Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Németh Péter - Az elmúlt 14 év, Magyarország és az Európai Unió csatlakozási tárgyalásai

Németh Péter - Az elmúlt 14 év, Magyarország és az Európai Unió csatlakozási tárgyalásai Egy friss közvéleménykutatás Az Európai Unió országainak lakosai legnagyobb arányban Magyarországot látnák szívesen az Unióban � ez derült ki abból a nagy közvélemény-kutatásból, amelynek eredményeit a The Wall Street Journal Europe tette közzé 2003. január 24-én A felmérés egyéb kérdéseire kapott válaszokból az a k ép kerekedett ki, hogy az európaiak többsége derülátóan tekint a jövőbe: a megkérdezettek 51 százaléka arra számít, hogy húsz év múlva az EU gazdaságilag legalább egyenlő erejű lesz az Egyesült Államokkal, sőt ezek egy része szerint minden szempontból felnő az amerikai szuperhatalom mellé, míg 6 t ovábbi százalék szerint a világ meghatározó hatalmává válik. A legderűlátóbbak a skandinávok, a legbizonytalanabbak e kilátásokban a németek és a spanyolok. A közép-európaiak mérsékeltebb

várakozásokkal tekintenek az EU jövőbeli szerepe elé, közülük a magyarok a legmagabiztosabbak 52 s zázalékkal. A lap megbízásából 17 országban, köztük Magyarországon kérdezték meg az emberek véleményét arról, hogyan látják az egyesülo Európa jövojét és vetélkedését az Egyesült Államokkal. Arra a kérdésre, hogy mely megnevezett országokat látnák szívesen az EU-ban, Magyarország kapta a l egmagasabb igenlo arányt: a t eljes európai keresztmetszetben 64 százalékot, csak Nyugat-Európában 63 százalékot. A második helyen Lengyelország, a harmadikon Csehország végzett. Érdekesen eltért ettol a három közép-európai tagjelölt országban � Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon � megkérdezettek véleménye. Náluk szoros versenyben a lengyel, cseh, magyar sorrend alakult ki A bovítésrol gyakorta hallottuk, hogy az Európai Unió legnagyobb kihívása és legfontosabb feladata a XXI. század elején Különleges,

egyedülálló történelmi feladat, amely hozzájárul kontinensünk békés újraegyesítéséhez, az új tagállamok felé is kiterjesztve a stabilitást és a jólétet. Hazánk is kifejezte csatlakozási óhaját, és 14 éve megkezdte a kétoldalú kapcsolatok kiépítését és azok elmélyítését. A kapcsolatfelvétel 1989-1990 fordulóján a közép-kelet-európai térség több államában is demokratikus fordulat ment végbe. Az EK (a mai EU) az új helyzetet felismerve viszonylag hamar reagált, és társulási tárgyalásokat kezdett eloször a h árom élenjáró országgal: a Cseh és Szlovák Köztársasággal, Lengyelországgal és Magyarországgal. A diplomáciai kapcsolatok felvétele az Európai Közösségek és Magyarország között az 1988. szeptember 26-án aláírt együttmuködési megállapodással kezdodött, amely az EGK és hazánk közötti kereskedelemrol, valamint a gazdasági és kereskedelmi együttmuködésrol szólt. 1990 június 8-án újabb

megállapodás következett: aláírták az Európai Közösségek Bizottsága budapesti képviseletének megnyitásáról, a diplomáciai kiváltságok és mentességek kölcsönös megadásáról szóló megállapodást Brüsszelben. Társulási szerzodés Magyarország 1991. december 16-án kötött társulási szerzodést az Európai Unióval, amely az ipari termékek szabad kereskedelmének 2001-ig történo megteremtésérol, a politikai együttmuködés kialakításáról és a jogharmonizáció folytatásáról rendelkezett. A közép- és kelet-európai államokkal kötött társulási szerzodéseket összefoglalóan �Európai Megállapodásoknak" [angolul: Europe Agreements] nevezték. A szerzodések mindenekelott a k étoldalú és egyenrangú ipari szabad kereskedelem megteremtését célozzák, melynek megvalósítása azonban idoben aszimmetrikus jellegu lett, mivel az EK hamarabb bontotta le korlátozó jellegu rendelkezéseit. Az Európai Megállapodások

