Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Molnárné Bedécs Ibolya - A GDP kiadási szerkezetének alakulása hazánkban és a környező országokban

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Nyíregyháza Összehasonlító gazdaságtan A GDP KIADÁSI SZERKEZETÉNEK ALAKULÁSA HAZÁNKBAN ÉS A KÖRNYEZŐ ORSZÁGOKBAN Készítette: Molnárné Bedécs Ibolya gazdálkodási szak levelező tagozat II. évfolyam „B” csoport 2003 / 2004.tanév I félév TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés ( Nemzetközi gazdaság áttekintése) . 3 old A rendszerváltó országok gazdálkodásának alakulása. 4 old Lengyelország, Csehország, Szlovákia GDP-jének alakulása . 5 old Románia GDP – jének alakulása . 6 old Horvátország GDP-jének alakulása . 7 old Magyarország GDP-jének alakulása . 8 old Románia gazdasági mutatói . 17 old Ausztria gazdasági mutatói . 20 old Jugoszlávia gazdasági mutatói . 21 old Ukrajna gazdasági mutatói . 23 old Irodalomjegyzék . 24 old 2 A GDP KIADÁSI SZERKEZETÉNEK ALAKULÁSA HAZÁNKBAN ÉS A KÖRNYEZŐ ORSZÁGOKBAN Nemzetközi gazdaság A

világgazdaságban 2003 őszén – számos ellentmondás és bizonytalanság közepette, régiónként eltérő intenzitással – erősödőben vannak a hosszabb ideje várt élénkülés jelei. Az előrejelzők nemigen számolnak olyan újabb háborúkkal, feszültségekkel, vagy egyéb nem gazdasági kockázatokkal, amelyek alapjában keresztezhetnék a konjunkturális javulás folyamatát. A tőzsde kiheverte a buborék néhány évvel ezelőtti szétpukkanásának következményeit, és – jelentősingadozásokkal – az elmúlt hónapokban csaknem világszerte felfelé tartott. Az USA-ban előrehaladt a korábbi fellendülés időszakából visszamaradt kihasználatlan termelőkapacitások leépítése. A terrorizmus elleni harcra és az iraki háborúra, az elhúzódó megszállás igényeire hivatkozva jelentősen bővül az állami kereslet, a közelmúltban bevezetett adócsökkentés pedig növeli a vállalatok és a lakosság vásárlóerejét. OECD - szerte alacsony az

infláció (2002 éves átlaga 1,5% volt, s ebben az évben a főbb térségek közül csak az USA-ban látszik gyorsulni). A néhány hónapja még potenciális fő veszélyként emlegetett defláció azonban csak Japánban folytatódik (ott immár ötödik éve). A recesszióból való kilábalást támogató monetáris politika eredményeként (elsősorban Amerikában) több évtizedes mélypontra csökkent a kamatszint. A dollár korábbi számottevő értékvesztése után a főbb valuták közötti keresztárfolyamok az elmúlt hónapokban viszonylagosan stabilizálódtak. A világkereskedelem az év első hónapjaiban tapasztalt megtorpanás után 2003 második negyedében növekedésnek indult. Az élénkülés üteme azonban jócskán elmarad a várttól. A világkereskedelem volumenének 2003-ban mintegy 44,5%-os, 2004-ben esetleg 6-7%-os bővülésével számolunk A megélénkülés feltétele volna a világ egyre több országa számára a nemzetközi piacra való kijutás

kedvezőbb feltételeinek megteremtése. E tekintetben azonban nem történt haladás, amit jelez a cancúni WTO értekezlet kudarca A fejlett országok nem hajlandóak agrártámogatásaikat leépíteni, ami a fejlődők legfőbb követelése velük szemben. Az Európai Unió, azon belül az Eurózóna növekedésének üteme 2003 közepén tovább mérséklődött. A tartósan alacsony ütemű növekedésnek részben belső strukturális okai 3 vannak, amelyek azonban társadalmilag és politikailag nehezen kezelhetők, a konjunkturális gondokat pedig nem oldják meg, mert feltételezett növekedést generáló hatásuk mindenképpen csak hosszabb távon lesz érzékelhető. Másfelől a svédországi népszavazás kimenetele (az euró elutasítása) azt igazolja, hogy az euró támogatottsága az Európai Unión belül nem egyértelmű. Az elutasító álláspontnak sokfajta oka és magyarázata lehet; ezek közül nyilvánvaló az utóbbi évek tapasztalatai alapján, hogy a

monetáris eszköztár kiengedése a nemzeti fennhatóság alól, illetőleg a nemzeti költségvetési politikákat gúzsba kötő egységes szabályrendszer az adott strukturális keretek között megnehezíti a növekedés - orientált gazdaságpolitikát. A rendszerváltó országok meglehetős sikerrel vészelték át a v ilággazdasági lassulást, legalábbis főbb makrogazdasági adataik tanúsága szerint. Ellentétben a fejlett országokkal, amelyek között 2002-2003-ban csak mutatóban akadt 3%-nál gyorsabban növekvő (5% feletti növekedést pedig csak Írország mutatott fel 2002-ben), a figyelemmel kísért 14 rendszerváltó ország közül 2002-ben mindössze kettőnek a növekedése nem érte el a 3%-ot; 2003-ban úgyszintén (Csehország és Magyarország mellett Szerbia és Montenegro). 2004-ben jelenlegi ismereteink szerint sehol sem kell 3%-nál alacsonyabb ütemű GDP -növekedéssel számolni – sőt 4% alattival is csak azokban az országokban, amelyek

2003-ban 3% alatt, vagy a körül produkálnak. Az ipari termelés 2003-ban csaknem minden rendszerváltó országban legalább 4%-os (inkább 5-8% közötti, vagy még magasabb) ütemben nő (kivétel Szerbia és Montenegro, amely még nem lábalt ki a háborúk és a belső bomlás okozta válságból, valamint Szlovénia), miközben a vezető nyugati országokban 2001 óta egyáltalán aligha beszélhetünk ipari növekedésről. Igaz, a beruházások terén nem ilyen egyértelmű a helyzet Egyes rendszerváltó országok (Magyarország, sokkal inkább Románia és Oroszország) esetében a beruházások bővülése a világgazdasági lassulás közepette is folytatódott, míg másutt stagnált (Csehország, 2002-ben Szlovákia), vagy éppenséggel jelentősen csökkent a beruházási volumen (Lengyelország 2001-ben és 2002-ben). Az inflációs ráták (és változásuk irányai) erősen különbözőek, de a 2004. május 1-jén az EU-hoz csatlakozó nyolc rendszerváltó ország

közül négy minden valószínűség szerint 2003-ban teljesíti a maastrichti inflációs kritériumot Az elsősorban (bár – mint látjuk – nem kizárólagosan) a növekedési mutatók alapján kimutatható kedvező kép természetesen félrevezető, vagy legalábbis egyoldalú, és korrekcióra szorul. A gyorsabb növekedés elsősorban a kevésbé fejlett rendszerváltó országokat jellemzi, ahol a kilencvenes évek első felének visszaesése különösen mély és elhúzódó volt, s az elmúlt néhány év dinamikus fejlődése ellenére jórészt máig sem érték el a termelés, a fogyasztás és a beruházások 1989. é vi szintjét Jóval szerényebb a növekedési ütem a Lengyelországtól 4 Szlovéniáig terjedő kelet-közép-európai térségben, amelynek országai már a k ilencvenes években túljutottak a gazdasági helyreállítás első szakaszán. Mindannyian az uniós csatlakozás küszöbén állnak, s többen siettek bejelenteni azt is, hogy 2008-ban

már az eurózónához kívánnak tartozni (meg sem várva, hogy a Növekedési és Stabilitási Paktummal kapcsolatos viták a jelenlegi tagállamok között merre vezetnek). A lassabb növekedés jelentős belső (államháztartási) és külső (fizetésimérleg-) egyensúlyhiánnyal párosul, ami árnyékot vethet jövőbeli gazdasági növekedésükre, az életszínvonal alakulására, a foglalkoztatottságra, s emellett egyebek között fenntarthatja a valutáikkal szembeni spekulációt a devizapiacon. Az egyes országok fejlődése hasonlóságokat és különbségeket is mutat. Nincsenek azonos konjunkturális fázisban, egyaránt vannak gyenge és erős pontok teljesítményükben. Az a fentiekben közölt prognózis, hogy 2004-ben valamennyiük gazdasági növekedésének üteme kisebb-nagyobb mértékben meghaladhatja a 2003-ra vártat, csak akkor bizonyulhat reálisnak, ha a világgazdasági növekedés is a várakozásunknak megfelelően alakul, illetve akkor, ha

