Gazdasági Ismeretek | Társadalombiztosítás » Dr. Banyár József - A nyugdíjpénztárak működése a magyar nyugdíjrendszerben

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 6 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:178

Feltöltve:2008. március 18.

Méret:125 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

A NYUGDÍJPÉNZTÁRAK MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZERBEN Nyugdíjrendszer és biztosítás 2 Cél, illetve működési rendszer 2 A befizetések és kifizetések közti viszony 4 A belépés indoka, profit 5 Nyugdíjpénztárak a magyar nyugdíjrendszerben 5 Mint láttuk az életpálya cash-flow-jára leselkedő veszélyek ellen többféle védelem létezik, amelyek közül önkéntes részvétellel, vállalkozási alapon szervezik az élet-, baleset- és betegségbiztosításokat. Azt is láttuk, hogy az életbiztosítások egyik fő célja, hogy védelmet nyújtson az időskori elszegényedés ellen, vagyis, hogy valamilyen rendszeres jövedelmet „nyugdíjat” biztosítson abban az életszakaszban, mikor már gazdaságilag újra inaktívvá válik a legtöbb ember. Ennyiben, célja szerint,

bizonyos életbiztosításokat nevezhetünk „nyugdíjbiztosításoknak” is. Ugyanakkor a nyugdíj elsőrendű szociális kérdés is, amelyet a fejlett világ államai már a 19. század végétől kormányzati, szociálpolitikai problémaként kezelnek Ennek a kezelésnek egy fontos oka és következménye, hogy a l egtöbb országban a nyugdíjak nagyobbik részét államilag szervezett rendszer keretében kapják az érintettek. Ezt az államilag szervezett rendszert hívjuk társadalombiztosításnak, s a nyugdíjon kívül – elkülönült rendszerben - általában kiterjed az egészségügy finanszírozására is. A társadalombiztosításon belül most a nyugdíjrendszerre koncentrálva megállapíthatjuk, hogy ezt egyfajta kényszer-megtakarításnak tekinthetjük, s ennek többféle módszere lehetséges: 1. teljesen államosított rendszer, az állam nem csak kényszerít a n yugdíjcélú előtakarékosságra, hanem kezeli is a megtakarításokat és szervezi az

ellátást 2. az állami és magánmegoldások egyensúlya Az állam a törvények révén kényszerít az előtakarékosságra, de a megtakarításokat nem kezeli, az ellátást nem szervezi, csak a rendszer szabályait állapítja meg és folyamatosan ellenőrzi ezek betartását. Jellemzően történeti okokból ez a két megoldás általában egymás mellett él, eltérő, de egymással összefüggő intézmények keretében. Az eltérő megoldású részrendszereket szokás „pilléreknek” is nevezni. Az államosított részrendszert I pillérnek, a törvény által kötelező magánalapú rendszert pedig II. pillérnek szokás nevezni Ez a k ét pillér általában kiegészül egy III. pillérrel, ami abban különbözik az előző kettőtől, hogy nem kötelező, viszont az állam általában ösztönzőkkel (adókedvezményekkel) teszi vonzóvá a benne való részvételt, s a további nyugdíjcélú előtakarékosságot. Most először nézzük meg, hogy milyen főbb

pontokon találkozik és különbözik a biztosítás, és a belőle kinőtt, de attól elkülönült társadalombiztosítás? Mivel témánkat leszűkítettük a nyugdíjrendszerre, ez elsősorban a nyugdíjrendszer és az életbiztosítás összehasonlítását jelenti. BANYÁR JÓZSEF: A BIZTOSÍTÁS GAZDASÁGTAN ALAPJAI - A NYUGDÍJPÉNZTÁRAK MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZERBEN 2/6 NYUGDÍJRENDSZER ÉS BIZTOSÍTÁS A TB nyugdíjrendszerének és a(z élet)biztosításnak a kapcsolatát a következő aspektusokból vizsgálhatjuk: • cél, illetve működési rendszer, • a befizetések és a kifizetések közötti viszony, • a belépés indoka, profit CÉL, ILLETVE MŰKÖDÉSI RENDSZER A TB nyugdíjrendszerének és az életbiztosításnak részben ugyanaz a célja: gondoskodni az öregkor anyagi biztonságáról. Ezt a célt azonban, különböző módokon érik el A TB nyugdíjrendszere törekszik arra, hogy átfogó legyen, tehát, hogy lehetőség szerint a

