Gazdasági Ismeretek | Adózási ismeretek » Schwarczkopfné Fehér Anikó - Telekérték adó

Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Gazdaságelméleti Tanszék Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat TELEKÉRTÉK ADÓ Mátészalka, 2003. nov 30 Készítette: Schwarczkopfné Fehér Anikó 2003/2004 tanév I. félév II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező tagozat D csoport 1 Tartalomjegyzék Bevezetés .3 1. Adórendszerünk kialakulásáról általában3 2. Földérték adó, telekérték adó története3 2.1 Első adóreform4 2.2 Második adóreform5 2.3 Harmadik adóreform6 2.4 Negyedik adóreform6 3. Természetjoggal összhangban lévő adórendszer6 3.1 Földérték adó, telekérték adó6 3.11 Spekuláció7 3.12 Mérték7 3.13 Szociális mentesség7 3.14 Bevezetés módja8 3.15 Várható társadalmi hatások8 3.2 Definiciók, dilemmák9 3.21 Földérték adó9 3.22 Közgazdasági jelentősége9 4. A telekérték adóról mint legkidolgozottabb részleges monopoljáradék elvonás javaslatról10 5. A

Georgizmusról röviden13 5.1 A telekérték adó megvalósítás kísérletei14 5.2 A Georgizmus története magyar vonatkozásban14 6. A termőföld árának meghatározása15 6.1 A vizsgálat célja15 6.2 Következtetések levonása15 6.3 A földpiac sajátos jellege16 6.4 A földár és a föld minőségi összefüggései17 6.5 Valószínűsíthető földár meghatározása19 7. Az adó, mint közteher hatása a gazdaságra25 8. Föld/telekérték adó és a többlettermelés25 8.1Telekérték emelkedési adó26 8.2 Telekérték adó mellett 27 Befejezés.28 2 Bevezetés 1. Adórendszerünk kialakulásáról általában Az emberiség már történelmének hajnalán felismerte: az ember szükségleteinek bizonyos köre csak a közösség összefogásával elégíthető ki. A közösségi célok anyagi alapjának megteremtésére vezették be az adókat. Az adóztatás rendszere az évszázadok során állandóan alakult, változott. A mi adórendszerünk az utóbbi százötven

évben négyszer alapjaiban változott meg. Először egyetlen adónemmel, például az adott időszakban a gazdagságot reprezentáló vagyontárgy (ház, föld stb.) adóztatásával (vagyonadók: házadó, földadó stb kivetésével) kísérleteztek. Később több adónemet vezettek be, ezeket együtt alkalmazva kevésbé érezhető az adóteher. Ezzel – az adóztatás diverzifikálásával” – lényegében kialakult az adórendszer 2. Földérték-adó, telekérték-adó története Ez az adónem a magán-földjáradék elvonásának jól kidolgozott eszköze. A 18 században a francia fiziokraták vetették fel, hogy el kell törölni azokat az adókat, amelyeket akkor beszedtek, és egyetlen adóként a földjáradékot kell megadóztatni E javaslat legismertebb változatát Henry George 1879-ben megjelent „Haladás és szegénység „ c. könyve tartalmazza A 19. században sok más szerző átvette ezt az elgondolást, mindenekelőtt John Stuart Mill További

hirdetője Herbert Spencer. Hazánkban századunk elején Sós Aladár és Pikler J Gyula lényegében a Szent István által bevezetett rendszeren alapult. Az állam jövedelme a király jövedelme volt. A bevételek a földbirtokok, a bányák, a pénzváltás és a só után fizetett összegekből, illetőleg a hűbéradóból, útvámból stb. származtak 2.1 Az első adóreformra 1848-ban került sor Kossuth Lajos (akkor még pénzügyminiszter) tervezete alapján. Közvetlen és közvetett adókat vezettek be Közvetlen adó volt egyebek között a földadó, ezt a föld minősége és területe alapján vetették ki; a házadó mértéke a szobaszámmal nőtt; a kereseti adó az üzlet (a kereskedés) tiszta jövedelmének a 6 százaléka volt. Távolléti adót az fizetett, aki 183 napnál tovább tartózkodott külföldön; ezt a kereset után fizetendő személyi adó kétszeresében állapították meg. A közvetett adók körébe tartozott a pálinkaadó, az italmérési

adó, a dohányárusítási adó, a bélyegdíj és a lajstromozási (átruházási) illeték. Az adóbeszedés területi hatálya a község volt Az adókivetőt rónoknak, az adóbehajtót tárnoknak nevezték. E tisztség viselőit – bizalmi állásról lévén szó – maga a pénzügyminiszter nevezte ki. A forradalom és szabadságharc bukása után, 1850-ben az osztrák adórendszert adaptálták Magyarországon. Osztrák nyílt parancsra bevezették a közteherviselést, ami azt jelentette, hogy a nemeseknek is adózniuk kellett. Közvetlen adókból álló adórendszer működött: földadót, házadót, kereseti adót és jövedelemadót kellett fizetni (a kereseti adó személyi jellegű, a jövedelemadóba beszámító adófajta volt, a jövedelemadó kötelezettjei az iparvállalatok, az állandó fizetésűek, stb. voltak) A kiegyezést követően, 1868-ban látott napvilágot az első „magyar” adórendszer: a földadóról, a házadóról és a jövedelemadóról

rendelkező törvény. Ezt 1875- ben kiegészítették a tőkekamat és járadékadóról, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról, a bányaadóról, illetőleg a jövedelmi pótadóról hozott törvényekkel. A 3 polgárok jövedelmeik szerint négy osztályba soroltattak: az első osztályba a cselédek, a munkások és a házalók, a másodikba pedig a föld és házbirtokosok tartoztak. E két osztály jövedelmei a kereseti adó hatálya alá tartoztak. A harmadik osztályt a gyárosok, iparosok, bankárok, orvosok, mérnökök, stb. alkották, vagyis azok, akik a foglalkozásukkal kapcsolatos költségeiket elszámolhatták („bevétel mínusz költség egyenlő jövedelem”). A negyedik osztály a köztisztviselőkből és magánalkalmazottakból tevődött össze. Az utóbbi két osztálybeliek jövedelmei a jövedelemadó hatálya alá tartoztak. 2.2 A második adóreform-kísérletre, amelyet Wekerle Sándor akkori miniszterelnök neve

fémjelez, 1909-ben került sor. A reform célja kettős: egyrészt minden polgár képességei szerint adózzék, másrészt az összes elvonás (az összes adóteher) ne változzék. Ennek érdekében az egyenes (direkt, közvetlen) adókat eltörölték, a hozadéki adót módosították, és új adónemet vezettek be. A legnagyobb mérvű változás a jövedelemadó esetében történt: progresszív személyi jövedelemadót vezettek be, ugyanakkor az első és a második osztálybeliek kereseti adóját, illetőleg a jövedelmi pótadót megszüntették. Tanulságos az a mód, ahogyan a személyi jövedelmeket adóztatták. Az adóalany a családfő volt, a családtagok jövedelme összeadódott, így voltaképpen nem is személyi, hanem családi jövedelemadózásról beszélhetünk. A létminimumnál alacsonyabb jövedelem adómentes volt (ma – erősen vitatható módon – nem az!), és a gyermekek után adókedvezmény járt (ez ma is jár). Az adózás alapjául szolgáló

fő jövedelemtípusok, illetőleg a jövedelemszerzés színterei: a mező és erdőgazdaság, az épület, az ipar, a kereskedelem, a bányászat, a tőkevagyon és a szolgálati viszony voltak. Az 1909. évi reform – a közbejött első világháború miatt – csupán 1922-ben lépett életbe Két évvel később, 1924-ben úgynevezett szanálási törvényt hoztak. Az állami feladatok köre kibővült, az állam, gazdasági, szociális és kulturális feladatvállalása szélesedett; ennek határt az állampolgárok teherbíró képessége szabott. Szigorú takarékossági intézkedéseket hoztak Mivel az akkori pénz, a korona erősen inflálódott, áttértek az aranykorona alapú adókivetésre. Jellemzően egy sor adófajta progresszivitása nőtt. A földadó kulcsa ugyan lineáris, de igen magas, 25 százalékos volt. A jövedelemadó kulcsai 1–40, a vagyonadóéi 0,1 –1, a társulati adóéi pedig 5 százaléktól 15 százalékig terjedtek. A

jövedelemátcsoportosítás eszköze: A „szocialista” adórendszer első változata 1957-ig volt érvényben. Fő vonása, hogy óriásira nőtt az adóztatás elosztási-újraelosztási (disztribúciós - redisztribúciós) funkciója. A cél a magánvállalkozások terheinek növelése, az állami szektor terheinek csökkentése volt. A külföldi tulajdonú vállalatok adóterheit oly mértékben növelték, hogy előbb-utóbb csődbe jutottak, így ezeket könnyűszerrel állami tulajdonba vehették. A közvetlen adók szerepe növekedett, az adótábla progresszivitása erősödött. Emelkedtek a vagyon, az ajándékozás és az öröklés adóterhei. A földadót – és bizonyos hozzá kapcsolódó adókat – természetben kellett fizetni. A földadót a föld-értékadó, a házadót pedig a telekérték adó váltotta fel A munkajövedelmek (a lakosság meghatározó jövedelmeinek) adóterhe csökkent. E korszak fontos jellemzője, hogy az adórendszer az ágazatok

