Kereskedelem | Turizmus » Kovács Szilvia - Magyarország turisztikai fejlődése, alakulása 1990-2002 között

Nyíregyházi Főiskola Gazdaságtudományi és Társadalomtudományi Kar Gazdasági Szak Magyarország turisztikai fejlődése, alakulása 1990-2002 között Debrecen, 2003. december 30 Készítette: KOVÁCS SZILVIA 2002/2003. tanév II. évfolyam Levelező „C” csoport 1 Tartalomjegyzék Általános információk Magyarországról . 3 MAGYARORSZÁGRÓL DIÓHÉJBAN . 3 TURISZTIKAI RÉGIÓK . 4 ÉGHAJLAT . 5 MAGYARORSZÁG HELYE A VILÁG TURIZMUSÁBAN . 6 A turizmus gazdasági jelentősége Magyarországon . 6 Magyarország turisztikai termékei . 7 Egészségturizmus . 8 Kulturális turizmus . 9 Üzleti turizmus (MICE) . 9 Bor- és gasztronómiai turizmus. 10 Falusi turizmus . 11 Ökoturizmus . 11 Aktív turizmus . 12 Aktív turisztikai termékek Magyarországon . 13 A magyar turisztikai régiók a statisztikák tükrében . 14 A kereskedelmi szálláshelyek kapacitása és vendégforgalma Magyarországon. 14 A magyar kereskedelmi szálláshelyek kapacitása . 14 A

kereskedelmi szálláshelyek egységeinek regionális megoszlása . 16 A kereskedelmi szálláshelyek forgalma . 17 A kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma a turisztikai régiókban 17 A külföldi és a belföldi vendégek aránya a régiók vendégforgalmában . 18 Átlagos tartózkodási idő a magyar kereskedelmi szálláshelyeken . 19 A kereskedelmi szálláshelyek kapacitás-kihasználtságának változása . 20 A kereskedelmi szálláshelyek kapacitás-kihasználtságának regionális jellemzői . 21 A kereskedelmi szálláshelyek bevételei . 21 A szállásdíjbevételek regionális megoszlása. 22 A magánszálláshelyek kapacitása és forgalma . 22 A magánszálláshelyek főbb adatai Magyarországon, 1998-2002 . 23 Irodalomjegyzék . 24 2 Általános információk Magyarországról 2 Területe: 93 030 km Lakossága: 10 196 000 fő Népsűrűség: 109,6 fő/ km Főváros: Budapest 2 2 területe: 525 km lakossága: 1 774 000 fő 2 népsűrűség: 3378 fő /

km Idő: GMT + 1 óra Nyári időszámítás: március utolsó hétvégéjétől október utolsó hétvégéjéig + 1 óra Hivatalos nyelv: magyar Államforma: köztársaság Közigazgatás: 19 megye és Budapest MAGYARORSZÁGRÓL DIÓHÉJBAN Magyarország Közép-Európában, a Kárpát-medencében fekszik. Legnagyobb kiterjedése északdéli irányban 268 km, kelet-nyugati irányban 528 km Az ország területének közel fele síkság, keleten terül el az Alföld, az ország középső részén a Duna-Tisza-köze, illetve észak-nyugaton a Kisalföld. A Dunától nyugatra a Dunántúli-középhegység 400-700 méter magas hegyei, a Dunától keletre pedig az Északi-középhegység 500-1000 méter magas hegyei találhatóak. Az ország legmagasabb pontja a Mátra-hegységben található Kékestető (1014 m). Hazánk két legjelentősebb folyója a Duna (magyarországi szakasza 417 km) és a Tisza (598 km). A Dunántúli dombság közepén található Közép-Európa legnagyobb

tava, a Balaton. További két tavunk a Dunántúlon fekvő Velencei-tó és keleten a Tisza-tó. Magyarország bővelkedik természeti értékekben, a háborítatlan természetet tíz nemzeti parkban élvezheti a látogató. Az ország egyedülállóan gazdag hőforrásokban, egyik legfontosabb vonzerejét jelentik a gyógyfürdők, gyógy- vagy termálvizű strandok és az ezekhez kapcsolódó gyógyszállodák. Magyarország emellett kiváló lehetőségeket nyújt a lovaglás, a kerékpározás, a gyalogtúrák, a horgászat, a vadászat, a vízi sportok és a golfozás szerelmeseinek is. 3 Magyarország történelmében keleti és nyugati kulturális hatások ötvöződnek egy ezeréves állam hagyományaival. Budapestet gyakran nevezik a Duna királynőjének, páratlan fekvése, műemlékei, múzeumai, színházai, koncerttermei és operaháza, kávéházai, sörözői, jazz klubjai a világ egyik legszebb és legizgalmasabb városává teszik. Magyarország méltán lehet

büszke pezsgő kulturális életére, amelynek egyik legfontosabb eleme a z ene: Bartók és Kodály zenei öröksége csakúgy, mint az operettek, a cigányzene vagy a folklór. Az év során számtalan művészeti fesztivált rendeznek az ország egész területén. Az ország sokszínű népművészete, motívum- és színvilága közül a legismertebb a kalocsai és a matyó népművészet. A népi építészet legszebb példáit szabadtéri múzeumok, skanzenek mutatják be több helyen is az országban. Magyarország híres gasztronómiájáról és kiváló borairól, amelyeket huszonkét történelmi borvidéken termelnek. Magyarország nyolc helyszíne került fel eddig az UNESCO Világörökség listájára: az Aggtelekikarszt és a S zlovák-karszt barlangjai, a Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj, Hollókő ófalu és táji környezete, a H ortobágyi Nemzeti Park . a P uszta, a Pécsi Ókeresztény sírkamrák, az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti

környezete, Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed az Andrássy út és történelmi környezete, valamint Tokaj történelmi borvidék kultúrtáj. TURISZTIKAI RÉGIÓK Turisztikai szempontból az ország kilenc turisztikai régióra osztható: 1. Budapest- Közép-Dunavidék, 2. Balaton, 3. Közép-Dunántúl, 4. Nyugat-Dunántúl, 5. Dél-Dunántúl, 6. Észak-Magyarország, 7. Észak-Alföld, 8. Dél-Alföld, 9. Tisza-tó 4 ÉGHAJLAT Magyarország éghajlata mérsékelt övi kontinentális. A leghidegebb hónap a január (napi középhőmérséklet -1ºC), a legmelegebb az augusztus (napi középhőmérséklet +21,3ºC), a napsütéses órák száma évente 1785. Ma már történelem. A berlini fal leomlása és a magyar határok megnyitása következtében, a megélénkülő nemzetközi médiaérdeklődésnek köszönhetően Magyarország iránt nagyon megnőtt az érdeklődés. Turisták százezrei indultak meg felénk, hogy saját szemükkel lássák, mi is

maradt az úgynevezett .gulyáskommunizmusból Az 1990-es évek elején hazánk turizmusa alapvetően átalakult: a beutazó forgalom jelentősen átstrukturálódott, a korábban meghatározó kelet-európai forgalom lényegesen csökkent. Korábbi fő küldő országaink . a volt szocialista blokk turistái inkább nyugat felé vették útjukat, míg más piacokról komoly érdeklődés mutatkozott. A Balaton már nem az egykor szétválasztott német családok találkozóhelye, megnőtt az igény a magasabb színvonalú szolgáltatások, szálláshelyek és programok iránt. Mindezek nyomán a szolgáltatók is új szemléletet tanultak, sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek az értékesítésre és a vendégközpontú marketingre. A magyar állampolgárok világútlevelet kaptak, és sokan közülük felkeresték a Földközi-tenger térségét, a tehetősebb rétegek pedig az USA-ba, Thaiföldre, majd a karibi-térségbe utaztak. Az 1990-es évek elejének hihetetlen mértékű

fellendülését más jellegű fejlődés követte, és átalakultak a turizmusirányítás prioritásai is. A tömegturizmus helyett a minőség került a középpontba, a turisztikai szakma célja a tartózkodási idő és a költési hajlandóság növelése lett. Számos beruházás indult el az egészség- és a konferenciaturizmusban, kiemelt szerepet kapott a kulturális turizmus, a gasztronómia és a borturizmus. A kínálatot egyre több nagyrendezvény színesítette, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Forma-1 mellett országosan több száz kulturális program és sportrendezvény vonzotta ide a látogatókat. Mindezek oldották a turizmus térbeli és időbeli koncentrációját. A magyar gazdaság megszilárdulásával párhuzamosan nőtt a lakosság fizetőképes kereslete, amelynek köszönhetően . korábbi presztízsét visszanyerve örvendetesen növekedett a belföldi turizmus aránya. Az 1990-es évek végén Budapesten hatalmas szállodaépítési láz indult,

miközben négy- és ötcsillagos hotelek - luxusszállók és kastélyok - nyíltak vidéken is. A turizmus gazdasági jelentőségét egyre többen ismerték fel, és a külföldiek számára is vonzóvá vált a magyar turisztikai vállatokba történő befektetés. A privatizáció folyamán szállodáink és szállodaláncaink egy része nemzetközi befektetők tulajdonába került, a világ nagy multinacionális vállalatai megjelentek a budapesti szállodapiacon, és számos jól csengő utazási irodai név is feltűnt. 5 MAGYARORSZÁG HELYE A VILÁG TURIZMUSÁBAN Magyarország kedvező földrajzi elhelyezkedésének és jó turisztikai adottságainak köszönhetően a nemzetközi turistaérkezések számát tekintve a világ legjelentősebb fogadó országai között található: 2002-ben a 13. legnagyobb turistafogadó desztináció volt a világon, és a 8 legnagyobb Európában. A turistaérkezések száma alapján megállapított rangsorban a WTO adatai szerint