Németország – legtöbbjük legnagyobb kereskedelmi partnere – ténylegesen kilábal a recesszióból. (Ez persze a belgazdasági feltételek megfelelő alakulása nélkül – nem elegendő feltétel.) Feltesszük, hogy az uniós tagság jövő év májusában történő realizálódása rövid távon a konjunkturális kilátásokon nem változtat. A lengyel gazdaság a 2001-2002. évi stagnálás közeli állapot után feljövőben van A zloty közel két éve trendszerűen gyengül az euroval szemben, vagyis az exportot az árversenyképességnek a leértékelődésből fakadó javulása is segítette. A nekilóduló növekedés jórészt feloldotta a kormány és a jegybank közötti ka matpolitikai konfliktust. Mivel az infláció lényegében megszűnt, a jegybank nem hivatkozhat inflációs veszélyre, de további könnyítésre csak a viszonylag magas (idén 4,8%-os) GDP -arányos költségvetési deficit lefaragása esetén volna hajlandó. A munkanélküliség a

legmagasabbak között van a régióban Csehország ma sok tekintetben sikerország – a számottevő politikai kockázatok (törékeny koalíciós kormány, a költségvetési reformnak nevezett kemény megszorító intézkedések ellen aktívan fellépő szakszervezetek) ellenére. 5 milliárd euró értékben áramolhat be idén külföldi működőtőke, ütemesen nő az ipari termelés, infláció egyáltalán nincs (momentán defláció van). A GDP növekedése viszont az 1997-1999 évi visszaesés óta is igen lassú, s KeletKözép-Európában 2003-ban itt a legmagasabb (7% feletti) a GDP -arányos költségvetési hiány. Szlovákia újabban csaknem példakép lett 4% körüli stabil GDP -növekedésével, dinamikusan fejlődő iparával, erős működőtőke -vonzó képességével. (Legújabban egyes körökben – az adókulcsok tervezett egységesítése talált lelkes fogadtatásra.) 5 Pedig a munkanélküliség háromszorosa a magyarországinak, az infláció

jelenleg közel a duplája, az államháztartás hiánya a G DP százalékában többé-kevésbé megegyezik a k ét országban. A szlovákiai minimálbérek két év alatt csaknem 40%-kal nőttek Szlovénia valamennyi kelet-közép-európai ország közül a legfejlettebb, és a legkiegyensúlyozottabban fejlődik is, de továbbra sem reformjainak sebességével vagy növekedésének mennyiségi mutatóival emelkedik ki a többiek közül. Bizonyos értelemben éppen ellenkezőleg: a GDP növekedési üteme ebben az országban a legalacsonyabb, az ipari termelés stagnál, az infláció magas. Viszont az államháztartási hiány a térségben itt a legalacsonyabb, és irányzata is csökkenő, a folyó fizetési mérleg enyhe szufficitet mutat. A FÁK- térség 2003. évi gazdasági növekedését 6%-ra tesszük, hasonlóan legfontosabb tagországáéhoz, Oroszországéhoz. Az oroszországi expanziót az elmúlt években kialakult nagyobb politikai stabilitás közepette

döntően a viszonylag magas világpiaci olajárak teszik lehetővé. Úgyszólván minden fontosabb mutató kedvezően alakul Élénk az ipari, a beruházási, a kül- és a belkereskedelmi tevékenység. Az 1998 é vi pénzügyi válság óta folyamatosan nő az életszínvonal. Ebben az évben is gyorsan nőnek a bérek és a jövedelmek, bár a gazdaságban még mindig masszívan jelen van a b érlemaradás. A munkanélküliség magasabb a tavalyi évvéginél, de alacsonyabb a 2001. é vinél Az infláció még gyors, de üteme csökken. Növekszik a működőtőke-import, bár korántsem az óriási ország méreteivel arányosan. A strukturális gondokat mutatja, hogy folytatódik a nyers- és fűtőanyagszektor térnyerése a feldolgozóiparral szemben. Fokozódik a nyugati országok, elsősorban az USA térhódítása a F ÁK-országokban. Szeptemberben Ukrajna, Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán „közös gazdasági térség létrehozásáról írt alá

megállapodást. Ukrajna azonban előnyben részesítené az európai integrációt, illetve az euroatlanti együttműködést. Az oroszbelarusz államszövetség ügye zűrzavaros Délkelet-Európa országait tekintve a román, a bolgár és a horvát gazdaság is gyorsan növekszik. Romániában az export alakulása kedvező, bár a gyors importnövekedés miatt a fizetési mérleg hiánya magas, sőt növekvő. Az infláció továbbra is jelentős, de csökkenő mértékű, ütemesen mérséklődik a regisztrált munkanélküliség is. Az idei év nagy kérdése, hogy lesz-e beruházói érdeklődés a privatizálandó, zömmel ráfizetéses iparvállalatok iránt és érdeklődés esetén a r omán kormány képes lesz-e a v árható a t ársadalmi ellenállás ellenére is megvalósítani a munkahelyeket veszélyeztető – magánosítást. A bolgár gazdaság 2003 első félévében négy százalék feletti ütemben bővült. A hatodik éve folytatott stabilizációs politika

sikerét nemcsak a gazdaság gyors és megingás nélküli 6 növekedése, a mérsékelt infláció, hanem a munkanélküliség immár érzékelhető csökkenése is jelzi. A rendkívüli szegénységben és elmaradottságban élő lakosság azonban egyre elégedetlenebb mind a fogyasztás növekedésének, mind a munkanélküliség csökkenésének ütemével. Továbbra is dinamikus az ipari termelés, az export és az import növekedése, de nőtt a külkereskedelmi deficit, miközben szufficites a költségvetés. A következő időszak alapkérdése a privatizáció és az életszínvonal alakulásának mikéntje. Horvátországban a beruházási kereslet fűti a konjunktúrát, részben az állami autópályaépítésekre, részben a feldolgozóipari szerkezetátalakításra támaszkodva. Mérséklődő, de így is jelentős (5% körüli) ütemben nő a lakossági fogyasztás, stagnál az állami fogyasztás. Az államháztartás hiánya 4% körüli (a GDP arányában), az

infláció nem okoz gondot. A balti államokban erőteljes a gazdasági növekedés. Egyedül Lettország fejlődése kétséges a ventspilsi olajfinomító körüli politikai viták miatt. Az orosz-lett konfliktus rendeződésével a lett gazdaság növekedése is biztossá válhat. A három országra egyaránt jellemző probléma a folyó fizetési mérlegek magas hiánya, amely a lendületes fejlődés és a nemzeti valuták kötött árfolyama miatt alakult ki. Észtország esete a legkritikusabb, ahol a folyó fizetési mérleg hiánya 2003 első negyedévében a GDP 21,9 százalékát tette ki. Magyarország 2003 első felében tovább lassult a gazdaság növekedése, ami egy harmadik éve tartó trendbe illeszkedik. 2000 első negyedéve óta ugyanis, amikor a GDP 6,6%-kal haladta meg az előző év első negyedévit, a növekedés üteme szinte folyamatosan, negyedévről-negyedévre mérséklődik. A 2,5%-os gazdasági növekedést önmagában még nem lehet drámainak