közötti jövedelemátcsoportosítás eszközévé vált, segítségével a mezőgazdaságból a jövedelmek számottevő részét az iparba szivattyúzták át. 1952-ben bevezették az úgynevezett nettó termelői árat. Az állami elvonás a forgalmi adóban koncentrálódott, az adó a végső fogyasztót terhelte (az iparban a bruttó ár 1955-re az utolsó békeévihez, az 1938. évihez képest a nyolcszorosára nőtt). Jellemző volt (és ez, sajnos, ma is így van), hogy az adórendszer gyakran és érdemben változott. Ez megnehezítette, hogy a gazdaság szereplői kellően megalapozhassák számításaikat, döntéseiket. 4 A forradalmi események után, 1957-ben az adórendszerben fontos, korszakos változásokat találunk. A mezőgazdaságban megszűnt a – mindenki által gyűlölt – kötelező beszolgáltatás, ezt új ár és adórendszer váltotta fel. „Közérzetjavító” volt, és egyben nagyobb teljesítményre serkentett, hogy a jövedelemadó-kulcsot

20 százalékkal csökkentették, s hogy a kisiparosok, a magánkereskedők és az önálló szellemi tevékenységet végzők mentesültek az adóterhektől. Az illetményadót – mely új elemként jelent meg – 1959-ben vezették be. 2.3 Harmadik adóreform Tervalku – szabályozóalku 1965 tájékán már folyt az „új gazdasági mechanizmus” előkészítése. Bevezették az eszközlekötési járulékot. Ennek az volt a lényege, hogy az eszközök (gépek, berendezések stb.) értékének 5 százalékát évente be kellett fizetni az államkasszába, akár termeltek velük, akár kicsomagolatlanul álltak az udvaron. Így e járulék egyfajta hozamkövetelményt testesített meg. A forgalmiadó-kulcsok számát csökkentették, és nagyobb forgalmi adót vezettek be a korszerűtlen termékekre, valamint a gazdaságtalan exportra. Az állami és a magánszektort azonban továbbra is megkülönböztették egymástól, a kisiparosok és magánkereskedők jövedelemadóját

jelentősen emelték, s különféle intézkedésekkel korlátozták a vagyonfelhalmozást. Az „új gazdasági mechanizmus” bevezetésének éve 1968. A tervutasításos rendszer helyébe a pénzügyi szabályozás lépett. Kiemelkedő fontosságú volt a nyereségfelosztás és a nyereség felhasználás szabályozása. A nyereség központosításának mértékét főként az szabta meg, hogy a központi pénzalapnak mekkora volt a szükséglete, illetőleg mekkora összeget fordítottak vállalati fejlesztésre és vállalati forrásból béremelésre. Részletesen – nem éppen piackonform módon – szabályozták, voltaképpen korlátozták, hogy miként osztható fel a vállalatnál maradó nyereség. Széles körű támogatási rendszer alakult ki A tervalkut a szabályozóalku váltotta fel: az irányító szervek és a vállalatok immár nem a tervmutatókon, hanem a pénzügyi szabályozókon alkudoztak. A vállalatok a szabályozók alól való kibújás, a

kivételezés lehetőségeit keresték. Ez aztán – több más okkal, mozzanattal együtt – „felemássá” tette a reformot, korlátozta a piacgazdaság” kibontakozását. E korszak – az 1968-at követő két évtized – adónemeivel az „átlagpolgár” nemigen találkozott. Közülük – ízelítőül – a legjellemzőbbek: nyereségadó, egyfázisú forgalmi adó (ezt az adót általában egyszerre, a nagykereskedelem szintjén csapták hozzá” az árhoz), építési adó, beruházási járulék, felhalmozási adó, vagyonadó, termelési adó, kereskedelmi adó, béradó, kereseti adó, társasági adó, importforgalmi adó, import-árkiegészítés és 1984-től fogyasztási („luxus”) adó. 2.4 A negyedik adóreform bevezetésére 1988-ban került sor Két évtizeddel az” új gazdasági mechanizmus” bevezetését követően azzal a szándékkal, hogy adórendszerünk közelítsen a nyugati, nyugat-európai adórendszerekhez. 3. Természetjoggal

összhangban levő adórendszer 3.1 Földérték-adó, telekérték-adó Korábban is említettem, hogy ez az adónem a magán-földjáradék elvonásának jól kidolgozott eszköze. A 18 században a francia fiziokraták vetették fel, hogy egyetlen adóként a 5 földjáradékot kell megadóztatni. E javaslat legismertebb változatát Henry George 1879-ben megjelent „Haladás és szegénység” c. könyve tartalmazza A 19 században sok más szerző átvette ezt az elgondolást, mindenekelőtt John Stuart Mill. Egyik nevezetes további hirdetője Herbert Spencer. Hazánkban századunk elején Sós Aladár és Pikler J Gyula fejlesztették tovább ezt a gondolatot. 3.11 SPEKULÁCIÓ A "Fennmaradás-fordulat" előtt a megtakarítók hajlanak arra, hogy a jövőbe átmentendő pénzüket föld/telekvásárlásba fektessék. (Az ilyen vásárlásokat a fordulat után a települési önkormányzatok elővételi joga megakadályozza.) Ezt a spekulációs

föld/telekvásárlást meg kell különböztetnünk a vállalkozói föld/telekvásárlástól, amikor a vásárlónak az a célja, hogy a földből bérbeadással vagy saját műveléssel húzzon hasznot, a telket valamilyen ráépítéssel hasznosítsa. A spekulációs föld/telekvásárlás ellene hat a gazdasági virágzásnak, mert elvonja a földet/telket azoktól, akik valamilyen társadalmi igény kielégítése (pl. élelemtermelés, lakásépítés) céljára használnák. Az ilyen spekuláció ellen hat a föld /telekérték-adó, amely bünteti azt a tulajdonost, aki - bérbeadással vagy vállalkozóként - nem hasznosítja és eladni sem akarja földjét/telkét. (A hasznosító haszna egy részét fizeti föld/telekérték adóként) 3.12 MÉRTÉK A föld/ telekérték-adó mértéke elvileg a földjáradék, vagyis, az a bérleti díj, amely a bérletpiacon a kereslet-kínálat törvénye szerint alakul. Amíg a földrészletek jelentékeny része nem kerül - a

települési önkormányzatok elővételi joga folytán - köztulajdonba, és így az önkormányzatok nyilvános árverései során nem követhető nyomon kellő biztonsággal a földjáradék alakulása, a föld/ telekérték-adót az ingatlanforgalomban megmutatkozó, kb. 3évenként korrigálandó forgalmi érték évi 0,5%-ában ajánlatos kivetni (A föld/telekértéket a létesítmények /ültetvények, építmények/ értéke nélkül kell számítani.) 3.13 SZOCIÁLIS MENTESSÉG A természetjogból következik, hogy nem terheljük telekérték-adóval • • • a tisztes polgári életvitelhez szükséges lakás ill. családi ház közepes méretű telkét; a családi méretű iparűzéshez szükséges, ill. a parasztporta által elfoglalt telket; a haszonnyerés nélküli, közszolgálati intézmények (templomok, múzeumok, iskolák, stb.) telkét Ezeket összefoglalóan szociális adómentességnek nevezhetjük. 3.14 A BEVEZETÉS MÓDJÁRÓL A föld/ telekérték-adó

bevezetésének módját - Pikler J. Gyula elgondolásai alapján mutatom be. • Első lépésben országos és községenkénti térképet és katasztert kell készíteni, amely az egyes területegységek fekvését, méretét és forgalmi értékét tünteti fel. (Az első világháború után Budapesten Pikler irányításával - számítástechnika nélkül! - már készítettek ilyen értékkatasztert, igen rövid idő alatt, kis költséggel, nagy pontossággal és súrlódások nélkül.) 6 • • • Az adó tárgya: minden beépített vagy be nem épített, parcellázott vagy parcellázatlan telek, mezőgazdaságilag (szántóként, legelőként, erdőként, stb.), vagy bányászatilag hasznosítható földterület, a rajtuk lévő létesítmények (fel- és alépítmények, fák, növények, stb.) beszámítása nélkül Az adóalapot és az adót 3-évenként kell megállapítani. Ez a települési önkormányzatok feladata. (Az adót is ők szedik be, és

