Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Belorusszia társadalmi-politikai-gazdasági elemzése

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak BELORUSSZIA TÁRSADALMI-POLITIKAI-GAZDASÁGI ELEMZÉSE Név: Szabó Gáborné /Szitár Edit/ Tagozat: levelező Szak: gazdálkodási II. évfolyam B 2003. TARTALOMJEGYZÉK Belorusszia földrajzi bemutatása 3. Belorusszia történelmének bemutatása 6. A belorusz politika 11. Oroszország és Fehéroroszország szövetsége 13. A gazdaság helyzete 14. A magyar-fehérorosz külgazdasági kapcsolatok 15. Fehéroroszország: komoly tervek 18. 2 Belorusszia Az érdemben csupán 1991 óta létező belorusz állam történetéről csak jelenéről szólva lehet beszélni. A 207 000 km2 nagyságú, hazánkkal nagyjából azonos lakosságú ország valójában nyelvileg erősen eloroszodott keleti szláv állam, ahol a nemzeti identitástudatnak az emberekben sem kulturális, sem tudati, sem a történeti gyökerei nincsenek meg. Annak ellenére, hogy lakosságának csak 80%-a

fehérorosz – míg 2, 1 millió belorusz él Ukrajnában, Oroszországban és a volt Szovjetunió más utódállamaiban, - az új állam legfőbb problémáját mégsem a nemzetiségi kérdés jelenti, hanem a belorusz – orosz államközi viszony jövőbeli alakulása, valamint a belorusz gazdaság teljes függése Oroszországtól. Belorusszia földrajzi bemutatása Az ország területének túlnyomó része síkság, melynek átlagos magassága a tengerszint felett 160 m, egyharmada erdővel borított. A négy, 500 km-nél hosszabb fő folyó a Dnyeper, a Nyeman, a Nyugati Dvina és a Nyugati Bug, de Fehéroroszországban összesen kb. 20 ezer kisebb-nagyobb vízfolyás található A tájkép jellemzője a nagyszámú tó. Többségük az északi és a déli tartományokban található. Egyes részeken – a Vitebszk régió Usahi és Braszlav körzeteiben – a terület 10 %-át borítják. Fehéroroszország ökoszisztémája Keletés Nyugat-Európa környezetvédelme

szempontjából nagy jelentőségű A 3 fehérorosz tókörzet a Németországtól Lengyelországon, Litvánián, Fehéroroszországon és Lettországon át Oroszországig terjedő nagyobb Baltitóvidék része. Lengyelország és Fehéroroszország nagy területei közös erdőövezetet alkotnak. A fehérorosz Polesszie körzet része a Lengyelországtól Ukrajnáig húzódó európai mocsársávnak. Az 1993-ban aláírt „Európa zöld tüdeje” egyezmény értelmében Fehéroroszország, valamint Litvánia, Lettország, Észtország teljes területén, Lengyelország keleti és Oroszország nyugati részén különös figyelmet kell fordítani a természetes ökoszisztémák megóvására és környezetbarát gazdasági tevékenységek folytatására. Államigazgatás szempontjából Fehéroroszország hat tartományra oszlik (Breszt, Vitebszk, Gomel, Grodno, Mogilev és Minszk), valamint 118 körzetre. Az országban 102 város, 111 város-jellegű település és

24 000 kisebb-nagyobb falu található. Az 1996. évi népszámlálás adatai szerint az ország népessége kereken 10,3 millió volt, ebből 7.1 millió élt városokban és 3,2 millió vidéken. A népességszaporodás éves üteme 1975 és 1985 között 0,6 %, ezt követően 0,35 %-ra csökkent. A környezet védelmére csaknem valamennyi gazdasági ágazatban voltak erőfeszítések. A környezetszennyezés csökkentését célzó számos törvény életbeléptetése ellenére a nagy városokban és ipari központokban a környezet állapota még mindig nem megfelelő. 1986-ban a csernobili atomerőmű katasztrófája következtében a radioaktív kiülepedés Fehéroroszország területének közel egynegyedét (23 %-át) elszennyezte. Két regionális főváros, Gomel és Mogilev áll a súlyos környezeti problémákkal 4 küzdő városok listájának élén. Mindkettő a Csernobil által károsított területen, környezeti veszélyt jelentő ipari üzemek

