Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Bíróné Kalicz Magdolna - Japán gazdaságának bemutatása

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak JAPÁN GAZDASÁGÁNAK BEMUTATÁSA Készítette: Bíróné Kalicz Magdolna Levelező tagozat II. évf C csoport 2 TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés 3 Politika Meidzsi restauráció előtt Gazdaság 3 3 4 2. Kísérletek a japán vállalatok sikereinek magyarázatára 4 3. A japán vállalati struktúra 5 4. Megtakarítások 8 5. Reformok 9 6. Külpolitika 11 7. Népesség 11 8. Társadalmi rétegek 12 9. Az életmód változása 13. Életre való foglalkoztatás 14 10. Nyitás 17 11. Jelenlegi helyzet 18 12. Összegzés 19 13. Befejezés 20 Irodalomjegyzék 22 3 1. Bevezetés Japán, az ázsiai kontinens modellként szolgáló siker országa, elsőként tört ki abból az elmaradottságból, amit az európai civilizáció vitatható, némileg önhitt mércéjéhez szoktak viszonyítani. Bizonyos mértékig ebből az önhitt, európacentrikus szemléletből

táplálkoznak a japán sikerek titkát firtató megközelítések. Ezzel az elvárással kell szembenéznie annak, aki napjainkban Japánról ír. Az ország az utóbbi 100 évben párját ritkító sikert tudott felmutatni Olyan régiókat, országokat ért utol a technikai fejlődésben, amelyek több száz év alatt jártak be hasonló utat. Politika Meidzsi restauráció előtt A politikai berendezkedés története a központosított államszervezet megteremési kísérleteinek története. A Nara-Heian időszak közvetlenül a kínai mintát követte A Tang dinasztia jogi, adminisztratív rendszerét kísérelte meg a Taika-Ricurjó rendszerbe átmenteni. Ez a rendszer a Heian időszak végére felbomlott és a hatalom az arisztokrácia kezéből a katonai osztály kezébe került át. A Kamukura időszakban katonai kormányzat alakult, amelynek először sikerült egységes központi hatalom alá vonni az egész országot. Hadüggyel (szamuráj dokoro), adminisztrációval

(kumondzso), igazságszolgáltatással (montsudzso) rendelkező kommunizmust állítottak fel. A mai politikai intézményrendszert a Meidzsi restauráció idején alapozták meg. A Meidzsi császárról elnevezett időszakban a császári hatalmat újra megerősítették. A hatalomra került réteg rádöbbent a technikai- gazdasági elmaradottságra és nemcsak a technika, technológia átvételének feltételeit teremtette meg, hanem az „utoléréshez” elengedhetetlen intézményi korszerűsítésbe is belefogott. Az új politikai rendszer kialakításához nem a monarchiát kellett megdönteni, hanem éppen ellenkezőleg, a császárt kellett visszahelyezni a hatalomba. A hatalomra került császárnak és hivatalnokainak jutott a feladat, hogy kialakítsa az új kereteket, az alkotmányt és a parlamentáris rendszert. A császár eleinte az őt körülvevők tanácsát követve az új igények szerint átszervezett „végrehajtó hatalmi” szervezetre támaszkodva

közvetlenül kormányzott, így valósította meg az új hatalmi berendezkedés stabilizálását. A belső küzdelmeket olyan politikai események jelzik, mint a Szacuma felkelés, 1881-es politikai válság, amelyek jelentős hatással voltak az ország még kiforratlan politikai 4 rendszerének továbbfejlődésére. Az 1881-es válság a nacionalista csoportosulás előtt nyitotta meg az utat. A mai politikai kép 1945 utáni időszakban alakult ki. Az addig földalatt működött pártok nyíltan „zászlót bonthattak”, a Meidzsi időszak végén félbeszakadt europoid utat megcélzó politikai folyamat most újra folytatható lett. A korábban is működött, immár konzervatívnak minősíthető pártok újjáalakultak. Gazdaság Japán társadalmi- gazdasági fejlődése tulajdonképpen már a Nara –Heian időszak előtt elindult, amikor Kínával, Koreával rendszeressé váltak a kapcsolatok. A központosításra törekvő államszervezet és a különböző

reformok egyaránt hozzájárultak a rizskultúrás földművelés bevezetéséhez és fejlődéséhez, ami végső soron az XIX. Sz végéig a gazdasági élet alapja volt. A kereskedelem mellett a kitermelő ipar fejlődése is megindult Megnyíltak az első nemesfémbányák majd később Okkaidó-szigeten szénbányát is nyitottak. Az ötvenes évek második felére, a hatvanas évek elejére a gazdaság kilábalt a háború utáni gyötrelmekből és elindult azon az ambiciózus úton, melyet később a „gazdasági csoda” címszó alá sorolt be a meglepett világ, közvélemény. 2. Kísérletek a Japán vállalatok sikereinek magyarázatára A Japán gazdaság világszerte feltűnést keltő növekedése, a Japán vállalatok sikerei közérdeklődés tárgyát képezik. Ezek a kétség kívül kiemelkedő gazdasági eredmények az 50es évek végefelé kezdtek jelentkezni és a világ ekkor kezdett felfigyelni azokra a technikákra, módszerekre, intézményekre, amelyek

segítségével a Japánok ezeket az eredményeket elérték. E technikák, módszerek, intézmények, Magyar kifejezéseket használva: a Japán gazdaság irányítási és a vállalat irányítási belső mechanizmus, annak eszköztára és alkalmazásának feltételei azonban jórészt korábban is megvoltak: valami a feudalizmus korából származik, valamit a 20-as években „találtak fel”, s van ami a második világháború utáni fejlődés terméke. Japánt a nyugati tudományos világ hosszú ideig lényegében úgy kezelte, mint például Indiát vagy Egyiptomot. Valamelyes áttekinthetőség elérés céljából tegyünk különbséget az olyan nézetek, felfogások, elméletek közt, amelyek részlegesen egy-egy oknak, tényezőnek tulajdonítják a Japán vállalatok sikereit, és különítsük el azokat, amelyek összegző módon a megismert okok, 5 tényezők összességével próbálnak magyarázatot adni. Végül pedig vegyük számba azokat, amelyek

