Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Kovács Kristóf - A megtakarítások alakulásai Magyarországon az elmúlt években

A megtakarítások alakulásai Magyarországon az elmúlt években Házi dolgozat Készítette: Kovács Kristóf II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező 1 Tartalomjegyzék  Bevezetés: A Magyar gazdaság aktuális helyzetéről Antal László közgazdász szerint  Megtakarítások és ami mögöttük van I. – A gazdaságpolitika eredményei Antal László elemzésében II. – A megtakarításokról általában III. – A fogyasztásról dióhéjban IV. – Főbb életszínvonal mutatók alakulása 1994-2000 között V. – A megtakarítási hajlandóság inkább kulturális jelenség VI. –Példák különféle megtakarításokra az elmúlt öt évben Magyarországon VII. – Háztartások megtakarításai és azok jelentése VIII. – A nemzetgazdasági beruházások értéke és volumene  A magyar gazdaság jövőjéről  Felhasznált irodalom 2 Bevezetés A magyar gazdaság helyzetéről Antal László, közgazdász szerint A rendszerváltozás

óta eltelt évtized valamint a közeledő uniós csatlakozás indokolttá teszi, hogy a ma érvényesülő gazdasági folyamatokat egészükben és a perspektívákkal együtt vizsgáljuk. A rendszerváltozás után közvetlenül egyfajta transzformációs válság bontakozott ki. A békeidőben példátlan, a kelet-európai országokban a bruttó hazai termék 2040%-os visszaesését okozó válság nem gazdaságpolitikai hibák sorozatának következménye volt, hanem annak, hogy a hagyományos termelési kapcsolatok egy csapásra szétszakadtak, vállalatok vagyonértékei egyik napról a másikra töredékükre zsugorodtak, korábban megbízható, abszolút hitelképesnek tűnő vállalatok tömegesen nem tudták visszafizetni adósságukat. Ebben az időszakban sajnos nem a ma divatos kérdésfeltevés - egyensúly vagy növekedés - volt a jellemző, hanem inkább a sem egyensúly, sem növekedés kilátástalannak tűnő tézi tézise. A visszaesés akkora volt, hogy 1998-ra

Csehország és Magyarország bruttó hazai terméke az 1989. évinek mindössze 95%-a volt (Egyedül Lengyelország a kivétel, ahol ez az index lényegesen meghaladta a 100%.) Ebben a drámai és ráadásul váratlan helyzetben a kormányzatok azt tették, amit tehettek. Egyfelől a beruházásokat igyekeztek erősen korlátozni, mert a fogyasztás megszorítása az amúgy is kiéleződött társadalmi konfliktusokat fokozta volna. Másfelől megpróbáltak ügyesen szlalomozni a magasabb infláció vagy magasabb külföldi eladósodás veszedelmes alternatívája között. Persze ezt tette Magyarország is, de nem igazán ügyesen. Már 1992 végén, de 1993-ban mindenképpen látható volt, hogy Magyarország az elképesztő egyensúlyhiány állapotába rohan. Ennek ellenére 1994-ben sem történt semmi, jóllehet a nemzetközi fizetési mérleg és az államháztartás hiánya már a GDP 10%-ára rúgott, nemkülönben a belföldi felhasználás jövedelmeket meghaladó

többlete. Ekkor került sor a puccsszerűen bevezetett és igen radikális Bokros-csomagra. A programot máig is vitatják, nemcsak a szakmai körökben, de a politikusok között is. Tény azonban, hogy ezzel a drasztikus beavatkozással sikerült azonnal a kiegyensúlyozott növekedés vágányára átállítani a gazdaságot. Antal László publicista szerint értelmetlen az a gyakran hangoztatott érv is, hogy nem kellett volna olyan durván beavatkozni, legfeljebb csak fokozatosan következett volna be az áhított javulás. Teljesen közömbös, hogy valóban bekövetkezhetett volna az egyensúly helyreállása, csak talán kicsit lassabban, vagy sem, ha ezt a nemzetközi tőkepiac egyszerűen nem hiszi el. Már pedig tény, hogy nem hitte el 1995 után valóban megindult a kiegyensúlyozott (ahogy ma mondani szokás: a fenntartható) növekedés, mégpedig gyorsulóan. 1997 volt hosszú idő után az első 3 olyan esztendő, amikor a növekedés már gyors volt, s eközben

látványosan, minden tekintetben javult az egyensúly. A megtakarítások és ami mögöttük van I. A gazdaságpolitika eredményei Antal László elemzésében A legnagyobb teljesítménynek a jelen kor közgazdásza, azt tekinti, hogy a piacgazdaság intézményi kereteinek kiépítésére igen gyorsan, mondhatni erőltetett menetben került sor. Ez először is azt jelenti, hogy igen gyorsan, minden területre (a tőkepiacra is) kiterjedően megvalósult a gazdaság liberalizációja (a folyamat az áruk és szolgáltatások piacán már 1991 végén lezárult, a tőkepiacon valamivel később, 1996-97-ben). Másodszor, ha kezdetben akadozott is, a 90-es évek közepére felgyorsult, és a stratégiai területekre (elosztóhálózatok, nagybankok) is kiterjedt a valóságos (tehát nem kuponos, hanem tényleges adásvételen alapuló és a piacra külföldieket is beengedő) privatizáció. E tekintetben a riválisnak számító kelet-európai országoknál lényegesen jobban