közelében helyezkedik el. Fehéroroszország fővárosa, Minszk területén az eredő szennyezés mértéke rendkívül kedvezőtlen. A városi területeken végzett talajvizsgálatok szerint a fő szennyező anyag az ólom, a réz és a cink. Minden város, ipari üzem, mezőgazdasági, vagy katonai tevékenység elkerülhetetlenül befolyásolja az egész természetes környezet, szennyezi a levegőt, talajt, a felszíni és talajvizeket. A fő gondot a helytelen köztisztasági gyakorlat által okozott bakteriális fertőzés, a földek lecsapolása (nyilván bemosódás értendő) folytán bekövetkező nitrát-szennyezés, a műtrágyák és szerves trágyák helytelen alkalmazása, növényvédő szerek szakszerűtlen tárolása és kijuttatása, valamint a mérgező hulladékok szennyező hatása idézi elő. A csernobili katasztrófa egyik napról a másikra több mint 2 millió ember életkörülményét változtatta embertelenné. A cézium-137 sugárzás szintje 3668

városban és faluban 37 kBq/m2 fölött volt. A csernobili katasztrófa következtében 1,6 millió hektár termőföld szennyeződött el 260 000 ha-t ki kellett vonni a művelésből. Elszennyeződött 1 685 000 hektár erdő. Jelentős mennyiségű sugárzó anyag halmozódott fel a felső talajrétegben, mely évtizedekig károsítja a termőföldeket és az erdőket egyaránt. Felelős hatóságok: - A Természeti Erőforrások és Környezetvédelmi Minisztérium - A Földvagyon, Geodézia és Térképészet Állami Bizottsága 5 - Az Egészségügyi Minisztérium - A Szükségállapotok Minisztériuma - Az Erdészeti Minisztérium - Hidrometeorológiai Állami Bizottság Az Országos Környezetvédelmi Monitoringhálózat a levegő, a talaj és talajvíz állapotának pontos regisztrálását végzi. A tevékenységet a Természeti Erőforrások, és Környezetvédelem Minisztériuma hangolja össze. Valamennyi feladat fő végrehajtója a Hidrometeorológiai Állami

Bizottság. A földvagyon és vízkészletek adatbázisa külön kitér a radioaktív és vegyi szennyezettségekre. A csernobili katasztrófa nyomán Cs 137 szennyezte el Fehéroroszország területének 23 %-át. Belorusszia történelmének bemutatása A mai állam területén a Kr. u első századokban keleti szláv törzsek lakták Ezeket (dregovicsok, drevljánok, volhinek, tivercek) a 9-11. század között a Kijevi Rusz fogta állami egységbe. Ennek felbomlása után a már ortodox kereszténnyé lett lakosság különböző szláv részfejedelemségek (pinszki, polocki, volhiniai, halicsi) között megosztva élt. Ez a kor (11-14 század) a fehérorosz nép kialakulásának időszaka. A 14 század közepén a terület a litván nagyfejedelemség, majd azzal együtt 1385 után a lengyel állam kötelékébe került. Évszázadok sora alatt a nemesség ellengyelesedett, de a közszabadok 6 nemzetté (pontosabban egy néppé, etnikummá) válása is megakadt. Nem segített

ezen az a körülmény sem, hogy Lengyelország első (1772) és második (1793) felosztásakor Belorusszia orosz cári fennhatóság alá került. A 19 században, a nacionalizmus századában a pétervári kormányzat nem csak, hogy nemzetiségi jogokat nem adott a fehéroroszoknak, de önálló etnikai – nyelvi entitásukat (létezésüket) sem ismerte el. Ennek következtében Belorusszia lakossága teljesen eloroszosodott, és sem az első világháború éveinek német megszállása idején, sem a cári birodalom szétesése után sem született meg körükben az önálló államiság igénye. Az októberi forradalmat követő polgárháború során, 1919-ben moszkvai kezdeményezésre, a lenini nemzetiségi politika hamis jelszava jegyében, a bolsevikok Minszkben létrehozták a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely 1922-ben tagköztársasággá vált a Szovjetuniónak. A szovjeturalom hét évtizede, de még az 1980-as évek közepének nyitása, a

