Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Magyarország külgazdasági szerkezete, függése, integrálódása más postszocialista országokkal összehasonlítva

Magyarország külgazdasági szerkezete, függése, integrálódása, más postszocialista országokkal összehasonlítva Dolgozatom témája: Az I. fejezetben A regionális fejlődés és a külgazdaság kapcsolatát, a II-ban Magyarország külgazdasági struktúráját, eszközrendszerét, jövőre vonatkozó céljait szertném ismertetni. A III fejezetben a globalizációról és a posztszocialista átmenetről szeretnék néhány szót említeni. És végül Magyarország és Oroszország külgazdasági kapcsolatait szeretném felvázolni más Kelet-Európai, vagy postszocialista országgal összehasonlítva. I. A regionális fejlődés és a külgazdaság kapcsolata (5) Magyarország gazdaságának stabilizálódásában és fejlődésében hosszú évek óta meghatározó szerepet játszik a k ülgazdaság, a t udatosan felvállalt és következetesen megvalósított exportorientált gazdaságpolitika. A teljes magyar kivitel háromszor gyorsabban bővült, mint az ország

GDP-je, és ennek eredményeként az ezredfordulóra Európában Magyarország gazdaságának növekedési üteme harminc ország közül a harmadik legmagasabb, még az export bővülésében az első helyen áll. Ezek az eredmények azonban mind a földrajzi régiók, mind a vállalati szektorok viszonylag szűk körére korlátozódnak. Ennek visszahatása egyre érzékelhetőbben jelentkezik a területi, térségi egyenetlenségekben. A térségi leszakadás, a r egionális eltérés jó mutatószáma lehet az egy főre jutó export alakulásának. A térségi fejlődésben meghatározó jelentőséggel bírnak a külkereskedelmi forgalom nagyobbik hányadát előállító, döntően külföldi tulajdonú nagyvállalatok. Ennek jelentőségét felismerve a kormányzat több éven átívelő gazdaságfejlesztési programot dolgozott ki, amely kedvező mozgásteret biztosít az egyes régiók, illetve a nemzetközi és a hazai üzleti szereplők növekedéséhez. II. Magyarország

külgazdasági stratégiája (3) A külgazdasági stratégia döntő mértékben összefoglalja a tárca középtávú külgazdasági cselekvési irányait, céljait, a s zükséges eszközrendszert és a cselekvési programot, amely vezérfonalul szolgál. A Kormány a modernizációs programjának és középtávú gazdaságpolitikai stratégiájának része, az exportorientált gazdaságpolitika alátámasztását célozza. 1 A magyar gazdaság nyitottsága, a világkereskedelem gyors bővülése, a nemzetközi együttműködés elmélyülése egyaránt szükségessé teszi, hogy átfogó dokumentum rögzítse a külgazdaság tevékenység fő céljait és elérésük eszközrendszerét az Európai Unióhoz való csatlakozásig terjedő időszakra. A kormány 2001októberében jóváhagyta Magyarország külgazdasági stratégiáját, amely • Az áruk és szolgáltatások exportjának bővítését, az árukivitel diverzifikálását, • A közvetlen külföldi

befektetések ösztönzését, a magyar tőkekivitel előmozdítását, • A belső piac esetenként szükségessé váló és indokolt mértékű védelmét jelölte meg külgazdaság-politikánk céljának. A külgazdasági stratégia céljai: - a gazdasági stabilizáció előmozdítása - az exportvezérelt növekedés - a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének és alkalmazkodóképességének erősítése - a beruházási kedvezmények révén a fejlesztések előtérbe állítása, a versenyképes kapacitások és árualapok növelése - a magyar áruk piacra jutási feltételeinek javítása a k ereskedelmi és integrációs kapcsolatok erősítésével, különös tekintettel a fejlett országok, kiemelten az EU tagállamaival - a volt KGST piacokon pozíciónk javítása, az áruforgalom javítása - a turizmusban rejlő lehetőségek kihasználása, turisztikai kínálatunk nemzetközi versenyképességének javítása A külgazdasági

stratégia elsődleges célja a világgazdasági fejlődés fő áramlataihoz való kapcsolódás, a tartós, kiegyensúlyozott növekedés megalapozása. Ennek kerete és kiindulópontja az Egyesült Európához való csatlakozás előkészítése. A gazdaságdiplomácia, a kereskedelempolitika legfontosabb feladat az Európai Unióval és a tagországokkal való kapcsolatok fejlesztése és Magyarország integrációjának előkészítése. Fejlődésünk meghatározó mértékben az Unió jövőjétől függ. A kelet-európai országokkal folyó országokkal folyó kereskedelemben a rugalmas üzleti alapon történő szerepvállalás továbbra is 2 hasznos hozzájárulás lehet a megfelelő jövedelmezőségű tevékenységek fenntartásához. A keleti piacok lehetőségeinek kihasználásában nagyobb szerepet kap a kereskedelempolitika, gazdaságdiplomácia, valamint az ehhez szükséges eszköz és feltételrendszer. Ezen belül a CEFTA-országokkal a megkötött

szabadkereskedelmi megállapodás minél teljesebb kihasználása, a közös vállalkozások, a tartós kooperációk, a harmadik piaci együttműködések szervezése és a pénzügyi együttműködés fejlesztése a cél. A FAK-országokban törekedni arra, hogy a magyar áruk iránt megnyilvánuló keresletnemzetközi intézmények, külföldi államok, bankok forrásait is felhasználva- legyen fizetőképessé tehető. Emellett közös vállalatok alapítására, tulajdonszerzésre van szükség. A gazdaságdiplomáciának, főként az orosz piacon a korábbi adósságok behajtása mellett az export segítésére kell koncentrálni, miután itt tekintélyes passzívum képződik, döntően a közvetítő kereskedelem útján. A fejlődő régió országaiban a korábbi piaci részesedés visszaszerzése terén a versenypozíció javítása, az exporthitelezés és biztosítás kiterjesztése hozhat eredményt. Az áruexport előmozdítása A külgazdasági kapcsolataink

meghatározó tényezőjét jelentő árukereskedelem az elmúlt évtizedben óriási változásokon ment keresztül, miközben gyors ütemben fejlődött. Forgalmunk 77 százaléka szabadkereskedelmi partnereinkkel valósult meg. A magyar külkereskedelemben az elmúlt időszakban az EU-országok váltak meghatározóvá, forgalmi részarányuk nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas, ezért a kivitel egyenletesebb földrajzi megoszlásának elősegítésére, az EU átlagos importnövekedését meghaladó magyar exportdinamika fenntartására törekszünk. A szomszédos államok részesedése a kivitelben viszonylag alacsony; rövid távon nem várható a kivitel robbanásszerű növekedése, de tudatos lépésekkel, a kormányzati eszközök célszerű felhasználásával elő lehet segíteni a stratégiai pozíciók kiépítését. Ezért elsősorban a vállalati kapcsolatok erősítésével, a külpiaci munka javításával lehet előrelépést elérni. A forgalom

