Történelem | Középiskola » A magyar nép eredete, vándorlása és a honfoglalás

A magyar nép eredete, vándorlása és a honfoglalás 1) Magyar nép eredete Egy nép kialakulásának, életének korai szakasza az őstörténet. A magyar őstörténet kutatásának legnagyobb nehézségét a források hiánya jelenti. Történetünk hajnalán őseink nem készítettek írásos feljegyzéseket. A sztyeppei vándorlás utolsó állomásán keletkeztek az első írásos emlékek Írott források hiányában az őstörténet-kutatásban előtérbe kerültek más tudományok, elsősorban a nyelvészet és a régészet által feltárt ismeretek. A nyelvészet az élő nyelv és a nyelvemlékek elemzése alapján felvázolja a nyelvtörténeti fejlődését. Kísérletet tesz a nyelvet beszélők anyagi és szellemi fejlődésének rekonstruálására is A nyelvészettel kapcsolatban az egyik probléma jelent az, hogy a nyelv története nem minden esetben egyezik a nép őstörténetével, s különösen nem a sztyepp övezetében, ahol népünk kialakult. A másik

probléma, hogy a sztyeppei térségben, ahol a magyarok is vándoroltak, szinte minden nép több népcsoport összeolvadásából jött létre Így egy nemzet őstörténete nem azonosítható kizárólag az egyik alkotóelem történetével. Az anyagi műveltség emlékeit a régészet hozza felszínre, elsősorban a temetők feltárásával. A tárgyakból következtetni lehet hajdani tulajdonosaik életkörülményeire, művészetére, társadalmuk felépítésére. A régészettel kapcsolatban is több probléma merül fel: az egyik az, hogy egy régészeti kultúrához azonban több nép is tartozik. Ezekből a problémákból adódik, nyelvészet és a régészet eredményei tehát nehezen feleltethetők meg egymásnak. A problémáknak köszönhetően az őstörténetünket állandó viták jellemzik Az őstörténeti vita az eredetről szól: hogy a magyar nép finnugor vagy a török eredetű-e 2) Vándorlás Urali őshaza: A finnugor népek őshazája az Urál hegység és

az Ob folyó menti erdős, mocsaras vidékre tehető. A nyelvészet tanúsága szerint e népek halász–vadász életmódot folytattak Ezen ősi korból valók hal, háló, evez, tűz szavaink. Ebben a korban (kr e V-III évezred) őseink az eszközeiket pattintással állították elő. A korszak végére az urali őshaza felbomlott, mivel a túlnépesedés hatására a szamojédok kelet felé, a Jenyiszej irányába vándoroltak. Finnugorkor: dél felől érkező hatásokra elterjedt a csiszolt kőeszközök használata. A halászat és a vadászat eredményesebbé vált, nőtt a népességszám Az erdőlakók egy része nyugat felé húzódott egészen a Skandináv-félszigetig. E csoportok alkották a későbbiekben a nyelvcsalád finn részét. Ugor kor: Az Uráltól keletre, az Irtisz és a Tobol folyók vidékén maradt ugor népesség déli szomszédaitól átvette a fémmegmunkálás mesterégét. Déli hatásra (iráni népekkel való kapcsolat) jelent meg az

állattenyésztés (erre utalnak ló, nyereg, fék, másodfű ló, harmadfű ló szavaink), a bronzművesség és az apajogú társadalom. A korszak során felmelegedés történt, s ez a felmelegedés a nomád állattartás kialakulásához vezetett A nomád tartás megjelenése az ugorok szétvá- lásához vezetett (kr. e 1000-500 között) Az ugorok észak felé fordultak, mivel az éghajlat hidegre fordult visszatértek a halász-vadász életmódra A magyarok délre a füves pusztákra indultak Sztyeppei vándorlás: sztyeppének a területe Kínától a Kárpát-medencéig tart. Nagy népmozgásokat váltott ki, ha egy nép életkörülményei, akár a legelők kiszáradása, akár külső támadások hatására jelentősen romlottak. Új területre csak harc árán költözhettek, a megtámadottak pedig rendszerint másokon kárpótolták magukat. Így egy Belső-Ázsiából induló népmozgás hullámai a Kárpát-medencéig terjedhettek. A sztyepére kikerülő magyarság

