Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Nagy Eleonóra - A magyar infrastruktúra nemzetközi összehasonlításban

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak A magyar infrastruktúra nemzetközi összehasonlításban 13 évvel ezelőtt és most Összehasonlító Gazdaságtan házi dolgozat Készítette: Nagy Eleonóra Évfolyam: II Tagozat: levelező Csoport: C Az infrastruktúra fogalma, osztályozása Az infrastruktúra fogalma igen széles körűen értelmezhető. Lényegében az emberi tevékenység bármely vonatkozásának megvan a maga sajátos infrastruktúrája. Közgazdasági értelemben olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek nem vesznek részt közvetlenül a termelési folyamatban, de közvetve befolyásolják a termelés minőségét és fejlesztéseinek lehetőségeit. Az infrastruktúra színvonala kifejezi, hogy valamely országban vagy régióban mennyire vannak meg a gazdasági fejlődésnek, ezen belül az ipari fejlődésnek az általános feltételei. Az alacsony színvonal az elmaradott térségekben fékezi a

gazdaság kellő ütemű fejlesztését. Köznapi értelemben bármilyen tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi ellátottság. A városok, települések működésével, fejlődésével összefüggő infrastruktúra két részre bontható jellegét tekintve. Egyik csoportja a humán infrastruktúra, amely a következő elemekből áll: - lakásállomány - közellátási intézmények hálózata: - államigazgatási szervek, társadalmi szervezetek intézményei - oktatási, művelődési, kulturális intézmények - egészségügyi intézmények - kereskedelemi, vendéglátó ipari létesítmények - hírközlés, informatika Az infrastruktúra másik csoportjába azok a műszaki jellegű és rendeltetésű hálózatok, valamint az ahhoz közvetlenül kapcsolódó létesítmények tartoznak: - városi, települési közműellátást végzik - a városokon, településeken belüli, azokba irányuló, illetve azokból kimenő vagy azokon átmenő

közlekedési-szállítási szükségletek kielégítését biztosítják - az ipari és energiatermelő létesítményekben, háztartásokban, közösségi és kommunális szervezetekben keletkező személt és hulladék gyűjtésével, eltávolításával, megsemmisítésével foglalkoznak A közlekedési infrastruktúrán mindazon alapvető létesítményeket, létesítményrendszereket, hálózatokat értjük, amelyek összességükben alapjai a közlekedésnek. Ennek az infrastruktúrának meghatározóan fontos szerepe van az emberi társadalom működése és fejlődése szempontjából. Minősége és hatékonysága kihat az élet minőségére, a gazdasági és üzleti életre. A közlekedési infrastruktúra elemei: - felszíni közlekedés: utak, vasutak, hidak, alagutak - légi közlekedés: repülőterek, földi berendezések, irányítási és ellenőrzési rendszer - hajózás: hajóutak és kikötők, száraz dokkok, terminálok - kombinált

közlekedés: vasút/repülőtér, kamion/vasút/kikötő terminál - tömegközlekedés: földalatti vasút, autóbusz, egysínű vasút, peronok, állomások Távközlés az Európai Unióban A globalizálódás és az informatizálódás egymással is összefonódó trendjei már nemcsak a fejlett országokban, hanem Közép-Kelet Európában, így Magyarországon is mind meghatározóbbak lesznek. A globális információs társadalom kialakulásának fő hajtóereje a technológiai fejlődés és a kereskedelem világméretűvé válása, azonban a szociális, kulturális és gazdasági következmények tovább erősítik a folyamatokat és önálló hajtóerőkké válnak. A technológiák fejlődésének egyik legfontosabb sajátossága azok egymásra hatása, kombinálódása, ami távközlés vonatkozásában a különféle távközlési technikák integrálódásán túl (ide értve a műsorszórást is) a hírközlés különböző ágainak közeledését, a

távközlés, a számítástechnika és a szórakoztató elektronika technológiáinak konvergenciáját eredményezi. Az információ átvitele, tárolása, feldolgozása, rendszerezése egyre fokozódó intelligenciájú digitális technológiával történhet, ami a különböző területek termékeinek és szolgáltatásainak ötvözését, a lehetséges szinergiák kiaknázását teszi lehetővé. A távközlés világhálózattá válásával, és az említett technológiák konvergenciájával az információs szolgáltatások világméretű kereskedelme válik lehetővé. A tendenciát jól mutatja, hogy míg a távközlési bevételek (1990-es USD árakon számolva) az OECD országokban átlagosan évi 5,3%-kal növekedtek, addig a nemzetközi forgalom 13,6%-kal, és jelenleg már az összes bevétel több mint 10%-át teszik ki. A 80-as évek elején az akkor 24 fejlett országot tömörítő OECD területén e bevételeknek még 85-90%-a származott a távbeszélő

hálózaton nyújtott szolgáltatásokból (szinte kizárólag távbeszélő-szolgáltatásból), addig 10 évvel később ez 70-75%-ra csökkent (magában foglalva a rohamosan növekvő faxot is). Távközlési bevételük mind nagyobb hányadát teszik ki a mobil telefonról, a bérelt vonali és csomagkapcsolt adatátviteli szolgáltatásokból származó bevételek. 10-15 évvel ezelőtt még alig voltak faxterminálok, mobil készülékek csak zárt előfizetői csoportok (pl. taxisok) álltak rendelkezésre, a zöldszám, az audiotext vagy adatbázis-elérési szolgáltatások gyerekcipőben jártak. Jelenleg a mobil készülékek száma túlhaladta az 50 milliót, a személyhívóké közelíti a 100 milliót, a világ legnagyobb számítógép-hálózatában, az Internetbe kapcsolódó felhasználók száma elérte a 30 milliót, a menedzselhető bérelt vonali hálózatok kiépülésével pedig számtalan új üzleti kommunikációs szolgáltatás kialakítására nyílik