jelentosége, hogy a kereskedelmi mellett intenzív politikai és jogharmonizációs együttmuködésrol is szóltak. A társulási szerzodésekben a társult országok jelezték, hogy céljuk a teljes tagság elérése, de erre az EK e megállapodások keretében nem vállalt kötelezettséget. Az Európai Megállapodások megkötése során az Európai Unió részérol még hiányzott a politikai akarat a közép- és kelet-európai országok integrálását illetoen, ezért a társulási szerzodéseket nem is kívánták összefüggésbe hozni esetleges jövobeni tagsággal kapcsolatos ígéretekkel. A kapcsolatok elmélyítésének kerete A kapcsolat elmélyítésének keretet adó Európa-Megállapodást, melyet az Európai Közösség hazánk mellett Lengyelországgal és Csehszlovákiával is megkötött, 1991. december 16-án írták alá a közösség fovárosában. (Hatályba lépett 1994 f ebruár 1-jén mint az 1994 é vi I törvény. A Magyar Köztársaság és az

Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítésérol szólt.) A megállapodás kereskedelemre vonatkozó részeit hatályba helyezo Ideiglenes Megállapodás 1992. március 1-jén lépett hatályba és már azon évben (1992 június 22-23 között) megtartotta elso ülését a kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó EK-Magyar Vegyes Bizottság Brüsszelben. 1992. szeptember 16-án az Európai Parlament ratifikálta az EK-magyar és az EK-lengyel Európa-Megállapodást (társulási szerzodést), s azok parlamenti ratifikálását ajánlotta az EK tagországainak. A magyar törvényhozásban nyolc nappal késobb (szeptember 24-én) megalakult a Magyar Országgyulés Európai Közösségi Ügyek Bizottsága. 1992. október 28-án sor került az EK Elnöksége, az EK Bizottsága és a Visegrádi Országok elso csúcstalálkozójára, melyen a m agyar küldöttséget Antall József miniszterelnök vezette Londonban. A koppenhágai kritériumok Az Európai

Közösség hivatalosan az Európai Tanács 1993. j únius 21-22 között megtartott koppenhágai ülésén fogadott el határozatot a bovítésrol a társult közép- és kelet-európai országok irányába. A koncepció lényege, hogy egyszerre kezdték meg a t árgyalásokat a csatlakozásra legfelkészültebb országokkal, köztük hazánkkal, ha a társult ország a megkívánt gazdasági és politikai feltételek kielégítésével képes teljesíteni a tagsággal járó kötelezettségeket. Az Európai Tanács az alábbi tagsági követelményeket fektette le: Az azóta csak koppenhágai kritériumokként emlegetett feltételek szerint a jelölt államnak: • • • stabilan muködo demokratikus intézményrendszerrel kell bírnia, amely garantálja a jogállam és az emberi jogok tényleges érvényesülését és biztosítja a k isebbségek védelmét, jogaik tiszteletben tartását (politikai kritériumok); muködo piacgazdasággal kell bírnia, és képesnek kell lennie

megbirkózni az Unióban meglévo piaci erok versenyével (gazdasági kritériumok); képesnek kell lennie eleget tenni a t agságból származó kötelezettségeknek (ami az acquis communautaire adaptálását és alkalmazását jelenti), beleértve a p olitikai, valamint a gazdasági és monetáris unió céljait is (jogi, intézményi kritériumok). A társult országoknak az Európa-Megállapodások bilaterális struktúráival párhuzamosan megerosített és kibovített multilaterális strukturált kapcsolatrendszert ajánlottak fel. A társulási szerzodés végrehajtását kereskedelempolitikai koncessziók révén gyorsító javaslatokat fogadtak el, s hozzájárultak, hogy az éves PHARE keret maximum 15%-át infrastrukturális beruházásokra fordítsák. Hazánk csatlakozását segítendo Budapesten megalakult a M agyarország-EU Társulási Parlamenti Bizottság az Európai Parlament Magyarország Delegációja és a Magyar Országgyulés EK Ügyek Bizottságának