integrált, átfogó magyarázatra törekszenek. A részleges magyarázatok, elméletek több csoportba sorolhatók. A magyarázatok egy része Keys és Miller szerint a termelés irányítás módszereknek a hatékony, fegyelmezett termelésirányításnak tulajdonítja a sikereket. Mások az eredményeket elsősorban a minőségi körök alkalmazására vezetik vissza, ide értve egyebek közt azt is, hogy a minőségi körök révén a dolgozók részt vesznek a vállalat fejlesztésében, ezáltal nő a munkával való elégedettség, kötődés a vállalathoz stb. Több féle módon közelítik meg egyesek a hosszú távú célokban való gondolkodást és irányítás kérdését. Ezzel kapcsolatban főként az életre szóló foglalkoztatásnak tulajdonítanak kulcsszerepet. Ismét mások – Keys és Miller szerint – a ringire, a sajátos döntési rendszerre vezetik vissza a Japán vállalati sikereket. Többen például a Japán Inc-nek, a nagyvállalatok és a kormány

összefonódásának jelentőségét emelik ki. Drucker (aki egyébként is kulcs szerepet tulajdonít a nagyvállalatoknak) úgy véli, inkább arról van szó, hogy Japán „vállalkozó és növekvő kölcsönös függőséggel jellemezhető világunk nagy szervezeteinek komplex társadalma számára igyekezett szabályokat meghatározni”. Sokan és sokféle módon tárgyalják az emberi viszonyokat. Összegző magyarázatokban: a japán vállalatok működésének, különösen szervezésének és vezetésének jellegzetes, műs tőkés vállalatokétól eltérő jegyeit, illetve összetevőit sorolják fel, és azok összességét kívánják magyarázatul adni. Az ilyen magyarázatok szerint a japán vállalatok azért sikeresek, mert az életre szóló foglalkoztatás rendszerén kezdve a minőségi körökig, a kanban-ig egy sereg olyan módszert, technikát, intézményt fejlesztettek ki és használnak, amelyek másutt nem találhatók meg, továbbá, mert a japán

dolgozók olyan tulajdonságokkal (szorgalom, lojalitás stb.) rendelkeznek, amelyek másutt talán kevésbé fejlődtek ki. 3. A Japán vállalati struktúra A japán vállalati struktúra megítélése szempontjából nagy jelentőse van a nagy és a kisközépvállalatok megkülönböztetésének. A törvény szerint kis- és középvállalatnak minősül: - az iparban, bányászatban és a közlekedésben az a vállalat amelynek tőkéje 100 millió jen alatt van, és a dolgozók létszáma nem éri el a 300 főt. 6 - a kereskedelemben és a szolgáltatásban a tőke legfeljebb 10 millió jen és a dolgozók létszáma 50 fő alatt van. A törvény ezen előírásaiból azonban nem következik az, hogy például a 300 fő feletti iparvállalatot, mintahogy azt némely nyugati szerző teszi, nagyvállalatnak kell tekinteni. A lényegében nagyvállalatoknak tekinthető 1000 millió jen feletti tőkével rendelkező (és átlagosan 2297 főt foglalkoztató) vállalatok

aránya a foglalkoztatásba ezek szerint ugyancsak csekély. Ezt a struktúrát amelyben a nagyvállalatok mellett igen nagy arányt képviselnek a – jórészt nagyvállatokat kiszolgáló – kis-és középvállalatok, kettős vagy duális struktúrának szokták nevezni. A japán nagyvállalatok – ellentétben a nyugati tőkés multinacionális és más nagyvállalatokkal – nem multidivizionális konglomerátumok. Egy-egy nagyvállalat egy-egy üzletágra, iparágra szakosodott: bank, biztosító, hajógyár, mikroelektronikai vállalat stb. Egy-egy nagyvállalat általában nem folytat diverzifikációs stratégiát. A diverzifikáció a vállalatcsoportokon belül valósul meg, egy-egy vállalat csoportnak sok üzletágban van vállalata. Ily képpen nem a nagyvállalat, hanem a nagyvállalatokból alakult, de formális, jogilag elismert szervezettel nem rendelkező vállalatcsoport minősül konglomerátumnak. A The Oriental Economist szerint 1982-ben például a

nagyvállalati „elnökök konferenciáján” résztvevő 6 nagyvállalat csoport mindegyikének volt vállalata a következő üzeletágakban: - biztosítás, - kereskedőházak, - építőipar, - vegyipar, - vas- és acélipar, - elektromos és elektronikus ipar, - szállítás, áruházak, - üvegipar, - cementipar, - bankügy. Ezen kívül: - 5 további üzletágban (köztük a gépgyártásban és az autóiparban) 5 vállalatcsoportnak volt vállalata, - 4 további üzletágban 2 vállalatcsoport, 7 - 3 további üzletágban 3 vállalatcsoport, - 2 további üzletágban 3 vállalatcsoport, - 1 további üzletágban 1 vállalatcsoport szerepelt. Egy-egy nagyvállalat csoportnak nem lévén formai szervezete és mivel a vállalatcsoport nem jogi személy, a csoport tagvállalatai jogilag, formálisan önállóak. Néhány kivétel van: - Macusita, - Toyota, - Honda. Miután a tagvállalatok száma a legfelső szinten a nyugati monopóliumok