nevezni, bár a folyamatosan lefelé tartó irányzat némi aggodalomra adhat okot. Az összképet tovább rontja, hogy az alacsony növekedés gyorsan romló fizetési mérleggel és magas költségvetési hiánnyal párosul. Ez ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy amennyiben a növekedés ismét gyorsulni kezd, importvonzata a fizetési mérleg pozícióját tovább ronthatja. A növekedési ütem mérséklődése részben a tartósan kedvezőtlen világgazdasági tényezők következménye. Ez azonban nem ad teljes mértékben felmentést, mivel – ugyanolyan világgazdasági körülmények között számos kelet-közép-európai ország a m agyarénál magasabb növekedési ütemet tud felmutatni. 7 Az év hátralévő részére vonatkozó kilátások értékelésekor tehát azt a kérdést kell feltennünk: vajon a magyar gazdaság növekedése az első félévben elérte-e már a mélypontját és az év hátralévő részében képes lesz némi élénkülésre, vagy a

közeli jövőben még egy ehhez hasonló, mérsékelt – vagy akár tovább csökkenő növekedési ütemre kell-e számítanunk. Ami a rövid távú kilátásokat illeti, mind kedvező, mind kedvezőtlen jeleket lehet tapasztalni. A GDP felhasználásában a húzóerőt jelentő, még a második negyedben is tovább emelkedő magánfogyasztás üteme az év hátralévő részében kissé mérséklődni fog, de ezt kedvező esetben felválthatja a magánberuházások, illetve az export gyorsuló növekedése. A GDP termelésében pedig az eddig lokomotív szerepet betöltő állami szolgáltatásoknak a költségvetési korlátok miatti lassabb növekedését az ipari termelés bővülése részben kompenzálhatja. Amennyiben a GDP termelésében az export lassan ismét átveszi a b elföldi fogyasztástól a húzószerepet, akkor a külkereskedelmi, és a f olyó fizetési mérleg romlása is megállhat. Ehhez a korábbinál kedvezőbb feltételeket nyújt az első félévet

jellemző pénzpiaci bizonytalanságok és turbulenciák megszűnte. A portfólió-, és a működőtőke -beáramlás némi erősödése következtében a forint euró-árfolyama ismét kiegyensúlyozottá vált, 253-255 forint között stabilizálódott, amely a jelenlegi helyzetben optimális árfolyamszintnek tekinthető mind az export jövedelmezősége, mind az infláció kordában tartása szempontjából. Amennyiben a j egybank nem ragaszkodik ennek az árfolyamszintnek a minden áron való további erősítéséhez, hanem éppenséggel annak stabilizálását segíti elő, akkor ez hozzájárulhat a g azdaságpolitikai feltételek kiszámíthatóságának és átláthatóságának a helyreállításához. Ezekkel a feltételezésekkel éltünk akkor, amikor az év második felében az eddiginél csak árnyalatnyival gyorsabb, 2,8% körüli növekedést jeleztünk előre, ami éves szinten 2,7% körüli növekedést jelentene. A magyar gazdasági növekedés – ahogy 1999 óta

szinte folyamatosan – 2003 második negyedévében is együtt mozgott az Eurózóna GDP - jének változásával: az első negyedévi 2,7%-ról 2,4%-ra lassult a bruttó hazai termék bővülése. A szezonálisan kiigazított adatok szerint ugyanakkor az előző negyedévhez képest kis mértékben (0,5%-ról 0,6%-ra) gyorsult a növekedés. A Nyugat-Európához történő erős gazdasági integráltság körülményei közepette ez a n övekedési szint megfelel a fejlettebb kelet-közép-európai országok (Szlovénia, Csehország) teljesítményének, bár elmarad a régió átlagától. A GDP felhasználási szerkezetét tekintve azonban egyértelmű a romlás. A lakossági fogyasztás emelkedése a szezonálisan kiigazított adatok szerint tovább gyorsult az igen magas előző negyedévi szinthez képest is. Tovább nőtt a közösségi fogyasztás és a bruttó állóeszközfelhalmozás, miközben lendületet vett a készletek feltöltése 8 Ennek következtében a b

elföldi felhasználás emelkedése lényegesen meghaladta a G DP-ét, ami az export és az import közötti olló szétnyílásához vezetett: 2002 második negyedévéhez képest a kivitel 1,7%-kal, a behozatal 9,6%-kal nőtt. Az áru külkereskedelemben tapasztalhatónál is jelentősebb a szolgáltatások forgalmában mutatkozó romlás, mindenekelőtt az idegenforgalom teljesítményének drasztikus visszaesése miatt. 2003 első félévében a növekedés forrása a szolgáltatások és az energiaszektor teljesítménye volt. A szolgáltatások átlagosan 3,8%-os hozzáadott érték- emelkedéséhez szinte valamennyi alágazat azonos mértékben járult hozzá. Két kivétel azonban akadt, mégpedig éppen a külkereskedelemben nagyobb súllyal szereplő szolgáltatási ágazatokban: a szállítási ágazatban csak szerény, 1,3% volt a növekedés, a szálláshely-szolgáltatás teljesítménye pedig 2,3%-kal visszaesett az előző év első hat hónapjához képest. Mindezek

alapján a G DP növekedésében csak szerény mértékű gyorsulásra számíthatunk az idei második félévben: az éves szintű növekedés aligha éri el majd a 3%-ot, 2003 e gészében inkább 2,5-2,9% között valószínű. A külső egyensúlyi helyzet 2003 második negyedévében tovább romlott. Mivel mindhárom belföldi szektor (a lakosság, a vállalatok és az államháztartás) finanszírozási igénye nagyobb megtakarításainál, a külföldi forrásbevonás ugrásszerűen megnőtt. Az ország eladósodásának gyors növekedése nyilvánvaló, és rövid távon nem is nagyon látszik esély a t endencia megfordulására. A vállalatok beruházási célú hitelkereslete ugyanis várhatóan tovább élénkül, a háztartások fogyasztási/megtakarítási viselkedése pedig csak lassan alkalmazkodik a romló körülményekhez. Az államháztartási hiány jelentősebb csökkentése mellett a háztartások megtakarításainak ösztönzése mindenképp szükséges ahhoz,

hogy legalább 2004-ben helyreálljon a viszonylagos egyensúly (azaz az egyensúlyhiány fenntartható mértéke). Ami a külkereskedelmi folyamatok alakulását illeti: 2003 első hét hónapjában csökkenő árszint mellett 2,5%-ra lassult az export volumennövekedése, miközben az import dinamikusabbá vált (volumenben közel 8%-kal nőtt). Értékben az export forintban és euróban számolva egyaránt visszaesett, ami elsősorban a könnyűipari cikkek exportjának (főként a bérmunka-tevékenységek) radikális csökkenésével, a t avaly megszüntetett tevékenységek (főként vámszabad-területi) exportjának kiesésével és az élelmiszer-export volumenének visszaesésével magyarázható. A külkereskedelmi mérleg hiányánál is gyorsabban nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya: az év első hét hónapjában megközelítette a 2,8 milliárd eurót, ami csaknem kétszerese az elmúlt év azonos időszakában keletkezett deficitnek. Ezt csak részben magyarázza