tagjaiból 1994. január 26-án A Magyar-EU Társulási Tanács alakuló ülése Brüsszelben. Az Európai Unió Általános Ügyek Tanácsa (külügyminiszterek tanácsa) brüsszeli ülésén határozatot fogadott el az EU és a t ársult közép- és kelet-európai országok politikai együttmuködésérol 1994. március 7-én A csatlakozási kérelem A csatlakozási kérelmet Boross Péter miniszterelnök 1994. m árcius 31-én írta alá A Parlament határozatának elfogadására 1994. március 22-én került sor, 223 mellette szóló szavazattal, 3 tartózkodás mellett és ellenszavazat nélkül. A Magyar Parlament ily módon kifejezte azt a tényt, hogy az Országgyulésben képviselt valamennyi politikai párt támogatja Magyarország tagságát az Európai Unióban. A hivatalos csatlakozási kérelmet[1] 1994. április 1-jén be is nyújtották az Európai Unió Tanács soros elnökségéhez, és április 19-én Budapesten megtartotta alakuló ülését a MagyarEU

Társulási Bizottság. 1994. december 8-án Az EU soros német elnöksége Kohl kancellár kezdeményezésére meghívta a társult közép- és kelet-európai államok állam- és kormányfoit az elnökséget lezáró esseni Európai Tanács-ülésre. Az Európai Tanács soron következo madridi ülésén (1995. december 15-16) megbízta az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki a bizottsági véleményt a közép és kelet-európai államok csatlakozási kérelmeirol. 1996. áprilisában az Európai Bizottság eljuttatta a magyar kormányhoz a Kérdoívet Agenda 2000 Az EU számára így mielobb meg kellett határozni, hogy kivel kíván csatlakozási tárgyalásokat kezdeni (korábban Ciprus, Málta és Törökország is benyújtották csatlakozási kérelmüket). A csatlakozási tárgyalások megkezdésének egyetlen jogi feltétele, hogy a jelölt országról a Bizottság országvéleményt bocsásson ki, amelynek alapján a T anács dönt a tárgyalások megindításáról. Az

Európai Tanács felkérésére a Bizottság 1997 július 16-án adta ki az Agenda 2000 p rogramdokumentumot, amely egyrészt tartalmazta az EU jövo évezred elso éveiben követendo stratégiájának tervezetét, másrészt a Bizottság ezen anyaghoz csatolta a 10 közép- és kelet-európai országról készített országvéleményeit. Az Agenda 2000 az elso olyan meghatározó uniós programdokumentum lett, amely már egy kelet felé kibovült EU-val számolt. Az Agenda 2000 � melynek törzsdokumentuma az �Egy erosebb és szélesebb Unióért" alcímet viseli � elsodleges jelentosége, hogy benne a Bizottság együtt tárgyalta az EU reformja, jövostratégiája, illetve a bovítés kérdéseit. Az Agenda 2000 egy programban tett indítványt az Európai Unió következo években (a 2000-2006-os periódusban) szükséges átalakulási stratégiájára, és fektette le az EU bovítésének kereteit. A Bizottság az országvéleményekben� a koppenhágai kritériumok

teljesítési szintje alapján � arra tett javaslatot, hogy az EU öt közép- és kelet-európai országgal: Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal, Szlovéniával, illetve Ciprussal (az ún. �5+1"-ekkel) kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat. A többi jelölt országot (Szlovákia, Lettország, Litvánia, Bulgária, Románia) a Bizottság ekkor még nem találta alkalmasnak a tárgyalások megkezdésére. A Bizottság országvéleményeit és a bovítéssel kapcsolatos anyagait (Agenda 2000) nyilvánosságra hozta 1997. július 16-án, amelyben pozitív avis-t állított ki Magyarországról, és javasolta a tárgyalások megkezdését. Az Európai Unióban megvalósuló egységes piac (a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a toke szabad áramlása) muködését közös politika és egy rendkívül kiterjedt közösségi joganyag segíti, amely ma már mintegy 100.000 oldalnyi jogszabályt tesz ki, amit a csatlakozni kívánó