zömét az ipari termékek jelentik, az átlagosnál magasabb azonban az agrárszektor kiviteli részesedése. A fejlett országok által kezdeményezett átfogó stabilizációs folyamat elindulásával a d élkelet-európai régióban mind a termelő célú, mind a lakossági fogyasztást szolgáló import gyors felfutásával számolunk. A FÁK tagállamok közül a legfontosabb partner Oroszország marad. A kapcsolatok fejlesztésében hosszú távon is érdekeltek vagyunk a 3 gazdaságos energia-behozatal zavartalan folytatása, a magyar termékek felvevőpiacának bővítése érdekében. Az Egyesült Államok piacának méretei, a k ereslet szerkezete és a m agyar termelés adottságai távlatilag a kivitel további növelését teszik lehetővé, főleg a magas technológiát képviselő szektorokban. A fejlődő országokkal tartott kapcsolatainkban a növekvő kereskedelmi hiány mérséklése volna kívánatos a kivitel növelése révén. Néhány

partnerünkkel(főleg ázsiai)kialakult jelentős passzívum a multinacionális cégek tevékenységének következménye: a magyarországi üzemeik által lebonyolított import túlnyomó hányada magasabb feldolgozási fokon az európai piacokra kerül. A közel-keleti országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatainkat az elmúlt években csökkenő magyar kivitel ellenére még mindig a kereskedelmi többlet jellemzi. A fő cél a kapcsolatok korábbi szintjének legalább részleges helyreállítása hagyományos partnereinkkel (Egyiptom, Szíria, Irán),aktívan alkalmazva a gazdaságdiplomácia eszközeit is. A stabil helyzetű öböl-országok, Szaúd-Arábia, Izrael, Tunézia, Marokkó, esetében a v állalati versenyképesség erősítésére kell a hangsúlyt helyezni, a többi között a kereskedelemfejlesztés, az exportfinanszírozás eszközrendszerének hatékonyabb felhasználása révén. A magyar exportszerkezet radikális átalakulása a feldolgozott termékek

részarányának folyamatos emelkedésével, gépipari részegységek és alkatrészek hányadának dinamikus növekedésével ment végbe. Ebben a Magyarországon megtelepedett multinacionális cégeknek van meghatározó szerepe: magas feldolgozottságú, korszerű technológiát képviselő exportjuk várhatóan a továbbiakban is kiemelkedő ütemben nő. A kormányzati politikának is jelentős szerepe lehet a beszállítói tevékenységet végző kis-és középvállalkozói háttér fejlesztésében. A hagyományos export bővülését a versenyképességet növelő állami programokkal lehet elősegíteni, melyekbe újabb alágazatokat, termékcsoportokat célszerű bevonni. Az egykor jelentős magyar nagyvállalati szektor vegyi- és gyógyszeripari, kohászati és alumíniumipari termékei, az energetikai berendezések, autóbuszok, vasúti és kikötői berendezések, gyógyászati eszközök főleg a kelet-európai és a fejlődő piacokon értékesíthetőek. Az ipari

export további növelése mellett fontos az agrárkivitel bővítése, amelyet kereskedelempolitikai akadályok nem gátolnak, hiszen nem tudjuk kihasználni a szabadkereskedelmi megállapításokban rögzített kedvezményes kvóták egy részét sem. 4 Követelmény a kínálati szerkezet hozzáigazítása a p iaci kereslethez, az igényesebb kultúrák elterjesztése, a magasabb feldolgozottsági fokú, a piaci igényeknek tartósan megfelelő termékek arányának növelése. A kormányzati stratégia gazdasági, politikai és társadalmi céljaival egyaránt szorosan összefügg a magyar vállalkozói szektor erősítése, ezt a közelgő EU-csatlakozással bekövetkező erősebb verseny is indokolja. Figyelembe kell venni, hogy a csatlakozással a kivitel növekményének jelentős részét adó vámszabad-területi termelés feltételei megváltoznak, ezért el kell kezdeni a felkészülést az új helyzetre, ki kell dolgozni a vámszabadterületeken működő

vállalatok megtartását segítő eszközöket. Szolgáltatások A szolgáltatások növelésére reális lehetőséget nyújtanak a szellemi hozzáadott értéket tartalmazó szolgáltatások. Növelhető a közlekedési és a vízügyi szektor építési, tervezési és egyéb szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásainak külpiaci tevékenysége, és a környező országokban kedvezőek az adottságok a gazdaság-elemzői és számviteli ismeretek, a komplex üzletfejlesztési és a marketing-stratégiák értékesítésére is. Új lehetőségeket kínálnak a számítógépes hálózatokon nyújtható üzleti, kulturális vagy szórakoztató célú szolgáltatások fejlesztésére, az árukezelésilogisztikai központok létrehozásának folytatására, a közlekedési infrastruktúra kiépítettségében mutatkozó elmaradásunk felszámolásának gyorsítására. A külgazdasági stratégia a fizikai vagy szellemi exporthoz kapcsolódó munkaerőmozgás feltételeinek

javítását tekinti célnak. A munkaerő-mozgás kereteit rövid távú kétoldalú egyezmények teremthetik meg, amelyek egyik alapelvének a fokozatos liberalizációt tartjuk. (pl különböző munkaerő-kategóriák meghatározásával, kvóták alkalmazásával), esetleg védzáradékok beiktatásával. Befektetések A külföldi közvetlen befektetések jelentősége nem csökken a kiegyensúlyozott növekedés időszakában sem. A legfontosabb potenciális partnerek azok a fejlett országok, amelyek a földrajzi közelség, a külgazdasági kapcsolatok, a termelési, műszaki, kereskedelmi együttműködés hagyományai, a közös történelmi gyökerek révén a világgazdaságban betöltött szerepüknél nagyobb mértékben hajtottak végre magyarországi befektetéseket (Ausztria és Olaszország). Egyes EU-tagállamok (Dánia, Finnország, Spanyolország) gazdasági nagyságukat, a Magyarországgal folytatott áruforgalom értékét tekintve elmaradnak a