az áruforgalom; a szolgáltatások, különösen az idegenforgalom romló egyenlege ugyancsak komoly szerepet 9 játszik. Az év első hét hónapjában folytatódtak az idegenforgalomban évek óta tartó kedvezőtlen változások: bár a beutazók létszáma enyhén nőtt és összetétele javult, a Magyarországon töltött vendégéjszakák száma azonban az előző évinél is kedvezőtlenebbül alakult, és az idegenforgalmi bevételek is határozottan csökkentek. A forint – a beutazó idegenforgalom szempontjából kedvező – leértékelődése ellenére a t avalyi idegenforgalmi aktívum elérése kizárható. A növekvő külső egyensúlyhiány finanszírozásának szerkezete is romlik: a nettó működőtőke -beáramlás (nyári hónapokban tapasztalható és jövőre remélhető élénkülése ellenére) egyelőre kisebb a sok éve megszokott nagyságrendnél, részben a magyarországi cégek élénkebbé váló tőkekihelyezése miatt. Az idei első félévben a

háztartások magánfogyasztása 7,9%-kal nőtt, ami bizonyos lassulást jelent 2002 második félévéhez képest. A fogyasztási dinamikát a gyors jövedelemnövekedés táplálja: júliusig a nettó reálkeresetek 13,1%-kal nőttek. Ez még mindig elsősorban a tavalyi közalkalmazotti béremelés, illetőleg a minimálbérhez kapcsolódó adókönnyítés áthúzódó hatásának eredménye. A kereseti dinamika jelentős mérséklődése várható szeptembertől. Az év egészét tekintve 8,5%-os reálkereset-emelkedésre és a háztartások reáljövedelmének mintegy 6%-os emelkedésére számítunk. A háztartások fogyasztása igen ütemesen, 6-7%-kal nő 2003-ban. A kiskereskedelmi forgalom növekedése is erőteljes, mintegy 8%-os lesz, átlagon felüli dinamikával az élelmiszerek, ruházati áruk, műszaki cikkek és gépkocsik esetében. Jövőre mind a jövedelem, mind a fogyasztás növekedési üteme erőteljesen megcsappan. A magánfogyasztás mintegy 2%-os, a

kiskereskedelmi forgalom legfeljebb 4-4,5%-os bővülése várható. A háztartások az idei második negyedévben is külső finanszírozásra szorultak. A 34 milliárd forintos negatív megtakarítási egyenleg abszolút mélypont Magyarország rendszerváltás utáni történetében. A bruttó pénzügyi megtakarítás ugyan kismértékben nőtt az előző év azonos időszakához képest, a lakossági hitelfelvétel (elsősorban az ingatlanhitel-felvétel) ugyanakkor újabb rekordot ért el, és meghaladta a 300 milliárd forintot. Egyelőre kérdéses, mikor kezd újra mérséklődni a hitelfelvételi aktivitás. Jelentősebb trendváltásra a jövő évben kerülhet sor: ekkor a f ogyasztás lanyhulásával párhuzamosan számítani lehet a h áztartási szektor pénzügyi megtakarítási rátájának érzékelhető emelkedésére is. A nyár folyamán a Pénzügyminisztérium az államháztartási hiány előirányzatát a GDP 4,8%-ára emelte fel, ami 880 milliárd forint

körüli éves deficitet jelentene. A hiány ezzel szemben már az első 8 hónapban meghaladta a 700 milliárd forintot. A deficit elsősorban a társadalombiztosítási alapoknál haladta meg az előirányzatot, azon belül is főként az Egészségbiztosítási Alapnál (234,2 milliárd forint). A központi költségvetés hiánya az első 10 nyolc hónapban (481 milliárd forint) több mint 100 milliárd forinttal lépte túl az előirányzat időarányos részét. A hiány túllépése elsősorban a bevételek (azon belül is főként a személyi jövedelemadó befizetések) elmaradásából származik, a kiadások viszont szinte pontosan megegyeznek az előirányzat első nyolc hónapra eső hányadával. Az évközi adatok és a várható folyamatok nem indokolják korábbi előrejelzésünk megváltoztatását, miszerint az államháztartás 2003. évi hiánya közel 1000 milliárd forintot fog kitenni, ami a várható GDP 5,3-5,5%-a. 2002-ben kiugró mértékben nőtt az

államadósság, miután a Stabilitási és Növekedési Paktum módszertana szerint mért államháztartási hiány több mint 1500 milliárd forintot tett ki. A forint erősödése miatt a kötelezettségeken keletkező több mint 100 milliárd forint árfolyamnyereség csupán részlegesen tudta fékezni az ad ósság növekedését. Így becsléseink szerint a 2001 végén fennálló, a GDP 53,4 százalékát kitevő államadósság 2002 végére meghaladta a GDP 57 százalékát. Feltételezve, hogy idén az államháztartás tartani tudja az általunk előre jelzett hiányát, valamint hogy az év végére a forint enyhén felértékelődik, 2003. végéig csak néhány tized százalékponttal nő tovább az állam relatív eladósodottsága. A 2004 év végére várt adósság alakulását több tényező befolyásolja: ha az államháztartás hiánya nem lesz több az általunk becsült 4,3 százaléknál, a nominális GDP pedig az ideihez hasonló ütemben nő, miközben a

forint árfolyama nem változik jelentősen, akkor az államadósság nem fogja meghaladni a GDP 58 százalékát. Hasonlóan a nemzetközi tőzsdékhez, az év első felének gyenge üzletmenete után augusztus második felében megélénkült a Budapesti Értéktőzsde is, és indexe augusztus végén 8300, szeptember végén 9060 pont fölé került. Az előző év augusztusához mérve 18,2%-os erősödéssel meghaladta a fejlett országok tőzsdeindexeinek éves növekményét, a feltörekvő országok indexe azonban ennél számottevően gyorsabban emelkedett (a dél-amerikai tőzsdék például 50%-kal). Prognózisok szerint 2003-ban a gazdasági növekedés a tavalyinál alacsonyabb szintű, 2,53% közötti lehet. A belföldi felhasználás ugyan 6% feletti ütemben nő, azonban az export és az import közötti rés jelentősen nagyobb lesz korábbi várakozásainknál: az áruk és szolgáltatások kivitelének 4-4,5% közötti növekedésével szemben a behozatal 8-9%-kal

bővül. A beruházások élénkülése 3% körül lehet, mivel a vállalatok növekvő állóeszközfelhalmozása csak részben tudja ellensúlyozni az állam lanyhuló beruházásait A háztartások fogyasztása 6-7% közötti ütemben nőhet, mivel a lakosság hitelfelvétele stagnáló megtakarítások mellett továbbra is gyorsul. A külső egyensúly romlása mind a 11 külkereskedelmi mérlegben, mind pedig a folyó fizetési mérlegben tetten érhető: 2003 egészében előbbi hiánya 4,5 milliárd euró, utóbbié közel 5 milliárd euró (a GDP 6,8%-a) lehet. A forint euró-árfolyama lassan megszilárdulhat a 250-255 közötti sávban Ami a 2004-es évet illeti: a GDP 3-3,5% közötti növekedésével szemben a külső egyensúlyhiány legalábbis nem nő tovább, előrejelzésünk szerint az idei szinten stabilizálódik. Az infláció ugyanakkor jelentősen nőhet: attól függően, hogy a bejelentett adóváltoztatások milyen mértékű addicionális inflációs

