Agrártudomány | Állattartás » Dr. Mézes Miklós - Takarmányozástan

SZENT ISTVÁN EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR TAKARMÁNYOZÁSTANI TANSZÉK TAKARMÁNYOZÁSTAN II. tantárgyi tájékoztató Dr. Mézes Miklós egyetemi tanár SZERVES ANYAGOK FORGALMA 1. Alapfogalmak : emésztés - takarmány alkotóelemeinek diffúzibilissá tétele felszívódás - táplálóanyagok felszívódása a bélcsőből értékesülés - a takarmány táplálóanyagainak hasznosulása a termékben 2. Emészthetőség - látszólagos és valódi emészthetőség Nyersfehérje : valódi > látszólagos Nyersrost : valódi < látszólagos Ásványi anyagok : csak speciális technikával határozható meg ( pl. nyomjelzés) 3. Emészthetôség meghatározása : 3.1 Állatkísérlettel: - vizelet és bélsár elválasztása és gyűjtése - speciális - baromfifajoknál Állatfaj Előetetés (nap) Juh 7 Sertés 7 (tömegtakarmány .) 14 Baromfi 5 Kísérleti szakasz (nap) 7 5 7 5 Fejadag: azonos (visszahagyott max 5 %) Emészthetôség

számitása: ((Tak. - Bélsár): Tak) x 100 Differenciakisérlet : olyan takarmányok esetében, amelyek önmagukban nem etethetôk 1. menet : kisérő takarmány 2. menet : kisérô takarmány + vizsgálandó takarmány Számitás : Emészthetôség : (100 x (B-A)) : (C x 100) ahol A = kisérô takarmány emészthetôsége; B = kisérô + vizsgálantô takarmány emészthet. C = vizsgálandó takarmány részaránya Regressziós módszer: a vizsgálandó takarmány emelkedô dózisai mellett meghatározott emészthetôség 3.2 Indikátormódszer: - előnye, hogy nincs szükség a teljes bélsár mennyiség gyűjtésére. Számítás : Emészthetőség (%): (IA(B) - IA(T)) : (IA(B)) x 100 Indikátor anyagok : Cr 2 O 3 , Fe 2 O 3 , BaSO 4 NITROGÉN FORGALOM - fehérje szintézis - fehérje reszintézis - fehérje bomlás - aminosavak - desaminálás Nitrogén forgalom vizsgálata: - emészthetôség vizsgálata + vizelet gyüjtés N- mérleg Pozitiv : üritett < felvett (

növendék, vemhes állatok) Negativ : üritett > felvett (éhezés, termelés) Egyensuly: üritett = felvett SZÉNFORGALOM Mérése : respirációs berendezéssel (nyitott, zárt, recirkulációs rendszerű ) Respirációs vizsgálat célja: - táplálóérték meghatározása ( Kellner) - táplálóanyag szükséglet meghatározása Szén és N mérleg párhuzamos felállítása Bevétel : takarmánnyal Kiadás bélsárral, vizelettel, bőr és szőrkopással, levegővel és metánnal (az utóbbi kettő csak a C esetében) CO 2 termelés és O 2 fogyasztás alapján az RQ érték számítható. A N mérleg alapján a beépített fehérje mennyisége meghatározható: N retenció x 6,25 A fehérjék C tartalma átlagosan 52 % Ennek alapján a C retencióból a fehérjeépitésre felhasznált hányad megadható. A fennmaradó C mennyiség - miután a szénhidrát építésre fordított C hányad elhanyagolható a zsírépítésre fordítódik. A zsírok átlagos C tartalma 76,7 %,

igy a termelt zsírmennyiség kiszámítható. Az üritett N mennyiség alapján az elégetett fehérje mennyisége meghatározható. Az oxigén fogyasztás és az elégetett fehérje mennyiség alapján a fehérjeégetésre felhasznált oxigén mennyisége kiszámítható, ismerve a fehérjeégetés oxigén igényét (0,957 l/g), ehhez társitható a fehérjeégetés során keletkezô CO 2 mennyisége is, amely 0,774 l/g fehérje. A fennmaradó elfogyasztott oxigén és termelt széndioxid a szén-hidrátok illetve zsirok elégetése során használódott fel ill. termelôdött Az elégetett szénhidrát illetve zsir mennyisége a számitott RQ érték (termelt CO 2 / elhasznált O 2 ) alapján külön külön meghatározható. SAV-BÁZIS EGYENSULY - a szervezetben a savas és lugos irányban ható anyagoknak egyen súlyban kell lenniük - a szervezet sav-bázis egyensulyát csak a takarmányokkal nem lehet biztositani - a szervezet normális müködéséhez a neutrális