megosztják az állami költségvetéssel.) Az érték-megállapításokat közszemlére kell tenni, és könyv-alakban is hozzáférhetővé tenni. A megállapított föld/telekérték és adómérték ellen a közzétételt követő 30 napon belül a település képviselőtestületénél írásban vagy szóban kifogást lehet tenni. Ezt bárki megteheti a más terhére megállapított értékre és adóra vonatkozóan is. A felszólamlásnak halasztó hatálya van. A felszólamlást a képviselőtestület bírálja el Határozata ellen 15 napon belül - halasztó hatály nélkül - a regionális földérték-adó bizottságokhoz lehet fellebbezni. A bizottságok határozatai ellen a területi bíróságnál lehet panaszt tenni. 3.15 A VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSOK: • • • Értelmetlenné válik a földterületek hasznosítatlan tulajdonlása. (A termőföld parlagon hagyását meg kell különböztetni a vetésforgó keretében való ugarolástól! A parlag

földérték-adója is megegyezik a bérleti díjjal, ill. azzal a díjjal, ami a parlag művelés céljára való bérbeadása esetén befolyna. Az ugar adómentes) A mezőgazdasági és bányaingatlanok művelői termékeik piaci árában megkapják munkájuk ellenértékét, és ezen felül azt a többletet, ami nem a munkájuknak tulajdonítható, mert a föld magasabb eredeti termőképességéből, piachoz való közelségéből, stb. adódik Ez a többlet a földjáradék, ezt vonja el közcélokra az adó, tehát a szociális igazságosságot is szolgálja. Értelemszerűen hasonló a helyzet a városi bérház-vállalkozók esetében is. Nem teszi érdemessé a mással (bérlővel, bérmunkással) megmunkáltatott föld tulajdonlását; a földjét nem-maga-művelő tulajdonost ösztönzi arra, hogy eladja a földjét, amely így - az elővételi joggal rendelkező települési önkormányzaton keresztül - ahhoz kerül, aki maga műveli. Röviden: meggyorsítja a földek

köztulajdonba kerülését és a - tartósan bérlő - családi gazdaságok elterjedését. 3.2 Definíciók és dilemmák 3.21 Föld értékadó (Világlexikon 1925) „ A föld megadóztatása forgalmi értéke szerint, tekintet nélkül a rajta vagy benne( emberi munka által teremtett teljesítményekre és a hely tényleges kihasználási módjára és mértékére és ettől függő tényleges jövedelmére” Föld alatt egyformán értetik minden természeti adottság, azaz minden hely, tehát: városi telek, mezőgazdasági föld, bánya, víz. A forgalmi érték egyéni viszonyokra vagy előszeretetre való tekintetre nélkül állapíttatik meg. Az adó tehát tisztán „helypénz” természetű Tárgya, a tiszta „földjáradék” azaz a (megmunkálatlannak képzelt ) hely tulajdoni jogcímének a lehető jövedelme, amely jövedelem teljesen monopolisztikus és egyénileg megszolgálatlan jellegű. 7 Az adó jogcíme az, hogy a helyek forgalmi értékét a

társadalom egészének jelenléte, számbeli szaporodása és kulturális haladása szüli és növeszti. 3.22Közgazdasági jelentősége Közgazdasági jelentőségét az adja meg, hogy a termelést nem gátolja ( mint ahogy ezt a munkára kivetett, a kereseti és fogyasztási adók teszik), hanem ellenkezőleg serkenti, amennyiben a termelési helyek parlagon hagyását, elégtelen kihasználását, és a velük folytatott spekulálást (földspekuláció) nehezíti, a helyeknek a társadalom további fejlődésének reménye által létrejövő, úgynevezett” anticipált értéket” letöri a jelenlegi, valódi értékére és így megkönnyíti a munka hozzáférését a helyhez. A földérték adó kétségtelen előnye a hozamához képest nagyon kis költség, az áthárulásának kizártsága és az értékek egységes mérték által biztosított teljes korrumpálhatatlansága. Évezredeken keresztül a meghatározó termelési tényező a föld volt. Szembetűnően, azaz

expliciten a földtulajdonra épültek a társadalmi struktúrák a legutóbbi időkig. Ezen korszakokban nem is volt ismeretlen a mai szóval földjáradékból elvonó típusú adórendszerek. Volt példa az emberiség történetében a monopoljáradék részleges elvonásán alapuló közkiadás finanszírozásra a régi Kínában (Kínában többször is volt ilyen korszak. Ehhez illeszkedő megállapítások találhatók Hammurabbi törvénykönyvében illetve a Bibliában. A modern polgári piac-gazdasági rendhez igazodva a múlt század elején Henry George fogalmazta meg a monopoljáradék elvonási elvű adózás gondolatát, elsődlegesen még mindig a földmonopóliumra koncentrálva, de már nem a mezőgazdasági termelési potenciált jelentő szántóföldekre figyelve, hanem az észak-déli polgárháborún túl lépett, Amerikai Egyesült Államokban, az ottani problémákra, friss gazdasági jelenségekre koncentrálva (városi, ipari telkek, vasútépítés,

kikötők stb. áremelő hatása) Például P.A Samuelson szerint Henry George adózási javaslatai valószínűleg a közgazdaság elmélet legszilárdabb elméleti alapköveihez tartoznak. Gazdaságpolitikai alkalmazása azonban oly mértékű váltást jelent a jelenleg "divatos", szokásos gazdaság -szabályozási eljárásokkal szemben, a közkiadások fedezetének előteremtésében, hogy arra lehetőség vagy az ennek megfelelő hagyományok továbbélése esetén kerülhet sor (Hong-Kong, Ausztrália, Új-Zéland, Dél Afrika, Canada, USA egyes körzetei), vagy valamely rendkívüli körülmény, pl. az átlagosnál is súlyosabb gazdasági kihívások hatására, talán pl rendszerváltási alkalmakkor. Már Henry George szövegeiben is az elméleti okfejtések keretében ismételten a "föld" fogalma általánosan a korlátosan rendelkezésre álló környezeti javakat jelenti. Bár a konkrét adózási javaslatoknál még megmaradt magánál a konkrét

föld-területnél. Azonban a kidolgozott adózási technika univerzálisan alkalmazható, a földtől, mint területtől elszakadtan is. Napjainkban már nem kizárólag a földtulajdon jelent monopoljáradékot eredményező tulajdont. Ilyenek az egyre fontosabbá váló egyéb környezetei javak, és ilyenek hozhatók létre különféle szabályozási megoldásokkal koncessziós vagy teljesen rejtett formában (gazdasági kiváltságként). 8 4. "A telekérték - adóról mint a legkidolgozottabb részleges monopoljáradék elvonási javaslatról” Samuelson Közgazdaságtan c. könyvében a 27-3-as ábrán láthatók az úgynevezett tiszta gazdasági járadékot lefölöző adó görbéi. D1 a megművelt leggyengébb földterület értéke D2 egy vizsgált földterület jelenlegi értéke Samuelson is kiemeli, hogy a monopoljáradékból elvonó adó elvileg sem hárítható tovább a fogyasztóra. 4.1 Érvek és ellenérvek a monopoljáradék részleges elvonása

ügyében Miután Samuelson elismeri, hogy technikailag kifogástalan Henry George javaslata a földérték adóra tesz egy furcsa megjegyzést. Eszerint legalábbis az USA-ban azért lehetetlen erre az adótípusra gazdaságpolitikát alapozni, mert az USA szabad vállalkozás elvét hirdető felfogása nem engedi, pl. a bányakincsek nemzeti tulajdonba vételét Ilyen alapon viszont a földterületek tulajdonosai úgymond hátrányos megkülönböztetésben részesülnének a bányakincsek tulajdonosaival szemben, ezért inkább szó sem legyen földérték-adóról sem. Tehát Samuelson szerint egyrészt: "a járadékra kivetett adó nem okoz torzulást vagy gyenge hatékonyságot", tehát a földérték adó elméletileg megalapozott. Másrészt viszont a "méltányosság elvét figyelembe véve" nem alkalmazható az előbbi bekezdésben leírtak miatt (pl. az USA-ban) 9 Az érvelés Samuelson könyvében több szempontból is meglepő. Kifejezetten megfelel

logikájában a déli államok 1860 előtti érvelésének a rabszolgaság kérdésében (ti. - akkor hogy a szerzett vagyon ne sérüljön a rabszolgatartók esetében, nyugodtan sérülhetett az emberek egyenlőségének az elve a rabszolgák esetében - most pedig azért, hogy a földterület birtoklói ne legyenek hátrányban a bányakincsek kiaknázóival szemben, felejtkezzünk el arról is, hogy pl. az USA alapító atyái az emberek személyes jogairól bármikor bármit is mondottak volna) A rabszolgaság ügyében e kérdés rendezéséhez kevés volt a logikai érvelés, kellett a tisztázáshoz egy hajszálon múló eredménnyel járó Észak- Dél elleni háború is. Lehet, hogy most sem csupán logikai kérdésről van szó? Netán ismét meg kell vívni egy háborút? A logika mentén folytatva: Henry George munkássága során számtalanszor rámutatott, hogy az alapvető emberiességi etikai megfontolások a közgazdaságban (mai szóval pontosabban: a közgazdaság

