Szociológia | Családszociológia » Humánökorendszer

Humánökorendszer Humán ökorendszer-elmélet: A humán ökorendszer és a rendszerszemlélet egy lehetséges elméleti keret a sok közül, melyben elhelyezhető a szociális munka célja, feladatai, értelmezése, a szociális munkás tevékenysége. A szociális munka tevékenysége, tárgya, természete: • • • • • A szociális munkások szociális környezetben élő, és egymásra hatással lévő emberekkel foglalkoznak Az ember és környezetének kölcsönhatására összpontosít. Welch (1987) szerint a humán ökorendszer-elmélet hasznos keretet ad ahhoz, hogy megértsük az ember és környezete között fellépő kölcsönhatásokat. Ez az elmélet egybefoglalja az általános rendszerelméletet és a humán ökológiaelméletet: egyén a környezetében. A hangsúly mindig a kölcsönhatásokon van. Középpontban az egyén van, de nem, mint passzív szemlélő, hanem aktívan alakítja viselkedésmódját a környezet különböző szintjein. A szociális

munka szakmai szerepe: • • • • • • A szakmának mindkét faktorra (az egyénre és környezetére) kell koncentrálnia problémahelyzetben A szociális munka lényege az egyén és a környezete közti interakción van. A szociális munkások gyakran érzik úgy, hogy az egyénnek kell a középpontban állnia, ennek legfőbb oka az, hogy más szakmák és hivatalok ezt várják tőlük, pedig az ő területük valójában a két faktor közti interakció A szociális munka szakma közötti szakma Hatékony kapocs a közösségi érzések és a döntések között. Elfogadja, hogy a szociálpolitikának vannak korlátai, bizonyos emberek mindig kiesnek a védőhálóból, és határozottan ezeknek az oldalára áll. A szociális munkásnak mindent meg kell tennie, hogy a szociálpolitika olyan igazságos és tisztességes legyen, amennyire lehetséges, annak ellenére, hogy az eredménytelenség, egyenlőtlenség és a tehetetlenség állandónak tűnik. Készen kell

állni a mindennapi politikai szerep vállalására. A szolgáltató szerepet is teljes mértékben ki kell használnia. Értenie kell az adott szociálpolitikát és jóléti rendszert, hogy minden polgár részesüljön abban, amire a törvény által jogosult. A szociális munka a szociális környezetben élő és egymásra hatással lévő EMBEREKKEL foglalkozik, az ember és környezetének kölcsönhatásaira összpontosít. A Welch (1987) által alkotott humán ökorendszer ezeknek a kölcsönhatásoknak a megértéséhez használható. Középpontjában az ember található, majd az őt körülvevő környezet és természetes támaszok különböző szintjei. Humán ökorendszer felépítése Egyén a középpontban: ○ Az ember testileg ○ Intraperszonális szint ○ Interperszonális szint ○ Család és más kicsoportok ○ Helyi közösség ○ Adott kultúra ○ Nemzet, állam, társadalom A szociális munka fókuszában az a kétirányú cselekvés áll, ahogy

az egyén belép a szociális környezet különböző szintjeibe és ott cselekszik, a környezet pedig összetűzésbe kerül az egyénnel. Ez a kétirányú cselekvés a szociális munka szakterülete. Olykor előfordul, hogy az interperszonális és kiscsoporti szinttől távol álló problémákkal is találkozik a szociális munkás (konfliktusok intraperszonális vagy nemzeti, társadalmi szinten), ilyenkor a megfelelő társtudományok szakembereihez kell fordulnia (pszichológia, szociálpolitika). A szociális munkát ezért szakmaközi szakmának is tekinthetjük. A humán ökorendszer koncepciója szerint ember többnyire megbirkózik az élet kihívásaival, mivel a szubjektív és a külső erőforrások természetes támogatást állítanak az élet problémáinak leküzdéséhez, vagyis a túléléshez. Ha egy vagy több természetes támasz nem jól működik, akkor az egyén egy másik támaszt keres. Ha egyik természetes támasz sem tud megfelelő segítséget

nyújtani, akkor keres valamilyen szakmai (nem természetes) támaszt. A szociális munkások nem olyan emberekkel foglalkoznak, akiknek valamilyen problémájuk van, hanem hanem olyanokkal, akik nem tudnak megbirkózni ezekkel a problémákkal ○ Célok: ■ egyén problémamegoldó/kezelő képességének növelése ■ egyén és az őt forrásokkal ellátó rendszerek közti összeköttetés erősítése és a rendszer hatékonyságának, emberközpontúságának biztosítása ■ pozitív hozzájárulás az állandóan változó szociálpolitikához