állunk – állítja Antal László. Harmadszor - és ezt kevéssé szokták hangsúlyozni - viszonylag korán bevezették, majd ezután vasszigorral érvényesítették a pénzügyi fegyelmet kikényszerítő törvényeket (csődtörvény, banktörvény, modern számviteli törvény, értékpapírtörvény, a jegybank és a költségvetés közötti elszámolások újraszabályozása). Ez kétségkívül nagy megrázkódtatást okozott. A latens veszteségeket immár nem lehetett, mint korábban, szemérmesen eltüntetni. Vonatkozott ez a vállalatokra, bankokra, költségvetésre egyaránt. Korábban például a vállalatok körbetartoztak egymásnak, most viszont csődhullám indult el. (Ez 1991-93-ban tetőzött A vállalatok egy része - és nemcsak az orosz piacra specializálódott vállalatmonstrumok, de például a kohászati óriásvállalatok, konzervgyárak, a bányák jó része is - hamarosan hitelképtelenné vált, veszteségeik átháramlottak az őket finanszírozó

nagybankokra, ami a hullám következő fázisaként elvezetett a bankkonszolidációhoz. (A megrögzött bankgyűlölők vélekedésével szemben tehát nem a bankok felelőtlen magatartása, hanem a válság átterjedése volt a döntő ok, ami ide vezetett.) Talán éppen ez, a pénzügyi fegyelmet kikényszerítő törvények kemény érvényesítése volt a döntő különbség a magyar, valamint a lengyel és cseh gazdaságpolitikai vonalvezetés között. (Csehországban például van csődtörvény, csak éppen a gyakorlatban nemigen működik. Mindkét ország késlekedett a bankok rendbetételével, s ezért csak most van napirenden a bankprivatizáció.) A 4 pillanatnyi helyzet és főleg a PR-szempontok szerint nyilván ez utóbbi megoldás tűnik kedvezőbbnek. Mi több, a bankoknak és az államnak egyaránt érdeke volt, hogy halogassák a kockázatos kinnlevőségekkel való elszámolást és a kockázat mértékének megfelelő tartalékképzést megkövetelő

banktörvény bevezetését. Az előbbieknek azért, mert így elegáns profitot mutathattak ki, noha a bukás közelében álltak, az államnak pedig azért, mert a szűkölködő költségvetés ebből a fiktív nyereségből tetemes adóbevételt vághatott zsebre. Ugyanez a helyzet a "puha" csődtörvény esetében is. A vállalatnak is érdeke, hiszen túlélésre játszik, de az államnak is, mert a csőddel keletkező veszteséget valahogy finanszírozni kellene (és ez esetben mindegy, hogy az állami költségvetés vagy az ugyancsak állami bank teszi ezt). Másfelől a csőd növelné a munkanélküliséget és az amúgy is keserves társadalmi konfliktusokat. Csakhogy a pénzügyi fegyelem inkvizíciós erőltetése nélkül minden megy tovább. A termelés bővül ugyanazon a (vak)vágányon, mint eddig, tovább növelve a potenciális veszteséget. Miért is ne, ha a torz tükörben minden úgy látszik, mintha rendben lenne? Ezzel szemben a pénzügyi

fegyelmet kikényszerítő szabályok alkalmazása Magyarországon, igaz, brutális eszközökkel, de megtisztította a piacot, létrehozva egy alkalmazkodóképes és versenyképes struktúra bázisát, elzárva a további tömeges veszteségképződés csatornáit. Ez a gazdaságpolitika most utólag beigazolódott: tagadhatatlanul súlyos veszteségeit már elviseltük, előnyeit pedig most élvezzük, például abban a formában, hogy tagadhatatlanul Magyarországot rázta meg a legkevésbé a közelmúltban lezajlott nemzetközi pénzügyi válság. Beigazolódott abban a tekintetben is, hogy éppen Magyarországon mentek végbe a legradikálisabb változások az export termékszerkezetében (előtérbe került a high tech, a gépexport több mint fele az összexportnak, míg az agrárexport súlya mindössze 7,5%). Ilyen arányokról egy évtizeddel ezelőtt még álmodni sem mertem volna. Az MNB szakértői (Jakab M. Z, Kovács M A, Oszlay A) egy közelmúltban készült

elemzésekben kimutatták: "Magyarország volt a leggyorsabb az integrációs folyamatban" a három összehasonlított ország (Csehország, Lengyelország és Magyarország) között, azaz kihasználtuk a kereskedelmi összefonódás lehetőségeinek java részét. Ezek a pozitív folyamatok erősen összefüggenek az előző évek piacot nyitó és államtalanító gazdaságpolitikájával, amelynek eredményei a közelmúltban értek be. (A stratégiai jellegű döntésekről - és itt olyanokról van szó - általában elmondható, hogy hatásaik csak késleltetetten, a vállalkozások viselkedésének változása, a gazdaságpolitika kredibilitásának javulása nyomán bontakoznak ki.) 5 II. A megtakarításról általában A megtakarítási ráta: A háztartásokban a megtakarításra fordítható összeg aránya a teljes jövedelemhez viszonyítva, százalékosan kifejezve. Megtakarítás: Tágabb értelemben a jövedelemből a fogyasztás után fennmaradó