kémhatás a megfelelő Lugos irányban ható tényezôk : -Ca,Mg,K,Na -fehérje bomlástermékek - desaminatio (NH 3 ) -fitáz enzim hiánya - fitin-P -sok Fe,Al,Mg - akadályozzák a P felszivódását -a tejzsir a Ca kiürülését gátolja Savas irányban ható tényezôk: -P,S,Cl -fehérje bomlástermékek(hippursav) -szerves anyagok égése (CO 2 ) -sok tejcukor - fokozza a Ca üritést -sok rost - Ca ürités fokozódik -sok zsír - Ca szappan -éhezés - zsírbontás - ecetsav, ketonanyagok REGULÁCIÓ -a szervezet saját pufferrendszerei -pl. acidózis - Ca mobilizáció -pl. alkalózis - P mobilizáció KÉRŐDZŐK SAV BÁZIS EGYENSULYA Külön kell beszélni a bendô és a kérôdzô állat sav-bázis egyensúlyáról Bendô sav-bázis egyensúlya: -természetszerü takarmányozás esetén pH értéke 5,6-7,0 között -sok szénhidrát - szerves sav termelés - pH csökken -pH érték és a bendô mikroszervezetek kapcsolata pH befolyásolja a mikroorganizmusok

életmüködését pH befolyásolja a mikroorganizmusok faji összetételét pH befolyásolja a savtermelô és savfelhasználó szervezetek arányát Bendô sav-bázis egyensúlyának szabályozása: Szénhidrát - szerves savak- pH 2,8-3,0 - metabolikus acidózis nyál pufferol (5-6 kg illó savat naponta!) NPN anyagok ill. fehérje - NH 3 képzôdés - metaolikus alkalózis pufferolják a szerves savak + kevesebb nyál term.elődik Kérôdzôk vérének sav-bázis anyagcseréje: vér pH értéke : 7,4 (7,35-7,45) Ennek fenntartását biztositja: -a vér pufferrendszerei (karbonát/bikarbonát rendszer, fehérjék, foszfátok/hidrofoszfátok, hemoglobin redox rendszer) -a tüdô müködése (szmha: napi 2000 l CO 2 távozik el) -a vese kiválasztó tevékenysége ( növényevôk vizelete bázikus) Egyes gazdasági állatfajok emésztésének sajátosságai Baromfifajok emésztésének sajátosságai Az emésztőrendszer felépitése előbél: szájüreg ( csőrkávákkal ),

nyelőcső, begy (nyelőcsőtágulat) , mirigyes gyomor , zúzógyomor középbél: epésbél, csipőbél, éhbél utóbél: vakbél (kétágu), remesebél, végbél, kloaka A táplálóanyagok lebontásának sajátosságai, emésztőenzimek Szénhidrátok emésztése: életkorral folyamatosan javul a szénhidrátok emésztésének intenzitása. AMILÁZ: keményítőbontás; nyálban nem található, begyben kimutatható (növényi), vékonybélben kimutatható MALTÁZ,SZACHARÁZ: vékonybélben kimutatható LAKTÁZ : nem jelentős ( bélflóra termeli, probl: antibiotkumok, SPF) Fehérjék emésztése: a proteolizis fő helye az epésbél PEPSZIN (HCl) : mirigyes gyomorban termelődik, de hatását az epésbélben fejti ki -gyors perisztaltika TRIPSZIN,KIMOTRIPSZIN,PEPTIDÁZOK: vékonybélben Mikrobiális fehérjebontás : vastagbélben (hasznosulás) Zsirok emésztése:gazdasági állataink közül a legjobb LIPÁZ: epésbélben A viziszárnyas fajok emésztésének sajátosságai

ROSTEMÉSZTÉS : speciális a vakbélben vakbél emésztés: bakteriális enzimekkel (a takarmány kb.10 %-a halad át a vakbélen) celluláz aktivitás a vastagbélben és a vékonybélben is kimutatható A sertés emésztésének sajátosságai Az emésztőrendszer felépitése: előbél: szájüreg(fogak), garatüreg, nyelőcső, gyomor középbél: epésbél, csipőbél, éhbél utóbél: vakbél, remesebél, végbél A táplálóanyagok lebontásának sajátosságai, emésztőenzimek Szénhidrátok emésztése: AMILÁZ: nyálban és hasnyálban (a teljes aktivitás kb. 3 hetes korra fejlődik ki) LAKTÁZ: igen aktiv (laktóz a fiatal malac egyetlen energiaforrása) MALTÁZ: fiatal korban kérdéses később igen aktív (a maltóz gyengén szívódik fel) CELLULÁZ: mikrobiális bontás a remesebélben és a vakbélben Fehérjék emésztése: Újszülött malac: kolosztrális immunitás (a kolosztrum tripzingátló hatásu fehérjéket tartalmaz), az immunglobulinok 8-12 órás