szélességi tagozódásának többszörösét éri el és központi irányításukra nincs formális szervezet, központi apparátus: felmerül a kérdés: mi tartja össze a tagvállalatokat? Hamár a japán hagyomány szerint a vertikális viszonyok a mérvadóak, viszont egy-egy vállalatcsoport felett nincs semmiféle (formális) hatalom és felfelé nincsenek vertikális kapcsolatok, akkor ezt a kérdést különösen fontosnak kell minősíteni. Vogel szerint ilyen összetartó csoportkötelékek: - a vállalati vezetők barátsága, - a heti vagy kéthetenkénti rendszeres elnöki konferencia, - egymás részvényeinek kölcsönös birtoklása, - hitelkapcsolatok, - igazgatók és más felsőszintű vezetők cseréje, áthelyezése, - az információk megosztása, - biztosítási kockázat megosztása, - gazdasági zavar esetén kölcsönös támogatás, stb. Érzékelhető, hogy itt a kötelékek nem egyformán erősek, sőt a sorrend is vitatható. A

barátság pl. fontos szempont lehetett a korábbi zaibacu- káderek esetében, akik az 1945 évi feloszlatás után „ újra összejöttek”, új vállalatcsoportok esetében azonban a felsőszintű vezetők közti barátság, többnyire csak utólag jött létre. Az összetartó erő forrásait elsősorban a vállalatcsoportok létrejöttének módjában célszerű keresni. A vállalatcsoportok egyrésze 1945 előtt zaibacu volt, ezek pedig a kereskedőházakból fejlődtek ki: a mag a kereskedő ház volt. A kereskedőházak zaibacukká fejlődése ipari és más vállalatok felvásárlásával történt. E vállalatok fejlődésének gyors üteme viszont a saját 8 tőkével való finanszírozás lehetőségeit meghaladta, s főként 1945 után a gyors növekedés korszakában egyre nagyobb szerep jutott finanszírozásukban a bankoknak, biztosítótársaságoknak és nem utolsósorban a kereskedőházaknak. Az úgynevezett új nagy vállalatcsoportokat (amelyek 1945

előtt zaibacuk formájában még nem léteztek), a Fujó (zaibacu utódja) a Szanva, a DKB-csoportot pedig éppen bankok hozták létre. A bankok ezt a csoportalakító tevékenységet jelenleg is folytatják. Pl az utóbbi években új csoportként jelent meg a The Industrial Bank csoportja (tagjai között Nissan motor, Nippon, Steel). Látható, hogy a bankoknak csúcsszerepük van a nagyvállalatok, vállalatcsoportok létrejöttében, növekedésében, kontrolljában. A bankok e hatalma amely a vállalatcsoportokat összefogják végeredményben a finanszírozáson alapul. A finanszírozási rendszer, a tőkeellátás némely kérdésének megítélésében a kutatók nincsenek egységes állásponton, nézeteltérések vannak. A japán finanszírozási rendszer szerepe, jelentőse összefügg a japánok erős takarékossági hajlamával. A japán háztartások megtakarításai különösen az utóbbi évtizedekben különösen jelentősek voltak. A 60-as években elérték a

háztartások jövedelmének csaknem 20%-át, a 70-es években pedig 20% felett voltak. E megtakarítási hajlam Szaszaki szerint önmagában közvetlenül nem vezethető vissza hagyományos értékekre, hanem inkább a modern gazdaság újabb intézményeire. - A japán vállalatok félévenként igen nagy (3 havi bért is meghaladó) bónuszt fizetnek dolgozóiknak. - A társadalombiztosítás, különösen a nyugdíjrendszer fejletlen. A japán dolgozó megtakarításaival kénytelen jövőjét, főleg a nyugdíjaztatás utáni megélhetését biztosítani. - A szenioritás, azaz a kor szerinti bérezés rendszere az idősebbeknek juttat több bért, azaz annak a korosztálynak, amelynek viszonylag alacsonyabbak a megélhetési költségei. (gyerekek nevelése már befejeződött), s így nagyobb lehetőségük van a megtakarításra. 4. Megtakarítások Más megfogalmazás szerint erősen motivál a takarékosságra – nélkülözéstől való félelem -. A japánok

megtakarított pénzükkel általában nem bocsátkoznak spekulációkba. Szaszaki szerint ez valószínűleg a konfucianizmus tanításaira visszavezethetők tradicionális magatartás. A megtakarítások elsősorban takarékbetétek formájában bankokhoz, illetve 9 biztosítási díjak formájában biztosító társaságokhoz kerülnek. A takarékbetétekből és a biztosítási díjakból képződött összegeket a bankok és a biztosító cégek a vállalatok finanszírozására használják fel. A japán vállalatok, köztük a nagyvállalatok finanszírozásának sajátosságait a következő képpen lehet összefoglalni. a.) igen alacsony a saját tőke aránya az idegen tőkéhez képest A tőkepiac A befektetők megtakarításai Pénzügyi intézmények VÁLLALATOK Kereskedőházak b.) a saját tőke túlnyomó része más vállalatok, szervezetek birtokában van, főként a vállalatcsoporton belül jellemző a tagvállalatok részvényeinek kölcsönös

birtoklása. Az idegen tőke, a hitel. A finanszírozásban lényegesen nagyobb sújt képvisel 5. Reformok Japán a gazdasági gondokat különböző reformokkal igyekszik megoldani. A 80-as években a nemzetközi kihívásra adott válasz, a vámkorlátok leépítése, még csak a felszínt érintette. Világossá vált azonban, hogy a nemzetközi gazdasági közösségbe való harmonikusabb illeszkedéshez átfogóbb változásokra is szükség van. A nakaszonei válasz, az válasz „Adminisztratív reform” tulajdonképpen egy ilyen komplex változatási kísérlet volt. A Nakaszone-i program elsőként a japán pénzügyi piac liberalizálását, a külföldiek előtti megnyitását, nemzetköziesitését tűzte ki célul. A gazdasági életben komoly hatást váltott ki a pénzpiac általános liberalizációja. A nyitás a nemzetközi pénzpiac felé lehetővé tette külföldi cégek komoly részvételét a japán piacon. Ezzel a japán pénzügyi élet a nemzetközi 10