összeg, amely akár állóeszközök, akár pénzügyi eszközök vásárlására fordítható. Szűkebb értelemben a háztartások pénzügyi megtakarításait jelenti. A megtakarítási függvény a jövedelem és a megtakarítás közötti összefüggést mutatja, amit úgy határozunk meg, hogy a jövedelemből levonjuk a fogyasztást. A megtakarítási függvény grafikus képe a 1. ábrán látható 6 Értékeit a 45 fokos egyenes és a fogyasztási függvény közötti függőleges távolságok adják. A fogyasztási határhajlandósághoz társul a fogalom tükörképe, a megtakarítási határhajlandóság vagy másként MPS, amely az a pótlólagos megtakarítás, amelyet a rendelkezésre álló jövedelem egy újabb egysége eredményez. Grafikusan ez a megtakarítási függvény meredeksége Mivel a rendelkezésre álló jövedelem minden további egységének el nem fogyasztott részét megtakarítjuk, ezért MPS = 1 - MPC. A következőkben a megtakarításokhoz

szorosan kapcsolódó fogyasztást jellemezném. III. A fogyasztásról dióhéjban A fogyasztási magatartás döntő fontosságú a rövid távú konjuktúraciklusok és a hosszú távú gazdasági növekedés szempontjából. A fogyasztás az aggregát kiadások meghatározó eleme rövidtávon. Ha a fogyasztás hirtelen megváltozik, ez nagy valószínűséggel befolyásolja a kibocsátást és a foglalkoztatást az aggregát keresletre gyakorolt hatásán keresztül. A fogyasztói magatartás azért is alapvető jelentőségű, mert amit nem fogyasztunk el, vagyis amit megtakarítunk, azt a nemzet új tőkejavak létrehozására fordíthatja: a tőke pedig a hosszú távú gazdasági növekedés hatóereje. A fogyasztási és megtakarítási magatartás kulcsfontosságú a gazdasági növekedés és a konjuktúraciklusok alakulásában. A megfigyelések és a statisztikai elemzések egyaránt azt mutatják, hogy a nemzet fogyasztásának meghatározásában központi szerepet

játszik a rendelkezésre álló jövedelem aktuális nagysága. 7 IV. Főbb életszínvonal mutatók alakulása 1994-2000 (% -os növekedés vagy csökkenés az előző évhez képest) 1994. 1995 1996 1997 1998* 1999.* 2000. * Bruttó keresettömeg 18,1 15,9 20 21,7 1915-16 10-11 19,5 Bruttó átlagkeresetek 24,9 16,8 20,4 22,3 18,3 14-15 8,5-9,5 alakulása ebből: - vállalkozások 24,4 19,7 23,2 21,7 18,5 14-15 - költségvetés 25,9 10,7 14,6 23,2 18,0 15-16 Nettó átlagkeresetek 27,3 12,6 17,4 24,1 18,4 11,5- 8-9 alakulása 12,5 Fogyasztói árszínvonal 18,8 28,2 23,6 18,3 14,3 9-10 6-7 Egy keresőre jutó 7,2 -12,2 -5 4,9 3,6 2,5-3 2-2,5 reálbér Egy főre jutó 2,7 -5,3 0,5 1 3-3,5 4-5 2-3 reáljövedelem Lakossági fogyasztás -0,2 -7,1 -3 1,7 3-4 4-4,5 3-3,5 Megtakarítási ráta ° 12 13,8 16,5 16,1 1515-15,5 14,5-15 15,5 Munkanélküliségi ráta 10,7 10,2 9,9 8,7 7,8 7,5 Foglalkoztatottság -1,5 -1,8 -2 -0,8 3,6 4,9 alakulása GDP 2,9 1,5 1,3 4,6 5,1 3,5-4,5

Termelékenység 4,5 3,4 3,4 4,7 4,9 4,3 * Előzetes tény várható terv ° Lakossági nettó megtakarítások aránya az összes jövedelemhez 8 V. A megtakarítási hajlandóság inkább kulturális jelenség (A megtakarítás mikéntjei, hogyanjai, avagy tipikus magyar sajátosságokat mutatok be a következőkben neves hazai szakemberek véleményeit felhasználva.) Az értékpapírpiaccal kapcsolatban számos izgalmas témát produkál az élet, kezdve azzal, hogy milyen gazdaságpolitikát és annak részeként milyen monetáris politikát terveznek a hatóságok az előttünk álló évekre, és mi a realitása az EU-hoz benyújtott gazdasági tervnek. Ugyancsak jó lenne előre látni, hogy a magyar értékpapírpiacon meghatározó szerepet betöltő külföldiek miként tekintenek a magyar gazdaságra, és hogyan reagálnak majd az újabb és újabb politikai zajokra, piaci hírekre, gazdasági mutatókra. Ám nem kevésbé érdekes a hazai megtakarítások

problémaköre, melyet aktuálissá tett az, hogy az első negyed volt az első, amikor a lakosság szokatlan módon annyi pénzadósságot csinált, mint amennyit megtakarított, miközben a kormány középtávú makrogazdasági terve finanszírozásra vár. Hagyományos deficit A családok megtakarításainak lassú gyarapodása és pénzbeli tartozásaik gyors növekedése miatt a háztartások nettó pénzügyi pozíciója egy ideje már csökkenő mértékű többletet mutat. Mégis meglepő, hogy az idei év kezdetén a háztartások nettó megtakarításainak reálértéke (ha figyelembe vesszük az infláció hatásait) negatívvá vált, noha csak kismértékben. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb inflációs jelentése azzal számol ugyan, hogy a háztartások fogyasztási és lakásépítési lendülete némileg alábbhagy, és így az év egészében a lakossági megtakarítás kijön a mínuszból, de a banki elemzés is csak kismértékű nettó megtakarítást