hasonló súlyú más 5 tagországok befektetéseitől; ezekben az országokban fokozni kell a befektetés-ösztönző tevékenységet. Kiemelkedő jelentősége van az USA-nak, amely eddig a közvetlen külföldi befektetések mintegy 30-40%-át adta. A magyarországi külföldi közvetlen befektetések döntő hányadát várhatóan továbbra is a m ultinacionális cégek és beszállítóik fogják végrehajtani. A már letelepedett cégeket ösztönözzük arra, hogy a b eszállítókat magyarországi befektetésre, cégalapításra bíztassák. Közelgő EU csatlakozásunk lehet a fő vonzerő, ezért az eddiginél is tudatosabban kell megcélozni az Európában letelepedett japán és amerikai vállalatokat. A magyar gazdaság versenyképességének növelése érdekében elengedhetetlen, hogy a tőkekihelyezések révén javuljon a hazai vállalkozások kereskedelmi pozíciója. A közép-európai régióba irányuló tőkekihelyezések hozzájárulhatnak a magyar céek

növekedési potenciáljának kihasználásához és nemzetközi versenyképességük javulásához, exportlehetőségük bővüléséhez. Piacvédelem A külgazdasági stratégiában rögzített célok elérését a következő lépésekkel és eszközökkel segítjük: • Az EU-csatlakozásig kereskedelempolitikai indokolt esetben terjedő feltételek újabb időszakban javítására, egyezmények további lépéseket megállapodások kidolgozására. A teszünk a továbbfejlesztésére, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékkörben további liberalizálásra törekszünk. • Folytatjuk a t árgyalásokat Macedóniával és Jugoszláviával, elkezdjük a f eltáró megbeszéléseket Marokkóval, Tunéziával és Egyiptommal. Elemezzük, mennyiben szolgálná exportérdekeinket szabadkereskedelmi egyezmények létrehozása azokkal a latin-amerikai államokkal, amelyekkel az EU már megállapodott (Mexikó), vagy tárgyal (Chile). • A kereskedelempolitika

intézményi, szerződéses kereteit rugalmasan egészítik ki a gazdaságdiplomáciai tevékenység hagyományos formái (magas szintű látogatások, kereskedelmi tárgyalások, gazdasági vegyesbizottságok, informális konzultációk, az exportunkat érintő korlátozások elleni fellépés, a válsághelyzetek kezelése. Gazdasági érdekeink képviseletének feltételei nagymértékben javultak a külgazdasági felelősség átkerülésével a Külügyminisztériumba. 6 • A közép-kelet-európai országok esetében különösen fontos gazdaságdiplomáciai feladat az egyezményes feltételek gyakorlati betartásának figyelemmel kísérése, az egyes tagországok piacvédelmi intézkedéseinek megelőzése, a visszavonásukra, a hatásuk enyhítésére irányuló tárgyalások kezdeményezése. • A külpiaci szervezet működésének átalakulása: a kereskedelmi szolgálati irodák munkájának hatékonyabb összehangolására törekszünk. • A

kereskedelemfejlesztés hagyományos és célravezető eszközei a nemzetközi vásárokon, kiállításokon való részvétel, az üzletember-találkozók, üzleti delegációk küldése és fogadása, valamint az előbbiek összekapcsolása, a koncentrált megjelenés, a célzott akciók, Magyar Napok megrendezése. Kiemelt szerepet tulajdonítunk az ágazati szakkiállításoknak, a cél zott kereskedelemfejlesztési rendezvényeknek, amelyeken az egyes magyar régiók kapcsolatfejlesztési törekvéseinek, projektjeinek bemutatása kerül előtérbe. • A befektetésösztönzés esetében a külföldi vállalatok, bankok, befektetési alapok jelentik a célpontot. A potenciális befektető érdeklődésének felkeltésére az ágazati befektetési lehetőségeket ismertető és magyarországi régiókat bemutató ajánlatcsomagokat célszerű kidolgozni. • Az áruk és szolgáltatások exportjának elősegítéséhez elengedhetetlen a nemzetközileg is versenyképes

finanszírozási feltételek megléte. Ennek legfontosabb kormányzati eszköze az Eximbank és a Mehib. Működésük konkrét követelményeit a kormány által megfogalmazott gazdaságpolitikai elvárások tartalmazzák. A megvalósítás eszközei Az eszközrendszer elemei döntően a beruházásokhoz nyújtott kedvezményekkel az exportkapacitások és az árualapok növelését, illetve korszerűsítését szolgálják, másik részük pedig az exportérdekeltség és jövedelmezőség fokozását, valamint az exportfinanszírozás fejlesztését, bővítését célozzák. Főbb exportösztönző eszközök: a) Árfolyampolitka b) Költségvetési források c) Az exportfinanszírozás intézményrendszerében bekövetkező változások 7 be következett, illetve d) Az adórendszerben tervezett kedvezmények Mit mutatnak a piaci prognózisok? Az exportnövekedés hordozói a fejlett országok piacai lesznek, Kelet-Európában CEFTAországok, a fejlődő országokban

esetleg a kínai piac kecsegtet nagyobb exportlehetőségekkel. A magyar áruk legnagyobb felvevő piaca továbbra is Németország lesz (kb. 30%) A volt szocialista (postszocialista) országokba irányuló exportunk részaránya összeségében nem változik. Csökkenésre Oroszország, növekedésre Ukrajna és a balti államok esetében számíthatunk. A külkereskedelmi forgalom áruszerkezetében az árufőcsoportok részarányában középtávon nem várható lényegi elmozdulás. Exportunkban változatlanul döntő hányadú (kb 40 %) marad az anyag, alkatrész és féltermék kivitel. A növekvő értéket az autóipari alkatrészek és részegységek fogják jelenteni. A nagyobb hozzáadott értéket képviselő gépek, berendezések és fogyasztási cikkek területén a fő volumenhordozók a személygépkocsi, valamint az elektronikai ipar termékei lesznek. Az import áruszerkezetének alakulását változatlanul két fő tényező határozza meg: a termelés és az

export importtartalma, valamint a belföldi fogyasztás alakulása. A belföldi fogyasztás visszafogása miatt várhatóan nem növekszik lényegesen a fogyasztási cikkek, valamint az agrárgazdasági termékek behozatala. Magyarország alapvető érdeke, hogy a gazdaság modernizációs tőkeinjekcióhoz jusson, a tőkehiány oldódjon, a mélyreható szerkezetváltozások beinduljanak. A külföldi befektetők működési feltételeit javíthatja a magyar jogi, pénz és tőkepiaci rendszer fejlesztése és az infrastruktúrára vonatkozó preferenciák fenntartása. A multinacionális cégek olyan befektetései számára célszerű elsősorban vonzóvá tenni a magyar piacot, amelyek lehetővé teszik a magyar szellemi kapacitások hasznosítását, a foglalkoztatás bővítését, a magyar beszállítói háttér tevékenységének fejlesztését, integrálását, a termelés jelentős részének külpiaci értékesítését. A multinacionális vállalatok kedvező hátteret