életkor között felszivódnak Malac: elsősorban tripszinolitikus bontás:gyenge rennin és hiányos pepszin aktivitás Választott és kifejlett: igen kifejezett peptikus hidrolizis (a duodenum nitrogén tartalmának fele nem fehérje) Zsirok emésztése: a sertés depózsirja zömében nem exogén eredetű LIPÁZ: igen gyorsan aktivizálódik a zsirbontás függ: a zsirsavak szénatomszámától és a zsírsavak telítetlenségi fokától A ló emésztésének sajátosságai Az emésztőrendszer felépitése : ld. sertés spec: rendkivül tágas vakbél A táplálóanyagok lebontásának sajátosságai, emésztőenzimek Szénhidrátok emésztése: igen intenziv AMILÁZ: nyál nem tartalmaz amilázt gyomorban keményitőbontás (növényi eredetü diasztázzal ill. bakteriális enzimekkel) a gyomorban zajló amilolitikus folyamatokat a pH csökkenés leállitja MALTÁZ: vékonybélben (pancreas eredetü) glükóz formájában felszivódás BAKTERIÁLIS ENZIMEK : pl. celluláz a

remesebélben ill a vakbélben (termék: illó savak) Fehérjék emésztése: PEPSZIN (HCl) : gyomorban aktiv TRIPSZIN,KIMOTRIPSZIN,PEPTIDÁZOK: vékonybélben (a vakbélben a meg nem emésztett fehérje bontása bakteriális enzimekkel. spec: éhező állatnál - korlátozott karbamidhasznositás is elképzelhető) Zsirok emésztése: LIPÁZ: gyomorban pylorus tájékon már kimutatható vékonybélben : lipáz hatás A nyúl emésztésének sajátosságai z emésztőrendszer felépítése : ld. sertés spec: tág vakbél (coecotroph bélsár ) A táplálóanyagok lebontásának sajátosságai, emésztőenzimek Szénhidrátok emésztése : igen intenziv minden korcsoportban AMILÁZ: keményitőbontás a nyálban és a vékonybélben CELLULÁZ: cellulózbontás bakteriális enzimekkel a vakbélben Fehérjék emésztése: peptikus ill. tripszinolitikus bontás bakteriális fehérjebontás a remesebélben ( a coecotroph bélsárban ) Zsírok emésztése : igen aktív folyamat ( a

nyúl maximálisan 8-10 % nyerszsírt képes megemészteni kifejlett korban) Mikrobiális emésztés: befolyásolja a zsirok látszólagos emészthetőségét: zsir - zsir illetve szénhidrát - zsir átalakulás A coecotrophia és szerepe a táplálóanyagok lebontásában SZÉNHIDRÁTOK: a rostanyagok mikrobiális bontása után felszivódás FEHÉRJÉK: a coecothroph bélsár fehérjetartalma igen magas ui. tartalmazza a meg nem emésztett ill a bakteriális proteineket is ZSIROK: a coecotroph bélsár a meg nem emésztett zsír mellett bakteriális zsírokat is tartalmaz A coecotroph bélsár a koprofágia utján az ujrahasznositást biztositja valamint a bélben képződő vitaminok pl.B12, K hasznosulását Az életkorral összefüggő emésztési sajátosságok SZÉNHIDRÁTOK: ujszülött állat amilolitikus aktivitása csekély FEHÉRJÉK: kolosztrum felvételekor rennin-szerű hatás mérhető ZSIROK: ujszülött korban igen magas lipolitikus aktivitás . Oka: napi egyszeri

szopás - energia biztositása zsir formájában A kérődző állatok emésztésének sajátosságai Az emésztőrendszer felépítése Előbél: szájüreg(fogak), nyelőcső, előgyomrok (bendő,százrétü,recés), oltógyomor Középbél: vékonybél Utóbél: vakbél,remesebél,végbél A bendőemésztés sajátosságai: SZÉNHIDRÁTOK EMÉSZTÉSE: bontás végterméke : illó savak (ecetsav,propionsav,vajsav) Az arány a szénhidrát tipusának függvénye. FEHÉRJÉK EMÉSZTÉSE: aminosavakká bomlik és továbbjut. Az aminosavakból bakteriális protein képződik, a bakteriális proteinből protozoa protein képződik, az aminosavak desaminálódnak: termék: ammonia és szénváz. Részben emésztetlenül továbbjut (bypass protein) Spec: NPN anyagokból bakteriális protein ZSIROK EMÉSZTÉSE: részben emésztetlenül áthalad részben lipolitikus bontás. A telitetlen zsirsavak részben telitődnek. A zsirsavak a baktériumok és protozoák membránjaiba épülnek be.