országnak teljes egészében át kell vennie és alkalmaznia. Az átfogó követelményrendszer átvétele hosszadalmas és bonyolult csatlakozási tárgyalások folytatását követelte meg a tagállamoktól és a tagjelölt országoktól. A csatlakozási tárgyalások kezdete Az EU tagállamai az 1997. decemberi (12-13) Európai Tanács luxemburgi csúcsán határozták el, hogy megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat (accession negotiations), amelyek megindulását az Általános Ügyek Tanácsának brüsszeli ülésén a brit soros elnökség nevében Robin Cook külügyminiszter hivatalosan is bejelentette: a tárgyalások megkezdésére az 5+1 állammal 1998. március 31-én kerül sor Brüsszelben A Tanács döntése értelmében kétoldalú kormányközi konferenciák keretében az EU megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat a l egfelkészültebb (5+1) társult állammal, köztük hazánkkal. A luxemburgi formula ugyanakkor kijelentette azt is, hogy a bovítési

folyamat minden tagjelölt bevonásával kezdodik meg. A luxemburgi csúcs egy ún. csatlakozási stratégia keretében új alapokra helyezte az EU és a tagjelölt országok viszonyát. A csatlakozási stratégia deklarált célja, hogy minden jelölt állam az Unió teljes jogú tagjává váljon, és ezt megelozoen a közösségi joganyag, az acquis communautaire leheto legnagyobb részét alkalmazza. Ezt az Unió a Bizottság által az Agenda 2000-ben javasolt ún. Csatlakozási Partnerséggel kívánta elosegíteni. A Csatlakozási Partnerség lényege, hogy minden tagjelölt állam számára egyenként, az egyéni felkészültség szerint az EU programokat határoz meg a felkészülés támogatására. Ennek fo eleme, hogy a programok végrehajtására az EU a maga részérol technikai és anyagi forrásokat biztosít, utóbbiakat mindenekelott az ún. elocsatlakozási alapok keretében Három ilyen alap létezik, a P HARE, illetve a 2 000-tol muködo SAPARD és az ISPA. A PHARE

30%-ban a társult államok közigazgatási és igazságszolgáltatási intézményrendszerének fejlesztését, 70%-ban pedig az acquis adaptálását és alkalmazását segíti elo 2000-2006. között évente 1,56 milliárd Euróval. A mezogazdasági szerkezetváltást támogató SAPARD keretében 2000-2006 között évente 520 millió eurót, az infrastrukturális fejlesztéseket finanszírozó ISPA keretében pedig ugyanezen idoszak alatt évi 1,04 m illiárd eurót használhatnak fel a közép- és keleteurópai tagjelöltek. Az ünnepélyes megnyitást követo napon kétoldalú kormányközi konferencia keretében az ún. Nyitó Nyilatkozatok kölcsönös felolvasásával Brüsszelben megkezdodtek a h ivatalos csatlakozási tárgyalások Magyarország és az Európai Unió között. A csatlakozási kérelmek beadásának sorrendjében (Magyarország Ciprust követve a második) zajló kétoldalú Kormányközi Konferencián elhangoztak a felek nyitó nyilatkozatai. Az elso

fotárgyalói fordulóra hazánk esetében április 24-én került sor. Az Általános Ügyek Tanácsa jóváhagyta, hogy 1998. okt óber 10-én kezdodjenek meg az érdemi tárgyalások, illetve felkérte a B izottságot, hogy az elso hét fejezetrol készítse elo a t agországok Közös Álláspontjának (Common Position) tervezeteit. A csatlakozási tárgyalások menete A csatlakozási tárgyalások szerkezetük szerint két összetevobol állnak: egy felvezeto szakaszból, a közösségi joganyag áttekintésébol, valamint a konkrét érdemi tárgyalásokból. A csatlakozási tárgyalások bevezeto szakasza a k özösségi joganyag átvilágításából, az ún. �acquis screening"-bol áll. Ennek során a tárgyalópartnerek áttekintik az Európai Unió 29 f ejezetben összefoglalt joganyagát. Érdemi tárgyalási fordulóra egy fejezetben akkor kerülhet sor, ha átvilágítása lezárult. Az érdemi tárgyalási fordulókhoz minden egyes fejezetben mind az adott

