Biológia | Ízeltlábúak » Coleoptera (Bogarak rendje)

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 22 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:65

Feltöltve:2008. január 27.

Méret:95 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Ordo Coleptera – Bogarak rendje ÁLLATRENDSZERTAN GYAKORLAT ORDO: COLEOPTERA BOGARAK RENDJE Felhasznált irodalom: Zootaxonómia egyetemi jegyzet szerk. Papp László Varga János: Állatrendszertani gyakorlatok I. Móczár László: Rovarkalauz Természetkalauz Rovarok c. kötete Határozó kézikönyvek Bogarak, szitakötők, pókok. kötete Búvár zsebkönyvek Bogarak c. kötete Varga Zoltán: Állatrendszertani gyakorlatok Méretük: 0,25 mm-től 15cm-ig, de nagy többségük 2mm-5cm közötti. Az imágók teste általában erőteljesen szklerotizált. FEJ Összetett szemük általában fejlett (talajban élőknél, barlanglakóknál hiányozhat), pontszemeik általában nincsenek (kivétel néhány holyva faj). A csáp 11 vagy kevesebb ízből áll. A csápon lehet csápbunkó, kiszélesedhet (lemez-, fésűszerűen stb) az ilyen csápon nagyobb mennyiségben vannak kémiai érzékszervek (ált. a hímeknél szembetűnőek (szexuális feromonok érzékelése)).

Szájszerveik rágó típusúak; általában kevéssé térnek el a rágó alaptípustól. Az imágó korukban nem táplálkozó fajoknál egyes részeik redukálódhatnak, illetve pl. a hólyaghúzó bogarakhoz tartozó Nemognatha esetében szívócsővé alakultak Az állkapcsi tapogató 4, az ajaktapogató 3 ízből áll. Az ELŐTOR szabadon áll. Hátlemeze (az előhát, pronotum) ventrális irányban lehajlik és eléri a csípőket; haslemeze (az előmell, prosternum) viszont előrefelé szélesedik ki. Az oldallemez (propleuron) az ősi (pleziomorf) szituációban szabadon látható, ekkor az előtoron két varrat húzódik: egy felső, notopleurális (az oldal- és a hátlemez között) és egy alsó, sternopleurális.(a has- és az oldallemez között) Levezetett (apomorf) állapotban az oldallemez redukálódik és behúzódik az előtor belsejébe, ekkor a hát- és a haslemez közös varrattal érintkezik (notosternális varrat). A KÖZÉP- és az UTÓTOR összeolvadva egy

egységet képez melynek neve (pterothorax). A középtor rövid; haslemeze (a mellközép, mesosternum) és oldallemeze (mesopleuron) erősen szklerotizált, hátlemeze azonban kevéssé, kivéve egy kis darabot, mely a szárnyfedők töve között látható, ez a pajzsocska (scutellum). A középtor légzőnyílásai az előtor hátraterjedő része alá rejtettek. A középtorról ered az elülső szárnypár, mely kemény szárnyfedővé alakult. A szárnyfedők a repülésben csak passzívan vesznek részt, ezért az őket mozgató izmok gyengék. A szárnyfedőket egymással, illetve a tor és a potrohlemezekkel egyszerű kulcs zár mechanizmus kapcsolja össze. Olyan fajoknál, amelyeknél a hártyás szárny hiányzik, a szárnyfedők szétnyithatatlanul összenőhetnek. Az utótor mérete a bogár röpképességének függvénye. Jól repülő fajoknál nagy, mivel nagy mennyiségű szárnyizomnak ad helyet. Röpképtelen bogaraknál azonban egészen rövid A hátulsó

csípők ellentétben az első és középső csípőkkel – szabadon állnak nem süllyedtek üregekbe Az utótor légzőnyílásait a szárnyfedők takarják. Az utótorról eredő hártyás szárnyak nyugalmi állapotban be vannak hajtogatva a szárnyfedők alá; erezetük ennek megfelelően erősen módosult, néha (főleg a nagyon apró fajoknál) redukálódott vagy hiányzik. A szárnyerezet típusai: 1. adephaga (a sugárér valamint az 1 és a 2 középér között haránterekkel határolt sejt(ek) van(nak); 2. staphylinoidea valamennyi ér harántér nélkül, szabadon fut le; 3 cantharida az 1. és a 2 középér egyesül és villát képez A lábak valamennyi általános 1 Ordo Coleptera – Bogarak rendje szerkezeti egysége (tompor, comb, lábszár, lábfej) fejlett. A lábfejízek száma öt (pleziomorf állapot), vagy ennél kevesebb (apomorf áll.), az utolsó ízen páros karmok láthatók A POTROH haslemezei közül az 1. vagy az 1 és a 2 hártyás, a

továbbiak a 7-ig vagy a 8-ig szklerotizáltak. A hátlemezek ugyanakkor általában mind hártyásak, ha a szárnyfedők befedik őket; ha a szárnyfedők kisebb-nagyobb mértékben megrövidültek, a szabadon maradó hátlemezek szklerotizáltak. A 9 és a 10 szelvény többnyire behúzódott a potroh belsejébe A 10. szelvény mindkét ivarnál csökevényes, a 9 íz a hímeknél szintén csökevényes a nőstényeknél viszont páros lemezekből álló tojócsővé alakult. A potroh 8 (néha kevesebb) pár légzőnyílása a szárnyfedők alá rejtett. FEJLŐDÉSÜK: teljes átalakulás. A lárva feje mindig fejlett és erősen szklerotizált Pontszemeik általában vannak. A szájszervek rágó típusúak A torszelvényeken 5 vagy 6 ízű lábak láthatók, az ízek száma lehet kevesebb is, sőt a lábak hiányozhatnak is. A potrohszelvények száma ált. 10, potrohlábak nincsenek, viszont egyes vízi csoportoknál tracheakopoltyúk vannak. A 9 szelvényen gyakran látható

fartoldalék (urogomphus) A lárvák sokfélék lehetnek, de általában 2 fő típusra vezethetők vissza: campodeoid (futóbogarak, holyvák stb.) és pajorszerű (cincérek, szúbogarak, ormányosbogarak stb) A bogarak bábjainak soha nincsenek szabadon mozgatható rágóik. Testfüggelékeik általában szabadon állnak (szabad báb) ritkán azonban a testhez rögzültek (múmiabáb). A bogarak valószínűleg a karbonban váltak le Endopterygota ősökből. A legkorábbi ismert bogárleletek az alsó permből származnak, bár ezek még sok ősi bélyeget hordoznak, de már egyértelműen bogarakat képviselnek. A bogaraknál a kültakaró erőteljes szklerotizációja kezdetben valószínűleg a korai szárnyas ragadozó rovarok elleni védekezést szolgálta. Később azonban – a kompakt testalak kialakulásával együtt – preadaptív módon lehetővé tette, hogy a bogarak szűk terekbe (pl. avar között), illetve nagy ellenállású közegben is (korhadt fában, talajban)

mozoghassanak. A szelvények közötti hártyák rejtetté válása – a kutikulát védő mirigyrendszer kialakulásával párhuzamosan – megakadályozza, hogy a zárt nyirkos élőhelyeken tömegesen élő gombák támadási felületet találjanak a bogár testén. A szárnyfedők, a pterothorax és a potroh kölcsönös egymáshoz illeszkedése vezetett a szárnyfedők alatti üreg kialakulásához. Ez két szélsőséges élőhely meghódítását tette lehetővé; az arid területeket és a vizet. Az üregbe nyíló légzőnyílások felett páradús légtér alakul ki, így a test vízvesztése csökkenthető, illetve a szárnyfedők alatt tárolt levegőt a víz alá is viheti a bogár. Van négy olyan viszonylag specializált élettér, amelyet a bogarak tömegesen kolonizálnak, és ahol a kétszárnyúakon kívül alig van más konkurens rovar, ezek: (1) a fák szubkortikális része; (2) a talaj felső rétege az avarral együtt; (3) a gombák, beleértve a nagy