rugalmas lehetőség. Az Európai Unióban jelentős a kábeltelevíziózás: bár az egyes országok jellemzői meglehetősen eltérőek. A KTVelőfizetők száma összesen kb 26 millió, ami a távbeszélő fővonalak 15%-ának felel meg A globalizálódás és a szinergiák magyarázzák meg alapvetően a távközlési, informatikai, elektronikai és elektronikusmédia-ágazatok növekedésének fokozódó ütemét, összességükben növekvő részarányukat a GDP-ben (a szűken vett nyilvános távközlési bevétel csaknem változatlan, 2-2,1%-os aránya mellett. Irányzatok: - Monopóliumból nyílt versenypiac felé. Középtávon a reguláció bátorítja a versenyt, továbbá az eredményes és korrekt összekapcsolást. - Hálózati, technológiai platformról eltolódás a szoftver-marketing alapú platform felé. - Távközlés, információs technológia, műsorszórás konvergenciája a szolgáltatás és a működés integrálódásán keresztül. - Nemzeti

megközelítések helyett európai (általában regionális), illetve világmegközelítés, különösen a szolgáltatások és a szabályozás területén. - Növekvő hangsúly a szabványokon. A regionális szervezetek növekvő jelentősége Az ezredforduló végén a Európai Információs Infrastruktúra (EII) bázisát képező transzeurópai távközlési hálózat kiépítésére becslések szerint 150 milliárd ECU-t fordítanak, magába foglalva: - az integrált digitális infrastruktúra (kábeles, földfelszíni és műholdas távközlés) építését, - szolgáltatások fejlesztését és - alkalmazások ösztönzését (teleworking, teletraining, telemedicine) A 2000-2005 közötti időszakra az európai stratégiai tanulmányok az alábbiakat prognosztizálják: Előfizetési szolgáltatások: - előfizető által definiált szolgáltatások lehetősége, - számos multimédia-szolgáltatás, - növekvő lakás-előfizetői igény a videó és a

multimédia szolgáltatásokra, - automatikus nyelvi fordítás, - univerzális személyi távközlés - páneurópai intelligens hálózati szolgáltatások. Hálózati architektúra és menedzsment: - a szinkron digitális (SDH) átvitel általánosan elterjedt, - a szélessávú (ATM) kapcsolás fokozatosan terjed - páneurópai univerzális mobil távközlési rendszer épül ki, - szolgáltatások és hálózatok tökéletes együttműködése ATM környezetben, - problémák a régi és az új technológiák együttműködésével, - az információs és hálózati központok közös menedzselése, - szoftverplatformok szolgáltatások gyors létesítéséhez. A 2005-2010 közötti időszak európai távközlési jövőképének fő elemei, amely a legnagyobb társadalmi hatást váltják ki: 1. A távközlés, informatika és a szórakoztató elektronika konvergenciája A fő hajtóerővé a multimédia-alkalmazások válnak. 2. Teljesen liberalizált

távközlési szektor Verseny az értéknövelt szolgáltatásokban és alkalmazásokban, együttműködés a hálózatok működtetésében. 3. A távközlési szolgáltatások környezetbarátsága újabb lehetőségeket nyújt 4. Egyensúly az üzleti alapú működés és a szolgáltatási kötelezettség között 5. A kisfogyasztók (lakás-előfizetők) szolgáltatásainak bővítése üzletileg kritikussá válik 6. Páneurópai szolgáltatások, szolgáltatás független hálózati platformok Az információátvitel megbízhatóságának és biztonságának garantálása. 7. Az összes szolgáltatás egykapusan rendelkezésre fog állni a s zolgáltatóknál, illetve a szolgáltató ügynököknél. 8. Személyre szabott szolgáltatások, a hálózati erőforrások előfizetői vezérlése Egy EU számára készült prognózis szerint, kedvező szabályozási feltételek esetén az EU távközlési bevételek az 1990 évi 90 milliárd ECU-ről 2010-re 320 milliárd ECU-re

nőne. Az éves beruházás 33 milliárd ECU-ről 140 milliárdra emelkedne, ami 20 év alatt kb. 1200 milliárd ECU-nak felel meg. Amennyiben a távközlést a mind jobban elmosódó határok folytán tágan a szinergialehetőségeket is magába foglalóan tekintjük, a b evétel éves növekedési ütemét legalább 10%-ra becsülik. Távközlés Magyarországon A távközlés kulcsszerep Magyarország társadalmi és gazdasági céljainak elérésében: - a társadalom működőképességének technikai háttere, - az üzleti élet fellendítése, külföldi tőke beáramlása, - a tudáshasznosítás, az innováció hatékonyságának növelése. A távközlés területén az elmúlt évek jelentős változásokat hoztak. A mennyiségi fejlődés mellett több új szolgáltatás is megjelent, egy részük már Európával is lépést tart. A távbeszélő fővonalak száma, egyben az ellátottság mértéke a kilencvenes évek során megkétszereződött. Elérte a 20

fővonal/100 lakos értéket, amely meghaladja a közép-kelet európai átlagot. Javult a távközlő hálózat technológiai fejlettsége is, az előfizetőknek már több mint fele digitális központokhoz kapcsolódik. A digitalizálás teremti meg a továbblépés technikai alapját. Újabb intelligens és egyéb üzleti szolgáltatások indultak el A mobilszolgáltatás területén Európa tíz legjobbjai közt vagyunk. Ugyanakkor: - az ellátottság még nem éri el a GDP által indokolt kb. 25/100as ellátottságot, - érzékelhetők a lakosság fizetőképesség korlátai, a fővonalak 80%-át kitevő lakásállomások a távközlési bevétel egy harmadát hozzák, - az üzleti, banki szféra fizetőképes további magas megbízhatóságú, korszerű értéknövelt és hálózati szolgáltatásokra, testre szabott szolgáltatásokra (Jelenleg kb. 2000 legnagyobb üzleti előfizető hozza a bevétel felét), - jövőbeli kihívást (és a lakossági körben is újabb