gorbacsovi időszak alatt is Belorusszia a legkonzervatívabb, vonalas kommunista tagköztársaságnak számított. A peresztrojka alatt több helyütt jelentős nemzeti és nemzetiségi mozgalom indult meg, radikálisabb vagy mérsékelt programmal. A legfejlettebbnek számító három balti köztársaság nemzeti mozgalmai már elég korán és nyíltan a függetlenségért szálltak síkra. Ukrajnában és Grúziában is erős volt a függetlenségi törekvés, Belorussziáról ez már kevésbé volt elmondható. A Szovjetunió felbomlásának folyamata 1990-1991 folyamán a nemzetállamiság kinyilvánítása irányába sodorta a belorusz kommunista vezetést. 1990 július 277 én bocsátották ki Minszkben a szuverenitásról szóló nyilatkozatot, de a függetlenséget és a Szovjetunióból történő kiválást csak az 1991 augusztusi sikertelen moszkvai bolsevik puccs után lépte meg a belorusz parlament. 15 föderatív tagköztársaságból álló Szovjetunió

sorsát véső soron nem a népszavazás, hanem az első és utolsó szovjet elnök, Mihail Gorbacsov és az oroszországi köztársasági elnök, Borisz Jelcin közötti versengés, illetve az 1991. augusztus 19-21. között lezajlott, éppen az Unió megőrzésére és a központi szövetségi hatalom megszilárdítására irányuló konzervatív puccskísérlet pecsételte meg. A puccs utáni napokban Lettország, Ukrajna, Belorusszia, Moldova és a többi tagköztársaság kinyilvánította a függetlenségét. A haldokló Szovjetuniónak – érdekes módon – a fennállásában talán leginkább érdekelt szláv tagköztársaságok államfői adták meg a kegyelemdöfést. A belorussziai Belovezsszkaja Puscsában 1991. december 7-én és 8-án megrendezett oroszukrán-belorusz csúcstalálkozón Jelcin, Kravcsuk és Suskevics elnök közösen kinyilvánította, hogy a Szovjetunió „mint nemzetközi jogi alany és geopolitikai realitás megszűnt létezni”. Helyét pedig az

ugyanezen a találkozón létrehozott Független Államok Közössége vette át. 1991 decemberében Belorusszia is aláírta a Független Államok Közösségének (FÁK) alapító nyilatkozatát, s ezen belül olyan szorosra fonta gazdasági-katonai-politikai kapcsolatait Oroszországgal, hogy politikai elemzők nem tartják kizártnak a két ország jövőbeli unióját sem. A FÁK fennállásának első évében nem tűnt túl életképesnek, de ez a helyzet 1994 óta változni látszik. A levált 8 tagköztársaságok ekkorra már belátták, hogy sokkal szorosabb gazdasági kapcsolatok fűzik őket Oroszországhoz, mint gondolták. Kiderült, hogy az orosz gazdasági háttér egyelőre pótolhatatlan számukra. Mindenekelőtt a világpiaci árak alatti áron szállított orosz energiára, olajra és nyersanyagra van szükségük. A FÁK nem homogén és azonos érdekű államokból álló alakulat. Tagjai különböző mértékben érdekeltek az integrációban, és

eltérő az együttműködési kedvük is. Az orosz liberális sajtó által a konzervatív kommunisták bástyájának tartott, gazdaságilag és kulturálisan Oroszországgal szinte teljesen összefonódott, hagyományosan oroszbarát, sőt a saját belorusz identitását és váratlanul szerzett politikai függetlenségét kicsit értetlenül szemlélő Belorusszia már elkezdte az orosz –belorusz határon bevezetett vámellenőrzés felszámolását. Minszk mind szavakban, mind tettekben egyre gyakrabban hangsúlyozza az orosz-belorusz különleges gazdasági és politikai kapcsolatok szükségességét. Végül is a jelenlegi államfő, Alekszandr Lukasenko ezekkel a jelszavakkal nyerte meg a legutolsó elnökválasztást. Ennek fényében nem meglepő, hogy a volt szovjet tagköztársaságok közül Oroszországnak éppen Belorussziával sikerült kialakítani a legszorosabb együttműködést, amelynek intézményi formát is adtak: Szuverén Köztársaságok