termőtesteket és a mikroszkopikus gombákat is; (4) a gerincesek trágyája. A nyílt tenger teljesen bogármentes. A bogarak rendjét négy alrendre osztják, az elkülönítésük fő szempontjai: az előtor oldallemezének megléte vagy hiánya, a szárnyak erezete, valamint a herék és a Malpighiedények szerkezete. Subordo: Archostemata Az előtor oldallemeze szabadon fekszik, ezért az előtoron 2 varrat látható. A hártyás szárnyak nyugalmi állapotban nem hajtogatottak, hanem spirálisan összecsavartak. Reliktum jellegű csoport. 40 fajuk van, a Kárpát-medencében egy sem fordul elő 2 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Subordo: Myxophaga Az előtor oldallemeze szabadon fekszik, ezért az előtoron 2 varrat látható. A hártyás szárnyak nyugalmi állapotban a tövükön össze vannak hajtogatva, a végük csavarodott. Kb 50 fajuk van ebből hazánkban az atkabogár (Microsporus obsidianus) él, a vizek partján összegyűlő törmelékben. Subordo: Adephaga

Az előtor oldallemeze szabadon fekszik, ezért az előtoron 2 varrat látható. A hártyás szárnyak nyugalmi állapotban össze vannak hajtogatva. Szárnyerezetük adephaga típusú. A hátsó lábak csípője túlér az első potrohszelvény sternitjén A lábfejízek száma 5 Az imágók és a campodeoid lárvák általában ugyanabban a habitatban élnek és ugyanazt a táplálékforrást hasznosítják. A lárvák fejlődése rövid, az imágók viszonylag hosszú életűek Subordo: Polyphaga Az előtor oldallemeze csökevényes, így az előtoron a notosternális varrat alakult ki. A szárnyerezet staphylinoidea vagy cantharida típusú A hátsó lábak csípője nem nyúlik túl az első potrohszelvény sternitjén. A lárva campodeoid vagy más típusú is lehet A következő tendenciák figyelhetők meg ezen alrenden belül: lárva mozgása lárvális életmód lárva fejlődése imágó élettartama lárva és imágó élőhelye és táplálékforrása táplálkozási

mód preferált nedvességviszonyok száraz pleziomorf apomorf gyors aktív, felszíni gyors, rövid hosszú azonos korlátozott rejtőzködő lassú, hosszú rövid különböző ragadozó nedves egyéb SUBORDO: ADEPHAGA Superfamilia: Caraboidea Familia: Carabidae Futóbogarak családja Subfamilia: Cicindelinae – Homokfutrinkák családja Karcsú testű, élénk mozgású, napfénykedvelő bogarak. Fejük mozgékony, félgömb alakú szemeik feltűnően kiemelkednek, a csápok a szemek alatt, a sarló alakú 3 Ordo Coleptera – Bogarak rendje rágók tövében erednek, előtoruk keskeny, hengeres lábaik hosszú futólábak. Többnyire fémfényűek, rezes vagy zöld árnyalatúak. Lárváik a talaj függőleges járataiban fejlődnek, a lárvák és a kifejlett imágók is ragadozók. Cicindela hybrida Öves homokfutrinka Melegkedvelő faj. Elterjedési területén a homokos talajú térségeket részesíti előnyben. Kisebb rovarokkal táplálkozik Nappal aktív

Cicindela campestris Mezei homokfutrinka Napsütötte, homokos, agyagos tisztásokon, lejtőkön gyakori. Táplálékát a nála kisebb rovarok, hernyók képezik. A lárva torának kitines, a potrohához derékszögben kapcsolódó részével zárja el lakócsövének bejáratát. A felszínre csak erős, fogószerű állkapcsai emelkednek ki. A talaj felszínén mozgó rovarokból álló táplálékát megragadva a lakócsövébe húzza. Subfamilia: Carabinae Általában sötét színezetű, hosszú lábú és hosszú csápú, nedvességkedvelő, éjszakai ragadozók, melyek a talajfelszínen, ritkábban a növényeken vadásznak. Csápjuk fonálszerű, lábfejízek száma 5. Calosoma sycophanta Aranyos bábrabló 2,5-3,5 cm. Szárnyfedői rezes-zöldes színűek Lombos erdőkben elsősorban tölgyesekben él. Nappal aktív A fákon, bokrokon lepkehernyókra vadászik mind az imágó, mind a lárva. A lárva a talajban bábozódik Fő tápláléka a gyapjaslepke, az apácalepke, a

búcsújárólepke és a bagolylepke fajok hernyói és bábjai. Calosoma inquisitor Kis bábrabló Max. 2cm nagy Gyakoribb, mint az előző faj A tölgyeseken kívül elegyes lomberdők, parkok, gyümölcsösök is. A talajon is vadászik Nappal aktív Gyakoribb az előző fajtól. Fő tápláléka a nagy téliaraszoló hernyói és bábjai Carabus coriaceus Bőrfutrinka 4 cm-es; a legnagyobb közép-európai futóbogár. Röpképtelen, szárnyfedői összenőttek. Főleg hegyvidéki faj, erdőkben (főleg az erdőszegélyekben), kertekben, parkokban. A talajfelszínen, az avarban mozog Ragadozó Tápláléka: csigák, bogarak, hernyók, giliszták. Carabus violaceus Kék futrinka Főleg domb- és hegyvidéken fordul elő, elsősorban erdei faj, de nyíltabb helyeken is gyakori. Kerüli a száraz élőhelyeket Ragadozó, főként csigákkal táplálkozik. 4 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Carabus intricatus Lapos kékfutrinka Elsősorban hegyvidéki faj, megtelepedik

kertekben, erdőkben; kövek alatt, moha között, korhadt fák kérge alatt él. Ragadozó Az imágók ősszel kelnek ki és korhadt fákban, öreg fatönkökben többesével telelnek át. Carabus ulrichi Rezes futrinka Lábai és csápja fekete. Sík és dombvidéki területeken egyaránt előfordul Ragadozó életmódot folytat, de lédús gyümölcsöket is fogyaszt. Carabus cancellatus Ragyás futrinka Hasonló az előző fajhoz, de csápjának tőíze vörösesbarna, nem fekete; sokszor a lábszárak is ilyen színűek. Nyílt területeken is előfordul Az Alföldön és a dombvidéken egyaránt megtalálható. Ragadozó Carabus nemoralisLigeti futrinka Hegy- és dombvidéki faj. Kedveli az üde erdőket Nyáron diapauzába vonul Ragadozó, de gyümölcsöket is fogyaszt. Szárnyfedőin 3-3 nagyobb sor gödröcske található. Carabus hortensisAranypettyes futrinka Erdei faj, hasonlít az előző fajhoz, de a szárnyfedőin a gödröcskék aranypettyesek. Carabus

obsoletusPompás futrinka Kárpáti elterjedésű faj. Magyarországon az Északi-középhegységben a hűvös, nedves mikroklímájú területeken fordul elő. Subfamilia: Harpalinae Zabrus tenebrioides Gabonafutrinka Éjjel aktív. Mind az imágó, mind a lárva a pázsitfűfélék (így a gabona, árpa stb.) levelét fogyasztja; az imágó a tejes gabonaszemeket is A lárva (a csócsárló féreg) a talajban lévő lárvajáratban él, a föld felszínéről húzza le magának az őszi és a tavaszi gabonavetések zsenge leveleit. Harpalus rufipes Nagy selymesfutrinka Szárnyfedőin rövid, finom szőrök figyelhetők meg. Éjjel aktív Gyepes területeken gyakori, homokos területeken nagyon közönséges. Gyakran repül 5 Ordo Coleptera – Bogarak rendje fényforrásokhoz. Növényevő Abax aterFélbordás szélesfutó Hegyvidéki erdeinkben igen gyakori. Megtalálható az erdõkkel szomszédos gyepekben is. Abax schueppeli Kárpáti elem. Familia: Gyrinidae