fizetőképes keresletet) jelentenek a multimédia-szolgáltatások és a t ömegigény kielégítését célzó személyi távközlési megoldások. Tulajdonformák az Európai Unióban A legnagyobb európai távközlési szolgáltatók Operátor Ország Bevétel Fővonal Alkalmazott Állami (milliárd USD) (millió) (ezer) tulajdon (%) Deutsche Telekom Németország 40,0 36,8 231 100 France Telecom Franciaország 25,7 31,4 155 100 BT Nagy-Britannia 21,8 27,8 170 1 Telecom Italia Olaszország 16,5 24,0 90 43 Telefónica Spanyolország 10,2 13,8 74 32 Swiss PTT Telcom Svájc 8,2 4,2 19 100 PTT Telecom Hollandia 7,6 8,0 34 35 PT Austria Ausztria 5,9 3,5 18 100 Telia Svédország 5,2 6,0 34 100 Belgacom Belgium 4,1 4,5 26 50 Tele Danmark Dánia 2,9 3,1 17 51 Telenor Norvégia 2,9 2,3 14 100 Türk Telekom Törökország 2,5 10,5 88 100 Portugal Telecom Portugália 2,2 3,2 22 54 Mercury

Nagy-Britannia 2,1 0,9 7 0 OTE Görögország 2,1 4,5 26 100 Westel Magyarország 0,7 1,9 17 0 A legnagyobb 16 európai távközlési szolgáltatót tartalmazza, az elérhető legfrissebb adatokkal. Az első öt Európa meghatározó szolgáltatója Az alkalmazott létszám mindenütt csökkenő tendenciájú. A felsorolt szolgáltatók egy kivételével országuk domináns szolgáltatói. (Nagy-Britannián kívül jelenleg csak Svédországban és Finnországban van számottevő további szolgáltató. Sőt, Dániában, Olaszországban és Portugáliában az utóbbi években éppen összevonták a különálló hazai szolgáltatókat!) A DOM faktor a domináns szolgáltató erejét fejezi ki egy tízfokozatú skálán a Public Europe Network értékelése szerint. A faktor annál nagyobb, minél erősebb a domináns szolgáltató piaci pozíciója a belföldi piacon. Meghatározásánál figyelembe veszik a s zolgáltató elismertségét a k ulcsfontosságú

ügyfelek körében, a szolgáltatás választékszélességét, a szolgáltatások minőségét, árát, de számításba veszik a stratégiai szövetségekben, nemzetközi vállalkozásokban betöltött szerepét stb. is Jelenleg csak Nagy-Britanniában van teljesen magánkézben a távközlés. A nagy távközlési vállalatok többségében a tulajdonos még 100%-ban az állam, azonban általános az elhatározás a privatizációra a közeljövőben. Az indíték a verseny A privatizáció jellemzően tőzsdére vitellel valósul meg, megengedve a többségi tulajdon eladását is, de korlátozva meghatározó méretű részvénycsomagok koncentrálódását. Vállalati stratégiák, trendek: A 80-as évek közepéig a fókuszban általánosan a megbízható, olcsó belföldi alapszolgáltatás volt. Ma: Földrajzi diverzifikáció (új piacok keresése a hazai lassú növekedése miatt, új lehetőségek, pl. közép-európai igények, magáncégek nagyobb vállalkozó szelleme)

Pénzügyi diverzifikáció (eltolódás a kormányzati programokhoz kötött közpénzektől a magánberuházás felé kereskedelmi bankoktól, vállalkozási alapoktól és saját részvényeseiktől szerzett tőkével. A liberalizáció és a privatizáció, a külföldi tulajdonlás megengedése hozzájárult ehhez). Piaci diverzifikáció (a szolgáltatók más piaci szektorokba is belépnek): - nemcsak távbeszélő-szolgáltatás, hanem mobil-, bérelt vonali, adatátviteli stb., - videó-alapú szolgáltatások, KTV, ha a szabályozás megengedi, - számítástechnikai, pénzügyi, ingatlanügynöki szolgáltatások, - berendezés, számítógépes szoftver-, hardvergyártás (ennek megfelelően új piaci szereplők is megjelentek), Globális szövetségek kialakulása a nemzeti távközlési szolgáltatók között az előző trendek következménye és jellemzően valamely harmadik piacon való közös fellépésre irányul. Vannak ún. - szorosabb szövetségek

(BT & MCI, France Telecom & Deutsche Telekom & Sprint, PTT Telecom Netherland & Telia & Swiss PTT & Telefonica stb.), - lazább szövetségek (Nordic Allianca, AT & T & Teltsra & KDD Japán & Unitel Canada stb.) A távközlési szektor jövőbeli fejlődésére három egymást nem kizáró alternatívát forgalmaznak meg: A. Nemzeti szolgáltatók, többségi állami tulajdonnal megmaradnak (folytonosság szcenáriója): - legalább egyes nagyobb országokban, a nemzeti szuverenitás megőrzésének jegyében, - nyitás a marginális területeken (mobil, VSAT stb.) történik A tradicionálisan erősen szabályzott területek (vasút, posta stb.) jelentik a mintát B. A piac felaprózása új piaci szereplők belépése folytán: - a távközlési technológia gyors fejlődése gyengíti a méretgazdaságosság érvényesülését, módot adva alternatív megoldást (műholdas, rádió, KTV stb.) nyújtó külső szereplők belépésére, - a

