. A mûvelõdéshez minden embernek joga van fejti ki Pestalozzi. A nevelés legfõbb célja eszerint az ember felemelése az

igazi humanitás fokára. Ez teljes körû kimûvelése útján valósítható meg. Pestalozzinak ez a felfogása a kor humanitáseszményét tükrözi: az embernek minden belsõ erejét, képességét arányosan, harmonikusan ki kell fejlesztenie. Az "Egy remete esti órájá"-ban Pestalozzi már megfogalmazza azt a pedagógiai gondolatot, amely késõbb közismertté vált: a nevelés legközelebbi, s egyúttal legfontosabb köre a család. 4. Lénárd és Gertrúd Pestalozzi szerette volna gondolatait szélesebb körben is ismertté tenni. Ezért négyrészes regénysorozatot jelentetett meg kifejezetten az egyszerû nép számára. Ennek elsõ kötete 1781ben jelent meg "Lénárd és Gertrúd" címen. A regény a Zürich környéki Bonnal faluban játszódik. Itt él családjával Lénárd, a kõmûves. A jólelkû, de gyenge akaratú ember teljesen kiszolgáltatott a bíró-kocsmáros Hummelnek, aki állandó ivásra, költekezésre kényszeríti. A regény

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


pozitív hõse Lénárd felesége, Gertrúd, négy gyermek anyja. A nemes lelkû asszony elkeseredetten harcol a bíró gonoszsága ellen, igyekszik férjét jó útra téríteni. Gertrúd végsõ kétségbeesésében a falu jóakaratú földesurától, Arnertól kér segítséget. Arner azonnal intézkedik. Munkát ad Lénárdnak, Hummelt pedig válaszút elé állítja: a bírói hivatalt tartja-e meg magának vagy a kocsmát. Hummel bosszút áll: a sötétség leple alatt megpróbálja eltávolítani Arner birtokának egyik fontos határkövét. Babonás rettegésében azonban holtra rémül egy lámpást tartó paraszttól. Elfut, s mindent bevall a falu lelkészének. A földesúr igazságot szolgáltat, a faluban minden jóra fordul. Lénárd és Gertrúd családjában is helyreáll a béke. Pestalozzi regényének legfontosabb alakja Gertrúd, a tiszta lelkû, erõs akaratú édesanya. Elkeseredett harcot folytat azért, hogy züllött férjét visszavezesse a családjához, s

közben gyermekei neveléséről sem feledkezik meg. A "Lénárd és Gertrúd" elsõ kötete mestermû. A falu életét rendkívül kifejezõen, hitelesen ábrázolja. Alakjai élők, a cselekmény és a gondolatiság egyensúlyban van. Fontos pedagógiai tanulságok vonhatók le. Az olvasó nyomon követheti, hogy a falu tanítója (Glülphi) és jóakaratú új bírója (Gyapot Meyer) hogyan szervezik meg az iskolát. Ebben az iskolában az írás, olvasás, számolás készségének elsajátítása mellett munkaoktatás is folyik. A munka és az oktatás tartalmi összeolvasztásáról nincsen szó. A gyerekek fonás közben olvasnak vagy énekelnek- a kétféle tevékenység párhuzamosan fut. A "Lénárd és Gertrúd" elsõ kötete hatalmas sikert aratott. A könyvet lelkészek a szószékrõl olvasták fel, részletei folyóiratokban jelentek meg, kalendáriumokba is bekerültek. A francia forradalom törvényhozó gyûlése 1792-ben Pestalozzit ezért a

mûvéért és pedagógiai munkásságáért a "Francia Köztársaság Polgára" címmel jutalmazta meg. 1782-ben adta ki második népkönyvét, "Kristóf és Elza" címen. Ez a mû tulajdonképpen nem más, mint az elõzõ könyv értelmezése, magyarázata. Hõsei téli estéken összegyûlnek és részleteket olvasnak fel a "Lénárd és Gertrúd"-ból. A felolvasást követi a hallottak megbeszélése, értelmezése. 5. "Vizsgálódásaim a természet menetérõl..." Pestalozzi mindenekelõtt gyakorlati nevelõ volt. Írásainak nagy része is a pedagógia gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. 1797-ben adta ki a "Vizsgálódásaim a természet menetérõl az emberi nem fejlõdésében"című művét. A szerzõ szándéka vele elsõsorban saját emberfelfogásának belsõ tisztázása volt. A "Vizsgálódásaim..."-ban Pestalozzi az emberi természetrõl alkotott nézeteit fejti ki, megalkotja saját antropológiáját.

Megpróbálja kiegyenlíteni saját korábbi optimista és pesszimista emberfelfogásának szélsõségeit. Az elsõdlegesen "állati", animális természet sem elõzmény nélkül való. Pestalozzi Rousseauval együtt azt vallja, hogy az ember eredendõen jó, romlatlan, amíg vágyai és képességei harmonizálnak egymással. Ez a tünékeny idill már abban a pillanatban felbomlik, mihelyt a csecsemõ felsír: nem képes önállóan szükségletei kielégítésére. A másik embert eszközként használja, az édesanya lesz az elemi igények kielégítésének eszköze. Pestalozzi az ember etikai fejlõdésének három fokozatát különíti el. 1. "Természetes állapot" (Naturstand) foka. Az ember vágyai sokasodnak, kielégítésük egyre nehezebb. Küzdelem, gyötrõdés az ember élete. Önzés, félelem, gyûlölet jellemzi ezt a szintet. 2. "Társadalmi állapot" (Gesellschaftlicher Zustand). A társas együttélés, s ennek szabályozója,

a jog megkönnyíti a szükségletek kielégítését. Az önzés, a birtoklásvágy, a hatalmi ösztön azonban ezen a fejlettségi szinten is jellemzõ az emberre. A társadalmi állapot éppen ezért labilis, bizonytalan. 3. Csak a "tiszta erkölcs" (Sittlicher Zustand) állapota nyújt az ember számára harmóniát. Ide mindenki egyéni erõfeszítéssel juthat el. De csak akkor, ha betartja az együttélés szabályait, s ha képes saját egoizmusát legyõzve másokat is elfogadni, szeretni. 6. Stans 1797-ben a francia csapatok elárasztották Svájcot. Megalakult a Helvét Köztársaság, élén a Direktóriummal- tudományos osztályát egy nagymûveltségû politikus vezette. Pestalozzi úgy érezte, hogy az írói munkásság után ismét a nevelõi gyakorlatban használhat népének. A forradalom alatt elárvult gyermekek százai kóboroltak az utakon, vagy menekültek a hegyekbe - akiket sikerült megtalálni, azokat Stansban gyûjtötték össze. A kormány 1798

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


decemberében Pestalozzit bízta meg azzal, hogy a gyerekek számára árvaházat létesítsen- pénzzel is támogatta. Épületet is rendelkezésére bocsátot. Nyolcvan gyermeket gyûjtöttek össze. Az a néhány hónap szinte minden erejét felõrölte. A lakosság bizalmatlanul fogadta: a stansiak katolikusok, Pestalozzi viszont protestáns volt, s ráadásul az új kormány embere. Egyedül fogott hozzá az árvaház mûködtetéséhez egy idõs gazdasszony segítségével. Reggel 6-tól 8-ig tanította õket, majd 4-ig dolgoztak, ezután nyolcig ismét együttes tanulás következett. Sokszor még lefekvés után is folytatódott az oktatás, amíg a gyermekek el nem aludtak. Intézetében azt kívánta elérni, hogy a gyermekek, úgy éljenek, mint egy nagy családban. Felismerte, hogy az erkölcsi érzelmek felkeltésének, az erkölcsi tapasztalatnak meg kell elõznie az erkölcsi oktatást. Ő a gyakorlatban is megvalósította a "természetszerû" pedagógiát,

míg Rousseaunál ez csak álom maradt. A gyerekek sajátosságaira épít, egyéni fejlõdésüket is figyelembe veszi a módszerek kiválasztásakor. "a tanulást a munkával, az oktatási intézményt az iparival" kösse össze. Ebben azonban a körülmények gátolták. Pestalozzi figyelme eközben az oktatás és a képzés elemi egységei felé fordult. Ettõl kezdve tehát didaktikai-metodikai kérdések foglalkoztatták. Öt hónapig tartó lázas munka után 1799. június 8-án be kellett zárnia intézetét. A hadi helyzet változása miatt, hadikórházzá alakíttatta át. A svájci pedagógus életének ezen 2 állomása sajátos pedagógiai szakterület alapjait vetette meg: a gyermeki személyiség köré rendezõdõ intézeti-nevelõotthoni nevelés elsõ szintézise az övé. Más irányba terelte az érdeklõdését: didaktikával, az oktatási módszerekkel foglalkozott. 7. Burgdorf Felgyógyulása után egy kis város, Burgdorf elemi iskolájában

folytatta a munkát. Iskolamesterként tanított tovább. Tovább foglalkozott "az elemi értelmi képzés" problémájával, az elemi oktatás módszereinek tökéletesítésével. Pestalozzi új módszert vezetett be a burgdorfi elemi iskolában: egyszerre tanította növendékeit. Bízvást állíthatjuk, hogy Pestalozzi burgdorfi mûködése alatt új alapokra helyezte a népiskolai pedagógiát. Nyolchónapos munka után a városi iskolabizottság egy nyilvános vizsga alkalmával elragadtatott hangon nyilatkozott az elért eredményekrõl. Idõközben pártfogókra lelt. 1800 júniusában megalakult a "Nevelésügy barátainak társasága", amely melegen támogatta Pestalozzi erõfeszítéseit. Októberben a burgdorfi kastélyban megnyithassa új intézetét. Eszményképe egy olyan intézet volt, amely magába foglalja a nevelõintézetet, az iskolát, a szegénynevelõ házat és a tanítóképzõ szemináriumot. Ezt az álmát itt sem válthatta

valóra. A burgdorfi kastélyban a középrend nevelõintézete jött létre és egy "alsó fokú mesterképzõ szeminárium", ez utóbbi akadozva haladt. Most az általános embernevelés kérdései foglalkoztatták. Hírneve nõttön-nõtt. Itt írta az "Anyák könyvé"-t (1803), a "Szemlélet ABC"-jét (1803). 8. Hogyan tanítja Gertrúd gyermekeit? Az 1801-ben írt könyvben Pestalozzi a természetszerû pedagógia útmutatásait veszi kiindulási alapul. Pestalozzi arra törekszik, hogy feltérképezze a megismerésnek azt a fokozatos menetét, amelynek szinte észrevehetetlen átmenetei során jut el a gyermek a tiszta, világos fogalmakhoz. Megfogalmazódik benne a felismerés, hogy a legegyszerûbb elemekig kell visszamenni mindkét síkon: a megismerés folyamatában éppúgy, mint a gyermekekben szunnyadó feltételezett képességek felderítésében. Felderíti a "szám", az "alak" és a "szó" elemi pontjait,

szemléleti elemet. Tehát arra a kérdése keres választ, hogy 1. Hány és hányféle tárgy áll elõtte; 2. milyennek látszanak ezek, milyen az alakjuk és milyenek a körvonalaik; 3. mi a nevük; hogy jelenítheti meg maga elõtt egy-egy hanggal vagy szóval ezeket a tárgyakat." Az elemi pontok felismerése nyomán helyezte Pestalozzi a népiskolai oktatás középpontjába az addig igen mostohán kezelt anyanyelvet. Ennek hatására foglalkozott behatóbban a számtan- és a rajztanítás didaktikájával. 9. Yverdon 1804-ben Burgdorfból is távoznia kellett, átmenetileg Münchenbuchssee, majd Yverdon lett új otthona. A népiskolai pedagógia megújítását úgy, hogy az a gyermeki megismerés menetének fokozatait kövesse. "Módszerének", didaktikájának középpontjában az újszerû szemléltetés áll. Az õ didaktikájának a középpontjában az élõ "szemlélet" ("Anschauung") kialakítása áll. Ez a szemlélõdés sajátos

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kapcsolatba kerülést jelent a megismerendõ tárggyal úgy, hogy a tárgy "külsõ" érzékelésével szorosan összefonódik ugyanennek a tárgynak a "belsõ" megtapasztalása, a hozzá való személyes kötõdés, érzelmi átélés kialakítása is. Népiskolai didaktikájában tehát harmonikus egységbe ötvözõdött az érzékszervi úton szerzett közvetlenül hasznos ismeretek nyújtása a gyermek képességeinek fejlesztésével. Megszületett az ún. "beszéd- és értelemgyakorlat" elnevezésû népiskolai tantárgy is. Az idõs mester intézete felvirágzott itt, hamarosan a világ minden tájáról sereglettek a tanítványok s a látogatók. Magyarok is meglátogatták az idõs pedagógust, többek között Brunszvik Teréz grófnõ, Eszterházy Pál herceg és a debreceni Váradi Szabó János.Az intézet a XIX. század elejének leghíresebb nevelõintézetévé fejlõdött. Falai között elsõsorban a pedagógusmesterségre való

elõkészítés folyt. Figyelemre méltó, hogy Pestalozzi a maga korában elsõsorban a népiskolai pedagógia megújítójaként, az elemi ismeretek "szemlélet"-alapú oktatásának elméleti és gyakorlati szakembereként vált közismertté. Errõl az oldaláról ismerték meg õt a XIX. század Magyarországának pedagógusai is. Tíz évig tartó virágzás után a munkatársak viszálykodása és Pestalozzi erélytelensége miatt hanyatlani kezdett. 1824-ben be kellett zárni. Pestalozzi csalódottan, elszegényedve vonult vissza: 1825-ben ismét Neuhofba költözött. Itt érte a halál 1827 telén. Hatása nemcsak térben, hanem idõben is rendkívüli: a XIX. század végének és a XX. század elejének számos reformmozgalma vezethetõ viszsza az õ szellemi örökségére. 13. Tessedik Sámuel szarvasi reformjai és a két Ratio Educationis A XVIII. Század végén a számos terv született a népoktatás minőségének javításáról. Kidolgozói közé

tartozott Tessedik Sámuel (1742-1820), evangélikus lelkész, aki "Tizenkét paragrafus a magyar iskolaügyrõl" címmel röpíratot tett közzé. Kifogásolta, hogy a falusi népiskolákban a gyerekek olyan tárgyakat tanulnak, amelyek idegenek hétköznapi életüktől. Hiányzikviszont a kétkezi munka, pedig ezeket a gyeekeket társadalmi helyzetük miatt „tevékeny életre” kellene felkészíteni. Az áldatlan állapotok egyik fõ oka tanítók gyenge képzettsége. Tessedik bírálata gyakorlati tapasztalatokon alapult: már működött saját szarvasi mezõgazdasági "szorgalmatossági" iskolája. Tessedik Sámuel 1767-ben került Szarvasra, mint az evangélikus egyházközség lelkésze. Gondolkodásmódját a pietizmus gyakorlatias vallásossága, Rousseau és a filantropizmus pedagógiája, valamint a felvilágosodás racionalizmusa befolyásolta. Tankönyvekkel, pedagógiai írásokkal igyekezett segíteni munkájukat. Német nyelven írta

"A parasztember sorsa milyen és milyen lehetne Magyarorszá-gon" címû könyvét. A parasztság helyzetét elemezve bebizonyította, hogy a Ratio Educationis nem segített a népoktatás megjobbításában. Tessedik 1780 májusában hat hold szikes földet kapott földesurától. Saját költségén iskolát építtetett rajta, kertet létesített, szerszámokat, szakkönyveket vásárolt. Praktikus tudásra tettek szert a gyerekek. A tananyag az írás, olvasás, számolás, földrajz és történelem elsajátítása mellett az emberrel és az ember környezetével foglalkozott. Az egészségismeretet és természettant a mezõgazdaságtan egészítette ki. Egyre több szakember látogatta meg intézetét, s II. József 1787-ben kitüntetést adományozott neki. 1795-ben négy esztendeig szünetelt a tanítás az intézetben. Miután a bécsi udvar belátta: szükség van jól képzett gazdászokra. Ettõl fogva a tanítónak készülõ fiatalokat küldtek Tessedik

iskolájába kétesztendõs szakszerû képzésre. Az 1800-as évek elején a szarvasi iskola fellendült. A siker azonban nem tartott sokáig. A magyar földön páratlan intézet - amelynek már nem kevesebb, mint 991 tanulója volt - 1806 októberében végleg bezárta kapuit. A mezõgazdasági iskolája helyén megnyílt a hagyományos latin gimnázium. A kísérlet példaértékű volt, hiszen a “szorgalmatossági iskolá”-ban modern pedagógiai elbek érvényesültek: Az iskolában Tessedikrészletesen kidolgozott tanterve alapján dolgoztak. Tanítóképzőről vallott elvei meghaladták saját korának színvolnalát. Tessedik felismerte, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának fokozása érdekében szakembereket kell képezni. Elképzelései érvényesültek gróf Festetics György keszthelyi mezőgazdasági gazdatisztképző intézetében, a Georgikonban,amely 1797-ben nyitotta meg kapuit. Az 1818-ban megalakuló magyaróvári mezőgazdaásgi akadémiának ez az

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


intézet lett a mintája. A II. Ratio Educationis Budán 1806-ban a magyar közoktatásügy átfogó szabályozását szolgáló új dokumentumot, a második Ratio Educationis - az új Nevelési-Oktatási Rendszert (Elõdjéhez hasonlóan ezt is a király adta ki felségjoga alapján.) A második Ratio csak a katolikus iskolák számára vált kötelezõ érvényûvé, a protestánsok kezdetben elutasították. Későbbõk is kidolgoztak egységesítõ rendelkezéseket. (Ilyen volt többek között Budai Ézsaiás 1807-ben Debrecenben kiadott Ratio Institutionis-a.) Az új Ratio Educationis tartalmát a nemzetiségi és vallási türelem jellemezte. Hét nemzetiségről írtak: magyarok, németek, szlovákok, horvátok, rutének, szerbek, románok, mind a saját anyanyelvükön beszélnek. Ezért a népiskolákban minden nemzetiséget saját anyanyelvén kell oktatni. Másfelől a magyar nyelvet is tanítani kell, hogy a lakosság egymást megértse. Sok a hitfelekezetek száma.