Keringőbogarak családja Vizek felszínén, csapatosan élő ragadozók Szemük kitinléccel kettéosztott; a felső szemekkel a levegőből, az alsókkal a víz alól érkező ellenségeiket veszik észre. Maga a vízfelszín kiesik a látóterükből, ezért itt csápjuk segítségével tájékozódnak, amely a felszíni rezgések érzékelésére módosult; így kerülik el az összeütközést egymással, illetve így veszik észre a vízbe esett áldozatukat. Középső és hátsó lábuk úszólábbá alakult. A lábízek egészen ellaposodtak, szegélyükön lapos úszóserték vannak. A serték legyezőszerűen nyílnak és csukódnak Az imágók repülni is tudnak így keresnek újabb vizeket. A lárvák szintén ragadozók; a víz alatt élnek tracheakopoltyúval lélegeznek, majd a szárazföldre mennek, és lakókamrát ásnak, ahol bebábozódnak. Gyrinus substriatus Közönséges keringőbogár Kedveli a nyílt, de árnyékos vízfelületeket. Patakok csendesebb

folyású részeit stb. Veszély esetén a víz alá buknak Familia: Dytiscidae Csíkbogarak családja Áramvonalas testű, jól és gyorsan úszó vízibogarak. A hátsó lábaik úszólábakká alakultak, ezekkel egyszerre eveznek. Levegőtartalékukat a szárnyfedők alatt tárolják. Levegővételkor a bogár a potrohvégét dugja a víz felszíne fölé Néhány fajnál a hím első lábának lábfejízein tapadókorongok találhatók, párzáskor ezek segítségével rögzíti magát a nőstény felületén. Az imágók és a lárvák is ragadozók Esténként repülve keresnek új vizeket. A nőstény a petéket vízinövények szárába tojja, fűrészes tojócsöve segítségével. A lárvák a vízben élnek, de a szárazföldön bábozódnak. Dytiscus marginalis Sárgaszegélyű csíkbogár A szárnyfedőjének oldalsó része, illetve az előtora körben világossárgán szegélyezett. A hím szárnyfedője sima, a nőstényé barázdált Kisebb és közepes nagyságú

vizekben, főként a partközeli, növényzettel benőtt régiókban tartózkodnak. Tápláléka: nagyobb vízirovarok, vízicsigák, ebihalak, gőtelárvák, halivadékok. Cybister laterimarginalis. Nagy búvárbogár 6 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Hasonló az előző fajhoz, de az előtorának csak az oldalszegélye sárgásfehér. Állóvizekben közönséges. Életmód, táplálék hasonló az előző fajhoz SUBORDO: POLYPHAGA Superfamilia: Hydrophiloidea Familia: Hydrophilidae Csíborok családja Részint vízben, részint nedves terresztris környezetben (vízparti hordalék, korhadt avar, friss trágya) élő bogarak. A vízi fajok többnyire rossz, néha jó úszók; a 3. lábpárukat felváltva mozgatják Levegőtartalékukat a hasoldalt borító víztaszító szőrtakaróban tárolják. Levegővételkor a szőrözött csápjukat dugják ki a vízből, és ennek segítségével juttatnak levegőt a hasoldalukra. Az imágók bomló növényi anyagokkal

táplálkoznak, a lárvák viszont ragadozók. Hydrous piceus Közönséges óriáscsíbor Növényekkel dúsan benőtt állóvizekben él, jól úszik, éjszaka repül. Az imágó növényi eredetű anyagokkal táplálkozik; a lárva vízicsigákat, rovarlárvákat, legyengült halivadékokat fogyaszt. A nőstény a petéknek felfelé kürtőszerűen elkeskenyedő tokot (cocont) készít, majd azt úgy ragasztja vízinövényekre, hogy a kürtő a víz fölé érjen. Superfamilia: Histeroidea Familia: Histeridae Sutabogarak családja Testük kemény, fényes és sima; nyugalmi állapotban a végtagok a test megfelelő mélyedéseibe simulnak. Csápjuk térdes Szárnyfedőik kissé megrövidültek Lárváik és az imágók egyaránt ragadozók. Legtöbbször légynyüvekkel táplálkoznak, ezért ott találhatók, ahol sok a légylárva (tetemek, trágya, madár- és emlősfészkek). Hister quadrimaculatus Közönséges sutabogár Tavasszal nyílt helyeken a talajon mozog, vagy

trágya és dögök környékén vadászik. Superfamilia: Staphylinoidea Familia: Silphidae Dögbogarak családja Testük lapos, fénytelen. Csápjuk vége általában bunkóban végződik A szárnyfedők a potrohnál legfeljebb csak kissé rövidebbek. Néhány fajnál az előtor hátlemeze fejlett, a fejet is takarja. Színük általában fekete, az ettől eltérőek szárnyfedőin főleg narancssárga rajzolatok figyelhetők meg. Többségük dögevő, de vannak köztük ragadozók és növényevők is. 7 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Silpha obscura Közönséges dögbogár Dögöt fogyaszt, de csigákat, férgeket, rovarlárvákat is zsákmányul ejt; néha a kultúrnövényeket, főként a cukorrépát is károsítja. Necrophorus vespillo Közönséges temetőbogár Hazánkban mindenütt közönséges, kedveli a nyílt területeket, mezőket. Az elhullott állatok (kisemlős, madár, béka, stb.) alól kiássa a földet, így azok a talajba süllyednek. A nőstény a

petéit a döghöz vezető járatba rakja le Az állati tetembe egy tölcsér alakú krátert váj, s ezt emésztőnedveivel itatja át. A kikelő lárvákat cirpelő hangot hallatva az előemésztett táplálékhoz csalogatja, és rendszeresen eteti. Az anya előemésztett tápláléka nélkülözhetetlen teljes kifejlődésükhöz. A lárvák bebábozódása a talajban megy végbe. Oeceoptoma thoracicum Vörösnyakú dögbogár Hegyvidéki területekre jellemző. Dögön állati, ürüléken, rothadó növényi és állati anyagok környékén közönséges. Xylodrepa quadripunctata Négypettyes dögbogár Lombos fákon, bokrokon, főleg tölgyesekben él. Ragadozó A lárva is és az imágó is lepkehernyókkal táplálkozik. Familia: Staphylinidae Holyvák családja Gyors mozgású, nagyrészt apró termetű, általában megnyúlt testű, sötét színezetű, jól repülő bogarak. A szárnyfedők megrövidültek, általában csak az első 2 potrohszelvényt takarják; így a

potroh hátlemezei erősen szklerotizáltak. Szűk helyeken is könnyen mozognak mozgékony potrohuknak köszönhetően. A potrohuk végén riasztó szagú váladékot termelnek. Főleg ragadozók, de előfordulnak bomló rothadó anyagokkal táplálkozók, valamint gombaevők is közöttük. Többnyire avarban, talajban élnek. Staphylinus caesareus Aranysújtásos holyva Legelőkön, földutakon, avarban, trágyában élő rovarokkal és azok lárváival táplálkozik. Jól repül Ocypus olens Bűzös holyva Legnagyobb hazai holyva. Erdős vidékeken, kövek alatt, avarban vadászik kisebb rovarokra. Paederus sp. Partiholyva 8 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Vízfolyások, állóvizek partján, nedves környezetben előforduló, karcsú testű fajok. Ragadozók Superfamilia: Scarabaeoidea Familia: Lucanidae Szarvasbogarak családja Térdesen ízelt csápjuk tőíze hosszú, utolsó 3-4 ostoríze lemezszerűen megnyúlt, mereven simulnak egymáshoz. A hím rágója