tagjelölt ország, mind az EU tárgyalási álláspontot, ún. pozíciós papírt készít, ezek képezik a tárgyalások kiinduló alapját, amelyeket a tárgyalópartnerek ütköztetnek. Az érdemi tárgyalások menete az átvilágításhoz hasonlóan fejezetenként sorban halad, azzal a különbséggel, hogy az egyes fejezetek csak akkor zárulnak le, ha a tárgyalásokon megvalósuló egyeztetéseket követoen egyik oldalon sem marad vitatott pont. Ez esetben is azonban csak ideiglenesen tekintik lezártnak az adott fejezetet, ugyanis amíg minden fejezet nincsen lezárva, addig bármelyik egyszer már lezárt fejezetet bármely fél kérésére újra lehet nyitni. A végleges lezárás így tulajdonképpen csak a csatlakozási szerzodések aláírásával következik be. Az érdemi tárgyalásokon dol el, hogy egy tagjelölt milyen területeken kaphat bizonyos ideig tartó átmeneti mentesítéseket, könnyítéseket, ún. derogációkat A 31 f ejezet közül 1998. 04 27 � 1999

07 07 között 29 került átvilágításra A közös multilaterális fordulókat országonkénti bilaterális fordulók követték. 1998. szeptember 3-án a magyar kormány elfogadta az elso 11 tárgyalási álláspontot, melyek a következok: Tudomány és kutatás, Távközlés és információs technológiák, Oktatás és képzés, Kultúra és audiovizuális politika, Iparpolitika, Kis- és középvállalatok, Közös Kül- és Biztonságpolitika, Vállalati jog, Fogyasztóvédelem, Halászat, Statisztika. 1998. december 2-án Budapesten a csatlakozni kívánó �5+1" állam konzultációján elfogadott megállapodás értelmében 1999. januárjának végéig saját ütemezésben az elso átvilágított 15 fejezetig mindegyik tagállam beadta a tárgyalási álláspontokat. 1999. január 28-án a magyar kormány újabb négy fejezet tárgyalási álláspontját hagyta jóvá: az áruk szabad áramlásáról, a külgazdasági kapcsolatokról, a vámunióról és a

versenypolitikáról szóló részeket. Az 1999. m árcius 26-27-én megtartott "5+1"-es konzultáción (Ciprus, Limassol) elfogadott megállapodás értelmében az államok újabb ütemezésben egyeztek meg a soros 8 pozíciópapír benyújtásáról július végéig (2-3 ütemben), valamint az összes fennmaradó tárgyalási álláspont átadásáról 1999. novemberének végéig 1999. április 19-én a harmadik fotárgyalói fordulón Brüsszelben 5 fejezet tárgyalása került napirendre (távközlés, iparpolitika, halászat, statisztika, fogyasztóvédelem): -statisztika: ideiglenes lezárás, -ipar: ideiglenes lezárás, -távközlés: ideiglenes lezárás elkülönítéssel (helyi koncessziók), -halászat: még információszolgáltatás kellett, -fogyasztóvédelem: még információszolgáltatás kellett. 1999. május 1-jén a magyar kormány újabb négy tárgyalási álláspontot hagyott jóvá, melyek a következok: szociálpolitika és foglalkoztatás,

energia, gazdasági és pénzügyi unió, a toke szabad áramlása. 1999. június 21-én a bilaterális kormányközi konferencia miniszteri szintu fordulóján Luxemburgban a tervezett menetrendnek megfeleloen a két fotárgyalói forduló eredményeinek megerosítése és az 1. fejezet tárgyalása kezdodött meg: -további tárgyalást nem igényelt öt fejezet (halászat, statisztika, fogyasztóvédelem, iparpolitika, távközlés; utóbbi ketto esetében egy-egy kérdés nyitva maradt) -további tárgyalást igényelt (vállalati jog, verseny, vámunió, külgazdaság és az áruk szabad áramlása) 1999. július 27-én kormány elfogadta a környezetvédelemmel kapcsolatos tárgyalási álláspontot és július 28-án átadta Brüsszelben. Ugyanezen az ülésen elfogadásra került a kiegészíto átvilágítási (screening) mandátum. Az új stratégia elfogadása Helsinkiben 1999. december 10-11-én az Európai Tanács Helsinkiben új csatlakozási stratégiát fogadott el,