Törekedni kell arra, hogy az iskolarendszer egyformán szolgálja mindenkinek közös művelődését, valamint a társadolm hasznát. A tananyag meghatározásakor figylembe kell venni a lakosok különböző társadalmi helyzetét is. Részletesen rendelkezik a Ratio az anyanyelvi iskolákról. A rendelet “minkét nemből” való ifjúság iskoláztatásának szükségességét hangsúlyozza. Ha a szülõ saját hibájából nem iskoláztatja gyermekét vétséget követ el, s büntetést érdemel. A falvakban egytanítós iskolát kell létesíteni, ahol hittant, olvasást, írást, egyszerű számtant tanítani, ez kiegészül az állampolgári kötelességek megismertetésével. Latint csak a “kiválasztottak” tanuljank. Nagyobb közösségekben kéttanítós iskoolőát hozzanak létre, írásművek szerkesztését rajozot mértant is tanuljanak. A város iskolája háromtanítós anyanyelvi iskola. A második Ratio szól a tankerületi székhelyeken létesítendő

háromosztályos normaiskolákról is. Az új Ratio rendelkezett a falusi és városi lányok anyanyelvű iskoláztatásáról, számukra külön iskolák felállítását szorgalmazta. Az olvasás-írás, számtan, magyar törénelmet és kézimunkát tanuljanak. A nemsei származású lányok még hittannal, erkölcstannal, illemtannal foglalkozzanak, olvassanak magyar, német, francia nyelvű irolami műveket és tanulják Magyarország földrajzát és történelmét. A ratioban megfogalmazódó törekvések ellenére a fiúk és lányok a legtöbb falusi iskolában továbbra is együtt tanultak. Az anyanyelű népiskolából a városi latin iskolába legkorábban 9 éves korukban léphettek át a tanulók. A középiskola alsó fokozata továbbra is az ún. grammaitka iskola, amely 4 osztályból állt. Utánna következtek a gimnázium “humán” osztályai. A retorikai osztályban szónoklattan, poétikai osztályban költészettan volt a törzsanyag. Hittannal,

matematikával, természetrazzal, földrajzzal és történelemmel foglalkoztak a tanulók ezekben az osztályokban. II. Ratio kiküszöbölte a német nyelv korábbi kötelezõ oktatását. Továbbra is tanították,akik ezt kívánták. A rendelkezés jelentõs szerephez juttatta a magyar nyelvet . A magyarázat megkönnyítésére segédnyelvként használják a tanulók anyanyelvét. Tehát a latin nyelvû anyagot magyarul magyarázták a magyar tanulóknak, nemzetiségi területen pedig anyanyelven és magyarul is. Részletesen elõírta a líceumok és az akadémiák tananyagát is A líceum a kétesztendõs filozófiai képzést nyújtó önálló intézmény elnevezése. Az akadémiák körébe pedig a kétéves filozófiai, majd hároméves jogi tanulmányokat nyújtó fõiskola tartozott. Behatóan foglalkozott az egyetemmel is. Filozófiai fakultása továbbra is megtartotta elõkészítõ szerepét. A filozófiai osztályok tananyaga: természettudományos ismeretekkel

bõvült. Erre épült a négyéves teológiai, hároméves jogi és ötéves orvosi kar. A második Ratio kijavította elődje fogyatékosságait. A két Ratio Educationis a közoktatás központi irányítására irányuló törekvések jegyében született. 14. Herbart és a magyarországi herbartiánusok (kármán mór) Johann Friedrich Herbart (1776-1841) a XIX. század elsõ felében dolgozta ki pedagógiai elméletét. A hatás, amelyet ez a neveléstan a pedagógia fejlõdésére gyakorolt, elementáris erejû volt, de csak alkotója halála után, a század második felében kezdett kibontakozni. Herbart elõkelõ családból származott. A felvilágosodás gondolatai már középiskolás korában megérintették. A jénai egyetemen tanult jogot, filozófiát, természettudományos tárgyakat. Itt ismerkedett meg Fichte tanaival, de filozófiáját nem tette kritika nélkül magáévá. Három évig Bernben magántanítóskodotti. A göttingeni egyetemen szerzett

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


doktorátust, majd ugyanitt magántanárként oktatott. 1806-ban jelent meg pedagógiai tanulmánya, az "Általános Pedagógia". 1809-ben kinevezték a königsbergi egyetemre a filozófia és pedagógia professzoránakt. A pedagógiai szemináriummal párhuzamosan itt a gyakorlóiskola munkáját is irányította. Huszonnégy évig dolgozott itt, majd visszatért Göttingenbe, ahol még nyolc évet tanított. Itt tette közzé 1835-ben a "Pedagógiai elõadások vázlata" címû mûvét. Hatvanöt éves korában halt meg, 1841-ben. 1. A filozófiai-erkölcstani háttér Herbart személyes életvezetését a tradicionális erkölcsi értékek feltétlen tiszteletben tartása jellemezte. A mûvészetek közül csak a zenének hódolt. Ez a szigorú életvezetés tükrözõdik neveléssel kapcsolatos felfogásán is. Neveléstani gondolatait egy összefüggõ, koherens rendszer keretei között fejtette ki. A filozófia feladatát abban látta, hogy a fogalmakat

tisztázza és megmunkálja. Három részre bontható: logikára (alaki szempontból vizsgálja a fogalmakat), metafizikára (átalakítja, kiegészíti õket) és esztétikára (értékelést fûz hozzájuk). Az erkölcsi ítélet azonos a (szorosan vett) esztétikai ítélettel. Akkor jön létre, ha akaratunk és cselekvésünk összhangban van az erkölcsi eszmékkel. Öt ilyen erkölcsi eszmét, különböztet meg Herbart: 1. Ha akaratunk összhangban van erkölcsi belátásunkkal, akkor a belsõ szabadság eszméje valósul meg; 2. Ha akaratunk olyan erõs, hogy állandóan következetesen tudunk cselekedni, akkor a tökéletesség eszméje realizálódik; 3. Ha - mintegy kilépve önmagunkból - mások érdekeit is figyelembe vesszük, akkor a jóakarat eszméje jön létre; 4. Ha több, egymással összeütközõ érdek, akarat között jön létre megegyezés, akkor a jog eszméje keletkezik; 5. Ha pedig a jó, illetve rossz cselekedet megfelelõ jutalmazásban, illetve

elmarasztalásban részesül, akkor a méltányosság eszméje érvényesül. Megvalósulásának mikéntjével két tudomány foglalkozik: a politika és a pedagógia. 2. Lélektani háttér Érthetõbbé válik Herbart pedagógiai rendszere, ha lélektanára is vetünk egy pillantást. Kiindulópontja az, hogy a létezõ világ két nagy területre osztható 1. a "reálé"-k világa és 2. a jelenségek világa. A reálé szellemi természetû, oszthatatlan változatlan lényeg. A reálék mechanikus mozgást végeznek, harcolnak egymással, összekapcso-lódnak, de lényegükben változatlanok maradnak. A lélek is egy reálé.A lelki jelenségek közül a képzetet tartja alapvetõnek. A képzet a lélek önfenntartási aktusa. Ő használja el õször a tudatküszöb és tudatmezõ fogalmakat. Ha egy képzet lekerül a tudatmezõrõl a tudatküszöb alá, felejtésrõl beszélünk. A képzetek "önfenntartási" késztetésük miatt vissza szeretnének kerülni

a tudatmezõre, ha ez megtörténik, az a reprodukció. Ha a törekvés akadályokkal szemben érvényesül, s a megvalósulás képzete csatlakozik hozzá, akkor beszélhetünk akaratról. Figyelem a régi képzetek az újak felé fordulnak, s hajlandóak befogadni azokat. A figyelem lehet önkéntelen és önkéntes. Herbart oktatáselméletében nagy súlyt fektet a sokoldalú érdeklõdés kialakítására. Herbart az érzelmi életet és az akarat megnyilvánulásait a képzetek mozgására vezeti vissza. Lélektanát ezért intellektualisztikus pszichológiának nevezik. Ez a pszichológia a lelki élet egységét hirdette. 3. Neveléstana A nevelés célja az erkölcsös magatartás kialakítása, az erkölcsi eszmék megvalósítása. A cél a praktikus polgári erények birtokában jól megtalálja helyét a társadalomban. Minden gyermekben kialakíthatók az erkölcsi eszmék, ha céltudatos és tervszerû, szervezett nevelõ hatások érik. A nevelésnek három

szakaszát különíti el: -- a kormányzást (Regierung), -- az oktatást (Unterricht) és -- a vezetést (Zucht). I. A kormányzás szakaszának legfõbb feladata az, hogy törje meg a gyermek akaratosságát. Ez csak a jelenre irányul, s csak felkészítés a nevelésre. A gyermek kényszerrel kell engedelmességre szoktatni. A kormányzás eszközei: állandó foglalkoztatás, az állandó felügyelet, parancsok és tilalmak, a szabadságmegvonás és legvégsõ esetben a testi büntetés. Oldottabb, emberségesebb tanár-növendék kapcsolat valósul meg a nevelés egymással párhuzamosan futó második és harmadik fázisában: az oktatásban és a vezetésben. II.Az oktatás már a jövõre, az erkölcsi fejlõdésre irányul. A gyermekek képzetállományának gyarapítása, a gyermek akaratát, jellemét, erkölcsiségét is fejleszti. Ő vezette be a "nevelõ-oktatás" fogalmát. "Az igazi nevelés legfõbb eszköze az oktatás a legtágabb

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


értelemben". Nevelõ erõvel az az oktatás rendelkezik, amely az általános mûveltség átadására irányul és nem a szakmai ismeretek megtanítására. Az oktatás középponti problémája a gyermek érdeklõdése. Érdeklõdés nélkül nem lehet a tanítási anyagot megfelelõen elsajátíttatni. Sokoldalú, kiegyensúlyozott érdeklõdés kialakítása a cél. Herbart az érdeklõdés két körét különbözteti meg: a) A "megismerés köre": érdeklõdés az ismeretek iránt: -- empirikus érdeklõdés:konkrét tárgyakra, -- spekulatív érdeklõdés: elméleti kérdésekre, -- esztétikai érdeklõdés: esztétikai jelenségekre irányul. b) A "részvét köre": érdeklõdés az emberi kapcsolatok iránt: -- szimpatikus érdeklõdés egyes emberekre, -- szociális érdeklõdés: közösségi kapcsolatokra, -- vallási érdeklõdés: túlvilági kapcsolatokra irányul. Tantervelméletének alapja ez a két érdeklõdési kör, a tantárgyak

rendszerének foglalatát ezek adják: -- empirikus: természetrajz, földrajz, kémia, fizika, -- spekulatív: matematika, nyelvtan, logika stb. -- esztétikai: irodalom, mûvészetek stb. -- szimpatikus: anyanyelv, idegen nyelvek stb. -- szociális: történelem, társadalmi ismeretek stb. -- vallási: hittan. Az oktatás folyamatát Herbart a formális fokozatok elméletében fejtette ki. Mélyen hatott ez az elmélet a pedagógia gyakorlatára. Ez a hatás egészen a mába ível át. Az ismereteket alkotó képzetek kialakulásának két lépcsõfoka van: az - "elmélyedés" (Vertiefung) és az - "eszmélkedés" (Besinnung). Mindkettõnek van egy nyugvó (statikus) és egy haladó (dinamikus) szakasza. Herbart formális fokozatait, és a nekik megfelelõ didaktikai lépéseket így állíthatjuk párhuzamba: -- statikus elmélyedés világosság foka, -- dinamikus elmélyedés asszociáció foka, -- statikus eszmélkedés rendszer foka, -- dinamikus

eszmélkedésmódszer foka. III. Vezetés. Ez az oktatással párhuzamosan futó tevékenység, a nevelés teljessé válik. Kialakítja a gyermekben az erkölcsi belátást. Nem a külsõ parancsoknak engedelmeskedik, hanem a sajátjává, bensõ világa részévé vált erkölcsi eszméinek, meggyõzõdéseinek. Ez az erkölcsi autonómia szintje Ekkor már a tapintat, a gyengédség és a jó kedély jelentik a nevelés legfõbb eszközeit. Szilárd filozófiai alapokon nyugvó neveléstant dolgozott ki, amelyben a nevelés célját az etika, a hozzá vezetõ utat a pszichológia szabja meg. Herbart , az emberre és a természetre vonatkozó tudásanyag egyensúlyát kívánta megteremteni. b) Kármán Mór pedagógiája Az 1870-es években a magyar pedagógiai gondolkodásra is jól érzékelhetõ hatást gyakorolt a herbartiánus pedagógia. A legnagyobb hazai terjesztõje Kármán Mór (1843-1915), aki a középiskola és a középiskolai tanárképzés új szellemû

átszervezésében játszott jelentõs szerepet. Kármán a lipcsei egyetemen ismerkedett meg a herbartiánus pedagógiával. Hazatérve a pesti egyetemen magántanári habilitációt nyert. Ebben a minõségében tartotta az egyetemen etikai, pszichológiai és pedagógiai elõadásait. Fontos szerepet játszott a tanárképzõ intézetének létrehozásában. 1872-ben megszervezte a gyakorló fõgimnáziumot és 25 évig annak vezetõjeként több tanárgeneráció oktatója, nevelõje. 1873-1883-ig a Közoktatási Tanács jegyzõje,jelent ős szerepe volt az új gimnáziumi tantervek kidolgozásában. Nagy jelentõségû volt szerkesztõi munkássága is. 1909-ben kiadott "Pedagógiai Dolgozatai"-ban egy egységes keretbe foglalva kiadásra kerültek legfontosabb pedagógiai értekezései. Metodikai és nevelési nézetei túllépik a herbaritiánus pedagógia felfogását, és megelőzi a századforduló után jelentkező gyermekközpontú pedagógiai törekvések

célkitűzéseit. Ez megfigyelhető a tanulói aktivitásáról, a tanulói szeméyliség tiszteletéről, a játék és munka nevelő szerpéről, a képességfejlődés és az öntevékenység közötti összefüggés megfogalmazásáról és az indirekt nevelésről valott felfogásában is. A kultúrpedagógia szemléletmódjának jellegzetes elmeit vetíti előre a II. Tanügyi Kongresszuson összefoglalt megközelítésmódja, a neveléstudomány műveltségtudományként értelmezését hangsúlyozza. A nevelés legfőbb feladata a kultúra történeti folytonosságának és folyamatos fejlődésének biztosítása. Ez a folyamat a művelődés, ami nem más mint az értelmi javak előteremtése érdekében. Az oktatás legfőbb feladata a növendék lelkét kiműveltté tegye. 15. A XIX. század elsõ felének magyar neveléstörténete 1. Elsõ óvodáink A XIX. század elején egyre több nő vett részt a termelésben. A családanyák igényleték, hogy távollétében

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kisgyermekéről intézményes keretek köhött gondoskodjanak Az óvodamozgalom kibontakozására nálunk elsõsorban az angol Samuel Wilderspin elvei hatottak: ahol a kisgyermek tervszerû tanítása folyik. Érzõdött még Pestalozzi hatása is. Az elsõ hazai óvodát 1828-ban nyitotta meg Brunszvik Teréz a krisztinavárosi Mikó utcában.A grófnõ lelkesedett a filantropista pedagógiáért. Brunszvik Teréz intézete kisgyremekiskola volt. Mivel a gyermekek életkora 2-6 év között mozgott. Olvasni, számolni, rajzolni tanították őket, de foglakoztak földrajzzal, természetrazi, techonológiai és egészségtani ismeretekkel is. Népszerüek voltak a Pestalozzi-féle beszéd és értelemgyakorlatok. A gyakorlatok célja a beső személeti kép kialakítása, a fogalmak elvonatkoztatása. Nagy gondot fordítottak a valláserkölcsi nevelésre is. Erkölcsi tanulságokat tartalmazó mesék, énekek, versek hangzottak fel, s tornagyakorlatok és a játék sem hiányzott

innen. Az első falusi kidedóvó létrehozása Bezerédy Amélia nevéhez fűződik, 1836-ban a Tolna megyei Hidja- pusztán alapította - az uradalmi cselédek gyermekei számára. Egy óvó és egy segédnő foglalkozott itt a 40-60 főnyi gyermekcsoporttal. 1839-ben Flóri könyve címen könyvet írt kislánya számára. 1836-ban megalakul a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület. Ez vállalta az óvódák szervezését és fenntartását. 1848-ig az óvódák száma hazánkban 89-re emelkedett. Az első igazgatója Wargha István, 1843-ban könyvet ad ki az óvodák fejlesztésének kérdéseiről, módszertani kérdésekről. Címe: Terv a kisdedóvó-intézetek terjsztése iránt a két magyar hazában. 2. Népoktatás A falusi kisiskolák életében jelentõs szerepet játszottak az egyházak. Az egyházak törekedtek arra, hogy minden faluban iskola is legyen. Az állam ekkor még nem létesített iskolákat. Kettõs célt szolgálatak: a vallás

elemeit és az alapvetõ erkölcsi ismereteket oktatták itt, és a falusi papság utánpótlásáról gondoskodtak így. A tanító fõ járandósága a telekhasználat volt, ezt egészítették ki a lakosság különféle természetbeni juttatásai. Közvetlen felettese a falu lelkésze volt. A feudalizmus gazdasági rendjében nem volt társadalmi érdek az, hogy a jobbágy írniolvasni-számolni tudjon, s hogy más tárgyakra oktassák. Egyéni érdeke sem követelte meg ezt: elõnye nem származott belõle, munkáját e nélkül is el tudta végezni. A század elején kialakult egy jobb módú, földtulajdonnal rendelkezõ jobbágyréteg,. Õk éltek a Ratio nyújtotta lehetõségekkel: iskoláztatták gyermekeiket, A Helytartótanács 1845-ben kiadott egy rendeletet, melynek címe: "Magyarország elemi tanodáinak szabályai". Ez a szabályzat két tagozatra bontotta az elemi iskolát. Az alsó elemi két évfolyamának tananyaga mindenki számára azonos volt. A

képzés anyanyelven folyt. A felsõ elemi iskola háromosztályos volt. Latint csak a gimnáziumba készülõknek tanítottak. A negyedik évfolyamot két év alatt végezhették el azok, akik nem tanultak tovább. A tananyag itt mechanikával, fizikával, természetrajzzal, földrajzzal, rajzzal, építészeti ismeretekkel és földméréssel gyarapodott. 6-12 éves korig minden gyermek számára kötelezõvé tette az alsó elemi két osztályának elvégzését. Elmulasztása esetén a szülõk pénzbüntetést kaptak. Tanítónak és segédtanítónak azt nevezhették ki, aki elvégezte a tanítóképzõt. A tanítók 30 év szolgálat után nyugdíjra jogosultak. 3. Tanítóképzés A tanitóképzési intézmények, a normaiskolák korszerûsítésre szorultak. Kevés volt belõlük, s a képzési idõ rövidsége sem tett lehetõvé a hatékonyabb képzést. A protestánsok nem engedték normaiskolába tanítójelöltjeiket. Sárospatakon 1796-tól megszervezték a paedagogarcha