erőviszonyok hatása alá kerül, még a kormányzat befolyása gyengül. Ez újabb ponton rendítheti meg a hagyományos japán modellt: az irányításnál. Amikor a nakaszonei időszak utolsó harmadában megtették a kezdeti lépéseket másodlagos hatásként erőteljesen megugrottak a telekárak, valamint mégnagyobb lett a nyomás amég meglévő adminisztratív korlátok leépítésére. A kormány ekkor már közvetlenül nem tudta visszautasítani az USA-nak GATT-on keresztül benyújtott termékimport liberalizációs követelését. Az 1987 végén érkezett listát ugyan akkor még nem fogadták el, 1988-ban azonban úgy döntöttek, hogy a 11 termékből 10 behozatali tilalmát megvitatják. A rizs és tejtermékek egy része továbbra is a tilalmi listán maradt Az eddigi vámleépítések után a fejlett országok közül a japán vámok a legalacsonyabbak. Az is igaz, hogy eközben a japán piac viszonya a külföldihez nem sokat változott, ezért a külföldiek az

alacsony vámkorlátok ellenére is sokat panaszkodnak a japán piac zártsága miatt. Másodikként Nakaszone az eladósodott államháztartás ügyeinek rendbetételét restrikciós költségvetést, az eladósodott vállalatok magánkézbe adását valósította meg. Ezzel a belső politikai nyomásnak próbált eleget tenni. A pénzügyi rendszer átfogó reformja már a banktevékenység és a tőzsde irányításának felülvizsgálatát is magába foglalta. Mivel a kormány adóssága már 1981-ben elérte a 80000 milliárd jent (GNP harmadrésze), a költségvetési kiadásokat 1959 óta először növelték egyjegyű számmal: 9,9%-kal. 140 pont Az államadósság 1982-re elérte a 90000 milliárd jent. 1984-ben már 110 ezret Még a fizetésképtelenség megvitatása is felmerült politikai körökbe. Az adórendszer reformja lett a vélt megoldást kínáló lehetőség. Az adórendszer valamilyen irányú változtatásával egy felmérés szerint a lakosság 94%-a

egyetértett, 78%-a az indirekt adóformát is támogatta, viszont jelentős ellenállás mutatkozott a kormány által előterjesztett változattal szemben. Néhány nagy állami vállalat, monopólium (pl NTT, a Japán Telefon és Távirati konszern, a Dohány és Só Monopólium az eladósodott Japán Államvasutak) magánkézbe adásával együtt ezt a programot tűzte zászlajára hivatalba lépésekor „Adminisztratív reform”. Ebből a hozzáadott értékadó rendszert, évekig tartó előkészítés után sem sikerült elfogadtatni. A Tokugava-rendszer végét jelentő nyitás az információ áramoltatás, oktatás területén is nagy leckét adott a japán társadalom jövőjéért aggódó államférfiaknak. Az állam és jogrendben, politikai rendszerben különböző országok tapasztalatait ötvözték. Arra ügyeltek, hogy mindig csak annyit vegyenek át amennyit súrlódás nélkül beolvaszthatnak. Kellett a porosz típusú szervezettség, de nem kellett például

az európai individalizmus. Ezt az átfogó, egységes, 11 egész népességre kiterjedő tömegoktatást a humán kultúra átalakítása nélkül nem sikerült megvalósítani. Az elsajátítás hatékonyságának, ellenőrzöttségének, gyorsaságának feltétele az illeszkedésre, homogenitásra, kooperativitásra, fegyelmezettségre épülő hagyományos kapcsolatrendszer volt. Ez jobban megfelelt a kívánalmaknak , mint az individalizmusra, az egyéni teljesítmény értékelésére berendezkedett europid humán kultúra. A gazdasági fejlődéshez a lojalitásra és a harmóniára továbbra is nagy szükség volt, ezért az oktatási rendszer is ezt helyezte előtérbe. Japán magas fejlettségi szintre jutott, s az utóbbi időben, amikor már nem az utolérésről, hanem a szint tartásáról, vagy a vezetési ütemének diktálásáról van szó, egyre gyakrabban hallani a japán társadalom és oktatási rendszer passzív nem kreatív jellegéről. A Nakaszone- féle

miniszterelnöki program egyik legfontosabb feladataként éppen ezért az oktatási rendszer kreatívabb társadalmat megalapozó átalakítását tűzte ki célul. A második világháború után kidolgozott és elfogadott oktatási reform a Meidszi császár idejében bevezetettnél demokratikusabb iskolát alakított ki. Eltörölték például az erkölcstan órákat és csak a megszállás megszűnte után, 1958-ban iktatták be ismét az órarendbe. Ennek szerepe azonban Nakaszone szerint évek során elhalványult 6. Külpolitika Japán külső nyomásra nyitotta meg a kapuit a külvilág előtt. Az érkező nyugati nagyhatalmak sorra előnytelen szerződéseket kényszerítettek az országra. A japán külpolitika első feladatának ezen szerződések revízióját tekintette, amivel teljes függetlenségének visszaállítását tűzte ki célul. A külpolitika másik - távolabbi - célkitűzése az ország erősítése volt, - a nyugati hatalmaktól látott módszerrel,

azaz területi expanzióval és érdekszférák kialakításával. A hadsereg fejlesztése, modernizálása, a hadianyaggyártás beindítása mellett már 1874-ben japán ellenőrzés alá vonták Tajvan szigetét, 1879-ben a Rjúkjú-szigeteket (Okinawa néven), valamint Kínával elismertették Japán "speciális" érdekeit Koreában (1884). Japán Ázsia első számú nagyhatalma lett. A terjeszkedés a kontinensen azonban az orosz hatalmi törekvésekkel ütközött. 7. Népesség Japánban a 18-19. században a lélekszám 30 millió körül stagnált A Meidzsi-kor gazdasági növekedésével azonban a népesség gyors gyarapodásnak indult. Az 1872 évi népszámlálás 33 millió lakosával szemben a századfordulóra 46 milliónyira nőtt az ország népessége. 12 8. Társadalmi rétegek A századfordulóra Japán társadalma is átalakult. A korábbi századok "feudális" jellegű társadalma szigorúan, szinte karsztszerűen elválasztott

