Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Nemecz Andrea - Multinacionális cégek Magyarországon

Alapadatok

Év, oldalszám:2004, 20 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:228

Feltöltve:2008. május 31.

Méret:214 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat 2003/2004. tanév I félév II. évfolyam Multinacionális cégek Magyarországon Készítette: Nemecz Andrea Levelező tagozat, „C” csoport 2004. január Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 2. A multinacionális cégek kezdete és kialakulása 2.1 Globalizáció és multinacionális vállalatok a világgazdaságban 2.2 A multinacionális cégekről szóló általános tapasztalatok 2.3 Beilleszkedés 2.4 Képzés, oktatás 2.5 Munka- és életkörülmények 3. Multinacionális vállalatok Magyarországon Cégek rövid bemutatása: - General Electric Suzuki IBM Philips Teva-Biogal, Servier-Egis Lábjegyzet Irodalomjegyzék 2 1. Bevezetés Magyarországnak, mint kis nyitott gazdaságnak elemi érdeke, hogy a gazdaság átalakulása véglegesen megszilárduljon, hiszen a rendszerváltás után az ország előtt egyetlen helyes út létezik, a v

ilággazdaságba és a szabad piacgazdaság globális rendszerébe való integrálódás. Ez alapozhatja meg az életszínvonal növekedését, a jóléti állam kialakulását, melyben az emberek lehetőségekkel és kilátásokkal teli életet élhetnek. A politikai és gazdasági rendszerváltást kezdetben fájdalmas és akkor még reménytelenül hosszúnak tűnő recesszió követte. Mára azonban Magyarországot az átmenet győztesei között tartják számon. Megvalósult a magyar gazdaságban a magánszektor dominanciája, a külkereskedelem 12 év alatt meg ötszörözte teljesítményét, az európai uniós jogharmonizáció előrehaladott állapotban van, intézményrendszer megszilárdult, kedvező irányt vett a gazdaságot jellemző mutatók elmozdulása, csökken a munkanélküliség és az infláció. Magyarország számos gazdasági döntésben is a legprogresszívebbnek tekinthető a régió többi országához képest, akár a k észpénzes privatizáció

megvalósítására, akár a 1 997-98-as gazdasági válság átvészelésére tett intézkedésekre gondolunk. Szintén Magyarországnak sikerült igazán jelenős külföldi tőkét, működő tőkét az országba csalogatnia, ami véleményem szerint jelentősen hozzájárult a jó gazdasági teljesítmény eléréséhez. Elemzések is azt mutatják, hogy arra a t ételre, hogy az elmúlt évtizedben azok az országok tudtak felzárkózni, váltak gazdaságilag sikeressé, amelyek jelentős tőkebefogadók voltak, majd - gyakran a náluk létesített multinacionális leányvállalatokon keresztül - maguk is tőkeexportőrré váltak, Magyarország átalakulása az egyik legjobb példa. A kilencvenes évek során a világgazdaságban befektetett közvetlen külföldi tőkeberuházások (FDI) mennyisége 527%-kal lett magasabb (World Investment Report, 1998). Ez a világgazdaság eddigi legmélyebb integrációját eredményezte A világgazdaságban megjelenő közvetlen külföldi

tőkeberuházások nem csupán tőkebeáramlást jelentenek. A transz- és multinacionális vállalatok átalakítják azon gazdasági rendszereket, amelyekben működnek a technológia-transzfer, az új és hatékony menedzsment módszerek, a kialakult disztribúciós hálózatuk, illetve a kiélezett verseny által. A külföldi tőkebefektetések ilyen nagy aránya arra késztette a n emzeti kormányokat, hogy újraértékeljék hozzáállásukat a külföldi tőke és a globális vállalatok iránt. Különösen a fejlődő világ gazdaságaiban fogadták erős gyanakvással a transz- és multinacionális 3 vállalatokat, azzal vádolva őket, hogy kizsákmányolják ezen gazdaságokat a v ad profitszerzési vágyuk miatt és eközben az adott gazdasági rendszer egészségtelenül függővé válik a külföldi tőkétől. Ezek a tőkehiánnyal küszködő gazdaságok olyan előnyökhöz jutnak az FDI által beáramlott tőke révén, amelyekről egyetlen gazdasági rendszer

sem mondhat le. Erre példa az is, hogy a közép-kelet-európai kormányok azon versenyeznek, hogy ki tud nagyobb kedvezményekkel (pl. adókedvezmények) „kedveskedni” a külföldi tőkének Ezeket a lehetőségeket a befektetők maximálisan ki is használják. Mindazonáltal, az FDI révén nagy mennyiségű tőke áramlik a gazdaságba, ez növeli a gazdasági teljesítményt, a hatékonyságot, a GDP-t, és az életszínvonalat. Természetesen a regionális különbségek számottevőek 2. A multinacionális cégek kezdete, kialakulása Kelet-Közép-Európa lakói országuk nyitásának időpontjától függően a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején találkoztak először külföldi beruházókkal, s közülük is a legnagyobbakkal, a multinacionális vállalatokkal. A külföldi működő tőke napjainkig különböző jelentőségre tett szert a régió államaiban. A legnagyobb volumenű befektetések az átalakulásban élen járó országokban ezen

belül Magyarországon valósultak meg, a legkevesebb külföldi tőke pedig Bulgáriába, Szlovákiába érkezett. A világgazdaság globalizációja és a hazai gazdaságpolitika alakulásának függvényében ezekben az országokban is várható, hogy nőni fog a külföldi beruházók, a multinacionális cégek szerepe. A multinacionális vállalatok világgazdasági térhódítása Keleten és Nyugaton is megosztja a közvéleményt, a politikusokat és esetenként a szakértőket is. Ugyanakkor az előítéletmentes elemzések azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedekben azok az országok tudtak felzárkózni, váltak gazdaságilag sikeressé, amelyek jelentős tőkebefogadók voltak, majd gyakran a náluk létesített multinacionális leányvállalatokon keresztül maguk is tőkeexportőrré váltak. 2.1 Globalizáció és multinacionális vállalatok a világgazdaságban A hatvanas évek közepétől/végétől a világgazdaságban jelentős változások kezdődtek.