feltételez idénre, és nem sokkal nagyobb rátát jövőre. Ezzel előkelő társaságba kerültünk: a finneknél, ausztráloknál tavaly negatív vagy nulla volt a rendelkezésre álló jövedelemből megtakarított hányad, és nagyot esett a brit vagy az amerikai lakossági megtakarítások aránya is. Mégis különös a jelenség, hiszen a lakosság (vagy a statisztika nyelvén szólva a háztartások szektora) szokásosan nettó megtakarító, vagyis a magánál tartott készpénze és a pénzügyi közvetítő rendszer gondjaira bízott pénzmegtakarítása rendszeresen és jelentősen meghaladja a hitelek, tartozások mértékét. Fontos ez, mert a gazdaság többi szereplői jellemzően inkább nettó adósok: a vállalkozások a működésükhöz, fejlesztéseikhez hiteleket vesznek fel, és maguk nemigen ülnek sokáig bankbetéteiken, az állam pedig, a gazdasági élet harmadik nagy szereplője hagyományosan deficites. 9 A költségvetés hiánya éppen azért

finanszírozható viszonylag könnyen a szokásos körülmények között, mert a háztartások óvatosságból, nagyobb vásárlásra vagy építkezésre készülve inkább megtakarítanak, s a bankba tett pénzük és állampapírvételük révén az országon belül megteremtődik az a többlet, amit azután az állam kölcsönvehet szokásos deficitje fedezésére. Ha viszont nincs kellő hazai megtakarítás (amely leginkább a lakosságtól, semmint a vállalatoktól várható), akkor a kormányzat hiányát a külfölddel szembeni eladósodás fogja finanszírozni. Jogos lehet a kérdés: csak nem a külső eladósodás veszélyeit kívánom taglalni. Nem ez most a legsebezhetőbb pontja gazdaságpolitikánknak: a külső adósság állománya jó ideje növekszik ugyan, a tavaszi adatok szerint 40 milliárd euró felett jár hazánk külső adóssága, de a külfölddel szembeni követeléseket levonva csak 16 milliárd euró a nettó adósságunk s ennek kisebb része az

államháztartásé és a központi banké, a zöme a magánvállalatok, bankok könyveiben található. Az egész ügynek az ad különös jelentőséget, hogy a magyar államháztartás kórosan deficites, amint gazdaságpolitikai vitáinknak is sarkalatos pontjuk az, hogy az idén a költségvetési hiány vajon a nemzeti össztermék (GDP) öt százaléka alatt marade, és a bejelentett (majd némileg visszapuhított) adóemelésekkel jövőre meglesz-e a GDP 3,8 százalékára rúgó hiány amelyből az eurózónába való valamikori belépésünkig három százalék alattit kell előállítania az államnak. Kétoldalú fogolyhelyzet Mínusz öt, mínusz három százalék a tavalyi kilenc százalék után nem kis feladat; de egyáltalán ki finanszírozza mindezt? Az elmúlt néhány évben a lakosság a rendelkezésre álló jövedelmének 10-13 százalékát takarította meg (ami a nemzeti össztermék 6-8 százalékára rúgott), és amit nem vitt el az éhes büdzsé, az a

vállalatok nettó hitelfelvételét szolgálta. A háztartások megtakarítási hányada azonban az utóbbi években folyamatosan mérséklődik, 2001-ben már csak a GDP négy százaléka volt, tavaly még kevesebb, és így jutottunk el a most közzétett nulla közeli rátához. Mindezek ellenére el lehet mondani, hogy a magyar háztartások szektora még nincs eladósodva. A családok pénztartozásai (amelyek jórészt ingatlanhitelekből és fogyasztási hitelekből tevődnek össze) csak ötödét teszik ki pénzbeli követeléseiknek (pénzvagyonuknak). Az átlagos család a hiteltartozások kamatainak fizetésére a rendelkezésre álló pénzjövedelemnek csupán három százalékát fordítja, ami nemzetközi összevetésben egyáltalán nem sok. Igaz, a 10 lakosság kamatterhe két év alatt megduplázódott. És éppen e folyamatok, nem a kiinduló szintek gondolkodtatják el az embert. A tavalyi és idei lökésszerű reálbér-növekedésből jutott a korábbinál

nagyobb fogyasztásra, és csaknem harmadával nőtt a háztartások beruházása: ingatlanba, autóba, technikai cikkekbe. A lakásépítési és -vásárlási lendületet az állami kamattámogatás is fűtötte. Most már megjelennek az első elemzések arról, hogy általános megszorítás közepette nem indokolt fenntartani a lakáshitelezés nagymértékű szubvencionálását. Piaci kamatokat feltételezve azonban a háztartások adósságterhe a mainál jóval nagyobb lenne; a családi büdzsék sokaságát borítaná fel az állami adakozókedv lanyhulása. Másfelől persze a büdzsé is foglya a lakástámogatási rendszernek a korábbi elígérkezések miatt. E kétoldalú fogolyhelyzetben a politikai logika azt sugallja, hogy kerülendő a nagy változás. Úri huncutság Ám a lakásépítési hullámtól függetlenül is gond van a megtakarítási képességgel. A fogyasztási kedv nem csökken, s a bankok mind szívesebben nyújtanak vásárlási hiteleket. Az

európai bérfelzárkóztatás máskülönben ingatag szakmai alapokon álló szlogenje talán az egyetlen olyan politikai üzenet, amelyet az uniós tagságunk kapcsán valóban széles kör befogadott; ám azon a legtöbben nyugat-európai szintű és összetételű fogyasztást értenek. Mindennek eredője: akár csökkenő ütemben nő, akár stagnál a reáljövedelem, akkor sem várható a lakossági megtakarítások szintjének helyreállása középtávon. Pedig nálunk elég magasak a banki kamatok is A lakosság megtakarítási készsége a számok szerint nem erősen függ a reálkamatok mértékétől. Inkább tekinthető kulturális jelenségnek; szociológiai felmérések mutatják, hogy az iskolai képzettség, a lakóhely, az életkor milyen sokat megmagyaráz abból, hogy valaki megtakarít-e rendszeresen. Különösen kevés nálunk az értékpapírokban található megtakarítás. Ennek is megvannak a maga társadalmi okai, ideértve azt, hogy a közönség nagy