lakosság egészének nyújtson valamilyen nyugellátást (ezt a célt persze sohasem éri el teljesen). Az életbiztosítás, legalábbis egy társaság esetében, sohasem tűzi ki ezt a célt. A maximum, hogy a fizetőképes kereslettel rendelkezőknek nyújtson ilyen szolgáltatást. A közös célon, illetve funkción túl az életbiztosításnak vannak önálló funkciói is – pl. az előtakarékoskodás a gyermek számára Az életbiztosítás kizárólag ún. tőkefedezeti rendszerben működik, míg a TB nyugdíjrendszere 1997-ig kizárólag ún. felosztó-kirovó rendszerben működött (az addigi egyetlen, jelenleg az I. pillér), 1998-tól pedig vegyesen felosztó-kirovó és tőkefedezeti rendszerben (amennyiben a magánpénztárakat is, mint II. pillért a TB nyugdíjrendszeréhez számítjuk, annak ellenére, hogy a pén ztáraknak és a TB-nek intézményileg nincs, csak funkciójukat tekintve van köze egymáshoz). Nézzük mi a két rendszer között az eltérés A

tőkefedezeti rendszer esetében a biztosított aktív korában tett befizetéseit egy részére elkülönített kamatozó betétszámlán fölhalmozzák, és ebből a fölhalmozott pénzből akkora járadékot kap, amelynek tőkeértéke megegyezik a fölhalmozott pénzmennyiséggel. Ezt másképp úgy is mondhatjuk, hogy mindenki a saját maga által felhalmozott pénzt kapja meg nyugdíjként, és ha felbomlana a veszélyközösség, akkor elvileg mindenki visszakapná az addigi befizetéseit kamatostul. A felosztó-kirovó rendszer esetében a veszélyközösség nem halmoz fel semmit, hanem a befizetések összege pont arra elegendő, hogy az éppen nyugdíjban lévők nyugdíját fizetni tudják belőle. A felosztó-kirovó rendszer felbomlása esetén senki sem kapja vissza a befizetéseit, és a már nyugdíjban lévők sem fognak a továbbiakban nyugdíjat kapni, hiszen a rendszerben semmiféle tartalék nem képződik. Mivel a magyar Társadalombiztosítás jelenleg főként

felosztókirovó rendszerben 1 működik, ezért a mostani járulékfizetőnek bíznia kell abban, hogy majd akkor sem bomlik fel a TB, amikor már nyugdíjba ment. Ha felbomlana, akkor az addigi befizetései után a továbbiakban semmiféle szolgáltatást senkitől nem várhatna. Tehát a felosztó-kirovó rendszer - ellentétben a tőkefedezeti rendszerrel - lényegében tartalékok nélkül működik 2. Szokás a n yugdíjrendszerek jellemzésére még egy kategóriapárt bevezetni, mégpedig a befizetéssel meghatározott rendszer (Defined Contribution) és a szolgáltatással meghatározott rendszer (Defined Benefit) fogalmát. Az elsőben szigorúan számba veszik az életpálya során befizetett járulékokat és azok kamatait, és ennek alapján számítják ki a nyugdíjba vonuláskor érvényes járadékot. A második rendszerben pedig bizonyos szabályokkal definiálják a nyugdíjba vonuláskor érvényes szolgáltatást, és ehhez igazítják a bef izetéseket. A