Közössége. A közösség létrehozásáról szóló szerződést Jelcin elnök és Lukasenko elnök 1996. április 2-án írta alá Moszkvában. A szerződés kimondta, hogy a konföderáció jegyeit viselő szervezet nyitott a többi volt szovjet tagköztársaság előtt is. A szerződésben leszögezték, hogy a résztvevők állami szuverenitásuk és területi integritásuk 9 megőrzése mellett egyeztetik majd kül- és védelmi politikájuk. További célként megfogalmazták egy közös gazdasági térség létrehozását. A tőke, az áruk, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlása érdekében össze kívánják hangolni a reformok ütemét és jogi hátterét. Megállapodtak az energiarendszer, a közlekedési hálózat és a tarifa rendszer egyesítéséről. Az elképzelések szerint a közösség nemzetek fölötti szerve a Felső Tanács lenne. A közös kiadások fedezésére elkülönített pénzalapot, illetve közös parlamenti szervet

szándékoznak létrehozni. A Szuverén Köztársaságok Közössége eddig a legszorosabb integrációs forma a hajdani Szovjetunió területén, azonban még ki kell várni, hogy ezekből az elképzelésekből és megállapodásokból mi válik valóra. Lukasenko elnök a szerződés megkötése után egyenesen egy új állam születéséről beszélt. Jelcin ennél óvatosabban nyilatkozott Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nincs szó többről, mint a két ország között eddig is meglevő integráció elmélyítéséről, természetesen a nemzeti és állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása mellett. Mindebből látszik, hogy az egyes FÁKállamok integrációs igénye eltérő mértékű, intenzitású, és hogy csak differenciáltan lehet őket bevonni a közösségen belül folyó folyamatokba. A FÁK olyan többdimenziójú és többsebességű rendszerként kezd működni, amelynek várhatóan lesz egy stabil centruma (valószínűleg Oroszország,

Belorusszia, Kazahsztán, Kirgízia), valamint változó összetételű és különböző érdekeltségű perifériája (várhatóan Ukrajna, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Moldova). Erre lehet következtetni abból is, hogy a FÁK-on belül megkötött 10 egyezményeknek, kezdeményezéseknek nem minden tagország kívánt részese lenni. Majdnem mindegyik lényeges szerződésből kimaradt valaki Néhány szó a FÁK szerkezetéről: Az egész közösség voltaképpen számos szerződés, megállapodás és kezdeményezés összessége. A megállapodások közül sok csak papíron maradt, de van, ami életképesnek tűnik. A határozatok és szerződések végrehajtására néha külön koordináló szerveket és bizottságokat hoznak létre. A szervezet legfőbb szerve az Államfők Tanácsa. A FÁK nem az egyetlen eszköz arra, hogy a „közeli külföldnek” nevezett volt szovjet peremterületeket az oroszok továbbra is befolyásuk alatt tartsák. Már említettük a

gazdasági nyomás lehetőségét, azaz az energia- és a nyersanyagszállítások feltételekhez kötését. További befolyásolási eszköz az orosz hadsereg beavatkozása békefenntartóként vagy béketeremtőként a szovjet utódállamokban kirobbant fegyveres konfliktusokban. A belorusz politika A szövetség kiváltképp az energia-lobby számára kínált és kínál ma is közvetlen előnyöket. Oroszországé ugyanis a nyugat-európai gázpiac 20 százaléka, ezért Moszkva nyilvánvaló érdeke a belorusz szárazföldi folyosó ellenőrzése, különösen akkor, amikor Ukrajna politikai jövője felettébb bizonytalan. Azt, hogy Belorusszia milyen fontos Moszkva számára, Lukasenko elnök is világosan látja, és leleményesen használja ki Oroszország nagy szükségét. 11 Lukasenko 1996-ban kétszer is elérte, hogy Moszkva lenullázza a belorusz tartozásokat, 1997-ben ez lényegében megismétlődött. Minszkben azzal is tisztában vannak, hogy a