Bélemésztés folyamata SZÉNHIDRÁTOK BONTÁSA: pancreas eredetü enzimekkel és glükóz ill. maltóz formájában felszivódás FEHÉRJÉK BONTÁSA: peptikus hidrolizis az oltógyomorban, tripszinolitikus bontás a vékonybélben ZSIROK BONTÁSA: lipáz aktivitás a vékonybélben Az életkorral összefüggő emésztési sajátosságok SZÉNHIDRÁTOK EMÉSZTÉSE: 4-5 hetes életkorig igen intenziv bélemésztés (laktóz és glükóz formájában felszivódás). A bendőemésztés folyamata 6-8 hetes életkorban indul meg. FEHÉRJÉK EMÉSZTÉSE: borjukorban: a kazeint az oltógyomor reninje bontja (alvasztja) Ca jelenlétében. Késöbb az oltógyomorban pepszin aktivitás mutatható ki ZSIROK EMÉSZTÉSE: borjukorban: a nyál lipáz aktivitással rendelkezik. Nyál lipáz és pancreas lipáz együttes hatására a zsirok emésztése igen hatékony (90- 97 %) borjaknál. A háziállatok tápláló-, és ásványi anyag szükséglete Az életfenntartás a növekedés és a

szaporodás táplálóanyag szükséglete Az életfenntartás szükséglete Meghatározás: a nem növekvô, nem termelô, nyugalomban lévô, termoneutrális milliôben élô, nem koplaló állat táplálóanyag szükséglete Az életfenntartás energia szükséglete Az életfenntartás energia szükségletét az alapanyagcsere szintje határozza meg (a gyakorlatban ennél 30-40 %-kal többel számolunk) 1000 kg élô testtömegre adják meg, holott elsősorban a testfelület függvénye Rubner-féle testfelületi törvény Az alapanyagcsere kiszámitása: Maynard-képlet:kifejlett állatokra érvényes alapanyagcsere (kcal)= 70xS0.75 az alapanyagcsere kiszámítása a különbözô gazdasági ál-latfajok esetében eltérô. Fizikai és kémiai hôszabályozás Fogalmak: hőleadás, hôtürôképesség, termoneutrális zóna Az életfenntartó energia szükségletet befolyásoló tényezôk: -A környezet hômérséklete -A levegô relatív páratartalma - Elhelyezés körülményei

(egyedi,csoportos tartás stb.) -Betegség, új környezet -Életkor -Évszak -Kondíció -A termelés mértéke -Az állat ivara Életfenntartó fehérje szükséglet - a teljes nyugalomban lévô állapot során kiválasztott bélbélsár endogén N és a vizelettel kiválasztott endogén N x 6.25 A szükséglet meghatározásakor a fehérje minimumot vesszük alapul. Monogasztrikus állatok:a fehérje aminosav összetétele is fontos lehet. Életfenntartó ásványi anyag szükséglet Lényeges: Ca/P arány, NaCl igény, mezo-, és mikroelemek. A növekedés táplálóanyag szükséglete A növekedés néhány takarmányozás élettani jellemzôje: Növekedés: örökletes tulajdonság, üteme és a teljes kifejlettség ideje fôleg a takarmányozással befolyásolható. Növekedés:- tágabb értelemben fejlôdés és testömeggyarapodás -szorosabb értelemben testtömeggyarapodás: a test méreteinek anatómiai és élettani szempontból is minél tökéletesebb

differenciálódását jelenti A növekedés energia és fehérjeszükséglete Energiaszükséglet:-életfenntartó-, termelô (növekedési) hányad Életfenntartó szükséglet: kiszámítása Maynard képlettel + 40 %-kal megnöveljük, majd fokozatosan csökkentve 30-20-10 % kal többnek vesszük. Termelés:függ a tömeggyarapodás energia szükségletétôl (tág határok között ingadozik) Pl.: növendék marha 0-24 hó 10-256 MJ/kg ttgy Fehérjeszükséglet:a növekedéskori tömeggyarapodás a víz mellett fôleg fehérjéból adódik és a testfehérje felépítéséhez meghatározott aminosavakra van szükség. Életfenntartó fehérje szükséglet: az energia 8-10 %-át tegye ki a fehérje. Biológiailag kevésbé értékes fehérjékkel is kielégíthetô az igény. Termelôszükséglet: megállapításakor a tömeggyarapodás N tartalmá-ból indulunk ki és az anyagcserében bekövetkezô fehérje veszte-séggel is számolunk. függ:-állat kora -fehérje minôsége A