verseny a technológiák között alakul ki. Az intenzív technológiai fejlődés más területeken (számítástechnika a 80-as évek elején, Biotechnika stb.) is eredményezte a piac felaprózódását C. Kétszintű piaci struktúra kialakulása a piachódítások, egyesülések és szövetségek révén: - a felső szinten vannak az igazi világszolgáltatók (néhányan), amelyek a szolgáltatások teljes körét nyújtják, - a második szinten nagy számú olyan szolgáltató, amely vagy egy nemzeti piacon vagy egy különleges technológiában jeleskedik. Ez ma a legjobban elfogadott hosszú távú alternatíva, különösen, hogy más területeken is hasonló helyzet alakult ki, pl. telefonközpont-gyártás, autógyártás, üdítőitalok (Ezen alternatíva árnyaltabb változataiban három-öt szintet fogalmaznak meg, helyet adva például a regionális elosztó szolgáltatói szerepkörnek is, amely a MATÁV esetében reális célkitűzés lehet.) A három szcenárió

kombinálódása várható: 1. Folytonossági szcenárió (A típus) – egyelőre 2. Felaprózódás (B típus) – rövid átmenet 3. Megérik a piac a stabilabb kétszintű struktúrára (C0 típus) A számítástechnikában is váltották egymást a szcenáriótípusok: A, C, B, C. Tulajdonformák Magyarországon Krónika: 1989 előtt: Magyar Posta, élén államtitkárral: postai és távközlési szabályzó és üzemeltető. 1989. január: A szabályozó funkciók leválnak, az MP vállalattá alakul A Közlekedési Minisztériumban hírközlési részleg alakul, amely helyettes államtitkári szinten irányítja a postát, távközlést (beleérve a műsorszórást is), frekvenciagazdálkodást. Az év során megalakul a P ostai és Távközlési Főfelügyelet, valamint a F rekvenciagazdálkodási Intézet. 1990. január: A MP vállalat 3 vállalatra (MATÁV, Magyar Műsorszóró Vállalat – később: Antenna Hungária -, Magyar Posta Vállalat és számos kis kft-re

bomlik. 1992. január: MATÁV, majd a k ét másik cég is 100%-os állami tulajdonú részvénytársasággá alakul. A tulajdonosi jogokat az állami vagyonkezelés egymást váltó szervei gyakorolják, jelenleg az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. 1993. július: életbe lép az új távközlési törvény, amely a koncessziós szolgáltatások nevesített körén túl minden egyéb szolgáltatást versenyszolgáltatásnak minősít. Azóta számos adatátviteli, audiotext, kábel-tv stb. cég létesült Megindul a koncessziók – versenyeztetés útján való kibocsátása is. Elsőként két országos GSM mobiltelefonkoncessziót adnak ki, amelyekre a Westel 900 GSM és a Pannon GSM részvénytársaságok alakulnak. 1993. november: Létrejön az egységes – a távközlési, frekvenciagazdálkodási és postai hatósági és szabályozási feladatokat ellátó – Hírközlési Főfelügyelet, amely 1995 elejétől közvetlenül a miniszternek felel. 1993.

december: A MATÁV privatizációjának első lépése: a MagyarCom konzorcium (amelyet a Deutsche Telekom és az Ameritech International egyenlő arányban tulajdonol) 30,2 % tulajdoni hányadot szerez. A privatizált MATÁV-é a nemzetközi, helyközi és az ország nagy részén (az 54 primer körzetből 29-ben) a h elyi telefonszolgáltatás koncessziója (A szerződés szerint 2002-ig kizárólagos joggal.) 1994 tavasza: A megversenyeztetett 25 primer körzetben kihirdetik a h elyi telefonszolgáltatás koncessziójának nyerteseit. 7 körzetben továbbra is a MATÁV nyújtja a helyi szolgáltatást, a többi 18 körzet koncesszióját 9 konzorcium nyerte el, akik végül is 13 helyi telefontársaságot alakítottak. A társaságokban a magyar tulajdoni hányad legfeljebb a 25 %+1 hányadot éri el. 1995 végére állt fel az összes társaság, és vette át a szolgáltatást a területén a MATÁV-tól. 1994-ben meghirdetett személyhívó (paging, ERMES rendszerű)

koncessziópályázat eredménye alapján két koncessziót adnak ki, a vegyes külföldi tulajdonú társaságok 1995ben megalakulnak és megnyitják a szolgáltatást. 1995. december: A MATÁV privatizációjának második lépése: a M agyarCom konzorcium további 37%-ot szerezve összesen a cég 67%-ának tulajdonosa. A magyar állam birtokában – a dolgozóknak szánt részt nem számítva – gyakorlatilag a 25 %+1 törvényben meghatározott minimális tulajdoni hányad maradt. 1995-ben eredménytelen az Antenna Hungária privatizációjára kiirt pályázat, amelynek felhívását 1996 áprilisában megismételték, majd kiírását elhalasztották. A privatizált cég koncessziót nyer el országos rádió- és televízió-műsorszórásra. A magyar távközlési piac e folyamat eredményeként sokszereplőssé vált. A koncesszióval rendelkező szolgáltatók néhány cégbírósági adatát a 19. táblázat összegezi Nyilvánvalóan a M ATÁV Rt. A piac

meghatározója Jelenleg már csak az Antenna Hungária van magyar kézben, a többiben többségi külföldi tulajdon van. (A Westel Kftben és a Westel 900 GSM Rt-ben is, tekintve, hogy a US West 49 %-a mellett a MATÁV 51%-os tulajdona is nagyobbrészt külföldi tulajdonnak minősül.) A helyi telefontársaságok némelyike csak 15-20 ezer előfizetőt tudhat magáénak, ami nehezen éri el a gazdaságos méret alsó határát. A társaságok között fúziók lehetségesek: tulajdonosi összetételük, mint ahogy az elmúlt időszakban is, még gyakorta változhat. (Példaként: az eredeti koncessziós DIGITEL 2001 Rt. Jelenleg DIGITEL 2002 R t Új elnevezéssel és lényegesen megváltozott tulajdonosi szerkezettel működik, egyelőre még elfogadott cégbírósági bejegyzés nélkül.) Jelenleg a Monor-Tel és a J ász-Tel társaságok teljesítik csak maradéktalanul a koncessziós szerződésben vállaltakat. Az Emitel (Baja, Kiskörös, Kiskunhalas körzetekben), a