moszkvai politikai elit egy részének Belorusszia nem pusztán a külvilággal való gazdasági kapcsolattartás lehetőségét jelenti. A szövetséges Belorusszia e felfogás szerint Oroszország elszigetelhetetlenségének szimbóluma. Minszkre azért van szükség, hogy ne képződhessék a balti államok és a fekete-tengeri térség közti sávban egy Moszkvával szemben barátságtalan zóna. Eszerint a Minszkkel kötött szövetség Oroszország stratégiai elszigetelésének meghiúsulását is jelenti. Ez a fajta "geopolitikai" érvelés 1997ben még nem vert nagy visszhangot, ma azonban, fél évvel az orosz állam pénzügyi összeomlása után, már más a helyzet. Azok a nyugatos csoportok, amelyek 1997 májusában még képesek voltak kikényszeríteni az uniós "alapszabályzat" eredeti változatának felülvizsgálatát, és ezzel blokkolták a közeledési folyamatot, már nem sok kását esznek meg a hatalom asztalánál. A moszkvai

államcsőd utáni belpolitikai helyzetben senki nem kap szívdobogást a Minszkben uralkodó politikai stílustól, a belorusz gazdaság állapotától, várható magas szanálási költségeitől vagy az egyesülés nemzetközi megítélésétől. Úgy tűnik, a periféria felé sodródó Oroszország megpróbál megragadni minden olyan lehetőséget, amellyel legalább önmaga előtt bizonyíthatja: vannak még szövetségesei, kiaknázatlan tartalékai. 12 Oroszország és Fehéroroszország szövetsége Putyin orosz elnök javasolta Lukasenka fehérorosz államfőnek a két ország közti integrációs folyamat meggyorsítását és ennek keretében mielőbbi aláírását annak az egyezménynek, amely az orosz rubelt mint egységes törvényes fizetőeszközt vezetné be mindkét ország területén. Lukasenka erre úgy reagált, hogy nem érdemes sietni az egységes valuta bevezetésével, mert a jelenlegi feltételek nem garantálják Fehéroroszország szuverenitásának

megőrzését Az orosz fél határozottan elutasította azt a javaslatot, miszerint Fehéroroszországban is bocsáthassanak ki rubelt, ragaszkodott az egyedüli kibocsátási helyhez a rubel védelmében. Nyilvánvalóvá vált, hogy Lukasenka elvesztette a posztszovjet térség integrátorának szerepét, amelyben tetszelgett a kilencvenes évek végén. A helyzet mára teljesen megváltozott. Immár az orosz fél javasolja az integrációt és a fehérorosz oldal inkább csak kényszeredetten vesz benne részt. Putyin keményen képviseli az orosz álláspontot, semmilyen kompromisszumra nem hajlandó. A helyzet arra emlékeztet, ahogy az NSZK és az NDK egyesítése lezajlott. Úgy tűnik, Putyin erre a német tapasztalatra épít, amelynek értelmében az erősebb fél határozta meg a feltételeket. Természetesen az orosz rubelre való átállás tovább erősíti az orosz befolyást a fehérorosz köztársaságban és egyúttal tovább gyengíti az elnöki hatalmat. Hisz ebben

az esetben a fehérorosz vállalatoknak az orosz bankoktól kell kérni a hiteleket, s az állami szektor 13 jelentős részének privatizálása is napirendre kerülhet. Mindezt Lukasenka elnök is látja, ezért igyekszik lassítani a folyamatokat. Moszkvának azonban fontos ütőkártyái vannak. Tudvalévő, hogy Lukasenka szeretne továbbra is hatalmon maradni a harmadik ciklusban is, ehhez Oroszország támogatása elengedhetetlen. S úgy tűnik, Moszkva ultimátuma szerint ehhez a támogatáshoz az orosz rubel bevezetése szükséges. A gazdaság helyzete GDP 6%-kal, az ipari termelés 8, a mezőgazdasági termelés pedig 8,9%-kal nőtt. A kiskereskedelmi forgalom változatlan árakon 8,5%-kal bővült. 2000-ben is gyors ütemben nőttek az árak, a havi átlagos infláció 6,3% volt. A fogyasztói árak 168,6%-kal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. A reálkeresetek 20,8%-kal nőttek. A beruházások 3,4%-kal csökkentek A külkereskedelmi forgalom