növendékek ásványi anyag és vitamin szükséglete A növekedéshez jelentôs mennyiségü ásványi elem szükséges (csont-képzés, sav-bázis egyensúly fenntartása, fehérjeképzés, hemoglo-bin és hormonképzés, stb.) Meghatározása:számítással, egyensúly kisérlettel Vitaminszükséglet: a hiánytünetek gyorsan és jellegzetesen jelentkeznek. Meghatározása: kisérleti etetéssel és a testömeg-gyarapodás egyidejü mérésével. A szaporodás táplálóanyag szükséglete A szaporodás sokirányú biológiai folyamatában igen fontos szerepe van a takarmányozásnak. Táplálóanyag hiány esetén idôszakos, vagy állandó funkció zavarok léphetnek fel. A vemhes állatok alul-, ill. túltáplálása is káros! A szűkös takarmányozás káros következményei A túltáplálás káros következményei A nôivarú állatok energia szükséglete: Elv: a vemhes állat energiaellátása olyan legyen, hogy az egész periódus alatt biztosítsa a vehemépítés

szükségletét és a tenyészkondíciót, anélkül, hogy az állat elhízna. A vemhes állat energia szükséglete a vemhesség egyes periódusaiban változó (tehén, koca energia szükséglete) Fehérjeszükséglet A fehérjeszükséglet kielégítése fôként a monogasztrikus álla-tokban legalább olyan fontos, mint az energia ellátás. - mennyiségi-, ill. minôségi fehérjeellátás - elôhasi állatoknak növekedésre további fehérje ellátást is kell biztosítani - a fehérje ellátást a vemhesség utólsó harmadában növelni kell A szaporodás ásványi anyag és vitaminszükséglete Ca/P igény kielégitése ( szarvasmarha speciális igénye a szárazonállás idôszakában). Himivarban szilárd konstitució fenntartása. Hozzá D-vitamin kiegészités Mikroelemek és vitaminok : méh involució - Mn, A-, és Evitamin koca MMA szindróma ellen - Se, E-vitamin himivarban : Zn, A-, és E-vitamin A tejtermelés, tojástermelés, gyapjutermelés és munkavégzés

táplálóanyag szükséglete és a meghatározás módszerei I. A tejtermelés táplálóanyag szükséglete Elv: a tejtermelô állat táplálóanyag ellátásának az életfenntar-táson felül a tejtermelés szükségletét, a magzat fejlôdését, va-lamint a saját testtömeg gyarapítását kell fedeznie. A tejtermelés táplálóanyag szükségletének változása a laktáció egyes szakaszaiban. Energiaszükséglet: a tej energia tartalma határozza meg, ez pedig a a tej zsírtartalmának függvénye Fehérjeszükséglet: a tej fehérjetartalmából számítható ki (fehérje emészthetôség 69 %, transzformációs hatásfok 60 %) Ásványi anyag és vitamin szükséglet: Ca és P szükséglet:kiszámításakor a tej Ca és P tartal-mából és a tej mennyiségébôl kell kiindulni (felnôtt ál-latban a Ca 45 % a P 55 %-ban hasznosul) Mg ellátás : Mg hiányos talajokon termesztett takarmányok esetében (Mg hasznosulás 7-33 %) NaCl: rendszeres pótlás (a tejtermelés

egyik fô limitáló tényezője) Vitaminszükséglet: karotin, A-vitamin, D-vitamin, B-vitamin csoport (kiemelten niacin) szerepe. II. A tojástermelés táplálóanyag szükséglete A tojás kellô mennyiségben és arányban tartalmazza mindazokat a táplálóanyagokat amelyekre az embriónak szüksége van (sajátos igény a takarmányozással szemben) Szükséglet: életfenntartás + termelés Az életfenntartó szükségletet befolyásoló tényezôk - A tojás kémiai összetétele Energia szükséglet: a tojás összetétele és energiaértéke határozza meg (energia transzformáció: 60 %) Fehérje szükséglet: Életfenntartás + tömeggyarapodás + toll-képzôdés+tojás-termelés igénye (fehérje transzformáció 30-40 %) -fehérjeszükséglet a tojástermelés egyes szakaszaiban a termelés mértékétôl függôen eltérô. Ásványi anyag szükséglet: Ca szükséglet:kielégítése gondot okoz kiszámítása: a tojás Ca tartalma (kihasználás 55 %) Ca hiány, ill.