jelenthetnek a hazai vállalkozások finanszírozási gondjainak megoldásában is. A gazdasági diplomácia feladatai 8 A gazdasági diplomácia eszközeivel elő kell segíteni a magyar export fokozása érdekében a magyar gazdaság külpiaci pozíciójának erősítését és a vállalkozók piacrajutási feltételeinek javítását, valamint a külföldi tőkeimporttal összefüggő célkitűzések megvalósítását, a nagyobb mértékű külföldi működőtőke befektetéseket. A külgazdasági célok megvalósítása fokozottan igényli az állami szerepvállalás erősítését a magyar cégek külpiacra jutásában. Egyre növekszik az igény a kirendeltségi hálózat fogadó országokbeli piaci ismereteinek, cégkapcsoaltaiank és a p romóciós munkában szerzett jártasságában lévő lehetőségek kiaknázására. A postszocialista országokban fennmaradt kinnlévőségeink leépítése során olyan konstrukció kialakítása, amelyek a külkereskedelmi forgalmat

is bővítik. Minél több új külföldi befektető Magyarországra vonzása érdekében a potenciálisan tőkeexportőr fejlett országokban haladéktalanul be kell indítani, illetve folytatni kell az ún. országkampányt, amely a külföldi befektetők és üzletemberek országunkról alkotott képét, ismereteit bővíti, teljesebbé teszi. Ennek érdekében bővíteni kell a szükséges információs propagandaanyagok számát. Az idegenforgalom fejlesztése fontos feladat, potenciális gazdasági kitörési pont lehet, és az egyensúly javításának egyik fontos tényezője. A turizmus fejlesztésének stratégiai irányai: minőségi kínálatfejlesztés (termál, gyógy, kulturális, üzleti, kongresszus, falusi turizmus fejlesztése). A program megvalósítása érdekében ösztönző gazdasági és jogi feltételeket szükséges biztosítani. Az idegenforgalmi bevételek növelése céljából erősíteni kell a nemzeti propagandánkat, a kereskedelmi kirendeltségeken, a

kereskedelemfejlesztési akciókon keresztül aktív ország „image” javító kampányt kell beindítani. Intézkedési csomagot kell készíteni a Távol-Keletről érkező turizmus feltételeinek megteremtésére. III. Globalizáció és posztszocialista átmenet (6) A huszadik század utolsó évtizedét a világgazdaság jelentős átalakulás ajellemezte. A tchnológiai fejlődés új szakasza és a tőkeáramlás megváltoztatta a gazdasági teljesítmény törvényszerűségeit. A legfőbb változásokon a mezőgazdaság ment keresztül, amit most a posztszocialista országok esetében szeretnék ismertetni. 9 Griffin és Khan (1994) kiemelték, hogy a p iaci átmenet alapeleme nem a magánosítás, hanem az árreform és a szociális ellátórendszer reformja. Ezek alapján (és ellentétben számos más kutatóval, akik a tulajdoni viszonyok átalakítását tették meghatározó helyre, pl. Walder 1992; Peng 1992, N ee-Young 1991) mi a piaci átmenet állapotának

mérésére a különbözõ ármódosítók (pl. ártámogatások, árszabályozók stb) felszámolását alkalmazzuk Úgy vélem, ebbõl a szempontból a vizsgált hat ország jelentõsen különbözik, amit a táblázatban foglaltam össze. 1. táblázat A gazdasági reform állása 1991 végén Csehszlovákia Magyarország Bulgária Oroszország Lengyelország tervgazdaság megszûnése igen Igen Igen nem igen árliberalizáció nem Igen Igen igen igen a magánszektor fejlõdését igen segítõ törvények Igen Igen nem igen munkaerõ-mobilitás nem Igen Igen nem igen magánosítás igen (91) igen (89) Nem nem igen (90) bankreform folyamatban Igen Nem nem igen tõkepiac vitatott Igen Nem nem szûk csõdtörvény nem Igen Nem nem korlátozott hatókörû külkereskedelem liberalizálása igen Igen Igen nem igen 10 világpiaci nyitás igen Igen Igen nem igen földreform nem elkezdõdött Igen nem nem Forrás:

Granville-Rollo 1992; Stalev 1992; OECD 1992; Williamson 1993; Csaba 1994. Forrás: ld.(6) A fenti táblázat tanúsága szerint Magyarországon, Lengyelországban és Bulgáriában 1988 és 1991 vége között mélyreható változások mentek végbe a gazdaság intézményi környezetében. Mint azt az OECD (1992) tanulmány bemutatja, ez az átalakulás Magyarországon és Lengyelországban inkább egy megtervezett átmenet formáját öltötte, ezzel szemben Bulgáriában inkább a szocialista intézmények puszta összeomlása következett be. A Cseh és Szlovák Köztársaságban az átalakulás sokkal lassabban ment végbe, Oroszországban pedig a valódi piaci átmenet 1991 végéig el sem indult. Kovách (1994) összefoglalja, hogy a volt szovjet blokk országainak mezõgazdaságában milyen lényeges intézményi változások következtek be, jelentõs idõbeli eltérésekkel. Bulgáriában és Magyarországon már 1991-tõl megindult a f öldreform és az üzemszerkezet

megváltozása, Szlovákiában 1992-ben, Csehországban és Oroszországban 1993-ban, míg Lengyelországban ahol a mezõgazdasági kollektivizáció annak idején elmaradt - 1994 elõtt nem voltak számottevõ változások. (6) Mindezek alapján valószínû, hogy a városi és falusi keresõk bérei között Csehországban, Szlovákiában és Oroszországban fennmaradtak (legalábbis 1992 elejéig) a szocialista rendszerre jellemzõ különbségek, míg Magyarországon és Bulgáriában, valamint talán Lengyelországban olyan új béreloszlás alakult ki, amelyben már a városi és falusi bérek (az egyéb módosító hatások kiszûrésével) nem térnek el egymástól szignifikánsan. Munkanélküliségi hipotézis A tulajdonviszonyok és a gazdaság szervezeti struktúrájának megváltozása (termelõszövetkezetek átalakulása, az ingázás költségeinek megnövekedése) a v izsgált országokban jelentõs munkaerõpiaci változáshoz, a munkanélküliség