Felbomlott a gyarmati rendszer, a fejlődő országok fokozatosan integrálódtak a 4 világgazdaságba. Rohamos műszaki-technológiai fejlődés vette kezdetét elsősorban a közlekedés, a távközlés, az adatátvitel területén. Összeomlott az amerikai Bretton-Woodsban a második világháború után létrehozott nemzetközi pénzügyi rendszer. Mindezek alapvetően változtatták meg a vállalatok nemzetközi működési feltételeit s ezzel kölcsönhatásban a működőtőkeáramlások sajátosságait. A technikai haladás nyomán lehetővé vált a termelés üzemi szintű nemzetközi specializációja, illetve a korábban laza kapcsolódású anya- és leányvállalatok szoros integrációja. A nemzetközi pénzügyi rendszer bizonytalanságai, a piaci verseny erősödése pedig arra kényszerítették a jelentős tőkeerővel rendelkező cégeket, hogy leányvállalatok külföldi alapításával a tőke megtérülése szempontjából a legkedvezőbb feltételeket

kínáló régióba, országba telepítsék tevékenységüket. Ezáltal nemcsak a termelésüket optimizálták, hanem a piaci kapcsolatok vállalaton belülre hozásával az ár-, árfolyamkockázatokat is csökkentették, továbbá mérsékelhették az állami szabályozás hatásait, az adópolitika terheit. A folyamat természetesen erőteljesen növekvő nemzetközi tőkeáramlást indukált. 1975 és 1985 között a külföldi működőtőke-befektetések volumene a világtermeléssel, a világexporttal azonos ütemben gyarapodott, s a tíz év alatt megduplázódott. A nyolcvanas évek közepétől a tőkeáramlás üteme nagyságrendekkel ugrott meg: 1985 és 1990 köz ött a direkttőke-beruházások éves értéke az 1975-ös érték nyolcszorosára nőtt, míg ugyanezen időszak alatt a világtermelés és -export csupán megháromszorozódott. A világgazdaság motorjává tehát a nyolcvanas évek közepétől a működőtőke-befektetések váltak. A kilencvenes évek

elején a világgazdasági recesszió hatására a tőkebefektetések értéke kissé visszaesett, 1993-ban azonban elérte az 1990-es szintet, 1996-ban pedig már 75 s zázalékkal meg is haladta azt. Az éves nagyságrendek érzékeltetésére: 1970-ben a világgazdaságban áramló tőke 12 milliárd dollárt tett ki, 1980-ra 47 milliárdra nőtt, 1987-ben elérte a 1 00 milliárd dollárt, 1990-ben már ennek több mint kétszeresére, 211 m illiárd dollárra rúgott, majd 1996-ban 350 milliárd dollárra emelkedett. Elsősorban ennek az erősen emelkedő tőkeáramlásnak tulajdonítható a világgazdaság globalizációja, amely a multinacionális vállalatok növekvő szerepvállalására vezethető vissza. Az UNCTAD kimutatásai napjainkban mintegy 40 000 t ransznacionális céget tartanak nyilván, amelyek körülbelül 300 000 vá llalkozással vannak jelen a világ 130 országában. A multinacionális vállalatok adták 1993-ban a v ilágtermelés negyedét, ha azonban

ehhez hozzáadjuk az anyaországokbeli értékesítést is, akkor a h armadát. A nemzetközi szervezet szerint 1995-ben a v ilágkereskedelem mintegy harmada transznacionális vállalatokon belüli forgalom volt, további harmada e cégek külső partnereknek történő értékesítése, s csak a 5 maradék harmad a multiktól teljesen független forgalom. E cégek tartják továbbá kezükben a nemzetközi technika-kereskedelemnek a multinacionális cég 1996-ban 5 800 000 7080 százalékát. A 100 l egnagyobb embert foglalkoztatott szerte a világon. A legnagyobb cégek éves üzleti forgalma akkora, mint egy közepes ország évi bruttó hazai terméke. A világgazdaságban mozgó működőtőke volumenének növekedésével párhuzamosan többször jelentősen módosult az áramlás iránya is. A hatvanas évektől a fejlett országok, azon belül is döntően az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti tőkeáramlás vált meghatározóvá. A hetvenes évek

elejétől tőkeexportőrként Japán is megjelent. A kilencvenes évek elejéig a világgazdaság három dinamikus centruma, az ún. Triád (Észak-AmerikaJapánNyugatEurópa) közötti tőkeáramlások dominálnak A kilencvenes évtized első felében jelentős átrendeződés kezdődött, a működőtőke-áramlás regionális szerkezetében. Bár a tőkebefektetések még mindig mintegy 60 százaléka a fejlett országokban valósult meg, 1993ban már jelentősen előretörtek a fejlődő országok. Az aránynövekedést elsősorban az ázsiai befektetések kiugróan nagy emelkedése okozta, amely mögött Kína tőkeimportőrként való megjelenése húzódik meg: egyetlen év alatt 44 milliárd dollárt fektettek be ide külföldiek működőtőke formájában. (Összehasonlításként: 1989 és 1996 között hét kelet-európai országban összességében eszközölt befektetések értéke nem érte el a 4 0 milliárd dollárt. A latin-amerikai országok és a

kilencvenes évek elején tőkeimportőrként megjelent keleteurópai térség részesedése is nőtt a tőkeáramlásban. Az országok szerinti adatok általánosságban is azt mutatják, hogy a fejlődő régióba irányuló tőkekivitel néhány országra koncentrálódik (Kína, Szingapúr, Thaiföld, Malaysia, Mexikó, Argentína). A legelmaradottabb térségek szerepe ugyanakkor folyamatosan csökken Törvényszerű, hogy a tőkeáramlásokban domináló fejlett régió adja a transznacionális vállalatok többségét is. A kilencvenes évek közepén a száz legnagyobb multinacionális cég közül 88 származott az Egyesült Államokból, az Európai Unióból és Japánból. Ez az arány az elmúlt években állandónak mutatkozott. Változott azonban a belső szerkezet: az amerikai vállalatok jelenléte állandósult, a japánoké nőtt, míg az Európai Unió-belieké csökkent. Feltűnő, hogy 1995-ben először bekerültek a 100 legnagyobb cég közé a

fejlődő, újonnan iparosodott országokban alapított vállalatok: a dél-koreai Daewoo és a venezuelai Petroleos de Venezuela. Ágazati hovatartozásukat tekintve az olaj- és gázipari, az elektronikai, az autóés autóalkatrészipari, a vegyipari és a gyógyszeripari vállalatok uralják az élmezőnyt Bár a működőtőke-áramlások növekedése, a transznacionális vállalatok tevékenysége mindenhol vitákat vált ki, feltűnő, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben a tőkebefektetések 6 megítélése hatalmas változáson ment keresztül. Míg a hatvanas/hetvenes évtizedben az elsősorban fejlődő országok a neokolonializmus eszközét látták a külföldiek által eszközölt beruházásokban, s az imperializmus fenyegetését a m ultinacionális cégekben (igyekeztek is megjelenésüket megakadályozni), addig a hetvenes évek végétől versenyfutás kezdődött a külföldi beruházókért. A változásban minden bizonnyal szerepet játszott, hogy