Rába-Com (Sárvár), a Déltáv Szeged, Szentes) és a Kelet-Nógrád-Com (Salgótarjánííííí9 elmaradása 1996 s orán behozható. A többiek, kköztük a négy UTS/ÚTI amerikai érdekeltség (Bakonytel, Egom-Com, Dunatel és Kisduna-Com) egyelőre számottevő fejlesztési eredményt nem tudnak felmutatni. Gyakorlati problémák a magyar távközlésben Az országos koncessziós társaságnak van lehetősége (a koncessziós szolgáltatások körén belül) területei közötti és szolgáltatásai közötti keresztfinanszírozásra. Nincs szigorú számviteli szétválasztásra rákényszerítve. A helyi telefontársaságok a hálózatok kiépítéséhez szükséges tőkebefektetéseket nehezebben kapják meg külső (hitel-) forrásokból, ezért sok helyen lemaradnak a fejlesztéseikkel. A kis koncessziós társaságok számára elvileg csak a szolgáltatásaik közötti keresztfinanszírozás lehetősége állna fenn, de ehhez nincs meg a bevételi alapjuk. Az

összekapcsolások a gyakorlatban a szekunder központokban történnek. Ott van mód az egymás közti elszámoláshoz szükséges forgalmi és számlaadatok gyűjtésére. Az egymás közti elszámolások bevétel megosztási arányokon alapulnak, nem támaszkodnak a használt hálózatszakaszok költségadataira. Mivel nincsen infrastruktúrapiac, a h álózati összekapcsolások tényleges egyensúlyi árai sem alakultak ki. A távközlési szolgáltatási árakban a p ricecap árkosár csak meghirdetett elv, a gyakorlatban a termelői árindexhez kötött inflációkövetés és átlagolás nem kényszeríti a szolgáltatókat hatékonyság növelésre. A tarifastruktúra kiegyensúlyozatlan: a helyi bevételek (előfizetési díjak, helyi forgalmi tarifáké a bevétel megosztásból helyben maradó rész) korántsem fedezik a helyi költségeket. Az árkosáron belül a szolgáltatók törekednek a tarifák kiegyensúlyozására, de ez többnyire szociális/politikai

akadályokba ütközik. Az infrastruktúra-építés liberalizációja teret engedett a BOT. Ill BOOOT (Build Own-Operate Transfer) társaságok hálózatépítő tevékenységének még a koncessziós pályázatok előtt. A saját célra történő távközlési hálózatépítés ma is elfogadható alternatíva a legnagyobb vevők (a többtelephelyes vállalatok) számára. Egyes különhálózattal rendelkező közszolgáltató vállalatok olyan technológiai rekonstrukciókat végeznek, amelyek jelentős többletkapacitásokat hoznak létra. Piacra lépésük egy-két éven belül várható. A gazdasági szabályozás megerősítését javasolja az OECD távközlési politika felülvizsgálatáról szóló tanulmány is. A szektorszabályozás felelőse a KHVM, a szabályozás előkészítésében részt vesz a HIF, a TÉF, a TMMB, az MSZT. Megoldatlan a szakmapolitikai, szabályozási, hatósági és szabványosítási tevékenységek egyértelmű hatásköri elhatárolása és

intézményhez rendelése. Megoldatlan távközlés-szabályozási témák Magyarországon - Állami felelősségű feladatok (katasztrófaelhárítás, vész-összekapcsolhatóság) - Nyílt hálózati hozzáférés elvének általános alkalmazása - Számgazdálkodás és területfelhasználás szabályozása - Kábeltévé hálózatok felhasználása távközlési célokra - Különcélú távközlési hálózatok piacra lépése és megnyitása távközlésre - Számviteli szétválasztás és költség alapú árak alkalmazása - A távközlési szolgáltatások piacra lépésének gazdasági szabályozása. Minőségpolitika, szabványosítás, kutatásfejlesztés az EU-ban A távközlésben általános, Európában deklarált álláspont, hogy szabályozásra szükség van a piac által nem vagy nem kielégítően kezelt minőségi elvárások teljesülése érdekében. Biztosítani kell ugyanis: - a hálózatok együttműködését az ügyfelek (előfizetők,

hálózatot igénybevevő szolgáltatók) számára, technológiától és tulajdonosi szerkezettől függetlenül: - minden ügyfél számára a szolgáltatások meghatározott körét és mértékét (hozzáférhetőség illetve elfogadható áron való hozzáférhetőség kategóriákban az univerzális szolgáltatási kötelezettség fogalomkörében): - a piaci verseny feltételeinek azonosságát minden szereplő számára, és ennek keretében rögzíteni kell a szolgáltatásminőség minimálisan kötelező szintjét. A szabványok elősegítik ezeknek az elvárásoknak a teljesülését: A. Biztosítják a fogyasztók védelmét Követelményeket fogalmaznak meg: - a típusjóváhagyáshoz („kötelező” szabvány, szabályozás formájában fogalmazzák meg a biztonsági, környezetvédelmi (pl. EMC) és legalapvetőbb műszaki követelményeket), valamint - a megfelelőségvizsgálatokhoz („önkéntes” szabvány a teljesítendő funkcióknak és a kompatibilitás