része a tőzsdei ténykedést úri huncutságnak tartja. Ezért is aggasztól, ahogy a hatalmi tényezők bánnak a K&H-botránnyal, mintegy megerősítve az egyszerű emberek előítéleteit a tőzsdézőkkel, brókerekkel, bankárokkal kapcsolatban. A lakossági megtakarítások fogyását most jótékony homályba burkolja az a különös körülmény, hogy a vállalatok az idén, csakúgy, mint tavaly, nettó megtakarítók. Ha az üzleti konjunktúra továbbra is gyenge, akkor jövőre is fennmaradhat ez az állapot. 11 Ha azonban mégis meglódulnak a vállalati beruházások, akkor kiéleződik a nemzetgazdaság finanszírozásának nagy kérdése: ki állja az állami, a vállalati és a lakossági költekezés számláját? Magyarországon a lakossági megtakarítások mintegy 64 százaléka bankbetét, illetve készpénz, míg az Európai Unióban ezek aránya 30 százalék. A kormány éppen ezért támogatja a tőzsde szemléletformáló kampányát, amelynek

célja a megtakarítások szerkezetének korszerűsítése, és azok tőzsde felé terelése. VI. Példák különféle megtakarításokra az elmúlt öt évben Magyarországon Forintbetét és Befektetési Készpénz értékpapír Devizabetét jegy megtakarítás megtakarítás megtakarítás megtakarítás 1998.01 1998.02 1998.03 1998.04 1998.05 1998.06 1998.07 1998.08 1998.09 1998.10 1998.11 1998.12 1999.01 1999.02 1999.03 1999.04 1999.05 1999.06 1999.07 1999.08 1999.09 478.5 485.8 489.4 521.3 522.4 521.4 549.1 573.7 569.2 579.3 583.7 589.9 576.8 582.6 589.9 603.5 614.5 628.7 644.8 658.1 658.2 1733.4 1756.9 1761 1775.7 1791.7 1818 1865.4 1901.1 1922.7 1953.1 1982.4 2063.9 2098.2 2133.9 2154.6 2185.4 2196.6 2239.8 2269.4 2286 2304.5 12 532.1 535.1 538.9 541.9 553.2 563 561 589.5 603.7 608.6 612.1 619.9 613.1 627.1 634.9 624.9 627.4 629.5 630.3 636.7 646.2 190.1 202.6 220.5 232.6 238.2 246.5 271.8 269.6 243.7 252.4 257.1 268.1 278.4 285.6 291 296.6 312.4 316 324 329.9 324

1999.10 1999.11 1999.12 2000.01 2000.02 2000.03 2000.04 2000.05 2000.06 2000.07 2000.08 2000.09 2000.10 2000.11 2000.12 2001.01 2001.02 2001.03 2001.04 2001.05 2001.06 2001.07 2001.08 2001.09 2001.10 2001.11 2001.12 2002.01 2002.02 2002.03 2002.04 2002.05 2002.06 2002.07 2002.08 2002.09 2002.10 2002.11 2002.12 668.7 676.5 750.7 669.4 664.6 682.7 701 702.6 733.2 741.8 759.3 769 769 797.2 796.2 747.1 747.4 759.4 772 791.9 819.5 824.3 851.6 878.1 887.8 916.9 958.5 903.9 908.4 920.5 941.1 985.9 1006.5 1040.9 1056.3 1050.2 1064.4 1082.6 1081.7 2312.6 2335.9 2368.4 2400.6 2416.2 2416.5 2412.7 2410.7 2433.8 2451.9 2500.3 2501.7 2525.7 2575.4 2638.2 2652.4 2657.8 2665.1 2708.1 2743.3 2635.9 2687.1 2754.2 2776.4 2843.1 2904.4 2993.8 3030 3027.5 3038.9 3030.6 3067.7 3086.8 3126.8 3180.5 3173.6 3258.2 3290.6 3428.9 646.6 652.7 653.4 663.4 661.4 669 685.6 683.4 681 699.8 718.1 737.2 763.5 758.7 745.2 756.4 762.8 778.1 770.9 760.4 718.8 723.7 730.9 739.8 741 747.2 767.6 752.1 746.5 727.7 714.6

697.6 680.4 679.9 674.6 665.3 659.6 641.8 631.9 324.9 342.2 365 399.6 429.9 453.5 458.3 458.3 459.6 465 475.4 474.8 472.2 461.9 463 479 481.3 474.4 478.2 484.7 490.1 505.2 512 511 523.4 542.8 560.5 617.5 641.5 666.6 681 683.1 676.4 672.1 674.5 677.2 682.6 704.9 729.7 Mrd Ft Mrd Ft Mrd Ft Mrd Ft 13 VII. Háztartások megtakarításai és azok jelentése A 2000-es adatok alapján elmondható, hogy akkor még nem volt biztonsággal megítélhető sem a háztartások jövedelmeinek, sem a megtakarításainak várható tendenciája. A pénzügyi megtakarítási ráta 1999-es csökkenése, és a 2000-es külföldi tőkebeáramlás kamatcsökkentő hatása azonban együttesen arra figyelmeztettek, hogy a gazdaságpolitikának a megtakarítási hajlandóság kamatérzékenységét különös figyelemmel kell kísérnie. A helyzet akkor vált volna veszélyessé, ha a túlzott tőkebeáramlás annyira lenyomta volna a reálkamatot, hogy a megtakarítási hajlandóság tovább