várakozásokat gerjesztenek, a fogyasztói árindex az 5,5-7% közötti sáv alsó, illetve felső széléhez lehet közelebb. Az államháztartás hiányának csökkenése a k iadási oldal merevsége miatt csak mérsékelt lesz: arra látunk esélyt, hogy az idei közel 5,5%-ról 4-4,5%-ra vihető le a GDP -arányos deficit. A gyors EMU- csatlakozás: költségei és kockázatai Az elemzés szempontjából célszerű a gyors EMU- csatlakozási stratégia költségeit, illetve kockázatait aszerint megkülönböztetni, hogy azok endogének (vagyis a hazai gazdaságpolitika lépéseihez és/vagy a gazdaság reakcióihoz kapcsolódnak) vagy exogének-e (az EU -partnerek viselkedésétől függnek). Az elemzés túlbonyolítását elkerülendő, a gyorscsatlakozás kiindulópontjaként a lehető legrövidebb időt (2007-et) értjük. A gyors EMU -csatlakozás endogén költségei: rövidebb és hosszabb távú hatások A gyors EMU -csatlakozás rövidebb távú endogén

költségei alapvetően ahhoz kapcsolódnak, hogy a maastrichti kritériumoknak – elsősorban az árstabilitásra és az államháztartási hiányra vonatkozó előírásoknak – túlságosan gyorsan kellene megfelelni. Emellett abból is veszteség keletkezhet, hogy túl korán kellene lemondanunk az önálló pénz teremtéséből származó állami bevételről (az úgynevezett seigniorage-ról). Jóllehet az előbb említett költségek is több éven keresztül hathatnak, ezektől meg kell különböztetni a hosszabb távú költségeket, amelyek akkor merülnének fel, ha átváltási összefüggések léteznének a maastrichti nominális konvergencia kritériumok gyors teljesítése és a hosszú távú gazdasági növekedés (vagyis a reálgazdasági konvergencia) között. Rövidebb távú költségek A rövidebb távú költségek főként abból erednek, hogy a belépést megelőzően, az inflációs teljesítmény vizsgálatának az időszakában az inflációt 2-3%-ra

(esetleg a legjobb „inflációs teljesítményt” felmutató három tagország átlagától függően – ez alá) kellene leszorítani. Ha az infláció leszorítása döntően monetáris politikai eszközökkel történne, az nagy valószínűséggel reálgazdasági áldozatot követelne (a növekedés üteme és a foglalkoztatottság szintje átmenetileg alacsonyabb lenne az egyébként lehetségesnél). Hangsúlyozzuk azonban, hogy e reálgazdasági áldozat nagyságáról, illetve tartósságáról semmi biztosat nem állíthatunk. Akár 12 igazolódhat is a vélekedés, amely szerint a kérdéses áldozat viszonylag csekély, sőt, az a lehetőség sem zárható ki, hogy a kamatkonvergencia folytán csökkenő kamatszínvonal – élénkítve a belföldi keresletet – ellensúlyozza a dezinfláció kedvezőtlen reálgazdasági hatásait. Amikor azonban egy olyan hatásról gondolkodunk, amelyről lényegében semmi biztosat nem tudunk, a prudencia azt kívánja, hogy a

negatív hatást inkább becsüljük túl, semmint minimálisnak vagy nullának tekintsük. Itt jegyezzük meg, hogy egy társadalmi megállapodáson alapuló dezinflációs stratégia jelentősen mérsékelhetné az infláció gyors csökkentésének reálgazdasági kockázatait. A másik nagy – és várhatóan reálgazdasági költségekkel járó kihívás az ESA- meghatározás szerinti államháztartási hiánynak rövid időn belül a GDP 3%-ára történő csökkentése. A cél technikai értelemben nem elérhetetlen, habár az előírt módon számított egyenleg 2002-ben a várt 6%-kal szemben a GDP 9%-a körül alakult és jó esetben – 2003-ban kerülhet 6% alá. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bűvös 3% eléréséhez az elképzeltnél, vártnál hosszabb időre lesz/lehet szükség. Az is vitathatatlan, hogy amennyiben az infláció leszorítására irányuló célok megvalósulnának, a fiskális korrekció egy része automatikusan, pusztán a nominális kamatok

mérséklődésével is teljesülne. Ezzel szemben áll viszont az, hogy a már ma is rendkívül jelentős államháztartási elkötelezettségek az EU-csatlakozás közeledtével tovább nőhetnek; bizonyos – közvetlen és közvetett – átváltási összefüggések vannak a fiskális deficit, valamint az infláció leszorítása között; végül pedig az is, hogy a következő években nem a korábban megszokott átmeneti, hanem permanens (majd pedig az EMU csatlakozás után –folytatódó) fiskális korrekciót kellene végrehajtani. Méghozzá oly módon, hogy a fiskális korrekció eddig alkalmazott tipikus eszközei – így az infláció szándékos alábecslése, a nagyobb kiadási tételek átmeneti megkurtítása, illetve befagyasztása nem állnak majd rendelkezésre. Könnyen elképzelhető, hogy e fiskális kiigazításnak főként a szűkebben és tágabban értelmezett infrastrukturális beruházások lesznek az áldozatai – de ez már a hosszabb távú

költségeket érinti. A szükséges fiskális kiigazítás kérdését más oldalról megközelítve: azt is figyelembe kell venni, hogy a várakozásokhoz képest késik a nemzetközi és a hazai konjunktúra megélénkülése, s a fellendülés valószínűleg lanyhább lesz a vártnál. Így azután az előbb tárgyalt fiskális korrekciót nem lehet az adóbevételek automatikus emelkedésére alapozni. Ha viszont a fellendülés később következik be, illetve „laposabb” lesz, akkor a maastrichti költségvetési kritérium teljesítésére irányuló igyekezet prociklikussá (a nehézkes fellendülést gátlóvá) teheti a fiskális politikát. A kockázat hosszabb távon sem lebecsülendő Ha és amikor a fellendülés bekövetkezik, és erre támaszkodva sikerül elérni a 3%-os államháztartási 13 deficitet, akkor a gazdaságpolitika és a gazdaság számára erős sokkot jelenthet az, hogy egy későbbi dekonjunktúra idején jóval alacsonyabbra kell az

államháztartás hiányát leszállítani. Végül rövidebb távú veszteség származhat a seigniorage elvesztéséből is. E tétel az MNB becslése szerint a GDP 1,4%-át tette ki 2000-ben; az összeg nagyobb része inflációs adó volt. A seigniorage nagy részét tehát a dezinflációval valószínűleg eleve elveszítjük (egy kisebb része pedig az euró-zóna seigniorage -bevételének elosztása révén visszakapjuk), ezért ezen a csatornán keresztül nem kell nagyobb veszteségekkel számolni. Mindent egybevetve, a fiskális alkalmazkodáshoz tartozó reálgazdasági költségeket, csakúgy, mint a dezinfláció költségeit, ma rendkívül nehéz lenne megjósolni. Ezek ugyanis túlságosan függnek a költségvetési kiigazítás és a dezinfláció külső és belföldi feltételeitől. Hosszabb távú költségek Az előzőekben világossá vált, hogy a rövidebb és hosszabb távú költségeket nehéz megkülönböztetni. A következőkben egyetlen momentumot

emelünk ki: azt a problémát, hogy a maastrichti kritériumok mielőbbi teljesítésére irányuló szándék olyan nominális árfolyamot eredményezhet a csatlakozás idejére, amely a gazdaság tényleges lehetőségeihez és képességeihez mérten túlértékeltnek bizonyul. Mivel a k ülkereskedelembe kerülő javak átmeneti árcsökkentésére lévén működik az úgynevezett Balassa-Samuelson hatás (a szolgáltatásoknak az iparcikkekénél gyorsabb egyensúlyi áremelkedése) a gazdaságpolitikának nincs más lehetősége, mint a belföldi valuta nominális felértékelése (a felértékelődés előmozdítása), ezért a valuta túlértékeltté válhat. Egy túlértékelt árfolyam költségei főként abban állnak, hogy gazdaság csak a bérek csökkenésén keresztül és/vagy az egyébként lehetségesnél alacsonyabb reálgazdasági aktivitással alkalmazkodhat a nominális árfolyam által megszabott feltételekhez. Exogén tényezők okozta költségek Az