világossá vált: a tőkehiánnyal küzdő, eladósodott országok leszakadása megállításának, az utolérésnek lehet az eszköze a működőtőke-bevonás. A nyolcvanas évek elejére/közepére már sikertörténetek is születtek. Az újonnan iparosodott országok tapasztalatai azt mutatták, hogy a külföldi tőkére alapozott modernizáció megfelelő hazai gazdaságpolitika folytatásával a világgazdaság élvonalába emelhet korábban elmaradott országokat. Valamennyi mértékadó gazdasági előrejelzés a működőtőke-áramlás további növekedését prognosztizálja az előttünk álló évtizedben. A tavaly év végéig született elemzések megegyeztek abban is, hogy a tőkebefektetések ezen belül a t ransznacionális vállalatok beruházásainak elsődleges célpontja továbbra is Ázsia (Kína és Délkelet-Ázsia), ezt követi Latin-Amerika, majd Kelet-Közép-Európa, s csak ezután következik Nyugat-Európa és Észak-Amerika. Eszerint tehát a

tőkeáramlás további regionális átrendeződése várható Ugyanakkor az ázsiai válság kitörése, majd elmélyülése elbizonytalanította a befektetőket. Ennek hatása azonban ma még nem látható előre pontosan. Elképzelhető, hogy a beruházók valamennyi ún. feljövő régiótól, országtól elfordulnak, s ismét megemelkedik a fejlett országokon belüli tőkeáramlás. Ám az is lehetséges, hogy a k orábban Ázsiában befektetési célt kereső tőke a többi feljövő piacon, például Kelet-Európában, Latin-Amerikában jelenik meg. Ezt valószínűsíti a világpiacon tapasztalható fokozódó verseny Ami bizonyosnak látszik: a transznacionális vállalatok tovább növekvő aránya a világtermelésben és világkereskedelemben. A versenyképesség növelése érdekében nemcsak a nagyvállalatok internacionalizálódása folytatódik, hanem a kisebbek is erre az útra lépnek. Feltehető továbbá, hogy a költség- és kockázatcsökkentés, a

kutatási-fejlesztési kapacitások egyesítése, összességében a hatékonyság növelése érdekében fennmarad a kilencvenes évek elején kezdődött fúziós, felvásárlási és szövetségkötési hullám. A tőkeorientáció hatására csökken a transznacionális vállalatok száma, a nagyságuk, tőkeerejük viszont jelentősen növekszik. Magát a koncentrációt s ennek versenykorlátozó és torzító következményeit a nemzetközi szervezetek, a n emzeti kormányok is igyekeznek keretek között tartani. Ezt szolgálják például az Európai Unió ún. a ntitröszt törvényei A Világbank és az OECD (Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet) évek óta próbál kidolgozni egy 7 magatartási kódexet a t ransznacionális vállalatok számára. Az eddigi kísérletek nem sok eredményt hoztak. A megnövekedett világgazdasági jelentőséggel párhuzamosan nő a multinacionális vállalatok politikai befolyása is, bár eddig látványosan nem

avatkoztak politikai kérdésekbe. E cégeknek elsősorban a biztonságos befektetési környezet, a szabad működés, a tőke megtérülése szempontjából kedvező szabályozók a fontosak. A politikai környezetet is ezeket a szempontokat követve befolyásolják. A tőkebefektetésekért folytatott versenyben a nemzeti kormányok a multik elvárásainak kívánva megfelelni liberalizálják gazdaságunkat, átláthatóvá teszik a gazdasági környezetet. Minél nagyobb egy adott nemzetgazdaságban a külföldi befektetők szerepe, annál nagyobb a gazdaságpolitikától való függetlensége. Paradox módon tehát a transznacionális vállalatok egyszerre korlátozzák a versenyt és járulnak hozzá a világgazdaság liberalizációjához, globalizálódásához. 2.2 A multinacionális cégekről szóló általános tapasztalatok A multinacionális vállalatok egyre nagyobb szerepet töltenek be a gazdaságban, ezért fontos a szociális tevékenységükről készülő

beszámoló, a magyarországi felmérés. A szociálpolitika és a multinacionális vállalatok közötti kapcsolat vizsgálatakor a teljesség miatt szükség van a kormány által kifejtett véleményen kívül a munkavállalók és a munkaadók tapasztalataira is. A multinacionális vállalatok aktív szerepet játszanak az új munkahelyek létrehozásában, a nemzeti foglalkoztatáspolitika eredményeinek javításában. Ugyanakkor az ILO-felmérés megállapítja, hogy sem a közgondolkodásban, sem a számbavételi statisztikai rendszerben nincs meghatározva a multinacionális vállalatok fogalma. A véleményt adók többsége azonos elbírálás alá veszi a külföldi tulajdonú vállalkozást – legyen az esetleg vegyes tulajdonú is – a multinacionális cégekkel. Ezért az „országjelentésnek” is felfogható magyar véleményekben meglehetősen vegyes kép alakult ki. A munkaadók helyzetértékelése alapvetően kedvező képet mutatott. Egyes kérdésekben

azonban másképp ítélik meg a nemzetközi cégek tevékenységét a mikro-, kis- és középvállalkozások, illetve a családi vállalkozások képviseletét ellátó munkaadói érdekképviseletek, mint a munkaadói oldal többsége. A helyzetfelmérés eredményét tovább színesíti, hogy milyen szemszögből vizsgáljuk a multinacionális vállalkozások szerepét, különös tekintettel a szociálpolitikára. A szakszervezetek több esetben egymásnak teljesen ellentmondó véleményt alkottak, annak 8 függvényében, hogy melyik munkavállalói csoportot képviselik. Ritkán egyezik meg véleményük a munkaadók, illetve a kormány álláspontjával. Magukat a multinacionális vállalatokat is felszólította az ILO-nyilatkozat, hogy tartsák szem előtt a különböző országokban érvényes általános politikai célkitűzéseket és fejlesztési prioritásokat. A multinacionális vállalatok magas termelékenységük révén, gazdasági