szabályozásában) sem kerülhetők meg (az emberek összességét figyelembe vevő járadékadóztatási elv nem kérdőjelezhető meg a föld- és a bányajáradék tulajdonosok közötti érdekviszonyok mérlegelésével). Samuelson nem tér ki arra, hogy Henry George ajánlása értelmében a bányakincsek utáni járadék legalább részben éppúgy elvonásra kell, hogy kerüljön, mint a földérték utáni járadék. Úgyhogy a "méltányosság" szakkifejezés ebben az esetben nem fedi az "igazságosság" fogalmát. Valami mást jelent Samuelsonnál a "méltányosság", valami a társadalom egészéhez képest sokkal szűkebb körben értelmezett viszonyítást, amelyet tehát nem lehet szembeállítani a társadalom egészének problémáival, pl. adórendszerek kialakítása kérdésében Tehát a Samuelson által említett "méltányosság" ügye földtulajdonosok és bányakincs kiaknázók között alkalmatlan arra, hogy a

területértékadó javaslatot minősítse mai aktualitása szempontjából ( különösen pl. Magyarországon, ahol elvileg ma nemzeti kincsnek tekintik a bányakincseket). Az ipari és szolgáltatási szektorra épülő modern gazdasághoz tartozó "modern" adóelmélet talajáról legyinteni HG javaslatára, mint nem aktuálisra, meg sem említve, hogy ma már nemcsak a földtulajdon monopóliuma okoz gondot a gazdaságban - ez egy olyan sajátos paradigmát tételez fel a közgazdasági gondolkodásban, amely valószínűleg csak addig élhet, amíg teljes egészében napfényre nem kerül. Kiválóan alkalmas a Samuelson tollából Henry George-ról szóló méltatás arra, hogy vele vitatkozva érzékeltetni lehessen, hogy a közkiadások földérték adó típusú fedezésének gondolata messze nem olyan egyértelműen tűnt el a lehetséges gazdaságpolitikai eszköztárból, mint azt magyarországi ismeretlensége feltételezni engedné. Anélkül, hogy a

polemizálást a végsőkig feszíteném, még egy idézet Samuelsontól: "A Ramsey - adók modern elmélete igen közel áll Henry George felfogásához"? Mondhatnánk, hogy közel állnak egymáshoz mint áldozat a gyilkoshoz. Hiszen a Samuelson könyv tálalásában a merev kínálatú vagy merev keresletű jószágok adóztatása technikailag nyilván lehetséges, agyafúrt megoldás. Általában, hogy a társadalmi igazságosságot kívánta összekapcsolni a hosszú távú , közgazdasági törvényszerűségekkel, a lehetséges stratégiai gazdaságpolitikai meggondolásokkal. És nem volt szándékában a mértéktelen állami kiadásokhoz szükséges bevételek olyan fortélyos kivetése, amely mindegy, hogy miféle hosszan ható kalodát, spanyolcsizmát jelent a gazdaságnak (esetenként közvetlenül a fogyasztóknak!), mert úgymond fő, hogy ellene technikailag, pillanatnyilag képtelen védekezni a szerencsétlen kiszemelt adóalany. 10 Henry George

ismerete nélkül is a fenti gondolatkört az elmúlt évtizedekben többen is megérintették. Pl számos várostervező építész figyelmeztetett arra, hogy a minden gazdasági ésszerűséget nélkülöző, szinte eszeveszett centralizálás nagyobb és kisebb városok esetében a lehetséges emberi életminőség jelentős romlását eredményezi, és végső fokon nem más, mint a közkiadások fedezésére jobb-rosszabb módszerekkel elvont összegek önsors rontó, kontroll nélküli pazarlása , amelyre nem kerülhetne sor (különösen nem a ma tapasztalt rendszerességgel, konokon egyirányú módszerességgel) pl. egy városi telekérték-adó alkalmazása esetén. 5. A „georgizmusról” röviden: Alapítója Henry George az Egyesült Államokban alakította ki sajátos liberális típusú szocializmusát. Tehát szocializmust akart, társadalmi forradalmat, közösségi társadalmat, melyet azonban nem diktatúra útján és nem a tulajdon államosításával, nem a

hatalom központosításával akart megvalósítani, hanem közmegeggyezéssel. Egyetlen eszközt javasolt ebből a célból igénybe venni, a föld közösségi tulajdonná nyilvánítását. Szerinte, mindenki fizessen adót a föld bármilyen célú használatáért( akkor is ha megművelik, akkor is ha ipari üzemet telepítenek rá). Annyit, amennyiből nemcsak fedezni lehet a társadalom szociális és kulturális igényeit, hanem éppen az igényeket továbbfejleszteni. A „georgizmus” szerint a föld az istené, a királyé, csak használatra kapja, aki műveli. A föld magántulajdona a kapitalizmusig elképzelhetetlen volt. Csak az lehet áru, amit az ember saját teljesítménye révén hoz létre. A föld, a víz a levegő nem lehet áru, mert ezeket az Isten a Természet adta az embernek. A föld köztulajdonlásához vissza kellett térni Ezzel a kizsákmányolás egyik forrását elzárja : a földjáradék révén húzhatót. A földjáradék azzal függ össze, hogy

a földek termelőképessége és általában, hasznossága különböző, pl. mert különböző messze vannak a piactól. A földtulajdonosoknak módjukban áll hasznossági többletet zsebre vágni- ez a földjáradék a monopoltulajdon járománya, teljesítmény nélkül. A földtulajdon kikapcsolásával a meg nem érdemelt jövedelem egyik forrása eltűnik. 5.1 A telekérték adó megvalósítás kísérletei Henry George javaslatainak gazdasági és társadalmi indokoltságát és jelentőségét azok az államférfiak ismerték fel, akik megvalósítására törekedtek. Elsősorban George Grey-t, ÚjZéland miniszterelnökét kell megemlíteni Ausztráliában Új-Dél-Walesben, Queenslandben és Nyugat-Ausztráliában földértékadót szednek. A közösségek kiadásait teljesen ebből fedezik Angliában elsőnek Trevelyan, későbbi kultuszminiszter(1904), utána Campbell Bannerman és ennek utódja, Asguith miniszterelnökök, Winston Churchill, az akkori kereskedelmi

miniszter, Lloyd George pénzügyminiszter mind meggyőződéses hívei voltak Henry George által felvetett eszméknek. A világháború alatt az ilyen mélyreható reformok lekerültek a napirendről. A két világháború között , a harmincas évek elején Angliában újból felmerült a földértékadó bevezetése, melyet a következőkkel indokolták:”A földértékadó arra bírja a földtulajdonost, hogy ennek a földjáradéknak, amelyet mindannyian megtermelünk és mindannyian viselünk, legalább egy részét visszatérítse a közösségnek.” Dániában 1922-ben vetettek ki földérték adót. 11 Poroszországban 1893-ban hozták a községi adóról szóló törvényt, mely a többi német államnak is mintául szolgált. Ez nem tett különbséget a telek és az épület értéke között, a kettőt szétválaszthatatlanul, mint ingatlanértéket adóztatta meg. 5.2 A „Georgizmus” története magyar vonatkozásban A telekérték adó megvalósítására

készülő országok között Magyarországot előkelő hely illette meg. Nálunk Pikler J Gyula volt az, aki George tanait sikerrel terjesztette és elméletét is továbbfejlesztette.1917 december 17-én jóváhagyták az általa szerkesztett szabályrendeletet A mozgalom külföldön is széles körben elterjedt, de az I. világháború megakadályozta A 40-es években alakult ki nálunk egy kis kör Sós Aladár körül, Ők Henry George javaslatait továbbfejlesztették. Szemléletük: demokratikus szintézist kerestek a népiség, a szocializmus, a szabadgondolkodó liberalizmus, a bartóki kulturális forradalom és demokrácia eszménye között 6. A termőföld árának meghatározása magyar vonatkozásban Sipos Aladár akadémikus, MTA Közgazdaságtudományi Intézet. Szűcs István a közgazdaságtudományok doktora, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet osztályvezetője. A szerzők egy valószínűsíthető piaci földár meghatározására dolgoztak ki a

gyakorlatban is jól használható értékelési módszert. Szerintük a föld valószínűsíthető jövőbeli ára két tényező összegeként értelmezhető: egyrészt a várható földjövedelemnek mértani sorozatából és kamatos kamat összegzésből számított jövőérték, másrészt a jelenlegi földár növekedéséből képződő jövőérték összegének jelenértéke. A földjövedelmek jelenértékét az évenként képződő földjövedelem (földjáradék), annak éves növekedése, a földhozadékot terhelő adók, valamint a tőkésítési és diszkontkamatlábak határozzák meg. 6.1 A vizsgálat célja A magyar gazdaság agrárszektorát érintő változások következményeként a termőföld nagy része magántulajdonba kerül. A fellelhető statisztikai források szerint a kárpótlási folyamat, illetve a szövetkezeti és állami vállalatok átalakulásának befejezése után mintegy 2 millió földtulajdonos lesz. Magyarország termőterületét alapul