exogén tényezőkkel nagyon röviden foglalkozunk. Arról van szó, hogy az EU, illetve illetékes szervei a hazai gazdaságpolitika által elgondoltnál későbbre képzelhetik Magyarországnak az EMU-hoz való csatlakozását. A hazai szándékok és a fogadó fél elképzelései közötti időbeli inkonzisztencia arra vezethet, hogy miközben Magyarország – az előzőekben felvázolt reálgazdasági áldozatokat is vállalva – felkészül az EMU-csatlakozásra, az EU erre nem bizonyul felkészültnek, illetve kifejezetten elhárítja az új tagoknak az EMUhoz való csatlakozási szándékát. Ebben az esetben kiderülne: túlságosan korán teljesítettük a csatlakozás kritériumait (túl gyorsan, túl nagy költségeket vállaltunk). Ebből a szempontból különösen az bizonyulna súlyosnak, hogy az inflációt idő előtt csökkentettük nagy mértékben, 14 s az infláció alacsony szinten való tartása (esetleg további mérséklésének kényszere) teljesen

fölösleges deflációs gödörbe taszítja a kompetitív szektort. Hosszabb távon ugyanis a kompetitív szektor áremelkedése e szektor EU-beli áremelkedéséhez igazodik: e s zektorban nem csökkenni, hanem kissé emelkedni fognak az árak. Az inflációs várakozások rugalmatlansága vagy változékonysága két különböző elméleti vonulatban is döntő szerephez jut, ha más-más módon is. A kibocsátás / dezinfláció téma újklasszikus feldolgozása szerint a szereplők minél inkább nominálisváltozásokként kezelik akár a n ominális, akár a reálváltozókban végbemenő módosulásokat, annál kisebb lesz a gazdaságpolitikai lépés reálgazdasági költsége. Így pl ha a v állalatok a m onetáris restrikció nyomán a kereslet csökkenését nem reálcsökkenésnek, hanem csupán a v élelmezett dezinfláció miatt bekövetkező nominális csökkenésnek fogják fel, kevésbé fogják vissza a termelés volumenét stb. Márpedig Lucas szerint minél

nagyobb egy gazdaságban a nominális GDP varianciája, annál inkább hajlamosak lesznek a szereplők mindenben nominális változást látni. Egy másik felfogás, az ún. ne o-keynesiánus megközelítés szerint minél magasabb az infláció szintje, annál gyakrabban kerül sor nominális korrekcióra (árkorrekcióra). De ez a nominális korrekció lefelé is működik, azaz ha magas infláció mellett beindul a dezinfláció, a szereplők gyorsabban korrigálják nominális (inflációs) várakozásaikat, így a reálgazdasági hatás is kisebb lesz. A növekedési áldozat nagysága több más tényezőtől is függ – igaz, ezek részben összefonódnak a várakozásokkal. Különbséget kell tenni az árak nominális rugalmatlansága és a beragadt infláció között. Az előbbi egyszerűen akkor áll elő, ha a szereplők sokkal nehezebben fogadják el nominális bevételeik csökkenését, mint a b evételek reálértékének csökkenését. (Erre már Keynes is felhívta

a figyelmet a munkavállalókkal kapcsolatban.) Ez a fajta rugalmatlanság önmagában nem akadályozza a dezinflációt. Ugyanakkor jelentősen csökkenti a defláció valószínűségét Az inflációt csak abban az esetben gerjeszti, ha jelentős eltolódások mennek végbe a relatív árak szerkezetében. Ebben az esetben nem lesz mód arra, hogy az egymást ellensúlyozó áremelkedések és árcsökkenések közepette az általános árszínvonal a helyén maradjon – ehelyett a szerkezeti átalakulás egyben az inflációs ütem fokozódását is előidézi. Mivel az áralkalmazkodás még nem fejeződött be a tagjelölt országokban, e tényező minden bizonnyal szerephez jut még a következő években. Bizonyos értelemben a Balassa-Samuelson-hatás is 15 ennek a m echanizmusnak egy speciális esete, ám itt nem általában a n ominális árak ragadóssága okozza az árstruktúra váltással egybekötött inflációt, hanem az, hogy a versengő termékek külföldi és

belföldi ára tendenciaszerűen kiegyenlítődik. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a kedvező hatás nem jelentkezik azonnal az inflációs célkitűzésre való áttérést követően. Több szerző az ún. „áldozatrátát” (sacrificec ratio) teszi meg mércének Ez a mutató a munkanélküliség százalékos növekedését vagy a G DP százalékos csökkenését jelzi az inflációs ráta egy százalékpontos csökkenése mellett. További szempont lehet az is, hogy milyen szinten áll az infláció. Buiter-Grafe (2001) szerint a dezinflációs folyamat kezdetén a reálfelértékelődés növeli a folyamat költségeit. Ezenkívül a „gradualista” politika kisebb költséggel jár, mint az antiinflációs sokkterápia. A dezinfláció kívánatos ütemén illetően ellentétes álláspontot foglal el Ball elnagyoltnak tartja a Phillips -görbével való operálást, mert az az infláció szintjéhez és nem a v áltozási tendenciához kapcsolja a GDP

alakulását. Ezért nem egy adott időszak ár- és GDP alakulását veti egybe, hanem 1960-tól kezdve kifejezetten a mérsékelt inflációjú OECD-országokban előforduló dezinflációs periódusokat vizsgálta. A havi és az éves adatok ökonometriai elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy minél gyorsabb a dezinfláció lefutása, annál kisebb a kibocsátásban mért költség. A magyarázatot ő is a várakozásokban keresi: az antiinflációs sokkterápia gyorsan átrendezi a nominális várakozásokat, így az infláció tehetetlenségi ereje nem érvényesül. Meg kell jegyezni, hogy ezt az eredményt úgy érte el, hogy a dezinfláció folyamán a tényleges GDPnek a trend GDP -től való elmaradását mérte. A trendet a tényleges GDP adatsor kiemelt adatainak összekötésével állította elő. Tehát elvileg nem foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy az ilyen vagy olyan dezinflációs politika magának a GDP -növekedésnek a trendjét is

érinti. Felmerül az a kérdés is, hogy az infláció aktuális szintje rövid távon miként befolyásolja a dezinflációs politika költségességét. A 90-es években teret nyert az az álláspont, hogy a Phillips-görbe – legalábbis az ipari országok körében – nem lineáris, konvex. Egy lehetséges értelmezés szerint ez lényegében azt jelenti, hogy minél magasabb az infláció, illetve nagyobb a kibocsátás tényleges szintje a mindenkori tartósan fenntartható potenciális szinthez képest, annál kisebb áldozattal csökkenthető az infláció. A relatív kibocsátási szint és az infláció csökkenésével azonban a további dezinfláció egyre nagyobb áldozatot követel 16 Románia A makrogazdasági mutatók 1990-1999 közötti elemzése fényt derít a gazdasági és társadalmi téren bekövetkezett fontos változásokra, de a piacgazdasági mechanizmusok érvényre juttatásában, a román társadalom tartós fejlődését ismét fellendítő

előfeltételek előkészítésében megmutatkozott késésre is. Az 1997-2001-es időszak főbb mutatói: 1997 1998 1999 2000 2001 A bruttó nemzeti össztermék növekedési rátája – előző év: 100 % -5,6 -12,9 -8,8 1,5 3,9 Az infláció növekedési rátája – előző év: 100% 5,1 170,2 210,4 256,1 136,7 Lej-dollár cserearányának évi rátája – előző év: 100 % 50,3 240,6 303,1 146,8 117,8 Lej-dollárárfolyam/ fogyasztói árak mutatója, 1990 = 100% 126 163,7 113,4 104,3 Bérek/fogyasztói árak mutatója, 1990 október =100% 81,7 71,3 59,4 59,4 Foglalkoztatottak száma a gazdaság egészében – millió fő 10,839 10,785 10,458 10,062 10,011 - a mezőgazdaságban 3,153 3,112 3,448 3,621 3,653 - az iparban 4,004 3,802 3,300 3,030 2,881 - az építkezésben 0,705 0,500 0,579 0,574 0,562 - a szolgáltatásokban 2,975 3,269 3,129 2,836 2,914 3 8,2 10.4 10,9 Munkanélküliségi ráta - %