állást, olyan tanár volt ez, aki az osztálytanító öregdiákok (praeceptor publicus) munkáját felügyelte. Sárospatakon elsõ ízben Tóth Pápai Mihály töltötte be ezt az állást. Debrecenben 1823-ban szervezték meg a pedagógiatanári állást. Zákány József foglalta el a pedagógia tanszék katedráját. Az első önálló magyar katolikus tanítóképz õ intézet 1828-ban nyílt meg Egerben. 1818-ban már létesítettek egy német tannyelvû intézet Szepesváralján. Mindkettõ alapítója, Pyrker László, egri érsek volt. A jelölteket gimnáziumi végzettséggel vették fel. A két esztendeig tartó tanulmányok során az elemi iskolai tantárgyakat dolgozták fel. 1840-ben királyi rendeletre öt hasonló tanítóképzõt szerveztek Pesten, Szegeden, Miskolcon, Érsekújváron és Nagykanizsán. A leányok tanításával és nevelésésvel a női szerzetesrendek foglalkoztak. A zárdák elemi iskolai képzést nyújtottak a városi polgárlányoknak, a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


nemesi származású lányoknak bentlakásos nevelőintézeteket működtettek. 4. Közép- és felsõoktatás A korszak gimnáziumainak feladata, az egyetemi, illetve az akadémiai továbbtanulásra való felkészítés, és a hivatalnoki pályához szükséges ismeretek nyújtása. A magyar hivatalos közélet nyelve még mindig a latin volt. A magyar nyelv jogainak kivívása nem volt könnyû. 1844-ben végre törvény született: az állam nyelve a magyar, a közép- és felsõoktatás magyar nyelven kell, hogy folyjon. A reformkori küzdelmek másik vonulata a szakképzés intézményrendszerének kiépítéséért folyt. 1763-ban Bányászati Akadémia Selmecbányán, és az 1782-ben a Mérnökképzõ Intézet a pesti egyetem bölcsészkarán. 1844-ben királyi rendelet jelent meg a pesti "Ipartanoda" létesítésérõl. Ez az intézet 1846-ban kezdte meg mûködését "József-ipartanoda" néven. Középfokú végzettséget nyújtott: A tanulmányok nyelve a

latin volt. E tekintetben csak az 1844. évi 2. törvény elrendelte, hogy bizonyos tárgyakat magyarul tanítsanak. Az egyetemi oktatás alacsony színvonalon folyt. A második Ratio rendelkezése nyomán a két évfolyamos bölcsészkarra a hatosztályos gimnázium elvégzése után léphetett a fiatalember Ez a fakultás nem volt egyenrangú a többivel: a teológiai, a jogi és az orvosi kar elõkészítését szolgálta. A középiskolai tanárképzést még nem szervezték meg a bölcsészkaron. Az egyetemi tanárképzõ intézet megalkotása Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez fûzõdik. 5. A polgári forradalom és az oktatásügy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szüksége közálladalmi költségek által fedezetessék, tehát közadóból. Ezzel megszűnt hazánkban az iskolafenntartás évszázados múltra visszetekintő feudális módja. Az iskolaügyet el akarták választani az egyháztól, és az állami

közoktatásügyet kívántak. Vezetőjük Tavasi Lajos, a Nvelési Társaság létrehozója. Jelentős szerepet játszott 1848-ban megrendezett pedagógustanácskozás megszervezésében és lebonyolításában. Ezek szerint az állam joga és kötelessége az iskolaállítása, az iskolák anyagi fenntartása, a tananyag és a tanításra vontakozó követelmények átfogó előírása. Eötvös már 1848-ban a népképviseleti országgyűlés elé terjesztette a népoktatás rendezéséről szóló törvényjavaslatát. Az törvényjavaslata szövege leszögezi, hogy az állam feladata kettős: 1. gondoskodnia kell, hogy minden helységben legyenek népiskolák, 2. elleőrizni kell, hogy minden tanköteles gyermek igénybe veszi-e az oktatást A tankötelezettség fiúknál 6-12 éves korig, a lányoknál 6-10 éves korig tart. Az állami elemi iskolákban a tanítás ingyenes. Az iskolák fenntartása iskolaadóból történik. Ez az állami adó 5 %-át teszi ki. Az oktatás

nyelve az anyanyelv. Nemzetiségeknek magyar nyelvet is kell tanítai. A hétköznapi életben hasznosítható tudást kell nyújtani a gyermekeknek. A tananyag: írás, olvasás, számolás, természettan, természetleírás, hazai történelem és földrajz, polgári jogok és kötelezettségek, testgyakorlás, énekelés. A vallástan nem iskolai tantárgy. Azt országgyűlés felsőháza a törvényjavaslat megvitatását nem időszerűnek tartotta. Csak a kiegyezés után vált lehetővé. Eötvös József másik fontos műve a pesti egyetem szervezetét újjáalakító alapdokumentum. A bölcsészeti kar két szakra osztandó: az egyik filozófiai, történeti és nyelvi tanulmányopkat foglalja magába, a másik matematiakai és természettudományi stúdiumokat. Bölcsészkar mellett tanárképző intézetet kívánt létesíteni. A hallgatók lakást, élelmezést és ösztöndíjat kapott volna. A tanárképzők vezetését egyetemi tanárára bízta. A tanárképző

intézetek hallgatói háromesztendei tanulmányt folytattak volna itt. Szaktárgyaik a neveléstudományi és oktatás-módszertani képzés és tanítási-nevelési gyakorlat szerepelt gyakorlat szereplt. A tanügy kérdései egészen háttérbe szorultak. 16. Az osztrák-magyar önkényuralmi korszak időszaka és Eötvös kultuszminisztersége. osztrák-magyar önkényuralmi korszak időszaka :1848-1867 A) Iskolaügy és pedagógia az abszolutizmus korában (1849-1867) A forradalom bukása után a bécsi udvar a központosító abszolutizmus politikáját követte. Az osztrák kormányzat legfõbb célja a Habsburg-birodalom szétzilálódott egységének helyreállítása volt, Magyarország csak e birodalom egy részeként jöhetett számításba. E centralizáló felfogás jegyében felszámolták az ország viszonylagos függetlenségét: érvénytelenítették az 1848-as törvényeket, bevezették a német nyelvû közigazgatást. Az országban maradt államférfiak,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


politikával foglalkozó gondolkodók is - mint például Eötvös József és Kemény Zsigmond bárók - bíztak abban, hogy az ország e polgárosító program folyamán önkormányzatra tehet szert. A felülrõl irányított fejlesztésnek ez az ellentmondásos jellege a magyar közoktatásra, az iskoláztatás ügyére is rányomta bélyegét. 1. Népoktatás Ez az ellentmondásos jelleg jól tükrözõdik a magyar iskolaügy szervezetére vonatkozó, annak irányítását szabályozó, 1849. október 9-én kibocsátott kormányrendeletben is.[1] Az abszolutizmus központosító törekvésének felel meg benne az a megfogalmazás, hogy a nevelés és oktatás fölött az állam gyakorolja a fõfelügyeletet. Ez a felügyelet nemcsak az iskolára (katolikus és protestáns iskolákra) vonatkozott, hanem kiterjedt a házi oktatásra, a családi nevelésre is. Az államnak ebbe is joga volt beleszólni. A kormányzat következetesen törekedett arra, hogy minden gyermek részesüljön

legalább annyi és olyan minõségû nevelésben-oktatásban, amelyet a népiskola nyújt. Az 1850-es évek elején kezdetben továbbra is az 1845. évi helytartótanácsi rendelet, a "Magyarország elemi tanodáinak szabályai" maradt érvényben. Eszerint az elemi iskola két tagozatból áll: az alsó két osztályból és a felsõ tagozat három osztályából. A bécsi kultuszminisztérium 1855. évi rendelete alapján kétféle elemi iskolatípus létezik: négyosztályos fõelemi és két- vagy háromosztályos alelemi. Az alelemi tulajdonképpen falusi népiskola volt, ahol egy tanító gyakran több, mint száz gyerekkel foglalkozott egyidejûleg. 1858-tól kezdve ez az iskolatípus is négyosztályossá vált. Az 1849. évi rendeletben megfogalmazódik, hogy a népiskolában nagy súlyt kell helyezni az ifjúság nevelésére, mindenekelõtt a vallásos szellemû erkölcsiség kialakítására. Az intézet szellemi vezetése az egyház dolga. A centralizált

államszervezet eredményeképp a bécsi kultuszminisztérium volt a magyar közoktatásügy legfõbb irányítója. Innen kapták utasításaikat az egyes tankerületek és a melléjük rendelt iskolatanácsok. A protestáns egyházak iskolái ezzel szemben nehéz helyzetben voltak: iskoláik állami felügyelet alá kerültek. A század ötvenes éveiben a hazai népoktatásügy jelentõs fejlõdésen ment keresztül: az elemi iskolák száma 9000-rôl 12437-re emelkedett. Az osztrák kormányzat a század ötvenes éveiben egyre erõteljesebben törekedett a németesítésre az alsó fokú oktatás területén is. A német nyelv tanítását kötelezõvé tették. A nemzeti szellemû tankönyveket kitiltották az iskolákból, helyettük magyarra fordított osztrák tankönyvek használatát rendelték el. Az 1850-es évek végére válságba jutott az osztrák abszolutizmus. A tanügy újra a magyar Helytartótanács igazgatása alá került. A nemzeti oktatásügy

fellendülése mégsem következett be. A politikai élet bizonytalansága, de mindenekelõtt a felügyelet, az ellenõrzés lazulása azt eredményezte, hogy drámai módon csökkent az iskolák látogatottsága. 2. Középfokú oktatás Az 1850-es évek magyar oktatástörténetének fontos eseménye volt az osztrák gimnáziumok és reáliskolák számára kidolgozott alapdokumentum (szabályzat és tanterv) az ún. "Organisationsentwurf" bevezetése hazánkban. Ferdinánd császár 1849 szeptember 15-én hagyta jóvá az új vallás- és közoktatásügyi miniszter, Leo Thun-Hohenstein gróf által elõterjesztett dokumentumot, melynek teljes címe: "Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich" ("Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezetére vonatkozó szabályzat"). A nyelvi-irodalmi-történelmi irányultság mellett a matematikának és a természettudományoknak is helyet kíván biztosítani a középiskolák

tantervében. A középiskolai tanulás "passzív befogadás"-jellege helyett a "tanulók saját tevékenységét", az aktív ismeretelsajátítást szorgalmazzák, amelynek révén a "puszta tudás valamire való képességgé válik".[3] Az Entwurf jellemzõ vonásait a következõkben összegezhetjük: - A korábbi hatosztályos gimnázium és a két évfolyamos akadémiai bölcseleti tagozat egyesítésével létrehozta a nyolcosztályos gimnáziumot 10-18 éves fiúk számára. - Az Entwurf szerint a gimnázium lehet nyilvános vagy magánjellegû. Nyilvánossági jogot az oktatásügyi minisztérium adhat. - Létrehozott egy másik középiskola-típust is, a reáliskolát. - Az Entwurf úgy rendelkezett, hogy középiskolában csak középiskolai tanári képesítéssel rendelkezõ szaktanárok taníthatnak. - Az Entwurf szerint a gimnáziumi oktatás nyelve az a nyelv, amely az intézmény székhelyén élõ lakosság többségének anyanyelve. Az

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Entwurf fontos dokumentuma a magyar iskoláztatás történetének. Jelentõs mértékben elõmozdította a középiskolák fejlõdését, noha ez a fejlõdés nem ment végbe megrázkódtatások nélkül. 3. Felsõoktatás Az 1850-es években a pesti egyetem szervezeti felépítésében jelentõs változtatásokat hajtottak végre. Nálunk is bevezették az új ausztriai egyetemi szabályzatot, s ez megváltoztatta a bölcsészkar addigi státuszát. Egyúttal megszûnt a kötelezõ és szabadon választható tantárgyak kettõssége: a hallgatók ettõl fogva érdeklõdésüknek megfelelõen és tetszõleges sorrendben vehették fel az egyes tantárgyakat. Az egyetemre való felvétel feltételei is módosultak: a leendõ hallgatóktól megkövetelték a nyolcosztályos gimnáziumi végzettséget és a sikeres érettségi vizsgát. A bölcsészeti kar diákjai ekkor már 18-21 esztendõs fiatalemberek. A magyar középiskolai tanárképzés mégis csak nagy nehézségek árán indult

fejlõdésnek. A bécsi tanügyi kormányzat az ötvenes évek elején a középiskolai tanárok képesítésére "tanárvizsgáló" bizottságokat hozott létre. E bizottságok elõtt kellett vizsgáznia a háromesztendõs bölcsészkari stúdiumot végzett jelöltnek szaktárgyaiból, neveléstudományból és oktatásmódszertanból. Itt állították ki a gimnáziumi és reáliskolai tanári okleveleket. Kezdetben csak Bécsben, Prágában, Innsbruckban, Lembergben és Padovában mûködtek ilyenek. Ez a tény jelentõsen csökkentette a középiskolai tanárságra vállalkozó magyar fiatalok számát. Ugyanakkor tovább nehezítette a helyzetet az is, hogy a bécsi kormányzat igyekezett idegen tanárokkal, osztrák, német, cseh, morva pedagógusokkal elárasztani a magyar középiskolákat Az 1860-ban kibocsátott uralkodói rendelet, az "októberi diploma" - ha rövid idõre is bizonyos önkormányzati jogokhoz juttatta Magyarországot. Az átmenetileg

enyhébbre forduló politikai légkör kedvezett a magyar felsõoktatás fejlõdésének is. A pesti egyetem visszakapta rektor- és dékánválasztó jogát, a tanítás nyelve is magyarrá vált. Fontos állomás volt a magyar középiskolai tanárképzés történetében az elsõ hazai tanárvizsgáló bizottság felállítása. Az osztrák hatóságok engedélye nyomán 1862 augusztusában kezdte meg mûködését Pesten. 4. Eötvös József, a polgári forradalom kultuszminisztere 1848 márciusa végre megteremtette a magyar társadalom gyökeres polgári átalakulásának feltételeit. Ezzel párhuzamosan megindította egy új magyar közoktatási rendszer kiépítését is. Az 1848. évi XI. törvény elrendelte, hogy "minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükséglet közadóból fedeztessék. 1948 tavaszára már megnõtt azoknak a tábora, akik a francia és porosz mozgalmak hatására az iskolaügyet teljesen el akarták választani az egyháztól, és

felekezetektõl független állami közoktatásügyet kívántak. Vezetõjük Tavasi Lajos volt, a felekezeti iskolák tanárait tömörítõ Nevelési Társaság létrehozója. Jelentõs szerepet játszott az 1848 júliusában megrendezett pedagógustanácskozás, az elsõ "közös és egyetemes tanítói tanácskozmány" megszervezésében és lebonyolításában. A konferenciát a pesti egyetemen tartották a korszak kiváló pedagógusegyéniségének, Ney Ferencnek az elnökletével. Minden felekezet, minden iskolafokozat és minden iskolatípus képviselõit össze kívánták gyûjteni. A hívó szóra 257-en jöttek el az ország minden részébõl. A jövõbeni iskolarendszer jellegét illetõen a tanácskozás a következõ alapelvet fogadta el: "Az álladalom állít iskolákat a tanszabadság teljes biztosításával."[57] Ezek szerint az állam joga és kötelessége az iskolaállítás, az iskolák anyagi fenntartása, a tananyag és a tanításra

vonatkozó követelmények átfogó elõírása. De a "tanszabadság" értelmében nem szól bele, hogy ki hogyan, milyen szellemben oktat, ezt a helyi tantestületek bírálják el. A tanításra való alkalmasság kritériuma nem a felekezeti hovatartozás, hanem a pedagógiai képességek birtoklása. Ennek az elvnek a gyakorlattá válása a különálló felekezeti iskolarendszerek megszûnését eredményezte volna. Csak egy iskolarendszert tartott elfogadhatónak: az államit. Ugyanakkor a község lakosságára kívánta bízni a döntést, hogy iskolájába milyen világnézetû tanítót hív, hogy felekezeti jellegû legyen-e - az egyébként állami fenntartású - iskola, vagy sem. A tanítói gyûlés küldöttsége 1848. július 28-án átnyújtotta határozatait és ajánlásait Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Az események azonban ekkorra már felgyorsultak: Eötvös már 1848. július 24-én a népképviseleti országgyûlés