véve (1992 május 31 én 7915 ezer hektár), ez kb. négyhektáros átlagos földtulajdoni méretnek felel meg GOCKLER [1994] vizsgálatai szerint a szövetkezetekben kiosztott, illetve a földárveréseken megvásárolt földeket " várhatóan több helyen mérik ki. az átlagos táblaméret nem haladja meg a 0,5-1,0 hektárt, illetve közös tulajdon esetén a 10-20 hektárt . 6.2 Következtetések levonása - ezek az üzemi méretek nem alkalmasak gazdaságos mezőgazdasági termelésre; - az ökonómiai szempontból elfogadható méretű gazdaságok kialakulásához be kell indulni, illetve fel kell gyorsulni a földforgalomnak (a földadásvételnek és a földhaszonbérleti forma általános elterjedésének); 12 - azonnal hozzá kell kezdeni egy országos földrendezési program kidolgozásához; - kormányzati szinten mielőbb kezdeményezni kell a kárpótlási jegyen vásárolt földek értékesítését akadályozó jogszabályi kötöttségek feloldását. A

földpiac és a földforgalom beindulása tehát már a jelen történéseinek része. Egyre sürgetőbb feladat a földpiachoz kapcsolódó közgazdasági összefüggések elemzése, feltárása, a folyamatnak a tudomány eszközeivel történő sikeres támogatása. 6.3 A földpiac sajátos jellege A termőföldnek mint termelési tényezőnek a piaca sajátos piac. A földnek tulajdonítható sajátosságok (térbeli kötöttség, a termelési és biológiai folyamatok összekapcsolása, a nagyon eltérő minőségi különbségek, a lassú tőke körforgás stb.) miatt a földpiacon nem érvényesülnek tisztán a kompetitív piac jellemzői. A földpiac nagyrészt a helyi kínálati és keresleti feltételekhez igazodik. Az eladó - eladandó földjére - csupán néhány potenciális vevő figyelmét tudja felhívni. Ezen a tényen az sem változtat, hogy az ingatlan közvetítők az ingatlaneladásokkal foglalkozó más szolgáltató szervezetek igyekeznek a földpiac

korlátozottságát enyhíteni. Sok országban azonban a földtulajdonszerzés szabályozása is gátat szab a nagyobb méretű földforgalom kialakulásának. Az átlagos vásárló és eladó a földpiacon csupán alkalomszerűen vesz részt, és ennek eredményeként tapasztalatai is korlátozottan érvényesülnek. Sajátos a földpiac a tekintetben is, hogy a termőföld helyhez kötött, térben nem mozgatható, térbeli pozíciója általában a környezet változásának függvénye. Ez azért lényeges, mert emiatt sok esetben - többször spekulációs céllal - vásárolnak termőföldet. Egy ipari üzem létesítése, élelmiszer feldolgozó telepítése, közlekedési út építése stb. lényegesen megváltoztathatja a földek fekvési pozícióját, ezen keresztül azok értékét is. Végső esetben földkivonásra is sor kerülhet, vagy más művelési ággá sorolják át a területeket (például belterületté), aminek értéke sokszorosa lehet az eredeti

mezőgazdasági területnek. A földpiac sajátos jellegét hangsúlyozza annak vagyon megőrző képessége, amely egyszerűen annak tulajdonítható, hogy a termőföld nem amortizálódik, értékét megtartja (sőt növelheti), tartós megélhetési garanciát és bizonyos értelemben egzisztenciát jelent tulajdonosának, illetve a használójának, ezért a földet eladó vagy vásárló a legtöbb esetben a hosszabb távon kalkulálható hozadékhoz igazítja a vételárat. A földár meghatározása szempontjából fontos sajátossága a földnek mint termelési tényezőnek, hogy - a többi tényezőtől vagy fogyasztási cikktől eltérően - "összkínálata, természeténél fogva, viszonylag fix, és általában nem növelhető magasabb ár ajánlásával, vagy nem csökkenthető az alacsony földbérleti díj következtében". (SAMUELSON [1976] Az előzőekből nem következik az, hogy a földárnak, mint piaci kategóriának a kialakulását nem a piaci

törvények motiválják. E törvények azonban sajátosan érvényesülnek, aminek az a következménye, hogy a termőföld esetében az érték jelentősen és tartósan eltérhet az ártól. Ezzel van összefüggésben az, hogy a földérték és a földár becslésének folyamata, a földjáradék számszerűsítésének módja bonyolult, sok vitára adhat okot. Különösen így van ez a kialakulatlan piacgazdaság körülményei közepette, vagy azokban az országokban, ahol a földek mezőgazdasági termelésből való kivonásának folyamata gyors. 6.4 A földár és a föld minőség összefüggései 13 A földnek, mint termelési tényezőnek sajátosságai közé tartozik, hogy a föld iránti kereslet származékos kereslet, tehát az árát a földön termelt termékek marginális bevételei határozzák meg. Mivel a marginális bevételek a földek minőségétől függően eltérőek, a különböző minőségű földek ára attól függően változik, hogy - az

adott földterületen milyen termékek termelhetők; - milyen mennyiségi összefüggés szerint alakul az egyes termékek marginális hozadéka. A termelés növelésének a piacon a fogyasztási igények szabnak határt. A vállalkozó (tökéletesen működő piac esetén, ahol piacra lépésével a piaci árat nem tudja közvetlenül befolyásolni) mindaddig hajlandó további területeket bérelni, amíg egységnyi többlettermék elõállítási költsége, a termék piaci ára alatt marad. Valamely termék egységnyi mennyiségének növeléséhez szükséges földigény földminőségtől függően változik. Átlagos termesztéstechnológiát feltételezve, a termelés növekedésének földigénye fordítottan arányos a földterület minőségével. A földminőség javulásával csökken az egységnyi termelési növekmény megtermeléséhez szükséges terület. A földet vásárló (vagy bérlő) a földért legfeljebb annyit hajlandó fizetni, amennyit a megtermelt

termésmennyiség ér. (Feltételezve, hogy a többi termelési tényező változatlan marad.) Ha tehát (a többi termelési tényező változatlan szintje mellett) az egységnyi termésnövekmény eléréséhez szükséges földterület ára egyenlő a termék árával, akkor az egy hektár földterület ára ennek t-szerese, vagyis egyenlő az egy hektár terület marginális bevételével, ahol t = a termésátlag (t/ha). A probléma azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a termelési tényezők a termelési folyamatban egymást helyettesítik. A gazdálkodó ezt a helyettesítési műveletet addig "űzi, amíg olyan tényező kombinációt nem állít össze, ami mellett - az adott technikai szinten - a legkedvezőbb hozamokat éri el. A farmer - megfelelő konjunktúra esetén - először az adott földterületen kísérli meg a hozamok növelését. A földbérlet vagy földvásárlás igénye akkor lép be közgazdaságilag, ha a meglévő földterületen az egységnyi

termelésnövelés költsége (vagyis az egyéni marginális költsége) magasabb, mint az egységnyi termelésnöveléshez szükséges terület bérleti díja. Ebben az összefüggésben a földigénybevétel elsődlegesen az egységnyi többlettermés eléréséhez szükséges földterület nagyságától, illetve annak termelékenységétől függ. A földek minőségi különbözőségeiben részben az ökológiai, részben a közgazdasági környezet játssza a főszerepet. Az ökológiai adottságokat a talaj, az éghajlat és a domborzati viszonyok együttese, különböző kombinációjuk fejezik ki. Ezek tudományos rendszerezésével, minősítésével külön tudományok foglalkoznak. A későbbiekben látni fogjuk , hogy ezek tudományos elemzése a valószínűsíthető földár megállapítása szempontjából is fontos, hiszen hatásuk mérlegelése nélkül a földhozadékok jövőbeli alakulásának becslése nem oldható meg. A közgazdasági tényezők esetében már

más a helyzet. Ezeket sokan és sokféleképpen rendszerezték, s még ma sem alakult ki e kérdésben egységes álláspont. Magunk részéről a földek hozadékát, járadéktermelő képességét befolyásoló közgazdasági tényezőket a következőképpen csoportosítjuk: 14 • fekvés, elhelyezkedés: - • helyi potenciális lehetőségek: - • öntözési lehetőség, hőforrás (gázlencse, melegvíz), energiavezetékhez kapcsolódás lehetősége, helyi károsító hatások: - • lakott területtől való távolság; kiemelt településközponttól való távolság (nagyváros, turisztikai központ, vásárhelyek stb.), élelmiszer-feldolgozó helytől való távolság, útsűrűség (100 hektárra jutó szilárd útburkolat), repülőtér, vasútállomás, hajókikötő mesterséges vagy természetes tereptárgy, amely akadályozza a termelés zavartalan vitelét; légszennyeződés, zajártalom, vadkár; természetvédelmi szempontok; távlati