teljesítményeikhez képest a hazai átlagnál lényegesen kisebb létszámmal dolgoznak, így a várt pozitív szociálpolitikai hatás csak szűkebb társadalmi rétegre érvényesül. Ebben a körben azonban nagyon sok és sokféle, életszinvonalat javító intézkedést tettek, azonban a kedvezőbb körülményeket elsősorban a menedzsment, illetve a magasabban kvalifikált munkavállalók élvezték. A szakszervezeti vélemény szerint tény, hogy a multinacionális vállalatok modern technológiát hoztak a magyar iparba, az exporttevékenységre jó hatással vannak, de az életszínvonal emeléséhez nem járultak hozzá, inkább a munkanélküliek számát növelték. Véleményük szerint az olcsó és megbízható, ugyanakkor jól képzett magyar munkaerő az egyik vonzó tényező a multinacionális vállalatok letelepedéséhez. 2.3 Beilleszkedés Megfigyelhető, hogy ma Magyarországon a multinacionális vállalatok a befektetett tőke nagysága, gazdasági súlyuk,

az alkalmazott élenjáró technológiák, az exportban való magas részarányuk révén vezető és irányító szerepet töltenek be az ország gazdasági életében. Jelentősen hozzájárultak a gazdaság egyensúlyának javulásához, egyes iparágak fennmaradásához, hatásuk a politikai életben is érzékelhető. A multinacionális vállalatok szervesen illeszkednek a magyar jogrendbe. A korai időszakban esetlegesen előforduló konfliktusokat nagymértékben csökkentette, hogy az elmúlt időszak jogalkotási és jogharmonizációs tevékenységének eredményeként a h azai munkaügyi szabályozás alapvetően megfelel a vonatkozó közösségi, nemzetközi jogelveknek. Kimondottan a multinacionális vállalatokkal kapcsolatos törvény, akció stb. véleményünk szerint nem készült, a szociális partnerekkel folytatott konzultáció sincs az általunk elvárt szinten. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyvének módosításai, amelyek a munkáltató személyében

bekövetkezett változás esetén védelmet adnak a munkavállalóknak, az ILO-nyilatkozat céljainak megfelelnek, és olyan intézkedések is idesorolhatóak, mint a kis- 9 és középvállalkozásokra vonatkozó új törvény vagy a bedolgozói kör erősítését, a kutatófejlesztő bázisok betelepítését célzó pályázati kiírások. A kormány és a multinacionális cégek között a kilencvenes évek közepére kialakultak az együttműködés formái és mechanizmusai. Rendszeressé váltak az egyeztetések és a konzultációk, így a rövid és középtávú bérpolitikai és foglalkoztatáspolitikai kérdésekben is. A Gazdasági Tanács munkájában a m ultinacionális vállalatok már intézményesen vesznek részt. A multinacionális vállalatok rugalmasan alkalmazkodnak a megváltozott politikai feltételekhez. Így a politikailag és anyagilag preferált fejlesztési prioritásokhoz is (különösen, ha ez részükre anyagi támogatással, illetve

kedvezményekkel jár) gyorsan idomulnak. Az amerikai cégek például örvendetes érdeklődést mutatnak az utóbbi időben a keletmagyarországi régió iránt is. A nemzetközi nagyvállalatok jelentős hányada teljeskörűen alkalmazza a magyarországi szociális gyakorlatot. Ezt a k érdést már a letelepedésüket megelőzően alaposan megvizsgálják, és felmérik, hogy mennyire egyeztethető össze az anyaország, illetve az adott cég gyakorlatával és igényeivel. A külföldi működőtőke-részesedéssel rendelkező vállalatok – tehát nem csak a multik – technológiai szintje, vezetése, marketingje korszerűbb a magyar átlagnál. Kapcsolódásuk a külgazdasághoz erőteljesebb, intenzívebb. Az export több mint 70 százalékát adják, az egyes alágazatokban (pl. járműipar) több mint 80 százalékát A GDP 53 százalékát állítják elő a kettős könyvvitelű vállalatok csoportján belül, és ők foglalkoztatják a csoport statisztikai

létszámának 30 százalékát. A külföldi tulajdonban lévő vállalatok az átlagosnál fiatalabb és iskolázottabb munkaerőt alkalmaznak. A cégek az átalakulás során a k épzetlenebb munkaerőtől igyekeztek megszabadulni, így a képzettségi szint automatikusan is emelkedett. Ez az átalakulási folyamat radikálisabban ment végbe a külföldi tulajdonba került gazdálkodóegységekben. Arról is kell beszélni, hogy a multinacionális vállalatok tevékenysége Magyarországon megváltoztatta a korábban kialakult foglalkoztatási lehetőségeket is. Egyes, az alaptevékenységet kiegészítő vállalati tevékenységeket (karbantartás, üzemeltetés stb.) a multik külső szolgáltatásként veszik meg, így bizonyos foglalkozási körök átstrukturálódtak. A szellemi foglalkozásúak terén a „régi” szakmák nem szűntek meg, sőt, jelentős fejlődésen mentek keresztül. 10 Ezen átalakulásoknak köszönhetően a frissen végzett, új és modern

ismeretekkel rendelkező, jellemzően igen fiatal munkavállalói réteg tölti be ma ezeket a pozíciókat a multinacionális vállalatoknál. A foglalkoztatásra gyakorolt hatás jelentős megosztottságot eredményezett mind Magyarország régiói, mind pedig az egyes iparágak között. Megfigyelhető, hogy az ország keleti felében igen kevés multinacionális vállalat telepedett le a megtérülési és profitabilitási rizikó magas volta miatt; amelyek mégis odamennek, többnyire a nyugati telephelyeken „levetett” technológiákat, olykor manuális kezelésű gépeket telepítenek oda, de ennek is van pozitív hatása, mert nagyszámú munkahelyet teremtettek. Akad persze olyan cég is, amelyik jelentős beruházást hajtott végre Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, s ennek eredményeként javult a foglalkoztatottság amellett, hogy a meglévő kapacitások korszerűbb kihasználásával munkaerő szabadult fel. A nyugati országrészben megtelepült

multinacionális vállalatoknál jellemzően magas fokú a technológiai automatizáltság az autó-, az elektronikai és a vegyiparban, aminek következményeként kevesebb, ám jobban képzett munkaerőt alkalmaznak. A hazai vállalatok nem számíthatnak arra, hogy azonnal a beszállítói piramis felső szintjére kerülnek, és hosszú távon is biztos megrendeléseket fognak kapni a multinacionális vállalatoktól. A beszállítóknak ma Magyarországon még sok helyütt problémát okoznak a velük szemben támasztott minőségi követelmények, valamint a határidős szállítási feltételek. A beszállítók többségének tőkeszegénysége, alkalmazkodóképessége is hátráltatja az elvárt szint elérését. A beszállítói kör csak az utóbbi két-három esztendőben kezdett nagyobb mértékben bővülni, a fejlődés érezhető, mert a beszállítói státus elérése érdekében egyre több cégnél kezdődnek minőségbiztosítási és technológiai fejlesztések.