legtöbbször erősen fejlett, a táplálkozáshoz nem használható. Lárváik korhadó fákban fejlődnek A kifejlett imágók fanedvekkel, nektárral táplálkoznak. Lucanus cervus Nagy szarvasbogár Legnagyobb bogarunk. A hím rágói agancsszerűek, fején erős harántléc van A nőstény rágói és feje egyszerűek. Főleg tölgyesekben él, ahol a fák kicsorgó nedvével táplálkozik. A nőstény petéit korhadó tölgytuskók gyökerei közé rakja A lárvák a fa korhadékait fogyasztják, abban vastag járatokat vájnak. Fejlődésük 3-5 évig tart Bebábozódásuk során a fák törmelékeiből gubót készítenek, amelyből a 6. éven bújik ki a kifejlett imágó. Nyári estéken táplálékot keresve nagyobb távolságokra repül A hím rágójának nagysága a lárvakorban kapott táplálék mennyiségétől és minőségétől függ. Dorcus parallelepipedus Kis szarvasbogár A hím rágója normális méretű, alig nagyobb, mint a nőstényé. Dombos, hegyes

területeken, főleg lomberdőkben él. Lárvája mindenféle korhadó fában közönséges Életmódja hasonló az előző fajéhoz. Familia: Geotrupidae Álganéjtúrók családja A következő családtól – ősi bélyegeik alapján - csak mostanában különítették el őket. 3 ízű csápbunkójukat porszerű szőrözet borítja Az imágók teste az ásáshoz alkalmazkodott; elülső lábaik erőteljesek, előtoruk a tömeges izomzatnak megfelelően megnagyobbodott. A Geotrupinae fajok mindenevők, trágyaevők vagy dögevők; a csajkók a maguk ásta föld alatti üregekben leveleket halmoznak fel, és a lárvák ezt fogyasztják Trypocopris vernalis Tavaszi ganéjtúró Lombos erdőkben gyakori. A nőstény a petéket a földbe vájt függőleges járatból kiinduló vízszintes oldalkamrákban helyezi el. Itt a hím által lehordott trágyakupacokból apró hengereket készít a peték számára. A lárvák a trágyán kívül valószínűleg a trágyahengereken fejlődő

gombák micéliumait is fogyasztják. Az imágók trágyán kívül korhadó növényi részeket, gombákat, túlérett gyümölcsöket is fogyasztanak. Lethrus apterus Nagyfejű csajkó 9 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Könnyen felismerhető nagy fejéről és előtoráról, amelyhez képest a potroh aránytalanul kicsi. Röpképtelen, szárnyfedői összenőttek. Hegyvidékek peremterületén, löszös talajon él. Az imágók kora tavasszal jelennek meg és együtt dolgoznak. A hím levéldarabokat vág le, és ezeket a ferdén földbevájt lyuk szájához hordja. Az itt várakozó nőstény hordja le az anyagot a mélybe A kikelő lárvák az erjedő növényi részeket fogyasztják. Az imágók friss növényi részekkel táplálkoznak Familia: Scarabaeidae Ganéjtúrók családja Méretükben, megjelenésükben és életmódjukban igen változatosak (családnév félrevezető, mert csak egy részük trágyaevő). 3-7 ízű csápbunkójuk csupasz Pajor alakú lárváik

hosszú ideig fejlődnek, az imágók rövid életűek. Az Aphodiinae és a Scarabaeinae alcsaládok tagjai szinte kizárólag trágyafogyasztók, főként a patások trágyájában élnek és annak lebontásában a légylárvák mellett kulcsszerepük van. A trágya feldolgozásának az ivadékgondozás szempontjából 3 fő módja ismert: (1) endocoprid: a lárvák magában a trágyahalomban fejlődnek (pl. Aphodius); (2) paracoprid: a lárvák a trágyahalom alatti bonyolult üregrendszerben fejlődnek, amit az imágók ástak, és töltöttek meg trágyával (pl. Ontophagus, Copris); (3) telecoprid: az imágók a trágyából galacsinokat készítenek és azt a lárváik számára a trágyától messze elássák (pl. Scarabaeus, Sisyphus) Subfamilia: Scarabaeinae Scarabaeus affinis Szent galacsinhajtó Fekete színű, széles testű bogár. Az első lábfeje hiányzik, az első lábszáron 4 nagy kitinfog helyezkedik el. Fejpajzsán 6 hegyes ékszerű fog nyúlik előre Az Alföld

laza, homokos talajú legelőin honos. A nappali forróság idején a földben rejtőzik, szürkület után repülve keresi föl a trágyát, amelyből galacsinokat formáz, melyek mérete az állat nagyságát többszörösen meghaladják. Ezeket a párok közösen görgetik és védelmezik. Megfelelő helyen a nőstény a golyót körte alakúvá formázza, beléjük 1-1 petét helyez, majd a talajt kiásva alóluk a földbe süllyeszti azokat. Sisyphus schaefferi Lőcslábú galacsinhajtó Harmadik pár, hosszú, görbült lábairól kapta a nevét. Hazánkban főleg dombvidéken fordul elő, ahol helyenként gyakori. Copris lunaris Holdszarvú ganéjtúró A hím fejszarva hegyes, a nőstényé kisebb és a csúcsán félholdszerűen kimetszett; a nőstény előtora is egyszerűbb. Hazánkban elterjedt és gyakori ott, ahol nagyobb trágyakupacok találhatók. Trágyafeldolgozásuk alapján paracoprid faj Az üregben hosszabb ideig őrzi ivadékát; néhány galacsinba nem helyez

petét, hanem azok a saját táplálékát képezik. Subfamilia: Dynastinae Orrszarvú bogarak A lárvák korhadó fákban vagy a talajban fejlődnek, az imágóik általában nem 10 Ordo Coleptera – Bogarak rendje táplálkoznak. Nagyméretű zömök testű bogarak Az ivari dimorfizmus jól megfigyelhető: a hímek fején és torán szarvszerű nyúlványok láthatók. Oryctes nasicornis Orrszarvú bogár A hím fején hátrahajló nyúlvány („szarv”), előtorán pedig háromfogú haránttaraj van. A nőstény fején csak kis bütyök, előtorán pedig tojásdad alakú bemélyedés látható. Eredetileg öreg tölgyesekhez kötődő faj volt, ám életterének beszűkülése következtében kultúrakövetővé vált. Fűrésztelepek, kertészetek komposztjában, száraz facölöpökben fordulnak elő lárvái, melyek 2-3 évig fejlődnek, majd a bábozódáshoz faforgácsból és agyagból kokont készítenek maguk köré. Az imágó még 1-2 hónapig a rejtekhelyként

szolgáló kokonban marad. Pentodon idiota Butabogár Az orrszarvú bogár rokona, de homloka és előtora egyszerű. A két ivart alig lehet egymástól megkülönböztetni, a hím utolsó potrohszelvénye jóval rövidebb, mint a nőstényé, és ívesen kimetszett. A bogár nappal a talajon mászkál, lárvája fűfélék gyökérzetén él. Homokos területeken gyakori Subfamilia: Melolonthinae Cserebogarak A csáplemezeik fénylők, széttárható ízeik száma 3-7, gyéren szőrözöttek. A légzőnyílások a potroh haslemezeinek oldalszegélyén oldalról jól látszanak, a szárnyfedők nem takarják el azokat. Az imágók levelekkel vagy virágporral, a lárvák gyökerekkel vagy korhadó növényi anyagokkal táplálkoznak. Melolontha melolontha Májusi cserebogár Elsősorban erdőszéleken és gyümölcsösökben 1000m-ig fordul elő, nálunk mindenütt gyakori. A kifejlett bogár elsősorban a tölgy leveleit rágja, de károkat okoz gyümölcsösökben is. Az imágók