rétegekből állt. A falvakban a parasztok éltek, a városokban a kézművesek, kereskedők és a valamikori harcosok, a szamurájok. A különböző rétegek nem keveredhettek Ezeket a korlátokat és szabályokat számolták fel a Meidzsi-kor reformjai: 1871-ben meghirdették a törvény előtti egyenlőséget, megszüntették a nagybirtokokat, eltörölték a szamurájok kiváltságait (fegyverviselés, járandóság). Általános katonai sorozást vezettek be, és az új, parasztokból toborzott hadsereg hamarosan bizonyította fölényét a szamuráj hadviseléssel szemben. A társadalom - bár hierarchikus maradt - megnyílt, és az általános oktatás elvileg mindenkinek biztosította az esélyegyenlőséget. A főnemesek álltak az új típusú társadalmi hierarchia csúcsán. Általában városokban éltek, és európaizált életformát próbáltak megvalósítani: európai divatot követő ruhát hordtak, bálokat rendeztek európai táncokkal és zenével, nyugati

stílusú koncertekre jártak. Nagy fontosságot tulajdonítottak a nyugatias műveltségnek, az európai nyelvek és irodalom ismeretének. Nemegyszer Európában tanultak, de soha sem tévesztették szem elől a valódi célt: Japán korszerűsítését. A szamurájok, kiváltságaik megszűnése után, főként az állami adminisztrációban helyezkedtek el: az új kormányzat valamennyi pozícióját volt szamurájok foglalták el. Ez a réteg már évszázadok óta nem katonáskodott, viszont iskolázottsága, műveltsége, közigazgatási tapasztalata révén alkalmasnak bizonyult az új államszerkezetet működtető funkciók betöltésére. A volt szamurájok másik része az üzleti életben helyezkedett el, vagy értelmiségi pályákon, és természetesen voltak az átalakulásnak vesztesei is, akik elszegényedtek, s akár földművelők vagy munkások lettek. A szintén városlakó japán gazdasági elit társadalmi csoportja gazdag szamurájokból, kereskedőkből,

parasztgazdákból alakult ki, és szorosan összefonódott a politikai elittel. Életformáját tekintve ez a réteg jóval szerényebben élt, mint a nyugati tőkések, noha vagyona nem volt kisebb. E réteg tagjai - mint ahogy a többi japán társadalmi csoport tagjai is - a 13 konfucianus etikának és a japán kollektivista szellemnek megfelelően a közösség (ez legmagasabb szinten a nemzetet jelentette) boldogulását előbbre valónak tartották saját egyéni boldogulásuknál. A városi kispolgárság - kiskereskedők, kézművesek, családi kisvállalkozásban vagy a szolgáltatóiparban dolgozók - aránya igen magas volt, és tulajdonképpen a Meidzsi-korszak legnagyobb részében Japán ipari termelését a kis, általában családi műhelyek jellemezték. Életformájukban ők is a hagyományokat követték, öltözködésük, szokásaik, életszínvonaluk, családi életük nem változott a századfordulóig. A városokban új társadalmi réteg jelent meg: a

munkásság. Elsősorban vidékről származtak, mivel a népszaporulat vidéken magasabb volt, de a belső migrációnak köszönhetően a többlet már a városokban jelent meg. A munkaerő-kínálat miatt azonban alacsonyak voltak a bérek Az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt - nyugati példára - hamar megalakultak a munkások érdekvédelmi szervezetei. 9. Az életmód változása A városokban kő- és téglaházak épültek, volt gáz- vagy villanyvilágítás, az utcákon villamosok jártak. A városlakó középosztálybeliek nyugati típusú bankokban, irodákban, üzletekben intézhették dolgaikat, és nyugati típusú színházba vagy kávéházakba járhattak szórakozni. A városokban megjelentek az új szolgáltatások: orvosi ellátás, közoktatás, tömegközlekedés, szórakozás. Csak meg kellett fizetni A táplálkozási és a lakásviszonyok azonban még nem változtak: a századforduló japánja vidéken és városban egyaránt ugyanúgy

rizst, zöldségeket és halat fogyasztott, és ugyanolyan tolóajtós faházakban lakott, mint évszázadok óta - legfeljebb az ablakokba üveget tettek papír helyett. Telefonon is beszélhettek a kiváltságosabbak, riksákon és kerékpárokon közlekedhettek a kevésbé gazdagok is. Az utcákon az európai ruhába öltözött férfiak látványa lett az általános - a tradicionális hajviselet nélkül! -, akik körében elterjedt a cigarettázás és a sörivás szokása is. Mégis, mindez valójában csak a mindennapi élet külsőségeire vonatkozott, a személyes kapcsolatokat, a családi életet nem érintette a változás. 14 A vidék élete - bár itt maradt meg legérintetlenebb formában a japán hagyományos életforma - szintén sokat változott. A második világháborút követően, az élet minden területén jelentkező fejlődés következtében javult az életszínvonal, növekedett a GDP. A társadalom egyes csoportjai között a

jövedelem-egyenlőtlenség jóval alacsonyabb, mint más fejlett országokban, ezzel az életminőség az egész társadalomra vonatkoztathatóan nőtt, és ezzel arányosan a várható életkor is. Az öregedés komoly problémákat vet fel japánban Növekvő problémát jelentett, hogy évről évre nő azoknak a 65 éven felülieknek a száma, akik egyedül, rokonaiktól elhagyatva halnak meg, elsősorban gondoskodás hiányában. Az egészségügyi hatóságok szerint a fiatalok elfordulnak szüleiktől mind fizikailag, mind lelkileg. Japánban a konfucianizmus hagyományosan fontos szerepet tölt be a társadalom szerveződésében. Az egyik legfontosabb konfucionista alapelv az idősek, akár korban, akár rangban felettünk állók feltétlen tisztelete. Egy 1996 októberében megjelent újságcikk szerint a japán konfuciánus társadalom nyugati mintára egyre inkább a jóléti államokhoz kezd hasonlítani: a fiatalabb korosztályok már nem tekintik alapvető