jelentősen bővült: a kivitel 7,4 milliót, az import pedig 8,5 M USD-t ért el; a forgalom mintegy 65%-a a FÁK-országokkal bonyolódik le, a legjelentősebb partner Oroszország és Ukrajna. Az orosz energiahordozó- és nyersanyag-szállításokat továbbra sem sikerül áruszállításokkal ellentételezni. A FÁK-államokon kívül fontos külkereskedelmi partner Németország, Lengyelország, USA és Olaszország. 14 A magyar-fehérorosz külgazdasági kapcsolatok A kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokról, valamint a műszaki-tudományos együttműködésről szóló egyezményt 1992-ben, a közúti fuvarozásról és tranzitszállításokról, az agrár együttműködésről szóló egyezményt 1995-ben írták alá. A külkereskedelmi forgalmunkban Oroszország és Ukrajna után a harmadik legfontosabb partner. Az export az előző évi szinten maradt (28,7 M USD), a behozatal 81,9%-os növekedéssel 81,8 M USD volt. Külkereskedelmünket az utóbbi években a

negatív magyar szaldó jellemzi, míg, 1997-ig a nagy élelmiszerszállításoknak köszönhetően a mérleg pozitív volt. Az átlagnál gyorsabban nőtt az élelmiszeripari termékek és nyersanyagok (étolaj) kivitele és az összes exporton belül 52%-os a részarányuk. A feldolgozott termékek kivitelének dinamikus növekedése megtorpant ugyan, de még mindig több mint egyharmados részarányt képviselnek. A gépek, gépi berendezések csökkenő kivitelének tendenciája változatlan. Importunk szerkezete az utóbbi évben nem változott: az energiahordozók (kőolajtermékek) és a gépi berendezések (traktorok) adják behozatalunk 83%-át. 15 A külkereskedelmi termékforgalom áruszerkezete KIVITEL 1999 BEHOZATAL Index % 2000 M USD Összesen: Élelmiszerek, ital, dohány Nyersanyagok Energiahordozók Feldolgozott termékek Gépek, gépi berendezések 28,8 8,0 0,9 0,0 15,7 4,1 28,7 10,8 4,2 0,0 10,5 3,2 99,8 135,3 439,7 24,8 66,8 78,3 1999 Index % 2000 M

USD 45,0 0,4 4,8 15,6 7,1 17,1 81,8 0,5 6,5 51,8 6,4 16,7 181,9 120,8 135,0 332,1 89,3 98,1 A forgalom szerkezeti megoszlása és az egyenleg alakulása KIVITEL 1999 BEHOZATAL 2000 1999 2000 % Összesen: Élelmiszerek, ital, dohány Nyersanyagok Energiahordozók Feldolgozott termékek Gépek, gépi berendezések 100,0 27,8 3,3 0,0 54,7 14,2 100,0 37,8 14,5 0,0 36,6 11,1 EGYENLEG 1999 2000 M USD 100,0 0,9 10,6 34,6 15,9 37,9 100,0 0,6 7,9 63,2 7,8 20,5 -16,2 7,6 -3,8 -15,6 8,6 -13,0 -53,1 10,4 -2,3 -51,8 4,1 -13,5 A gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok további erősítése csak a belpolitikai stabilizáció, a piacgazdasági áttérés megkezdése, a privatizációs folyamat felgyorsítása után várható. 16 KÜLKERESKEDELMI TERMÉKFORGALOM A FÁK - ORSZÁGOKKAL Kivitel Behozatal Egyenleg millió USD a) 2001 2002 Összesen : a) 2003 2003 2001 2002 2001 2002 01-06. 01-06. 01-06. 822,2 4,3 2,9 2,6 0,2 0,0 0,0 4,2 2,9 2,6 23,4 23,0 15,1 100,1