A hazai beszállítók aránya átlagosan 20 s zázalék, azonban néhány társaságnál (pl. Suzuki, GE, Elektrolux) eléri az 50 százalékot is. A multinacionális vállalatok jellemzően határozatlan idejű munkaszerződéseket kötnek munkavállalóikkal; egyrészről ez is biztosíték az állandó foglalkoztatásra. Másrészről a vállalatok a gazdasági eredményeiktől teszik függővé tevékenységük/termelésük további volumenét, így létszámuk alakulását is. Az agrárágazat tekintetében a helyzet nem ilyen egyértelmű. A munkahely stabilitásának biztosítása nem általános, az agrárfoglalkoztatás gondjainak megoldásában eddig érdemi eredményt nem tapasztalhattunk. 11 2.4 Képzés, okatás Nemzetgazdasági méretekben elmondhatjuk, hogy a multinacionális cégek jelentős hatással vannak Magyarország munkavállalóinak képzettségére. Kiemelkedő módon reagálnak a vállalati szintű emberierőforrás-fejlesztésre, képzésre mind

volumenét, mind pedig a képzés színvonalát tekintve. Az éves bérköltség 3–8 százalékára tehető a képzési költség a multinacionális cégeknél. A képzések során hazai, külföldi és nemzetközi képzési/tréning cégeket alkalmaznak, így a képzések modern, az országban korábban megszokottal ellentétben, gyakorlatias formában valósulnak meg. Nagy számban szerveznek készség- és képességfejlesztő tréningeket A magyar munkavállalók a korábbi években elsősorban szakmai, illetve nyelvi képzéseken vettek részt, többnyire országon belül, most ez is változóban van. Sokféle képzési forma létezik: általános tréning, kommunikáció, motiváció, konfliktuskezelés, projektmenedzsment, problémamegoldó és csapatépítő tréningek, konfliktus- és kríziskezelés, készülék- és értéknövelt szolgáltatások (internet) stb. A multinacionális vállalatok valamennyi dolgozójuknak megadják a képzés lehetőségét. A

különféle kurzusokon ténylegesen részt vett a teljes dolgozói létszám 50–80 százaléka. Ágazati szinten nem jellemző a multinacionális cégek együttműködése, ritka a közösen szervezett továbbképzés. A multik saját szükségleteik szerint képezik dolgozóikat, rendelkeznek képzési politikával és programokkal, ezek kidolgozása azonban nem tripartit alapon történik. 2.5 Munka- és életkörülmények A magyar munkavállaló 1990-ben a rendszerváltás után, az új társadalomban - új helyzetbe találta magát. Az állampolgár, aki az előző társadalmi politikai rendszer 50 évében élte munkás életét - mely minden munkaképes korú állampolgár számára teljes foglalkoztatást biztosított – az évezred utolsó évtizedében abszolút bizonytalan helyzetbe került, a piacgazdaságban szokásos, új, olykor könyörtelen kihívásokkal találta magát szemben. A kihívásokkal szembe kellett néznie társadalmi-, lakókörnyezeti-, és a

munkahelyi szinten egyaránt. A munkahelyek tömeges megszüntetése, majd’ minden harmadik embert munkanélkülivé tett, és létbizonytalanságba sodródtak a bérből és fizetésből élő családok 12 ezrei. A rendszerváltást követő két évben Magyarországon tömegével szűntek meg a vállalatok, a munkahelyek, újak alig alakultak, illetve a “belülről privatizáltak” nagy része igen hamar tönkrement ebben az időszakban kilátástalan volt a magyar gazdaság jövője. Magyarország számára létszükségletté vált, hogy minél nagyobb arányban jelenjen meg hazánkban a külföldi működő-tőke, mely képesnek tűnt a megszűnt helyett új munkahelyeket teremteni. A magyar kormány jelentős erőfeszítéseket tett olyan gazdasági környezet kialakítására, mely csábítóvá vált a külföldi vállalkozásoknak. Az adózásban, munkatörvénykezésben stb. – nemritkán a m agyar állampolgárok érdekei ellenében - tett engedmények

eredményre vezettek és megjelentek Magyarországon azok a v állalatok, amelyek nagyságuknál fogva merték vállalni a kockázatot. Ezek a cégek nagyobb részt a multinacionális vállalatok voltak A multinacionális vállalatok nagy mértékű magyarországi térnyerése döntően a rendszerváltással párhuzamosan, annak mintegy részeként, a kilencvenes években következett be. Ekkor egyidejűleg hatott a globalizáció ma is folyó világméretű - térségünket is érintő offenzívája és zajlott a magyarországi tömeges privatizáció időszaka A globalizáció egyik meghatározó folyamata a multinacionális vállalatok számának, működési területüknek, hatókörüknek növekedése. E növekedést reprezentálja, hogy míg 1969-ben a világon kb. 7 000, 1995 -ben már kb 40 000 1 volt a multinacionális vállalatok száma, és 2020 körülre az várható, hogy a világon megtermelt összes új érték felét ők adják majd. 2 Térnyerésük mértékét,

ütemét hazánkban jól mutatja, hogy 1997-ben már az egész magyar gazdaság árbevételének több, mint 65 %-át részben vagy egészben külföldi tulajdonú társaságok adták. Ez az arány a pénzügyi szolgáltatások ágazatában több mint 85 % , a feldolgozóiparban több mint 70 % volt. A 65 %-os jelenlegi magyarországi részarány egyben azt is mutatja, hogy hazánkban - a rendszerváltás után eltelt csupán mintegy tíz-tizenkét éves időszak alatt - jelentősen meghaladta a m ultik jelenlétének nemzetközi átlagban tapasztalt mértékét. A kilencvenes évek első felében a hazai munkavállalók szempontjából elsősorban munkahelymegtartó, illetve munkahelyteremtő szerepük miatt volt fontos a multinacionális vállalatok hazai térnyerése. Ez a hatás pontosan nem számszerűsíthető Viszonylag könnyebb a helyzet a külföldi zöldmezős beruházások esetében, ahol a meglévő adatok, illetve becslések alapján kb. 80 -85 ezerre tehető az 1998