tavasszal jönnek elő a földből, majd az első táplálkozás után párosodnak. A nőstények a petéket laza szerkezetű talajba helyezik A peterakás után az állatok háromnegyed része elpusztul, az életben maradt nőstények még visszatérnek 1-2 alkalommal táplálkozásuk színhelyére. 4-6 héttel a peterakás után kelnek ki a cserebogár pajorok. A hőmérséklet és a talajátfagyás függvényében vándorolnak a pajorok a talajban lejjebb vagy feljebb. 4-5 évig táplálkoznak, majd egy üregben 1,5 m mélyen bebábozódnak. A bábból 4-8 hónap múlva ősszel kelnek ki a fiatal imágók, amelyek a talajban telelnek át. Polyphylla fullo Csapó cserebogár Legnagyobb cserebogarunk. A szárnyfedői pikkelyszőrök alkotta foltoktól márványos rajzolatúak. A hím csáplegyezője 7 hosszú, meghajlott, a nőstényé 5 rövid, egyenes lemezből áll. Eredeti tápnövénye a fekete- és az erdei fenyő, de lombos fákon alföldi homokos területeken

gyümölcsösökben is gyakori. A lárvák a fák, cserjék, szőlő gyökereinek megrágásával okoznak kárt. Az imágók lombkárosítók 4 évig fejlődik. 11 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Amphimallon solstitiale Sárga cserebogár Közeli rokona a májusi cserebogárnak. Tora és a szárnyak töve szőrös A szárnyfedőkön 3 ér húzódik végig. Az alföldek szántóföldjein megtalálható; kivételes esetekben a hegyvidékeken is. 2 évig fejlődik (északon 4 évig) Subfamilia: Rutelinae Szipolyok Phyllopertha horticola Kerti cserebogár A szárnyfedők barnák, az előtor és a fej kékeszölden csillog. Könnyen felismerhető a testtt borító űrű szőrzetről. Főként erdőszegélyekben, mezőkön, kertekben a domb- és hegyvidéken fordul elő. Az imágók lombos ĺák leveleit eszik, a lárvák a talajban apró, vékony gyökerekkel táplálkoznak. Fejlődésük 2-3 évig tart Subfamilia: Cetoniinae Virágbogarak A virágbogarak lárváit korhadt

fában, talajban vagy hangyabolyban találjuk, az imágók pompás színezetű, nappal aktív állatok, virágokon, erjedő gyümölcsökön vagy fák kifolyó nedvén táplálkoznak. Hártyás szárnyukat a szárnyfedők által hagyott oldalsó résen nyújtják ki, így szárnyfedőik repülés közben is zárva maradnak. Cetonia aurata Aranyos rózsabogár A szárnyfedőin néhány hosszúkás, haránt irányú fehér folt figyelhető meg. Áprilistól október végéig repül. Kifejezetten napfénykedvelő faj Lárvái korhadt fában, komposztban, hangyabolyban fordulnak elő. A kifejlett imágók elsősorban rózsafélék virágán fordulnak elő, de megtaláljuk őket gyümölcsökön, terméseken, vagy a bodzabokron és az ernyősök virágzatán is. A virágok lerágásával kárt okozhat Potosia aeruginosa Pompás virágbogár Szárnyfedőin nincsenek fehér foltok. Lombos erdőkben, különösen tölgyerdőkben fordul elő nagyobb gyakorisággal. A lárva faodvakban

fejlődik, a kifejlett bogár a fák kicsorgó nedveivel táplálkozik. Trichius fasciatus Feketesárga prémesbogár Egész testét gyapjas szőrbunda takarja. Hegy- és dombvidékeken és azok előterében él. Június-júliusban virágokon találjuk, különösen a koloncos legyezőfüvön (Filipendula vulgaris) és ernyősvirágzatú növényeken. A lárvák korhadt lombos fák anyagát fogyasztják. Epicometis hirta Bundásbogár Fekete színű, sűrű világosszürke szőrökkel borított bogár. Szárnyfedői lapítottak, előtorán nincsenek fehér foltok. Egy nemzedéke van A kifejlett bogár a talajban telel át. Tömeges megjelenése tavasszal a pongyolapitypang virágzásával esik egybe. Ekkor főleg a rétek virágait fogyasztja, majd a gyümölcsfák virágzásakor a kertekbe húzódik, ahol a fák virágait károsítja. Elsősorban virágport fogyaszt, de a 12 Ordo Coleptera – Bogarak rendje virágok nemesebb részeit is elrághatja. Hűvös időben és

éjszaka a gyepszintben, vagy a talajban rejtőzködik. Superfamilia: Buprestoidea Familia: Buprestidae Díszbogarak családja Testük nyúlánk, a hasoldalukon fényes, fémes csillogású. Színpompás bogarak Előhátuk a szárnyfedőhöz, illetve a középtorhoz simul. Fejüket az előtor részben eltakarja. Fény- és melegkedvelő fajok Lárváik élő fában vagy tuskóban, fakéreg alatt, lágyszárúakban élnek. Chalcophora mariana Fenyves díszbogár Nyár derekán öreg fenyőerdők tarvágásaiban, homokos talajú erdei fenyvesekben találhatunk rá. Lárvája öreg fenyőtörzsekben él Superfamilia: Elateroidea Familia: Elateridae Pattanóbogarak családja Megnyúlt, hátrafelé kihegyesedő testű bogarak. Melltövük nyúlványa hosszú, és a mellközépen kialakult üregbe illik. A nyúlvány hirtelen kipattintásával a bogár kattanó hangot hallat és felugrik a levegőbe. Ez a támadó elriasztására szolgál, de ugyanezt teszi akkor is, ha a hátára esett

(a reakciót a szárnyfedőket érő nyomás váltja ki). Lárvájuk hengeres és kemény (drótféreg), ragadozó, korhadékevő, vagy növényevő, de minden esetben külső emésztésű. Az imágók rövid életűek, virágokon, fák kifolyó nedvén vagy a lombozaton, néha a talajon élnek Agriotes lineatus – Vetési pattanóbogár Erősen átnedvesedett, szerves anyagban gazdag réti talajokat kedveli. Lárvája kemény, kitines testű, polifág, csaknem minden termesztett növény és gyomnövény gyökerét károsítja. Agriotes ustulatus. Mezei pattanóbogár Mezőgazdasági kártevő. A lárva a termesztett növények, főleg a gabonafélék gyökerét, szárkezdeményét elrágva, azok pusztulását idézi elő. A bogár ernyős virágokon található. Elater saguineus Vérvörös pattanóbogár Ragadozó életmódot folytat; erdőkben lombos fák környékén gyakori, domb- és hegyvidékeken. Lárvája korhadó tuskókban fejlődik 13 Ordo Coleptera – Bogarak

rendje Agrypnus murinus Egérszínű pattanóbogár Fekete teste a finom, fehér színű szőröktől márványos rajzolatú. Többnyire erdőkben él, de kertekben is megtalálható. Lárvája a fiatal fák gyökereit is megrágja Az imágó a talajon, tölgyfákon, alacsony növények között található meg. Familia: Lampyridae Szentjánosbogarak Mind a lárvák, mind az imágók világítószerveket viselnek a potrohuk végén; az imágók esetében ezeknek az ivarok egymásra találásában van szerepe. A sötétben derengő fény érzékelésére szemük megnagyobbodott, erősen dülledt. Sok faj esetében a hímek röpképesek, a nőstények azonban szárnyatlanok, sőt szárnyfedőik is csökevényesek. A lárvák lassú mozgású gerinctelenek ragadozói, külső emésztésűek Sokszor az imágók nem táplálkoznak. Lampyris noctiluca Nagy szentjánosbogár Hát-hasi irányban lapított bogarak. A hím szárnyas, a nőstény csökevényes szárnyú, lárvaszerű. A