Pénztömeg, évi átlagban, milliárd lej 478 603,5 1209,6 2764,4 6652,2 Pénztömeg, évi átlagban, növekedés előző évhez képest, % 17 26,2 100,4 128,5 140,6 Pénztömeg – bruttó nemzeti össztermék, % 55,7 27,4 20,1 13,8 13,4 2131 3240 4249 5563 Bruttó össz.küladósság – milló dollár 17 Lakosonkénti bruttó össz-küladósság – dollárban 91,9 142,2 186,7 244,7 Költségvetési hiány – bruttó nemzeti össztermék %-ában 1 3,2 4,6 -0,4 -2,4 Export – millió dollár - 5775 4266 4363 4892 6151 Import – millió dollár - 9202 5372 5784 6020 6562 Mérleg -3427 -1106 -1421 -1128 -411 37 73 87 341 1997 1998 1999 2000 2001 A bruttó nemzeti össztermék növekedési rátája – előző év: 100 % 7,1 3,9 -6,1 -5,4 -3,2 Az infláció növekedési rátája – előző év: 100% 32,3 38,8 154,8 59,1 45,8 Lej-dollár cserearányának évi rátája – előző év: 100 % 22,9 51,6

132,5 23,8 72,8 Lej-dollárárfolyam /fogyasztói árak mutatója, 1990 = 100% 96,9 105,9 96,6 75,2 89,1 Bérek/fogyasztói árak mutatója, 1990 október =100% 66,5 72,7 56,3 58,2 58,4 Foglalkoztatottak száma a gazdaság egészében – millió fő 9,493 9,379 9,022 8,112 Nincs adat (n.a) - a mezőgazdaságban 3,270 3,326 3,389 3,354 n.a - az iparban 2,714 2,740 2,449 2,316 n.a - az építkezésben 0,479 0,474 0,439 0,391 n.a - a szolgáltatásokban 3,029 2,837 2,744 2,750 n.a Pénztömeg, évi átlagban, milliárd lej 13107 22 219 45 116 70 212 106 348 Pénztömeg, évi átlagban, növekedés előző évhez képest, % 97 69,5 103 55,6 51,5 Pénztömeg – bruttó nemzeti össztermék, % 18,2 20,4 18 19,1 20,4 Nettó közvetlen beruházások – nem Romániában letelepedettek – millió dollár - Munkanélküliségi ráta - % 18 Bruttó össz-küladósság – millió dollár 6482 8344,9 9502,7 9807,8 8589

Lakosonkénti bruttó össz-küladósság – dollárban 285 369,1 421,5 435,8 382,5 Költségvetési hiány – bruttó nemzeti össztermék %-ában 2,9 -4,1 3,9 -4,1 -4 Export – millió dollár - 7910 8084 8431 8302 8505 Import – millió dollár - 9487 10 555 10 411 10 926 9592 Mérleg -1577 -2471 -1980 -2624 Az átalakítás beindítása Romániában nehezebb volt, mint a többi közép-európai volt szocialista országban. A gazdaság csaknem teljes mértékben állami tulajdonban volt; a bruttó nemzeti össztermék képzésében 1989-ben a magánszektor mindössze 12,8 százalékkal volt jelen. A hiperközpontosítású vezetési rendszer őrült módon eltávolodott a józanész követelményeitől és teljes mértékben érzéketlenné vált a valóság jelzéseire. A túlméretezett egységekben összpontosuló termelés miatt a g azdaság nagymértékben merevvé vált. Hatékonyságának hiánya tovább súlyosbodott a nyolcvanas években,

mind az energiafaló ágazatokba történő beruházások, mind pedig a nyugati technológia átvételének megakadályozása miatt, amit a küladósság idő előtti, erőltetett visszafizetésének politikája követelt meg. A munka iránti motiváltság alacsony foka, a „teljes foglalkoztatottság" mesterséges politikájával együtt még inkább rontotta a nemzeti termelés versenyképességét. E tényezők halmozódó hatásának következtében csökkent a lakosság életszínvonala, Románia megrekedt a gyengefejlettség szintjén, és romlottak az esélyei arra, hogy bekapcsolódjék a civilizáció fejlődésébe. Az irányítási rendszer 1989-ben történt gyors lebontása miatt az első időszakban elmélyültek a strukturális kiegyensúlyozatlanság okozta zavarok, amelyeket tovább fokozott a politikai osztály, a gazdaságvezetők és általában a lakosság túlzott felkészületlensége a d emokráciában és a p iacgazdaságban való cselekvésre. A

romániai átalakulások beindulásának kedvezőtlen kezdeti körülményei nagyban magyarázatot adnak az átalakítást kísérő zavarokra. Nem jelentenek azonban teljes magyarázatot rájuk, mivel azokat a reform ügykezelésének módja is kiváltotta. 19 Ausztria A gazdaság fejlődését negatívan befolyásolta a hozzá ezer szállal kötődő legnagyobb gazdasági partner, Németország kedvezőtlen helyzete. Pozitív hatást gyakorolt ugyanakkor a közép-kelet-európai országok jobb gazdasági teljesítménye: az oda irányuló áru- és tőkekivitel sikeres volt. A GDP0,9 %-kal, az export 4,1 százalékkal, a belső kereslet 0,9 százalékkal nőtt, a kiskereskedelmi forgalom némileg csökkent. Magasabb lett a munkanélküliség, mérséklődött az infláció, az államháztartás egyenlege többletből hiányba fordult. Ausztria gazdasági mutatói 1999 2000 2001 2002 A GDP értéke folyó áron Mrd EUR 197,1 206,0 213,4 216,0 A GDP növekedése változatlan

áron % 2,8 3,2 1,1 0,9 Az egy főre jutó GDP folyó áron EUR /fő 24 333 25 432 26 345 26 656 Az infláció % 0,6 2,3 2,5 1,8 Folyó fizetési mérleg egyenlege Költségvetés egyenlege a GDP%Mrd EUR -4,8 -2,1 -2,3 -1,1 0,0 +0,3 +1,0 -0,6 Az export növekedése lefékeződött, a behozatal csökkent, s közel három évtized után a külkereskedelmi mérleg újra csekély többlettel zárt. A közép-kelet-európai országokkal hagyományosan jelentős az aktívum. Élénk volt a külföldi befektetési tevékenység: az első félévi érték (3,1 Mrd EUR) megközelítette az előző évi teljes összeget. A befektetések fele Közép – Kelet – Európába irányult. A kelet-európai rendszerváltás következményeihez hasonlóan Ausztria az EU bővítéséből is nagyobb mértékben fog profitálni, mint a többi tagország: a munkaerőpiac esetleg zavarokat okozó megnyitásának ügyében átmeneti haladékot Európai Unió tudott elérni, ugyanakkor a csekély