csökkent volna. Ekkor az egyensúlyi fölé nőne a fogyasztás, mely vagy gyorsuló inflációban, vagy romló fizetési mérlegben csapódna le. A 2000-es év első két hónapjában a bruttó átlagkeresetek 13,3 %-kal voltak magasabbak az előző év azonos időszakáénál. Az átlagos adóterhelés növekedése miatt a nettó átlagkeresetek a bruttóétól elmaradóan, csak 11,2 %-kal, a reálkeresetek 1,2 %-kal nőttek. A korábbi évek tapasztalatai szerint azonban az első hónapok bérnövekedése nem jellemző az év egészére, mert abban átmeneti tényezők is szerepet játszanak. Az összes keresetnövekedésen belül a versenyszférában a bruttó keresetek 16,2 %kal nőttek. Ez jóval magasabb a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek bérmegállapodásában javasolt 8,5-11 %-os sáv felső határánál. A költségvetési szférában - ahol 8-9 % az előirányzat - a növekedés 7,6 % volt. Az alacsonyabb ütemben szerepet játszott a ’99-es magas

bázis (1999 január-februárjában 21,2 %kal nőttek a költségvetésben az átlagkeresetek), valamint az, hogy még nem minden intézményben adták ki a 2000-es béremeléseket. Az előzetes adatok szerint 2000 első két hónapjában a háztartások megtakarításai az 1999-es trendet folytatva alakultak. A háztartások nettó pénzügyi vagyona 87 milliárd forinttal nőtt két hónap alatt. Továbbra is dinamikusan nő az életbiztosítási díjtartalék, a nyugdíjbiztosítási követelés, csakúgy mint a hiteloldalon a fogyasztási hitelek állománya. Az évváltást (Y2K) követően a háztartások leépítették készpénzállományukat, az így felszabaduló forrás elsősorban befektetési jegyekbe és bankbetétbe áramlott. Az árfolyamváltozás hatását kiszűrve továbbra is csökkent a háztartások tőzsdei részvényportfoliója valamint a devizabetét állomány. 14 A kiskereskedelmi forgalom összehasonlító áron január-február hónapokban 5,2 %-kal

volt magasabb az előző év azonos időszakáénál. A forgalom legdinamikusabban (29,2 %-kal) a bútor-, műszakicikk- és vasáruboltokban nőtt. A tavalyi tendenciától eltérően ebben 2000-ben a kiskereskedelmi árindex az első két hónapban (10,4 %) magasabb volt, mint a fogyasztói árindex (9,9 %). VIII. A nemzetgazdasági beruházások értéke és volumene 1998.01 1998.01 1998.01 1998.01 1998.04 1998.07 1998.10 1999.01 1999.01 1999.01 1999.01 1999.04 1999.07 1999.10 2000.01 2000.01 2000.01 2000.01 2000.04 2000.07 2000.10 2001.01 2001.01 2001.01 2001.01 2001.03 2001.06 2001.10 2002.01 1998.03 1998.06 1998.12 1998.09 1998.06 1998.09 1998.12 1999.03 1999.06 1999.12 1999.09 1999.06 1999.09 1999.12 2000.03 2000.12 2000.09 2000.06 2000.06 2000.09 2000.12 2001.03 2001.06 2001.09 2001.12 2001.06 2001.09 2001.12 2002.03 Összes beruházás Épőipari Összes beruházások volumen Epitőipari volumen 277.8 715.2 2093.8 1254.1 450.5 538.9 839.7 316.6 832.5 2406.7 1431.1 515.9

601.9 975.7 369.3 2830.421 1662.193 975.76 606.412 686.433 1156.465 425.013 1109.322 1860.197 3108.816 684.309 750.875 1248.619 471 137.1 326.8 1006.2 579.7 202.6 252.9 426.5 152.8 401 1257.4 701.5 248.2 300.6 555.8 173.7 1473.997 804.268 461.668 287.981 342.6 669.729 199.224 536.98 947.225 1694.779 337.756 410.245 747.554 239.9 17.9 10.3 2.1 9.3 12.8 8 6.6 -.6 0.6 3.2 3.2 1.8 -1 7.5 2.7 5.8 2.8 3.4 3.8 2 9.7 6.4 5.8 7.4 6 5.4 9.7 4.3 14.4 15 12.1 10.6 10.2 13.7 12.7 18.1 8.2 6.4 6.6 6.6 6.6 6.8 4.2 8.1 7 6.5 4.4 6.1 5.5 2.2 8.4 5.3 4.2 3.7 3.5 3.6 2.9 3.1 8.6 2002.01 2002.01 2002.01 2002.04 2002.07 2002.10 2003.01 2003.01 2003.04 2002.06 2002.09 2002.12 2002.06 2002.09 2002.12 2003.03 2003.06 2003.06 1202.373 2010.182 3313.199 731.37 807.809 1303.017 472.357 1233.178 760.821 646.009 1129.075 1940.29 406.07 483.066 811.215 245.982 641.087 395.105 6.4 5.9 5.8 5.1 5.2 5.5 -1.2 0.6 1.7 14.2 13 10.7 14.3 11.3 7.8 -1.6 -4.9 -5.2 Mrd Ft Mrd Ft % % Egy kicsit ismét ugorva