fejlesztési elképzelések: a) a mezőgazdálkodás vitelére vonatkozó fejlesztések b) a művelésből való kivonást prognosztizáló fejlesztések - ipari jellegű vagy az infrastruktúra fejlesztéséhez kötődő változások, - belterületté vagy üdülőövezetté történő várható átminősítések. Ezen utóbbi csoport nem tartalmaz kimondottan ökológiai tényezőket, nem is tartozik szorosan a mezőgazdasági termőföld értékelésének problémaköréhez főleg a nem mezőgazdasági fejlesztések hatását mutatja. Itt a feladat a kisajátítás kártalanítás összegének kalkulálása lehet, amit a mindenkori földtörvény tartalmaz. A spekulációs célú földvásárlásra pedig az adott térség telekárai az irányadók. A különböző közgazdasági (infrastrukturális) tényezők hatásának becslése a helyszínen, megfelelő tájékozódás alapján végezhető el. Azt kell mérlegelni, hogy a helyi hatások milyen értékű változást

eredményezhetnek a tiszta jövedelem nagyságában. 6.5 A valószínűsíthető földár meghatározása Jelenleg a földek "piaci ára" a kárpótlási jegyekkel történő árveréseken alakul ki. A legtöbb helyen ez a minimális adásvételi árat (5000 forint/aranykorona) jelenti. Egykét helyen kialakultak ennél magasabb árak is (főleg a lakott településekhez közeli földeken vagy üdülő övezetekben), de nem ez a jellemző. A kárpótlási jegyen vásárolt földek adásvételére vonatkozó törvényi megszorítások lazítása után várható, hogy a földpiacon reális földár alakul ki. Ennek nagyságát nehéz megbecsülni, de az biztos, hogy a mezőgazdasági terület várható jövedelemtermelő képességéhez fog igazodni. 15 A föld valószínűsíthető árát nem egy adott év, sőt nem is egy-egy rövidebb időtáv konjunkturális vagy dekonjunkturális viszonyai határozzák meg. A gazdálkodó mindig hosszabb távlatokban gondolkozik,

hiszen ha nem ezt tenné, akkor sohasem építene például hosszabb időszak alatt amortizálódó épületeket, építményeket, nem végezne lényeges meliorációs beruházásokat stb. Számára az általa termelni kívánt növénytermelési vagy állattenyésztési ágazat várható gazdasági pozíciója a fontos. Általános gazdasági recesszió mellett is lehet egykét jól működő gazdaság, amely sajátos termelési struktúrája vagy az alkalmazott technológiai megoldások miatt kedvező pozícióba kerülhet. Ezért elképzelhető, hogy földet vásárol olyankor is, amikor mindenki más menekül a földtől. A föld árának meghatározása tehát minden esetben egyéni kalkulációt, megítélést és döntés igényel. A vásárló érdeke - illetve a földvásárlás melletti döntés - két tényezőhöz kapcsolódik: - n év alatt mennyi jövedelmet tud az adott területen megtermelni, mekkora ennek a jövedelemnek a tőkésített összege és jelenértéke; - n

év múlva mennyit fog érni a megvásárolt földterület a racionális földhasználat elveit betartva (meghatározott értéknövekedési rátát feltételezve), és mennyi ennek a jelenértéke. E két információ birtokában a vállalkozó el tudja dönteni, hogy egy adott földterület számára mennyit ér. A kétféle értékítélet általában együtt jelenik meg, hiszen a gazdálkodó évenként jövedelmet termel, ami a termelés (földbirtoklás) belátható időtávlatában folyamatos kamatos kamatot hoz a föld tulajdonosának. De földje meg is marad, sőt lehet hogy értéke nőni is fog, tehát a termelési jövedelem mellett megjelenik a föld vagyonértéke is. A tulajdonost gazdasági érdeke kényszeríti a racionális földhasználat elvének betartására, hiszen ha kizsigereli a földet azért, hogy rövidtávon nagyobb hozamot tudjon elérni, csökken a föld vagyonértéke, tehát amit nyer a réven, elveszíti a vámon. A következőkben a

valószínűsíthető földár megállapításához kidolgozott eljárásokról írok. Ezt megelőzően néhány fontos megjegyzés: a) a földpiac kialakulásáig, a piaci földárak megjelenéséig nagyobb a bizonytalansági tényezők szerepe, hiszen nincs piaci értékítélet a termelési tényezők valóságos értéktermelő, értékalkotó képességéről; b) a földár becslési munkákra akkor is szükség van és lesz, ha működik a földpiac, hiszen a piaci ár csupán egy általános értékmérő, amelytől egy - egy konkrét földterület egyéni értéke lényegesen eltérhet; c) a földár becslési munkálatok mindig hosszú távú kitekintést, mérlegelést igényelnek, hiszen a földet vásárló a spekulációs célú földvásárlásokat nem számítva - általában hosszú távú gazdálkodásra rendezkedik be. Ebből az -az értékelési sajátosság adódik, hogy hosszú időtávlaton belül nagy a valószínűsége annak, hogy változnak a földek árát

befolyásoló fontosabb tényezők. A földértékeléssel (földár becsléssel) foglalkozó munkák nagy része hajlamos a földárat a földjáradék tőkésítési formulájára visszavezetni, arra az egyszerű közgazdasági tételre 16 hivatkozva, hogy a földár tőkésített földjáradék. Vagyis a föld ára egyenlő a földjáradéknak és a 100/i mutatónak a szorzatával (ahol i a tőkésítési kamatláb). Megítélésünk szerint ez a probléma ennyire mégsem egyszerűsíthető le, hiszen az idők folyamán azok a termelési és közgazdasági jellegű tényezők, amelyek az ár meghatározásában (vagy áralakulásban) szerepet játszanak, változnak. A gazdát, aki ezzel nem számol, ugyancsak érhetik meglepetések. A föld valószínűsíthető ára tulajdonképpen két tényezőből tevődik össze: o az évek során termelt tiszta jövedelmek folyamatosan gyűjtött és kamatos kamattal kamatoztatott értékösszegéből; amikor számolni kell azzal is, hogy

a földnek mint termelési tényezőnek az éves hozadéka nem egyforma, általában nõ; o a föld mint a termelés tárgya nem kopik el, értéke megmarad, vagy változik de mindenképpen a tulajdonosának érték marad n év után is. Tételezzük fel, hogy a földjövedelem (FH) évi g százalékkal nõ és a földjövedelmet évente a adókulccsal adóztatják. Ennek következtében n évben egy bizonyos jövedelem áll rendelkezésre. Logikusnak tűnik azonban a farmer döntése, ha az évente keletkező tiszta jövedelmet (földjövedelmet) bankba helyezi el (tehát pótlólagosan nem fektet be, hanem kedvező kamatrátában bízik, vagy rosszabb jövedelmezőségi pozícióban spekulál), s pénzét kamatos kamatra köti le. Tételezzük fel, hogy a kamatláb p százalék Az első évben keletkezett jövedelme n-1 évig kamatozik, és értéke az n - nedik év végén szintén egy bizonyos jövedelem. Elképzelhető, hogy a gazdálkodó "végtelen időtartamú"

gazdálkodással számol, tehát belátható időtávlaton belül nem szándékozik gazdaságával (földterületével) adásvételi ügyletet, emiatt végelszámolást készíteni. Ilyen gazdasági szituáció azonban nagyon ritkán fordul elő, hiszen normális körülmények között a földjáradékot is tartalmazó földhozadék növekedési üteme általában nagyobb, mint a mindenkori betéti kamatláb. Ezért a valószínűsíthető földárat célszerű konkrét időszakokra kiszámítani. Jó megközelítés lehet, ha a növekmények összegét és a földárra ható egyéb tényezőket különböző időtávlatokra kalkuláljuk attól függően, hogy mivel van a termőföld hasznosítva (éves kultúra, évelő kultúrák), illetve van e a gazdaságban épület, építmény, amelyek elhasználódási ideje csak hosszú távon várható stb. Úgy gondoljuk, hogy a mértani sorozatot célszerű szakaszolni, s a sorozat kiszámításához szükséges paraméterek becslését is

ennek megfelelően végezzük el. A szakaszolási időt mi a következők szerint javasoljuk megállapítani:3 5-10-20-30-40-50-75-100 év. A 100 évbe még a most telepítésre kerülő tölgyesek vagy bükkösök is beleférnek. A javasolt időszakokra a kamatos kamatot is számoló mértani sorozat összegképletei alapján. 17 Az egyes időszakokra szóló paraméterbecslés komoly szakmai hozzáértést, a helyi körülmények gondos mérlegelését és a közgazdasági összefüggések, várható tendenciák sokoldalú elemzését teszi szükségessé. Az aprólékos munka azonban sokkal pontosabb földár megállapítást, becslést tesz lehetővé, amely alkalmas lehet arra is, hogy a helyi piaci földárak alakulását is befolyásolhatja. A földek valószínűsíthető árát a korábban számolt jövedelemösszegek jelenértéke határozza meg. Ha a jelenértéknek megfelelő összeget az adott földdarab megvásárlására fordítjuk, valószínűleg elérjük az n.