Magyarország megelőzi többek között Görögországot, Portugáliát és Svájcot is. A napjainkra kivívott előkelő pozíciót Magyarország az 1980-as években alapozta meg, 1980 és 1990 között 9,7 millió főről 20,5 millió főre emelkedett a turistaérkezések száma a világ turizmusának átlagos növekedési ütemét (4,9%) jóval meghaladó 11,8%-os éves növekedési ütemnek köszönhetően. Az 1980-as évek mennyiségi növekedésével ellentétben az 1990-es évek során a magyarországi beutazó turizmust volumenében csökkenés jellemezte. A vasfüggöny leomlását követően 1991ben és 1993-ban még emelkedett a külföldi turistaérkezések száma Magyarországon az előző évhez képest, azonban a kelet-európai országok iránti, az évtized elejét jellemző érdeklődés, a .kuriózum keresés hatásának megszűnése, a többi volt szocialista ország népszerűségének növekedése, illetve a b alkáni háború kitörésének és a k elet-európai

küldő piacok gazdasági nehézségeinek hatására 1994-től 1999-ig a t uristaérkezések száma fokozatosan csökkent Magyarországon: 1999-ben 14,4 millió külföldi turista kereste fel hazánkat. 2000 és 2002 között ismét emelkedett a Magyarországra érkező turisták száma, becslések szerint 2002-ben 15,8 millió turista kereste fel Magyarországot, amely a világ nemzetközi turistaérkezéseinek 2,21%-át jelentette. A magyarországi turistaérkezések számának csökkenése mellett a v ilágon az összes nemzetközi turistaérkezés száma fokozatosan emelkedett, így 2002-re hazánk piaci részesedése (2,21%) az 1993-as érték felére csökkent, a fogadóországok rangsorában azonban - a továbbra is rangos - 13. helyen végzett A turizmus gazdasági jelentősége Magyarországon A World Travel & Tourism Council (WTTC) szimulált szatellit számlán alapuló adatai szerint 2002-ben a turizmus szektor 1222,4 m illiárd USD-ral járult hozzá a v ilág

gazdasági teljesítményéhez, a turizmusban közvetlenül foglalkoztatottak száma 67,4 millió fő volt. A turizmus közvetett gazdasági szerepét vizsgálva, azaz a szektor által generált teljes gazdasági hatásokkal is számolva, 2002-ben mintegy 3342,4 milliárd USD-ral és 191,8 millió munkahellyel járult hozzá a turizmus a világgazdasági teljesítményéhez. A turizmus hozzájárulása a g azdaság teljesítményéhez az Európai Unióban meghaladja a v ilág átlagát. A turizmus közvetlen gazdasági szerepe hazánkban mind a GDP-hez való hozzájárulás, mind a foglalkoztatottak aránya alapján magasabb, mint a világban és az Európai Unióban. Magyarországon 2002-ben a GDP 4,9%-át (796,0 mrd Ft) adta a turizmus szektor, és a foglalkoztatottak 6,2%-a (241,8 ezer fő) dolgozott a turizmus területén a WTTC adatai alapján. A multiplikátor hatást is figyelembe véve a turizmus a magyar gazdaság teljesítményéhez 1666,9 mrd forinttal (a GDP 10,3%-a), a

foglalkoztatottak számához pedig 390,1 ezer munkahellyel (a foglalkoztatottak 10,0%-a) járult hozzá 2002-ben. 6 A turizmus hozzájárulása a legfontosabb gazdasági mutatókhoz 1998-ban és 2002-ben (%) Világ összesen Európai Unió Közép-KeletMagyarország Európa 1998 GDP (közvetlen) GDP (közvetett) Foglalkoztatottság (közvetlen) Foglalkoztatottság (közvetett) Kormányzati kiadások Befektetések 2002 4,0 10,7 2,9 1998 3,7 4,4 10,2 11,8 2,7 4,7 2002 4,2 11,5 4,5 1998 2,2 8,0 1,5 2002 2,0 7,6 1,5 1998 6,0 11,5 5,6 2002 4,9 10,3 6,2 7,8 7,6 12,9 12,6 5,9 5,7 12,2 10,0 3,8 9,3 3,9 9,5 3,2 9,7 3,2 10,4 2,7 9,2 2,4 7,8 4,9 6,9 5,1 6,9 A Magyar Nemzeti Bank (MNB) folyó fizetési mérleg adatai szerint 1990 és 2002 köz ött Magyarország turisztikai devizamérlege fokozatos növekedést és pozitív egyenleget mutatott, jelentősen hozzájárulva a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenéséhez. 1995 és 2002 köz ött a turizmusból

származó devizabevételek 2038 m illió euróról 3448 m illió euróra (évi 8,0%-os átlagos növekedés), a turizmushoz köthető devizakiadások pedig 819 millió euróról 1819 m illió euróra (évi átlagos 12,1%-os növekedés) emelkedtek. A bevételeknek a kiadásoknál dinamikusabb mértékű növekedése következtében a turizmus devizaegyenlegének pozitívuma a vizsgált hét év során évente átlagosan 4,3%-kal emelkedett, 2002-re elérve a 1629 millió eurót, ezzel a turizmus aktívuma 73,9%-ban fedezte a külkereskedelmi mérleg hiányát. Magyarország turisztikai termékei Magyarország nem rendelkezik kiemelt jelentőségű természeti, illetve ember alkotta vonzerőkkel. E gyengeséget földrajzi elhelyezkedése és kisebb hatókörű vonzerőinek sokasága azonban enyhíti, hiszen egyrészt Magyarország Európa, a világ legjelentősebb turista küldő- és fogadó régiójának középpontjában helyezkedik el, másrészt az ország vonzerői számos

turisztikai termék fejlesztésének kedveznek és az utóbbi években történt, valamint a folyamatban levő turisztikai fejlesztések hatására mind természeti vonzerőkön alapuló, mind ember alkotta vonzerőinek minősége javult. A Magyar Turizmus Rt. marketingtevékenysége középpontjába a Magyarország turizmusában legjelentősebb szerepet játszó vonzerőket - az egészségturizmust, a kongresszusi és incentive turizmust, a kulturális, a bor- és gasztronómiai, a falusi, az aktív, az ifjúsági és az ökoturizmust, valamint az üdüléseket - állítja. 7 Egészségturizmus Az egészségturizmus olyan turizmusforma, ahol a turista utazásának fő motivációja egészségi állapotának javítása vagy megőrzése. Az egészségturizmuson belül Magyarországon megkülönböztetjük a hagyományos gyógyüdüléseket, illetve a wellness-üdüléseket. A gyógyüdüléseket jellemzően az idősebb korosztályok képviselői, míg a wellness-üdüléseket

inkább a fiatalabb generációk választják. Magyarország területének 80%-a alatt található termál-, illetve gyógyvíz. A geotermikus gradiens értéke mintegy másfélszerese a v ilágátlagnak: 100 méterenként átlagosan 5ºC-kal növekszik a hőmérséklet. A geotermikus gradiens a Dél-Dunántúlon és az Alföldön nagyobb, mint az országos átlag, a Kisalföldön és a hegyvidéki területeken pedig kisebb annál. Magyarországon a 30ºC-nál magasabb hőmérsékletű kifolyó víz tekinthető hévíznek, azaz termálvíznek. Turisztikai szempontból hévízkészleteink értékét elsősorban a balneológiai célokra való hasznosítás adja, amelyben kiemelkedő szerepe van a vízben oldott ásványi anyagoknak is. A Hévízen található melegvizes - természetes, nem fúrások eredményeként létrejött tó, mely Európában egyedülálló. Hazánkban jelenleg 1289 termálforrást tartanak nyilván, amelyek naponta több mint 4 m illiárd liter vizet adnak, s