többlet hatása a to-jástermelésre P szükséglet: bfi: fitáz enzim hiánya -ezért a takarmányban lévô P 0-35 %-a hasznosítható. Kiszámítása: a tojás P tartalma alapján Egyéb elemek : Na, Mn, Zn ellátás Vitaminszükséglet: minden vitamint pótolni kell (vitamin premix) A gyapjútermelés szükséglete Napi termelés: 4-10 g/nap Energia igény: életfenntartó szükséglet+ kb. 7 % Fehérje igény: életfenntartó szükséglet + 8-20 % bárány: másodlagos follikulusok fejlôdése (számuktól függ a gyapjú tömöttsége és mennyisége) Anyajuh: a vemhesség 85. napjától kiegészítést igényel A szükös fehérje ellátás hatása a gyapjútermelésre S tartalmu aminosav - kiegészítés nem szükséges (bendô) Vitamin szükséglet: karotin (A vitamin) Mikroelemek: Zn A munkavégzés táplálóanyag szükséglete A szervezet az izmok müködése során az izmok kémiai energiáját mechanikai munkává és hôvé alakítja. Energia szükséglet:

megállapítása:-respirációs készülékkel ill. dinamométerrel 1 kg keményítô égéshôje 174 MJ - 12 % emésztési munka a megmaradó energia 2/3-ad része hôképzésre fordítódik (munkavégzésre 5.25 MJ marad) Fehérjeszükséglet: a munkavégzés a fehérje szükségletet nem, vagy csak kis mértékben növeli. Fehérje ellátás: a napi energia szükséglet 10-12 %-a Ásványi anyag szükséglet: NaCl veszteség -pótlás Vitamin szükséglet: B vitamin szükséges a fokozott energia forgalomhoz (versenylónak: C vitamin kiegészítés is ) A takarmányok tartósítása erjesztéssel I. Az erjedés biológiája A silózás alapelve: szerves savak keletkeznek, pH csökken 1. Mikroorganizmusok: a./ tejsavtermelô baktériumok - homofermentatív (anyagcseretermék: tejsav) - heterofermentatív (anyagcseretermék: tejsav, ecetsav, CO2) b./ erjesztés szempontjából károsak - Coli aerogenes csoport - vajsavbaktériumok - ecetsavbaktériumok - élesztôk - rothasztó

baktériumok - penészek 3./ Az erjedés szakaszai: a./ önmelegedés C 6 H 12 O 6 + 6O 2 = 6H 2 O + 6CO 2 + hô b./ecetsavképzés - aerob Coli aerogenes csoport (O 2 fogyaszt, ecetsavat ter-mel) - anaerob Coli aerogens csoport (ecetsav --> 4.5 pH elhal) c./tejsavképzés - tejsavtermelô baktérium (tejsav, propionsav, esetleg vajsav) d./ lecsillapodás - csökken a mikrobaszám ( pH stabilizálódik) e./ vajsavképzés (utóerjedés során ill ha a silózás fel-tétetelei nem biztosítottak) 3./ Tejsavas erjedés zónái a./ hideg: 15-35 Co b./ meleg: 40-50 Co 4./ Az erjedést befolyásoló tényezôk a./ a takarmánynövény szénhidrát tartalma függ: napszak, fajta, mütrágyázás sok cukor --> alkohol --> instabil szilázs (pl. répaszelet) 1000 g cukor: tejsav 4 % veszteség ecetsav 15 % veszteség vajsav 24 % veszteség b./ a takarmánynövény fehérje tartalma sok fehérje --> lugos karakterü --> tejsav közömbösítés (pl. pillangósok) c./ a

takarmánynövény szárazanyag tartalma optimális: fü 33-36 % lucerna 35-40 % silókukorica 38-42 % d./ a takarmánynövény nyersrost tartalma (tömöríthetôséget befolyásolja)optimális: 19-22 % e./ szecskaméret elônye: növényi felület roncsolódik könnyen tömöríthetô mérete: 10-30 mm f./ töltési idô és hômérséklet II. Az erjedés szabályozásának módszerei 1./ Fonnyasztás Elônyei: - nô a táplálóanyag koncentráció - nagyobb szárazanyag felvétel - silótérfogat jobban kihasználható - kevesebb csurgaléklé (veszteség) Hátrányai:- nô az idôjárási kockázat - romlik a tömöríthetôség --> penész - nagyobb hô --> fehérje denaturálódik - két gép --> nagyobb betakarítási költség - utóerjedés 2./ Adalék-anyagok alkalmazása a./ szénhidrát adalékok -takarmánycukor 1-3 % -melasz 2-4 % -abrak 4-25 % b./ savadalék -szervetlen savak (foszforsav, sósav, kénsav) Virtanen eljárás: 30 % kénsav+70 % sósav