végéig így létrejött új munkahelyek száma 3 A privatizációs vásárlások következtében hazánkban letelepedett multinacionális vállalatok munkahelymegőrző, illetve teremtő hatása nyilvánvalóan szintén igen jelentős, a zöldmezős 13 beruházásokét is meghaladó mértékű, hiszen tőkeerejükkel számos esetben tovább működtettek válsághelyzetben lévő vagy a felé sodort cégeket. Ezt a hatást ugyanakkor nem egyszer csökkentette, hogy egyrészt a m ultinacionális vállalatok a m egvásárolt cégeknél jellemzően jelentős létszám-leépítéssel éltek, másrészt a multinacionális cégek megjelenésével a hazai beszállítók gyakran háttérbe szorultak, elvesztették megrendeléseiket, s így elbocsátásokra kényszerültek, továbbá hogy a külföldi vevők egy része elsődlegesen eleve csak a magyarországi piacot kívánta megvásárolni. A hazai munkavállalók szempontjából a kilencvenes évek végére, az új évezred

kezdetére a foglalkoztatási biztonságot jelentősen meghaladó fontosságúvá vált a megfelelő színvonalú megélhetést biztosító, a teljesítményekkel arányos keresetek elérésének célja. Ezt az összegző megállapítást árnyalhatják regionális, szakképzettségbeli, életkortól függő, stb. különbségek, az azonban a t apasztalatok és a t émakörben folytatott kutatások eredményei szerint összességében kétségtelen, hogy a m unkavállalók szakszervezetekkel szemben támasztott elvárásai kötött napjainkra általánosságban egyértelműen a bérek, keresetek jelentős növelésének kérdése került az első helyre. 4 Jelentős az a kérdéskör, amely a munka- és életkörülményekkel foglalkozik, beleértve természetesen a m unkavállalók bérezését, a munkabiztonságot, az egészségügyet. A multinacionális vállalatoknál a munkafeltétek kedvezőbbek, eszközfelszereltségük igen fejlett és kiterjedt, ennek hatása a kereseteknél

is megmutatkozik. A nagyobb bérek a termelékenység és a munkaintenzitás magasabb szintjén alapulnak. A vezetési kultúra is eltér a hazai vállalatoknál megszokottól. A keresetek alakításakor jellemzően figyelembe veszik a környezetben kialakult kereseteket, az infláció és a m egélhetési költségek alakulását, de a meghatározó az adott vállalat gazdasági lehetősége. A statisztikai adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a külföldi tulajdonnal működő vállalatoknál magasabbak a keresetek, mint a magyar tulajdonúaknál. 3. A multinacionális vállalatok Magyarországon Magyarországra 1997 végéig körülbelül 17 milliárd dollárnyi működőtőke érkezett. Mint korábban láttuk, ez az érték kiemelkedő a régióban, az összes itt befektetett tőke mintegy 40 százalékát teszi ki. A Világbank adatai szerint 1995-ben az ún feljövő piacokon végrehajtott direkt beruházások értékét tekintve Kína, Malayzia és Indonézia után

Magyarországnak jutott az előkelő negyedik helyezés. 14 Magyarországon a kilencvenes évek közepétől a kizárólag vagy részben külföldi tőkével működő vállalatok határozzák meg a gazdasági fejlődést, s döntő befolyásuk van a foglalkoztatásra, a társadalmi viszonyokra, politika és gazdaság viszonyára. Az ország jelentős tőkevonzóképességét több, egymással is összefüggő tényező magyarázza. A régióban Magyarország nyitott legkorábban a külföldi befektetők felé, viszonylag áttekinthető és stabil jogi kereteket, liberális engedélyezési rendszert, a profitrepatriálás lehetőségét nyújtotta számukra. Az oly fontos általános gazdasági és politikai környezet is itt volt a legvonzóbb. Magyarországnak a piacgazdaság kiépítésében játszott úttörő szerepe miatt Kelet-Közép-Európában itt volt a legfejlettebb a közgazdasági gondolkodás, a bankrendszer, a legliberálisabb az árrendszer, már a nyolcvanas

évek végén megkezdődött az import felszabadítása a kötöttségek alól. A politikai rendszerváltás békés, rendezett, a demokráciákban szokásos rend szerint ment végbe. A külföldi befektetők 1989től nagyvonalú adókedvezményekben és közvetlen költségvetési támogatásokban részesültek, ami a p iac megnyitásakor kockázatcsökkentő tényezőnek bizonyult. (Ma már a magyar szabályozás nem tesz különbséget nemzetiség szerint a befektetők között: a külföldiek és a belföldiek ugyanolyan elbánásban részesülnek.) A külföldi beruházók kezdettől részt vettek a privatizációban. Az 1989-től kínált, a régióban kiemelkedően attraktív feltételek a sok kis- és közepes befektetőn túl Magyarországra vonzottak néhány nagy multinacionális vállalatot. Az 1990-ben itt befektető, a világ 10 legnagyobb transznacionális vállalata között számon tartott General Motors és General Electric döntően meghatározta a későbbi

folyamatokat. "A General Electric az első globális vállalat, amely Magyarországra helyezte regionális központját. A világ legértékesebb multinacionális vállalatának számító amerikai cégóriás regionális központja tegnap hivatalosan is átköltözött az Egyesült Királyságból Magyarországra. A GE Lighting mintegy 1 milliárd forintos beruházással korszerűsítette az új központnak helyet adó Váci úti épületet. A Tungsram 1989-es privatizációjával a multinacionális cégek közül Magyarországon elsőként befektető GE Lighting a General Electric egyik legrégebbi és stratégiailag legfontosabb üzletága. A világítástechnikai iparágban vezető szerepet játszó vállalat már korábban Magyarországra telepítette kutatófejlesztő központját, tavaly pedig új európai vevőszolgálati központot létesített Budapesten. Emellett Nagykanizsán működik a GE Lighting egyik legnagyobb európai fényforrásgyártó üzeme. A GE