a török népek forgatagában Kr. e 500 körül megkezdte vándorlását a Kárpát-medence irányába A török környezet anyagi műveltségét átvették, de finnugor nyelvüket nagyrészt megőrizték. A török hatást mutatják a mezőgazdaságra és a törzsi szervezet fejlődésére utaló szavaink: ökör, bika, üsző, borjú, búza, sarló, tarló, szőlő, bor, törvény, gyűl, sereg, bélyeg, bűn stb. Baskíria: 500-VIII. század közötti időszak Volga-Káma és a Dél-Ural közti terület Ez a terület az ott élő tatár népről kapta a nevét. A magyar törzsek baskíriai jelenlétét a VI–VII században a permi nyelvi hatás is igazolja. Számneveink -nc, -van, -ven, és főnévi igeneveink -ni végződését, valamint kenyér szavunkat az itt élő permiektől vettük át. Ebben a korban alakult ki a törzsi szervezet és a hét törzs: Tarján, Jenő, Nyék, Megyer, Kér, Keszi, Kürtgyarmat Írásos emlékek bizonyítják, hogy Baskíriában – amit a

források Magna Hungariának (Nagy Magyarország vagy Ősi Magyarország) is említenek – a XIII. században magyar törzsek éltek Juliánus barát, a IV. Béla király által felkutatásukra küldött szerzetes talált rájuk Elszakadt testvéreink jelentős részét a tatárok elpusztították Levédia: Volga és a Don folyó közti terület. Kre VIII-IX század közti időszakot ölelte fel az itt tartózkodásunk. Új szálláshelyükön a magyarok a Kazár Birodalom függőségébe kerültek A kapcsolatnak köszönhetően a magyarok körében megjelent a kettős fejedelemség (gyula: hadak vezére, kende/kündü: politikai élet irányítója), rovásírás, és bővültek a mezőgazdasági ismeretek. Etelköz: a Kazár Birodalmon belüli belharcot kihasználva a magyarok kiszakadtak a birodalomból és tovább vándoroltak nyugat felé. A nyugat felé való vándorlás során érték el Etelköz területét. Etelköz a Dnyeszter-Dnyeper-Szeret és a Duna közötti terület

ekkor csatlakoztak hozzájuk a kabarok (lázadók), akikből a nyolcadik törzset szervezték. A kabarok, mint az általában a nomádoknál szokásos volt, segédhadként támadáskor elöl, visszavonuláskor hátul küzdöttek Etelközben került sor a vérszerződésre, mely a törzsszövetség létrejöttét jelentette A törzsszövetség élére a fejedelem került. Ez a fejedelem Álmos lett A törzsszövetség létre jötte jelentősen megnövelte a magyarság erejét. A kalandozások Etelközből kiindulva (862) vette kezdetét 3) Honfoglalás Kárpát-medence a honfoglalás előtt: Attila halála után (453) a Hun Birodalom szétesett, s a Kárpát-medence a germán népek hazájává vált. A germán népeket a VI században az avarok űzték el. Az avarok voltak azok, akik behozták Európába a kengyelt A VII század végén az avar népeknek újabb hulláma érkezett a Kárpát-medencébe. Nagy Károly 800 körül több hadjáratban szétverte az avar törzsszövetséget,

s Pannónia területén őrgrófságot szervezett. Az avarok egy 2 része frank fennhatóság alá került és megkeresztelkedett. A Kárpát-medence a IX század végén három hatalom (kelet-frank, bolgár, morva) végvidékeinek számított, miközben egyre nagyobb számban érkeztek szláv népek a területre. A szláv népek elismerték a frank fennhatóságot, hűbéresekként birtokolták a vidéket Honfoglalás első szakasza: a magyarok kárpát-medencei jelenlétéről 862-től vannak bizonyítékok. Ezután többször is visszatértek, hol morva, hol a kelet-frank uralkodó szövetségeseként Ez a helyzet 894-ben változott meg, mikor is a morvák fejedelme, Szvatopluk meghalt. A fejedelem halála után a morva állam szétesett, s így hatalmi vákuum alakult ki a Kárpát-medencében A honfoglalás valószínűleg tervszerű vállalkozásnak indult. Ezt bizonyítja, hogy az egész népesség nem egyszerre kelt útra az állataikkal 895-ben Árpád vezetésével a