-szerves savak hangyasav 0.4-05 % ecetsav 0.2-03 % propionsav 0.6-08 % tejsav 0.3-05 % akrilsav 0.1-03 % c./ biológiai tartósítószerek (hatóanyaga Streptococcus faeceum) tápanyag: árpa, vagy kukorica Monosil-L: 0.05-01 % Chinosil: 1-4 % Biosil-L-A-B A komponens: 15 g/tonna B komponens: 30 g/tonna Pioneer 1117: 0.05-01 % III. A silózás veszteségei 1./ Szántóföldi a./ Mechanikai: - nem megfelelô betakarítási idô - rossz szervezés: kevés gép, magas tarló - veszteség mértéke : szárazanyag 5-6 % nyersfehérje 7-8 % b./ Biológiai - légzési - kilúgzási (esô) - veszteség mértéke:szárazanyag, nyersfehérje 2-3 % 2./ Silóban bekövetkezô a./ erjedési b./ csurgaléklé keletkezés c./ romlási - veszteség mértéke : szárazanyag és nyersfehérje 15 -35 % 3./ Felhasználási - veszteség mértéke:szárazanyag, nyersfehérje 1-2 % IV: Szilázsok minôsítése a./ érzékszervi: szín, szag, állomány b./ tej- és illózsírsav-tartalom Flieg pontozás:

jó 70-75 % tejsav, 20-25 % ecetsav nyomokban vajsav c./ táplálóanyag-tartalom szárazanyag, nyersfehérje, DE, pH, tej- és illózsírsav tartalom V. Silózási módszerek 1. silókukorica: egész növény silózása 2. szudáni fü és cukorcirok 3. lucerna szenázs: szecskázott bálázott szilázs 4.legelôfü szenázs szilázs 5.melléktermékek - leveles répafej+szalma - zöldborsószár+szalma - kukoricaszár -magában -keverék - szalma: csak kevert silózás - takarmány- és cukorrépa+szalma fonnyasztott fü kukoricaszár nedves répaszelet kukoricaszár VI. Szemeskukorica tartósítása 1./ Elônyei:-kevésbé energia igényes -kisebb fajlagos élômunka felhasználás -kisebb beruházási igény -javul a takarmányérték (tejsav) -a kukoricacsutka egy része is hasznosul 2./ Hátrányai:-3-6 % erjedési veszteség -kitárolás után gyorsan kell hasznosítani -nehéz a szállítása -speciális keverô-kiosztó gép 3./ Módszerei: -szemes -szemes-kukorica

zúzalék -CCM : szmha (több nyersrost) sertés A takarmányok tartósítása szárítással I./ Szénakészítés 1. Természetes szárítás (nagy a veszteség) a./renden szárítás: -szálas széna -bálázott széna b./állványos szárítás: (fôleg kisüzemben) -szénanyárs -svéd állvány 2./ Mesterséges szárítás a./hideglevegôs (Vámosi-féle)45-50 % nedvességig a renden b/szellôztetéses szárító-tároló pajta: szecskázott széna gépesíthetô c./elômelegített levegôvel szárítás: melegítés:olaj, gáz, napelem d./szénaszárító torony: -kevés veszteség -drága -bálázott széna-szárítás 3./ Széna tartósítása III./ A szénakészítés veszteségei 1.Szántóföldi: -légzési: disszimiláció (szárazanyag: 5-15 %-a) -mechanikai: levél pergés fôleg pillangósnál szárazanyag: 10-20 % -a) -kilúgzási:vízoldható szénhidrát 2-40 % ásványi anyag 40-70 % 2./Kazalban: a./ erjedési (elsôsorban légzési) (szárazanyag: 10-15 %-a)