93,7 58,6 -76,7 -70,7 -43,6 5,5 5,7 3,3 0,0 0,0 0,0 5,5 5,6 3,3 Kazahsztán 27,7 33,4 17,7 13,8 24,6 15,3 13,9 8,8 2,5 Kirgizisztán 1,7 1,1 0,9 0,7 1,2 0,2 1,0 -0,1 0,7 21,8 19,1 10,4 4,8 2,2 1,6 17,0 16,9 8,8 472,3 454,8 1 354,1 -1 897,0 -1 829,1 -1 082,1 Tadzsikisztán 1,4 0,6 2,0 40,2 71,8 33,8 -38,8 -71,2 -31,8 Türkmenisztán 1,5 0,7 0,4 0,5 0,1 0,0 1,0 0,6 0,4 209,3 275,1 203,6 295,2 458,4 323,7 -85,9 -183,3 -120,1 Örményország 1,6 1,8 1,1 0,1 0,1 0,0 1,5 1,7 1,1 Üzbegisztán 5,7 4,1 4,4 8,3 4,6 3,0 -2,5 -0,6 1,3 FÁK részaránya a magyar külkereskedelemben(%) 2,5 2,4 2,7 8,4 7,8 8,1 Belorusszia Grúzia Moldova Oroszország Ukrajna 272,0 2 369,3 2 284,0 1 790,3 -2 056,9 -2 118,5 a) 776,3 Azerbajdzsán 533,4 2 833,2 2 940,8 2003 MEGOSZLÁS Kivitel Behozatal a) 2001 2002 a) 2003 2003 2001 2002 01-06. 01-06. % Összesen : 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

100,0 Azerbajdzsán 0,6 0,4 0,5 0,0 0,0 0,0 Belorusszia 3,0 2,8 2,8 3,5 3,2 3,3 Grúzia 0,7 0,7 0,6 0,0 0,0 0,0 Kazahsztán 3,6 4,1 3,3 0,5 0,8 0,9 Kirgizisztán 0,2 0,1 0,2 0,0 0,0 0,0 Moldova 2,8 2,3 2,0 0,2 0,1 0,1 60,8 55,3 51,0 83,6 77,7 75,6 Tadzsikisztán 0,2 0,1 0,4 1,4 2,4 1,9 Türkmenisztán 0,2 0,1 0,1 0,0 0,0 0,0 27,0 33,5 38,2 10,4 15,6 18,1 Örményország 0,2 0,2 0,2 0,0 0,0 0,0 Üzbegisztán 0,7 0,5 0,8 0,3 0,2 0,2 Oroszország Ukrajna 17 -1 256,9 ÉRTÉKVÁLTOZÁS (az elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva) Kivitel Behozatal Egyenleg % (elõzõ év=100,0) a) 2001 2002 Összesen : millió USD (+/-) a) a) 2003 2003 2003 2001 2002 2001 2002 01-06. 01-06. 01-06. 109,3 105,9 148,1 96,6 103,8 131,1 166,9 -61,6 -251,4 Azerbajdzsán 90,2 67,5 122,7 28,9 29,4 38,9 -0,1 -1,3 0,5 Belorusszia 81,6 98,2 129,1 122,3 93,6 117,7 -23,6 6,0 -5,4 Grúzia

115,5 103,6 120,0 20,5 228,4 15,0 0,8 0,2 0,6 Kazahsztán 127,9 120,5 107,5 168,2 177,5 144,7 0,4 -5,0 -3,5 Kirgizisztán 181,5 61,8 179,3 188,4 161,6 20,3 0,4 -1,1 1,2 Moldova 141,4 87,6 104,5 114,8 46,4 125,4 5,8 -0,1 0,1 Oroszország 103,7 96,3 139,0 91,5 96,4 134,4 236,2 67,9 -270,3 Tadzsikisztán 271,9 39,6 1 163,5 670,1 178,6 83,2 -33,3 -32,4 8,6 53,8 47,1 106,9 20,8 26,2 1,9 0,5 -0,4 0,1 126,3 131,5 173,0 125,8 155,3 128,0 -17,0 -97,3 15,1 Örményország 94,3 111,8 128,8 1 337,6 88,6 98,5 -0,2 0,2 0,2 Üzbegisztán 73,2 70,7 208,8 56,1 148,0 -3,2 1,9 1,3 Türkmenisztán Ukrajna 114,6 Megjegyzés: a) b) elõzetes adatok 0,0 = az érték nem éri el az 50ezer USD-t, ill. a 0,1%-ot (vagy nincs forgalom az adott idõszakban) Forrás: Központi Statisztikai Hivatal és Külügyminisztérium Fehéroroszország: komoly tervek Az elmúlt esztendő végén a belorusz kormány elfogadta