az időben rátérek az 1997-es gazdasági helyzetre, amikor is mondhatni jól állt a magyar gazdaság szénája. A gyors növekedés és a stabilitás aranykori állapota helyreállt. A piacgazdasági intézményi átalakulás nagy és menthetetlenül durva érdeksérelmekkel járó lépésein már túljutott. (Igaz, a fiskális politikában már a lazulás jelei mutatkoztak, de ennek mértéke nem látszott veszélyesnek.) A szakértők nagy megkönnyebbülésére a hivatalba lépő új kormány nem vetette be a csodafegyvereit (szélsőségesen növekedést erőltető gazdaságpolitika, radikális adócsökkentés), hanem pragmatikusnak mutatkozott, és mindmáig annak mutatkozik. Ugyanakkor már a veszélyek is láthatóak voltak A délkelet-ázsiai pénzügyi válság már kirobbant. De a válságtól függetlenül is világos volt, hogy a világkereskedelem dinamikáját a megelőző években 3-4szeresen meghaladó exportdinamizmus, hátterében a multik robbanásszerű (a

realizált profit nagy részét újra befektető) terjeszkedése, csak tiszavirág-életű lehet. Az exportdinamika durván felére csökkenése 1998 második felétől azután valóban be is következett. Ez önmagában a globális (export, beruházási, fogyasztási) kereslet 2-3%-os csökkenésével járt, ami vagy a gazdasági növekedést, vagy újra az egyensúlyi állapotokat érinti kedvezőtlenül. (Az utóbbi következett be) Végül szintén lehetett valószínűsíteni, hogy az 1998-ban már dinamikusan emelkedő bérek mellett a lakossági megtakarítási ráta is csökkenni fog, tekintettel az előző évek során a kedvezőtlen jövedelmi helyzetben elhalasztott fogyasztói keresletre. 16 Az előre látható veszélyfaktorokon túl 1998 augusztusában kirobbant az orosz pénzügyi válság is. Ami ennél jóval súlyosabb, és amire egyáltalán nem lehetett számítani (a nemzetközi pénzügyi intézmények vagy mondjuk az OECD sem számított rá), a válság

közvetett hatása áttevődött az uniós országokra. Ennek nyomán azonnal recesszió következett be. 1998 utolsó negyedében az EU átlagos növekedése már mindössze 0,2% volt, amelyet 1999 első félévében 1,3%os növekedés követett (ez utóbbi is mintegy fele a szokásosnak). Az érintett körbe tartoznak legfőbb külkereskedelmi partnereink is, mindenekelőtt Németország, ahová exportunk nem kevesebb mint 40%-a irányul. Az érintett országok gazdasági dinamikájának lefékeződése persze importkeresletükre hatott, és így a magyar exportlehetőségeket is befolyásolta, mint tapasztalhattuk, nem csekély mértékben. Egyszerűbben fogalmazva: az időközben teljesen nyitottá vált magyar gazdaság most első ízben szembesült azzal a jelenséggel, hogy a globalizáció nemcsak a fellendülés jótékony hatásait, de a válságtüneteket is tovaterjeszti. Mindez nem is maradt hatás nélkül. 1998 második felében a belföldi felhasználás növekedése

közel 10%-ra pörgött fel, miközben a GDP maga is gyorsan, 5,1%-kal növekedett. Az egyensúly felbillenésének tehát nem a hirtelen fékezés, hanem a felduzzadt belföldi kereslet, ezen belül kizárólag a fogyasztásnak a termeléshez képest igen gyors növekedése volt a magyarázata. 1998-ban persze hirtelen romlott a fizetési mérleg, és romlott a költségvetési egyensúlyi helyzet is. A bankok eredménye - amelyeket a nemzetközi pénzügyi válság különösen sújtott - felére csökkent. Egy sor brókercég tönkrement, milliárdos veszteségeket hagyva hátra 1999 elején a helyzet tovább romlott. A fizetési mérleg is, de különösen a költségvetés pozíciója, ahol fél év táján az adatok súlyos éves deficit kialakulását helyezték kilátásba. (Sőt augusztusra már sikerült az éves deficittervet teljesíteni) Az egyetlen jó hír a zavaros helyzetben a világpiaci defláció és az ennek hatására a reméltnél gyorsabban csökkenő

inflációs ráta volt. A makroadatok tanulmányozása során úgy tűnhetett ekkor, hogy ismét sikerült visszazökkenni a régi kerékvágásba. És nem csak nekem Erre utal például az, hogy az év elején kormányzati szakértők is szóba hozták a "Chikán-csomag", vagyis az azonnali év közi korrekció szükségességét. Ilyesmit állított Mátyás László, a Gazdasági Minisztérium intézetének időközben elbocsátott igazgatója is. Bár a nyílt korrekció - gondolom, nem gazdasági megfontolásból - végül is elmaradt, csendes kiigazításra, mindenekelőtt az állami beruházások drasztikus korlátozására, különféle előirányzat-átcsoportosításokra azért sor került. 17 Igaz, hogy ezek jobbára csak a problémák halasztására alkalmasak, az elhalasztott infrastukturális beruházásokat (például útépítéseket) valamikor mégiscsak meg kell valósítani, de az egyensúlyhiány kritikussá válásának azonnali veszélye mégiscsak