megjelenéséhez járult hozzá. Kelet-Európa országaiban a szocialista modernizáció, mint azt Szelényi (1988; 1990) és Hegedûs (1974) is hangsúlyozta, nem tudta felszámolni a történetileg is meghatározott tartós 11 strukturális adottságot: a túlnépesedést. A falusi lakosság arányában nem következett be nagyobb visszaesés a szocialista iparostás idõszakában, csak a Szovjetunióban lépte túl a csökkenés aránya a 20 százalékot. A kommunista kormányok nem tudtak elég erõforrást összpontosítani arra, hogy új településszerkezet alakuljon ki. Az iparosítás olcsóbb útját választották: az ingázás lehetõségeinek intézményi feltételeit teremtették meg. A magasabb városi bérek elsõsorban a falusi lakosság azon részének tette lehetõvé a városba való elvándorlást, amely magasabb képzettséggel rendelkezett. A falusi ingázók java része a betanított és segédmunkások soraiból került ki. Az alulurbanizáltság

illusztrálására idézünk néhány adatot, melyek 1988-ra vonatkoznak. 2. táblázat A mezõgazdasági foglalkoztatottság és a rurális lakosság mezõgazdasági foglalkoztatottak vidéki lakosság aránya az összfoglalkoztatottak között (%) aránya (%) Oroszország 13.5 35.0 Bulgária 18.6 34.1 Csehország 9.4 24.4 Szlovákia 13.8 24.4 Lengyelország 29.5 38.4 Magyarország 18.5 Forrás: Kovách 1994; Eberhadt 1994 (6) 40.8 A posztszocialista átalakulás idõszakában a falusi ingázók jelentós része elveszítette városi állását és munkanélkülivé vált. A közlekedés és a munkavállalás összköltségeibõl az állam 12 által viselt rész (social cost) nagymértékben csökken, ezért minél inkább elõrehalad egy ország az átalakulásban (vagyis a leginkább piacosodó országokban) a volt falusi ingázók egyre kevésbé tudnak munkát vállalni a városi munkaerõpiacokon. Ezek alapján második hipotézisként azt állapíthatom meg,

hogy minél inkább elõrehalad egy ország a piaci átmenetben, annál inkább nõ a rurális munkanélküliség, és annál nagyobb az esélye annak, hogy egy falusi keresõ munkanélkülivé váljon. Munkanélküliség A társadalmi szegmentáció a k orábban állami és szövetkezeti vagyon elsajátítása során létrejövõ vagyoni differenciálódással, a szocialista korszakban nem létezõ munkanélküliség megjelenésével és a jövedelmi különbségek struktúrájának megváltozásával jelentõsen átalakult. A munkanélkülivé válási esélyeket logisztikus regressziós modell segítségével elemeztük (5-10. táblázatok), és a következõ eredményeket kaptuk a vizsgált hat országra vonatkozólag: 1. Bulgáriában legnagyobb eséllyel azok a falusiak válnak munkanélkülivé, akiknek alacsony a képzettségük és még távol vannak a nyugdíjazástól. A hajdani kommunista párttagság csökkenti a munkanélkülivé válás esélyéit. 2.

Oroszországban csekély volt a munkanélküliek aránya 1993-ban Szignifikáns befolyásoló tényezõnek csak a fiatal kor és az 1988-as ipari és szolgáltatásbeli munkavállalás bizonyult. 3. Szlovákiában a középfokú képzettségûek, a falusi korosabb keresõk és a volt kommunista párttagok nagyobb védettséget élveznek a munkanélküliséggel szemben. 4. Csehországban kicsi volt 1993-ban annak az esélye, hogy valaki munkanélkülivé váljon Szignifikánsan csak a képzettség és az 1988-as ipari munkavállalás befolyásolta a munkanélküliségi esélyeket. A képzettség csökkenti, míg az ipari munkahely növeli az esélyeket 5. Lengyelországban a képzettség növekedése szintén csökkenti a munkanélkülivé válás esélyét Ha valaki 1988-ban szövetkezetben dolgozott, akkor majdnem kétszer nagyobb valószínûséggel válhat munkanélkülivé, mintha az állami szektorban dolgozott volna. Viszont ha már akkor is a magánszférában tevékenykedett,

akkor az esélyráta a felére csökken. 13 6. A vizsgált hat országból Magyarországon volt az egyik legmagasabb a munkanélküliségi ráta 1993-ban. Itt a vidéki fiatalok válnak a legnagyobb valószínûséggel munkanélkülivé A nyugdíjhoz közeli életkor, a magasabb iskolai végzettség és az 1988-as harmadik szektorbeli állás viszont csökkenti a munkanélkülivé válás esélyét. A posztszocialista idõszak intézményi változásai, a privatizáció, a magánszektor erõsödése, a dereguláció átalakították a falu és város redisztribúcióval létrehozott egyenlõtlenségeit. A bérek differenciálódását a falu-város megosztottság csökkenõ mértékben befolyásolja, a falusiak bérét a piacgazdaság kiépítésében legelõrehaladottabb országokban egyre inkább a piaci mechanizmusok alakítják. A jövedelmi egyenlõtlenségeknek ugyanakkor új változatai alakulnak ki, amelyeknek meghatározója a foglalkoztatottság. Mint

adatelemzésünkben bemutattuk, azokban az országokban, ahol a falu-város különbség a legkevésbé befolyásolja a bérek differenciálódását, épp ott váltak a munkanélküliség, illetve a foglalkoztatottság egyéb formái az új típusú egyenlõtlenségek elsõdleges meghatározójává. Az új egyenlõtlenségek elsõsorban az intézményi változások következményei, amelyek a leginkább a mezõgazdaságot formálták át. Ez azért is kiemelhetõ, mert szinte mindegyik volt szocialista országban nagy volt a m ezõgazdaság második gazdaságában résztvevõk száma. Az állami ipari és szolgáltatási szektort átlagosan 20 százaléknyi foglalkoztatott hagyta el, részint a magángazdaságba átvonulva, részint munkanélkülivé és nyugdíjassá válva. Az ipari és szolgáltatási szektor létszámvesztése sokkal inkább a dereguláció és recesszió következtében szükségessé vált racionalizáció miatt történt meg és nem az institucionális