befizetéssel meghatározott rendszerben szigorú egyéni ekvivalencia érvényesül, a s zolgáltatással meghatározott rendszerben általában csak az egész veszélyközösség szintjén egyenlő a befizetés a kifizetéssel. Az életbiztosítások egyértelműen befizetéssel meghatározott rendszerek, a jelenlegi magyar felosztó-kirovó rendszerű TB (az I. pillér) pedig egyértelműen szolgáltatással A korábban, mint a biztosítás első vagy hagyományos működési rendszereként tárgyalt kárfelosztó rendszerrel ez a működési mód lényegileg megegyezik, hiszen az aktuális bevételekből fizetik az aktuális kiadásokat. A különbség csak annyi, hogy kis veszélyközösségeknél a káralakulás szükségszerűen hektikus, az egész országra kiterjedőnél viszont előre jól kiszámítható és egyenletes, ezért kisebb hangsúly van az utólagos jellegen. 2 Természetesen ez csak az egyik lehetséges felfogás. A másik az, hogy a felosztó-kirovó rendszer

mögött valójában implicit tartalék áll, az állam garanciavállalása. Ez az állam szempontjából államadósságot jelent, ami, mivel nem jelenik meg a könyveiben, szintén implicit. Emiatt ha felbomlik a rendszer, az állam – egyéb bevételeiből – törleszti az implicit államadósságot, vagyis fizeti a j árulékfizetéssel „megszolgált” nyugdíjakat. Az egész azon áll, vagy bukik, hogy az állam mit tesz. 1 BANYÁR JÓZSEF: A BIZTOSÍTÁS GAZDASÁGTAN ALAPJAI - A NYUGDÍJPÉNZTÁRAK MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZERBEN 3/6 meghatározott. A TB rendszer részét képező magánpénztárak (II pillér) szintén befizetéssel meghatározott rendszerben működnek. 3 Az 1997-es a TB nyugdíjrendszer-reform (aminek eredményeképpen 1998-tól elindultak a magán-nyugdíjpénztárak, vagy röviden magánpénztárak) fő célja az volt, hogy fokozatosan hosszú távon, néhány évtizedes távlatban - átalakítsák a kizárólag felosztó-kirovó

rendszerként működő TB nyugdíjrendszert részben (kb. 25%-ban) tőkefedezeti rendszerűvé 4 A tőkefedezeti rendszer szervezeti egységei az önkéntes pénztárakhoz hasonló elven működő magánpénztárak. Ha összehasonlítjuk a két rendszert (felosztó-kirovó, illetve tőkefedezeti), akkor a fentiek mellett további eltéréseket vehetünk észre. Az életbiztosítás elvileg sem működhet más rendszerben, mint tőkefedezeti rendszerben. Ez szorosan összefügg az önkéntes jelleggel. Felosztó-kirovó rendszerű életbiztosításba önkéntesen nem lenne érdemes befizetőként belépni 5, így felosztó-kirovó rendszer csak az állam által előírtan, kötelező jelleggel működhet. A tőkefedezeti rendszerben hatalmas tartalékok képződnek, és ezeket a pénzpiacon be kell fektetni. E hatalmas pénztömeg befektetése állandóan stimulálja a tőzsdét, és tőkebőséget okoz. Tőkefedezeti rendszerben felértékelődik a befektetéseket végzők pénzügyi

szaktudása, illetve a befektetést végző intézmények, és egyáltalán a pénzpiac szerepe. Felosztó-kirovó rendszerben nem képződnek számottevő (explicit) tartalékok, és így ennek a rendszernek nincs számottevő hatása a tőzsdére, a gazdaságot sem élénkíti a tartalékok befektetésével. A tartalékok hiánya miatt nincs nagy szerepe a befektetési, illetve általában a pénzügyi szaktudásnak, a befektetést végző intézményeknek. Nagy hatalma van azonban a magát a befolyó pénzeket újraelosztó bürokráciának, illetve testületeknek. Felmerülhet a k érdés, hogy a k özelmúltig Magyarországon miért éppen kizárólagosan felosztó-kirovó rendszerben működött a TB nyugdíjrendszere? Ennek egyszerű az oka, és ez rávilágít arra is, hogy kezdetben miért működött a legtöbb országban a T B nyugdíjrendszere felosztó-kirovó rendszerben. Az ok pedig az, hogy a f elosztókirovó rendszert egyik napról a másikra be l ehet vezetni abban a