üzletágai világméretű piacról bonyolítják beszerzésüket annak érdekében, hogy ésszerűsítsék költségeiket, hiszen a beszerzés jelentősen befolyásolja a vállalat versenyképességét és nyereségességét is. A GE ugyanakkor globális értékesítést folytat, 15 amihez az elektronikus kereskedelem kiváló segítségnek bizonyult. A GE értékesítési forgalma folyamatosan növekszik, így beszerzési igényei is bővülnek. Az 1999 elején meghirdetett új kezdeményezés, az e-business, forradalmasítja a cég beszerzési működését is. Egyetlen év alatt olyan mértékű átalakulást eredményezett, hogy az idén az előző évről kiadott éves jelentés így fogalmazhat: "Az e-business a GE számára jött létre. A névben szereplő "E" már nemcsak az Electric kezdő betűje, hanem az electronic-é is. A kibővült jelentést immár mindannyia nértjük!." A hazánkban legrégebben muködő és egyben legnagyobb

üzletág, a GE Lighting (GE Hungary, Tungsram Lighting) a m agyarországi tevékenységéhez szükséges anyagok és szolgáltatások 60%-át Magyarországon szerzi be. Ezzel az aránnyal messze meghaladja a magyarországi multinacionális vállalatok magyar beszállítói hányadát. Miként lehetséges ez? A válasz a GE beszállítói politikájában található, amire az elmúlt tíz évben a magyarországi vállalatok igen jól reagáltak, ezért alakulhatott ki mára az a körülbelül 2000 magyarországi kulcsbeszállítóból álló kör, amellyel rendszeres üzleti kapcsolatban áll. Ez a politika a közös érdekek mentén a hosszabb távú együttműködésre épül. Az együttműködés formája a tréningek (Six Sigma minőségjavító program), az évente megtartott GE Lighting Europe budapesti beszerzési kerekasztala (1996, 1997, 1998, 1999, következő 2000 áprilisában), a közös, termelékenység- és hatékonyság javító programok (Global 5, B ullet Train),

vagy a f olyamatos beszállítói értékelés, visszacsatolás." Kedvező tapasztalataik alapján számos multinacionális cég települt Magyarországra, további három autógyártó (a Suzuki, a Ford és az Audi). "Suzuki: Egyrészt regionális, közép-kelet európai piacra termelnek, másrészt a távolkeleti cégek így kívánnak - viszonylag egyszerűen - bejutni az Európai Unió hatalmas piacára. A távol-keleti befektetők rendkívül alaposan feltérképezik a lehetőségeket, roppant óvatosak. Számukra a stabilitásnak és a megfelelő jogi háttér meglétének kulcsfontosságú szerepe van. A skálahatékonyság, az olcsó, szakképzett munkaerő megléte persze elengedhetetlen a Suzuki típusú vállalatok magyarországi letelepedéséhez." Majd beszállítóik; a nagy elektronikai, számítástechnikai cégek (IBM, Philips, Nokia, Sony). "IBM: Integrált nemzetközi termelési rendszerben helyezte a merevlemez gyártó kapacitását hazánkba. A

vállalat számára a l egfontosabb talán a m aximális hatékonyság elérése volt a cél. Sok tényező kedvezőtlen alakulása miatt azonban bezárta Székesfehérvári merevlemez gyártó üzemét. " 16 "Philips: A cég 2002-ben a v ersenyképesség romlása miatt a v ideó gyártást Kínába helyezte majd 2003 januárjában a CRT monitorok gyártását szüntette meg. A Philips esetében nem a gyár megszüntetéséről van szó, hanem a régi elavulóban levő technológiát képviselő ezért egyre alacsonyabb áron eladható - termékek jelenleg már nem gyárthatók Magyarországon gazdaságosan. Helyettük új magasabb hozzáadott értékű temékek - például DVD-lejátszók, LCD monitorok - gyártását tervezi hazánkban." A háztartásvegyiparban és az élelmiszeriparban érdekelt multik (Unilever, Henkel, Nestlé, Stollwerk); zöldmezős beruházást telepített Magyarországra a világ második legnagyobb gyógyszergyára, a Glaxo, vállalatot

vásárolt fel a negyedik legjelentősebb Bristol Myers Squibb, a gyógyszeripari multik második vonalába tartozó Teva és Sanofi. "Teva-Biogal, Servier-Egis: Ezen vállalatok számára elsősorban a fejlett, vagy speciális technológiákhoz való hozzájutás volt a legfontosabb szempont, ők technológiai, menedzseri és szervezeti előnyök megszerzésére törekedtek beruházásaiknál. Fontos számukra, hogy az állam támogatásokat kínáljon számukra. Főleg mivel ezek a vállalatok elsősorban a technológiai fejlesztések meghonosítói és legfőbb kiindulópontjai lehetnek a technológiai spillover hatásnak." A befektetések eredményeként az összes jegyzett tőkén belül a külföldi tulajdon aránya az 1992-es 8 százalékról 1993-ban 16 százalékra, 1995-ben 28 százalékra, majd 1996ban 31,5 százalékra emelkedett. Ez a részesedés a feldolgozóiparban elérte az 51 százalékot, a gépiparban pedig az 59 százalékot. Az összes jegyzett tőkén

belüli 31,5 százalékos részesedés alacsonyabb, mint amennyi a külföldi tulajdonhányad a harmincas évek Magyarországán volt, s a globalizálódó világgazdaságban sem számít kiemelkedőnek. Kelet-Közép-Európában azonban messze a legmagasabb arány. 1996 végéig a külföldi működőtőke több mint 60 százalékát a feldolgozóiparba fektették, s itt a legszembetűnőbb a külföldi cégek átlagost meghaladó gazdasági teljesítménye is. A részben vagy teljesen külföldi kézben lévő vállalatok adták 1996-ban az összes nettó árbevétel 45 s zázalékát, a magyar export közel 70 százalékát. A külföldi beruházásoknak döntő szerepük volt abban a jelentős struktúraváltásban, amely Magyarországon a kilencvenes években lezajlott, s amely kiterjed a tulajdonosi, az ágazati és a termékszerkezetre egyaránt. Az 1997-ben végzett gazdasági elemzések azt mutatják, hogy Magyarországon a külföldi működőtőkének a gazdaság

teljesítményére gyakorolt hatása egyértelműen kedvező. A jelentős külföldi tulajdonhányadú vállalkozások lekötött tőkéjükhöz és a foglalkoztatott létszámhoz viszonyítva nagyobb arányban járulnak hozzá a nettó árbevételhez, a hozzáadott17 értékhez, az exporthoz és magasabb amortizációjukkal a műszaki fejlődéshez, mint a hazai tulajdonban lévő vállalkozások. Nagyon fontos jelenség és ellenérv a külföldi befektetéseket ellenzők állításaival szemben , hogy Magyarországon 1995/96-tól megváltozott a tőkebefektetők általános magatartása: a korábbi jelentős jövedelemrepatriálást (amely a külföldiek bizonytalanságait tükrözte) felváltotta a profit visszaforgatása, vagyis megjelent az itteni tevékenységet bővítésre alkalmasnak tartó szemlélet. Ugyancsak nagyon jelentős a súlyos munkanélküliséggel küzdő Magyarországon, hogy 1996tól a külföldi működőtőke már kimutathatóan hozzájárul a