feltételeinek részletesebb specifikálására). B. Elősegítik a versenyt, ezzel az árak csökkenését: - a típus és megfelelőségi szabványok lehetővé teszik, hogy több szállítótól lehessen rendelni, - a hálózatok, ill. hálózati rétegek közötti interfész-szabványok lehetővé teszik a verseny megnyitását az üzemeltetők és szolgáltatók között. C. Hozzájárulnak egy rendszer/szolgáltatás használhatóságához, elterjedéséhez: - a szabványosítással együttjáró harmonizáció gyakran feltétele egy stabil, piac- és együttműködőképes távközlési rendszer/szolgáltatás létrejöttének. - a nemzetközi szabványosítás a páneurópai, ill. a globális rendszerek, szolgáltatások létrejöttének elengedhetetlen előfeltétele. Az európai távközlés szabványosítása már több mint öt éve elismerten jól szervezetten és eredményesen folyik az ETSI, az Európai Távközlési Szabványosítási Intézet összefogásával. Az

ETSI eddigi legnagyobb sikere az egész világon elterjedő és globális hálózatot képező GSM mobiltelefon-rendszer szabványainak kidolgozása. Az ETSI-t az Európai Közösség hozta életre, és autonom szervezetként, a tagok (ipar, szolgáltató, kutatóintézet, szabályozó) szakértőgárdájának segítségével, a nemzeti szabványosítási szervezetek megvéleményeztetésével dolgoznak ki európai távközlési szabványokat (EN 300as sorozat). A szabványok önkéntesek, a tagországok azonban vállalják (önkéntes) nemzeti szabványként való bevezetésüket. Egyes szabványokat az EU testületei műszaki szabályozássá (Common Technical Regulation) alakítanak, ezzel kötelező érvényűvé teszik, 1996. áprilisi közgyűlésen az ETSI alapszabálya módosult, és még karakterisztikusabbá vált Az ETSI, proaktivitása folytán az ITU, a Nemzetközi Távközlési Unió szabványosítási szektorával összemérhető jelentőségre tett szert. Kutatás és

műszaki fejlesztés Az információs és távközlési technológiákat (ICT) a gazdaság és a társadalom fejlődése szempontjából Európa stratégiai jelentőségű technológiáknak tekinti. A technológiák konvergenciájából eredő szinergiák kiaknázása és igényes pán-európai hálózatok és szolgáltatások kialakítása végett e t erületen folyik a legnagyobb arányú K+F tevékenység, és már jelenleg is e K+F területen a legjelentősebb a nemzetközi összehangolás és együttműködés. A távközlési fejlődéstörténetében a legutolsó meghatározó fordulatot a digitális technológia minden távközlési, majd műsorszórási, elektronikai funkció megvalósítását átalakító elterjedése hozta. A digitális technológia az összes gyártási, hálózati (átviteli és kapcsolási), üzemeltetési és alkalmazási funkció újragondolására késztet. Az új műszaki lehetőségek és költségszerkezet kiaknázására törekedve

hatékonyabb gyártási folyamatok, hálózati rendszerek és architektúrák, működtetési megoldások és vadonatúj szolgáltatások jönnek létre. Mivel az adott technológiában a lehetőségek elismerten benne rejlenek, ugyanakkor a technológiaváltás hatalmas üzleti és szolgáltatási kockázattal jár, természetszerű, hogy a kutatás-fejlesztés mértéke a digitalizáció időszakában tovább nőtt, szerepe világszerte felértékelődött. A technológiai és gazdasági környezet változása az élenjáró távközlési szolgáltatók K+F tevékenységében három fő következménnyel járt: - a megnövekedett méretű kutatási igény és befektetések hosszabb megtérülési ideje a K+F ráfordítások arányának megnövelését igényelte - hangsúlyt helyeznek olyan piacorientált termékek fejlesztésére, amelyek gyorsan piacra dob hatók és megtérülnek - fokozott igény jelentkezett a szolgáltatók közti nagy formátumú

együttműködésekre, annak érdekében, hogy = megosszák az új technológiák fejlesztésének hatalmas induló költségeit = fejlesztési eredményeiket nemzetközivé tegyék a nemzetközi szolgáltatásként való alkalmazhatóság és a méretgazdaságosság kihasználása végett. Ún. prekompetitív kutatási együttműködések jönnek létre, amelyek a szolgáltatás végső kiformálását már versenyszférának tekintik. l. Az Európai Uniónak (EU) jelenleg már 4 Kutatási és technológia-fejlesztési (KTF) keretprogramja fut, amely az 1994-1998. időszakban összesen 13 m illiárd ECU-t irányzott elő, úgy, hogy annak legnagyobb, 28%-ot kitevő részét információs és kommunikációs technológiák K+F-jére fordítja. A KTF keretprogram az EU teljes K+F költségvetésének közel felét teszi ki. A 4 KTF keretprogram 19 specifikus programja közül három tartozik az információs és kommunikációs ipar, szolgáltatások szakterületébe: - a fejlett

kommunikációs technológiák és szolgáltatások programja (630 millió ECU). - információs technológiák program (1911 millió ECU). - telematikai alkalmazások programja (843 millió ECU). A 4. ke retprogram a kutatás-fejlesztési programokon kívül az európai kutatási tevékenység koordinációját, az eredmények hasznosítását és a kutatók képzését és mobilitását közvetlenül elősegítő programokat is tartalmaz, amelyből 232 millió ECU-t célzottan a középkelet-európai országok és a volt Szovjetunió tagállamai tudományos és technológiai-kutatási potenciáljának megőrzésére, az együttműködés kiépítésére szánnak. E támogatás kiegészíti a COST (European Cooperation in he field of Scientific and Technical Research) és az EUREKA, valamint a PHARE keretében ezen országok kutató-fejlesztőinek bevonására vonatkozó törekvéseket. 2. Az európai távközlési szolgáltatókat az EU K+F programjainak pozitív eredményei arra