amelyek közül mintegy 270 szolgál fürdési célokra. 2001-ben az országban 49 gyógyszálló működött, illetve 39 település rendelkezett gyógyfürdő minősítést kapott szolgáltatói egységgel. Hazánk gyógyvizei az alábbi betegségek kezelésére használhatóak: • mozgásszervi megbetegedések, rehabilitáció, • bőrbetegségek (elsősorban pikkelysömör), • nőgyógyászati panaszok, • keringési betegségek, valamint • emésztőszervi bántalmak kiegészítő terápiájaként. Hazánkban öt minősített gyógybarlang van, ezekben légzőszervi (asztmás, allergiás) betegeket kezelnek. Két helyen van mód elsősorban érszűkületes betegek természetes CO 2 -terápiájára További fontos, turisztikailag hasznosítható gyógytényező az országban található tizenhárom klimatikus gyógyhely. A gyógyüdülések időbeni megoszlása hazánkban nem mutat erős szezonalitást s ezzel jótékonyan egyenlíti ki a turisztikai szezonok közötti

különbségeket. Mivel az elsősorban gyógyvízre épülő magyar gyógyturisztikai kínálat az átlagosnál egyenletesebben oszlik el az ország egészén, a gyógyturizmus hozzájárul a turisztikai kereslet földrajzi koncentrációjának csökkentéséhez is. A gyógyüdülésre érkező külföldi turisták jellemzően a magasabb jövedelműek közül kerülnek ki, s a gyógyvendégek a legrendszeresebben visszatérők közé tartoznak. A magyar lakosság körében a hagyományos gyógyüdülések a kedveltebbek, azonban egyre többen érdeklődnek a wellness lehetőségek iránt is. A Magyar Wellness Társaság által összeállított wellness turisztikai kritérium-rendszer alapján 2002-ben 49 wellness turisztikai szolgáltatónak minősülő létesítmény működik hazánkban. A Széchenyi Terv pályázatain nyertes 67 pályázat közül 2002-ben 37, 2003-ban 24, 2004-ban 6 új beruházás valósul meg. A kereskedelmi szálláshelyek 2001-ben a külföldi vendégéjszakák

67%-át májustól szeptemberig, a belföldi vendégéjszakák 54%-át májustól augusztusig regisztrálták. 8 Kulturális turizmus Magyarország egyik legfontosabb vonzereje az ezeréves kultúra. Az ország legjelentősebb hatókörű attrakciói (Budapest, gyógyfürdők, gasztronómia, borkultúra, tradíciók, folklór, várak, kastélyok) mind kapcsolódnak valamilyen módon a kultúrához, a kulturális turizmushoz. A kulturális turizmus fogalomkörébe tartozik minden olyan utazás, amelynek során az utazó megismeri mások történelmét, örökségét vagy jelenlegi életét, illetve tágabb értelemben minden utazás, amely kielégíti az ember változatosságigényét, emeli az egyén kulturális színvonalát és új tudáshoz, tapasztalatokhoz vezet. Magyarországon a kulturális turizmus kiemelkedő attrakciói az UNESCO Világörökség listáján szereplő kulturális értékek: Budapesten a Duna panorámája és az Andrássy út, a hollókői ófalu, a

Pannonhalmi Apátság, a pécsi ókeresztény sírkamrák, a Hortobágy, Tokaj és a Fertő-táj. A világörökség címet elnyerni kitüntetés, de kötelezettségekkel is jár, hiszen egy világörökség megőrzése komoly megőrző és fejlesztő tevékenységet kíván. Szintén számottevő vonzerőt jelentenek a kulturális érdeklődésű turisták számára a kastélyok és a várak. Hazánkban jelenleg közel 800 műemlék, illetve műemlék jellegű kastély található Ezek részét képezik hazánk kulturális örökségének, hasznosításuk rendkívül sokrétű lehet. A nemrég még elhanyagolt vidéki kastélyok, kúriák egy részében magas színvonalon működő szállodák üzemelnek, széles körű szolgáltatásokkal várva a vendégeket (például lovaglással, wellnessszolgáltatásokkal vagy konferencia lehetőségekkel). A magyarországi kastélyszállók döntően a háromcsillagos kategóriába tartoznak, de a csillag nélküli besorolástól az

ötcsillagos minősítésig minden megtalálható a kínálatukban. Váraink közül a hagyományosnak tekinthető hasznosítási formák mellett akadnak szállásként üzemelők is. Ezen szálláshelyek többsége turistaszállás, maximum egy-két csillagos Szálláshelynyújtáson túl váraink egy része olyan eseményekkel, rendezvényekkel hívja fel magára a figyelmet (például a V isegrádi Palotajátékok vagy a Nagyvázsonyi Lovasjátékok), amelyek nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi érdeklődésre is számot tarthatnak. Külön attrakció-csoportot alkotnak a kulturális turizmusban királyi városaink (a mai Budapest jobb partja, Buda, Esztergom, Székesfehérvár, Visegrád, Veszprém). Üzleti turizmus (MICE) A magyar turizmusban jelentős szerepet játszik az üzleti turizmust, a kongresszusi és konferenciaturizmust, az incentive utazásokat, illetve a kiállításon való részvétel által motivált utazásokat magában foglaló MICE (Meetings, Incenctives,

Conferences and Events) turizmus. Ezekben a kategóriákban közös, hogy mindegyik az üzleti turisták keresletét célozza meg, így fejlődési lehetőségeiket jelentősen meghatározza a gazdasági élet konjunktúrája vagy dekonjunktúrája. 9 Az elmúlt évtized jelentős fejlődést eredményezett a magyarországi MICE turizmus területén, többek között a multinacionális cégek megjelenése következtében, amely pozitívan hatott a konferenciaszervezés és az incentive üzletágakra. Mind a kínálat, mind pedig a kereslet esetében megfigyelhető Budapest dominanciája, az elmúlt években azonban több vidéki nagyvárosban (pl. Sopronban, Balatonfüreden, Keszthelyen) is számottevő fejlődés ment végbe Magyarország piaci helyzetét előnyösen befolyásolja földrajzi elhelyezkedése. Bor- és gasztronómiai turizmus Magyarország komparatív előnyei, amelyek a biodiverzitásban, a sokszínű, változatos és komplex háztáji tradicionális

gazdálkodásban és ezek kulturális örökségében rejlenek, mind a mai napig élnek. A magyar tájegységek különleges ökológiai adottsággal rendelkeznek: az apáról-fiúra hagyományozott termelési módszerek több évszázados múlttal rendelkeznek. Híres termőtájaink számos egyedi hungarikummal büszkélkedhetnek. A bor az európai kultúra szerves része, a szőlőtermelés ökológiai szempontból is fontos mezőgazdasági tevékenység. Magyarország borászata ezer esztendős múltra tekinthet vissza Hazánk elsőként hozott eredetvédelmi intézkedést a Tokaj hegyvidék borának megvédésére. Az országban jelenleg 22 borvidék található, amelyek négy nagy bortermő tájon helyezkednek el, s amelyeken mind megtalálhatóak a termelésüket hosszú idők óta meghatározó hagyományok. A borturizmuson belül ki kell emelni a bor utakat, amelyek a borhoz, illetve az adott régió hagyományos életmódjához kapcsolódó attrakciókat kötnek össze.

Magyarországon az első borút a Villány-Siklós borvidéken jött létre 1994-ben, az első példát azonban azóta több is követte. Magyarország - a jelentős szőlészeti és borászati hagyományok mellett - gasztronómiai értékekben is rendkívül gazdag. Gasztronómiai kultúránk kulturális örökségünk fontos részét alkotja. Ennek az értéknek a turisztikai hasznosítása érdekében választotta a Magyar Turizmus Rt. kiemelt terméknek a bor- és gasztronómiai turizmust és ezért lett 1999 az Asztali örömök éve., amelyhez kapcsolódóan hazánk települései számos gasztronómiai rendezvénynek, borünnepnek, szüreti mulatságnak, szakácsversenynek adtak otthont. Az MKI 2000-től a Magyar Turizmus Rt. szervezeti egysége, korábban Magyar Kongresszusi Iroda Egyesülés néven, szakmai egyesületként működött. Feladata, hogy különféle marketing eszközök felhasználásával hozzájáruljon nemzetközi ülések, konferenciák és kongresszusok