fénykibocsátás során a zsírszövetekben felhalmozódó luciferin levegőn luciferáz hatására oxi-luciferinné alakul, miközben fény keletkezik. Előtorának világosabb töve egyenesen lemetszett. A hímek fényt kibocsátva, imbolyogva repdesnek. Langyos, párás, nyári estéken keresik fel a szintén világító, fű között meghúzódó nőstényeket. Alföldi mocsaras területeken gyakori Főként csigákkal táplálkoznak, inkább a lárvák táplálkoznak. Phausis splendidula Kis szentjánosbogár Előtorának tövén világosabb szegély és 2 üvegszerűen átlátszó folt van. A nőstényeknél még megfigyelhető a szárnyfedők csökevénye. Hegy- és dombvidékek erdei tisztásain, ligetes nyirkos helyein fordul elő. A nőstény az avar közé rakja petéit A lárvák is világítanak. Ragadozók; apróbb rovarokra, kisebb csigákra támadnak, de széttaposott testű bogarakból is esznek. Superfamilia: Cantharoidea Familia: Cantharidae Lágybogarak

családja Testük megnyúlt, lapos, gyengén kitinizált. Pergamenszerűen vékony szárnyuk szélei párhuzamosak. A lárva és az imágó is ragadozó életmódot folytat Rhagonycha fulva Feketevégű lágybogár Élőhely: virágos rétek, ahol mindenféle virágon megtalálható. Mindenütt gyakori vagy közönséges. A nőstények a petéket a talajba rakják A belőlük kikelő lárvák sűrűn szőrösek. Az áttelelt lárvák kora tavasszal gyakran feltűnnek a még havas szántóföldeken, vagy utakon („hóféreg”). Cantharis rustica Suszterbogár 14 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Előtorán középen szív alakú fekete folt található, és elülső szegélye is gyakran keskeny sávban fekete. Lábain a combok töve sárgáspiros Erdei tisztásokon, erdőszegélyeken, réteken lágyszárú növények és cserjék virágain tartózkodik. Gyakran tömeges. Hasonló életmódú, mint az előző faj Superfamilia: Dermestoidea Familia: Dermestidae –

Szalonnabogarak Testük rövid, tojásdad alakú, pikkelyes vagy szőrös. Csápjuk rövid, bunkós, fejük lefelé irányul, a nyakpajzs alá visszahúzható. Lárváik jellemző elrendeződésű, hosszú szőrpamacsokat viselnek. Valamennyi fajuk állati eredetű hulladékon él Múzeumok kitömött állatait, rovargyűjteményeket károsítanak. Dermestes lardarius Közönséges szalonnabogár A természetben legtöbbször elhullott állatok tetemén található, de előfordul lakásokban, raktárakban, valamint madár- és emlősfészkekben, néha rovar és gerincesgyűjteményekben károsít. Szabálytalan lyukakat rág, lárvabőrével, ürülékével szennyezi, emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi az élelmiszereket. Superfamilia: Bostrychoidea Familia: Bostrychidae Csuklyás szúk Bostrychus capucinus Piros csuklyásszú Keményfák, főleg a tölgy elhalt tuskóiban fejlődő közönséges bogár. A szabadban tárolt tűzifa körül is gyakran látjuk lassan

röpködni. Élő fában nem tesz kárt. Familia: Anobiidae Álszúk Hengeres testű, általában apró bogarak, hosszú, fonalas vagy fésűs csáppal. Lárváik általában a teljesen elhalt, kiszáradt faanyag belsejében rágnak járatokat (ellentétben a szúbogarakkal, amelyek a frissen elhalt, még nedves fákban, szinte mindig csak a kéreg alatt élnek). Gyakran az imágók nagyon rövid életűek nem táplálkoznak. Egyes fajok, pl a kis kopogóbogár az épületfát és a bútorokat is megtámadják; a szúette bútor valójában az álszúk aktivitásának terméke. Anobium punctatum Kis kopogóbogár A természetben száraz fákban, ágakban található, de gyakoribb az épületekben. A bogár a fába tojja petéit. A lárvák a cserebogárpajorhoz hasonlítanak rövid lábaikkal és erős szájszerveikkel, amelyekkel járataikat rágják a száraz fába. A fában élnek, és itt bábozódnak be. A fejlődési idő több mint egy év Az emészthetetlen cellulóz

lebontását a velük szimbiózisban élő mikroorganizmusok végzik. 15 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Superfamilia: Cleroidea Familia: Cleridae Szúfarkasok Thanasimus formicarius Vörösnyakú szúfarkas Általában fatörzseken vadászik szúfélékre. Főként tűlevelű erdőkben fordul elő, de ilyen erdőkben mindenhol elterjedt és gyakori. A nőstény a petéit a fakéreg alá tojja, a lárvák a szúfélék járataiban élnek, ahol szúlárvákkal és bábokkal táplálkoznak. A fakéreg alatt bábozódnak be. Trichodes apiarius Szalagos méhészbogár Élőhely: főként virágos rétek, ahol leginkább ernyősvirágzatúakon kisebb rovarokra vadászik. Hazánkban mindenütt közönséges A nőstények vadméhek fészkébe tojják a petéiket olykor méhkaptárakban is megtalálhatók. A lárvák itt bábozódnak be. A kifejlett bogarak kis rovarokkal, a lárvák méhfélék lárváival és bábjaival táplálkoznak. Superfamilia: Cucujoidea Familia:

Nitidulidae Fénybogarak Lapított testű, kis bogarak, bunkós csáppal. Külalakjuk, életmódjuk nagyon változatos: vannak köztük gombát, erjedő gyümölcsöket, pollent, vagy növényi részeket fogyasztók, dögevők és ragadozók. Meligethes aeneus Repce - fénybogár Lárvája keresztesvirágúak lárvájában fejlődik, termesztett növényeken káros lehet. Az imágók szintén viráglátogatók Familia: Coccinellidae Katicabogarak családja Testük félgömbszerűen domború, csápjuk bunkós. Színük sárga, fekete, piros, rajzolatuk igen változatos. Egy részük növényevő, többségében azonban a lárvák és az imágók is hasznos ragadozók, levél- és pajzstetveket fogyasztanak. Jellegzetességük még az ingerlésre bekövetkező reflektorikus vérzés. Ilyenkor a hemolimfa a végtagok ízületein kellemetlen szagú, sárga váladék formájában szivárog ki, amely egyes állatokat visszariaszt a katicabogarak fogyasztásától. Coccinella

septempunctata Hétpettyes katicabogár 16 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Az imágó és a lárva is levél- és pajzstetveket fogyaszt, de kisebb hernyókat is elpusztít. A nőstény a petéket 10-12 darabból álló csomókban levéltetvek közelébe rakja le. A lárvák kezdetben fekete, majd palakék színűek A biológiai védelemben jelentős szerepet tölt be. Adalia bipunctata Kétpettyes katicabogár A törzs szárnyfedői sárgásvörösek 1-1 fekete folttal, előfordulnak azonban négypettyes és tiszta piros változatai is. Áttelelésre gyakran húzódik be lakóházakba Hasonlóan az előző fajhoz, hazánkban szinte mindenhol közönséges; életmódja, jelentősége az előző fajéval megegyező. Subcoccinella vigintiquatuorpunctata Lucernaböde Barnásvörös szárnyfedőin 24 fekete folt látható. A lárva és az imágó is a lucerna, a vöröshere valamint más takarmánynövények leveleit károsítja. Lucernásokban mindenütt közönséges. Thea

vigintiduopunctata Huszonkétpettyes katica Az előtorán félkörben elhelyezkedő 4 és annak alapjánál lévő 1 pötty alapján az előző fajtól könnyen elkülöníthető. Nedves réteken, nádasok szélén közönséges A lárvák és a bogarak is mézharmattal táplálkoznak, száraz fűcsomók és a talaj közelében lévő növényi részek között telelnek át. Familia: Mordellidae Marókák családja Apró, általában selyemfényű, fekete bogarak, potrohuk utolsó látható hátlemeze hosszú, hegyes, hátrafelé irányuló tövist képez. Lárvájuk korhadt fában él A kifejlett bogarak főleg virágokon találhatók, veszély esetén sajátos, bukfencező mozgással vetik le magukat a növényről, majd hirtelen szárnyra kelnek. Variimorda fasciata Szalagos maróka Elterjedt, olykor tömeges. A kis lárvák virágokba, elgombásodott fákba, fatörzsekbe, sőt a szilvafa törzsébe és ágaiba fúrják be magukat, ahol kárt okozhatnak. Familia: Tenebrionidae