költségvetési többletterheket bőségesen kiegyenlíti a bővítésnek a növekedésre gyakorolt ösztönző hatása és az, hogy az osztrák gazdaság valószínűsíthetően haszonélvezője lesz az új tagállamokba áramló közösségi transzfereknek. A magyar–osztrák külgazdasági kapcsolatok Exportunk értéke 3,9 %- kal csökkent, az importé lényegében stagnált. Markánsabbá vált az évek óta tartó folyamat, hogy a kétoldalú forgalom kisebb mértékben bővül, mint a teljes és az EU egészével folytatott kereskedelmünk. 20 Az exportban és a teljes forgalomban Ausztria változatlanul a második, de az importban Olaszország mögé szorult a harmadik helyre. Ausztria változatlanul hazánkkal bonyolítja le a legnagyobb forgalmat a térség országai közül. 2002-ben az átlag alatt maradt az olajtermékek, a v egyipari és papíripari termékek, a járművek és alkatrészeik exportjának növekedése, míg az átlagot meghaladta a növényi

termékeké (kukorica), a műanyag termékeké, lábbeliké és fémipari termékeké. Az importban a nyersanyagok és élelmiszerek, a járművek és alkatrészeik forgalma volt az átlag felett. Tőkebefektetések A ’90-es évek második felében a m agyarországi privatizáció ütemét is követve az osztrák tőkebefektetések valamelyest lefékeződtek, az utóbbi két évben azonban ismét lendületet vettek. Az osztrák adatok szerint a magyarországi tőkeexport 2001-ben 220 millió euró, 2002 első félévében pedig közel 170 millió euró volt. Jugoszlávia A tízéves háborúskodás végére a korábbi állam részeire hullott, az életszínvonal drasztikusan csökkent, s a maradék ország (kis Jugoszlávia) nem jutott tõkéhez, s nem tudta törleszteni külső adósságait, a bankrendszer és a termelés gyakorlatilag szétzilálódott. Az 90-es évtized átlagosan évi 7 százalékos visszaesése következtében a GDP a f elére, az ipari termelés a harmadára

csökkent. A 2000 évi hatalomváltás óta előrehaladt a gazdasági stabilizáció, de az új intézményi rendszer megszilárdítása és a reformok eredményeinek széleskörű lakossági elfogadása még várat magára. Jugoszlávia 2000 okt óbere óta tagja a Stabilitási Egyezménynek, csatlakozott az Investment Compact- hoz, hosszú távú megállapodás alapján az EU-tól a következő 5 évben 2,5 milliárd euró támogatásban részesül. Jugoszlávia gazdasági mutatói 1999 2000 2001 2002 A GDP értéke folyó áron A GDP növekedése Az egy főre jutó GDP Mrd USD változatlan áron% folyó áron USD / fő 15,1 -19,1 1 424 8,1 6,4 966 10,8 5,5 1 278 15,6 4,0 1 831 Az infláció % 42,4 116,0 40,0 19,2 Folyó fizetési mérleg egyenlege Mrd USD -0,8 -0,6 -1,2 n.a Költségvetés egyenlege a GDP %-ban n.a n.a 1,22 3,8 2002-ben a GDP 4, az ipari termelés 1,7 százalékkal nőtt. Változatlanul magas a munkanélküliség, az infláció a felére mérséklődött, a

reálbérek mintegy 25 százalékkal emelkedtek, fellendült a beutazó turizmus. A munkanélküliek száma nem foglalja magába a 21 kényszerszabadságon levők, az első munkahelyet keresők, a rendszerből valamilyen okból kívül rekedtek tömegeit. Közép- és Kelet-Európa országai 2003. február 4-én kihirdették Szerbia és Montenegró államközösség létrejöttét, egyidejűleg megszűnt a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság. A korábbi években felhalmozott 11,5 milliárd dollár adósságállomány Párizsi Klub által kezelt részének (4,5 Mrd USD) kétharmadát 2001-ben leírták. A Londoni Klubbal mintegy 2,3 milliárd dollár törlesztéséről kell megállapodni. Az export értéke (2,3 Mrd USD) 15 százalékkal, az importé (6,3 Mrd USD) 31 százalékkal nőtt. A kivitel fő piaca Olaszország és Bosznia-Hercegovina15-15 százalékos részesedéssel, õket Németország, Oroszország és Magyarország követi. A magyar –szerb –montenegrói

külgazdasági kapcsolatok A kétoldalú gazdasági-kereskedelmi együttműködésünk alapvető szervezeti és jogi keretei rendezettek. A 2002 július elseje óta alkalmazott szabadkereskedelmi megállapodás az ipari vámok lebontásában átmeneti ideig bizonyos egyoldalú előnyöket ad a partnernek, a mezőgazdasági termékek esetében szelektív koncessziókat nyújtunk egymásnak. A megállapodás fontos eleme, hogy a pót- és szezonális vámokat az érintett magyar szállítások esetén nem alkalmazzák. A délkelet-európai stabilizáció elősegítésére létrehozott 100 millió euró értékű magyar kormányhitelt Szerbia és Montenegró is igénybe veheti. Exportunk értéke (237 M EUR) 8,9 százalékkal, importunké (71 M EUR) 14 százalékkal nőtt részben már a szabadkereskedelmi megállapodás nyújtotta lehetőségek kihasználásának eredményeként. Az exportban és az importban is a feldolgozott termékeké a vezető szerep, kivitelünkben az átlagosnál

magasabb az élelmiszerek aránya. Ukrajna A függetlenség elnyerése óta tartó válság mélypontján túljutva a gazdaság fejlődik: a GDP 4,1 százalékkal, az ipari termelés 7 százalékkal, a mezőgazdaság teljesítménye 1,9 százalékkal nőtt. A fejlődés szembetűnő jeleit mutatja a élelmiszeripari cikkekben bőséges kiskereskedelmi árukínálat, amelynek túlnyomó többsége hazai termék. Az iparcikkek döntő része azonban importból származik. 22 Ukrajna gazdasági mutatói 1999 2000 2001 2002 A GDP értéke folyó áron Mrd USD 31,6 31,8 40,2 41,5 AGDP növekedése változatlan áron% -0,2 5,9 9,0 4,1 Az egy főre jutó GDP folyó áron USD/ fő 633 642 799 860 Az infláció % 19,2 28,2 12,0 -0,6 Folyó fizetési mérleg egyenlege M USD -471 +214 n.a n.a Költségvetés egyenlege a GDP %-ban -1,1 +0,6 +0,6 n.a Az ipari termelés bővülési ütemének lassulása jelzi, hogy az elsõsorban a kohászatra és a vegyipari alapanyagok gyártására

épülő növekedés ideje lejárt. Az előző évivel közel azonos mennyiségű gabonatermés (38,8 millió tonna) közel harmada exportálható, de a cukorszükségletet csak importtal lehet kielégíteni Az állattenyésztés eredményei némileg javultak, az állatállomány azonban valamelyest csökkent. A kivitel értéke (22,1 Mrd USD) 34,7; az importé (18,5 Mrd USD) 17 százalékkal nőtt. A kivitel közel harmada kohászati termék, a behozatalban ennél valamivel nagyobb az energiahordozók részesedése. A kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése szempontjából kiemelkedő jelentőségű a határ menti régiók együttműködésének elmélyítése, a térség infrastruktúrájának fejlesztése. Ehhez Magyarországnak (Szabolcs- Szatmár -Bereg megyének) különös érdeke fűződik, mivel az 5-ös számú európai közlekedési folyosó megvalósulásával a térség szerepe megnő a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban. 23 Irodalomjegyzék

ICEG Európai Központ: Az euró bevezetése /www.icegechu/ Bácskai Tamás (egyetemi tanár): Hogyan készül a költségvetés? A kormányzat gazdaságpolitikájának fő vonásai 2001-2003 évben Táblázatok: www.mfagovhu 24