Magyarországon történő megrendezéséhez. A hungarikum ebben a vonatkozásban sajátosan magyar, kiemelkedő minőségű, külföldön és belföldön általánosan ismert és elismert terméket jelent. A magyar lakosság utazásai során a gasztronómia önálló motivációként általában nem jelenik meg, a gasztronómiai élmények keresése az utak során azonban jellemző: a helyi ételspecialitások, borok megkóstolása a belföldi utak 5%-ában, külföldi úti cél esetén 34%-ban kap jelentősebb szerepet. A magyar éttermek kínálatával - mind a minőséget, mind pedig az árszínvonalat illetően - a magyar lakosság általában elégedett. A magyar borkultúra és gasztronómia legjelentősebb küldőpiacainkon, például a németek és a lengyelek körében is Magyarország egyik legfontosabb vonzerejeként jelenik meg. 10 Falusi turizmus A falusi turizmus fogalma olyan turisztikai tevékenységet takar, amelynek során a turista a városi stressztől

mentesen, tiszta természeti környezetben megismerkedhet a falusi élettel, szokásokkal, hagyományokkal, megkóstolhatja a helyi ételeket és italokat, lehetősége van bekapcsolódni a ház körüli munkákba vagy a házigazdák által folytatott mezőgazdasági tevékenységbe. Magyarországon a falusi turizmus az 1980-as évek elején indult újra fejlődésnek. A keresletre vonatkozóan 1998-tól állnak rendelkezésre statisztikai adatok . A falusi szállásadás főbb adatai Magyarországon, 1998-2002 Hivatal 1998 2000 2002 Szállásadók száma 4 893 6 194 6 806 Férőhelyek száma 26 430 34 435 38 740 Vendégek száma 81 081 109 832 122 109 Belföldi vendégek 44 595 69 174 82 190 Külföldi vendégek 36 486 40 658 39 919 Vendégéjszakák száma 431 272 518 488 575 530 Belföldi vendégéjszaka 237 200 297 362 360 379 A táblázatból látható, hogy 1998-ban a vendégek mintegy 45%-a volt külföldi, 55%-a pedig belföldi. A kereslet

területileg elsősorban Vas és Zala megyében koncentrálódott (a két megye az összkereslet több mint 35%-át fogadta). A vendégek átlagos tartózkodási ideje 5,3 nap volt, ami jelentősen meghaladta a kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek hasonló mutatóját (mintegy 3 nap). 2002-re a belföldi vendégek részesedése körülbelül 67%-ra növekedett, az összes vendégre vonatkozó átlagos tartózkodási idő azonban 4,7 napra esett vissza. 1998 és 2002 között a falusi vendéglátók száma 39%-kal, a rendelkezésre álló kapacitás pedig csaknem 47%-kal növekedett. A kapacitásból legnagyobb részesedéssel a Balaton-környéki megyék rendelkeznek. 1998-ban a f alusi szálláshelyek átlagos kihasználtsága éves szinten mintegy 4,5% volt, 2002-re pedig 4,1%-ra csökkent, jelentősen elmaradva a kereskedelmi szálláshelyekre jellemző 40% feletti átlagos értéktől. Ökoturizmus Az ökoturizmus természeti területekre történő céltudatos utazás a

természeti és a kulturális környezet megismerése érdekében, olyan módon, amely nem változtatja meg a d esztináció ökoszisztémáját és egyben biztosítja azt, hogy a helyi lakosság számára a természeti erőforrások megőrzése jövedelmező is legyen. Az ökoturizmus jellemzői a WTO meghatározása alapján - a következőkben foglalhatók össze: 11 • a turizmus azon formái tartoznak ide, amelyek a természeten alapulnak, s ahol a látogatók számára a fő motiváció a természet megfigyelése, illetve tradicionális, természetközeli kultúrák megismerése; • tartalmaz oktatási, tanulási jellemzőket; • általában (bár nem kizárólag) kisebb csoportok jellemzik, s a szervezők is specializált és kisebb vállalkozások; • minimalizálja a természeti és a társadalmi-kulturális környezetet érő negatív hatásokat; • támogatja a természetes és épített környezet védelmét. Magyarországon közel 300 országos jelentőségű

védett, illetve erre előkészített, és több mint 1000 helyi jelentőségű védett területet tartanak számon. Az ország tíz Nemzeti Parkkal rendelkezik, melyek közül a legrégebbi az 1973-ban alapított Hortobágyi Nemzeti Park, a legfiatalabb pedig az Őrségi Nemzeti Park, amely 2002-ben nyerte el a cí met. A parkok potenciálisan az ökoturizmus-fejlesztés területei lehetnek: jelentős része már ma is látogatóközpontokkal, tanösvényekkel várja az odalátogatókat. Az ökoturizmus széles magyarországi kínálatát illusztrálják a következő természeti attrakciók, ökoturisztikai termékek és desztinációk: • a Baradla tanösvény az Aggteleki Nemzeti Parkban, • a Kis-Balaton nemzetközi hírű madárrezervátuma, • a salföldi őshonos magyar háziállatfajtákat bemutató Természetvédelmi Major, • a kápolnapusztai bivalyrezervátum, • a zirci arborétum, • az Európa diplomás ipolytarnóci ősmaradványok, • a drávaszentesi rét

madármegfigyelést biztosító tanösvénye, • a királyréti Oktatóközpont, • a Hanság és a Tóköz időszakos vízborítású lápos és mocsaras területei, • a Fertő-táj UNESCO-MaB Bioszféra rezervátuma, • a Hortobágy Bioszféra Rezervátuma, amely nemzetközileg elismert vízimadár-élőhely, • a Boróka Tanösvény Bugacpusztán vagy • a dévaványai Túzokrezervátum. Aktív turizmus Az aktív turizmus olyan turizmusforma, amely esetében a turista utazásának motivációja valamilyen fizikai aktivitást igénylő szabadidős vagy sporttevékenység gyakorlása. Az aktív turizmus fogalomkörébe tartozik többek között a természetjárás, a kerékpáros turizmus, a vízi turizmus, a lovaglás, a golf, a horgászat és a vadászat. A Magyarországon leginkább jellemző aktív turisztikai termékeket és az azokhoz kapcsolódó tevékenységek körét a 2. táblázat mutatja be. 12 Aktív turisztikai termékek Magyarországon Termék

Tevékenységek Természetjárás kirándulás nemzeti parkokban, gyalogtúra, teljesítménytúra, hegymászás, sziklamászás Kerékpározás egyéni kerékpártúra, hegyi kerékpározás, szervezett kerékpártúra, kerékpárverseny, teljesítménytúra Vízi sportok vízisízés, kajak-kenu túra, yacht-túra, vitorlázás, jet-ski Lovaglás lovastúra, lovastábor, túra lovaskocsin, lovasoktatás Golf golfozás, golfoktatás Az aktív turizmus Magyarországon talán legjelentősebb területe a lovas turizmus. Hazánkban a lovaglásnak ősi hagyományai vannak, s ma is számos helyszínen található lovarda, lovasiskola, ahol egyaránt lehetőség nyílik a díjlovaglásra, a díjugratásra vagy a túralovaglásra. A lovas turizmus területén 2000 óta működik minősítési rendszer, amelyet a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség működtet. Az eddigiek során 375 lovas létesítmény minősítésére került sor, amelyből több mint 170 a minősítési kritériumoknak

megfelelve 1-5 patkóig terjedő minősítést szerzett. Szintén kiemelkedően jelentős aktív turisztikai forma a természetjárás, amelyen belül a magyar lakosság körében a nemzeti parkok területén tett kirándulás váltja ki a legnagyobb érdeklődést, de a gyalogtúrák is fontos szerepet játszanak. Magyarországon 11 000 km jelzett turistaút található, amelyből 2500 km országos jelentőséggel bír, s e hosszú távú turistautak országos kékkört alkotnak. Országos turistaútjainkat a természetjárók európai egyesületet bekapcsolta az "Európai hosszú távú vándorutak" hálózatába (E3, E4, E7). Az aktív turizmus fogalomkörébe tartozik Magyarországon a vízi turizmus is. Az ország vízhálózata igen kiterjedt, 3500 km .víziút áll a turisták rendelkezésére, a vízi turizmusra alkalmas folyók és állóvizek közvetlen környezetében azonban nem megfelelően fejlett az infrastruktúra. Így az ezt a kikapcsolódási formát

választókat elsősorban az érintetlen környezet és természet vonzza. Az utóbbi időszakban azonban megfigyelhető a vízi turizmus szolgáltatáskínálatának fejlődése, egyre több település rendelkezik jól felszerelt sport kikötővel, vízisport létesítményekkel. A szintén az aktív turizmus körébe tartozó golfsport Magyarországon több mint tíz éves múltra tekinthet vissza. A magyarországi versenypályák megfelelnek a golf nemzetközi szabványainak, így alkalmasak nemzetközi szintű versenyek lebonyolítására is. Az ország összesen 14 golfklubbal rendelkezik, amelyek pályái között egyaránt található 6, 9 é s 18 lyukas, illetve réti, ingoványos, hegy- és dombvidék pálya. A magyar felnőtt lakosság körében végzett felmérések szerint hazánkban a legnépszerűbb aktív üdülési tevékenység a kirándulás, a természetjárás, de sokak számára vonzó a kerékpározás is, illetve elsősorban a fiatalok körében a vízi sportok