kötelességüknek, hogy idős szüleiket, rokonaikat öreg korukra támogassák. A jelenlegi helyzetben azonban minden dolgozóra egyre több idős ember eltartása jut (jelenleg körülbelül három dolgozóra jut egy nyugdíjas), így egyre többen kénytelenek állami segítséget -akár anyagi segítséget, akár az idős embert rendszeresen látogató állami gondozó kiközvetítését- kérni, függetlenül a konfucionista tanoktól. A korösszetétel folyamatos eltolódásának kezelése már a politikai pártok programjaiba is bekerült: Ryutaro Hashimoto miniszterelnök 1996-ban javaslatot tett egy új biztosítási rendszer létrehozására, melynek célja az idősek számára otthoni ápolást nyújtó szolgálat költségeinek fedezése. Életre való foglalkoztatás Az életre szóló foglalkoztatás, a káderfejlesztés és a szenioritás egymással összefüggő, zártnak tekinthető munkaügyi rendszert képez. E rendszer meghatározó része az életre szóló

foglalkoztatás, és mivel ez csak a dolgozók kisebb hányadára, a nagyvállalati dolgozókra, és azoknak is csak kb. 70-90%-ára vonatkozik, ez a vállalati munkaügyi rendszer nem általános hanem csak szűkebb körben érvényesül. Az is tény azonban, hogy a japán gazdaságban (épp 15 úgy mint más tőkés gazdaságban) a nagyvállalatok, a monopóliumok játszák a meghatározó szerepet, a nagyvállalatokon belül a managereken keresztül a szakmunkásokig minden kulcsember e zárt munkaügyi rendszerben dolgozik. E rendszernek számos olyan specifukusnak minősíthető vonása van ami valójában nem az. Ami itt valójában itt specifikusan japán vonás az mindenekelőtt az életre szóló foglalkoztatás, amely szigorúan az iskola befejezésével kezdődik és a nyugdíjbavonulásig tart, a nagycsalád eszméje a dolgozó teljes elkötelezettsége és az egyéni “tündöklést” száműző csoportszellem. Vannak egyéb sajátosságok is (mint pl. az, hogy

fiatalabb nem lehet az idősebb felettese) de ezek végeredményben az előbbiekből keletkeznek. A dolgozó szempontjából ez a rendszer a teljes életpályára szóló lekötöttséget jelent. A dolgozók – mint láttuk – részint “társadalmi értékeket” követve hagyományos gondolkodásmóddal, részint gazdasági kényszerűségből vállallják ezt a lekötöttséget, durvábban fogalmazva a teljes kiszolgáltatáottságot. A japán dolgozók általában nem dolgoznak keményebben, intenzívebben mint pl. amerikai társaik, személyes tapasztalatok arra is engednek következtetni, hogy a munkaintenzitást nézve a magyar és japán dolgozók közt nincs olyan különbség mint ami pl. az ipari fejlettség vagy a termelékenység szintkülönbsége alapján várni lehetne. Általában a munkatempó sem különösebben gyors. A keleti ember nem rohan, nem kapkod, számára a hajrá munkatempó teljesen idegen, s ez, úgy tűnik, a japánokra is jellemző. Ugyanakkor a

leköttsége, vagy a vállalati nagy család iránti odaadás, hűség arra készteti a japán dolgozót, hogy minél több időt szenteljen a vállalatnak. A japán társadalom egyik hagyományos és a tőkés fejlődésbe átplántált értéke a szabadidő és a munkaidő közti határ tagadása vagy legalábbis elmosódottsága. A vállalathoz való hűség jele a minél hosszabb idegig a vállalati helyen való tartózkodás vagy legalábbis az időnek a munkatársakkal klubban vagy másutt való eltöltése. Feltűnő és nem kívánatos jelenség pl a munkából korán hazatérő férj, ez a szomszédi körökben azt a gyanut keltheti, hogy munkahelyén baj van vele. A törzsgárdatagok, különösen a vezetők, egyébként igen rövid szabadságukat egyáltalán nem vagy néhány napos részletekben veszik ki. Előfordul az is, hogy betegség esetén felkérik felettesüket, hogy a hiányzás egy részét számítsa be a fizetéses szabadságba. Úgy tűnik, hogy a japánok a

modern ipar munkaszervezésében más utat jártak, mint a nyugatiak. Nyugaton a századfordulón az embert eszköznek tekintő Taylorista- tudományos üzemvezetésnek nevezett – munkaszervezés vezetett el a magas termelékenységet biztosító fegyelmezett és szervezett munkához. A japánok un Családi rendszerében ahol a munkaadót 16 családfőnek, a dolgozókat gyermekenek tekintik. Ugyancsak a fegyelmezett és szervezett munkához jutottak el. Az 1910-es években Suzuki Cunesaburo a Nikko rézfinomítóban nagyarányú átszervezést hajtott végre, melynek tapasztalatait külön műben, “A Munkaügyi Problémák és a Paternalizmus” c. könyvében 1915-ben összefoglalta A termelési struktúra módosítása új technológiai eljárások bevezetése a japán vállalat folyamatosan végzendő feladatai közé tartozik. Még konjunktúra esetén is csökkenhet a vállalat egyes termékei iránt a kereslet. Sőt, az általános növekedés periódusában is hol a