változások következményeként. Az intézményi változások területe a mezõgazdaság, ahol a legelõször és legradikálisabban hajtották végre a privatizációt (Oroszország kivételével, ahol az elég erõtlen). Az intézményi változások ebben a században megismételt módon a mezõgazdaságban zajlottak, amely a falusi népesség egészére hatással lesz, függetlenül foglalkoztatásuk módjától.(2) IV. Magyarország és Oroszország külgazdasági kapcsolatai Kelet-Európával a 90 -es években (1) A posztszocialista országok közül a legnagyobb és legtöbb befolyással rendelkező ország Oroszország volt. A magyar gazdaságban a külgazdasági szférában is lényeges változások 14 történtek. Megváltoztak a korábbi fő külkereskedelmi irányok is A változásokban jelentős szerepet játszott a korábbi fő külkereskedelmi partnereknek, a k elet-európai volt szocialista országoknak politikai és gazdasági átalakulása is. Az egyik

legszembetűnőbb változás az egész orosz külkereskedelem látványos összezsugorodása volt. Amíg a 80-as évek végén az akkori Szovjetunió a világ tíz legnagyobb külkereskedő országa közé tartozott, addig a mai Oroszország nem kerül az első húsz közé. Az áruforgalom a kelet-európai volt szocialista országokkal szemben csökkent leginkább. A növekvő mértékű orosz külkereskedelmi többletből is gyorsan csökkent a kelet-európai volt szocialista országok részesedése, jelentős a térségbe irányuló orosz exporttöbblet. Az egykori KGST-t alkotó országok külgazdasági összefonódásáról ma már látszik, hogy túlméretezett volt, tehát egyrészről természetes a korábbi, mesterségesen magasan tartott külkapcsolatok radikális csökkenése. A kelet-európai országok Oroszországba irányuló kivitelének újbóli növekedése egyfajta korrekció első jeleként is felfogható. A Kelet-Európából érkező orosz import radikális

csökkenésének okai között található az orosz importőrök fizetésképtelensége a k orábbi hagyományos kelet-európai termékek világpiaci árakon való érdektelenné válása és maga az orosz importmegszorító gazdaságpolitika. Alapvetően befolyásolja az orosz-kelet-európai árucserét a k elet-európai országok és az Európai Unió között kialakulóban lévő szabadkereskedelmi övezet is. Az egyes kelet-európai országokkal folytatott orosz külkereskedelem „beáll” egy normálisnak tekinthető szintre, amelytől reálisan nem várható, hogy a jelenleginél lényegesen magasabb lesz. Lengyelország, Magyarország és Csehország, mint kereskedelmi partner kiemelkedik a régióból, mindhárom ország szerepel az első 15 célország között az export vonatkozásában. 1995-ben Csehország a 11., Magyarország a 13, Lengyelország a 14 he lyen állt A behozatalt tekintve Lengyelország jelentősége emelkedik ki. Magyarország ugyanebben az évben a 12

helyen állt A teljes kétoldalú árucserét nézve Lengyelország volt Oroszország legfontosabb kelet-európai partnere, megelőzve a korábbi évben – 1993-ban – vezető Magyarországot, amely 1995-ben már a 3 . helyre, Csehország mögé csúszott. 15 3. táblázat A kelet-európai országok rangsora az orosz külkereskedelemben Export 1993 Import 1994 Magyarország 1. 2. Csehország 2. 1. Szlovákia 5. 4. Lengyelország 3. 3. Bulgária 4. 5. Románia 6. 6. Szlovénia 7. 8. Horvátország 8. 7. Forrás: orosz vámstatisztika (1) 1995 1993 1994 1995 2. 1. 4. 3. 5. 6. 7. 8. 1. 3. 6. 2. 4. 8. 5. 7. 2. 3. 6. 1. 4. 7. 5. 8. 2. 4. 6. 1. 3. 8. 5. 7. Az állami szintű szerződéses kapcsolatok alakulása A kétoldalú árucsere drasztikus zuhanásának megállítására az érintett országok mindegyike állami szinten is kísérletet tett. 1992-ben az 1991-re Szovjetunióval kötött kereskedelmi egyezményhez hasonló megkötésére került sor Oroszország és a k

elet-európai országok között. Bebizonyosodott, hogy a kétoldalú áruforgalomba való ilyen módú direkt állami beavatkozások a piaci viszonyok előtérbe kerülésével nem vezetnek eredményre. A korábbi évekhez képest új lehetőséget kínálnak az Oroszországi Föderáció területén a gazdasági átalakulás folyamán nagyobb önállóságra szert tett régiók. A régiókkal való kapcsolatok építésében Magyarország járt élen, amely már 1993-ban kétoldalú egyezményeket kötött számos jelentős gazdasági súlyú régióval. A külgazdasági kapcsolatok alakulása szempontjából nem közömbös alap megállapodások aláírása számos kétoldalú viszonylatban megkezdődött. Mindegyik érintett országgal hosszú távú kereskedelmi megállapodás született, évenként kerülnek aláírásra a kereskedelmi jegyzőkönyvek, amelyek vagy keretjellegűek (pl. Csehország, Szlovákia, Bulgária és Románia esetében), vagy pedig szerződésekkel

megalapozott konkrét központi szállításokat tartalmaznak. 16 Megállapodás született a beruházások támogatásáról és kölcsönös védelméről a cseh, román és magyar féllel, vagy a kettős adóztatás elkerüléséről, pl. Románia esetében Több kétoldalú megegyezést kötöttek orosz haditechnikai szállításokról a bolgár, illetve román kormánnyal. A Szovjetunióból örökölt kelet-európai országokkal szembeni orosz adósság rendezése is új lehetőségeket kínál a kétoldalú kapcsolatokban. Szlovákia és Magyarország esetében az adósság egy részének törlesztésére orosz hadiszállítások formájában került sor. Bulgária szintén elfogadott – egyéb áruk, mint pl. energiaiparban és fémkohászatban hasznosítható termékek mellett – fegyvereket az orosz adósság törlesztéseként. Felmerült azonban az orosz adósság egy részének az orosz privatizációba való bekapcsolódással, vállalati tulajdonszerzéssel való

törlesztésének ötlete is pl. Magyarország, Csehország, de Németország esetében is). Ennek egyik módozata lehet az orosz adósság átváltása speciális értékpapírokra, amelyekkel az érintett ország vállalatai privatizációs versenytárgyalásokon és árveréseken vehetnének részt. Az adósság effajta törlesztésének egyik fő szorgalmazója Csehország Általában az orosz tulajdonból az olaj- és gázipari vállalatok iránt a legnagyobb az érdeklődés. Az időtényező is korlátozza az orosz privatizációba való „beengedéssel” való törlesztés lehetőségeit, Magyarországgal például az érvényes államközi megállapodás szerint 1996 végéig kell rendezni az adósságügyet, s a magyar részről már konkrétan benyújtott tulajdonszerzési ajánlat megvalósulásának mind ez idáig az szabott gátat, hogy az orosz törvénykezési háttér ezen újszabású ügylethez nem állt készen. Kérdés, hogy elkészülnek- a szükséges