z értelemben, hogy azonnal szolgáltatást tud nyújtani a m ost rászorulóknak. Persze bevezetéskor csupa olyan ember kap szolgáltatást, aki bár "rászolgált" arra, hogy nyugdíjat kapjon, de korábban semmilyen előtakarékoskodást nem végzett ennek érdekében. Tulajdonképpen ez az első kedvezményezetteknek járó szolgáltatás mögül hiányzó megtakarítás fog hiányozni végig 6 a felosztó-kirovó rendszerből, és ez az oka annak, hogy több évtizedes működés után, amikor már csupa olyan ember kap szolgáltatást, aki egész életében fizette a TB-járulékot, nem lehet garantálni a jogosultaknak a szolgáltatást a rendszer megszűnte utánra. Ha tőkefedezeti nyugdíjrendszert vezettek volna be, akkor az első generáció, akinek ez a rendszer teljes nyugdíjat tud adni, az a generáció, aki a rendszer bevezetésekor éppen belépett a munkaerőpiacra, hiszen csak ők takarékoskodtak elég hosszú ideig. Tehát a tőkefedezeti rendszer nem

oldja meg az aktuálisan nyugdíjkorban lévők problémáját. Ezért döntöttek annak idején a felosztó-kirovó rendszer mellett. A szolgáltatással meghatározottság az I. pillérnek nemzetközileg is az egyik legfontosabb jellemzője, de az, hogy a II. pillér nem ilyen, az inkább a ’90-es években megreformált nyugdíjrendszerű országokra jellemző (pl. közép- és kelet-Európában) A fejlett nyugati országokban ugyanis a TB II. pillére jellemzően spontán alakult ki, s a v állalatok által a dolgozóiknak nyújtott, ún. „foglalkoztatói nyugdíj”-at jelenti, amit kezdetben kizárólagosan a nyugdíjba menő munkavállaló végső jövedelme alapján, tehát szolgáltatással meghatározott rendszerben határoztak meg. A szolgáltatással meghatározottság ma is jellemző, bár egyre több vállalati nyugdíjalap tér át a befizetéssel meghatározott rendszerre. Fontos viszont, hogy a szolgáltatással meghatározott foglalkoztatói nyugdíj is

tőkefedezeti rendszerben működik. 4 Más felfogásban úgy is mondhatjuk, hogy impliciten feltőkésítettből expliciten feltőkésítetté alakítják. 5 Kivéve, ha egyértelmű állami garanciavállalás áll mögötte, ami pontos elszámolással társul. Az ilyen jellegű felosztó-kirovó rendszerek csak az 1990-es évek végén tűntek fel először a világon, mégpedig Svédországban. A rendszer neve Notional Defined Contribution, vagyis Névleges Befizetéssel Meghatározott rendszer. Az NDC rendszerbe elvileg érdemes lehet önkéntesen is belépni. 6 A legtöbb felosztó-kirovó rendszert működtető országban ez a megtakarítás korábban megvolt, csak elpusztult a I I. világháborúban Így a felosztó-kirovó rendszert a l egtöbb helyen a tőkefedezeti rendszer helyett vezették be, de később is elmulasztották azt feltőkésíteni. Ez nem változtat a gondolatmenet érvényességén. 3 BANYÁR JÓZSEF: A BIZTOSÍTÁS GAZDASÁGTAN ALAPJAI - A

NYUGDÍJPÉNZTÁRAK MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZERBEN 4/6 A felosztó-kirovó rendszer a 90 -es évekre Magyarországon (de nem csak itt) nagy válságba került. Ennek az az oka, hogy ez a rendszer nagyon érzékeny a dem ográfiai változásokra. A felosztó-kirovó rendszer nagyon jól működik addig, amíg a munkaerőpiacra többen lépnek be, mint a nyugdíjas korba, hiszen a dolgozók befizetéseiből fedezik a nyugdíjasoknak járó kifizetéseket. Jól működik akkor is, ha emellett nem nő az átlagéletkor Az átlagéletkor növekedése napjainkban a nyugdíjban töltött időt növeli elsősorban, tehát azt az időt, amikor valaki kap, és nem befizet a T B alapokba. Összességében azt lehet mondani, hogy a felosztó-kirovó rendszer az átlagéletkor stagnálása, illetve fiatalodás esetén jól működik, a népesség elöregedése idején viszont egyre több problémával fog küszködni. Jelenleg Magyarországon ez a hel yzet, a népes ség fokozatosan