foglalkoztatási helyzet javulásához. Különösen a feldolgozóipar húzóágazatává vált gépiparban szembetűnő a foglalkoztatás emelkedése. Végül ugyancsak a kilencvenes évek közepétől megjelenő új és kedvező jelenség, hogy számos multinacionális cég megkezdte a m agyar termeléshez kapcsolódó kutató-fejlesztő bázisának Magyarországra telepítését. Ez természetesen nem az alapkutatást érinti azt a transznacionális vállalatok ma is igyekeznek anyaországukban tartani , de így is jelentős hatást gyakorolhat nemcsak az elmúlt évtizedben radikálisan visszaesett K+F kiadásokra, hanem az oktatásra is. A kilencvenes évek második felének Magyarországán a külföldi tőke, a multinacionális vállalatok hatása átszövi nemcsak a legfontosabb gazdasági jelenségeket, hanem a társadalmi, politikai, kulturális viszonyokat is. Magyarországon napjainkra jelentősen csökkent a politika gazdaságot befolyásoló szerepe. A multik saját

szempontjaik szerint döntenek, s a politikától csak a b iztonságos befektetési környezet, a s zabad tőkemozgás biztosítását várják. (Ezt viszont nagyon határozottan követelik, hiszen ellenkező esetben kivonulásuk is reális veszély.) Éppen ezért annak, hogy a választások után hatalomra kerülő új kormány a jelenlegitől gyökeresen eltérő gazdaságpolitikát folytasson, nagyon kicsi a lehetősége és az esélye. A multinacionális vállalatok nemcsak a foglalkoztatás számszerű adataira vannak egyre nagyobb hatással, hanem a munkaerő minőségére is. Ezeknél a cégeknél a korábbi szocialista erkölcshöz képest döntően megváltozott a munkamorál. Elvárás a minőség, a pontosság, a megbízhatóság. Általános, hogy a cégek folyamatosan oktatják dolgozóikat, gyakoriak a külföldi tanulmányutak is. (Japánban képezte például dolgozóit a Suzuki, Németországban az Opel.) Sokat javult a nyelvtudás, s hatalmasat fejlődött a

menedzserek szaktudása is. Mára jellemzővé vált, hogy a multik magyarországi leányvállalatainál egyre 18 több a hazai vezető, sőt a szakemberexport sem ritka jelenség. (A Henkel 600 dol gozójából mindössze 1 külföldi, de 15 magyar dolgozik a cég német és osztrák telephelyein.) Akadályozzák a m ultinacionális vállalatok a f eketegazdaság terjedését. A nagyvállalatok teljes egészében a legális szférában működnek, s minden velük kapcsolatba kerülő alkalmazott, beszállító, szolgáltató maga is a legális gazdaságban kénytelen működni. A transznacionális vállalatoknak történő magyarországi beszállítások aránya bár növekvő, de ma még nem túl magas, s a jövő egyik legfontosabb gazdaságpolitikai feladata éppen ennek növelése. Ugyanakkor azokban a térségekben, ahol magas a külföldi befektetések száma, már ma is jelentős a hatásuk a szolgáltatási szférára (ingatlanpiac, szállítás, vendéglátás).

Befolyásolják a multik környezetüket is. Ma már több olyan dunántúli város van, amelynek külső képét, társadalmi viszonyait a betelepült nagyvállalatok határozzák meg. A legszemléletesebb példa erre Székesfehérvár, amely a k ilencvenes évek elején az összeomlott szocialista nagyipar egyik fellegvára volt, hatalmas munkanélküliséggel, kongó üzemcsarnokokkal, gazos gyárudvarokkal. A város ambiciózus önkormányzata s néhány vállalkozó, kihasználva a város kedvező földrajzi fekvését és a munkaerőkínálatot, a külföldi tőke letelepedését segítő programba kezdett. Mára a város a multik egyik legfontosabb magyarországi székhelye lett. Itt termel többek között az IBM, a Nokia, a Loranger, az Alcoa, a Stollwerk. A kilencvenes évek közepétől a térséget a nyugati szaksajtó a világ tíz leggyorsabban fejlődő régiója közé sorolta. Teljesen megváltozott a város képe: új, tiszta, rendezett vállalatok nőttek ki a

földből, jelentősen fejlődött az infrastruktúra, az oktatási rendszer. A város munkaerőgondokkal küzd, már közvetlen környezetében is elfogyott a megfelelő munkaerő. A városban és környékén az országos átlag töredéke a munkanélküliségi ráta. Hasonló a helyzet Győrben, Szombathelyen és Szentgotthárdon is. Most indult meg egy hasonló fejlődési úton Pécs és Tatabánya is. A külföldi vállalkozók mára átlépték a Dunát, s szigetszerűen már a keleti országrészben, a megfelelő infrastruktúrával rendelkező körzetekbe is kezdenek betelepülni (Eger, Kecskemét, Nyíregyháza). Úgy véljük, hogy Magyarország külföldi működőtőkével kapcsolatos tapasztalatai egyértelműen kedvezőek. A multinacionális befektetőknek meghatározó szerepük volt abban, hogy Magyarország éretté vált az Európai Unióhoz való csatlakozásra, s esélye van a fejlett európai országokhoz történő felzárkózásra. 19 Almási Miklós:

Üveggolyók, Az ezredvég globális játszmái. Helikon Kiadó, Budapest, 1998. 2 Árvai László - Diczházi Bertalan: Globalizáció és külföldi tőkeberuházások Magyarországon. Kairosz Kiadó/Növekedéskutató, Budapest, 1998 3 Növekedés és globalizáció válogatott tanulmányok, Kairosz Kiadó/Növekedéskutató, Budapest, 1999. 4 Makó Csaba - Novoszáth Péter 1 Irodalomjegyzék: ♦ Lukács Gábor: A transznacionális vállalat és a nemzetállam viszonya ♦ Antalóczy Katalin: A multinacionális cégek szerepe a v ilággazdaságban, KeletKözép-Európában és Magyarországon ♦ Selmeczy György-Szabó Julianna: A multinacionális vállalatok és a munkaerőpiac szakszervezeti vonatkozásai ♦ Internet 20