Történelem | Tanulmányok, esszék » Franciaország háborús céljai az I. világháborúban, a nyugati front hadieseményei

Franciaország háborús céljai az I. világháborúban, a nyugati front hadieseményei A francia politika szándékait Németországgal kapcsolatban a ’71-es háborús vereség határozza meg. 1870-ben Bismark kancellár Németországot egy külső, -francia- fenyegetéssel akarja egybekovácsolni. Kihasználva a spanyol trónért folyó vetélkedést, háborút provokál III. Napóleonnal Parancsára a gyors és ütőképes porosz hadsereg nemcsak legyőzi a francia seregeket és megbuktatja a császárságot; hanem porig alázza a franciákat azzal, hogy elfoglalják Párizst és egy tetemes hadikárpótlás kifizetéséig megszállva tartják Észak-Franciaország egyes részeit. A francia közvélemény és felső vezetés -Bismark terveinek megfelelően- végső célként tűzi ki a revansot a megaláztatásért. 1875 után a demokratikus kormányzat alatt Franciaország még túl gyenge egy visszavágásra, azonban Balanger hadügyminiszter ’89-es puccskísérlete már

előrevetíteti a változásokat: a háborús irányzat előretörését. 1894-ben Dreyfuss perében németellenes tömeghisztéria tör ki Az Action Franciaise a zsidók és protestánsok mellett a németeket nevezi meg első számú ellenségként. Külpolitikai lépéseivel Franciaország tevékenyen vesz részt a német-ellenes Antant szövetség kialakításában. 1892-’93-ban francia-orosz, 1904-ban francia-brit együttműködés jön létre; 1907-ben francia kezdeményezésre Anglia és Oroszország is rendezi viszonyát. A folyamat betetőzéseként Poincare miniszterelnök 1912-ben a három éves kötelező katonai szolgálat bevezetésével képessé teszi a francia hadsereget egy Németország elleni háború megvívására. Franciaország célja a revans, Németország megbüntetése és megalázása, nagyhatalmi státuszának megszüntetése, gyarmatainak megszerzése. Az I. világháborúba Franciaország 1914 augusztus 3-án, a német hadüzenettel lép be A

hadvezetés gyors előrenyomulásra és győzelemre számít, azonban a Schlieffen-terv végrehajtásával a németek keresztülhúzzák a francia számításokat. A Joffre marsall vezette francia-brit erők csak egy hónapnyi előrenyomulás után, szeptember 5.-én, Párizs alatt a Marne folyónál tudják megállítani a német hadsereget. Ezután rövid patthelyzet alakul ki, mindkét hadsereg állóháborúra rendezkedik be. Az októberi német támadást a La Manche kikötővárosai ellen –rövid hátrálás után- az antant erők szintén megállítják. Az egész front megmerevedik, mindkét fél visszavonul a lövészárkokba. Ezzel világossá válik az eddigi támadó stratégiák teljes kudarca. A számításokkal ellentétben a technikai fejlődés nem a támadást, hanem a védekezést tette hatékonyabbá; a háború gyors befejezésének lehetősége semmivé foszlik. Franciaország célja ekkor a háború mielőbbi megnyerése, a németek európai és világpolitikai

hatalmának letörése. Többször felmerül Németország felosztása megszállási övezetekre és bábállamokra. 1915-ben a hadihelyzet nem változik, a háborús felek erőit az olasz hadbalépés, a keleti front, a balkáni és a gallipoli hadműveletek kötik le. 1916-ban Oroszország visszaszorítása után a német hadvezetés egy Franciaország elleni hadjáratra koncentrálja az erőit. Verdun, a legnagyobb francia erőd elfoglalását tervezik, hogy a védekezés és ellentámadás hadműveleteivel kivéreztessék a francia haderőt. Verdun ostroma februárban kezdődik és decemberig tart. Pétain ezredes sikeresen védi meg az erődöt, és ezalatt lefoglalja a teljes német hadsereget. Ezalatt az antant erők ’16 nyarán offenzívát indítanak a Somme folyó vidékén. A „gépek csatájában” az ellenséget csak 10 km-rel sikerül visszaszorítani, de a német hadsereg 1 millió embert veszít. 1917 áprilisában az USA hadbalépésével alapvetően megváltozik

az erőegyensúly. Az angolok azonnali támadást javasolnak, még az amerikai egységek érkezése előtt. A nyári offenzíva az Ypern-térségben három hónap után eredmény nélkül kifullad. 1918-ban a német gazdaság kritikus helyzetbe kerül. Ez azonnali támadásra készteti a német hadvezetést. A március 21-én induló offenzívában elérik a Marne mentén a ’14-es állásokat, de Párizst nem sikerül elfoglalni. Július 18-án Foche tábornok vezetésével az amerikai egységekkel kiegészült antant-haderő ellentámadást indít, visszaszorítva a németeket a március előtti állásokba. Augusztus 8-án Amiens-nél az antant vezetés beveti teljes mozgósítható légi és páncélos erejét, egy 20 km-es szakaszon áttörik a német frontot. Október 4.-én a központi hatalmak fegyverszünetet kérnek, de a túlzottan kemény feltételeket nem fogadják el. Azonban a fokozódó külső és belső nyomás alatt Németország november 11.-én Compiegne-ben

aláírja a kapitulációt A háború utáni rendezésben, a párizs-környéki békében Franciaország valamennyi követelése teljesül Németországgal szemben. Az a tény, hogy Németország nem kap lehetőséget a békeszerződés pontjainak megtárgyalására, csak a kidolgozott paktum aláírására; a francia revans beteljesülését jelenti