öregszik, és egyre kisebb a születések aránya. A BEFIZETÉSEK ÉS KIFIZETÉSEK KÖZTI VISZONY Az életbiztosítások esetében alapvető szabály a „biztosításmatematikai korrektség” elve, vagyis az, hogy a biztosítottól a biztosítási védelemért cserébe akkora díjat (befizetést) várnak, amekkora várhatóan a kifizetések értéke lesz (beleértve a bi ztosító költségeit és opportunity cost-ját is). Önkéntes alapon szerveződő veszélyközösség esetében ez ne lehet másképp, hiszen senki sem akar olyan szerződést kötni, amelyben szisztematikusan veszít, s ha egy biztosító meg is kísérelne ilyennel a piacra jönni, a k onkurencia korrekt díjakkal könnyen elhódíthatja tőle a diszpreferált veszélyközösségi tagokat. A „biztosításmatematikai korrektséget” kifejezi az életbiztosítások díjkalkulációs alapelve, az ún. ekvivalencia-elv, ami azt mondja ki, hogy A befizetések jelenértékeinek várható értéke = a kifizetések

jelenértékeinek várható értékével Ez az egyéni kockázattal arányos díjfizetést, és a díjfizetéssel arányos szolgáltatást jelenti. Mivel a kifizetések a véletlentől függenek, ezért nem mondhatjuk azt, hogy a kifizetések egyenlők a befizetésekkel, de a várható értékekre már igen. A biztosításmatematikai korrektség azt jelenti, hogy nincs szisztematikus jövedelemátcsoportosítás a veszélyközösség egyik részétől (mondjuk a fiataloktól vagy a férfiaktól) a másik részéhez (mondjuk az idősebbekhez vagy a nőkhöz). Ez a magánbiztosítás esetében üzleti követelmény A TB-vel, azon belül a nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan azonban elég gyakran megfogalmazódik egyfajta jövedelemátcsoportosítási követelmény. Ezt leginkább szolidaritásnak vagy szolidaritási elvnek nevezik, s az a lényege, hogy az állam a TB rendszerén keresztül csoportosítson át jövedelmet azoktól, akiknek az az átlagot jelentősen meghaladóan áll

rendelkezésére, azokhoz, akiknek az átlagostól jelentősen elmarad. Ez a nyugdíjrendszeren belül jellemzően kétfajta jövedelemátcsoportosítási („redisztribúciós”) irányt jelent: • a „gazdagoktól” a „szegények” felé • a férfiaktól a nők felé. A szolidaritási elv a TB működésében több ponton is tetten érhető: • Van ún. minimál-nyugdíj, amit a j ogosult attól függetlenül mindenképpen megkap, hogy befizetései alapján ez "járna-e" neki vagy sem. Ez részben az alacsony keresettel, részben a kis szolgálati idővel, vagy mindkettővel rendelkezők javára osztja el újra a jövedelmeket. • A járadékok a ny ugdíj-jogosultságba jelenleg degresszíven számítanak bele, vagyis minél többet fizet valaki, arányaiban annál kisebb nyugdíjat kap. Fontos azonban megemlíteni, hogy ez a degresszivitás 2013-tól a törvény értelmében meg fog szűnni, és addig pedig fokozatosan csökken a mértéke. • Annak ellenére,

hogy a nők várható élettartama sokkal hosszabb, tehát összességében tovább lesznek nyugdíjas korúak, és ezért több nyugdíjat fognak kapni, mint a férfiak, ez nem jelenik meg abban, hogy azonos keresetre nekik kisebb nyugdíj jár. (Biztosításmatematikai terminológiával ezt úgy mondhatjuk, hogy nem nemek szerint elkülönített halandósági táblával, hanem „unisex” táblával számolták ki a járadékokat.) A tőkefedezeti rendszerben működő nyugdíjrendszerben és a járadékbiztosításoknál viszont ez szinte magától értetődő 7. Ez a megjegyzés egyben azt is jelenti, hogy az 1998-tól működő TB tőkefedezeti rendszer korlátozott tőkefedezeti rendszer, mert tartalmaz bizonyos szolidaritási elemeket is. Az egyik ilyen pontosan az, hogy megtiltották, hogy a nők és a férfiak különböző nagyságú járadékot kapjanak ugyanakkora tőkére, holott az ekvivalencia elv alapján ez indokolt lenne, de ezt „felülírta” a szolidaritási