magyarok többsége a Vereckei-hágón érkezett a Kárpát-medence területére. Az Etelközben maradt magyarokat a besenyőkkel szövetkezett bolgárok támadása érte A bolgárok ezzel a támadással akartak revánsot venni a magyarokon. Ennek a támadásnak a hatására az Etelközben maradt magyarok a Kárpátok hágóin menekültek Erdély területére. A Kárpát-medencébe betelepülő törzsek gyorsan lejutottak az Alföldre, és a Garam–Duna vonaláig megszállták a vidéket. Ezen a területen, a bolgárokon kívül nem találkoztak számottevő ellenállással. A következő évekről nem szólnak a források, de nyilvánvalóan a sorok rendezése, az új hazában való berendezkedés kötötte le erejüket. Ezt igazolja, hogy több évig nem indítottak hadjáratot nyugat felé Honfoglalás második szakasza: 898-ban a keleti frank uralkodó magyar hadak segítségét kérte itáliai ellenfele visszaszorítására. A magyarok Észak-Itáliára támadtak, ahol

pusztítottak, városokat raboltak ki Miután kiteleltek ott, hazatértek Ezt követően először a morvákat verték ki a Kárpát-medencéből, majd a bajorokra támadtak, és elfoglalták Pannóniát (Dunántúl, Dráva– Száva köze, Bécsi-medence), elsöpörték a kis szláv hűbéres fejedelemségeket (900). Az új haza biztosítása további harcokat igényelt, mivel a bajorok nem törődtek be a területük elvesztésébe. Ennek visszaszerzése érdekében támadást indítottak, de 907-ben Pozsony térségében vereséget szenvedtek Ezzel a győzelemmel a magyarság megvédte a Kárpát-medencét, megteremtve a lehetőséget nemzetünk megmaradására 4) Honfoglaló magyarság életmódja, társadalma A honfoglaló magyarok létszáma kb. 0,5 millió főre teszik, míg a Kárpát-medencében találtakét 200 ezer főre. A honfoglaló és letelepedő magyar társadalom alapegysége a nagycsalád volt A nagycsalád létszámát az általuk tartott állat mennyisége

határozta meg, eredeti helyen mindig a legkisebb fiú maradt. A honfoglaló magyarok társadalma rétegzett volt. A társadalom felső rétegét az előkelők alkották Az előkelők rétege (fejedelem, gyula, a törzsfők – „úr”; nemzetségfők – „bők”) fegyveres kísérettel rendelkezett. A társadalom középső rétegét a harcos középréteg alkotta Ők alkották a fejedelem és a törzsfők kíséretét, önkéntes szolgálatot vállaltak, békeidőben is az uruk mellett voltak, aki védelmezte, elszállásolta és élelmezte őket. A közrendűek rétegét („ínség”) a szolgáló népek alkották. A szolgáló népek feladata a termelőmunka elvégzése Voltak speciális szolgáltatásra kötelezettek, pl: kovácsok, fazekasok, akik egy csoportban/faluban éltek 3 Letelepedés törzsenként történt. A fejedelmi központ a X század közepéig a Felső-Tiszavidéken lehetett, utána került át a fejedelmi központ a Fehérvár-Buda-Esztergom

térségébe A többi törzs a fejedelmi szállásterületet gyűrűszerűen vette körbe. A törzsi területeket a gyepű (széles természetes és mesterséges akadályokkal övezett védvonal) vette körül. A letelepedés után a magyarok télen földbe mélyített házakban, nyáron összecsukható sátrakban (gyakran nemezből készült) laktak Gazdálkodásukban dominált az állattenyésztés. Ridegen tartható állatok (juh, ló, marha: igás és haszonállat); megjelent a sertés baromfi, ami a helyhez kötöttséget jelentette. Kiterjedt ipar jellemezte a letelepedő magyarokat. Az ipar keretében prémek, bőrök előállításával, fonással, szövéssel foglalkoztak, de emellett rendelkeztek vasverő és fazekasműhelyekkel is rendelkeztek. Az ipari termelés háziipari keretek között zajlott. Kultúra: a letelepedő magyarok vallási életét a sámánizmus jellemezte. A sámán vallás a világot három részre (túlvilág – evilág – alvilág) osztotta Ezt a

hármas osztatú világot fogta össze a csodálatos életfa. papjuk a sámán (táltos), aki valamilyen emberfeletti tulajdonsággal rendelkezett Temetkezés: feltárt temetők tanúsága szerint meghatározott rend szerint temetkeztek, egy helyre általában egy nagy család temetkezett. 4