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


elé terjesztette a népoktatás rendezésérõl szóló törvényjavaslatát. A törvényjavaslat nem az alsó fokú oktatás részletes szabályozása, hanem keret: a népoktatásügy alapvetõ elveinek foglalata. Elsõ paragrafusában Eötvös úgy fogalmazta meg az elemi oktatás célját, hogy segítségével "a gyerekek a tudomány elsõ elemeibe avattassanak". A törvényjavaslat szövege leszögezi, hogy az állam feladata kettõs: 1. Gondoskodnia kell arról, hogy minden helységben legyenek népiskolák, 2. másrészt azt is ellenõriznie kell, hogy minden iskolaköteles gyermek igénybe veszi-e az alapmûveltség megszerzésének a lehetõségét. A tankötelezettség fiúknál hattól tizenkét éves korig, leányoknál hattól tízéves korig tart. Az állami elemi iskolákban a tanítás ingyenes. Az iskolák fenntartása a község felnõtt lakosságára kivetett iskolaadóból történik. Az oktatás nyelve: a község lakossága többségének

anyanyelve. Nemzetiségek lakta vidéken a magyar nyelvet is tanítani kell. Az iskolában olyan tantárgyakat kell tanítani, "amelyek a polgári élet minden viszonyaiban szükségesek,” A vallástan nem iskolai tantárgy. A nyelvhasználat körüli vita eredményeképp az a módosítás került a szövegbe, hogy a magyar nyelv egyrészt minden elemi iskolában rendes tantárgy, másrészt az oktatás nyelve mindenütt (tehát nemzetiségek lakta vidékeken is) a magyar. Viszont akik ezt nem értik, azoknak anyanyelven kell magyarázni a tananyagot. Az állam csak közös iskolákat tart fenn minden felekezeti jelleg kizárásával. Ugyanakkor a felekezetek - saját költségükön - létesíthetnek iskolákat. Az országgyûlés felsõháza 1848. augusztus 12-én tárgyalta a törvényjavaslatot. Úgy határozott, hogy részletes megvitatása nem idõszerû: békésebb idõkre kell halasztani. A konszolidált idõk bekövetkezéséig azonban még jó néhány esztendõnek el

kellett telnie. (Csak a kiegyezés után, 1868-ban ért meg a politikai-társadalmi helyzet arra, hogy Eötvös József törvényjavaslatából becikkelyezett törvény szülessék.) A népoktatási törvénytervezet mellett Eötvös József másik fontos alkotása a pesti egyetem szervezetét újjáalakító alapdokumentum: "A magyar egyetem alapszabályai". Eszerint a bölcsészeti kar két szakra osztandó, az egyik a filozófiai, történeti és nyelvi tanulmányokat foglalja magába, a másik pedig a matematikai és természettudományi stúdiumokat. A szabályzat a középiskolai tanárképzés megszervezésérõl is intézkedik. Eötvös a bölcsészkar mindkét tagozata mellett egy-egy tanárképzõ intézetet kívánt létesíteni, kezdetben tíz-tíz kiváló egyetemi hallgató számára. A hallgatók fele lakást, élelmezést és ösztöndíjat kapott volna. A tanárképzõk vezetését az illetékes szak egy-egy egyetemi tanárára bízta. A tanügy kérdései

egészen háttérbe szorultak. Bécs fegyveres támadást készített elõ a magyar forradalom ellen. Eötvös nagy ívû tervei, kiérlelt koncepciója egy idõre nem realizálódhattak. Második minisztersége ideje alatt - a kiegyezés után - lehetõsége nyílott arra, hogy elképzelései jelentõs részét megvalósíthassa. 17. a XIX., XX. Század fordulóján létrejött könzervatív és reform pedagógiai irányzatok. 1. Cserkészet A XX. század nagyhatású pedagógiai mozgalma, a cserkészet. Alapítója az angol BadenPowell (1857-1941), 1908-ban hozta létre elsõ csapatát. Ebben az évben adta ki alapvetõ mûvét "Scouting for boys" [cserkészet fiúknak] címmel. A cserkészcsapat élén felnõtt parancsnok állt, de mellette a nagyobb fiúk voltak a rajok, õrsök parancsnokai. Fegyelmezett, katonás szellem uralkodott a csapatban, de magvolt a rajok, õrsök saját, külön élete is. Kialakításában szerep jutott az egyéni ötleteknek, összhangban

állt a csapat egészének célkitûzéseivel. Ezt kapcsolatba hozták a cserkésztörvényekkel, amelyek tíz pontja a cserkészmozgalom pedagógiai alapját képezte. A cserkészmozgalom elterjedt az egész világon. Virágkorát a két világháború között élte. A magyar cserkészideál megfogalmazása Sík Sándor nevéhez fûzõdik, szerinte a cserkészet célja a jellemes személyiség kialakítása. Jellemes személyiség pedig az, aki egyéni önfejlesztõ munkával igyekszik saját magát minél teljesebb emberré, minél jobb magyarrá formálni. Az 1921-ben újjászervezõdött cserkészszövetség szabályzatát nagy nehézségek árán sikerült elfogadtatni a Belügyminisztériumban. A hivatalos szervek a leventemozgalmat és a Magyar Véderõ Egyesület (MOVE) katonai mozgalmát támogatták, ezekbe kívánták beolvasztani a cserkészetet is. Ezt a veszélyt sikerült ugyan elhárítani.A magyar cserkészet a húszasharmincas években ellenállt minden militáns

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


törekvésnek, s nem volt hajlandó "katonai elõképzõvé" silányítani a mozgalmat. A hazai cserkészmozgalom érzékeny volt a társadalmi-szociális kérdések iránt. Ilyen irányú érdeklõdésének fejlesztését szolgálta a húszas évek végén meginduló regöscserkészet. 1939-ben a jobbra tolódó magyar kormány nyomására az országgyûlés elfogadta az ún. honvédelmi törvényt. 1942-ben megszüntették a Magyar Cserkészszövetséget. 1942-1944 között a magyar cserkészet felsõ vezetésében szélsõségesen nacionalista szellem uralkodott, de a cserkészcsapatokban mindebbõl szerencsére alig érzõdött valami. Fõleg az egyházi vezetés alatt álló csapatok tudták megõrizni a humánus cserkészpedagógia szellemét a háborús uszítás közepette. 2. A gyeremektanulmányi mozgalom térhódítása A hazai reformpedagógiára számottevő hatást kifejtő gyermektanulmány kibontakozása követte a mozgalom nemzetközi fejlődését. A

pedagógia korszerű lélektani megalapozásábna jelentős szerepe volt a korolzsvári egyetem első pedagógiaprofesszorának, felméri Ljaosnak, aki már az 1890-es években az új szemléletű, tapasztalati pedagógia szükségességét hangoztatta. A hazau germektanulmányi társaság létrehozásának gondolata Nagy László és tanártásai köréból indult ki. 1903-ban Gyermektanulmányi Bizottásgot, majd 1906-ban Magyar Gyermektanulmányi Társaságot hoztak létre. A szervezet célja, hogy a gyermekek tanulmáynozásának ügyét hazánkban felkarolja. A társaság a vizsgálódásokat a rendes és rendellenes fejlődésű gyermekeknek mind testi, mind lelki életére kiterjeszti. Nagy László és munkatársai, a mozgalom szervezői és követői a neveléstudomány új alapokra helyzeését akarták. A gyemekközpontú pedagógiai felfogás terjesztése érdekében széles körű népszerűsítő munkába kezdtek. A gyermektanulmányozás fővárosi központján kívül

vidéki fiókkörök jöttek létre. 1914-ben már 4000 tagot tarott nyilván a társaság. A magyar elméleti pedagógia kiemelkedő személyiségei közül főleg Weszely Ödön tett sokat a mozgalom kibontakozása, valamint a gyermektanulmány és reformpedagógia eredményeinek népszerűsítése érdekében. 3. Az új iskola Nagy László gyermekfejlődéstani elveire alapozva jött létre 1915 szeptemberében az első jelentős hazai reformiskol Domokos Lászlóné vezetésével, a Gyermektanulmányi Társaság Új Iskolája 6-14 éves fiú- és leánytanulók számára. Az iskola elemi oktatás kívánta biztosítani első 4 osztályban, következő 4 osztály pedig a középfokú oktatás alsó tagozatát adta. Egyes életkorok fejlődéstani alapelveinek pedagógiai konzekvenciáit az Új Iskola az alábbiak szerint fogalmazza meg: A 6-7 éves gyermek szubjektív látókörének megvilágításába állítja a világot: a tárgyak, jelenségek sajátos egéyni értelmet,

minőséget, értéket kapnak. Ennek alapja, hogy a gyermek mindent saját énjére vontkoztat. A 9-10 éves már a gyermek felfedezi maga körül a világot, a felfogása konkrét tapasztalokra épül. Csak azt érti meg, ami konkrét, amit saját tapasztalatair útján élt meg. A 11-12 éves gyermek célt tűz maga elé, gyakorlati eredményt követel önmagáról, konstrukcióinak megalkotásában hasznossági szempontok vezetik, gyűjt, összehasonlít, rendszerez. A 13-14 éves gyermek tapasztalata a természet világából a társas élet felé fordul. A 11-12 éves korában például a gyermek szükésleteihez alakalmazkodva a középpontba a természttudományokat és az azokkal kapcsolatos gyakorlatias alkotómunkát állítják. Az egyes tantárgyak nem voltak egymástól elszigetelve, életszerű módon saját tapasztalatukra alapozva kerestek feleletelet a feévetődő kérdéekre. A 13-14 éves kortól egyre inkább az erkölcsi eszmánykialakítására esik a fő

hangsúly, ezért az ún. intuitív-azonosuló mószert alkalmazzák. Lényege a beleélő fantázia, a szubjektív élmény érvényesítése útján jut a tanuló olyan ismeretekhez, melyek a közvetlen rálátás, megélés élményét adják. 3. A nemzetközi reformpedagógia iskolakoncepciói A magyar pedagóusok figyelmét hamar felkeltették Montessori pedagógiai gondolatai. Az első Montessori-óvoda Budapesten 1912-ben jön létre a Ferenc-rendi Mária Missziósnővérek Hermina úti zárdájában. A Montessori-pedagógia legismertebb hazai személyisége burcharBélaváry Erzsébet óvodát és iskolát működtetett az olasz pedagógusnő módszerével. 19231924 között Amsterdamban egy tanfolyam elvégzése után képesítést szerzett a Montessormódzserű óvodábanvaló foglalkozásra, tanításra. Budapesten, szülei krisztinavárosi lakásán megnyitotta óvodáját, majd iskoláját. Az 1930-as évektől kezdve intézetében és a Budapesti ÁllamiÓvónőképzőben

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


továbképző tanfolyamokat vezetett. 1942-ben belépett a kommunista pártba. 1945 után a Népjóléti Minisztérium Kisdedóvási Osztályának vezetője lett. Jelentős szerepe volt a kisdedóvási törény megalkotásában, a magyar óvodai rendszer újjászervezésében. Egyik kiemelkedő személyisége, Kenyeres Elemér 1933 januárjában megalakuzlt a Magyar Montessori Egyesület. Montessori maga is több alkalommal megfordult Magyarországon. 1962 és 1932 között működött Nagy Emilné dr. Göllner Mária vezetésével Budán, a KisSvábhegyen az első magyar Waldorf-iskola. Göllner Mária 1924-ben Rudolf Steiner személyes tanítványaként ismerkedett meg az antropozófiával. Hazatérte után 1926-ban létrehozta az első magyar antropozófiai csoportot. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztertól engedélyt kapott egy kétnyelvű koedukélt magániskola létesítéséhez. Az internátussal egybekapcsolt intézetet az alapító kezdetben sjaát

villájában működtette, majd 1929-ben új iskolaépületet építtetett. Az iskola tanárainak többsége német szármarzású antropozófus volt. 1933-ban megvonták a munkavállalási engedélyt, az intézet beszüntette működését. A reformpedagógia szellemében mûködõ hazai iskolák 1915 és 1943 között működő másik jellegzetes magyar reformiskola, Nemesné Müller Márta Családi Iskolája. Az iskola alapítója Belgiumban élt, s kapcsolatba került a jelentősebb korai reformtörekvésekkel. Nagy hatással volt koncepciójára a neves belga reformpedagógus, Ovide Decroly pedagógiája. Tapasztalatai érlelték meg benne olyan iskolák alapítására, amelyekben a gyermeki tevékenység középpontja a „közösség javára szolgáló munka, mely az erkölcsi tételekés érzelmeket a cselekvés gyakorlatába oltja be.” 1912-ben Brüsszelben megnyitotta első iskoláját 6-14 éves gyermekek számára. A szabad iskolai kísérlete a háború kitörésig

tartott. 1915-ben Budapesten alapította meg új magánintézetét, a Családi Ikolát. A következő évtizedekben tövábbfejlesztette intézetének pedagógiai koncepcióját. Családi Iskola rendszere alapján működött a békéscsabai Kerit Iskola Gáspár Margit vezetésével, és a Sajó Magda vezette Sajó-féle elemi iskola. A tanulás az egész évet felölelő, egymással összefüggő tantárgyi keretekben folyt, amelyben helyet kaptak a tanulók szabad, közös tervezése alapján kialakított projektelemek is. A társadalmi nevelés szuervezett formájába ágyazódott, projektmunkához kötött tanulási folyamat. Az iskola közösségi életét életszerű keretek szabályozták, amelyek lehetővé tették a gyermeki egyéniség, alkotóképesség szabad kibontakoztatását. Az első osztály tananyaga a gyermek legközvetlenebb érdeklődési és tapasztalati körét dolgozta fel (a gyermek mindennapi élete a családban, iskolában és a lakóhelyen). A második

osztály a városból a faluba költöző, ott magának otthont teremtő család egy évét vette alapuzl, az elhatározástól az első termény betakarításáig. A harmadik osztály fő témája a szülőföld, a főváros története és az ott folyó élet. A negyedik osztály tananyagában a harmadik osztály fejlődéstani, hosszmetszeti váza amelynek központi témája Magyarország megismertetése és megszerettetése. Az iskolaközösség életének központja a Szeretet Egyesület volt, legfőbb feladata a gyemeki köhösség erkölcsi rendjének kialakítása és védelme. A két világháború között nemcsak Budapesten, hanem vidéken is működtek reformiskolák. Ilyen volt az Újszegedi „Kerti Iskola” amelynek pedagógiai elveit Várkonyi Hildebrand dolgozta ki. Az iskola vezetőtanára Dolch Erzsébet. Akárcsak a békéscsabai reformiskola, az újszegedi Kerti Iskola is több tekintetben emlékeztett a Nemesné-féle Családi Iskolára. A tanár-diák kapcsolat

barátságos családias jellege, a gyermekközpontú módszerek. Az iskolát barátságos otthonná kívánták alakítani, a gyermek örömmel jönnek tanulni. Az iskolában intenzíven foglalkoztak a gyerekek intellektuális, fizikai-testi és erkölcsi nevelésével. Központi kérdés volt a gyerekek aktivizálása és önállóságra nevelése. A testi nevelés az újszegedi villa kertje alkalmas terpnek bizonyult. Emellett a kertészkedés alatt szerzett tapasztalatokat később beszélgetve dolgozták fel. Dolch Erzsébet ügyelt arra, hogy a gyerekek szert tegyenek a kooperáció képességével. Az intézet néhány esztendei sikeres működés után bezárta kapuit. A Szegeden működő másik reformiskola a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola gyakorló polgári iskolája volt 1922-1944 között, amelyet a kortársak Cselekvő Iskola néven ismertek. A Cselekvő Iskolában az órának, a tanár munkájának meghatározott fázisai voltak: 1. beszámoló a felvetett

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


problémákról 2. a probléma megfejtése 3. a megoldás eredményeinek bírálata 4. a következő óra anyagának kitűzése. Az iskola pedagógusai szerencséen ötvözték a hagyományos pédeagógia értékeit a reformpedagógia irányzatainak törekvéseivel. Munkájuk eredményeit a Cselekvő Iskolája című folyóiratban tették közzé. 18. A dualizmus korának iskolarendszere és pedagógia törekvései. Imre Sándor, Nagy László, Sneller István Dualizmus kora: 1867-1918 Az 1867-es kiegyezés új alapokra helyezte Ausztria és Magyarország kapcsolatát az OsztrákMagyar Monarchián belül. A kiegyezési törvény (1867:12. tc.) kimondta a két ország önállóságát és egyenlõségét, paritását. Rögzítette az együttmûködés módozatait. A közös uralkodó - Ferenc József - elismerte az 1848. évi törvényeket, és megalakította a felelõs magyar minisztériumot, Andrássy Gyula gróffal az élen. A kiegyezés tehát lehetõséget teremtett a magyar

társadalom polgári fejlõdése számára, és kedvezõ feltételeket biztosított a magyar iskolaügy korszerûsítésére, tartalmi-szervezeti modernizálására. A) Pedagógia és iskoláztatás 1867-1919 között 1. A népoktatási törvény Eötvös József(Vallás és Közoktatási Minisztérium vezetője) az egész magyar közoktatás gyökeres átformálását tûzte ki célul, de ebben a többlépcsõs folyamatban szerinte abszolút elsõbbséget élvezett a népoktatás ügye. 1868-ban már a meglévõ felekezeti iskolákat tudomásul véve és érintetlenül hagyva építi fel a népiskolák rendszerét. Eötvös tehát községi iskolák létesítését csak ott rendeli el, ahol nem mûködnek egyházi népiskolák. Az állam befolyását közvetett eszközökkel kívánta érvényre juttatni. Ez a befolyás mindenekelõtt az ellenõrzõ szerepben, a felügyelet jogában testesült meg, ami a felekezeti iskolákra is kiterjedt. Mindemellett az állam ösztönzõ szerepet

is betöltött: állami tanítóképzõk felállításával szorgalmazta a tanítóképzés színvonalának emelését, gondot fordított a színvonalas népiskolai tankönyvek elkészítésére. A népoktatási törvény (1868. június 23-án került a képviselõház elé, s - hosszas parlamenti vita után - csak december 15-én szentesítette a király) kiemelkedõ jelentõségû törvény a magyar népoktatás történetében. • Pénzbüntetés terhe mellett kötelezett minden szülõt, hogy gyermekét hatéves korától tizenkét éves koráig iskolába járassa. Ettõl kezdve lépett érvénybe Magyarországon az általános iskolakötelezettség (tankötelezettség). • A népiskolai oktatás ingyenességét - az 1848. évi tervezettõl eltérõen - nem mondja ki, de az igazoltan szegény szülõk gyermekei "tandíjat nem fizetnek". • A törvény elõírásainak érvényre juttatásához tovább kellett fejleszteni a már meglévõ három-, négy és