elv. 7 BANYÁR JÓZSEF: A BIZTOSÍTÁS GAZDASÁGTAN ALAPJAI - A NYUGDÍJPÉNZTÁRAK MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZERBEN 5/6 A BELÉPÉS INDOKA, PROFIT A fentiekben már többször is megemlítettük és több hatására mutattunk rá annak a különbségnek, hogy az életbiztosítók által képzett veszélyközösségekbe való belépés önkéntes, míg a TB nyugdíjrendszerébe való belépés törvény által kötelező. Ez a kötelező jelleg teszi lehetővé egyáltalán a felosztó-kirovó rendszerben való működést, illetve a szolidaritási elv figyelembevételét. Jelenleg ez az eltérés az egyik fő oka annak, hogy a TB nyugdíjrendszer nagyságrendileg több pénz fölött rendelkezik, mint az életbiztosítók összesen. Az életbiztosításokat árusító társaságok üzleti célja a profittermelés. (Mint korábban megjegyeztük, nem beszélünk itt a nem profitorientált biztosítási egyesületekről, szövetkezetekről, illetve a kölcsönösségi

biztosítókról, csak a részvénytársasági formában működő életbiztosító társaságokról) A profit elérése ezen társaságok működésének fő motivációja. Ez szorosan összefügg azzal, hogy ezek a társaságok magántulajdonban vannak. A TB nyugdíjrendszere viszont tipikusan non-profit szervezet, a működés motivációja az állam ellátási kötelezettsége, illetve a bi ztosítottak szükségletei. A társadalombiztosítás nincs magántulajdonban, gyakorlatilag tekinthetjük úgy is, hogy az a biztosítottak tulajdonában van. Meg kell említeni, hogy a II. pillérként deklarált magánnyugdíjpénztárak a törvény szerint szintén non-profit szervezetek, ez azonban nem magától értetődő, hogy így kell lenni, s nem is biztos, hogy ez helyes. A magánnyugdíjpénztárak ugyanis bevételeikből önállóan gazdálkodó szervezetek, egymással versenyben állnak, s többségük ténylegesen egy nagy profitérdekelt cég divíziója. Felmutatják tehát a

profitérdekelt működés összes fontos tulajdonságát, emiatt a nonprofit jelleg egy megkérdőjelezhető tartalmú és értelmű deklaráció A II pillér a legtöbb országban nem is non-profit pénztári, hanem profitérdekelt „nyugdíjalap” rendszerben működik. NYUGDÍJPÉNZTÁRAK NYUGDÍJRENDSZERBEN A MAGYAR A korábbiakban már a l egfontosabb dolgokat elmondtuk a n yugdíjpénztárakról, így ezért most összefoglaljuk és kikerekítjük ezeket az információkat. A nyugdíjpénztáraknak Magyarországon két fajtája létezik, az önkéntes- és a magánnyugdíjpénztár. Önkéntes pénztárakat 1994 ót a lehet alapítani A pénztár intézményét egy 1993-as törvény hozta (újra) létre. Három fajtája lehetséges: • Nyugdíjpénztár • Egészségpénztár • Önsegélyező pénztár Kezdetben csak a nyugdíjpénztárak voltak népszerűek, ma már a másik kettőből is egyre több van, egyre nagyobb taglétszámmal. Az önkéntes pénztárak