Gyászbogarak Zömök testű, sötét színű bogarak. Többségüknek hiányzik a hátsó pár szárnya szárnyfedőik összenőttek. Csápjuk gyöngysorszerű, a fej alján ered, tövét lemezszerűen kiszélesedő pofák szegélye takarja. Kedvelik a sötét helyeket Tenebrio molitor Nagy lisztbogár A meleg párás helyeket kedveli. Nyirkos raktárakban tárolt termények, 17 Ordo Coleptera – Bogarak rendje gabonaőrlemények kártevője, de malmokban, kenyérgyárakban, élelmiszerraktárakban is károsít. A természetben sem ritka; fák odvaiban, vagy madárfészkekben gyakori A kifejlett bogár és a lárvája is káros. Lárvája, a "lisztkukac" a gabonaőrleményeket összerágja, ürülékével és lárvabőrével szennyezi. A lárvája könnyen tenyészthető, díszmadár-kereskedésekben árusítják. Kalitkában tartott madarak, és terráriumi állatok etetésére használják. Blaps mortisaga Halottbűző bogár Röpképtelen, szárnyfedői

összenőttek. Teste végén bűzmirigy található, melyből veszély esetén kellemetlen szagú váladékot bocsátanak ki. Üregekben, barlangokban, kövek, fadarabok alatt található. Gyakori vendége a vályogházaknak, pincéknek. A lárvák különböző élelmiszerekben élnek A természetben száraz vagy rothadó növényi anyagokkal táplálkozik. A lárvák ott bábozódnak be, ahol élnek Opatrum sabulosum Sároshátú bogár Az Alföldön, valamint alacsonyabb hegy- és dombvidékeken, szántóföldeken és tarlókon talán az egyik legközönségesebb bogár. Meleg, homokos talajt kedveli Növényevő, akárcsak a lárvája szántóföldi növények lágy részeivel, gyökereivel táplálkozik. Familia: Meloidae Hólyaghúzó bogarak családja Közepes vagy nagy testű bogarak. Testük puha, potrohuk duzzadt Fejük hátulsó része nyakszerűen elkeskenyedik, csápjuk zsinór vagy fonál alakú. Szárnyfedőik csak részben fedik a potrohukat. Hemolimfájuk

hólyaghúzó hatású anyagot (cantharidint) tartalmaz, amelyet ingerlésre végtagjaik izületeinél bocsátanak ki. Fejlődésük bonyolult túlátalakulás (hipermetamorfózis). Az imágó lárvaalakok, majd álbáb és valódi bábállapot közbeiktatódásával fejlődik ki. Lytta vesicatoria Kőrisbogár Kellemetlen, átható szagú. A kőrisen kívül kedvelt tápnövényei közé tartozik az orgona és a fagyal, melyek lombját néha teljesen lerágja. A nőstény a petéit a talajba rakja, ahol a kifejlődő háromkarmú lárva (triangulus) fészkesek virágaira mászik, és az azokat látogató méhek testén kapaszkodik meg. A méhek fészkébe jutva kezdetben a petéket pusztítja, majd vedlés után mézzel táplákozik. Ez a lárva a tél közeledtével álbábbá alakul, és így telel át. Tavasszal a belőle kialakult 3 lárvaalak bebábozódik, majd az ebből kifejlődő imágó ismételten felkeresi a tápnövényeket. Meloë proscarabaeus Közönséges nünüke

Réteken, erdőkben, erdőszéleken tavasszal helyenként gyakori. A nőstények potroha igen tágulékony, ami lehetővé teszi, hogy több részletben 4000-10000 petét is rakjanak. A nőstény a peterakást követően elpusztul A kikelt háromkarmú lárvák házi vagy vadonélő méhekre kapaszkodnak, és bevitetik magukat azok ivadékbölcsőibe. Amennyiben más rovarra kapaszkodik, elpusztul. Fejlődése a kőrisbogáréhoz hasonlóan megy végbe. 18 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Meloë violaceus Kék nünüke Az előző fajétól fejének és előtorának finoman szórt pontozása és szárnyfedőinek hosszirányba rendezett ráncozottsága alapján különböztethető meg. Epicauta rufidorsum Hollóbogár Hazánkban az Alföldön, a Mezőföldön és a velük határos dombvidékeken időnként tömegesen fordul elő. Az imágók a legelőkkel határos kapásnövények és pillangósvirágú növények kártevői. A megtermékenyített nőstények visszatérnek a

legelőkre, a petéket a talajba, csomókban rakják le. A lárvák a talajban vándorolva sáska és szöcskepetékkel táplálkoznak. A tél beköszönte előtt álbábbá alakulnak, és így telelnek át. Kora tavasszal szabad báb, majd imágó fejlődik belőlük Familia: Lagriidae Gyapjasbogarak családja Lagria hirta Közönséges gyapjasbogár Az egyik legközönségesebb bogarunk. A nőstények a talajra, az avar alá tojják petéiket. A lárvák korhadó növényi anyaggal táplálkoznak; sűrűn szőrösek A talajban bábozódnak be, a báb áttelel. Tavasszal kelnek ki az imágók Superfamilia: Chrysomeloidea Familia: Cerambycidae Cincérek családja Megnyúlt, hengeres vagy lapított testű, hosszú végtagú bogarak; csápjuk hossza néha a testhosszuk többszöröse. Rágóik erősek Zavarás esetén az imágók cincogó hangot adnak, ilyenkor az elő- és a középtoruk egymásra fekvő felületeit dörzsölik össze bólogató mozgással, vagy hátsó

lábszáraikkal a szárnyfedők szélén "hegedülnek". Felületük sokszor tarka, színpompás Lárvájuk puha, világos bőrű, gyengén szklerotizált, lábatlan, feje azonban kemény és erős. Nagy többségük fás növények belsejében fejlődik. Itt a lárvák kanyargós járatokat vájnak A legtöbb cincér az egy évnél nem régebben elpusztult fában él, ezért a már beépített faanyagban csak nagyon kevés faj telepszik meg, ilyen a házicincér (Hylotrupes bajulus). A fajok kisebb része lágyszárú növények gyökerében, szárában, vagy levélnyelében fejlődik. Az imágók virágokon, a lombozaton, száraz, vagy kivágott fákon találhatók, nappal vagy éjjel aktívak; a röpképtelen gyalogcincérek a talajon mászkálnak. Cerambyx cerdo Nagy hőscincér Hazánkban főleg öreg tölgyesekben fordul elő. A nőstény élő tölgyfába, ritkábban gyümölcsfába petézik. Lárvája 3-4 évig fejlődik a fák törzsében, ahol gyakran ujjnyi vastag