ötosztályos kisiskolákat (városokban és falvakban egyaránt): létrejött a hatosztályos elemi népiskola. • Új fejlemény, hogy a városi elemi iskola minden osztálya számára már külön tanítót ír elõ a törvény, míg a falvakban csupán egy tanító foglalkozott a hat osztály tanulóival. • Eötvös nemzetiségi kérdésekben tanúsított türelmét, toleranciáját jelzi, hogy a törvény kimondja: minden gyermeket anyanyelvén tanítsanak a népiskolában. • Nagy gondot fordított a tanítóképzésre. A törvény elõírta, hogy az ország területén 20 tanítóképzõt kell felállítani. A három évfolyamos képzõket gyakorlóiskolával kapcsolták össze azért, hogy "a növendék-tanítók gyakorlatilag képeztethessenek". • Lányok számára "tanítónõ képezõ intézetek" létesítésérõl rendelkezett. Itt a képzés ingyenes volt, s idõtartama szintén három esztendõ. • A hatosztályos elemi népiskola

után, a 12. életévüket betöltött gyermekeknek "ismétlõ iskolába" kellett járniuk. Itt már nem folyt mindennapos tanítás. Télen hetenként öt, nyáron két óra volt a kötelezõ tanítási idõ. • A törvény létrehozza a felsõbb népiskolát, amely a hatosztályos elemire épül. Ilyen intézetet az ötezer lakosnál nagyobb lélekszámú helységekben kellett felállítani. A nagyobb községek polgári iskolát létesítettek. A polgáriban a fiúk hat-, lányok pedig négyéves képzésben részesültek. A törvény rendelkezik az iskolaszék, a népiskolai hatóságok, tanfelügyelõk hatáskörérõl is. Az iskolaszék kilenctagú testület, feladata a községi népiskola helyi felügyelete (választotta a tanítót, és felügyelt az iskolai munkára. Ellenõrizte a törvény betartását, a tandíj beszedését, a mulasztások igazolását; rendelkezett az iskolaépület javíttatásáról, taneszköz-beszerzésrôl; képviselõi jelen voltak a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


vizsgákon, döntöttek a tanító és a szülõk közötti vitás kérdésekben stb.). 2. A népoktatás alakulása 1868-tól 1918-ig a) Népiskolák A népoktatási törvény nyomán jelentõsen korszerûsödött a magyar elemi iskoláztatás, de a fejlõdés hosszú folyamat eredménye volt. Eötvös munkásságának gyümölcse csak jóval halála (1871) után ért be. Eötvös József kultuszminiszterként rendkívül sokat tett a népiskolák tanszeköz-ellátásának korszerûsítéséért. 1868-ban tankönyvbizottságot hívott életre, melynek célja a népiskolai olvasó- és tankönyvek, valamint a "vezérkönyvek" (tanítói segédkönyvek) színvonalának fejlesztése volt. Sok új tankönyvre volt szükség. Eötvös és a tankönyvbizottság a tankönyvírás terén "szabad versenyt" teremtett: ismert szakembereket kértek fel tankönyvírásra, de mellettük bárki szabadon pályázhatott kéziratával. Ezek az Eötvös-féle tankönyvek számos

kiadást megértek, sõt lefordított, nemzetiségi nyelvû változataik is megjelentek. Egészen az 1910-es évek végéig használták ezeket a nemzetiségi tankönyveket, melyek a népoktatás eszközével segítették elõ a Kárpát-medencében élõ népek egymás iránti megértését. Eötvös József 1871-ben bekövetkezett halála után lelassult a magyar népoktatás korszerûsítésének folyamata. Az 1868-as törvény szerint az oktatás nyelve a tanulók anyanyelve - amennyiben ez "a községben divatozó [tehát általános] nyelvek egyike" - ez a jogszabály volt érvényben az 1920-as évekig. Ezen belül 1879-tõl valamennyi népoktatási intézményben kötelezõ tantárgyként bevezették a magyar nyelvet. A magyar nyelv államnyelvvé tétele és széles körû terjesztése egy soknemzetiségû polgári államban indokolt törekvés volt. b) Óvodák A kisdedóvást szabályozó törvény 1891-ben lépett életbe. Beillesztette az óvodát a magyar

köznevelési rendszerbe. Célja: a 3-6 éves gyermekeket ápolja szüleik távollétében; elõsegítse, testi, értelmi és erkölcsi fejlõdésüket. A törvény rendelkezett az óvónõk képzésérõl is. Óvónõképzõ intézetbe ettõl kezdve csak a polgári iskola vagy a gimnázium négy osztályának elvégzése után jelentkezhettek lányok és fiúk. A felvétel feltételei: egészséges, ép testalkat, zenei hallás, betöltött 14. év. A századfordulón jelentõs mértékben növekedett az óvodák száma, s kiszélesedett az óvónõképzõ intézetek hálózata. c) Polgári iskolák Az 1868. évi 38. törvény által létesített felsõbb népiskolák fokozatosan elsorvadtak, átadták helyüket a polgári iskoláknak. Polgáriba az elemi népiskola elsõ négy osztályának elvégzése után iratkozhattak be a tanulók. 3. A középiskolák fejlõdése Eötvös József már 1848-ban megkísérelte újjászervezni a magyar középiskolákat. Második

kultuszminisztersége idején, a népiskolai törvény elfogadása után, 1870 áprilisában nyújtotta be középiskolai törvénytervezetét. Eötvös felfogása szerint a középiskola elsõrendû feladata az általános ismeretek nyújtása, és csak másodsorban a felsõfokú tanulmányokra való elõkészítés. Jelentõs újítása a koncepciónak az ipari és kereskedelmi szaktanfolyamok beillesztése a középfokú oktatásba. Ezek a tanfolyamok szorosan együttmûködtek volna a gimnáziumi és reáliskolai oktatással. Nincs érettségi vizsga, helyette a felsõfokú intézményekbe való lépés elõtt felvételi vizsgát ír elõ. A Trefort Ágoston minisztersége alatt elfogadott középiskolai törvény - Eötvös "többutas" elképzelésével szemben - csak a klasszikus gimnáziumot és a reáliskolát tartja számon a középiskola-típusok között. Céljuk az általános mûveltség közvetítése és a felsõfokú tanulmányokra való elõkészítés. A

gimnáziumi érettségi mindenféle felsõfokú tanulmányra jogosít. A törvény az ország területét 12 tankerületre osztja, élükre tankerületi fõigazgatót nevez ki. Feladatuk a középiskolák feletti felügyelet. Az elsõ középiskolai törvény a tanári képesítés feltételeirõl is intézkedett. Állami tanárvizsgáló bizottság elõtt kell képesítõ vizsgát tenni. 1890-ben új törvényt fogadtak el a középiskolákról. Ez módosította az 1883. évi törvény rendelkezéseit: a gimnázium tanulóit nem kötelezte a görög nyelv és irodalom tanulására. Helyette az ún. görögpótló tárgyakat választhatták a tanulók (görög írók mûveinek magyar fordítása, görög irodalom és mûvelõdéstörténet alapjai, szabadkézi rajz). A népoktatási törvény a lányok számára polgári iskolát és tanítónõképzõ intézetet szervezett. Molnár Aladár hétévfolyamos felsõbb leányiskolát alapított a fõvárosban. Ez az intézet érettségit

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


nem adott, képzési célja a humán mûveltségû családanya és feleség szerepkörre való felkészítés volt. A felsõoktatás - ha csak részben is - már nyitott volt a nõk számára, de még mindig hiányzott az érettségivel záruló középiskola. Fontos kezdeményezéseket tett ezen a téren az Országos Nõképzõ Egyesület, amely bizottságot hozott létre a leánygimnázium megszervezésére. - > 1896. október 2-án megnyithatta kapuit hazánk elsõ leánygimnáziuma. 4. Felsõoktatás, tanárképzés A dualizmus idõszakában jelentõs fejlõdés ment végbe a felsõfokú iskoláztatás terén is. A polgárosodás, az ezzel párhuzamosan kiszélesedõ államapparátus egyre több szakképzett értelmiségit igényelt. Ezek képzése folyt - a pesti tudományegyetem mellett - a három újonnan szervezett egyetemen. Kolozsvárott 1872-ben, Debrecenben és Pozsonyban 1914-ben nyitotta meg kapuit új univerzitász. Az egyetem élén az évente választott rektor

állt, aki a prorektorral (elõzõ évi rektor), a karokat irányító dékánokkal és prodékánokkal (elõzõ évi dékán) egyetemi tanácsot alkotott. 1873-ban került sor a tanárképzõ újjászervezésére. Az oktatás a tanárképzõben "rendes, kötelezett tanterv alapján" történjen. A tanárjelöltek gyakorlati képzését szolgáló gyakorlógimnázium. Új egyetem nyitotta meg kapuit 1872-ben Kolozsvárott. Az egyetemet alapító törvénycikk rendelkezése nyomán a tanárképzõ intézetet is megszervezték 1873-ban. A minta a pesti intézmény volt, ennek szabályzatát tekintették példának Kolozsvárt is. 1918-ban a háborús események már beleszóltak az kolozsvári egyetem életébe is. A román hatóságok 1919. május 12-én - karhatalom alkalmazásával - Schneller István rektortól végleg átvették az egyetemet. Imre Sándor pedagógiája Imre Sándor (1877-1945) Hódmezôvásárhelyen született. A kolozsvári egyetem elvégeztével

németországi egyetemeken folytat további tanulmányokat, majd hazatér és a kolozsvári ref. fõgimnázium tanáraként dolgozik 1900-1908-ig. • magántanári képesítés • budapesti polgári iskolai tanítóképzõ pedagógia és filozófia-lélektan tanára • helyettes államtitkár a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban • 1919. augusztus 7-tôl 15-ig kultuszminiszter Imre Sándor neve szervesen összefonódott a nemzetnevelés elméletével, amely mintegy vezérmotívumként vonul végig egész életmûvén. 1904-ben jelenik meg a "Gróf Széchenyi István nézetei a nevelésrõl" címû könyve, amelyben a legnagyobb magyar neveléssel kapcsolatos gondolatait fûzi össze egységes rendszerré. Pedagógiájának fõ támpillére: a legfontosabb az a nevelés, amely a nemzet körében folyik és a nemzetre hat vissza. Magát a nemzetet is nevelni-formálni kell. Ez a nemzetnevelés-felfogás tehát magában foglalja a fejlõdés dinamikus jellegét,

szemben a német pedagógiai gondolkodásban gyökerezõ állampolgári nevelés-teória statikus megállapodottságával, merevségével. Ez jellemezte Imre Sándor felfogását a tízes években. A két háború között ez a nemzetfogalom már sokat veszített eredeti tartalmának konkrét társadalmi meghatározottságából, s egyre inkább egy metafizikusan elvont, "légüres térben lebegõ" kategóriává kezdett fakulni. Imre Sándor gazdag tudomány-népszerûsítõ munkásságával ennek a nevelõi gondolatnak a minél tágabb körökben való meggyökerezését kívánta elõsegíteni. Szinte valamennyi nevelõ közösség, valamennyi iskolatípus számára volt mondanivalója. Elõadások, tanulmányok, folyóiratcikkek, könyvek sokasága szól a családi nevelésrõl[, a kisdedóvó intézetekrõl, a népiskoláról, a polgári iskoláról, a középiskoláról[, az egyetemi tanárképzésrõl[, az egyetemi nevelésrõl. Imre Sándor reformok híve,

változásokat szorgalmaz, de az erõszak, a forradalom nem felel meg lelkialkatának. 1919-ben felelõs minisztériumi beosztásban is több ízben hangot ad kétségeinek: Látja, hogy a kommunisták "pártpolititkai eszközzé süllyesztették az iskolát és a tanítót". Ezt nem helyeselheti, hiszen már 1912-ben, a "Nemzetnevelés" lapjain megfogalmazta, hogy súlyos hiba volna "bármilyen pártpolititkai nevelést társadalminak képzelni", mivel "ez az egyén teljes lekötését célozza" Imre Sándor a szegedi egyetemen egyik legnagyobb hatású professzora volt, akinek személyes hatása a tanítványok sokaságában élt tovább. Saját pedagógusi arculata szép példája volt annak az egyetemi tanáreszménynek, amelyrõl õ maga így írt: "Az egyetemen csak olyan tanárnak szabad lenni, aki teljesen kifejlett személyiség, vagyis, aki tudatos és nemes egyéniségét érvényesíti tevékenységének minden részletében

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


[...] Az egyetemi tanár eszménye: az egyetemi eszmény." Nagy László pedagógiája Nagy László azért dolgozott, hogy a nevelõ-katató munka a gyermek belsõ világának tudományos igényû megismerésére támaszkodjék. Ezt a célt szolgálta 1908-ban megjelent könyve, "A gyermek érdeklõdésének lélektana" is.[ Nagy László a gyermek érdeklõdésének alakulásában öt fejlõdési fokozatot különböztet meg: 1. Az érzéki érdeklõdés foka születéstõl 2 éves korig tart. Ekkor a gyermek érdeklõdését az érzékszervi benyomások kötik le, azok az impressziók, melyek érzékszerveit kellemesen foglalkoztatják. Nagyon fontos, hogy a gyermeknek a külvilággal való érintkezését elõmozdítsuk, érzékszerveinek tapasztalási lehetõséget adjunk. 2. A szubjektív érdeklõdés foka a 2-7 esztendõs korban jelentkezik. A gyermek ekkor már inkább tárgyak iránt érdeklõdik, de ennek a tárgyi érdeklõdésnek az a kiválasztó

szempontja, hogy az adott tárgy mennyire indítja meg képzeletét, mennyire segíti öntevékenységét. A gyermekben ekkor még az ösztönei uralkodnak. 3. Az objektív érdeklõdés foka 7-10 éves korig tart. Itt a tárgyak már nem szubjektív hatásukkal váltják ki a gyermek érdeklõdését, hanem tárgyi hasznuk miatt. "A gyermek minden új dolgot meg akar ismerni, amely a szeme elé kerül." A tárgyakat a gyermek aszerint értékeli, hogy mennyire tudja hasznosítani õket konkrét cselekvésében, a valóság megismerésében. Elõ kell mozdítani a gyermek természethez való közeledését, természetbe való beleélését - tanácsolja Nagy László. 4. Ezután következik az állandósult objektív érdeklõdés foka a 10-15 éves korban. A korábbi érdeklõdés ebben a korban hosszabb idõre állandósul egyes tevékenységek iránt. A gyermekben kialakul az önfegyelmezettség, az összpontosító képesség megfelelõ szintje. A gyermek egyénisége

ekkor bontakozik ki erõteljesebben. 5. 15 éves kortól a serdüléstõl éri el a gyermek a logikai érdeklõdés fokát. Az ifjú ekkor már a személyek, tárgyak, jelenségek eszmei tartalma, a tapasztalatok belsõ összefüggése iránt érdeklõdik. A gyermeket az eszmék és ideálok iránti lelkesedés jellemzi, ezeket az eszméket kiszínezi, szubjektívvá teszi. Hamarosan egy kitüntetett eszme válik az egész szellemi élet központi mozgató elemévé. Ebben az idõszakban válik a gyermek öntudatos társadalmi lénnyé. Ezt az idõszakot nevezi Nagy László az állandósult logikai érdeklõdés fokának. Nagy László szerint az oktatás célja a világos, tiszta fogalmi ismeretek ("tiszta objektív szemléletek") létrehozása. Az oktatás folyamata két, szervesen egymásba ívelõ szakaszra bomlik: a) az érdeklõdés kialakulásának folyamatára, majd b) a "tiszta szemléletek" megjelenésének szakaszára. Nagy László pedagógiájának

központi alakja a gyermek. Nagy fontosságot tulajdonított a gyermek aktivitásának, öntevékenységének, ezzel párhuzamosan a gyermek és tanár, a gyermek és a másik gyermek együttmunkálkodásának Nagy László iskolája tehát "cselekvõ iskola", ahol a gyermek "munkája", tevékenysége uralkodik. Nagy László tervezetében az iskolarendszer alapja a nyolcosztályos kötelezõ egységes népiskola. Schneller István pedagógiája Schneller István (1847-1939) egy kõszegi lelkész fia. A kõszegi, majd soproni diákévek után Halléba került, ahol teológiát tanult az egyetemen. • Magánnevelõ • eperjesi, illetve a pozsonyi evangélikus teológiai intézet tanára • kolozsvári egyetem rektora • 1923 végéig Szegeden mûködõ egyetem professzoraként és a tanárképzõ intézet igazgatójaként dolgozott Schneller pedagógiájának alapvetõ jellegzetessége az ember erkölcsösödésébe vetett feltétlen hit. Ezt az

etizálási-etizálódási folyamatot egy háromlépcsõs processzusként írja le 1. az ember "értékképzetei" az "érzéki Éniség"-tôl fejlõdnek Korlátlan önérvényesítés 2. a "történeti Éniség" közbülsô állomásán keresztül külsõ törvények feltétel nélküli elfogadása 3. a "tiszta Éniség" erkölcsi magaslatáig. belsõvé vált erkölcsi törvény életelvvé avatása Ezen az úton válik az egyéniségbõl tudatos, erkölcsös személyiség. Schneller felfogása szerint az egyén erkölcsösödésének legfõbb mozgatórugója a szeretet. E szeretetnek fontos jellemzõje a másik ember egyéniségének megismerése, elfogadása. E szeretetelvûségbõl több - Schneller pedagógiájára jellemzõ - következtetés vonható le: 1. Ennek a neveléstani rendszernek központi alakja a pedagógus. Herbarttal ellentétben Schneller azt állítja, hogy a nevelés "személyi kölcsönhatás, s nem képzetek