évre becsült felhalmozott (kamatos kamattal növelt) jövedelemösszeget. A valószínűsíthető földár meghatározása során számolni kell azzal is, hogy változik maga a földár is, mégpedig - különböző összefüggésekből arra lehet következtetni, hogy nőni fog A valószínűsíthető földárat (KFA) a földhozadék és a piaci földár jelenértékének az összege adja meg. A valószínűsíthető földárnál magasabb árat a vevő nem adhat az adott földdarabért, hiszen ez esetben - hacsak a körülmények nem fordulnak váratlanul jobbra a tervezettnél - a befektetett pénz nem hozza meg a kívánt hozamot. A keresleti földár meghatározásához a kidolgozott módszer alapján a következő információkat kell feldolgozni: - az adott földterület ökológiai és közgazdasági tulajdonságai, mivel ezek szükségesek a jövedelem összegének, illetve növekedési ütemének anticipálásához; - a tiszta jövedelem és a földhozadék alakulását

leíró valószínűségi eloszlás; - a földhozadékot terhelő adókulcs - a kalkulációs időszak hossza (megjegyezzük: tekintettel arra, hogy földvásárláskor általában hosszabb időtávban gondolkoznak, célszerű bizonyos időszakokra elvégezni a számításokat); - a kalkulációs időszakban várható tőkésítési kamatláb diszkont kamatláb - a jelenlegi földárak (adott körzetben nagyjából azonos ökológiai és közgazdasági környezetben kialakult piaci árak alapján kalkulálva; - a földár éves változásának üteme , elképzelhető, hogy a mezőgazdasági területek fokozatos csökkenése, a területek eltartó képességének javulása, illetve a földek vagyonmegőrző funkciójának erősödése következtében a föld ára - ha nem is gyors ütemben - állandóan növekszik. Ezen információk megállapítható. ismeretében a kínálati (vételi) földár kellő megbízhatósággal A fenntiek alapján leírt földjövedelem

meghatározása elméletileg is komoly közgazdasági problémát jelent. Felveti a járadékszámítás összes kérdését, valamint a termelési tényezők hozadékának szétválasztásával összefüggő valamennyi módszertani gondot. A hazai és nemzetközi irodalom idevonatkozó részének áttanulmányozására, különféle aspektusok szerinti rendszerezése után mi a termelési tényezők hozadékának mérésére használható termelési függvényből fejezzük ki a jövedelmet 18 A termelési függvény helyett használhatjuk a többváltozós lineáris függvényt is, hiszen a számítások során az derült ki, hogy a nem lineáris termelési függvényeknél nagyon magas az illesztés hibája, sokszor használhatatlanok a függvények paraméterei. A lineáris típusú függvény illesztésekor módszertanilag egyszerűbb az egyes tényezők hozzájárulásának becslése. Ha azonban mégis maradunk a nem lineáris termelési függvényeknél, akkor célszerű a

függvények logaritmusából kiindulni, és az egyes termelés tényezők hozzájárulását a következő forma alapján számítani. A föld mint termelési tényező részesedése az összes jövedelemből m2log y. Hozzá kell azonban tenni, hogy a tényezők közötti kapcsolat szorossága itt is nagyon fontos, hiszen ellenkező esetben viszonylag nagy az a arányossági tényezők súlya és kevés, illetve megbízhatatlan információt kapunk a termelési tényezők hozadékára vonatkozóan. Megjegyezzük, hogy a termelési függvényekből az egyes tényezők hatásának szétválasztását a statisztika másmás módon (általában a súlyok számításával) próbálja megoldani. Az általunk javasolt magától értetődő eljárás - megítélésünk szerint - a gyakorlatban a legjobban használható. Egyáltalán nem állítjuk azonban, hogy ezzel a termelési tényezők hozadékának szétválasztásával foglalkozó "örök közgazdasági probléma" végére

pontot tehetnénk. Zárógondolatként megemlítjük, hogy halaszthatatlan feladat egy egységes földinformációs rendszer létrehozása, amely kiterjed a földforgalomra, a földhaszonbérletre, az árakra stb., és amely a fentieken túlmenően lehetővé teszi a szabályozott földpiac kialakulását. Hivatkozások GOCKLER L. [1994]: A hazai földbérlet Számadás, február 10 16-17 o SAMUELSON P. A [1976]: Közgazdaságtan Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest * A módszer az O M F B –F M K m ü f a , a 2992. sz OTKA és az OTP Ingatlan Rt által támogatott kutatások eredményeként született. A kutatócsoport tagjai: Szűcs István, Sípos Aladár, Soós János, Harza Lajos, Göbölös János, Laczkó István. 1.A szerzők szándékosan nem használják a földnek, mint termelési tényezőnek az árára vonatkozó "egyensúlyi" "maximális keresleti", vagy "minimális kínálati" ár stb. fogalmát Felfogásuk szerint ugyanis a

földpiacon a legfontosabb ítéletalkotó tényező a földek potenciális jövedelem, illetve járadék termelő képessége. Mind a vevő, mind az eladó ebből a gazdasági kalkulációból indul ki, s egyéb várakozási vagy spekulációs célú ügyleteket nem tekintve, a reménybeli (várható) jövedelemtömeg tőkésített összege az, amely a föld árára vonatkozóan számunkra a legfontosabb információt jelenti. A potenciális jövedelemtermelő képességre visszavezethető földárat nevezzük mi valószínűsíthető földárnak. Jelenleg nem tárgya vizsgálatunknak az, hogy a keresletkínálat várható alakulása miként hat a tényleges piaci árakra. Annak tudatában tesszük ezt, hogy a földek jövedelemtermelő képességét természetszerűen a keresletkínálat, az input output árakon keresztül közvetlenül is befolyásolják. 2 A származékos keresletet abban az értelemben használjuk, hogy a föld iránti kereslet meghatározó tényezője a

mezőgazdasági termékek iránti kereslet. Ha nagyobb az egyes termékek iránti kereslet, általában megnő a föld iránti vásárlási igény is, illetve fordítva. A 19 termékek termelésének kiterjesztésével változnak a termelés jövedelmezőségi viszonyai, amelyek közvetlenül befolyásolják a termőföld valószínűsíthető árát is. 3 Megjegyezzük, hogy az n időtáv szakaszokra bontása magának a módszernek a lényegét nem érinti, de gazdagítja az elemzés lehetőségét, s megkönnyíti a földet vásárolni szándékozó gazdálkodó döntését. 4 Megjegyezzük, hogy a magyar mezőgazdaságban termelődő földjövedelem 1980-1990 közötti időszakában megyénként és földminőségenként kiszámításra került. 7. Az adó, mint közteher hatása a gazdaságra Adókon azokat a törvényesen előirt és megszabott fizetési kötelezettséget értjük, amelyekkel a közösség tagjai tartoznak annak kiadásait fedezni, tekintet nélkül arra, hogy

a közösség ennek fejében egyénenként milyen ellenszolgáltatásokat nyújt. A klasszikus gazdaságtan szerint a termelés eredménye a három tényező között , a munka, a föld, és a tőke között oszlik meg munkabér, földjáradék és kamat formájában. Bármelyikük mesterséges növelése a másik kettő rovására történhet. A föld kínálata bolygónk felületének változatlan méreténél fogva nem növekedik, viszont a munkaerő és a tőke sokasodásával kereslete egyre fokozódik, a termelés eredményének a piacon történő megoszlásában a föld tulajdonosai egyre előnyösebb helyzetbe jutnak a munkaerő és tőke tulajdonosaival szemben. A földjáradék növekedik a munkabér és kamat rovására. George követője a magyar Pikler J Gyula. Elméleti munkásságot folytatott a telekérték adó mellett., és jelentős volt tevékenysége a gyakorlati végrehajtásban is Érdemei közül ki kell emelni , hogy az egész ország földjére kiterjedő

földérték adó helyett a városok területére szóló telekérték adót javasolt. Az erősen iparosodó városok és környékük telkeinek hirtelen emelkedése szemléletesen bizonyította megadóztatásuk indokoltságát. Belátta azt ugyan, hogy elsőre nem lehet a telkek egész értékét megsemmisítően magas adókulcsot megszabni,, mert ez olyan elkeseredést okozna, sok ezer tulajdonosban, ami megakadályozná a telekérték adó megvalósítását. Továbbá olyan zavart okozna a telekpiacon, amely a telekforgalmat és az építkezések kalkulációját lehetetlenné tenné. Ezért kezdetben alacsony kulcsú, félszázalékos telekérték adót javasolt. 8. Föld/ telekérték adó és többlettermelés ( Pikler JGyula) Van egy olyan adótárgy, amely egyrészt legcélszerűbb tárgya az adónak, de másrészt nem is csökkenhetik mennyiségben , melyet tehát az adó, bármily súlyos mértékben vetjük ki rá, nem csökkenthet mennyiségben, amely az adóra nem