melynek lényege a tárgyaláskezdés a második körös országokkal, a csoportos megközelítés vége, egyúttal a differenciálás elvének hangsúlyozása. A helsinki csúcs emellett rámutatott arra, hogy ezzel megszunt a tagjelölt országok csoportokra való felosztása. Az egyéni elbírálás szerepét hangsúlyozva pedig a t agállamok aláhúzták, hogy a d ifferenciálás elvét fokozottan fogják figyelembe venni, azaz a korábban tárgyalásokat kezdok (az innentol �luxemburgi csoport�-nak nevezett hat ország) között is lehet különbségtétel és a késobb induló országok (az ún.�helsinki csoport" -nak nevezett hat ország) akár utol is érhetik, netán meg is elozhetik a már régebb óta tárgyalókat. A helsinki csúcs jelentos döntést hozott Törökországgal kapcsolatban is, miután a tagországok hivatalosan is elismerték Törökország tagjelölti státuszát, igaz a csatlakozási tárgyalások vele kapcsolatban nem kerültek szóba. A

csúcson intézményi reformokat fogadtak el (mérsékelt mandátumú IGC összehívása 2000 februárjában), és kifejezték abbéli szándékukat, hogy a csatlakozást 2002. vé géig, a ratifikációt 2002. decemberéig befejezik A helsinki csúcson a tagállamok mindemellett kimondták, hogy az Európai Unió 2003. január elsejétol fog készen állni új tagállamok fogadására. 2000. január 31-én a Magyar Köztársaság Országgyulésében képviselt hat parlamenti párt és a Kormány a külügyminiszter kezdeményezésére konzultációt tartott, amelyen megegyezés született a havi találkozókról, illetve a H ázelnök és az Európai Ügyek Bizottsága (EIÜB), valamint a Külügyi Bizottság (KB) elnökeinek meghívásáról. 2000. február 22-én a Kormány döntött a csatlakozási folyamat aktuális kérdéseirol Legfobb célkituzésnek a t árgyalások befejezését tekintették (2001 végéig), a csatlakozás lehetséges dátumának 2003. január 1-jét

jelölték meg A kormány óhajával egybecsengett�luxemburgi a hatok� 2000. március 30 -31-i 10. találkozója Cipruson (Paphos), ahol nagyobb tárgyalási dinamikát és a csatlakozási forgatókönyv év végéig való megszerkesztését igényelték. 2000. november 8-án az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta az Éves Jelentést, és az Összefoglaló Értékelések helyett elso ízben Bovítési Stratégiai Dokumentumot jelentetett meg. A Bizottság megerosítette az egyéni elbírálás és a t eljesítmény szerinti elorehaladás elvét, és állást foglalt a helsinki menetrend betartása mellett. A Bovítési Stratégiai Dokumentumban javaslatot tett a csatlakozási tárgyalások érdemi szakaszának megkezdéséhez vezeto útra és annak eszközrendszerére. A nizzai csúcs A kezdetben konkrét menetrend nélkül zajló tárgyalásokon fordulópontot jelentett az EU 2000. decemberében, Nizzában elfogadott bovítési stratégiája, amely kijelölte a

csatlakozási tárgyalások menetrendjét. A 2000. december 7-10-i nizzai csúcs elsodleges jelentosége az volt, hogy lezárta a tagállamok által a bovítés elofeltételének tartott intézményi reformokat, és megszületett a bovítést lehetové tevo Nizzai Szerzodés. Az EU döntéseivel igazolni kívánta, hogy úgy gondolja, elérkezett az ido, hogy új lendületet adjanak a bovítési folyamatnak. Ezért a nizzai csúcson az intézményi reformok mellett a tagállamok állam- és kormányfoi jóváhagyták az Európai Bizottság 2000. november 8-án megjelentetett bovítési Stratégiai Dokumentumát is, amelynek ajánlott menetrendje a cs atlakozás felé vezeto utat próbálta meg konkrétabb formába önteni. A stratégia a helsinki idokeretbol kiindulva megerosítette, hogy 2002-ben a legfelkészültebb jelölt országokkal a tárgyalások lezárhatók lesznek, amennyiben a tagjelöltek teljesítik a felvételi kritériumokat. A Nizzában elfogadott tárgyalási