textilipar, hol a hajógyártás, hol más iparág vállalatai kerültek a hanyatló ágba, amikoris sok vállalatnál a munkerő egy része feleslegessé vált. Új technológiák bevezetése, a technológiai fejlesztés pedig még prosperáló vállalatoknál is rendszerint munkaerő-felesleget eredményez. Felesleges munkaerő leépítését, a munkerővel és a bérköltségekkel való takarékosságot azonban a munkaügyi rendszer önmagában nem teszi lehetővé, sőt nehezíti azt. Az életre szóló foglalkoztatás elvileg véd az elbocsátástól, a szenioritás elve pedig az automatikus előmenetellel növeli a bérköltségeket akkor is, amiko égető feladat volna azok csökkentése. A különféle pénzügyi illetve munkaügyi problémák megoldásában a vállalatot segíti ki a vállalat csoportjának bankja, az emögött álló különböző kormányintézmények. Természetesen saját maga is igyekszik saját erejéből e problémákon úrrá lenni úgy, hogy a

munkaügyi rendszer jogilag elő nem írt szabályait ne sértse. Ilyen intézkedések a következők: - a jelentős (3-7 havi fieztésnek megfelelő) prémiumokat csökkenti vagy egyáltalán nem fizeti ki (a renszer csak az alapbért garantálja) - felkéri alkalmazottait, hogy menjenek szabadságra, s ez alatt gyakran nem teljes hanem csak rész bért fizet - csökkenti a munkaerő-felvételt, a nyugdíjba vonulók feladatait a megmaradtak közt osztja szét - a nem törzsgárda tagokat elbocsátja, s feladataikat ugyancsak a törzsgárda tagokkal végezteti el - még súlyosabb esetekben az “elsődleges” kooperátokonak eddig kiadott munkákat saját dolgozóikkal végezteti el. - az is lehetséges, hogy a vállalat a leépítendő dolgozókat a magas végkielégítéssel egybekötött – önkéntes – nyugdíjbavonulásnak valamelyikéhez való lehelyezésének útján vállik meg. és/vagy a fiú vállalatok 17 Az életre szóló foglalkoztatás

rendszerének meglehetősen kritikus része a nyugdíjkorhatár a nyugdíj utáni foglalkoztatás kérdése, s általában az idős dolgozók helyzete. A nyugdíjazás tulajdonképpen kényszernyugdíjazás. Akényszernyugdíjazás elve mindkét félre érvényes: a vállalat által egységes megállapított életkorban a nyugdíjazás – a legfelsőbb vezetőket kivéve – végrehajtandó. A meghatározott korban való nyugdíjba menés régi japán szokás Ez a korhatár a múlt században az 50. év volt, de egy német kutató már 1912-ben beszámolt arraól, hogy ez a korhatár egyre jobban kitolódik. A nyugdíjazási rendszer lényeges eleme az újraalkalmazás. A nyugdíjazottak egy részét a vállalat alacsonyabb bérért újra alkalmazza A vállalat azt is szabályozza, hogy meddig tarthat az újraalkalmazás, pl. Macusitánál 2 évig (60 év eléréséig), a Sanyó-nál a Hitachi-nál a Toyo Rajon-nál a Toshiba-nál, ugyancsak a 60. év az újrafoglalkozatás

korhatára. Az újraalkalmazandókat a vállalat saját nyugdíjazott dolgozói között választja ki. 10. Nyitás A második világháború kikényszerítette Japán határainak megnyitását, és gazdasági térnyerése a világban igen heves visszhangot váltott ki azokban az országokban, melyekben a szigetország jelentős piaci részesedés megszerzésével megszorongatta a piacon addig osztozó hazai és más külföldi vállalatokat. A határok megnyitásának és az erősödő nemzetközi visszhangnak azonban csak most kezd tényleges eredménye látszani: a hosszú évszázadokon keresztül beidegződött protekcionista gazdaságpolitika megváltoztatásának tervezésére csak az utóbbi években került sor, és még korántsem öltött végleges formát. Az előző, Murayama kormányzat 1995. december 1-jén már elfogadta a második világháború utáni 13. nemzeti gazdasági tervet, melyet a ,,Gazdasági és Szociális Terv a Strukturális Reformokhoz ruháztak fel,

és az 1996-os pénzügyi évtől a 2000-es pénzügyi évig tartó periódust tekinti át. Több célt is megfogalmaz a Terv Az első nagy csomagba többek között az állandó, és fenntartható mértékű gazdasági növekedés elérése (ami évi kb. 3%-ot jelent), a nemzetközi versenybe és munkamegosztásba való fokozottabb bekapcsolódás tartozik, a másodikba pedig egy olyan új berendezkedésű társadalom kialakítása, melyben az egyének a jövőjüket illetően biztonságban tudhatják magukat. A társadalmat illető részben igen fontos szerepet kap a már említett társadalmi öregedési folyamat kezelése. A Japán Gazdasági Tervhivatal igazgatója egy interjúban elmondta, hogy a terv véghezvitelének legnehezebb 18 pontja talán a belgazdasági környezet és körülmények megváltoztatása lesz egy olyan rendszer felé, melyben fokozott szerepet kap a szabad verseny, és a reformcsomag véghezvitelében talán épp a kormányzat jelentheti a legnagyobb

akadályozó tényezőt még mindig inkább protekcionista álláspontja miatt. A hosszan elhúzódó recesszió már végleg meggyőzte a japán gazdasági szakembereket a változtatás szükségességéről. Japán kénytelen versenyképes maradni a világ piacain, és ehhez jelenleg a legjobb -más országok által is legkívánatosabbnak ítélt- módszer az eddigi féligáteresztő gazdaság immár mindkét oldalról való megnyitása. Úgy gondolom, hogy Japán belgazdaságának rendbetétele jelentheti a legnagyobb segítséget a kelet-ázsiai valutaválság országainak. Japán eddig egyfajta köldökzsinórként táplálta a kelet-ázsiai térséget, közvetlen befektetésekkel, működőtőke exportálásával. A recesszió súlyosbodásával a köldökzsinór kezdett elapadni. A gazdasági reformokkal nemcsak ennek ismételt beindulása, de a világ vérkeringésébe való fokozott és egyben szükséges csatlakozása is lehetővé válik. 11. Jelenlegi helyzet A japán