csökkenő, hanem csak fokozott termeléssel reagálhat, Mely az adótól ennél fogva nem drágább lesz ,hanem olcsóbb és mely kivétel nélkül minden termelésnek, sőt kivétel nélkül a termelés minden eszközének az ősforrása. Ez az adótárgy: a föld, és ami nem egyes egyének munkájának, hanem a társadalom összmunkájának az eredménye: a természet kincseinek, a földnek a piaci értéke. Az- az adó, amelyet a föld, a mezőgazdasági föld, a városkörüli föld és a városi föld (telek) piaci értékére vetítünk ki, tekintet nélkül tényleges kihasználásának módjára és mértékére, szabadon hagyva 20 adótól magát a kihasználást és eredményét: a terméket, háromféle, a többlettermelésre nézve áldásos eredménnyel jár. • A rendelkezésre álló helynek a piaci értékhez arányosabb kihasználására késztet. • Azokat akiket erre bármely okok folytán nem készek, vagy nem képesek, arra készteti, hogy átengedje a

helyet más, a megfelelő termelésre kész és képes kezeknektermészetesen nem spekulatív áron, hanem olyan áron, amelyen a szolid, nem a jövő értékemelkedésre számító termelés a helyet használhatja. • Lehetővé teszi a magára a termelésre és a termékre kivetett adók leszállítását, vagy legalább emelésüknek elkerülését. Ez az adó tehát mindenképpen, mind a három hatásával a többlettermelést, a termelést szolgálja. 8.1 Telekérték emelkedési adó Pikler J. Gyula ellenezte a telekérték- emelkedési adót( bettermentet) Betterment fogalma:(idegen Szavak Szótára, 1973) „ A földtulajdon értékének oly emelkedése, amely nem a tulajdonos tevékenységéből folyik.” Értéknövekedés megadóztatása A telekérték növekedési adót megalkuvásnak, az elv megsértésének tekintette. Az általa kifejtett feltételek mellett elfogadta gondolatát, így az adó valamely nagy közmű: híd, út vasút, csatornázás építése folytán

értékükben hirtelen emelkedett telkeket terhelné, de nem egyszeri adóként, hanem évi becslés alapján kivetendő adó formájában. A betterment érvényben maradna mindaddig, amíg a közalkotás kijelölt körzetében a telkek értékei már nem emelkednek erősebben, mint város területén általában. Ezt az általa konstruált bettermentet a még alacsony kulcsú telekérték adót szedő városokban is alkalmazhatónak ítélte. A telkek egész járadékát igénybe vevő teljesen kiépített telekért k adó elérésekor a bettermentnek természetesen már sem indokoltsága, sem lehetősége sincsen. Amíg azonban a köz-létesítményeket a termelést és a fogyasztást terhelő közjövedelmekből fizetik, az Angliában és az Egyesült Államokban dívó betterment alkalmazható. A rosszul kihasznált üres telkek különadója ellen is érvelt Nagyon nehéz megállapítani, hogy hol van az a határ, ahol a megfelelő használat kezdődik. Sem az épület

méretéből, állapotából, sem fennállása időtartamából nem lehet olyan határozott kritériumokat meghatározni, melyek alapján megnyugtató módon eldönthető, hogy a kérdéses ingatlan a megadóztatandók közé kerüljön- e vagy nem. Az ingatlan jövedelme sem lehet mértékadó, mert a város legértékesebb helyén, lebontásra érett ósdi házak nagyobb jövedelmet hoznak, mint külső területeken az új épületek. Az elégtelenül kihasznált telkek különadója tehát sérelmes elbíráláshoz vezet. A tiszta telekérték adó csak az üres telket értékeli. Az első világháború után a következő kormányzatok a már jogerőre emelkedett telekérték adó kivetését felfüggesztették. A II világháború utáni , szocializmust építő korszakban pedig nincs mértékadó telekpiac. A telkek nagy része közös tulajdonba és közös használatba kerül. A telekérték adó időszerűtlenné vált Magyarországon A világon másutt , ahol a föld- vagy

telekérték adó híveket szerzett, sőt helyenként már gyakorlati alkalmazáshoz is jutott, a második világháború idején és utána a mindent háttérbe szorító politikai harcok akadályozták a gondolat érvényesülését. 8.2 A telekérték adó mellett A telekérték adó egy különös adó ,melynek hívei vannak a pénzügyi szakemberek, és érdekek kerülnek szóba. Nem csak a közpénztár pénzszükségletét és az adózók teherviselő képességét magánosok között egyaránt. Tárgyalásánál nem pusztán fiskális, kell megítélni, hanem mélyen fekvő szociális és etikai kérdéseket is meg kell vizsgálni. A telekérték adó elméleti alapjai a földjáradék teórióján épültek. Ricardó megfogalmazásában azt tanítja, hogy minden 21 országban és városban népességének szaporodásával a termelés és tartózkodás céljára egyre kevésbé alkalmas területeket kell használatba venni, amelyek ugyanolyan befektetés és munkaköltség

mellett fokozatosan kevesebb és kevesebb előnyt és eredményt nyújtanak. Tulajdonosaiknak a helyek értékkülönbségeiből származó vagyonszaporulatát és jövedelmét földjáradéknak nevezzük. Ezek szerint a népesedő városban a lakosság a gazdaságilag legtöbb előnyt nyújtó, legforgalmasabb városmagvakból egyre távolabbi, hátrányosabb külterületekre szorul ki, amelyeken az építési költség azonban ugyanannyi, mint a belterületen. A centrális és ehhez közelebb eső telkeken épülő és épült házak üzlethelyiségei, irodái, műhelyei és lakásai iránt fokozódó kereslet támad, és ez folyamatosan emeli a telkek értékeit. Ez minden fejlődő városban megállapítható jelenség Ricardó megfogalmazásában a természeti törvények feltartóztathatatlan erejével érvényesül, függetlenül az aktuális társadalmi rendtől, minden magántulajdonra, vagy köztulajdonra építettben egyaránt. Szerinte a tulajdonosoknak ebből származó

vagyonszaporulata és jövedelme minden ellenszolgáltatás nélkül hullik az ölükbe. Ricárdó óta a földjáradék elmélete sokat finomodott, abszolút telekjáradékról is beszélhetünk. A differenciális, vagyis a telkek közötti értékkülönbségekből származó járadék már ott is fellép, ahol a településen kívül még mérhetetlen szabad földterületek vannak, amelyeket akárki ingyen is lefoglalhat magának, tehát egzotikus gyarmati területen is. De ott ahol minden talpalatnyi hely már valakinek a tulajdonában van, már ennek használatáért is fizetni kell, ott nemcsak különbözeti, hanem abszolút föld- és telekjáradék is terhel mindenkit, aki valahol lakni akar. A telkek járadékát, telkek értékét növeli a népesség szaporodása, város gazdagodása, szépülése, közigazgatási, és közbiztonsági, egészségügyi haladása, közüzemek fejlődése, gazdasági lehetőségek, kultúra virágzása. A telekérték adó megvalósításának

módja az 1917-ben a belügyminiszter részéről jóváhagyott Budapesti Szabályrendeletben került rögzítésre .A város összes telkeit a felelős szerv, a telekérték nyilvántartó hivatal , a szakértőbizottsággal értékeli. A telekérték adó kulcsa ekkor félszázalékos volt, azaz a telkek hivatalosan megállapított forgalmi értékük fél százalékával terhelte a telekérték adó. Befejezés Dolgozatomat a „georgista” tan gazdaságelméletével fejezném be. Ezen elmélet szerint az embereknek a földhöz egyenlő joguk van. Az erre a jogra alapozott társadalomban a földet csak bérelni lehet, mégpedig a közösségtől. A földtulajdon így gyakorlatilag közös ( bárki hozzáférhet, aki megfizeti a közösség számára az egy-két évenként a piaci viaszonyokhoz igazított bérleti díjat), a használat módja viszont egyéni. Az utóbbi felel meg mind a gazdasági racionalitásnak, mind az irányzat erkölcsi-politikai kiindulópontjának: mindenki

egyenlő és minél teljesebb szabadságának. E társadalomban a föld (telek, telephely) bérleti díján kívül nem lenne más adó, mindenkinek joga lenne munkája teljes eredményéhez. A gazdaság, a munka és a tőke magántulajdonára, a piacra és a versenyre alapozva a lehető legszabadabban működne. 22 Felhasznált irodalom: Sós Aladár: Szabadság és gazdagság Henry George Haladás és Szegénység Világlexikon 1925 P.A Samuelson Közgazdaságtan Gocklerl (1994). A hazai földbérlet Számadás február 10 Idegen Szavak Szótára Falu Város Régió 1994. Április Közgazdasági Szemle, XLII. évf 1995 7-8 sz Világgazdaság 1926. 23