�útiterv" [angolul: road map] egy három féléves programot határozott meg a legfelkészültebb országok számára a csatlakozási tárgyalások még nyitva álló fejezeteinek lezárására. A menetrend 2002 közepéig az összes tárgyalási fejezetre vonatkozóan lefektette, hogy mely kérdéseket mikor kell megvitatni és lehetoség szerint lezárni. A menetrend egyben azzal számolt, hogy a tárgyalásokat a legfejlettebb tagjelöltekkel � köztük Magyarországgal � 2002-ben le lehet zárni. Nizzában a tagállamok történelmi döntést hoztak az Unió intézményi és döntéshozatali reformjáról is, amely lehetové tette, hogy az EU intézményrendszere képes legyen befogadni az új tagállamokat. A szerzodést az Unió tagállamai 2001 f ebruár 26-án írták alá Ezt követoen megkezdodhetett a szerzodés ratifikálásnak folyamata mind a tagállamokban, mind az Európai Parlamentben. Nizzában a t agállamok megerosítették, hogy� a helsinki csúcs

döntésével összhangb an � 2002. végére készen állnak új tagállamok befogadására Hozzátették, mindezt az EU annak reményében teszi, hogy a legfelkészültebb tagjelölt országok polgárai részt vehessenek már a következo, 2004 j úniusában esedékes európai parlamenti választásokon. Ezt a cél t megerosítette a 2001. júniusában tartott göteborgi EU-csúcs 2001. június 5-én Mádl Ferenc köztársasági elnök megnyitotta az Európa jövojérol szóló magyarországi társadalmi vitát. Hazánk számára nagyon kedvezo volt a t árgyalási menetrend meghatározása, minek köszönhetoen 2001. e lso felében minden korábbinál lendületesebben tudott haladni, valódi áttörést ért el. 2001 elso félévében olyan problémásabb témaköröket sikerült lezárni, mint például a környezetvédelem, a személyek (a munkaero) szabad mozgása vagy a toke szabad áramlása. Az ország néhány kérdésben átmeneti mentességet kapott, így például a

legköltségesebb környezetvédelmi beruházásokat csak a csatlakozást követoen kell majd megvalósítania, úgy, hogy ezekhez már igénybe vehet uniós támogatásokat is. A toke szabad áramlásával kapcsolatban pedig megegyeztek abban, hogy a külföldiek 7 éven át nem vásárolhatnak Magyarországon termoföldet, és az itt letelepedett gazdáknak is 3 évet kell várniuk. Így az ország 2001 köz epére a mintegy 30 t árgyalási témakörbol már 22-t tudhatott maga mögött, és ezzel � legalábbis a lezárt tárgyalási fejezetek számát tekintve � a tagjelölt országok élére állt. A Magyarország és az EU közötti tárgyalásokon immár kizárólag nehéz, jelentos fejezetek maradtak nyitva. 2001 második felében a versenypolitika, a közlekedés, a bel- és igazságügyi együttmuködés, valamint egyes mezogazdasági kérdések (növény- és állategészségügy) kerültek terítékre. Emellett a médiatörvény módosítása esetén lezárhatóvá

válna a kultúra és audiovizuális politika-fejezet is. E témakörök sikeres befejezése esetén 2002-ben a m ezogazdaság, a regionális politika és a költségvetés fejezeteirol, valamint Magyarországnak az EU intézményeibe való bekapcsolódásáról kell tárgyalni. Míg a még 2001-ben tárgyalóasztalra kerülo fejezeteknél a lezárhatóság feltétele elsosorban az volt, hogy Magyarország teljesíteni tudja-e az uniós követelményeket, a 2002-ben terítékre kerülo témák inkább pénzügyi vonatkozásúak, arról szólnak, hogy Magyarország hogyan részesedhet az uniós költségvetésbol, milyen és mekkora mezogazdasági és regionális támogatásokra számíthat a közös kasszából, és mennyit kell abba befizetnie. Mivel az EU-ban gyakran a pénzügyi kérdéseket a legnehezebb megoldani, így várhatóan itt alakultak ki kemény és hosszú viták. Ezt nehezítette, hogy a tagállamok még nem döntötték el, hogy az EU legköltségesebb