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kölcsönhatásának eredménye". 2. A kulcsszerepet játszó pedagógus ugyanakkor messzemenõen figyelembe veszi a gyermek lelkületének sajátos vonásait. Schneller nemcsak filozófiájában, hanem pedagógiájában is számol a gyermek egyéni adottságaival. Elõadásaiban, írásaiban arra hívja fel a pedagógusok figyelmét, hogy minden növendékük fejlõdésérõl vezessenek "jegyzõkönyvet", amelyben a gyermek származására, környezetére vonatkozó adatokat is regisztrálják. A tanári konferenciáknak pedig e feljegyzések megvitatása legyen a tárgya az osztályzatok "mechanikus bediktálása" helyett. Mindezekbõl is kitûnik, hogy a kolozsvári pedagógus tisztelte a gyermek egyéniségét, de nem abszolutizálta, nem emelte piedesztálra úgy, mint ahogyan azt az akkoriban kibontakozó gyermektanulmányi mozgalom mûvelõi tették. 3. Az ember etikai fejlõdésének, az egyéniségbõl személyiséggé válásnak harmadik

mozgatója a kultúra. Azok a kulturális javak, amelyek a különbözõ társas-közösségi körökben, az úgynevezett "történelmi hatalmakban" kristályosodnak ki. Ilyen koncentrikus közösségi körök Schneller szerint a család, a község, a nemzetiség, a nemzet, a kultúrállam, az egyház és végül az emberiség. Ezt a három tényezõt - a pedagógus személyiségét, a gyermek egyéniségét és az elsajátítandó kulturális anyagot - Schneller szerves egységben kezeli. Schneller István személyiségpedagógiája egy sajátos válasz a korszak neveléshez-oktatáshoz intézett kihívásaira. 19. A szovjet pedagógia és képvíselője. A. Sz. Makarenko. A századforduló orosz pedagógiáját a hagyományok tisztelete és az új törekvések iránti érdeklõdés egyaránt jellemezte. A rousseau-i alapokon nyugvó tolsztojánus "szabad nevelés" orosz hívei az iskola életét, kultúra-közvetítõ folyamatát a gyermek igényeinek

megfelelõen kívánták átszervezni. Az orosz reformpedagógiai mozgalom kiemelkedõ alakjai közé tartozott K. N. Ventcely (18571947), a szabad nevelés elkötelezett híve. Ventcely részletesen kidolgozta a "Szabad Gyermekek Háza" elnevezésû bentlakásos nevelõ-intézmény mûködésének alapelveit, majd 1906-1909 között Moszkvában egy óvodában létre is hozta intézetét. A foglalkozások a gyerekek kívánságára épültek, játék, kézimunka, mese, kirándulás, kötetlen beszélgetés formájában. A rajzolás, kézimunka során a gyerekeknek lehetõségük nyílt az alkotó önkifejezésre. Elutasították a kötelezõ foglalkozásokat és az elôre kidolgozott terveket. A hatóságok veszélyesnek tartották pedagógiai gondolatait, ezért 1922-ben fel kellett hagynia az aktív nevelõi munkával. Kiemelkedõ pedagogues: Sztanyiszlav Tyeofilovics Sackij (1878-1934). Pedagógiai tevékenysége az 1905-ös forradalom után bontakozott ki. Kezdetben az

amerikai "settlement"-mozgalom hatása alatt állt, amelynek lényege: megfelelõ nevelõ-környezetet biztosít hátrányos helyzetû gyerekek számára, reformok útján kívánva felszámolni az elmaradottságot. 1905-ben Moszkvában is létrehoztak egy "settlement"-egyesületet, mely célul tûzte ki óvodák és gyermekklubok létesítését. Sackij ugyanabban az évben Moszkva külvárosában proletárgyermekek részére óvodát és klubot magában foglaló intézetet nyitott, 1911-ben pedig "Derûs élet" néven gyermektelepet szervezett. Az 1917 utáni szovjet pedagógia egyik fõ célkitûzése a munkaiskola megvalósítása volt. Ez a szándék vezérelte az olyan szakemberek tevékenységét is mint P. P. Blonszkij (1884-1941), A. V. Lunacsarszkij (1875-1933), N. K. Krupszkája (1869-1939) és A. Sz. Makarenko (18881939). Anton Szemjonovics Makarenko (1888-1939) pedagógiája sajátos helyet foglal el az oroszszovjet pedagógia

történetében. Makarenko - mint munkáscsalád gyermeke - a poltavai tanítóképzõ fõiskolán végzett 1917ben. Pályafutását elemi iskolai igazgatóként kezdte. 1920-ban kapta a feladatot, hogy fiatalkorú bûnözõk számára Ukrajnában, Poltava mellett szervezzen munkatelepet. 1928-ban kénytelen volt megválni a Gorkij-teleptôl, ettõl kezdve a harkovi Dzserzsinszkij kommunában dolgozott 1935-ig. Ekkor Kievbe költözött, ahol a gyermek-munkatelepek ügyosztályának lett helyettes vezetôje. 1937-tôl haláláig Moszkvában élt. Az októberi forradalom utáni Ukrajnában különösen nagy gondot okozott a csavargó, bûnözõ gyermekek hatalmas tömege. A gondok enyhítésére 550 gyermekotthont létesítettek, ezek között az intézmények között volt a Makarenko vezette Gorkij-telep és a Dzserzsinszkijkommuna. Amikor Makarenko 1935-ban a gyakorlati nevelõmunkát befolyásos hivatali pozícióval cserélte fel, ez nemcsak pedológus ellenfelei fölötti

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


gyõzelmét szimbolizálta, hanem egyben új korszak kezdetét jelentette a szovjet pedagógiában. A veszélyeztetett helyzetbõl kiemelt csavargó gyerekek kolóniáiban a "közösség diktatúrájának" segítségével, a katonai fegyelem eszközével építette le a gyerekek bûnözõ múltjából fakadó egoista tendenciákat. Ez a pedagógia más, mint a századforduló táján megerõsödõ gyermekközpontú reformpedagógiai irányzatok. Elutasítja azt a felfogást, amely a "gyermek õfelségét" tökéletesnek tartja, s a gyermekben mint virágban gyönyörködik. Ahhoz, hogy a virág gyümölcse életrevaló legyen, másra is szükség van - vallja az ukrán pedagógus. "Fogjatok ásót, ollót, öntözõkannát, meg létrát, s ha a kertetekben hernyó üti fel a fejét, irtsátok rézgáliccal. Ne féljetek, permetezzetek csak bátran, alaposan - nem baj, ha a virágoknak ez egy icipicit kellemetlen.” Makarenko pedagógiája világszerte

ismertté vált. Legismertebb mûvei "Pedagógiai hõsköltemény" (1925-1935), "Az 1930-as menet" (1930), "FD-1" (1932), "Zászlók a tornyokon" (1936-1938). Neveléstani koncepciója az ötvenes-hatvanas években leegyszerûsítve, dogmává merevítve döntõen befolyásolta a szovjet típusú közép-kelet európai országok iskoláinak nevelésioktatási gyakorlatát. 20. A Horthy korszak magyar közoktatása. Klebelsberg és Kornis tevékenysége. A) Kultúrpolitika és közoktatásügy a húszas években Kornis Gyula, a korszak egyik legnevesebb mûvelõdéspolitikusa írta a neveléspolitika aktuális feladatairól a következõket: − a nemzeti érzés pozitív ápolása − az ifjúság lelkének megvédése az internacionalizmus szelleme ellen − a nemzet intelligenciájának visszamagyarosítása megjelent az antiszemitizmus sajátos oktatási-tanügyi vonatkozásban. A dualizmus idején a korábban is hazánkban lakó, illetve

akkor beköltözõ zsidóság jelentõs számarányban volt képviselve a különféle értelmiségi pályákon. Az új kormányzat ezért az egyetemekre felvehetõ zsidó hallgatók számának korlátozását rendelte el. Az elfogadott "numerus clausus" törvény már valóban politikai szempontból rostálta az egyetemre jelentkezõ hallgatókat, a numerus clausus hatására az egyetemeken jelentõsen csökkent a zsidó származású hallgatók aránya az 1920-as évek elsõ felében. Az 1920-as évek végétõl a zsidó hallgatók semmiféle diszkrimináció alá nem estek a hazai oktatási-nevelési intézményrendszerben, az 1930-as években számarányuk már a régi volt. Klebelsberg Kunó (1875-1932) jogtudományi tanulmányokat folytatott a budapesti, müncheni és berlini egyetemen, majd a párizsi Sorbonne-on hallgatott államtudományt. Tisza István 1914-ben államtitkárrá nevezte ki. 1921-ben rövid ideig belügyminiszter volt, majd 1922-tôl 1931-ig a

Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élén állt. A magyar társadalom belsõ szerkezetének fokozatos és igen óvatos átalakítását Klebelsberg a iskoláztatás tartalmának átalakításával, egyfajta "tudásberuházással" kívánta megvalósítani. Eszköze az új tartalommal megtöltött keresztény-nemzeti ideológia, a klebelsbergi neonacionalizmus. "Valami új közszellem van kialakulóban - mondta egyik beszédében Klebelsberg -, amely egyelõre inkább az öntudat alatt húzódik meg, de már munkában van."[7] Az újjászületõ nacionalizmusnak ezt az érzését, gondolkodásmódját nevezi neonacionalizmusnak. "A magyar hazát ma elsõsorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá" - jelentette ki Klebelsberg 1922 júniusában, amikor a kultuszminiszteri széket elfoglalta. A neonacionalizmusból egyenesen következik a kultúrfölény programja. Klebelsberg az elvesztett háborút a kultúra

síkjára terelve akarta ismét megnyerni: "mûvelt és jómódú nemzet akarunk lenni, szóval fajsúlyosabb, mint a bennünket környezõ népek". A neonacionalizmus azonban csak akkor válhat igazán tömegeket mozgósító erõvé, ha a nemzet egységes és nem szétforgácsolt. A népet meg kell tartani a nemzet szervezetén belül, a nemzeti politikának éppen ezért "népbarátnak", "népiesnek" kell lennie. Klebelsberg kultúrpolitikájában éppen ezért nagy súlyt kaptak a nép mûvelõdését szolgáló, a népoktatást fejlesztõ intézkedések. 1. Népoktatás Klebelsberg kultúrpolitikájának egyik "vezérmotívuma" volt a magyar néptömegek mûveltségi színvonalának emelése. Klebelsberg népiskolák tömeges felállításával és az iskolán kívüli népmûvelés megszervezésével kívánta a tömegek kulturáltságának, mûveltségének színvonalát emelni. 1926-ban és 1927-ben - a miniszter kezdeményezésére -

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


óriási népiskolai program bontakozott ki. Az országot 5 km sugarú körökre osztották, és törvénnyel kötelezték a törvényhatóságokat vagy a földbirtokosokat, hogy népiskolát állítsanak. Három esztendõ alatt ötezer népiskolai tanterem és tanítólakás épült Magyarországon. A legmodernebb típustervek felhasználásával, téglafalakkal épült, vörösfenyõ padlózattal, hatalmas ablakokkal és palatetõvel ellátott épületek voltak ezek. (Tanyákon, ahol a házak 50 százalékának a fala vályogból, teteje pedig nádból készült.) Az iskolákhoz háromszobás tanítói lakás és téglából épített udvari melléképületek csatlakoztak. 12-21 éves korig pedig a leventemozgalo. A leventeegyesületekbe tömörülõ fiatalok tavasszal, nyáron és õsszel sportoltak, katonai jellegû gyakorlatokat végeztek, télen pedig népmûvelõ elõadásokon vettek részt. Látnivaló tehát, hogy a mozgalomba a militarista jelleg is beszûrõdött, ez azonban

a lefegyverzett Magyarországon könnyen indokolható volt. A kultuszminiszter minden 5-10 ezer fõs községbe polgári iskolát kívánt létesíteni azért, hogy a mûveltségnek ne csak kimagasló "gócai", hanem helyi "kulturális fókuszai" is legyenek. A népiskola 4. osztályának elvégzése után a tanuló évenként 14-16 százaléka iratkozott be a polgáriba. Sokat tett Klebelsberg a polgári iskolai tanárképzésért. Egyesítve a férfi tanárok képzését folytató budai Pedagógiumot az Erzsébet Nõiskolával - Polgári Iskolai Tanárképzõ Fõiskola néven - Szegedre helyezte az intézetet. Új székhelyén 1928 októberében kezdte meg mûködését a tanárképzõ fõiskola. A képzés idõtartamát négy évre emelték fel. 2. Középiskolák Az 1880-1930 közötti társadalmi fejlõdés két fõ vonulata Európában a gyári munkásság megerõsödése és szervezkedése, valamint az ipari, technikai tisztviselõ-értelmiségi réteg

színrelépése és politikai szervezkedése. Klebersberg szorgalmazta a tananyag gyakorlatiasabbá tételét, valamint az élõ idegen nyelvek oktatását. (Sok nyelvtanár kapott ekkor külföldi ösztöndíjat.) A modernizálást szolgálta az új középiskola-típus, a reálgimnázium létrehozása is. A törvény a szétkülönítés elvét úgy kívánta érvényre juttatni, hogy a humán gimnázium és a reáliskola közé domináns iskolatípusként beillesztette a reálgimnáziumot. Ennek fõ jellegzetessége az volt, hogy a latin nyelvet mint fõ tantárgyat és a német nyelvet (mely mindhárom iskolatípusban kötelezõ volt) megtartotta, s felvett még egy modern nyelvet (angolt, franciát vagy olaszt). Mindhárom középiskola-típusban azonos súllyal szerepeltek az ún. nemzeti tárgyak (magyar nyelv és irodalom, történelem). 3. Felsõoktatás A két világháború között Magyarországon négy tudományegyetem mûködött: a budapesti, a debreceni, a pécsi és a

szegedi. Az utóbbi kettõ Pozsonyból, illetve Kolozsvárról települt át új helyére. Az egyetemeknek bölcsészeti, orvostudományi, jog- és államtudományi, valamint hittudományi fakultásuk volt. Az egyetemekkel együtt nõtt az egyetemi hallgatók száma is. Ez az emelkedés igen nagymérvû, ha figyelembe vesszük, hogy az ország lakossága Trianon után közel 64 százalékkal csökkent. Az egyetemek fejlesztését Klebelsberg szívügyének tekintette. 1924-ben - a magyar nevelés történetében egyedülálló módon - törvény született a középiskolai tanárok képzésérõl és képesítésérõl. Újból deklarálta, hogy az elméleti tanárképzés elsõsorban a tudományegyetemek bölcsészeti karának feladata. A bölcsészeti kar munkájának segítésére a törvény elõírta a kar melletti középiskolai tanárképzõ intézet felállítását, illetve újjászervezését. A tanárképzõ élén az elnök (egyetemi nyilvános rendes tanár) és az

igazgatótanács állt. Az intézet testülete nyilvános rendes és rendkívüli egyetemi tanárokból, meghívott egyetemi magántanárokból, fõ- és középiskolai tanárokból állt. A négyéves képzés célja az volt, hogy a hallgatók az elõadások és gyakorlatok során elsajátítsák a szaktárgyak tanításához szükséges pedagógiai-szakmódszertani ismereteket és készségeket. A tanárképzõ intézetek székhelyein az évtized folyamán gyakorló középiskolákat állítottak fel. B) A harmincas-negyvenes évek nevelésügye A húszas évek kulturális reformsorozata a klebelsbergi "konzervatív modernizáció" lassú evolúciós folyamata nem hozta meg a várt sikereket, de ideje sem volt a kibontakozásra. A harmincas évek elejének gazdasági válsága is hozzájárult ahhoz, hogy a nagy ívû tervek jó része nem valósulhatott meg. A korszak kultuszminisztere és vezetõ ideológusa Hóman Bálint (1885-1953) történészkultúrpolitikus volt,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


aki - egyéves megszakítással - egy teljes évtizedig (1932-1942) állt a VKM élén. Mûvelõdéspolitikájának központi gondolata "a nemzeti egység, a nemzeti erõk fokozása és koncentrációja" lett. A harmincas években tehát a nemzetté nevelés vezérgondolata elõnyt élvez még a - korábban preferált - valláserkölcsi neveléssel szemben is. Az új nemzedék "egységes és egyöntetû" nevelése a legfontosabb, ennek rendelõdik alá az oktatómunka és a szakképzés is. Az ország lakosságát öntudatos nemzetté formálni-nevelni - e kívánságnak sürgetõ aktualitást adott az országot ekkor fenyegetõ konkrét veszély: mind a hitleri Németország, mind a sztálini Szovjetunió elnyeléssel fenyegette. A korszak népoktatását illetõen figyelmet érdemel a nyolcosztályos népiskola kialakulásának folyamata. 1940:20 törvénycikk gyakorlati megvalósulásának a háború állta útját, bár a legtöbb településen megszervezték a