törvények a határidő előtt. Amennyiben nem, maradnak a már jól bevált módszerek: áruszállítás (jelen esetben hajók, olajtárolók, személyautók, kombájnok és újabb fegyverek szállítása), illetve magyar beruházásban – metróépítés – való orosz részvétel. Van azonban egy teljesen új megállapodás is az adósságrendezéssel kapcsolatos egyezségek sorában: orosz szénért Ukrajna energiát állít elő, amely energia adósságtörlesztésként Magyarországra érkezik. Finanszírozási problémák és megoldási kísérletek a kereskedelemben A külkereskedelmi kapcsolatokban komoly akadályt képeznek a pénzügyi-finanszírozási nehézségek. Az 1991 évi hirtelen áttérés a dollárkereskedelemre felkészületlenül érte az érintett országokat. Különösen az orosz importőrök részéről jelentkezett hiány keményvalutában A probléma áthidalására a legkézenfekvőbb megoldásként felvirágzott a barterkereskedelem. A teljes orosz

barter-áruforgalomban a k elet-európai országok közül jelentős pozíciókat szerzett 17 Magyarország. Az átmenet első éveiben a magyar-orosz áruforgalom mintegy egyharmadára becsülték a szakemberek a b arterügyletek arányát. A kelet-európai áruforgalom problémamentesebb lebonyolíthatósága céljából 1993 februárjában megalakult egy ECU-alapú klíringrendszer, a Clearing Bank Association. 1995-ben a társulásnak 14 kereskedelmi bank volt a tagja, közülük hét „keleti”: két magyar, két cseh, egy-egy szlovák, bolgár és orosz. (Azóta egy lengyel és egy másik bolgár bankkal is bővült a rendszer.) A rendszerben a fentieken túl ún társult tagok is részt vesznek mind Kelet, mind Nyugat-Európából. A klíring-bankrendszer fő előnye egyelőre a fizetések gyorsabb lebonyolíthatóságában áll – a fizetések három nyugateurópai klíringbankon keresztül valósulnak meg. 1994 elején már megállapodás született a magyar

és orosz központi bankok között a nemzeti valuták alkalmazhatóságáról a kétoldalú árucserében. Bár a m egállapodás elvi lehetőséget biztosít mind a forint, mind a rubel használatára, a gyakorlatban ez a lehetőség főleg a forint használatát jelenti. A Kelet-Európával folytatott kereskedelem strukturális jellegzetességei Az orosz külkereskedelemben a kelet-európai viszonylat legszembetűnőbb sajátossága az óriási aktívum. Az évenként együttesen több milliárd dolláros orosz külkereskedelmi többlet okát a kétoldalú áruforgalmak áruszerkezeti jellegzetességeiben kell keresni. A Kelet-Európába irányuló orosz exportban a KGST-időszak alatt a szovjet energia- és nyersanyag-behozatal mellett szinte minden vizsgált kétoldalú kapcsolatban meghatározó szerepük volt a szovjet gépeknek is. Mára Oroszország kelet-európai országokban irányuló kivitelét az energiaszállító szerep egyoldalúsága jellemzi. A vizsgált hat ország

mindegyikének Oroszországból származó behozatalában domináns a földgáz és olajtermékek súlya. Az országok többségében mindkét energiahordozó alapvető importtermék Oroszországból, bár felfedezhetők lényeges eltérések, valamint módosulások is a vizsgált három év folyamán. Románia kilóg a sorból, mivel már a szocialista korszak alatt is köztudomásúan az arab országok piacairól fedezte a saját termelésén túlmenően szükséges olaj döntő részét. Ugyanakkor a földgáz önmagában is 50-70 %-ot tesz ki az ország orosz importjából. Bulgária orosz olajimportja nagyságrendileg kisebb a többiekénél Mivel az orosz olajbehozatal csökkenésének üteme meghaladta a teljes körű importvisszaesés mértékét, valamint 1994-ben növekvő mennyiség mellett csökkenő értéken elszámolt volt a földgáz behozatala, így Bulgáriában a két energiahordozó együttes súlya ez évben 40 % alatt maradt. Külön figyelmet 18 érdemel az

1994-ben igen megugrott cseh földgázimport, amely értékben épp a magyar, lengyel és román földgázbehozatal együttes értékével volt egyenlő nagyságú. 1994-ben – Magyarország kivételével – naturáliában mérve mindegyik vizsgált kelet-európai országban emelkedett az orosz földgázkivitel, ugyanakkor a vámstatisztikában szereplő földgázárak rendkívül alacsonyak voltak. (1993-ban pl még valamivel az orosz kivitel átlagár felett jutottak földgázhoz ezek az országok.) 4. táblázat Oroszország nyersolaj- és olajtermék-exportja Kelet-Európa egyes országaiba, 1992-1994 1992 ezer tonna Bulgária 1.158 Magyaroszág 3.488 Lengyelország 4.130 Szlovákia Csehország Összesen Távol-külföld 66.209 Forrás: orosz vámstasztika Országok millió USD 158,9 443,1 552,6 8.544,8 1993 Ezer tonna 1.179 4.210 5.370 2.212 4.958 17.929 79.940 millió USD 127,9 444,2 573,5 238,6 535,9 1.920,1 8.369,6 1994 ezer tonna 511 3.999 5.020 4.259 4.584 18.373