politikájába, a mezogazdaságba, de mindenekelott annak támogatásába milyen formában kívánják bevonni az új tagokat, és tovább nehezíti ezt, hogy az Unióban a közös mezogazdasági politika reformja még kialakulatlan. A csatlakozási tárgyalások 2002. végére lezárultak 2004. május 1 Felvetül a kérdés: Mi vár még Ránk? Ezt követoen Magyarország polgárainak népszavazáson kell szentesíteniük a csatlakozást, amit a Magyar Országgyulés is megerosít. Ha a népszavazás sikeres, akkor mind a 15 E U-tagállam parlamentjének ratifikálnia kell a csatlakozási szerzodést. Mivel mindez idoigényes folyamat, így a cs atlakozási tárgyalások lezárása és a t agság idopontja között jó néhány hónap el fog telni. A tárgyalások eredményeként Magyarország és az EU aláírták a csatlakozási szerzodést, melynek értelmében 2004 május 1-jén ténylegesen is tagjává válunk az Uniónak. A napok visszaszámlálódnak. Magyarország 2004-ben

az EU tagjává válik, a magyar polgárok pedig részt vehetnek a 2006os európai parlamenti választásokon. A leendo tagoknak a csatlakozás pillanatától kezdve képesnek kell lenniük az uniós követelmények betartására. Ezért a cs atlakozási tárgyalásokon is elsosorban azt tekintik át, hogy a tagjelölt ország a csatlakozásig el tudja-e végezni a szükséges felkészülést. Mindehhez az EU megköveteli a t agjelöltektol, hogy rendelkezzenek egy részletes nemzeti programmal arra vonatkozóan, hogy melyik uniós szabályt mikortól és hogyan alkalmazzák. Magyarország is saját nemzeti programja mentén folytatja felkészülését. A magyar nemzeti program tartalmazza mindazokat az intézkedéseket, amelyek a j ogharmonizáció (azaz az uniós normák átvétele), az államigazgatási intézményrendszer fejlesztése (állami intézmények átalakítása, szükség esetén újak felállítása) és a gazdaságfejlesztés (a szükséges beruházások

megvalósítása) terén a közösségi követelmények átvételéhez és hazai alkalmazásához szükségesek. A nemzeti program pontosan megjelöli a végrehajtás feleloseit, a határidoket, az ütemezést, a r áfordítási költségeket és azok forrásait. A nemzeti program értelmében Magyarország 2002 végére befejezi a f elkészülést, � és a csatlakozási tárgyalásokon elért átmeneti mentességek kivételével � teljes egészében meg fog felelni az uniós eloírásoknak. Meg kell jegyezni, hogy a felkészülés nemcsak önerobol folyik: az EU anyagi támogatást nyújt a nemzeti program megvalósításához. Az ún e locsatlakozási alapok (a PHARE, az ISPA és a SAPARD programok) keretében pénzügyi segélyekkel (2000-tol évente mintegy 50-60 milliárd forinttal) támogatja a magyar felkészülési feladatok végrehajtását. 2003-ban visszatekintve a mögöttünk hagyott 14 évre: hosszú tárgyalások során vagyunk túl, hogy a csatlakozás sikerült, az

el nem vitathatóan az utóbbi négy kormány közös érdeme. Csak sejthető, hogy mi lesz a csatlakozás kézzelfogható és megélheto eredménye a jövoben. Annyi bizonyos, hogy a házban már benn vagyunk, csak lakájossá kell tennünk, és lehetoség szerint be kell nyitnunk minden szobába, persze csak úgy, hogy saját nappalink megorizze a számunkra oly fontos bútorait. Az adatok forrása: www.eumdfhu [1] A Magyar Köztársaság kormányának memoranduma az Európai Bizottsághoz a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történo csatlakozási kérelme tárgyában. Granasztói György nagykövet április 28-án továbbította Jacques Delors-nak, az Európai Bizottság elnökének