ösztönözték, hogy a berendezések specifikációjának megalapozására és a t ovábblépés irányainak feltárására egy állandó közös szervezetet hozzanak létre. 22 európai (fix telepítésű hálózattal és jelentős számú előfizetővel rendelkező) szolgáltató (public network operator) 1991-ben állította fel az EURESCOM-ot (European Institute for Telecommunication Research and Strategic Studies) Heidelbergben. Az EURESCOM közgyűlése 1995 szeptemberében fogadta el a következő 5-7 évre szóló munkaprogramját. Az információs társadalom kihívásait, a távközlési szolgáltatóknak az Európai Információs Infrastruktúra (EII) létrehozásában betöltendő szerepét helyezve az első helyre, az EURESCOM fő célját az EII technológiájának kialakításában nyújtandó támogatásban fogalmazták meg. Minőségpolitika, szabványosítás, kutatásfejlesztés Magyarországon A hazai távközlés minőségi színvonala EU-mércével mérve nem

kielégítő. Éppen ezért a s zolgáltatók terveikben a minőség jelentős javítását tűzik ki célul. Ehhez hozzájárul, hogy a koncessziós szerződések minőségi, mégpedig idővel szigorodó előírásokat fogalmaznak meg, amelyek megsértése – rögzített feltételek és eljárásrend szerint – pénzbüntetést von maga után. A minőségjavítási tervek akkor is indokoltak, ha jelenleg a tömegpiac minőségi igénye és fizetőképessége alatta marad az EU átlagának. Ráadásul, a h azai szolgáltatóknak mindinkább fel kell készülniük a differenciált minőségi követelmények teljesítésére. Egyes kiemelt ügyfelek, tipikusan a pénzintézetek, nagyságrendekkel nagyobb megbízhatóságot, használhatóságot és biztonságot igényelnek és hajlandók megfizetni, mint az átlagos telefon előfizetők. A típus- és megfelelőségi vizsgálatok kérdése jelenleg nem megnyugtatóan megoldott. A legjelentősebb ezirányú képességekkel jelenleg a

MATÁV keretében működő PKI Távközlésfejlesztési Intézet rendelkezik. A jelenlegi általános európai gyakorlatnak, a típusvizsgálatoknak szolgáltatóktól, üzemeltetőktől és gyártóktól, valamint a jóváhagyó hatóságtól is elválasztott akkreditált laboratóriumokban, szerződéses alapon való végzése felel meg, kifejezve ezzel, hogy a típusjóváhagyásnak nem egy államilag támogatott, hanem egy önfinanszírozó, kereskedelmi tevékenységnek kell lennie. Azonban egy ilyen laboratórium kialakításánál, fejlesztésénél számításba kell vennünk a típusjóváhagyás eljárásaira vonatkozó EU-irányelveket. A típusjóváhagyások kölcsönös elismerésének általánossá válásával, a gyártók saját vizsgálati eredményeinek elfogadásával a típusjóváhagyás folyamata lényegesen változni fog. (A típusjóváhagyás az igényeknek megfelelően sokkal olcsóbb és gyorsabb lesz, a vizsgáló laborok terhelése csökken. A

tagországok zöme már évek óta elismeri a m ásik tagország vizsgálati eredményét, ill. kibocsátott típusengedélyeit Mind több ország fogadja el a gyártók saját akkreditált vizsgáló laboratóriumaikban végzett tesztek eredményét.) A távközlési szabványosítás területén részt veszünk a nemzetközi munkában, mind az ETSI, mind az ITU vonatkozásában. Aktivitásunk a környező közép-kelet-európai országokét – egyelőre – messze meghaladja, ami ugyanakkor legfeljebb a f olyamatok követéséhez elegendő. A szabványok hazai bevezetésének legfőbb gátja nyelvi természetű: hiányzik a magyar terminológia, és a sok ezer oldalnyi szabványigényes magyarra fordításához nincs sem kapacitás, sem fedezet. Nyilván a kiutat a szabványok angol nyelvű hivatalos közzététele körül kell keresni. A távközlési kutatás-fejlesztés területén hazánk közép-kelet-európai viszonylatban kiemelkedőnek számított, jelentős potenciálja

azonban az elmúlt évek során erősen redukálódott, a COCOM korlátozások eltörlésének és a liberalizáció magas fokának egyenes, természetes következményeként. Távközlési K+F munka már csak az érintett egyetemi tanszékeken, alapvetően a nemzetközi együttműködésekbe való bekapcsolódás jóvoltából, valamint bizonyos mértékben és értelemben a MATÁV Rt. PKI Távközlésfejlesztési Intézetében és a külföldi tulajdonú gyártók hazai termelési egységeiben folyik. A hírközlési kormányzat és hatóság nemhogy K+F intézettel, de átfogóbb háttérintézettel sem rendelkezik, pedig nemzetközi együttműködésekben való tartalmi részvétel, akár annak koordinációja sem képzelhető el e nélkül. Ráadásul a távközlési szektor átalakulása, sokszereplőssé válása számos olyan feladatot hoz felszínre, amely a monopólium időszakában nem jelentkezett. A szabályozás kialakításának szakmai megalapozása, a k apcsolódó

trendek figyelése és számbavétele, illetve a mind összetettebb típusvizsgálatok lefolytatása, bár nem K+F feladatok, de a K +F személyi és eszközbázis ezekhez jó hátterül szolgálhat, illetve a K +F tevékenységre termékenyítően hatnak. A közép-európai országok gazdasági fejlődéséhez, versenyképességének fokozásához, az információs és kommunikációs technológia alkalmazásai járulhatnak hozzá leginkább. A páneurópai hálózatok és szolgáltatások létrehozása az összes európai ország kölcsönös érdeke, közös kutatásokat indukál. Azokban való részvételen túlmenően, az információs és kommunikációs technológiák adaptálása a speciális hazai igényekhez, valamint új, a h azai ügyfélkör által motivált alkalmazások kialakítása a K+F szerepének erősítését igényli. Jelenleg K+F potenciáliunk még képes erre a szintre felnőni. Következtetések A távközlés EU és Magyarország oldaláról való