kormány arra számít, hogy a jövő áprilistól kezdődő 2004-es pénzügyi évben a gazdaság reálértékben 1,8 százalékkal fog bővülni. A vállalatok növekvő befektetéseinek és a felfutó kivitelnek köszönhetően a világ második legerősebb gazdasága már a harmadik évben fog növekedést realizálni - derül ki a kormány pénteken közzétett prognózisából. Az idén a GDP 2,0 százalékos bővülése várható, aminek hatására a kormány várakozása szerint a vállalatok növelik létszámfelvételeiket és ez kedvezően hat majd a GDP-hez fele részben hozzájáruló lakossági fogyasztás növekedésére is. A növekvő hazai kereslet és a tokiói központi bank vonzó - alacsony kamatokkal jellemezhető - pénzpolitikája azzal az eredménnyel jár, hogy tovább fog enyhülni az évek óta tartó deflációs nyomás, fokozatosan stabilizálódik a gazdaság. A kormány várakozása szerint a következő pénzügyi évben a fogyasztói kiadások 1,1

százalékkal növekednek, a folyó évi várhatóan 0,6 százalékos bővüléssel szemben. A vállalatok beruházásai 7,2 százalékkal növekednek majd elsősorban az USA-ban és az ázsiai térségben, elsősorban Kínában eszközölt fejlesztések jóvoltából, szemben az idei évi 8,7 19 százalékos beruházás növekménnyel. A japán munkanélküliség várhatóan 5,1 százalékra mérséklődik 2004-ben az idei évi 5,2 százalékos szintről. 12. Összegzés A mai ismeretek alapján felvázolható tendenciák, trendek azt mutatják, hogy a jövő Japáné, tágabb értelemben a hasonló alapon működő Japán nyomában haladó ázsiai országoké. Japán már most a világ első gazdasági hatalmainak egyike. Gazdasági sikereit nagyrészt annak köszönheti, hogy két egymással nehezen összeegyeztethető mechanizmust tudott egyidejűleg működtetni. Egy rendkívül éles, könyörtelen versenymechanizmust alakított ki lent a vállalkozás szintjén, és

egyidejűleg megőrizte a kooperativitást fent a vezetés, irányítás szintjén. A politika – kormányzat – big business háromságra épült fenn ráadásul nem elszigetelt, abszolutikus hatalmi centrumként működik, mint a Tokugavák idején, hanem nyitott a társadalom felé. A központi hatalom megteremtéséért mindig küzdelmet folytatott, ezt azonban csak a II. világháború után sikerült egy olyan sikermechanizmussá ötvözni, melyben az egységes, de kooperatív irányítás elég teret ad az egyéni kezdeményezéseknek. Ezt kifelé zárt gazdaság és politika mellett sikerült megvalósítaniuk. Mindig ők mentek külföldre exportjukkal és a szükséges dolgokat az alapanyagoktól az ismeretekig is maguk importálták. Külföldieket nem nagyon engedtek be Ma azonban, a mindinkább integrálódó kölcsönösen függő helyzetben lévő országok, régiók glóbuszán a gazdasági, politikai, katonai, műszaki elzárkózás egyaránt megvalósíthatatlan. A

gazdaságban ez a folyamat már jól érzékelhető s társadalmi, kulturális életben sem tagadható. Sikereik azonban azt mutatják, hogy nemcsak Európától lehet tanulni. A „befelé nyíló zsilipek” azonban még csak most nyiladoznak, és – bár kétségtelen, hogy Japán az egész világhoz képest kicsi – a világra gyakorolt hatását csak a következő évszázad fogja igazán megismerni. 20 13. Befejezés A következő összeállítás példaként szolgál az állítólag eleve japánizált amerikai nagyvállalatnak a dolgozók magatartását meghatározó alapelve (Hewlett-Packard): - Profit - cél: a vállalati növekedéshez és a célok megvalósítása során szükséges erőforrások biztosításához elégséges profit előteremtése. - vevők: - cél: a lehető legnagyobb értékű termékeket és szolgáltatásokat kell a vevőknek nyújtani, hogy elnyerjük és megtartsuk megbecsülésüket és ragaszkodásukat. - Profilok: - Cél: csak akkor

lépjünk új területre, ha eszméink valamint műszaki, gyártási és marketing képességeink biztosítják azt, hogy a kérdéses terület fejlődéséhez igényelt és nyereséges hozzájárulást tudunk nyújtani. - Növekedés: - Cél: növekedésünket csak profitunk és az a képességünk korlátozza, hogy olyan műszaki terméket fejlesszünk ki és gyártsunk amelyek valós vevői igényeket elégítenek ki. 21 - Dolgozóink: - cél: elősegíteni a dolgozók részesedését a vállalat sikerében, eredményében, ennek lehetőségeit ők teremtik meg, biztosítani a foglalkoztatás biztonságát, amit a dolgozó teljesítménye tesz lehetővé, elismerni egyéni teljesítéseiket, biztosítani a feladat teljesítéséből fakadó személyes elégedettséget. - Management: - Cél: támogatni a kezdeményezőkészséget és kreativitást az által, hogy az egyénnek nagy cselekvési szabadságot adunk a jól meghatározott célok elérésében. - Társadalmi

kötelezettség: - cél: társadalmi kötelezettségeink tiszteletben tartása az által, hogy gazdasági, intellektuális és szociális erő vagyunk minden nemzet és közösség számára amelyekben működünk. 22 IRODALOMJEGYZÉK 1. Marosi Miklós: Japán vállalatok vezetése és szervezése, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1985 2. Kiglics István: Japán – múlt a holnapban, Pszichoteam Bp 1989 3. Edwin O Reischauer: Japán története, Maecenas Könyvkiadó, 1995, 2000 4. Internet: japanlap