7-8. osztályt. 1934. évi középiskolai reformban: Amíg az 1924-es reform a differenciálást tekintette célnak, addig ez az egységes középiskolát, amelynek a nemzetismereti oktatás állt a tengelyében. Az új egységes magyar középiskola a gimnázium volt. A reform nyomán 1938-ban megjelent gimnáziumi tanterv nagyobb teret szentelt az úgynevezett nemzeti tárgyaknak. Ezek a tárgyak a következõ ismeretköröket ölelték fel: magyar nyelv, magyar irodalom és mûvészet, magyar történelem - ennek keretében az állami, gazdasági, társadalmi élet jelenségei, Magyarország földrajza és néprajza. Egyúttal csökkentette a görög és latin nyelv, valamint a természettudományos tárgyak óraszámát. A hómani koncepció gimnáziuma a nemzet életében vezetõ szerepre hivatott értelmiség nevelésének iskolája. Hóman Bálint élete fõmûvének tekintette a tanügyigazgatás szervezeti átalakítását, egyszerûsítését: Az ország valamennyi iskolája

nyolc tankerületi fõigazgató irányítása és ellenõrzése alá került. A törvény szerint az állam felügyeleti joga az egyházi iskolákra is kiterjedt, akárcsak korábban. C) Reformpedagógiai irányzatok hazánkban 1. Cserkészet A korszak egyik nagy hatású pedagógiai mozgalma, a cserkészet. A cserkészcsapat élén felnõtt parancsnok állt, de mellette a nagyobb fiúk voltak a rajok, õrsök parancsnokai. Fegyelmezett, katonás szellem uralkodott a csapatban, de magvolt a rajok, õrsök saját, külön élete is. Jellemes személyiség az, aki egyéni önfejlesztõ munkával igyekszik saját magát minél teljesebb emberré, minél jobb magyarrá formálni. Modern pedagógia volt tehát a magyar cserkésznevelési koncepció. Az 1921-ben újjászervezõdött cserkészszövetség szabályzatát ezért csak nagy nehézségek árán sikerült elfogadtatni a Belügyminisztériumban. A magyar cserkészet ugyanis a húszasharmincas években is ellenállt minden

militáns törekvésnek, s nem volt hajlandó "katonai elõképzõvé" silányítani a mozgalmat. 1939-ben az egyre inkább jobbra tolódó magyar kormány nyomására az országgyûlés elfogadta az ún. honvédelmi törvényt. Ez újraélesztette a cserkészet militarizálásának veszélyét. 1942-ben megszüntették a Magyar Cserkészszövetséget, s az újonnan szervezett Magyar Cserkészmozgalom élére egy tábornokot állítottak. Annak ellenére, hogy 1942-1944 között a magyar cserkészet felsõ vezetésében valóban militarista és szélsõségesen nacionalista szellem uralkodott, "lent", magukban a cserkészcsapatokban mindebbõl szerencsére alig érzõdött valami. A magyar cserkészmozgalom pedagógiai jegyeit illetõen: • modern, korszerû pedagógia volt, neveléstudományi és pszichológiai szempontból egyaránt; • hatékony pedagógia volt: tízezrek nõttek fel e nevelési elvek szellemében; tízezreknek biztosított derûs egyéni

és közösségi fejlõdést eredményezõ gyermek- és ifjúkort; • humánus pedagógia volt: az emberek egyenlõségét, az emberek közötti szolidaritást és szeretetet, a megkülönböztetés nélküli segítõkészséget, a személyiség tiszteletét hirdette.[ 2. A reformpedagógia szellemében mûködõ hazai iskolák a) A Családi Iskola (1915-tôl 1943-ig) szervezõje és fenntartója Nemes Aurélné Müller Márta volt. A Családi Iskola sajátos vonása volt, hogy az adott osztály munkaprogramját a tanító és a tanulók közösen állították össze. A tananyagot az "életegységek" rendszere szerint szervezte. Célja az, hogy a gyerekek könnyedén, játszva szerezzenek ismereteket, alakítsanak ki készségeket. Magasabb osztályokban az összetettebb anyag feldolgozásakor a következõ mozzanatok követték egymást: 1. megindítás (érdeklõdés ébresztés), 2. ismeretszerzés 3. a tanultak rögzítése és gyakorlása, 4. a tudás

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ellenõrzése, 5. a hiányok pótlása, 6. az ismeretek kivetítése alkotó vagy gyakorlati munkában. b) Új Iskola (1915-1949), Domokos Lászlóné Löllbach Emma intézete. Nagy László elvei szerint alakította ki iskolájának pedagógiai arculatát, de a harmincas években már több ponton eltért mesterének koncepciójától. A humán tárgyak tanításakor az Új Iskola pedagógusai egyszerûen tényeket közöltek, hanem felhasználva és egyúttal fejlesztve a gyerekek intuitív képességeit - láttatták a korszakot. Domokosné az "intuitív, azonosuló módszer" segítségével a gyerekeket élményekkel átszõtt ismeretanyaghoz juttatja. Saját kutatómunkájuk eredményeirõl igen sokszor valamilyen kreatív kifejezési forma (rajz, agyagmunka, dramatizálás stb.) segítségével számoltak be a tanulók. Ennek kapcsán új igényként fogalmazódott meg itt is - akárcsak más reformiskolákban - az alkotás igénye. c) Az olasz reformpedagógus,

Montessori Mária hatása rendkívül nagy ívben érvényesült Európa-szerte, nem kerülte el hazánkat sem. Lelkes híve volt ennek a pedagógiának Bélaváry-Burchard Erzsébet, 1927-tôl 1944-ig Montessori-módszerû óvodája, 1928-tól 1941-ig pedig iskolája mûködött Budapesten. Az iskola mindvégig osztatlan volt. Ennek elõnye (24-28 gyerek jár a négy osztályba összesen), hogy a nagyobb gyerekek példáját a kicsik utánzással követték. "Segíts, hogy önállóan tudjak dolgozni" - ez a Montessori-gondolat érvényesült Burchard Erzsébet budapesti kisiskolájában is. d) Rudolf Steiner magyar követõi közül feltétlen említést érdemel Nagy Emilné, Dr. Göllner Mária, aki - a steineri pedagógia szellemében - 1926-1932 között Budán, a Kissvábhegyen iskolát mûködtetett. 1926 szeptemberében két osztállyal és hozzávetõleg 20 növendékkel nyílt meg a kétnyelvû Kissvábhegyi Iskola és Internátus, mely Waldorf-iskola volt. Miután

1933-ban Hitler Németországban hatalomra jutott, vége szakadt a német Waldorf-mozgalomnak, s ez a sors várt a magyar iskolára is. 21. A magyar közoktatás 1945 utáni fejlődése. (Karácsony Sándor és Weszely Ödön) AZ 1945 UTÁNI MAGYAR ISKOLÁZTATÁS TÖRTÉNETE A második világháború után a világi és egyházi erõk kezdetben egymás mellett álltak. Egyetértettek abban, hogy az iskolarendszert demokratikus irányba kell továbbfejleszteni. A széles tömegeknek lehetõvé kell tenni a kultúra elsajátítását, a munkások és parasztok tehetséges gyermekeinek is biztosítani kell iskolai oktatásban való részvételt az elemi szinttõl egészen az egyetemig. 1945. augusztus 18-án elrendelték a nyolcosztályos általános iskola megszervezését. A háború után széles körû mozgalom bontakozott ki az alapmûveltség terjesztése érdekében. Folytatták a korábban megkezdett harcot az analfabétizmus felszámolására. Az írásolvasástanítás a

felnõttekre is kiterjedt. 1945 nyarán Londonban új nemzetközi szervezet jött létre: UNESCO(United Nations Educational, Scientific and Cultural Organisation) Magyarország 1948 óta tagja a világszervezetnek. Az UNESCO szakemberei sokat tettek az analfabétizmus felszámolásáért, az iskoláztatás fejlesztéséért. A demokratikus reform során átalakultak a középiskolák, sor került a magyar felsõoktatás átszervezésére is. A nõk elõtt megnyitották valamennyi felsõoktatási intézmény kapuit. (1946. évi 22. törvény) Két közoktatási reform-tervezet 1) A Kisgazdapárt iskolareform-terve "Nem osztályokat akarunk nevelni - olvashatjuk a tervben -, hanem az egységes alapmûveltség feltételeit kívánjuk megteremteni az egész magyarság számára." A nevelés célja eszerint nem más, mint "...a maga képességeit harmonikusan és lehetõ teljességében kifejteni tudó, öntudatos magyar ember, aki ezekben a képességeiben társadalmáért

vállalandó eszközét és nem egyéni kívánságainak lehetõségeit találja meg." A reformtervezet az új köznevelési rendszerrel szemben hat alapvetõ követelményt határozott meg. A nevelés legyen: 1. általános, 2. kötelezõ, 3. a szakmára való képzés elõtt egységes, 4. a tanítás minden iskolafajban ingyenes, 5. minden fajta nevelõi munka felelõs tevékenység, 6. a nevelõi munka törvénnyel elismert kiemelt fontosságú szociális tevékenység. Tankötelezettség 12 esztendõn át tart, minden gyermek (fiúk és lányok egyaránt) 6-tól 18 éves koráig kötelezõ iskoláztatásban vesz részt. 2) Németh László tervezete Az író-orvos-pedagógus - a Nemzeti Parasztpárt felkérésére - 1945 õszén megjelent "A tanügy rendezése" címû írásában foglalkozott az iskolarendszer átalakításának lehetõségeivel. a hatosztályos elemi iskola mellett érvelt. Ennek elsõ három - alapozó - esztendeje alatt a gyerek

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


"megtanulja a beszédet leírni s olvasni, följut az egyszeregy tetejébe, s a beszéd- és értelemórákon szókincsét bõvítve leltárocskát készít a világról. A rákövetkezõ három év már a középiskola elõkészítõje: "A beszéd- és értelemgyakorlat most bõvül természetrajzzá, történelemmé. hatosztályos elemi elvégzése után ipari vagy mezõgazdasági szakelemi. A tehetségesebbek az "értelmiségi", iadminisztratív, az ipari és mezõgazdasági középiskolában Németh László tanügyi reformelképzelései nem valósulhattak meg, a magyar iskolaügy átalakulásának eredménye 1945 õszétõl a nyolcosztályos általános iskola és az arra épülõ négy évfolyamos középiskola lett. A NÉKOSZ A dualizmus idején, a két világháború között, s 1945-1948 között is tekintélyes számú kollégiumot tartottak fenn az egyházak a középiskolás és fõiskolás-egyetemista tanulóifjúság számára. A háború utáni

idõszak magyar nevelésügyének jelentõs újításai voltak a népi kollégiumok, amelyeknek megszervezésével az alsóbb néprétegekbõl származó gyerekek tanulását kívánták segíteni. 1946 júliusában meghirdették a Népi Kollégiumokat Építõ Mozgalmat (NÉKEM). A népi kollégiumok szervezete alkotta a NÉKOSZ-t, vagyis a Népi Kollégiumok Országos Szervezetét. Az 1947/48-as tanévben már 160 népi kollégium mûködött. A kollégium alapsejtje a 8-10 növendékbõl álló szövetkezet volt. Tagjai maguk választották meg vezetõiket, saját ügyeikben felelõsséggel döntöttek. A szövetkezetek egymáshoz kapcsolódva alkották a kollégiumi közösséget. A kollégiumokban az önkormányzat elve érvényesült. Az iskolák államosítása A népi kollégiumok megszüntetése már annak a szovjet mintára megszervezett totalitariánus uralomra törõ, állampárti diktatúrának a védekezve támadó lépése volt, amely eleve gyanúsnak tartott minden

spontán formálódó tartalmas közösséget, még a baloldali eszmék jegyében szervezõdõ kollégiumi közösségeket is. Nem tûrték - nem tûrhették - az eszmék, a gondolatok, a szabad cseréjét, a "másként gondolkodást". A háború után ezért hamarosan megindult a küzdelem az iskolák feletti ellenõrzés birtoklásáért is. A baloldali politikai erõk az egységes, állami iskolarendszer megteremtését tûzték ki célul. 1946 tavaszán megindult a felekezeti iskolák elleni támadás. 1946 nyarán "adminisztratív", állami intézkedéssel oszlatta fel a belügyminiszter az összes katolikus egyesületet - a "hitbuzgalmi jellegûek" kivételével. 1946. június 2-án kimondták a magyar úttörõmozgalom megalakulását, amely 1948 szeptemberétõl kezdve a 6-14 éves korosztály egyedül engedélyezett ifjúsági szervezeteként mûködött. 1946. július 19-én a belügyminiszter feloszlatta a Magyar Cserkész Szövetséget,

majd három nap múlva megalakult ennek jogutódja, a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége. Elnöke a már betegeskedõ Karácsony Sándor lett. 1948. június 16-án életbe lépett az iskolák államosításáról szóló törvény Az "ötvenes évek" 1) Óvodák A háború ezen a téren is visszaesést hozott, óvodaépületek sokasága vált romhalmazzá. A nõk tömeges munkába állása lassú extenzív fejlõdés eredményezett. (1938-ban 1140 óvodában 112 ezer gyermeket gondoztak-neveltek, 1945-ben az óvodák száma 992-re csökkent, az óvodás gyermekek száma pedig 52 ezerre esett vissza.) 2) Általános iskolák A hatalomra jutó kommunista párt úgy tekintett az iskolára, mint az engedelmes állampolgárok nevelésének eszközére. Az elsõ új tanterv 1946-ban (tehát még a "fordulat éve" elõtt) született, s ekképpen fogalmaz: "Az általános iskola célja, hogy a tanulót egységes, alapvetõ nemzeti mûveltséghez juttassa,

mindenirányú továbbnevelésre és önnevelésre képessé tegye és közösségi életünk tudatos tagjává nevelje." Az 1950-es szocialista tanterv már gyökeresen eltér elõdjétõl. Célként azt tûzi ki, hogy az iskola "tanulóifjúságunkat Népköztársaságunk öntudatos, fegyelmezett állampolgáraivá, a dolgozó nép hûséges fiává, a szocializmus építõjévé nevelje..."[15] A "fegyelmezett állampolgár"-rá nevelés akkoriban nem jelentett mást, mint olyan alattvalói magatartás kialakítását, amely megfelel a monolitikus államhatalom, a diktatórikus parancsuralmi rendszer igényeinek. Ennek a célnak felelt meg iskolában közvetítendõ ideológia, ami kizárólag a marxizmus-leninizmus lehetett. Az új szocialista tanterv - bár a nyolcosztályos alsó-felsõ tagozattaos szerkezetet meghagyta teljesen átalakította a tanítandó tárgyak 1946-ban kialakított belsõ rendjét, arányait, tartalmát. 1950. március elsején

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


jelent meg egy minisztériumi utasítás, melynek tárgya "Az iskolai ifjúsági könyvtárak átrendezése és selejtezése" volt. A mellékelt lista több száz címet tartalmazott, köztük Benedek Elek és a Grimm-testvérek meséit, Sienkiewitz, May Károly és Donászy Ferenc könyveit. Ezeket a könyveket be kellett szolgáltatni a Papírfeldolgozó Vállalatnak.[ A friss szellemû pedagógiai irányzatok (Goncsarov, Jeszipov, Kalinyin, Krupszkája, Makarenko) nálunk sem juthattak szóhoz. Éppígy perifériára szorították, illetve elnémították a tradicionális magyar pedagógiai gondolkodás jó néhány élõ és alkotó képviselõjét. (Prohászka Lajost és Karácsony Sándort nyugdíjazták, Kornis Gyulát internálták stb.) Az ötvenes évek közepére egyre gyakoribbá váltak a diktált ideológiától való "elhajlások, torzulások", egyre több pedagógus mert saját bensõ meggyõzõdésére hallgatva tanítani, nevelni. 1955-ben egy

minisztériumi elemzés így értékelte az azt megelõzõ tanévben tapasztalt "jobboldali" jelenségeket: “A pedagógusok körében nõ azoknak a száma, akik nyíltan járnak templomba, gyermekeiket hittanra járatják, barátkoznak a papokkal.” 3) Középiskolák A gimnáziumok száma lassan emelkedett az ötvenes évek elejéig, dinamikusabb gyarapodást volt tapasztalható a szakmai középiskolák terén. A politikai vezetés legfõbb céljai közé tartozott a középiskolákban és a felsõoktatásban tanuló fiatalok szociális összetételének megváltoztatása, azaz a munkás és szegényparaszt származásúak erõltetett beiskolázása. Ez a törekvés kezdetben látványos eredményeket hozott. 1948 õszétõl 1955-ig a minisztérium szakérettségi tanfolyamokat szervezett. Ez az elõbb egy-, majd kétéves bentlakásos tanfolyam a középiskolát nem végzett munkás- és parasztfiatalok számára tette lehetõvé, hogy két középiskolai tantárgyból