járatokat váj, ezzel azokat gazdaságilag jelentősen károsítja. A kifejlett bogár alkonyat táján aktív, a nappalt fák törzsén tölti, vagy a fában lévő járataiban pihen, ahonnan csak hosszú csápjai nyúlnak ki. Fák kicsorgó nedveivel táplálkozik. 19 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Cerambyx scopolii Kis hőscincér Nappal aktív, virágporral, nektárral, fák kicsorgó nedveivel táplálkozik. Meleg nyári napokon galagonya, kökény, kányabangita stb. virágai között lelhető fel Lárvája a beteg elhalt fák (gyertyán, bükk, tölgy, szelídgesztenye, gyümölcsfák stb.) kérge alatt fejlődik, az élő fában nem tesz kárt. A lárvát elől pajzs fedi, testén párhuzamosan futó bordarajzolat látható. 2-4 év alatt fejlődik imágóvá Rosalia alpina Havasi cincér Kárpátok bükköseiben általánosan elterjedt, hazánk középhegységeinek magasabb pontjain szórványosan fordul elő. Lárvája a bükkfa törzsében fejlődik, a kifejlett

imágó a forró déli órákban a fák fölött röpdös, vagy a fatörzseken mászkál. Plagionotus arcuatus Bársonyos darázscincér Tölgyesekben, farakások körül verőfényes napokon helyenként gyakori. A nőstény a nyár elején fakéreg repedéseibe rakja a petéit. A kikelő lárvák a kéreg alatt járatokat rágnak. A járat végén horog alakú kamrát készítenek, bábbá alakulnak, amelyekből a kikelő bogarak a tojásdad alakú röplyukon keresztül a következő év nyarán jönnek elő. Dorcadion aethiops Fekete gyalogcincér Mint minden gyalogcincér fajnak a hártyás szárnya hiányzik, szárnyfedői összenőttek, röpképtelenek, nevüket innen kapták. Száraz réteken, töltésoldalakon kora tavasszal és a nyár elején helyenként gyakori. Dorcadion pedestre Kétsávos gyalogcincér Száraz gyeptársulásokban helyenként közönséges. Dorcadion scopolii Nyolcsávos gyalogcincér Alföldi és dombvidéki területeken egyaránt elterjedt, száraz

gyepek, legelők közelében gyakori. Morimus funereus Gyászcincér Hártyás szárnyai visszafejlődtek, szárnyfedői összenőttek. Röpképtelen A középhegységeink déli fekvésű bükköseiben fordul elő. Lárvája a bükk és a tölgy tönkjeiben, gyökerei között él. Mivel csak az öreg beteg fákat károsítja, így erdőgazdasági szempontból közömbös. Az imágó alkonyatkor aktív, de néha napközben is előbújik, és a tuskókon, farakásokon pihen. Hylotrupes bajulus Házi cincér A lábatlan lárvák a száraz (feldolgozott) fenyőfélékben élnek, különösen tetőgerendákban. Emiatt kellemetlen kártevőnek számít Fejlődése 2 évig tart a nagyon 20 Ordo Coleptera – Bogarak rendje száraz faanyagban 10 évig és eltarthat. Familia: Chrysomelidae Levélbogarak családja Többnyire zömök, tojásdad erősen domború hátú bogarak. Legtöbb fajuk élénk színű, sokszor fémfényű. Kizárólag növényevők A lárvák a levélzetet, a

növények szárát rágják, az imágók a gazdanövény leveleit fogyasztják. Sok fajuk mezőgazdasági kártevő. Melasoma populi Nagy nyárlevelész Fűz- és nyárfaféléken szinte mindenütt megtalálható. A kifejlett bogár és a lárva egyaránt a gazdanövény leveleit fogyasztja. Kártétele fiatal füzesekben, nyárasokban, csemetekertekben tetemes lehet. Leptinotarsa decemlineata Burgonyabogár Kétnemzedékes (áttelelő és nyári nemzedék), a burgonya levelein a bogár és a lárva egyidejűleg is előfordul. A nőstény 90-100 petét rak a burgonya levelére A belőlük kifejlődő lárvák szinte egész nap táplálkoznak, majd a földben bábozódnak be. A lárva és a kifejlett bogár a zöld növényi részeket pusztítja. A burgonya mellett a paradicsomon is jelentős károkat okozhat. Tömeges elszaporodásakor csak a vastagabb levélerek és a csupasz szárak maradnak meg. A bogár őshazája Mexikó, innen került az USA-ba, Colorado sziklás területeire,

ahol a vad Solanum rostratum fajon élt. Amikor itt termeszteni kezdték a burgonyát, arra is áttelepült Napjainkban már szinte az egész világban széthurcolták. Hazánkban 1947-ben jelent meg Melegigényes faj. Superfamilia: Curculionidea Familia: Curculionidae Ormányosbogarak családja A legnagyobb fajszámú bogárcsalád. Fejük ormányszerűen megnyúlt, bár az ormány néha nagyon rövid. Csápjuk térdes; az első két haslemezük összenőtt és sokkal hosszabb, mint a többi. Valamennyien növényevők Igen sok fajuk mezőgazdasági kártevő. Evolúciós sikerüket az ormányuknak köszönhetik, ugyanis ezzel fúrnak lyukat a növényi részekbe, majd petéiket ide helyezik. Az apod típusú lárvák többnyire az élő növényi szövetekben fejlődnek, így a ragadozók ellen rejtve maradnak; e környezet ugyanakkor ideális a tápanyag-, a víz-, az oxigénellátás szempontjából. Néhány faj azonban a növények felszínén fejlődik. Sok fajuk szárnyatlan,

egy részük a vízben él. Subfamilia: Scolytinae Igazi szúk alcsaládja Hengeres testű, sötét színű bogarak, ormányuk szinte felismerhetetlen. Általában legyengült, vagy frissen elpusztult fák kérge alatt élnek, a kambiumot fogyasztják; járataik lefutása a fajra jellemző. 21 Ordo Coleptera – Bogarak rendje Ips typographus Betűzőszú Főleg lucfenyőben él, de más fenyőfélét is károsíthat, túlszaporodva az egészséges fákat is megtámadhatja. A fa kérge alatt a nőstény kezdőfolyosót és ebből számtalan oldalágat ún. "anyajáratot" rág Az ezek oldalára lerakott petékből kikelő lárvák ezeket tovább bővítik, "lárvajáratokat" készítenek, amelyek végén bebábozódnak. Az imágók tavasszal a repülőlyukakon rajzanak ki Subfamilia: Curculioninae Otiorhynchus ligustici Hamvas vincellérbogár Röpképtelen. Tápnövénye a lucerna, melynek gyökérzetét a lárva, levélzetét az imágó teszi tönkre

rágásával. Egyéb tápnövényei közül a szőlő érdemel említést, melynek rügyeit rágja ki. Liparus glabrirostris Acsalapú ormányos A legnagyobb méretű hazai ormányosbogarunk. Főleg hegyvidéki területeken, acsalapun fordul elő. Cleonus punctiventris Lisztes répabarkó A cukorrépa kártevője. Lárvája a répa belsejében váj járatokat A kifejlett bogár a répa leveleivel táplálkozik. Curculio nucum Mogyoróormányos A nőstény járatot rág a még lágy, zöld mogyoró héjába, hogy elhelyezzen benne egy petét. Ha a lárva kirágta a mogyorót, akkor az idő előtt lehullik A kifejlett lárva elhagyja a mogyorót, majd beássa magát a talajba, és ott telel át. A bebábozódásig sokszor 2-3 év telik el, ezalatt a lárvák nyugalmi állapotban vannak. A frissen kelt bogarak májusban jelennek meg. A bogarak különféle lombos fák és növények leveleit eszik. A lárvák a mogyorón kívül a tölgy, a bükk, a dió és a szelídgesztenye

termésében is képesek kifejlődni. 22