és a lovaglás. A golf mint aktív turisztikai tevékenység népszerűsége alacsony. 13 A magyar turisztikai régiók a statisztikák tükrében A Központi Statisztikai Hivatal a régiókra vonatkozó adatgyűjtést statisztikai-tervezési régiók szerint végezte az elmúlt években. A keresleti és kínálati jellemzők azonban számos turisztikai régió esetében igen jelentősen eltérnek a statisztikai-tervezési régiók jellemzőitől. A statisztikaitervezési régiók adatait a turisztikai régiók többsége esetében éppen ezért csak fenntartásokkal, a turisztikai régiók teljesítményének összehasonlítására pedig egyáltalán nem lehet használni. A Magyar Turizmus Rt. és a Központi Statisztikai Hivatal megállapodása szerint 2001 januárjától a KSH az adatfeldolgozást turisztikai régiók szerinti bontásban végzi, ezen kívül az 1998-2001 közötti időszakra vonatkozóan visszamenőleg is rendelkezésre bocsátotta a turisztikai régiók

szerinti bontásban készített keresleti és kínálati adatokat. Így a jelenlegi helyzetkép bemutatása mellett a változások, folyamatok bemutatása is lehetővé vált. A rendelkezésre álló rövid adatsor és az ezen időszakban lejátszódott, Magyarország turizmusát erősen befolyásoló események (például a Balkán-háború, a közel-keleti válság, a Magyarország legfontosabb küldőpiacait sújtó gazdasági recesszió, a t ermészeti jelenségek, például az árvíz vagy a napfogyatkozás, stb.) az időbeli összehasonlítást azonban csak korlátozott mértékben teszik lehetővé, az adatsor messzemenő következtetések levonására csak hosszabb távon lesz alkalmas. A kereskedelmi szálláshelyek kapacitása és vendégforgalma Magyarországon A belkereskedelemről szóló 1978. évi I törvény szerint Magyarországon kereskedelmi szálláshelynek minősül minden, engedélyben feljogosított, egész éven át vagy csak időszakosan, éjszakai

elszállásolásra és tartózkodásra szolgáló, üzletszerűen működtetett létesítmény (szálloda, panzió, turistaszállás, ifjúsági szálló, üdülőház, kemping). A kereskedelmi szálláshelyek egyes típusainak kritériumait a 45/1998. (VI 24) IKIM rendelet határozta meg A kereskedelmi szálláshelyek kapacitásának vizsgálatánál fontos kiemelni továbbá, hogy az ifjúsági szálló fogalma 1998 óta szerepel a vendégforgalmi statisztikákban, addig nem került meghatározásra, a fizetővendéglátás pedig 1998 ót a nem tartozik a kereskedelmi szálláshelyek közé. Jelen kiadványban a kereskedelmi szálláshelyek 1990-2002 közötti adatsorai a fizetővendéglátást nem, az ifjúsági szállókat azonban (1998 óta) tartalmazzák. A magyar kereskedelmi szálláshelyek kapacitása Magyarországon a vizsgált időszakban a kereskedelmi szálláshelyek kapacitása jelentősen megnőtt: míg 1990-ben 927 egységben 187 025 férőhely várta a turistákat,

addig 2002-ben már 2938 egységben 293 072 férőhelyet regisztráltak a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Eszerint az egységek száma megközelítőleg a háromszorosára, a férőhelyek száma pedig majdnem 58%-kal emelkedett. 14 A magas kategóriájú, négy- és ötcsillagos szállodák száma az 1990-es évek során jelentősen megnövekedett, részesedésük azonban nem változott számottevően: 2001-ben az ötcsillagos szállodák piaci részesedése az egységek száma alapján 0,4%, a n égycsillagos házaké pedig mintegy 2,8% volt. Az egységek száma 1990 és 2002 között a legmagasabb kategóriában négyről tizenkettőre nőtt, a négycsillagos szállodák száma pedig 21-ről 82-re emelkedett. 2002-ben tehát ötcsillagos szállodából 12 működött Magyarországon, ebből tíz ház Budapesten. Négycsillagos szálloda 82 volt, ami az összes szállodai egység (779 ház) mintegy 10,5%-át tette ki. Jelentős volt továbbá a kapacitásbővülés

a kettő és háromcsillagos házaknál, a háromcsillagos hotelek száma 83-ról 400-ra, a kétcsillagosoké pedig 97-ről 210-re emelkedett. Ezzel szemben a legalacsonyabb kategóriájú, egycsillagos szállodák egységeinek száma 122-ről 75-re csökkent a rendszerváltást követő tizenhárom évben. A szálláshelyek fokozatos fejlesztésének eredményeként lényegesen megnőtt a magasabb kategóriájú szállodák és a panziók aránya, ezzel egy időben csökkent a kempingek és az alacsony kategóriás, azaz egy- vagy kétcsillagos szállodák aránya az összes kereskedelmi szálláshely között. Míg 1990-ben az összes kereskedelmi szálláshely 13,2%-át tették ki az egycsillagos szállodák, 2002-ben már csak 2,6% tartozott ebbe a kategóriába. Az 1990-es években a p anziók egységeinek száma és részesedésének aránya lényegesen megemelkedett: míg 1990-ben 176 panzió működött (19,0%), 2002-ben az 1050 panzió részesedése az összes kereskedelmi

szálláshely kapacitásból 35,7%-ra nőtt. Jelentős kapacitásbővülés jellemezte a turistaszállásokat (93-ról 274-re), az üdülőházakat (166-ról 409-re) és a kempingeket (165-ről 317-re) is, részesedésüket vizsgálva azonban megállapítható, hogy míg a turistaszállások részesedése kis mértékben, addig a n yaralóházak és kempingek aránya az 1990-es években jelentősen visszaesett. A kereskedelmi szálláshelyeken belül a szállodai kapacitások szerkezetében bekövetkezett változások, a magasabb kategóriák felé való elmozdulás elsősorban a folyamatosan megvalósított minőségi fejlesztéseknek köszönhető. A privatizáció befejeződésével a tulajdonosok egyre inkább törekedtek arra, hogy a szolgáltatások körének bővítésével és a minőség emelésével magasabb kategóriájú besorolást szerezzenek. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhető, hogy míg 1990-ben az egy- és kétcsillagos szállodák együttesen 67,0%-át tették

ki az összes szállodának, addig 2002-ben ez az arány már csak 36,6% volt. Ezzel egy időben az átsorolások és a fejlesztések révén legnagyobb mértékben a háromcsillagos hotelek aránya nőtt (3. és 4 ábrák) A kategóriába sorolás fontos állomását jelentette a 45/1998. (VI 24) IKIM rendelet a kereskedelmi és a fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről, amelynek értelmében kereskedelmi szálláshely működési engedély és osztályba sorolás nélkül, fizetővendéglátó és falusi szálláshely pedig hatósági nyilvántartásba vétel és osztályba sorolás, illetve minősítés nélkül nem működhet. A rendeletben meghatározásra kerültek az egyes kategóriákba való besoroláshoz szükséges feltételek, amelyek tartalmazzák a szállodák felszereltségére, a fogadóhelyiségekre, az étkezőre és a recepcióra vonatkozó előírásokat. A rendelet rögzíti továbbá a

szállodai szobaegységek nagyságára, a szobák berendezésére és felszereltségére, a vizesblokkok számára, berendezésére és felszereltségére vonatkozó előírásokat. Ezek kitérnek a vendégek részére nyújtandó tájékoztatásra, eszközökre, liftre, parkolókra, garázsokra, a gazdasági és személyzeti bejáratra, a személyzet öltözetére, a r ecepciószolgálaton az idegennyelv-ismeretre, a textilváltás rendszerességére, az étel- és italkínálatra, az egyéb szolgáltatásokra, mint csomag- és értékmegőrzés, az üzenetközvetítésre, ébresztésre, valamint a fakultatív szolgáltatások körére. 15 A kereskedelmi szálláshelyek egységeinek regionális megoszlása A turizmus kínálata Magyarországon erős területi koncentrációt mutat. 2002 június 30-án 2938 kereskedelmi szálláshely üzemelt Magyarországon. Az egységek számát tekintve az ország legjelentősebb régiója a Balaton, amelyet a Nyugat-Dunántúl és

Észak-Magyarország követ. E három régióban található a kereskedelmi szálláshelyek csaknem fele. Az 1998-2002 közötti időszakban a kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma 8,4%kal nőtt. A legnagyobb mértékben Észak-Magyarországon, Nyugat-Dunántúlon és a Balaton régióban nőtt a kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma. Az egyes régiók részesedése a kereskedelmi szálláshelykínálatból nem változott jelentősen: a vizsgált időszakban a Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország, a Balaton, és a TiszaTó részesedése kissé nőtt, a Budapest-Közép-Dunavidék, a Közép-Dunántúl, a Dél-Alföld és az Észak-Alföld részesedése kis mértékben csökkent, a Dél-Dunántúl részesedése stagnált. A kereskedelmi szálláshelytípusok régiók közötti megoszlása tekintetében jelentős különbségek fedezhetők fel. A vizsgált periódusban szállodáink jelentős része a Balaton, illetve a BudapestKözép-Dunavidék régióban

működött: 2002-ben szállodáink csaknem fele (45,3%-a) e k ét régióban várta a vendégeket. Az ötcsillagos szállodák túlnyomó többsége Budapesten volt található, a n égycsillagos kínálatból a B udapest-Közép-Dunavidék mellett a Balaton, NyugatDunántúl és az Észak-Alföld részesedése volt a legmagasabb. A Budapest-Közép-Dunavidék és a Balaton részesedése az alacsonyabb színvonalú szálláshelyek esetében is egyike volt a legmagasabbaknak, a három- és egycsillagos kategóriában egyébként a n yugat-dunántúli, a kétcsillagos kategóriában pedig a dél-alföldi kínálat jelentős még. Az ifjúsági szállók kínálata a szállodaihoz hasonló mértékben koncentrált, hiszen 2002ben az egységek csaknem fele két turisztikai régióban (Dél-Dunántúl és Észak-Magyarország) üzemelt. A turistaszállók és a nyaralóházak eloszlása szintén viszonylag egyenlőtlen, a panziók és a kempingek egységszám szerinti megoszlása viszont

kiegyenlítettebb volt. (Fontos megjegyezni, hogy a kempingek bizonyos régiókban, így a Tisza-tónál és a Balatonon, kiemelt szerepet játszottak.) A kereskedelmi szálláshelyek régión belüli összetétele ugyancsak jelentős eltéréseket mutat. Legmagasabb részesedéssel a B udapest-Közép-Dunavidék, a Balaton és a Tisza-tó kivételével . minden régióban a panziók rendelkeznek 2002-ben az országos kínálatot tekintve az egységek egyharmada tartozott ebbe a kereskedelmi szálláshelytípusba, a panziók egyes régiókra számított részesedése azonban nagy szórást mutatott. A szállodák egyes régiókban mért súlya kissé egyenletesebb. Részesedésük a Balaton és Budapest-Közép-Dunavidék régióban kiugróan magas, míg a Tisza-tónál feltűnően alacsony. Ha figyelembe vesszük, hogy mind a Balatonra, mind a Tisza-tóra érkezők elsődleges motivációja a pihenés, kikapcsolódás, akkor a Balaton régióban a szállodák viszonylag magas

részesedése indokolatlannak tűnhet. Abban az esetben azonban, ha a k ereskedelmi szálláshelyek kapacitása mellett megvizsgáljuk a magánszálláshelyek kapacitását is, a m agas szállodai arány a teljes szálláshely-kínálaton belül alacsonnyá válik. A Budapest-Közép-Dunavidék, illetve a Tisza-tó régióban a turisztikai termékek jellege indokolja az átlagtól jelentősen eltérő magas, illetve alacsony szállodai részarányt. Az egyéb kereskedelmi szálláshelytípusok közül a nyaralóházak részesedése a Tisza-tó és a Balaton, a turistaszállók részesedése az Észak-Magyarország és a Budapest-Közép-Dunavidék, az ifjúsági szállók részesedése a Dél-Dunántúl és Észak-Magyarország, a kempingek részesedése a Balaton a Tisza-tó, Dél-Alföld és Észak-Alföld esetében volt magas. 16 A kereskedelmi szálláshelyek forgalma 2002-ben kereskedelmi szálláshelyeinken megközelítőleg 6 millió vendéget és 17,8 millió

vendégéjszakát regisztráltak. 1990 és 2002 között a kereskedelmi szálláshelyeken a külföldi vendégek aránya 67,9%-ról 49,4%-ra, a külföldi vendégéjszakák aránya 76,0%-ról 56,7%-ra csökkent. Kedvező trend, hogy a belföldi turizmus lassan, de folyamatosan erősödik: a belföldi vendégek aránya 1990 és 2002 között 32,1%-ról 50,6%-ra, a belföldi vendégéjszakák aránya 24,0%-ról 43,3%-ra nőtt. 1990 és 2002 köz ött országos szinten a kereskedelmi szálláshelyi szolgáltatást igénybevevő vendégek száma 19,4%-kal növekedett, miközben az általuk eltöltött vendégéjszakák száma 25,9%-kal nőtt. A kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma a turisztikai régiókban 2002-ben kereskedelmi szálláshelyeinken megközelítőleg 6 millió vendéget és 17,8 millió vendégéjszakát regisztráltak. Az átlagos tartózkodási idő 3,1 nap volt A legtöbb vendéget és vendégéjszakát felmutató Budapest-Közép-Dunavidék régió az összes

vendég 36,8%-át és az összes vendégéjszaka 31,1%-át, a Balaton régió a vendégek 17,3%-át és a v endégéjszakák 26,9%-át, a harmadik legjelentősebb vendégforgalommal rendelkező Nyugat-Dunántúl pedig a vendégek 10,6%-át, illetve a vendégéjszakák 10,0%-át realizálta. A legkisebb forgalmat fogadó Tisza-tó mintegy 1,4%-kal, illetve 1,5%-kal részesedett a vendégekből és a vendégéjszakákból. A kereslet területi koncentrációja a kínálaténál is erősebben jelentkezett: a vendégforgalom csaknem 60%-át két, 70%-át három régióban regisztrálták. 1998-hoz viszonyítva 2002-ben országos szinten a kereskedelmi szálláshelyi szolgáltatást igénybevevő vendégek száma 9,8%-kal, az általuk eltöltött vendégéjszakák száma 5,5%-kal nőtt. A vendégek száma tekintetében a d él-alföldi régió kivételével (-2,7%) minden régióban növekedés volt tapasztalható, a legnagyobb növekedést a tisza-tavi (+27,7%), az észak-alföldi (+25,4%)

és a dél-dunántúli (+18,8%) kereskedelmi szálláshelyek könyvelhettek el. A vendégéjszakák száma a vendégszám alakulásához hasonló változást mutatott. A legnagyobb növekedést szintén az Észak-Alföldön regisztrálták (+14,3%), de a vendégéjszakák száma a Tisza-tónál (+13,1%), a Budapest-Közép-Dunavidék régióban (+9,6%), a Dél-Dunántúlon (+7,7%), az Észak-Magyarországon (+5,6%), a Balatonon (+3,3%) és a Nyugat-Dunántúlon is (+2,2%) emelkedett. 17 A külföldi és a belföldi vendégek aránya a régiók vendégforgalmában Amint már korábban láthattuk, 2002-ben a m agyar kereskedelmi szálláshelyeken országos átlagban a vendégek 49,4%-a külföldi, 50,6%-a belföldi volt, a vendégéjszakáknak pedig 56,7%át külföldi, 43,3%-át belföldi turisták töltötték el. A külföldi vendégek által leginkább keresett desztinációk a Budapest-Közép-Dunavidék és a Balaton régió voltak: 2002-ben a külföldi vendégek 56,6%-a,

illetve 17,5%-a e r égiók kereskedelmi szálláshelyén szállt meg. Jelentős külföldi vendégforgalmat realizált továbbá a Nyugat-Dunántúl is, 2002-ben részesedése a kereskedelmi szálláshelyen megszálló külföldi vendégszámból 9,2% volt. A további régiók részesedése 0,6-4,1% közötti volt, a legalacsonyabb érték a Tisza-tóhoz tartozik. A Budapest-Közép-Dunavidék külföldi vendégéjszakákból számított részesedése (42,9%) jóval elmaradt a vendégszám részesedéstől, míg a Balaton (30,7%) esetében a külföldi vendégéjszakák alapján számított részesedés csaknem kétszerese volt a külföldi vendégszám alapján számított részesedésnek, ami a két régió turisztikai kínálatának eltéréséből adódik. A kereskedelmi szálláshelyi szolgáltatást igénybevevő belföldi vendégek körében a BudapestKözép-Dunavidék, a Balaton, Észak-Magyarország és a N yugat-Dunántúl volt a legnépszerűbb úti cél (a belföldi

vendégek 17,5%, 17,1%, 16,1% és 12,1%-a választotta 2002-ben ezen régiókat). A belföldi vendégforgalom kevésbé koncentrálódott a Budapest-Közép-Dunavidék és Balaton turisztikai régióra, hiszen a belföldiek körében legnépszerűbb régiók részesedése is csupán kétszerese, háromszorosa a kevésbé népszerű régiók részesedésének (a külföldiek esetében ez az arány csaknem tizenöt-húszszoros volt). A legkevesebb vendéget és vendégéjszaka-számot a belföldiek esetében is a T isza-tónál regisztrálták: 2002-ben a belföldi vendégek 2,1%-a választotta ezt a régiót, akik a belföldi vendégéjszakák 2,3%-át töltötték el itt. 1998 és 2002 között a külföldi és belföldi vendégek preferenciái nem változtak számottevően. A 2002-ben a külföldiek körében legnépszerűbb három régió (Budapest-Közép-Dunavidék, Balaton, Nyugat-Dunántúl) már 1998-ban is a rangsor első három helyét foglalta el. Az 1998 és 2002 közötti

időszakban a legnépszerűbb három régió közül Budapest-Közép-Dunavidék és a Nyugat-Dunántúl növelte részesedését, míg a B alaton régióé kis mértékben csökkent, amely a kereskedelmi szálláshelyen megszálló külföldi vendégszámból 1998-ban rendre 53,9%, 17,7% és 8,3%, 2002-ben 56,6%, 17,5% és 9,2% volt. A vizsgált időszakban a külföldi vendégéjszakák régiók szerinti megoszlása sem változott jelentősen. A belföldi vendégszám és vendégéjszaka szám regionális megoszlása tekintetében hasonló változásokat figyelhetünk meg. A belföldiek körében 1998-ban legnépszerűbb régiók 2002-re megtartották a v endégszám és vendégéjszaka szám alapján kialakított rangsorban elfoglalt helyüket. Az egyes régiók vendégkörének összetétele jelentős eltéréseket mutat. A Balaton és BudapestKözép-Dunavidék régió kereskedelmi szálláshelyein a k ülföldi vendégéjszakák aránya igen magas (78,4%, illetve 64,7%), a

belföldi vendégek pedig az átlagtól jelentősen elmaradó mértékben vannak jelen e k ét régióban. A jelenségre magyarázatot a B udapest- KözépDunavidék esetében az ad, hogy a régió a belföldiek körében elsősorban az egynapos kirándulások célpontja, akik kereskedelmi szálláshelyi szolgáltatást nem vesznek igénybe. A Balaton partján pedig a belföldiek körében igen népszerű a második lakás, magánnyaraló, ami a kereskedelmi szálláshelyi keresletet csökkenti. 2002-ben a külföldi vendégek körében legkevésbé népszerű úti célok Észak-Magyarország (az idelátogatóknak csupán 18,3%-a volt külföldi) és a Dél-Alföld voltak (27,5%) 18 Átlagos tartózkodási idő a magyar kereskedelmi szálláshelyeken 2002-ben a kereskedelmi szálláshelyet igénybevevők átlagos tartózkodási ideje 3,0 nap volt, ebből a külföldi vendégek által átlagosan hazánkban töltött idő 3,4 nap, a belföldiek átlagos tartózkodási ideje pedig

2,6 na p volt. A belföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje 1998 é s 2002 között némileg csökkent, az évtized elejével összehasonlítva azonban nőtt. A külföldi vendégek esetében 1990 és 2002 között szintén nőtt az átlagos tartózkodási idő Az egyes turisztikai régiókban tartózkodó vendégek átlagos tartózkodási ideje jelentős eltéréseket mutatott. Országos átlagot meghaladó tartózkodási idő jellemezte azokat a régiókat, ahová üdülési, kikapcsolódási céllal vagy gyógyulni érkeztek az oda látogatók: azaz a Balaton, az Észak-Alföld, valamint a Tisza-tó régiókat. A Budapest-Közép-Dunavidékre utazók jellemzően néhány napra, egy-egy hosszú hétvégére érkeztek. Alacsony tartózkodási idő jellemezte a Dél-Alföldet és ÉszakMagyarországot is A külföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje a Dél-Alföld kivételével (ahol minimális az eltérés a belföldiek javára) minden régióban magasabb volt a b

elföldiekénél. Az eltérés a Balaton régióban, az Észak-Alföldön és a Tisza-tónál volt a legjelentősebb. A magyar kereskedelmi szálláshelyeken tartózkodó külföldiek átlagos tartózkodási idejét (3,4 nap) jelentősen meghaladta a dán (5,4 nap), a német (5,0 nap) és a holland (4,1 nap) vendégek átlagos tartózkodási ideje. Az egyes régiók vonatkozásában e tekintetben is eltéréseket találunk. A Budapest-Közép-Dunavidék régióban például a kanadai (3,5 nap), a dán (3,3 nap), a finn (3,1 nap), a norvég (3,1 nap), az orosz (3,1 nap) és az izraeli vendégek (3,1 nap) maradtak hosszabb időre, a Balaton régióban az oroszok (8,1 nap), a dánok (7,9 nap), a hollandok (7,6 nap) és a németek (6,9 nap). 1998 és 2002 köz ött a belföldiek és külföldiek átlagos tartózkodási ideje nem változott számottevően. A Balaton és a Tisza-tó régióban az átlagos tartózkodási idő a külföldiek esetében kismértékben, de folyamatosan csökkent

1998 és 2002 köz ött. A belföldi turisták átlagos tartózkodási idejének alakulása esetében - az 1999-es év kivételével, amikor a Balkán válság hatására a tengerpart helyett sokan a hazai vízpartokat választották üdülésük színhelyéül, magas átlagos tartózkodási idővel - azonos trend érvényesült. A Budapest-Közép-Dunavidék régióban a belföldiek tartózkodási ideje kis mértékben csökkent, a külföldieké nem változott 1998 és 2002 között. A belföldi vendégek tartózkodási ideje a fentieken kívül a Közép-Dunántúlon csökkent, a többi régióban stagnált. A külföldiek tartózkodási ideje Észak-Magyarországon stagnált, a többi, fent ki nem emelt régióban kissé növekedett. Az egyes kereskedelmi szálláshelytípusokban regisztrált tartózkodási időt vizsgálva szintén jelentős különbségek tapasztalhatóak az egyes régiók között, elsősorban az odalátogató turisták motivációitól függően. 2002-ben az

Észak-Magyarország és az Észak-Alföld régiók kivételével - ahol az ifjúsági szállókban, illetve a háromcsillagos szállodákban töltötték a leghosszabb időt a vendégek -, minden régióban a kempingekben regisztrált átlagos tartózkodási idő volt a leghosszabb. A Közép-Dunántúlon, a Dél-Dunántúlon és a Balatonnál a nyaralóházak kerültek a második helyre. Viszonylag hosszú tartózkodási idő jellemezte mindezeken kívül a Balatonnál a négy- és egycsillagos, az Észak-Alföldön pedig a háromcsillagos szállodákat. 19 Átlagos tartózkodási idő a turisztikai régiók kereskedelmi szálláshelyein, 2002 (nap) Régió Szálloda összesen Szálloda 5* Balaton BudapestKözépDunavidék Dél-Alföld DélDunántúl ÉszakAlföld Turista szálló Panzió 4* Ifjúsági szálló 3* 2* 1* – 4,7 4,0 4,3 4,9 4,3 4,0 4,7 4,4 5,4 2,6 2,5 2,4 2,8 3,2 2,5 2,5 2,6 2,2 2,5 – 1,5 2,3 2,6 2,8 2,3 2,0 2,4 3,4 3,0

– 2,0 2,4 2,5 2,3 2,4 2,7 1,8 2,3 2,8 – 2,8 4,3 2,2 3,3 3,6 2,5 2,9 3,4 3,5 2,0 2,4 2,2 2,4 2,2 2,2 2,7 3,0 2,7 ÉszakMagyarország 1, KözépDunántúl – 2,3 2,4 2,2 2,2 2,3 2,8 2,8 2,7 3,0 NyugatDunántúl 1,6 3,0 2,7 2,8 3,1 2,8 2,1 2,7 3,7 2,8 Tisza-tó – 1,5 2,4 2,8 3,6 2,6 2,8 3,0 2,8 3,5 Ország összesen 2,6 2,8 2,9 3,0 3,2 2,9 2,4 2,7 3,2 3,5 A kereskedelmi szálláshelyek kapacitás-kihasználtságának változása 2002-ben a kereskedelmi szálláshelyek országos szobakapacitás-kihasználtsága 38,1%, férőhelykihasználtsága pedig 24,6% volt. A szállodák kapacitás-kihasználtsága a kereskedelmi szálláshelyek összességére számított kapacitás-kihasználtságot jelentősen meghaladja: 2002-ben a szállodák átlagosan 45,4%-os szobakihasználtsággal működtek. 1990 és 2002 között a szállodák évi átlagos szobakapacitás-kihasználtsága 1990-ben volt a legmagasabb (55,4%),

1993-ban és 2002-ben pedig a legalacsonyabb (45,4%). Az összes kereskedelmi szálláshely szobakapacitás-kihasználtsága 1994-ben 38,1%, 1998-ban 41,2% volt. A szállodai kategórián belül az ötcsillagosoké a legmagasabb szobakihasználtság, amely 2002-ben országos átlagban 48,4% volt, s az egycsillagosoké a legalacsonyabb 32,9%-kal. 20 K Nyaraló-ház A kereskedelmi szálláshelyek kapacitás-kihasználtságának regionális jellemzői A turisztikai régiókat vizsgálva megállapítható, hogy 2002-ben a szobakapacitás-kihasználtság a Budapest-Közép-Dunavidék, a Balaton és az Észak-Alföld régióban az országos átlagot meghaladta, a többi régióban alulmúlta azt. 2002-ben a l egalacsonyabb szobakapacitáskihasználtságot a Közép-Dunántúlon, Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon mérték A közép-dunántúli egységek kapacitás-kihasználtsága alig érte el a B udapest-Közép-Dunavidékre jellemző kereskedelmi szálláshely

kapacitás-kihasználtság felét. A KSH a három-ötcsillagos szállodák kapacitás-kihasználtsági mutatóit adatvédelmi okokból csak összevontan publikálja. 1998-ról 2002-re a régiók jelentős részében csökkent a kereskedelmi szálláshelyek kapacitáskihasználtsága. 2002-ben a kilenc turisztikai régió közül csupán az Észak-Alföld régió könyvelhetett el az 1998. évinél magasabb szobakihasználtságot 2,6 s zázalékponttal A többi régió közül az országos átlagnál (-3,1%) kisebb nagyságú csökkenés volt megfigyelhető a Balaton (2,0%), a Budapest-Közép-Dunavidék (-2,2%) és a Tisza-tó (-2,3%) régiók esetében. A szobakapacitás-kihasználtság tekintetében a legnagyobb visszaesést a Dél-Dunántúlon tapasztalták (-6,6%). A szállodai szobakihasználtság 2002-ben a Budapest-Közép-Dunavidék (51,5%), a Balaton (48,0%) és az Észak-Alföld (48,7%) régiókban haladta meg az országos átlagot (45,4%). 40% feletti értéket ezen kívül

a N yugat-Dunántúlon ért el a szállodák szobakihasználtsági mutatója. A szállodai kategórián belül a legmagasabb kihasználtságot minden régióban a magasabb kategóriájú, 3-5 csillagos házak regisztrálták (a szállodák átlagánál mintegy 4-5%-kal magasabbat), az egy- és kétcsillagosok esetében pedig régiónként változó, hogy melyik kategória kihasználtsága magasabb. Az egyéb kereskedelmi szálláshelytípusok szobakihasználtsága régiónként eltérő képet mutatott 2002-ben. A Budapest-Közép-Dunavidéken és a Balaton régióban a turista- és ifjúsági szállók, a Nyugat-Dunántúlon, a Közép-Dunántúlon, a Dél-Dunántúlon, Észak-Magyarországon, az ÉszakAlföldön és a Dél-Alföldön a nyaralóházak, a Tisza-tónál pedig a panziók szobakiahasználtsága volt a legmagasabb a szállodákat követően. A kereskedelmi szálláshelyek bevételei 2002-ben kereskedelmi szálláshelyeinken 85,7 milliárd forint szállásdíjbevétel

keletkezett. Az egy kiadható szobára jutó szállásdíjbevétel 3931 F t volt. Szálláshelytípus szerint vizsgálva az adatokat, a szállásdíjbevételek döntő többsége (84,8%) a szállodákban keletkezett, elsősorban a 3-5*-os kategóriában. A külföldi vendégek költése 74,4%-ban, a hazai vendégeké pedig 25,6%ban járult hozzá az összes szállásdíjbevételhez, regionális szinten azonban jelentős különbségek tapasztalhatóak ezen a t erületen: a Budapest-Közép-Dunavidék régióban például a régió teljes szállásdíjbevételének 89,5%-a származott a külföldi vendégek költéséből, míg ÉszakMagyarországon csupán 25,5%-a. 21 A szállásdíjbevételek regionális megoszlása A 2002-ben regisztrált 85,7 milliárd forint szállásdíjbevételből legnagyobb arányban a BudapestKözép-Dunavidék régió részesült: a régió az összes szállásdíjbevétel 56,8%-át adta. A Balaton kereskedelmi szálláshelyei 17,6%-kal járultak hozzá

a bevételekhez, a legkevesebb bevétel pedig a Tisza-tónál képződött (0,6%). A magánszálláshelyek kapacitása és forgalma A 110/1997. (VI25) kormányrendelet értelmében a lakások, üdülők és egyéb épületek, illetve azok egy részének, valamint a hozzájuk tartozó helyiségeknek és területeknek idegenforgalmi célú üzletszerű hasznosítása magánszállásadói tevékenységnek minősül, amennyiben a hasznosított ágyak száma nem haladja meg a tízet (vagy a szobák száma az ötöt). Magánszálláshely idegenforgalmi célú, üzletszerű hasznosítása a fizetővendéglátás és a falusi szállásadás, de nem minősül annak a lakásbérlet, házbérlet és az albérlet. Fizetővendéglátásnak minősül a városokban, illetve a kiemelt gyógy- vagy üdülőhelyeken folytatott magánszállásadói tevékenység, falusi szállásadás pedig a felsoroltakon kívüli községekben és a tanyás térségben végzett hasonló tevékenység. (Magyarországon

a második, harmadik lakás nem minősül magánszálláshelynek.) Magyarországon 1998 és 2002 között a fizetővendéglátással foglalkozók száma 32%-kal, a falusi szállásadók száma 39%-kal növekedett. A férőhely-kapacitás ugyanebben az időszakban 38, illetve 47%-kal bővült. A fizetővendéglátást igénybevevő vendégek száma 1998 és 2002 között összességében 4,4%-kal nőtt, az általuk eltöltött vendégéjszakák száma azonban 11%-kal csökkent. A belföldi és külföldi vendégek, illetve vendégéjszakák aránya ugyanebben az időszakban a belföldi vendégforgalom javára változott, bár a külföldiek részesedése még 2002ben is meghaladta a belföldi forgalom részesedését: míg 1998-ban a vendégek 31%-a és a vendégéjszakák 30%-a volt belföldi, 2002-re a belföldi vendégek részesedése 45%-ra, a vendégéjszakák részesedése 40%-ra nőtt. Az átlagos tartózkodási idő a vizsgált időszakban csökkent: a belföldi vendégek

esetében 6,4 n apról 5,0 na pra, a külföldi vendégek esetében 6,8 napról 6,3 napra. A falusi szálláshelyek vendégeinek száma ugyanekkor a fizetővendéglátásnál jóval jelentősebb mértékben, 51%-kal nőtt, és a vendégéjszakák száma is több mint 33%-kal emelkedett. A fizetővendéglátással szemben a falusi szállásadást a belföldi vendégek és vendégéjszakák túlsúlya jellemezte a vizsgált időszak során: 1998-ban a falusi szálláshelyet igénybevevő belföldi vendégek és az általuk eltöltött vendégéjszakák egyaránt a teljes forgalom 55%-át adták. 2002-re az arányok némileg módosultak, a belföldi vendégek aránya 67%-ra, az általuk eltöltött vendégéjszakák aránya 63%-ra emelkedett és a v endégek számának növekedésével párhuzamosan - 5,3 napról 4,4 napra - csökkent az átlagos tartózkodási idő. 22 A magánszálláshelyek főbb adatai Magyarországon, 1998-2002 1998 Fizetőven-déglátás Szállásadók száma

Falusi turizmus 29 239 1999 FizetővenFalusi déglátás turizmus 4 893 33 756 2000 FizetővenFalusi déglátás turizmus 5 533 36 6 549 194 146 978 26 430 170 603 29 768 491 475 81 081 530 819 104 015 151 937 44 595 191 070 61 153 339 538 36 486 339 749 42 862 3 272 465 431 272 3 484 878 530 485 Belföldi vendégéjszakák 969 828 237 200 1 277 068 274 541 Külföldi vendégéjszakák Átlagos tartózkodási idő (nap) Belföldi Külföldi 2 302 637 194 072 2 207 810 255 944 6,7 5,3 6,6 6,4 6,8 5,3 5,3 6,7 6,5 Férőhelyek száma Vendégek száma Belföldi vendégek Külföldi vendégek 185 727 514 896 185 960 328 936 3 349 196 34 435 109 832 69 174 40 658 518 488 5,1 1 120 322 2 228 874 6,5 4,5 6,0 6,0 6,8 Vendégéjszakák száma 23 2001 FizetővenFalusi déglátás turizmus 37 165 6 675 Fizetőv déglá 38 191 818 36 884 203 538 465 117 486 512 187 468 72 141 232 350 997 45 345 279 3 279 098 528 483 2 912 297 362 1

077 482 295 679 1 16 221 126 2 201 607 232 810 1 75 4,7 6,1 4,5 4,3 5,4 5,7 6,3 4,1 5,1 Irodalomjegyzék • • • • Központi Statisztikai Hivatal 2002. Országos Statisztikák Internet 2002. évi Országjelentés Magyar Külpolitikai évkönyv 1999. Torda Endréné 24