érettségi vizsgát tegyenek, majd az ezeknek megfelelõ fõiskolai vagy egyetemi szakon folytassák tovább tanulmányaikat. Az szakérettségi tanfolyamok nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket: a túlfeszített tempó "gyorstalpaló"-jelleget eredményezett, és a minõség rovására ment. 1949-ben valamennyi középiskolát gimnáziummá szervezték át. Létrejöttek az általános gimnáziumok humán és reál (természettudományos) tagozattal. Ahol lehetett külön fiú és leánygimnáziumokat mûködtettek, viszont lányok beiratkozhattak fiúgimnáziumba ott, ahol csak egyetlen fiúgimnázium mûködött. Így ezek koedukálttá váltak. A pedagógiai érvekkel indokolt koedukáció a hatvanas évektõl kezdve vált általánossá középiskoláinkban 1949 õszétõl az oroszt kötelezõ idegen nyelvként tanulták az általános iskola felsõ tagozatán, a középiskolákban és a felsõoktatásban. Megalakultak a szakgimnáziumok: pedagógiai

gimnázium a tanító és óvónõképzõ helyett, valamint közgazdasági, ipari és mezõgazdasági gimnázium. Az ipari, mezõgazdasági és közgazdasági középiskolából ipari, mezõgazdasági és közgazdasági technikum lett. 1950 szeptemberébe a gimnáziumokban is új tanterv lépett érvénybe, hamar kiderült, hogy az általános gimnáziumok nem felelnek meg az elvárásoknak. 1954-től a gimnáziumok végzettek csak 25%-a nyert egyetemi felvételt. 4) Felsõoktatás, pedagógusképzés Az elsõ átfogó reformra 1948 júniusában került sor, ennek során deklarálták az egyetemek nyitottságát a munkások és parasztok gyermeki elõtt. Keretszámokat fogalmaztak meg: az egyetemekre felvett hallgatók 60%-át munkás-paraszt fiatalokból kívánták verbuválni. Erõltetett tananyagcsökkentést hajtottak végre, az oktatás színvonala így egyre csökkent,, 1952. május 12-én minisztertanácsi határozatot hoztak arról, hogy a fõiskolai és egyetemi

tanulmányokra jelentkezõket írásbeli és szóbeli felvételi vizsga alapján válasszák ki. A vizsgabizottság "mérlegeli a jelölt világnézetét, a jellemérõl kialakult benyomást, társadalmi helyzetét, pszichológiai adottságait, testi alkalmasságát; az utóbbiakat a vizsgabizottság véleménye alapján, az elõbbieket pontozással." A keretszámok továbbra is érvényben maradtak: ezután is gondosan ügyelni kellett arra, hogy az egyes karokon megfelelõ legyen a hallgatók szociális összetétele és a nõk aránya. Az ötvenes évek közepére sikerült elérni, hogy az egyetemekre és fõiskolákra felvettek több mint 66%-a munkás és paraszt származású legyen. Az értelmiségi szülõk gyermekeinek jóval nehezebb volt bejutniuk a felsõoktatásba, Fõiskolákon és egyetemeken az 1951/52-es tanévtõl, általános iskolákban és gimnáziumokban pedig az 1952/53-as tanévtõl kezdve vehettek részt a tanulók esti és a levelezõ

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


oktatásban Az 1949-es egyetemi reform idején megszüntették a középiskolai tanárképzõ intézeteket és tanárvizsgáló bizottságokat. A középiskolai tanárok képzése ettõl kezdve az egyetemi karok feladata lett. Az egyetemek és fõiskolák hallgatósága körében az ötvenes évek közepére egyre többször fogalmazódtak meg a rendszer visszásságait érintõ kritikus gondolatok. A politikai vezetés viszont nem tûrt semmiféle "másképpen gondolkodást", a hivatalos ideológiával össze nem egyeztethetõ gondolatokat "ellenséges nézetnek" bélyegezték, és szigorúan megtorolták. Az egyetemi és fõiskolai hallgatók fontos szerepet játszottak az 1956-os forradalomban. Az egyetemi ifjúság követelte Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését, többpárti választások kiírását, a szovjet csapatok kivonását, a beszolgáltatási rendszer eltörlését, a Kossuth-címer visszaállítását és a Sztálin-szobor eltávolítását. 1956.

október 23-án a Petõfi-szobor elõtt tüntetés zajlott le, amelyen már nemcsak az ifjúság képviselõi vettek részt: az idõközben 200 ezer fõre duzzadt tömeg az Országház elé vonult. Ezzel kezdetét vette a forradalom, amelyben az ifjúság kezdeményezõ szerepet vállalt. Forradalom és rendszerváltás között Az Oktatásügyi Minisztérium illetékesei 1956. november 2-án tervezetet tettek közzé, amely egy átfogó reform elsõ lépéseként értelmezhetõ. Az általános és középiskolák történelemtankönyveit kivonták, az irodalom- és földrajz könyveknek a Szovjetunióra vonatkozó részeit kihagyták, megszüntették az orosz nyelv kötelezõ oktatását, és lehetõvé tették a szabad vallásoktatást. A forradalom bukása után ezeket az intézkedéseket visszavonták, s a minisztérium illetékesei elõírták, hogy az iskolai oktató-nevelõ munka a "marxizmus-leninizmus, a tudományos világnézet szellemében" folyjon. Újból

deklarálták a munkás- és parasztszármazású fiatalok felsõoktatásba való bekerülésének adminisztratív eszközökkel való segítését: a kívánatos arány 50%. A tanító és óvónõképzés színvonalának emelését célozta két törvényerejû rendelet. Az addigi középfokú tanítóképzõket felszámolták, s 1959. szeptemberében megnyíltak az érettségire épülõ három évfolyamos felsõfokú tanítóképzõ intézetek. 1959 szeptemberétõl a pedagógiai fõiskola új neve: tanárképzõ fõiskola. A képzés háromról négy évre emelkedett Az 1961-ben becikkelyezett új oktatási törvény 1961-ben nagyszabású oktatási reformra került sor. Reformra szükség volt, hiszen az ötvenes évek erõltetett beiskolázása az értelmiségi pályákon túltermelést, s ezáltal elhelyezkedési nehézségeket okozott. A gyakorlati munkavégzés megszerettetését szolgálta az 1958-ban már bevezetett "gyakorlati foglalkozás" c. tantárgy, és

az ú. n. 5+1-es oktatási forma alkalmazása a gimnáziumokban. Ez azt jelentette, hogy a tanulók hetente öt napot hagyományos iskolai oktatás keretei között töltöttek, egy napig pedig ipari üzemben fizikai munkát végeztek, így egy szakmában elõképzettségre tettek szert. Az 1965-ös korrekció során az 5+1-es rendszert megszüntették, helyette tagozatos (nyelvi, természettudományos vagy ének-zenei) osztályokat hoztak létre a gimnáziumokban. A törvény új iskolatípusként létrehozta a szakközépiskolát. Ez az intézmény kettõs célkitûzést hivatott megvalósítani: valamely szakmában szakképesítést kell nyújtania, de a szakmai képesítõ vizsga mellett érettségi vizsgával zárul. A középfokú technikumok felsõfokúvá fejlesztését. A felsõfokú technikum már a gimnáziumot, vagy szakközépiskolát végzett fiatalok számára létesült A törvény a tankötelezettséget 16 éves korig terjesztette ki. Az általános iskolák számára

1963-ban kiadott tantervben a következõ célmeghatározás olvasható: "Az általános iskola célja, hogy megalapozza a kommunista ember személyiségének kialakítását. Ennek érdekében • nyújtson mindenkinek egységes, korszerû alapmûveltséget; • egész oktató-nevelõ munkájával céltudatosan fejlessze bennük a kommunista emberre jellemzõ erkölcsi tulajdonságokat; • neveljen úgy, hogy a tanulók szeressék szocialista hazánkat és más országok népeit, becsüljék a munkát és a dolgozó embert, vegyenek részt társadalmunk célkitûzéseinek megvalósításában; • tegye képessé õket arra, hogy hazánknak és a jövõ társadalmának mindenoldalúan fejlett, öntudatos dolgozóivá és védelmezõivé válhassanak."[41] Figyelemre méltó anakronizmus: Míg az 1950-es tanterv a "szocialista ember"-rõl ír, addig 1956 tragédiája után - 1963-ban már a "kommunista ember" az elérendõ cél. A hetvenes évek

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


elejétõl megélénkültek a tanulók egyéni képességeinek sokirányú és intenzív fejlesztését célzó pedagógiai kísérletek is. 1971-ben kezdõdött annak a komplex pedagógiai programegyüttesnek a kidolgozása, amelyet azóta a pedagógiai köznyelv - kidolgozójáról, Zsolnai Józsefrõl - "Zsolnai-módszer"-nek nevezett el. Az 1985-ben becikkelyezett 1. törvény a pártállami korszak utolsó lényeges közoktatáspolitikai dokumentuma. Sorra veszi a tanulók, a hallgatók, a pedagógusok és szülõk jogait és kötelességeit; meghatározza az óvoda, az alapfokú, középfokú és felsõfokú oktatás intézményeit. Foglalkozik a felnõttoktatás, az alapfokú mûvészetoktatás kérdéseivel, szól a diákotthonokról és a nemzetközi kapcsolatokról egyaránt. A rendszerváltozás a magyar iskoláztatás történetében is fordulópontot jelent: megkezdõdhetett egy demokratikus jogállam iskolarendszerének a kialakítása. Az 1990. január 24-én

elfogadott törvény szól a lelkiismereti szabadságról, a vallásszabadságról és az egyházakról. A törvény 17. paragrafusa lehetõvé teszi, hogy "egyházak és más jogi személyek iskolákat és egyéb oktatási-nevelési intézményeket állítsanak" 1993-ban fogadták el az új oktatási törvényt. Ez az alapdokumentum ötéves kortól iskolaelõkészítõt ír elõ, s rendelkezik a tíz évfolyamos alapképzést nyújtó általános iskoláról. A tankötelezettség továbbra is 6-tól 16 éves korig tart. A törvény a középiskola-típusok több új változatáról szól: 4, 6, 8, esetleg 9 osztályos gimnáziumokat sorol fel. További új elem a tízéves alapképzést lezáró alapmûveltségi vizsga, valamint egy keretjellegû Nemzeti Alaptanterv szükségességének megfogalmazása. A törvény rendelkezik az egyházi, alapítványi és magániskolákról, leírja az állami-önkormányzati iskolák világnézeti semlegességének követelményét.

Ugyanabban az évben a felsõoktatásról is törvényt fogadott el a parlament. Weszely Ödön (1867-1935). Több évtizedes - különbözõ iskolatípusokban eltöltött - gyakorló tanári munkássága után 1910-ben lett a pesti egyetem magántanára. 1918-tól a pozsonyi, majd annak átköltözése után a pécsi egyetem pedagógia professzora. A magyar gyermektanulmányi mozgalomnak létrejöttétõl kezdõdõen szorgalmas munkatársa, szervezõje és aktív vezetôje. Weszely pedagógiai koncepciójának megalkotása során következetesen kitart azon alapvetõ herbarti rendszerezési szempont mellett, mely szerint a pedagógia - a nevelés tudományos elmélete - két segédtudományra, az etikára és a pszichológiára alapozottan értelmezhetõ. Az etika, a nevelés céljaival áll összefüggésben, a pszichológia pedig a nevelési folyamat gyakorlati lépéseinek megtervezéséhez nyújt segítséget, ez a módszerre vonatkozó segédtudomány. Megfogalmazza a pedagógia

számára "a célokat a kultúra elemzése adja, az utakat pedig egyrészt a gyermektanulmány, a differenciális lélektan, az egyéniség ismerete, másrészt a szociológia mutatja". A nevelés célja a kultúra. Weszely pedagógiai koncepciójának másik jellegzetes eleme a nevelés értékelméleti megalapozásának hangsúlyozása. Pedagógiája számos rokon vonást mutat a korszak német pedagógiájának új törekvéseivel. Értékrendszere: Reális értékek: Szükséges Hasznos Élvezetes Ideális értékek: Igaz Jó Szép Weszely Ödön pedagógiája a XX. század elsõ felének utolsó hazai posztherbartiánus neveléstudományi rendszere. Ennek megalkotásával nem kevesebbre vállalkozott, mint a herbarti keretek következetes megõrzésével a század elsõ harmadának adaptálható korszerû szellemi áramlatait egységes rendszerbe foglalja és továbbfejlessze. Így kaptak helyet pedagógiai rendszerében a kultúrfilozófiai pedagógia, az

értékelmélet, a szociálpedagógia, a gyermektanulmány és gyermeklélektan, valamint a húszas évek nagy lélektani iskoláinak törekvései (kultúrpszichológia, alaklélektan, pszichoanalízis, individuálpszichológia stb.). A hazai hagyományok tudatos vállalásával a hozzá legközelebb álló herbartiánus iskola (Kármán, Fináczy) eredményei mellett felhasználta Imre Sándor nemzetnevelési koncepciójának és a gyermektanulmányi mozgalom Nagy László neve fémjelezte eredményeit is. A széles körû szellemi hatásokat saját sokoldalú elméleti és gyakorlati felkészültsége segítségével alkotó módon fejlesztette tovább. Karácsony Sándor (1891-1952) a század magyar pedagógiájának egyik markáns egyénisége. 1942 júliusától követte Mitrovicsot a debreceni tudományegyetem pedagógia professzori székében. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen folytatja, közben vendéghallgató Genfben, Münchenben, Grazban és Bécsben.

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Külföldi tartózkodása idején kerül kapcsolatba a wundti néplélektani kutatásokkal. 1918-ban szerez magyar-német szakos tanári oklevelet szerez 1929-ben a debreceni egyetem bölcsészeti karán avatják a filozófia, pedagógia, magyar nyelvészet egyetemi doktorává 1934-ben szerezte meg a magántanári habilitációját pedagógiából A két világháború közötti egyidejûleg a hazai cserkészmozgalom egyik dinamikus vezéralakja, a felszabadulás után 1948-ig a magyar szabadmûvelõdés irányítója, a Szabadmûvelõdési Tanács elnöke. A kommunista párt elõretörésével egyre több támadás éri, 1950. március 28án lemondatják katedrájáról és nyugdíjazzák. Ezt követõen hamarosan meghal. Egyik legismertebb "A magyar észjárás és közoktatásunk reformja" (1939) címû mûvében a Horthy-korszak közoktatásának bírálata mellett a korabeli viszonyokat ellensúlyozó új nevelés útkeresését is tartalmazza. A magyar nép nyelvi és

gondolkodásbeli sajátosságaiból néhány az akkoriban divatos nemzetkarakterológia számára hasznosítható - következtetést is levont a jellegzetes magyar gondolkodás, magyar észjárás, magyar mentalitás, magyar nemzeti géniusz problémáival kapcsolatban. Karácsony mûvének legfontosabb állítása, hogy a nemzet alsó néposztályainak gyermekei nem jutnak túl az elemi iskolán, és a középiskolába bekerülõ kis töredék is rosszul érzi magát, mert az iskola nyelve fordításnyelv, idegen a gondolkodásuktól. Karácsony által megfogalmazott "társaslélektani nyelvtan" - vagy ahogy ma fogalmaznánk: emberi kommunikáció - minden lényeges elemét: én - a beszédben elsõ személy - vagyok az adó, te - a második személy - a vevõ, az õ - a harmadik személy - vagy tárgy. Együtt vannak az elemek: a nyelv, beszéd, párbeszéd, társalgás (mondat, szó, hang, elõzmény, megértés, fogalom, világos látás). A nyelv az emberek

legjellegzetesebb társaslelki tevékenysége. A vallás - mondja - az létezési forma, amit az ember nem tud, hanem hisz és errõl bizonyságot tesz a másik embernek. Ehhez is legalább két ember szükséges, az egyik, aki vall, a másik aki hisz neki. A magyar világnézet"-ben (1941) Karácsony azt vizsgálja létezik-e magyar világnézet, és ha igen, melyek annak legjelentõsebb vonásai. Fejtegetései során megállapítja, hogy a magyar nép mûvészete, a "magyar lélek formái" számtalan keleti, ázsiai elemet õriztek meg, amelyek keveredtek és ötvözõdtek az európai keresztény kultúra tartalmaival. Az 1942-ben megjelenõ "Ocsúdó magyarság" címû mûvében a magyar ifjúság lelki arcát, mint az új szemléletû nevelés elõfeltételét fogalmazza meg. Kifejti: „a generációk közötti ellentét természetes jelenség”. Ezt követõen a nevelõ és növendék - vagy ahogy õ nevezi a nevelés alanya és tárgya -

tulajdonságait, viszonyulási módjait elemzi. Kikerülhetetlen dilemmát lát abban, hogy a nevelõ és növendék nem beszélnek egy nyelven, kétféle dialektust használnak. A kisgyermek elemi problémája az anyanyelv, a nagyobb gyermeké az idegen nyelv, a serdülõé pedig a tudomány. Foglalkozik a nõnevelés kérdéseivel és azokkal az akadályokkal, amelyek falun és városban hátráltatják a nevelõi tevékenységet. A kötet befejezõ gondolatai szerint a magyarság felocsúdása, jövõje a nevelés hatékonyságától függ. "A magyarok kincse" (1944) : Az ember elemi joga, hogy ne legyen egyedül, hanem társra leljen a másik emberben. Az értékelésre éppen úgy nevelni kell, mint bármi másra (kisgyermek számára ennivaló->vagyona lesz, elcserél, felnõtt -> pénz) A társadalmi nevelés harmadik kötete a "Magyar ifjúság" címet kapta, melynek alcíme tettrendszer és etika. Megállapítja, hogy a társas együttélés

alapvetõ jellegzetessége a mellérendelõ jelleg, ami a családban érvényesül a legjobban. Nem csupán a gyermek van alárendelve a szülõk akaratának, hanem egyik pillanatban a szülõk tettei igazodnak a gyermekek igényeihez, máskor pedig a gyermekek engedelmeskednek a szülõknek. Az ifjúság erkölcsi nevelése akkor eredményes - véli Karácsony - ha a felnövekvõ nemzedék nem zsarol, hanem küzd jogos igényeiért. Nemcsak ajándékozni van kedve, hanem szolgálni, áldozni is tud, mert áthatja nevelõinek példája, a belõlük áradó szeretet.

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!