91.772 millió USD 55,8 392,6 503,4 420,1 463,1 1.835,0 9.112,5 Összességében a C sehországba és a Lengyelországba irányuló orosz kivitel szerkezete a legegyoldalúbb , ezt követi a Szlovákiába, majd a Magyarországra irányuló kivitel. A lengyel és cseh oldalról nyilvánulnak meg a legerőteljesebb erőfeszítések az orosz energiától való erős függés csökkentésére. Kelet-Európa, mint az orosz energiahordozók piaca, számottevő jelentőségű Oroszország számára. 1993-ban, pl a vizsgált hat ország együttesen közel 34%-kal részesedett az Oroszországból „távol-külföldre” kivitt földgáz mennyiségéből, és valamivel több mint 36%-kal az ebből befolyt árbevételből. Az olajtermékek esetében a megfelelő arányok valamivel kisebbek, de még mindig jelentősek. Az exportját alapvetően a nyersanyagokra alapozó orosz gazdaság számára a k eleteurópai országok földrajzi elhelyezkedésük folytán is stratégiai fontosságúak. Épp

ezért nem meglepő, hogy az újonnan alakuló kooperációs kapcsolatok, együttműködések fő területe is az energiahordozó-szállításokkal kapcsolatos. Különösen perspektivikusak a bolgár-orosz olaj- és gázipari együttműködési kezdeményezések. Előzetes tervek szerint – a Törökországot elkerülő 19 útvonal kialakítása céljából – Burgasz kikötőjéből induló olajvezeték épülne az Égei-tenger partján fekvő görög Alekszandropoliszba. Szintén az olajjal kapcsolatosak azok az elképzelések, melyek szerint vegyes vállalatokat hoznának létre kőolajtermékek forgalmazására Bulgáriában, illetve harmadik országokban, de szó van orosz olaj Bulgáriában történő finomításáról is. Oroszország a földgázelosztásban is kulcsszerepet szán Bulgáriának. Megállapodás született egy bolgár-orosz gázipari vegyes vállalat megalakításáról is, melynek feladata az orosz gáz terítése lenne e Balkánon. A már meglévő

kőolajvezeték mellett újabb vezeték épülne Macedóniába, Görögországba, de esetleg Szerbia bekapcsolására is sor kerülhet. Közös gázvezeték építése és vegyes vállalat létrehozása szerepel a román-orosz együttműködési elképzelésekben is. De felmerült annak lehetősége is, hogy Magyarországon keresztül is épülne gázvezeték az Olaszországba és már nyugat-európai országokba történő szállítások könnyítésére. A térség és Oroszország rendszerváltásának okán bekövetkezett hadiipari szállítások visszaesése szintén lényeges szerepet játszott az orosz export nyersanyag-jellegének megerősítésében. Mindehhez hozzájárult a kelet-európai országok NATO-hoz való csatlakozásának felvetődése, valamint a NATO-val való szorosabb együttműködés igényének kialakulása a majdani csatlakozás létrejötte előtt is. Az utóbbi évek másik legjelentősebb gépipari exporttermékévé a személyautók váltak.

Azonban az orosz személyautó-kivitel is évről évre igen nagy változásokat mutat. Említésre érdemes még a különböző erőművekkel kapcsolatos berendezések szállítása, az atomreaktorokhoz kapcsolódó berendezések, kazánok stb. exportja a kelet-európai országokba Az eddigiekben bemutatott termékcsoportokon kívül szinte csak különböző nyers- és alapanyagokat, illetve alacsony feldolgozottsági fokú termékeket szállított Oroszország a régióba a hagyományos exporttermékek, a különböző fémek és alumíniumtermékek mellett, pl. gyapotot, papíralapanyagot, különböző szerves vegyületeket, műanyag- és gumiárut, rezet és rézárut. Az exporttal ellentétben a k elet-európai országokból származó orosz importot nagyobb változatosság jellemzi. Egyes kelet-európai országok orosz kivitelében a korábban igen erős specializáció nyomai megfigyelhetők néhány gépipari termék esetében, de a KGST-időszakhoz képest jóval

kisebb mennyiségben. (A külkereskedelmi nyitás és liberalizáció következtében minden hagyományos exportterméknek megjelentek a versenytársai az orosz piacon.) Az Oroszországba irányuló cseh kivitel mintegy felét továbbra is a gépipar állítja elő. De idesorolhatók a legtipikusabb példák között emlegetett magyar autóbuszok és alkatrészek, bolgár 20 részről pedig a számítástechnikai berendezések. Lengyelország továbbra is jelentős élelmiszer- és könnyűipari szállító. Számottevő Románia bútorkivitele, valamint a Magyarországról és Bulgáriából érkezett gyógyszer- és egyéb vegyipari termékek, továbbá élelmiszerek exportja. Tőkebefektetések Az orosz vállalatok egyre jobban bekapcsolódnak a kelet-európai országokban zajló privatizációs folyamokba. Példaként említhető Magyarország, ahol az egyik legnagyobb orosz vállalat, a Gazprom már 1992-ben meghatározó tulajdonrészesedést szerzett az egyik magyar

gázipari berendezéseket gyártó nagykanizsai vállalatnál, 1995-96 folyamán pedig komoly érdeklődést mutatott egyes, a privatizációba került magyar energiaágazatba tartozó intézmények részvényeinek megvásárlása iránt. De maga az orosz kormány is érdeklődik a kelet-európai régió tőkebefektetési lehetőségi iránt. Felröppent hírek szerint Oroszország pl Bulgáriában fegyverekért akar ingatlanokat szerezni. A szállítandó tankokért és repülőgépekért cserébe kapott államkötvényeken szeretne bolgár tengerparti szállodákban tulajdonrészesedéhez jutni. A kelet-európai cégek oroszországi tőkebefektetéseit vizsgálva általánosságban megfogalmazható, hogy azok jelentősége igen csekély. Bár 1993-ban az oroszországi vegyes vállalatok 10 %-a kelet-európai érdekeltségű volt, a bevitt tőkét tekintve jelentőségük ennél jóval kisebb. A régióból a legnagyobb érdeklődést a lengyel és a bolgár befektetők mutatták

az orosz piac iránt, az 1993. év végén működő 6359 oroszországi külföldi érdekeltségű vállalatból a 992 német érdekeltségű vállalatot a lengyelek 362, majd a bolgárok 196 vállalattal követték. A közismert okon túlmenően a lanyha beruházási kedvet a külföldi befektetésekkel kapcsolatos orosz törvénykezés bizonytalanságai és késlekedései is okozzák. Ugyanakkor megindult a vegyesvállalat-alapítási folyamat a régiókkal kötött megállapodások talaján. Felhasznált irodalom: 1. Ludvig Zsuzsa: Oroszország külgazdasági kapcsolatai Kelet-Európával az 1990-es években (IV.fejezet) Bankszemle, 1996. 5 szám 2. Molnár László: A külgazdasági stratégiáról dióhéjban Ipari Szemle, 1995. 6 szám 21 3. Magyarország külgazdasága 2002: A Magyar Export-Import Bank Rt forrása alapján (II.fejezet) 4. Magyarország külgazdasága Gazdasági Statisztika, 2001. 5 szám 5. Mosoni Katalin: A regionális fejlődés és a külgazdaság

kapcsolata Külgazdaság, 2000. 12 szám (I,IIfejezet) 6. Posztszocializmus és globalizáció Magyarországon (IIIfejezet) Politikatudomány Szemle 22