az "Elektronikus Fehéroroszország" nemzeti programot. A kormányzati kezdeményezés első két etapjának megvalósítása 2003-2005 között zajlik majd és 32 milliárd rubel (1012 millió USD) körüli összeget fog felemészteni. Az előreláthatólag 2010-ig tartó program finanszírozása állami költségvetésből, a Belorusz Köztársaság Informatizálásáért Alap terhére zajlik majd. A projekt alapvető 18 célja - az információs társadalomba való átmenet első "lépcsőfoka" gyanánt - a köztársaság egységes információs rendszerének kialakítása. A program keretében a tervek szerint szerepelni fog: • az állami programok működését felügyelő rendszer kidolgozása és bevezetése, • az automatizált állami információs rendszer kialakítása, • az informatikai projektek és technológiák elektronikus adatbázisának felépítése, • a kormányzati portál működtetése, • a Fehérorosz Köztársaság egységes

állami adatbázisának felépítése, • elektronikus könyvtár létrehozása elektronikus levelezési rendszer kialakítása az állami szervek részére. A program végrehajtásában elsősorban az állami hivatalok vesznek részt; a kiemelt partnerek között lesz például a Nemzeti Tudományos Akadémia. Az egyes részfeladatok elvégzéséhez üzleti szereplők bevonását is tervezik, amelyek közül természetesen pályáztatás útján kívánnak választani. Az orosz miniszterelnök, Mihail Kaszjanov azt jelentette be, hogy az orosz rubelt lehetséges, hogy az eurázsiai térségben élők közül 180 millióan fogják közös valutaként használni. Kaszjanov akkor jelentette be elképzelését, mikor közös tanácskozásra ültek Fehéroroszország, össze Kazahsztán, az eurázsiai Kirgizisztán, 19 gazdasági térség Tadzsikisztán államai: Oroszország képviselőivel együtt. A tanácskozáson megfigyelői státussal Moldova Köztársaság és

Ukrajna is képviseltette magát. Kaszjanov a tanácskozáson azt hangsúlyozta, hogy az öt állam monetáris piacai egymástól függenek, ezért sürgős szükség van közös fizetési rendszer kitalálására. A végső cél a közös fizetőeszköz kijelölése volna. Kazahsztán elnöke, Nurszultán Nazarbajev azt javasolta, a közös valutát nyolc év múlva, azaz 2011-től vezessék be. Oroszország és Fehéroroszország már bejelentette, közös valutájuk 2005-től a rubel lesz. A belpolitikai életben visszatérő problémát jelent posztkommunista, diktatórikus hajlamokkal bíró államfő (Alekszandr Lukasenko) és az ellenzék viharos viszonya, a valójában meg nem reformált gazdasági mechanizmus, s ezek mellett az említett orosz-belorusz föderációs próbálkozások is elfelé taszítják az országot Európától, nem pedig közelítik ahhoz. A Belorusszia és Oroszország közötti vámunió 1991 óta fennáll, ám az 1999. december elején aláírt

orosz-belorusz uniós szerződés szerint a két ország 2005-ig még ennél is szorosabb gazdasági és politikai integrációt alakít ki: megteremti a közös valutát, közös parlamentet és államhatalmi szerveket, közös honvédelmet, közös himnuszt és címert, ,s már a következő hónapokban hozzákezd az ehhez szükséges jogharmónizáció kidolgozásához, miközben mindkét ország formailag megőrzi szuverenitását, s hadseregeiket sem helyezik közös főparancsnokság alá, valamint nemzetközi kötelezettségeiket is külön-külön teljesítik. 20 IRODALOMJEGYZÉK Forrás: - Halász Iván: Oroszország megingott nagyhatalmi helyzete (Calibra kiadó) - Európa az új évezred küszöbén - Oroszország és Fehéroroszország szövetsége – gondola lapszemle 21