áttekintése, helyzetértékelése. EUcsatlakozásunk kapcsán a következő problémák és kérdések vizsgálatát és megválaszolását teszi szükségessé, természetesen a teljesség igénye nélkül: Az EU-hoz való csatlakozásnak a távközlés szempontjából nincs érdemi alternatívája, az Európai Információs Infrastruktúrának hazánkat is le kell fednie, azonban tudatában kell lennünk, hogy távközlésben az EU el van maradva az észak-amerikai kontinens és Japán mögött, a világhálózatokban, stratégiai világszövetségekben a nagy európai szolgáltatók is csak partnerek lehetnek. Ezért: - A globális technológiákat alkalmazkodási stratégiánk kialakításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni. - A szoláltatásokra, a h álózat kiaknázására nagy hangsúly kell helyezni. A nyugateurópai nagy távközlési szolgáltatók az EII kiépítésére koncentrálnak, telefonos tapasztalataik, képességeik erre jó alapot nyújtanak, azonban a

hálózati alkalmazások kifejlesztésében, bevezetésében és elterjedésében kisebb tapasztalatokkal rendelkeznek, ami a liberalizáció folytán lehetővé teheti, hogy az Egyesült Államok és Japán jobban kihasználja a kiépülő infrastruktúrát. Az EU távközlés-szabályozása távlati célját tekintve világos és egyértelmű, a megvalósulás ütemezése és mélysége, különösen a p eriférikus országok számára még nem kikristályosodott. A magyar távközlési szektor 2002 január 1 előtti liberalizálása: - megfelel az EU és az O ECD elvárásainak, erősítheti a piaci mechanizmusokat, gyorsíthatja a csatlakozási folyamatot az EU-hoz, - ekkor eltekinthetünk a dél-európai országoknak nyújtott kedvezmények nálunk való érvényesítésétől és - számolnunk kell a koncessziós szerződések módosításából fakadó kártérítési igényekkel, valamint a fokozottabb foglalkoztatási gondokkal. A koncessziós befektetők

várható kártérítési igényeknek kielégítésére az államnak nincs forrása, csak a s zociális elvárások teljesítéséből engedhet. A kártérítés minden formájának megtagadása leállíthatja a tőkeimportot, rejtett profitkivitelt vagy kivonulást eredményezhet. A liberalizáció közeledtével több EU-ország integrálta távközlési vállalatait egy domináns vállalattá piac és nemzetvédelmi megfontolások alapján. A privatizáció során a domináns vállalatok többségi tulajdona jellemzően nem került egy külföldi csoport kezébe. Ilyenformán a nemzeti érdek védelme és a domináns vállalatok védelme egybeesik. Magyarországon a helyzet ettől gyökeresen eltérő. Kérdés, hogy a biztonsággal kapcsolatos állami feladatok hogyan oldhatók meg egy külföldi kézbe került távközlési szektorban, külön hálózattal vagy általános szabályozással? - A kormányzati különhálózat, nem piaci alapon szervezve és finanszírozva,

kevésbé hatékony és drága. - A piaci szereplőktől pedig nem várható el, hogy gazdaságtalan beruházásokat tegyenek. A lehetséges szcenáriók kialakításánál tudatosan számításba kell vennünk a f ejlett európai országoktól való eltéréseinket, azonosítani a kockázati és korlátozó tényezőket, mint pl.: - Távközlési szokásbeli sajátságok, különösen a tevgazdaság-piacgazdaság átmenet folytán. - A távközlő hálózat relatív kiépítetlensége, technológiájának milyensége, ennek következményei szolgáltatások választékában, igénybevételében (pl. mobiltelefonok magas fajlagos forgalma) és minőségében. - A hazai távközlési piac szerkezete (ezen belül a kis helyi telefontársaságok életképessége). - A lakossági ügyfélkör fizetőképességének telítődése az EU átlagnál mért alacsonyabb távközléshasználat folytán. A súlypont a vezetékes telefon iránti igényekről eltolódott részben

mobilszolgáltatások, részben az adatátviteli szolgáltatások irányába. A mobilszolgáltatások (a kialakult verseny és a vezetékes telefont helyettesítő felhasználás miatt) már eddig is jelentős piaci részesedést szereztek. A távközlési kutatás-fejlesztés területén hazánk potenciálja jelentősen beszűkült, pedig a közép-európai országok gazdasági fejlődéséhez, versenyképességének fokozásához az információs és kommunikációs technológia alkalmazásai járulhatnak hozzá a l egnagyobb mértékben. Az információs és kommunikációs technológiák adaptálása a s peciális hazai igényekhez, valamint új, a hazai ügyfélkör által motivált alkalmazások kialakítása a K+F szerepének erősítését igényli. A távközlés szabályozásának előretekintő kialakulása, de gondos adaptálása is elmélyült szakértői munkát igényel. Jelenleg K+F potenciálunk még képes lehet erre a szintre felnőni, azonban kérdés ennek

módja, különösen a kormányzati támogatást illetően. Forrás: Európai Tükör 2000. V évfolyam 5 szám Európai Tükör Műhelytanulmányok 11. Budapest, 1997 Infrastruktúra Korok és Országok Kossuth Könyvkiadó, 1975. Kőszegfalvi György – Síkos T. Tamás: Városok és falvak infrastruktúrája