b./ emészthetôség csökkenése:nagy hô --> fehérje denaturálódik A szalma feltárása -vegyszer: NaOH ill. ammónia -hômérséklet -nyomás Eredmény: -nô a táplálóanyag-tartalom -a lúg megbontja a kötést a lignin és a cellulóz között Felhasználás: nyersrost kiegészítés (kérôdzôk, nyúl) V./ Zöldtakarmányok forrólevegôs gyorsszárítása Nagy az energia felhasználás - drága Energiaköltség csökkenthetô: -szárazanyag-tartalom növelésével (15 %-ról 25 %-ra való növelés 30 %-kal csökkenti a tüzelôanyag szükségletet) -idôjárási kockázat -karotin veszteség (15-20 %) -szecskaméret növelése -egész évben üzemelés VI. Szemestermények szárítása Szárítási problémák: a./ túlszárítás (130 Cžnál magasabb hô) -drága -rontja a takarmányértéket -romlik az aminosavak hasznosíthatósága (lizin) b./ idegen anyag (csuhélevél, törött szem, csutkadarab) egyenetlenné teszi a száradást feladat: szárítást

megelôzô elôtisztítás Tüzelôanyag fogyasztás csökkenthetô: a./ korábban érô hibridek termesztése b./ növelni kell a jó vízleadó képességü fajták arányát c./ szárítás 17-18 % nedvességtartalomig, majd légszáraz állapotig szellôztetés (kétmenetes szárítás) d./ szárítólevegô visszavezetése a szárító berendezésben e./ hütve-tárolás: szárítás 18-20 % nedvességtartalomig, majd hütés (17-20 Cž hômérséklet esetén a hütést ismételni kell) Etetési és itatási módszerek egyes állatfajok takarmányozásában 1. Táplálék és vízfelvétel szabályozása 1.1 Alapfogalmak tisztázása -Gazdasági állatok átlagos napi szárazanyag-, és vízszükséglete -A táplálék-, és vízfelvételt megelôzô általános takarmányozási körülmények értékelése (pl.tárolás,feldolgozás, elôkészités stb) -Akkor eszik az állat, ha éhes, vagy pedig akkor, ha étvágya van? -Éhségérzet kialakulása, szabályozása

(monogasztrikus, kérôdzô) -Étvágyérzet kialakulása, szabályozása (monogasztrikus, kérôdzô) -Jóllakottság-érzet kialakulása, szabályozása (monogasztrikus, kérôdzô) -Étvágytalanság kialakulása, szabályozása (monogasztrikus, kérôdzô) 1.2 A táplálékfelvétel szabályozásának gyakorlati befolyásolása -Éhségérzet befolyásolása (intero-receptorok) -Étvágyérzet befolyásolása (extero-receptorok, pl. távolsági érzetek: látás-, szaglás-, száj-érzetek: izlelés, tapintás) -Önkéntes takarmányfogyasztás befolyásolása 1.3 Vizfelvétel szabályozása -Vizfelvételi források: -anyagcsere viz -vegetációs viz -ivóviz -A vizszükségletet befolyásoló tényezôk 2. Etetés és itatás gyakorlati végrehajtása 2.1 A takarmány-kiosztás általános lehetôségei 2.2 Az itatás általános lehetôségei 2.3 Szarvasmarhák etetési és itatási módszerei -Borjunevelés -Tejpótló tápszerek itatása Edényzet Mobil tejkeverô és adagoló

automaták Stabil tejkeverô és adagoló automaták -Szilárd takarmányok kijuttatása Abraketetés Tömegtakarmány etetés -Kifejlett szarvasmarhák etetése -Legeltetés -Egyéb önetetés (zárt helyen) -Egyedi abrakoltatás -Kiosztás kocsiról -Kiosztás homlokrakodóval -Kiosztás mixer kiosztó kocsiról -Kiosztás függô csillérôl -Kiosztás kaparóláncos berendezésrôl -Kiosztás lengôlapátos berendezésrôl -Kiosztás futószalagról -Kiosztás gördülô takarmányasztalról 2.4 Juhok etetési módszerei -Bárányok tápszer itatása -szénarács és abrakolók -Tömegtakarmány etetôk -vályuk -vályu és szénarács kombinációk 2.5 Sertések etetési módszerei -Mobil nedves etetés -vödrözés -kézikocsi -sines moslékos kocsi -vontatott moslékos kocsi -önjáróönüritô kocsi -önjáró-önüritô elektromos kocsi -Stabil nedves etetés -takarmány konyha és csôvezeték rendszer a beton alá helyezve -Mobil száraz etetés -kiosztó kocsik

-Stabil száraz etetés -kijuttató berendezések (fluid,láncos stb.) -önetetôk, surrantók -vályuk 2.6 Baromfi etetési módszerek -Csibe, pipe etetô-tálcák, itató edények -Mélyalmos technikák -Ketreces technikák -Szabadföldi, vizparti technikák