lényegileg „befektetési szövetkezeteknek” tekinthetők. Legalább 15 természetes személy szükséges az alapításukhoz, s a tagsági és a t ulajdonosi jogviszony nem válik el egymástól, működésük önkormányzati elvű. Ugyanígy az „intézményt” és a „terméket” (az önkéntes nyugdíjpénztár esetében ez a „nyugdíjszámla”) a törvényalkotók nem különítették el egymástól, vagyis ezt a fajta terméket csak és kizárólag ez a fajta intézmény „értékesítheti”. Az önkéntes nyugdíjpénztárak sikerének az oka a nagymértékű (bár időközben csökkentett) adókedvezmény. A rendszer lehetővé teszi, hogy a munkáltatók adómentesen fizessenek be munkavállalóik javára, így nagyon sokan éltek is ezzel a lehetőséggel. Az önkéntes nyugdíjpénztárak létrehozása fontos lépés volt a n yugdíjrendszer reformjának az útján, de l ényegileg nem érintette azt. A nyugdíjrendszer reformjára 1997-ben került sor, amikor

– az önkéntes pénztárak analógiájára – létrehozták a kötelező jellegű magánnyugdíjpénztárakat. Ezzel gyakorlatilag deklarálták, hogy a magyar nyugdíjrendszer három pillérűvé vált, amiben a II. a magán-, a III pedig az önkéntes nyugdíjpénztárak Magánnyugdíjpénztárakat – sokkal szigorúbb feltételek mellett, mint az önkéntes pénztárakat – 1998 óta lehet alapítani. Ezek is önkormányzati elvű, non-profit szervezetek Egy átmeneti idő állt rendelkezésére minden magyar munkavállalónak, hogy belép-e a magánnyugdíjpénztárak valamelyikébe, vagy teljes egészében marad az I. pillérben Ez az átmeneti idő már lejárt, s megszűnt a választási lehetőség is. Az új munkavállalók számára a magánnyugdíjpénztári tagság kötelező, vagyis a TB néhány évtized múlva mindenkire egyformán, vegyes rendszerű lesz. BANYÁR JÓZSEF: A BIZTOSÍTÁS GAZDASÁGTAN ALAPJAI - A NYUGDÍJPÉNZTÁRAK MŰKÖDÉSE A MAGYAR

NYUGDÍJRENDSZERBEN 6/6 Akik magánnyugdíjpénztári tagok, azok számára a korábbi I. pillérbe kötelezően befizetett nyugdíjjárulék 3:1 arányban megosztódik. 3 r észt fizet továbbra is az I pillérbe, 1 r észt viszont (egy bizonyos jövedelemhatárig a jövedelem 8%-át) az általa választott magánnyugdíjpénztárba, amely ezt egy egyéni számlán kamatoztatja. A magánnyugdíjszámlán lévő megtakarítást nem lehet más célra, mint nyugdíjra felvenni. Ezen belül, aki 2012 előtt megy nyugdíjba, jogosult egyösszegben felvenni a megtakarítását, aki viszont 2013 január elsejétől, az csak és kizárólag életjáradékra válthatja át azt. A magánnyugdíjpénztári szektort is (mint az önkéntes pénztárit is), dominálják a nag y biztosítók és a ban kok. Ez rámutat a s zabályozás ellentmondásosságára, hiszen ezáltal egy deklaráltan non-profit szektor valójában – bújtatottan – profitelven működik. A módszer az, hogy a legtöbb

életbiztosító úgynevezett "Pénztárszolgáltató" cégeket működtet, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak a pénz tárak számára. Ezek a s zolgáltatások a pénztárak alapításától az adminisztráció végzéséig és a vagyonkezelésig nagyon sokfélék lehetnek. A pénztárszolgáltatók profitérdekelt cégek, tevékenységüket a pénz táraktól kapott díjazás fejében végzik. Valójában a l egnagyobb pénztárakat biztosítók (illetve néhány esetben bankok) hozták létre ténylegesen (bár a törvény miatt elvileg ezt nem tudták volna megtenni). A biztosítók dominanciája miatt 2013-tól várhatóan a biztosítók és nem a pénztárak fogják nyújtani a magánnyugdíjpénztáraknál összegyűlt tőke alapján a nyugdíjjáradékot. BANYÁR JÓZSEF: A BIZTOSÍTÁS GAZDASÁGTAN ALAPJAI - A NYUGDÍJPÉNZTÁRAK MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZERBEN