Sport | Tanulmányok, Esszék » A gerelyhajítás

A gerelyhajítás A gerelyhajítás eredményességét befolyásoló összetevői A testi adottságok szempontjából a szer könnyû súlya miatt nem szükséges, hogy a dobó nagyobb testsúllyal rendelkezzék. Alkalmasabb a nyúlánk, magas termet Elõnyt jelent a széles, erõs vállöv, a hosszú kar, az izületi lazaság és mozgékonyság. A jó gerelyhajítónak, a futó és a dobó mozdulatok gyors végrehajtásához egyaránt rendelkezni kell reagálási,-mozdulatok,-mozgás,-vágtagyorsasággal, robbanékony, gyors erõvel, ún. dobó gyorsasággal A dobások többszöri végrehajtásához magas fokú állóképesség ún. dobóállóképesség szükséges A mozgások gazdaságos összekapcsolásához ügyesség, mozgásérzékelés, ritmus és tér érzékelés szükséges. A képességek, készségek érvényesítése sokoldalú pszichikai tulajdonságokkal növelhetõ. A gerelyhajító teljesítményét, a dobás távolságát - a ferdehajítás útképletével

igazolva, - jelentõs mértékben meghatározza a kihajítás kezdõsebessége, mivel az négyzetesen ható tényezõ. A gerelyhajítás távolságát lényegesen befolyásolja a szer alakja és azok az aerodinamikustényezõk, melyek a szer alakja miatt a dobásoknál mûködnek. 1. A gerely alakjánál fogva alkalmas a repülésre, navigálásra és a közegellenállás legyõzésére 2. Kihajításkor, helyes állásszög esetén, a kar, kézfej és az ujjak mozgása, a gerely hosszúsági tengelye körül forgó mozgást hoznak létre. 3. Kirepülés után a gerely súlypontjára a gravitáció hat A légellenállás eredõje a súlypont mögé esik Ezáltal forgató nyomaték keletkezik a súlypont körül. Ez billenti lefelé vagy felfelé a gerelyt 4. Ellenszél esetén, a gerely mozgásirányával szemben áramló szél, a szer sebességének nagyságának megfelelõen növeli a szer felhajtó erejét. 5. A hátszél a lendületszerzés szakasza alatt segítõ tényezõként

szerepel Ezáltal a levegõ emelõ hatása kisebb lesz. A hátszél esetén ezért kell a kidobás szögét emelni 6. A gerely röppályája ballisztikus görbét mutat, ahol a gerely konstrukciója és a külsõ feltételek hatása következtében a felszálló és a leszálló ág nem egyforma. A gerelyhajítás technikája A gerely fogása Cél: a gerely biztos fogásával az ujjak hajító erejének a kihasználása. A gerelyfogásnak többféle módja ismeretes. Jelenleg az úgynevezett "Jarvinen" fogás a legelterjedtebb E fogásmód biztosítja a legjobban hajításkor a legerõsebb ujjak együttes munkáját, és a gerely irányítását. A gerely fogása a kötésnél történik, a fölfelé fordított, enyhén hajlított tenyér vájulatában (hegedût fogó kézfejre emlékeztet). A középsõ és a hüvelykujj a kötés végénél egymással szemben ráfonódnak a gerelyre. A mutatóujj oldalról támasztva biztosítja a két ujj fogását A gyûrûs és a kisujj

a kötést fogják A gerely tartása, hordmódja Cél: elõsegíteni a gerely megfelelõ tartásával a lendületes nekifutást, és a gerely könnyû irányításával a kidobás elõkészítését. A gerely tartása a vállövezetben ne váltson ki felesleges izomfeszülést, elmerevedést. A halánték magasságában kell tartani úgy, hogy a gerely hegye rézsutosan elõre, kissé lefelé befelé irányuljon. A gerelyhajítás fázisai - a lendületszerzés, nekifutás; - a nekifutás összekapcsolása a hajítással; - az ívképzés, hajítás; - a hajítás utáni helyzet. Lendületszerzés, nekifutás Cél: optimális lendületszerzéssel vízszintes irányú sebességet adni a szernek és kialakítani a kedvezõ kidobó helyzetet. Ezt a dobó egyénenként a képességeinek megfelelõ távolságról, kb 25-35 m-rõl végrehajtott nekifutással éri el. A nekifutó mozgás két részre osztható: 1. az elsõ szakasz az indulástól a gerely hátrakészítés kezdetéig

tart: A nekifutás elsõ szakaszát a dobó alapállásból, járással vagy könnyû futással kezdi meg. Majd fokozatosan felgyorsuló futással folytatódik. A nekifutás alatt a gerelyt tartó kéz a gerely hordmódjánál ismertetett tartással, a futás ritmusának megfelelõ kis mozgással, elõre hátra mozgatja a gerelyt. Fontos, hogy a gerely vitele és a futás ritmusa összhangban legyen. 2. a második szakasz a dobást elõkészítõ lépések megkezdésétõl, a kidobó lépésbe érkezésig tart A nekifutás második szakasza alatt történik a gerely hátrakészítése. A dobó a gerelyt egyenes vonalú tartással hátratolja a váll fölött. A váll jobbra fordulása a csípõ kismértékû elfordulását eredményezi A fej a dobás irányába marad. E közben a jobb láb elõre lép a futóhelyzetnek megfelelõ elõrenézõ lábfejjel. A bal váll a dobásirányba fordul, a kar kissé hajlítottan a test elé lendül, elõre nézõ tenyérrel A következõ

lépéskor, a jobb lábon átgördülve, a b et biztosít a dobólépés törzshelyzetéhez. Fontos, hogy a csípõ ne elõzze meg a törzset, a törzs és a támasztó láb egy vonalba legyen. A bal láb mérsékelt térdhajlítással. A gerelyt tartó kéz fölfelé nézõ tenyérrel, váll vonala alatt fokozottabb hátranyújtással könyökben nyújtott karral fogja a gerelyt. A gerely szinte hozzásimul az alkarhoz, a hegye a dobó arcánál van. A jobb láb elõre lépése kissé magasívû, szökkenés szerû Amikor a bal láb elhagyja a talajt, a jobb láb talajfogása még nem történhet meg. A jobb láb talajra érkezésekor gyorsított mozdulattal megelõzi a súlyvonalát. Miközben a jobbra csavart vállvonal teljesen a dobás irányától elfordul. A bal kar könyökben hajlítva elõre nézõ tenyérrel felemelkedik a mélyebb helyzetébõl a gerellyel párhuzamos. Ez a helyzet elõsegíti a bal váll magas a jobb váll mélyen tartását Egyenes vonalat kell alkotni. A

jobb láb talajra érkezésekor elõre nézõ lábfej, külsõ saroktalprésze érintkezik elõször a talajjal. Az egész talp lenyomódik A talajfogáskor a jobb láb kissé kifelé fordítása A nekifutás összekapcsolása a hajítással Cél: a nekifutással szerzett lendület átadása a gerelynek. A hajítás előkészítése, ívképzés A hajítás elõkészítése, ívképzés. A jobb láb a talajfogást követõen térdbõl azonnal puhán utánaenged A már csökkenõ sebességet engedi tovább a jobb láb, a bal láb kemény, határozott kitámasztásáig. A jobb térdet a dobó a talajfogás után elõre lefelé nyomja, miközben a jobb csípõ megkezdi elõre irányuló munkáját. Ebben az elõreforgató mozgásban támaszt ki a bal láb, lehetõleg laposan A bal láb kitámasztásakor a bal kar nyitó, a mellkast dobóirányba fordító, a mellizmokat megnyújtó munkája félúton jár. A gerelyt tartó kar nyújtva, hátul a váll mögött A bal láb letétele

megállítja a bal, felgyorsítja a jobb csípõ elõrehaladó mozgását. Ekkor már a jobb lábfej kifelé fordított helyzetben csúszik elõre A jobb csípõ megnyújtotta a törzs izmait, a bal kar befejezte nyitó mozdulatát, a mellkas a dobás irányába fordult, míg a jobb kar enyhén hajlított könyökizülettel a váll síkja felett, hátul helyezkedik el. Ezt nevezzük ívhelyzetnek. Hajítás Amint az izmok elérték legnagyobb feszülésüket úgy, hogy az egyes izomcsoportok a mozgás folyamán megnyújtották a mozgásba késõbb kapcsolódó izmokat, kezdõdik meg a tulajdonképpeni hajítás. Mint láttuk, a hajítást a jobb csípõ kezdi meg, megnyújtva a törzsizmokat A törzsizmok már gyorsulva megnyújtják a vállizület izmait. A már nagy sebességgel elõremozgó váll tovább nyújtja a karfeszítõket, amely tovább gyorsulva nyújtja az alkarhajlítókat. A jobb testrész gyorsuló munkájához elengedhetetlen a bal oldali testrész fékezõ és a

bal láb emelõ munkája. A talajfogás után a bal láb térde kissé behajlik, de a dobás során kinyúlik. A túlzott térdhajlítást kerülni kell, csakúgy, mint az elõreforduló bal oldalt. Ezek károsan befolyásolják a dobás távolságát A testnek át kell haladnia a bal láb felett, így a legkedvezõbb a vertikális erõkomponens kihasználása. A gerely sebessége tehát több testrész közös munkájának eredménye. A gerely pályára állításáért viszont fõleg a kar és a kéz felelõs. Fontos, hogy amennyire lehet a kar és a kéz egyenes vonalon, haladjon elõre, és a kiengedés pillanatában a tenyér kifelé fordul, így biztosítva a helyes erõközlést. A hajítás utáni helyzet Cél: kidobás folyamatában a gerely minél hosszabb úton történõ kísérése és a kilépés elkerülése. A hajítás után a gerely elhagyja a kezet, a kar tehetetlenségénél fogva elõre csapódik. A jobb láb hosszan elõre lép, felhúzott térddel, hogy a test

lendületét fékezze. Abban az esetben, ha a hajítás jól sikerült, a dobó a nekifutással szerzett lendületét át tudja adni a gerely gyorsítására, akkor a test hajítás után igen kevés lendülettel rendelkezik. A legjobb dobóknál kb 2-2,5 m szükséges ahhoz, hogy a bal lábtól a dobó vonaláig a kilépést elkerülhesse. A gerelyhajítás szabályai Versenyzési szabályok 1. A gerelyt a kötésnél kell fogni és a váll ill a dobó felkar fölött kell eldobni A gerelyt nem szabad forgó mozgással eldobni. 2. A dobás akkor érvényes, ha a gerely egyéb részeit megelõzõen a fémhegy éri el elõször a talajt 3. Tilos bármely olyan eszköz alkalmazása - két vagy több ujj egymáshoz kötése is -, amely valamilyen módon segítheti a versenyzõt a dobás végrehajtásában. 4. Dobás közben nem lehet kesztyût használni 5. Nem érvényes a dobás, ha a versenyzõ a kidobáskor testének bármely részével érinti a körívet vagy a körív

végeitõl a párhuzamos vonalakra húzott merõleges vonalakat, ill. az ezeken túl lévõ területeket. 6. A dobás érvénytelen, ha a gerely a dobószektoron kívül ér földet 7. A versenyzõ mindaddig ne hagyhatja el a nekifutót, amíg a szer a talajra nem érkezett A szer leesése után hátrafele kell elhagyni a kidobóívet. A kidobóhely 1. A nekifutó pályának minden esetben legalább 30 m hosszúnak kell lennie, de ne haladja meg a 36,5 m-t. 2. A nekifutópálya megengedett legnagyobb lejtése keresztirányban 1:100-hoz, a nekifutás irányában 1:1000-hez. 3. A versenyzõ a nekifutás és a kidobás jelzésére a rendezõk által a rendelkezésre bocsátott vagy elismert (legfeljebb két) jelzõt helyezhet el a pályán. Gerely 1. A gerely három részbõl, a hegybõl, a testbõl és a kötésbõl áll A testnek egészében fémbõl kell készülnie, melyhez hegyben végzõdõ fejet erõsítenek. A test felületén nem lehetnek gödröcskék vagy szemcsék, barázdák

vagy vájatok, kiszögellések vagy lyukak. A felület nem lehet durva, a festéknek mindenhol simának és egyenletesnek kell lennie. 2. A kötést, amelyen semmiféle bõrpánt vagy vájat nem lehet, körülbelül a súlypont fölé kell helyezni A kötés olyan vastag lehet, hogy a kötésnél mért átmérõ legfeljebb 8 mm-rel haladhatja meg a gerely legvastagabb pontját. 3. A gerely keresztmetszetének mindenhol szabályos kör alakúnak kell lennie 4. A gerelyen sehol sem lehet mozgatható rész 5. Az elvékonyodás mértékének a fémhegy végén olyannak kell lennie, hogy a szög nagysága ne haladja meg a 40°-ot. A fémhegy csúcsától 150 mm-re az átmérõ nem haladhatja meg a nyél legnagyobb átmérõjének 80%-át. A gerely méretei tömege kötéssel együtt legalább férfi nõi 800g 600g versenyen használjató 805-825g 605-625g hossza 26002700mm 2200-2300mm fémhegy hossza 250-330mm 250-330mm szer tömege fémhegy és a súlypont 900-1060mm

közötti távolság 800-920mm test legvastagabb 25-30mm pontjának átmérõje 20-25mm kötés hossza 140-150mm 150-160mm A gerelyhajítás oktatása A gerely fogása A dobókéz középsõ ujja ráfonódik a gerely fa vagy fém testére, közvetlenül a kötés felett és a kötésbe kapaszkodik. Vele szemben a hüvelykujj támaszkodik a gerely testre A mutatóujj a középsõujj mellett simul a gerelytestre, és támaszával biztosítja a középsõ ujj fogását. A gyûrûs- és a kisujj lazán fekszik a kötésen. Az egész kézfejhelyzet emlékeztet a hegedülõ kézfejre A gerely kötése a tenyérvájatba fekszik. A fogást úgy gyakoroltassuk, hogy a tanítványok a gerelyt bal kézzel, valamivel a vashegy felett megfogva tartsák maguk elõtt. Jobb kézzel az elõbb elmondottak szerint fogjanak rá a kötésre, s a bal kézzel igyekezzenek a fogásból kitolni a gerelyt. A gerely tartása, hordmódja A gerelyt - laza, mégis biztos fogással - a gerelyt fogó kézfej a

halánték környékén tartja, a gerely hegye rézsutosan lefelé - elõre kb. a mell magasságáig, s kissé a testközép felé irányul A tengely tartását is a célszerûség határozza meg, s így végsõ fokon az egyén adottságaitól függõen eltéréseket tapasztalhatunk. A gerely fogása olyan legyen, hogy biztosítsa a dobó számára a legjobb nekifutási lehetõséget, ne okozzon merevséget, feszültséget a fogásban és a kidobásban átmenetkor a tanítvány könnyen tudja irányítani a gerelyt. A helybõl hajítás felépítése, rávezetõ gyakorlatai Már az elsõ alkalommal oktatnunk kell a gerely kidobását. Megfelelõ bemelegítés után - elsõsorban a váll- és a könyökizületet, valamint a törzset mozgatassuk át - a hajítás pontosabb végrehajtására a következõ fokozatokat alkalmazhatjuk rávezetésül. Már a legelsõ dobásoknál is ügyeljünk a következõkre: · bal lábfej ne nyitottan, inkább rézsutosan befelé fordítva támasszon a

talajon; · a jobb lábfej a gerely hátratolásakor ne forduljon hátrafelé, hanem amennyire merev feszülés nélkül lehetséges, rézsutosan elõre nézzen; · a hajítást ne a kar dobómozdulata, hanem a jobb testoldal elõremozgásával a jobb váll elõretörése indítsa meg. A helybõl hajítással kapcsolatban szem elõtt kell tartani néhány dolgot: · a kiinduló helyzetben a bal kar könyöke és tenyere a dobás irányba nézzen. Ezzel elõsegíthetõ a bal váll magasabb és a jobb váll mélyebb elhelyezkedése. · az ívképzés végén és a kidobás kezdeti szakaszában a dobó kar könyöke magasabb legyen, mint a kézfej. Enélkül igazi feszülést nem lehet elérni a váll-, a kar-, és a kézizmokban A tanár által kiválasztott rávezetõ gyakorlatok során elsõsorban a következõ feladatok megoldását kell elõsegíteni: · a dobó tudjon a gerellyel jól "bánni", ne okozzon nehézséget számára a gerellyel futás, a gerely dobóhelyzetbe

vitele és az elõkészítõ lépések végrehajtása; · a dobó hajítás közbeni erõkifejtése, a "vonalban" tartott gerely hossztengelyének irányában hasson, s ennek következtében a gerely a megfelelõ pályán repüljön. B. A hajító mozgás előkészítő, rávezető gyakorlatai Hajításgyakorlatok A hajítás miként a lökés is úgynevezett egyenes vonalú dobómozgás, mert hajítás közben a dobószer gyorsítása elvileg egy dobásirányú függőleges síkban, egyenes vonalban történik. A hajítás jellemző mozzanata, a szer kidobása, a fokozatosan behajló, majd kinyúló kar gyors előrelendítésével, a váll vízszintes síkja fölött történik. A karral hajítás mozzanatában a könyök átmenetileg megelőzi a szerfogás helyét. A hajítások történhetnek helyből és lendületszerzéssel, két kézzel és egy kézzel, fekvésben, ülésben, térdelésben, féltérdelésben és állásban. A hajítás a leggyorsabb dobómozgás,

hajítással lehet a legmesszebbre és a legpontosabban dobni. A nagy sebességű dobásvégrehajtás, a testrészek robbanékony mozgásba kapcsolódása mint mozgásminta a hajításból jól transzferálható a különböző dobómozgásokba. A hajításgyakorlatok a kondicionális képességeket tekintve elsősorban a hajító mozgásban részt vevő hasizmok, vállövtáji izmok és felsővégtag-izmok gyorserejének fejlesztésében jelentősek. A hajításgyakorlatokhoz a mozgásszerkezet sajátosságai, az erőkifejtési lehetőségek miatt nem alkalmazhatók akkora súlyú dobószerek, mint a lökéshez vagy vetésekhez. A jó hajításteljesítmények magas szintű gyorserőt feltételeznek. A gyorserő-teljesítményt a maximáliserő-szint alapozza meg. A hajítások elsajátításában és eredményességben különösen a hajítás mozgássorában aktívan részt vevő törzs, vállöv és kar izmainak maximális ereje fontos és az alsó végtag izmok maximális erő

szükségessége sem elhanyagolható. Gyakorlatok: - hajítás két kézzel fej fölött előre háton fekvésben - hajítás egy kézzel előre, háton fekvésben az ülésben hajítások végezhetők talajon, zsámolyon, padon svédszekrényen és más eszközökön ülésben. Az ülés a legkülönbözőbb formában történhet (oldalülés, harántülés, lovagló-ülés), a hajítás két kézzel és egy kézzel. A hajítás iránya bármilyen lehet, de az előre hajítások a legmegfelelőbbek gyakorlati szempontból. A térdelésben hajítások oldalterpeszben és harántterpesz-térdelésben végezhetők, két kézzel v egy kézzel. A hajítás iránya elvileg bármilyen lehet, de gyakorlati szempontokat (céltechnikák, képességfejlesztés) figyelembe véve az előrefelé hajítások a legfontosabbak. A féltérdelésben hajítások elvileg oldalterpesz- és harántterpesz- féltérdelésben, két kézzel és egy kézzel történhetnek bármelyik irányba, de a fejleszteni

kívánt erőt, mozgástulajdonságokat figyelembe véve csupán a harántterpesz-féltérdelésben két kézzel és egy kézzel előre hajítással célszerű foglalkozni. Az állásban hajítások történhetnek helyből és lendületszerzéssel, két kézzel és egy kézzel. Végezhetők zárt állásban, oldal és harántterpeszállásban, de a gyakorlatban az oldalterpeszállásban és a harántterpeszállásban történő hajításokat alkalmazzuk. A zárt állásban hajítások technikája hasonló az oldalterpeszállásban hajítások technikájához. A hajítás irányát az anatómiai lehetőségek nagymértékben meghatározzák. Gyakorlati szempontból az előrefelé történő hajítások a legfontosabbak. A lökésekhez, hajításokhoz és vetésekhez mindenféle tárgy igénybe vehető, amely alakjánál, kiterjedésénél és súlyánál fogva dobásra alkalmas. A képességfejlesztés leggyakrabban alkalmazott dobószerek a tömöttlabdák, a golyók, a

fülessúlyok és a rudak