elhárult. Ráadásul ismét történt egy váratlan fordulat. A nemzetközi pénzügyi válság amilyen hirtelen keletkezett, ugyanolyan hirtelen és nyomtalanul el is múlt. A világpiaci konjunktúrajavulás azonnal megkezdődött, és ezzel párhuzamosan a magyar fizetési mérleg is javulni kezdett. Újra a fellendülés jelei mutatkoztak gazdaságunkban. Fordulat következett be a költségvetés helyzetében is Ez nagy megkönnyebbülést jelentett, de hosszú távú stabilitást, biztonságot egyelőre nem. Továbbra is szükségesnek bizonyult, mint a most elfogadott költségvetés bizonyítja, az erős fiskális szigor és a bérmegállapodásokban a szűkmarkúság (vagy legalábbis az erre való törekvés). Ebben most segítséget nyújt az infláció köztudottan optimista becslése, amely a kiindulópontja a költségvetési kiadási előirányzatoknak csakúgy, mint a bértárgyalásoknak. Az egyensúlyi feszültségekkel való viaskodás a következő egy-két évet

is bizonyára jellemezni fogja. A magyar gazdaság jövőjéről A gazdaság számára kiindulópont sohasem lehet az, hogy mennyivel kell, hanem inkább az, hogy mennyivel képes növekedni a gazdaság az elemi egyensúlyi követelmények megsértése nélkül. A kérdésre pontos választ persze nem igen lehet adni, de néhány szempontot nem árt figyelembe venni. Mint már szó volt róla, azok a rendkívüli hajtóerők, amelyek a multik igen gyors terjeszkedéséből, robbanásszerű beruházási aktivitásából, a nyugati integráció kézenfekvő lehetőségeinek kiaknázásából vagy éppenséggel a válság nyomán átmenetileg kihasználatlan, de alapjában versenyképes kapacitások gyors regenerálódásából adódnak, kimerülőben vannak, ezért az évi 20-30%-os exportbővülés csodája, mint minden csoda, három napig tart - visszatértére aligha számíthatunk. (Olyasféle jelenség ez, mint hogy a háborúk után az úgynevezett helyreállítási periódusokban

mindig törvényszerűen fellendül a gazdaság.) Nyilván meglepetésként hat, de tény, hogy az elmúlt néhány évben a termelékenység amennyiben a konvencióktól eltérően a munkaerő és a tőke együttes termelékenységére gondolunk - Magyarországon nemzetközi összehasonlításban egészen kimagaslóan nőtt. A csoda tartós fennmaradását e tekintetben sincs semmi okunk feltételezni. Mindezek a tényezők a jövőre nézve inkább a magyar növekedés némi lassulását valószínűsítik, ellentétben a repülőgépek felszállásából kölcsönzött hasonlatokkal operáló lendületes prognózisokkal. 18 Ez persze nem fátum, a gazdaság akkumulációs képességének növelésével, gyorsan növelve a beruházások arányát ezen a tendencián változtatni lehet, de nem annyira, hogy valami rendkívüli fordulat következzék be. Figyelembe kell azonban venni, hogy a beruházások növekedésével persze nem nő szinkronban a gazdaság teljesítménye,

továbbá azt is, hogy egy ilyen típusú gazdaságpolitikához a költségvetés fogyasztási jellegű kiadásainak igen kemény visszafogása tartoznék, kerülendő, hogy újra boruljon az egyensúly. Kétséges, hogy ez elfogadtatható-e a társadalommal, amely a durva megszorításokat - joggal - többnyire csak vészhelyzetben (vagy diktatúrában) viseli el. Még egy realitás: az uniós követelményekhez való alkalmazkodás eleve a beruházások gyors növelését igényli. Pontos adatokkal ugyan nem rendelkezem, de úgy gondolom, legalább 1000 milliárd forintnyi beruházásra lesz szükség ezzel összefüggésben a következő öt évben. Ehhez hozzájárulnak ugyan uniós források is, de legalább kétharmadában hazai (elsősorban állami) források igénybevételére lesz szükség. Ezek a zömükben infrastrukturális befektetések legalábbis rövid távon nem gyorsítják a növekedést (például környezetvédelem), ám forrásokat vonnak el a fogyasztás elől.

Aki tehát abban reménykedik, hogy a hét szűk esztendőt most majd a bőség követi, az bizony téved. Amit kapunk, az a gazdaság gyors modernizációjának történelmi esélye, cserébe ezért a továbbra is csak szerény mértékben bővülő fogyasztással kell megbékélnünk. Mindezeket a körülményeket mérlegelve, és kizárva a nagy fordulatokat, a jövedelemelosztási viszonyokban bekövetkező drasztikus változásokat vagy a csodákat, 4% körüli növekedési trendet lehet reálisnak tartani a magyar gazdaság számára (ami persze nem zárja ki, hogy egy-egy kedvező esztendőben ennél jobb, fordított esetben ennél rosszabb legyen). Ez nem kevés Több mint 1,5-szerese az uniós (szintén hosszú távú) átlagnak. 19 Felhasznált Irodalom – Pénzügyminisztériumi gyorsjelentés a gazdaság helyzetéről 2000-es adatok alapján www.mehhu – Paul A.Samuelson & William D Nordhaus: Közgazdaságtan – Országgyűlési felszólalások www.mkogyhu –

Hatástanulmány: A privát biztonági munkaerőpiac munkavállalói státuszai tervezett korlátozásának gazdasági, piaci, foglalkoztatás-politikai és pénzügyi várható következményeiről www.szvmszkhu – Pénzügyminisztériumi gyorsjelentés a pénzügyi-gazdasági folyamatokról 2000es adatok alapján www.mehhu – Magyar Narancs online kiadás www.mancshu 20